Csupán a fejemet csóváltam, úgy tűnik, a korral nem jár együtt bizonyosfajta érettség, bár minek is taglaljam, én sem vagyok épp komplett, szóval nem neheztelek rá, bár nem kedvelem, mikor Connort csesztetik. Olyan, amilyen, igazság szerint még egy nagy mamlasz kamasz, nem csoda, ha sok mindent nem vesz észre. Meg aztán, mostanában nem is láttam olyan sokat, mint amennyit szerettem volna, de egyikünknek sincs igazán sok szabadideje, azt pedig megígértem mind magamnak, mind Mayának és Jacksonnak, hogy hazavinni nem fogom. Egyébként sem szeretnék farkasokat tudni a lányom közelében. - Nem a kedvenc, hanem az egyetlen, mellesleg nagyon jó barátnőm is. Ezek szerint ismered… Kicsi ez a város, ez a napnál is világosabb egy ideje, remélhetőleg nincsenek rosszban, mert azért sem rajongok, ha a barátaimról nyilatkozik valaki negatívan. - Nem vagyok informátor, szóval nem is jutnak el hozzám ilyen mértékben a dolgok. Mindenesetre gratulálok, ha priuszod van, akkor nyilván mindenki örül, hogy valamivel ellensúlyozod is. Nagyon sok mindenről nem tudok, de szerintem addig jobb nekem. Őszintén szólva elég fárasztó lehet kezelni minden átfutó információt a Protektorátuson, nem is lennék Krónikás semmi pénzért sem… - Ohh, az az idei móka volt. Hát hallod, azt azóta sem tudom hová tenni. Egyrészt nem emlékszem semmire sem, másrészt viszont tudom, hogy részese voltam, mert az „ellenfelem” megkeresett utána, és megbeszéltük a történteket. - Nos, pont fordítva történt. Az én eszem ment szabadságra arra az időre, szóval nem én küzdöttem a legrosszabb rémálmommal, hanem én voltam valaki legrosszabb rémálma. Elértem, hogy megöljön. Csak éppen nem tudom, hogy mi történt, mert én nem haltam meg, pedig állítása szerint fejbelőtt, látott holtan, de némi fejfájástól eltekintve nem volt semmi bajom. Épp ezért ötletem sincs, mi a különbség köztem, meg azok közt, akik valóban meghaltak. Te tudod egyébként? Paynen kívül nem is beszéltem még erről senkivel sem, oké, Pandával letudtuk egy dejóhogy élsz ölelés keretei között, de nem ragoztuk túlságosan a dolgot, nem is nagyon volt rajta mit, mert nem emlékeztem semmire, még most sem, csak Payne elmondta, hogy mi történt. - Az teljesen mindegy, hogy mit akar a testem, vannak határok, amiket nem lépnék át soha. Csóváltam meg a fejem, és most az átlagosnál jobban zavart a pír az arcomon. Mi ez? Tán valami elcseszett próba a sors nevű szajhától? Nem elég elcseszett a mostani helyzetem, még másként is be akarna inteni? Köszi, de nem. Connor ennél többet érdemel, nem visz rá a lélek, hogy még egyszer cserben hagyjam. Márpedig tudom, hogy az én lelkiismeretem nem kussolna, ha engednék a testem igényeinek. Szar érzés, de ez van, csak éppen eddig nem jött szembe semmiféle kísértés, őszintén, nem hiányzott. - Tévedsz. A kórházaknak a közelébe sem megyek, szóval okosabbnak tűnt elkerülni ezt az utat, bár majdnem arra esett a választásom, de végül nem hagytam magam megingatni az eredeti terveimet illetően. Mágus tanonc vagyok. Még egy ideig leszek is, de ezt túlzottan nem ragoznám, mert nincs köze hozzá, az így is egyértelmű, hogy lepkefingnyi esélyem van bárkivel szemben, még Connort is csak azért tudnám legyűrni, mert nem olyan biztos a pajzsa, hogy ne tudjak felülkerekedni, bár, ha levizsgáztam, talán már az sem állítana meg. Nem mintha bántani akarnám, magamat megvédeni azonban annál inkább. Azért a kúráló kifejezésre felszaladt a szemöldököm rendesen. Ahhoz már nem igen tudok hozzáfűzni semmit, hogy miként esett meg a vörös holdas dolog nála, viszont határozott bólintásra azért futja, mert az tény és való, hogy efféle cselekedetek sajnos őrzői beavatkozást igényelnek, akár szándékos volt, akár Alignak rángatta elő az őrületet az illetőből. Nem zavar, hogy mellém ül, ettől nem lesz semmi bajom, kétlem, hogy megtűrt magányosként olyan ostoba lenne, hogy ártani akarjon egy magát ellene megvédeni képtelen őrzőnek. Semmilyen téren nem vagyunk egy súlycsoportban, látva a méreteit, szerintem minimum dupla annyi súlyban, mint én, inkább kicsit több. A korát nem tudom, de csak erősebb lehet nálam… - Én nem vagyok feszült, szóval részemről nincs mit feloldani. Mindenkivel ezt csinálod? Lecsapsz rá, mint béka a légyre? Vannak nálam csábíthatóbb egyedek is, egy jó tetkó, és egy izmos hasfal kevés ahhoz, hogy cserben hagyjam a szívemet. Ami azt illeti, duplán is, mert szégyenteljes módon ketten vannak benne ezen kérdéskört illetően, de ez az, amit még soha, senki előtt nem ejtettem ki a számon, ha valaki valaha is tudni fogja, az Panda lesz, másnak nem is kellene, mert tényleg aljasnak érzem magam, hisz testileg nem vagyok csalárd, érzelmileg azonban erőteljesen, de nem tehetek róla, hogy felbukkant, és rájöttem, hogy bármit is tegyen, bármennyire is legyen velem görény, még mindig szeretem. Hogy a franc esne bele. - Csináltam azt, amit te… egy időben kerestem a lehetőséget arra, hogy meggyógyítsam a lelkemet jelentéktelen kalandokkal. Nekem nem segített. Neked igen? Ártatlan kérdés, nem szemrehányás, hisz senkik sem vagyunk egymás számára, csak érdekel, mert ha neki segít, nem fair, hogy nekem nem hegesztette be a lyukakat a szívemen. S azért veszem ennyire készpénznek, mert szerintem lelkileg nagyon taccsra kell vágva legyünk ahhoz, hogy ennyire sekélyessé váljon minden, és csak a test irányítson. Könnyebb, azt tudom, de nekem a lelkem zokogott, nem volt jó, csak egyszerű, hisz nem kellett egy kapcsolatért küzdeni minden egyes nap, vagy egy csodát temetni zokogva újra és újra.
