Nem hiszem, hogy sikerül neki lefotózni vagy ha még is akkor beküldheti valami pályázatra s lehet elnyerem vele a legcsinosabb farkas címet vagy valami annál is jobbat. Természetesen a kérésnek nem teszek eleget, miszerint kíváncsi a csodásan formált popomra, mert fölé mászok, mert biza terveim vannak vele. Nem, ez még nem igényel karikát, bár ha valaki meg akarja karikázni az szóljon nyugodtan, majd tartom a fejét, ahogy a disznóknak szokták. Szerintem csini lenne pár karika az orrába, bár zsidónak nem tudnám eladni, ahhoz túl kicsi az a testrésze. Az sem érdekel, hogy baja van a nyálammal. Mások könyörögnek, hogy érezzék, ez meg itt siránkozik, hát hova fajult ez a világ? Elég volt ebből a vicces gyerekből s bele harapok, mert ha nem teszem akkor soha nem jön össze a tervecském, amint csak pár perce döntöttem el véglegesen. Kár lenne ezért a fiúért és nekem is kell valami szórakozás, mert lássuk be, hogy nem keres engem még az egér sem. Nagyon jól elleszünk mi ketten, ha pedig nem akkor kiások neki egy sír helyett valahol, hm, vajon képes lenne kiásni magát? Van egy szelvényem rá, hogy igen. Visszaváltozom, mert el kell vinnem innen. Még sem hagyhatom itt csak úgy, mert akkor nagyobb lenne a kár, mint a haszon. - Kell a telod? Oké, főnök, már is hozom. Még valamit? Esetleg egy teát? Ha már a kívánság listánál tartunk, akkor miért ne hoznék neki egy forró teát? A telefonért megyek, ami talán nekem is jól jöhet vagy még nem döntöttem el, hogy mi is lesz a sorsa. Majd kitalálom s ötletekben elég széles skálán tudok mozogni, vagy fogalmazhattam volna úgy is, hogy jobb vagyok, mint a Google. A gatyája azonban kell, így megszerzem. Persze nem megy olyan könnyen, mint szeretem volna, de nem adom fel. Soha semmit, hát miért ezzel kezdeném el? - Jaj cukorborsó, tudom, hogy te is akarod. A hangom elvékonyítom, s csak lehúzom róla azt a nadrágot. Nem éppen az én méretem, de hazáig megteszi. Neki pedig egy darabig nem lesz szüksége ruhára. Most, hogy végre csend honol, felveszem. A pajzsomat pedig felhúzom teljesen, mert semmi kedvem nincs átérezni bármit, ami belőle árad. Szépen haza sétálunk.
***
Szeretem az ilyen éjszakakákát, mert sok mindent betakar a sötétje. Egy teremtetett lélek sem volt az úton, melyen jöttünk. Mondjuk, ha lett volna, akkor szétszedem s gond megoldva. A lakásban nem időzök egy percet sem, mert az alagsor a cél. Igazából nem éppen erre szoktam használni, de átalakítom majd egy kicsit. Villanyt kapcsolok s láthatóvá vállig a helység. Nemes egyszerűséggel a földre dobom le a testet s nem nagyon izgat ha fáj neki. Valszeg amit most érez, ez már eltörpül mellette és lila sem lesz a hátsója, pedig olyan szívesen játszottam volna vele szilvást, hát ez van. A fehér beépített szekrényhez megyek s kitárom jó szélesre mind a két ajtaját. elég sok eszköz található benne, bár inkább szexhez szoktam használni, mintsem máshoz, de nincs ló, szóval jó lesz a szamár is. Egy láncot bányászok elő első körben, melynek van belebújtató része. Nem fejtem ki, hogy szokott ez rajtam lenni, mindenki képzelje el, ahogy tudja. Az egyik majd a másik kezére csúsztatom s a két pántot meghúzom rajta. Az eszköz különlegessége, hogy a lánc bizony ezüstből van. Néha szeretem a fájdalmat, ez van, nem tagadom. A láncszemek pedig most a mellkasához érnek, de csak ott ahol szakad a felső. Most még nem tesz benne kárt, de ahogy alakul, úgy lesz egyre hatásosabb. A pajzsomat viszont le kell engednem, hogy érezzem hol tart a változásban. Azt eddig is tudtam, hogy a legjobb génjeim vannak, hiszen De Luca vagyok, de hogy mennyire passzol bele, azt honnan kéne tudnom? Nem vagyok géntudós, bár még lehetek. Szóval átérzem minden egyes fájdalmát, mely a testét bombázza. Csak a szemem rebben meg az érzéstől s már húzom is vissza a pajzsomat. Szenvedjen egyedül! - Legyél jó fiú míg visszajövök. Hozok neked cukrot és tejet is, de csak akkor kapod meg, ha jól viselkedsz, de esti mesét nem kapsz ma, talán holnap. Vigyorodom el, s ezzel otthagyom a szobába. A villanyt nem kapcsolom le, hagy zavarja a szemét a fény. Be kell szereznem pár dolgot még az előtt, hogy teljesen végbe megy nála az átváltozás, mert erős lesz. Persze nem erősebb, mint én, de hát nincs rosszabb egy kölyöknél. Ezért is utálom őket annyira. Szóval most átugrók egy cimborához, aki elfog látni engem minden jóval amire szükségem lehet. A kapcsolatok, nah azok nagyon is fontosak.
***
Amint visszaérek, hozzá megyek s nem mondhatja, hogy nem vagyok rendes, mert kaját is hoztam, bár nem lesz képes megenni, de díjazza a szándékot. Ráadásul én éhes vagyok még mindig, szóval majd én bepuszilom. A gyerek elvileg még mindig ott van ahol hagytam, ha csak nem mászott arrébb valamennyit a lábaival. A pajzsomat most is leeresztem, hogy tudjam merre tart a folyamat de csak egy pillant kell. Helyes nem csúsztam még le a műsorról. - Hy, baby hoztam enni, jah, hogy neked nem lesz fini, bocsesz. A táskát a földre teszem le, s ahogy mondta a cimbi, sorba kiveszek mindent belőle. Egy nagy kupac lánc, csavar, anya, kalapács és fúró kerül ki belőle. A szekrényemből, mely eddig nyitva volt kiveszek egy hatfokos létrát. Mondtam, hogy van benne minden vagy csak akartam? Mindegy. Kicsi vagyok, nekem kell a hat fok. Felállítom s fúrni kezdek, majd kopácsolok. El sem hiszem, hogy felcsaptam barkácsnak vagy minek. Majd kiadok egy könyvet, hogy lehet 1 óra alatt felépíteni egy igen hasznos szerkezetet. Természetesen farkas gyorsaságra szükség van hozzá, de ezt nem említem meg benne. Amint az utolsó szeg is a helyén van lemászok a létráról s megnézem a művem. Hát nekem nagyon tetszik és tényleg minden ezüstből van. Ami csak annyit jelent, hogy fogságban van. Már csak ki kell próbálni, hogy mennyire stabil, bár garanciát kaptam, hogy fasza lesz. - Nézd már megjött a Jeszuska. Hozott neked ajándékot. Oda megyek elé, s a szemeibe lesek, de nem akarok vele szemezni, úgyhogy ismét felkapom s szépen bele illesztem a művembe. Nah most van kész csak igazán s meg kell vallanom, hogy nagyon szépen mutat benne. Mint aki jól végezte dolgát a zongora elé ülök le s elkezdek rajta játszani egészen addig míg jól esik.
A képem miatt aggódok, na nem az ábrázatomért, hanem azért, amit a telefonommal akartam lőni, mert még nem tudom, mit sikerült megörökíteni. Ha nem ezt a mutáns egyedet, akkor lehet, felfedeztem egy új csillagot és rólam fogják elnevezni. Erre nem beparádézik itt nekem, hogy tisztán lássam alulról? Dehogynem. Hát erre aztán nem voltam kíváncsi, az az igazság. Nem igazán tornázta fel a libdiómat, ezt még gyakorolnia kell. Aztán pofán nyal, nyáladzik, aztán belém harap, mintha én lennék a tesztalany, hogy milyen erősen záródik az állkapcsa. Ráadásul kedvesen ripityára töri a vállaimat is, nehogy nekem kelljen ezzel is foglalkoznom. Rendes kölyök, szó se róla, nem végez fél munkát. -Kösz. Egy kávét esetleg, nem kedvelem a teát. Két cukor, tej. Adom le a rendelést, ha már ilyen kedvesen megkínált, csak el ne felejtse, míg odaérünk a gödörhöz, mert ezt behajtom rajta. Meg fog itatni, de ha rámönti, megharapom, addig éljek is. Aztán még vetkőztet is, hihetetlen. A gatyám kevésbé érdekel, de az alsóm, na az annál inkább. Képes lenne itt, a sikátor kellős közepén alkalmi légyottba bonyolódni így? Érdekes előjátékot játszik. -Persze cukorfalat, csak eddig nem kérdezted. Égetett jó lesz? Vagy csak finoman karamellizáltan? Legalább tudjam már az igényeit is, mielőtt kinyír. De helyette felkap, és riksázik. Legyen, addig sem nekem kell gyalogolnom, ingyen fuvar, megúsztam a lábfárasztást és a taxi kergetést is. Egyszer még megköszönöm neki, de nem most, mert leköt a fájdalom, ami kezd eluralkodni rajtam, ha nem számítom a kilapított, szarrá tört vállaimat, kulcscsontjaimat.
***
Szívélyes vendéglátás, úgy hajít a földre, ahogy nem szégyelli. Úgy látszik az olaszoknál ez valami bevett szokása, vagy tudom is én, de majd megmutatom neki egyszer, milyen a spanyol virtus. Már ha eljutok addig, mert jelenleg rohadtul nem azzal foglalkozom, hogy ez a marha ampervadász még a villanykapcsolót is úgy cseszi fel, hogy a gatyáim után a látásomat is elvegye. Pedig ha tehetném, vagy ez lenne a legfontosabb, akkor keresetlen szavakkal illetném. Hallom, ahogy matat, de a fájdalom megint erősödik, és ez viszi el minden energiámat, mert lassan elviselhetetlen, és ráadásul beazonosítani sem tudom, mi ez. Méregre tippeltem, de tévedtem, ez valami más, még a végén kiderül, hogy valami ősi populáció képességeit birtokolja, és így akar kicsinálni. Nem érek rá ezzel törődni, mert kitalálja, hogy öltöztetős babának használ, és idióta pántokkal díszít, csicsás lánccal megspékelve. Hát ez óriási. Úgy fogok kinézni mint egy buzi hastáncos, már csak az érmék hiányoznak csípőmről, és játszhatok erre csörög a diót is. Valamit viszont nem értek, mégpedig azt, hogy amikor a lánc a karmolásomhoz ér, az éget, bár közel se fáj annyira, mint amit egyébként érzek. Szerintem megszülök, vagy nem tudom mit csinálok, de ahelyett, hogy bármi is enyhülne, csak egyre rosszabbá válik, de nem tolok, mert nincs mit. -Tejfölt, az sokkal finomabb. Nem? Kár. Pedig kérni akartam a Holle anyót. Tudod, hol le, hol föl, attól függ, hol van éppen a párna, és honnan jönnek a tollak. Még mindig van kedvem röhögni, most már saját magamon, és lehet, ki kellene használnom az alkalmat, míg alkalmi padavanom távozik, viszont nem vagyok rá képes. Egyrészt nem tudom, mennyi ideig van távol, nem ismerem a járást, és ha nem hülye, tele rakta csengőkkel, hogy az egész kóceráj harangozzon neki, ha valaki megmozdul. Ráadásul ezt a csini alkalmi rucit is le kellene bányásznom magamról, de az már neccesebb, mert azok a csilivili láncok egyrészt perzselik a bőröm, másrészt meg használhatatlan mindkét karom. Annyira hülye meg nem vagyok, hogy roston grillt csináljak magamból a kedvéért, és nekiálljak tornázni, hogy aztán azt higgye, önsütő csirkévé avanzsáltam, és elkészítem magam a tálaláshoz.
***
Nem tudom, mennyi idő telik el, az is lehet elájultam, de az is hogy csak aludtam, fingom sincs, nem is érdekel, de az annál jobban, hogy a fájdalmam erősödik, és mintha még valamim el is tört volna, legalábbis reccsent. A hallásom az jó, bár a fénytől lassan tényleg megvakulok, de most az a legkevesebb. Menekülnöm kéne... hát nem fogok. Fusson akit kergetnek, az, nehogy már meglépjek, amikor végre találtam valakit, aki hasonlóan állat, mint én. Na jó, ő szó szerint az, de rá fogok jönni a titkára, nem fog kibaszni velem, most már érdekel, mi a jó édes istent művelt ott a sikátorban, mi ez a trükk. Fel kéne ülnöm, leszarva, hogy éget a lánc, hogy a vállaim darabokban, ezt pedig akkor is megteszem, ha ez másnak nem tetszik, mert hallom, hogy visszajön. Milyen illedelmes vagyok, ülve várom, hát ezért minimálisan dicséretet érdemlek, komolyan. Hol a buksisimi? -Szintet lépett a kapcsolatunk? Örülök neki. Nem vagyok éhes, azt hiszem, de kösz. És képes nekiállni szerelni... ez hihetetlen, de igazság szerint a fele kimarad annak, amit művel, mert ismét a fájdalom köti le minden figyelmemet. Kezd érdekelni, hogy ennek mikor szakad vége, vagy mikor tetőzik, mert egyelőre csak annyit érzek, hogy erősödik, és lassan mindenem kiszakad a helyéről, vagy helyet vált, de hogy ez nem normális, az is biztos. Mint valami idióta transformers verzó, úgy érzem magam, amit áthajtogatnak valami másnak. Remélem, kerekeim is lesznek, hogy tudjak gurulni a gyorsabb közlekedés miatt. Amíg a tag szerel én ismét röhögni kezdek... kínomban. -Máris karácsony vagy? Igazi túlélő vagyok. Tavasszal indultam, és íme. Az sem érdekel, hogy lazán felkap, valahogy ez az egyik legkisebb problémám. Csodálatos, most már nem fekszem, hanem állok, ha valami jó, bár lassan minden értelemben, ami meg elég gáz. Persze nem könnyít semmit sem, hogy most már mindenhol érzem, hogy azok a szarok égetik a bőrömet, pedig kurva élet, hogy eddig nem voltam allergiás rájuk. Kezdek bedühödni, mennem kéne vissza Eve mellé, erre itt szarakodok egy T-rex alakváltó utánzattal, és nem tudok megpattanni. Pedig nem jöttem ki a gyakorlatból legjobb tudomásom szerint, de erre most minden rácáfol, és ez idegesít, rohadtul idegesít. Ki kell törnöm, mást nem tehetek, és ehhez szükségem lenne az adrenalinra is, hogy kicsit feltornázzam, na de nem úgy, ahogy az érkezik. A fájdalom túl erős, és ilyet én még nem basztam, de komolyan mondom, áll a farkam. Ez normális? Az újabb reccsenés ráébreszt arra, hogy ez a fájdalom nem fog egyhamar véget érni, és a szabadulás sem olyan egyszerű, mint én elképzeltem. Vagy mégis? Kanos vagyok, banyek, szó szerint kanos, és szereznem kell egy nőt, azonnali hatállyal, vagyis itt és most. Na de nincs, csak ez a padavancsodajedi, de akkor ő lesz az áldozatom, vagy tudom is én. Nekem most fékezhetetlen kefélhetnékem van, ezt meg kell értenie, tehát vagy átadja magát, vagy elveszem, Nem érdekel, lyuk-lyuk, nekem most kell valaki, valami, mert szétdurranok. Egyre több reccsenést érzek, feszülnek a szalagjaim, vagy szakadnak, a fene se tudja már ezt eldönteni, de valami nem stimmel, mert ahelyett, hogy kimurdelnék, vagy letépném ezeket a szarokat, folyamatosan török. Pedig nincsenek ilyen őseim, esküszöm, tiszta volt a vérvonalam a legjobb tudomásom szerint. Amit most érzek, hát azt tényleg nem kívánom egyetlen ellenfelemnek sem, mert mintha elevenen nyúznának meg, olyan érzés, valami kitörni készül, csak nem tudom mi az, és ez vegyül az azonnali dughatnékkal. Szerintem megőrültem, vagy most halok meg, valamelyik a kettő közül, de ami folyamatosan marad, az a kefélhetnékem... és ez a szerencsétlen ahelyett, hogy most velem foglalkozna, zongorázik. Hát nem, most mást fogunk csinálni, csak szabaduljak ki ebből a kalitkából, és szűnjön meg a kín. Aztán minden elmúlik, mintha kötelező lenne, pedig nem volt olyan akkord, ami a végét jelezte volna, hát figyeltem. Ezen az egészen annyira meglepődök, hogy még vonyítani is elfelejtek, pedig úgy bennem volt, hogy annak ki kell jönnie, de aztán elakadt valahol félúton a csodálkozástól? Mi az isten ez?
Milyen kis rendes, hogy ülve vár, hát egyem meg a zúzáját érte. Ezért majd kap egy kockacukrot. Nem is választhattam volna, jobban komolyan mondom, s csak remélni tudom, hogy később sem fogom megbánni a döntésemet. - Hát azok után, hogy így vársz engem? Még jó, hogy szintet léptünk te kis huncut. Most még nem, de hamarosan az leszel. Persze nem éppen erre fogsz vágyni, de mást nem kapsz egy ideig. Valóban nem erre fog vágyni, hanem majd vérre, bár még azt sem tudom, hogy képes lesz e most átváltozni vagy csak holdtöltekor. Hamarosan úgy is minden kiderül. Neki állok, hogy megépítsem a művemet, melyben ő lesz a főszereplő. Remélem, hogy ő is értékelni fogja. Amint kész bele is teszem a gyereket, mert ott a helye. - Túlélő? Majd meglátjuk, de eddig egészen jól csinálod. A fene sem gondolta volna, hogy ennyire csendben tudsz maradni. Elismerőek a szavaim, mert egy hangot sem ad ki, csak mikor beszél. Ez pedig imponál teljes mértékben. A zongorám mellé ülök le s elkezdek rajta játszani. Valamiért ez a szám jut az eszembe, s mivel remeke énekes vagyok, így a hangomat is kieresztem. Nem nagyon érdekel, hogy miként reagál a zenére, csak azért játszok, mert jól esik. Közben pedig tudok figyelni a másikra is. Áll a farka? Mosoly húzódik végig a pofámon, de gyorsan rendezem a vonásaimat, mert biza a számnak még nincs vége. Elbaszni pedig nem fogom miatta, még soha nem tévesztetem, s nem most fogom elkezdeni ezt sem. Azonban amikor akad egy kis szünet a számba, nem tudom megállni, hogy ne szóljak be neki. - Valaki mindjárt szétreped és sajnálom, de nem szolgálhatok nővel, max szerzek neked egy Amerikai pitét. Eszem ágában sincs könnyíteni a sorsán, felőlem aztán szét is spiccelhet, bár ha felsül, hát az érdekes lenne. Természetesen végig játszom a számot melyet elkezdtem és a végére a pajzsomat leengedem mert, érezni akarom mi zajlik benne, s bele is akarok mászni. A benne tomboló vágy elég erős ahhoz, hogy az én testem is reagálni kezdjen. Ki kell hangsúlyoznom, hogy nem a személyes varázsa miatt áll fel nekem is, hanem a benne tomboló vágyakozás miatt. Még szerencse, hogy nőkre gondol nem pedig férfiakra. Azonban ez a zongora miatt egy kicsit sem látszik nálam. A zeném amit elkezdek játszani pedig, megváltozik, ahogy egyre jobban belé hatolok. Érzem, hogy mindjárt vége lesz és mikor a közepénél járok a számnak, akkor megszűnik a benne tomboló vágy s a fájdalom is mintha ott sem lett volna. Sikerült, farkas lett és nem halt bele. Remek, mert semmi kedvem nem lett volna egy sírt ásni neki ahova hamvadó porait dobhatom. Mondjuk lehet alomnak használtam volna, vagy trágyának, még se vesszem már kárba nem igaz? - Gondold végig mit kaptál. Látod a falon a repedést? Eddig talán nagyítóval sem ment volna. Hallod ahogy csöpög a víz a felső emeleten? És ami a falakon kívül van? A bogarak trappolását a füvön? Gondolom nem lehet kellemes. Ha megpróbál koncentrálni, akkor bizony mindent hal, ami körülötte zajt kelt. Legyen az egy bogár vagy a vízcseppek csöpögése vagy a víz robaja, mellyel a partot mossa ami nincs is olyan messze a házamtól. Tudom mennyire zavaró és azt is, hogy még nem képes kizárni, de ami késik az is eljön, akár csak a mikulás. -Üdv a mi világunkban........gyerek. Bakker kell keresni neked egy hangzatos nevet, mert Te már egy másik ember..........a-a farkas lettél. Hozom a pezsgőt, addig találd ki mi legyen a neved, de valami szexit válasz ám. Felállok a zongorától, félbe hagyva a számot, s mivel benne sem munkálkodik már oly erősen a vágy, így rám sincs hatással, vagyis a testem nyugalmi állapotba kerül. Az még nem árulom el neki, hogy én leszek az ki kordában fogja tartani, mert tudok a farkasának parancsolni. Mondjuk nem is tervezem, hogy korlátok közé zárjam, csak annyira amennyire szükséges. A De Luca vérvonalat pedig tovább örökítettem. Még egy fekete farkas lett a vérvonalunkból. Mond bátyó, nem vagy rám büszke? Carlo? Most meg miért nem szólsz hozzám? Elvitte a cica a nyelved vagy mi a szösz? Mindegy, most úgy is ünnepelni fogunk. A táskából elveszem a pezsgőt is, mely eddig benne rejlett s kibontom egy hangos pukkanás kíséretébe. - Kész te is? Mi lesz a neved? Húzom meg az üveget s a buborékok nyaldossák a torkomat. Nem nagyon kedvelem ezt a nedűt, de az alkalom megkívánja. Oh hát még rengeteget kell tanulnia, de annak is eljön az ideje, hiszen nem azért teremtettem, hogy valaki megölje. Nem adom a gyerekem!
* 2 nap *
Megnézem már a szentemet, hogy mennyire éhes, mert ha jól számoltam, akkor már ki lehet. Ha nem tévedek akkor bizony farkas alakban fog rám várni, mely ebben a börtönben elég kínzó. Hiszen eddig az ezüst égette emberi bőrét, de farkas alakban sokkal rosszabb minden. Gondolom erre már ő is rájött. Azt hiszem jobb lesz felhúzni a pajzsomat mielőtt lemászok hozzá, mert ha az éhség már kínozza, akkor én is az leszek, de nem mondhatja, hogy nem vagyok jó fej, mert hoztam neki kaját. Vért, emberit csak azért, hogy tudjon rám figyelni, hiszen tanítanom kell, mert nem akarom bezárva tartani. Honnan szereztem a vért? Betörtem a helyi kórházba és elloptam pár tasakkal, de a jó ügy érdekében tettem, szóval nem kell megkövezni. Belépek a helységbe s szemügyre veszem a művem. Persze ha elég erős és képes harcolnia farkas ellen, akkor emberi alakban találom, ami nem kicsit fog meglepni. Nem találkoztam még olyannal, aki ne változott volna át az éhség, pár naposan.
Ha emberi alakban van, akkor a tervem teljesen felborul s egy másikat kell kitalálnom. - Most mit csináljak veled bambino? Hát ennyire erős az akaratod? Oké, akkor majd üzenj, ha nem bírod tovább. Azért ezeket itt hagyom neked. A szatyrot a fal mellé helyezem le s kiveszek belőle egy tasak vért. Olyan snassz lenne, ha csak úgy letenném a földre nem? Ráadásul semmi élvezet nem lenne, benne számomra. Szóval a zsebemből előveszem a bicskámat s megvágom a zacsekot, melyből a vörös nedű csepegni kezd a padlóra. Az illata pedig rögvest beköltözik az orromba, s a szemeim megcsillannak egy pillanatra. Én azonban kordában tudom, tartani a farkasom. A tasakot a padlóra helyem le s mielőtt felegyenesednék, rá pillantok s megnyalom a szám szélét. Kíváncsi vagyok Ő meddig. Megint a zongora elé ülök le s ismét játszani kezdek. Közben pedig figyelem a szenvedéseit természetesen. Hogy én is élvezzem, még jobban a helyzetet a pajzsomat annyira engedem le, hogy az üzenetem átjusson s a cél a másik feje. ~ Ínycsiklandó mi? Hát vedd csak el, ehhez pedig nem kell egyéb, mint változz!~ Nem várok vissza üzenetet, hiszen nem gondolom, hogy tudja, hogy került a hangom a fejébe. Szerintem fogalma sincs, hogy kell átadni a gondolatot egy másik farkasnak. Nem baj, majd ezt is megtanulja. Nekem pedig nincs más dolgom mit várni.
