Karakter teljes neve: Torbjørn Ragnaldson Becenév: Torbjørn Faj: Ember Nem: Férfi Kor: 54 Születés helye és ideje: Trondheim, Norvégia: 1959. 04. 15 Foglalkozás: Orvos Mágiaérzékenység: Igen
Apa: Ragnald Arnnson (Ember - Elhunyt) Anya: Ingva Nystrøm (Ember - Elhunyt) Testvérek: Astrid Ragnaldsen (Ember) Egyéb hozzátartozók: Nincs
Sokat láttam már, nem az a nagy mészáros és begolyózott ember vagyok, mint akinek sokan tartanak azok, akik először láttak. Néha utcalakónak vagy valami egyéb, "fantasztikus" becenéven emlegetnek, de ez mindig az első látás szüleménye. Amíg nem ismernek meg, addig nagyon nagy valószínűséggel ezek a gúnynevek meg is fognak maradni. Nyugodt ember vagyok, a tetteimért mindig én vállalom a felelősséget. Nem sietek sehova, ha mégis, akkor az valami nagyon fontos dolog lehet, talán még a reggeli kávémnál is ami az egész napi energiámat adja. Sajnos már nem vagyok az az energikus medve, aki régebben voltam. De az idős medve, nem vén medve! Idegességet egy ideje nem érzetem, legalábbis azt a fokozatát, amikor már mindenen kiborultam. Az még az érett fiatalkoromnak volt köszönhető, mára azonban egy léggyel is alig tudnék kiabálni. Persze, ezt nem zárja ki azt, hogy még nekem is el tud szállni a fejem, akkor viszont nem sok minden tud engem lenyugtatni, az a szó, pedig, hogy "nyugodj meg" előhozza belőlem az állatot. Vagy esetleg az, ha esetleg egy nagyon fontos dologban hibát követnek el, szándékosan, nemtörődömségből - ez főként a műtéteknél igaz. Ez mindig is a robbanáspontom volt, ez már a kezdetektől belém ivódott, nem hiszek abban, hogy ezt ki lehetne belőlem nevelni. Sok magamfajta, idős emberrel ellentétben, képes vagyok a változást elfogadni. Rámondhatjuk ezt mindenre, technológia, társadalom, szellemi változás. Képes vagyok másnak az igazát elfogadni, megpróbálok nem be makacsodni és be zsémbesedni.
Igyekszek a rám aggatott beceneveknek keresztbe tenni azzal, hogy valamennyire stílusosan öltözködöm. Nagyon szeretem a sokak számára unalmasnak tartott szürke, térdig érő hosszú kabátot. Ha már nem nézhetek ki úgy, mint amilyen egykoron voltam - sokszor gondoltam, hogy milyen "érdekfeszítő" látvány lenne olyan öltözetben -, így inkább leszek valami újabb, de mégis régebbi öltözetben. Ennek ellenére viszont a feketét sem vetem meg, volt hogy talpig feketében járkáltam az utcákon, és járkálok néhányszor a mai napig is, bár emiatt a fekete viselet miatt lettem a "mészáros" . Ami a továbbiakat illeti, viszonylag elfogadható külsőm van, nem vagyok még egyenlőre egy "aszott" csont, ahogyan sokan mondják az idősekre. Hát ez is csak idő kérdése, de addig meg tartom a formámat. Szemem színe zöld, hosszú, ősz hajam van, a szintén hosszú szakállammal ugyanez. Barnából mára már sajnos teljesen fehér szakáll lett, ami talán a bölcsességet is sugallhatja.
Norvégiában láttam meg a napvilágomat, Trondheimben, Norvégia egyik igen fejlett városában. Nagyrészt hideg volt, az emberek csendesek és nyugodtak, nem volt semmiféle kapkodás. Hal ételeket rendszeresen fogyasztottam, mivel egy folyó mentén helyezkedett el a város, Sør-Trøndelag megye észak-keleti részén. Viszont mindezek ellenére, hiába születtem itt, az életem egy nagy részét nem itt töltöttem el, mivel a családom elköltözött az Egyesült Államokba, világlátás céljából - ez volt 1972- ben. Nem tudom, hogy mi vette rá őket arra, hogy a békés anyaföldről el emigráljunk az Egyesült államokba, de hát nem én döntöttem el, hogy hova menjünk. Akkor 13 éves voltam, nem igazán értettem, hogy miért is szállunk fel egy repülőgépre ami egyenest az USA- repterére igyekszik. Jómódú apám, otthon sebész volt egy közeli klinikában, sokat látott és tanult ember volt. Nem lehetett róla elmondani, hogy nem fejezte be azt, amit elkezdett, mindig azt mondta, hogy "Ha egy műtétet félben hagysz, az csak Te károdat fogja növelni". Így is volt, nagyon igaza volt abban amit mondott. Ezzel utalt arra, hogy amit csinálsz, azt ne hagyd abba a felénél, mivel akkor teljesen feleslegesen kezdtél bele az egészbe. Hamar kapott is munkát az Államokban, sokat nem kellett érte küzdenie. Ellentétben anyámmal, aki már terhesen érkezett az Államokba. Mivel a terhessége miatt nem dolgozhatott, nem végezhetett semmiféle megerőltető munkát, így otthon maradt és az eredeti, nyomdai állását még nem kezdhette el normálisan. Én is otthon maradtam vele és a legtöbb dologban segítettem őt, amiben csak tudtam. És ahogyan egy tojásból ki kel egy madár fióka, úgy anyám is megszülte az új családtagunkat, Astridot az húgomat. Máig tisztán emlékszem arra a napra.
