A szalonban valami ismeretlen okból a riasztó rendszer teljesen bedöglött. Kihívtunk egy szerelőt, de nem tudott vele mit kezdeni, így újat kell beszereznünk. Nem is kell mondanom, hogy Karen teljesen kikészült ettől a hírtől. Már így is milliónyi feladata van és egy ilyen pont nem hiányzott neki. Szerencsére a városban találtunk egy céget, ami ilyenekkel foglalkozik. Igaz talán dárágbb az átlagnál, de legalább egy év után nem kell majd ismét lecserélni. Úgy lett volna, hogy ő intézi el ezt is, de valami személyes probléma miatt sajnos rám bízta ezt a feladatot. Tudom, hogy egy ilyen helyre nem mehetek be szakadt göncökbe, így beszereztem egy elegánsabb ruhát, de azért a bakancsomtól így sem szabadultam meg. Tudom furcsa és röhejes látvány, de nem vagyok hajlandő magassarkút felvenni. Az a halálom. Igazából kicsit izgulok emiatt a találkozás miatt. Sosem intéztem ilyen ügyeket, bár tudom, ha Karen megbízok bennem, akkor annak van oka és képes leszek megoldani ezt a feladatot. Ahogy belépek az iroda épületébe a recepciós pontos leírást ad arról, hogy hol is találom a Silent Phantom Security-t. Naná, hogy ez van legfelül. Még szerencse, hogy az ember kitalálta a liftet. Én aztán fel nem lépcsőznék a hatodik emeletre. A lift egy halk csengéssel jelzi, hogy megérkeztünk. Ahogy kilépek belőle egy újabb recepciósslal van dolgom, vagy inkább a titkárnő megnevezés illik a hölgyhöz. Odasétálok hozzá egy kedves mosollyal arcomon, majd el is árulom neki jöttöm okát. És tessék azonnal oda is irányít egy ajtóhoz. Nem kopog be csak simán benyit. Ahogy belépek megpillantom az asztal mögött a férfit. Szóval ő Bradley Glover. Igazi üzletember arca van. A nő elárulja a nevem és, majd ki is sétál és becsukja maga mögött az ajtót. -Jó napot! Tudom Ön Karenre számított, de személyes okok miatt engem kért meg, hogy jöjjek el a megbeszélésre. Remélem ezt Önt sem zavarja!-Bár miért ne lenne neki mindegy, hogy kivel beszélget az asztala mögött?
Több projekt is fut amit szemmel tartok, és oda figyelek rá, hogy rendben menjen. Az árainkért cserébe legyen a munka minőségi, és azt aki linkeskedik az én cégemben azt rövid úton kirúgom, rosszabb esetben komolyabban ellátom a baját. Ezt azok is tudják, akik nekem dolgoznak. A katonasági projekt alakul, megküldtem az árajánlatot, most az alkudozási fázisban vagyunk. a titkárnő akkor szól, hogy megjött a délutáni ügyfél, mikor visszaküldöm a válasz e-mailomat az ezredesnek. Valamennyi hajlandó vagyok vele alkudozni, de csak egy bizonyos határig, hogy így is úgy is megmaradjon rajta a profitom.
Hátradőlök a székemben, és az ajtóra függesztem a tekintetemet, mikor meghallom a lépteket, majd ahogy nyílik az ajtó és belépnek rajta a hölgyek, lassan felemelkedem a székemből, és végigmérem a nőt, aki a titkárnőm mögött belépett az irodába. Milyen érdekes összhatást ad ezzel a bokrétára emlékeztető ruhával, és hozzá a bakancs… érdekes. ha az irodában vagyok, akkor öltönyt viselek, komolyabb benyomást kelt az ügyfelekben, mintha csak egy pólóban és farmerben feszítenék, így is néhányuknak baja van a magasságommal és a váll szélességemmel. Öltönyben talán kevésbé vagyok fenyegető. Bár nem mintha számítana, mit viselek akkor mikor valakit épp azzal fenyegetek meg, hogy kitépem a beleit és azzal akasztom fel.
Megkerülöm az asztalomat, és a nő elé sétálok, mozgásomban van valami állatias jelleg, gördülékenyebbek a mozdulataim, mint egy átlagembernek. Ezen nincs mit csodálkozni, aki annyi ideje farkas, mint én és jellemben is inkább dominál az állatias oldala, az már csak ilyen. Én pedig inkább farkas vagyok, mint ember, bár nem felejtettem el, hogyan kell civilizált kétlábúnak tűnni. Arcomat több napos borosta fedi. Kezet fogok a nővel.
- Üdvözlöm, Mis Holdman. Bradley Glover. Foglaljon helyet. – Az egyik bőr fotelre mutatok ami az asztalommal szemben van elhelyezve, még én visszamegyek a saját székemhez, és elhelyezkedek benne. A bemutatkozáskor a kezem nyújtottam neki, hogy megrázzuk azt, nem szorítottam meg az apró kis kezét, de azért érezhette van bennem erő, nem is kevés.
- A Karen's tattoo, riasztórendszere, ugye? – kérdezem és a nőre függesztem a tekintetemet. – Ha jól emlékszem, akkor a korábbi rendszerük felmondta szolgálatot, és újat szeretnének? – Innentől övé a figyelmem, meséljen mi is a helyzet, a telefonba csak ennyit beszélt a tulajdonos a titkárnőmmel.
Micsoda úri ember, bár muszáj ilyen kedvesnek lennie a vevőivel, különben gondolom nem túl sokan keresnék fel őt. A felém nyújtott kezet elfogadom. Az én kézfogásom is határozott és a magam módján erős is, bár érezhető a férfién, hogy vele nem érdemes kekeckedni. De nem is azért jöttem, hogy feldühítsem. Én csak el akarom intézni, amit kell és kész is. Többé lehet, hogy nem is fog látni. Kicsit meglepődöm mikor ilyen pontosan el tudja mondani az infókat. Általában ilyenkor még egyszer el kell magyarázni, hogy miért is kerestük fel a céget, de ő mindent tud. Ez nagyon is megköünnyíti a dolgom, bár azért bízom abban, hogy sokat fog segíteni nekem, mert én aztán igazi szőke lány vagyok ezekben a kütyükben. A helykínálást természetesen elfogadom. Igen kényelmes ez a bőrfotel. Még a végén képes leszek elaludni benne. Vajon ahhoz mit szólna? -Igen pontosan úgy van ahogy mondja. Kihívtunk egy szerelőt, de semmit sem tuidott érte tenni, pedig nem volt egy régi darab. Ha jól emlékszem két éve szereltettük be. Bár igaz nem tudom, hogy ez egy ilyen rendszernél mit is jelent...De nem is ezért jöttem. Nagyon egyszerű volt ez a riasztó. Érzékelők voltak beszerelve a szalonba és mindig be kellett pötyögni egy kódott mikor bezártuk, vagy kinyitottuk az üzletet. Egyszer be is törtek hozzánk és az egész környéket felverte a zaj...Esetleg ha lehetne most valami olyasmit szeretnénk, ami kevésbé hangos. Természetesen a rendőröknek és még a tulajdonosnak is jelezzen. Esetleg ez megoldható?...Bevallom őszintén se én sem Karen nem értünk ezekhez, szóval úgy bánjon velünk mint a szőke nőkkel!-Egy kis mosoly kúszik az arcomra.