Ha pedig farkas alakban van, akkor örül a lelkem, hogy minden úgy alakul, ahogy elterveztem. Olyan kiszámíthatóak a kölykök! Azért jöttem, hogy egyen s tudjunk tanulni ma valamit, mert nekem nincsenek éveim arra, hogy betanítsam, mint a cirkuszba szokták. Szóval ez gyorsított tanfolyam lesz és ha nem tudja tartani az iramot, és nem fejlődik gyorsan akkor mehet a levesbe. - Egyre szebb vagy, mondtam már? Válasz nem várok, hiszen a gondolati kommunikációra nem képes és beszéd helyett csak farkas hangok jönnének ki belőle. Azt meg nem tudom lekottázni. Egyébként sem azért jöttem, hogy bájcsevegjünk. Közel lépek hozzá, s végig simítok a pofáján. - Mintha magamat látnám, fiatalon. Nah de nem mondhatod, hogy nem vagyok hozzád kegyes. Hoztam enni, azonban ne szokj hozzá csöppség. Vigyorodom el, s esetleg felém kapna, a fejével akkor a kezemet elhúzom, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak képes vagyok rá. Nem akarok egy harapás nyomot most még. Arra ráérünk később is nem igaz? Egy vértől duzzadt tasakot halászok ki a szatyorból. A tasakot megvágom a bicskám segítségével s elé tartom, de amint a nyaláson kívül mással próbálkozik a kezem elvonom s nem fog enni. Nekem aztán teljesen mindegy. Mindjárt kiderül, hogyan tovább.
Még nem vagyok éhes, hiába kötözködik, de vigyorogva fogadom a szavait. Szintet léptünk, erre vágytam, csak eddig elfelejtettem közölni. Előbb a vállaimat kellene helyretenni, mielőtt késő lesz, de azt hiszem, az most még ráér. -Level 2. Értem én, aztán majd meglátjuk, mit tartogat a többi szint, de azért na. Az, hogy még egy nyamvadt buksisimire sem képes, az felháborító, és mindezt miért? Mert éppen technika órát játszik és szerel. Lehidalok. A felére ugyan nem emlékszem, de annyi baj legyen, viszont belepakol, tehát kaptam mászókát. Olyanom úgy sem volt annak idején. -Mit szerettél volna hallani? Nyögjek és követeljem, hogy még, ne hagyd abba? Visszaszólok, naná, nehogy már azt higgye, csendben maradok, mert azt jobban szereti. Csak ne lenne az átkozott szenvedés, és ne akarnám a legyet is röptében megdugni, egyből jobban érezném magam. Ez foglalkoztat egyedül, hogy nőhöz jussak, vagy valamihez, amit megdughatok, esküszöm, nem tartana sokáig, de kell, és ez kissé ijesztő. Lefosom a bokám, gerjedek a fájdalomra... miket tudok meg még magamról? Mindjárt kiderül, ez az egész csak egy teszt, aztán berohannak ide többen, hogy meglepetés... az lenne, minden bizonnyal, és csak remélem, nő is lenne köztük... ez már kín, és akkor még be is szól, nem elég, hogy zongorázik és énekel. Mi ez? Éjszakai bár modern felfogásban? -Langyosan kérem. Tudod ütemre mozgatni? Szét ne essen. Ez a minimum, mert hát na, nem szétégetni tervezem a farkam, csak enyhíteni a kínjaimat és az olthatatlan kefélhetnékemet. Gyönyörű látvány lesz, ha megdugok egy pitét, de már ez sem érdekel, csak akadjon valami végre, meg szűnjenek meg a szétrepedési, törési fájdalmaim. Amikor pedig hirtelen végeszakad, hát semmit nem értek, pedig nem vagyok hülye. Ha most lenne egy tükör, azt hiszem megrettennék a látványtól, de mint mondtam, még vonyítani is elfelejtettem. Fekete... hm... a szín nem is olyan rossz, ezzel meg lehetnék elégedve, azzal viszont nem, hogy menni akarok innen. Ezerrel, bármerre, és ki van itt? Na ki? A cukorfalat, aki olyan könnyedén pofázik nekem, hogy nekem sül le a bőr a képemről, vagy marad tátva a szám, a jó ég tudja, melyik. Elindulnék felé, aztán meg is állok, de miért? Végül beszél és beszél. Farkas lettem... nem mondod? Még én is beazonosítom magam, ügyes vagyok, nem? Óriási tehetség. Erre válaszolnom kell. -Wruff. Hát ez jól sikerült... inkább bekussolok, nem ugatni akarok, meg morogni, mint egy állat... pedig de. Azt akarom, csak ezt be is kellene ismerni. Hm... mond valamit. Minden neszre felkapom a fejem, vagy éppen félredöntöm, mert úgy kényelmesebb a tapasztalás. Hangosak a zajok, süketítőek, ezt szoknom kell. Találjak nevet magamnak... az a wruff nem lesz jó? Majdnem olyan, mintha azt mondtam volna, uff. Nem elég szexi? Pezsgő... és én hogy fogok inni amigo? Majd töltesz a tenyeredbe és kinyalogathatom onnan? Puha a nyelvem, nem recés, nem kell félni, és az is lehet, harapni sem fogok, hogy visszaadjak valamit a sikátoros harcból. Ő iszik, én meg csesszem meg, hát nem. Laza mozdulattal megbököm, hogy hé, ide is töltsél már, ne legyél smucig. Maximum nem iszom meg, mert a szaga meg zavar most, érdekes.
*2 nap*
Érzem az éhséget, ami mardos, és érzem, hogy a másik énem egyre követelőzőbb, de most vele harcolok. Ezek szerint ez lenne a skizofrénia egyik alfaja? Csodálatos, azért nem egészen így képzeltem el, erre kapok egy hasonló szőrös izét, ami még csesztet is. Morgok, de már rá, hagyjon engem lógva, nem fogok a bőrébe bújni, hiába szeretné. Ha harc, legyen harc, eddig is küzdöttem, hát nem ő fog legyőzni, maximum ordítani fogok vele és idiótának tűnök. Azonban eddig nem jutok el, mert ez a karamellizált pillecukor megint lemászik hozzám, és vigyorog, de azt látom, hogy megleptem. Ezen röhögnöm kell. Mit várt tőlem? Minden úgy zajlik, ahogy ő azt eltervezte? Nem, de nem ám. -Dehogy, apuci, csak gondoltam kipróbálom, milyen érzés, ha szembesülök vele, akad olyanom is. Erős az akaratom... mindig is az volt, csak ezt padavanom nem képes belátni. Én nem tudom, kikbe futott bele eddig, de ha azt hiszi, velem könnyű dolga van, nagyon szarul céloz, ne menjen mesterlövésznek, még magát lövi le. Utána jövök rá arra, mekkora egy szadista állat, mert képes vért csöpögtetni az orrom előtt. Komolyan ekkora kretén? Direkt csinálja, a nyakamat teszem rá, de hogy én nem leszek vérengző vadállat, abból nem eszel öregem. Hiszem én, és szép is az elhatározásom, na de éhes vagyok mint az állat, vérszomjam van, nem is éppen csak annyi, hogy elég legyen egy nyalásnyi. Itt pattan el a cérna, és győz ez a nyáladzós, szőrös izé, képtelen vagyok türtőztetni magam. Megint kezdődik az, amit már egyszer átéltem, csak mintha most egy kicsit gyorsabban zajlana le az egész, nem órákon át szenvednék. Hallelujah, még a végén hívő leszek, és hinni fogok abban, hogy ha elég jól csinálom, pár pillanat is elegendő lesz a fekete borzadály eléréséhez. Vért akarok, adod ide... Várja meg a fene, hogy lepakolja, én már ott vagyok, és ha nem teszi le, akkor a kezével együtt viszem el. Húzz onnan, húzz onnan de gyorsan, az az enyééééém. Banyek, mekkora gáz, hogy nem tudok beszélni, csak morogni ilyen állapotban, de ő érti, mit akartam mondani, azt hiszem. És akkor még hangokat is hallok, egyből körbenézek, és kezdem elhinni, hogy bekattantam, mert a hangok is megmondták, vegyem el. Megteszem, azonnal rávetem magam egy gyönyörű hasassal, az az én kajám, nem másé. Hogy tiszta vér leszek, leszarom, mert nyalogatja a fene azt a műanyag szart, széttépem, az sokkal egyszerűbb. A többit is, mert kell a kaja. Lehet, vigyorogni akarok, de szerintem az vicsornak felel most meg, és tele hassal vágom le a seggem a földre, mint egy jóllakott óvodás napközis. Az esztétikumot maximum az rontja el, hogy zabálásomnak köszönhetően rajtam is van vér bőven. Elégedett morranással fekszem el, és kezdem magamról letakarítani a felesleget. Már csak azt nem értem, hogy ezt a cukorfalatot miért nem akarom szétszedni? Miért kötődök hozzá? Előbb-utóbb csak elmondja, addig meg marad a bunda takarítás, na meg a szőrök köpködése, nem ízlik. Várom, hogy végre befejezze a zongorázást, de csak nem akarja. Morogva adom a tudtára, hogy én végeztem a kajával, akkor lesz szíves idefigyelni, mert hát na. Nem a hátát akarom bámulni, hanem a pofázmányát. Bár lehet, a háta jobban tetszik.
//Leo jelleméből fakadóan kibírta volna emberi alakban, hogy így várja Raffyt, de azért inkább dobások döntöttek, ne érje szó a ház elejét. Páros: emberi alak, páratlan: farkas alak. Az egyik a részemről: http://dobokockaszimulator.teleoldal.hu/dobokocka.php, a másik admini részről: 4-es lett.//
Nem kicsit lep meg, hogy még nem győzte az ösztön, mely a farkasából ered, de így még jobb. Majdnem büszke vagyok rá, de csak majdnem. Azt hiszem gyorsan fog tanulni ha ilyen akart ereje van. Apuci? Jah végül is felcsaptam szülőnek, pedig soha nem akartam gyereket. A pelenkázás nem nekem való, s sikerült ezt kihagyni az életemből. Persze ha jobban bele gondolok, akkor nem szoba tiszta még, már mint itt nincs WC. Azonban ha jól érzékelem a szagokat még nem indultak be a belei. Hagyjuk most ezt, mert etetés idő van. - Ügyes vagy, de ezért még nem jár buksi simi. Ingatom meg az egyik ujjamat is jelezve, hogy még nem, de komolyan mondom, ha mindenben így fog haladni, hát megsimogatom egyszer azt a nagy fejét. Minden gyereknek kell az ösztönzés s tőlem ezt is megkapja. Vért csepegtetek a padlóra, hogy az illat befér közön a bestia orrába is s ezzel előhívja kicsi klónomat. Időt hagyok neki, természetesen s azon merengek miközben helyett foglalok a zongoránál, hogy nekem mennyi idő volt mire átváltoztam először. Oly régen volt, hogy már magam sem emlékszem rám. Hallom ahogy a csontja törnek s lám egy fekete farkas lészen belőle. Hátra sandítok s pont elkapom a pillantott ahogy ráveti magát a kajára. - A többi a szatyorban van, szolgáld ki magad. Tudom, hogy egy tasak nem elég, még egy kölyöknek sem, főleg ha azt akarom, hogy rám figyeljen és tanuljon. Türelmesen várok s közben játszok, azonban a pajzsomat leeresztem, mert érdekel mi zajlik benne vagy milyen állapotba került. Minden a legnagyobb rendben van. Ennek igazán örülök, mikor morog abba hagyom a billentyűk bűvölését s felé fordulok. Mocskosan eszik! Ezt szépen is meg lehet volna csinálni, de mit várok tőle, már pár napja nem evett. - Elég gyorsan átváltoztál s ez dicséretes dolog. Ma azonban elmondok neked egyet, s mást a farkasokról. Szóval figyelj, ha akarsz vissza is változhatsz. Legalább akkor kérdezni tudsz ha valami nem világos Bambino. Nekem így is meg felel s emberi alakban is tökéletes lesz. Azonban, hogy ne a meztelen testét keljen bámulnom, a fehér szekrényemhez lépek s szélesre tárom azt. Valami ruhát keresek neki, bár a méreteink nem egyeznek. Azt hiszem el kell mennem plázázni, mert ruhát kell neki vennem. Hogy milyen sok gonddal jár egy gyerektartás. Most csak ruha, később meg kocsi, pénz és el is vitte a vagyonod. Kellett nekem istent játszani mi? Most már mindegy. - Szóval első lecke. Ha átváltozol ruhában, akkor az oda van, mindig vetkőzz le előtte, hacsak nem akarod, hogy befagyjon a segged. Nesze ezt felveheted. Dobom a fejem fölönt hátra neki. Ha visszaváltozott, akkor talán el is kapja, ha nem akkor a földön fog landolni. Egyéb esetben simán a földön végzi. A szekrény pedig bezárom, talán kéne rá egy lakat, bár nem hiszen, hogy benne matatna, hiszen sok számára hasznos dolgot úgy sem talál benne. Attól pedig nem kell félnem, hogy megszökik, mert nélkülem meg hal. Egyébként is tudni fogom, hogy merre jár. -Azt már Te is tapasztaltad, hogy szexuális vágy hatására át tudsz változni. Most pedig az éhség késztet arra, hogy megint megtedd. Van még egy pár, de majd azt is kipróbáljuk. Megfordulok, hogy szembe legyek vele. Az általam épített börtönhöz sétálok s az egyik kezemmel megsimítom a szerkezetet. - Biztosan felmerült benned a kérdés, hogy miért fájt ez annyira.....nos, ezt ezüst bevonatú és azt nem szeretjük. Nem hat ránk semmi csak ez. Előszeretettel használnak ilyet más farkasok, de nem arra, hogy magukat kínozzák. Inkább arra, hogy szitává lőjenek vele. Nem halálos kis dózisban, de lassít mindent a szervezetben, persze amellett, hogy éget. Felvilágosítás című óránkat látják jelenleg és el kell neki mondani, mert ha ezeket nem mondom el akkor félig halott. Szóval sorba veszünk mindent amit érdemes tudni a farkasokról, legyen az a gyógyulás folyamata vagy átváltozással kapcsolatban. Én pedig csak beszélek s beszélek. Nyugodt léptekkel sétálok vissza a zongora elé s leülök, mert már öreg vagyok, s a csontjaim oda vannak. Ez persze nem igaz, de minek álljak mikor ülhetek is? - Tudnod kell, hogy általában falkában élünk, persze mindig van kivétel. Mondjuk én, aki egyedül volt eddig, de ez egy hosszú történet, majd egyszer talán ezt is elmesélem. A lényeg azonban az, hogy a falkában rangsor van.... Ezt is elmondom neki, bár nem sorolom fel mindent. Az Alfa fontos és a Béta is. Azonban minden falka máshogy épül fel, ezért nem térek ki részletesen minden szerepkörre, csak amire szükséges. A többit majd megtapasztalja a saját bőrén, vagy majd ha olyan helyzetben leszünk akkor felvilágosítom. Most csak az alapokat kell megjegyeznie a többi rá ér. Mire ezt is elmondom egészen kiszáradok, de most nem hoztam semmi innivalót magammal. Csak neki van lent vize az is egy kutya tálban, de én abba bele nem iszok az is száz. Nem vagyok én négylábú. Erről pedig eszembe jut, hogy nem csak bestiaként tud átváltozni, hanem farkas alakra is képes, úgyhogy ezt is elmondom neki. Ha akarja meg is próbálhatja, hát ha sikerül azt az alakot felvennie. - Mára ennyi. Kérdés van vagy csináljak jegyzettet neked? Szerintem ennyi infó bőven elég egy napra is s merem remélni, hogy figyelt, mert ha nem, akkor megüti a mancsát, de az már nem az én felelősségem, mert elmondtam. Ha akad kérdés, akkor válaszolok rá, ha pedig nincs, akkor én most elmászok s kiiszom a csapot, utána pedig szerzek neki ruhát.
// Nem akartam mindent leírni, mert az kissé száraz lett volna, vedd úgy, hogy elmondott mindent amit tudni kell, bár a kötödésről nem beszélt. Kérdez nyugodtan, aztán ugrunk időben. //
A smucig mindenit, hát nem dicsér meg, mert ezért nem jár? Mi az, hogy nem jár? Lehidalok ezen, de legalább azt mondta, ügyes vagyok. Ezt fel fogom írni, aztán strigulázok szépen. Érteni akarom ezt az egészet, most és azonnal, mert sok dolog nem tiszta. Persze a kaja az első, mert hát na, nem illik kiéheztetni a vendéget, mire kimondja, szolgáljam ki magam, már kész vérengzést rendeztem, és úgy fest a padló, mintha hat embert daraboltak volna fel atomjaikra. Partedlit nem hozott, akkor meg csak semmi megjegyzés. Tiszta szar lettem mire végeztem, de kit érdekel? Tele a hasam, ez már előny, de mire leszedem magamról ezt a ragadós trutyit, addigra túl leszek az első vedlésen is. Kefélni sem kell, annyi szőrt nyalok le magamról. Szuper, legalább a morgásomra figyel, ez lesz a hívó hangom, ezt megjegyzem, ebből tudni fogja, hogy unom magam, és tessék velem foglalkozni. Nem kérek csörgő labdát meg idétlen plüssöket, megvagyok anélkül is, de célt érek, mert idefordul. És erre én mit teszek? Elégedetten csóválok... behalok, komolyan, csóválom a farkam. Kész. Figyeljek, hát olyan hegyesen áll a fülem, hogy attól jobban nem lehet, még hova figyeljek ennél is jobban? Amigo, csapjam hátra? Változzak vissza... de édes, imádom, komolyan mondom, és ezt azonnal ki is kell mutatnom, azaz odaügetek hozzá, és pofán nyalom. Mégis hogyan? Azt se tudom, az első után mit csináltam, hogy sikerült, hát mi vagyok én? Fújtatva vágom le magam a földre, én is jobban örülnék neki, ha nem kaffognék, hanem emberi mivoltomban ücsörögnék, hogy ha kinyitom a számat, akkor ne morgás szakadjon már fel belőle. Szekrényt nyit, na ez már engem is érdekel, naná, hogy előbb vagyok ott, mint szeretné, és mielőtt benyúlna, a fejem már rég bent van. Ja, csak ruhák, azt hittem, érdekesebb, így visszaügetek középre és hasra vágom magam. Aztán azon töröm a fejemet, hogyan leszek ismét ember. Ha koncentrálok rá, az jó? Ezt mondd el amigo, odafelé már megy a dolog, na de vissza? Ruha le... érthető, de most aztán nem zavar semmi, mert a szerencsétlen kedvenc felsőm már rég miszlikben van... jókor szól. És tessék, erre a fejemre dob egy rongyot. Erről nem volt szó, mégis hova húzzam? A pofámra? Elégedetlen morrantással jelzem, nem kérek több rongyot, ezt is lerázom magamról, aztán azon vagyok, hogy ne a szőrös lábamat lássam, hanem magamat. Nem megy egyszerűen, kész küzdelem, és megint fogalmam sincs, mit csinálok, de kis idő múlva sikerül. Mégis jöhet a rongy, bár már olyan mindegy. -Csodás. Mielőtt tovább lépsz cukorfalat, azt mondd el, hogy visszaváltozáshoz mi a fészkes fenét csináljak? Drukkoljak erősen? Oké, összehoztam, elméletben az emberemre összpontosítottam, de biztos van valami trükkje, ami sokkal egyszerűbb. Szexuális vágy... hát persze, emlegesd csak, nem jöttem rá magam is, dehogy. Az éhség... mégis mit vártál tőlem édesem? Két napja nem zabáltam semmit, utána meg itt menőzől egy tasak vérrel. -Az fel. Kurvára nem voltam allergiás semmiféle fémre, ez meg szétégette a seggemet is. Bólintok, így márt értem, ha még sok mindent nem is, de az alapokat kenem-vágom. A karmolása már önmagában is elegendő lett volna, hogy olyanná tegyen, mint ami ő maga, de biztosra ment, tehát harapott. Oké, tiszta. Az is, hogy rohadt gyorsan kell tanulnom, begyakorolnom az ide-oda változást, ez sem kérdés, sőt, még azt is értem, hogy jellegzetes szaga van mindenkinek, tehát eltéveszteni sem lehet. Az ezüst kérdése... na az már neccesebb, még jó, hogy nincs fülbevalóm, különben vehetném kifele, mert nem tudnám elviselni. Bólintok, nem vagyok én hülye kérem szépen, értem. Meglepő dolog, de tud értelmesen is beszélni, és úgy néz ki, mint aki baromi komolyan veszi az egészet. Hm... jobb ha megjegyzem, mert azt hiszem, még egyszer nem fogja elmesélni, de a falkánál felkapom a fejemet. Láttam már természetfilmekben, hogyan működik ez, de na... akkor én most nem is kefélhetek, vagy mi? Na neeee. Éljek kis közösségben, vagy mi a frász? Hierarchia, mindenhol van, legyen. Átalakulhatok csak úgy is... szuper... de még mindig a visszaváltozással bajlódok, de érdekesen hangzik, ha csak úgy próbálom, és naná, hogy megteszem, maximum várni fog rám pár órát, míg összehozom. Remélem, van ideje, mert ezt ki nem hagyom. Magam lepődök meg a legjobban, hogy sikerül összehoznom, és ha lehet farkaspofával csodálkozni, hát erőteljesen azt teszem. És jöhet a neheze, a visszaváltozás... remélem, nem méri az időt stopperrel, mert akkor ki kell ábrándítanom. Ez azért még nem szuperál, de rajta vagyok az ügyön, ugyan unom, hogy ide-oda dobálgatom a rongyot, ám most ezt is leszarom. -Oké, apuci. Logikusan is tudok gondolkodni, még ha ki sem nézed belőlem, akkor is. Megkarmoltál, megharaptál, rendben. Az azt jelenti, hogy te tettél azzá, ami lettem, de miért nem nyírtál ki, amikor megtehetted volna? Azt is áruld el nekem, hogy téged mi a fészkes fenéért nem akarlak szétszedni, amikor húsból vagy, én meg kurva éhes? Továbbá, miért hallom a hangodat a fejemben, és én miért nem tudok úgy válaszolni? Mit baszok el? Ezt a szőrös vakarcsot mikor fogom tudni irányítani úgy, ahogy akarom? És miért zabálom le magam, amikor elméletben megtanultam enni annak idején? Ki az Alfa? Nyugtass meg, hogy a falka nem azt jelenti, hogy ezennel eunuchnak kell felcsapnom. Több kérdésem nincs, mindent feltettem, ami így hirtelen eszembe jutott. Azt még nem forszírozom, mikor enged ki innen, pedig kurvára üzennem kellene Eve-nek, hogy nem murdeltem meg, csak változott a terv. Bár tudja magától is, valami gáz van, mert nem tértem vissza a megadott időben, és ő szavak nélkül is érzi, ha bajom esett. Tudom, hogy ideges lehet, de mégis hogy a fenébe értesítsem? Ez lesz a következő lépés, már ha apuci eltette a telefonomat, és nem hajította ki valahol darabokban.
