Karakter teljes neve: Lucas Davidson
Becenév: Luc, Lucas
Álnév: -
Faj:Vérfarkas
[b]Falka:Betolakodó
Titulus: Betolakodó testőrök vezetője
Nem: Férfi
Kor: 191
Születés helye és ideje: 1846. július(25 évesen lett vérfarkas)
Foglalkozás: Védőszellem neve: opcionális
Mágiaérzékenység: van
Mágiahasználat szintje: -
Vérvonal: "Fürkészek" - Chulyin, a holló
Alignak, az Első -> Chuylin, a Holló -> Thomas Moore, angol kereskedő -> Jacob Stern, rabló és fosztogató csoport vezetője -> Lucas Davidson
Apa:+ (ember volt)
Anya:+ (ember volt)
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: Evelyn Richmond - elhunyt menyasszony (vagy még sem? egyelőre nem tudni)
Lucas egy igazi "rosszfiú", kaland- és kihívásokra vágyó férfi, aki talán bele is unna az életbe mindezek nélkül. Talpraesett, határozott, megfontolt alak, aki lojális a barátaihoz, a falkájához és Castorhoz. Magának való figura, sosem lehet nála tudni, hogy mi az, amin nevetni fog, vagy mi az, ami kihozza a sodrából. Alapvetően nyugodt természet, de ha elszakad nála a cérna, akkor ott kő kövön nem marad. Szívós alak, már sok mindent átélt, de soha semmit nem ad fel, amit elhatározott, azt véghez is viszi. Rendkívüli a tűrőképessége, jól viseli a fájdalmakat és próbál ezekből minél kevesebbet kimutatni az ellenségei felé. Taktikus alkat, bizonyos helyzeteket szeret jól megfontolni. Mivel határozott, nem szereti, ha parancsolgatnak neki, azonban, ha kérik őt, a kérésre egész normálisan reagál. Tipikusan az a személy, akit egy kéréssel akár kenyérre is lehet kenni, azonban parancsolgatással semmire sem mennek nála. Tisztában van azzal, hogy mi a feladata és azt próbálja a legjobb tudása szerint művelni. Rossz fiús imázsába az is beletartozik, hogy néha játszadozik a nőkkel, flörtölésekbe bármikor belemegy, könnyedebb kapcsolatokat nem mulasztja el, de komolyabb kapcsolatra nem fáj a foga, próbálja minél jobban elkerülni azokat a nőket, akik személyiségükben is megfognák őt, mert fél attól, hogy valakit újra közelebb enged magához. Van egy rossz szokása, állandóan - főleg, ha ideges vagy gondolkodik - egy karikagyűrűt forgat az ujjai között, amit társai mai napig nem tudnak mire vélni. Ha rákérdeznek, csak egy villanó tekintettel válaszol, de sosem beszél a múltjáról.
188 cm magas, kidolgozott testalkatú (sportos) férfi, barna haja van és barna szemei, arca többnyire borostás. Kedvenc öltözete a farmer kockás ingekkel, de az elegánsabb ruhadarabokat sem veti meg, alkalmanként - vagy ha úgy tartja kedve - öltönyt visel, vagy valami ahhoz hasonló , elegánsabb öltözetet. Minden hangulattól és eseménytől függ, de többnyire ingben és farmerban lehet őt látni. Motoros csizmát, bakancsot és tornacipőt is felvesz, mikor mihez van kedve.
Farkasa bundája szürkés-barnás-fehér színekből áll össze, termetre nagy farkas, pofája nem hosszúkás. Nem igazán különbözik bármelyik farkastól is.
Kép: http://3.bp.blogspot.com/-NncCrWhYtQs/TjCy1Mbt2VI/AAAAAAAAAQE/h2-8G8T5z1k/s1600/Wolf-Wolf-Wolf.jpg
Lucas Davidson angol szülők gyermekeként született Virginia Államban, egy kisvárosban, ahol a szülők gazdálkodással foglalkoztak, állatokat tartottak és földeket műveltek meg, de számukra nem volt túl kedvező az élet, mindig anyagi problémákkal küszködtek. Mindezek ellenére 1821-ben született fiúkat próbálták legjobb tudásuk szerint nevelni, de Lucas már személyiségében is különbözött a szüleitől, főleg édesapjától és ami azt illeti, már kiskorától kezdve kereste a bajt, a veszélyes helyzeteket. Igazi rosszcsont volt, később pedig egy ravasz, talpraesett, életre való srác vált belőle, aki ugyan sosem ismerte el, de imádta a szüleit és hálás volt nekik azért, hogy felnevelték őt.
