I remember the days we spent together were not enough, it used to feel like dreaming - except we always woke up, Never thought not having you here now would hurt so much
Talán némileg lassabb a metamorfózis, hiszen nem vagyok tökéletesen a tudatomnál, de a hátam mögül ragyogó energiahullámok és Savannah verbális megerősítése arra sarkall, hogy még így is a lehető legszebb pompámbann kívánjak tetszelegni. Belenyújtózom hát a folyamatba, a böröm feszes, az izmok mind-mind kidomborodnak, mielőtt a sűrű, fekete bunda elrejtené őket a szeme elől. Kissé azért meglep az a nyílt öröm, amivel "jöttömet" fogadja. Eszemben sincs ellenkezni, amikor üdvözlően túr bele a bundámba, a feketének is otthonos a Napgyermek közeledése, hiszen ebben nőtt fel, erre vágyott, ettől érzi magát tökéletesen otthon. Megtisztelő a kitüntetett figyelem mindkettőnk számára. Lefekszem, én ugyan nem sietek sehova, mégis van egy fajta izgatottság a lelkemben annak okán, amit tenni készülünk. Szabályt szegünk, tanulatlan kölyök módjára fogok viselkedni, ő pedig egy Tanonc felelőtlenségével válik benne szövetségesemmé. Nevetni tudnék, de így csak jókedvűen nyalom meg az orrom és propellerezek egy keveset a farkammal, amíg összekészülődik, és ahogy kiadta: várok. Persze érdeklődve futtatom végig rajta szemeim sárgáját, hogyha esetleg megbillenne, akkor ugorhassak, ő pedig puhára essen. Talán majd máskor, amikor nem leszek ennyire a hangulat rabja, mert megpróbálok elgondolkozni azon, hogy vajon mi oka lehetett várni rám. A feketére, legalább is. Idő közben már össze tudtam rakni a kirakós darabjait, és azt, hogy miért feltételeztem, hogy talán egész más irányba fordulhat az este csak azzal, hogy szabadjára engedem előtte a ragadozó fenevadat. ~ Én sem emlékszem rá... ~ - vallom be, bár ez korántsem jelenti azt, hogy ne csináltam volna már hasonlót - ~ De ajánlom, hogy élvezd ki! ~ A fenyegetésem cseppet sem komoly. Persze egy bizonyos szinten roppant megalázó lenne állandó hátaslóvá avanzsálni, de jelenleg nincs más választásom, és különben sem vagyok abban az állapotban, hogy érdekeljen. Amikor úgy vélem, hogy biztos kezekkel kapaszkodik, megindulok. Először lassan, finom léptekkel, majd egyre gyorsítva szelem a havat, vigyázva az utasom épségére. Egy ponton túl azonban meg is feledkezem arról, hogy pontosan hogy is nézhetünk ki most ketten. Nincs más, mintha a testem biztos részévé forrt volna ő is: olyan bizonyossággal és félelem nélkül vágtatok a sötét utcák árnyékában, ahol lehet, zöldövezetbe kanyarodva, egészen az autópálya hídjáig, ahol a pillérek alatt menedéket lelve már némileg lelassítok. A szívem szabadságot pumpál oxigéndús vérrel higítva, a mozgás, a fáradtság, a feszülő izmok lassanként felemésztették azt a kevés alkoholt, amiben lazítani próbáltam az estén. Nem töröm meg a csendet, csak az alkalomadtán felettünk elsuhanó autók teszik ezt. Engedem, hogy a pulzusom normalizálódjon, karmaim finom koppanása, súlyos testem jégroppantó ritmusa zavarja meg az éjszakai békét. Az időérzékem remek, de nem foglalkoztat különösebben, hogy pontosan hány óra lehet. A lépteim lelassultak, majd végleg elhaltak, ahogy néhány méterre tőlünk már világosan kivehetővé vált a motel VACANY neonhirdetése. Talán nem lenne bölcs dolog a parkolóig elsétálni, bár a mai este után fene se tudja, hogy mi számít bölcsnek és mi nem. ~ Az ott jó lesz? ~ - emelem irányba a fejem, aztán lefekszem, hogy le tudjon szállni rólam - ~ Nem egy Marriott, de kellően olcsó ahhoz, hogy egyik ismerősünk se járjon erre. ~ Nevetem el magam, aztán kicsit odébb tipegek, szórakozásból meg-megszaglászom a havat, aztán érzem, hogy itt az ideje búcsút mondani a feketének. Újfent le szeretném nyűgözni a Napgyermeket. Mellső mancsaimmal fellököm magam, és menet közben alakulok vissza, hogy eközben már meg tudjak állni két lábon is, hogy ne valamiféle négykézlábas vagy fekvő pózban érje a szél újra emberi bőrömet. - Gondolod, hogy fel kéne... - öltöznöm? Nevetnék, kérdezném, de ahogy fordulok, már egy ölelésbe zárva találom magam, és nem tehetek, nem is tennék egyebet, mint átkarolom a testét. Mert most ez a legtöbb, amit tehetek.
Azt a szeretetet, amit ezekben a pillanatokban ad nekem, mind az ember, mind a farkas a legnagyobb odaadással ereszti be a lelkébe. Ha az őszintesége és az energiái képesek lennének jól lakatni egy egész várost, nem volna egyetlen éhező sem Fairbanksben, ebben biztos vagyok. Én pedig egyre szorosabban húzom magamhoz, arcomat a szőke hajhoz fúrva, mintha rettegnék attól, hogy ez az utolsó pillanatunk együtt, és tudom, nagyon nem állok készen arra, hogy véget vessek neki. Érzem a hideget, látom egy, kettő, három kapkodónak ható sóhaj páráját úszni a szemeim előtt, elhomályosítva a neonfényeket. És ahogy ezen a tejfehér ködön át sűrűn pislogok rá kell döbbennem, hogy valóban rettegek. Ennél közelebb még sosem éreztem magam Hozzá úgy, hogy esélyt kaptam arra, hogy szavakba öntsem a kérdéseimet, a vágyaimat vagy a kétségeimet. Akuti nem adott nekem esélyt rá. Sem először, sem másodszor. De most, hogy itt van, egyszerűen... Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy bármit is képes legyek kezdeni vele. - Tudom Sava... Tudom... Suttogom, és még mindig nem tűnik úgy, hogy el akarnám ereszteni. Furcsa az élet, végre sikerült elérnem a kezdeti célomat,életet adni ennek a Naptól, levegőtől elzárt virágnak, fának, az Élet Fája újra él, és a bizonyossága mellett már megengedem magamnak, hogy szikár törzse árnyékában megpihenjek munkám okán. Ennyi volna? Akkor itt vége van? Nekem ennyi nem elég. Annyiszor hallottam már ezt. Mit szeretsz? Miért szeretsz? Mit tudsz rólam? Mit írnak rólam az írásaitok, ami miatt azt gondolod, tudod akár a nevemet is? - Gyere, menjünk be. Távolodom el mégis, két kezembe fogom az arcát, megijeszt, mennyire hidegek az orcái. Az orrhegyére adok egy puszit, aztán mint aki ott sem volt, úg nyalom fel a vizes ruhákat a testemre. Miért mondtam volna azt, hogy én is szeretem? Már mondtam. A múltkor. Tudja, tudnia kell.
Ha sikerül kivenni egy üres szobát, másodikként betérve a helyisége csukom magunkra az ajtót, majd továbbra is az eddigi gondterheltségtől kissé megfeszült állkapoccsal a hátam mögé kulcsolt kezekkel dőlök neki az ajtónak. - Lefeküdtem valaki mással. - vallok színt szinte a semmiből, a bűntudat ott ül a szám szélén, szemeimben fényesebben ragyog a gyenge lámpafény tükörképe - Tudnom kell, mit gondolsz erről. Túlzás volna azt állítani, hogy büszkén állom el a kijáratot, de ettől függetlenül mégis feszesen dobom mellkasom, vállalva mindent, amit ez a tett, tettfoszlány kivált belőle. Éganya nevére! Megőrülök, ha nem érhetek hozzá, szívem szerint minden reggel és este vele kezdeném a napot, de talán... Itt az ideje, hogy olyan dolgokról is beszéljünk, amik körülrajzolhatnának egy esetleges közös jövőt, a szex pedig csak nagyon halvány kontúrja mindennek. És talán sok kérdésemre is akaratlanul választ ad majd.
A leghosszabb hónap az évben az volt, amin most túl vagyok. Még mindig fáj néha a hátam és a szívembe is belenyilall valami a nap végére. Ems hathatós közreműködésének köszönhetően már járok, jövök-megyek, mint a bolygó hollandi. Visszatérés a halálból és nem védőszellemként, hanem testben. Ilyet nemigen hallottam, csak a filmekben és az ókori mítoszokban. A szállodában betegszabadságra írtak ki, mert 1 hónapra nem akartunk más mesét költeni. Így is gyanús lehet, hogy idén alig láttak még. Nia tudja az igazat és fel is csigázta a történet annak ellenére is, hogy nem tudtam neki sokat mesélni a túlvilágról. A visszatérés, mikor a farkasénekre leereszkedtem és újra kinyíltak a szemeim, az feledhetetlen. Elérzékenyültem akkor, ott fekve bénán, szétmarcangolt gerinccel és kezdeményként ketyegő szívvel. A Falkám pedig a nyakamba borult, mint minden társamnak, akikkel visszajöttünk. Magyarázat nincs azóta sem, de keresem és a változások már másoknak is feltűntek bennem. Nem csipkelődtem annyit, nem csesztettem játékból az embereket, se a társaimat, viszont nagyon is érdeklődő lettem. Azt találtam ki, hogy örökké udvarias leszek és ezzel döntök le minden akadályt, ami az információszerzés útjába kerül. Nemrég megkerestek a főiskolás évfolyamtársaim, hogy találkozót szerveznek. Nincs évforduló, se más apropó, csak páran elkezdtek nyüzsögni, nosztalgiára vágytak. A tavalyi események után Dominic már ki van lőve. Nem sokáig húzta a pereskedéssel, holtan találták meg és ezzel le is lett zárva a bosszúhadjárata. Aki másnak vermet ás, ugyebár... A többiek közül van egy pár, akinek örülni fogok és olyan is, aki csak töltelék, de pár szót megérdemel. Se farkas, se Őrző nincs köztük tudtommal, aztán ki tudja? Lehet, hogy már változott. Helyszínnek a fairbanks-i diszkót, Sarah-ék helyét szúrták ki, mert benne volt a boogie a lábukban már akkor, mikor az e-mailt küldték. Benne voltam attól függetlenül, hogy inkább a blues-kocsmákat, country-klubokat szeretem. A zene egy dolog, mellékes és a helyszín is. Legalább falkaterületen leszek. Az este egész jól telt, iszogatással, sztorikkal, noha csak összesen öten jöttünk le velem együtt. Egy Leslie Sorgenson nevű nagydarab fickó, aki valahogy elvégezte a közgazdaság szakot (fogalmam sincs, mennyit kellett fizetnie, de hogy nem az eszével csinálta, az biztos) és mára tőzsdeügynök lett. Állította, hogy mekkora bizniszeket csinál és a lányoknak imponált is. Még annak is, akit megszivatott a régi időkben és a pucér seggét tartotta oda, hogy vegyen szagmintát, mint a kutyanőszemélyek, mikor kerülgetik a hímet. A társaságunkban ezen a lányon, Laurenen kívül volt még egy, Claire, akivel akkoriban kavartam egy ideig. Most is táncoltunk, mert miért ne? Nia-val megbeszéltem és amiket már kiálltunk egymás mellett, azokhoz képest egy lötyögés a dizsiben kutya füle. Az ötödik tagunk jelenléte megmagyarázhatatlan. Viszonylag jól öltöztünk fel, én egy elegáns, csíkos pulóverben és fekete szövetnadrágban jöttem, Leslie laza világoskék ingben aranylánccal, a lányok mintha összeöltöztek volna, sötétkék és fehér egyberuhában, de Tommy? Vastag piros bőrdzsekiben feszít, amióta csak megjöttünk. A tánc sose volt az erőssége, ahogy semmi más sem. Az igazi töltelékember, akire soha senki nem figyelt fel, akármennyire küzdött. Most is kint van a mosdóban és lehet, hogy nem akarom tudni, mit csinál. Pár szám után hagyom döngeni a zenét és villogni a stroboszkópot, hogy tüzelje csak az emberekben az indulatokat. Engem inkább idegesít, de egy ilyen este belefér. Leslie addig lefoglalja a lányokat, úgyis erre vágyott egész este, éreztem rajta a sok sztori alatt is. A pulthoz megyek és mikor meglátom a hozzám hasonló korú nőstényt, rákacsintok. Ha már enyém az osztatlan figyelme, akkor rendelek és ha már itt vagyok, vele is váltok pár szót: - Helló-helló! Van valamilyen jóféle francia borotok? Félszáraz mondjuk? És hogy telik az este? Könyökölök a pult szárazabb részén, amit még nem nedvesítettek be a söröskorsók és hideg üdítős poharak aljáról ottmaradt cseppek. Nézem a kínálatot, de a ház úrnője biztos tud ajánlani valami jót, ezért is kérdeztem. Meg azért is, hogy kicsit beszélgessünk egymással, ha van ideje. Itt aztán sok mindenről lehet értesülni és én mindenről tudni akarok. Mindenről. Küldetéstudat, ezzel jöttem vissza. Vagy inkább küldtek a fénylények vagy nem tudom, mik. Angyalok, Nia már rá is vágná. Az angyali arcúnak méltán nevezhető Sarah-ra vigyorgok itt, miután átvizslattam a kiírt árakat. Egy átlagos mosolyt szánok neki, enyhén megemelt szemöldökkel, amiben benne van a vidámság is és a huncutság is. Szívózni nem akarok vele, olyan udvarias leszek, mint még soha. Bár hirtelen kezd valami rossz érzésem támadni és szerintem nem csak a sejtelmes zene miatt...