Hát nem zabálni való bátyó? Csóválja itt nekem a farkát, csak azért, mert rá figyelek. Mi a baj veled már 2 napja nem szólsz hozzám. Rosszat csináltam? Gyere, náspángolj el, de ha csendkirályost játszol, akkor tartson még egy ideig, mert most a gyerekkel foglalkozom. A szekrényhez megyek, hogy valami ruhát vegyek neki elől, mert hiába tökéletes a teste nem akarom nézni, ahogy himbálja a legérzékenyebb testrészét. Csak semmi buzulás. Kivenném én a ruhát, ha nem nyalna képen. - Mi van bevettél valami bogyót, hogy szereted fellenged van? Deeee egy mentolos cukor nem ártana vagy egy fogkefe. Maradj nyugton és hagyd a nagyokat! Tudom én hogy ezt miért tette, de nem foghatom a kezét. Magának kell rájönni, hogy változzon vissza. A farzsebemből előveszek egy zsebkendőt, hogy megtörölhessen a nyálas képemet. Amint kész vagyok nyitom is a szekrényt, de nem tud megülni egy helyben. - Igen hiperaktív vagy hallod e Jegyzem meg komolyan s ez így fog nekem ugrálni minden nap hát láncra verem esküszöm. Jaj mami, mondtam már, hogy utálom a kölyköket? Szerintem igen, bár ez a Bambinora nem vonatkozik, mert még ha nem is mondom, a farkasom szereti az ivadékát, s ezzel az emberi felem is. Hagyjuk ezt az érzelgősséget, mert nem nekem való s amúgy is van jobb dolgom. Amint ki mászik a nagy feje a képből, dobom a ruhát s beszélni kezdek hozzá. Látom rajta ahogy erőlködik, hogy vissza változzon és egy kis mosoly is megjelenik az arcomon. Mindig is szeretem nézni ahogy szenvednek. Visszaváltozik, tapsolni kezdek, de nem hagyom abba a szöveget amit elkezdtem, csak mikor kérdez. - Most hogy változtál vissza? A választ magad is tudod. Valahogy vissza változott, így nem is értem a kérdést. Nem vagyok jó mentor, mert én azt az elvet vallom, hogy jöjjön rá maga. Ennek is megvan az előnye szerintem. Persze ez a nehezebb út, de ki mondta hogy farkasnak lenni könnyű? Azt is tudom, hogy egy idő után utálni fog, de a vérét akkor sem tudja majd megtagadni. Ne szaladjunk, mert nem verseny futás. Az ezüstös részre térek rá, de nem megyek bele nagyon, hiszen tapasztalt már ezt is. Szóval ugorhatunk is. Jöhet a falka és amit tudni érdemes róla. Imponál, hogy gyakorolja az átváltozást s komolyan mondom boldoggá tesz, hogy ennyire értelmes s hogy ennyire akarja. Eddig meg vagyok róla győződve, hogy nem „haraptam” mellé. Még a végén büszke apuka leszek, hm, előfordulhat. Várok, amíg ismét emberi alakot ölt s feltegye a kérdését ha van neki, amit szinte biztosra veszek, hogy akad. Nekem is mennyi volt a fejembe még kölyök koromban, de mennyi. Én viszont nem kaptam rá választ, mert velem nem így bántak. Nem voltak ilyen kegyesek mint amilyen én vagyok. Figyelmesen hallgatom végig amit mond s tényleg értelmes gyerek. - Miért nem nyírtalak ki? Puszta szórakozásból. Nagyon unalmas itt az életem már egy ideje, pedig utálok unatkozni. Természetesen nem ez az igazi ok, de azt nem közlöm vele. Megérezni pedig nem fogja a hazugságot, hiszen a pajzsomat felvonom, így nem árad belőlem semmi. Amúgy sem tudná beazonosítani az illatot csak azt érezné, hogy megváltozott valami körülöttem. Nem fogok mindent az orrára kötni. A második kérdésnél felnevetek, mert még húsnak sem tituláltak. Egy két lábon járó hústorony. Nem is rossz jelző, bár nem vagyok hozzá elég magas. Pedig nincs kisebbségi komplexusom vagy hogyan nevezik. - Bambino, mert én vagyok a teremtőd. Az apád, ha úgy tetszik s a családi kötelék nagyon erős a farkasoknál. Engem nem tudsz megtámadni vagy aha még is akkor képes vagyok parancsolni a farkasodnak, hiszen a részed vagyok. Vonom meg a vállamat mintha ez olyan apróság lenne, pedig nem az. Azonban pont ez benne a legjobb, hogy tudok hatni rá s így akár irányíthatom is. Jaj hogy ezt sem közlöm vele? De mocsok vagyok....A következő kérdésén viszont elgondolkodom egy pillanatra. ~ Nincs mentális pajzsod, az lép be, aki csak akar, s nyitott könyv vagy. Azt javaslom farkas alakban próbálkozz meg üzenni először és rá fogsz érezni a gondolati kommunikációra, de pajzsot építeni nehezebb. ~ Azzal is fogunk foglalkozni, mert nagyon hasznos ha nem a leghasznosabb, de csak szépen sorjában. Tetszik ez az érdeklődés s hogy megakarja magát ismerni, de ha elkezd játszani a testével, hogy felfedezze én itt hagyom azon nyomban. Olyan sok kérdést tesz fel, hogy szinte bele fájdul a fejem. Meg is masszírozom a halántékomat egy kicsit és erre fel kellett volna készülnöm azt hiszem. - Te mindig ennyit szoktál kérdezni?..... A farkasodat pedig elég nehéz lesz irányítani, mert le kell győzni az ösztönt. Még szerencse, hogy remek a memóriám, mert a kérdések felét tuti elfelejteném ha nem lennék ilyen penge. Az ösztön csak egy dolog, de ez sokkal összetettebb, mert még az ölésbe bele sem szagolt. Jaj mire vállalkoztam én? Lehet le kéne passzolnom...de a kinek mikor itt nincs senki rajtam kívül? Tudom bátyó egyem meg amit főztem! Fura, hogy nem hallom a hangját. Eddig meg az volt az érdekes hogy hallottam. Azt hiszem le kell pihennem egy kicsit. Öregszem vagy csak hiányzik az a részem amit átadtam? Honnan tudjam nem vagyok doki. - Azért, mert nem tudsz kulturáltan enni.* elnevetem magam* - Felejtsd el a jó modort, mert úgy sem fog menni. Most miért hazudnák neki ebben. Azt gondolja, hogy farkasként késsel és villával fog majd hamizni? Nem cirkuszi farkas, bár ha ragaszkodik hozzá, tőlem megtanulhatja, de én azt minden egyes alkalommal végig akarom nézni. Jobb lesz mint egy mozi műsor. - Az Alfa egy olyan erős farkas, aki irányítja a többieket. Diktátor, ha úgy tetszik. Ha csatlakozol egy falkához, akkor parancsokat osztogat, beszabályoz, erőt fitogtat, megaláz és egyéb nyalánkságok. Tisztán süt a gyűlölet a szavaimból s mivel a pajzsom már nincs fent, így árad is belőlem ez az érzés. Nem szeretem ezt „a falkában éljünk, mert az mennyire jó dolog” című fejezettet, hiszen ha megnézzük, akkor az Alfa kiadja a parancsot a sok behódolt kis mitugrásznak, akik boldogan, végre hajtanak bármit. Az sem érdekli őket ha bele halnak. Szánalmas! Tara jut az eszembe s a találkozásunk. Annyira védte az alfáját, hogy simán nekem jött, pedig sokkal idősebb vagyok tőle és persze erősebb is. Hihetetlen mire nem volt képes csak azért, hogy védje a bátyámat. Persze itt jön az ellentmondás s a csavar a dologba, mert csak egy Alfát szeretek, de nem tekintem annak, hiszen inkább testvérként nézek fel rá, nem mint Alfára. Ezért is vagyok én Kakukk tojás abban a falkában s talán ezért sem találom ott a helyem, de most, hogy itt van a Bambino más lesz minden. - Nem tudlak megnyugtatni, mert van ahol a kölyköket olyan dolgokra használják, érted, szóval levágjam a fütykösöd, hogy megelőzzük a további bonyodalmat? Tudod, hogy a segged csini. Kacsintok rá s kíváncsian várom a reakcióját erre. Hogy képes lennék rá? Minden szó nélkül. Hát ki vagyok én, hogy ebben meggátoljam? Ha fütyi nélkül akar élni, ám legyen, rajtam ne múljon. Csak kérni kell s már is hozom az ollót és nyissz-nyissz. Elvileg minden kérdésére választ adtam s ha nincs más akkor én most elvonulok. Persze azért mielőtt magára hagyom egy felmosó vödröt s egy rongyot beteszek neki. Nem hiszem, hogy közölnöm kéne vele mi a teendő. Van esze, rá jön maga is. Én pedig lepihenek, mert fárasztó dolog ez a sok beszéd s tanítás.
* 5 nap *
Egész jól haladunk és egyre ügyesebben fejlődik, ha így halad szobrot álltatok neki valahol pedig csak öt napja farkas. Lassan eljön az idő, hogy elmászunk vadászni. Kíváncsi vagyok mennyire lesz zabolátlan, mert én mondom ez a gyerek csupa meglepetés. Egy újabb adag ruhával érkezem meg hozzá s kajával természetesen. Ez most azonban emberi étel. Egy kis bélszín krumplival. Nem ehet mindig vért, mert az nagyon kevés. Hús is kell a szervezetben. Nála soha nem tudom milyen alakban vár, így mindig izgatottan megyek le, hogy milyen meglepetéssel szolgál. ~ Bambino úgy örülök hogy látlak, oly régen találkoztunk már, gyere keblemre ~ Még nem megyek be, de a gondolat elvileg eljut hozzá ha csak nem ütközök egy kisebb falban, mert az sem lepne meg ha gyakorolt volna s sikerül neki egy vékony falat felhúzni. Jóóóó, de, meglepne. Az ajtót kinyitom s ölelő karjaim helyett egy tálca fogadja, melyen egy száll rózsa is helyett kapott, csak hogy a stílus megmaradjon. Az étel még gőzölök s a korábban behozott asztalra teszem le. Igen, kapott egy asztalt s egy széket is, ne mindig a padlón legyen. Nem mondhatja, hogy nem vagyok rendes. Ágy viszont nincs, mert ez nem luxusszálló, azért túlozásokba ne essünk már. - Egyél, de szépen és ne köpd, ki ha nem ízlik. Ehetsz farkas alakban is, de akkor késsel villával pici csillagom Persze hogy elnevetem magamat, mert ez számomra nem kicsit vicces, persze kényszeríthetném is, hogy ezt meg is tegye s ne legyen szabad választása, de vagyok én ennyire szadista? Igeeeen. Ezért a farkasát célzom meg rögvest, s megparancsolom neki, hogy jöjjön a felszínre s a mancsával kísérelje meg. Mivel nem tud ellene védekezni így megtörténik az átváltozás s a próbálkozás is. Én pedig úgy élvezem mint gyerek a hullámvasutat. Nah jóóóó, nem ezért vagyok most itt, ezért. - Hát neked cirkuszban a helyed, de elengedlek.... Ezzel pedig hagyom a farkasát s a srácot is. Most nincs ott az akaratom mely fogja tartja, így azt csinál amit akar. Én viszont remekül szórakoztam, már ezért is megérte lejönni hozzá. Azt nem tudom milyennek fogja találni a vér után ezt az étket, de ma ez a menü. Aki pedig nem eszik az gyenge lesz. Ha neki lát akkor megvárom, míg eszik s figyelem közben. Ha pedig nem akkor rá is térhetünk a mai leckére. Ma pajzsot fog készíteni, amivel elfedi a dolgokat, s azt is megmutatom, hogy tudja olvasni az érzelmeket, hogy ha szembetalálja, magáét a szaggal felismerje, mert mindegyiknek jellegzetes az illata. - Remélem szorgalmas voltál s gyakoroltad a pajzsos dolgot. Húzd fel, hadd nézem meg mennyire könnyű behatolni. Kérem mintsem parancsolom s azt hiszem ellágyultam egy kicsit, mert kértem. Tudok én jó fej is lenni csak nem akarok. Ha felhúzza a pajzsot már ha sikerült neki egyet csinálni, akkor megpróbálok behatolni, ami nekem nem hiszem, hogy nehéz lesz, lévén idősebb s gyakorlottabb is vagyok, de lássuk a medvét.
Na tessék, képen nyalom, és akkor beszól. Az, baromi szeretethiányos csávó vagyok, csak eddig elfelejtettem mondani. Tudom is én, miért kellett a dögömnek pofán nyalnia téged? Tuti kicsorbult az ízlése, de megborotválkozhatnál, mert tele a nyelvem a tüskéiddel. Kaktusz. Ja, hogy nem tetszett a véres leheletem? Na most már tudod, én mit éreztem én a sikátorban. Mentol kéne? Hát szerezzél amigo, én itt miből csináljak neked mentolt? Rágjam el a rongyot, mint valami pedigrét? Hiperaktív vagyok, mi? Most csodálod? Egy ekkora helyen ténfergek 5 napja, és akkor csodálod, hogy nem tudok egy helyben ülni? Pillanatragasztózz be, akkor majd ott maradok, illetve nem, de hagyjuk már. A pofámra hajított rongyot úgy nézem, mint valami UFO-t... nem kell az nekem. Tök mindegy, miért reped szét, azért, mert eleve kicsi, vagy azért, mert elfelejtem levenni. Persze ha visszaszolgáltatnád a nadrágomat, akkor máris jobban érezném magam... az alsómat megtarthatod, többet nem veszem fel. Változzak vissza, hát hogyne, mert ez csak így megy, ide-oda, lazán, persze. Előbb jöjjek rá, hogy az istenbe működik, és akkor nekem is menni fog. Végül összehozom, még tapsot is kapok, erre meg kell hajolnom, ez kijár. -Az emberemre koncentráltam, de van ennek más módja is, vagy könnyebb. Labirintus vagy memóriajáték nem lesz? Abban jó vagyok. Mint egy skizofrén marha... az emberemre koncentráltam, milyen jól hangzik, szerencse, hogy ezt pszichomókus nem hallotta, mert akkor nekem már csak rácsos ágy jutna, az is ezüstből, hogy szépen csillogjon az éjszakában. Nem fogja elárulni a módszereket, elég ránéznem, hogy tudjam, komolyan mondom, még élvezi is, hogy szerencsétlenkedek. Szadista, legalább mutatná meg, és akkor tudnám, de nem, hagyja, hogy kísérletezzek, mint egy idióta patkány. Mi lesz a következő? Bevág egy labirintusba, aztán oldjam meg magam a többit? Mondjuk nem rossz, ölni sem tanítottak meg, magamtól kellett megtalálnom a legjobb módszereket... hm... még a végén megkedvelem. Gyakorlom az átváltozást, mert sosem árthat, aztán maximum majd elkezdek szórakozni, hogy most itt vagyok, most nem, most igen, most nem. Mégis mi a frászkarikát tudok most már csinálni? Semmit. Megszokom, vagy beledöglök, ennyi. Akkor legyen az előbbi, ha a cukorfalat nem harapta át a torkomat amikor megtehette volna. -Ja, értem, szuper mario. Nem tudnál kivel lézerkardozni máskülönben, aha, csak egy bökkenő van, nincs lézerkardom. Éljen... lehetek a társasága. A kandalló előtt is együtt fogunk üldögélni egy hintaszékben, vagy mi a fene? Boldog öregkorom lesz, előre látom. Majd kötünk egymásnak sálat, sapkát és kesztyűt is, és ha szépen megkér, még a kezét is megfogom, maximum a járóbottal kardozunk, ülő helyzetben. Az is egyfajta mozgás. Amikor kifejti, miért is nem akartam széttépni, akkor azt hiszem, leesik az állam. -Aha. Mondjuk kurva nehéz volt kitalálni, hogy miután szétharaptad a vállamat, és sikeresen hoztam egy állati alakot, miattad van. Zseni vagyok, és még faterom is van. Kár, pedig szívesen visszaadnám azt az érzést, amit okoztál. Nem akarsz átváltozni? Nincs tükröd? Kíváncsi vagyok, hasonlítok-e rád? Ha nem, akkor valaki átvert, apuci. Azért is így fogom nevezni, mert ez bejön. Most már azt is be kell jelentenem neki, hogy csajozni mentem, ne várjon? Majd hagyok kis cetliket neki különböző helyeken, és ha jó sorrendben rakja össze, megkapja a megfejtést... vadkörtézni mentem. Süsü. Most aztán kiélem azt a részét a tinikoromnak, amit elmulasztottam, ez fix. Vigyorom átmegy pofátlanba, de aztán már megint ott van a hangja a fejemben, de már nem nézek körbe, tőle jön. Kurva okos vagyok, megismerem a hangját, de jó nekem. Pajzs? Milyen pajzs? Lovagi torna is lesz? Ezt eddig nem mondta. Na de ez most marhára felkeltette az érdeklődésemet, naná, hogy ki kell próbálnom. De ha kiröhög, beleharapok. Ha visszafelé az emberre koncentráltam, akkor most a farkasra fogok, hiszen a hasam tele van, így az éhség kifújt, és most még kefélni sem akarok. Nem éppen jó dolog. Megküzdök vele rendesen, de azt hiszem, lassan majd ráérzek... előbb-vagy utóbb. Most viszont jöjjön a neheze, vagyis hadd pofázzak már bele a fejébe. ~Valahogy így?~ Nem tudom, milyen pofát vághatok, de éppen azt szeretném megtudakolni, mi jutott el hozzá? És egyáltalán így kell e? Nem tudom. Koncentráltam, akartam, de lehet, ez ide kevés. Aztán ha nem válaszol, akkor gondolatban társalogtam egy jót magammal. Na de nem adom fel, újabb próba... 1,2,3,1,2,1,2. maximum majd azt mondom, morzézok számokkal. De inkább akkor már kérdezek, ha sikerül. ~Hogyan építek pajzsot? Tudni akarom.~ Ebbe már most belefájdult a fejem, és még sehol nem tartok. Na de majd okozok neki meglepetést, tuti, hogy nem fogja azt mondani, akkor nyitva az ajtó, lesz időm gyakorolni, maximum örülni fog, hogy folyamatosan zaklatom. Telefonnal egyszerűbb lenne, na de az nincs, akkor marad ez a módszer. Ha egyszer rájövök a nyitjára, akkor aztán minden lesz az üzeneteimben, a nőktől elkezdve a dugáson át minden. Ezen megint vigyorognom kell, vagyis morranok egyet, és marha jót vicsorgok. Nekem jó így, de akkor jöjjön a másik fele, vagyis találjam meg ismét az emberi alakomat. Ha nem fájna, még élvezném is, de egyelőre ezt nem tudom elmondani, és azt sem, hogy pillanatok alatt hajtom végre. -Ennyit, ha kellenek az alapok. Most gondold el cukorfalat, kihagyok valamit, és akkor szépen összedől az egész? Ezt akarod? Ugye, hogy nem? Örülj neki, hogy nem verem magam a földhöz, hogy most már egy vedlő szőrcsomóra is figyelnem kell. Tényleg, nincs keféd? Kurva sok szőrt nyeltem be. Melyiket? A kanosodást, vagy az ölést? Ezt meg kellett kérdeznem, mert nem én lennék, ha kihagynám. Egyelőre ezt a kettőt érzem igazán, dugni akarok és valakit szétszedni, vagy valamit, vagy akármit. Lehet, a szekrényén fogom a fogaimat koptatni, aztán a rongyokból szép kis almot építek magamnak. Kész is az ágyikó. Kulturált étkezés? Farkasként? Na olyat még nem láttam, de speciel arra gondoltam, hogy ne folyassam már szét a fele vért, hogy utána cementtel együtt kelljen felnyalnom. Nem meszesednek a csontjaim. -Ja, akkor nem aggódok, de azért partedlit szerezzél, mert nem ígérem, hogy menni fog. Olyankor sokkal jobb mocskosan. Na azt nevezheted mocskos munkának. Amit az építkezésen műveltem, az nem volt az, az tiszta volt, de ha ez kell, hát szét tudok én rámolni pillanatok alatt bármit, és ha kiéheztet, akkor meg bekenem az egész pincét vérrel, mert körbehurcolom a kaját rajta, hogy mindenhol legyen lenyomata. -Á. Delta nincs? Meg Omega és Gamma? Görög ábécében penge vagyok. Parancsokat osztogat? Nekem ne tegye, én a magam ura vagyok apuci, nem kedvelem, ha megmondják, mit tegyek és mit ne. Az nem az én műfajom. Hogyne, majd beállok valami bólogató jancsinak, mert valakinek úgy tetszik. Legalább ez a cukorfalat kellőképpen beteg, akárcsak én, nem kell még a nyakamba valamelyik görög betűs megfelelő. Fitogtassa az erejét mert a férfiasságát másnak, de ne nekem, nem vagyok én buzi, hogy odatartsam neki. Na jó, padavanra hallgatok, mert mindent tud erről a létről, de itt kifújt, engem hagyjon békén mindenki más, megvan a saját bandám. -Na azt próbálja meg valamelyik, tőből harapom le neki. Az adottságaimmal tisztában vagyok, de a farkam marad. Mindkettő. Kölyök vagyok, ez kurva jó, ezen röhögni kezdek. Csak egy fejjel vagyok magasabb az én cukorfalatomnál, és kölyök vagyok, mert hát na. Oké, értem, de ez baromi vicces. Viszont van egy előnye, kezdhetem előröl a dominancia harcot, és azt nem fogom kihagyni, ez egészen biztos. Olyan régen vívtam már, ideje felfrissíteni az emlékezetemet. Mielőtt még mást is kérdezhetnék, magamra hagy, de kapok vödröt és felmosót. -Csúszókorong nincs? Mert mi mást tudnék kezdeni addig, amíg nem kell területet jelölnöm, mint kiélni a curling adta szenvedélyemet? Igaz, hogy ahhoz nem felmosó kellene, de mindent meg lehet oldani. Aztán majd takarítok később, de első a szórakozás, na meg a többi. Mire visszajön, profi leszek, mert én vagyok a Tibi.
*5nap*
Gyakorlás, azon vagyok, lassan többször változom át meg vissza, mint az normális lenne, az időérzékem már rég eltűnt, de azért próbálom tartani az iramot, azaz meghatározott időközönként váltani alakot, hogy kontrollálni tudjam ezt az egész folyamatot. Ezzel a pajzsos dologgal is szórakoztam, na de honnan tudjam, mennyire sikerült már bármit is építeni, hiszen nem volt aki tesztelje, de ez marhára nem gátolt abban, hogy erőteljesen próbálkozzam. Igaz, néha röhögésbe fulladt, ahogy ez a gondolati kommunikáció, mert az rohadt vödör semmire sem reagált, nemhogy a padavanom. Épp farkasalakban bíbelődök, amikor meghallom a hangját. ~Megyek.~ És szó szerint teszem, azaz vetődök. Kivárom a megfelelő pillanatot, és akkor ugrááás. Kár, hogy a vödör mögött nem tudtam elbújni, így lehet, látta a seggemet, na de mindegy. A lényeg a lényeg, a nyakában landolok, ő meg lehet, a földön, a kaja megússza, mert éppen letette az asztalra. Hát nem sikerült lefékeznem, ez van. A rózsa viszont megható, felkapom, és a pofámban a virággal ügetek egy kört a pincében. Megszereztem. Nem ez volt a feladat? Aztán jöhet a visszaváltozás része, még mindig nem két perc, de azért alakul azt hiszem, volt időm arra, hogy elszórakoztassam magam, megkergessem a farkam. A felmosót szétrágtam, de kellett egy paróka, bocs. Kaja van. Ember alakban csak finomabb az, és talán nem döntöm le az egészet. -Miért? Olyan feladat nem lesz? Székem is van, azt nem aprítottam szét, és még a szekrényéhez sem nyúltam, ezért dicséret jár. Leülnék, ha leülhetnék, de valami kényszerít, hogy ne tegyem, és a szőrös dögöm akar előjönni. Nesze neked kultúra, te akartad amigo. Már értem, mit akart azzal mondani, hogy ő tud parancsolni a farkasomnak, és így simán levágom, hogy a dögöm bármit megtenne, amit mond, mert most győz felettem, és kis idő múlva jön az, amit mocskosnak lehet nevezni. A mancsommal? Hát nem törékeny kacsóm van cukorfalat, de ha ezt akarod, legyen. ~Nyalintalak.~ És tényleg, ezt ki fogom kísérletezni, és legközelebb így várom, ám mire belejönnék, akkor végre békén hagy, de hogy most már nem mondok le erről, az is biztos, mert nem, jó móka. Ha az asztal elbír, akkor rátelepszek és márpedig a mancsommal halászom ki az összes létező húst a tálcából, hogy utána pillanatok alatt tüntessem el. Prüszkölök... nyersen jobban ízlett volna. A krumplival mit kezdjek? Csúzlizzak vele? Rácsapjak, és akkor megnézzük, meddig repül? Na jó, ezt most kihagyom, ezt így nem tudom megenni, így muszáj emberi alakra váltanom, hogy utána megtudakoljam tőle, mit értett meg abból, amit mondani akartam neki? Mert nem tudhatom. Gyakoroltam, de mivel nem volt visszajelzés, az is lehet, kurvára nem megy a dolog, csak magamat fárasztom. Azt már kilogikáztam, hogy jobb, ha szavakra koncentrálok, és nem akarok irodalmi stílusban fogalmazni, akkor még talán érthető is lesz, amit pofázok. Amikor végre sikerül visszaváltoznom, akkor leülök a földre, és rápillantok vigyorogva, a tálcát az ölembe pakolva. Most már jöhet a krumpli. -Mesélj, apuci, értettél valamit, vagy csak magamat szórakoztattam? Nem árt tudni, hogyan állok... na most nem úgy, mert az nem következik be, és még a cukorfalatomra sem gerjedek. A pajzs... valamit próbáltam, de fogalmam sincs, mit sikerült belőle megvalósítanom, de azt nem mondhatja, hogy nem töltöttem az időmet hasznosan. -Mert atombiztos bunker lesz, mi? Nem vagyok hülye, tudom, hogy úgy hatol be, ahogy akar. Nem, nem a seggembe, ebbe a pajzsba, vagy azon át, vagy akárhogy, de kit érdekel? Ha nem tesztelem, soha nem fogom tudni, hol tartok, és nincs kedvem egy pincében megrohadni, hogy 5000 év múlva találjanak meg, mint egy látványosságot. Arra már rájöttem, hogy ha sikerül valamiféle cuccot felrángatnom, egyrészt kurvára elfáradok, másrészt nem tudok másra figyelni, harmadrészt olyan, mintha egy vékony fal venne körbe. Ezen vagyok most is, ezt akarom elérni, és lehet, ez sem éppen pillanatok alatt jön össze, sőt, az sem biztos, jól csinálom, de majd padavan megmondja. Én megtettem mindent, amit tudtam, most rajta a sor... már csak a nyelvnyújtás hiányzik, bár ha megtenném, akkor lőttek annak a minimális pajzsnak nevezett celofánnak is.
