A megérzéseimre hagyatkozva választottam helyet ma estére. Mostanában újra egyre nehezebb rávennem magam, hogy kikapcsoljak a munkából, és valami szabadidős programra kimozduljak. Mindig lenne mit csinálnom, de ma sikerült rábeszélnem magam, hogy elinduljak. Egészen ügyesen használom a motivációs tényezőket, mint például azt, hogy whiskyzhetek, ha szolgálaton kívül helyezem magam. Ennek megfelelően civilben vagyok. Tudom, milyen meleg van az Upperben, ezért a fegyveremről lemondtam ma estére. csak egy ezüst tőr van nálam, de az sem egyszerűen hozzáférhető helyen, szóval őszintén remélem, hogy nyugis estém lesz.
Magamhoz képest kiöltöztem. A nyitva hagyott nyakú mélyvörös ing tulajdonképpen nagyon kényelmes, úgyhogy remélem az első alkalom, hogy rajtam van, nem az utolsó is egyben. Nem tudom megmagyarázni miért, de elképesztő sebességgel amortizálódnak le a ruháim. Na jó, ez nem igaz, tulajdonképpen azért, mert vonzom a bajt. A fekete farmert már kényelmesre hordtam, ahogy a cipőmet is, de a viselés nyomai még nem látszanak rajtuk. A kabátomat a ruhatárban hagyom, a kocsikulcsomat és a pénztárcámat zsebre vágom a bilétával együtt, amit a mosolygós nő nyomott a kezembe éppen az imént. Az első utam a bárpulthoz vezet, amíg elkortyolom az első italt, addig ráhangolódom a zenére, ami ma este szól, és nagyjából felmérem a táncolókat is. Tulajdonképpen nem kerestem ismerőst, mégis megakad a szemem a polgármester lányán, és a körülötte lazán, mégis egyértelműen csoportosuló társaságán. Ami a Danához fűződő viszonyomat illeti, meglehetősen semleges vagyok vele kapcsolatban. Nem sokszor találkoztunk, és soha nem beszélgettünk egy-két hivatalos kérdés-válasznál többet. A kevés benyomás alapján értelmes, kifejezetten szép, de zűrös lánynak találtam. A híres és gazdag gyerekek tipikus esetének tűnt mindig. Istenigazából nem is tudom, miért ő az, akihez odasétálok, elviselve, hogy többször a lábamra taposnak, és néhányszor meglöknek a tánctéren. Már korábban felmértem, hogy valószínűleg ma estére mind eleget ittak, ahogy azt is, hogy a srác, akivel táncol, tipikus menő gyerek. Különösebbképpen nem érdekel, ha nem tetszik neki, hogy finoman, de határozottan megkopogtatom a vállát, és elég egyértelműen jelzem, hogy lekérném a partnerét. egészen pontosan, hogy ha Dana nem tiltakozik, akkor vinni is fogom a srác véleményétől függetlenül, szóval inkább a lányt figyelem - bár fél szemem a táncpartnerén.
Nem tudom eldönteni, hogy karácsonyi utóajándék vagy tényleg ennyire megbízik bennem, esetleg tesztelget Jez, de elengedett - nem röhög! - bulizni a többiekkel ma este. Abból a szempontból jó ez, hogy fenntarthatom az álcát, mi szerint semmi sem változott az elmúlt két hónapban köröttem... Az igazat megvallva, kellett már ez a kis "kiszabadulás" a barátaimmal. Rendkívül jól szórakozom, ami azt illeti - ehhez a társaságon túl az elfogyasztott italmennyiség is hozzájárul, na meg a tény, hogy épp most fűztem be Adamet, hogy táncoljunk. Túl helyes srác túl kevés önbizalommal szerintem, na de azért vannak a haverok, hogy ezen segítsenek dolgozni. Adakozó kedvemben vagyok ma este úgy fest és igen, azt hiszem kezdek ráérezni erre a farkasos szimbiózis dologra is. A bennem lakozó kölyök ugyanis teljes mértékkel az én oldalamon van a kikapcsolódás témában. Azért remélem, a törvényes keretek közt szándékozik maradni, bár tudom, ez rajtam is áll. De még nem nagyon tartom biztosan azt a képzeletbeli pórázt és inkább én futok utána, mintsem hogy irányítsam és ő kövesse az én utasításaimat. Szóval Adam, én és a tánctér. Annyira nem is reménytelen a dolog, mint beállította. Mint mondtam: önbizalomhiány. Bár a tenyerét nem győzöm olykor felfelé koordinálni, mikor újra és újra a hátsóm felé irányolja. Ennyire nem vagyunk jóban, hé! Mélylila, combközépig érő, pántos kis ruhát viselek hozzá illő cipővel és apró mintás harisnyával. A kiegészítők, a hajam... mind tökéletesen illenek a kompozícióban, mintha csak fodrásznál, kozmetikusnál és divattanácsadónál töltöttem volna a napot eddig, pedig ilyesmiről szó sincs, csak hazaugrottam a ruhákért apuhoz.
A közeledőt már csak akkor szúrom ki, mikor Adam megtorpan és hátra fordul félig meddig, válla felett a helyettesúrra pillantva. Elsőre talán fel se ismeri. Én se, ami azt illeti, de amikor eljön a felismerés, akkor az széles, szinte már kislányosan bájos mosolyt csal képemre. Aztán szép lassan bekúszik Adam kérdő-értetlen képe is a látóterembe és vállat vonok bocsánatkérőn, ő meg morog valamit a fogai közt. Azt kiveszem hogy liba, de nem tud érdekelni, mert tekintetem visszavándorol Jake-re és a következő pillanatban már széles vállaira vándorolnak tenyereim, hogy a zene ritmusára mozduljak és közben füléhez hajoljak, mert ebben a hangzavarban máshogy nem lehet megértetni magunkat. - Bajban vagyok? - vigyorodom el közelebb lépve, ez által hozzásimulva. Ösztönös a mozdulat, mintsem tudatos, akár csak az, ahogy alkohollal átitatott leheletem nyakát, bőrét cirógatja.
Már menet közben veszem észre, hogy a Danával táncoló srác keze rendre elkalandozik, de igazán a lány lazán természetes mozdulatai mosolyogtatnak meg, amivel a helyére húzza a partnere tenyerét újra és újra. Ezek szerint még nem ivott veszélyesen sokat. A ruhája észbontóan áll rajta, ezt nem lehet nem észrevenni. Tipikusan az a nő, aki mellett bárki alulöltözöttnek érezheti magát az alkalomhoz. Valamiért kényszert érzek arra is, hogy végigsimítsak az államon, pedig tudom jól, hogy nem lehetek borostás, mivel indulás előtt borotválkoztam.