Mikor a titkárnőm beszólt, hogy itt van a következő ügyfél akkor megnéztem a gépemen ki volt az és mit akart. Van egy virtuális határidőnaplóm, amiben feljegyzem, hogy kit fogadok személyesen az irodámban vagy kihez megyek el én magam és pár szóban azt is meg szoktam adni magamnak, hogy mi az alaptéma, Riasztó, megfigyelőrendszer vagy egyéb. Így könnyebb kiszámolni, hogy sacc mennyi időt fog felölelni a megbeszélés, és a következő ügyfelet mikorra tudom majd fogadni. Bár nem bánnám, ha nagyobb megrendelések is érkeznének az ilyen kicsiken túl, de valamivel el kell indulni, és ha ezeket minőségien végezzük el, akkor a nagyobb cégek is bizalommal fognak hozzánk fordulni. Tehát jelen pillanatban mindent az ügyfelekért. Így figyelek a nőre, hellyel kínálom, és meghallgatom az elképzeléseiket. vagyis azt amit eddig elém tárt. - Értem, tehát az előző riasztó két év után megadta magát, és most egy új és biztosabb rendszerre van szükségük. Igen, megoldható, hogy halkabb legyen és mind a két helyen jelzést adjon le. Bár a hangos riasztónak is megvannak a maga előnyei, de valóban, kellemetlen a környéken lakóknak. – Van elképzelésem, hogyan lehetne megoldani a dolgot. – Lehet mágneskártyával aktiválós, vagy ujjlenyomattal, de a megszokott számkódos is lehet vagy kombinált, attól függően mire van igény. – Vázolok pár lehetőséget hirtelenjében, amit alkalmazni lehetne náluk. – Van még más extra igény? Kamerarendszer a lopások miatt? – Következő mondatára csak enyhén felvonom a szemöldökömet, hogy kezeljem szőke nőként, hát virágszálam, ezt nem kellene mondogatnod gyakran. Ha annak kezellek, aminek kéred az nagyon nem fog neked tetszeni, de ezeket csak gondolatban teszem hozzá, és ne mondom ki hangosan, helyette maradok annál, hogy embernek kezelem, és nem úgy, ahogyan kérte.
- Nos, mielőtt tovább mondom a lehetőségeket tisztázzuk azt, hogy mennyire szeretnének komoly szerkezetet, illetve milyen árkategória jöhet szóba? Ugyan is több berendezés is van amit javasolhatok, különböző árfekvésekben, és kombinációban mint ahogyan azt az előbb is említettem. – Nézek bele a nő szemeibe, és kifordítom fel az egyik HD monitort ami ott van az asztalomon, és aktiválom a képernyő megosztást, így ő is láthatja azt amit most én nézek, a különböző riasztókról készült képeket, árakat és rövid ismertetést.
Amikor elkezdi sorolni a riasztó típusokat csak pislogok egy sort. Na jó nekem ez kicsit gyors. Tudom, hogy Karen sem akarja túlbonyolítani a dolgokat. Ebben nagyon is hasonlítunk egymásra, nem hiába küldött engem erre a feladatra. -Azt hiszem nekünk jobb lenne a kódos. Tudja nem mindig ugyan az az ember nyit, vagy zár és vagyunk vagy heten a szalonban, így talán egyszerűbb lenne a kóddal ellátott riasztó. Persze gondolom annak is megvannak a hátrányai, de végül is az ujjlenyomatost is be lehet csapni, hiszen csak egy ujjra van szükség!-Tudom kicsit morbid, de sajnos nincs tökéletes rendszer. Valahogy mindegyik kijátszható, de szerencsére túl sok mindent azért nem tudnának ellopnia szalonból. Még a pénzt is külön széfben tartjuk, addigra meg úgy is kiérnek a rendőrök. -Nem semmi extrát nem szeretnénk. Nem egy kaszinó vagy bank. Olyan erős védelemre azért nincs szüksége. Szerencsére azért nem sűrűn látogatnak meg a csenőmanók.-Tudtommal csak egy lopásunk volt nyitás óta. Természetesen, ha rosszabb lenne a helyzet nem vennénk ilyen lazára. -Igazából nem tudom, hogy milyen árkategóriákban vannak ezek a kütyük, de egy olyan közép kategóriásra gondoltunk.-Nem szeretnénk belefutni egy olyanba, ami megint tönkre megy két év után, de azért egy vagyont sem akarunk kiadni érte. Lehet, hogy jól megy a bolt, de nem vagyunk olyan gazdagok, mint az elnök. A tekintetemet a monitorra helyezem és ha elkezd magyarázni, akkor lelkesen figyelek és próbálok mindent megérteni.
- Értem, mire gondol. Kicsi üzlet, többen dolgozóval, tehát valami praktikus és viszonylag egyszerűre van szükségük. Maradnak a számkódosnál, rendben. – Értem én, hogy mire gondol, és valóban ez egy elég praktikus megoldás nekik, különösen, ha az üzlet is kics, és nincs benne sok értékes dolog, így végig veszem a számára megfelelő riasztókat és néhányat meg is mutatok neki a monitoron keresztül. A középkategóriásakat veszem, keresem ki a katalógusból, és mindegyikről mondok pár szót, hogy eldönthesse melyik az ami számukra a leg megfelelőbb. - Mindegyikre minimum öt év garancia van. Továbbá most kedvezményesen lehet szerződést kötni a karbantartásra, vagyis az első évben 40% kedvezménnyel végezzük a féléves karbantartást. – Teszem hozzá, még ezt is utána rábökök egy modellre. – Az elhangzottak alapján ezt tudom ajánlani, illetve ennek egy testvérét, ha nagyobb lenne az üzlet, mint 64 négyzetméter. A közép kategóriában helyezkedik el, mind a két modell, könnyen lehet kezelni, és lehetséges a személyes kódok megadása is, így nyomon követhető ki és mikor nyitott és zárt, de van egy drágább kiadása, amihez az általános kódhoz mágnes kártya is társul, a rendszer regisztrálja, hogy melyik kártya tulajdonos mikor húzta le a kártyáját, ki és belépéskor. – Teszem még ezt is hozzá, majd várakozva tekintek a nőre, hogy gondolja át mit szeretne és utána megbeszélem vele, mikor mehetünk felmérni a terepet, hogy megmondjam neki, mikor lesz időnk beépíteni a szerkezetet és bekötni a tulajdonosnak és a rendőrségnek is. Közben rápillantok a telefonomra, mert villog, hogy van valami üzenetem, gyorsan megtekintem, hogy mi az, csak egy hívásom volt Norinától. De majd később vissza hívom a kölköm, és megkérdezem tőle mit is akart, most itt az ügyfél előtt nem áll szándékomban telefonálni. EZ alól csak Castor, vagy a másik két vezető testőr lenne kivétel. Hátradőlök a székemben és a nőre függesztem a tekintetemet, alaposan megnézem őt magamnak és meg kell állapítanom, egészen csinos, még annak ellenére, hogy bakancsot vett a ruhájához.
Nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatom végig a férfit. Néha egyet-egyet bólintok, hogy jelezzem eddig mindent felfogtam. Igazából túl sokat mutatott nekem és nem nagyon tudom választani a lehetőségek közül, de nagy örömömre megmutatja azt amelyiket ő ajánlaná. Kinézetre igen pofásan néz ki, meg nem egy túl feltűnő szerkezet. Egy ilyen remek lenne a boltba. -Nos valamennyivel nagyobb, mind 64, de sajnos pontos számot nem tudnék mondani...De ez jól hangzik, bár mennyire lenne drágább a mágneskártyás megoldás?-Talán ha az még bele fér a keretben Karen jobban örülne egy ilyennek. Legalább így jobban követni tudja, hogy melyik dolgozó éppen mit csinál. Ám azért nem tudok rögtön rábólintani. Mégis csak sok pénzről van szó. A pasas nagyon is úgy tűni, mint aki komolyan veszi a munkáját és nem adna el pocsék kütyüket. Talán ezzel tényleg nem lenne annyi gond, mint a mostanival. Legszívesebben azért felhívnám még Karent egyeztetni, de tudom, hogy csak ennyi lenne a válasza, hogy bízik a döntésemben. Egy kisebb hallgatás után végül rábólintok a drágábbra. Belefér a keretbe, így úgy vélem érdemesebb abba belefektetni. Azzal nem foglalkozom, hogy megnéz magának. Amíg csak a szemeivel vizsgálgat nincs bajom, de ha már hozzám ér „rossz” helyen nah akkor jön a spray. Miután kiválasztottam a megfelelő riasztó rendszer az időpontban is megegyezzünk. Boldog vagyok amiért ilyen sikeresre sikeredett ez a beszélgetés. Nem hittem volna, hogy ilyen egyszerű lesz az egész. Valamiért arra gondoltam, hogy jóval nehezebb és hosszadalmasabb procedúra lesz megtalálni a legjobbat. -Nagyon szépen köszönöm a sok segítséget! Akkor gondolom még beszélünk, vagy találkozunk!-Nem tudom, hogy ő ki jön e személyesen a beszerelésre, vagy csak a dolgozókat küldi el. Mindenesetre felállok és kezet nyújtok felé. Elköszönök tőle és ha más dolgunk nincsen már el is indulok kifelé.
Elárulom, hogy menyivel lenne drágább a mágneskártyás megoldás, szerintem nem olyan vészes az összeg, de majd a hölgy mindjárt megmondja, hogy mit gondol róla, én türelmesen várok még átgondolja. ha telefonálni akar, felőlem azt is megteheti, nem sürgetem, nem az a célom, hogy hírtelen ugorjon bele egy üzletbe, mert annak nem sok haszna van, ha utána mégsem jó neki, kell a jó marketing, hogy ajánljanak másoknak is, szóval, várok türelemmel. Közben átgondolom, mi dolgom van még a mai nap folyamán. Mit kell elintéznem, és mi az amit még át kell nézzek? Norival mindenképpen kell foglalkozzam egy keveset. Hamarosan megkapom a választ a velem szemben ülő nőtől és bólintok egyet. - rendben ez esetben intézem a szerződést, egy pillanat. – Kimegyek az irodából és szólok a titkárnőnek, hogy mit készítsen nekünk elő. – Akkor még elkészül a szerződés, egyeztessünk, holnap megfelel önöknek zárás utána a rendszer csere? – Kérdezek rá, és ha igent mond, beírom a határidőnaplóba, és majd szólok a fiúknak is, hogy holnap még oda is el kell menniük, a megadott rendszerrel, ha ez is megvan és megkapom a szerződést, akkor aláírom és a nővel is aláíratom, ha elolvassa, hát hagyom neki. Aztán kezet fogok vele, és kikísérem az irodámból, majd én befejezem az utómunkát és elintézek néhány telefont is.
Már csak egy részlet hiányzott ahhoz, hogy nyugodt szívvel megnyithassam a gyógyszertárat, és úgy ítéljem meg, hogy minden rendben van vele. Ebből viszont nem engedtem, még ha nem is feltétlenül volt általános dolog. Oké, nem mindennapi dolog, hogy patikákat raboljanak ki, de én inkább a biztonságra hajtottam, a szükséges tőke pedig a rendelkezésemre állt ahhoz, hogy ezt nyugodtan megtehessem, így nem is állt szándékomban halogatni a dolgot. Különösképpen nem cifráztam ma túl a megjelenésemet, egyébként sem szerettem a túl komor szereléseket, így megelégedtem egy elegánsabb, ujjatlan, térdig érő, némileg bővülő szoknyájú ruhával, ami világoszöld színben pompázott, és az alján futott körbe egy ezüst szaténcsík, így illett a táskámhoz meg a szandálomhoz. A részletekre többnyire igyekeztem ügyelni. Vörös tincseim ezúttal egy könnyedebb kontyba rendeztem, tekintettel a melegebb időre, meg hát, unalmas lett volna mindig kiengedve hordani. Így léptem be a Silent Phantom Security ajtaján, és már indultam is határozott léptekkel a recepció felé. Nem aggódtam, megbeszélt időpontom volt, így jó esélyem volt arra, hogy meg fogjuk tudni kötni az üzletet, és nem lesz szükséges többször idezarándokolnom. Nem mintha lusta lennék, egyszerűen jobban szerettem a hatékonyságot az időpazarlásnál, de az vesse rám az első követ, aki nem így volt ezzel. - Jó reggelt! Naomi Sharp vagyok, és 9 órára van időpontom a gyógyszertár ügyében. Mosolygok rögvest a recepciósra, hogy egy kicsit oldottabb legyen közöttünk a hangulat, elvégre nem szerettem, ha savanyú arcok vesznek körül. - Kis türelmet, kérem, addig foglaljon helyet. - Köszönöm szépen! Intett a kényelmesnek tűnő kanapé felé, miközben már nyúlt is a telefonja után, én pedig rögvest arra is irányítottam a lépteim. Tetszett ez a helyiség, a világos színek, és az ablakokon beszökő fény meglehetősen barátságossá tették. Valahogy jól érezte magát itt az ember lánya. Könnyedén keresztbe vetettem a lábaimat, s úgy várakoztam, tekintetemet a vélhetőleg irodába vezető ajtóra függesztve. Nem türelmetlen voltam, egyszerűen csak kíváncsi arra, milyen is az, aki egy ilyen céget vezet. Biztosan nagyon komoly ember lehet, legalábbis, ha tippelnem kellett volna, ez mondanám. Viszont fiatalnak sem gondoltam volna, bár ez meg a saját példámból kiindulva volt ostoba gondolat, elvégre, én is egy üzlet beindításán dolgozom, pedig nem vagyok épp öreg. Ám mondhatni, az én példám nem szokványos, lévén a fenekem alá tolták a lehetőséget. Nem, erre nem voltam büszke, és nem is nagyon szerettem forszírozni a dolgot. Fogok én még valami nagyot véghezvinni egyedül is, csak kicsit több idő kérdése.
