Sánchez

Sánchez // Vas. Május 13, 2012 9:47 am

Ez történt eddig...

Megérkeztem Fairbanks-be. Azt hiszem akkor szabadultak el körülöttem a dolgok, úgy ahogy szoktak, hiszen elképzelhetetlen, hogy huzamosabb ideig nyugalmam legyen. Persze, ötven évig kutya bajom se volt, ha azt nézzük.
Senki elől nem titkoltam miért érkeztem a városba, egyértelműen azért, mert ég az itteni falkák talpa alatt a talaj és úgy tűnt itt van rá esély, hogy magasról tesznek majd a múltamra. Lehet, hogy keselyű vagyok, de a hülye fajtából, amelyik nem körözget, hanem belecsattan a dolgok közepébe. Ez van, de ami azt illeti az ötletem bejött. Emlékeztem még, mikor a saját falkám volt hasonló bajban, csak akkor épp a vesztes oldalon voltam.
Az itteniekkel elég érdekesen indult a kapcsolatom, az biztos. A vágott szemű srácot ismertem meg először, azt hiszem Liunak hívják. Azt nem tudom, hogy melyik rassz, az ilyen rizsszeműeket sosem tudtam megkülönböztetni, hogy ez most japán vagy kínai... Lényegtelen. Kicsit ráijesztettem, igazából hirtelen ötlet volt, de az öntörvényű kölykökkel folytatott szócsatába belefáradtam, így jobb volt ráijeszteni és gyorsan kivallatni az alfájáról. Ő pedig készségesen válaszolgatott, egy foggal nem kellett hozzáérnem, ami azért szimpatikus vonás.
Tehát meglátogattam Castort, a betolakodó falka alfáját. Mindenképp érdekesnek találtam a találkozást, de lehet csak azért, mert elszoktam attól, hogy tárt karokkal fogadjanak. Maga a fószer elég domináns hím volt, ezt már egy alapvetően szimpatikus vonásnak ítéltem. Tárgyilagosak voltunk és gyorsak. Akkor én még komolyan azt hittem, hogy hozzájuk fogok csatlakozni, borzasztó meggyőző volt.

Idő közben viszont más is történt, ugyanis megjelent Dustin, amire aztán végképp nem számíthattam. Mit ne mondjak... még most sem igazán tudom hova tenni igazán, hogy hogyan is viszonyuljak hozzá. Nem tudom utálni, hiszen az én vérem, de azt sem akarom, hogy nyeregben érezze magát, hiszen honnan tudhatnám, hogy nem teszi meg újra? Attól függetlenül, hogy mit mondott. De szeretnék hinni neki. Azért elgondolkodtam rajta, hogy vajon Cézár mit tett volna, ha miután Brutus leszúrta, nekiállt volna bekötözni a sebeit. Mindenképp érdekes gondolat, de az ég világon sehova se vezetett. Mindenesetre Dus most úgy látszik, hogy komolyan gondolja a letelepedést és változott is mióta nem láttam, viszont fogalmam sincs, hogy meg tudok-e benne bízni újra. Ahhoz azért le kell tennie valamit az asztalra.

Vincent-tel a hentesnél futottam össze, hamar rájött, hogy kóbor vagyok, az is gyorsan kiderült, hogy ő pedig az őslakosok közül való. Rendes fószernek tűnt, még ha a nagy falkás tárgyaláson néha egyáltalán nem tudtam hova tenni a megnyilvánulásait. Mindenesetre megtudtam, hol találom Sednát, így őt is felkerestem.
Ez a beszélgetés pedig merőben más jellegű volt, mint a Castorral folytatott. Nem csak azért, mert egy nővel beszéltem, aki egyből letegezett, hanem... nem tudom. Egy kezdő alfa a kezdő alfák összes létező hibájával, sőt... még többel is, mert ahogy rájöttem, őslakoséknál nem dominancia-alapon ment a váltás. Igazából minden alapom meglett volna, hogy faképnél hagyjam és azonnal hívjam Castort, hogy rábólintsak az ő ajánlatára. De nem tettem. Meghallgattam, rendes voltam és sikerült azt éreznem, hogy én ennek a falkának segíteni akarok. Nem akartam így érezni, már megint az lenni, akit támadnak, de úgy fest ilyen a lelki alkatom, vagy csak egy hülye f@sz vagyok és hatott rám egy női vezető két szép szeme. Csatlakoztam.

Másnap éjszaka történt, hogy kaptam Castortól egy sms-t. Bizony elfelejtettem jelezni neki, hogy mi már nem vagyunk pajtások, de úgy tűnt nagy a baj és... falkás elkötelezettség ide vagy oda, de segítettem annak a betolakodó srácnak. Aztán miután rendbe szedtem Ash-t és átadtam nekik, szépen eljöttem, mintha mi sem történt volna és Castor pedig kapott egy sms-t, hogy amúgy a másik falkához csatlakozok. Nem kellett tudnia, hogy ez már megtörtént és Sednának sem kell megtudnia, hogy segítettem az ellenségnek. Így se nagyon bízik bennem senki.

2012. május 13.