A srác, akivel Dana eddig táncolt mégsem az a tipikus vagány csávó, a rám vetett pillantásából legalábbis teljesen egyértelművé válik. A lány mosolya mindenesetre teljesen őszintének látszik, nem tűnik úgy, mintha zavarná a megjelenésem. Ahogy a vállamra csúsztatja a tenyerét, fél karral átölelem a derekát, a másik kezemmel hátrasöpröm a haját a válla mögé, csak utána karolom át azzal is. Könnyedén mozdul a zene ritmusára, de nem is vártam tőle mást. Pár lépéssel eltávolodunk a társaságától, a kérdésére én is elmosolyodom. Mivel a haja már nincs útban, akadály nélkül hajolhatok a füléhez. - Ha nem engem ért baj alatt, akkor semmiképpen. Nem vagyok szolgálatban. Az akcentusom most is éppen olyan erős, mint amikor megérkeztem. A szavak ropognak, a hangom egyébként is enyhén karcos már most a whiskytől. Ahogy hozzám simul, érzem a teste ruháján is átsugárzó melegét, a bőre, a samponja és a parfümje illatát. Pontosan érzem, hogy mi változott a legutóbbi találkozásunk óta. Azt hiszem kezd egy kicsit sok lenni a farkas ebben a városban... De ezzel most nem vagyok hajlandó foglalkozni. Megborzongat, ahogy forró lehelete a nyakamat, fülemet cirógatja. Egek, mióta Sissy szakított velem, azóta csak egyszer voltam igazán disco-ban. Nekem nagyon kényelmes így, nem is hajolok igazán távol a fülétől, a teste minden mozdulatát érzem, ahogy minden bizonnyal ő is az enyémet, ez az igazi szépség a táncban. Rajtam az arcszeszem mellett halványan érezheti a whisky illatát, de ahhoz még nem ittam eleget, hogy zavaró legyen. - Káprázatosan néz ki, Dana. És szédítően táncol... Minden túlzás nélkül. Nem csoda, hogy a partnere nem örült neki, hogy otthagyta, ha hozzá is így simult a karcsú, feszes testével. Engem nem kell rendre utasítania. Ugyan már nem ölelem a derekát, de a tenyeremet csak a csípőjére simítom. Nem húzom közelebb, de ha érzem, hogy távolodna, finoman jelzem, hogy szeretném, ha nem tenné.
Hogy ő lenne a baj? Ugyan már! Azért lássuk be, ahol felbukkant, ott többnyire kissé elszabadult a buli, árokba szaladt egy kocsi, hangoskodtunk vagy történt valami olyan, ami igenis problémának számít a civilizált társadalmaknál, szóval a baj fogalmát szinte azonosíthatnánk a felbukkanásával a rendőrnek. Azért remélem, nem a forgatókönyv szerint fog alakulni az este és idővel felbukkan apám is. Beb*szna. Főleg, hogy közli: civilben van. Mindjárt más a gyerek fekvése, kérem szépen! El is mosolyodok; bár jelen állapotomban szerintem a legsemmibb faviccen is röhögnék, olyannyira sikerült vigyorgósra innom magam. - Ez esetben mi lenne, ha tegeződnénk? Az mégiscsak kevésbé formális, akárcsak a szitu. - sandítok rá épp csak egy kicsit hajolva el, hogy csillogó tekintetem megkeresse az övét. Eddig is ilyen szép szemei voltak? Hogy ez nekem miért nem tűnt fel soha, pedig párszor már megállított kocsival és hajolt be az ablakon, szóval lett volna alkalmam kiszúrni. Könnyed mozdulattal lépek el, épp csak annyira, hogy vissza tudjon húzni és meg is teszi. Mosolyom és az, ahogy tenyerébe simul derekam a mozdulat közben árulkodó. Mégpedig arról mesél, hogy igenis élvezem, értékelem a gesztust. Világéletemben szerettem a figyelmet és a törődést, a serdülőkorral együtt pedig a férfiakét különösen és ez egy olyan dolog, amit a lányok a nővé érésük során sem nőnek ki. Soha. - Azért maga... öhm, te sem panaszkodhatsz! - szaladnak fel ujjaim a nyakára, tarkójára, ahogy közelebb von magához. Persze a táncra is értem, de főleg a megjelenésére. Így kell lekenyerezni a szavazópolgárok női felét, hogy ilyen zsaruink vannak, komolyan. Gratulálok a kormánynak... Egyébként mi is a keresztneve? Jeremy? Öhm... Jake! Igen ez lesz az. Jake Westmoreland, rendőrfőnök helyettes. Párszor elolvastam már az őrsön az irodák ajtaján levő feliratokat az elmúlt évben. - Szóval ha nem vagy szolgálatban, inni és bulizni jársz? - puhatolódzom, de hogy mi célból... célom az nincs!
Végre eljutottam arra a pillanatra, hogy nem bírok tovább otthon maradni. Az elmúlt napokban, hetekben egy kicsit túl sok minden történt velem és még azóta nem sikerült eljutnom egy jó kis buliba. Sőt bevallom őszintén, hogy már vagy egy hónapja nem mozdultam ki úgy igazán és ez nekem iszonyatosan hiányzik. Ma még Jamie sem volt otthon, valami farkasos programja akadt, így tökéletes időpontnak tűnt ahhoz, hogy kicsit kiengedjem a gőzt és lazuljak. Nem szándékozom magam részegre leinni, de azt sem mondom, hogy nem eshet meg velem. Talán az estéhez kicsit túl elegáns ruhát választottam ki, de ez sem igazán izgat. Úgy vagyok vele, hogy ha már kimozdulok, akkor megadom a módját és a ruháimat is néha illene kiszellőztetni. A választott darabom egy általam tervezett, fekete, pántos ruha, amihez egy sima fekete magassarkút választottam. Tudom ilyen hidegben nem pont a ruha a legjobb választás, de úgy is taxival fogok menni, mert este már nem merek egyedül sétálgatni főleg nem szinte kihalt helyeken. Még készülődés előtt rendeltem magamnak egy taxit, így mire elkészültem az meg is érkezik. Célom az Upper disco. Számomra is meglepő, mivel nem szokásom discokba menni, de pozitívuma, hogy ott biztosan rendesen ki tudom tombolni magam és talán még szórakoztató társaságot is találok. Amint megáll a taxi és kifizettem az összeget be is sétálok a szórakozóhelyre. A sok réteg ruhát, amit felvettem a hideg ellen a megfelelő helyre teszem, majd hezitálás nélkül neki is indulok az estének. A pulthoz sétálva először egy tequilát rendelek, majd valami erős, alkoholos koktélt. Kezdetnek ez is bőven megteszi, amúgy is majd az est folyamán több tequila is le fog csúszni a torkomon. A pultnál lévő egyik székre letelepedve szemügyre veszem a táncparkettát. Nagy meglepetésemre egy ismerős arcot fedezek fel a nagy tömegben. Egy mosoly kúszik arcomra Jaket látva, ám mikor megpillantom a partnerét egy kis szomorúság is megjelenik bennem, de ezt most megpróbálom elfojtani magamban. Most szórakozni jöttem ide és nem szomorkodni. A nő arca ismerős valahonnan, de nem tudnám megmondani, hogy hol is láthattam. Legszívesebben köszönteném Jaket, de látom, hogy nagyon elmerültek egymásban és nem illene őket megzavarni, így majd talán ha a táncolást befejezték odaköszönök nekik.