Nyolcra hívtam össze az embereimet, egy rövid megbeszélésre, a szerelőknek kiadtam a munkát, amit aznap kellett elvégezniük, aztán jöttek a belsős dolgok, a bizalmas embereimmel, akik a falka tagjai voltak, ők is megkapták a munkájukat, elszámoltunk az előző nappal. Kilenc után pár perccel végeztem velük, mikor elindultak ki az irodámból, én pedig velük együtt mentem ki, hogy a konyhaként funkcionáló részben beszerezzek magamnak egy kis kávét, pillanatnyilag ölni tudtam volna egy adag sima fekete arábiai kávéért. Ahogy kimegyek az irodából a titkárnőm, már rebeg is, hogy itt a kilencórás ügyfelem, én csak intek neki egyet, hogy most kávé, vagy harapni fogok. Öltözetem egy szürke öltöny és fekete ing teszi ki, nyakkendőt nem viselek, a szürke fekete összeállítás is a halott falkatársamnak szól. Nem viselek tisztán feketét, hiszen az túl komor lenne az üzletfeleimmel szemben. Mikor megvan a kávém és lenyeltem belőle pár kortyot a gőzölgő bögrémmel a kezemben indulok vissza az irodámhoz, majd a vendégünkre pillantok, a titkárnőm, már ki is segít a nő nevét. - Jó reggelt, Miss Sharp, kérem, fáradjon be! - Szólok oda a nőnek, és még egy mosolyt is tudok produkálni, ami kellemes és vonzóra sikeredik, még úgy is, hogy a hangulatom borongós, Ray eltűnt, nem tudjuk, hol van. Ty halott, BB éppen hogy csak megúszta, ha egy kicsivel is kisebb a szerencséje, a legjobb barátomat is temethetném. Ilyenkor az embernek nem valami jó a kedve, de az ügyfelekkel szemben nem kellene ezt kimutatnom, szóval inkább előveszem a legprofibb mosolyom, ami szerint én egy kedélyes és kedves fickó vagyok, aki egy kicsit nagyra nőtt, de neme szem nőket reggelire jelentésű. A bögrém amúgy fekete színű, amin két farkas van, egy nagyobb és egy kölyök, aki épp a nagyot akarja játékba hívni. Norinatól kaptam, a kölykömtől. - Foglaljon helyet. – Kihúzom az egyik fotelt, és ha leül, akkor alá igazítom, majd megkerülöm az asztalomat és a bögrém leteszem, közben bejön a titkárnőm, és hoz kis csészében némi kávét, és egy kancsóban frissen készült teát is. - Kávét vagy teát kisasszony? – Kérdezi meg, miközben én kigombolom a zakóm, hogy kényelmesen ülhessek. Ha már én kávézom, akkor az ügyfél is legyen már megkínálva, mellesleg ez a titkárnőm fixaideája.
Amikor meglátom a pasast, akié feltehetőleg a cég, némileg nehezemre esik megülni a fenekemen, és csak arra tudok gondolni, hogy atyaisten, mekkorára nőtt ez. Tán nyújtották gyerekkorában? Én átlagos vagyok a magam 168 centijével, de így első tippre is vagy 30 centit rám ver. Te jó isten. Hát, ha pasi lennék, tuti előjönne mellette a kisebbségi komplexusom, még akkor is, ha esetleg nem rendelkezek ilyennel. Szerencsére nőként ez kifejezetten nem zavart, de azért nem szívesen állnék mellé, mert bizony eléggé meg kéne emelnem a fejem, hogy lássam is az arcát. Kész szerencse, hogy ez ülve már annyira nem feltűnő. Úgy tűnik, a reggeli kávé nélkül nála sem indulhat el a nap, én mondjuk már otthon elfogyasztottam az enyémet, máskülönben maximum a lehunyt pilláimon keresztül vizsgálgatnám a világot, egyszerűen képtelen vagyok anélkül nekivágni a világnak. - Jó reggelt, Mr. Glover! Köszönöm. Válaszul az övére én is elmosolyodom, bár ez nálam megszokott eszköz az úgynevezett női fegyvertáramban, még ha most nem is kell bevetni semmi miatt, elvégre, üzleti ügyben járok itt, és én vagyok az ügyfél, nem kell lenyűgöznöm senkit. Mi tagadás, sármos egy pasi, de abból azért már kinőttem, hogy minden jó pasi mellé odaképzeljem magam, mint egy tizenéves csitri. Természetesen azonnal felálltam, és elindultam utána, be az irodájába, így hamarosan megállapíthattam, hogy a férfi, vagy a belsőépítésze, a letisztult formákat kedveli, egészen egyszerűnek, de mindenképp stílusosnak tartottam az irodáját. Majd ha lesz valamiféle átépítés nálunk, én is benevezek valami hasonlóra, bár nekünk biztosan nincs szükségünk ekkora helyiségre. A magassága ellenére nem tűnik olyan hm… hogy is fogalmazzak, harapósnak. Valószínűleg ez a mosoly miatt fogalmazódik meg bennem, de persze, ki tudja, mi lapul mögötte. Az enyém mögött is annyi minden van, hogy belegondolni sem szoktam inkább. Egyszerűbb felölteni a jól begyakorolt maszkot, mint a komorsággal eltaszítani magunktól a környezetünkben tartózkodókat. Nekem világ életemben szükségem volt az impulzusokra, máskülönben nem bírnám. A bögréje aranyos, a látványra szélesedik a mosolyom, és természetesen Hazel jut eszembe róla a maga farkas mániájával. El is határozom, hogy valami hasonlót majd beszerzek neki, biztos oda lenne érte. Szívesen megdicsérném a bögrét, de azt hiszem, az most nagyon nem tartozna ide, úgyhogy hanyagolom a dolgot. Helyette hálás mosollyal biccentek, amikor hellyel kínál, és könnyed, ám finom mozdulattal leülök, majd keresztbe is vetem a lábaimat, ez a legtöbb nőnél megszokás, én azonban így előzöm meg, hogy a térdeimre könyökölve bámuljak ki a fejemből. Az ugyebár nem volna túlságosan elegáns. Meglehetősen pozitív, hogy kihúzta nekem a széket, nem nagyon találkozni manapság olyan férfiakkal, akik tudják, mi az előzékenység és az illem. Szóval, akik mellett nőnek érezheti magát egy nő. - Kávét kérnék, köszönöm! Pillantok ezúttal a titkárnőre, igazán nem lehet panaszom a bánásmódra, így azt hiszem, nem döntöttem rosszul, mikor a Silent Phantom Security mellett döntöttem. Jó látni, hogy valahol még tudják, miként szükségeltetik bánni egy ügyféllel, még akkor is, ha a mögött esetlegesen csak a reménybeli fejőstehén képe lebeg. A kávé hamarosan a kezemben köt ki, én pedig rögtön vissza is tekintek a férfira, és bele is kezdek, mert hát nyilván nem én vagyok az egyetlen ügyfele a mai napon. - A telefonban már említettem, hogy hamarosan nyit a gyógyszertáram. Szeretném a lehető legmodernebb és legjobb riasztórendszerrel felszereltetni. Azzal előveszek a táskámból egy dossziét, hogy megmutassam neki az épületet képek formájában, bár egy ideje zajlanak az munkálatok rajta, megeshet, hogy látta már, de én inkább biztosra megyek. Valamint belülről bizonyosan nem láthatta, így hamarosan elé tárulhat a vásárlókat kiszolgáló rész, valamint a mögötte található két irodahelyiség, mosdó, és egy kis pihenő konyhával egybekötve.
