- Minden megoldható, csak hely és az anyagiak kérdése. Nem kertelek, költséges megoldás lesz, de ha elkészül, akkor mindenképpen visszahozza az árát. Megoldható, hogy a pinceszintre kerüljön le egy generátor, és onnan működjenek a berendezések áramszünet esetén, de van egy másik megoldás is, amit még most kellene megcsinálni, méghozzá, minden egyes berendezéshez külön akkumlátort szerelni, de ez jóval költségesebb és a karbantartása is. Én magam a generátorra szavazok jelen esetben, mivel a gyógyszertár forgalma és a termékek előállításának munkaideje olyan, ami miatt kissé macerás a rendszeres karbantartás, tehát azt mondjuk zárás után kellene végezni, a generátor egyszerűbb…. – Nézek a nőre a papírok áttanulmányozása után, ez az én véleményem amit kertelés nélkül elmondtam neki, nem szeretem csavarni a szavakat, hanem térjünk a lényegre, mivel az idő pénz, és a többi. Más ügyfeleim is vannak erre a napra és dolgom is van, így feleslegesnek érzem, hogy finomkodjak. A kérdése nem lepett meg, elvégre vérfarkas vagyok, és ott a Hotel, az Orfeum és az Upper is, aminek már a tervei készen vannak, és meg is indult az átalakítás, Northfolkék igényei és a falka igényei szerinti biztonsági rendszer kialakítása. - rendben. – A billentyűzeten zongorázok egy kicsi, még feljegyzem, hogy ezt is el kell intézni, azaz a gyógyszertár a rendőrségnek is riasszon azonnal. Megvan ennek a menete is, és elindítom a nőnek a folyamatot, a végére, majd neki is intéznie kell pár papírt, de erre még ráérünk. - Megoldható, hogy a mobiljára menjen egy értesítés, ha gond adódna. – Válaszolom meg és ezt is lejegyzem, hogy ne maradjon ki. Jó és minőségi munkát végzünk, és ez maradjon is így, ez kell ahhoz, hogy szájhagyomány útján is ajánljanak minket egymásnak az emberek és jöjjenek a kuncsaftok. - Egy jó tanács, ezt ne hangoztassa sokat, a végén valaki vérszemet kap és átvágja magát emiatt. – Nézek a nőre komolyan és egy kis mosoly is játszik az arcomon, afféle barátságos, bennem megbízhatsz, mert én nem vagyok gazfickó. Majd bólintok egy aprót, hogy megértettem, és még valamit feljegyzek, hogy, ne maradjon ki, a rendelés leadásakor. - Holnap reggel kiküldöm két emberemet, hogy pontosan mérjék fel a terepet, mennyi anyag kell majd a beszereléshez, onnantól számítva, pár napon belül hívom, hogy mikor küldöm ki őket újra a végleges beszerelésre, a legtöbb eszköz van raktáron, de ahogy nézem a jelentést, van, amit után kell rendelnünk, mostanság elég népszerű az ilyen fajta biztonsági rendszer. – A monitor irányából a nő felé fordulok, és tálalom neki, mi is a nagy helyzet. annyi biztos, ő lesz a holnap reggeli első ügyfél akihez kiküldöm az embereimet, hogy mérjék fel a területet, és nézzék meg mennyi anyag kell és valóban megoldható az elképzelésem, amit összekészítek nekik.
Figyelmesen hallgatom, és hozzá nem értő lévén készpénznek veszem minden szavát, én alapvetően senkiről nem szoktam feltételezni, hogy át akarna vágni, de azért figyelni szoktam a társaságomban lévők testbeszédét. Abból is sok minden kiderülhet. Összességében azonban úgy vélem, nem érné meg neki, ha át akarna verni az összegek tekintetében, különösen úgy, hogy még így is inkább a költséges, de nem hajmeresztő összegű megoldást javasolja, ami egészen szimpatikussá teszi. Mégsem emiatt döntök végül úgy, hogy megfelel a generátoros megoldás, mert így spórolhatok, hanem mert kevesebb karbantartás szükségeltetik hozzá, és ezzel másoknak és magamnak is energiát spórolok meg, mert eszemben sincs sokat ott hegyelni zárás után, míg megoldják ezt a problémát. - Akkor maradjunk az egyszerűbb megoldásnál, és legyen a generátor. Mondtam ki végül, nem akartam túlkomplikálni a dolgot, lévén, nekem mindegy volt, ha már elhelyezhető a cucc a pincében, akkor simán jöhet. Feltartani sem akartam, nekem is volt még épp elég dolgom, meg különben is, minél hamarabb sikerül megbeszélni a részleteket, annál előbb kezdődhetnek el a munkálatok. Bólintok, a rendőrség és a mobil téma tehát kipipálva, emiatt nem is aggódtam egy percig sem. A tanácsára szolid mosoly jelenik meg az arcomon, és megcsóválom a fejem. Őszintén szólva, apám igencsak megérdemelné, hogy valaki átverje, de annyira azért nem éreztem magam ostobának, hogy ez rajtam keresztül történjen meg. - Engem próbálkozhatnak átvágni, de csupán egy kis hal vagyok a vállalatból, nyilván nem a saját pénzemről