Velence fő látnivalója a székesegyházzal szemben emelkedő harangtorony, a Campanile. A Szent Márk téren már a IX. században is harangtorony állt. A jellegzetes tető és az aranyozott angyal 1514-ben került az épületre. A torony 1902-ben váratlanul összedőlt, de az eredetileg világító- és őrtoronyként valamint kínzókamraként működő épületet újjáépítették. A látogatókat felvonó röpíti a 98,5 méter magas őrtorony tetejére, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a városra, a lagúnára és az Alpokra.
Két napja indult, egyedül Eve tud arról, Velencébe jött, mert a megbízása ide szólította. Ahogy megérkezett, az időt nem töltötte mással, mint azzal, hogy gondosan megtervezze az akciót, amihez minden adott volt, vagyis tudja, ki a személy, a pontos napirendjét is, a többi pedig nem érdekli, számára lényegtelen. A terep viszont nem, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy kietlen, néptelen területen kell végrehajtania, vagy esetleg egy városban, ahol azért fel-felbukkanhat valaki, aki nem volt betervezve. Erre mindig fel kell készülni, vagyis úgy kell intéznie, hogy a célpont ne legyen kiszakítva a környezetéből, ám mégse legyen szem előtt. Bejárta az utcákat, a sikátorokat, megfigyelt mindent, és kiválasztotta a helyszínt is. Egy építkezés mindig nagy segítség, nem igényel külön erőfeszítést, elég ha, a friss betonba rejti a testet, nem éppen a felszínre, aztán azt eldolgozza úgy, hogy mintha mi sem történt volna. Ezt fogja tenni. A vízbe is dobhatná pár betontömbbel a lábán, na de az hangos, és kerülnie kell a feltűnést. A lakóépületek túlságosan közel vannak a parthoz, és nem engedheti meg magának, hogy egy álmatlanságban szenvedő ember felfigyeljen rá. Csendben, gyorsan kell megtennie, dulakodás nélkül, esélyt sem hagyva a célpontnak arra, hogy akár csak a karját felemelje. Amúgy sem kell tudnia, mi történik, nem ez a feladat, hanem az, hogy eltegye láb alól. Elhamarkodottságról szó sincs, nappal csak figyelte az áldozatot, ellenőrizte, hogy valóban stimmel az a napirend, amit mellékeltek a kép mellé, és eddig nincs hiba. Tehát ha minden jól megy, akkor az éjszaka leple alatt el is végezheti a melót, mert elméletileg a tag éjfél környékén indul hazafelé. Itt lakik nem messze, és a térkép szerint mindig átvág az építkezésen, hogy ne kelljen kerülnie. Azt is felmérte, hogy az építkezést nem őrzik, ahogy azt is, mely részen várható betonozás, amit a késő esti órákban fejeznek be, és nem fog megkötni egy fikarcnyit sem, ha hozzányúl, akkor sem tűnik fel senkinek. Mielőtt elindul, az összes információt darabokra tépi, egy kis tálba teszi, meglocsolja kis benzinnel az öngyújtójából, meggyújtja, és lefedi. Hamuvá égeti az összeset, aztán eltünteti ennek nyomait is, a szag elnyomására füstölőket gyújt, hogy ezzel is leplezze, mit művel. Ujjlenyomatot sem hagy maga után, ahogy mást sem, bár egyszerű turistaként van itt, elméletileg.
Már 11 is elmúlt, amikor elindul, hogy elvégezze a megbízást. Eldobható mobil adott, már az üzenet is megírásra került, melyben értesíti a megbízót, hogy minden rendben, aztán az is mehet a süllyesztőbe, csak rá kell nyomnia. Nem hülye, ebből él, mindent tud a "szakmáról". Észrevétlenül pillant körbe, senki nem jár az utcán, kihalt minden, elégedetten bólint. Az építkezésre megy, de nem egyenesen, hanem kisebb kitérőkkel, hogy ha esetleg valaki mégis a nyomába akarna szegődni, egy pillanat alatt lerázhassa. Megáll az egyik fal mellett, ahol sem a hold fénye nem vetül rá, sem egyéb, vagyis nem láthatja senki sem. Előkészít mindent, egy lapátot is szerzett, amivel este még a betont simították, és egy hosszabb rudat is, aminek a végére egy nylont erősített. Hogy minek? Ha betolja a testet mélyre, akkor még véletlenül se maradjon akár egy szövetszál is a rúdon, ami arra utalhat, itt történt valami. Az órájára pillant, még van idő, hogy a célpont megérkezzen, pár perc, ami bőven elég ahhoz, hogy minden mozdulatát átgondolja. Két kesztyű van rajta, és két felső, nem véletlenül, és a kezében már ott a barátja, a kés. A léptek zaja hamarosan "felcsendül", kivár, és akkor lép ki, amikor a célpont egy kicsit elhaladt mellette. Hangtalanul kerül mögé, egy mozdulattal ragadja meg a fejét és vágja át a torkát, az áldozatának arra sincs esélye, hogy akár egy hangot is nyikkanjon. Nem totojázik, a testet nem engedi a földre zuhanni, azonnal a friss betonba teszi, lenyomja a rúddal, a kést, a felsőjét és az egyik kesztyűt is utána dobja. Rányom az üzenetküldésre, aztán szétszedi a mobilt, a kártyát eltöri, és a telefonnal együtt ugyancsak a friss betonba küldi, majd letörli a rudat, és a ronggyal is hasonlóképpen tesz, de azt már nem szükséges annyira rejteni, elég annyira, amennyire a lapát mérete engedi. Pillanatok alatt dolgozza el a beton felületét, senkinek sem fog feltűnni, hogy ott már nem csak az van, hanem esetleg valami más is. Tiszta, gyors, csendes és precíz munka volt, semmi nem árulkodik arról, hogy bármi rosszban sántikált volna. A kesztyűt a zsebébe rejti, még az sem kelt feltűnést, és mielőtt lelép, ellenőrzi, hogy akadt-e szemtanú, vagy sem. Aztán eltűnik a sötétben, és pár perccel később úgy sétál a tér felé, mintha csak hazafelé tartana maga is, de nem az építkezés felől érkezik. Ha minden jól megy, hamarosan már Fairbanks-ben lesz.
El sem hiszem, hogy már három napja nem kapok nőt. Az agyamra megy már ez, a túltengő faszsság, ami a szervezetemben van. Jó én voltam a gyökér, mikor azt a nőt megöltem, de annyira jó volt vele, hogy muszáj volt megharapni. Kicsit túlzásba estem, ezt nem tagadom, de arra már nem emlékszem, hogy törtem ki a nyakát. Viszont a vére finom volt. Csak megtörtént, most pedig ínséges időket vagyok kénytelen élni, mert bármennyire is jó képű vagyok, nem olyan egyszerű leakasztani egy nőt a szögről. Kurvához pedig nem megyek, mert azok nem jó numerák. Az egyik fogatlan, bár meg kell hagyni mély torokban egész jó lehet. A másik meg agyondugott, ami nem hoz lázba. Szóval nő kell és pont. A farkasom is egyre jobban kiakar törni, de még képes vagyok kordában tartani. Azért már nem vagyok kölyök, hogy csak úgy kitörjön belőlem, mert éppen vérszagot érzek. Micsoda? Vér? Nocsak és vajon, honnan jön. A számba összefut a nyál, ahogy egyre jobban beszökik az orromba. Ennek nem ártana utána nézni. Kíváncsi vagyok, ki öldösi az eledeleimet a városomban. Az építkezés felé veszem az irányt, de csak csendben. A levegőt fürkészem, hogy kiderítsem van e farkas a közelben, de a radarjaim nem jeleznek semmit. Csak ember szagot érzek és persze vért. Amint látóválságba érek, ami nekem azért elég messze van, megállok s a sötétbe húzódok. Öcsi a kukulást büntetik . Nah nem mondod bátyó, de most maradj csöndbe, majd később meghallgatom a szent beszédet. Még mindig hallom a bátyám hangját, csak az nem tetszik, hogy mindig valami faszságot közöl velem. Hogy ezt nem kéne és ezt ne csináld. Komolyan mondom, már teljesen kikészít. Ahelyett, hogy buzdítana csak hátráltat, de már egészen megszoktam idebent. Azért jó hallani a hangját, ha már arra sem képes, hogy felcsörögjön. Szemét bátyó! Nem vagyok kukás Benito . Fogd be, mert most lemaradtam arról, hogy hova rakta a tetemet az a csávó. Ez is miattad van. Ha már nincs tetem akkor követem a srácot, hát ha elmondja, hol tudom megenni vagy hova rakta. Éhes vagyok nah és ha már úgy is megölte, akkor igazán adakozhatna a szegényeknek vagyis nekem. Most mond azt, hogy nincs igazam? Bazzeg most kussolsz, nah mindegy, le vagy te kakilva jó magasról. Tudom, hogy hova tart, mert erre a tér van. Gyilkolás után várost néz? Fasza, én sem csinálhatnám jobban, deeee amúgy igen, ez most mellékes. Ember létére elég sötét s ezt tetszik. Csak nehogy leálljak vele üzletelni, bár az sem lenne rossz ötlet. Ő öl és leszállítja a kaját. Csodás üzlet lenne nem? Azt mondtad nem ölsz meg több embert Jah meg azt is, hogy kimosom minden reggel a zoknimat. Nem veszek tudomást Carlo hangjáról és én is, a tér felé közeledek. Amint beérünk, gyorsítok a lépteimen, hogy hallótávolságon belül legyek. - Hééééé te, ott! Elég szépen dolgozol és persze gyorsan, bár egy kicsit mocskosan. Jegyzem meg neki s megállok, remélem vágja, hogy neki beszélek, hiszen nincsenek itt sokan. Egyébként pedig, azt nem lehet mondani, hogy mocskos lenne, mert nem véreztette ki a tagot és igazából vértócsát sem hagyott maga után, de nah valamibe bele kell kötni, hogy rám figyeljen. Azért még sem mehetek oda gratulálni és vállat veregetni, hogy mekkora Mááááájeeeer vagy már gyerek! Az olyan béna lenne és amúgy sem ajnároznám, mert csak egy ember. Szóval remélem megfordul és nem kell utána koslatnom mint egy birkának, hogy figyeljen már rám. A haját pedig nem fogom meghúzogatni mint egy kislány.
