Karakter teljes neve: Charlotte Hill Becenév: Charlie. Elvárja, hogy így is szólítsák, gyűlöli a Charlotte-ot Álnév: Nincs Faj: Őrző Titulus: Gyógyító Nem: Nő Kor: 27 Születés helye és ideje: : Miami, Amerika, 1985.03.18. Elhivatott: 2000, ősz. Foglalkozás: Ahonnan épp nem rúgták ki. Bolti eladó, mozi pénztáros, ahol hely van. Jelenleg felszolgáló egy gyorsétteremben. Védőszellem neve: nincs Mágiaérzékenység: van Mágiahasználat szintje: 3. szint Mesterszavak: I. Gyógyítás II. A természet szava III. Elemi kapocs (szél)
Apa: Fogalma sincs, ki lehet. Még nem állt neki felkutatni, de nem is érdekli Anya: Rosalie Hill Testvérek: Egy fél, Jackson Hill. Ő sem ismeri az apját
A zseni átlát a káoszon – ez nem mondható el Charlie-ról, akinek nem csak az élete, hanem ő maga is egy kaotikus halmaz. Képtelen akár a legkisebb részletet is felügyelni, szétszórtsága mindenen meglátszik – talán csak az Őrzői munkája az, ahol megfeszül és önmaga ellen viaskodva uralma alá hajtja a dolgokat. Cseppet sem maximalista, neki minden úgy jó, ahogy az Isten megadta, senki nem képes rajta kiigazodni. Hol kicsattan a boldogságtól és energiától, máskor elmerül valamiben, mert alkotni van kedve, de tíz perc múlva új dologba kezdve félbehagyja előző munkáját, nap végére pedig új dolgot tanul, amit holnapra úgyis elfelejt, mert semmi értelme az egésznek. Szociális hálója nagyon kiterjedt, közvetlen, mindenkivel jóban van, és az alkalmi kalandokat sem veti meg. Harsány, kicsapongó személyisége elsőre túlságosan intenzív lehet másoknak, de idővel meg lehet szokni – vagy nem. Mindent elfecseg magáról, még azt is, amit nem kéne. Hogy „ bizony sosem ismertem a fatert, de nem is érdekel, és mikor először voltam pasival még a tizenötöt sem töltöttem be, de egyszer képzeld el, voltam New Yorkban, ahol találkoztam egy csajjal, aki…” – és itt még tizenöt perce sem tart az ismeretségetek.
Nem egy átlagos nőről van szó. Alkatra ugyan nincs benne semmi extravagáns, megvan mindkét melle és a csípője sem két méter átmérőjű, de az első benyomása az lehet a szemlélőnek: ennyi tetoválás nem fér el egy nőn. Pedig de, Charlie ugyanis az őrzőkre varrott sormintákon kívül számos másik képpel rendelkezik, és mindegyik személyes kötődést jelent. Alice Csodaországban a bal karján, gyermekkora kedvenc meséje. Egy szem a tarkóján. A bokájára százszorszép tekeredik, csuklóján gyémántok ragyognak, jobb karja pedig tündéreknek, szitakötőknek és kolibriknek ad otthont. Hosszú, hullámos haja most épp világos szőke, két hónapja még narancssárga volt, és ki tudja, mi lesz legközelebb. Szemeit vastagon kihúzza, öltözéke harsány és provokatív. Szakadt farmer bakanccsal és kivágott pólóval, esetleg kis ruha kabátkával, ha az idő megengedi (itt ezek a darabok mélyen a szekrénye aljára vannak süllyesztve), vagy csőnaci sokat sejtető felsőkkel. A lényeg, hogy feltűnő legyen.