A diszharmóniát disznóólba küldeni még ő se akarja, úgy látszik. Ezt a gondolkodásmódot, hogy a szapulásnak csak akkor van létjogosultsága, ha ő mondja... Hiába, a lába között nem az van, mint nekem, hálistennek. - Nekem meg nem az egyetlen, de a kedvenc szomszédom. A tavaszi feltámadási ünnepség lefátyolozását korrektül elintéztétek nála. Sajnáltam volna, ha azzal a látvánnyal kell együtt élnie, amit nyújtottam az elmondottak szerint. Igen, a tetováltak királya megosztotta velem a fedősztorit, ami James Bondnak is testhezálló volna. Iris lelke és elméje tiszta, Vörös Holdtól és kivéreztetett egyetemi tanároktól mentes. A hangomban az igazi őszinteség és együttérzés játszik, meg az, hogy hálás vagyok annak a szervezetnek, amihez ez a szőkeség is tartozik. Az én memóriámból nem törlődik ki, amit a fodrászok gyöngyééből ki kellett pucoválni, tudni fogom, kiké az érdem. Nem név szerint, hanem vezetői szinten és becsülöm őket. - Hát megtettem egy kisebb légiutat, mikor Sheila Grandmore kisasszony úgy gondolta, állassal hálálja meg szorgoskodásomat, amivel lelepleztem egy könyvesbolti tolvajt. Az utcákat aztán összegarázdálkodtuk az illetővel. Később pedig kiderült, hogy imádja a macskákat, főleg illúzióként ráfogni élő emberekre, bennem meg felébredt a torokra menő mogorva erő és lehetett magyarázkodni, miért tartom fogaim között a cirmosnak hitt fesztivállátogató kisgyermek nyakát. Szóval ismerek már tőletek is pár börtönőrt és integrációs alkalmazottat. Megbánást érezhet a hangomban, mert képes vagyok eljátszani és a parkban történt pörköltborításból tényleg nem akarok repetázni. Szeretek nyílt lapokkal játszani, mint Zsugás Jimmy, mikor elejti a paklit. Ha már találkozott velem, tudja meg, mi mindent vittem már véghez. Bizony jól jönnek a piros pontok a feketék után. Amúgy meg nem fogom egy nőnek ecsetelni, hogy Abigail szemeiben egy tündérvilág táncolt, de sajnos a három kívánságomat nem teljesítette és Gina... Lefogadom, hogy nem népszerű a kollégái között, de hogy nekem maradandó élmény lett, az hétszentség és nyolcasiker. - Ó, mily szerencsés vagy, hogy megtalált a gyilkosod! Ez olyan szinten paranormális, hogy szerintem még a suttogók, meg a ti mágusgurutok is azóta lapozgatja a lexikonokat. Előtte ismerted már az illetőt? Aki alólam kirántotta az élet szőnyegét, azt én a halál előtt bevillanó utolsó képben láttam először. A bolond ősfarkas már leleplezte az illetőt, úgyhogy nemsokára be is kopogtatok nála, hogy hahó, idegen, üdvözöl a pokol! De ha mondjuk Iris lett volna vagy Lucas, valaki az itteni kapcsolati hálóból, elég érdekesen alakulhatott volna az ismeretség. - Az őrzői alaptanterv nyilván hétpecsétes, de annyit elárulhatsz, hogy mennyire forgatta fel az életedet? Milyen volt szembesülni azzal, hogy ilyen pofák is járkálnak fényes nappali horrortörténeteknek alapot adva? A mondat végén megmozgatom az ujjaimat, mint Freddy Krueger ésha tekintete odavetődik, farkaskarmokat láthat, amik egy pillanat alatt alakulnak vissza tömzsi body-s ujjakká. A bátorsága imponál, hogy nem számít semmi veszedelemre. Bátorság és logika a tisztábbik fajtából. Hisz tudom már, hogy két pöccintéssel leverném a csikkjét a hamutállal együtt, az pedig nekem nem több, mint eltaposni egy hangyát, egyáltalán nem kielégítő. - Azért téged is mocorgat a pajszer, fel akarja feszíteni az elfojtott vágyak vasajtaját. Annyit már bizonyosan tudhatsz, hogy a mi fajtánk a jó emberismerő embereknél is többet lát az érzésekből... Egy Őrzőnek nincs pajzsa és neki még olyan mimikája sem, ami a valódi érzelmeket és az őket bodyguardként kísérő testi folyamatokat elrejthetné egy fajtánkbeli elől. - A légy jó mindhalálig és jelen esetben nem is nagyon látszik menekülni - vigyorgok rá, miközben a két szemébe nézek kutatóan. A szíve ahhoz húz, akinek fel se tűnne, ha plasztikai műtéten esne át? Ha már légy, az is képes olyanhoz ragaszkodni, ami nem a legépítőbb, sőt gyomorforgató. Amit mond, az sok leányzónál beválik. Ha nála más módszer vezet a jackpot kipörgetéséhez, akkor tovább kínzom a nyerőautomatát. - Vérbeli patikus vagy, hogy a gyógyítást keresed ott is, ahol puszta biológiai jellegű kívánalmakat kell sejteni. Mindennek van jelentősége, mert ha együtt betöltjük az űrt, akkor máris szépek a hétköznapok. A zárdák és a szüzességi fogadalmak szado-mazo világa az, ami nem segít. És ha nem akarod azt a nyugalmasan dobogó kis szívet cserben hagyni, akkor helyette mit akarsz neki adni? Széttárom a kezeimet, hogy vezesse elő bátran az indokot, ami miatt az én rendkívüli korpuszom és bugyirengető szövegem nem elegendő. Ha idő kell, az a rendelkezésünkre áll. Én nem érzem magam sebesültnek azért, mert hetvenpluszos életem során két komoly párhuzam után egyedül tartok a végtelenbe. Ha megérzem azt a szagot, ami képes összekötni egy nősténykével, akkor fogok rá lecsapni úgy, mint kanbéka az ebihalai leendő anyjára. Naomi sem ez a kategória eddig, de egy körhintázásra elvinném.