Hiába voltam társtulajdonos és foglalkoztam javarészt a papírmunkával és minden olyannal, amit ez a "tisztség" magával hordozott, attól még igenis szerettem beállni a pult mögé egy-egy nap és kiszolgálni a vendégeket. Szerettem a pörgést, a hangulatot, ami ott uralkodott, még akkor is, ha akadtak igencsak illuminált állapotban lévő vendégek, akik megpróbáltak felszedni, vagy galibát okoztam. Az ilyenek különösen a kedvenceim voltak, szerettem szétcsapni az emberek között és megmutatni, ki is a főnök, vagy egyszerűen lekoppintani a nyomulós kisfiúkat. Elég sok időt töltöttem a pult mögött állva már régebben is, hogy beleszokjak abba, hogyan mennek ilyenkor a dolgok, bár ez nem jelenti azt, hogy ne lennének meglepetések. Itt viszont kifejezetten szerettem, mert olykor öröm volt az is, ha falkatárssal akadtam össze, újabb és újabb színes pontok egy este alatt. A hely is egészen a szívemhez nőtt, mert habár nem rajongtam túlságosan a diszkókért, ez mégiscsak a miénk volt, így másként tekintettem rá és idővel meg is lehet szokni ezt a zenét. Az mondjuk igaz, hogy túl sokat nem is bírok ki belőle, maximum egy éjszakát, akkor mindig szükségem van rá, hogy váltott műszakban legyünk Yvonne-nal, vagy akkor másnap az irodámba zárkózva intézem a papírmunkákat. De ma este a pult mögött álltam és hála égnek egész szép vendégsereg gyűlt össze a mai nap is, így a forgalom miatt nem kell aggódnunk. Hárman állunk a pult mögött, az egyik hölgyemény még a teszt-időszak alatt áll, teljesen jó, hogy egyből a mély vízbe dobva teszteljük, így egyrészt már most hozzászokik, másrészt mi is látjuk, mire képes. Két koktélt adok ki, amikor ismerős arc tűnik fel a pult mögött, az átlag mosolyom szélesebbre vált, a kérdését hallva pedig bólintok. - Persze, hogy van! - minden van - Van konkrét kérés, vagy rám bízod? - pimasz mosolyra szalad a szám, francia borból mondjuk csak kétféle van, ami félszáraz volna, mert elsősorban nem bort szoktunk szolgálni a vendégeknek, de akadnak ám kivételek. Ha nem tud dönteni, megmutatom mindkét üveget, hogy könnyebb legyen választani, de ha rám bízza, akkor a véleményem szerint finomabbat választom. - Hideg, nem hideg? - pillantok a hímre, hogy kívánsága szerint szervírozzam a bort - Mennyit kérsz? Netán az egész üveg? - pimasz a pillantásom, nem tudom, mennyit szeretne inni, én ha valamit kérek, általában az egész üveget magamhoz szoktam marni, de ennyire nem ismerem a hímet, hogy tudjam, mifélék a szándékai. Amint tudom a pontosat, hozok megfelelő poharat, ha az egész üveget viszi, akkor is, hiszen azért adjunk magunkra. - Átlagos, pörgős este, eddig hála égnek minden nyugodt, úgyhogy panaszra semmi okom - vonom meg a vállam, miközben egy rongyért nyúlok, hogy a pultot töröljem le, eltüntetve ezzel a ragacsos foltokat - És te? Csak egy laza kis kiruccanás? Vagy valami komolyabb esemény? - kérdezek vissza magam is, pár percnyi beszélgetés belefér, a két kolléga elbír az épp érkező személyekkel, úgyhogy akad némi kis szabadidőm.
Jobban szemügyre vezsem a nyüzsgő személyzetet és az egyikük újnak tűnik. Nem arcról ismerem fel, hiszen annyit nem járok ide, hogy pöccre tudjam a csaposokat, hanem a mozdulataiból és az érzéseiből tűnik mazsolának. Majd kitanulja, Sarah mellett muszáj lesz neki. Vagy megszökik. - Chardonnay lenne a legjobb. Ha nincs, akkor rád bízom - vigyorgok vissza megint egy rövidet. Nem mindig jó ötlet a pultosra bízni, mert amit ő szeret vagy amit a legtöbb vendég kér, korántsem biztos, hogy nekem is megfelel. Borok terén elég ínyenc vagyok és ha nem jót adnak, inkább kérek egy szódát vagy hasonlót, ami olcsó, aztán hanyagolom a helyet. Panaszt nem teszek, esetleg megmondom, hogy nem voltam megelégedve. Sarah-t ilyen téren nem ismerem, ezért inkább én mondtam egy fajtát, amire épp vágyom. Tudom, ez nem gourmand hely, itt ütős piák kellenek. - Hidegen, de csak egy pohárkával. Nem a sárga földet célzom meg, köszi! Együtt még nem ittunk, nem baj, ha nem vágja a borozási szokásaimat. Ha ügy van, találkozó, megfigyelés, hasonló, akkor jövök csak ide. Figyelem, milyen üveget vesz ki a hűtőből és próbálom elképzelni, milyen lesz a bor. Általában beválik és szeretem is stenkelni magam az ilyen előjátékkal. Utána sokkal jobban esik az itóka. - Jól van. Akkor jó a buli, ha a pultosok se sírnak - bólintok rá, hogy nyugis estéje van. Biztos szereti ezt a pörgést, a sok embert, a kéréseket, a hülyéket, akikből mindenhol akad és tudja is kezelni. Látszik rajta, mennyire biztosan áll ott a kis ruhájában. Amúgy tök bájos arca van, mégis mintha mélyfagyasztott lenne. A történetét nyilván nem itt fogja elmesélni két italmérés között, de majd egyszer meghallgatnám. Arrébb állok, hogy legyen helye törölgetni. Én nem a pocsolyába könyököltem bele, de könnyebb úgy, ha nem kell senkit kerülgetni. Voltam fogadós, fiatalkoromban, mikor még imádtam emberekkel foglalkozni ilyen szinten és sok minden van, ami ma is ugyanúgy megy. Koszolnak, kilöttyentik, a fogyasztói kultúra megmaradt. - A régi fősulis arcokkal jöttünk le. Jó nagyszabású találkozó, vagyunk vagy öten - mondom kis cinizmussal. Az élet már mindenkit leterhel, a többiek 40-es éveikben járnak, én meg úgy nézek ki, szóval stimmel. - De amúgy elvagyunk, a szokásos. Még csörögni is bementem velük. Mikor van szabad estéd, le szoktál jönni ide vendégként? Vagy másfelé járogatsz inkább? Érdekel ez a téma, mert tudtommal az átlag nem jár a saját munkahelyére bulizni. Hiába van kedvezmény, általában másfelé tendálnak. A szállodában például arra is figyelünk, hogy a dolgozóink szívesen egyenek nálunk, menjenek a sportrészbe, stb. Mondom ezt én, aki otthon főz magára és csak időnként eszik a Holiday Inn éttermében. Ennyi belefér. A mosdó felől látom érkezni ezt a Tommy gyereket, aki egész este hallgatta a történeteket és soha nem hozott fel magától semmit, csak válaszolt, ha kérdeztük. Leslie be is szólt neki, hogy megfigyelőt játszik, azon is csak nevetett egyet. Most viszont, ahogy közeledik, fura érzéseket sugároz. Nem agressziót érzek, hanem valami furábbat. Kevertet. Lehet, hogy a piára még rátolt valamit odabent és most a zűr uralja a fejét. Lehet, hogy ugratni fogja a lányokat, mert így már bátor. Valami hasonló hülyeséget képzelek el, aztán Leslie-től egy hátbavágást vagy félrelökést. Tommy elmegy mellettem, úgyhogy nem foglalkozom vele tovább. Visszanézek Sarah-ra, aki már biztos kitöltötte a finom nedűt. Remélem, az lesz. - Egyébként hogy bírod ezt a motorház-zakatolást egész éjjel, heti több nap? Komálod az ilyen zenét vagy csak eltűröd? - dobom be a témát és kitalálható, hogy én hogy vagyok ezzel. Csak tűröm, de magamtól nem keresném.
- Természetesen van - kacsintottam rá, én magam is francia volnék, szóval a francia bor terén válogatós vagyok, csakis a legjobbat, nincs túl sok féle, hiszen nem erre specializálódtunk, de azért olykor akad belőle. Eszméletlenül furcsa egyébként, hogy a pult mögött állva én magam is sokkal oldottabb vagyok, mint amúgy szoktam, a hely megköveteli, hogy ne fapofával forduljak a vendégek felé, a nagy pörgés pedig egy idő után rám ragad. Úgyhogy egészen addig jófej vagyok, amíg nem akad valami nagyobb probléma, bízom benne, hogy a ma este zökkenőmentes lesz. A következő megjegyzésre csak bólintok, pillanatok alatt kerítem elő a poharat és töltök bele a hűtőből kivett borból, hogy aztán a hím elé csúsztassam a pulton. - Próbáljon meg bármelyik pultos sírni és összeroppanni a nyomás alatt - mosolyodtam el, mégis volt valami komoly a szavaimban, mert okés, értem én a mondást, de bőgje el magát bármelyik beosztottam, egészen biztosan nem lesz rá többé szükségem. Kemény kezű vagyok, tudom jól, de a minőség nem csak az italok terén fontos. - Az is több, mint a semmi és öt fő is tud hatalmas bulit csapni - vigyor görbül ajkaimra, mi kevesebben is képesek voltunk rá, elég csak Odie-ra és Darrenre gondolnom, meg az O’Connors-ban töltött esténkre és máris gyönyörű példát tudok hozni arra, hogy bizony kevés ember is elég egy jó bulihoz. - Nahát, ez igazán nagyszerű! - bólintottam elismerően, bár tény, nem ismerem a hímet, hogy tudjam, szeret-e táncolni, vagy sem, én csak magamból indulok ki és így, háromszáz fölött már más élvez prioritást. - Nem igazán - húztam el a számat - Inkább kocsmába járok, vagy otthon iszogatok - persze nem egyedül, vagy Nicholas-szal, vagy a lányommal, de ez természetesen nem tartozik a hímre, nem fogok neki beszámolni a kapcsolataimról. Már ne vedd sértésnek, Rocky, de én így működöm. Csupán tekintetemmel figyelem, a hím kit vesz szemügyre, az elhaladó fiú felől én magam is érzek némi furcsaságot, de inkább kizárom, addig nem érdemes foglalkozni vele, amíg nem csinál valami ostobaságot és bízom benne, hogy nem fog. - Pff, ne is mondd! Inkább az eltűröm kategóriába tartozom, sajnos muszáj. Eleinte szarabb volt, de mostanra már megszoktam, de ha egy héten minden nap itt kellene állnom, akkor valószínűleg beleőrülnék - ismét csak elhúzom a számat, heti egy-egy este okés, meg egy idő után az ember megtanulja kiszűrni a felesleges zajokat és a háttérbe szorítani azokat, én így vagyok a zenével is. De hát, én vállaltam el a diszkó vezetését, szóval bírni kell.
Egy jobbra döntött fejmozdulattal és az azt kísérő mosollyal jelzem, hogy ennek bizony örülök. Mindig megvan fejben, hogy épp milyen borra vágyom. Sarah ezt pontosan értheti, mert egy helyről származunk. Persze nem minden francia ugyanolyan, de ha jól látom e téren azért érzi a nüansznyi különbségek fontosságát. És nem a fásult pultost adja elő, hanem ő is pörög és még kacsint is! Szeretem az ilyet, mikor mutatnak egy kis életet. - Ó, itt farkastörvények vannak, mi? Igazad is van egyébként. A szállodában se fogadjuk el, ha valakinek rendszeresen vannak kiborulásai. Megértjük, tudomásul vesszük, de az ilyennek azt kell elfogadnia, hogy vendégekkel így nem lehet foglalkozni. Ahogy pultozni se lehet idegropival. Én értem Sarah-t, ha keménykezű. - A miénk azért nem hatalmas. Ne mondd vissza nekik, ha jönnek piáért, de egy kicsit olyan kötelező jellege van. Nem sikerült azon túllépni - mondom egy félmosollyal és közben körülnézek, hogy nem áll-e véletlenül mellettem valamelyik a társaságból. Valószínűleg megérezném a szagát, bár itt rengeteg ember van és villognak a fények, dübörög a zene, nehéz koncentrálni. Még a tánctéren vannak az udvarias lányok is, akik Leslie sztorijait imádták, de valójában meglennének nélküle. A nagydumás izomagy is ott ropja, a dzsekis ötödik meg valahol a tömegben vegyül. - Na, én pont így vagyok! Mindig van a hűtőben pár ínyenc évjárat - mondom felcsillanó szemekkel. Szimpatikus ez a közös érdeklődés és azt hiszem, lehetek nagyvonalú is. Csak jófejségből. - Figyu, te most mit innál meg? A vendégem vagy rá, persze csak, ha elfogadod - ajánlom fel egy összeszorított ajkú mosollyal. Nem vágom, mennyire szigorú protokollt kell itt betartani. Ha szolgálatban nem ihatnak a pultosok se, akkor nyilván nem él ezzel. Amúgy tényleg szívesen meghívom. - A golfklubba például nagyon szeretek járni. Napközben sport, este koncert és kellemes borok. Csak azt a chileit nem szabad kipróbálni, az valami pocsék... - mesélek az egyik kedvenc helyemről, amit most, hogy tavaszodik, már megint látogatok. - És melyik a törzshelyed? És ha otthon, akad kivel legurítanod a finom borokat? - kérdezem a nőstényt. Ökör iszik magában. Meg én néha. A kapcsolati hálóról nem árt többet tudni és ezért is kérdezem, de érdekel is. - Látom, azért sokan erre kattannak rá. Neked mi a stílusod amúgy? Nekem a blues meg a country, Sarah-t ilyen téren nem ismerem, de most talán meg fogom ismerni a zenei oldalát is. Éppen valami sípolós nóta megy, amikor kezdenek mellettem elrohanni páran a kijárat felé. Majdnem elsodornak, szinte pánikszerűen futnak a flitteres ruhájú csajok és a vagányinges srácok. - Baszd meg, kés van a hülyegyereknél? Pedig ide jó pasik szoktak járni - sipákolja fejhangon egy vörös lány a barátnőjének, aki mellette rohan, amennyire a magassarkúja engedi. - Te láttad, kinél? Én csak hallottam, hogy kiabálják - visítja a szőke és már itt sincsenek. A fejemben hamar összeáll a kép. Valaki kést rántott, egy másik kikiabálta és már menekül is a nép. Baszki, hogy ennek ma kell történnie... Sarah-ra nézek, mert nyilván ő is hallotta. Nem az én feladatom a helyzet orvoslása, bár könnyen megoldhatnám és szívesen segítenék is, de nem leszek buzgómócsing. Meghúzódom az árnyékban, ezt érzem jónak. Fülelek és nézem a pult mellől a rohanókat. Nem mindenki indult meg, nyilván csak az a kisebb réteg, aki hallotta a döngetést túlkiabáló figyelmeztetést. Gyanús, hogy arról jönnek, amerre Leslie-ék táncoltak még az előbb...