Koraszülöttként jött világra Miami egyik tucat kórházában, kábult anyját az utolsó pillanatban hozta be a mentő. Az akkor még drogoktól függő nő hét hónapra szülte meg Charliet, a kislány pedig csodával határos módon, inkubátorban töltött két hónappal, de életben maradt. Anyját addig az elvonón tartva megkapta gyerekét, életüket pedig egy szociális segélyként kiutalt lakásban kezdték meg. Rosalie soha nem beszélt róla, de gyaníthatóan Charlotte apja az egyik dealer volt a sok közül, akitől az anyagot szerezte. A kislány élete Miami egyik szürke negyedében – vagy, ahogy ott hívták, gettóban – telt, és ez megedzette. Focizott, verekedett, bandázott, hamar megtanulta, hogy ha akar valamit, azt csak ő maga szerezheti meg. Négy évesen világra jött öccse, vele, és csakúgy, mint anyjával, nem túl szoros a viszonya. Középiskolát kétszer váltott kicsapongó viselkedése miatt. Ha magyarázatot követeltek tőle, csak vállat vont, és bár érezte, hogy nem minden normális körülötte, szemet hunyt a dolog felett. Tizenöt évesen történt az elhívása, amire rögtön igennel válaszolt. Új kalandnak vélte, igaz, bármit is mondanak neki, személyiségéből adódóan ritkán mond nemet. Empatikus nő, segít, ha tud, igaz, szeleburdiságával többet árthat, mint segít, de a jó szándék ott van mögötte. Az iskola után esze ágában sem volt egyetemre menni, ám a természetgyógyászat mindig is érdekelte, lévén anyja egyik barátnője ezzel foglalkozott. Charlie mindig nagy érdeklődéssel szemlélte az idősebb nőt munka közben, később pedig be is segített neki, eleinte kevergette neki a gyógyfüvekből készült krémeket, olajokat, közben a nő mindenhez magyarázatot fűzött. A lány szívta magába a tudást akarata ellenére, és egy tanfolyam elvégzése után hivatalosan is természetgyógyász lett belőle. Nagyon jól ért a különféle gyógynövényekhez, és ügyes keze van, ért a csontkovácsoláshoz is. Barátok jöttek – mentek, egyik sem volt tartós, mindegyik felszínesnek bizonyult, holott Charlie-nak mindig is szüksége volt valakire, akire támaszkodhat, talán azért, mert a családja nem biztos pont az életében. Küldetései során egy ember került hozzá igazán közel, és változatlan számára a mai napig, ő pedig nem más, mint Peter Mansfield. Charlie jószerével rátapadt szerencsétlen fiúra, akinek mindig sikerült a lányt kontrollálnia, ő pedig feloldotta benne azt a tagadhatatlan brit merevséget. Amolyan zsák és a foltja, ahogy Charlie viccelődni szokott vele. Peter nem egyszer húzta ki a csávából, és ezért ő soha nem lehetett elég hálás. Egy telefonhívás hajnal kettőkor („Peetee, gyere értem, nem, fogalmam sincs hol vagyok, ez valami lepukkant gyártelep itt a város észak-nyugati részén, de egy alakot sem ismerek, és elég gáznak tűnnek”), esetleg épp nem tudott hol lakni („Ugye maradhatok pár napot? Csak amíg össze nem szedem magam! Becsszó nem csinálok nagy felfordulást!”), vagy pénzre volt szüksége („Anyám megint benyúlta a zsét, de megadom jövő hónapban, igen, még a múltkorival is lógok, de az a szemét főbérlő megemelte a lakás díját, mondjuk ha ide jöhetnék… jó, jó, akkor elég ha a pénzt adod.”), Peterhez mindig fordulhatott, és soha nem érezte magát pofátlanak. Bűntudat nélkül kereste fel minden egyes alkalommal. Ezek azonban egy idő után elmaradoztak, végül pedig teljesen eltűnt az életéből. Kitartó kutatómunka eredményként megtalálta a férfit Fairbanks-ben, több sem kellett, ott hagyta a napsütötte Miamit, és két utazóbőrönddel ideköltözött. Még a protektorát sem kereste fel, nehogy elárulja Peternek a hollétét – a meglepetés legyen kitörő és örömteli. Jelenleg egy lepukkant hotelszobát bérel, de ő imádja, igaz, az egész hely olyan, mintha felrobbant volna egy költöztetős kamion – Charlie ugyanis még mindig nem pakolt ki. Ruhái szanaszét dobálva, a bőröndjei a szoba közepén, műanyag tányérok a polcokon, három napos pizza a konyhapulton – nem egy dekoratív látvány. De ez Charlie - és ő köszöni szépen, nagyon boldog így.
Amiket szeret: Mozi, tánc, buli, pörgés, főzés, sport – a lényeg hogy legyen benne társasága.
Amiket ki nem állhat: Gyűlöl egyedül lenni, képtelen egy helyben megülni, ha otthon van, akkor is minimum szól a tévé, sőt, úgy alszik el, hogy a zenecsatorna megy.
Rövidtávú célok: Megtalálni Petert. Legalább egy hónapot kibírni egy munkahelyen. Fellelni a legfelkapottabb szórakozóhelyet a városban.
Középtávú célok: : Barátokat szerezni. Még több embert megismerni.
Hosszútávú célok: Azt sem tudja szerencsétlen, hogy holnap mit szeretne… nemhogy hosszú távra tervezzen. Ő a mának él.
Sejtem, hogy Peter nem fogja kitörő lelkesedéssel fogadni a következőket és megkövez érte, de mivel egy szeretni való, üde kis karakter vagy, akinek akármennyire keresek, nem lelek kifogásolni valót a karakterlapjában, elfogadlak. Azért... egy helósziát vágj már majd hozzám is légyszi, miután meglelted Pete-et!