- Ohh. Akkor... téged látott holtan. Persze, az emlékei már törölve lettek, de én beszéltem vele előtte, igencsak megviselte a dolog, és igen, valóban jobb neki így. Tudom, miként festett akkor, borzasztóan aggódtam érte, és örülök, hogy végül nem maradt meg neki semmi abból az éjszakából. Az emléktörlés nem mindig rossz, én magam önként vállalkoztam rá, pedig semmit sem akartam eldobni a korábbi emlékeimből, de megtettem, Maya miatt, és még mindig bármit illetve bárkit feláldoznék, hogy neki jobb legyen. Már nem pont úgy, ahogy hangzott, képletesen, hisz New Yorkba is költöztem volna miatta. Fura elképzelni, hogy évek múlva én is képes leszek ilyesmire, és vélhetőleg sokszor az én tisztem lesz kimenni, és megtenni másokért. Jobb ez így mindenkinek, bár azt nem tudom, hogy Iristől megérdeklődték-e, hogy akar-e ennek a világnak a részese lenni, igaz, konkrétat nem látott, "csak" egy hullát. Én emlékeztem mindenre tavaly áldozatként, és istenemre mondom, annál borzalmasabb dolgot nem éltem még meg, olyan testi, lelki kín volt, hogy azóta sem beszélek róla. Már csak azért sem, mert én ott és akkor meg akartam halni, mert Maya nélkül nem volt értelme, én feladtam, mert gyenge voltam, és ezt halálom napjáig szégyellni fogom. - Ohh, akkor biztos nagy rajongás övez. Nyilván irónia, különösképpen nem rajongunk azért, ha valaki nyilvánosan bundát villogtatni, bármennyire is mutassanak jól egyes példányok. Én Connort szívesen megnézném farkasalakban, de sajnos az még nem volna éppenséggel biztonságos. Az a lényeg, hogy a jövőben ne nagyon forduljon elő a dolog, remélhetőleg bízhatunk abban, hogy valóban bánja, ahogy hangzik, és meghúzza magát, bármilyen nehéz is legyen kétajtós szekrényként. - Igen, ismertem, barátok vagyunk, még mindketten emberke voltunk, mikor összetalálkoztunk, azóta már sok minden változott. Az azonban nem, hogy még mindig jóban vagyunk, és nem hiszem, hogy ez valaha változni fog. Én nem haragszom rá a történtek miatt, mert részemről semmire sem emlékszem, meg bajom se lett, de Alicere sem haragszom, holott arra teljes egészében emlékszem, néha előbukkan rémálmaimban. Az is igaz persze, hogy tőle azért tartok egy bizonyos távolságot önkéntelenül is, szóval nem tudhatom, mi lenne, ha az idén történtekre emlékeznék. Elmondás alapján azonban nincs bennem tüske. - Szerintem jobb, hogy nem ismerted, az ilyesmi összezavarhatja a fejeket. Nem mondom, hogy lehetetlen elvonatkoztatni, de az biztos, hogy szörnyen nehéz. - Azt már előtte tudtam. Connor egyszer átváltozott előttem, bár azt kitörölték az emlékeimből, hogy helyette megkapjam Alignak fröcsögését a tavalyi Vörös Hold alatt. Eleinte nagyon megviselt egyébként, bár inkább az elhívás körülményei miatt, mert szinte rögtön utána megtörtént. Egyébként, nem sokban forgatta fel, kicsit olyan érzés, mintha újra az iskolapadban lennék. Vallom be, bár ezzel nekem különösebb bajom nincsen, főleg mióta mágiával foglalkozom, és nem pedig történelmi maszlagokat kell benyalnom, mert bármennyire is farkasokkal kapcsolatos, a seggelés sosem volt a műfajom. Az, hogy karmot villant, azért elgondolkodtat egy pillanatra, hisz vannak, akiknek semmi sem szent, de egy jó informátor pillanatok alatt összerakná a képletet, egyrészt együtt élek egyel, másrészt viszont a volt Mentorom is informátor, úgyhogy nem mondhatnám, hogy megérné. Ezt ugyan ő nem tudja, de épp az imént jártuk körül, hogy a fekete pontok gyűjtéséből már elég volt. - Tudom, hogy képesek vagytok rá, tenni ellene nem tudok. A tény, tény, de az is, hogy bármi is mocorog bennem, nem kell neki engednem. Eszemben sincs, nem azért kezdtem bele az egészbe Connorral, hogy egy numera ígéretével az egészet félredobjam. Ha valaha, valamiért, valakiért megtenném, az olyan személy lenne, akiért a szívem is sikít, nem csak a testem. Ez nekem nem elég, épp elég egy éjszakás kalandban volt részem, hogy tudjam, mást nem vált ki belőlem utólag, csak szégyenérzetet. - Ha menekülnöm kellene, csak szólj... Fura alak vagy, az biztos, de valamiért egész kellemes dumálni veled, szóval nem, nem akarok menekülni. A menekülő préda egyébként is csábítóbb, nemde? Talán tényleg el kellene húznom, de nem nagyon sietek sehová, és az a nagy helyzet, hogy legalább most érzem, hogy nő vagyok, hogy még van, aki megkíván, de bármennyire is esik jól a kis lelkemnek, a tettlegességig nem hagynám fajulni a dolgot, nem éri meg. - Ugyan mit? Érzéseket, nem kell, hogy ennyire fajsúlyos legyen a testiség, ha meg majd eljön az ideje, bepótoljuk. Tudok várni, és ebben biztos vagyok, feszültségi ide, vagy oda, idegbeteg nem lettem tőle, és már egészen megszoktam, csak a múltkori alkalom kavart be némileg, amikor eléggé rágerjedtünk egymásra, és vissza kellett fognom őt is, meg magamat is.