- Azok bizony - vigyorodtam el szélesen, itt senki ne puhuljon el, mert azt nem szeretem. Ide talpraesett munkaerő kell, nem tűröm a hisztit és a nyávogást, akinek pedig ez nem tetszik, az sajnálom, de így járt, én biztos nem veszítek a dologgal. - De ők legalább itt vannak. Gondolom nem öten voltatok a fősulin - kúszik feljebb kicsit a szemöldököm, nem akarok én lelket önteni a hímbe, ha ő úgy érzi, nem jó a buli, akkor nem jó. Azon már nem fogom törni magam, hogy jól érezze magát, szerintem elég nagyfiú, hogy képes legyen maga gondoskodni erről. Nem jártam fősulira, így soha nem voltam ilyesmi találkozókon, de meg tudom érteni, ha kötelező jellege van, én sem igazán díjaznám az ilyesmi dolgokat. - Sokan mondják, hogy ökör iszik magában, de kérem.. a mi korunkban szerintem már máshogyan mennek a dolgok - sokat sejtető mosollyal pillantok a hímre. Érzem, hogy nem sokkal fiatalabb nálam, így azt hiszem joggal állítom azt, amit. Bár nem mintha ez más esetben nem így lenne, egyszerűen nem érdekel, mit gondolnak mások. Ha nekem úgy tetszik, akkor nekem úgy tetszik, ennyivel pedig a részemről el is van intézve a dolog. - Igazán kedves tőled, de műszakban nem iszom - hárítom udvariasan az ajánlatát. Tényleg kedvesnek vélem a gesztust, ha egyedül állnék a pult mögött, minden bizonnyal elfogadnám a dolgot, de milyen példát mutatnék a mellettem álló két hölgyeménynek? Aztán jönnének az elégedetlenségek, a panaszok, hogy a főnöknek bezzeg szabad, hol itt az egyenlőség… Oké, hogy tényleg én vagyok a főnök, de most nem. Majd legfeljebb egyszer behajtom rajta, ha nem a pult mögött állok. - Köszönöm, megjegyzem. Bár hála égnek ilyen veszély nem fenyeget, ritkán iszom bort - vonom meg a vállam a pult törölgetése közben. Valóban így van ez, nem szeretem túlzottan a bort, túl gyenge az én ízlésemnek, az íze miatt meg.. nagyon ritkán. - Az O’Connors-ba szoktam járni, egészen kellemes kis hely. És nem éppen finom borokat, de igen, akad kivel legurítanom ezt-azt - whisky-t. Nem túl sűrűn iszom mást, akkor is csak az erősebb, töményebb piákat. Az meg, hogy kivel iszom, úgy vélem nem tartozik rá, arról azért szerintem lehet fogalma, hogy van egy Kölyköm, aki velem él, innentől kezdve pedig nem lehet olyan nagy titok a dolog. Bár fene tudja, falkaszinten milyen dolgok keringenek rólunk, nem is nagyon érdekel a dolog. Ha kíváncsi rá, majd megkérdezi, amúgy sem úgy szólt a kérdés, kivel iszom, hanem akad-e olyan, akivel ihatok otthon. Lényeges különbség, én pedig nem tépem feleslegesen a számat. - Nincsen kifejezett stílusom, általában rádiót hallgatok. De ha választani kell, akkor a század végi nótákat preferálom - adom a hím tudtára, ez olyasmi dolog, amiről szerintem teljesen mindegy, hogy tud-e, avagy sem. Már éppen kérdeznék vissza, hogy ő melyik stílust részesíti előnyben, amikor kisebb mozgolódás támad és orromba kúszik a félelem semmi mással össze nem téveszthető aromája. Kíváncsian kapom fel a fejem, az előttünk elszaladó, ijedten diskuráló lányok szavai pedig megütik a fülemet, a kialakult helyzet pedig cseppet sem tetszik. Mert ha ez tényleg igaz és valakinél kés van… Intek a pult mögött álló lányoknak, hogy nyugodjanak meg és folytassák a munkát és próbáljanak úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, én pedig elrendezem a helyzetet. Ledobom a kezemben tartott rongyot a pultra és máris sietek ki a pult mögül. - Remélem nem a gyökér haverjaid azok… - közlöm még Rocky-val, ledobva az eddig mutatott kedves, közlékeny arcomat és fedem fel a valódi, szúrós énemet. A hímet nem tudnám érte hibáztatni, ha valóban az ő haverjai bontanak rendet, de az biztos, hogy a késes embert úgy hajítom ki innen, hogy csak úgy nyekken. Arrafelé veszem az irányt, amerről az emberek elfelé menekülnek, bízva abban, hogy hamar sikerül kiszúrnom az illetőt. Fogalmam sincsen, hogy Rocky jött-e utánam, amennyiben igen, úgy remélem segít megkeresni a rendbontót, hogy mihamarabb pontot tehessünk az ügy végére. Remélem egyikünknek sikerül kiszúrni az illetőt, akkor pedig közelebb araszolok hozzá, először csak előtte állva meg, bízva abban, hogy rám fog figyelni. - Idefigyelj, rám, hallod?! - addig fogok előtte lépkedni, amíg rám nem figyel, cseppet sem kedvesen szólongatom, ha nem figyel rám, kénytelen leszek erőszakosabb eszközökhöz folyamodni - Azt ajánlom nagyon gyorsan add ide azt a rozsdás vasdarabot, különben esküszöm, hogy nagyon durván meg fogod szívni. Megértetted? - közlöm vele az álláspontomat, előrenyújtva az egyik kezem. - Ne csinálj semmi ostobaságot, oké? - fűzöm még hozzá , nagyon remélem, hogy nem kell erőszakhoz folyamodnom. Közben már érzem, hogy kettő markos kidobó legény is érkezik, egyelőre csak jelzem nekik, hogy addig nem kell közelebb jönniük, amíg nincsen nagyobb probléma, ha azonban eldurvulnának a helyzetek, ne legyenek restek közbelépni. Ez az én diszkóm, itt nem randalírozhat semmiféle idióta vadbarom!
Farkastulajdonban farkastörvények, helyes. Eddig bájosan elcseverészünk és arra gondolok, miért nem csinálok ilyet gyakrabban? Sarah estéit, mint minden normális pultosét feldobja 1-1 arc, aki értelmes hangnemben érdeklődik és nekem se árt közelebbi kapcsolatot ápolni a tagokkal. Sokkal közelebbit, mint amilyet az elmúlt években, évtizedekben próbáltam. Az a fránya unalom... Sarah lelkesítő válaszára elkezdek fütyörészni egy abszolút nem dizsibe illő hangulatú dalt, aminek a szövege viszont teljesen találó. Énekelni nem tudok, így a füttyszóból kell felismernie, mennyire mulattat a pozitív terelés. - Nem hát! De az rég volt, teljesen reális egy 5 fős buli ennyi év után. Én szoktam iszogatni egyedül is, sőt sokáig majdnem csak úgy fogyasztottam a finomabbnál finom borokat. Az a közmondás nem fed le mindent. Nem épp kortól függ ez, hanem attól, mi hajtja az embert. - Csak nem korosnak érzed magad? Egyáltalán nem látszol ám fáradt vénasszonynak - felelek olyan hangsúllyal, hogy kristálytisztán érezze, nem gúnyolódom, hanem úgy gondolom, ahogy mondtam. Kölyköt nevel, céget vezet és nem átall beállni a partyarcoknak koktélt, meg minden hasonlót kínálni. Nem érződik rajta a párszáz év. Rajtam sokkal inkább, lecsillapodott, öreg farkasnak érzem magam és már mások is mondták, hogy ez rí le rólam, nem a túláradó energia. - Ha nem, hát nem. Majd egyszer bepótolhatnánk. Egy kacsintással toldom meg. Nem azt mondom, hogy minden héten kéne dumálnunk, de lehetne többször. Legközelebb mondjuk úgy, hogy őt nem köti a meló és engem se egy szedett-vedett banda. Az ajánlat pedig így is áll, hogy a vendégem lesz valamire. - Oh, inkább sör? Vagy a tömény szesz jön be? Én borbarát vagyok depuis longtemps. Nem minden francia van oda a szőlőből erjesztett csodákért, tudom én. Az ivás világa is sokoldalú, mint minden más is. És nincs is bajom, amíg nem az én szokásaimat ostorozzák. - Az tényleg jó hely. És többnyire kivel tőtikézel? Sejtem, hogy a gyerkőccel iszik otthon, de hátha ki fog bökni még valamit. Az se mellékes, kivel jár az O'Connors-ba, kedves amarokjaink egyikének klubjába. És mondja ki ő, ha nem titok. Ne kelljen mindig sejtésekre hagyatkozni. - Az nem volt egy rossz... Fejezném be a mondatot azzal, hogy "időszak", de a történések felpörögnek, ahogy az emberek sikítva rohannak. Dologidő van Sarah számára, látszik is, hogy előtör belőle az anyafarkas, akinek bolygatják a területét. A pultoslányokra én is ránézek, nem mosolygok, csak higgadt figyelemmel nézem, mennyire vannak maguknál. - Én is... A nagydarab Leslie bárhol tudna balhézni, de ő nem késel, hanem üt, mint a légkalapács. Tommy belőve bármire képes, de valahogy az se stimmel. Kizárt, hogy tud késsel bánni. Valami mást érzek én itt. Egyelőre csak ülök és figyelek. Fogy a nép, mint a Hold és mégiscsak le kell kászálódnom, mert egyesek már majdnem elsodornak. Túl feltűnő lenne, ha simán megülnék a seggemen. Uccsó korty a borból, aztán irány Sarah után. Kicsit lejjebb eresztem a pajzsomat, hogy érezzem, merre a legtöményebb a félelem. A hölgyemény jó irányba ment, ő se ma kezdte. Elrohan mellettem a két lány a fősuliról, totál begőzöltek. Hagyom őket, hadd rohanjanak. Érzem, hogy meg se láttak engem, annyira menekülnek. - Hé, csajok, nyugi! - üvölt Leslie és ő is elhúz mellettem. Hajtja a csajokat, mint mindig. Még késes támadáskor is. Csodás irányt vett a buli... A zene meg csak dübörög és a fények őrjítik az embereket tovább. Nem csodálom, ha valakinek ilyenkor elszáll az önkontrollja. Meglátom azt a hülye Tommy-t ott állni és körülnézni. Ez nekem fura. Közben egy felborotvált hajú, igazi csillogóspólójú diszkófanra mutogatnak többen, akik hátul állnak és nem menekülnek. Kiáll valami a nadrágzsebéből. - Ez csak egy rohadt sörnyitó. Motozzatok meg, az istenit, nem vagyok én őrült, hát ismertek! Nagyon is együttműködő és az érzései is csak sértettséget mutatnak, nem agressziót. Az egyik nadrágzsebéből kikandikál egy fémdarab, oda is nyúl lassan, másik kezét felteszi és nyéllel kifelé viszi is Sarah-hoz. A szőkének van egy határozott fellépése és ha ez rendszeres vendég, már tudja, hogy ő a tulaj. No meg jön 2 gorilla is itt mögöttünk... - Én odaadom, de inkább azt a hülyegyereket találjátok meg, aki kiabált! Őszintének érzem és most már úgy tűnik, valaki csak pánikot akart kelteni. Aki ezt élvezi, mert mást nem tud. Nagyon durva tömegpszichológiai trükk ez, ha az, aminek gondolom. És komikus, hogy a jól felkészült partyarc, akin semmilyen sörösüveg nem foghatna ki, bárhová is megy még ma este, most leadja az ártatlan, egyfunkciós szerszámot. Én közben körülnézek és nagyon rossz sejtésem támad, ahogy Tommy-ra pillantok. Zavaros, amit ki tudok venni, de az a mosoly az arcán és az elégedett érzései összevetve azzal, amit tudok róla, pont rá terelik a gyanút. És a jobb kezét elég furán tartja, mintha lenne benne valami. Hirtelen felemeli, mint az iskolában, mikor jelentkezett (természetesen nem azért, mert tudta a választ, hanem mert ki akart menni) és ballal szétrántja a kabátját. Ha nem nyílt helyen lennénk, már kinyírtam volna, de itt nem lehet olyan sebességet használni. - Megnyomom és mindenki repül a hetedik mennyországba! Vissza! - kiabálja eszelős vigyorral az arcán és körbenéz, hogy mindneki maradjon a helyén. Ömlik róla a víz és ha nem lennék olyan hidegvérű, most én is beparázhatnék. A kabát belső oldalán vastag tömések alatt mindenféle robbanószerkezetet látni. Nem vagyok tűzszerész, hogy rájöjjek, ez hány darab és miféle, de vagy hatot látok, a jobb kezében pedig a detonátor lehet. Lehet, hogy ez is kamu, de ha nem, akkor ilyen közelről még egy vérfarkas is szétszakadhat komolyabb bombáktól. Gondolkodjunk. Még csak fenyegetőzik. Figyelmet akar és még valamit, amit még nem mondott el. Először csak lehajtom a fejemet és a kezembe temetem. Ez egy jelzés Tommy-nak, hogy vettem az adást, sikert aratott. Végre egyszer, elmebeteg módon, de ő került a figyelem középpontjába. Aztán körbesasolok, az embereket figyelem. Simán elronthatják az egészet azzal, ha bepánikolnak. Mielőtt beleszólnék, megvárom Sarah-t, mert nyilván van egy terv ilyen helyzetekre és elsősorban emberi erővel, ésszel kell megoldani. Akinek van idegrendszere túsztárgyaláshoz, az talán jut vele valamire. Nem tetszik ez a szerep, de én vagyok az egyetlen, aki ismeri ezt a bolondot. Egyelőre még várok és a személyzet lépéseit nézem. Ég a fejem kicsit, hogy az én "haverom" csinálja ezt. Eddig is tudtuk, hogy selejtes fickó, de hogy ennyire...
- Egek, dehogy! De ez mit sem módosít a valódi életkoromon - vonom meg a vállamat, közel sem tartom magam vénasszonynak, de ami igaz, az igaz. Én pedig már tényleg több, mint háromszáz évet tudhatok a hátam mögött, nincs mit ezen szépíteni. Ez már bőven a szenilis időszak és egy pillanatig sem tagadnám, hogy vannak furcsa dolgaim. - Szavad ne feledd - kacsintottam vidáman az ő kacsintását is látva, mindig is vevő voltam arra, ha valaki italra hívott meg, Rocky pedig szimpatikusnak tűnik és pont jó pillanatomban kapott el. Egy ital pedig még semmit sem jelent, nem igaz? - Sör? Isten ments! A sör is, bor is túl enyhe ital egy magamfajtának, csakis a tömény - kemény múlt, kemény pia. Persze nem ez határozza meg az ivási szokásaimat, nyilvánvaló, de azért elképzelhető, hogy ennek is köze van hozzá. - Változó. Vagy a Kölykömmel, vagy valamelyik „haverommal” - emelem fel mindkét kezem, lerajzolva a levegőben azt a bizonyos macskakörmöt, mert nem igazán tartom magamat szociális személynek, de haverjaim nekem is akadnak, bár meg tudom őket számolni egy kezemen is. Nicholas-ról meg nem kell tudnia. Ha hallott pletykákat, akkor úgyis tud róla, arról pedig nem is beszélek, hogy én magam sem tudnám pontosan meghatározni, miféle is a mi kapcsolatunk. Azt mondani rá, hogy a párom, elég erőteljesnek érezném, de szimplán baráti körökbe sorolni.. Nem, egyik sem megfelelő. De mielőtt még jobban belemerülhetnénk a dologba, kitör a káosz és pillanatok múlva már egy furcsa alakkal nézek farkasszemet, aki azt állítja, csak egy sörnyitó van nála. Hála égnek nem kell sokszor mondanom, máris hozza, így könnyen elhiszem, nem akar bajt és már éppen kezdenék megnyugodni, amikor egy őrült fazon mozdulását látom. Egyből felé pillantok, a hangját és a szavait meghallva pedig nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek .Normális esetben egyetlen pillanat lenne, hogy eltörjem a nyakát és véget vessek ennek a komédiának, meg is tenném, ha nem lenne ennyi szemtanúja a dolognak. Mi a fészkes francot csináljak? Soha ilyennel még nem találkoztam… - Hohóó, nyugalom! - emelem fel mindkét kezem megadóan, ezzel is jelezve, hogy én bizony nem szeretnék semmi rosszat. Farkasom azonban már morogva áll készen, minden izma megfeszül, legszívesebben nekiugrana ennek a dilisnek, magasról téve arra, ki látja, mert egyáltalán nem tetszik neki, hogy valaki így baszakodik velünk. Ráadásul ez az én klubom! - Ne siessük el a dolgokat, oké? Meg tudjuk beszélni, ugye? Nem akarok neked semmi rosszat, sőt, semmi mást nem szeretnék, csakhogy ezek az emberek szépen hazamehessenek - mutatok körbe a megszeppenve álló tömegen, itt-ott mozgás van, de hála égnek eddig még senki nem pánikolt be. A gorilláimnak közben elég csak szemmel intenem, hogy értsék; ha lehet, akkor ez maradjon is így, más sem hiányzik, minthogy felbolyduljon a hely és ez okozza a vesztünk, mert ilyen közelről nekem is végzetes lehet ez a kis találka. - Sarah vagyok és igazán boldog lennék, ha te is elárulnád a neved - próbálok meg vele kedvesen szót érteni, az első lépés pedig talán az, ha megkérdem a nevét. Egek, soha nem csináltam még ilyesmit! Alapjáraton gyorsan lerendezek minden ilyesmit, merthogy inkább az erőszakosságomról voltam híres, mint a szép szavaimról, így talán nem meglepő, ha kissé tanácstalanul állok a dolog előtt. ~ Te ismered ezt a fazont, nem? Tudsz valami épkézláb ötletet? ~ üzenek Rocky felé gondolatban, hiszen ha jól láttam, ő is a bandájához tartozik, hátha neki támad valami csodálatos ötlete, amivel megmenthetjük a helyzetet. - Mit szeretnél, Tommy? - feltéve eddigre már tisztában leszek a nevével, úgyhogy a következő pont kideríteni, mik is a szándékai ezzel az egésszel. Miért pont az én diszkómat kell az ilyen idióta barmoknak kiszemelnie?