Behívom a nőt az irodámba, az, hogy megrökönyödött, hogy milyen magasra is nőttem, nem zavar egyáltalán nem. Megszoktam már, hogy akik nálam jóval kisebbek így néznek rám, mintha valami gigász lennék, pedig csak általában 20-30 dentit szoktam rájuk verni, bár vannak akikre többet is, mivel a 160 centit sem érik el, de ez most mind egy is, a kávém megvan és az ügyfelet is beinvitáltam az irodámba. Nem csak az udvariasság miatt ültetem le, hanem mert így kevésbé zavaró a többségnek a magasság különbség. Na, de most foglalkozzunk az üzlettel. Bele kortyolok a kávémba, és a nőre szegezem a tekintetemet. A kávé most életmentő a számomra, így nagyot kortyolok menet közben a bögrémből, amin egy kedves kis minta virít, emlékeztetve arra, hogy január óta van egy kölyköm, aki iránt felelősséggel tartozom, és akire időt kellene szánnom. A nőnek kihúzom a széket, és hellyel kínálom, manapság már kiveszett az udvariasság, de én nem is harminc éve születtem, hogy ne emlékeznék arra, amire ilyen helyzetekben illendő. Biccentek a titkárnőmnek, hogy kávéval kínálja meg a hölgyet, úgy ahogyan Naomi szereti, közben addig a gépemen turkálok, és kávézom, ezzel nyerek egy kis időt magamnak, hogy átnézzem, milyen előzetes tervekkel vagy kéréssel fordult felénk a nő, és persze, hogy összeszedjem magam, és emberbaráti képet vágjak a mai napomhoz és az első befutó ügyfélhez is. - Igen, rémlik, és meg is vannak a feljegyzéseim. – Majd elveszem a mappát és áttekintem a képeket és a tervrajzokat az átalakításokról. – Nos, több lehetőségünk is van, a megoldások árfüggőek. Azonban, mindenképpen javasolnám, hogy ne csak a kábeles megoldást alkalmazzuk a gyógyszertárban, hanem az akkumlátoros vagy generátorost is, ami áramszünet esetén is ellátja energiával a berendezéseket. – Pillantok a nőre a képekről. Az indokom egyszerű, gyógyszerekkel, vegyi anyagokkal foglalkoznak, ami igen sok mindenhez kellhet és nem régiben pár gyógyszertárat is feltörtek, hogy dogokhoz nyerjenek alapanyagot, illetve gyógyszereket értékesítsenek a feketepiacon és fű alatt. Úgy gondolom, érdemes lenne bebiztosítania a helyet ilyen módon is. - Tovább, hogyan szeretné megoldani, közvetlen összeköttetés a rendőrséggel, hogy ha a riasztó jelez, akkor náluk is befusson az értesítés? –Ezt is meg lehet oldani, csak pénz kérdése a dolog.
Bólintok, hála az égnek, hogy megvannak a feljegyzései, nyilván már fordulnék is sarkon, ha nem így lenne, mert olyan emberekkel nem szeretek együtt dolgozni, akiket cseppet sem fogékony arra, hogy a lehető leginkább odategye magát. Igen csúnya világot élnénk, ha példának okáért én nem figyelnék oda, mit csinálok. Vélhetőleg emberek halnának bele, de azért én ennél jóval felelősségteljesebb lélek voltam. Türelmesen várakozom, míg átnézi a mappát, elvégre, ehhez ő ért, nem én, engem az ilyesmi nagyon nem mozgat, csak éppen szükségszerű, hiszen elég veszélyes anyagokkal is dolgozunk, és azokból bizony még véletlenül sem juthat ki semmi az épületből, ha meg mégis, tudnom kell, ki lehet a ludas. - Ennek a szükségszerűségét tökéletesen megértem, és természetesen szeretném is, ha lenne egy pótáramforrás, viszont, remélem megoldható belülre is, hogy kívülről ne lehessen lekapcsolni. Nevezhetnek paranoiásnak, nem érdekel, de úgy voltam vele, hogy az áramforrást önmagát így is-úgyis el lehet intézni odakintről, akkor már a vészhelyzet esetére fenntartott rendszer ne legyen támadható. Jó, hát, lehet kicsit sok akciófilmet nézek, de jobb tutira menni, talán nem olyan meglepő kérdés ez a férfi számára, ha meg mégis, most már legalább tapasztalt ilyet is, mondhatni, még van új a nap alatt. Amiatt nem kellett aggódnia a másiknak, hogy esetleg ne látnám indokoltnak a dolgot, mert nagyon is annak tartottam, nem is tudom, eddig miért nem említettem. Gondoltam rá, az biztos, de azt hiszem, úgy voltam vele, hogy itt mindenképpen fel fog merülni, és nem kell majd nekem felhoznom. Szerencsére igazam lett, és így már azt is érzem, hogy jó kezekben lesz a gyógyszertár. - Igen. Bólintok rögvest, nem is kérdés, hogy így szeretném, elvégre, azzal akár perceket is veszthetek, míg én magam értesítem a rendőröket, és magyarázom el a dolgokat. - Természetesen szeretném, ha hozzám is befutna a jelzés, de gondolom ez mindenkinél így van, aztán természetesen a rendőrséghez is. Nem mintha olyan fenemód bíznék bennük, de mégiscsak többet érek, ha ők is tudnak a dologról, mintha csak én, elvégre, nem sokat tudnék kezdeni egy esetleges betörésnél. Maximum lelövetni magam. - Azt pedig szeretném már most leszögezni, hogy a pénz nem számít. Nem hiába használtam a legmodernebb és a legjobb jelzőket. Lehet, hogy a Sharp név neki nem mond semmit, de ennek igazából csak örültem, azt viszont jelen esetben tudnia kellett, hogy nem mellébeszélek, hanem valóban a rendelkezésemre áll az a tőke, ami ehhez szükséges. Erre a célra határozottan nem szégyelltem apám cégének pénzét költeni, lévén szükséges dolog volt, és nem is az én életemet tette jobbá.
- Minden megoldható, csak hely és az anyagiak kérdése. Nem kertelek, költséges megoldás lesz, de ha elkészül, akkor mindenképpen visszahozza az árát. Megoldható, hogy a pinceszintre kerüljön le egy generátor, és onnan működjenek a berendezések áramszünet esetén, de van egy másik megoldás is, amit még most kellene megcsinálni, méghozzá, minden egyes berendezéshez külön akkumlátort szerelni, de ez jóval költségesebb és a karbantartása is. Én magam a generátorra szavazok jelen esetben, mivel a gyógyszertár forgalma és a termékek előállításának munkaideje olyan, ami miatt kissé macerás a rendszeres karbantartás, tehát azt mondjuk zárás után kellene végezni, a generátor egyszerűbb…. – Nézek a nőre a papírok áttanulmányozása után, ez az én véleményem amit kertelés nélkül elmondtam neki, nem szeretem csavarni a szavakat, hanem térjünk a lényegre, mivel az idő pénz, és a többi. Más ügyfeleim is vannak erre a napra és dolgom is van, így feleslegesnek érzem, hogy finomkodjak. A kérdése nem lepett meg, elvégre vérfarkas vagyok, és ott a Hotel, az Orfeum és az Upper is, aminek már a tervei készen vannak, és meg is indult az átalakítás, Northfolkék igényei és a falka igényei szerinti biztonsági rendszer kialakítása. - rendben. – A billentyűzeten zongorázok egy kicsi, még feljegyzem, hogy ezt is el kell intézni, azaz a gyógyszertár a rendőrségnek is riasszon azonnal. Megvan ennek a menete is, és elindítom a nőnek a folyamatot, a végére, majd neki is intéznie kell pár papírt, de erre még ráérünk. - Megoldható, hogy a mobiljára menjen egy értesítés, ha gond adódna. – Válaszolom meg és ezt is lejegyzem, hogy ne maradjon ki. Jó és minőségi munkát végzünk, és ez maradjon is így, ez kell ahhoz, hogy szájhagyomány útján is ajánljanak minket egymásnak az emberek és jöjjenek a kuncsaftok. - Egy jó tanács, ezt ne hangoztassa sokat, a végén valaki vérszemet kap és átvágja magát emiatt. – Nézek a nőre komolyan és egy kis mosoly is játszik az arcomon, afféle barátságos, bennem megbízhatsz, mert én nem vagyok gazfickó. Majd bólintok egy aprót, hogy megértettem, és még valamit feljegyzek, hogy, ne maradjon ki, a rendelés leadásakor. - Holnap reggel kiküldöm két emberemet, hogy pontosan mérjék fel a terepet, mennyi anyag kell majd a beszereléshez, onnantól számítva, pár napon belül hívom, hogy mikor küldöm ki őket újra a végleges beszerelésre, a legtöbb eszköz van raktáron, de ahogy nézem a jelentést, van, amit után kell rendelnünk, mostanság elég népszerű az ilyen fajta biztonsági rendszer. – A monitor irányából a nő felé fordulok, és tálalom neki, mi is a nagy helyzet. annyi biztos, ő lesz a holnap reggeli első ügyfél akihez kiküldöm az embereimet, hogy mérjék fel a területet, és nézzék meg mennyi anyag kell és valóban megoldható az elképzelésem, amit összekészítek nekik.