A kérdésére a fejemet ingatom meg, hogy ezt miképpen értelmezi az már nem az én bajom. Most áruljam el a hadi titkokat? Okos fiú majd rájön, hogy kell, ha pedig nem akkor még sem olyan okos mint gondolom. Most komolyan meg akarja nézni mennyire, hasonlítunk? Nincs is tükre, hogy lássa a pofáját. Az áldott jó szívem fog a sírba vinni egyszer, de tényleg. A felsőmet leveszem. - Ne leskelődj. Nem hordok bokszert. Miután felvettem a tied a sajátom már nem is jó. Nevetek fel s a nadrágomat is ledobom. Tényleg nincs rajtam alsó, de gondolom nem kíváncsi arra, hogyan lóbálom séta közben, ezért nem indulok el, csak átváltozok farkas alakban. Most már ezt az arcomat is látja, innentől kezdve csak gondolatba tudok vele kommunikálni. Hehe, amit ő még nem tud. Hát rajta próbálkozz csak kicsi palánta vagy ki gyomlállak. Szépen lehevered a talajra s az első két mancsomat keresztbe teszem. ~ Tessék, úgy nézel ki mint én, vagy majdnem, de nem lehetsz, ilyen tökéletes mint én.~ Most pedig az a rész jön, hogy várok. Érzem az erőlködését, az elszántságát és a lelkesedését is. Ha nem lenne jégből a szívem, most csöpögne s úgy kéne összekanalazni. Nem kicsit tetszik az ami benne zajlik le. A pajzsomat viszont felhúzom, mert nem akarom, hogy bármi is kiszivárogjon belőlem, még akkor sem ha nem tudja olvasni a jeleket. Természetesen csak annyira, hogy ha valamit küldeni akar, akkor azt megkapjam. Jééé át is jön egy szó. Hát most ne legyek büszke rá? Pár napos és már is fejlődik. Kéne neki szólnom, hogy sikerült? Áh még a végén elbízza magát. Úgy teszek mintha semmit nem hallanék. ~ Próbáld jobban, mert csak az üresség van a bukómba ~ Csak ennyit küldök neki s ásítok is egyet, hogy lássa unatkozom. Hát a farkasok élete már csak ilyen. kegyetlen, de még szinte semmit nem is tapasztalt belőle. Kíváncsian figyelem a további próbálkozásokat, s megint át jön két szó, de a fülemet sem mozdítom meg. Mintha meg sem hallottam volna. Kiválóan tudok hazudni s úgy tenni mint semmi nem történt volna, pedig hát, hatalmas dolog amit csinál komolyan mondom. Ráadásul, ha tudná amiét én, egész nap duruzsolna a fejembe, kell ez nekem? Még nem, ráérünk arra még. ~ Úgy látom ez nem megy gyerek, nem is tudom, miért gondoltam azt, hogy menni fog, No mindegy, még sem vagy olyan jó ~ Gondolatom lemondó s a csalódást is ki lehet belőle érezni, ha tud a sorok között olvasni. Biztos vagyok benne, hogy tud. Mint mondtam ne szálljon el magától már az elején, mert az csak a vesztét okozza. Vissza változom emberi alakba s a nadrágom után nyúlok amit fel is veszek. - Ha összedőlsz, magam intézlek el, mert ahogy teremtettelek, úgy képes is vagyok véget vetni a szaros életednek, szóval nem ajánlom, hogy valamit kihagy. Hangom fenyegető s jobb lesz ha komolyan veszi, mert amint hibázik én ott leszek s befejezem amit elkezdtem. Ketté tépem a testét s a feje lesz amit elfog hagyni. Minden zokszó vagy hezitálás nélkül képes lennék rá. Jobb ha ezzel tisztában van, mert csak egy „játszótársat” akarok magam mellé. Ha pedig nem felel meg az elvárásoknak akkor mindenki kitalálja mi lesz a sorsa ugye? S lám egy közös száll, mert én sem szeretem a parancsokat ezért sem vagyok falkában illetve még is, de én egy különleges helyen szerepelek benne. Én aztán egyik tagért sem mennék tűzbe csak a Tesóért. Én nem mentem soha és nem is fogok hadjáratot indítani a hegyiek ellen, mert pont leszarom őket. Csak akkor lépnék közbe, ha a bátyó élete függne tőle. Ő pedig elég nagy és erős ahhoz, hogy megvédje a seggét. - Reménykedem benne, hogy nem fognak betörni. Közben pedig a pólóm is felkerül a helyére s mivel elmondtam neki mindent, így azt hiszem nincs már sok dolgom nála. Persze azért meg kell jegyeznem, hogy a farkát simán levágom, ha úgy kívánja. Nem mondhatja, hogy nem vagyok rendes gyerek, mert én most szóltam neki. - Ahogy gondolod Bambino Nekem aztán mindegy, hogy farkasan vagy farok nélkül kezdi meg farkas létét. Mára végeztünk, így kap egy felmosó vödröt s használja okosan, vagy ahogy akarja.
*5 nap*
Az üzenetét megkapom, s már egész jól megy neki. A jól enyhe kifejezés, de ennek részleteibe most nem megyek bele. Az ajtót kinyitom s amint leteszem a tálcát nekem vetődik. Az elhatározást éreztem benne, de minek gátoltam volna meg bármiben is. Bontogass csak a szárnyait. Én a földön landolok a rózsa meg a pofájában. Csak mosolyogni tudok azon, ahogy körbe szalad a pincébe. Kis hiperaktív, bár tudom, hogy kéne neki a mozgástér, de még nem engedhetem neki a világba. Előbb a rejtőzködés, vagyis a pajzs, utána jöhet a séta. Amint lemászik rólam, fel is állhatnék, de ha már dekkolok, akkor maradok is ott. Egy ötlettől vezérelve kényszerítem az evésre s én jól szórakozom. Az viszont meglep, hogy nem változik vissza hanem csak azért is taktikát válassza. Helyes, ezt már szeretem. - Értetem, Te, nyaló gép és szépen fejlődsz. Ezt veheti dicséretnek is és amúgy sem játszhatom sokáig, hogy nem megy neki. Tudom, mostantól az idegeimen fog táncolni, de erre is meg van a módszerem, hogy ne tegye. Ha már neki állt enni, akkor a pajzsot amit létrehozott fel is húzhatja, had lássam hogy halad vele. - Nyilván nem, de tudnom kell, mennyi idő után mehetsz ki a szabadba. Vágod vagy szeleteled amit mondok? Cinizmus hallható ki a hangomból, pedig komolyan mondom. Szeretném már meglátogatni a bátyámat, de nem hagyhatom magára még a végén múmia lesz belőle vagy a tököm tudja mi. Érzem ahogy a fal körül veszi, de elég gyenge, így tényleg nem nehéz behatolni, viszont akár büszke is lehetnék rá, de komcsi. Az én kölyköm, ennyi nem is kell ezt ragozni. - Érzem a pajzsod és jól haladsz, de még messze a cél. Hogy ne vesszen kárba ez a nap sem, mutatok új dolgot. Lent van a pajzsom, s ha figyelsz akkor sok mindent érezhetsz. Megmutatom neki mindjárt, mikkel találhatja szembe magát, ha tud olvasni a jelekből, vagyis a szagokat be tuja azonosítani. Szerintem képes rá, de mindjárt kiderül megérzi e vagy sem. Hm, mi legyen az első vagy kire gondoljak? Oh hát persze, ha már nem beszél hozzám napok óta akkor. A bátyám képe jelenik meg előttem, s az a szeret amit érez irántam, amivel körbe szokott venni mikor együtt vagyunk s ez az érzés kölcsönös. - Szeretett. Csak ennyit mondok neki, s aztán szépen végig zongorázok minden érzést, ami csak eszembe jut. Mindegyiknél közlöm, hogy mi s ha nem tudja megjegyezni az nem az én bajom, bár jellegzetes az illata mindegyiknek. Amint végeztünk eszembe jut valami s édesen kezdek el bazsalyogni. - Van valami, amit még nem mutattam meg, most az jön pillecukrom. Eskü, úgy feldobottam már csak a gondolat is, hogy élvezettel fogom végig csinálni. Nekem az lesz, hogy neki mi, az már más kérdés. Teljesen be vagyok lelkesülve, de ezt már említettem. A legjobb az egészbe, hogy úgy is az lesz amit én akarok, mert egy isten vagyok. - Gyermekem, másszál oda emberként a játszó szerhez. Ne keljen kétszer mondanom. Várok s ha nem megy magától, majd megy tőlem. Eddig aranyos és kedves voltam mint egy igazi apa nem? Nah de nem azért lett farkas, hogy apáskodjak felette. Most jön a lézer kardozás rész, csak lézerem nekem lesz nem neki. Ez van. Ha oda ment magától, akkor rácsatolom a bilincseket, ha nem akkor kényszerítem a farkasát s nem kell belőle kijönnie, hogy hallgasson rám. A bilincs kattan, a pajzsomat pedig felhúzom teljesen. Nem akarom érezni amit ő, mert ezt sem mondtam még neki, de nem is fogom. A lényeg, hogy ellenvetés nincs s amint a megfelelő helyen van, a szekrény nyílik. Csak még azt nem tudom, hogy mit vegyek ki belőle. Be kell szereznem majd pár eszközt, de most lássuk mink van. Pár dolgot kidobálok a szekrényből mint például fúró, villanykörte, kalapács és ilyen szarságok. Csak tudnám hol a fenében van az a kés, amit egy baráttól kaptam. Jó nem éppen kaptam, mert elvettem tőle miután megöltem, de ez most részletkérdés. A legfelső polcon van, tudtam, hogy arra kell keresni, csak annyi szemetet bele pakoltam már, hogy csak nah. - Bambino, nézd mim van a számodra. Kitalálod miből van a pengéje, vagy megmutassam? Mutatom meg neki a kését, hogy láthassa, de nem várok választ, mert biza megmutatom én neki miből is van. Már azt is tudom, hogy mit fogok vele művelni. Persze nem eshetek túlzásba, mert a teste még „gyenge” azaz lassan gyógyul. Szóval csak finoman kell vele bánnom. Képes vagyok rá? Azt magam sem tudom. Közelebb lépek hozzá s a késnek pengéjét a vállának nyomom. Természetesen nem az élével. Kíváncsi vagyok az arcára s arra is ez mit vált ki belőle, így a pajzsomat leengedem. Szörnyen kíváncsi tudok lenni. Így viszont a másik is érezheti az örömömet, amit nem leplezek és a haragot is, mely hirtelen támad bennem. - Mikor tanulod már meg, hogy ruhát le előtte? Talán most sikerül felfogni, mert bassza meg, egy vagyont költök rád és leszarod amit mondok! Ez egy kicsit sem tetszik! A mondat végére bele markolok abba a dús hajába s egy határozott mozdulattal hátra rántom a fejét. Hát bele kell vernem vagy mi a tököm? Ezen ne múljon én megteszem! Ha már a kezembe van a haja, akkor egy tincset előre vonok, hogy lássa mit fogok tenni. Az arcom nem rezdül, de a kés mozog a kezembe. Igen azt a tincset levágom s ha ebből sem tanul akkor a többivel is ezt fogom csinálni. A haja pedig a földre hull. A pajzsomat csak az után húzom fel, hogy éreztem ennek hatását. - Most pedig jöhet a következő lecke. A testén kezdek el dolgozni a késsel. Egész pontosan a melle alatt, de a hasa fölött. Érezheti a különböző vágásokat, melyeket gondosan hajtok végre. A munka közben olykor fel nevetek, de nem hagyom abba amit elkezdtem. Amint végeztem a késről a vért lenyalom s gyönyörködök abban az „R” betűben amit belevéstem a testében. - Igazi művész vagyok. Szerintem kurva jól áll. Jegyzem meg elégedetten, s teljesen jó, hogy a vére közben megfesti a hasát. Nekem legalább is tetszik, de hogy ez meg is maradjon ezért a telefonomat elő veszem s lekapom. Most már sokkal jobban fogok aludni ez fix. Ez már csak ilyen. - Jó éjt csillagom. Még puszit is dobok felé s ezzel otthagyom. Megfog gyógyulni, amit megint csak a saját bőrén tapasztalhat meg. Hát nem vagyok rendes? Mindent kipróbálunk amit lehet. Ilyen egy jó tanár nem?
Tudtam, hogy nem fog válaszolni, költői kérdés volt, majd verset írok belőle, csak találjak hozzá valami jó rímet. Bár minek? Ha haikut írok, akkor felesleges, 3 sor meg nekem is megy, nem? Oké apuci, oké, ne mondj semmit, majd rájövök én, okos gyerek vagyok, jól van. Megoldom magam is, ha ennyire nem segítesz, sőt, most már ne is segíts, azért se. Jé, sztriptízel... na erre azért nem voltam olyan kíváncsi, de legalább láthatom fényben is, hogy csillog, vagy csak simán farkas? Elnyomom a röhögésemet, mert még visszaöltözik, és akkor nem lesz összehasonlítási alapom, de hogy rákattant az alsó gatyámra... ha ezt előbb tudom, tuti valami idióta figurásat veszek fel. És átváltozik, hát nem édes? Meg kell zabálni, vagyis lelkesen körbenyalom a pofáját, hogy megnézzem magamat. Rajta, mert persze minden műanyag meg fa, hogy még véletlenül se... aztán a baromi okos elmémmel rájövök, hogy az a szar ott a szoba közepén fémből van. Bizony, felismerem a fémet. És ha fémet látok, ami még ezüst is az mire jó? Na mire? Hát tükörnek. Mocskos? Na és. Van hátsó farkam, odaügetek, majd ott csóválom, hogy letakarítsam, megoldom én kérem szépen. Na mi jár ezért, na mi? Azon kívül, hogy megnézem magam, és őt is, aztán elkezdem húzni a fülénél fogva, hogy kússzon már arrébb pár centit, ha lehet. Megfigyelem, nem is rossz, de egyértelmű a dolog, ha kifejlett dög leszek, ezerszer jobban fogok festeni mint ő. Ez nem is kérdés. Ő öreg, én nem, az idő meg nekem dolgozik. Na a díszpinty, még hogy ő a tökéletes... na jó, nem vitázom vele, csak felhorkanok. ~Jó. Már a látvány, legalább nem fogok világítani az éjszakában, mint valami albínó példány, már ennek is lehet örülni. Hm... az eddigiekből semmi nem ment oda? Hm... akkor is rá fogok jönni, hogyan működik, de nem adom fel, azért is próbálkozom vele, egyszer csak ott lesz az áttörés. Csak ki ne vigyem a falat addig, mert nincs kedvem házépítéssel kezdeni a karrieremet. ~Kell a pajzs. Ezt sem érti? Ha ezt sem érti, akkor harapni fogok, de előtte elé hasalok, hátha akkor egyszerűbb lesz. És akkor most jön a farkasszemet nézés művelete, mert az legalább megy. Ha meg nem érti, akkor nem teljesen mindegy, mit mondok? De. ~Kapd be. Csalódott na b+, de jó nekem, húúú, érzelmet váltottam ki padavanból. Nem vagyok elég jó, és akkor mi van? Mégis mit kéne tennem pár nap után? Szedjek le egy grizzlyt? Azt hiszed, nem leszek belőle profi? Tévedsz cukorfalat, meg foglak még lepni, várd ki a végét, csak jöjjek rá, hogyan tudok gyönyörű összetett mondatokat alkotni, és akkor aztán éjjel-nappal ezzel fogok szórakozni. Aztán meg vissza kell változni, már megint, ami nem hátrány, mert egyrészt előbb jövök bele ebbe a pattogásba, másrészt tudok beszélni, és meg is értik amit mondok. Oké, nem megy két másodperc alatt, hogyan is menne? De lehet, gyorsulok? A dolog szépséghibája egyedül az, hogy míg ő gatyát tud magára rángatni, hát én nem... mert nincs. -Na látod? Nem vagyok kártyavár, ne aggódj cukorfalat, de akkor mindent mondj el azt a csókos száddal, vagy így, vagy úgy. Fenyeget, csodás. A baj az, hogy sajnálatos módon be kell látnom, hogy egyrészt nem viccel, másrészt nem tudom leverni mint vak a poharat, tehát a meccset elveszteném. Választásom nem sok, vagy megtanulok mindent, vagy kinyír. Én pedig azt leszámítva, hogy tudom, a melóm mivel jár, nem szándékozok elhalálozni. Attól sajnos akaratosabb vagyok, apuci. -Betörni? Nem vagyok ló, és az az ember még nem született meg, aki ezt összehozza. Pedig volt nem egy, nem két verekedésem, és volt közte olyan is, amikor én húztam a rövidebbet, de a derekamat akkor sem adtam be. Most sem tervezem, nem leszek csapatjátékos, csak a saját bandámmal, de az más történet, ők Londonban vannak. -Nem nyúl senki a farkamhoz, csak ha a kezébe adom. Ez olyan biztos, mint ahogy itt ülök. Az is az, hogy az csak és kizárólag nő lehet, nem más, és azt is szexuális jelleggel teheti. Ehhez ragaszkodom. Ha valaki enélkül közelít hozzá, azt minimálisan szétcincálom. Apuci meg itt hagy, még ilyet? Társaságot akartam, erre kapok egy nyamvadt vödröt. Gurigázzak vele, vagy dobálgassam? Most komolyan abba kellene ürítenem? Csodálatos. Vizet persze nem hozott, hát jó. Akkor lássuk a medvét, és kezdjünk gyakorolni, addig fogok pofázni neki, míg nem reagál, és akkor belekezdek a sajátságos lovagi tornába is ezzel a pajzsos dologgal.
*5 nap*
Lassan már annak is örülnöm kell, ha látom padavan ronda képét, de nem, tévedés, nagyon is jól el tudom magam foglalni, ha kell, és most megtettem, volt időm rá. Persze az egyre jobban zavar, hogy szőrös alakban tudok tisztálkodni, és lassan szőrlabda van a gyomromban, de majd maximum felköpöm, és azt fogom hajigálni itt, ha nem akad más. Ki fogom találni a saját kis hívó jelemet, ha a morgásom nem hallatszik el odáig, mit alkalmazzak? Azon kívül, hogy ugatok neki a fejébe, és vagy megkapja, vagy nem. Most viszont jön, tehát meglepem, nem csak válaszolok, hanem rajta kötök ki, és szépen körbenyalom a képét, hogy érezze a törődést. A kaja nem játék. Dehogynem, megtanulok manccsal enni, ha már ezt akarja apuci, és azért is kényszerít rá. Gyűlölöm, ha irányítani akarnak, cukorfalat viszont képes rá, és nem tudok mit kezdeni ezzel. Hát akkor legyél boldog, gyereknap van. -Zsír. Kockacukor nem jár érte? Értette amit mondtam? Bevált a tervem, ezen röhögnöm kell. Szépen lassan bővíteni fogom az egyszavas válaszaimat, és a végén novellát fogok neki mesélni. Innentől kezdve boldogítani fogom azért is, mert muszáj. Bejön ez a pajzsos cucc, csak az zavar, hogy ami nekem az, neki nem. Pedig rajta vagyok a szeren, és egyszer áthatolhatatlanná teszem. Haha, álmodozok, de akkor is meg fogom csinálni. -Szeletelném, de nem hoztál kést. Kisebb darabokban jobban megmarad, mintha nagy kockákban hagyom. Stimmt? CT, tudod? Sőt, még vágódeszkát sem hozott, tehát vagy az asztalt vágom haza, vagy a padlót magam alatt, de akkor meg művészi alkotást fogok létrehozni, szisztematikusan vágom a jeleket a földbe. -He? Te így le-fel huzigálod? Lefosom a bokám, ezt eddig csak rejszolásnál tudtam elképzelni, és valahogy nem voltam kíváncsi az alkarerősítő technikádra. De oké. Megjegyzem, mert ez is egy támpont, azaz most már tudom, hogy ez lesz a vége, ezt kell elérnem. Ha sikerül játszadoznom vele, akkor oké a dolog, ha nem, akkor elbasztam. Na mindegy, most figyelek, és még a fülemet sem kell hegyeznem, jó dolog. Fura... egészen más egy-egy érzés szaga, rezgése, tényleg különbözik, nem csak duma az egész. Mindegyik annyira egyedi, hogy összetéveszteni sem lehet, azt hiszem ezt nem is kell lejegyzetelnem, simán kilogikázható. Tetszik. Egyre jobban kedvelem ezt az életet. Aztán jön egy vigyor... hm... -Szar van a palacsintában, ne mosolyogj, mondd ki. Megint ripityára töröd a vállaimat, vagy mi? Hogy én innen nem mozdulok, és nem megyek ahhoz a szarhoz, az biztos. Mert eldöntöttem, vagyis várok, mert ha akar valamit, akkor itt mutassa meg, ne ott. Kurva makacs vagyok, aha, és mégsem, mert már megint elkap az az érzés, vagyis kénytelen vagyok elindulni. Unom. Erre sürgősen ki kell találnom valamit, de azt hiszem nem kell Einsteinnek lennem ahhoz, hogy ez soha nem fog menni. Fasza. Vagyis az egész úgy néz ki, mintha marha szófogadó lennék, pedig nem, és még rám is zárja ezeket a szarokat, amiket nem kedvelek pár napja, mert égetnek. Türelmesen várok, mert ráérek, mert egyébként is, és különben is, innen lehet, nem tudok kitörni? Jelenleg nem, de arra rájöttem, hogy átváltozok, akkor meg igen, de mivel ez nekem nem megy szempillantás alatt, kivárom, mire készül. Jóra nem, azt már a sikátorban is észrevettem, hogy ő se teljesen normális, meg én sem. Szuper csapat leszünk együtt, nem kérdés. A késre felvonom a szemöldököm, mivel viszolygást vált ki belőlem, nem nehéz kitalálnom, miből van. Amiből ez a mászóka is, de akkor most minek kérdezi meg? -Apuci, nem vagyok gyp-s, de hogy örülj nekem, akkor elgondolkodok rajta, jó? Várj... öööö... aranyból? Ja nem... bizsu? Ha ő szórakozik én is, nem hagyom ki az alkalmat, erre nekinyomja a vállamnak, de jóóó. Nincs elég égési sérülésem, legyen még egy, de remélem, szép lenyomatot hagy, mert hát na. Stílusosan, nem ám akárhogy. Nem fogok megnyikkanni cukorfalat, hiába is várod, lehet, fáj, és nem is kicsit, de akkor sem. Persze mivel megmutatta, hogy lehet érezni a másik érzelmeit, tudom, hogy tudja, nem repkedek örömömben, de hogy ő örül, azt vágom. Egyedül abban reménykedem, hogy a farkam nem fog nekiállni külön életet élni. Aztán meg pillanatok alatt dühös lesz. Oké, nem találtam el, hogy ezüst, de azért a bizsu nem lehetett ennyire sértő. Ja, hogy nem az a baja, na de amit a burámhoz vág, na azzal teljesen meglep. Nem elég, hogy skalpolni akar, de ez... ez? -Milyen ruhát cukorfalat? Azt nem mondtad, hogy kígyó éned is van, és a bőrömet kell levedlenem. Röhögni kezdek, mert ami miatt most pipa, az abszurd. Igen, ha kaptam volna ruhát, akkor azt mondom, oké, de az a rongy amit hozzám vágott és megpróbáltam felerőltetni, majd kedvességének köszönhetően szét is repedt, az egy dolog. Azt hiszem apuci megőrült, vagy amnéziás, de ruhája maximum neki van, azaz rajta, én meg gyakorlom a nudizmust, hogy ha ki kell mennem egy ilyen strandra ne érezzem már magam olyan szarul. Most valahogy az sem érdekel, hogy levágja a tincsemet, de remélem, elteszi ereklyének, beragasztja valami családi fotóalbumba, vagy valahová... röhögök. Vicces a fater, na. -Hú, szintet lépünk? Késdobálás jön? Alma nincs? Az nincs, kurva hamar rájövök, amikor azt a szart rajtam kezdi tesztelni, mennyire éles. Nem kellemes, sőt, pedig szenvedtem már el vágást, de ez semmihez sem fogható. Mintha elevenen égetnének, ettől még az is jobb volt, amikor kilapította a kulcscsontjaimat esküszöm, pedig az sem volt kutya. Mi van? Leszignóz, vagy mi a szösz? Tényleg, azt sem tudom, hogy hívják, de ha jól érzem, egy R betű készül, de nem sieti el, koncentrál. Tudom ám, megalkotja, aztán kiállít. -Nem tennél mellé egy plusz jelet és L betűt? Csak hogy teljes legyen a kép. Ne végezzünk már félmunkát kérem szépen. Érzem, ahogy a vérem folyni kezd lefelé, és ezzel egy baj van... ingerel. Művész ja. Mint Villon, akit a saját kora őrültnek tartott, aztán rájöttek arra később, hogy nem az. Azt hiszem padavanom is ilyen, de most valahogy nem tud érdekelni. Ez az egész kurvára fáj, bár nem annyira, mint amikor először szenvedtem... azaz most már tudom, átalakultam. Attól azért jobb, de beválik az, amitől tartottam. Sajnálatos módon a farkam ismét önálló életet éll, és áll mint a cövek. Legalább azt tudom, nem lettem impotens, ez is egy szempont. Lefényképezi, hihetetlen, de ez a minimum, és remélem, tényleg jól mutat, nem remegett meg a keze, mert ha igen, hát nem leszek boldog. -Kösz apuci, én is szeretlek. És itt hagy, de puszit is dob. Imádom, de tényleg. Viszont azt már kilogikáztam, hogy ha átalakulok, sokkal hamarabb regenerálódok. Legalábbis a törésemnél így volt, akkor itt is működnie kell. Mivel kanos vagyok, azt hiszem nem okoz problémát, hogy megtegyem, és ha összehozom, hát így fogok fetrengeni a földön, amíg az ott el nem múlik.
