Karakter teljes neve: Amber Warren Becenév: Amber, Amy Álnév: - Faj: Vérfarkas Falka:Betolakodó Titulus Kölyök Nem: Nő Kor: 23 Születés helye és ideje: 1988. április 18 (Átváltozás: 2008) Foglalkozás: Pultos Védőszellem neve: - Mágiaérzékenység: nincs
Apa: Allan Warren Anya: Emily Scott Testvérek: Marc Lee Warren, (28 éves, ember) Amanda Warren (30 éves ember)
Éles eszű, bármilyen helyzetből könnyedén kivágja magát, mindenre megoldást próbál találni. Ha valamibe belekezd, akkor tűzön vizen át kitart, míg el nem éri a célját, nehéz eltántorítani, még akkor is, ha ő maga is tudja, hogy lehetetlen. Makacsságával néha ellenszenvet vív ki maga ellen. Akaratlanul is képes bajba keveredni, kíváncsi természetének köszönhetően olyan dolgokat is bevállal, amiből később gondja szármázhat, és nem mindig tanul a saját hibájából, képes újra és újra beleesni ugyanabba. Hihetetlenül két bal lábas, és ügyetlen, sokszor hozza magát kínos helyzetbe a szerencsétlenkedéseivel. Ha rossz passzban van, ok nélkül köt bele másokba, és képes az őrületbe kergetni vagy feldühíteni bárkit. Lobbanékony természetű, ennek ellenére higgadtan kezeli a kényes helyzeteket is, nehezen lehet zavarba hozni, mindenre van megjegyzése, és a legkínosabb helyzetekben is érvényesül humora, amit sokszor irónia fűszerez. Szókimondó, amivel néha megbánt másokat, általában tudja mikor minek hol a helye, csak ritkán jön össze neki, hogy a gyakorlatban is alkalmazza.
167 centijével alacsonynak mondható, vékony, nőies alakja van, amit sokszor kihangsúlyoz feltűnő, testhez álló ruhákkal. Kedveli a magassarkút, és az ékszereket. Sötétbarna szemét legtöbbször szemfestékkel teszi még hansúlyosabbá. Alap hajszíne a barna, amit időként, kedve szerint váltogat, volt már vörös, fekete, szőke.
Az eddig megtett út
- Egy karóra, egy bőrpénztárca, egy nyaklánc, egy telefon, és egy kulcscsomó…- Sorolta szórakozottan, unott képpel Freddy az egyik börtönőr, majd visszasöpört mindent a kis sárga papírzacskóba és elém tolta azt. - Minden megvan ugye? Rám mosolygott, tényleg érdekelte. Kedveltem őt, rendes volt velem a három hét alatt, amíg itt senyvedtem. - Igen. – Bólintottam, és elvettem tőle a kacatokkal teli zacskót. - Itt írd még alá. – Elém tolt valami dokumentumot, nem is néztem meg mit, csak aláfirkantottam a nevem, és visszacsúsztattam elé a papírlapot. - Van még valami, Freddy? – kérdeztem meg blazírt arccal, ahogy tovább bámult rám, mint ha akarna még mondani valamit, csak épp keresi a szavakat. - Sok sikert, Amy. Vigyázz magadra. Biccentettem, tényleg értékeltem a gesztust, de nem akartam érzelgősködni, így hát szó nélkül kisétáltam a női börtön kapuján. Ahogy kiértem, mélyen belélegeztem a friss levegőt. Teljesen más volt, mint odabent, hiába volt naponta séta az udvaron, mégsem ugyanaz falakkal körülvéve lélegezni, mint szabadon. Csak három hétig voltam bent, de az is bőven sok volt, ráadásul olyan dolog miatt, amit nem én követtem el. Elővettem a telefonom, és írtam Marcnak egy sms-t, gyönyörűen megfogalmaztam, hogy meg fogom gyilkolni, amiért hagyta, hogy én vigyem el helyette a balhéját. Visszacsúsztattam a mobilt a többi kacat mellé, összehúztam magamon a bőrdzsekimet és körbepásztáztam a környéket, hogy felbukkan e végre az ismerős arc. Meg is pillantottam a nyúlánk, vékony alakot, ahogy sietős léptekkel felém közeledik. Az ügyvédem lejjebb tolta orrán a szemüvegét, és mosolyogva üdvözölt. - Örülök, hogy újra látom, Miss Warren. - Megszorította a kezem, vidáman