//Figyelem! Ez itt a 200. posztom! Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy ilyen játékosokkal oszthattam meg //
Igazából számítottam rá a mosolya után, hogy nem fogja azt mondani, hogy én vagyok a baj, de azért a lehetőséget meg kellett adni neki, és a humoromból sem nagyon futja többre. Nagy valószínűséggel nem én leszek a legviccesebb pasas az életében. Mindenesetre az újra megjelenő mosolya biztosít róla, hogy kedvére van a civil jelenlétem, és eszében sincsen visszatérni a társaságába. A felvetésére már őszintén tudok elmosolyodni. Kezdem megszokni, hogy előbb-utóbb mindenki inkább tegeződne. Fairbanks lakói valamivel közvetlenebbek, mint a bostoniak. - Örömömre szolgálna. A mosolyom, és a szemem jókedvű csillogása határozottan tompít a válasz túl udvarias, és távolságtartó jellegén, nem beszélve a csípőjére simuló tenyeremről. Látom, hogy egy pár pillanatra megakad a pillantása a szememnél, így hagyok időt neki, hogy kedvére elmerüljön a gondolataiban, és jó alaposan megjegyezze. Ahogy arrébb mozdulna, finom határozottsággal húzom vissza, talán egy kicsit közelebb – ha ez még lehetséges -, mint az előbb, közben hagyom, hogy érezze, ahogy a fogásom kicsit súlyosabbá, hangsúlyosabbá válik. Elég egyértelmű üzenet. Nem akarom elengedni... Ahogy visszapasszolja a bókomat – amit teljesen komolyan gondoltam -, és a tarkómra simogat, puha, alig csókot adok válaszképpen magasan a nyakára, majdnem a füle alá. Utána csak annyit mozdulok, hogy a leheletem a fülét simogassa, mikor válaszolok. - Köszönöm... Lehet, hogy mondanám tovább, de éppen ebben a pillanatban súrlódik hozzám a csípője, és ez akaratlanul is belém fojtja a szót. Ösztönösen húzom közelebb, de ahogy rádöbbenek, hogy már nem nagyon lehet közelebb, és ez lassan már nem is igazán tánc lesz, ha így tartom, lazítok a szorításon. Helyette a kérdésre, és a zene ritmusára koncentrálok. - Évek óta nem buliztam. Inni sincs gyakran lehetőségem. De a ma estém már most megérte... Én még nem veszem észre Masakot, de azt hiszem ezt nem lehet felróni nekem a jelen helyzetben. Talán mire egy-két koktélon túljut, addigra nekünk is eszünkbe jut majd a pult.
Hiába "menekülnék", őrendőrsége elkap és finom mozdulattal von magához, ezt pedig pozitívumnak könyvelem el. Annyiban mindenképpen, hogy nem bántam meg, amiért hagytam Adamet veszni Jake-ért. Lehet, érdekesebb estének nézek elébe, mint azt elsőre vártam. Ki tudja? Fiatal még az éjszaka. Derekam úgy simul a férfi tenyerébe, mintha csak oda tervezte volna a Teremtő. Ha cirógatna is mellé, lehet, dorombolásba kezdenék (farkas létemre)... Bár azt hiszem, ahhoz azért sokkalta több kellene egy kósza táncnál. A közelség közöttünk elenyésző és én még pofátlanul rá is teszek erre egy határozott csípőmozdulattal. Azt hihetné az ember ekkora tömegben, hogy ártatlan, tudattalan mozdulat, pedig minden egyes rezdülésem tudatos - sajnos(?) nem ittam még annyit, hogy ne gondolkozzak, de ma este ez így is marad. Kell egy kis macska-egér szórakozás nekem is úgy érzem. Hiányzott már az ilyesféle "játék"... Nyakam, fejem szinte ösztönösen billen egy kecses, könnyed mozdulat keretében oldalra a zene ritmusára s ahogy fülemet érik ajkai, szavainak és leheletének cirógatása, úgy szemhéjaimat lehunyom egy pillanatra, a kezemmel pedig finoman, játékos lágysággal túrok bele tarkójánál Jake tincseibe. - Többször kellene időt szakítanod rá! Főleg, hogy nem is táncolsz rosszul. Majdnem olyan jól, mint... - Felkacagok halkan, távolian csengőn, s pajkos kis mosolyom akkor sem tűnik tova, mikor kissé elhajolva újra tekintetét keresem a férfinak. Persze, hogy csak húzom, érezhető a hangomból is. - Ezerszer jobban tolod, mint Adam. - jegyzem meg csendesen, mintegy mellékesen, ugyanis ekkor valami fura borzongás fut végig hátamon. Nem, ez nem az a kellemes fajta, amit el tudnák viselni a helyettesúr közelében... figyelnek. A fenébe a farkasösztönökkel! Nem lehetne csak egyetlen estére kikapcsolni őket? Oké, tudom, hogy nem és talán nem is olyan nagy ügy a dolog, elvégre jó csaj vagyok. És Jake meg jó pasi, nem mellesleg! Csoda, hogy eddig nem bámult meg minket senki. Mégsem hagy nyugtot a dolog, noha igyekszem őrizni a látszatot, miközben szórakozottan szalad le tenyerem a férfi mellkasán, végigsimítva rajta, ez által felfedezve az ing alatt rejtező kockákat tánc közben. Az azonban Jake-nek is feltűnhet, hogy mintha kerülném a szemkontaktust újabban. Ez pedig annak tudható be, hogy pillantásom a helyiséget, a táncolókat lesi, keresve a "kukkolót". Meglehet, hogy az elrablásos dolog óta kissé paranoiás vagyok... ami kissé ironikusan hat, tekintve, hogy a rend egyik őréhez simul testem, csípőm mindeközben.
Ahogy egyre jobban figyelem őket rá kell döbbennem, hogy Jake szívét valakinek mégis csak sikerült meghódítania. Emiatt egymástól nagyon is ellentétes érzelmek futnak végig bennem. Nem áll szándékomban egész este őket figyelni, csak valamiért, talán a lány miatt rajtuk maradt a tekintetem. Igaz a nagy tömegben nem lehet látni pontosan, hogy mit is csinálnak, de annyi kiderül a számomra, hogy itt bizony nem csak táncról van szó. Miután a koktélom elfogy visszafordulok a pult felé és egy újabbat rendelek, de előtte ismét a tequilához nyúlok. Lassan nekem is ideje lenne megjelenni a táncparketten, bár valahogy ezt a sok párt látva elment attól a kedvem, hogy egyedül kezdjek el táncolni, bár tudom, hogy ha gyorsan elfogyasztom az újabb koktélom ez már nem lesz probléma. Ahogy megkapom az italom már nem fordulok vissza. Talán jobb ha nem nézem őket tovább és nem is akarom elrontani az estélyüket, így már nem célom az, hogy Jake észrevegyen. Láthatóan nagyon is jól megvannak együtt és meg is értem Jaket. A nő tényleg gyönyörű, nem tudnám vele felvenni a harcot. A koktélt most nem kóstolgatom, inkább hamar kiürítem a poharam és határozottan felállok a székemről, hogy én is csatlakozzak a táncolókhoz. Talán hülyének fogna nézni amiért egyedül nyomon, de igazából nem is érdekel. Én táncolni és bulizni jöttem ide, ha egyedül maradok, akkor nem bánom. Néha még az is sokkal jobb, mint néhány bizonyos emberekkel találkozni. Ahogy körbenéztem a tömegen bizony itt is vannak olyan érdekes személyiségek akiket inkább jó messziről elkerülök. Tánc közben csak annyira figyelek a körülöttem lévőkre, hogy ne menjek neki valakinek, de különben leginkább csak a zenére próbálok koncentrálni, így nem is veszem észre, hogy szép lassan egyre beljebb kerülök a nagy tömegben.