Nem mozdul. Miért is gondoltam, hogy szófogadó lesz? Nem vágom. Makacs, akár csak én, de oké, akkor játszhatunk így is. Kényszerítem arra, hogy azt tegye, amit akarok. Nekem aztán tök mindegy, hogy magától vagy tőlem fog oda menni. A lényeg, hogy ott legyen. A pengét a kezembe veszem s a válászára csak a szemem forgatom meg. Vágom, hogy nem ostoba, mert ha az lenne, már régen a férgeket számolná a testében s nem kapott volna egy új életet, de nem kívánok erre válaszolni, inkább neki. Sokkal jobbat tartogatok a számára, bár lehet neki nem lesz akkor élvezet mint nekem, de szarni bele. Érdekel? Nem! Beszélni kezdek s bezony a fejéhez vágom a ruhás témát. Amint befejezi a mondatott, a kezem lendül az arcának s erőmet bevetve kap egy arcost. Nem érdekel az sem, ha a csini pofiját elfordítja, mert akkor is találkozik a kezem a testével. - Ne feleselj apáddal! Nem kapott ruhát? Hát mindjárt sírva fakadok ilyen apróságon. Vettem neki, az más kérdés, hogy nem hoztam be. Miért nem kérte vagy valami? Mindenre nekem kell gondolni? Elég nagy szája van ahhoz, hogy használni tudja. A lényeg azonban az, hogy ne magyarázzon, mikor éppen munkálkodni akarok és amúgy is én vagyok a teremtője. Az a minimum, hogy végig csókolja a lábamat! A további kérdését pedig meg sem hallom, vagyis úgy csinálok, mint aki nem hallja, mert nem vagyok süket még legalább is. Gondosan megrajzolom a kezdő betűmet, s nem kapkodom még egy kicsit sem. Nem hajt engem sem a török, sem a tatár, időm, mint a tenger. - Nem érdemled meg, hogy rárajzoljam. Vonom meg a vállamat, mert miért teljesíteném a kérését? Amúgy sincs semmi érdekes egy „L” betűben. Még egy nyamvadt görbület sincs benne. Amint készen van közelebb lépek büszkén. A pengén lévő vért pedig lenyalom, s úgy fordítom, hogy láthassa mit csináltam. Jobb híján, ez szolgál tükörként. Aztán pedig távozok.
* 7 nap *
Olyan bűz jön fel a pincéből, hogy már csavarja az orromat, de komolyan. Hát bocs, amiért nem építettem be neki egy zuhany kabint s most már én is bánom, amiért ez nem jutott eszembe. Azt hiszem itt az idő, hogy feljöjjön, ha másért nem akkor egy fürdésre. Le is mászok hozzá s kopogás nélkül nyitok be. Remélem nem éppen a farkával játszik, mert akkor ki is fordulok. láttam a múltkor milyen kemény lett s a vágya is meg csapot, de ezen is segítek neki, mert rendes vagyok. Oh, nem, dehogy én fogok neki ebben segédkezni. Nem vagyok langyos. - Felmegyünk, mert a szagod igazán egzotikus. Előre mondom, ha szépen viselkedsz, és nem pisiled tele a házam, akkor este részt vehetsz a buliban, amit rendezek. Már rám férne egy kiadós este, s tudom, hogy nem csak én vagyok ezzel így. Szoktam ilyen haláli bulikat szervezni s szó szerint értendő. Én elindulok ha jön akkor mutatom neki az utat, ha inkább bűzölögne akkor majd lehozom a slagot és kap egy kis hideg vizet. Nekem aztán nyolc. Csak ketten vagyunk a házba, mert a takarító személyzet ma kimenőt kapott. Nem kell, hogy szétszedje őket vagy megijedjenek, mert annyira nehéz jó munkaerőt találni, hogy ezt a kockázatot nem vállalom. Inkább kaptak egy szabad napot és hálásak lehetne érte. A pincéből az előszobába érkezünk s onnan az emelet felé megyek. Sorra veszem a lépcsőket, de a szemem rajta tartom a másikon, s ha valami váratlan dologra készül, akkor idejében el fogom kapni és rendre tanítóm. Mivel okos fiú, nem lesz itt gond. Az emeletre fel érve pedig jobbra kanyarodom s egy ajtó elölt állok meg. - Remélem, nem kell megmutatni és még rémlik valami, hogyan kell tisztálkodni, emberi módon. Bent mindent megtalálsz, amire szükséged van. Az én szobám ott van, ha kész vagy gyere be . Mutatok egy másik ajtóra, ahol aludni szoktam s sok mást is csinálni,d e ezt most nem részletezem. Az fürdő ajtaját benyomom, s én szépen elsétálok. Belépek a szobámba s leengedem a pajzsomat, hogy halljak mindent s tudjak figyelni rá. Nincs más dolgom mit várni, hogy kiélvezze a víz nyújtotta örömöket.
// a fürdőt úgy írod le ahogy szeretnéd. Szabad kezet adok. Lehet kád benne vagy zuhany kabin, teljesen mindegy. Bent pedig van neked ruha is, hogy észre veszed vagy nem, az rajtad múlik.//
Szegény apuci, azt hitte, hogy ugrok, mert azt mondta a kis szájával, hát nem. Én ugyan nem megyek sehová, nemrég jöttem onnan, alig pár napja, akkor majd biztosan lelkesen veszem birtokba a mászókát, mi? De megoldja, ügyes fiú, ha éppen nem bilincselne meg, még meg is tapsolnám, komolyan. Eddig a kutya sem irányított, erre tessék, egy pillanat alatt bebizonyítja, hogy az van amit ő mond. Ez már a beszarás határa, tiszta szerencse, hogy enni kajával nincs székelési ingerem. Az persze nem zavarja, hogy szomjan halok lassan, mert vödör az van, na de víz? Az smafu. A pengével szórakozik, és nem is értékeli a leleményességemet, még ilyet? Ma nincs humoránál a padavan, azt látom. A ruhát még mindig nem vágom, nem égtem le, nem vedlek, mit kellett volna még levennem? Erre mit csinál? Pofán vág. Csodálatos érzés, mert ha most fal mellett álltam volna, akkor kiviszem azt is, hát van benne szufla, szó se róla. -Tény volt, cukorfalat, tény. De kérnék a másik oldalra is egy löketet, hogy sztereóban csengjen a fülem, ha lehet. Fordítja a fene a fejét, kaptam már maflást nem egyet, nem kettőt, ha most ettől kielégült, akkor elkönyvelheti, örömet okoztam neki, de nem? Na jó, hát tojik a fejemre, akkor dolgozzon, de ha nem lesz mestermunka, szóvá fogom tenni, az biztos. Restaurálást fogok kérni rá, és garanciát, ha már tűröm kussban, hogy éget mint a fene, és minden bajom van tőle. De ragaszkodik az R betűjéhez, és hiába kérem az L-t mellé, még véletlenül sem... milyen egy makacs perszóna, hihetetlen. -Mit tegyek érte? Nyaljalak képen? Akkor csak jegyezd meg apuci, a te neved R-rel kezdődik, az enyém L-lel. Halál vicces, itt rohadok 5 napja, és azt sem tudom kicsoda. Na jó, ő sem tudja, én ki vagyok, de annyi baj legyen, a lényeg, hogy ismeretlen ismerős, aki lényegében a fater, én meg a kölyke. Marad cukorfalat meg padavan, az legalább illik hozzá, főleg ha legközelebb is berongyol rózsával a tálcán. Persze a késen látom, mit alkotott, meg a vér szagát is érzem, ami most azért nem zavar, mert kajáltam a jó előbb. És képes itt hagyni, hát, hogy oda ne szarjak már valahova, se jó éjt puszi, se semmi, panaszt nyújtok be, csak jöjjön erre. Addig viszont marad ez a regenerálódásos cucc, meg a pajzsos, na meg az, hogy megörvendeztethessem, ha sikerül pofáznom neki már kicsit hosszabban is. Mivel azt kitotóztam, hogy ha átalakulok, gyorsabban gyógyulnak a sebek, így ehhez a módszerhez folyamodok, úgy is kanos vagyok megint, akkor már nem mindegy? Hát de, maximum a vödröt fogom megkefélni, ha más nincs.
*7 nap*
Őrület, szomjas vagyok, nem kicsit, nagyon, és egy csepp víz sincs semerre, ráadásul még magamra se tudom borítani. Reklamálni fogok a kiszolgálásért, azért na. Halál jól elszórakozom ezzel a falhúzással, persze mégis hogyan teszteljem, ha nincs aki próbálkozna? Apucit szórakoztatom kedves üzenetekkel, de legtöbbször ami elhangzik, az a víz, a kefélés, a nők, és a víz, a víz meg a víz, és végül a hiányzik. Ha ezekre sem jelenik meg, akkor dobálni fogom a vödröt, vagy csörögni a játékszerével, hátha az egyikre lejön végre. És csoda történik, mert lecsörtet, de most totózhatom azt, melyikre? Az üzeneteimre, a vödörhajigálásra vagy a csörgésre? Mindegy, mert amikor jön, hát én vígan elégítem ki a mozgásigényemet, azaz éppen farkasalakban körözök a helyiségben, pofámban a már rég szétszedett felmosóval, hogy aztán azt elhajítva egy hatalmas ugrással kössek ki rajta, agyon nyalogatva a képét. Hát ennyire tudok neki örülni, ezt aztán értékelnie kell. ~Apuci, végre. Húha, haladok, már nem csak egyszavas mondatok mennek, csoda van, persze ha nem hallja éppen, hát vegyen hallókészüléket, vagy tudom is én. Felmegyünk... kapok vizet, hát erre már minimum csóválok, na de előtte kénytelen lesz megvárni, míg visszaváltozok, vagy így ügetek fel a fürdőbe. Márpedig türelmetlennek néz ki, és ha neki így jó, akkor maximum szőrt takarít utánam, mehetünk. Nem, nem óhajtok területet jelölni, vizet akarok, mert szivacsot köpök, és átmegyek vattacukorba a végén, csak egy hurkapálcát kell kérnem hozzá, és kész is. ~Nem kell pisilnem. Ráadásul én sem vagyok épp türelmes jelenleg, így bizony farkas alakban kocogok felfelé a lépcsőn, esküszöm jobb vagyok mint egy házőrző kutya. Hallom amit mond, néha morranok egyet, nekem az is buli lesz, ha végre egy zuhanyfülkét látok, vagy valami hasonlót, amiből víz folyik. Szökhetnék? Lehet, de nem őrültem meg, amennyire feltérképeztem a helyzetemet az elmúlt időszakban, hát nem éppen arra utal, hogy bármire is esélyem lenne. Meg aztán minek? Ha már sikerült életformát váltanom, és úgy van ahogy mondja, akkor nem indulok neki Velencének, mert a végén még pórázt is szerez nekem, aztán sétálhatunk szépen kedvünkre. És még kimurdelni sincs kedvem, tehát maradok, mindenki jobban jár, de én a legjobban, és talán egyszer végre eljutok odáig is, hogy Eve-nek üzenni tudjak, még nem a halakkal alszom, és betonmacim sincsen. Na de elérünk a fürdőig, és kinyílik az ajtó... kád is van, maga a kánaán, és kár, hogy ilyen alakban továbbra sem tudok vigyorogni, mert ötletem támad. Apuci mit szólna hozzá, ha így fürdenék meg, aztán átcaplatva a szobájába szépen kiráznám a bundám? El lenne ragadtatva tőlem, milyen ügyes vagyok, és máris mondhatná, hogy együtt fürdött velem. ~Megoldom, cukorfalat. Ha távozik, akkor elbíbelődök a visszaváltozással is kis ideig, aztán bevetem magam a zuhany alá. Sajnos manccsal marha nehezen nyitnám ki a csapot, így kénytelen vagyok, pedig lehet, ha elég szépen nézek apucira, akkor megszán, és beemel a kádba, megnyitja nekem, és ilyesmi. Na de mindegy, most már nem szórakozom ezzel, örüljek, hogy találkozhatok a vízzel. Ezért még képen fogom nyalni, csak jussak ki innen. Vedeléssel kezdek, mert a vízháztartásom valahol a pincében hagytam egy héttel ezelőtt, és szomjas vagyok, tehát amit padavanom hall, hogy a víz folyik, de nem érkezik le sehova, azaz igen, egyenesen belém. Egyből kisimultabbnak érzem magam, tehát jöhet a tisztálkodási része, ami azt hiszem most nálam sem két percben merül ki. Közben üzenetekkel szórakoztatom cukorfalatot, nehogy kijöjjek a gyakorlatból. Megdicsérem a vizet, és amit csak lehet, és olyan kis rendes vagyok, hogy azt is tudatom vele, éppen hol járok a folyamatban. Mert azt muszáj, lássa, én megtanultam a tisztálkodás minden csínyját, nem csalok, nem végzek félmunkát. Tényleg minden van, na de nem pacsuli hegyeket akarok, csak egy mezei tusfürdőt, vizet, valami szivacsot, és kész. Valóban kiélvezem minden pillanatát, mert ha abból indulok ki, hogy egy hétig csak vödörrel gurigázhattam, hát jobban teszem, ha beosztom. Vagyis vedeléssel zárok, aztán jöhet a törölköző... meg valami gönc, ami csodák csodájára még rám is jó. Aha, erről a ruháról beszélt, amit le kellett volna vennem, értem én. Mivel a végletekig nem tudok fürdeni, úgy döntök, végeztem, és szépen áttrappolok apucihoz, hogy illatos felhőz húzva magam után tudassam vele, ennyi. Vagyis a szobába megyek, már ha volt olyan kedves és meginvitált. -Most mi a következő lépés, apuci? Megtaláltam azt a ruhát, amit le kellett volna vennem, hogy ne szakadjon szét. Képzeld, egyben van. Akkor most kapok buksisimit? Nekidőlök az ajtófélfának, nem lépek be, csak várok. Mondjuk lehet, megkérdezném tőle, hova tette a telefonomat? Persze nem adná oda, tudom én, mert ma bulit tart. Pedig csak egy nyamvadt üzenetet akarnék írni Eve-nek, nem többet.
Annyira tud nekem ez a gyerek örülni, hogy ha nem jégből lenne a szívem, akkor a még a könnyem is kicsordulna. Valszeg unatkozik, de megkel tanulnia, hogy az időt hasznosan kell eltölteni. Legalább gyakorolja a kommunikációt még akkor is ha nem kap választ. Leszoktam engedi a pajzsomat, de mikor kezd idegesíteni, akkor csak simán felhúzom és kész. Nem várom meg míg vissza változik, mert semmi kedvem nincs malmozni addig. Szőrös lesz minden? Inkább mint büdös. Azért van a takarítónő, hogy feltakarítsa a mocskot, jelen esetben a szőrt. - Ezt örömmel hallom. Ha elkezdené összepisili a házat nagyon zabos lennék, mert ezek az antik tárgyak nem arra vannak, hogy holmi farkas rádobja a sárgáját. nem mintha ideges lennék, de ez azért megnyugtat egy kicsit. Elindulunk a emelet felé s a cél a fürdő. Tudom, hogy szomjas, azt meg érzem, hogy büdös. Örüljön, hogy ennyire kegyes vagyok. Egy farkasnak tűrni kell s ezt elég jól csinálja a kölyök. Nade nekem van jobb dolgom is mint asszisztálni neki, ezért lelépek s elnyúlok az ágyamon. Hallom, ahogy a víz folyni kezd, de a verődés elmarad. Egy mosoly kúszik az arcomra s az én születésem jut az eszembe. A kölyköt hagyom hadd élvezze a víz nyújtotta örömöket. Az üzenetei megzavarják a képeket a fejembe, de csak akkor húzom fel a pajzsomat mikor a hasát kezdi el mosni. A többire nem vagyok kíváncsi, köszönöm szépen. Nem mintha eddig az lettem volna. Egyébként azt hiszem magammal tettem jót, mikor beharaptam ezt a gyereket, mert a bátyám hangja teljesen megszűnt a fejembe. Lehet megörültem volna vagy kitudja. A lényeg azonban az, hogy teljesen jól vagyok és nagyon élvezem ezt az apa szerepet. May ha megunom, akkor eldobom a gyereket, de amíg szórakoztat addig a gondját viselem. Az ajtóm nyitva van, így amint hallom a lépteit oda is fordulok. A szavaira vigyorgok egy sort s az órámra pillantok. - Hát persze, ha ez minden vágyad illatos pillecukrom vagy hívjalak inkább kicsi „L”-nek? a-a a pillecukor sokkal jobban tetszik. A következő? Takarítás! Csináltál egy kis mocskot lent, szóval azt helyre hozod. Aztán eszünk az asztalnál és jön a party. Az erődet tartalékold azért estére, én is azt teszem. Ásítok is egyet s eszem ágában sincs kikelni az ágyból. Keresse meg amire szüksége van, s fedezze fel a házat. Természetesen az emeleti szobák mind zárva vannak, hogy oda ne jusson be csak úgy. Persze ha leleményes… - Lódulj, hagy pihenni! Szépen megfordulok a másik oldalamra, mint aki aludni készül. Persze figyelek. Kíváncsi vagyok, merre mászkál vagy mit fog csinálni. Kicsit hiperaktív ez a gyerek, de az apjai is ilyen volt, szóval mást nem várok. Tényleg pihenni akarok ezért ha nem rosszalkodik vagy nem zargat üzenetekkel akkor alszom is pár órát. Igen, kapott egy kis szabadságot a házban, vagy mondhatnám éppen tesztelem s ha tényleg nem idióta akkor nem lesz gond.
Ha megcsinálta a takarítást lent, akkor vacsorázhatunk. Én nem tudok főzni, de mire van a házhoz szállítás ha nem erre? Ma egy kis olasz lesz a vacsi, ha már ebben a csodás országban vagyunk. Amúgy is imádom. Amint csenget a futár, már megyek is és átveszem a kaját. Az étkezőbe viszem be rögtön. ~ Bambino kaja van~ Küldöm neki, s mire ideér, (hacsak nem téblábol az ajtón a csengő miatt) az ételt tányérra teszem. Majd helyet foglalok s megvárom, amíg a vakarcs is szépen leül enni. Ha nem jön, akkor egyedül eszem nekem aztán mindegy. Mondjuk nem lennék egyedül, mert a családi portré ott virít a falon. Papa, mama, gyerekek. ár, hogy én akkor még nem éltem, mert akkor én is rajta lennék. Mikor megvettem a házat akkor találtam eldugva. Gondolom valamelyik nővérkém mentette meg fatertól. Én pedig úgy gondoltam, hogy itt van a legjobb helye. Még is hova kellett volna raknom? A pincében még sem tarthatom a családi képet. Kár, hogy nincs több csak ez az egy. Ezért is kapott kihangsúlyozást a falon. Hagyjuk a családot. Egy szót sem szólók kaja közben, mert nem sok kedvem van beszélgetni most. Egyébként sem beszélek teli szájjal. Igazából semmit nem tudok róla, de még a nevét sem. A név mulandó s majd úgy is ujjat fog kapni, amit majd a keresztapja ad neki. Ennyi tisztelet jár a bátyámnak nem? - Van valami kedvenc italod Bambino? Én az erős piákat részesítem előnyben. Vonom meg a vállamat s felállok az asztaltól és meg sem állok a mini bár elé. Én a magam részemről Whisky-t fogok inni, mert azt szeretem, de ez nem jelenti azt, hogy csak azt tartok itthon. Ennyire azért nem vagyok önző. A vállam fölött sandítok rá, hogy mit akar inni. Nem kötelező, ha nem kívánja, bár ha már buli van, akkor miért ne? Kinek a pap, kinek a ministráns! A lényeg, hogy az üveget nem fogom vissza tenni a helyére, mert alkoholra szomjazom. Amíg ide érnek a vendégek addig inni kell, mert nekünk nem kell kímélni a májat! Mily szerencse nem? - Mivel kerested a kenyered gyerek, mert hogy nem táncos voltál az is biztos. Igen, egy kicsit próbálom megismerni ha már így hozta a sors, hogy a családom része lett. Nem vagyok én sem hülye, biztos, hogy valami bérgyilkos vagy fejvadász volt, mert amint láttam a sikátorba az erre enged következtetni, de vajon más buliba is benne volt vagy sem? Ez itt a kérdés! Az is lehet valami maffiózó a fazon, bár a gorillák hiányoznak mellőle. Kényelemesen helyet foglalok a székben s iszogatás közben figyelek a másikra. Ez az első alkalom, hogy úgy mond emberi módon próbálok közeledni felé.