beszélek. Jó, éppenséggel volt nekem is, nem kevés, csak épp nem voltam hajlandó hozzányúlni, kizárólag abból éltem, amit saját magam kerestem meg, egyetlen olyan pontja volt az életnek, ami miatt hozzányúlnék ahhoz a pénzhez, amit apám utal számomra minden hónapban születésem óta, mégpedig az, hogy megtaláljam a lányom. Jelenleg azonban még nem jutottam el odáig lélekben, hogy ezt megtegyem, így az a pénz ott gyűlt egy számlán, amiről még sosem vettem le egy kanyit sem. - Mindenesetre, köszönöm a figyelmeztetést! Nem hiszem, hogy rossz szándékból mondaná, de maximum megtanulom majd a leckéz az apám kárán, ezt a tanulópénzt pedig szívesen megfizettem volna. A mai napig is szívesen törnék borsot az orra alá. - Rendben, akkor holnap reggel várom az embereit. Újabb biccentés felé, és feljegyzem magamnak, hogy holnap még véletlenül se aludjak el, mert szeretném tudni, miként is végzik a munkájukat a férfi emberei. Szerettem látni, mit kapok a pénzemért, jobban mondva, apám cégének pénzéért. - Ha rendelkezésre áll majd minden eszköz, akkor nagyjából mennyi időbe telik beszerelni a rendszert? Nem akartam úgy kérdezni, hogy mikorra lesz kész, lehet, hogy így is kedve támadna a haját tépni tőlem, de szerettem volna tudni, nagyjából mire számíthatok. - Esetleg, előleget kell fizetnem? Kérdeztem gyorsan valami olyat is, amit talán szívesebben hall.
Üzlet tekintetében régi vágású vagyok. Azzal nem mennék semmire, sem ha megvezetném az ügyfeleimet és a lehúzásra mennék rá. Semmi értelme nem lenne, pláne, ha kibukna, akkor egy csomóan elpártolnának tőlem. A cég pedig a vevőkből él, így tehát nem teszek hatalmas hasznot a termékekre, ahogy a munkadíj sem egetverő, ugyanakkor nem is vagyunk olcsóak, de cserébe valóban minőségi berendezéseket adunk, és a munkában sem lehet kivetnivaló. Ha egy emberem hanyag munkát végez, akkor azonnal kivágom a cégtől és volt nincs munkája, fizetése, az én cégem hírnevét kontárok ne rontsák. Többek között emiatt is állok be én is az ügyfélfogadás sorába és hallgatom meg az igényeket, hogy érezhető legyen, ez nem a lehúzásról szól, hanem a minőségi munkáról. - Rendben. A rendszerek ellenőrzése évente ajánlott, de én a féléves karbantartás híve vagyok, inkább gyakrabban, és még korán küszöböljük ki a problémát, mint túlkésőn és cserélni kelljen kompletten. – Vannak olyan rendszerek, amiket hamarabb kell átnézni, de ezek már olyan minőségűek, hogy a fél év is elég lesz nekik. Van olyan ügyfelem, aki havonta vizsgáltatja át a rendszerét, ékszerekkel foglalkozik, és jobban szereti, ha minden hónap elején ránézünk, hogy minden rendben van-e? - Hölgyem, hogy kinek a pénze, az nem rám tartozik. Viszont ismerek pár kollégát szakmából, aki egy ilyen mondat után még a kutyagumit is rátukmálná a vevőre feláron… - Tényleg vannak ilyenek, ami szégyen nekik és azoknak is akik megbíznak bennük és nem nézne a dolgok után. Na mind egy, nem az én dolgom, hogy ki mire költekezik. Székemben dőlök hátra és kortyolok bele a bögrémbe, hiszen a kávém hülőfélben van és hidegen már nem szeretem. Aztán visszarakom az asztalomra, természetesen egy alátétre, majd a monitorra pillantok. Az alma a túloldalon világít rajta, kedvelem ezeket a ketyeréket, eddig még megfeleltek, nem úgy, mint a konkurencia, ami párszor már kifagyott elég kellemetlen helyzetekben. - Kilenc és tíz között ott lesznek, igazolványt fognak felmutatni, a cég logójával és hologramos jelzéssel. – Voltak már olyanok akik egy-egy cég emberének vagy állami cég emberének adták ki magukat és bejutottak magánszemélyekhez és cégekhez is, hogy meglopják őket, én erre terveztem a magunk igazolványát, ami hologramos is mellé, hogy minél nehezebb legyen hamisítani, plusz ott a dombornyomás is, a fénykép mellé. De persze, idő kérdése, hogy az ilyet is tökéletesen hamisítsák, akkor majd valami mást találok ki. - Igyekszünk minél rövidebb idő alatt kivitelezni, a tervrajzot elnézve, négy napot saccolok, de ez csak megközelítőleges érték jelen pillanatban, holnap tudok biztosabbat mondani, miután az embereim, ténylegesen elvégezték a felmérést. – Válaszolom meg a feltett kérdést, és visszadőlök a székem támlájának. Majd a nőre pillantok és biccentek. - Holnapi nap folyamán, a srácok kiszámolják az anyagokat, utána kell majd az előleg, az előzetes anyagköltségre. – Válaszolom meg, ahogy megpöccintem az egeremet ami feloldja a képernyő kímélőmet.