Szülei ezt nem így vélték, ugyanis a fiú kicsapongó életmódot folytatott, s ugyan besegített szüleinek a háztáji munkákban, de mindig is szabadságra vágyott. Idősödő édesapja állandóan beleszólt Lucas életébe, mindig meg akarta neki mondani azt, hogy mikor mit csináljon és már el is tervezte fia életét, hogy egy napon majd Ő veszi át a birtokot és mindent, ami azzal jár. Lucasnál akkor telt be a pohár, mikor mindezt az apja hozzá vágta és ráparancsolt, hogy már pedig nem mehet el otthonról. A mindössze tizennyolc éves srácnak akkor lett elege, s úgy döntött, hogy ő egyedül is megbirkózik az élettel. Kalandra és szabadságra vágyott, unta már Virginiát, világot akart látni, utazni, ismerősökre és barátokra szert tenni, már megunta a kisvárosi életet, ahol még csak megfelelő lányt sem talált magának. Távozása hamar be is következett, még aznap este - az apjával történő veszekedés után - lelépett és hosszú útra indult. Járta a városokat, alkalmi munkákból élt és csapta a szelet a tehetősebb hölgyeknek. Az egyikre szemet is vetett, s míg fél évig Chicagoban élt, sikeresen belopta magát a nő ágyába. Viszonyuk azonban addig tartott, míg vissza nem tért a városba a nő férje, aki aztán alaposan megverette Lucast, aki jobbnak vélte, ha lelép a városból.
Újabb városba került, ismét elölről kellett kezdenie mindent, kiépíteni a kapcsolatait, új barátokra szert tenni és úgy tűnt, hogy sikerül is neki. Egy hajózási vállalatnál kapott munkát, a rakodásért volt felelős, és ott hallott először az aranylázról, ami Kanadában tört ki. A hajózási vállalat egyik tulajdonosa, Howard Carter - aki egy nagyravágyó fickó volt - utat szervezett Kanadába és ahhoz kísérő embereket keresett maga mellé. A sznob, cingár alkatú fickó ugyan nem volt szimpatikus Lucasnak, ő azonban mégis sok lehetőséget látott ebben az útban, így jelentkezett Howard mellé kísérőnek. Kapott felszerelést, fegyvereket és tulajdonképp az volt a dolga, hogy védje Howardot és mindenben segítsen neki , cserébe a megszerzett arany 10%-át megkapja. Nem tűnt ez annyira kedvező ajánlatnak, Lucas azonban előre gondolkodott és elhatározta, hogy ott majd a saját malmára hajtja a vizet.
Alig néhány hét elteltével útra is indultak, majd a Klondike-i bánya környékén vertek tábort és ott próbálták meg a szerencséjüket. Még csak másfél hete lehettek ott- szorgosan munkálkodtak azon, hogy minél több tiszta arany jusson a kis tarisznyákba- már is jutott a nyakukra konkurencia bőven. Az egyik csapatot sikerült elüldözniük onnan, de a másikkal mondhatni fegyveres összetűzésbe kerültek, s csoda volt, hogy sikerült elmenekülniük onnan. Lucasnak hála a csapatból senki nem sérült meg, őt azonban iszonyatosan bosszantotta az, hogy ily módon elzavarták őket. Rájött, hogy az arany hallatán megőrülnek az emberek, és ahhoz, hogy célt érjen, neki is e legdurvább módszerekhez kell folyamodnia. Howard pampogásából pedig nagyon elege lett, ezért egy összeszólalkozás után beverte a fickó képét, majd lelépett és úgy döntött, hogy inkább a saját feje után megy.
Visszaköltözött pár hétre a bányához közeli városba, járta a kocsmákat, ismerkedett az emberekkel, s végül sikerült összeszednie maga mellé két embert, akiket könnyedén tudott befolyásolni. Velük együtt először feltörték Howard rezidenciáját, loptak elegendő pénzt ahhoz, hogy felszerelkezzenek mindennel, ami az arany kereséshez szükséges, majd keresve egy másik bányát neki kezdtek a zsákmányolásnak. Megütötték a főnyereményt, olyan helyet találtak, amiről álmodni sem mertek volna, csak úgy dőlt az arany, mintha dézsából öntötték volna, mindannyian nagyon örültek ennek, de ez az öröm nem tartott sokáig, ugyanis egy bűnbanda kiszúrta őket, és az éjszaka leple alatt rájuk törtek, megkötözték őket, majd másnap reggeltől kezdve fegyverrel kényszerítették őket munkára, és ez így ment hetekig. Luc soha az életében nem gondolta volna, hogy kalandvágyának köszönhetően valaha is "rabszolga" sorba juttatják és napról napra erősödött benne az érzés, hogy elvágja fogva tartói torkát. Talán itt vált igazán szívóssá és a bánásmód ellenére sem adta fel, kitartó volt és ha 18 órában dolgoztatták, akkor azt is kibírta.