A zajban, tömegben, tánc közben is tudok figyelni Dana jelzéseire. Készségesen, ellenkezés nélkül mozdul újra közelebb hozzám a finom erőszakra, ennyiből már biztos lehetek benne, hogy nincs ellenére a könnyed játék. A ruhája vékony anyagán keresztül érzem a tenyeremben a teste melegét, az izmai ruganyosságát. Elbűvölő teremtés, és én hagyom magam megszédíteni. Talán szükségem is van rá, pedig eredetileg eszemben sem volt flörtölni vele. Mégis most, hogy hozzám simul, azt hiszem erre van szükségem. Ahogy végigcirógat a tarkómon nem tudok megállni egy jóleső szusszanást, ami után mélyen belélegzem a bőre, a parfümje és a samponja kellemesen keveredő illatát. Az italt most nem érzem, a leheletét a fülem alá fújja, ahogy megszólal. A dicséretre elmosolyodom. - Köszönöm. Régebben rendszeresen vettem órákat. Ha már a humorom nem az igazi, és az akcentusom is borzasztó legalább valami vonzó legyen bennem... most már azt is tudom, hogy a fenekét taperoló fiút Adam-nek hívják. Amilyen kellemes csalódás eddig a diszkó lehet, hogy tényleg több időt kellene szakítanom rá. - Csak a társaságon múlik, hogy megéri-e az időt. Eddig nagyon kellemes a csalódás. Bár ehhez meg kell szakítanom a szemkontaktust, amíg közelebb hajolok, hogy hallja, amit mondok. Ez még zaj nélkül sem mindenkinek egyszerű, mivel – a rendőrségi pszichológus szerint – otrombán ropogtatom a szavakat. A mellkasomon végigfutó simogatása egy rövid időre el tudja terelni a figyelmemet, addig legalábbis biztosan, míg válaszképp végigcirógatom az oldalát felfelé, majd lefelé, hogy újra a derekára simítsam a tenyeremet. Ez után viszont hamar felfedezem, hogy nem figyel rám annyira, mint eddig. Keres valakit, nem tart sokáig kikövetkeztetnem. Inkább odahajolok hozzá. - Meghívhatlak egy italra? A pulttól talán könnyebben átlátod a tömeget. Ha akarod, segítek megkeresni...
Jake szavaira szinte már bájos, szórakozott mosoly szalad ajkaimra. Fura, de akármennyire feledném a múltam, valahogy mégis kellemes érzéssel tölt el a szavainak ropogása, akcentusa. Bostonra emlékeztet és arra, hogy mennyire szabad is voltam ott bizonyos keretek közt. Sehol apa, sehol Jezebell meg az egész farkasos-elrablós vacak... A mosoly csak szélesedik megjegyzésére, mi szerint kellemes csalódás eddig a kimozdulása. - Nos, remélem a későbbiekben sem fog negatív irányba billenni a mérleg. - Hajolok közel a füléhez, kihasználva, míg nem hajol el s lehelete a nyakamat, arcélemet cirógatja. Simítására ajkam buján-bután elnyílik kissé, de csak egy pillanat műve ez. A következő kérdésnél már széles, magabiztos mosollyal képemen lépek el leheletnyit és hasonló, szikrázó pillantással keresem az ő tekintetét szemeimmel. - Nem fontos, csak az elrablásos eset óta kissé paranoiás vagyok, aztán volt egy olyan érzésem, mintha figyelnének. Tudod ez ilyen... farkas dolog... - vonok vállat, az meg pont nem érdekel, hogy ki hallja, hisz rajta kívül szerintem a dübörgő zenétől senki. És nem is figyelnek ránk, nem úgy, mint az előbb, mikor szinte felszaladt a hideg a gerincemen szemtelenül. - Mindegy! Igyunk valamit. - fejcsóválok nevetve és finoman "rámarok" Jake felsőjére. Abba kapaszkodva indulok meg a pult felé, játékosan vonva magam után a civilben levő biztosurat. Ez lesz a szerencsém, ugyanis a következő pillanatban egy figyelmetlen, nálam alacsonyabb táncoló - Masako - majdnem felborít. Én megkapaszkodom Jake-ben, ő kevésbé lehet szerencsés, de hirtelen nem is érdekel, ami azt illeti. - Nem tudsz vigyázni!? - fortyanok fel egy bocsánatkérő pillantást küldve Jake fel és ezzel együtt segítő kezet is nyújtva a lánynak, ha az fenékre huppant a lendülettől. Annyira mégsem vagyok szemét, hogy hagyjam, ahogy a többi táncoló eltapossa... ha jó napom van. Úgy fest, a kislány szerencsés: ma az van.
Tánc közben már nem is figyelem Jaket, inkább csak élvezem a tánc adta örömöt. Igaz ekkora tömegben nem a legjobb táncolni, mivel akármerre is lép az ember belebotlik valakibe, aki vagy idegesen üvölteni kezd, vagy csak megrántja a vállát és tovább táncol. Én általában nem szoktam az ilyennel törődni. Oké persze, ha egy nagyobb löketet kapok, amitől akár még a popsimra is esek az én is hallatom a hangom rendesen, de úgy tűnik ma este ez egy normálisabb társaság. Már kezdenék egyre jobban tombolni, mikor ismét sikerül nekimennem valakinek és talán durvábban is a kelleténél. Amint megérzem a másikat leállok a tánccal és megfordulva a tengelyem körül az áldozatra pillantok. Ahogy észre veszem Jaket megdöbbenek, majd gyorsan a vele lévő lányra emelem a tekintetem. -Igazán nagyon sajnálom! Nem akartam neked menni! Ne haragudj! Ugye jól vagy és nem ütötted be magad?-Teszem fel neki a sablonos kérdést, majd Jakere pillantok egy halvány mosollyal az arcomon. -Szia Jake! Bevallom őszintén meglep, hogy itt talállak, de örülök neki. Végre lazítasz és nem a munkáddal foglalkozol!-Ha a lány közelebb enged Jakehez akkor átölelem őt és puszival is üdvözlöm. Nyugalom nem akarom elrabolni, bár amúgy sem lenne esélyem vele szemben, de már rég láttam a hősömet és szóval megérdemel a találkozás egy ölelést. Sajnos ez az ölelés nem sikeredett olyan jól, mint azt vártam volna. Ahogy karjaimmal megérintem a bőrét máris megjelenik egy emlékkép. Jaket nem látom, csak egy utcát és egy férfit aki valami kocsi mögül kukucskál kifelé, majd a kezében lévő fegyverrel lő egyet. Csak ekkor mutatkozik a mi rendőrünk és mikor az idegen férfi fegyveréből kiszökött golyó eltalálja Jaket kissé megrezzenek, majd szó nélkül elengedem őt és ismét a szemeibe pillantok, de továbbra is mosolyogva. -Örülök, hogy találkoztunk! Bár egyszer majd rendesen is összefuthatnánk. Hiányzik a társaságod...Amúgy Masako vagyok! Jake egyszer megmentett!-Mondom miközben nyújtom a kezem a lány felé.
