Karakter teljes neve: Comet Sky Becenév: Comet és a közelebbi barátok Comi Álnév: - Faj: Vérfarkas Falka: Őslakos Mentalitás: Semleges Titulus: falkatag Nem: Nő Kor: 150 éves Születés helye és ideje:, 1863-ban született június 26.-án Los Angelesben és megharapták 1883-ben Foglalkozás: Fotós Védőszellem neve: - Mágiaérzékenység: van Vérvonal: Tupilek -> Tipvigut, a jégvihar -> Dave író -> Comet Sky
Én ellentétes személyiségnek vallom magamat. Kicsit kalandvágyó vagyok, szeretem, ha az életemet nem az egyhangúság uralja, ezért nyitott vagyok bármilyen jónak ígérkező kalandra. Bár ennek ellenére az idő megfontoltságra tanított, és arra, hogy nem kell hinni a látszatnak. A bizalmamat könnyű elnyerni szeretek hinni az emberekben, de ha valakiben csalódnom kell, azt nagyon nehezen bocsátom meg vagy soha. A vitákat nem keresem, ha tehetem, és nem látom, értelmét nem is kezdek bele, de ha nincs más megoldás, akkor nem hagyom magam és a végsőkig képes vagyok elmenni. Kis korom óta vonzott minden fajta természetfölötti dologgal kapcsolatos téma. Imádom a hobbimat, ami mi más lenne, mint az íjászat. Sportszerűen űzöm egy ideje és már több versenyt is megnyertem bár, ahogy a világ egyre modernizálódott kénytelen voltam csak a pályákon használni. Az íjászat utalhat talán a bennem rejlő farkasra és a vadász ösztönre, amely messze képes eljutni, hogy elejtse kiszemelt prédáját. Talán ezért is vált belőlem egy jó vadász.
Többet éltem eddig, mint egy átlagember, de külsőmön meg sem látszik az idő vasfoga. Arcom, a testem még ma is vonzó és csinos pedig sok mindent megéltem már. Nem vagyok egy magas termetű a 162 cm-es magasságommal, de én így vagyok jó. Hajam barna, mint a szemem ezzel jól egyensúlyozva egymást. Az öltözetem a hátköznapokban nem mindig mondható nagyon nőiesnek nem szeretem a szoknyákat, egy jó farmert többet ér nekem, azon kívül pedig imádok blúzt hordani. De ha valami esemény van vagy bármi hasonló esetleg valakinek tetszeni akar, akkor aztán felveszi a legjobb ruháit. Farkas alakban pedig éj fekete bundám van egy kis sötét barna beütéssel. Szemei világoskéken világítanak.
Már nem igazán emlékszem mik is történtek gyerekkoromban. De azt tudom, hogy nem volt könnyű időszak. Mikor megszülettem anyám belehalt a szülésbe mondhatom nem éppen a legjobb kezdet, de senki nem választhatja meg a sorsát. Apámra maradtam. Ő megpróbált nekem egy normális életet teremteni a számomra. Apám író volt abból éltünk, amit a könyvei után kapott, és amit az újságírással szerzet, mert csak a könyvekből nem tudtunk volna megélni. Ezért volt mikor dőzsöltünk és volt, amikor bizony össze kellet húzni a nadrágszíjat. Talán ezért is szeretem meg olvasni, mert imádtam a csodás történeteit. Ő nem holmi tankönyveket vagy vaskos verses köteteket írt, hanem olyan történeteket, amelyben mesés lények és világok szerepelnek. Nagyon kötődtünk egymáshoz néha még be is segítettem neki a történetének megírásában. Jobban szeretem segíteni neki, mint tanulni az iskolában, de még mindezek ellenére is jó tanuló voltam jó jegyekkel azt hiszem apám büszke is volt rám. Másik nagyon kedvelt elfoglaltságom az volt, hogy nagyon szeretem a természetet járni, amelynek csodájával nem tudtam betelni…
Tulajdon képen nem is tudom igazán mi hozott össze, azzal az emberrel, aki végül teljesen megváltoztatta az életem. Vajon mi fogta meg igazán bennem. Davennek hívták és nálam olyan öt évvel volt idősebb. A suli után mikor mentem haza ő már ott volt és apám az írásról tartott neki kiselőadást mikor meglátott engem elmosolyodott sosem felejtem el a mosolyát. Aztán, mint apám mentoraltja, pártfogoltja az írói közösségben sokat járt hozzánk és csak hamar jól megismertük egymást. Sokat beszélgettünk és így hármasban azt hittem most már semmi rossz nem történhet velünk. Később komolyodni kezdet közöttünk a kapcsolat és már nem csak otthon a házban beszélgettünk és nevetünk sokat, hanem elkezdtünk eljárogatni