Minden mozdulatom pontosan megtervezett, a tér felé haladva úgy tűnök, mintha egy idióta kószáló lennék, aki éppen a várost akarja éjszakai fénypompában látni, de erről szó sincs, csupán a legkisebb gyanút is el kell kerülnöm, hogy honnan jövök. Ha kiérek a térre, akkor rutinszerűen mehetek a szállás felé, mert mégis ki a fene gondolná, hogy az előbb nyírtam ki valakit? Senki, hiszen szemtanú nem volt, körbenéztem, ellenőriztem, hang nem szűrődött ki, véres nem vagyok, és semmi olyan nincs birtokomban, ami arra utalna, hogy esetleg bármi illegálisat követtem volna el. Az ösztöneim bekapcsolnak, mintha vészvillogó jelezné, valaki utánam jön, a léptei sem csendesek, de nem állok meg, csak a pengémre csúsztatom a kezem, hogy ha a közelembe érne, ideje se legyen a kezét megemelnie. Nyugodt tempóban érkezem, átvágni készülök, ám a léptek sietősebbé válnak, így kivárásra játszom. Ha ideér, és érzem, veszélyt jelent, nem fogok habozni. Gondolatban lejátszom ismét az összes lehetséges verziót, amikor egyszer csak utánam szól az illető. Nincs szükség hatalmas IQ-ra ahhoz, hogy tudjam, nekem beszél, lévén senki nincs rajtunk kívül a téren, de egy valami szöget üt a fejemben. Honnan a fészkes fenéből tudja, hogy mit tettem, amikor az akciónál egy teremtett lélek sem volt az építkezésen? Honnan a büdös életből tudja, hogy kicsináltam valakit? Mikor keveredett oda, és legfőképp hogyan, amikor mindenre figyeltem? Egy fia hang nem volt, maximum a ruha súrlódása, a bőr sercenése, de semmi több, nem volt puffanás, a testet a lehető leghalkabban tettem a betonba, ahogy minden mást is. Vérnyomot sem hagytam, egy cseppet sem, de akkor mégis hogyan? Blöffnek erős lenne, ez a fickó tud valamit, csak azt nem vágom, hogyan? Viszont szemtanú ezek szerint, azt pedig nem hagyhatok, így a végkimenetel számomra nem kérdéses, el kell tüntetnem. Egy sikátor felé haladok, be is lépek, hiszen nem szeretem a nyilvános terepet, ha nem muszáj, persze ott is megoldható minden, csak kicsit más eszközökkel. A szavaira nem lassítok, nem gyorsítok, hanem egyenesen megfordulok lendületből a sikátor kellős közepén. Markomban már ott a pengém, így várom be, hogy odaérjen hozzám. Valami nem stimmel, akárcsak Fairbanksben, lassan kezdem azt hinni, hogy valahol lemaradtam, és minden város tele van terminátorokkal, beépített fémdetektorokkal, nyomkövető emberkutyákkal, éjszaka is tökéletesen látó macskaszerű lényekkel, denevérhallásúakkal, és társaikkal. Komolyan nem tudom, hogy a rohadt életbe szagolta ki, mit csináltam pár perccel ezelőtt, de az biztos, hogy ez felettébb érdekes. Mivel a megjegyzése egyértelmű, felesleges a hülyét játszanom, ha poénos kedvemben lennék, akkor most elővenném a gitáromat, és dalra fakadnék, az kurva élet. Pár másodperc mérlegelés után nyitom csak szóra a számat, és nem eresztem túl bő lére, mert minek? -Nem nevezném mocskosnak. Mindig tiszta munkát végzek, hogy elég szépen dolgozom, meg gyorsan... tudom, nem két éve csinálom. Egy biccentésem jelzi, még meg is köszönöm a "dicséretét". Kivárok, hogy végre utolérjen, ugrásra készen, mert amit nem csak két ember tud, az nem titok többé, ezt a hibát pedig nem engedhetem meg magamnak. Mégis az az érzésem, mintha a fickó szakmabeli lenne, vagy a fene tudja, de érti a csíziót, ez nem kérdés, különben nem ezt a megjegyzést teszi, hanem egészen mást, illetve a reakciója is mást sugallna. Egyelőre állok és várok, ha támad, vagy gyanús mozdulatot vélek felfedezni, abban a pillanatban mozdulok, nem várom meg, hogy megtehesse. A testbeszédét figyelem, lévén én nem látok tökéletesen a sötétben, hogy a szeme villanását észlelhessem.
Hát hiába beszélek én neki, csak megy tovább. Ennyire erőtlen lenne a hangom? Tán beteg vagyok? A kezemet a homlokomhoz csapom s tisztán érzem a forróságot, de nem azért mert lázas lennék. Tűzzel a bőröm de nem úgy, mint egy szukának. Még az is lehet láng nyelvek csapnak ki belőle. Hehe én lehetnék az a tüzes fickó...mi is a neve? Tudod az a piros ördög és meggyullad olykor, vagy már keverem valamivel? Nem vágom, mondjuk nem lepődnek meg, mert annyi filmet látok mostanában, hogy azt sem tudom szezon vagy fazon van éppen. Mindegy, mert a csávó akkor sem állna meg, ha szamba táncot lejtenék neki itten. Látszik, hogy profi emberölő, de farkas ölő is? Ez itt a kérdés. Ki kell deríteni ez ennyire egyszerű. Én pedig felcsapok Colambo-nak és utána mászok. Az egyik sikátor felé megy, pedig jobban örültem volna, ha a toronyba ejtünk randit, mert az még is csak romantikusabb. Most azt gondolja, hogy a sötét majd elijeszt? Téved, nekem mindegy hol beszélünk, a tér közepén vagy egy szutykos sikátorba. Követem ez itt a lényeg kérem szépen. Amint a bejárathoz érek megállok s bekukkantok, hogy ott van e még vagy elrepült mint egy vándor madár. Úgy tűnik eltört a szárnya, mert ott áll s nini még nyelve is van, hiszen beszélni kezd. Végig mérem tetőtől talpig, s Ő is magasabb nálam. Nem lep meg hiszen csak engem nem tettek ki az esőre nőni. Azt is látom, hogy milyen pozíciót vett fel. Oh hát ez igazán nagyszerű, mert ma is izgalmas éjszakának nézek elibe. Szeretem az ilyen estéket nem tagadom. - Ez mondjuk igaz, én jobban élveztem volna, ha felakasztod egy szögre és kicsöpögteted a vérét. Az már elég mocskos lett volna. Jegyzem meg csökkentem a kettőnk között lévő távolságot. Belépek a sikátorba. Nem veszek fel fenyegető magatartást, mert nem jelent rám veszélyt, én pedig előbb játszadoznék vele, mert úgy is tudjuk mi lesz a vége. Legalább nem paraszt s megköszöni a bókot, mint egy igazi harcos. Helyes. - Gondolom nem két perce űzöd a szakmát gyerek. Jegyzem meg elgondolkodva s az államat is megvakargatom. Egy elég érdekes ötlet tódul a fejembe, de hogy mi értelme azt még nem tudom, bááááár nem unatkoznék az egyszer biztos. Jah és pont. Sejtem, hogy mit forgat a fejébe, s ahogy ismét végig nézek rajta, látom, hogy ugrásra készen várakozik. - Most jön az a rész, hogy a szemtanút kinyírjuk, igaz? Hát akkor ne várakoztass és rajta, lássuk mennyire is vagy jó. Végre egy kis verekedés, bár nem lesz annyira izgalmas a számomra, mivel nem farkas, de szórakoztató lesz. Egy kicsit hagyom majd magam ha már neki álltam játszani. Csak hogy meglegyen az öröm. Azért ennyire ne szaladjunk előre, csak a mihez tartás véget szólalok meg ismét. - Adj bele mindent, mert katona voltam. Csak hogy ne finomkodjon itt nekem, mert az szörnyen unalmas lenne. Mondjuk nem olyan a kiállása mint aki habisztizne, de nem tudom még mi hergeli és szerintem egy profit csak idegesíti ha puhánynak nézik nem? Jó-jó nem mindenkit, de lehet hozzá ez a kulcs. Honnan tudjam nem ismerem. Az egyik lábamat előrébb helyezem, míg a másikat hátrébb. A kezeimmel is így teszek, mint ha valami nagy Japán harcos lennék, s hogy díjat is nyerjek intek a kezemmel, ahogy a filmekbe szokták. Nah gyere, persze csak ha még nem kezdett el támadni, mert ha igen, akkor nem indulok az Oscar díjért egy sikátorban.