Figyelmesen hallgatom, és hozzá nem értő lévén készpénznek veszem minden szavát, én alapvetően senkiről nem szoktam feltételezni, hogy át akarna vágni, de azért figyelni szoktam a társaságomban lévők testbeszédét. Abból is sok minden kiderülhet. Összességében azonban úgy vélem, nem érné meg neki, ha át akarna verni az összegek tekintetében, különösen úgy, hogy még így is inkább a költséges, de nem hajmeresztő összegű megoldást javasolja, ami egészen szimpatikussá teszi. Mégsem emiatt döntök végül úgy, hogy megfelel a generátoros megoldás, mert így spórolhatok, hanem mert kevesebb karbantartás szükségeltetik hozzá, és ezzel másoknak és magamnak is energiát spórolok meg, mert eszemben sincs sokat ott hegyelni zárás után, míg megoldják ezt a problémát. - Akkor maradjunk az egyszerűbb megoldásnál, és legyen a generátor. Mondtam ki végül, nem akartam túlkomplikálni a dolgot, lévén, nekem mindegy volt, ha már elhelyezhető a cucc a pincében, akkor simán jöhet. Feltartani sem akartam, nekem is volt még épp elég dolgom, meg különben is, minél hamarabb sikerül megbeszélni a részleteket, annál előbb kezdődhetnek el a munkálatok. Bólintok, a rendőrség és a mobil téma tehát kipipálva, emiatt nem is aggódtam egy percig sem. A tanácsára szolid mosoly jelenik meg az arcomon, és megcsóválom a fejem. Őszintén szólva, apám igencsak megérdemelné, hogy valaki átverje, de annyira azért nem éreztem magam ostobának, hogy ez rajtam keresztül történjen meg. - Engem próbálkozhatnak átvágni, de csupán egy kis hal vagyok a vállalatból, nyilván nem a saját pénzemről beszélek. Jó, éppenséggel volt nekem is, nem kevés, csak épp nem voltam hajlandó hozzányúlni, kizárólag abból éltem, amit saját magam kerestem meg, egyetlen olyan pontja volt az életnek, ami miatt hozzányúlnék ahhoz a pénzhez, amit apám utal számomra minden hónapban születésem óta, mégpedig az, hogy megtaláljam a lányom. Jelenleg azonban még nem jutottam el odáig lélekben, hogy ezt megtegyem, így az a pénz ott gyűlt egy számlán, amiről még sosem vettem le egy kanyit sem. - Mindenesetre, köszönöm a figyelmeztetést! Nem hiszem, hogy rossz szándékból mondaná, de maximum megtanulom majd a leckéz az apám kárán, ezt a tanulópénzt pedig szívesen megfizettem volna. A mai napig is szívesen törnék borsot az orra alá. - Rendben, akkor holnap reggel várom az embereit. Újabb biccentés felé, és feljegyzem magamnak, hogy holnap még véletlenül se aludjak el, mert szeretném tudni, miként is végzik a munkájukat a férfi emberei. Szerettem látni, mit kapok a pénzemért, jobban mondva, apám cégének pénzéért. - Ha rendelkezésre áll majd minden eszköz, akkor nagyjából mennyi időbe telik beszerelni a rendszert? Nem akartam úgy kérdezni, hogy mikorra lesz kész, lehet, hogy így is kedve támadna a haját tépni tőlem, de szerettem volna tudni, nagyjából mire számíthatok. - Esetleg, előleget kell fizetnem? Kérdeztem gyorsan valami olyat is, amit talán szívesebben hall.
Üzlet tekintetében régi vágású vagyok. Azzal nem mennék semmire, sem ha megvezetném az ügyfeleimet és a lehúzásra mennék rá. Semmi értelme nem lenne, pláne, ha kibukna, akkor egy csomóan elpártolnának tőlem. A cég pedig a vevőkből él, így tehát nem teszek hatalmas hasznot a termékekre, ahogy a munkadíj sem egetverő, ugyanakkor nem is vagyunk olcsóak, de cserébe valóban minőségi berendezéseket adunk, és a munkában sem lehet kivetnivaló. Ha egy emberem hanyag munkát végez, akkor azonnal kivágom a cégtől és volt nincs munkája, fizetése, az én cégem hírnevét kontárok ne rontsák. Többek között emiatt is állok be én is az ügyfélfogadás sorába és hallgatom meg az igényeket, hogy érezhető legyen, ez nem a lehúzásról szól, hanem a minőségi munkáról. - Rendben. A rendszerek ellenőrzése évente ajánlott, de én a féléves karbantartás híve vagyok, inkább gyakrabban, és még korán küszöböljük ki a problémát, mint túlkésőn és cserélni kelljen kompletten. – Vannak olyan rendszerek, amiket hamarabb kell átnézni, de ezek már olyan minőségűek, hogy a fél év is elég lesz nekik. Van olyan ügyfelem, aki havonta vizsgáltatja át a rendszerét, ékszerekkel foglalkozik, és jobban szereti, ha minden hónap elején ránézünk, hogy minden rendben van-e? - Hölgyem, hogy kinek a pénze, az nem rám tartozik. Viszont ismerek pár kollégát szakmából, aki egy ilyen mondat után még a kutyagumit is rátukmálná a vevőre feláron… - Tényleg vannak ilyenek, ami szégyen nekik és azoknak is akik megbíznak bennük és nem nézne a dolgok után. Na mind egy, nem az én dolgom, hogy ki mire költekezik. Székemben dőlök hátra és kortyolok bele a bögrémbe, hiszen a kávém hülőfélben van és hidegen már nem szeretem. Aztán visszarakom az asztalomra, természetesen egy alátétre, majd a monitorra pillantok. Az alma a túloldalon világít rajta, kedvelem ezeket a ketyeréket, eddig még megfeleltek, nem úgy, mint a konkurencia, ami párszor már kifagyott elég kellemetlen helyzetekben. - Kilenc és tíz között ott lesznek, igazolványt fognak felmutatni, a cég logójával és hologramos jelzéssel. – Voltak már olyanok akik egy-egy cég emberének vagy állami cég emberének adták ki magukat és bejutottak magánszemélyekhez és cégekhez is, hogy meglopják őket, én erre terveztem a magunk igazolványát, ami hologramos is mellé, hogy minél nehezebb legyen hamisítani, plusz ott a dombornyomás is, a fénykép mellé. De persze, idő kérdése, hogy az ilyet is tökéletesen hamisítsák, akkor majd valami mást találok ki. - Igyekszünk minél rövidebb idő alatt kivitelezni, a tervrajzot elnézve, négy napot saccolok, de ez csak megközelítőleges érték jelen pillanatban, holnap tudok biztosabbat mondani, miután az embereim, ténylegesen elvégezték a felmérést. – Válaszolom meg a feltett kérdést, és visszadőlök a székem támlájának. Majd a nőre pillantok és biccentek. - Holnapi nap folyamán, a srácok kiszámolják az anyagokat, utána kell majd az előleg, az előzetes anyagköltségre. – Válaszolom meg, ahogy megpöccintem az egeremet ami feloldja a képernyő kímélőmet.