A történtek nem ismeretlenek előttem, de mástól hallani, hogy a botcsinálta rendőrök voltak oly indiszkrétek és feltárták a vért ontó lakást egy gyengébb idegzetű szomszéd hölgyike előtt... Most kezdem átérezni, hogy azon az estén Iris szemeibe legalább akkora tőr szúródott, mint az én torkomba. Nem sok ember méltó a sajnálatomra, de neki ezt nem kívántam volna. Még hálásabb vagyok az Őrzőknek, mert nemcsak egy életet segítettek visszakapni, hanem egy másiknak a minőségét is megvédték. - Szóval ti örök élet és egy nap, plusz tizenkét fertályóra időtartamára szóló barátság kötelékében cseverésztek? Örömmel tapasztalom, hogy Iris képes kellő körültekintéssel megválogatni bizalma elnyerőit. Akik közt én is büszkén viríthatok. Próbálom felidézni, hogy említette-e ezt a kis szőkeséget, de vagy nem tartott még elég bennfentesnek ehhez vagy a feledés homálya ködösítette el a számomra nem túl jelentős tényt, hogy Iris-nak is van egy legjobb barátnője, mint minden normalitás talaján két lábbal járó nőnek. - Lételemem a katarzistól szerelmi extázisba eső tinilányok önkívületi visongása. Teljesen másról beszéltünk eddig, de ha Nonó sarkít, én még nagyobb derékszöget állítok oda, hol kukoricán szokás térdepelni. Az ő esete érzékenyebb, mint az enyém, hisz idegennel belső elemzést végezni egész más, mintha országos cimborámat vagy szívem egyetlen királynőjét tépem szét, mint hegyi gorilla a gombos harmonikát. - És a színvallás után színváltozás következett vagy a közös nevezőt utána is meg tudtátok találni? Én is be fogok toppanni a kis szobába, hol az orcámat felöltő alkalmi ellenfelemet meglelem és olyan beszélgetést még nem látott a világtörténelem J, mint Jay betűvel jelölt kartotékja. Nem ellenségeskedést kell keresni, hanem valami földöntúlit. Talán sosem tudjuk meg, hol állt az a kőoltár és a fizika törvényei pontosan hogy fordultak sarkon. Úgy láttam magamat, ahogy mások néznek rám és tisztább az önismeretem is. Az egóm viszont nem csökkent. - Amikor nem a közönség soraiból szemléled a metamorfózist, hanem elméd dacol a ténnyel, hogy csont törik és bőr szakad ott, hol szőr fakad és vér tombol, az felforgatóbb a szem kinyílásánál, ebben biztos vagyok. Ráadásul mi tovább hordozzuk az iskolapad néha monoton, néha véresen megterhelő függőségét. Wendy a legjobb példa. Egy éjen lett belőlem farkaskoma és belőle tetovált lány, mégis hamarabb ért el egy erőszintet, mint én. Más kérdés, hogy néhány centenáriummal többet láthatok, ha ügyesen okoskodom az élet sakktábláján. Kezdek megérteni valamit az Őrzőkből. Ennyire pubertás korúval még nem találkoztam, akik elém kerültek, azok többnyire érettebb máguspalánták voltak. Talán Alice képezett kivételt, ő meg is kapta a nyavalygók jussát, a gyengeségnek járó megaláztatást. - Ha ezt nem kell, hát mit diktál a kötelesség? És biztos, hogy mindig ő a jó tanácsnok, nem a fejedben ülésező testület másik tagja? Mindünkben sokan laknak. A karom nálam jelkép volt most, hogy emlékeztessem, nem egy szimpla izommoziba ült be. Nem tagadja az érzést, mi hajtaná rám, de megálljt parancsol neki. A kérdésem lényege a motiváció. Hogy mivel tölti be az így keletkező űrt. Akadt már, aki rádöbbent, hogy az üresség helyére semmit tölteni annyit ér, mint sündisznóból csülökpörköltet remélni... A hűség nekem érték, főleg akkor, ha van miért kötődnöm valakihez vagy mástól elvárom. Mikor a vágyam betöltésére akarok rávenni egy hölgyeményt, akkor nem képes meghatni, hogy ő a makulátlanság mintaképe. - A sas eszik egeret, de én nagyobb falatokra vágyom, így a szégyen a futás, de hasznos pragmatizmusát nem nálam szükséges alkalmaznod. Falevélszagúan és adrenalintól reszkettetve, védekező ricsajozással ínycsiklandóbb a szilaj űzött, de téged nem hasonlítanálak egy csörtetve inaló vaddisznókoca okozta örömek elhozójához! Ismét bőséges szaftot adagolva fejtettem ki, mire is gondolok. Persze a magukat kérető nőket végül megszerezni nagyobb strigulát von maga után azon a képzeletbeli falon. Azt viszont le kellett szögezni, hogy testi kényszert nem kívánok alkalmazni. - A remény cukra édes és a csalódottság ecete oly maró tud lenni. A haloványan pislákoló vonzódás gyertyája képes fényt hozni az estébe, hogy aztán a magány lerúgjon a lépcsőn. Az idő pedig csak vár a küszöböd előtt heverve és azt kérdezgeti, vajon eljön-e a Télapó vagy csak mese volt? Érzésekkel én is telve érzem magam, de azt is tudom, hogy ezek nagy része