Amatőrként azt mondanám, könnyű helyzetben vagyok, hiszen követ, egyenesen oda, ahová tervezem, na de nem vagyok az. Az, hogy utánam jött, az semmit nem jelent. Az előző megjegyzéséből azonnal levágtam, hogy ő is hasonló módon űzi a szakmát, tehát akkor nem lehet nyeretlen kétéves. Amint beér, végigmérem. Alacsonyabb, ahhoz még éjjellátó sem kell, hogy ez feltűnjön, na de ez semmit nem jelent. A lehető legnagyobb hiba az, ha valaki lebecsüli az ellenfelét, és én nem teszem meg. A sikátor megfelelő terepnek tűnik, kihalt rész, nincs mozgás, és valószínűleg nem is várható, tehát nem véletlenül jöttem ide. A kiállását figyelem, egyértelműen harcedzett, persze azt nem tudom, hogy mit tud, de arra ráérünk még később, egyelőre elég az is, hogy az ösztönöm súgja, ezzel a fickóval valami nem stimmel, hogy nem mezei ember, az egészen biztos, másképp nem tudná a napnál is világosabban, hogy kinyírtam valakit. Megfigyeltem az építkezést, senki nem járt arra soha az adott időpontban, engem nem követtek, és akkor ez a tag egyenesen a pofámba vágja, hogy nem rossz amit csináltam, de... hülye legyek, ha értem... és csak folytatja tovább... mindent látott... beszarok. Más nem hiányzik nekem, mint közölje, nem a friss betonba kellett volna tennem a hullát, hanem egészen máshová, de azt valahogy nem említi, lehet, erről lemaradt? -Való igaz, ha elrettentés gyanánt tettem volna, akkor kiszögelem, és hagyom ott megdögleni. Ebben legalább egyetértünk, bár elég betegesen hangzik, ezt meg kell hagyni, no de ki mondta, hogy én nem élvezem a "munkámat" olykor, vagy nem szoktam játszadozni? Most viszont nem ez volt a feladat. Mégis mit akar tőlem? Menjek vissza, és akasszam ki a testet a kedvéért, hogy közelebbről is megszemlélhesse, hátha még csöpög belőle némi vér? Az lesz az első, hogyne, aztán majd nyitok egy marionett hulla színházat, aztán ha nagyon oszlásnak indultak a testek, lecserélem őket, persze. A szándékait fürkészem, mégis mi a tökömet akar tőlem? Ha zsarukat akart volna hívni a nyakamra, már rég megtette volna. Na de bájcseverészni az éjszaka kellős közepén... vicc. A következő mondatára bólintok. -Tökéletes észrevétel. Kb. 10 éve űzöm az ipart, ami nem mondható sem kevésnek, sem soknak. Folyamatosan tanul az ember, mert minden helyzet más és más. Ahogyan ez is, mert még véletlenül sem a menterendnek megfelelően zajlanak az események. Mit vétettem, hogy ennek pont most, és pont itt kell bekövetkeznie? És miért gyerekez le, amikor nem tűnik annyira öregnek még így a sötétben sem, hogy kölyök legyek a szemében. Tényleg nem értem, na de ha tovább agyalok, az életben nem jutok vissza a szállásra, erre nem érek rá. Újabb megjegyzés érkezik, ami megerősíti bennem azt, amit már korábban is megállapítottam, vagyis maga is szakmabeli. -Bingó. Vettél lottót? Fasza. Pont arra vágytam, hogy egy beépített radarral romantikázzak egy rohadt sikátorban, és a hangsúlyából tudjam, hogy nem filmekből veszi az információit, hanem hozzám hasonlóan tapasztalt, vagy tapasztaltabb, mint én. Komolyan, tényleg, mit vétettem? Ahelyett, hogy már rég pakolnék, hogy eltűnjek a városból, itt állok, és hallgatom a fickót. Irgalmas szamaritánus leszek, esküszöm, ezután csakis. Már rég ki kellett volna nyírnom egy laza mozdulattal, mégis valami azt súgja, nem eszik olyan forrón a kását. Az is lehet, én maradok itt, a faszom se tudja ezek után, hogy még milyen meglepetéssel szolgál? -Örülök neki, ma már nem sokan mondhatják ezt el magukról. Nem becsülöm le, bármennyire szeretné is, annyira hülye nem vagyok, és ahogy beáll, tisztán látszik rajta, hogy közelharcban is jó. A játéka nem téveszt meg, de tényleg nem érek rá a további csevegésre, mert szorít az idő. Normális esetben neki kellene rontanom, de nem őrültem meg, pontosan erre vár, és ha azt hiszi, hogy a hergelésével kihoz a sodromból, sajnos ki kell ábrándítanom. A hideg fej a legfontosabb mifelénk, ha ugranék minden ilyen megjegyzésre, akkor már rég halott lennék. Laikus vagy kezdő azt hinné, keménykedni akar, de erről szó sincs, ez a tag okosabb annál, sokkal okosabb. A pengém mindenre készen áll, de nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy itt valami sántít. Miért akar harcot provokálni? Mégis mi a célja ezzel a játékkal? Na de nem állok neki tippelgetni, válaszul felveszem a megfelelő pozíciót, hogy ha nekem ront, vagy hirtelen oldalról támad, ne tudjon kibillenteni az egyensúlyomból. Szinte hívogató a testtartásom, nem szükséges mást tennem.
Hmmmm hát én inkább szögeltem volna ki, de nem azért mert elrettenteni akarok bárkit is. A tetem alá simán oda toltam volna egy Raffy-s poharat, hogy egy csepp vér se vesszen kárba, de azért ezt nem tolom bele a képébe. Azt sem tudom mennyit tud rólunk s nem én leszek aki felvilágosítási órát fog nyújtani azt holt ziher. Csak vállat rántok és nem mondok semmit. Tudom, hogy jól veszem észre a dolgokat anélkül is, hogy ezt megjegyezné, de hát nah, Jót tesz az ego-nak ez már biztos,d e megint csak nem jönnek ki szavak a számon. Nincs nekem szófosásom most legalább is. A fejemet vakarom meg a kérdésre s egy apró mosoly virít az arcomon, bár azt nem tudom, ha apró, hogy tud virítani, főleg, hogy sötét van. Az is lehet nem is látja, bár közelebb mentem hozzá. Mindegy. - Jóóóóó hogy mondom, mert azt elfejtettem, de majd holnap dobok fel egyet hát ha. Vonom meg a vállamat. Nem játszok én olyat, mert nem becsülöm sokra az emberi játékokat. Na de, hogy ne csak szócsata legyen, megemlítem, hogy nem kezdő vagyok s a dicséretét egy fejbólintással konstatálom. Akkor hát lássuk mit tud, mert baromi kíváncsi vagyok. Azonban hiába vágom, magamat puccba nem ront nekem. Szóval nem forróvérű vagy mi. Hát jó akkor támadok én, ha már oda gyökerezett. Még közelebb araszolok hozzá, ugyan abban a pózban, s csak a lábam jár a felső testem kemény maradt mint a vídia. Kívülről biztosan viccesen fest s belülről is, de hát szórakozni jöttem vagy mi. Oké, befejeztem és váltok még pedig úgy, mint egy bokszoló, tehát a két kezem az arcom előtt van, s rugózik is, hogy könnyen eltudjak majd ugrani. Nem lettem szöcske, bár még lehet nem? Hagyom a további hülyéskedést s komolyra veszem a helyzetet. Most már elég közel vagyunk egymáshoz s mivel, az imént vette fel az állását ezért kezdjük is el. Egy balost próbálok neki bevinni majd egy jobbos is következik a sorban. Közben pattogok mint egy labda és még fújtatok is hozzá mint egy ló. Pattogó ló. Szép sorsom van nem? Szóval, ha valamelyik betalál, akkor az ütésemet nem lehet gyengének nevezni, de a földön azért nem terülhet el. Visszafogom még magamat, mert tényleg érdekel mire képes. Hogy meglegyen a mesterhármas is, rúgok is egyet, és a sípcsontja a cél. Ez jóval erősebbre sikerül ha talál mintha megütöttem volna. Biztos vagyok benne, hogy valahogy védekezni fog ezért indítom a hármasomat ellene. Azonban én sem állok mint egy pöcs, ha nem talált semmi vagy ha igen, hanem megpróbálok elugrálni előle, persze azt még nem tudom, hogy fog visszatámadni.
Kívülálló lennék, hangosan röhögnék ezen a szituáción, mert ilyen a mesében nincs, ez annyira abszurd, hogy nagyon. Lassan már ott tartok, hogy kamerák után szimatolok, mert ez vagy a kész átverés, vagy a Big Brother, az kurva élet, mert kizárt dolog, hogy ez csak úgy spontán megtörténjen. Majdnem kicsúszik a számon, hogy pezsgő nincs? Ám még időben visszafogom magam, de tényleg csak az hiányzik innen, semmi más. Hirtelen átfut az agyamon, hogy tulajdonképpen kellően beteg elme a fickó, no de én sem panaszkodhatok, széles a repertoárom, én sem megyek a szomszédba ötletekért. Ha nem harcra hívott volna, és nem lenne szemtanú, akár még dolgozhatnánk is együtt, de ez jelen esetben kivitelezhetetlen. A fejvakarást látom, ahogy azt is közelebb araszol, mégsem mozdulok, egyszerűen csak várok. -Szuper. A szelvényt majd kiváltom, ígérem. Sosem lottóztam, nem is fogok, csak az idióták reménykednek mindig abban, hogy nyerhetnek. Lehet, így fogok csajozni, első kérdésem az lesz, lottózik-e? Ha igen a válasz, ejtve. A szerencsejátékot nem forszírozom, magam is azt teszem folyamatosan, hiszen a melóm egy része erre épül, hiába tervezek meg valamit az utolsó részletig, élő példa rá a mostani. Kár, hogy nincs nálam gyertya, meggyújtanám, és halál romantikus lenne az egész. Ellenfelem pozíciót vált, ám a felállásából látom, játszik, és nem azt mutatja, amit valójában tud, hanem csak szórakozik, hogy felmérje a terepet. Csodás. Felsóhajtok, akkor kezdjünk bele, valaki innen nem fog élve távozni, ez nem kérdés, na de ezt lehet szórakoztatóan is művelni. Íme. Amint felém lendül és üt, először csak félrehúzom a fejem, aztán lazán hátrébb lépek, hogy a lába se érjen el. Pattog itt mint a nikkelbolha, a legkevésbé sem érdekel. Hirtelen mozdulok előre, ám az ütést nem onnan szánom, az csak ijesztés az egyik kezemmel, az igazit oldalról adom neki, hogy aztán ellentétes oldalról megküldjem a bordáit egy rúgással. Még nem döfök, egyelőre nem, nekem sem árt egy kis mozgás, akkor meg minek elsietni? Pár percen már nem múlik semmi, de még mindig érzem, hogy ez nem a valós énje, csak holmi bemelegítés. -Tamburint hozzak esetleg? Még elfárad itt a pattogásban, azt nem venném a lelkemre. Lelkemre... lefosom a bokám, mintha lenne ilyen helyzetekben. Azt viszont tudom, hogy a keze üres, tehát vagy egy mini Tyson-Eubankba futottam bele, aki egy ütéssel is öl, vagy esze ágában sincs végezni velem. A jó ég tudja, de az biztos, hogy már rég előszedte volna a kését, ha el akarná vágni a torkomat. Bár az is lehet, előbb ki akar végezni az ütéseivel, utána veszi csak elő, hogy szép cirádákat nyiszáljon belém. Akkor viszont kérni fogom, hogy művészi alkotás legyen, nem holmi vagdosás. Jól kell kinéznem a tenger mélyén is. Megvárom mit lép, ha találtam, találtam, ha nem, akkor jöjjön a megfelelő pillanat.