- Ezt jó hallani, természetesen semmi kifogásom nincs a féléves ellenőrzések ellen, csak nyugodtan. Már amennyiben valóban sikerül majd megkötni az üzletet, és ők fogják csinálni a rendszert, de nem gondoltam úgy, hogy ez másként kellene, hogy legyen, az eddigiek alapján elég pozitív véleményem volt. Az meg csak jó, ha gyakrabban ellenőrzik a dolgokat, kevesebb esély van arra, hogy valóban fellépjen valamiféle hiba. - Az ilyen kollégáknak szerintem azért hamar híre megy. A legtöbben azért igyekeznek megválogatni, kivel is intézik a számukra fontos dolgokat. Jaj, hogy mennyire fura volt nekem ez a hölgyezés, annyira nem éreztem magam annak, hogy semennyire. Mindenesetre kénytelen voltam ilyen helyzetekben elviselni, mert nyilván nem vehettem zokon az alapvető illedelmességet. Valahol a lelkem mélyén még mindig csak egy megsebzett kislány voltam. Talán nem is olyan nagyon mélyen. A kávémból én is kortyolok, és nem vagyok rest észlelni a technikai berendezések milyenségét sem, már csak azért is érdekel, mert én is ezeknek a holmiknak vagyok a híve. Telefon, laptop, persze, azok csak saját használatra, a gyógyszertár gépei azért ennyire nem modernek, bár azokra sem lehet panasz, ám nincs választása az ember lányának, ha az anyavállalat más cégekkel van szerződésben. - Rendben. Ezt megjegyzem, majd figyelem, hogy megvan-e a hologramos jelzés, meg minden, el ne felejtsem kifelé kicsit pontosabban szemügyre venni a logót is. Nem vagyok én olyan naiv, mint amilyennek talán tűnök neki, nem olyan egyszerű átejteni, csak éppen, jelen helyzetben pont nem érdekelne az sem, ha megtörténne. Más lenne a helyzet, ha mondjuk álmaim házának építtetésébe fognék, hiszen az már a saját pénzemből lenne, és akkor már közel sem mindegy, mennyi az annyi. - Ez esetben a kérdésem várhat holnapig. Mosolygok rá, nyilván akkor is várhat, ha én nem jelenteném így ki, mert most nem tud ennél pontosabbat mondani, viszont így az elmondások alapján jó eséllyel nagyjából két hét múlva már a biztonsági rendszerrel együtt működhet a gyógyszertár, aminek kifejezetten örültem. Igaz, arra a pár napra, amíg beszerelik, mindenképpen be kell majd zárni, nem célom sem a mi, sem pedig a cég munkálatait hátráltatni azzal, hogy folyamatosan jönnek a vásárlók. - Akkor holnap. Ezzel is megvolnánk, s a szavaim után kiiszom a maradék kávémat, majd fel is állok, úgy vélem, ma már nem kell tovább zavarnom Mr. Glovert, bizonyosan van még épp elég dolga, mint ahogy én sem szándékoztam lopni a napot. - Köszönöm szépen az idejét, Mr. Glover, akkor várom az embereit, és az információkat a felmérés után. Azzal nyújtottam is felé a kacsóm, hogy búcsúzóul megrázzam az övét, vagy inkább ő az enyémet, mert az tuti, hogy az övéhez képest egészen apró volt a tenyerem. - Viszontlátásra! Köszöntem el, majd kifelé menet a kávéért elrebegtem a hálámat a titkárnőnek, aztán indultam is a dolgomra.