ösztön, biológiai adottságomból fakadó. Ahogy Naomi esetében is és magasabb szférákra kiterjesztve, a nők és férfiak fő különbségeinél járunk már. Nem hittem volna, hogy ilyen mélyröptű társalgást lehet vele folytatni, de ő is megérezte, hogy én se a deltáimból élek, hanem a koponyámba is jutott helykitöltő anyag. Karjaimat tarkónál összefogom, így még szélesebbnek látszom és a szárnyaimat terjesztgetem, közben pedig lazán hátradőlök, így hallgatom a se veled, se nélküled kapcsolat legújabban megismert képviselőjét. - Felteszem, a detonációt megelőzendő más territóriumokon jeleskedsz az energiáid kibocsátásában. A patikárius egzisztencia és a mágia sokéves tanulmányútja kellőképp lefoglal avagy befér mellé még más említendő is? Mint például esetemben a katedrás produkciók után a professzori cím elnyeréséhez szükséges mélységi fúrások és a rendszerbe foglalt tömegnövelés. Egyszerűen a hobbijára kérdeztem rá, illetve nem egyszerűen, de érteni fogja. A párkapcsolat bukdácsolása általában más tevékenységekbe hajtja az embert és ott keresi, amit nem ott találhat.
- Csak azóta ismerem, hogy ideköltöztem, de igen, onnantól kezdve jóban vagyunk nagyon, és a hajam sem bíznám soha másra. Arra csak bólintok, hogy megválogatja a bizalmi körét, igazából, nem tudom, kikkel barátkozik még, de magamról elmondhatom, hogy nem vagyok egy elvetemült alak. - Örülök, hogy a tinilányok megvesznek érted, de nem pont erre gondoltam. Tudod, bundavillantás nyilvánosan, meg némi irónia. Kacsintok azért, mert nem a vérét akarom ám szívni, nem hülyültem meg közben, bár, Nicholast is állandóan túráztatom, de valahogy ő olyan agresszívabb fajtának tűnik, de aztán ki tudja, lehet, hogy a morcos külső puha belsőt takar, vagy hogy szokták ezt mondani. - Persze, hogy meg. Ostobaság lenne olyasmi miatt haragudnom rá, amire egyrészt nem emlékszem, másrészt azért követte el, mert kiprovokáltam. Szegény totálisan kétségbe volt esve, hogy megölt, épp elég volt neki az is, egy pillanatig sem állt szándékomban büntetni. Nem vagyok az a típus, az egyetlen személy, akinek sosem leszek hajlandó megbocsájtani, az a tulajdon anyám, de ő már halott, ha élőkre szorítkozunk, akkor pedig saját magam. Ez azonban maradjon az én titkom. - Ez így van, de szerintem mindenki el tudja dönteni saját maga, hogy melyik lakosra hallgasson. Igen, talán hallgathatnék az ösztöneimre is, ám vele ellentétben nekem egy szeletnyi részem sem állat, így nem kell, a fajfenntartás ősi oltárán óhajtsak áldozni. Ha azzal nem lehet, akit szeretek, miért tenném olyannak, akit nem? Egyszerű, nőből vagyok, vagy a szívem, vagy a kétségbeesés hajt, és annyira még nem vagyok meglőve a dolog miatt, hogy megtegyem. Sőt, ahogy telik az idő, egyre kevésbé hiányzik. - Kész szerencse, egy vaddisznó azért sokkalta húsosabb nálam, meg ami azt illeti, tutira sokkal gyorsabb is, állítólag nem érdemes kekeckedni velük, mert csúnyán felöklelhetik az embert. Neked nyilván nem okozna túl sok gondot, nekem viszont… Azt inkább ne kérdezze senki, hogy lettem űzött vadból vaddisznó által űzött önmagam a fejemben, de túlzottan nem akarok belegondolni. - Ennyire magányos lennél? Tudod, lehet, hogy fiatal vagyok, meg minden, de a magányt nem éppen alkalmi légyottokkal kell orvosolni. Attól nem leszel kevésbé magányos, vagy tévedek? Én próbáltam így elűzni a szívemből valakit, nem igazán sikerült, szóval azért tudom, miről beszélek. Mindenesetre, ha neked így a jó, akkor hajrá, van még pár leányzó, hátha benyit más is. Kacsintottam mosolyogva, egyértelműsítve, hogy az én derekam nem hajlik. Nincs vele semmi baj, de egyelőre úgy érzem, nem tehetem meg, nem tudom, a jövőben fog-e változni a dolog, hogyan alakul a kapcsolatunk Connorral, de az biztos, hogy nem akarok egy ilyen cselekedettel alárúgni. Szóval, a Télapó nem jön. - Egy kilenc éves kislány megfelel erre válaszként? Van egy kutyám is, szóval igen, befér még mellé más is, sőt, újabban még a konyhában bontogatom a szárnyaimat, őrzőként úgyis ideje kicsit lassabb tempóra kapcsolnom. Túlhajtottam magam, s inkább szeretném jobban megismerni az adott szinthez tartozó varázslatokat, bár gondolkodóba ejtett, hogy a harmadik szintre még rákapcsolok, mert ott már markánsabban tudnék védekezni Connor ellen, ha elfajulnak a dolgok, és talán akkor tényleg elkezdhetnénk bontogatni kapcsolatunk szárnyait, mert attól azért kivagyok, hogy egy szenvedélyesebb csók is húzós olykor.