Upper Deck? Tudom. Hogyne tudnám, hogy elméletben Betolakodó terület... De ugye milyen kegyes az élet hozzám, hogy lassan 4 éve úgy járok-kelek az Őrzők közt, hogy sokan még azt is hihetik, hogy közéjük tartozom. Pletyka szinten kering, legalább is fél füllel hallottam, hogy valami nem kerek a dologban. Abban nem vagyok biztos, hogy pontosan miről van szó,pusztán a memóriatörlés és egy Betolakodónak bélyegzett nő nevét hallottam, ebből próbáltam kilegózni a dolgot. Talán nem is emlékszik arra, hogy "hadban állunk". Igen, állunk. Mert azon kívül, hogy ők nyírják ki az ittenieket, más nem nagyon történik. Mindegy, igazából nem ezért vagyok itt és nem ezért hoztam el magammal Gabrielt. Roxantól tudom, illetve nem tudom, csak kikövetkeztettem a szavaiból, hogy nemrég érkezett a városba egy kattant kóbor, aki valami kevert cuccal járja a várost és tinikkel sheftel. Csúnya dolog, tudom. De még mielőtt leragadnék a dolog orvosi hatásainál, inkább tovább megyek - vagyis mentem -, és megfűztem Gabrielt, hogy kísérjen el, hátha fel tudunk borítani pár asztalt, és némi információt csepegtethetnék Roxannek az ügyben. Tuti nem lesz hálás, amiért kontárkodom, de ez van. Kellett valami alibi, hogy miért vakarok bemászni egy Betolakodó területre. Megmondtam Gabe-nek, hogy olyan alaposan fürödjön meg, ahogy csak tud és így tettem én is. Csak a szagunk miatt, ugyebár. Nem kell tudnia senkinek, hogy nem átutazó party-arcok vagyunk. Ennek megfelelően halvány rózsaszín - ja, rózsaszín -, mellkasig kigombolt ingben feszítek ma este, a fejem tetejére pedig napszemüveget toltam. A parfüm úgy leng körül, mint valami kísértet. Minden tip-top rajtam, már tényleg csak a szemöldök piercing hiányzik. Amikor beérünk, rögvest átadom magam a farkasfület szabályosan véresre sértő zenének, és amíg a pult felé haladunk, ütemes fejmozdulatokkal adom az idiótát. Én magamnak természetesen Martinit rendelek, megveregetem Gabe vállát, ezzel biztatva arra, hogy kérjen, amit akar. Ha ezzel megvolnánk, a táncparkett felé veszem az irányít, és bízom benne, hogy a Kangunart társam követni fog. - Zsír a buli, mi? Kéne pár jó bige... meg valami cucc, mielőtt bealszunk! Üvöltöm neki, megállva a tömeg közepén. Igazság szerint úgy, hogy a pajzsom perpill teljesen fel van húzva és a vérvonalamat is kihasználom, nehéz bárkit is "kiszagolnom" itt. Hátha meghall bennünket valaki, aki esetleg tudja, kihez küldjön anyagért. Minden esetre gondolatban (még ott is átkiabálva a zenét) további infókat adok meg a hímnek. ~Kétlem, hogy itt kiszagolnánk... De ha látsz egy fekete hajú nőt, aki túlságosan kilóg a sorból, az a Betolakodó, aki futtatja a helyet. Egyelőre csajozzunk, táncoljunk és várjuk meg, hátha valaki megtalál az "üzlettel"~ Mindeközben persze átszellemült bájvigyorral rázom magam, mert ilyen zenére semmi haszna nincs az évszázados tánctudásomnak. Tekintetem hol Gabrielt, hol az illuminált tömeget lesi, lehetőleg valami gyanús, valami szokatlan és oda nem illő után kutatva.
Mikor James felkért arra, hogy kísérjem el őt egy szórakozóhelyre, mert infókat kellene szereznünk Roxannek, természetesen igent mondtam, egyérszt, Jamesnek tartoztam ezzel, mert ő volt az, ki néhány hasznos pszicho blablával ellátott a napokban, és bátran kiönthettem neki a lelkem, másrészt, Roxannek alapvetően mindig segítettem, hisz tudtam jól, hogy fordított esetben én is számíthatnék rá, így kérdés sem volt , hogy ne lennék benne egy ilyen buliban. Mikor James megkért, hogy alaposan fürödjek meg, jót nevettem rajta, de jogos volt részéről a kérés, hisz betolakodó területre indultunk, ahol nem árt, ha alaposan elnyomjuk a szagunkat. A biztonság kedvéért én is agyon fújtam magam valami kellemesebb pacsulival, hogy azért a hatás ne maradjon el, s a csajozós álca működjön, mert azért még sem az volt a cél, hogy a lányokat elriasszuk büdös parfümökkel. Az öltözékemen csak minimálisan változtattam, a farmerhez fehér inget vettem fel, a csuklómra pedig fagyöngyökből eszkábált karkötőt fűztem, hogy hozzam a partis formát, bár bevallom, távol álltak tőlem ezek a gyöngyök és a nyakamban lógó rózsafüzér. - Haver, jó az inged. - Mielőtt még betértünk az Upperbe, nevetve jegyeztem meg Jamesnek ezt, mert bevallom, abban a rózsaszín ingben úgy festett , mint egy giggoló. - Aztán ne csodálkozz, ha pár csaj fizetni akar egy vad éjszakáért. - Hátba veregettem, de rövid beszélgetésünket követően elérkeztünk a színhelyre, és bevetettük magunkat az Upperbe, ahol már igazán túlfűtött hangulat várt ránk. Amerre csak néztünk, mindenütt fiatal lányok és srácok táncoltak, a nők tálcán kínálták magukat, könnyedén legeltethettük a tekintetünket, de egy pillanatra sem feledkeztem meg arról, hogy miért is érkeztünk. James mögött vonultam a pult felé, éppen csak elmosolyodtam fejmozdulatait látva, majd én is igyekeztem hozzá hasonlóan tekeregni, és úgy tenni, mintha kifejezetten élvezném a dobhártya szaggató dübörgést. - Ja, nem ártana valami jó anyag, be akarok tépni haver! - Hozzá hasonlóan, teli torokból üvöltöttem a választ, csak hogy remélhetőleg az általunk keresett személy is ráharapjon a csalira. Igyekeztem fülelni, és az érzékeimre hagyatkozni, de továbbra is mozogtam a zenére és úgy haladtam a parkett felé. ~ Van itt jó pár fekete bige, lehet, hogy velük kellene kezdenünk. ~ Válaszoltam Jamesnek, majd elkaptam az egyik csaj derekát, közelebb húztam magamhoz, és táncolni kezdtem vele, úgy tettem, mintha baromira élvezném a bulit, de mikor közelebb húztam magamhoz, lopva körbepillantottam, keresve a célszemélyt. A pult távolabbi végénél ki is szúrtam egy fekete hajú csajt, akihez odahajolt a mixer és valamit a fülébe súgott. Igyekeztem fülelni, és azt hiszem, James is hallhatta, amit én. ~ James, tőled pár méterre, három óra irányába, fekete hajú nő, szerintem ő lesz az. Mit csináljunk? ~ Küldtem felé a gondolatokat, közben nevetve megpörgettem a velem táncoló vöröst, és tovább folytattuk a táncunkat.