mosolygott rám, annak ellenére, hogy az én arcomról nem éppen a boldogság tükröződött, bár tény, hogy hálás voltam az öregnek amiért mindössze három hét pereskedés után végre ki tudott juttatni, ráadásul úgy, hogy a bátyámra sem terelődött rá a gyanú. Nem tudom, hogy csinálta, de nem is érdekelt, a lényeg, hogy kint vagyok, és nem feleslegesen rohadtam a börtönben. - Kösz, hogy kihozott – préseltem ki összeszorított fogakkal. Dühös voltam, fáradt és nyűgös, ennyire tellett. Nem sokkal később elbúcsúztam Mr. Northmantől és beszálltam egy taxiba. Elgondolkodva bámultam ki az ablakon. Ha a szüleim fülébe jutna, hogy mi történt, egy világ omlana össze bennük. Rendes emberek voltak, mindig gondoskodtak rólunk, ódákat tudnék zengeni mindkettőről. Elváltak, még tízéves koromban. A bátyám akkor volt tizenöt, valahogy pont abban a korban volt, amikor a legrosszabbul tudja érinteni a kamaszt egy válás. Teljesen kifordult önmagából, és egy méretes ökör lett belőle, ivott, bulizott, drogozott. A nővérem nem figyelt ránk, neki volt saját élete, céljai, nem törődött a családdal. Nekem meg maradt a „példamutató” bátyám és a lelkileg összetört anyám. Nem csoda, hogy én sem vittem sokra, de nem hibáztatok senkit, főleg nem a szüleimet. Tizennyolc évesen dolgozni kezdtem, egyetemre nem tellett és nem is szándékoztam tanulni. Marc is dolgozgatott, de maximum négy hónapig volt meg egy munkahelye. Aztán jött ez a drogos balhéja, és rám terelte a gyanút, én pedig nem köpte be őt a zsaruknak. Arra eszméltem fel, hogy a sofőr kicsit ingerültebben morran rám, ki tudja hanyadjára szólongatott. - Húsz dollár lesz, hölgyem. Kinyögtem egy „rendben”-t és már kotorásztam a kabátzsebembe. Odaadtam neki a pénzt, majd felbotorkáltam a lakásomba. Egy hónap múlva a maradék pénzem is odalett, mivel szeretett öcsémet ki kellett váltani a sittről randalírozás és rongálás miatt. Eladtam a kocsimat, amire nagy nehezen összespóroltam a pénzt, úgyhogy gyalog indultam másnap munkába. Este is gyalogosan voltam kénytelen hazamenni. Sötét volt, az utcák kihaltak, tiszta horror film feeling uralkodott el rajtam, mikor félelmetes hangot hallatott valami mögöttem. Aztán a hang szőrös gazdája nekem ugrott és belém harapott. Örültem hogy túléltem, de kevésbé voltam boldog, mikor megtudtam, hogy mik a harapás következményei. Senki sem ugrálna örömében, ha egy teliholdas éjszaka arra eszmélne fel, hogy bundája nőtt, és éles fogai. Időbe telt, mire megbarátkoztam a gondolattal, nem nagyon akartam elfogadni mi lett belőlem, de kénytelen voltam, ha életben akartam maradni.
Azóta majdnem három év telt el, és ha válaszolnom kéne egy olyan kérdésre, hogy eddig mit értem el a falkában, azon kívül, hogy kilincs, nem sokat tudnék kinyögni zavaromban. Sok bajt okoztam, a dobogós az volt, mikor jószándékúan vért adtam egy ellenséges falka tagjának, Gabrielnek. Elmondtam a dolgot a férfinak, akiben mindennél jobban megbízok. Persze, hogy rohant az alfához, és beszámolt a történtekről, amiért Duncan kapta a büntetést, az egész falka előtt lógatta fel az alfa, és csapolta le a vérét. Gabriel sem úszta meg büntetlenül. Mind mind az én hibám volt. Duncan megszegte az ígéret, miszerint nem bünteti Gabrielt a véradásos projektünk miatt. Összetörtem, de valahol mélyen megértettem miért tette, amit tett.
Amiket szeret: A bátyját,
Amiket ki nem állhat: Az agressziót, ha lenézik, a beképzelt embereket....
Rövidtávú célok: Célt találni az életében, őrületbe kergetni Duncant.