Empatikusan bólogatok, hogy értem én és át is érzem a helyzetet. Az én fenekemről is már rég leszakadt a tojáshéj és lehetek fiatalos, üde, az éveket nem hozom vissza. Sarah jól tartja magát hasonlóan gondolkodik. Két lábbal a földön. Ez tetszik. - Nem fogom, elhiheted - somolygok vissza egyet. Vagy én kaptam el jó pillanatában vagy a kitartó hajbókolás és rugalmasság kihozza belőle a jófejség faktort és nem olyan elrettentő, amilyennek sokan tartják. Ha túl nagy lenne a pofám, szerintem már rég lezártuk volna a beszélgetést. Ez a munkám szépsége, hogy megtalálom az utat mindenkihez. Kezdek rájönni, hogy az út végén pedig egész érdekes dolgok várnak. - Ó, bocsáss meg, hogy ilyen puhánynak néztelek - mondom eltéveszthetetlen iróniával. Ízlésről nem kell vitatkozni, nem puhány az, aki sörös, boros, ez csak derűre ad okot. Ha töményezik, hát hajrá. - És azon belül? Konyak? Vodka? Vagy durvábbak? A jóféle hazai konyakot én se vetem meg néhanapján. Az ilyen vodkanarancs, meg hasonló csodák viszont már nem az én világom. A legtöbbet kóstoltam, de nem lettem a rabjuk. Fontos viszont tudni, mert legközelebb arra hívom meg, amit tényleg szeret. Miért erőltetnék rá mást? - A sok közül? - mutogatok én is idézőjelet. Veheti cinizmusnak is, de igazából az van mögötte, amit pletykálnak. Hogy pofára megy, de nagyon és csak kevés farkast tűr meg maga körül. A kölyöknevelés komoly dolog, nem is kell feltétlen túlzásba vinni ilyenkor a társas életet. Igaz, neki szívből jöhet ez a mentalitás. Ismerős. Én is nagyon sokáig így voltam, mostanában, konkrétan idén kezdtem jobban kinyílni újra. Fel kellett fedeznem a régi énemet, aki elveszett az álcák súlya alatt. Aztán megtörténik a nagy balhé, a rémálom, őrület egy buli közepén. Meg egy őrült. Sajnos ismerem is... Ilyenkor érezzük, hogy nem minden az erő. Bármelyikünk elintézné egy pillanat alatt, de egy komplett klubot kitisztítani memótörléssel, bevonni az Őrzőket komplikált. Arról nem is beszélve, hogy ha valami rosszul sül el és beindul a szerkezet. Akkor sok kis Sarah és sok kis Rocky maradna csak. A határainkat feszegeti a hülyegyerek és az eszünkre van szükség. A nőstény remekül csinálja. Higgadtan szól, profin viselkedik. A pajzsomat felengedem most teljesen, mert mindent érzékelnem kell. Ha ő is így tesz, akkor fogom látni benne, mennyire mocorog a farkasa. Tommy meg csak les. Nem tudom, tudja-e, milyen minőségben áll előtte a szőkeség. - Neeem...nem. Nem megy haza senki! - jelenti ki a srác kb. akkora tekintéllyel, amekkora egy gyümölcslégynek van. - Meg fogtok engem hallgatni. Végre egyszer engem hallgatnak. Még a bomba se dobja meg az önbecsülését. Ahogy pásztázom, érzem benne a piát és valami durva mesterséges cuccot is. Ráivott és most keresztbe áll az agya. Logika csak néha lesz, pedig láthatóan készült. Honnan szerezte ezeket? Blöff lenne? Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezt biztosra vegyük. Az emberek riadtak és rémültek. Pusmognak, egy lány sikolt. Arra Tommy hátra fordul. Aztán vissza. Elvigyorodik. Ennyit még nem foglalkozott vele egy nő se, mint Sarah. Kis túlzással, de igaz. - Sziiia Sarah! Szólíts csak Tommy-nak! Komolyan, ez egy rejtett oldala a nősténynek és piszok jó benne. Utólag majd meg is dícsérem és plusz egy piára meghívom. Hallom az üzenetet és természetesen segítek, mert közös érdekünk a megoldás. Érezheti rajtam, hogy kicsit tartok a szituációtól, mert túl sok múlik rajta és túl kevés értelme van Tommy tettének. ~Sajnos igen... Ő volt az igazi szürke kisegér a fősulin. Közepes eredmény, átlagos srác. Nőknél nulla, de mindig csapódott társaságokhoz. Figyelem- és szeretethiány.~ Sarah felteszi a kérdést és a srác csak néz. Tesz egy lépést előre, aztán kettőt balra. Jól van, nem szédül, csak nem tudja, mit akar. Ő se. Hát akkor mi hogy találjuk ki? Azért egy kicsit felette állunk minden szempontból, persze, de így sem könnyű. Teszek én is egy lépést oldalra és a kezeimet zsebre vágom. Aggódó fejet vágok, mint aki magára vette az egész klub sorsát. Ránéz a nőstényre, aztán a tömegre. Fél Sarah-tól egy kicsit, de kb. csak annyira, mint a többi lánytól is. Ajjaj... - Bulizni akarok és beszélgetni! Soha senki nem táncolt még velem. Valaki táncoljon velem! Most! Elmebeteg. Egy kiló robbanóanyaggal senki nem fog táncolni. Nem is mozdulnak rá, bár 1-2 lány szemén azért látom, hogy megtennék. Nem jó ötlet. Mi lett volna, ha Sarah-t kéri fel? Ezt szerencsére megúsztuk. Támad viszont egy másik gondolat. Az imponálni fog neki, hogy komoly tudást feltételezünk. ~Beleszólok, oké? Meg kéne kérdezni, ő rakta-e össze a bombát. Ha én kérdezem, mint egykori évfolyamtárs, aki ismeri, talán azt hiszi, végre elismerik valamiért.~ Ez Sarah klubja és ő áll Tommy előtt, úgyhogy a kezébe adom az engedélykérést, hogy írja alá telepatikusan vagy tépje szét. Csak akkor szólok bele, ha nem ő akarja megtenni. Lehet sokkal jobb megoldás a szeme előtt és akkor övé a lehetőség. Szuper az osztálytalálkozó amúgy, most már nem unalmas. Csak kirobbanó sikerünk ne legyen... A srác pedig még mindig nézeget, várja a táncpartnerét. Én bízom benne, hogy ki lehet zökkenteni ebből a hülyeségből. Inni, hogy bátor legyen. Sokan csinálták Marseilles-ben is, virágzott a fogadó, amíg bírták pénzzel. Csak arra nem jöttek rá, hogy ilyenkor már nem mérlegel az ember. És a bátorság sem tart örökké...
- Whisky - nem ragozom túl a kérdésre adott válaszomat, hiszen ezen nincs is mit. Általában ezt az italt részesítem előnyben, de olykor előfordul vodka is. Igazándiból ami akad, az jöhet, csak elég erős legyen, de ha csak otthoni iszogatás, akkor maradok a whiskynél. - Igen, a sok közül - mosolyodom el szélesen, értem én ám a dolgot, egy szavam nem lehet ellene. Nem vagyok egy társasági lény, de azért nekem is akadnak barátaim. Ráadásul a kettő már igenis soknak számít nálam, azon felül pedig ugye ott van még Nicholas is és a Kölyköm. Legalábbis így kapásból Darrent és Odie-t tudnám mondani, akiket barátnak nevezhetnék, de például ott van még Mandy is, bár őt ezer éve nem láttam, illetve Emma! Egek, hogy feledkezhettem meg róla?
Érzem, hogy Rocky leereszti a pajzsát, hát én is hasonlóan teszek, bár nem dobom le teljesen, azért nem fogok mindent a hím elé tárni, csupán annyit, amennyit kell. Láthatja hát, hogy a farkasom mennyire mocorog, hogy mennyire dühíti a sarokba szorított helyzet, ő már menne, egyetlen mozdulat lenne csupán és mindennek vége. Csakhogy túl macerás lenne és nyilván az Őrzők sem örülnének neki túlzottan, ha egy egész diszkónyi ember emlékét kellene kitörölniük. Úgyhogy csak szépen, lassan és türelmesen. - Rendben, én meghallgatlak! Ahogyan szerintem a többiek is. Látod, mindenki rád figyel? - mutattam körbe a teremben. Érzem az emberek rémültségét, farkasom pontosan ezért indul körútra, nyugalmat és biztonságot árasztva az emberek felé. Nem sok, tudom jól, ráadásul tuti nem mindenki fogékony az ilyesmire, de több, mint a semmi. - Szia Tommy! - köszönök neki mosolyogva, mielőtt megkérdezném, mit is szeretne. Közben persze a Rocky-tól kapott információk nem egészen nyugtatnak meg, bár ha figyelem és szeretethiányos, azt talán nem olyan nehéz orvosolni, legalább addig, amíg biztonságos helyre visszük. Apró grimasz suhan át a vonásaimon, amikor megtudom, mit is szeretne, ám csak egyetlen pillanat, mintha ott sem lett volna. Senki nem mozdul a jelenlévők közül, aminek mondjuk jelen pillanatban sokkal jobban örülök, merthogy már csak az kellene, hogy bármiféle túszt rántson magához. A biztonsági őrök közben egészen előre nyomultak és próbálják visszatartani a népet, nehogy valaki túl közel kerüljön a fiúhoz. - Figyelj, Tommy, mit szólnál hozzá, ha az irodámban folytatnánk a dolgot? Ott van fent az emeleten - teszek lassú mozdulatot az egyik kezemmel, csak semmi hirtelenség. - Van ott mindenféle finomság, egy csomó ital, ráadásul képzeld, még CD-im is vannak! Kiválasztasz valamit, aztán arra én nagyon szívesen táncolok veled, ott csak ketten leszünk. Beszélgethetünk is, amiről csak szeretnél és nem fog zavarni senki sem. Na, mit szólsz hozzá? - vázolom fel kedvesen a dolgot neki és arcomra is mosoly kúszik. Persze a kedves görbület közel sem szívből fakad, de hála égnek volt már elég időm gyakorolni, hogy az ilyesmi ne igazán szúrjon szemet senkinek. Rocky persze nyilván érzi rajtam, hogy közel sem leszek ilyen szolgálatkész és udvarias, ha esetleg Tommy rábólint, hogy az irodában folytassuk, de mit számít. Most az a lényeg, hogy a fiút meggyőzzük arról, hogy odafent sokkal kényelmesebb lesz nekünk. ~ Ez jó ötlet! ~ értek egyet Rocky szavaival, hiszen mégsem ártana tudnunk, mennyire profi szerkezetről van szó. Ki tudja, milyen masinák vannak már manapság, lehet már akkor is aktiválódik, ha kiiktatjuk a viselőjét, fene tudja. Ráadásul a hímnek igaza van, lehet az is segíteni fog, ha valaki elismeri azt, amit alkotott. Persze mindennél jobban örülnék neki, ha tényleg sikerülne az irodámba csalogatni, ott gyorsan lerendezhetnénk a dolgot, de nem vagyok türelmetlen, ebben a helyzetben egyáltalán nem lehetek az.
Whisky. Nem a kedvencem, de ittam már belőle olyat, amire azt mondtam, hogy ez igen! Legközelebb meglepem Sarah-t valami jófélével. Ha azt szereti, hát leszek olyan lovagias, hogy kiszolgálom az ízlését. Jó fej volt ma este és egyébként is ez jó útja a bizalom felépítésének. Bizalomra pedig szükségem van, hogy továbbra is mindent igyekezzek megtudni, ami a Falkában történik.