Annyira tudtam, hogy Gabe nem fogja megjegyzés nélkül kibírni ezt a rózsaszín szerkót! Szerencsére nem vagyok az a fajta, akit könnyű megsérteni, szóval a hátba veregetésére és a megjegyzésére csak vigyorgok, mint a fakutya. Kellemest a hasznossal, nem? Legalább keresünk egy kis mellékest, és ha jó lesz, talán még az ő testét is áruba bocsátom... Na jó, nem hiszem, hogy bármelyikünk is rászorulna arra, hogy pénzért kelljen árulnia magát, megszerezzük mi magunknak az alkalmit ingyen és bérmentve is. Na jó, legfeljebb pár italba kerül... Kivéve, ha az aktuális bige már kellően ott van a szeren. Az sem lep meg, hogy a hím könnyedén alkalmazkodik a színjátékhoz. Kangunart ő is, muszáj, hogy kapcsoljon az agya! Azonban egyelőre nem válaszolok neki, s míg ő egy vörös csajt fog ki magának, én beérem egy szőkével. Mindketten eléggé be vannak pörögve, szóval... Átfogom a derekát, miközben táncolunk, majd a megfelelő pillanatra várva a füléhez hajolok, és emelt hangon teszem fel a kérdést neki. - Nem tudod, hol lehet itt egy kis anyaghoz jutni? Először vagyunk itt... Elsőre csak egy furcsa mosoly a válasza, majd átfogja a nyakamat, közelebb húz magához és csókra kínálja a száját. Elfogadom, ő pedig határozottan tolja át a nyelvét a számba. Érzem, hogy egy apró, tabletta-szerű valami csusszan át a számba, s ahogy elválunk egymástól, bele búgja a fülembe, hogy ezt az ingemért kapom, érezzem jól magam, de egyébként ha kell még, keressem Crystalt. ~A csaj neve Crystal... Gondolom álnév, de baromi találó lehet...~ Üzenem Gabe-nek, majd elfordulva egy óvatos pillanatot kihasználva a földre köpöm a számba tuszkolt tablettát. Nem feltétlen lenne ellenemre, pusztán nem ma, és nem köztudottan szennyezett anyaggal. Gabe intésére átpillantok a tömegen a megadott irányba. - Ma a vendégeink vagytok, mit szólsz, haver? Kiabálom egyrészt a két csajnak, másrészt Gabrielnek. Ha együtt megyünk oda, akkor kevésbé vagyunk gyanúsak, a csajokat meg úgy látszik, hogy a farkas ismeri is. Szóval nyert ügyünk van. Nekünk első körben az kell, hogy megbizonyosodjunk, hogy a csaj terjesztő, vagy ő a tulaj és a terjesztő vagy... Szóval kiderítsük, hogy kicsoda az a pultnál levő csaj. Mert ha bennfentes, akkor lehet, hogy nem tulaj, csak üzletel a csapossal. Ha ő a tulaj, akkor előbb ezt a részét tudjuk le az ügynek. Minden esetre kiiszom a kezemben tartott Martinit, hogy legyen indok a pulthoz vonulni a csajokkal együtt. És hogy mit kérünk majd, ha odaértünk (csokit vagy csínyt, hahaha), az majd elválik. ~Kérjünk ki még egy kört, meglátjuk, hogy reagál a nő.~ Üzenem a hímnek, még mielőtt odaérnénk. Őszintén szólva egy cseppet sem bánnám, hogyha lenyűgözne valamivel, biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem vannak trükkjeim, tekintve, hogy ő egyben rendőr is, és talán volt már része hasonló beépülős-leleplezős akcióban.
Tekintettel arra, hogy az Upper hétfőn nincs nyitva, így ezt a napot választottam arra, hogy körbenézzek, és megpróbáljam kitalálni, hogy mit kellene kezdenem a hellyel a nagyobb forgalom érdekében. Szívesen konzultálnék a dologról Markkal, de mivel nem falkatag, inkább nem kockáztatom a dolgot, jobb, ha egyelőre távol marad a falkámat érintő kérdésektől, sem őt, sem magam nem akarom bajba keverni. Meglehetősen intő példa volt az, ami a Colette nevezetű nősténnyel történt, és nem szeretném követi a másvilágra. Nem mintha én testőr lennék, vagy valami ilyesmi, de erős a gyanúm, hogy azt sem értékelné senki, ha egy külsőssel beszélném meg ezt a kérdést. Úgyhogy meginvitáltam magammal Shirleyt is, neki úgyis az a feladata, hogy ellenőrizze, elvégezzük-e a ránk kiszabott feladatokat. Az azonban mindenképpen hasznomra fog válni, hogy a legjobb barátom bárt vezet Detroitban, és elég sokat lógtam nála, szóval valami csak ragadt rám… - Jártam már itt, korábban egy pár vezette a falkából, de úgy tűnik, megpattantak valahová, mert mióta csatlakoztam, nem láttam őket. Jegyzem meg, bár Shirleyt nem ismerem annyira, fogalmam sincs, mennyire van képben ilyen téren, vagy mennyire tojja le, hogy mit pofázok neki. - Mindenesetre azt hiszem, kezdetnek pár vendégcsalogató akció megtenné... Hangosan gondolkodom, de csak azért, mert amúgy nem vagyok túlzottan oda a csöndért, szeretem ám hallatni a hangom, másokat hallgatni már kevésbé, bár ez attól is nagyban függ, hogy kiről van szó. - Jah, és ha már tudod, mi a szilveszteri bulival kapcsolatban a kívánságod, akkor mond nyugodtan, legalább már úgy tudok majd gondolkodni a dolgon. Tutira meg kéne hívni valami fasza kis vendégelőadót, de nem vagyok képben a zenei ízlések tekintetében, mindenesetre majdcsak kitalálok valamit. Legalább vannak ötleteim, és nem azon aggódom, hogy mi a francot fogok én ezzel az egésszel kezdeni. Mondjuk, az fix, hogy időm így nem nagyon lesz sehova elmászkálni Markkal, úgyhogy ilyen téren nem jött jól ez a feladat, és szívesen pofán csapkodnám egy péklapáttal azokat, akik felelősek a dologért, de mindegy... Friss hús vagyok, jó kislány leszek. Izé, próbálok lenni.
Óvónéni, bár nem csak erre szerződtem, de ha jelenleg ez van, hát állok elébe. Jelenleg eszem ágában sincs bármit megkérdőjelezni, nővérkém erőteljesen elbaszta a kezdést, én meg rásegítettem egy picurkát. Farzsebembe ott lapul a lista, fene se tudná megjegyezni mindazt a sok baromságot amit ezekre a farkasokra rásózott az alfa. Maholnap takarítócéget nyitunk, holnapután meg össznépileg elindulunk Afrikába, hogy megálljt parancsoljunk a HIV fertőzésnek. Emma kezelhető ilyen téren, nem kellett az ajtóba állni, hogy na ugyan hová-hová igyekszünk ezen a szép hétfői napon? Bármit is gondolok, kuss a nevem és ha esetlegesen év végéig rózsaszín tütüben kell piruettezni a hotel folyosóin, mert ez Castor szíve vágya, hát én eljátszom a fehér hattyút szíves örömest, meg még hálás is leszek. Valójában nem jött rosszul a kiruccanás, úgysem ismerem a terepet meg a helyeket sem annyira a városban. - Nem ismerek senkit, ezért sem szóltam a legutóbbi gyűlésen, amíg dolgom volt odaát, nem nagyon értekeztem Danteval. - tényleg lövésem sincs ki kicsoda, de megígértem magamnak azt is, hogy modorosabb leszek. Nem izgat a karácsonyfa és Allisonhoz is vigyorogva dobálom a szaloncukrokat, ha még egyszer meginvitál egyre. A korai edzés után gyors zuhany, magamra ráncigálom legmutatósabb bőrszerkómat, nadrág meg zippzáros dzseki, már megint. A csizmáimat is egy kaptafára gyártották, csak egyik lapos, másik fűzős, a harmadik meg csatos. Ma csatos a divat. - Segítek ötletelni, ha tudok, végtére is az összefogást tanuljuk. A napi italakciókat már most kiírhatjuk és mivel fotózásból élsz, egy két szórólap, plakát, hirdetés vagy hasonló szóba jöhet. Duncan akár modellt is állhatna néhány karácsonyi csomaggal - azért igencsak megerőltetem magam, egy félvigyort is megeresztek, ezt a szegény Duncan gyereket basztatják rendesen és most még én is. - Kívánok én, de nem fognak örülni sokan, de egye -fene összeszedem amit szeretek. A csapból is folyhat a tequila, de ne merjen senki citrommal meg sóval barbárkodni! Vedelünk tisztán. Kezdjünk death metalal, mert az úgy járja, ha már lövésem sincs merre az előre, jöhet más zene is, de ez nem fog előfordulni úgyse. Kedvezek a hímeknek, az 50-60-70-es évek stílusába öltözött pin-up lányok szolgáljanak fel mindent. Szerintem. Egyet -kettőt ketrecbe is zárhatnánk valami emelvényen, tudod a látvány kedvéért... - ez már önmagában is jól fog kinézni, főleg ha valaki meg kéri a vonósnégyest, de majd Emma megoldja, arra lett Ő most kitalálva, hogy mindenkit boldoggá tegyen újévkor. - Azt hiszem köszönettel tartozunk Castornak, nézd a jó oldalát, sokkal szarabb melót is kaphattunk volna. Pillantásom végigtekint az Upperen, meg az italkínálaton, valóban ráférhet a helyre egy kis vérfrissítés, remélem Emma sikerrel jár, nem szeretnék senkinek rosszat, még akkor sem, ha lerí az arcomról elég gyakran, hogy szívesen látnék holtan mindenkit. Nem kell ezt felvenni,minden este úgy alszom el, hogy mindenkinek a testét elképzelem egy boncasztalon, hidegen, mereven, Y metszéssel...
