Fekete és fehér. Ez a két szó jellemzi leginkább a személyiségemet. Valójában önző vagyok és rideg. De tudok bújós kiscica is lenni. Ismerem az embereket, a halandókat, a farkasokat egyaránt. Ismerem a férfiakat. Tudom, hogy semmi másról nem szól az életük, mint a játékról. Játék a hatalommal a pénzzel és a nőkkel. Mi nők pedig, ha értjük a dolgunkat, azt tehetünk velük, amit csak akarunk. A legnagyobb probléma az, hogy egyre kevesebb nő ismeri fel az igazi hatalmát. Nem szégyellem, hogy miből élek. Örömlányként kezdtem, legalábbis akkoriban még így neveztek minket, ma pedig már az eszkort lány a megfelelő megnevezés. Nem szégyellem, mert amennyit egy éjszakáért kérek, abból bármit megvehetek magamnak.
Hiszem, hogy hasznos tagja vagyok a falkának. Azokat az információkat, amiket kérnek tőlem, így vagy úgy, de megszerzem. Általában inkább az utóbbit választom, hogy jusson egy kis élvezet nekem is. Farkasom élvezi a veszélyes helyzeteket és én is. Az adrenalin az, amitől nem tudok szabadulni. Valamilyen szinten a rabjává váltam.
Ismerem magam. A testem, a külsőm, de leginkább a lelkem. Nem hatnak már meg a szép szavak, hiába tűnik úgy. Hogy hiszek-e még bármiben? Talán mélyen abban, hogy jön valaki, aki bebizonyítja nekem, hogy létezik szerelem, nem pedig csak a hormonok játéka. De addig! Csak a falka és a bizalom. Más nem létezik.





Mit írjak magamról? Mit szeretnél tudni? Hogy az ajkam csókra kér? A szemeim, rikítóan kékek és valami olyant ígérnek, amire régóta vágysz? Hogy a bőröm puhasága és napbarnítottsága tényleg annyira jó, mint, ahogy elképzeled? Nem. Nem írom ezeket. Mert a legnagyobb hatalmam feletted, az álmaid, a fantáziád.
De, hogy képet kapj rólam.
Hosszú, fehéres szőke hajamat általában feltűzve hordom, általában valami fonattal, emlékezve arra a korra, ahonnan jövök. Szemeimet erősre festem, szám halovány. Ruháim csinosak, feltűnőek. Mindez tökéletesen ábrázolja a lelki világomat is.

Átalakulásom után, az igazi ismertetőjelem a szemeim. Megmaradnak azok a furcsa lángok benne, ami egyébként is jellemez. Bundám fekete és fehér.

- Hallgatlak Darren…

Egy kérés, ami ismételten letaglóz. Ha nem szoktam volna hozzá az egyre furább feladatokhoz, akkor az állam valószínűleg a padlón kötne ki. Hát minek hisz engem? Nem vagyok se megváltó, se isten. De még a józan eszem is elvesztettem, hogy folyamatosan ezeket a dolgokat teszem.
Istenem! Már megint túlvariálunk mindent! Férfiak…Darren! Ha te nem is tudod, én már rég rájöttem! Egyszerűek vagytok, mint az egyszer-egy. Kell nektek egy kis hús, amin nyámnyoghattok és a lelketek összes sötét titkát feltárjátok előttem.  Nem? Dehogynem! Nézzétek csak meg magatokat! A tükör nem mutatja? De igen. Csak mélyen bele kell nézni, nem pedig sietve elrohanni mellette.
Tehát? Ennyi? És mondd csak! Hogy gondolod? Mennyi időt kapok rá? Melyik a leggyengébb láncszem? Rám bízod? Bízol bennem? Ugye bízol bennem? Bíznod kell bennem! Akkor is, amikor hazugságot súgok más fülébe! A falka a családom. A húsom, a testem, a lelkem. A tietek vagyok. Ne kételkedj, ha mást hallasz! Ismersz!

129 évvel ezelőtt kezdődött az egész. Fontos az, hogy hova születtem és hol nevelkedtem, milyen körülmények között? Hiszen egyszer túléltem a halált, felülemelkedtem és legyőztem. Magamba fogadtam bestiám, ami ketté tépett és feldarabolt. Elevenen szakította szét lelkemet. Szerintem nem fontos, hogy milyen gyerekkorom volt. Már más az életem. Máshova tartozom. Mások védtek meg, akár az életük árán is.

Mindenkinek van egy titka. Nekem is. Egy olyan titkom, ami hatalmas segítséget nyújt a falkában betöltött pozícióm során. Ismerem a férfiakat. A testüket, a lelküket, a gondolataikat. Ismerem a hatalom iránti vágyukat, a nőkkel való viselkedésüket, az ösztöneiket. Ismerem, hogy milyen, amikor hozzám érnek és egy pillanatra elfelejtik, hogy mielőtt velem találkoztak, gyengék voltak, önbizalom hiányosak, tanácstalanok és az életük sehova nem tartott. Az a dolgom, hogy elfeledtessem velük minden kétségüket. A farkasom ezt élvezi. Kéjenc egy bestia, az biztos.
Azt viszont nem ismerem, hogy milyen, amikor valaki szerelemmel ölel. Nem hiszek a szerelemben. Csupán a hormonok generálják bennünk az egészet. Elhitetik velünk, hogy tartozni akarunk valakihez, életünk végéig. Aztán elmúlik. Minden elmúlik a végén. Egyedül a bizalom fontos az életben.