Már hogy a fenébe ne örülnék neki, amikor olyan régen láttam, azaz két napja? Még jó, hogy képen nyalom, mert a vödröt és a felmosó nyelet is meguntam már, azok nem mozognak, csak ha elhajítom őket, hogy nagyot koppanjanak. Jobb híján gyakoroltam, mert arra magam is kurva gyorsan rájöttem, hogy ha nem teszem, akkor eddig éltem. Apuci nem szarozik, ha nem válok be, akkor bizony megnyúz és élve temet el valamerre, tehát marad a második megoldás, vagyis bebizonyítom, érdemes volt nem legót csinálnia belőlem. Amit láttam belőle, igen, ezt még a hasznomra is tudom fordítani a melóban, akkor meg hülye lennék nem élni a lehetőséggel. Az más kérdés, hogy rohadtul nem tudom, hol tartok, mert padavan nem reagál, vagyis csak tippelni tudok, ahogy minden mással is. Semmi kedvem változtatni az alakomon, azonnal ügetek felfelé, mert akkor előbb jutok vízhez, és most csak ez számít. Hogy örül nekem, hogy nem kell vizelnem, hát na, ezért jár egy csóva. ~Látod? Nem kell seggpelus. Apró örömök, szobatiszta vagyok, na erre varrjál gombot apuci, erre, ne másra. Nagyon rendes, és nem akar bepakolni sem a kádba, sem megmosni a hátamat, mint a szülő a kölykének, vagyis magamra hagy. Pedig megnézte volna, mit szól hozzá, ha enged egy kis vizet a kádba, én meg ezerrel beugrok, szépen lelocsolva őt is... hát nem jön be, pedig na.... összefröcsköltem volna szívesen, csak úgy, mert szeretem. Viszont egyedül vagyok, és nincs kedvem állkapoccsal pakolgatni, így marad az emberi alakban való fürdés, stand up comedy-vel fűszerezve, apuci had élvezze az előadást. Hamar végzek, miután kicsit megtoltam a vízszámláját, így máris a szobaajtóban szórakoztatom, nehogy elfelejtse, vagyok. -Hja, az L vagyok én, te meg az R. Aztán játszunk Men in blacket, de a napszemüveg nekem sokkal jobban áll, előre szólok. Ne is próbálkozz, cukorfalat. Tényleg? Ha hagytál volna ott labdát, vagy valamit, akkor lehet, nem szedek szét semmit. Kapok hozzá valamit, vagy oldjam meg magam? Nagyfiú vagyok, ne fáradj, apuci, te már öreg. Betakarjalak? Jó éjt puszi? Valami? Takarítás, hát mi vagyok én? Bejárónő? Esküszöm, a mászókáját is lesúrolom, aztán beállítom neki ide a szoba kellős közepére, hogy mindig lássa. Na de nem várom meg, míg hozzám vág valamit, így ott hagyom a szobában, aztán beszerzem amit kell, és levágtatok visszafelé, hogy eltakarítsam a romhalmazt. Ja, hogy az asztalt is megrágtam végül? Hát na, majd azt mondom, fogazatot váltottam.
Takarítás... oké, de mégis mivel? A felmosót szétszedtem, a vödör sincs épségben, de sebaj, nagyfiú vagyok, megoldom a kérdést, azaz mindent összeszedek, amit találok, és mint egy szobafestő-mázoló, úgy indulok lefelé, csak létrám nincs. Az már külön öröm, ha nem kell visszamennem a pincébe, hogy ott kergessem a saját farkamat. Na jó, nem viszem túlzásba, de sikerül a seprűt is beazonosítanom, és összehúzom a port... meg a többit, amit felaprítottam. Aztán kiborítom a vizet, és felmosok. Azaz most már uszodám is van, csak a felmosószer kell rá, és habzik is, mint a veszedelem. Sebaj, ezzel is lehet szórakozni, de most felszedem a vizet, és csillog minden, padavannak egy szava sem lehet. Elszórakozok én ezzel is, még a mászókáját is letörlöm, hogy nehogy rozsdás maradjon. Már épp kifogyok a munkából, amikor üzen nekem... hát nekem sem kell több, minden repül a kezemből. ~Reppenek cukorfalat. Azaz szinte már ott is vagyok, de hogy lássa, nem kedvelem a bezártságot, kézmosással nyitok. Jó pont... nekem. Utálom a mocskot, és ha nem muszáj, akkor nem folytatnám az egy hetes tortúrát a vödörrel. Bár egész jól összebarátkoztunk, igaz, itt-ott kilyukasztottam, de annyi baj legyen. Nem tetszett a színe, de a hangja... imádtam dobálni, olyan jól szólt a falon. Most viszont kaja van, és nekem sincs kedvem beszélgetni, elvégre éhes vagyok, de most marha rendes, késsel és villával eszem. Csoda történt, nem felejtettem még el. Már ezen is el kellene ámulnom, aztán bejelentenem, hogy újat tanultam ma. És akkor megtörténik a második csoda, bal lábbal felkelt cukorfalatom megszólal. -Hogyne, ifjú padavan, minden ami árt. Szó szerinte, de főleg most, csak nehogy vizet hozzon, azt ittam már eleget, és most már magam is megtalálom, ha nem zárja el. Whiskey... bólintok rá, az elég erős lesz most, azt hiszem, de már ezt sem tudom, mert a vérért nem voltam oda fogyasztásilag, még ha a késeimet előszeretettel is nyaltam le. Abban jó vagyok, a nyelvemet egyszer sem vágtam ketté. Mivel foglalkoztam? Erre aztán már én is felvonom a szemöldökömet, na mivel? Biztos sztriptíz táncos voltam, csak új vonalat képviseltem. -Tippelj, apuci. Tudod, mit alkottam az építkezésen, nem kérdés. Azt is tudom, miért tudod, az a pár csepp vér is elég volt neked. Nem hiszem, hogy mellélőnél, legfőképpen azzal. Ha mégsem találod el, akkor művész vagy. Titkárnőnek elég szar lennék. Mivel nem két napot fogunk együtt tölteni a jelek szerint, hanem sokkal többet, hát minek titkoljam, hogy bizony ölök, takarítok, és nem a legális tevékenységeim szaporítják a sort? Az alvilágban előbb feltalálom magam mint máshol, de egyelőre nem fejtem ki részletesebben a körömet, ha érdekli, úgy is rákérdez. -Mióta űzöd az ipart? Igen, érdekel, mégis mióta játszadozik a szőrös változatával is, mert ugyan én eddig egy példányt sem láttam belőlük, de azért sejtem, hogy nem a sikátor volt az első alkalom nála sem. Azaz nem farkas szűz. De verekedésben sem utolsó, azt is láttam, sőt... profi, tehát ha jó a tippem, akkor bizony tényleg szakmabeli.
A gyerekem de már maga is rájött, hogy ez nem olyan édesen cukros kapcsolat mint a milyen. Alapból nem vagyok édes és nem azért teremtettem, hogy legyen kit ölelgetni s ápolgatni. Szóval ilyenre aztán vágyhat, mert ebben nem lesz része tőlem sőt mi több a bátyámtól sem. Fel kell készítenem majd a nagy találkozásra, mert ha ott elbukik, akkor meghal. Még ha Carlo a rám való tekintettel nem is ölné meg, én megteszem, mert akkor nincs helye köztünk. Erős él, gyenge meg táplálja a földet. Ez így van rendjén. Amint végez, már újból zaklat de csak legyintek felé. Oldja meg ahogy akarja és puszi nélkül is képes vagyok aludni. Szóval csinálja, meg amit mondtam. Kaja idő van, mert nem sokára jönnek a csajok, aminek tudom hogy örülni fog. Mondjuk úgy ez az ajándék amiért ilyen gyorsan tanul. Hát nem vagyok gondos, kedves s rendes szülője? Szerintem teljes mértékben. Miután minden bemászott az arcba egy kis ital után kell nyúlni, mert jól esik ilyenkor az embernek, hát még a farkasnak. Nem zárom kulcsra a szekrényt, így ha a későbbiekben bűnözni akarnak akkor tessék. Én aztán nem sajnálom. Töltök neki is egy pohárral s közben kérdezek, mert azt sem mindegy, hogy mihez ért vagyis mire fogom tudni használni. A válaszára megcsóválom a fejemet. - Bambino, részletek érdekelnek, nem az amit tudok. Kapcsolatok? Üzletág? Fegyverek? Városok és minden ami fontos lehet. Most mi nem világos? Ennyire hülyének néz? Ez azért elég meredek, mert még is csak én vagyok az öregebb, tapasztaltabb s idősebb is. Szóval van jó pár év mögöttem és ennyire sötét nem vagyok. Bele iszok a poharamba s eltöprengek a válaszon. - Húúúú mióta is vagyok farkas? 341 vagyis 342 éve vagyok ezen a bolygón. Sok minden voltam már és sok mindenbe bele szagoltam. Azonban a zenélés örök nálam. A gitár a sarokban nem véletlen. Bökök a fejemmel a gitárom felé és Ő az én örök szerelmem. Persze a zongorát is kedvelem, de nem annyira, mint a másik hangszert. - Családod van? Csak mert őket többet nem láthatod. A múltad lezárult s senkivel nem léphetsz kapcsolatba. Jegyzem meg komolyan, mert ha megtenné, csak bonyodalmat szülne, az pedig nem kell. Figyelem a rezdüléseit, mert kíváncsi vagyok ez, hogy érinti. Ismét bele iszok az italomba. A csengő megszólal mely nem jelent mást, minthogy megjöttek a vendégek. Vigyorogva állok fel az asztaltól s megyek a bejárathoz. Amint meg van mindenki visszamászunk a gyerekhez. - Ajándék neked. Nem tudtam melyik fajtát szereteted, így kértem neked mindegyikből. Ő az enyém. Mutatok egy gazella vékony, vörös hajú nőre, aki a jobbomon áll. Nos, a lányokon csak egy falatnyi ruha van, de ez sem véletlen. Hát igen, kurvák, de legalább nem azok az útszéliek. Tiszták, ápoltak és szexik. Ha pedig végig néz a lányokon, akkor találhat véknyat és közepes testalkatút. Hajszínben pedig fekete, szőke, barna és vörös. Igen, mind a négy csaj az övé, nekem egy is elég, mert mint mondta öreg vagyok. Áhhhh nem, még nagyon is fiatal vagyok, de ahogy láttam nem én szorulok arra, hogy kielégítsenek. - Mr L., ha már eszembe jutottad a filmet. A rézf@szú bagoly tenne a pokolba, hát alkoholt a csajoknak! Milyen házigazda vagy gyerek?! A lányok pedig helyet foglalnak az asztalnál s mindegyik képes felfalni a fiút. Ez a munkájuk, bár tény, hogy nem egy csúnya gyerek ezzel a spanyol beütéssel ami van neki. Érzem a lányokon, hogy nem csak munka lesz ez számukra, hanem tényleg akarják, s ezt Bambino is érezheti, a vágyat. - Szétszedheted őket, el van intézve minden. Ha akarja meg is eheti őket, legalább megízleli milyen az emberi étek. Egy farkas haveromtól szoktam őket rendelni, s bizony benne van a járulékos veszteség az árba, de mindent a gyerekért ugyebár. A pia folyik, a hangulat jó, s most jött el az idő, hogy én elvonuljak a kis vörössel, amit meg is teszek. Az emeletre sétálunk s becsukjuk az ajtót. Bambino pedig tényleg azt csinál amit csak akar. Megdughatja, megölheti vagy kombinálhatja is az élvezeteket. Ami neki belefér, engem nem érdekel csak a ház maradjon egyben.
Már a sikátorban is rájöttem, apuci nem az a kedves bárány, meg a piroska, aki mindenkire mosolyog, és nem hazudtolja meg magát, ezt a pincében is észrevettem, amikor a nem létező ruhát követelte rajtam. Persze ha előbb vág az eszem, akkor közlöm vele, ez a király új ruhája, szokjon hozzá, de elhagytam, így is kissé zabosnak tűnt. Még azt is sikerült felfognom, hogy vagy rohadt gyorsan megtanulom amiket magyaráz, vagy kicsinál egy pillanat alatt, tehát választásom nem lévén az előbbit támogattam. Miért ne fordíthatnám akkor a saját hasznomra is az egészet? Lehet, nem vagyok Einstein, de ha kaptam egy második esélyt, nem tépett darabokra, akkor élek is vele. Remélem. A vacsorához normálisan felöltöztem, egy szava sem lehet, és még azt is megmutatom, tudok enni késsel és villával is, nem kell partedli, most nem. Kérdez, én meg válaszolok a magam módján, naná, hogy nem elégedett vele. Oké, ha komolyan dumálni akar, akkor legyen. -Apuci, ne morogj, nem áll jól neked, tudom, hogy nem vagy hülye, csak annyira beteg, mint én. Vagy fordítva. Nos, van egy hivatalosnak mondott foglalkozásom, zenész vagyok, gitáron játszom. Ez az alibim. Emellett, illetve fő tevékenységben bérgyilkos vagyok, vagy ha kell nyomokat tüntetek el, takarítok. Ehhez értek. Ide Fairbanksből jöttem éppen, de a kapcsolataimat Londonban építettem ki, ott Cassius néven vagyok ismert, illetve az alvilági körökben. Ezzel foglalkozom, ennyi. Ezt akarta, elmondtam, és kivételesen nem poénkodtam, nem rizsáztam, ezek a tények, a száraz tények. Nagyon remélem, nem akar belőlem zongoristát, mert azt nem kedvelem, és véletlenül a kezemben marad néhány billentyű. Csak úgy, emlékül, és lehet, akkor bepöccen, vagy nem. -Mennyi? Most viccelsz cukorfalat? 340 felett jársz? Mi vagy te? Sportverda? A gitár nyerő. Leesik az állam, hát ezt nem gondoltam volna róla, hozzá képest még sihedernek is fiatal vagyok, inkább a bébikorban. Csak ne hozzon nekem cumisüveget, mert esküszöm, azzal fogom boldogítani. A gitárra viszont odafordulok, szép darab, és látszik, vigyáznak rá. Erre már elvigyorodok, mert ha más nem is, de legalább ez közös. Na jó, prímán bunyózik az öreg, azt is el kell ismerni. -Az van. Asszony, kettő is, 8 gyerek, 4 kutya, 3 macska, 6 kerék, 4 a kocsinak, 2 a motornak, meg én. Aha, mert tuti családom van, ha ilyen melót űzök, hát persze apuci, persze. Szeretem a nagy családot, elvégre spanyol vagyok, de nem vagyok barom. Szóval családom a szülők, de nem tartjuk a kapcsolatot, egyvalaki van csak, és ha elhoztad a telefonomat, akkor szerintem keresett egy párszor. Eve. Ő barát, mintha a húgom lenne, vagy ilyesmi, és ne forgasd ki a szavaimat, nincs köztünk egyéb, azaz nem reggel húgom, este dugom. Ő fontos a számomra, más nem. Elméletben ő is Fairbanksben van. Ha már nem adod vissza a telefonomat, annyit üzenj neki, hogy élek, megteszed? A kép legalább sikerült? Hány csillagos? Eve, no igen, tudom, hogy aggódik, és szerintem azt hiszi, már halott vagyok, de nem tudtam értesíteni eddig. Maximum ha nemet mond... hát majd megoldom másképp, de legalább azt tudja már, nem murdeltem meg, nem kapja meg a véremet csomagban, nem kell búvárkommandót hívnia, hogy előkerítsen. Nem léphetek kapcsolatba senkivel, na puff neki, csodás lesz, bár Fairbanksben amúgy se nagyon ismertem senkit, de már értem a furcsaságok okát. Persze még mindig érdekel, hogy mit kaptam le ott a sikátorban, elárulja, nyalintani fogom. Komolyan. Aztán csöngetnek, így pillanatok alatt befejezem a kaját, mert vendégek előtt nincs kedvem zabálni. Na de hogy a vendégek jórészt nők... ez nem ér. Igen csúnyán nézek padavanra, mert ez nem más, mint kínzás, de amikor kinyögi, hogy ajándék nekem, hát csóválnék, ha nem ember alakban álldogálnék, és most mg attól is visszatartom magam, hogy végignyaljam a borostás képét. Még itt félreértik. -Nekem? Imádlak, komolyan mondom. A latinos vért szeretem, azon belül pedig... mindegy. Azon kívül is. Mennyire ajándék? Teljesen? Vigyorogva szemlélem a lányokat, padavanom kapni fog egy a világ legjobb apukája bögrét, kispárnát vagy akármit, ez tuti. Ennyire gáz lett volna, hogy simán felállt a farkam? Beszarok, na de mindegy, most már nem csak egy vödör társaságát élvezhetem. Már ha nem jelenti be, hogy ennyi volt a szórakozás, ennyire nem lehet kegyetlen, de csak nem, hát ő is hímnemű. Ha megteszi, esküszöm úgy beleharapok, de úgy, hogy az sem érdekel, ha utána elviszi a fogsoromat is. Majd lesz másik. -Mr. R, még fel kell ocsúdnom, ez is bűn? Megyek már, megyek, de a bagoly nem kell, pláne ha rézf@szú, mert hamar korrodálódik a víz hatására. Bólintok, hát hagyjon már bagollyal, amikor itt nők vannak. Ki vagyok éhezve, hát nem nyilvánvaló? De, csak nem mondhatom azt, apuci, kefélni akarok, mert már minden bajom van, és vagy hozol guminőt, vagy nem tudom, mit csinálsz, de a kanosságom nem múlik. Segítséget meg személyesen nem kérnék, ha lehet, tőle nem, bár nem is rossz szívatás. Ha már ő a faterom, akkor igenis tessék segíteni rajtam. Hm... ezzel egyszer elő fogok állni, megnézem, milyen képet vág. Ám nem most, mert gondolt rám, és nem egy nőt hozott, hanem 4-et. Egy szavam sem lehet, rendes fickó. Piát is töltök mindenkinek, aztán ülök csak vissza az asztalhoz. Az az érzésem, jól fogunk szórakozni, érdekes megtapasztalni az idegenektől származó érzéseket, amit eddig csak padaban mutatott meg. Vágyakoznak... kemény, nem gondoltam volna, hogy ezt lehet érezni, vagyis egy héttel ezelőttig nem, most már tudom, és be is azonosítom, ami azt jelenti, tényleg haladok. -Csak így? Jó szórakozást, és kösz. Nem gyenge a fater, meg kell hagyni. Szétszedhetem őket... szó szerint, és ez ugye nekem már mást jelent, mint jelentett annak idején. Na de nem tudom, mire hogyan reagálok, lehet,az lesz a vége, ha már így felkészített rá burkoltan. Mivel apuci elvonul, hát én sem húznám az időt, ha lehet, több mint egy hete nem voltam senkivel, feszít a vágy, dolgozik a tesztoszteron. Viszont ha nem probléma, én a pincét választom, ha beüt a kraft, akkor ott csak könnyebb takarítani. Levonulok a lányokkal némi pia társaságában, és akkor mehet a buli. Leveszem a ruhámat, azaz leszedik rólam, legalább már ezért nem fogok kapni, hát nem vagyok ügyes? Dehogynem. Az éjszaka azt hiszem jól telik el, nem hagyom ki egyik lányt sem, mert nem, és ha jön az ösztön, azaz megint eljutok odáig, hogy bizony előtör belőlem a szőrösebbik énem... C'est la vie, mert egy darabig semmi gond nincs, tudom, aztán elborul minden.
* Pár órával később *
Amikor magamhoz térek, minden csupa vér körülöttem, én is, a padló is, na meg éppen egy emberi lábat fogok a pofámban. Na de hol a többi része? És hol vannak a lányok? Rá kell jönnöm, hogy nem tudtam megállni az átalakulást, és szépen csendben -vagy nem is olyan csendben, mert mintha sikoltozások lettek volna- de eltettem mindenkit láb alól. Na ez a szar ügy, azt hiszem. Körbe sem kell néznem, hogy tudjam, élő ember itt nincs, de annál több maradvány és mocsok. Ez a piszkos munka cukorfalat, ez az, ez tényleg az. Leülök a hátsómra, de a lábat elfelejtem kiköpni, és azt hiszem most jobb, ha szólok padavannak, hogy kellene valami zsák, vagy kemence vagy tudom is én mi. ~Apuci, baj van. Nincs meg mindenki, azaz nem tudom, mi kihez tartozik. Remélem hallja, mert ha nem, akkor reggelig itt fogok ülni, és váltogathatom a testrészeket, melyiknél görcsöl be a pofám. Ott egy kéz, meg egy fej, meg... az mi? Belek? Ha fel tudnám vonni a szemöldökömet most, akkor megtenném, de rájövök, hogy az a kisebbik gond, hogy sok kicsi darabban tudok elszámolni a lányokkal. ~Víz is kellene. Minden úszik a vérben, átfestettem a pincét. Azt hiszem apuci ettől nem lesz boldog, bár azt mondta, szétszedhetem őket. Nem vagyok szófogadó? Na ugye, hogy ugye? Betartottam az utasítást, és ahogy elnézem, mindenkit szétkaptam, de hogy milyen sorrendben? Na azt már nem. Ciki. Türelmesen ülök az ajtóval szemben, a lábat továbbra sem köpöm ki, úgy várom a cukorfalatot, hogy lefáradjon ide vegyvédelmi felszerelésben.
Igen, nagyon ritkán komoly is tudok lenni, ami tudom, hogy meglepő, de van ilyen is. Komolyan érdekel a sötét múltja, bár azok után amit mond, csak szürkének lehet nevezni. Mondjuk a bókja tetszik, melyet egy mosollyal adok a tudtára. Jaj dehogy az a mézes mázos fajta. Olyat is tudnék, ha éppen érdekemben állna, de itt csak magunk vagyunk, így a 100 wattos mosolyom veszem elő. Ezzel a fogsorral embert is lehetne ölni s nem csak feltételes, mert már volt rá példa. Tetszik amit hallok s most már értem, hogy miért lehet profinak nevezni. Amint meg említi, hogy honnan jött ide a mosolyom annyira széles lesz, hogy simán játszhatnék a Batman filmben. Kurva jó Joker lennék ezzel a mosollyal. - Kicsi a világ. Fairbanks....ismerem, jártam már ott. Cassius? Még soha nem hallottam, bár nincs annyira erős kapcsolatom arra, illetve most már van. Kacsintok a kölyökre, mert ebben nem kell változnia. Jó ha van kapcsolata s mozog az alvilágban. Főleg, hogy most már hozzám tartozik a srác. Egyre jobban meg vagyok győzve arról, hogy jó választás volt ez a spanyol fene gyerek. Azon nem csodálkozom, hogy meglepte a korom. - 340 felett, igen. Egyedi gyártmány, luxus kiadásban egész pontosan. Szép kort megéltem nem tagadom és sok farkas erről csak álmodozhat. Mi a titka? Nem álomvilágban kell lenni ez ennyire egyszerű. Semmit nem bántam meg farkas létem alatt, s mindent ugyan így tennék. A felsorolására elvigyorodom. Csalódtam volna benne, ha azt mondja van 3 bambinója és stb. Szóba kerül az a csaj akit Eve-nek vagy hogy hívnak s emlékszem rá, mert biza váltottunk pár üzit. Erről mélyen hallgatok természetesen. Sőt mi több a csaj is ott van ahol a bátyám s most már biztosan tudom, hogy ki az a Balázs. Kicsi a világ. - Sajnos nem tudtam megnézni, mert ráültem a telefonra. Összetört. A kártyád mondjuk még meg van, de ahhoz kéne egy készülék..... Biggyesztem le az ajkaimat. Valóban összetört, csak nem ültem rá, hanem ráugrottam, de ez már részlet kérdés. Egyelőre nem írhat a csajnak s az lenne a legjobb ha elfelejtené. - El kell felejtened, mert ember, te pedig felsőbbrendű lény lettél. Ne keveredj a pórnéppel. Amúgy sem vezet az utunk arra. Hazugság, mert hamarosan arra fog, de ezt neki nem kell tudni. Nem fogom engedni, hogy találkozzon vele. Az oka is meg van, de nem fejtem ki. Okos gyerek rájön magától s mint mondottam felsőbbrendűek vagyunk. A csengő az, mely félbe szakítja a csodás eszmecserénket, de itt az idő egy kis szórakozásnak. A lányok bejönnek s a pajzsomat leeresztem, hogy lássam mennyire örül a kölyök. Hát komolyan mondom mindjárt sírva fakadok attól az örömtől, mely benne tombol. Naaaa jóóóóól van, azért elsírni még sem fogom. - Teljesen ajándék. Azt teszel vagy csinálsz amit csak akarsz vagy éppen tudsz. Mit nem ért azon, hogy ajándék? Tőlem kapja, mert jól teljesít és amúgy is tele van már azzal a zacskóm, hogy érzem, látom a vágyát. legalább pár napig nyugtom lesz s remélhetőleg nem bombáz gondolatba azzal a sok szarral amivel szokott. Nem idegesít csak néha zavar, hogy nem lehetek egyedül a fejembe. Most, hogy végre lehetnék, mert a bratyi kussol. Csak nevetek a válaszán és a baglyot kihúzom a listáról. Végre piát is kapunk amit nem sajnálok magamba tölteni s itt az ideje annak is, hogy megtegyem a kötelességemet a nővel.