Ami viszont itt történik, az is elég bajos. Egy egyszerű halandó tett keresztbe a remek fordulatot vett estének. Ráadásul az én ismerősöm. Velem érkezett és az én barátaimat kergette ki innen. Nem tehetek róla, mert még a mi szimatunk se tud mindent elárulni a jövőről. Nem látnokok vagyunk, csak következtetünk és egy bomlásnak indult elme néha kifog rajtunk. Sarah rövid úton elintézné, én is, de legalább annyit ártanánk, mint használnánk. Eszünk van, nem csinálunk hülyeséget. A nőstény remekül kezeli egyébként a helyzetet. Nem hiszem el, hogy ezt most csinálja először. Olyan pedagógiai érzéke van, hogy csak na! Semmi indulat, hanem empátia és szép szavak. Mint egy Anya. A neveletlen Tommy ellen... Én csak állok és figyelek, nem ijedt, de nagyon koncetráló fejet is vágva, mint a többi erősebb ember. Nem mindenki tojik be egy ilyen helyzetben, de mindenki figyel, hogy mikor kell ugrani. Szerencsére senki nem pánikol, nem sikít, nem avatkozik bele. Egész jó közönség jár ide. - Szia...Sarah! - köszön vissza Tommy lassított felvételben. Attól tartok, hogy az agyát megbolygatta az a szer és a logika itt a spájzba lett bezárva. Bizonyos szinten ragaszkodik a tervhez, de lehet itt még spontán bármi. Ennek nem örülök, mert nem szeretném, ha szétrobbanna a hely vagy akár mi magunk. Szerintem kellő messzeségbe tudnánk ugrani, hogy legalább ketten túléljük, de akkor se. A lehető legrosszabb reklám lenne az Uppernek... - Az irodád? Tommy elvigyorodik. Láttam az Ördögűzőt, abban produkált ilyen vigyort a csaj. Egyre ijesztőbb az a fazon és akik látják, összébb húzódnak. Sarah-ra néznek és egy szőke csaj finom grimasszal integet is neki, hogy ne, ne hívja szobára. Nyilván tudja, hogy mire megy ki a játék, de veszélyesnek érzi és felébred benne a női együttérzés. A srác csak hallgatja az invitálást és néz, mint aki nem lát. Érzem benne az egyre erősödő izgatottságot. tényleg elég hülye, hogy lépre lehessen csalni ezzel. Azt nem tudom, a kaja, a pia vagy a nő a vágya tárgya, de piszkosul lángol belül. Elkezd a kezével gesztikulálni, mint amikor valamit nagyon nyomatékosítani akar. Az alkarját rázza maga előtt és végre kinyögi: - Justin Bieber is van? Az összes albumát megvettem és posztereim, bögrém, pólóm van róla, sőt még egy virágcserép is az aláírt fotójával belenyomtatva. Ő a kedvenc énekesem. Amindenit, durvább a gyerek, mint gondoltam. Üzenek Sarah-nak: ~Csak a kényszerbetegek és a bizonytalan egoisták éreznek rá kényszert, hogy dolgokat gyűjtsenek. Pont neki való zene...~ Tök jól haladnánk, de a Bieberes megjegyzés miatt egy lány a háttérben elneveti magát olyan kis tinis visító hangon. Nem látni, ki volt, de Tommy hátrafordul. Aztán gyorsan vissza. A szemében és az érzéseiben megváltozott valami. Elgyengült az izgatottság és most szégyelli magát, egyben dühös és tesz egy lépést előre. Nem szól, de remeg az ajka és idegesen szorítja. ~Bőröm sötét, mint az agyag, de ajkam sápadt. Az nem Bieber? Kéne valami ilyesmi idézet, hogy érezze, nincs egyedül a hobbijával.~üzenek Sarah-nak, hogy valahogy mentsük a menthetőt. Egy ilyen helyen rengeteg zene megy és gondolom, a csaj képben van a zenei világgal. Én is igyekszem nem lemaradni, de inkább a kedvenc műfajaimban és ha kiderülne, hogy tök mástól idéztem, azzal még az ellenkezőjét is elérhetném, amit nagyon nem kéne. A nőstény egyetért, hogy próbáljunk más utat is adni. Ha sikerül lenyugtatni a srácot, márpedig szerintem egy jó idézettel menni fog, mert abban benne van, hogy valaki ismeri az ő kedvencét és még idéz is tőle, akkor újra lehet vele beszélni. - Tommy, ezt a sok bombát te raktad össze? Honnan szerezted? A szemei zavartságot, meglepettséget mutatnak, ahogy rámnéz. Aztán Sarah-ra visszapillant, de utána fixíroz engem. - Chesterton. Te is itt vagy. Miért nem menekültél ki? Kihúzom a kezeimet a zsebemből és nyitott tenyérrel előre beszélek a sráchoz: - Leslie a lányokkal van, megnyugtatja őket. Én maradni akartam, hogy mégis ki akar itt késelni. Tommy ártatlan gyermeki vigyorral néz rám és emelgeti a szemöldökeit, mintha tervezne valami vészjóslót. Kimondtam, hogy én le akartam szerelni a késelőt. Roppant nagy elégedettséget érzek benne. - Én kiabáltam, hogy elinduljon a tömeg. Senkinél nem volt kés. Fantasztikus ötlet volt. Főleg ha elsöpörték volna és berobban a szerkezet, aztán még ki se derül, hogy őmiatta volt az egész. Úhh, ebből valaki Nobel-díjas tanulmányt ír a pszichiátrián, ahová majd beutaltatjuk a srácot, ha itt végzünk... Nem szólok, csak meglepetten hátravetem a fejemet. Az emberek kissé zavarba jönnek. Most megtudták, hogy csak szórakozik velük ez a hülyegyerek. Némi morgást hallani, Tommy meg is fordul és megrángatja a zsinórt. Én készen állok, hogy rohanjak, de nem indul be semmi. - Igen, én csináltam! - ordít a tömegnek, jobbra-balra pillantgatva. - Én is jó vagyok valamire! Bombákat gyártok már évek óta és most hoztam el őket először az embereknek! Osztálytalálkozóm van és most megmutatom, hogy én is érek valamit. Chesterton, te nagy harcművész! Na, ezt üsd le! Megint a bombáira mutogat. Elmosolyodom. Volt pár affér a főiskolán, mikor kipécézett magának valaki vagy épp egy lányt védtem meg. Vagy Tommy-t. Olyan is volt. Ez a hála. Irigység. Érezte, hogy kis gyenge, akit meg kell védeni és most visszaharap. A savate edzéseket azóta is látogatom és tudnék bemutatót tartani, de most csak széttárom a kezeimet. - Tudom, hogy nem tehetek semmit. Ebben te vagy a jobb. Miket használtál fel? Tommy komoly arcra vált és büszkén felemeli a fejét, de nagyon hirtelen, szerintem bele is fájdul a nyaka. - C4, puskapor és még sok minden, amiről fogalmad sincs. Azóta én elvégeztem a vegyészszakot, szépfiú! Hangtalanul alkotok számmal egy O-t. Meglepetés. Tévút volt neki az idegenforgalom. Inkább szobatudósnak való. Kiül az arcomra az elismerés és vele a tehetetlenség. El tudom én ezt játszani és most kell is. Lassan, de megkaptam a választ. Profi cucc van nála, nem blöfföl és esze is van, csak az érzelmei őrültek. Főleg droggal. Lehet, az is saját készítésű. Úgy érzem, velem végzett és most már nyeregben érzi magát. Nem is figyel rám, hanem Sarah-ra néz. - Menjünk fel! Aztán hirtelen kiabálni kezd. - Mindenki a helyén marad! Chesterton, te nem, te velünk jössz! Hogy parancsolgat a mitugrász! Ha ezen múlik, én megyek szívesen. tudom, hogy meg akar alázni és vissza akarja adni a kisebbségi érzést, ami őt emésztette a jelenlétemben. Szinte bárki jelenlétében. látom rajta, hogy várja Sarah-tól az iránymutatást. Ha a nőstény elindul, Tommy megy utána, mint kiskacsa a mama után és közben görcsösen fogja a madzag végét. Én zárom a sort és hátraintek a tömegnek szám elé helyezett mutatóujjal, hogy pszt. Aztán két felemelt tenyérrel jelzem, hogy nem kell aggódni. A szemeimben drámai mosoly játszik. Mint aki a halálba megy, de nem szeretné, ha mindenki sírna már előre. Remélem, a biztonságiak tudnak bánni az emberekkel, ha valaki kifakadna. Tuti, hogy lesz legalább egy. Mielőtt az iroda ajtaja mögött eltűnnénk, Tommy még rámparancsol ordítva: - Mondj valami idióta mondókát! Hangosan, hogy mindenki hallja! Ha nem röhögnek, most azonnal felrobbanunk! Hülyét akar csinálni belőlem. Mint akinek bárki parancsolhat, olyanná válok most. A büszkeségemet nem sérti egy drogos senki és a tömeg is értheti, hogy ez bizony halálos fenyegetés és nem lehet emberkedni. Ha hülyeség, hát legyen jó nagy hülyeség. Ilyen helyzetben sem voltam még, hogy meg kell nevettetnem egy rakás embert, különben mind meghalnak. Az a baj, hogy érzem Tommy-n, simán megtenné. Itt, a tánc előtt, a zenehallgatás előtt, a csajozás előtt. Csak azért, mert őt sokszor megalázták és most egy olyannal akarja megtenni, akivel ez nem történt meg, mert méltósággal válaszolt mindig. ~Mi a terv az irodában? Villámgyors nyaktörés vagy valami szolidabb?~üzenek Sarah-nak fejben a műsor előtt. Megfordulok és lassan felfelé emelem a karjaimat kifeszített mutatóujjal, mint az énekesek, mikor felhívják a figyelmet a következő részre. Én biztos el fogom röhögni magam, direkt, hogy oldjam a drámát és hogy az emberek is bátrak legyenek. Az arcomra azért csempészek ijedelmet is, hogy hihetőbb legyen. A halálra várt ember humora következik: - Csóri csiga csalán csúcsán cselleng, csalán csúcsát csipegetve fent leng, de a csalán nem tűri, csóri csiga csupasz csápját megcsípi. Először csak meglepetten állnak, de a szemöldökeim emelgetésével én is buzdítom őket és a mosolyok szépen lassan beúsznak a tömegbe, majd halk kuncogás kezdődik. Akad olyan 4-5 ember, fiú és lány vegyesen, aki tud nevetni. Még egy sírás is belevegyül, mert az egyik csajnál most jött ki a feszültség. Ú, baszd meg...
- Igen, az irodám - bólintok határozottan, megismételve a szavamat. Látom ám a szőke lány fintorát és jelzését, de jelen pillanatban nem tudok mit kezdeni vele. Tudom, hogy veszélyes, de inkább én robbanjak fel vele, mint ez az egész kóceráj. No nem mintha arról lenne szó, hogy annyira sajnálom az itt egybegyűlteket, nem vagyok túl empatikus személyiség, de nyilván nem lenne szerencsés egy egész szórakozóhelyet a levegőbe röpíteni, már csak a hírnév miatt sem. Mondjuk félek, hogy ezek után rohamosan meg fog csappanni a látogatottságunk, hiszen ki akarna olyan helyre jönni, ahol bombával fenyegetik bulizás közben? Fantasztikus. Sikítani tudnék, komolyan mondom, miért pont a mi szórakozóhelyemet kellett megtalálnia ennek a retardáltnak?! - Nahát, ez igazán érdekesen hangzik! Justin Bieber is van, megmutathatnád majd a kedvenc számod tőle. Na, mit szólsz? - nyilvánvalóan nincsen Justin Bieber az irodámban, de legyen, ha ez megnyugtatja, akkor legyen. A háttérbeli nevetés nekem sem tetszik, ahogy jelen pillanatban Rocky szavaival sem tudok mit kezdeni. Ez a Tommy fiú nem normális. - Justib Bieber, várjunk csak! Én tudom, kicsoda! - csillannak fel a szemeim, persze csak megjátszom a dolgot, de valami tényleg eszembe jutott Rocky idézetét hallva. Hát az tuti nem Bieber idézet, de ez már jó kiindulási alap lesz. - Nem ő az a srác, aki együtt járt azzal a csinos énekesnővel? Hogy is hívják.. Valami Selena, nem? Te tudod, Tommy? - fordulok ismét a fiú felé, tőle kérve segítséget. Mintha benne lettek volna valamelyik szennylapban azzal a kislánnyal, talán ez elegendő lesz, merthogy én idézetet nem fogok tudni szülni attól a fiútól, az tuti. Csendben hagyom, hogy Rocky a bombáról érdeklődjön, majd kibontakozzon közöttük a beszélgetés. Nagyon jó, a fiú így legalább érezheti, hogy valamiben elismerik, csak a szám tátom el, amikor kiderül, hogy tényleg ő csinálta. Annyit színészkedtem és érdeklődtem a fiú iránt, hogy egy kis újabb megjátszott rácsodálkozás már nem tesz semmit. Bólintok, amikor kijelenteni, hogy irány az emelet és az iroda, még egy mosoly is megjelenik az arcomon. Annak mondjuk nem örülök, hogy kiadja a parancsot, hogy mindenki maradjon a helyén, de bizonyára amint eltűnünk az irodaajtó mögött, a biztonsági őrök tudni fogják, hogy mi a dolguk. A mondókás dolgot hallva csak értetlen pislogással reagálok, de nem fogok beleszólni. Ez itt most Rocky terepe, én majd odabent alakítok. ~ Még nem sikerült megálmodni. Majd improvizálok ~ gondolatban reppen a válaszom, hogy aztán a mondókát meghallva én is elkezdjek nevetni. Persze nem teli torokból, inkább csak kuncogok, hála égnek a tömegből is érkezik hasonló hang, ám ahogyan meghallom a sírást.. - Tommy! - szólítom meg a fiút, miközben már az ajtót nyitom - Megnézzük akkor a Justin Bieber lemezt? - próbálom elterelni a figyelmét, hátha belemegy, bízom benne. Amennyiben sikerül az irodán belülre kavarodnunk, be is csukom az ajtót magunk mögött, akár Rocky is bejött, akár nem. - Nézd csak! Ott vannak a CD-im, megtennéd kérlek, hogy megkeresed a Bieber lemezt? Én addig töltök valami italt. Mit innál szívesen? Whisky? Sör? Bor? Vodka? - sorolom a lehetőségeket, miközben már a kis hűtő felé lépdelek. Bízom benne, hogy ő addig a CD-s állvány elé áll, ezt a pillanatot fogom kihasználni. Vérfarkas létemnek hála elég gyors vagyok, hogy úgy teremjek mögötte, hogy észre se vegye. Akkor aztán amilyen gyorsan tudom, fogok rá a gombot tartó kezére és roppantom össze alkarjának csontját, biztos, ami biztos nehogy már használni tudja. Ezzel egy időben hátra is csavarom, kivéve a kezéből az indítót. - Oké, fiúcska, semmi esélyed ellenem, úgyhogy ajánlom, hogy vedd le ezt a hacukát magadról, mert esküszöm, hogyha nem teszed, eltöröm a nyakadat - sziszegem a fülébe közelebb hajolva kissé hozzá és nagyon ajánlom, hogy tényleg levegye magáról a bombát, mert eskü bebizonyítom, hogy nem üres fecsegés, amit mondtam neki.