- Holnap kilenc és tíz között érkeznek az embereim, ketten. – Fixálom a dolgot, és részemről innentől ez már le van tudva, nincs több dolgom az ügyféllel jelen pillanatban, csak az, hogy kikísérjem, és a titkárnőmmel váltsak pár szót. A nővel kezet fogok megrázom azt, majd megkerülöm az asztalomat, az ajtót kinyitom a számára és előre engedem, majd egy darabig mellette sétálok. - Akkor, ahogy megbeszéltük, holnap már többet tudok mondani az árak tekintetében is. Viszont látásra, Miss. Sharp. – Engedem útjára és a titkárnőmhöz fordulok, hogy feljegyeztessem a holnapi napra a gyógyszertárat. Ez lesz aznapra az első időpont, a többi későbbre került bejegyzésre a tulajok kérései miatt, majd amint ez is megvan, vissza megyek a bögrémért, és töltök magamnak új adag kávét, a tíz órás ügyfelemig van még egy kis időm, így kávézhatok is egyet, és amilyen tündéri a titkárnőm, még reggelit is kapok, rendelt nekem valahonnan pár finomságot, ami jól fog esni, mivel a reggeli is kimaradt. Állok az üvegablakok előtt és nézem, ahogy Miss Sharp kilép az épületből és útjára indul, csinos nő, meg kell hagyni a lábai igazán formásak, de az üzletet nem keverem össze a magánélettel és egy emberrel amúgy se szívesen kezdenék ki, túl a háromszázon a farkas már inkább állat, mint ember, és egy emberre vigyázni kell, hiszen törékenyek egy olyan bestia kezében mint amilyen én magam is vagyok.
Mielőtt bemennék az épületbe még egy pillantást vetek a határidő naplómra. A mai napom is be van táblázva, ezért remélem, hogy nem kell sokat várnom. Gyorsan akarom ezt is elintézni, mert vissza kell mennem az építkezésre. Pontosan ezért kértem 11 órára időpontot. Visszafelé lesz időm bekapni valamit, bár ha valamiért elhúzódna a dolog, akkor is megállok enni. Nem akarok úgy járni, mint múltkor. Első az egészség, vagy annak kéne lennie. A notesz összecsukom, s végig futtatom a tekintetem az épületen. Átlagos. A táskámba mélyesztem s belépek az épületbe. Egy recepcióssal találom szembe magamat. - Üdvözlöm. Summer Hill vagyok és 11 órára van időpontom. Közlöm vele barátságos hangon és várok, bár magam is tudom, hogy mi fog jönni. Mindjárt megfog kérni, hogy foglaljak helyett, amíg nem szólnak. Minden hol ugyan az a rendszer működik. Mikor ezt szavak formájában is meghallom, bólintok a nőnek. Azonban semmi kedvem nincs leülni. Egész nap ülök vagy majdnem. A tágas ablakhoz sétálok s szemügyre veszem a berendezést. Modern és olyan semmilyen. Számomra legalább is. Semmi egyedi tárgyat nem vélek észrevenni. Tipikus fogadó helység, ahogy a fekete és a fehér keveredik. Ettől pedig számomra semmi „szín” nincs benne. Az agyam lázasan pörögni kezd, hogy miként lehetne berendezni egy biztonságtechnikai eszközökkel foglalkozó céghelységét. Nem vagyok lakberendező, de belső építészettel is foglalkozom, így értek a dologhoz. Az ablakon látom ahogy vissza tükröződik a világos zöld kosztümöm, bár ennek ellenére simán látom a környezetet. Ez első amit megnézek, hogy milyen épületek vannak a közelben. Szakmai ártalom. Amint mindegyikkel végeztem jöhetnek a kisebb tárgyak vagy éppen élőlények. Egy gyerek elesik az utcán a bicikliével és az anyja ahelyett, hogy segíteni neki, jól leteremti. Legalább is a gesztusokból erre tudok következtetni. Soha nem értettem ezt a nevelési módszert. Miért kell ütni azt a szerencsétlen kicsit? Ha szépen elmondják, akkor is megértik. Én legalább is felfogtam, amit a nevelők mondtak.
Kikísérem a 10 órás ügyfelet, és a konyharész felé veszem az irányt. Kávé mordulással, mikor a titkárnőm megszólal, hogy itt a 11 órás „páciens”. Én előbb akkor is koffeint akarok kávé képében, de sürgősen, csak utána vagyok újra bárkivel is foglalkozni, és a zakóm is unom már, ahogy az öltönyöm is, de egy cég vezetőjeként nem rohangászhatok tornacipőben. A konyharészben leveszem a zakómat, és a fegyvertartót is, majd a zakó alá rejtem, és a megtöltött farkasos bögrémmel együtt indulok vissza, közben megakad a szemem egy zöld kosztümön, és a benne lévő nőn is, valószínűleg rám vár. A bögrém átadom a titkárnőmnek, és én a nőhöz lépek. - Szép napot! – köszönök rá. – Ha jól sejtem, hozzám jött. – A titkárnőm megsúgta a nevét. – Miss. Hill. – ha felém fordul, akkor kezet rázok vele és bemutatkozom. – Bradley Glover. Kérem, kövessen. – Oké, ez picit parancsolóbbra sikeredett, mint kellett volna, de kissé feszült vagyok, és nem a kedvesség az alaptermészetem, hanem a kemény és irányító vezető.. Elvégre a falka egy része alám tartozik, és most, hogy se Castor se Dante nincs itthon, komolyabban is kell, ezt vegyük mindannyian, különösen én és BB. Ha követett az irodámba, akkor hellyel kínálom, miközben elrendezem a zakóm, és a sig sauerem, úgy, hogy ez utóbbit ne lássa, közben az asztal lapja alá erősített tokba helyezem a fegyverem. - Miben segíthetek? – teszem fel a kérdést, és közben a gépen rákeresek a nevére, és arra mit adott meg előzetes bejelentkezési adatoknak? Szeretek felkészülni az ügyfeleimmel kapcsolatban, de közben a kávémba kortyolok bele. A titkárnőm pedig bejön és a nőt is megkínálja egy csészényivel.