* Pár órával később *
Már nem számolom, hányadik menetnek állunk neki. A kicsi Raffy ma nagyon aktív, de ez nem meglepő. Az egész ház vágyban úszik. Nem nehéz feltornászni a farkas kedvét így. A nő pedig teszi a dolgát, mert ezért van itt. A lepedő nem csak nedvességben, de már vérben is úszik. Hát nah, szeretem a vért, az emberit meg különösen, de nem ölöm meg az ágyasom. Vele szoktam lenni általában s jobb szeretem ha másnap vagy egy hét múlva is életben van. Ez most igazából teljesen lényegtelen, mert éppen ismét bele vetjük magunkat a jóba, illetve alakulna a dolog, ha nem zargatna a kölyök egy üzenettel. ~ És most ezzel mit kezdjek? Várd meg míg befejezem, aztán foglalkozom veled.~ Küldöm neki vissza, mert ne zavarjon már mikor pont azt csinálom. Várja ki a sorát, s ezt komolyan is gondolom. Felhúzom a pajzsomat, így nem jön be több üzenet. Amint végeztem, ami volt egy jó fél óra, lemászok hozzá. Tisztán érzem a vérszagot, s amint benyitok a szemem komolyan fátyolos lesz, de gyorsan helyre rakom magamat. - Takaríts össze! Minek kellek ehhez. Azt mondtad profi vagy. Ha azt a tagot eltünteted, ez sem lehet gond vagy gyenge vagy és még sem vagy elég jó? Hangom erősen cseng annak ellenére, hogy a jég szívem felolvadta látványtól. Valóban nem értem, miért kellek ehhez. Azt ecsetelte az imént, hogy profi. Ez eltűnt volna, csak azért mert farkas lett? Az elég gáz lenne. Ahogy szokták ezt mondani én mosom kezeimet. Szétszedte, akkor takarítson is a műve után. Amint a zongorára téved a tekintetem a szívem ismét jegessé dermed. - Hogy a vért, hogy tünteted, el nem érdekel, csak nem akarom a falon látni és a zongorám…. a zongorám…..Gyere ide! Utasítom, parancsolom, ha úgy tetszik, s megint csak az a helyzet áll fent, ha nem jön magától, akkor is elém fog állni. Amint ott van egy akkorát húzok be neki, hogy a kezem is bele sajdul, de komolyan. – Tisztább legyen, mint új korábban. Én most lefekszem, akkor kelts fel ha kész vagy, de k@uss legyen! Az hogy mit csinált lent, nem érdekel, de hogy a zongorámat is összemocskolta, nah az már nagyon is érdekel. A picsába! Legközelebb nem kap ajándékot vagy ha igen, az nem ily kellemes lesz mint most. Szedje szét őket, ahogy mondtam, de a zongorára ügyeljen. Még is csak egy hangszer, az én hangszerem és nem szeretem ha nem tartják tiszteletben. A házban egyébként talál olyan szert mely lehozza a vért, hiszen nekem is akad rá szükségem. Mondjuk ki is festheti ha éppen ahhoz szottyan kedve. Bámulom egy ideig szótlanul s ha szólni kívánna vagy üzeni a kezemet emelem meg jelezve, hogy csend van. Ha pedig nincs, akkor ismét megütöm. ha a szép szóból nem ért, majd a verésből fog. Örüljön neki, hogy nem ezüsttel verem, csak az öklömmel, bár nem tudom melyik a jobb. Erősen elgondolkozom azon kell e nekem ez vagy sem. Végül pedig kimegyek s mivel a kurvát már kitessékeltem, így aludni fogok.
Ennyit a múltamról, most már tudja, ha már egymás társaságát fogjuk elviselni nem két évre... ezek szerint. Ha kussolok róla, akkor máskülönben nem enged el, ha meló van, márpedig nem utasítok vissza mindent, még az ő két szép szeméért sem. De miért vigyorog ennyire? Végül megértem, azt hiszem. -Csodás, ha most még azt is közlöd, hogy tulajdonképpen onnan jöttél, ez meg itt egy nyaraló, lefosom a bokám. Az nem baj, lehet, jobb is. Ismerős abban az isten háta mögötti városban? Ilyen nincs, tényleg nincs. Ha már járt ott, akkor az nem a véletlen műve, és most, hogy ezt említi, szöget üt valami a fejemben. Ő farkas, erősebb, gyorsabb, érzi az érzelmeket. Fairbanks... a kiscsaj, aki mini fémdetektor, vagy a volt főnököm, aki majdnem eltörte a kezemet nő létére. A bokorban bujkáló fickó, aki hirtelen ott termett... hát ez nem stimmelt ott. Ott is vannak, beszarok, ha kiderül, a fél város vérfarkasokból áll. Mekkora show. Erre most már a nyakamat teszem. -Szuper. Hány másodperc alatt van 200-on a vérnyomásod? 4? Több? Azt mégsem kérdezhetem meg, hogy hány másodperc alatt futja a 100-at, mert még be találom nevezni egy futóversenyre, és akkor az isten sem menti meg az olimpiától. Naná, hogy a vérnyomása iránt érdeklődöm, mert a latin temperamentum ellenére sem mindegy, mennyi idő alatt sikerül úgy feldühítenem, hogy legóként tengessem a további életemet. Mi? Összetörte a telefonomat? Csodás. -Apuci, most hülyének nézel? Egészen véletlenül ráültél, aha, én meg Napóleon vagyok, csak álnéven futok. Baj? Tudom, hogy van telefonod, és azt is, hogy semeddig nem tart kikódolni, ha szükséges, tehát ha a kártyám megvan, annyit üzennél Eve-nek, hogy élek? Mást nem kérek. Vagy megírom én, el is olvashatod felőlem, csak had tudja, hogy nem erősítem egyik út alapját sem, és nem kezdtem mélytengeri búvárkodásba. Ha tudnám, hogy elcseverészett vele, lehet, nem lennék ilyen nyugodt, hiszen ismerem a kislányt, és ő tudja, hogy Velencébe jöttem. Ha elindul utánam... muszáj értesítenem valahogyan, semmi gond nincs, ne aggódjon. -Az hiba, ott a cuccom, azaz a fegyvereim, és van, amitől nem válnék meg. Felsőbbrendű lény... aha apuci, aha, jelenleg úgy érzem magam mint egy idióta kölyökkutya, amelyik azt tanulja meg, hogy hugyozásnál fel kell emelni a hátsó lábát, már ha hím. Néhány darabról nem mondanék le, egyedi készítés, saját tervezés, hát nem, a cuccaimat be kell gyűjtenem, vagy így, vagy úgy. Nem találkozhatok Eve-vel... szuper. Ezt ki fogom játszani, mert ki kell játszanom, makacs vagyok, ebből nem engedek, akkor sem, ha cukorfalat puzzle-t csinál belőlem. -Kösz, hálás vagyok érte. Vigyorogva távozunk, amikor itt az ideje, ajándék, ténylegesen ajándék, naná, hogy örülök neki, és nem is titkolom, mert minek? Lehet, apuci beteg kicsit, meg szadista, de azért arc, mert gondolt rám, és nem hagyja, hogy szenvedjek nőhiány miatt. Vagy megunta, hogy egyes esetekben másképp reagáltam, mint kellett volna? Ki tudja? Én sem tudtam eddig róla, nekem is újdonság volt a dolog, de hát na, most már ez is tiszta sor. Igaz, ő is tudja, és ezt nem éppen így terveztem, de tessék szeretni. Az este további részének feléig tudom, mi a pálya, nem unatkozom, az tuti, de a lányok sem, hiszen azért vannak itt. A baj akkor kezdődik, amikor úgy bekövetkezik a filmszakadás.
* Pár órával később *
Üzenek az öregnek, hátha veszi az adást, és nem kell kapcsfordosat játszanom, de azt csak remélhetem, hogy választ is kapok. Ha nem, hát én így ügetek fel hozzá, és teszem be az ágyába a lábat, az tuti. Ajándék. Tőlem, neked. Ám a terv kivitelezése elmarad, érkezik a felelet. Na még is mit? Valami eszközt, akármit, valamit? Hát jó... akkor majd jön, ha végzett, én nem rohanok sehová, és a lányok sem. Illik így visszaszolgáltatni őket? Lehet, ott össze tudják illeszteni a testrészeket, legalább annyira, hogy melyik kié. ~Nekem ráér. Elvégre addig is tudok szórakozni a testrészekkel, meg egyébként is, nem siettetem én, megértem, ha neki több időre van szüksége. Cukorfalat végül leér, hát át is adom neki az egyik csülköt, hogy utána végre visszaváltozzak. Begörcsölt a pofám, soha többet nem fogok ennyi ideig semmit sem. Erre egyből a takarításon lovagol, hát ennyit a gyereknapról, soha többet nem várom semmivel sem az ajtóban, ez már biztos. Inkább visszaváltozok, azaz azt próbálom minél gyorsabban, hogy utána felvegyem a gatyámat, ami egyben maradt. -És mégis hová, cukorfalat? A betonba, a szekrénybe vagy az asztal kellős közepére kéred? A vödörbe nem fér be. Adj egy csákányt, megoldom, vagy savat, vagy bármit. Cemented van? Kibetonozok én, vagy ha a többiből találom meg bármelyiket, ám legyen, szobafestő- mázoló még úgysem voltam. Aztán padavan kiakad, mert a zongora... a zongora? Banyek, hát az is véres. Fólia nem volt, mégis mivel takartam volna le? Azt hiszi, akkor éppen azt tartottam számon, mi micsoda? Menjen oda akinek hat anyja volt, az, felőlem még cicceghet is hozzá. Ahogy én azt hiszem, megint ugyanaz, mint a múltkor. Nem akarok, mégis odamegyek, hát ez már több s soknál, ez ellen ki kell valamit találnom, mert ez nem állapot. Már épp kérdő tekintettel néznék rá, amikor akkorát mos be, hogy átrepülök a pincén és a falon tompítok. -Jó volt az építész. Nem elég, hogy takaríthatok, ha már pár nőt darabokra szedtem, festhetek, hangszert javíthatok, de még hallgassak is? Most mit mutogat? Meg akartam kérdezni, hol a fészkes fenében van festék? Erre mutogat. -Most forgalmat irányítasz, padavan, vagy arra van a hangszerápolási eszközöd? Válaszol, nem is kicsit, nagyobbat mint az előbb, azaz újból segít élvezni a repülés adta örömöket, hogy utána ismét a falat nevezzem ki közeli barátomnak. Hm... lehet, ideges? Na jó, kussolok, és amikor távozik, csak azért ügetek utána, mert össze kell szednem minden cuccot, amire az elkövetkezendő órákban szükségem lesz. Persze azt nem állom meg, hogy úgy kövessem, mint az árnyék, és amikor lelassít, én is, amikor gyorsít, én is, amikor megáll, én is, és amikor visszafordul, hogy rám nézzen, hát én is magam mögé lesek. Egy szava nem lehet, nem előztem jobbról, le se villogtam, nem is dudáltam. Ha végre elválnak útjaink, akkor magamévá teszem a felszerelést, és visszatérek a pincébe, hogy rendet csináljak. Először betont török, na ez az, ami nem megy halkan, de sebaj. Testrészek bele a kisebb gödörbe, betemetem, és jöhet is a betonozás. A vödörben megoldom, aztán elkerítem, apuci bele ne sétáljon már, ha lehet. Aztán a padló többi részét mosom fel, utána a zongora jön, szépen letisztítom, még valami idióta ápolóval is lekenem. Még le is takarom, és kifestem az egész kócerájt. Amint megvagyok, mindent elpakolok, tisztába vágom magam, és akkor jöhet az ébresztő... annyira rendes leszek, de annyira... kávét főzök, és azt cipelem be neki, hogy ne mondja azt, ilyet sem tudok. ~Apuci, kész a kávé, jó reggelt. Lent is csillog minden.
- Jóóóóóó akkor nem mondom, hogy ez csak a nyaralom, de csak mert pelenkát nem tartok itthon. Emelem meg a poharamat s öblítem a számat. Érzem ahogy felkapcsolódik nála a villany. Jaj hát ne szép látvány mikor magától rájön dolgokra? Dehogy nem. Szeretem mikor a kirakó darabjai a helyükre kerülnek. Fairbanks... az a koszos, hideg kis város, ahogy a farkasok száma vetekszik az emberekével. Még pár oda téved és át kell keresztelni farkas várossá a helyet. Nem szeretem, de van ami oda köt. - Azt hiszem 1 másodperc, de lehet hogy fél. Még soha nem mértem le. Vonom meg a vállamat. Ilyen apróságokkal soha nem foglalkoztam és nem most fogom elkezdeni. Mindig akad jobb dolgom s most is így van. Nem is tudtam, hogy a gyerek képes ilyen sokat beszélni egy dologról. Oké, nem ültem rá, de akkor feneket keríteni egy telefonnak? Ki érti ezt? Én nem, bár a szavai abszolút nem hatnak meg még egy kicsit sem. - Oké, nem ültem rá, de nem is kapod meg, azt ki kell érdemelni. Azt hittem, hogy mert szépen kérni, majd megkapja? Akkor naivabb mint gondoltam. Vitát pedig erről nem nyitok, mert nem adom oda és tőlem fejen is állhat hetekig, az sem érdekel, bár akkor hasznossá is teheti magát, majd ráakasztom a ruháimat s néha leporolom. Ne mondja, hogy nem törődöm vele. - Csak azok kellenek? Tőlem megkaphatod a legjobbakat? Sőt még készíteni is lehet amilyet csak szeretnél. Mondtam, hogy nem lehet kapcsolatod ilyen téren a múlttal s egy szót sem akarok erről többet hallani... ez csak azért van, mert még az is vagy! Amint megmondtam az úgy is lesz. Örülök neki, hogy kölyökkutyának érzi magát, legalább nem száll a fejében az ereje, amivel még tisztában sincs, de majd lesz. A csajok megérkeznek s el is váróm, hogy hálás legyen. Annak ellenére, hogy ajándék. Láthatja, hogy kegyes is tud lenni hozzá az apja, de ezt nem kell mondani senkinek, még a végén elterjed, hogy önzetlen vagyok…én? Olyan soha nem leszek!
* Pár órával később *
Én aztán félbe nem hagyom amit elkezdtem csak azért, mert a gyerek kéri, mondjuk másnak sem tenném meg ha ez vigasztalja, de ezt nem közlöm vele. Várja ki míg Apuci ráér vele foglalkozni. Annak is eljön majd az ideje. Amint leérek hozzá kissé megdobban a szívem és kedvem lenne megsimogatni, de inkább kiveszem a szájából a csülköt. Gondolom szájzárat kapott, de ki mondta neki, hogy ne köpje ki? Soha nem tanítottam ilyenre és nem is fogom. Legalább most már ezt is tudja. A testrészt pedig egyszerűen a földre dobom le. Mit kezdjek vele? Szopogassam el? Azt sem értem, hogy minek kellek ide? Oldja meg amit tönkre tett. Nagy fiú. - Mi? Te csak a ház falain belül tudsz gondolkodni? A keret mi a fészkes fenének van szerinted? Vagy a víz a ház tövében? Jah hogy még nem voltál kint? Mondtam, hogy itt kell maradnod a négy fal között te Apaszomorító? Nem tehetek róla, hogy még nem merészkedett ki. Hogy hagytam volna? Ez jó kérdés, de simán kitudna menni ha akart volna. Nincs láncra verve és kezei is van, hogy letudja nyitni a kilincset. Az már persze más kérdés, hogy a birtokot nem tudná elhagyni, hiszen kő fal védi némi árammal megspékelve és a kódot nem osztottam meg vele. Nehogy már a lakásba építse be a nőket még csak az kéne. A zongorámat összevérezte és ez nekem nagy szívfájdalom, mert az egy hangszer amit tisztelni kell. Ezért kapja a pofont s ezért találkozik a fallal is. Most már ezt is megtanulja. Komolyan mindent rágjak a szájába a büdös kölkének? Csak a számát húzom el a megjegyzésre. Hát ez nem tud csendbe maradni? Valami kényszer nála, hogy járatja a pofáját. Hát ha neki ez kell, akkor kap még egyet. Végre csend van s én inkább felmegy mielőtt miszlikbe szedem ezt a négy lábon járó szógépet. Elindulok, de tapad mint egy pióca. Lassítok, megállok, ismét mozgásba kerülök. Élvezi, hogy az árnyékom lett? Ha bejön a szobába úgy ráfogom vágni az ajtót, hogy beleépül, aztán ott is hagyom. majd kinyitom néha és becsukom, hogy teljes mértékben betöltse az új ajtó szerepét. Végül el vállnak útjain s én foglalkozhatok az alvással. Rám fér már, mert lefáraszt ezt az energia bomba. Találhattam volna egy nyugisabb alanyt is. Ha neki áll betont törni azután is, hogy mondtam kint oldja meg, akkor lehet leégtem a szőrét és ráadok valami rózsaszín szoknyát meg valami passzentos felsőt, s kiállítom a főtére keresni. Ez az utolsó gondolatom miután elnyom az álom. A hangja az mely felébreszt s gőzölgő kávét készít nekem. No mi fene. Ránézek s elveszem tőle a kávét. Megszagolom majd egy kortyot iszok belőle. Ez nem kicsit keserű. Felé dobom a csészét rögvest ha nem kapcsol időben akkor a fekete nedű célba talál. - Szerinted elég meleg a hőfoka, mert ez hideg. A cukrot is sajnáltad belőle. Apropó, te a piacon vetted a diplomádat? Van neked olyanod egyáltalán, mert hogy kávét nem tudsz főzni az is biztos, pedig ahhoz diploma sem kellene. Morgok egyet, bár a hőfokkal éppen semmi bajom nincs. A cukorszinten annál inkább. Teljesen mindegy miért nem felel meg, mert a lényeg, hogy nem. Nem kell megindokolnom szerintem vagy megmagyaráznom. Ma nem vagyok kíváncsi a pofájára és arra sem, mit művelt oda lent, bár nem tudom megállni, hogy a zongorámat ne nézzem meg. Első utam csak oda vezet. - Ezt már szeretem. Olyan cuki, hogy belehalok! Mondom neki, mert biztos vagyok benne, hogy jön velem. Hangom tele van iróniával. Ha valamiért még sem, akkor elküldöm neki gondolatba. Én pedig helyet foglalok a zongoránál s játszani kezdek. Ez lesz a mai napi programom.
* 14 nap *
A napok elég gyorsan telnek. Minden nap tanítok, neki valami újat vagy éppen megszadizom egy kicsit. El kell tűrnie a fájdalmat vagy éppen a megaláztatást, azt hiszem elég jól haladunk. Legalább is gyorsabban mint ahogy gondoltam. Azt nem mondom, hogy mindent tud amit kell, mert ahhoz nem töltöttünk együtt elég időt, de tényleg szépen fejlődik. Ez pedig jó. Beszereztem neki egy csomó mindent, hogy a szociális körülményei is meglegyenek. Van saját ruhája ami méretben is jó. Kapott egy szekrényt, s felajánlottam neki egy szobát, hogy ne a pincében legyen. Tehát ágya is van és stb. Kimehet a kertbe ha úgy tartja kedve és stb. Azért egyedül még nem engedem ki az utcára, de annak is eljön az ideje. Mára is tartogatok neki valami újat amit eddig még nem csináltunk. Tudom, hogy gyors talpon vesz részt, de az idő szorít és nem érek rá évekig vele foglalkozni, ámbár ez nem jelenti azt, hogy elnagyolom a tanítását. Ma arra vagyok kíváncsi, hogyan viselkedik a farkasa s mennyire tudja uralni. Nem jósolok semmit előre, de nem tartom valószínűnek, hogy képes kezelni teljesen, persze már eddig is meglepett. - Öltözz fel, ma kimegyünk vadászni. Tessék ebbe tegyél egy váltás ruhát. Aztán ha kész vagy, indulunk. Dobom oda neki a táskát, melyben az én ruháim már benne vannak. Lehet nem lesz rá szükség, de inkább legyen, mert semmi kedvem nincs pucéran haza szaladni. mint jelzi, hogy készen van, indulunk is. Kint sötét van, de nekünk ez nem gond, hiszen teljesen jól látunk. Mehetnénk kocsival is, de kitudja milyen alakban jövünk haza, így inkább séta lesz a program. Egy közeli erdő a cél ami a városon kívül van. Még szerencse, hogy nem a belvárosban lakunk, mert akkor messze lenne, de így nincs. A part mentén indulunk el. - Tanulmányozd a szagokat s sorold el miket tudsz kiszűrni a levegőből, s azt is szeretném hallani, hogy honnan jön. Igen, a szaglását tesztelem s egyetlen zavaró tényező, az a szél lehet, de akkor is tudni kell merre mi van. Nem kell más csak bízni az orrában s behatárolni a helyet. Holmi szél nem foghat ki a farkason, mert a vesztét fogja okozni. Kíváncsian várom mit érez, de eszembe jut valamit amit meg is osztok vele. - Tudtad, hogy az embereken kívül csak a delfinek élvezik a szexet?
-Nem? Hiba, hatalmas hiba. Gyomorrontás esetén igenis kifizetődő. Nincs pelenkája, még ilyet... hát hogyan lehet anélkül élni? Minden háztartásban van legalább egy darab, neki meg egy sincs? Viszont vágom a dolgot, több köze van Fairbankshez mint gondoltam volna, vagyis ott is ismerős, ott is letáborozik, ha kell. Ha viszont ennyire ismeri, akkor a gyanakvásomnak alapja van, azaz kell, hogy legyen ott is ilyen falka vagy mi a rák, amihez neki köze van. Zseni vagyok... mert olyan baromi nehéz volt ezt kilogikázni, hát ja. -Mennyi? Még nem indultál gyorsulási versenyen? Degeszre keresnéd magad vele. Ilyen lehetőséget kihagyni, mekkora üzlet van ebben, és nem aknázza ki? Hihetetlen. Beépítenénk egy sportkocsiba, amíg a tulaj meg nem veszi, és kész is. De az, hogy kicsinálta a telefonomat, na az azért érzékenyen érint, bár ha a kártyám megvan, a többi nem érdekel, viszont legalább falhoz vágta volna stílusosan, nem ráül. Szerencsétlen kütyüm, jobb sorsra volt érdemes. -Szuper. Ha most azt várod tőlem cukorfalat, hogy könyörögni fogok, áruld el, mivel érdemelhetem ki, akkor csalódást okozok. Nem fogok. De ha meglested a képet, és új csillagot fedeztél fel, azonnal szólj a csillagászoknak, hogy rólad nevezzék el. Remélem, bazi nagy Szupernova. Nem kapom meg a telefonomat, milyen jó nekem, érdemeljem ki. Mégis mivel? Ugassam meg a Holdat, vonyítsak, vagy nyaljam körbe padavan pofáját? Vagy tanuljak meg farkas alakban partedlit kötni, szépen étkezni és cirkuszban fellépni? Most már olyan mindegy, megvonom a vállamat, ha azt hiszi, hogy kétségbe fogok esni, mert nem kapom meg a telefont, hát nagyon téved. Makacsabb vagyok én annál, hogy ilyesmin fennakadjak, és meg fogom találni a módját annak, hogy Eve-t értesíthessem... valahogyan. -Igen cukorfalat, csak azok, más nem. Oké, apuci, felfogtam, még ha egy cseppet sem tetszik, megértettem. Tudtad, hogy néha szoktam használni a kis gógyimat is? Nem? Akkor szólok róla. Erre is rájöttem. Oké, a fegyvereim nagy része ugrott, pedig nem két perc volt, mire mindent beszereztem olyan minőségben, ami megfelelt a melómhoz, nekem. Vita nincs, ezt is felfogtam, és bár jobb esetben megtenném, most nem, mert sajnálatos módon be kell látnom, apuci akkor is eléri amit akar, ha én nem akarom. Kölyökkutya vagyok... végeredményben... nem baj, majd megtanulok szépen hugyozni, és nem fogok mindent, ami csak az utamba kerül.