- Értem. Hát, én se rég vagyok itt, de én nem bírtam ki. Némelyik hím rosszabb, mint egy ovis, esküszöm… Vonom meg a vállam, igazából, marhára nem értem én ezt az egészet, mert többnyire úgy szokott ez menni, hogy a tagok tepernek az alfa kegyeiért, és ebbe bizony az is beletartozik, hogy nem húzzuk ki nála hetente a gyufát valami idióta szarsággal. Na, itt ez nem így megy a jelek szerint, s lám, most itt van ez, kaphatok agybajt attól, hogy a: nem alszom, b: Nori mossa a ruháim, c: Dante énekel hajnali egyik, hogy ne aludjunk, d: Bells felhív naponta kétszer, hogy jól vagyok-e, e: HAJNALI 5-kor keltenek futni. Inkább nem is folytatom. - Remek ötlet… úgyis Castor mellett van egész nap, nem hinném, hogy okos ötlet lenne tőle visszautasítani a lehetőséget az Upper felvirágoztatására… Komolyan, az a fazon is tiszta kattant, bár ez nálam általában pozitívan veszi ki magát, de most kissé zabos vagyok. Nem a feladatokkal van problémám, hanem azzal, ami kiváltotta ezt az egészet. Bízom benne, hogy ezzel eléri azt Castor, amit akar. - Egyébként, a szórólapok nem okoznak gondot, megcsinálom, és ki is nyomtatom őket. Ha más nem, majd Norit elzavarom osztogatni őket, vagy keresek valami ráérős alkalmazottat innen, és megoldja ő. A netre is fel kell tetetni, de fingom sincs, hogy van-e ennek a helynek honlapja, kéne, mert a mai világban anélkül nem nagyon lehet érvényesülni. Majd utánanézek. - Tequila, death metal, pin-up lányok, ketrectánc… aha… ez már most nagyon érdekes, és még csak téged kérdeztelek meg. Már most látom, hogy Castor engem úgy megszopatott ezzel, mint annak a rendje, remélem, egyesek marhára vicces kedvükben lesznek, és mondjuk csigát kérnek a pezsgő mellé éjfélkor, vagy a terem egyik felébe korcsolyapályát, tudomisén. Atyaég, inkább nem is akarom tudni. - A magad nevében beszélj, nekem egy egész falka szilveszteri vágyálmait kell teljesítenem. Mi lesz ebből… szerintem borítékolható a katasztrófa, pedig én aztán nem vagyok pesszimista. Körbejárok, hogy tudjam, mit hol találok, és elkezdjek gondolkodni a dekoráción, meg ilyesmiken, bár szerintem halál mindegy, mert valami baromságot úgyis kitalálnak majd, ami az összes ötletemet megtorpedózza.
- A férfiak, férfiak maradnak, egy harapás mit sem változtat ezen.... - igen, így gondoltam, amióta csak az eszemet tudom és ezen Marcus sem változtatott, ezért nem vagyunk még együtt, egy végrehajtó egyetlen dologtól fél: a problémáktól. - Szerintem ha feldobod az ötletet, még Castor is örülne neki, sót, gyanítom Ő lenne az aki a pózokat meghatározná...reklámozhatnák a barátságot és a bulikat Balázzsal. - nem is olyan rossz ötlet ez, minden alkalmat meg kell ragadni az összetartás megerősítésére és a barátságok szorosabbá fűzésére. Falkafotózást is felvetek majd a karácsonyfa alatt. Gondolataimban azért ott az irónia, ebből biztos nem sok jó sülne ki, de lehet rajta mulatni. - Nekem sem jobb, nem lehetek egyszerre húsz helyen és fejben sem tudom tartani kinek mit kellene csinálnia. Őrület. Csupa máz és sehol nem folyik benne vér. - szomorúan konstatálom ezt a tényt, a magamfajta keresi a halált, Castor ötleteiben pedig tombol az élet meg a kedv, főleg a falkatagok részéről. Öröm nézni, hogy mosolyog mindegyik. - A katasztrófa nem feltétlenül rossz, igaz, ez a buli nem olyan lesz amit egy témára szerkesztve tökéletesnek mondhatnál, de mindenki jót fog röhögni és az új évben remélem komolyabban is belehúzunk abba a feladatba, amiért itt vagyunk, egyként együtt. - Hamarosan itt a karácsony, koncentrálj erre, ez a disco a városé, mit tervezel pezsgőspoharakból rakott karácsonyfát amibe felülről angyalok töltik a pezsgőt? Úgyis itt vagyok, ha ezen múlik szívesen segítek, talán jól sülhet el a dolog, bár életemben nem voltam az a típus, aki jártas az ilyesmiben, annyit tudok felmutatni, hogy a tanulás meg az egyetemi évek nem teltek el részegség nélkül. Bár, ha rajtam múlna hozatnék boncasztalokat és holtra vált angyalokról itatnám a feleseket. - Mióta vagy itt és hogyan kerültél ide? Remélem nem baj, ha kérdezősködök. Tökéletes alkalmak csöppentek az ölembe, hogy megtudjam ki hogyan talált ide és hogy lássam ki mennyire áll biztos lábakon a falkában, ennek a felét majd kérdezem a másik felét meg a saját szememmel nézem meg. Eljön majd az az idő, amikor szükség lesz ezekre az információkra, ha majd az őslakosokkal szemtől szembe állunk, nincs kétségem afelől, hogy a nagy harcok még csak most következnek.