Már teljesen elgyengültek, a bányában nem volt érték, a bűnözők pedig aljas módon ott hagyták őket, megkötözve. Nekik nem számítottak ezek az emberek, tovább álltak. Két nap is eltelhetett, mikor Lucas arra ébredt, hogy az arcát valaki paskolgatja. Mikor először kinyitotta a szemeit, elvakították őt a Nap sugarai, de később már körvonalazódott előtte egy fiatal női arc. A nő és az édesapja segítettek a három férfin, ellátták a sérüléseiket és nem hagyták őket magukra.
A nőt Evelyn Richmondnak hívták, aki egy gazdag angol úr lánya volt, s aki apjával és annak társaságával érkezett a közelbe, hogy felmérjék a terepet egy új kiépülendő vasútvonal miatt. Mivel Lucasnak nem volt hová mennie, és pénze sem volt, ezért befogadták őt, megvendégelték és figyeltek rá, míg felépült sérüléseiből. Később Lucas mindezt valahogy meg akarta hálálni, ezért úgy döntött, hogy csatlakozik a férfi csapatához és segíti őket az útjukon. Igen veszélyes környék volt az, s mivel Lucas értett a fegyverekhez , így a továbbiakban ő lett a csapat egyik lelkes védelmezője. Végig velük utazott, útjaik során egyre jobban megismerkedett Evelynnel, akivel egymásba szerettek, kapcsolatukat azonban titkolták a lány édesapja előtt.
Talán már fél év is eltelt, hogy titokban tartották szerelmüket, mikor Lucas elhatározta, hogy megkéri a nő kezét. A lánykérés azonban rosszul sült el, ugyanis Evelyn édesapja hallani sem akart arról, hogy a lánya egy jött-ment, "csavargó" felesége legyen és azonnal elzavarta Davidsont, aki hiába próbált a közelükbe kerülni, a többi fegyveres kísérő ellen egyedül nem tudott mit tenni.
A kis csapat vonatra szállt, Lucas sehogy sem tudott felkeveredni a szerelvényre, de az indulás előtt még beszélni akart Evelynnel és meg is beszéltek egy találkozót, a lány apja azonban erre rájött, hogy az egyik vagonba záratta Evelynt, hogy a lány nehogy ostobaságot kövessen el és megszökjön a vonatról. Lucas szerzett ló hátára ült, próbálta utolérni a szerelvényt, de ez nem jött neki össze. Döbbenten nézett a vonat után, amit néhány perccel később fegyveres bűnbanda rohamozott meg. Lucas mindezt látta a távolból, s míg a vonat lassított, ő azon volt, hogy beérje őket, s még az sem tántorította el, hogy hallotta a puskák dörrenéseit. Próbált mindent megtenni, mégis, mire odaért a mozdulatlan szerelvényhez, ott már nem volt semmi, ami élő. A fegyver markolatát szorongatva sétált végig a szerelvényen, ahol az egyik kabinban holtan talált rá Evelynre, kinek ott volt az ujján az a karikagyűrű, amit Lucastól kapott.
Abban a pillanatban összetört, s bármilyen erős is volt korábban, úgy érezte, hogy ezt a veszteséget sosem fogja átvészelni. Egy perc alatt sok minden megfordult a fejében, többek közt az is, hogy végezzen magával, de úgy érezte, hogy tartozik annyival, hogy bosszút álljon a banditákon, akik már sokszor megkeserítették az életét. Lehúzta Evelyn ujjáról a gyűrűt, a zsebébe csúsztatta, s szíve szerint magával vitte volna a nőt, de mivel a távolból paták dobogására lett figyelmes , tudta jól, hogy menekülnie kell. Akkor látta utoljára Evelyn arcát, amit sosem felejtett el....
Hónapok teltek el úgy, hogy Lucas megszállottan a bűnözők nyomába eredt, követte őket városról városra, figyelte, hogy mit csinálnak, tanulmányozta őket, szinte már megkattant attól a bosszúvágytól, amit érzett. Talán ennek köszönhető , hogy idegességében mindig a karikagyűrűt forgatta az ujjai között, ami később már tőle elválaszthatatlan mozdulatsorrá vált.