Sóhajtok egy aprót, mikor azt látom, hogy a nő ráncigálni kezdi a gyereket. Mindig azt mondták, hogy egy otthon sokkal jobb mint az árvaház. Én is így gondolom, de néha lehet fura történeteket hallania itt-ott. Olyanokat amikből azt gondolom, inkább az árvaház. Nem értem, hogy képes valaki megverni a saját gyerekét vagy éheztetni vagy olyan dologra kényszeríteni amivel csak 18 évesen kéne, hogy megismerkedjen. Az emberek gonoszak és sokan meg sem érdemlik a családot vagy éppen az életet. Gondolataimból egy öblös férfihang riaszt ki, így a testem megremeg. A hang irányába fordulok. - Oh, önnek is. A torkomba egy kis gombóc keletkezik, ami az imént riadalomnak volt köszönhető. Végig nézek a férfin és fura érzésem támad. Nem tudom mitől van, mert olyan a habitusa, hogy az ember biztonságban kéne éreznie magát. Valahogy én ezt még sem érzem. Talán a kisugárzásai miatt, csak úgy süt belőle a nyers erő, már-már állatiasan. Válaszolnék neki, de folytatja, így nem vágok közben. - Akkor önt keresem. Csúsztatom bele a kezemet az övébe s megrázom. Erős a kézfogása vagyis erősebb, mint amit én megszoktam. Pedig sok férfival találkozom a munkám során. Követem mikor erre kér s annak ellenére, hogy kissé nyersebben szólt, nem veszem fel. Ilyen a stílusa, gondolom vagy ehhez van hozzá szokva. Az irodába belépve szétnézek és kb ugyan azt kapom mint az előtérben, így nincs kellemes csalódás. Helyet foglalok vele szembe s a poháron akad meg a tekintetem. Nézem egy darabig, majd gondolatban megrázom magamat. - Szeretnék egy riasztó rendszert a lakásomba. Csak nem vagyok valami tájékozott ilyen téren. Gondolom létezik több fajta. Mit tud ajánlani vagy milyen termékeik vannak? Valóban nem tudom, hogy mit szeretnék. Nyilván biztonságban lenni, de hogy ezeket mivel lehet elérni abban nem vagyok túl tájékozott. Ütőnk van elvileg és egy kis paprika spré, de ennél azért jóval többre vágyom. Itt pedig azért vagyok, hogy meghallgassam a lehetőségeket, amit ez a cég tud nyújtani.
Jobban megnézem magamnak a nőt, pontosabban, most már, hogy az asztalomnál ülök, belenézek a szemeibe, és átfut rajtam a felismerés, ő volt ott Ashleyvel, őt ütöttem le! A nőre szegezem a tekintetemet, és minden egyes vonását az emlékezetembe vésem, ahogy itt ül velem szemben és teljesen egyszerűen viselkedik, úgy érzem, nem ismert fel engem. Lehet nem is emlékszik? Bár hátulról és hírtelen támadtam vérvonal béli adottságomnak köszönhetően, elájult az ütésemtől, ez biztos. Aztán elnézek róla és a bögrémbe kortyolok bele, amiben ott gőzölög a friss feketekávé, tejszínnel és némi mézzel, hogy édes legyen. A levegőbe szagolok, akárha a kávém szaglásznám, és megcsapja az orrom a nő riadalmának szaga, a tekintetére nem ült ki, tehát csak egy ösztön munkálkodhat benne egyelőre. - A választék elég nagy, de ha több információt mondd, akkor én is jobban tudom szűkíteni a kört, olyan dolgok érdekelnek, mint hány négyzetméter a lakás, milyen árkategóriában gondolkozik, milyen felszereltséget szeretne, van kód, kártya, újlenyomat, mert ilyeneket is lehet már lakásba építeni, a legtöbb helyen nem szokás, de itt, ha ez az igény, akkor ezt is beszereljük. – Nézek a nőre, miközben hátradőlök a székemben és a farkasos bögrém lerakom, a szobában van egy serlegem is, amire rá van írva, hogy az év apukája, nem régen kaptam Castortól, és úgy gondoltam itt állítom ki, bizalomgerjesztőbb az emberek számára. Még ő gondolkozik, én vissza hátradőlök a székemben és a kávémba kortyolok bele, közben átgondolom mik vannak amik lakásba ajánlottak, és újra a géphez nyúlok, hogy rájuk keressek, van már most pár ötletem, de azért a paramétereknek örülnék jobban lehetne szűkíteni.