- Ezt jó hallani, természetesen semmi kifogásom nincs a féléves ellenőrzések ellen, csak nyugodtan. Már amennyiben valóban sikerül majd megkötni az üzletet, és ők fogják csinálni a rendszert, de nem gondoltam úgy, hogy ez másként kellene, hogy legyen, az eddigiek alapján elég pozitív véleményem volt. Az meg csak jó, ha gyakrabban ellenőrzik a dolgokat, kevesebb esély van arra, hogy valóban fellépjen valamiféle hiba. - Az ilyen kollégáknak szerintem azért hamar híre megy. A legtöbben azért igyekeznek megválogatni, kivel is intézik a számukra fontos dolgokat. Jaj, hogy mennyire fura volt nekem ez a hölgyezés, annyira nem éreztem magam annak, hogy semennyire. Mindenesetre kénytelen voltam ilyen helyzetekben elviselni, mert nyilván nem vehettem zokon az alapvető illedelmességet. Valahol a lelkem mélyén még mindig csak egy megsebzett kislány voltam. Talán nem is olyan nagyon mélyen. A kávémból én is kortyolok, és nem vagyok rest észlelni a technikai berendezések milyenségét sem, már csak azért is érdekel, mert én is ezeknek a holmiknak vagyok a híve. Telefon, laptop, persze, azok csak saját használatra, a gyógyszertár gépei azért ennyire nem modernek, bár azokra sem lehet panasz, ám nincs választása az ember lányának, ha az anyavállalat más cégekkel van szerződésben. - Rendben. Ezt megjegyzem, majd figyelem, hogy megvan-e a hologramos jelzés, meg minden, el ne felejtsem kifelé kicsit pontosabban szemügyre venni a logót is. Nem vagyok én olyan naiv, mint amilyennek talán tűnök neki, nem olyan egyszerű átejteni, csak éppen, jelen helyzetben pont nem érdekelne az sem, ha megtörténne. Más lenne a helyzet, ha mondjuk álmaim házának építtetésébe fognék, hiszen az már a saját pénzemből lenne, és akkor már közel sem mindegy, mennyi az annyi. - Ez esetben a kérdésem várhat holnapig. Mosolygok rá, nyilván akkor is várhat, ha én nem jelenteném így ki, mert most nem tud ennél pontosabbat mondani, viszont így az elmondások alapján jó eséllyel nagyjából két hét múlva már a biztonsági rendszerrel együtt működhet a gyógyszertár, aminek kifejezetten örültem. Igaz, arra a pár napra, amíg beszerelik, mindenképpen be kell majd zárni, nem célom sem a mi, sem pedig a cég munkálatait hátráltatni azzal, hogy folyamatosan jönnek a vásárlók. - Akkor holnap. Ezzel is megvolnánk, s a szavaim után kiiszom a maradék kávémat, majd fel is állok, úgy vélem, ma már nem kell tovább zavarnom Mr. Glovert, bizonyosan van még épp elég dolga, mint ahogy én sem szándékoztam lopni a napot. - Köszönöm szépen az idejét, Mr. Glover, akkor várom az embereit, és az információkat a felmérés után. Azzal nyújtottam is felé a kacsóm, hogy búcsúzóul megrázzam az övét, vagy inkább ő az enyémet, mert az tuti, hogy az övéhez képest egészen apró volt a tenyerem. - Viszontlátásra! Köszöntem el, majd kifelé menet a kávéért elrebegtem a hálámat a titkárnőnek, aztán indultam is a dolgomra.
- Holnap kilenc és tíz között érkeznek az embereim, ketten. – Fixálom a dolgot, és részemről innentől ez már le van tudva, nincs több dolgom az ügyféllel jelen pillanatban, csak az, hogy kikísérjem, és a titkárnőmmel váltsak pár szót. A nővel kezet fogok megrázom azt, majd megkerülöm az asztalomat, az ajtót kinyitom a számára és előre engedem, majd egy darabig mellette sétálok. - Akkor, ahogy megbeszéltük, holnap már többet tudok mondani az árak tekintetében is. Viszont látásra, Miss. Sharp. – Engedem útjára és a titkárnőmhöz fordulok, hogy feljegyeztessem a holnapi napra a gyógyszertárat. Ez lesz aznapra az első időpont, a többi későbbre került bejegyzésre a tulajok kérései miatt, majd amint ez is megvan, vissza megyek a bögrémért, és töltök magamnak új adag kávét, a tíz órás ügyfelemig van még egy kis időm, így kávézhatok is egyet, és amilyen tündéri a titkárnőm, még reggelit is kapok, rendelt nekem valahonnan pár finomságot, ami jól fog esni, mivel a reggeli is kimaradt. Állok az üvegablakok előtt és nézem, ahogy Miss Sharp kilép az épületből és útjára indul, csinos nő, meg kell hagyni a lábai igazán formásak, de az üzletet nem keverem össze a magánélettel és egy emberrel amúgy se szívesen kezdenék ki, túl a háromszázon a farkas már inkább állat, mint ember, és egy emberre vigyázni kell, hiszen törékenyek egy olyan bestia kezében mint amilyen én magam is vagyok.
Mielőtt bemennék az épületbe még egy pillantást vetek a határidő naplómra. A mai napom is be van táblázva, ezért remélem, hogy nem kell sokat várnom. Gyorsan akarom ezt is elintézni, mert vissza kell mennem az építkezésre. Pontosan ezért kértem 11 órára időpontot. Visszafelé lesz időm bekapni valamit, bár ha valamiért elhúzódna a dolog, akkor is megállok enni. Nem akarok úgy járni, mint múltkor. Első az egészség, vagy annak kéne lennie. A notesz összecsukom, s végig futtatom a tekintetem az épületen. Átlagos. A táskámba mélyesztem s belépek az épületbe. Egy recepcióssal találom szembe magamat. - Üdvözlöm. Summer Hill vagyok és 11 órára van időpontom. Közlöm vele barátságos hangon és várok, bár magam is tudom, hogy mi fog jönni. Mindjárt megfog kérni, hogy foglaljak helyett, amíg nem szólnak. Minden hol ugyan az a rendszer működik. Mikor ezt szavak formájában is meghallom, bólintok a nőnek. Azonban semmi kedvem nincs leülni. Egész nap ülök vagy majdnem. A tágas ablakhoz sétálok s szemügyre veszem a berendezést. Modern és olyan semmilyen. Számomra legalább is. Semmi egyedi tárgyat nem vélek észrevenni. Tipikus fogadó helység, ahogy a fekete és a fehér keveredik. Ettől pedig számomra semmi „szín” nincs benne. Az agyam lázasan pörögni kezd, hogy miként lehetne berendezni egy biztonságtechnikai eszközökkel foglalkozó céghelységét. Nem vagyok lakberendező, de belső építészettel is foglalkozom, így értek a dologhoz. Az ablakon látom ahogy vissza tükröződik a világos zöld kosztümöm, bár ennek ellenére simán látom a környezetet. Ez első amit megnézek, hogy milyen épületek vannak a közelben. Szakmai ártalom. Amint mindegyikkel végeztem jöhetnek a kisebb tárgyak vagy éppen élőlények. Egy gyerek elesik az utcán a bicikliével és az anyja ahelyett, hogy segíteni neki, jól leteremti. Legalább is a gesztusokból erre tudok következtetni. Soha nem értettem ezt a nevelési módszert. Miért kell ütni azt a szerencsétlen kicsit? Ha szépen elmondják, akkor is megértik. Én legalább is felfogtam, amit a nevelők mondtak.