- Nem tudom, nekem a férfiról egész más elképzeléseim vannak. Vonom meg a vállam, de hát, nekem ilyen téren már olyan magas elvárásaim voltak, hogy azoknak lehetetlenség lenne megfelelni. Nem véletlenül, nem akartam gyöngéd viszont ápolni senkivel sem. - Azért, ő nem olyan bulira csábító figura szerintem. A Balázs nevet még mindig képtelen vagyok kimondani, többnyire inkább BB-zem, de őt nem macerálom. Egyszer összekapartam az erdőben, és bár jön nekem egy szívességgel, nem ilyesmire szeretném pazarolni. - Szerintem örüljünk neki, hogy nem folyik a vér. Jó, én sem díjazom ezt az idillikus nyugdíjas tábort, de valahogy csak meg kell tanulnia mindenkinek, hogy egymásért kellene, hogy legyünk, nem pedig egymás ellen. Hahh, Miss Renegát, milyen rohadt okos vagy. Biztos Simon is díjazná a fene nagy falkaszellemet, amit jelenleg tanúsítok. Mindegy, szerencsére ő már nem része az életemnek, és még csak gondolnom sem kell rá. - Hát, az biztos, hogy tökéletes nem lesz, de gondolom mindenki olyan részeg lesz, hogy mindez nem is fog számítani. Vontam meg a vállam, igyekszem nem túlgondolni ezt az egészet, mert képtelenség mindenki kívánságainak megfelelni, aztán ha valaki olyat kér, amit nem tudok teljesíteni, majd töredelmesen bocsánatot kérek és/vagy leitatással elterelem a figyelmét. - A pezsgőszökőkút jó ötlet, szilveszterre. Karácsonyra valami más kellene, de mivel ez egy disco, szerintem elég lesz egy fényfüzérekkel díszített fenyőfa valami olyan helyre, ahol nem zavarja a biztonsági őröket a terem átlátásában. Azt azért nagyon remélem, hogy az Ünnepek alatt zárva lesz a hely, merthogy én be nem jövök ide olyankor, az teljesen biztos. Egyébként sem vagyok oda ezért az ünnepért, már rég nem azt jelenti számomra, amit kellene. Oké, most már van falkám, de még olyan friss az egész, hogy nem tudom, mennyire éljem bele magam bármibe is. - A városban április, a falkában szeptember óta. A Teremtőmet akartam megtalálni, de mondhatni, vakvágányra futottam, mivel halott. Aztán… itt ragadtam, és nem nagyon tűrik meg a magányosokat sokáig, úgyhogy csatlakoztam. A másik falka nem volt szimpatikus. Nem hazudtam semmiben, de nem is mondtam el, hogy tulajdonképpen Castor miatt csatlakoztam. Ehhez nincs köze az égvilágon senkinek. Falkát akartam, megkaptam rá a lehetőséget, nem fogom azzal elcseszni, hogy telekürtölöm a várost azzal, hogy az Alfa maga mellett akart tudni, vagy pedig a lehető legtávolabb. Nem vagyok olyan hülye, hogy céltáblát tegyek a saját fejemre. - És te? Azt tudom, hogy Dante kölyke vagy, de hol voltál eddig? Közben jegyzetelek, van pár ötletem a hely feldobására, de ahhoz vásárolnom is kell ezt-azt.
- Örüljünk - nem látványosan, de lebiggyed a szám sarka. Komolyan? Ilyet mondani az én jelenlétemben, aki még most is kislányként tapsikol, ha feltépheti valaki torkát? Nem ismer, nem hányhatom a szemére, majd megszokja, hogy én nem esem kétségbe, ha vér folyik, ha falkán belül esik meg ilyesmi akkor mire ismét rend lesz, a leggyengébb nem lesznek köztünk és ez így helyes. - Szexi angyalok jöhetnek azért a pultba... - vonok vállat, nekem igazán mindegy, hogy karácsonyfa lesz-e vagy húsvéti nyúl középen. - Értem. Én? A legutóbbi falkában akadt egy kis probléma, és mivel minden változik, csak a szakmám ugyanaz, egész egyszerűen még volt egy kis takarítani való, azután siettem is ide Dante után, sajnos későn. Ha itt vagyok és megérzem mi folyik itt, megfogom Colette haját és addig verem, amíg a gyógyítónknak fél éves munkájába nem kerül összekaparni. Legalább élne.... Sok mindent megtettem volna, hogy ne legyen így, bárhogyan jobb lett volna. Időben jöttem, időben mentem akármikor kellett, pont most, most nem. Az eddig történteket nem kötöm az orrára, többnyire senki nem tudja éppen ki a következő célpont, olykor meg nyilvános a vadászat, de a nasville-i eseményeket nem értené. Emmának meg mindegy, hogy az utóbbi hetekben kinek tekertem még ki a nyakát. - Megvetted már az ajándékokat? Mi a szokás a falkában? Mindenki megajándékoz mindenkit vagy csapunk egy vacsorát és a legközelebbieket privátban megajándékozzuk? Fogalmam sincs mit kell ilyenkor tenni, de leégni sem akarok, ha bármi helyi szokás van, azt mindenképp tartani szeretném.
Félreértés ne essék, nekem sincsen bajom a vérrel, de egy falkán belül akkor folyjon, ha tényleg muszáj, és az érdekeket szolgálja, nem céltalanul, elpocsékolva a minket éltető nedűt. Bárki másé folyhat, az nem érdekel, nem vagyok egy empatikus jelenség, sosem hatottak meg az általam hátrahagyott hullák. - Jah, az belefér, biztos tetszeni fog a pasiknak, és legalább nem nagyon távolodnak majd el a pulttól. Más kérdés, hogy a pultos lányok nem feltétlenül fogják díjazni, de ez engem a legkevésbé sem érdekel. Viszont ezt is felírom a listára. A szilveszteri bulit viszont leginkább személyzet nélkül kellene megoldani, nehogy elfajuljanak a dolgok… ezt majd még kitalálom, de egyelőre nincs ötletem. Vagy maximum éjfélig lesznek külsősök, aztán menjen haza mindenki szépen köszönteni az újévet. - Legalább… Mondjuk, azt nem állítom, hogy értem, miért kellett meghalnia, biztosan el lehetett volna ezt másképp intézni, de hát, Dante kölyke, úgy kezeli, ahogy akarja. Az holt biztos, hogy soha az életben nem leszek testőr, mert nekem nem hiányzik, hogy alulról szagoljam az ibolyát, csak mert rossz pasinak tettem szét a lábam. Nem mintha szándékomban állna, újabban rendkívül sivár a szexuális életem, és ahogy a helyzet áll, hamarabb fogom csajjal csinálni megint, mint hímmel. Rendkívül üdítő a helyzet… Mindenesetre, elég szar lehet Shirleynek a tudat, hogyha itt lett volna, jó eséllyel másként alakul, de hát, nagylány már, majd megemészti. - Fogalmam sincs, mi a szokás a falkában, úgyhogy ha megtudod, akkor értesíts… Nem vagyok oda a karácsonyért amúgy, szóval mindent az utolsó pillanatra hagyok. Ráérek 24-én majd… nem mintha sok mintha sok mindenkivel lennék olyan viszonyba, hogy megajándékozzuk egymást… Igen, azt hiszem, ezért is lenne jobb tudni a szokásokról, de eddig valahogy nem jutott eszembe megérdeklődni. Vakarom meg a fejem, majd gyorsan készítek pár képet a helyről, hogy melóban majd még agyalhassak azon, mit kéne kezdeni a forgalommal, meg az irodámban összedobom azokat a szórólapokat, aztán maximum valamelyik asszisztensem fogja osztogatni. Tudom, nem jó fejség, de ez van. - Amilyen szeressük egymást hangulat uralkodik, el tudom képzelni, hogy kötelező lesz valami közös vacsi. Na, részemről húzhatunk innen, nekem be kell ugranom a stúdiómba, este jelenésem van, és fel kell készülnöm. Mondjuk, ez a villámlátogatás nekem pont elég volt, hagyjunk feladatot a többi napra is karácsonyig, mert a végén még unatkoznék. - Köszi, hogy beugrottál velem, még akkor is, ha ez a feladatod… Azzal jó eséllyel hamarosan elhagyjuk az épületet, én biztos, s mivel én zárom be a bejáratot, ezért neki is jönnie kell, de nem hiszem, hogy olyan szívesen időzne egy üres discoban egyedül.
// Köszi a játékot! :)Bocsi, hogy már zárok, de nem terveztem hosszabbra a kötelességteljesítést. //
Kezdőlap
//
//