- Én a honfoglalásom után körülbelül egy órával már meg is pillantottam a pofás kis buksiját, mert épp otthon leledzett. Hajkuncsaftja még nem voltam, mert az én fodrászomat egyszerűen csak áram alá kell helyezni és már csattogtatja is az ollóit! Bizony, még most is, mikor már a "vállamra lóg", azaz van vagy pár centis. Körbenyírtam, mint bilibe szorult fejű gyereket a lusta anyuka és hagytam nőni a resztlit, ennyi. Iris-nak pedig majd bemondom a reggeli hírekkel, hogy kit ismertem meg. - A legjobban annak örülök, mikor vérükben iróniaimmunitást nem hordozó tinilányok vagy annak kinéző némileg érettebb leányzók villantanak bundát. Vagy akár kopár barlang tátongó nyílását. Ha egy nőneműt a varázspálca végére (vagy a tébolyba) akarok kergetni, akkor rendkívüli módon el tudom szaporítani az efféle kifordításokat, mikor minden út Rómába a farkamra vezet. Naominál nem ez fog győzelemre vezetni, de azért időnként előkerül ez a bravúroskodás, mert egyszerűen szórakoztat engem. Mint egy önellátó humorista, aki saját magát nevetteti meg. Amúgy meg értem, a céltábla mely szegletét világítja meg az irónia elemlámpájával és kapírozom is az ilyen kreativitást egy nőtől. Ha hím lenne, inkább az öklömet csábítaná a pofájába, mint a becsülő tekintetemet, de hálistennek nőstény. Oppardon, nő. Ezt már Becca is kikérte magának, mikor az állatvilágba soroltam be. Engem meg olyannyira érdekel ez, de olyannyira... - Van egy olyan sandító gyanúm, hogy az én gyilkosom nem akar majd bilincsekbe bújni. Egy államügyésznek is van szíve, csak nem használja. Őrzőként pedig olyan értékekkel bírhat, hogy erősebbnek kell mutatkoznia egy cukiorfalat kis barinőnél, amilyet elképzelek Naomi riportja alapján. Ha nem, hát olyan maró gúnyt kap, hogy a kénsav szinte bőrápolónak számít ahhoz képest. - Én pedig azóta már felvilágosultam, hogy mekkora identitászavaros fajgyűlölő lett az ősök őséből, szóval egy elvarázsolt zsoldos nem élvezheti a haragomat csupán ezért. Pedig jut abból bőven, de nem Xaviernek. És nem is Naominak, hisz ilyen bájos pofikával sokkal nagyobb teljesítmény engem kitaszigálni a béketűrésből. Ilyenkor nem a tomboló ökörre hallgatok, hanem a szolidabb lakosra, ahogy épp megfogalmazzuk ezeket a lehelletfinom érzéseket. - A bundája viszont olyan sprőd, hogy szerintem neked még kevésbé tetszene az érintése, mint az agyarától egy mélyreható. A sebzett vad veszélye nálam egész mást jelent, még akkor is, ha errefelé vagy sokkal nagyobb vagy sokkal kisebb ragadozókat kergethetek, de megint csak tetszik, ahogy ez a szolid kis bájcica belehelyezkedik a képbe és még tovább festi, aminek a vázlatát már felskicceltem. Nem egy hétköznapi, földhöz enyvezett lábú háziasszony. Az ilyeneket nagyon kedvelem, mert az unalom maximum vendégségbe megy hozzájuk, de könnyen lehet, hogy a küszöbről fordítják vissza. Csak engem engedne már át az ajtaja félfái között! - Nem önéletrajzi témájú filmet fűztem be a vetítőgépbe. Magányos csak farkasterminológiával vagyok, ezt bárki megmondja, aki kettőnél többször találkozott velem és bizony jócskán akad ilyen lélek a város falai között. De a benyitogató lánykák előtt nem kulcsra zárva áll az ajtóm, legfeljebb mögöttük, hogy azért diszkrét együttlétekről lehessen szó. Látom én, hogy felhúzta a sorompót és olyan piros jelzést villantott, hogy a száguldó gyorsvonat lendületét kéne sejteni, ha erőszakkal szeretném leszakítani a liliomot, mit nem adna oda magától. nem vagyok én vagonsiklató, úgyhogy nem szükséges félnie. Magányos, én? A börtönben, hol a cellánkénti népsűrűség nem volt igazán számottevő, egyáltalán nem unatkoztam, a legendás beszélőkém negatív irányba pedig azóta sem változott. Szóval én inkább a társaság közepe vagyok, nem az elkerülője. - Á, akkor téged át kell helyezni a milf kategóriába! Arról még nem szólt a fáma, sem a felsővezetéken tanyázó szárnyasok, hogy Connor mostohaapa szerepében tetszeleghet. Az óvszergyár álmos munkása előkészített neked egy lyukas kinder surprise-t vagy szánt szándékkal szaporodtál? Kedves kutyatulaj anyuka, a konyhában még főzhetsz csodafőzeteket is, ha épp mágikus löttyökre fogsz ráállni. Talán csak a gyógyítók játszanak varázsszakácsosdit, de lehet, hogy a mágusaik is, ennyire pontosan nem ismerem őket. Meg nem mondtam volna, hogy egy gyerekről gondoskodó nőt kell látni benne. Az apró zsarnok nem kötötte meg lángoló láncokkal, mik a húsába vágnak és még a frizurája sem tanúskodik egy csöppség neveléséről, pedig láttam már régen nagy rőzsét hordó, aztán szülés után megrövidített mamácskákat. A legboldogabb akkor lennék, ha a gyermeke minden bizonnyal szemétledobóba kárhoztatott vagy útilaput talált apját és a kegyelt tanítványomat is titkon arcul csapva lepőrésítené magát, hogy fogadja a vasrudat, de ha ez elmaradna és csak az ebét tudná a karóhoz kötni, akkor is egy ötletgazdag és életteli leányzót ismertem meg a személyében, ki Őrzőként sem lesz hétköznapi, efelől bizonyos vagyok. - Fehérjedús, zsírmentesítő és tömegnövelő receptekben otthon vagyok, főként a rusztikus megvalósíthatóságúakban, szóval ha erre adnád fejed, csörgess meg! Egyébiránt belegondoltál már, hogy amikor korban utoléred nagyanyádat, miként fogsz majd a világra tekinteni? Nekem ez elképzelhetetlen volt, de aztán az idő csak hozta magával a változásokat. Érdekel, Nonó mennyire fogta fel a sorsát és hogy mit gondol a kiválasztottságról. Engem először a vértől ködös harag mozgatott, aztán megtanultam értékelni az ajándékot, ami az ő esetében is más és az enyémben is. Most pedig felállok és a szekrényemből kikapok egy pólót, amit magamra feszegetek, hogy fehér kontrasztjával kiemelje a barnaságomat, mi azért már kicsit kezd fakulni a hófödte Fairbanks fagyos puhaságában. Különleges teremtmény ez a lány, de bármilyen érdekes is, azért a felöltözés rituáléját végre kell hajtani.