Bosszújára 1846 júliusában került sor, egy nyári éjszakán, amikor a bűnözök a hónapok alatt megszerzett nyereség egy részéből nagy ünneplést csaptak lakóhelyükön, Chicago városában. Ki hitte volna, hogy azok a szerencsétlenek egy ilyen nívós városból származnak...Lucasnak ez szerencsére kapóra jött, hisz fél évet már korábban eltöltött a városban, így nagyjából megfelelő volt a helyismerete ahhoz, hogy tudja, hol találhatna menedéket. Aznap este beült abba a bárba, ahol ezek a fickók ünnepeltek, kalapját az arcába húzta, hogy véletlenül se ismerjék fel, és egész este alatt egyetlen üveg sört szürcsölgetett, várva a megfelelő alkalomra. Már az sem érdekelte, hogy a bosszúja esetleg áldozatokkal is járhat, ez őt már egyáltalán nem érdekelte. Kivárta, míg a helyiség nagyrészt kiürült, majd felállt, megindult a mosdó felé és a kellő pillanatban elkezdte lelőni az asztaltársaság tagjait. Mindegyik kapott egy golyót, többen azonnal kidőltek, de az egyik - a bandavezér - szívósan talpon maradt, majd dühösen Lucasra vetette magát és megharapta őt. Hirtelen azonban pisztolydörrenés hangzott, a sebhelyes arcú fickó gyorsan feltápászkodott és elrohant a helyszínről. Az üzlet tulajdonosa lőtt ijedtében, majd kirohant az utcára és segítségért kiáltott. Éppen ennyi idő kellett ahhoz Lucasnak, hogy észhez térjen és fájdalmas sérülése ellenére kivonszolja magát a hátsó ajtón.
Néhány utcányira sikerült csak eljutnia, de a vérveszteségtől összeesett az egyik sikátorban és jó ideig nem is tért magához. Egy férfi talált rá , aki elvitte őt a chicagoi falkához, miután megbizonyosodott arról, hogy Lucas megfertőződött. Davidson ott tért magához, először nem igazán volt tisztában azzal, hogy mégis mi történt, de egy gyógyítónak köszönhetően csökkentek a fájdalmai, és minden részletbe beavatták őt. Nem volt kérdéses, hogy bevegyék a falkába, hisz nem szívesen hagytak magukra egyedül egy farkast garázdálkodni a városban. Luc először nevetségesnek találta azt, ami vele történt , nem is akarta elhinni, de az első telihold után, mikor fájdalmak közt átváltozott , rádöbbent, hogy bizony minden igaz. Szerencséje volt, ugyanis már a kezdetektől foglalkoztak vele, lett egy mestere, aki mindenre megtanította őt, így Lucas idővel megtanulta használni a képességeit és természetesen lojális lett a falkájával. Mivel ők mentették meg az életét, és ők biztosították számára az új "családot", ezért Luc az egyik leghűségesebb tagja lett a chicagói falkának, annak ellenére, hogy továbbra is az a makacs, magának való fickó maradt.
Ebben a falkában ismerkedett össze Castorral, akivel igen jó viszonyba került, és akinek elveivel mindig is egyet értett. Luc sosem akart vezető lenni, mások ellen fordulni, neki ez nem volt cél, csupán némi szabadságra vágyott, amit bizonyos keretek között meg is kapott. Próbált mindig úgy cselekedni, hogy ne ártson a falkájának, azt azonban nem tűrte, ha minden apróságba beleszóltak. Néha előfordult, hogy összetűzésbe keveredett pár taggal, de mindez csupán vélemény különbözés volt. Davidson sosem rejtette véka alá a véleményét és volt olyan szemtelen, hogy mindig mindent megmondott, még azt is, ami talán elsőre sértette a másikat. Még a vezetőkkel sem kivételezett, nekik ugyanígy megmondta a véleményét, viszont mindig tiszteletben tartotta a személyüket.
Azóta hosszú évek teltek el, Lucas valamelyest megváltozott, s mivel nagy csalódás érte őt, ezért soha többé nem akart komolyabb kapcsolatba kerülni egyetlen nővel sem, próbált és mai napig is próbál minden érzelmet elzárni, hogy ne okozzon saját magának sérüléseket.
Jelenleg Fairbanskben él , Castor falkájának hű tagja és alig pár hónapja ő lett a testőrök vezetője. Lojális, megbízható tag, aki képes lenne tűzbe menni bárkiért, aki a falkájához tartozik.
Amiket szeret: * az autókat és a motorokat
* a szabadságot
* a természetet
* az iszogatós, beszélgetős estéket
* a jó ételeket
* az ír whiskeyt és az orosz vodkát
* a szenvedélyt
Amiket ki nem állhat: * a hisztis nőket
* az édességet
* a macskákat
* a túlzott tömeget
* ha lefárasztják hülyeségekkel
* ha parancsolgatnak neki
Rövidtávú célok: inni és beszélgetni egy jót a barátaival
Középtávú célok: találni egy alkalmi partnert kötöttségektől és érzelmektől mentesen
Hosszútávú célok: erősíteni a falkát , területet szerezni és kiszorítani az őslakosokat
Forrásmegjelölés: Innen ^^
Hirdető: Staff által hirdetett karakter.
Avatar/Play by: Parker Hurley - Lucas Davidson
Kezdőlap
Sipirc játszani!