Kikísérem a 10 órás ügyfelet, és a konyharész felé veszem az irányt. Kávé mordulással, mikor a titkárnőm megszólal, hogy itt a 11 órás „páciens”. Én előbb akkor is koffeint akarok kávé képében, de sürgősen, csak utána vagyok újra bárkivel is foglalkozni, és a zakóm is unom már, ahogy az öltönyöm is, de egy cég vezetőjeként nem rohangászhatok tornacipőben. A konyharészben leveszem a zakómat, és a fegyvertartót is, majd a zakó alá rejtem, és a megtöltött farkasos bögrémmel együtt indulok vissza, közben megakad a szemem egy zöld kosztümön, és a benne lévő nőn is, valószínűleg rám vár. A bögrém átadom a titkárnőmnek, és én a nőhöz lépek. - Szép napot! – köszönök rá. – Ha jól sejtem, hozzám jött. – A titkárnőm megsúgta a nevét. – Miss. Hill. – ha felém fordul, akkor kezet rázok vele és bemutatkozom. – Bradley Glover. Kérem, kövessen. – Oké, ez picit parancsolóbbra sikeredett, mint kellett volna, de kissé feszült vagyok, és nem a kedvesség az alaptermészetem, hanem a kemény és irányító vezető.. Elvégre a falka egy része alám tartozik, és most, hogy se Castor se Dante nincs itthon, komolyabban is kell, ezt vegyük mindannyian, különösen én és BB. Ha követett az irodámba, akkor hellyel kínálom, miközben elrendezem a zakóm, és a sig sauerem, úgy, hogy ez utóbbit ne lássa, közben az asztal lapja alá erősített tokba helyezem a fegyverem. - Miben segíthetek? – teszem fel a kérdést, és közben a gépen rákeresek a nevére, és arra mit adott meg előzetes bejelentkezési adatoknak? Szeretek felkészülni az ügyfeleimmel kapcsolatban, de közben a kávémba kortyolok bele. A titkárnőm pedig bejön és a nőt is megkínálja egy csészényivel.
Sóhajtok egy aprót, mikor azt látom, hogy a nő ráncigálni kezdi a gyereket. Mindig azt mondták, hogy egy otthon sokkal jobb mint az árvaház. Én is így gondolom, de néha lehet fura történeteket hallania itt-ott. Olyanokat amikből azt gondolom, inkább az árvaház. Nem értem, hogy képes valaki megverni a saját gyerekét vagy éheztetni vagy olyan dologra kényszeríteni amivel csak 18 évesen kéne, hogy megismerkedjen. Az emberek gonoszak és sokan meg sem érdemlik a családot vagy éppen az életet. Gondolataimból egy öblös férfihang riaszt ki, így a testem megremeg. A hang irányába fordulok. - Oh, önnek is. A torkomba egy kis gombóc keletkezik, ami az imént riadalomnak volt köszönhető. Végig nézek a férfin és fura érzésem támad. Nem tudom mitől van, mert olyan a habitusa, hogy az ember biztonságban kéne éreznie magát. Valahogy én ezt még sem érzem. Talán a kisugárzásai miatt, csak úgy süt belőle a nyers erő, már-már állatiasan. Válaszolnék neki, de folytatja, így nem vágok közben. - Akkor önt keresem. Csúsztatom bele a kezemet az övébe s megrázom. Erős a kézfogása vagyis erősebb, mint amit én megszoktam. Pedig sok férfival találkozom a munkám során. Követem mikor erre kér s annak ellenére, hogy kissé nyersebben szólt, nem veszem fel. Ilyen a stílusa, gondolom vagy ehhez van hozzá szokva. Az irodába belépve szétnézek és kb ugyan azt kapom mint az előtérben, így nincs kellemes csalódás. Helyet foglalok vele szembe s a poháron akad meg a tekintetem. Nézem egy darabig, majd gondolatban megrázom magamat. - Szeretnék egy riasztó rendszert a lakásomba. Csak nem vagyok valami tájékozott ilyen téren. Gondolom létezik több fajta. Mit tud ajánlani vagy milyen termékeik vannak? Valóban nem tudom, hogy mit szeretnék. Nyilván biztonságban lenni, de hogy ezeket mivel lehet elérni abban nem vagyok túl tájékozott. Ütőnk van elvileg és egy kis paprika spré, de ennél azért jóval többre vágyom. Itt pedig azért vagyok, hogy meghallgassam a lehetőségeket, amit ez a cég tud nyújtani.
Jobban megnézem magamnak a nőt, pontosabban, most már, hogy az asztalomnál ülök, belenézek a szemeibe, és átfut rajtam a felismerés, ő volt ott Ashleyvel, őt ütöttem le! A nőre szegezem a tekintetemet, és minden egyes vonását az emlékezetembe vésem, ahogy itt ül velem szemben és teljesen egyszerűen viselkedik, úgy érzem, nem ismert fel engem. Lehet nem is emlékszik? Bár hátulról és hírtelen támadtam vérvonal béli adottságomnak köszönhetően, elájult az ütésemtől, ez biztos. Aztán elnézek róla és a bögrémbe kortyolok bele, amiben ott gőzölög a friss feketekávé, tejszínnel és némi mézzel, hogy édes legyen. A levegőbe szagolok, akárha a kávém szaglásznám, és megcsapja az orrom a nő riadalmának szaga, a tekintetére nem ült ki, tehát csak egy ösztön munkálkodhat benne egyelőre. - A választék elég nagy, de ha több információt mondd, akkor én is jobban tudom szűkíteni a kört, olyan dolgok érdekelnek, mint hány négyzetméter a lakás, milyen árkategóriában gondolkozik, milyen felszereltséget szeretne, van kód, kártya, újlenyomat, mert ilyeneket is lehet már lakásba építeni, a legtöbb helyen nem szokás, de itt, ha ez az igény, akkor ezt is beszereljük. – Nézek a nőre, miközben hátradőlök a székemben és a farkasos bögrém lerakom, a szobában van egy serlegem is, amire rá van írva, hogy az év apukája, nem régen kaptam Castortól, és úgy gondoltam itt állítom ki, bizalomgerjesztőbb az emberek számára. Még ő gondolkozik, én vissza hátradőlök a székemben és a kávémba kortyolok bele, közben átgondolom mik vannak amik lakásba ajánlottak, és újra a géphez nyúlok, hogy rájuk keressek, van már most pár ötletem, de azért a paramétereknek örülnék jobban lehetne szűkíteni.
Kezdőlap