- Az egyszer biztos, hogy könnyebben megoldható, bár a magam részéről imádom azt a kis kényeztetést, ami a fodrászkodás során jár. Arról nem is beszélve, hogy közben büntetlenül tudunk pletyizni Irissel, ami mostanában luxus, ha olykor ki tudunk menni együtt ebédelni, annak már örülni kell, Maya okán eléggé megfogyatkozott a szabadidőm, de ezt abszolút nem bánom, sőt. Hát, nem tudom, hogy most rám céloz-e egyben, vagy sem, de úgy döntök, nem veszem magamra, bundát úgysem tudok villantani semmilyen értelemben, maximum a hajat a fejemen, de ezt úgysem tudja jelenleg senki rajtam kívül, és egy darabig még így is fog maradni. Az utóbbit már inkább, de tényleg nem fogok megnyilatkozni erről, szóval inkább csak a vörösödés marad reakcióként. Tini lányok… ezek szerint a fiatalabb husikra bukik. Ízlések és pofonok, én persze semmilyen nőre nem bukom, szóval nem tudhatom, melyik korosztályban mi a vonzó. Nyilván egy fiatalabb test kellemesen ruganyos. - Nem is bújhatna, lévén élsz, bármilyen áron is. Kissé azért elhúzom a számat egy mély sóhajt megengedvén magamnak közben, mert el sem tudom képzelni, milyen lehet meghalni, és visszajönni. Nem is akarnám megtapasztalni sem soha. Fel lehet egyáltalán dolgozni? - Tök jó, hogy így látod a dolgot, biztos van, akit ez nem hat meg… Ezúttal egy mosoly szökik ajkaimra reakció gyanánt, mert ezt belátni nem biztos, hogy olyan egyszerű azok esetében, akik meghaltak, majd visszatértek. Én máig nem tudom, miként úsztam meg a kézfogást a halállal, de talán jobb is, ha ez felfedezetlen terep marad, mert őszintén szólva, úgy hiszem, sok fejfájástól megkímélem magamat. - A vaddisznó egyébként is maradjon a kocájánál érintés terén, én azt mondom. Szerencsémre semmilyen téren nem kellett még összefutnom egyel sem. Ha állatot simogatok, akkor legyen a saját kutyusom, vagy valami édes kis zsebszőrmók. Egyébként, miért ennyire áthallásos minden mejegyzése? Ennyire szereti pikánssá tenni a dolgokat? Elhiszem, hogy egy merő szexualitás a pasi, és nehezére esik féken tartania magát, de még akkor is nehéz elképzelnem, hogy ezt eljátssza minden nővel. - Miért, ilyen gyakran nyitogatnak be rád lánykák? Remélem, másokkal több szerencséd van, még ha ez nem is annak a kérdése, inkább elveké, meg erkölcsé… Nekem vannak, tudom, hogy attól nem lenne jobb, hogy a pillanatnyi ösztönösséget kiélvezem. Utána csak még inkább tépném magam, hogy mekkora féreg vagyok, így is ezt gondolom magamról minden reggel, mikor a tükörben szemezek saját zöldjeimmel, és kifésülöm szőke tincseimet. - Hé, azért a pornós kifejezéseket végképp hagyjuk, attól, hogy van egy gyerekem, még középkorú végképp nem leszek. Ez azért kicsit fájt, Connor meg… nos, nem mostohaapa, mert nem ismeri Mayát, és nem is szeretném, hogy ez változzon, jobb, ha nincs köze ehhez a világhoz egyelőre. - Gyógyszer… 1 százalék. Vonom meg a vállam, sajnálkozni nem fogok rajta, imádom Mayát, sokat küzdöttem azért, hogy végül hozzám kerülhessen, és már rég nem gondolkodom azon, mi lett volna, ha nem köpnek bele a levesbe a szüleink. Nem érdemes, csak fájdalmat okozok vele magamnak. - Az igazából inkább a gyógyítók reszortja, de egyébként próbálkozom vele, ha már gyógyszerész vagyok. Némi mágia csak segít pluszban, hatásosabb lesz az adott szer, bár nyilván nem árulom, magamnak azonban azt csinálok, amit akarok, még egy füst alatt tesztelhetem is. - Azért nem akarok én hegyomlásnyi lenni, magamhoz képest már így is óriásit fejlődtem. A számodat pedig nem tudom, és ha ezzel akartad elmémbe vésni, egész jól összehoztad, mi tagadás. Attól még nem biztos, hogy felhívnám, dumálni mondjuk nagyon jó vele, pasi haverjaim meg úgyse nagyon vannak, de minden alkalommal leépíteni a szexuális célzásait tutira nem lenne egyszerű. - A mentorom majdnem hetven, a nagymamám fiatalabb nála, az előbbi mégis alig néz ki harmincnak, szóval igen, egész korrekt képem van róla. Akkor viszont már rég máshol leszek, hogy ne szúrjon szemet a tény, alig öregszem. Eddig az is számított, hogy többet lehetek Connorral, de bevallom, mostanra egyre kilátástalanabbnak érzem az egészet. Vajon meddig harcolhat egy szív a józan ész hangjaival? S mi történik, ha már önmagával is kell? Jó volna, ha többet láthatnám, kevésbé lennék bizonytalan. Magamban, kettőnkben. - Azt hiszem, ideje lenne mennem. Emelkedem fel, mert a póló után nyilván gatya jönne, és mivel törülköző van rajta… nos, nem, eszemben sincs szemezni sem azzal, sem a hátsójával, így hát el is indulok kifelé. Úgyis itt az ideje nekem is lezuhanyoznom, és felöltöznöm, hogy hazamenjek a leányzómhoz, és a sosem lesz férjemhez… - Nagyon örültem, Lester! További kellemes napot! Fordultam még hátra ajkaimon édes mosollyal, mi nem volt egyéb, mint valami, ami tőlem megszokott, s ezúttal még az sem csupán illedelem szülte szópáros, hogy örültem neki, hisz tényleg így van.