* Pár óra múlva *
Apucit kivárni... oké, nem gyorsvonat, minden bokornál és kőnél megáll, tudom én azt, nem is vetem a szemére, de begörcsöl a pofám, mire leér. Igen, szájzárat kaptam a görcs miatt, ha akarnám sem tudnám kiköpni azt az izét, de megoldja, elveszi, hát nem rendes? Ezért szeretek vele lenni, néha ügyel az egészségemre is... nagyon néha, és végre kiáll a görcs is a pofámból. Na de az, hogy eldobja... hát ezért vártam úgy, mint egy idióta hős szerelmes? Tessék, tessék, így kedveskedjen neki az ember. Aztán hadoválni kezd nekem a kertről, vízről, meg a tököm tudja miről. -Nem mondod, cukorfalat. Mégis honnan a fészkes fenéből szopogassam ki innen a pincéből, hogy milyen a birtokod alaprajza, mi tartozik hozzá, és mi hol van? Hát röntgen szemem van nekem? Ezt eddig nem mondtad, de ha tudom, használom. Aha, majd pont a kertbe fogom temetni, hátha erre jár valami rühes dög és a végén kiássa, nem? Lemosom, mielőtt eltüntetem, azok sem lesznek foltosak, ígérem. Eddig bezárt, most meg tudjam, hogy ő mire gondol? Nem vagyok én gondolatolvasó, hogy értsem, mehetek kifelé a házból nyugodtan, nem vagyok rabságban, és nem baszta tele a kilincset meg a külső részt sem semmiféle csapdával. Aha, mert mazochista állat vagyok, aki majd tesztelget mindent, hogy utána rajtam röhögjön, hogy éppen leamputáltam valamelyik testrészemet, mert én a nagy fiú elindultam felfedező körútra, mi? Majd ennek örömére meg is spékelje egy alapos péppé zúzással, mert mégis ki mondta, hogy kimehetek, mi? Óriási. Van rajtam gatya, az a baj, nincs rajtam gatya, az a baj. Még valami? Oké, nagy a felfordulás, tudom, én is látom, jutott mindenhová a vérből és egyebekből, de hát ha nem emlékszem semmire sem? Ekkora vétek, hogy nem tudom még visszafogni a dögömet, és nem tudok úgy étkezni mint egy úri ficsúr? Nem direkt kentem össze a zongoráját, elhiheti, de neeeem, helyette lekever egy akkorát, hogy átszelem a pincét és a falon csattanok. Ha eddig nem tört semmim komolyabban, majd most fog. Muszáj megszólalnom, igen, mert csak, de erre megkapom a másik felét is a pofonnak, így most már mindkét fülem zúg, örülhetek. Utána indulok, hogy beszerezzek mindent ami kell a takarításhoz, de hogy miért hiszi, hogy én mindenáron őt akarom követni... nem is tudom. Csak úgy jött az ötlet, ne higgye már, hogy ebből sem csinálok poént. A pince meg az én dolgom, tehát buli után takarítás, azaz nekilátok, hogy miután végeztem, jelezzem apucinak, hogy jöhet ellenőrizni, de rendes leszek, még kávét is főzök neki, amit becipelek hozzá. Ébressze így legközelebb az, akinek 6 anyja volt, az. Nem elég, hogy kínlódok vele, erre falhoz vágja az egészet. -Azt nem mondtad apuci, hogy a szobát is át akarod festetni. Forróbbra nem akartam, mert ha megbotlok és rádöntöm, leégetem a bundádat. De, 3 is van belőle, mindegyik a kávéfőzésből van, csak elfelejtettem mondani. Ja, ha tudom, akkor kávét borítom a cukortartóba, mondhattad volna nyugodtan, hogy szirupot iszol, nem kávét. Ebben a korban már mindenki ilyen házsártos, vagy ez is egyedi? A háklis vénember hozzá képest ipari tanuló. Tök mindegy mibe, csak bele lehessen kötni. A homlokomra van írva, hogy betonnak készülök, vagy mi? Végül csak leügetünk a pincébe, és bár csak itt oldottam meg a temetést, mert ki nem szedem onnan már, ha beletettem, na meg ide a kutya sem jön be, de legalább a tisztasággal elégedett. -Az. Cuki, meg szupi, meg édi... meg... áááá. Feladom. A zongorájával is elégedett, ez már kettő dolog, ami elnyeri a tetszését. Ünnepnappá nyilvánítom, és szépen bekarikázom a naptárban is, hogy ez apuci napja, de nem az enyém, mert leül, és megállás nélkül játszik. Nincs egy füldugó valamerre?
* 14 nap múlva *
Azt nem mondom, hogy annyira könnyű ez az egész, viszont ha minden igaz, egész jól haladok. Jó, nem tökéletesen áthatolhatatlan a pajzsom, de már magam is érzem a különbséget a kezdeti celofán minőség és a mostani között. Muszáj haladnom, különben kinyír, ezt érthetően megmondta, és nekem nincs kedvem még a föld alá kerülni egyelőre. Már az sem zavar, hogy napi szinten ismerkedek meg a fallal, bontom le a vakolatot, vagy állom ki az idióta rigolyáit, mert lehet, soha nem tudom kiszámítani, mikor borul el teljesen, azért kedvelem. Elég beteg ahhoz, hogy érdekeljen, mit tud, hiszen az is kiderült, elég sok dologról hasonlóan gondolkodunk. Az egyetlen ami idegesít, hogy ha akarja, akkor simán átváltozok, vagy éppen azt teszem, amit mond. Erre még mindig nem sikerült rájönnöm, hogyan tudom leküzdeni, de már az sem lepne meg, ha kiderülne, sehogyan... soha. Ráadásul kaptam egy szobát is, így nem kell a pincében rostokolnom, és a hülye játékszerét bökdösnöm szórakozás gyanánt, sőt, még ruhákat is adott, hogy ne a nudizmust gyakoroljam egy-egy törölközővel vagy alkalmi cuccal leplezve. Most mondja valaki azt, hogy nem szeret. Öltözzek... fel vagyok, arra nincs szükség... vadászni megyünk... na ez felvillanyoz. -Máris? Kész vagyok. Amint kiejti azt a szót, hogy vadászat, hát nekem sem kell kétszer mondani semmit, már repül is egy nadrág meg egy póló. Ja, hogy azokat felé dobtam és közben vissza passzból kaptam egy táskát? Bocsi. Vigyorogva szedem össze, mielőtt emiatt is beépít a falba, hajtogatni nem fogok, az most nem érdekel, de máris bevágom a többi közé a ruhákat, és indulhatunk is. A séta nem zavar, úgy élvezem a szabad levegőt, mint aki most szabadult a sittről, és próbál mindent megjegyezni egy pillanat alatt. A szagok erősek, kísértenek, és érzem, hogy a dögöm mocorogni kezd, ki akar törni, menni, hogy űzhessen mindent, és ezt visszatartani... hát megküzdök vele, de nem tudom, meddig bírom, ez így sokkal keményebb, mint amire számítottam. -Oké. Szaglásszak... két hete még kiröhögtem volna azt, aki ezt mondja, de most nem tudom megtenni, mert sokkal intenzívebben érzek mindent, mintha tálcán kínálnák. Mindent elkülöníteni? Annyi az inger, annyi szagot érzek, hogy azt sem tudom, hol kezdjem, és nagy valószínűséggel a felét össze fogom kutyulni, remélhetőleg az irányokat nem. A szelet is figyelni kell, mert ha az megkavarja, képes vagyok elrohanni délnek, amikor a préda északon van. Ez nem is olyan egyszerű, de azért megpróbálom logikusan összeszedni, mi jut el hozzám azon kívül, hogy egy hatalmas káosz. -12 óránál bomló hús szaga, egy tetemé, 11 óránál grilleznek, rengeteg húst meg valami zöldséget... már rég odakozmált, csak még nem jöttek rá. 9 óránál emberek, lassan haladnak, sétálnak, az egyik nő a másik férfi, veszekedtek, a nő sír. 3 óránál halak, büdösek, nem érdekelnek. 5 óránál valami szőrös dög, lehet, vadászni készül. 7 óránál meg egy sebesült szarvas, vérzik, erősen vérzik... Eddig tart az önuralmam, nem érdekel semmi, az sem, milyen szagok vannak még, hát ez a legfontosabb, kajaaaa. Még azt sem tudom, hogyan vagyok képes levetkőzni, de hogy pár perccel később már a szarvas felé vágtázok, az biztos, vagy legalábbis ez a célom. A vérnek nem tudtam ellenállni, pedig lehet, kellett volna, na de az túl erős inger volt, ezt nem tudom kezelni. Még hallom a megjegyzését, felhorkantok... ez lenne a röhögésem. ~Örülök neki, de ugye ezzel nem arra akarsz célozni, hogy gerjedjek rá egy példányra? Na jó, ez nekem is meredek, mert kezd gyanússá válni, hogy most ez hogyan jött ide? Talált valami delfinmaradványt, vagy kapott egy üzenetet, hogy az egyik őt akarja? Mivel a szarvas sokkal jobban vonzz, felé tartok, és ha apuci nem állít meg, akkor gyorsvonatként próbálok lecsapni rá, egyenesen a torkának ugorva, hogy szétroppantsam a gégéjét. Honnan jön ez a fogás? Azt nem tudom, ösztönös.
- A könyörgés a gyengék fegyvere, de ezt neked is tudnod kéne. – célzok itt a szakmájára – Ha elárulnám, akkor abban mi lenne az élvezet kölyök? Gyere rá magadtól! Vonom meg a vállamat és eszem ágában sincs elárulni. talán maga is kitalálja, hogy mit várok el. Nem többet, minthogy életképes, erős kölyök legyen. Ehhez pedig bizonyítani kell s eddig elég jól halad. Szerintem már simán kenterbe verne pár kölyköt, de persze ez éles helyzetben derülne ki. Annak is eljön majd az ideje. Ha rájött, akkor minek tesz buta megjegyzéseket. Nem, eszem ágában sincs közel engedni a volt családjához, mert azok megszűntek létezni. helyette megkapott engem. Jó csere volt nem? Deeee!
* Pár órával késöbb *
Lehet, hogy nem mondtam neki, hogy kimehet, de mindent a szájába kell rágnom? Hosszú éveknek nézek elébe azt hiszem s az is lehet megöregszem mellette, mert lássuk be nem olyan könnyű egy kölyökkel mint azt gondoltam. Mondjuk lehet én sem merészkedtem volna ki úgy, hogy nem mondják, de lehet igen. Ezt már tudjuk meg, mert nem vagyok a helyében. Mindegy, csak tegyen rendet, hogy visszakapjam a pincémet és a zongorámat is. A kávé nem megfelelő ezért repül felé. Amúgy is jobban örültem volna, ha egy spanglival ébreszt. Hűű, el kell majd mennem beszerezni egy adagot, mert fogytán van a készlet. A szavaira csak morrantok egyet. Azt hiszem nem kell közölöm vele, hogy a fal lett volna az otthona, ha rám önti a löttyit. - Mit tudom én, nem élek együtt idős farkasokkal. Vonom meg a vállamat, mert nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen vagy más is. Nem is érdekel. Ez van, ezt kell szeretni, mást úgy sem tud tenni! Örülök neki, hogy rendbe hozott mindent, mert ma valahogy nem lett volna kedvem széttépni. Túlságosan lusta vagyok hozzá. A zongoráláshoz viszont nem, így az ujjaim táncot járnak a billentyűn, egészen addig míg ki nem dőlök.
* 14 nap *
Bólintok jelezve, hogy igen máris, vagy most azonnal. Teljesen mindegy, hogyan fogalmazunk. Ruhák repülnek felém, de ugye senki nem gondolta, hogy majd én fogom cipelni? Hát minek tartom a gyereket? Tudja mi a dolga, mert összeszedi, amint én szépen hagytam leesni. Még a végén megerőltetem öreg csontjaimat. Érzem ahogy a farkasa rögtön felpezsdül s minden érdekli. Kíváncsi vagyok meddig bírja uralni. Tudom, hogy erős srác, ezt mér bizonyította. Azt várom el természetesen, hogy képes legyen teljesen uralni. Hogy magasak az elvárásaim? Minden bizonnyal, de ez van. Én is figyelek az orromba s tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit érez vagy mit tud elkülöníteni. Elég sok illat keveredik a levegőben, de egy farkasorrnak ez nem okozhat nagy gondot. Az ösztön azonban teljesen más tészta. Mivel beszélni kezd, így figyelek rá s mivel nem vagyok egy olyan kis cuki porcelán bólintgató kutya, így csak nézek előre s sétálok mellette. ~ Szőrös dög? Azonosítsd. A többi remek! Várhatom én a választ, mert már változik is és itt a farkas, hol a farkast játszik. A fejemet csóválom meg. Utálom a kölyköket! Hát mondtam neki, hogy előbb vetőközön le? Mondtam, és megtette? Nem! Valamiért eszembe jutnak a delfinek amit meg s osztok vele. Hmmm, képes figyelni rám, helyes. A táskára helyezem a ruháimat. A hátam ívbe megfeszül s a csontjaim a szokásos módon törnek meg, majd forrnak egybe. Utána eredek, de nem kergetem. Ez itt nem a játék helye. ~ Nem, csak úgy eszembe jutott, bár ha ahhoz támad gusztusod, ki vagyok én, hogy vissza fogjalak? Jaaaa a teremtőd!~ Küldöm neki a szavakat s sebességet kapcsolok. Persze nem utána megyek, mert abban nem lenne semmi izgalmas számomra és számára sem. Megvárom a megfelelő pillantott s amint a szarvasnak ugrana, elrugaszkodom s erő egy észét bevetve lököm arrébb a farkast. Ha minden igaz, akkor valóban csak a szarvas lebeg előtte, ezért sikeres lehet a tervem. ~ Első hiba. Nem figyeltél. Mindig tapogasd le a környezeted s ne viselkedj úgy, mint egy elcseszett állat.~ A tetem elé állok, úgy, hogy takarjam a szarvas egy részét. A farkasára koncentrálok, hogy érezzem a bestiát. ~ Gyere csak vedd el ami a tied, de most légy ügyesebb.~ Elügetek az útból, hogy újra rátudja vetni magát, de ismét nem fogom neki hagyni, hogy csak úgy rárontson. Használni kell a képességét és a vérvonala sem utolsó. Tisztában vagyok azzal, hogy a vérvonalat elég nehéz megtanulni használni, nekem sem egy-két hónap volt. Ezt a részt nincs szándékomba erőltetni egyelőre de az érzékszerveit mindenképp. Hallás, szaglás és a szeme sem csak dísznek van. Amint neki iramodik, ismét megpróbálom megakadályozni, hogy elkapja a tetem nyakát. Azonban mivel számítani lehet erre, így nem csak testtel ütközők neki, hanem a mancsomat is használom, hogy bevigyek neki egy ütést és egy rúgást is. A fájdalmat már képes elviselni, így ez nem akadályozhatja meg abban, hogy elérje a célját. Ha pedig sikerül a tetemen maradnia, akkor a hátsólábát kapom el a pofámmal s ráncigálni kezdem. Érezheti, hogy nem olyan erősen fogok rá, hogy letépjem a lábát. Nem akarom nyomorékká tenni, mert semmi kedvem nincs pelenkázni és kiszolgálni. Mondjuk ezt is könnyen megoldanám csináld magad alapon. A fejembe megelevenedik a kép ahogy emberi alakban húzza magát a padlón a hűtőhöz. Azonban, hogy ne csak én szórakozzak ezt a mozdulat sort küldöm át neki telepatikusan. Egyen csak nyugodtan, mert én úgy sem hagyom. Hát nem ő akar állandóan játszani? Tessék most megkapja ezt is, egy szava sem lehet. Persze az én játékaimnak mindig van oka s általában tanulságos is. Kíváncsian váróm mi lesz a következő lépése a gyereknek, mert abban biztos vagyok, hogy valami lesz.
Apucit nem olyan fából faragták, mint Pinocchiót, ez egészen biztos, de hogy nem is Giuseppe teremtette, arra is a nyakamat merném tenni. Nem hogy az orra nem nő, de sokkal szálkásabb. Szar volt az asztalosa... és jön itt nekem a gyengék fegyverével... blablabla... elárulná és nem lenne élvezet... mit nem mond? Ezen már vigyorgok, én nem vagyok ünneprontó, tőlem aztán várhatja, hogy bármikor is rákérdezek arra, hogy mik az elvárásai. -Juj, akkor most megijedek cukorfalat, várj. Erre rá kell készülnöm, régen volt már az, hogy összeszartam magam valamitől, és pár perc múlva marha komoran meredek apucira, hogy utána megrázzam a fejem. Nem, nem a levet igyekszem egyenletesen eloszlatni, dehogy, csak elfelejtettem megrémülni. Lehet, nem vagyok Einstein meg lángelme, de annyit magam is tudok, ha nem fejlődök megfelelő ütemben, akkor nekem ennyi volt a földi létem. Na de mi a normális és megfelelő ütem? Ez az, amit valahogy kihagyott az eddigi dumákból. Mégis honnan szopjam ki, hogy mi jó és mi nem? Azt se tudom, hol tartok, ahogyan azt se, ha most amolyan kölyökkutyának tart, az ő fajtájukban, hol tart egy ennyi idős kölyök. Kölyök... hát lefosom a bokám, mert lelki szemeim előtt egy csaholó négylábú jelenik meg, amelyik a bokát sem éri fel csak ugrással. Óriási.
* Pár órával később *
Padavan szerintem az idegrendszeremet teszteli ezzel az ott a kert című meséjével, és arra kíváncsi, hogy akkor most rávetem magam, vagy sem. Ez kb. olyan volt most tőle, mint az, amikor azon akadt ki, hogy nem vettem le a nem létező ruhát magamról, amit márpedig minden körülmények között muszáj. Lassan az az érzésem, hogy tényleg valami Men in black paródiába csöppentem, ahol akkor is mutatnom kell valami más alakot, amikor nincs miből. Edgar zakó, az... marha. És akkor még az a rohadt kávé sem ízlik neki, mert nem. Legközelebb lesmárolom, hátha megfelelően édes lesz tőle minden, vagy nem tudom. -Örülök neki, akkor nem kell egy egész idősek otthonát elviselnem. Máris jobb a hangulatom, biliztetni senkit sem kell, sem kitologatnom a közös nagy öleléshez reggelihez, ami azt jelenti, cukorfalat nem éppen a társasági élet híve. Ebből tényleg kandalló lesz a végén, szereznem kell neki egy hintaszéket, csak hanyatt ne essen vele, mert én fel nem szedem a földről. Eldőlt, ott alszik, kész, vége. Zongorázni viszont tud, bár egy idő után már hallgatnom is fáj, és ha nem ez lenne apuci szeme fénye, tutira elszórakoznék néhány húrral, hogy kicsit átrendezzem az egészet, és találja ki, melyik billentyű melyik hanghoz jó. Bár lehet, akkor nem csak egy R betűt kapnék magamra dísznek, hanem egészen mást is, így elvetem az ötletet, pedig minden pénzt megért volna az ábrázata.
* 14 nap *
Amit rögtön megállapítok, apuci reflexeivel baj van, mert én hiába hajítok felé bármit, képtelen elkapni. Hatalmas szerencse, hogy nem spanyol, és a kosárlabdázáshoz is alacsony, különben miatta szarrá vernék a válogatottat. Jobb híján összeszedem, és bedobok mindent a táskába, hogy akkor még cipelhessem is. Ennyit a vendéglátásról, felcsaptam hordárnak. Az ingerek viszont így egészen mások, erősek és intenzívek, ilyet emberként nem éreztem, naná, hogy lelkesen ügetek előre, és alig várom, hogy padavan beérjen. Tippmixet játszunk, mi honnan merre meddig, és azt hiszem egész jól tolom, de ha tudnám, hogy megint vak, szereznék neki kontaklencsét. A múltkor olyat követelt, ami nincs, most meg olyat, amit megtettem, de mindegy. Még hallom a szavait, és nem állom meg, hogy erre ne reagáljak. -Igen, szőrös dög, rád gondoltam apuci, csak te nem kurrogsz és nem hasonlítasz a macskára. Mert hogy az vadászik ott, az biztos. Viszont a többi talált, azaz megérte szórakoznom azzal, amit tanított, csodás. Na de a szarvas vére... az sokkal izgalmasabb, mint cukorfalattal sétálni kézen fogva a parton, tehát az egyik lábam itt, a másik már rég sehol, elinaltam. ~Örülök neki, tudom, hogy sikamlós, de nem a zsánerem, ha nem gond. A pince után felüdülés szabadon suhanni, bár van még mit gyakorolnom, mert nem vagyok elégedett a sebességemmel, de a dög itt előttem... más nem létezik, és már ugrom is rá, hogy bezabáljak... azaz ugranék, mert oldalról meg nekem ront valami, és akkorát repülök oldalra, hogy öröm nézni. Mi a szar volt ez? Ja, csak apuci megérkezett. ~Én is szeretlek. Ez fájt, és mi az első reakcióm? Morgok. Hm... egész jól megy, de valami ütősebb kell, mert ez aztán senkit nem rettentene el. Elbasztam... igaza van. Annyira a szarvassal foglalkoztam, hogy észre sem vettem, cukorfalat, oldalról jön, és lengőtekét játszik. Na de arról nem volt szó, hogy én leszek a bábu. Az állatja. A vér szaga az orromban, kajás vagyok, és akkor figyeljek. Mégis hogyan, apuci? Életem első vadászata, mit vársz tőlem? Hihetetlen fazon, tapogassam le a környezetem. Jó, máskor hozok kincskereső szart is, hogy könnyebb legyen. ~Újra tábla Más ötletem nincs, bár marhára nem érdekel, hogy ott terpeszkedik a kajám fölött, engem egyedül a szarvas érdekel, de kénytelen vagyok valami használhatót bemutatni, mert sosem fogok kajálni. Vegyem el? Akkor elveszem. Hiszem én, mert megvan az ötlet, a gondolat, na de ezt kivitelezni, amikor lassan remegek azért a rohadt tetemért... szép baleset lesz. Figyelem, merrefelé indul el, és szívem szerint már rongyolnék is, hiszen szabad az út... aha, ennyire hülye én sem vagyok. Ha elügetett, az azt jelenti, onnan fog rohamozni, tehát nekem valahogy vagy mögé kell kerülnöm, vagy a másik oldalára. De szép terv... büszke vagyok magamra... azaz megpróbálom ezt a módszert, de már ott baj van, hogy lassabb vagyok mint apuci, és lehet, kicsit oldalról érkezem, de kapok rendesen. Van ott minden, mint a női bunyóban, karom, pofon, rúgás... már csak a harapás és a csípés hiányzik, és nem éppen fájdalommentes, és ezt morgással hozom a tudtára. Ha mégis sikerül elérnem a dög nyakát, el nem engedem, az jön velem, én rátapadok, mint valami tépőzár, vagy be pillanatragasztózott tárgy. Erre nem a hátsó lábamat kapja el? De. Erre már morgok, nagyon nem tetszik ez a játék így, de amikor elér hozzám az, hogy mire gondol... ~Ebből nem eszel apuci. Nem adom a zsákmányt, akkor sem adom, és a lábamat sem hagyom neki, így a szabaddal próbálom pofán rúgni, ha nem csavar ki, de az biztos, hogy küzdök. Megpróbálok szembefordulni vele, hogy odacsapjak, ha tartja a lábamat, akkor még támaszték sem kell, bár megnehezítem a saját dolgomat azzal, hogy azt a rohadt nyakat tovább fogom.
Kezdőlap