Kell is ez a megerősítés. Tommy durván belőtte magát, ilyen állapotban, ilyen bátornak még sosem láttam. Sarah mellett persze eltörpül. A nőstény is dacol a veszéllyel, mint én. Irtó nagy gáz lenne, ha berobbanna a bombagyűjtemény. Szerintem megúsznánk, el tudnánk rohanni, de az üzletnek annyi lenne és új életet kéne kezdeni, mert senki se értené, hogy maradtunk épségben. Hülye gyerek, pont ide kellett csinálnod... Az a remény éltet, hogy megoldjuk a helyzetet és ha híre is megy, hogy mi történt, annak is híre fog menni, hogy mennyire profin és empatikusan kezelte a helyzetet a tulaj. Ha rajtam múlik, lépten-nyomon ki fogom emelni ezt, amikor szóba kerül. És még inkább igyekszem azért lobbizni, hogy ne nagyon kerüljön szóba. A médiában is vannak tagjaink és ha az Őrzőket is szépen megkérjük (fincsi esszenciát ígérve), akkor ők is megmozgatnak pár követ. Ha kivételesen nem a vérfarkasok generálják a bajt, hanem ők oldják meg, akkor megérdemlik az őrzői támogatást. - De jó! Tudtam, hogy itt minden van! Remek lesz a buli! - mondja a srác kissé remegő hangon. Egyre kaotikusabb. Nem értem, miért remeg, talán elérzékenyült az abszolút kedvencétől, akiről én nem sokat tudok. Valami tinisztár, számomra érdektelen zenével, amit hallottam már. Hálistennek a nevetés nem okoz nagy gázt. Tommy fölényben érzi magát és nem robbant kétségbeesésében. Mit akart ezzel egyáltalán? Szer nélkül is elment már az esze. Ha nem azon él évek óta... - Ööö... Ő sok mindenkivel járt, csinosabbnál csinosabbakkal. Még nálad is csinosabbakkal, pedig te nagyon szép vagy! Bájosan próbál vigyorogni, de erre a mondatra ez csak rátesz egy lapáttal és az őrületet emeli ki. Gratulálok, te aztán tudsz udvarolni! Rögtön más nőkhöz hasonlítja és alájuk sorolja. Nem mintha lett volna esélye. Szánalom... Ahogy a kettőnk társalgása is. Persze ezt nem éreztetem. Gondolja csak, hogy ő van nyeregben, akkor nem annyira veszélyes. Él benne a remény. Ha meghal benne, akkor még meg találja nyomni a gombot, azt pedig el kell kerülni. Sarah pedig remekül játszik. Volt ideje gyakorolni, de meglep, hogy a kemény csaj ennyire jót alakít itt mindenki előtt. Érdeke, de akkor is furán hat úgy, hogy ismerem. ~Oké, én meg alkalmazkodom. Amúgy már az eddigire is megadnám a túsztárgyaló Oscart~üzenem, hogy azért pozitív dolgokat is halljon a sok marhaság mellé. A mondóka is oldja a feszültséget. Ez a szereplés tőlem is elég különösen hathat, nem vagyok egy színpadi típus. Ekkora közönségem még sose volt, hisz nálam kimaradtak az általános iskolai versmondások is. Szemétgyűjtés és túlélés volt akkor az életem, mikor mások iskolába szoktak járni. A pestisjárvány átalakította az élet rendjét akkoriban. - Igen? - kérdez vissza Tommy. - Igen! Nagyon megnézzük! A 3. lemeze megvan? Az a kedvencem, 5 órát álltam sorban, mikor megjelent és dedikálta mindenkinek. Nagyon kedves sztár, aláírta és vállon veregetett. Soha senki nem volt még velem olyan kedves! Tökéletesen sikerült Sarah akciója. A gyerek rápörög a kedvenc témájára és tiniket meghazudtolóan lelkesedik, pedig már... Fuh, hány éves is Tommy? Most húzott el a 30. éve fölött, csak nem tudom, mennyivel. Mindegy, a lényeg, hogy nem a bombáival foglalkozik. A szemein látszik, hogy most lélekben ott van a dedikáláson. Elmélázik egy pillanatra. Az ilyeneket ki kell használni. Bízom abban, hogy lent minden rendben lesz és kiterelik a népet. Csendben. Ha elkezdenek visongani, abból még lehetnek bajok, de ezért is jó, amit Sarah próbál. A kinti helyzetről a lelki nyálcsorgatása tereli a srác figyelmét. Enyhébb lelkek segíteni akarnának rajta, még a mai este után is, de mi nem olyanok vagyunk. Inkább elásnánk legszívesebben és úgy is fogunk bánni vele. - Whisky-t! Dupla jégkockával! - kiáltja serényen és már meg is indul a CD-s polc felé. Sikerült a terv, helyben vagyunk. Én is beslisszolok és szolidan megállok a háttérben. Nekem csak jelen kell lennem és figyelnem az adandó lehetőségekre. Meglesem a kis irodát, a berendezését. Sokat elárul a tulajról. Van időm vizsgálódni, mert a kommunikációban Sarah vesz részt, akinek természetesen üzengetek fejben, mikor kell. Tommy keze a szája előtt jár, ahogy nézi a címkéket. Gondolom, meglepődik, mert én egy darab Bieber CD-t se látok. Ügyes blöff volt. Őszintén szólva nem tudom, mi a funkciója ezeknek a CD-knek. Ha a DJ-pultba nem kerülnek be, akkor Sarah személyes ízlését tükrözhetik, amit pedig nem ismerek illetve eddig nem ismertem. Most már látom, miket hallgat. - Ááááá, megőrültél? Ez fáááj! Tommy rázza a fejét és vergődik, ahogy Sarah elkapja. Érzem, hogy teljes a káosz, nem érti, miért változott meg hirtelen a nő. Olyan hangon visít, hogy inkább nem is véleményezem. A kintiek kezdenek hangoskodni, gondolom, megijedtek a visítástól. Remélem, kiérnek és a többit nem kell nekik végighallgatni. A jajgatáson kívül nem telik több a fiútól, azt viszont nagyon lelkesen csinálja. Nagy kő esik le a szívemről, ahogy a nőstény kezében landol a gomb. ~Óvatosan, nehogy kirántsd a kábelt, mert abból még lehet gáz. Nem tudom pontosan, hogy működik.~ Nem akarok én parancsolni, csak szólok, hogy vigyázzon. Tudni kéne, hogy van összeeszkábálva ez a bomba. Azt se látni tisztán, hogy van-e kábel a detonátorhoz, mert ugyebár hosszúujjú alatt el lehet vezetni és eddig nem mutatta meg, innen pedig nem látom. Jó esetben elmondja a kölyök, de nem tudom, mennyit várhatunk tőle. Egészséges kommunikáció ilyen állapotban elég bizonytalan elvárás. - Mit csinálsz, te ribanc? Nem hoztál whisky-t és még a zene sincs betéve! Táncolni akartunk, mi ütött beléd? Engem mindenki átver... Tommy szavai úgy hangzanak, mint egy gregorián ének. Zavaros, mert nem ért semmit. Lehet, hogy ezért tart itt. Sose tudta összerakni, mit kell látni a szavak mögött, sőt néha azt se fogta fel, ami ki lett mondva. A maga kis világában élt és csak ma kacsintott ki onnan. Nem nagyon akar vetkőzni, inkább a másik kezével szánja el magát a végzetes lépésre. Most már nekem is be kell szállnom és lehozni a ködfelhőből a földre. Szintén odaugrom, de elé, hogy lássa az arcomat, ami most komorabb egy dögre éhes keselyűénél. Láthatja, hogy elhozzuk neki a halált, ha nem működik együtt. Nem kímélem, a másik kezét könyékből fordítom ki és közben elkapom a két vállát, satuként szorítva. Nem szeretném, hogy a vergődés miatt eldurranjon, amivel készült az osztálytalálkozóra. Úgy ordít, mint a fába szorult féreg. A tehetetlenséggel szembesítjük, fizikai erőszakkal, amitől mindig is rettegett. Közben a szemébe nézek és hirtelen megáll. Már sír és most engem fixíroz. Kezdi elhagyni a remény és vacognak a fogai, pedig még nem is mondtam semmit. Az orrom valami nagyon kellemetlent kezd érezni. ~Sarah, a robbanást talán megúsztuk, de attól tartok, hogy egy felmosó még fog kelleni...~ Tommy nem képes megszólalni, csak remegő hangon próbál nyögni. Most nem úgy remeg, mint az előbb. Ez igazi halálfélelem. A szemei egy pillanatra a hátam mögé vetülnek. Még mindig keresi a Bieber CD-t. Igazi fanatikus. Két törött karral is a kedvenc sztárja forog a fejében, mint utolsó gondolat. És hirtelen kiakadnak a szemei, fehér szemgolyókat látok, a feje hátrabukik, iszonyatos izzadásba kezd, aztán... - Hálistennek - nyugtázom az ájulást. Még fogom a testet a két vállánál. A nadrág már egy kicsit elázott. Ha fel tudjuk fordítani, talán nem lesz hugyos a padló. Csak ennyi veszélyes anyaghoz nem kéne hozzányúlni. - Csúnyán elesett és a cucctól el is ájult. Mázli, hogy nem robbant be minden. A halálfélelmet is az anyag váltotta ki és beképzelt magának minden hülyeséget... - mondom ki a hivatalos verziót, hisz mi nem bántottuk, ezt fogjuk majd mondani. Egy drogosnak pedig senki nem fog hinni, ha egyáltalán emlékszik valamire. A legjobb memóriatörlő varázslat egy tiszta cucc, mi? Most már nyugodtan beszélhetünk, teljesen öntudatlan. Kintről már nem hallok semmit, szerintem az épület elé tereltek mindenkit. sarah emberei tudják a dolgukat, nyilván szigorúan tartja őket és repül minden alkalmatlan, aki itt van, az pedig megbízható. - Figyelj, én nem nyúlnék hozzá, mert túl kockázatos. Fogom így, ahogy van, csak a lábait kéne felemelni. Rakd a vállamra, leszarom, hogy hugyos leszek. Ne a padlóra folyjon... A mosógép megbirkózik mindennel és csak akad itt valami váltóruha, hogy ne így kelljen hazamennem. Bár az se most lesz, mikor lelépek. Ezt még meg kell beszélnem és segíteni akarok, amiben még lehet. Nem én okoztam, de ha már itt vagyok, miért ne vegye hasznomat? Ha összecsomagolja Tommy-t, akkor előrébb tolom a testet, hogy a lábait a bokánál fogva be tudja akasztani a vállamba. Tartom, amíg kell, nem okoz gondot. - Kihívod Lucas-t vagy Misha-t? Remélem, ők elbírnak egy vegyészkaros házi készítésű bombáival. Te láttál már ilyen szintű elmebajt a klubban? Úgy viselkedtél, mint aki minden nap ilyen alakokat reggelizik. Le a kalappal. A túsztárgyalók megirigyelnék és a vendégek se fogják elfelejteni, amit láttak és hallottak. Bízom benne, hogy ezt, a pozitív hozzáállást, a tulaj lélekjelenlétét is megjegyzik, nem csak az agyatlan ember produkcióját. Egy mosolyt is megeresztek, őszintét, mert az már kellett a nagy színjáték és a dráma után. Még mindig nem vagyunk biztonságban. Annyit tudok, hogy ha valamit elcseszett a srác, önmagától is detonálhat az anyag vagy a hatástalanítás során. Túl veszélyes lenne elhurcolni biztos helyre, hogy ott tegyék ártalmatlanná a cuccot. Inkább itt kell megcsinálni, úgyhogy még mindig a halál küszöbén táncolunk. Legalábbis én, mert vállaltam, hogy tartom. - Figyelj, szerintem jólesne az embereknek, ha kimennél és megnyugtatnád őket, hogy minden oké. Ezek az anyagok még így is veszélyesek, a legprofibb vegyész is mellényúlhat, de bevállalom, hogy maradok vele. Ha kijön a tűzszerész, te inkább maradj kint, az a tuti... Most támadtam fel, elég szar belegondolni, hogy megint annyi lehet nekem. Ha robban, szerintem meg fogom érezni és talán lesz időm elhajítani, hogy az elérhető maximális sebességemmel kirohanjak, akkor csak félig kap el. Talán. Mártírfeeling, de úgy érzem, meg kell tennem. Nem tudnám rátestálni az egészet, hogy én meg nyugodtan kisétáljak. Sok mindenkit képes vagyok feláldozni, de falkatagokkal máshogy van. Nagy utolsó mondatokat nem akarok itt elsütni, minek pánikoltassam a nőstényt? Nem félős típus, de a hangulatát lerontanám ilyenekkel, most pedig arra semmi szükség. Tommy műsora elég volt mára. Ötölgetem, hatolgatom a legrosszabb lehetőségeket is és háttal állok az ajtónak. Sarah nem egyszerű, lehet, hogy itt marad és nem győzöm meg. Bár valószínűbb, hogy szól pár jó szót a néphez és utána jön vissza. Türelem. Most az kell és összpontosítás, hogy ha baj van, akkor száguldjak kifelé. Ha ezt megússzuk, akkor iszunk, asszem. Most pedig nincs más hátra, mint megvárni a tűzszerészt, aki azt fogja látni, hogy egy bombával teli kabátba öltözött drogost fogok, aki bokáig összehugyozta magát és most a nyakamban van a lába. Filmbe illő jelenet, csak még nem tudom, komédia lesz-e vagy tragédia. Reménykedem az előbbiben...
Michelle Tedrow
Vérvonalfő
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 355
◯ HSZ : 261
◯ IC REAG : 225
◯ Lakhely : Holiday Inn Express
◯ Feltűnést kelthet : égési sérülésből származó heg a háton
Ha normál esetben az őrsre fut be a vészhívás bombariadó kapcsán, akkor nem kérdés, hogy a komplett brigád munkába vonul, hogy amíg a hozzáértők hatástalanítják a bombát, addig a többiek kiürítsék és biztosítsák a terepet, amennyiben mégiscsak rosszul sülne el a hatástalanítás, minél kevesebben essenek áldozatul a merényletnek. Nos, kár, hogy most épp a hotel wellness részlegén áztattam magam, amikor az egyik falkatársam viharzott be hozzám, jelezve, hogy gáz van, kapkodni kéne a csülkeimet, de ízibe! Lévén, Lucast nem sikerült elérniük, én voltam a szerencsés nyertes, aki tiszteletét tehette az Upperben, menteni a menthetőt, s mivel nem akartunk nagy nyilvánosságot, így nem is öltöttem magamra csodás szürke tűzoltó-egyenruhámat. Csupán a szerszámos táskámért küldtem fel az egyik villámot a szobámba, majd ahogy visszaért vele, már pattantunk is kocsiba, hogy a helyszínre menjünk. Az egyenruha úgy sem sokat véd a bombák ellen, elsősorban a tűz ellen hatásosak… Ahogy megérkezünk, a hátsó bejáraton surranok be, majd ahogy észreveszem bájos sógornőmet, csak várok tőle némi jelzést, hogy merre tovább? Fel az irodába, rendben. - Üdvözletem, kolléga! Csak nem eldurvult a buli? -nyitok be az irodába, lehetetlen nem kiszúrni a bombákkal bélelt kabátkában fekvő kölyköt. Oda is telepszek mellé a földre, a táskámat kinyitva magam mellé, benne minden, mi szem-szájnak ingere – kések, fogók, csípők, tűk és egyéb szerszámok, amire csak szükség lehet ilyen helyzetben. - Kíváncsi vagy, hogy hogy sikerül, vagy inkább távozóra fognád? Mert ha inkább mennél, nem foglak visszatartani. -fordulok még Rocky felé egy pillanatra, majd ha döntött, én is nekilátok a munkámnak. Miután egész hamar sikerül megállapítanom, hogy nincs időzítve, és időnk, mint a tenger, hosszú percekig csak mozdulatlanná meredve figyelem a szerkezetet, a maga kábeleivel, elhelyezésével és mindenségével együtt, hogy aztán valamivel közelebb hajolva óvatosan megszimatoljam, vajon belül mit rejthetnek a meglepetéscsomagok? Éljen a fürkész vér! Végül aztán kézbe veszem az egyik csípőfogót, és mint ha kártyavárhoz érnék, olyan finom mozdulattal kezdem babrálni a vezetékeket, hogy jobban megnézzem, melyik hova van bekötve, vagy épp hogy vannak összekapcsolva egymással, és a detonátorral. - Most ugrik a majom a vízbe. -szólalok meg hosszú percekkel később, majd mielőtt még Rockynak ideje lenne bármit is reagálnia rá, elnyisszantom az egyik vezetéket. És ennyi. Nincs robbanás, nincs füst, nincs semmi, így aztán mint aki jól végezte dolgát, szépen elpakolom a felszerelésem, majd elkezdem lehámozni a bombát a gyerekről. - Valami táskát kerítenél nekem, ha megkérlek? Gondolom, nem szeretnétek megtartani… -biccentek a bombák felé, majd ha akad valami számomra, akkor belehelyezem az immár hatástalanított bomba-alapanyagokat. Nem mint ha így teljesen veszélytelen lenne, de majd a pincében szétszerelem őket. Vagy kiülök a kertbe vele keresztrejtvény helyett. - Nos… amennyiben nem lenne más, úgy végeztünk. Add át üdvözletem Sarah-nak. Viszlát! -búcsúzok egy röpke mosoly és biccentés keretében, azzal ha nincs más, úgy amilyen feltűnésmentesen érkeztem, úgy távozom is az épületből a hátsó kijáraton most, hogy megmentettem a haza becsületét. Meg a falka tulajdonát… Ezek után mondja bárki, hogy egy nőből nem lehet legalább olyan jó tűzoltó, mint a férfiakból, ha nem jobb!