onnan. Sokat sétáltam vele a természetben és temérdek fényképet készítettem róla és a természetről. Megtanított íjazni nem tellett neki sok időbe, mert nagyon megszeretem azt a sportot ő miatta és szó, ami szó elég jól ment már később. Emlékszem mikor elkezdett tanítani. A közeli erdőbe mentünk ki és segített felajzani az íjat aztán beállított a helyes alapállásba. A szívem majd kiugrott a helyéről mikor a testünk összeért igen azt hiszem, szeretem és úgy, mint eddig senki mást. Együtt kifeszítettük a húrt és célra tartottuk. A nyíl egyenes a céltábla közepébe talált akkor azt mondta próbáljam magamtól, bólintottam majd ugyan úgy felhúztam a nyílt majd kilőttem nem, hogy a céltáblát eltaláltam volna, hanem még teljesen mellette suhant el. Kipirultam szégyenemben, de ő csak kedvesen rám mosolygott és azt mondta, hogy ezt még bizony gyakorolni kell és nevetett. Én is nevetni kezdtem, nem tehetem mást. Imádtam vele lenni, és ha nem vele voltam, akkor rá gondoltam. Egyszer mikor az erdőt jártuk kéz a kézben furcsa dolgokat mesélt. Beszélt farkasokról és hogy milyen lehet az igazi szabadság én akkor nem igazán értettem, de mielőtt haza kísért volna egy kérdést tett fel nekem.
- Ha én megkérnélek, hogy tarts, velem akkor velem tartanál? - Az attól függ mégis hova vinnél? - Egy olyan helyre ahonnan már nincs vissza út. - Igen… Ő elmosolyodott lehajolt és finoman megcsókolt. Nem voltam még akkor elég tapasztalt azért nem tudhattam, hogy mire is mondok igen csak azt, hogy szeretem. Pár nap múlva megbeszéltük, hogy a szokásos találkozási helyünkön találkozunk este. Én boldogan mentem és vártam, de ő késet nem tudtam mi lehetett vele aztán megláttam egy farkast a fák között mikor rápillantottam először megijedtem, a farkas szemei megvillantak a holdfényben és olyan érzésem támadt mintha ismerném. Többre nem jutott időm, mert a farkas elindult felém. Ő gyorsabb volt nálam és megmart. Sosem fogom elfelejteni azt a fájdalmat, azt a kint amit átéltem akkor. Forró voltam a láztól és köhögtem nem bírtam felállni csak vonaglottam a fájdalomtól, amely testem minden porcikáját átjárta. A farkas nem tágított mellőlem végig ott ült mellettem és nem mozdult. Dave aztán mindent elmesélt nekem a falkáról, a farkasokról és én lettem az ő mentoraltja, kicsit furcsán éreztem magam mintha a sors fintora lett volna és persze az is kiderült, hogy jóval idősebb nálam. Mindenre megtanított, amit tudott és én imádtam tanulni tőle miután hozzá szoktam a helyzethez. Nagyon szerettem farkasként róni a vidéket olyan érzés volt mintha eddig sosem éreztem volna igazán és sosem éltem volna igazán. A falka tagok pedig hamar befogadtak, de mindig is éreztem, hogy ez legfőképp Dave miatt van. A falkában is megtaláltam később a helyem, és a való életben is. A hobbim lett az állásom, fényképész lettem és nagyon is szeretem csinálni azt. Még mindig tökéletes volt minden és már tényleg nem is lehetett volna ennél jobb mikor is…
Mint mindig, ha az illető jól érzi magát boldog és minden rendben van, akkor onnantól elkezdődnek a rossz idők. Anyám korai elvesztése után most következett a második csapás. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb elvesztem az apámat is, de inkább utóbb szerettem volna, de nem lehetett, így mert megölték. Elvették tőlem és ez olyan fájdalommal töltött el, mint még eddig soha semmi. Az még csak tetézte az egészet, hogy támogatást sem kaptam senkitől főleg nem Davetől akitől ezért elvártam volna. Az alfánk már öreg volt és Dave kiállt ellene. Kezdetben biztattam és ott álltam mellette, de mikor megtörtént apám halála azt vártam volna tőle, hogy most ő fog mellettem állni, még fel nem dolgozom az eseményeket. Dave el volt foglalva azzal, hogy a falkára figyeljen és beleszokjon az alfa szerepébe még engem elhanyagolt. Én meg teljesen magamra maradtam és nagyon magányosnak éreztem magam. Kimondhatatlanul dühös és szomorú voltam akkor. Farkas formában voltam a legjobban