Azt lesheti kb, mert ha szelvényt adok a kezébe, akkor nagy baj van velem, de mivel ez nem fordulhat elő, így hagyom is ezt elúszni messzire s inkább verekedjünk egy kicsit. Pattogok, ütök, pattogok, ütök, pattogok, rúgok, pattogok tovább. Ennyi a nagy tudomány. Hát ez van, kérem szépen. nem is olyan rossz ez a pattogás, legalább magasabb vagyok nem? Ne álmodozz öcskös Te még élsz? Azt hittem magamra hagysz ebben a verejtékes harcban bátyó. Elhajol majd hátrébb lép. Hm, okos döntés volt. Eddig remek, de pattogva várom, mi lesz a folytatás. Az ütés elöl elhajolok, de a rúgását nem védem ki. Nem azért, mert nem lennék képes rá, csak kíváncsi vagyok mennyire erős. Rúghat, mert olyan vagyok mint egy bokszzsák és nem lesz bajom, már mint a lépem biztos nem fog leszakadni és még csak dühöt sem érzek. Azonban azt nem mondhatnám, hogy lányos lenne az ereje, mert érzem a testemen s valszeg ettől egy ember összegörnyedne, ezért fázis késéssel kuporodom össze. - Fúúúúúú de nagyon megrúgtál. Rossz fiú. Kapok felé mint egy macska és vigyorgok közben. Én tök élvezem, és ez szerintem látszik is. Az, hogy a másik éppen mit gondol rólam, tök nem érdekel. Elvileg ez után hangzik el az amint mond s fejet csóválok. - Nem vagyok én cirkuszi majom, csak patkány. Ez az igazság, simán ki lehetne állítani, de ezt most hagyjuk, s újra neki lendülök a támadásnak, de most sokkal gyorsabban s erősebb leszek. Egy nagyobb ugrással küzdöm le a köztünk lévő távolságot, melyet gyorsan és pontosan hajtok végre. Még mindig nem rakok bele csavart s az arcát célzom meg a jobb kezemmel, s már lendül is a bal. Azonban nem megyek hátrébb, hanem ott maradok és várom a következő lépését. Nem, még mindig nem látom értelmét bevetni a farkasom adta előnyöket. Tesztelem ha úgy tetszik, s jól forognak a kerekei talán leesik neki a tantusz vagy az is lehet, hogy csak mókázom, ami igaz is részben. Azonban ha üti készül felém akkor azt kivédem, már ha számítok rá.
Már nézni is fárasztó azt az ugrándozást, amit lerendez, de ha neki ez jó, én nem fogom megakadályozni abban, hogy körbepattogjon a sikátorban. Maximum számolom, hányat ugrik percenként, és figyelmeztetem, ha túl lassúnak vélem. Jelenleg nem veszélyes amit művel, inkább mulatságos... lenne, ha nem tudnám, hogy szórakozik. Ilyen balfékül senki nem támad, még az sem, akinek életében nem volt része verekedésben. -Lejjebb hajoljak, vagy csak a sérómat nézed? Ezt meg kell kérdeznem tőle, mert most úgy fest, mint aki azért gyakorolja a súlypontemelkedést, hogy szemmagasságba kerüljön velem. Nem vagyok degradáló, na de ha ezt most kívülről szemlélem, akkor nem tudok másra gondolni. Egész jók a rugói, de ha előre szól, nem akarom megcsapni közben, megvárom, míg kellőképpen kiszökdécseli magát, vagy egy rétre megyek, ott sokkal valósághűbb lett volna. Baszki, mint aki lenyelt egy hordó gumibogyószörpöt, komolyan mondom. Viszont a rúgásom eltalálja, de érdekes, hogy nem a várt reakciót hozza, hanem egy pár tizedmásodpercig áll, aztán görnyed össze. Ezt nem értem... most vagy késve ér el az agyáig, mi történt, vagy egészen más oka van ennek, és egyre inkább az az érzésem, hogy az utóbbi játszik most. Mint aki azt teszteli, meddig tudom megőrizni a hidegvéremet, mikor borulok el, és mikor teszek meggondolatlant. Azt várhatja nyugodtan, egy valami nem jellemző rám, mégpedig az, hogy elveszítsem a fejem... kivéve ha azt lemetszik. -Akkor most megmondasz az anyukámnak, vagy hozzak korbácsot, mert elfenekelsz? Tej nincs, azt ne várj. Tényleg nem normális az ipse, de pont ez teszi veszélyesebbé, mint gondoltam a legelején. Akkor sem tűnt kispályásnak, de így megint más a helyzet. Nem érdekel a további ugrándozása, felőlem fújhat is, maximum kérek neki egy üveget, hogy egy gömböt alkosson már belőle, ha ennyire megy neki, jó lesz az dísznek. -Örülök neki, tudtad, hogy a patkány fejében visszafelé játszódik le a "film", ha valahová visszatér? Okos állat. Ezt most minek mondom? Tök mindegy, szórakozunk. Ahogy ő játszik és lendül előre sokkal erőteljesebben, mint az előbb, az ütései elől nem hátra lépek, hanem ki oldalra, hogy levegőbokszot is gyakoroljon már akkor, ha itt vagyunk, ám ki is használom a lendületet, és oldalról csapok a bordái alá, kicsit előre billentve őt, hogy a végét egy rúgással toldjam meg, immáron a gerincére mérve. Vége a mókának, kezd élessé válni a szituáció, ezt már a mostani támadásán is érzem, vagyis még csak most jön a java, most fog kiderülni, mit tud igazán. Eddig csak mismásolt, ahogyan sejtettem. Mivel elméletben a háta mögé kerültem, fordult a felállás is, de azt nehezen hiszem, hogy szó nélkül hagyja. -Ha végzünk, egy dolgot tegyél meg nekem, ha én kerülnék ki vesztesen. A véremet csapold le, és akassz egy táblát a nyakamba, hogy "Itt vagyok, mama!" Kösz. Ígérem, én is megteszem, kérned sem kell. Lehet, eddig még valamennyire normálisnak látszottam a szemében, de ezek után kizártnak tartom, de szarok rá. Ha beledöglök, legalább jól éreztem magam közben, és még az utolsó kívánságom is teljesült. Még mindig nem használtam a pengét, és bölcsen tettem, mert ez a fickó többet tud annál, mint amit mutatni akar magából. Végzetes hiba lett volna, ha úgy kezdek csak azért, mert szemtanú.