Nézem a férfit, bár ez már inkább bámulás. Melyik nő képes elvonni a figyelmét? Hiába van rajta ing és zakó szinte látom az izmait vagy csak oda képzelem? Azt hiszem az Amazonok is jó termőnek találták volna. Meglep, hogy ilyen gondolatokat ébreszt bennem, ezért nehezen, de sikerül elszakítani a tekintetemet róla. Mivel a bögréjét sem akarom nézni, így a serlegere téved a pillantásom. Ha jól látom akkor van gyereke, ez pedig nem teszi ennyire félelmetessé. Inkább a szavaira figyelek és örülök, hogy sok lehetőség közül lehet választani. - 59 négyzetméter és az első emeleten található a lakás. A kártyás megoldásban nem bízom, mert nem olyan régen... leütöttek és ha ez megint előfordulna, akkor betudna jönni az elkövető. Sajnos nem tudom, hogy ki volt, mert nem sok mindenre emlékszem. Azt sem tudom mi lett azzal a fiatal lánnyal, talán nem úszta meg ilyen könnyen mint én. Semmim nem tűnt el, ezért furcsának találom a támadást. Attól a pasitól aki vele volt, pedig a hideg futkos a hátamon, még mindig. - A kódos megoldás tetszik s azt hiszem ez érdekelne engem első körben.Ártekintetében pedig hajlandó vagyok megfizetni a minőséget. A lényeg, hogy biztonságban legyek. Illetve nem egészen én, hanem a tulajdonos. Mondtam neki, hogy nem lesz olcsó, de azt mondta én döntök. Neki teljesen mindegy. Nekem viszont nem, ezért is vagyok itt. - Rácsot is szeretnék az ablakokra és az ajtóra is, mert gondolom a riasztó csak akkor véd, ha nincs otthon senki. Ebben sem vagyok, biztos, mert tényleg teljesen amatőr vagyok a témában. Gondolom mindjárt kapok felvilágosítást. Az egyik lábamat a másikra helyezem és úgy figyelem a férfit.
- Remélem nem haragszik…- szólalok meg és leveszem a zakómat, a pisztolyt és a hámot ügyesen tüntettem el, szem elől, mikor felálltam és háttal neki vettem le a zakómat, hiszen hátrébb van egy fogas vállfával, amire felakaszthatom, így nem volt feltűnő, hogy elfordultam. Azután vissza leülök vele szemben, mivel a zakó nélkül kényelmesebben érzem magamat. Közben a szemeim félig meddig a nőn vannak és figyelem a rezdüléseit, teljesen biztos vagyok abban, hogy nem fog felismerni mivel hátulról kaptam el és ütöttem le, hogy ne tudjon később belőni, bár előzékenyen ott volt a maszk is, de a termetem azért csak árulkodó. De ezektől nem kell tartanom. Nem mulasztom el a pillantását, mikor meglátja a serleget és ellazulnak a vállai, nocsak, a pszichológia működik, tegyél ki valamit, ami arra utal szülő vagy és már is nem leszel olyan félelmetes a kisebbek szemében. - Értem, nos, ebben az esetben, vagy a számkódos klasszikus megoldást javaslom. Feltéve, ha nincsenek különösen nagy értékek a lakásban. Természetesen, az alap felszerelés része, az üvegek biztosítása is, törés esetén is riaszt, illetve beszélhetünk extrákról is, hogy ha a betörő rafináltabb lenne, és nem törné az üveget. – Nézek a nőre, hiszen több más megoldás lehetséges, minden csak pénz kérdése, és ha eleget fizet egy kis lakást is lehet olyan biztonsági rendszerrel felszerelni, mint amilyen a Pentagonnak van, az más kérdés, érdemes-e, de ha a vevőnek ez az igénye?! - Rendben akkor, vegyük sorra az ablakokat milyen fokon biztosítsuk be a rendszerrel?- Kérdezek á, és felsorolok neki pár lehetőséget amit megtudunk neki oldani. - Rácsok, az ajtóra és az ablakra is. – Ezt feljegyzem, ilyenekkel nem foglalkozunk alaphangon, de megoldható, hogy valakit keressünk, aki igen, és vele dolgozzunk együtt. – Kívánja, hogy ezeket is összekapcsoljuk a riasztóval? – Kérdezek rá, mivel a dolog megoldható maximális módon, csak idő és pénz kérdése az egész, és erre tartom a technikusaimat is, hogy megoldják nekem az ilyen igényeket is. - Elviekben rá mód, hogy a riasztót alváskor is aktiválni lehessen…- kissé macerás, általában többszintes magánházaknál szokás ezt megoldani, ahol a földszintet riasztják be, még a család odafent alszik. – De ennek most nekem is utána kell néznem, többszintes magánházaknál működik, de lakásban még nem próbáltuk. – Nézek a nőre, utána nézek neki, szívesen, hogy megoldható-e a dolog, mert azzal csak nekünk is jó lesz.