Napjaink az új otthonunkban viszonylag nyugalmasan teltek. Ahogyan az idő múlt, fokozatosan, egyre jobban kezdtem érdeklődni az orvoslás iránt, míg egy "szép" napon be is léphettem a hadseregbe. Ott rendes kiképzésben részesültem, harcászat és gyors elsősegély nyújtás volt a feladatom, bármilyen helyzetben. Huszonegy éves voltam, akkor, még a rendes orvosi diplomám sem volt meg. Nem a legjobb döntés volt, amit az életemben meghoztam, sokkal jobban is csinálhattam volna. De ezt csak utólag láttam, amikor már megtapasztaltam azt, amit egy valódi katonának meg kell tapasztalnia. Két évet voltam az akkor frissen kitört Irak–iráni háborúban, az amerikai segédcsapatokkal. Feladatunk egyszerű volt: Lassuk el a sebesülteket, mentsünk meg minél több embert. Először láttam, amint egy ember véglegesen veszíti el a saját, tulajdon karját egy eltévedt golyó miatt, először láttam azt, amikor egy gáztámadásban egy katona tüdeje teljesen szétroncsolódott illetve a bőre ementáli volt a sok golyótól. A szolgálat befejeztével mondtam azt, hogy elég volt. A háború az nem volt nekem való, pisztolyt fogtam, de nem használtam. Nem is akartam és akkor értettem meg, hogy mennyire rossz döntés volt az, hogy egyáltalán a hadseregbe betegyem a lábam. " A hadseregben amellett, hogy a saját testi épségére is ügyelnie kell a katonának, nem szabad elfeledni, hogy közben a szellemisége fokozatosan elkezd visszafejlődni, elkezd megsérülni. Emberből állat lesz az évek leforgása alatt, és az állatok pedig nem mehetnek az emberek közé többé. Aki itt marad több mint öt éven keresztül, az már nem ember, hanem állat. Állatokat vezetnek harcba és velük nyerik meg a háborút." Ezek a sorok voltak azok, amiket megírtam legelőször, amikor visszatértem a családomhoz. Megfogadtam, hogy többször jobban megfontolom, hogy hogyan döntök az életben, mert erre minimum megtanított a szolgálatban töltött évek. A veszteség az élet fontos részévé vált, így sok dolog után már nem is szomorkodtam, inkább elfogadtam.
Így történt ez is az utóbbi években. Szüleim eltávoztak az élők sorából, a kis húgom pedig az idő múlásával "kivirágzott" és családot alapított, Wasingtonban. Én, ahogy egyre öregebb lettem, nem igazán tudtam már mit kezdeni magammal. Mivel érdekelt a világ, városnézés, jobban belemerültem ebbe a témába és így a pénzből, amit megkerestem az orvosi munkámmal, ellátogattam Amerika legnagyobb helyeire. Természetesen Norvégia sem maradhatott ki, szülőhazámat többször is meglátogattam az idő folyamán, főként Oslót és Trondheimet, jól esett egy kis nosztalgia a szülővárosomban. Mai lakhelyem azonban a hideg Alaszka hatalmas, havas és erdős tájai. Jelenleg a város szélén élek, egy magánrendelőm is van. Nem mondom, néha igen érdekes személyek is megfordultak már nálam, de pár nap alatt már nem is nagyon érdekelt a dolog.
Amiket szeret: Kávé illata és íze, reggeli napfelkelte és esti naplemente, édességek, munka, nyugalom, utazás.
Amiket ki nem állhat: Tétlenség, ügyetlenség, megmagyarázhatatlan dolgok, késlekedés, sietés, káposzta.
Rövidtávú célok: Tovább folytatni a munkámat.
Középtávú célok: Nyugdíjba menni és alkalmanként elutazgatni a világ minden pontjára.
Hosszútávú célok: Békésen éldegélni valahol, egy nyugodt helyen és nyugalomban meghalni.
Forrásmegjelölés: ~ Valójában többször néztem az oldalt, de csak most jutottam el oda, hogy ide is felregisztráljak. Az FRPG-Top Sites gyűjtő oldalon találtam rá az oldalra. Elsőre egész jónak ígérkezik, hogy mi lesz belőle, az majd elválik. ~ Torbjørn Ragnaldson kitalálója.
Avatar/Play by: - Sergey Leonidchenko
A hozzászólást Torbjørn Ragnaldson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 06, 2013 2:43 pm-kor.
Pozitív értelemben lepődtem meg, már amikor megláttam a karaktered képét. Elég ritka, amikor a szerepjátékos közegben valaki az idősebb korosztályt választja, így máris érdeklődéssel olvastam az Előtörténetedet.
A karakter jelleme számomra jól adta vissza az idősebb korosztályra jellemző higgadt és nyugodt életfelfogást. Bár lehet, hogy nem volt fontos a karaktered életében, de én mégis szívesen olvasnék kicsit a magánéletéről, hogy miért nem alapított családot, milyen viszonyt ápol jelenleg a testvérével...
Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy az olvasottak alapján ez a karakterlap készen áll az elfogadásra, szóval ezt most megelőlegezem neked. A későbbiekben, hogyha úgy érzed, kiegészítenéd azokkal, amiket felsoroltam, esetleg más egyébbel, lesz lehetőséged utólag hozzáírni vagy módosítani a már meglévő történetet.
Annyit szeretnék kérni, hogy bár ismeretlen a karaktered arca, mégis foglalj avatart, a név helyére pedig írd azt, hogy Ismeretlen. Ehhez egy 100x100 pixeles képre lesz szükséged, de ha esetleg privát üzenetben küldesz nekem valamit, szívesen megvágom, átméretezem neked.
Kezdőlap