bár ott is csak akkor, ha egyedül mászkálhattam, mert úgy valahogy elviselhetőbb volt a fájdalom. Majd nem sokra rá új farkasok jöttek, a falkánkhoz. Úgy velem egy idősek lehetek, Dave befogadta őket. Mintha csak a sors fintora lett volna vagy az isteni igazság szolgáltatás később kiderült, hogy egyikük volt az, aki végzet az apámmal. Mérhetetlen harag lángolt bennem és onnantól kezdve csak egy célom volt, olyan erősre fejlődni, hogy végezni tudjak vele. Az idő telt, és ahogy telt az idő én úgy erősödtem meg. Persze ők is erősebbek és jobbak lettek, de ez nem jelentett semmit a haragomnak. Minden időmet azzal töltöttem minden fájdalmamat a kemény edzésekbe öltem bele, de még így sem fogyott el a keserűségem. Sok-sok év telt el azóta, hogy apámat megölte, amikor elég erős lettem, ahhoz, hogy megtoroljam apám halálát… Életem eddigi legkeményebb csatája volt az. Mély sebet ejtett rajtam, de a dühöm és a megtorlás vágya akkor még nagyobb volt bennem és ezért valahogyan sikerül végeznem vele. A másik iránt nem volt gyűlöletem mégis undorodtam tőle, mert a barátját juttatta eszembe, akivel végeztem apámért. Ez nekem sok volt, a hely, az új, aki mindig azt juttatta az eszembe, a magányom nem nekem ez túl sok volt… Végül elhatároztam, hogy elmegyek el messzire hát, ha akkor jobb lesz és idővel gyengül a fájdalom.
Dave maradásra akart bírni, de én elmondtam, hogy számomra csalódás volt az utóbbi hónapok és nem tudott rábírni, hogy maradjak. Egyszerűen mindig minden apámra emlékeztetett és nem bírtam tovább tétlenül ott maradni. Minden ingóságom eladtam a házzal együtt az eredeti könyveket mindent még a lekötött betétet is felnyitottam és szép kis vagyonra tettem így szert. Így fogtam elmentem világot látni, utazgatni. Sok helyen megfordultam és addig maradtam még meg nem untam a helyet, és hogy közben ne fogyón el a pénzem fotós szakmámhoz híven elfogadtam megbízásokat, és néha ha nem akadt más egyéb alkalmi munkákat is elvállaltam. Ezért sok ismeretre tettem szert a nyelvek terén és a különféle kultúrákban is. Így találtam rá végül arra a helyre ahol most is élek Alaszka és pontosabban Fairbanks várost. Ez a helymerőben más, mint azok a helyek ahol eddig jártam. És itt nem csak a hidegre gondolok, hanem hogy úgy érzem itt megtaláltam a helyem. Ezt a helyet sosem untam meg és valahogy különlegesnek érzem és nem is csalt a megérzésem. Meg maradt pénzemből, amit mindig is tartogattam vettem egy kis házat, hogy letelepedhessek. Érkezésem után nem sokkal megismerkedtem az itt élő falkával. És nem kellet nekem sok, hogy csatlakozzak hozzájuk. Nagyon megszeretem azt a társaságot és egy igazi barátot is szereztem általa a neve James Lee Howard. Az idő folyamán jóba lettünk és sokat beszélgettünk és egyre csak próbálom győzködni őt, hogy avason be a mágia ismereteibe, de eddig még nem volt sok sikerem ebben.
Amiket szeret: fényképezni, íjászni, farkasként mászkálni, bömböltetni a zenét, kávét iszogatni vagy egy finomat enni, kalandok, karkötők
Amiket ki nem állhat: ha folyton ráncigálnak, és ha megpróbálnak átvágni Rövidtávú célok: mindent elfelejteni a múltammal kapcsolatban és új életet kezdeni
Középtávú célok: védő szellemet szerezni
Hosszútávú célok: rávenni Jamest avason be a mágia ismereteibe
Forrásmegjelölés: kutakodtam, hogy regisztráljak egy új szerepjáték oldalra és akkor találtam rá erre a weboldalra
Avatar/Play by: Natalia Portman – Comet Sky
*elő történeti hibák javítva
A hozzászólást Comet összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 12, 2013 9:27 pm-kor.
Itt is mondom, hogy örülök, hogy meggyógyultál, és annak is, hogy sikerült javítanod a történeten. Így, hogy megbeszéltük a megbeszélendőt, már nem maradt benne történeti hiba, viszont arra kérlek, hogy a játéktéren figyelj oda a helyesírásra egy kicsit jobban Remélem, ez nem nagy kérés, ahogy az sem, hogy foglalj avit, ha még nem tetted volna meg, aztán pedig érezd jól magad nálunk
Kezdőlap