Csak a fejemmel intek, hogy engem nem zavar. Követem a mozdulat sort és továbbra is bűnös gondolatok kavarognak a fejembe. Inkább megint más felé nézek. Nem tudom mi van velem, nem szoktam ilyeneket gondolni. A serleg viszont jó támpont. A szavait érdeklődve hallgatom. – Ez jól hangzik. Milyen fokon? Szeretném ha nyomás érzékelős lenne. Mondjuk azt nem lenne ideális, ha a szél által kelltet légnyomásra riasztana, de mondjuk ha a betörő megpróbálná benyomni akkor jelezzen. Gondolom egy rácsot nem nehéz leszerelni, mer beépítettet nem szeretnék. Ha esetleg tűz ütne ki, akkor ne ragadjak bent. A következő kérdésén elgondolkodom. Ha a riasztó panel a rácson belül van, akkor nem biztos, hogy célszerű, ha a kulcsom behelyezésével vinnyogni kezd az egész ház. Ámbár azt nem tudom, hogy mennyi másodperc telik el az érintés és a megszólalás között. –Szerintem nem szeretném, mert ha leejtem a kulcsomat, akkor nem biztos, hogy időbe bejutok a lakásba, hogy kikapcsoljam a riasztót. Mennyi idő szokott eltenni? Kérdezek rá erre is, mert mint korábban mondtam abszolút nincs rálátásom az ilyen kütyükre. Azért vagyok itt, hogy mindent megtudjak és ennél jobb személytől nem is kérdezhetnék. A hajamat megigazítom, mert egy tincs előre szökött, miközben megmozdultam egy kicsit. Soha nem bírtam szobor pózban ülni, pedig nem vagyok egy hiperaktív típus. – Rendben van. Nézzen utána, ha esetleg megoldható akkor azt is szeretném. Sok újságban olvastam, hogy akkor törtek be miközben a család aludt. nem szeretnék arra kelni, hogy kést szegeznek a nyakamhoz. Nem gondolom, hogy túl élénk lenne a fantáziám, mert tényleg újságban láttam és mintha a híradóban is mondták volna. Fel kell készülni mindenre, mert az ördög nem alszik. – Azt megtudná mondani ezek fényében, hogy kb mekkora összeggel kell számolni? Az is érdekelne, hogy hány órás vagy napos lenne a munka, mert szabadságot kellene kivennem, amíg ezt megcsinálják.
Leveszem a zakómat, és ügyelek arra, hogy a fegyvertartó hám, a zakóval együtt kerüljön le nehogy észrevegye, hogy pisztolyt tartok magamnál, az kellemetlen kérdéseket is magával vonhatna, és itt és most nem üthetem őt le, semmi esetre sem. Amúgy meg nem is lenne miért, ügyfélként van jelen, engem nem ismert fel, és ha így lenne nagyon elbénáztam volna valamit. Amint a zakóm levettem és felakasztottam, a hámmal együtt, vissza leülök a székembe és újra megnézem magamnak a nőt. Csinos, karcsú és elegáns, olyan, akin az én szemem is megakad, holott nők terén igen csak kényes az ízlésem. Szeretem, ha van mellük és fenekük is, és persze megjelenésük, nem csak külső, de belső is. - A nyomás érzékelő természetesen egy adott szintről indul, így nem kell attól tartania, hogy egy erősebb szélroham miatt riasztaná a rendőröket és a szomszédokat. A rácsokat az ablakra több ok miatt sem javaslom, az egyik, amit említett, a tűz, vagy egyéb okok miatt, nehezebb bejutni, a másik, hogy amit fel lehet csavarozni azt le is lehet….- Magyarázom neki, hiszen a rács semmire sem biztosíték. Ráadásul az csak felkelti a figyelmet arra, hogy ott valamit nagyon őrizni akarnak. - A rács amúgy is nem kívánt feltűnést okoz, bizonyított tény, hogy a ráccsal felszerelt lakásokba nagyobb eséllyel törnek be, még a tulaj huzamosabb ideig nem tartózkodik ott. – Szólalok meg, ahogy a nőt nézem, és megsercegtetem a borostáimat is, amik lassan kiérdemlik az enyhe szakáll kifejezést is. - Ahogy gondolja, de a riasztót időzíteni is lehet, hogy egy vagy két vagy több perc álljon rendelkezésére a tulajnak hatástalanítani azt. – Biccentek egyet, hogy ennek én is utána érdeklődöm, milyen megoldással tudjuk mi kivitelezni a dolgot, vagy kivel kell plusz szeződést kötni ennek kapcsán, mivel ilyen megrendelés még nem volt, igény sem merült fel, így nem néztem szét ezzel kapcsolatban a piacon. - A beszerelést elrendezzük egy nap alatt és a megközelítőleges ár, amit jelenleg tudok mondai pedig… - Kicsit zongorázok a billentyűzeten, és számolok, nagyjábóli összeget, mert még közel sem biztos az egész, mindenesetre nem egy pár dolláros összeg jön ki a végére, amit meg is osztok vele. Nem olcsó manapság a biztonság technika.