Hát már kajak vártam mikor jegyzi meg, hogy törpe vagyok és tessék meg is kaptam. Már megszoktam mert tényleg mindenki ezzel jön. Hát ez van engem nem zavarnak a méreteim és attól nem leszek jobb, hogy magasabb vagyok. Legalább is szerintem. Jó egy falat sem tudok kifesteni anélkül, hogy ne állak rá 20 rekeszre plusz egy létrára, de hát mire vannak a festők ha nem erre? Amúgy sem szoktam festegetni, mert nem az én műfajom. - Ez egy nagyon király ötlet, akkor nem kéne pattognom jegyzem meg vigyorogva, de csak azért sem hagyom abba az ugrálást. Jah mintha felszívtam volna egy jó adag gyorsított, de sajnos nem. Nem élek ilyen szerekkel. Nincs rá szükségem, hogy gyorsa legyek. Közben kapok egy rúgást az oldalamba, de nem igazán fáj. Próbálom eljátszani, de hát nem vagyok színész és amúgy sem erőltetem meg magamat. - Ühüm Próbálok olyan boci szemekkel nézni, mint ami a csizmás kandúrba volt. Mondtam hogy sokat filmezek mostanában nem? Azt hiszem igen, innen hát a hasonlat. A korbács szónál viszont megcsillannak íriszeim, de nem mondok rá semmit. A patkányos részre pedig erősen bólongatok, mert tudtam vagy ha nem most már tudom és egyre megy. Gyorsabbra s egy kicsivel komolyabbra is veszem a következő támadást. Igen, lehet mondani hogy hangulat fokozás vagy annak hívja aminek csak akarja. Haladunk, azonban mivel nem mozdultam s kaptam is. Mondom én mint ha csak egy boksz zsák lennék. Erősebbnek éreztem a rúgást s most máshogy védekezett, de ami ennél is jobb, hogy már mögém került. ezt egy mosollyal konstatálom, de ezt nem láthatja, ha csak nem lát át a fejemen vagy veszi ki a szemgolyóit s tartja közvetlen elém. Ha erre képes lenne, akkor tuti elvenném az egyiket s golfoznék vele, mert mi másra lehetne használni? - Akkor most úgy fogsz támadni, mintha nő lennék? Riszáljam is magam a kedvedért? Fontam keresztbe magam előtt a karomat s hangom játékos volt továbbra is. Nem hiszem, hogy azt csinálná mint az a sok balfasz akik nőket támadnak meg hátulról. Ahhoz szerintem profibb. nem fordulok meg akkor sem mikor meghallom a szavait. Nevetésbe török ki, mert ez a faszi sem százas ez már tutkó. - Akkor ezt meg is beszéltük. Mondom még mindig nevetve, de amilyen hirtelen előjött a nevetés, olyan gyorsan marad, abba s már fordulok meg pillantok alatt. Hogy ütést vigyek be, de a feje helyett a hasát célzom meg s lejjebb is eresztem a felső testemet, de nem azért, hogy eltaláljam a hasát hiszen kicsi vagyok. Inkább azért, hogy ha ütne csak a hajamat súrolja, bár nincs lófarkam. Na mindegy. Ha talált, ha nem akkor is tovább támadok s most már én is használom a lábamat s megrúgom ha tudom. A térdkalácsa a cél, s bár lehet, hogy ott erősebb a csont, de az elégé tud fájni. Ha pedig támadni kezd, akkor hátrébb vagy oldalra lépegetek, hogy ne kapjam be. Amint a lábam ismét éri a földet közelebb lépek hozzá, hogy erőmet bevetve kapjon egy jól irányzott ütést, melyet ha nem tud védeni akkor repül a sikátorban. Természetesen hagyni fogok neki időt, hogy fel álljon s támadni tudjon, már ha nem veszi fel a nyúlcipőt, de ezt kizárom.
Ugyan megjegyzést teszek a magasságra, valóban, de nem degradálni akarom, erről szó sincs. Láttam én már olyat, amikor egy 150cm-es fószer úgy küldött padlóra egy két méteres bengát, hogy öröm volt nézni. Sokan követik el a hibát, hogy méretek alapján vonnak le konzekvenciát, de én nem tartozom közéjük. Mivel tovább szöcskézik, várok, és a derekát figyelem. Az éppen elég ahhoz, hogy tudjam, mikor változtat testtartást, hogy támadásba lendüljön. -Miért nem ezzel kezdted? Akkor leülök a földre, hogy tüzetesen megszámolhasd a hajszálaimat, de nem úgy, hogy szeret-nem szeret, mert akkor még jövőre is itt leszünk. Ez a tervem, egyértelmű, hogy utána lazán megskalpolhasson, hát nem őrültem meg... annyira. Most már tényleg olyan fílingje van az egésznek, mintha villámrandit folytatnánk, lehet, elkérem a telefonszámát, és akkor hamarabb végzünk. Már ha abbahagyja a pattogást, mert tartok tőle, hogy a túlterheléstől egyszer csak kipukkad, és akkor rohanhatok utána, hogy itt ne hagyjon. A második támadást is megúsztam kapott ütés nélkül, de olyan mintha a tag ezzel a furcsa bemelegítéssel húzza fel magát, mint egy lendkerekes autó, aztán nekiiramodik. Ha mázlim van, akkor a falba csapódik, ha nem, akkor én leszek a fal. Akkor aztán mehetünk Pink Floyd koncertre is díszletnek, simán bevesznek minket. Kedvem lenne megkérdezni, hogy ha a tej mellett dönt, akkor tálban kéri, hogy lefetyelhesse, vagy elég lesz pohárban? A korbácsra viszont érdekes reakciót kapok, hát ez az ürge tényleg nem teljesen normális, na de annyi baj legyen. -Oké, akkor megadom az elérhetőségét, de ha lehet, ne arra érjek haza, hogy az ágyából mászol ki. Higgy nekem, a múmiákkal való szexuális viszonyt sehol nem értékelik, még a nyakadba szakad a műtárgyak védelméért felelős szervezet. Illik így beszélni az anyámról? Hát nem éppen, mert ő akkor is a kedves mama marad, bár nem nekem. Azt sem tudom, hol van, jó ideje. A rúgásom ismét talál, a háta mögé kerülök, és most kellene rákiáltanom, hogy fedezem, de még félreérti, és bepucsít, azt pedig nem élem túl. Mivel nem látom az arcát csak a hátát, fogalmam sincs, hogy most mit csinál azon kívül, hogy áll egy helyben, és nem vagyok Gadget felügyelő, hogy teleszkópos karommal tükröt tartsak elé. -Felőlem lambadázhatsz is, vagy a risza jobban megy? Amelyikhez kedved van. Vagy maradjunk a cha-cha-cha-nál? Egy-két, cha-cha-cha... tudod követni? Ettől állatabb szerintem már én sem leszek, de a válaszom, és az, hogy nem mozdulok felé egyértelmű jelzése annak, nőt nem ütök, azt csak a férgek teszik, és még ellenfelet sem vagyok hajlandó így támadni. Megvárom, mire kiriszálja és körbeölelgeti magát, nem akarom megzavarni, lehet, ez nála egyfajta rituálé. Nevetésére bólintok, tökéletes, végrendelet leadva, most már jöhet bármi. -El ne felejtsd, ez roppant fontos. Vér le, tábla fel. Vacsorát azért nem kérek, hogy ne húzzuk az időt vele. Tudom, hogy készül valamire, és nem tévedek, olyan gyorsan fordul, hogy éppen csak hátrébb tudok lépni, de a rúgása térdre így betalál. Nem kellemes érzés, sőt, nem sokon múlik, hogy ne vágódjak el. Jó volt a megérzésem, még csak most lendül bele, de egy dolog gyanús. Túl gyors, és nem vágom mitől, de nem érek rá gondolkodni, ez nem lesz könnyű menet, főleg hogy belendül és folyamatosan támad. -Beépített Ferrari motorod van? Mint egy villám, egyfolytában cikázik és csapni akar, de ez még nem vészes, ezek elől kitérek. Morranok egyet, akkor vágjunk bele. A térdem sajog rendesen, de jelét nem adom felé, hogy nagyon megviselt volna, nem kell azt neki tudnia. A mozgását figyelem, néha ijesztek egyet, de megtévesztően, mert nem lehet tudni, hogy a támadásom komoly, vagy csak helyzetfelmérést szolgál. Most már védekezik is, és nem is akárhogyan, használnom kell a fejemet, ha nem akarom a falba építve végezni. Felé mozdulok, hogy megcsapjam, de máris lépek ki oldalra, hogy ellentétes oldalról telibe verjem, hátha szerencsém lesz, mert a gyorsasága nem emberi, ilyet én még nem láttam. Az ütése viszont betalál, és hát ember, én még nem repültem ekkorát, mint most teszem, végig a sikátoron, hogy hosszas csúszás után álljak meg. Rohadjak meg, füstöl a gatyám, még jó, hogy nem égett bele a seggembe. -Lemérnéd a súrlódási együtthatómat? Thor isten meg neked adta a kalapácsát, vagy mi a f@sz? Felállok a földről, bár nem megy egyszerűen, ezt kell ismernem, de megteszem. Most már komoly a játék, és egyértelműen az életem a tét. Mintha az X-mennel állnék szemben, hát lefosom a bokám. Távolrepülésben fogok indulni valami sportversenyen, ha ez így halad tovább, na de ez nem kerek nekem. Ki a tököm ez a fickó? Gyors mint a villám, és az ereje meg... most vagy valami mutáns állat, akit kifejlesztettek erre a célra valami titkos kutatással, vagy az isten tudja. -Van még valami egyéb trükköd, amit meg szeretnél mutatni, vagy álljak a falhoz, hogy gyorsabban végezzünk? Az ösztönöm nem hazudtolt meg soha, viszont most egyértelműen jelez, ebből az összecsapásból győztesen nem kerülök ki. A penge még mindig a markomban, és most már használnom kell, nem vitás. C'est la vie, de legalább humorosan halok meg, ez is egy szempont.