Őslakos vagyok. Egy olyan falka tagja, ahol csak az számít, hogy megvédd otthonod, hogy ha kell, utolsó csepp véreddel küzdj társaidért. Én megteszem! Tudják, hogy megteszem! Vért a vérért, szemet szemért!

Szeretnék hinni még abban, hogy eljön a szőke herceg, valamiféle fehér lovon. Vagy csak annyiszor hallottam ezeket a negédes, méztől és romantikától csöpögő sztorikat, hogy valahol mélyen, álmodozok. Ám az olyanok, mint én, nem kapják meg ezt a lehetőséget.

Említettem már, hogy eszkort lány vagyok? Nem. Bocsánat. De azt se, hogy erről senki nem tud? Elméletben pincér vagyok. Na nem baj. Akkor most! Eszkort lány vagyok. Nem számolom, hogy hány éve kötöttem ki ebben a világban. Először örömlánynak neveztek minket, a régi időkben, manapság már elkülönül a két fogalom.
Na! Ne merészelj így nézni! Tudtam, hogy ez lesz az első reakciód! Persze, nem szántszándékkal választottam ezt az utat, de végül már nem szabadultam a láncoktól. Nem örömlány vagyok, tisztázzuk. Nem biztos, hogy megtudnád fizetni az az összeget, amit kérnék tőled egy éjszakáért. De megpróbálhatod! Rá mersz kérdezni? A szemembe mersz nézni? Gyerünk! Kérdezd meg! Nem kötelességem veled hálni, sőt! Megválogathatom, hogy kinek leszek a kísérője. Kinek válok egy éjszakára a démonjává, az angyalává, a mindenévé, az álmai megvalósítójává! Azért ez így nem annyira rossz igaz?
Egyébként…ha már így rákérdezel, akkor elmondom. De csak neked! Ha elmered valakinek mondani, egyenként tépem le az ujjaidat és eszem meg őket!
20 éves voltam, amikor egy este, hazakísért egy férfi. Nem kértem semmit, akkor még naiv voltam, csak az élvezetért akartam vele maradni. Reggel azonban se ő nem volt ott, se a ruhái, de már a parfümjének az illatát se éreztem a párnámon. Helyette ott volt az asztalon egy boríték. Örömlánynak hitt.
És, hogy hol voltak ilyenkor a szüleim? Meghaltak. 18 éves voltam, amikor egy viharban elsüllyedt a hajó, amivel utaztak. Nagynénémhez kerültem Fairbanksbe. Előttem volt egy lehetőség, amire nemet mondhattam volna. Nem tettem. Ezt nem kell túlragozni.

A farkassá válásom története is így kezdődött. Tetszett a férfi, akivel aznap éjjel találkoztam. Tisztán emlékszem, mai napig. Fekete haja volt és kék szeme. Furcsán villanó, észbontó szeme. Elvesztem benne. Üzletember volt, le lett informálva – enélkül nem is foglalkozom senkivel – meg tudott fizetni.
Ám az az éjszaka nem úgy alakult, ahogy én elképzeltem. Tisztáztuk az elején, hogy perverz módon szereti. De abban a pillanatban, ahogy kicsordult az első csepp vérem, már nem volt megállás. Lüktetően, vággyal telve ziháltam, feltépett torokkal a franciaágy közepén. A halál küszöbén. Káromkodtam, sikítottam volna, de nem tudtam. Csak egy halk halálhörgés zengett véres ajkaim közül.
Nem tudtam még, ám akkor égette fel a világomat a vírus. A bestia. A démon. Akkor zúgott végig ereimen a farkas. Az utolsó, elszálló sóhajomban benne volt halandó életem megváltása.
Mikor tértem magamhoz? Hol? Ne kérdezz tőlem ilyeneket. Nem tudom. Talán akkora volt a döbbenet, a félelem, az eksztázis, hogy nem törődtem ilyen apróságokkal. Csak a testem vad lüktetésére tudtam összpontosítani. Egy fonál kapcsolt, alig ismert családomhoz. Egy fonál, ami egyre erősebbé vált.

Hogy miért tette? Fogalmam sincs. Lehet, hogy a vad vezérelte? Lehet, hogy kiválasztott valamire? Carlosnak hívták egyébként. Mai napig keresem a választ a saját kérdéseimre. A vicc az egészben, hogy neki már réges rég nem tehetem fel őket…halott. Lehet, hogy nem is számítanak már a kérdéseim.

Nem részletezem tovább. Teljesen felesleges. Így is túl sokat tudtál meg rólam. Túlságosan sokat. Olyan titkok birtokába jutottál, amik most talán az életedbe kerülnek. Talán. Még nem döntöttem el. Nem kell félned. Nem vagyok gonosz. Nem kerülsz a pokolra. Én egyszer lehet, hogy megjárom az utat.
Az életed csak rajtam múlik…
Csak rajtam…
Halálsikoly a sötétben.

Kiegészítések

Üdv nálunk, Eva!

A történeted velős és lényegre törő, minden fontos infó benne van, emellett kellemes stílusban íródott, szinte láttam magam előtt, ahogy mesélsz és igézel a tekinteteddel. Érzékletes lett, szépen tükrözi a karakter jellemét. Kíváncsi vagyok, mire viszed még a játéktéren!

Mivel kivetnivalót nem találtam, így természetesen a karaktered:

Látom avatart már foglaltál, bónusz dicséret érte. Sipirc játszani!