Megérte eljönni, mert sok olyan információt kapok amit eddig nem tudtam. +nem vagyok buta és feltételezni is tudok, de jobb szeretem a szakértői tényeket, mint holmi feltételezéseket. Azok a biztosak. Nem gondoltam arra, hogy feltűnő lehet egy rács a betörök számára. Annyi helyen van már, hogy számomra ez átlagos lett, de ebből a szemszögből vizsgálva teljes mértékben igaza van. Akkor azt hiszem rácsot inkább nem szeretnék. Nem őrzők én ott valami nagy értéket csak az életemet, a biztonságomat és a szüzességem. Ismét megfogalmazódik bennem egy kérdés. - Azt megtudja mondani, hogy kb hány perc alatt lehet betörni valahova és mondjuk elvinni a TV-t? Abszolút nem értek hozzá és ha mondjuk én egy percre kérem állítani, de addig meglovasították a TV-t, akkor nem sokat ér a rendszer. nekem az elsődleges célom az lenne, hogy megijedjen a tolvaj és elmeneküljön. Azt nem tudom, hogy másnak mi, de nekem ez. Igazából nem tudom, hogy tolvaj vagy bérgyilkos várható, mert senkit nem várok, de mondjuk ha utóbbi jön erre, akkor hány perc lehet, amíg bejut és meghúzza a ravaszt? Örülök, hogy egy nap alatt meg van minden. Türelmesen várakozóm amíg kiszámolja, hogy kb mennyibe fog ez kerülni. Az ujjaimat tördelem meg egy párszor, majd megakad a szemem, azon, hogy már ideje lenne elmenni a körmöshöz. Lenövésről szó nincsen, de én már látom, hogy lassan el kell mennem töltetni. Kíváncsian pillantok, fel mikor felfordítja a gépét. Ez egy kicsit több mint amire gondoltam, de ez nem jelenti azt, hogy mást választanék. Meg sem fordul a fejembe, hogy alkudjak, mert ez nem piac. Nem mintha sokat járnék olyan helyre vásárolni. - Az összeg nekem megfelel. Gondolom amint utána járt, annak amit beszéltük, ez csak emelkedni fog. E-mailban tudunk egyeztetni? Kérdezem meg kíváncsian, mert szeretném ezt az alvásos funkciót is. A táskába nyúlok, és előveszek egy kis tokot, amit könnyen patintok ki. Egy névjegykártyát nyújtok a férfi felé, mert azon rajta van minden elérhetőségem. Ha nincs más akkor szerintem végeztünk. Fel állok a székből s a kezemet nyújtom a férfi felé. - Köszönöm Mr. Glover, viszont látásra
// Ha nincs más, akkor nekem ez volt a záróm, ha van még valami akkor nem Köszönöm a játékot élveztem, a részleteket pedig OC lebeszéljük. //
- Változó, sok tényezőtől függ, és a tételtől is, hogy mit akarnak elemelni. De, hogy időt is mondjak, körülbelül, 3-5 perc is elég néhány személynek, ha elég jól ismerik hova kell menniük, ehhez hozzá jön még annak az ideje, is, hogy mennyi idő alatt törik fel a lakást mondjuk, mennyi kell a biztonsági rendszer kiiktatásához, így nem véletlen, hogy olyan helyet keresnek, ahol épp nincsenek otthon… Ha lakás, magánháznál, már más a kérdés, ott ugye nem csak a hálóban lehetnek értékes dolgok, és a nagy plazma is lent lesz valószínűleg…. – Elgondolkozva beszélek, mert próbálom sorra venni a dolgokat, de ez tényleg annyi tényezőtől függ, hogy nem lehet csak úgy besaccolni, mennyi idő lenne betörni valahová csak úgy. - Pontosan, az árak változhatnak, ha olcsóbban jutok hozzá ahhoz ami nincs raktáron, akkor természetesen nem rakom rá azt a hasznot amit a korábbi ár jelentene, nem a vevő megkopasztása a célom, tehát felfelé és lefelé is mehet, a másik miatt biztosan emelkedni fog. – Van akinél én is a magasabb árat mondom, de van akinél figyelembe veszem az árak ingadozását. Ezzel a nővel most nem szívózom egy cseppet sem, mivel a rácsos megoldás így is többletet fog jelenteni, és ugye azt is mi rakjuk be, erről gondoskodok. - természetesen. – Válaszolom az e-mailre. Majd felkelek és kezet fogok a nővel és kikísérem az irodámból, hogy a titkárnőmnek szóljak, épp most megyek enni, különben a következő ügyfelembe kóstolok bele.
Kezdőlap
Köszönöm a játékot élveztem, a részleteket pedig OC lebeszéljük. 
//