- Mert mennyire béna lett volna, ha azt mondom, ülj le, hogy megnézzem a bogaraidat? teljesen gáz lett volna, de nem? Inkább választottam ezt az utat mint az egyszerűt, bár kinek melyik az egyenes ugyebár. No mindegy is, mert itt kőkemény harc lesz annak ellenére, hogy egyelőre vicces. Nagyon tetszik a stílusa ennek a gyereknek s kár lenne megölni, mert jó kedvre tud deríteni annak ellenére hogy csak egy mezei ember. ha megiszom a vérét talán ragad rám belőle „hülyeség,” bár ha ennél több lenne, hát....hm.....nem is tudom mi lennék. egy két lábon járó veszedelem, jah így is az vagyok. jaj már azt sem tudom mit akartam kihozni ebből, mert elkap a nevetés a szavai miatt. Egy biztos tényleg kár lenne érte, bár egyelőre nem érdemli meg az életet egy kis szikráját sem. Mivel mögöttem van, nem látja mennyire jól mulatok a szavain és erről eszembe is jut egy dallam, bár köze nincs ahhoz a tánchoz melyet az imént mondott. - Várj ezt gyorsan lejegyzetelem, mert el fogom felejteni, szóval mielőtt ráveted magad, csak szólók, hogy tollat veszek elő a zsebemből. Én szóltam s nyúltam is az író eszközért, s ha kitudom venni támadás nélkül, akkor a karomra írom fel a dallam főbb jellemzőit. Ebből tudni fogom, ha a gitárom a kezembe kerül, hogy mi is volt. Igen, még közben is képes vagyok alkotni, s most is ezt teszem, de amint meg van, már rakom is el az eszközt s ismét nevetnem kell a végrendeletes dolgon. - Nem fogom ne aggódj. Némi komolyság költözik a hangomba, mert amire készülök, az már komoly s a viccet félre kell tenni. Térdre megyek, mely talál is. Azonban nem állok még meg s tovább támadok felé. Persze közben figyelem a ronda pofáját, hogy miket mutat a világ felé. Azonban van rajta egy maszk s nem látok semmit, nahde érzek ám. Ha már ilyen a képességem, akkor érzékelem a testében lejátszó dolgokat, jelen esetben a fájdalmat is. persze nem tudhatja, de nem is kötöm az orrára. - Dehogy a Duracell nyuszi a menő. neked sem ártana egyet beszerezni gyerek. Ha gyorsabb akar lenni, akkor bizony rá kéne köti magát egy k@rva nagy elemre vagy amire akarja. Mondjuk a 220 az jobb, de valszeg azt kihagyta. Támad ő is, de kilépek a kartávolságból, bár van egy érzésem, hogy ez csak ijesztgetés. Hehe - Hamarabb ébredj Jancsi ha rám akarsz ijeszteni. Azt nem tudom, hogy minek hívják azt a Jancsi gyereket, mert valami magyar mesében volt. nem értettem belőle egy kukkot sem csak a Jancsit, bár elég érdekes mondtam magyarul ezt a szót. Teljesen mindegy, hiszen lehet azt sem tudja, hogy miért vagy mire mondom. Szóval mehet tovább a támadás s lám eltalálom nem kis erővel a másikat. Akkorát csúszik, hogy szinte látom a füst csíkot amit maga után hagy. Kár hogy nem égett meg a segge. -Juj bocs azt elfelejtettem mondani, hogy Thor egy igen jó cimbim. Jegyzem meg újra abban a játékos hangban mint korábban, de nem megyek oda felsegíteni mint egy öregasszonyt. Keljen csak fel és végre mutasson valami komolyat. Ha már rabolja az időmet. Feláll s ez egy jó pont, mert simán el is futhatna, bár akkor a nyakába lihegnék ez holt biztos. Szavaira keresztbe rakom a kezemet. - Ha kibontod a hajad, akkor majdnem olyan vagy mint egy csini baba, szóval állj a falhoz és lábakat szét, de semmi buzulás. Soha nem raknám be a lomposom egy férfi seggbe, ráadásul nem is igen tetszik az övé. Hagyjuk is ezt, mert felfordul a gyomrom már a gondolattól is. Intek neki, hogy jöjjön és taglózzon le vagy amit akar, mert az idő fogy és éhes is vagyok. Nem kerüli el a figyelmemet a markában levő penge sem s egy mosoly szalad végig az ajkamon. - Használni is tudod vagy csak szorongatod hát ha erőt ad? Egy kisebb terpeszt veszek fel vele szembe, de nem megyek közelebb. Megváróm amíg kezd valamit a pengével a kezében, mert egy érdekel. Az ököl harcnál sokkal jobb. Kár, hogy nálam nincs semmi, mert akár vívhatnánk is egyet. A kezemet pedig úgy emelem fel, mintha lenne nálam egy kard. - En garde! A farkasom pedig már kissé türelmetlen és ki akar bújni, de annak még nincs itt az ideje, bár elég nehéz kordában tartani.
-Nem vagyok bolhás, voltam irtáson, papírom is van róla, de veszettség ellen nem oltottak be, bocs. Nem ültem volna le, nem vagyok én sámli, hogy utána rám telepedjen, persze mindenképp vicces lett volna, és be kell vallanom, hiába élet-halál harc folyik, de legalább vidáman. Kérem szépen, meghalni stílusosan is lehet, és erre nem mindenki képes. Márpedig a jelenlegi helyzetben nem kérdés, egyikünk holtan fog távozni, de nem rohannék el a fogadóirodákba, hogy megtegyem a tétjeimet magamra. Most nem. És akkor még az is kiderül, hogy egy dalszerzőbe futottam bele. A picsába, hogy miért nem ezzel kezdte? Még egy bandát is összehozhattunk volna, ha ez nem így alakul. -Diktáljam, vagy megy magadtól is? Gitárra írd, az sokkal jobban hangzik, ezt tanúsítom. Amíg ő firkál, én úgy teszek, mintha társam nálam lenne, és megpengetem a húrokat. Kurva jól festhetünk a sikátorban, ha ezt valaki látná... két elmebeteg szórakozik, miközben azon vannak, hogy kinyiffantsák egymást. Lassan már az is megfordul a fejemben, telefonálok egyet, simán belefér. Tudom, hogy megvárná. míg befejezem, rendes gyerek. -Szuper. Legalább a memóriád a helyén, dicséretes dolog. Elismerően pillantok felé, persze ez a sötétben teljesen mindegy, legalábbis nekem, de ott volt, és ennyi elég. Még mindig azon töröm a fejem, hogy mi a frásztól lett ilyen gyors? Képtelenség volt követni a mozdulatait, pedig magam sem vagyok egy csiga. Érdekes, kár, hogy nekem már tök mindegy lesz addigra, mire összerakom a mozaikdarabokat. Bólintok, majd cserélek elemet, és kidobom a fenébe az energizert... ezek szerint lejárt a szavatossága. -Oké, turbónyuszi, de répát nem adok mellé, ha nem gond. Már felébredtem, köszi, most már mehet a menet. Bérletem nincs, előre szólok, de ha ezt előre említed, akkor elkérem Odin lándzsáját, hogy kvittek legyünk. A rohadt életbe, ennek már fele sem tréfa, kifejezetten érzem minden porcikámat, amit eddig eltalált az utolsó két akció során. Nem elég a magam baja, erre még átmegy rendőrbe is. Hallelujah. -Még mit nem, hogy aztán rám fogd, prostituálok itt vagy mi a rákfenét csinálok. Várom, hogy ismét rámront, de rájövök, lusta, nekem kell közelebb mennem, ha akarok valamit. Ma baromi rendes csávó vagyok, lazán indulok felé, és amikor kérdez, bólintok. Egyenesen hozzá sétálok, amúgy is támadást vár, akkor meg mit szórakozzak itt flikkflakkokkal? Ha elé értem, hirtelen kilépek a sikátor falára, onnan ugrom neki hatalmas lendülettel, és az egyik kezemmel bivaly erejű csapást készülök bevinni -valahová a nyaka-feje felé- egy rúgással együtt, egyenesen a térdére. Arra magam sem számítok, hogy ez a része sikerül, lévén baromi gyors a fickó, de arra igen, hogy közben a másik kezemből az előrecsúsztatott pengével márpedig megsebzem, mert az ellentétes oldalról érkezik, és ráadásul kétszer húzom végig rajta... oda-vissza. Egyetlen egy dologban vagyok biztos, abban, hogy a fegyverem célba talál, az ütésem és a rúgásom nem lényeg, de ha valamit soha nem baszok el, az ez. -Nem, dehogy, csak dísznek hordom magamnál. Tudod, kabala, nekem ő Yoda. Lehet, kurvára vesztek, de azt nem fogja tudni elmondani, hogy könnyen adtam magam. Az ereje és a sebessége ellen semmi esélyem, még akkor sem, ha valami mátrixossal próbálkozok. Maximum hanyatt esek, na és? Már olyan mindegy. A gatyám szerintem a seggemig lyukas, tuti panaszt emelek a farmer cégnél, azt nem mondták, hogy nem bírja az ilyen jellegű terheléseket. -Na jó, ifjú padavan, gyere, mert mennem kéne. Sajnálom, hogy nem sikerült Zorro jelét beléd karcolnom, pedig baromi szépen csinálom, hidd el. Marha jó, az idő érdekel akkor, amikor éppen a saját bőröm a tét, hát hogyne... most már ezer százalék, hogy nem néz normálisnak, pláne, hogy még a zsebem felé is turkálni kezdek. -Ne mozogj, csak a telefonomat keresem. Egy fotót?