//Mint mindig, most is nagyon szépen köszönöm a játékot! Változatlanul nagy rajongója vagyok Lesternek. *.* //
Az egyetemista lányok friss husiját mindig szerettem és Naomi sem látszik sokkalta idősebbnek. A bundáját sajnos a helyén tartja, de ami késik, nem múlik. Tudom, hogy nyomot hagytam benne, igaz, nem olyan mélyen, ahogy akartam volna. Neki keményebb a nyaka, tovább kell főzni, hogy megpuhuljon. - Azt pedig őszintén remélem, hogy idén sem fognak téged ott a túlvilági vendégségben, ha rákerülsz a meghívottak listájára. Kár lenne érte. Persze én sem akarok a szellemvilágba repülni, de az nem is volt kérdés. Meglepően lazán fogom fel ezt a haláldolgot. Talán azért, mert álomszerű volt, ami megelőzte és tulajdonképpen el se hiszem igazán vagy legalábbis fel nem foghatom. - Nem szorulok rá, hogy a véletlen és a figyelmetlenség legyen a kerítőm. A szerencse pedig mellettem szokott állni és vannak elvhű, meg erkölcsös szüzikék, akik eldobják, amihez ragaszkodtak. Mert néha van értelme... Nonónak nem fűlik a foga hozzám, de ez mélyebb dolog. Hosszú idő lenne kikapálni. Talán legközelebb még tovább művelem a földjét. - Mother I'd Like To Fuck. Semmi sötét középkor, semmi kamera előtti leplezetlen valóság. Csupán egy öltöző diszkrét és intim meghittsége. Ami őt még mindig nem hatja meg. Látszik, hogy pornóban nincs otthon, pedig a szexuális élet feldobására, új pozitúrák kipróbálására az tökéletes. akkor van a gond, ha valakinek a partnere csak a képernyőn létezik és nálam ez sosem volt így. - A bizonytalansági faktor ott a legveszélyesebb, ahol lyukad és ahol nem hat a hatóanyag. Nem mondom, hogy sajnálom, mert látom, hogy te sem. Majd te ügyesebben keversz ilyeneket. Garancia sosincs rá, hogy egy gyógyszerész kutyulmánya megvédi a nőt az anyaságtól, de a mágikus szerek talán jobbak. Elképzelek egy varázslatos fogamzásgátlót, hát... Ha a farkasnőstények termőképességét adja, akkor tuti recept. Lehet, már fel is találták! - Mi tagadás, mi állítás, azonnal megnyomlak, ha mondod a te számodat! Érezheti a hangsúlyból, hogy a billentyűn fogom megnyomni, nem a szexuális visszaélés bűncselekményét megvalósítva. Kétségek dúlnak benne, ez pedig jó táptalaj. Ha legközelebb összefutunk, még kinőhet benne a kardvirágom. - Remélem, azért még a város tetkós népességét sokáig boldogítod. Nálad rosszabb Őrzőt ne hordjon a föld kereke! Akcióban még más lehet, de ha ilyen eszmecserét tudtunk folytatni alig ruhában, akkor nagy gondoktól nem tartok. Az öltözködésemet nem kívánja megvárni és mivel mára szerintem végeztünk a puhítással, nem is bánom. Ő az a fajta, akinek még több kell, nem egyszerre. Hosszan tartó kezelésben kell részesíteni, hogy rájöjjön, mire van szüksége valójában. - Én pedig még annál is jobban, Naomi! A táncoló sárkány ereje legyen veled! A hátizmaim független mozdulataival búcsúzkodom és ezt a jelenetet biztosan meg fogja jegyezni, még úgy is, hogy póló volt rajtam. Kellemes meglepetéssel szolgált, ahogy eltévedt báránykát játszott és ha rajtam múlik, az egyetem falai közt még lesz pár alkalmunk társalogni. Befektetés a nagyobb jó érdekében... Most pedig gyorsan összekapom magam és irány a könyvtár, ahol majd folytatom a kutatómunkát. A professzori cím egyre és egyre közelebb mászik hozzám vagy inkább én hozzá.
Kezdőlap
//