Rocky megjegyzésére, miszerint óvatosan, nehogy kirántsam a kábelt, csak bólintok. Köszönöm a tanácsot, bár nem állt szándékomban ilyet tenni, de nyilván jobb félni, mint megijedni és felrobbanni. A srác vinnyogását egyelőre megpróbálom félretenni és nem foglalkozni vele. - Persze, hogy átvernek téged, te kis szarcsimbók, mégis mit gondoltál? Hogy majd körülugrállak és rajongok érted, amiért fel akartad robbantani a diszkómat? - fakadok ki kissé, a következményektől nem tartok, hiszen elég stabilan tartom ahhoz, hogy ne tudjon kiszabadulni a szorításomból, a detonátor pedig immár nálam. Rocky pedig szerintem megérti, így is elég feszkót és dühöt sikerült odakint, a tömeg közepén állva legyűrnöm és igazság szerint még így is finom voltam a sráccal. Legszívesebben kitörném a nyakát, mindenkinek könnyebb lenne. Az meg, hogy a szavaimmal így tökéletesen a lelkébe gázolok, abszolúte nem érdekel. ~ Csodálatos ~ sóhajtok fel hangosan, amikor az én orrom is megcsapja az az undorító szag. Nagyszerű, de tényleg. Ez az a pillanat, amikor én magam vágom tarkóba úgy a srácot, hogy elájuljon, nem várom én meg, amíg magától eléri ezt az állapotot. Elfogyott a türelmem. Két kézzel túrok a hajamba, amint a fiú elcsendesül és elernyednek az izmai, Rocky kijelentésével pedig csak egyet tudok érteni. Végre kuss van. - Oké, azt hiszem ez elfogadható - bólintottam a szavak hallatán, a hivatalos verzió tetszik, más, hihetőbb sztorival úgysem tudnánk előállni és kedvem sincsen ötletelgetni. - Ne viccelj már! - horkanok fel - Hozok egy lepedőt - a fal melletti egyik szekrényhez lépek, amiből egy terítőt szedek elő. Nem lepedő ugyan, de ennyibe nem fogok belehalni. Azt dobom le a földre, a fal mellé - Ide tedd le - ott még a falnak is neki lehet támasztani. - Nem, ilyen őrülttel még nem volt szerencsém találkozni, de bízom benne, hogy soha többé nem kerül majd rá sor - forgattam meg a szemeimet. Az engem ért megjegyzésére nem is reagálok, csak egy mosoly fut át a képemen a bólintással együtt. Tettem, amit tenni kellett, hála égnek elég nagy a lélekjelenlétem a rizikósabb helyzetekben is. Közben már nyúltam is a mobilomért, hogy Mishát tárcsázzal, röviden felvázolva a szitut pedig megkérjem, legyen szíves beugrani és a segítségünkre lenni. - Rendben, ez jó ötlet - bólintok ismét - Elleszel vele? - bökök fejemmel a srácra, mégsem szeretném csak úgy itt hagyni kettesben őket, de úgy tűnik muszáj lesz. Aztán ha bólint, máris kifelé orientálódom, megkeresem a tömeget, bármerre is terelték őket a biztonsági őrök, hogy néhány szóval próbáljam őket megnyugtatni és közlöm velük, a veszély elhárítva. A többit a kutyáimra bízom, majd ők elintézik, hogy mindenki eltűnjön. Ezek után már csak megvárom Mishát, bólintással köszönök neki, majd felkísérem az irodába, ahová én magam is bemegyek. Nem fogok félve bebújni az egyik sarokba és ott várni, mikor és hogyan lesz vége ennek az egésznek. Türelmesen várom végig, hogy Misha hatástalanítsa a bombát, ebben az esetben abszolúte nem sürgetem, időnk, mint a tenger. A majom hallatán egy pillanatra megfeszülök, a kábel elvágva, mi pedig még mindig élünk, úgyhogy egy hatalmas sóhaj kíséretében adok hangot a megkönnyebbülésemnek. A kérdést hallva máris intézkedem, kerítek is gyorsan egy táskát, átnyújtva a nősténynek. - Köszönjük a segítséget, Misha. Nem maradsz egy italra? - merthogy erre inni kell, az olyan biztos, minthogy egy pisis kisfiú fekszik az iroda padlóján. Akár marad, akár nem, Rocky-val én koccintok a sikeres akciónkra. Csak az első pohár után hívom a rendőröket, hogy intézkedjenek majd a fiú ügyében és remélem ezzel minden ránk háruló feladatot elintézünk. Amennyiben nincsen más, Rocky-val telepszem le az iroda asztalához az üveg pia társaságában, mert erre nem elég egyetlen pohárka.
// Amennyiben nem volna más, úgy köszöntem szépen a játékot! //
A srác már csak nyavalyog, nyammog, mömmög és még számtalan új szót lehetne kitalálni arra, amit produkál. Az orvosi jelentésre majd kíváncsi leszek, hogy miben szenved pontosan és hogy mit vett magához. A kis vegyész... Mi minden rejtőzik egy csendkirályban, nem semmi. Sarah kiüti, mint bárányhímlő a gyerek bőrét és máris nyugodtabb a helyzet. Leszámítva a balesetet és az azzal járó szagokat. Csodálatos, bizony ám, de a kezemben tartani milyen csodálatos! Hugyos Tommy és a végterméke... Fogom, azzal nincs gond. Még tartani kell, mert tele van robbanékony anyaggal. Közben azért futja az alibi kiötlésére és meg is egyezünk, hogy mi történt. - Kösz! Így tényleg egyszerűbb lesz. Óvatosan, mintha nitroglicerint szállítanék. Lepakolom a sarokba, beállítom és úgy marad. A feje előrebukik, de az már nem számít. Mellérakjuk a detonátort is, hogy együtt legyen a cucc. Nem mostanában tér magához, nem lesz vele gond. A nőstény jól fejbekólintotta, én se csinálhattam volna jobban. Bólintok, hogy persze, megleszek itt. Őrzöm a bűnöst, Sarah csak nyugtassa meg a közönségét. Belépők visszafizetése, ingyen pia vagy amit akarnak. Én ilyet ajánlanék fel, miután közlöm, hogy minden oké, mindenki él és virul. Egész hamar megoldódott, ehhez persze kellett a nőstény profizmusa. Hihetetlenül jól csinálta és meg is értem, hogy forgatta a szemeit. Nem vágyik még egy ilyenre. Naná. Gazdasági hatása is van és vissza kellett fognia magát, azt meg ő nem igazán szereti. Már ha kényszerítik rá. Tommy, te degenerált. Még jó, hogy a börtönben is van ismeretségem. A legrosszabb sorsot fogja kapni, pelenkázhatja magát és visszatérő vendég lesz a rabkórházban is... - Helló, Misha! Most már eszméletlen a buli - szólok ugyanabban a laza hangvételben, mint ő. Nem szívbajos nőstény, oldja a drámát és azt is tudom, hogy a cuccot is hamar lerendezi. Remélem, nem robbanunk. Az már nem kéne ma estére. Most már leléphetnék, de Sarah is itt van, én pedig mellé állok karba tett kézzel. - Végignézem. Ritkán lát a farkas fia bomba-hatástalanítást. Együtt szorítunk, hogy Misha ne nyúljon mellé, hanem azt a zsinórt vágja el, amit kell. Segíteni nem tudunk. Izzasztó perceket élünk át, mikor szemezni kezd a bombával. Mit rakott össze a kis szobatudós, hogy még egy ilyen rutinos szakember is csak les? Az a mondat úgy hangzik, mint egy baljóslatú utolsó mondat. Ugrásra készen állok, mert a sebességünkben bízom, de nagyon nagy kár lenne, ha futni kéne. Csattan a fém és... Semmi nem robban. A csend nagyobb, mint eddig. - Ennyi? Huh... Szép munka, köszönjük! Nagyot sóhajtok és leeresztem a kezeimet. Lehajolok, megérintem a lábfejeimet, mert jólesik nyújtani egyet. Aztán fel és nagy vigyor. Táskával nem szolgálhatok, Sarah majd megoldja ezt a problémát. - Rácsörgök Henry-re, hogy simítsa el a bizonyíték eltűnését. Szavaimat tett követi és el is mondom az ifjú rendőrünknek az itt történteket. Egy Falka tagjai vagyunk és dícséretes a mai együttműködés. Az elköszönést mindkettőnk felé megejtheti, én is intek neki egy hálás mosollyal. Kár, hogy nem marad piálni. Mi maradunk. Ezt meg kell beszélni és be kell várni a fakabátokat is. Mesét mondunk nekik az itt történtekről és a biztonságiaknak is lesz még dolguk. Meg a takarítóknak. Jó erős felmosó, folttisztító kell, meg még sok minden. Remélem, a klub életét nem rontja meg nagyon ez az esemény. Most pedig emelem poharam és koccintok a nősténnyel a győzelemre. Erre inni kell.
Szerintem egyáltalán nem titok, se nekem, se Yvonne-nak, hogy a találkozást én nem így képzeltem el. A nőstény pedig el sem képzelte. De akárhogy is, jó volt újra látni, azt már kevésbé volt jó látni, hogy milyen állapotban tért haza. Oké, hogy hívatlanul érkeztem és lehetnek az embereknek rossz napjai, de az… Mindegy is, nem fogok ezen rágódni. Lehet tényleg csak egy nagyon rossz napot fogtam ki, nem tudhatom. Viszont nem foroghatok csak körülötte, a munkahelyemen is be kell még jelentkeznem, hogy itt vagyok, és számíthatnak ezentúl a segítségemre. Valószínűleg a falkával is egyszer kontaktba kell kerülnöm, bár inkább utóbb legyen ez, mint előbb. Vannak még dolgaim, mielőtt ezzel szeretnék foglalkozni. Lakásvétel, a város felfedezése, ilyenek. Aztán meg ott van mind Sarah, mind Yvonne, akikkel beszélhetek a falkáról is, ha akarok. És szeretnék megtudni néhány dolgot róluk, mert nem szeretek kóbor lenni, akármennyire is nyugodtabban közlekedhetek városokon kívül. Bár ez is függ a falkától. Száz szónak is egy a vége, ő velük szerintem erről nyugodtan beszélhetek, és legalább ismerősök is lennének, nem egy vadidegennel kellene jópofiznom. A munkahelyemen becsekkoltam, és máris meghívtak ott, hogy menjünk el ma este az egyik diszkóba, kicsit ismerjük meg egymást, bulizzunk. Egy vállrántást követően pedig belementem. A nap többi részében is még bent voltam, és szabadidőnkben beszélgettünk a leendő/jelenlegi kollégáimmal. Egész jól elvoltunk, így az este legalább kevesebb lesz a beszéd. Amúgy sem vagyok valami nagy bulizós, de egyszer azért én is kiszórakozom magam. Meg hát most mit számít egy este, tudok komolykodni a többi napon is, ha akarok. Az este el is jött, így még gyorsan átöltöztem valamiféle összeállításba, aztán a találkahelyre indultam el, a többi pedig innentől kezdve történt magától. Iszogattunk, táncoltunk, pihenőidőkben beszélgettünk, mire a kollégák egyre több piát ittak. Utolsó táncomat az egyik női kollégámmal lejtettem, aztán végül már teljesen kifáradva jeleztem, hogy én kifulladtam egy időre. Majd oda is indulok a pulthoz, amire rátámaszkodva várom meg, míg a pultos odajön. - Tequilát. Köszönöm. - Bólintok egyet, aztán pedig meg is várom az italt, és lehúzom, amint megkapom. Kérek még ez után, és inkább le is ülök. Kifújom magam rendesen, miközben döntöm le az újabb italokat. Farkas vagyok, a piát is jól bírom, ennyi még nem fog beütni. Csak legalább jól fogom érezni magamat.
With the lights out, it`s less dangerous Here we are now, entertain us I feel stupid and contagious Here we are now, entertain us
Péntek este a nővérkék is csillogó topokra cserélik a steril fehér rucit és a dokik is ledobják a sztetoszkópot a nyakukból, aztán irány a kocsma, a klub vagy a diszkó. Osztálybulit szerveztem, meghívtam a legszarabb arcokat is. Úgyse jönnek el, nekem meg vastag a bőr a pofámon. Erre legalábbis. Készültem némi finomsággal, csak éppen hogy egy kis pluszt ad a tánchoz. Az embereknek. Nekem megvan amúgy is. Szép sárga por, megbeszéltük, hogy mindenki beleszórja a piájába, garantáltan biztonságos és nincs is bejegyezve, full új anyag. Mellékhatás nélkül. Poén, hogy a bejáratnál elkérik a személyimet. Aztán meglátják rajta, hogy Dr. Balthazar Bluefox a nevem, a melákok szeme kikerekedik. Jót röhögtek a csajok is. Az este amúgy remekül sikerült, széttáncoltuk a lábunkat és az agyunkat is megdobta a villódzó fény. Meg a dögös zene. Meg a cucc. Már az asztalnál ülünk és sztorikat mesélünk, mikor eszembe jut, hogy Macit elhagytam valahol. Szegényke pánikba fog esni, hogy nem tettem be a páncéljába... Sarah klubja amúgy első osztályú hely, jók a piák, az árak, meg úgy minden. Nem bánnám, ha belefutnék a morcos nénibe, mert bírom őt a maga stílusával. Persze az ápolók, dokinénik is remek társaságot jelentenek, de az igazi lazaság köztünk van, farkasék közt. És ekkor érzek meg egy bizonyos energiát a közelemben. Tudom, jár ide mindenféle forma, Őrző, farkas is, de ezt a tagot ismerem. Ha nem zártam volna be a fülemet, talán ma máshogy néznék a világra. - Ha megbocsátotok egy pillanatra. Egy régi évfolyamtárs van itt - csapok az asztalra vidáman. Hopp, egy söröskorsó le is borult és Susan, a legbájosabb nővérke harisnyáján folyik a lé. - Ú, bocsi! Fizetek neked egy másikat, jó? - mondom piruló fejjel, mert ez így nagyon nem jó. - Jaaaj, BB doki, olyan béna vagy! Inkább kevernél kenőcsöt... Most hogy megyek így haza, bokáig sörszagúan? Na igen, női szempontok. Nem az a baj, hogy kilöttyent a sör. A többiek csak röhögnek, a csajok meg már rögtön készítik a zsepit. Na, megcsináltam a balhét ma is. Már hiányzott. Hülyének érzem magam és mikor az orvoskolléga is odaugrik segíteni, leverve még egy sört, már fertőzőnek is. Most viszont le tudok lépni, amíg itt egymással vannak elfoglalva. Gyorsan a pulthoz osonok és vesetájékon megbököm a havert, aztán a másik oldalról vigyorgok be derékmagasságban bujkálva. Még szaglás nélkül is felismerne, ugyanúgy nézek ki. Mint tizennégy éves koromban... Csak új az ing, a gatya, minden. - Ezer éve! Vagy száz! Célzás, hogy nem vágom, most milyen nevet visel. Nem akarom lebuktatni. - Balthazar doki üdvözöl, szevasz! - nyújtom vigyorogva a kezemet. A kóborokkal sose volt bajom. Abból inkább, hogy cimboráltam velük. Az asszony se feküdt le a Falkának, csak nekem, meg is volt a vélemény. Pár szót talán mondok Mordecai-ról, de nem hiszem, hogy gondja lenne belőle. Amíg együtt dolgoztunk, ő volt a józanabbik felem, a bölcs, aki mindig észnél volt. Chinook is élhetne még, ha a haver szavát meghallom. - Nyaralunk, telelünk vagy csak ideevett a fene? Rendelek, hogy ne száradjunk ki. Jó erőssel nyit, én meg fokozom. - Szépszemű kisasszony, két korsó búzasört kérünk! A zene pedig hasítja az éjszakát, forró, megvajazott késsel. Annyira feszült és táncba hívó ez a zene, hogy már kezdek is bólogatni és rázom a lábam. Régen ez automatikusan ment, le se tudtam kapcsolni. Tiszta szabadságérzet, hogy most azért csinálom, mert akarom, mert jólesik. Nyújtogatom a nyakam, mint egy galamb járás közben és lábfejemmel dobolom az ütemet. Közben rákacsintok a szőkére a pult mögött, aki félénken mosolyog vissza és kupaktalanítva adja is a sörünket.