Amint kiejti a szerelmem nevét hátra sandítok rá, de csak egy pillanatra. Ezek szerint ugyan azt szeretjük. Mondhatta volna hamarabb is, mert akkor haza ugorhattam volna az enyémért, s mielőtt meg hal, írtam volna neki egy számot. - Mindjárt elhúzom én a nótádat, csak vár ki a végét, de nem vagyok siratós hangulatba. Vonom meg a vállamat, s most már jöhet a keményebb dolog is, mert szép volt jó volt, de ennyi volt, ahogy szokták volt mondani. Ideje áttérni a bunyóra, mert itt bizony valaki távozik az élők sorából és az természetesen nem én leszek. Jó szövege van ennek a palinak és ha nem ebben a helyzetben lennénk, talán össze is haverkodnék vele…áh, neeeeeeem, nem olyan típus vagyok, de azért jól hangozott a gondolat. Komolyabb ütéseket kap s olyan szépen csúszik hátra, hogy magam sem csinálhattam volna jobban. Majd beírók az ellenőrzőjébe egy piros pontot vagy kettőt inkább a kivitelezésért. - Van aki jól csinálja a strihelést, lehet ebben is profi lennél. Naaaaaaaaaaaaa ne váras és vonszold ide a csini kis valagad. Vigyorodom el, s én aztán nem támadok. Ha ezen múlik akkor itt leszünk reggelig, de akkor kérek hamut és pogácsát is, hogy ne unatkozzak mire rá szánja magát. Végre megindul felém, most már érzem, hogy felszívta magát. Csak úgy sugárzik belőle az erő s eltökéltség. Helyes, ezt akartam látni. Nos, azért, hogy ne legyen könnyű dolga kivédem az ütését a kezemmel s a rúgást is hárítom a lábammal. Most úgy nézhetek ki mint egy imádkozó sáska, de kicsi és vékony is vagyok. Mondjuk antennám nincsen és zöld sem vagyok, de ez csak részlet kérdés nem több. Azonban vártam, hogy használja a pengét is s az ellen nem védekezem, pedig érzékelem, honnan várható. Ezért sikerül neki megsebeznie. A vérem pedig folyni kezd a testemen. - Yoda? Olyanom nekem is van, várjál bemutatlak neki. Valóban nekem is akad fegyverem, csak az nem holmi idióta penge, annál sokkal veszélyesebb, de nem sokára meglátja ő is, mi a helyzet az én portékámon. Csak állok egyelőre és figyelem a másikat. Zoro jele? Melyik nyamvadt korszakból jött a tag vagy csak szereti a régi filmeket? - Nah gyerek ezt örökítsd meg. Nem is kell ennél több, mert a hátam ívben megfeszül s érzem ahogy a csontjaim sorra törnek el. A kezem meghosszabbodik s körmök helyett fekete vastag karmok lesznek. A fogaim kiugranak a pofámból s a testemet fekete bunda takarja be. A szemem is veres lesz s egy üvöltés szakad fel a torkomból. Van rá egy tippem, hogy ezt nem nézte ki belőlem. Hát igen, farkas alakban sokkal magasabb vagyok, de azt én sem tudom, miért van ez így. Gondolom a gének. Azonban még nem támadok neki, csak sokkolom, de hát a vége úgy is az lesz, hogy miszlikbe szedem, ez van. Beszélni már nem tudok, hozzá, de nem is akarok. Ne csak az én vérem szennyezze a sikátort ezért legyintek a mancsommal felé. Nem komoly támadás ez egyelőre. Amolyan macska egér szitu és nem én vagyok a rágcsáló jelen esetben.
Látom, hogy a gitár említésére hátrasandít, de nem tudom eldönteni, hogy a profi mozdulataim keltették fel az érdeklődését, vagy sem, de nem is érdekes, jó pengetek, na, ebben tényleg baromi jó vagyok. -A gitárhoz nem kell vonó, csak úgy szólok, de nehogy siratni akarj, nem hoztam zsebkendőt. Azért megható, hogy gondol rám is, szipogok is mellé egy kicsit, mert rendes vagyok, értékelem én az ilyesmit. Még hívogat is, ejnye már... megfordul a fejemben a szavai hallatán, hogy neki ez az előjáték, és csak egy kóbor numerára vágyik. -Gondolod? Jó a seggem? Kólád van? Inkább riszálom, akkor már kipróbálom ezt a strichelést. Pontozd, oké? Egyenesen odariszálom magam hozzá, elé, hogy támadjak, aztán várjam az értékelést. Ha lepontoz, akkor felpofozom, az a minimum, hogy biztat, ha már ennyire bízik a képességeimben. Sosem késő váltani, ha esetleg megszorulnék, majd meggondolom az ajánlatot, de azt hiszem, addigra már a hamut is mamunak mondom. Mekkora előny lesz az, fogazás kizárt, imádni fogják. -Na elő vele, hadd lássam a mestert, de nehogy nekem itt a sliccedet kezd el huzigálni, az a Yodád nem érdekel, de tényleg. Nem óhajtok vele kezet rázni, még nincs parkinson kórom, hidd el, nem élveznéd. Intek felé, és reménykedek. Az hiányzik nekem, hogy előkapja itt a farkát, mint az ő mesterét, és tényleg kiderüljön róla, hogy enyhén szólva sem a nőket kedveli. Nem, nem tervezem, hogy elvesztem a szüzességemet olyan értelemben, szó sem lehet róla. -Rendben, de akkor ne mozogj és vigyorogj, mert jó képnek kell lennie. Ez lesz a telcsim háttérképe. Már éppen kihúznám a telefont, amikor az isten tudja, ez a tag mit csinál, de arról nem volt szó, hogy saját magát töri darabokra. A csontok recsegése hallatán mégis mi másra gondolnék? Aztán lefagyok. Beszarok, ez a faszi teleszkópos, mert minimálisan kétszer akkora mint én, és nem is ember, hanem valami egészen más. Összetalálkoztam a T-rex-Yeti keverékkel? Mi a faszom? Még morog is. -Mi a kurva anyja ez? A Nagy Mágus kulisszatitkai? Befosok. Apám, a dinók nem haltak ki, csak mutálódtak. Ilyet én még nem láttam, ha az volt a célja, hogy meglepjen, ez tökéletesen sikerült, de nincs szülinapom... és hol a gyertya? Ennek a fele sem tréfa, mert ez a dög úgy csap felém, hogy elugrani sincs időm, de hogy ide az én kis pengém kevés lesz, az biztos, de van másik. Most már vérzek én is, nem is kicsit, na de a felsőm, hát azért kár. Ha szól, akkor leveszem, azt ne vágja már haza. Most még az sem érdekel, hogy kitörik a nyakam, mire megtalálom a végét, de vagy kibelezem, vagy ő teszi meg velem. Az erőkülönbség pedig nem nekem kedvez. -De legalább fogat mostál volna előbb. Elrohanni? Én? Egyrészt soha, másrészt esélytelen lenne a történet, marad a harc. Még fotózni is elfelejtek, de azt hiszem ebben az esetben ez megbocsátható bűn. Ekkora szarban még nem voltam, mint most, és most persze még egy cső sincsen a közelben, hogy megnézzem a harapásának az erejét. Csodálatos. Miért van egy olyan érzésem, hogy pillanatokon belül rajtam fogja teszteli a fogait? -Oké, akkor egyezzünk ki egy döntetlenben. Nem jó ötlet? Ez totógyilkos, kurva sok pénzt kaszálhatnánk vele. Döntetlen, hát hogyne, mert ez a dög pont úgy fest, mint aki egyezkedni fog velem. Nincs más hátra, mint előre, muszáj támadnom, különben kutyaeledelként végzem. Megyek előre, van még egy pengém, ami jóval hosszabb, mint az előbbi, kirántom, és azzal vágok felé, hogy hátrálásra kényszerítsem. Aztán ugrok is vissza, ha addig nem csap le. Mert minden bizonnyal hátrálni fog. Banyek, és ilyenkor nincs nálam semmiféle jutalomfalat, hogy megdicsérjem, ha megteszi. Szuper, akkor jöjjön a halál. Remélem, elég zabás, és akkor már mindent megsemmisít majd, ne hagyjunk már itt munkát az utcaseprőknek. Eve ha ezt látná, már ordítana velem, mert ez vakmerő húzás, na de mégis mit csináljak? Vigyorogjak boldogan, és rebegtessem a szempilláimat csábítóan, hátha beválik? Mi az istenért nincs ilyenkor két rohadt nagy mellem, hátha...