A bulizás az esetek többségében nem a kedvenc időtöltésem. Lehet már csak túl öreg vagyok, és nem tudom fenntartani a versenyt a fiatalokkal. Az én időmben az ilyesfajta bulikat, mint ahol most vagyok, még legmerészebb álmaikban sem képzelték volna az emberek. Erre tessék, itt van. Az elmúlt 100 évben többet fejlődött a világ, mint azelőtt hosszú ideig. Azelőtt megvoltak mindenkinek a maga szokásai, és nagy vonalakban az életünket egy séma szerint éltük elég sok ideig. Ez a mai pörgő-rohanó világ viszont olyan, amivel ha nem lenne már tapasztalatom, nem tudnám követni. Bár már eléggé beleszoktam, hisz nekem is voltak olyanjaim, hogy tényleg konkrétan rohannom kellett, mert nem volt elég idő semmire. Ha nem éreztem volna, hogy ki közeledik felém, akkor lehet megfogom az illető karját, és kicsit meg is szorongatom. Már akkor, ha szándékos lett volna, és egy bocsánatot sem kapok. Viszont az őrült doki az jó barátom volt régebben, így csak egy féloldalas mosollyal az arcomon nézek rá, mikor megböki az oldalamat. Meg is szorítom a kezét, persze nem túl erősen, csak ahogy emberek szokták egymás közt. Ott sem törik el a másikét. - Dorian. Jó látni téged is, doki. - Nem hazudok, szeretek régi arcokkal találkozni. Mondjuk azokkal sokkal inkább, akikkel jó viszonyt is ápoltam. Akik a francia falkát, ahol vezető felderítő voltam szétszedték… na, azokkal lehet nem lenne ilyen mosolygós a viszontlátás. Bár ha pont egy ilyen helyen találkoznánk, akkor is szépen kimennénk innen, és vagy darabokban, vagy pedig egyben, élve vinném el Sarah-nak. Biztos jól tudna szórakozni velük. Azt tudom, hogy én igen. - Nem egészen. Régi ismerősömet jöttem meglátogatni. Vagyis helyesbítek, miatta jöttem ide. - Mert akárhogy is dönt a nőstény, én maradni fogok. Maximum nem fogunk többet találkozni, amibe akármennyire is beleszakadna a szívem, beletörődnék. Lehet, hogy eleinte még nem, de idővel biztosan. - Na és te? Veled mi történt az elmúlt években? Legutoljára még jóval északabbra láttalak. - Nem úgy tűnik, mint aki ne élvezne egy kis beszédet, tekintve a rendelését. Legalábbis gondolom, hogy a kettőből az egyiket nekem rendelte. Viszont, ha viszi azoknak, akikkel jött, akkor csak nyugodtan. De szerintem bulizni még mind a ketten ráérünk, hisz régi barátokkal sem mindig találkozik az ember.
Ez a vén csont azért elég jó arc. Amilyen komoly tud lenni, olyan bolond is, ha épp rajta van a tavaszi zsongás. Ma este poharazik, úgyhogy biztos nem áll tőle távol a virágról virágra repkedő méhek kémiai okból eredő felbolydultsága. A viccre se az ökle indul el, hanem a szája széle. Visszaszorítok és vidáman vigyorgok. - Szalad az idő, mint macska az orrfacsaró gázok elől, mi? Dorian, huh! Tök más név. Én meg váltogattam az egyszerűbbeket, felvettem régi ismerősök, barátok, rokonok, ellenségek nevét. Nemrég újítottam be, ugyanis Balthazart nem ismertem, csak valahol olvastam és megtetszett. Egy kis változatosság. - Na, egyet máris találtál! Meg én is. Amúgy kórházi buli van, figyeld csak, milyen remek társaság! A fejemmel intek és Mord... Affene, mikor szokom ezt meg? Dorian láthatja, mennyi jó nő dolgozik nálunk. Maeve kéne még, meg Faye, meg... Meg még sokan. Ha nem csak átutazóban van itt, akár helyet is csinálhatok neki valamelyik osztályon. Persze ha megállapodik a Falkával. Tőlem csak jót hallanak róla, az biztos! - Egészségünkre! Az a legfontosabb! - koccintok vele és a kimért tequilát lehúzom. Persze, az egészség fontos téma nálam. Annak a megrongálása és a helyreállítása. Károsítás és gyógyítás. Ebből áll az életem. Kicsit álszent kijelentés volt, na. Megkapjuk a sörünket is és abból is kortyolgatok. Az asztalnál a lányok még mindig küzdenek a leöntött harisnyával. Ki is vonulnak szépen sorban, mint a libák, a srácok meg a pénzt készítik elő. Elmennek? Jaj már! Jó, tudom, emberek, ők nem mindig bírják órákon keresztül. Köszönés nélkül nem lépnek le, tudom. - Hogy mi? Bocs, kicsit elbambultam. Már késő is van, meg ittunk. Szóval igen, igen, itt vagyok már egy ideje. Hát ott nem úgy alakultak a dolgok. Haver, jobb lett volna, ha hallgatok rád... Egyszer elmesélem, de ma este party van! Nem, nem most fogok siránkozni életem legnagyobb ballépésén, ami megkísértett és Lilinek hála éltem túl ép ésszel. Ép ésszel... Az már akkor se volt ép, mikor kifőztem a boszorkányüstömben a nagy tervet. Chinook a szívem csücske volt, kölyöknek akartam és az egyetlen lett, akit életemben megöltem. Soha senki másnak nem vettem el az életét és az ő szeme világát se akartam látni kihunyni, de hiba csúszott a képletbe. - És mizu a helyiekkel? Még nem nagyon hallhattunk rólad, ugye? Gondolom, nemrég érkezett. Úgy néz ki, igaz, nem tudom definiálni, miből látom ezt.
- Ne is mondd… Csak most, hogy látlak jöttem rá, hogy mennyire vén is vagyok. - Rázom meg a fejemet tettetett rosszallással, de mindezek után inkább volt egy valamilyen vigyor a képemen. Nem fülig érő, hanem az a tőlem megszokott, baráti társaságban jellemző lágy mosoly. Nem vagyok én annyira fanyar alak, akármennyire is annak tűnik a munkában. Ott jobb szeretem, ha odafigyelnek az emberek az adott ügyre, és csak utána poénkodnak, ha sikerült felgöngyölítenünk. - Sajnos te csak a második va… bocs, harmadik vagy a sorban. - Elég csak beleszámolnom a két nőstényt. Szerencsére a tegnap esti orrtörésnek már nyoma sincsen, meg nem is hiszem, hogy teljesen eltört. Nem tudhatom, nem mentem el semmiféle vizsgálatra és nem is ez volt a fő gondom az elmúlt napban. - Egs! - A koccintást követően én is lehúzom az adagomat. A mondatán viszont elgondolkozom. Fontos az egészség persze, de nálunk farkasoknál betegség nem igazán tud fellépni… Az embereknél megértem az egészség a legfontosabb szöveget, de nekünk farkasoknak nem igazán kell ezen részével törődnünk. Kell, csak nem annyira. Felesleges szócséplés lenne erről filozofálni, ez a véleményem. - Jól beszélsz, doki. - Bár abból, ahogy beszél, nem igazán tudok semmi jóra következtetni. Mi történhetett vajon azzal a nővel, aki miatt ott maradt? Nem jöttek össze a dolgok úgy, ahogy kellettek volna? Talán ott kellett volna maradnom még a doki mellett, hogy kicsit tanítgassam erről? Lássuk be, nem volt egy nagyon idős farkas, és ki tudja, mikor jöhetett volna jól neki egy-egy jó tanácsom. De ne agyaljunk most ezen. Majd később átbeszéljük a dolgokat. - Még nem igazán. Tegnap jöttem csak. Viszont szeretném leszögezni, barátom, hogy ma nem akarok rólatok beszélni. Remélem megérted, hogy most nem azért jöttem ide, és már ittam is. Egy valamiféle helynek örülnék azért, ha megadnál, hogy hova mehessek el a napokban becsekkolni. - Kétlem, hogy túlzottan ellenkezne ez ellen. Én sem vagyok már teljesen az a személy, aki egykoron voltam, de attól függetlenül megbízható vagyok. Meg kinek is adnám ki ezt, most őszintén? Na ugye. - Na de mesélj. Még mindig magadon kísérletezgetsz a különféle gyógyszerekkel? - Fú, tudnék ám mesélni azokról az időkről, mikor tanítványaként dolgoztam csak, és állandóan engem kért meg, hogy figyeljek rá. Kíváncsi vagyok, ez azóta változott-e.
- Ugyan már, haver! Gondolj arra, hogy szénizotópos kormeghatározással mi jönne ki? Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, mondom ezt az emberi test elég jó ismerőjeként. Teli szájjal vigyorgok és hahotázni is kezdek, mert jó hangulat kell ide. Pia mellett nem sírva vigadunk, mellettem azt nem lehet. A léleknek nem az kell, hanem gyógyír és az idegrendszer bizony megjegyzi, mikor mi történik, utána pedig ismétli és elvárja, hogy úgy történjen. Sokáig nem tudtam Mordechai korát, de mikor eléggé megbízott bennem, akkor elmondta. Baszki, ilyen cimbivel a hátam mögött nincs félni valóm! Ezt gondoltam, mikor együtt északra mentünk. Aztán úgy elcsesztem, ahogy csak lehet. Az az átkozott hirtelenség, amit sajna megjegyzett az én idegrendszerem is... - Második? Harmadik? Legalább te tudod, mit akarsz. Figyu, király, hogy ott vagyok a sorban! Kik előztek meg, asszisztens úr? Azért fura dolog ez, hogy én vagyok a tini hozzá képest, de ő dolgozott a kezem alá. Pedig nem vagyok egy diktátor, meg ő se egy szolgalélek. Nem zavarta, engem se feszélyez, de fura elmondani. Persze el is fogom, mert a Falka előtt meg kell említeni, milyen nagyszerű fickó. Nehogy kirúgják itt nekem! - Ugye? Az mindig ment! Jól beszélni, szédíteni az embereket, a csajokat, igen, ahhoz értek. Ki tudom forgatni a dolgokat, hogy a szebbik felüket lássák a környezetemben lévők. Áldott pszichológia! Meg adottság. Nem fárasztom le egy eszkimó halálával, mikor a tequilában csak úgy zajlik az élet. - Oké, felejts el minket! Még egy emléktörlő piát? Kell, hogy fejbe üssön. Szeretem, mikor halántékon vág egy ilyen tüzes ital. Meg ő is, régen is csípte, meg most is ezért kérte. Erősebb szert sose akart, nem tudom, miért. Amíg nem próbálta, nem tudhatja, hogy szereti-e. - A Holiday Innbe csekkolj be. A helybéli idegorvosok ajánlásával mondom, tízből tízen ezt ajánljuk! Te, marhára örülök neked! Remélem, vette az adást. Intelligenciában sose volt hiány, úgyhogy bízom benne. Mert tényleg így van, remek őt látni, az erős és bölcs farkast, aki hivatalosan alám tartozott, gyakorlatilag szinte mentorom volt. Hagynom kellett volna magamat, hogy tanítson utat mutasson. Egy boldog eszkimóval több lenne, ha így teszek... De félre a hülyeséggel, a traumákkal! Nincs hugyozó kutya, se halott kölyök, úgyhogy vidámság van! - Persze! Tudod, milyen nehéz és jogilag milyen kockázatos jó alanyt találni? Amit én megcsinálok és átélek, az úgy is van. A puding próbája az evés és én szeretek ágynak esni a saját pudingomtól. Perverz dolog, de tényleg szeretem, mikor a seggemet az feszíti szét, amit én kotyvasztottam. Mert minden kiürül. És közben jegyzetelni szoktam, ha kézzel már nem megy, akkor fejjel. De engem is érdekelnek ám dolgok. - Na de te is mesélj, ne csak én! Mit hagytam magam után, hogy alakultak ott a dolgok? Mrs. Leary meghalt, utána én leléptem Chinookkal és semmit nem tudok. Ha nagyon érdekelt volna, utánajárok, de a kölyköm halála, életem legnagyobb hülyesége úgy földhöz vágott, hogy odatapadtam, mint a takonylabda. Á, ez jó ötlet! - Egy csomag ropit kérnék. És bocs, drága, van egy szalvétád? - kérdezem a pultostól, aki szende mosollyal ad is egyet a kértekből. - Tessék! Kicsit kifolyt a pia? - kérdezi évődve. Hú, ezzel kezdhetnék valamit, illene, meg jól is esne. Ha már Lilinél zárva vannak az ajtók. Amiket meg se próbálok kinyitni, csak álmodozom, mit találnék a túloldalon. - Igen és kéne a takarító személyzet száma. Megadod? A csaj félénken mosolyog és kutatni kezd a pultban. Mindjárt meglesz a kontakt, remek. Addig pedig kettétépem a szalvétát. Egyik felét Ian kapja, a másikra jó sűrű nyálat eresztek és beleáztatom a papírt. Hányni lehetne, ha valaki rossz gyomrú, de galacsint gyártok belőle, mert most ez kell. A ropiszálakból pedig kettő beleteszek a sörömbe, hadd ázzon. Főtt tészta állagát fogja felvenni és mikor már lekonyul, mint én a nyugalmi állapotomban, akkor összegyúrom a szalvétával és kész is. Takonylabda egyszerű módszerekkel. - Na, aki nem találja el a fogast - mutatok a szemközti két akasztóra a falon - az fizeti az egész estét! Közben a társaságom mégis meglépett, nem mondhatom, hogy köszönés nélkül, mert intettek. Udvariasak, nem akartak megzavarni. Egyem a szívüket! Én pedig meg se várom, hogy elfogadja a fogadást, hisz ismer, tudja, hogy mindig van lehetőség eltáncolni. Dobok és... Bingó!
Kezdőlap
//
//