A riszálásra nevethetnékem támad s nem is tartom bent. Aztán pedig felém jön, de Mint egy jó K@rva. Ezt nem lehet, lepontozni, hiszen amint látom a vérébe van a szakma. A fejemet csóválom meg egy igen csak széles vigyorral a képemen. - Ezért veszek neked egy raklap Colát. Hát igen, akinek a vérében van, az nem tudja tagadni a k@rvaságot. Nem hiszem, hogy pontokba ki kéne fejeznem a tetszésem, mert az ötletet és a borult elméjét tudnám csak pontozni, bár az magasan üti a mércét. Nem fordult meg a fejembe, hogy lő vegyem a kis pajtit, de ha könyörög érte, lehet megmutatom majd neki,d e csak a zuhanyzóba, mert az stílusos. Ha az lesz a telcsi képe amit mindjárt megmutatok neki, akkor kap egy piros pontot, mert senki nem mondhatja el, hogy képes volt farkas alakban lefotózni, de mindjárt meglátjuk mennyi merevedik itt le nekem. A csontjaim sorra törnek el, s alakot váltok. Jóval magasabb s méretesebb leszek, de ez nem meglepő, jah és az erősebbet ne felejtsük már el. Nem ugrok rá, inkább figyelem az arcát kiterjesztem az érzékeimet is, hogy érezzem mi zajlik le benne. Érzem ami árad belőle s farkasom szája mosolyra húzódik, ami inkább vicsorgásnak hat, mert hát nem olyan jó képű mint én, de azért nincs oka neki sem panaszra. Az ego szintünk pedig egyforma, bár lehet az enyém magasabb, de ez most nem lényeg. Még így vicces kedvében van a srác, remek. Csapok felé, mely el is találja s bezony a szám is közelebb kerül egy kicsit hozzá, csak hogy érezze a leheletem. Ja, hogy büdi a szám? Hát így jártál kb. Még nem találták fel a farkas fogkefét, pedig mennyit lehetne kaszálni vele? Hát ez van, egyébként is én szeretem a sárga fogaimat, már mint farkas alakban, bár az jobb mikor véd fedi, de azt is mindjárt megoldjuk, nem kell itt aggódni. Döntetlen? Ez zakkant, én nem alkuszom meg, bár kár lenne ha férgek csócsálnák a testét. Jön előre, s egy másik penge is elő kerül, de hasztalan. Szívesen a képébe dörgölném, hogy nem megy vele semmire, de nem tudok beszélni ilyen alakban. Nah akkor lássuk, hogy küzd az életéért, bár lassan haza kéne menni. Hátrálok, mert suhintani akar, de abból nem eszel tökmag. Úgy foglak kiszotyizni a testedből, hogy a focihuligánok is irigykedni fognak. Ahogy vissza ugrik a két lábamat behajlítom amin állok s már ugrok is felé vagyis a teste a cél, s gyorsaságom bevetve, nem valószínű, hogy képes elmenekülni. Nem izgat, hogy mekkorát esik a lendület miatt, de nem a testére állok, hanem terpeszbe. Hogy ne tudjon sebesülést okozni a pengével, a válla s a kartalálkozásnál nehezedek rá a két mancsommal. Erősen persze, hogy ne tudjon mozogni. A lábaival pedig rugdoshat ahogy akar, mert jobb vagyok mint egy bokszzsák. Érzékeny pontom pedig nincs, mert a kukacom is kemény, de nem azért, mert felállt rá. Hagyjuk is ezt a gondolatot. Elvileg elég közel vagyok a fejéhez vicsorgó fogsorommal, s hogy megmaradjon a harcot átitattató poén, ezért megnyalom az arcát kétszer, majd a szemeibe nézek. A számból pedig csöpög a habzó nyál a testére vagy jelen esetben az arcára. Azt hiszem itt az idő, s egy gyors mozdulattal harapom meg a kulcsoltja környékét. A fogam úgy siklik bele a húsba, mint kés a vajba. A vérét kóstolóm meg, de nem olyan finom mint amilyennek gondoltam. Nem tépek ki belőle egy darabot, mert terveim vannak vele. Tovább nehezedek a karjára egészen addig míg nem hallom a csontja törését. Mondjuk nagyon sok erőt nem kell kifejtenem, hogy törjön a csontja, hiszen csak egy ember, törékeny. Amint ez meg van, leszállok róla, s vissza veszem emberi alakomat. - nah most jártasd a bagolylesődet gyerek. Diadal ittas mosoly csüng az arcomon, s meztelen vagyok, de ez nem marad sokáig így, nem kell aggódni. Ha nem ájult el a fájdalomtól, akkor érezheti, hogy vetkőztetni kezdem. Kell a ruhája nah, bár egy kicsit nagy lesz, de még sem mászkálhatok anyaszült meztelen a városomban nem? Először a nadrág kerül le róla, s ha van ereje rugdosni, akkor én sem teszek másképp. Puff, puff. - Eltörjem a lábaidat is, nekem nem okoz gondot az sem. Ha kell megteszem, hogy megkapjam a ruhadarabot. Ha pedig abba hagyta, akkor könnyebben húzom le róla. Amint ez meg van, bele is bújok s jöhet a felsője, bár az elég mocskos, inkább még sem kell. Nincs más dolgom mint a vállamra kapni az ürgét és úgy sétálni haza mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Érzem ahogy a fájdalom végig hasit a testén s beindul az átváltozás folyamata, de ez a fájdalom semmi ahhoz képest ami még rá fog várni. Ha pedig elájult, akkor nem érezheti, hogy meztelen lesz az alsó teste és a feje rázkódását sem a vállamon, ahogy cipelem haza felé.
// Igénylek majd helyszínt, már egyeztetés alatt, s ott folytatjuk majd tovább, de ide még várók tőled egy hszt. Ha pedig kicsit rohantam és akarsz még valamit, akkor rajta-rajta, igazodom //
Nyertem, csúcs, rengeteg kólát, az is több, mint a semmi, én értékelem, de hogy behajtom rajta, az egészen biztos. Nem ám itt elfelejteni nekem, és csak a levegőbe ígérgetni. -Ja, überprofi vagyok, csak eddig magam sem tudtam róla. Kösz, hogy rávilágítottál. A támadásom után visszaugrok, és hogy én most már akkor is lekapom ezt az izét... na nem smárolom, nincs az az isten, még tele megy a szám szőrrel, de a telefonom után kutatok. A kamerát már készenlétbe helyeztem, csak rá kell nyomnom, de jó lenne, ha addig nem mozogna. -Állj... vigyorogj, jó képnek kell lennie. És erre nem bemozdul? Én meg még hanyatt is esek, ha valami jó, ennek örömére, meg még a telefon is kiesik a kezemből. A hátam azért tompított, de nem mondom, hogy örömtáncot járnék. -Elmosódott lesz a kép, ne csináld már. Egy pillanatra se tudod megállítani azt a hiperaktív segged? Erre fölém áll, már csak az hiányzik, hogy tarzanos üvöltésben törjön ki, és verje a mellét mint egy gorilla, na meg a fél lábát rám helyezze. -Így sem vagy szebb. Helyette inkább a vállaimat nézi ki magának, nem vagyok én bank, hogy azon támaszkodjon. Még pofán is nyal, nem egyszer, hanem kétszer. Éljen, szereztem egy az isten tudja milyen ölebet magamnak, na de hol fogom én tartani? Nyáladzik, de jó nekem, már zuhanyoznom sem kell, amennyit rám csorgat... bőven elég két embernek is, és le nem szállna rólam. Habzik, nyáladzik, hát cseppet sem vagyok feldobva, pláne, hogy mozdulni sem tudok a súlya alatt. -Na jó, te törpe vízerőmű, zárd el a csapot, most már kész uszoda a pofám. Ha lenne nálam rongy, letörölném a képét, de félő az is kevés lenne, mert amennyi nyál kijön belőle... ennyit termelni sem lehet. Vagy beépített citromra harapott? Utolsó esélyem, ha valahogy megpróbálom lelökni magamról, akkor sikerül pár percet nyernem még az életemből, de mire eljutnék odáig, hogy megtegyem, hát nem belém kóstol? Szenvedtem már el sérülést, nem egyet, nem kettőt, a fájdalomküszöböm is rohadt magas, de az az erő amivel tulajdonképpen lazán összeroppantja a kulcscsontomat... lehet, kemény vagyok, de ez még nekem is fáj. Nem kicsit, nagyon, viszont a meglepetéstől meg a fájdalom nagysága miatt egyszerűen köpni-nyelni sem tudok, nem hogy ordítani. -Bassza meg... nem én vagyok a harapásmérő. Nyögöm ki, és ha ez még nem lenne elég, szépen lassan rám tehénkedik, hogy ami még épen maradt a vállamból, azt is miszlikbe aprítsa. Ráadásul mindkettőt szétpréseli... tudom, hogy sztereóban minden szebben szól, na de ennyire? Érzem, hogy lesápadok, még a további káromkodás is bent akad, amit ilyen esetben szoktam eszközölni, hogy enyhítsem a fájdalom mértékét, vagyis eltereljem a gondolataimat róla. Még nem haltam meg, ez tiszta sor, akkor nem éreznék, de most az sem jelent megkönnyebbülést, hogy ez a szőrkrokodil lekászálódik rólam, és behúzza a teleszkópot, meg eltünteti magáról azt a kurva sok szőrt. -Szedd össze a telefonomat. Mert azt muszáj, nem érdekel, mennyire homályos a kép, és az sem, ha az eget kaptam le estemben, de ne hagyja már itt, ha lehet. Szenvedek, mintha letépte volna a karjaimat, olyan érzésem van, de hogy magamba fojtom, az kurva élet, rajtam nem fogja látni a halálom pillanatában sem, hogy bajom lenne. És akkor mit csinál? A perverz állatja... vetkőztetni kezd. Ez volt neki az előjáték? Ha ezt tudom... szólhatott volna. Kínomban röhögni kezdek, egyrészt azért, mert olyan fájdalmaim vannak, hogy azt leírni nem lehet, másrészt meg azért, mert ez a tag letépi rólam a gatyámat, és még az alsómra is pályázik. Rohadna meg, az a kedvencem. Ha elkéri szépen, még lehet, oda is adom. Ugyan a karjaim használhatatlanok, de azért megpróbálkozom azzal, hogy kirúgjam valahogy a lábát, erre még vissza is adja. -A nőkét is kölcsönveszed, vagy a férfiakéra buksz? Ha már a vállaimat hazavágta, és így a karjaimat is, akkor legalább a lábaim maradjanak a helyén, nem vagyok én szöcske, hogy kitépkedje azt is. De azt nem állom meg, hogy ne szóljak be neki, már úgy is mindegy. Valahol már azzal sem törődök, hogy csak a szétszabdalt felsőm van rajtam, de ha valaki ezt látja, és hívja az erkölcsrendészetet... az lesz a nap fénypontja. Amit nem értek, az az, hogy ha nem mozdulok, mi az istenért erősödik a fájdalmam? Mintha húznák a csontjaimat, vagy a jó ég tudja. Mérgezett a harapása, olyan mint a komodói sárkány? Fogalmam sincs. Akik haldokoltak, azt mondták, megszűnt minden, de ezek szerint én még nem teszem, mert az nem hogy nem szűnik, hanem egyre csak erősödik. Ha pedig hiányérzetem lenne, ez a tag lazán a vállára kap... na ezt nem fogom neki megköszönni, bár most kipróbálhatom, milyen rongybabaként utazni. Lehet, ép testrészekkel sokkal élvezetesebb, most viszont maga a rémálom. Legalább ütne le, vagy valami, de neeeem. Vagy én ütök el mindenkitől, és ahelyett, hogy a fény előtt jól érezném magam, hát egyre szarabbul sikerül. Most már azon sem lennék meglepve, ha bebizonyítanám saját magamnak, egy mazochista állat vagyok, és mire elérünk a sírhelyemhez, konkrétan állna a farkam. Egyetlen dolgot akarok, hogy az a kibaszottul erősödő fájdalom eltűnjön, és alkalmi riskám végre ledobjon, hogy nyugton lehessek az utolsó perceimre, mert ezt nem fogom túlélni.
//Oké, rendben. Á, én már semmit, csak azt, hogy tegyél le. xDD//