Karakter teljes neve: Mei Bell Becenév: Mei Álnév: - Faj: Ember (még) Falka: Őslakos Mentalitás: Semleges Titulus: - Nem: nő Kor: 23 Születés helye és ideje: Fairbanks, 1990. 09. 11. Foglalkozás: pincérnő és fotográfus Védőszellem neve: opcionális Mágiaérzékenység: van
Apa: Jack Bell Anya: Beverly Bell Testvérek: - Egyéb hozzátartozók: - Apa állandóan üzleti utakon, anya pedig főállásban vásárolja a ruhákat és a különböző szépítészeti szereket.
Alapvetően vidám lány vagyok, mosolygok akkor, ha belül egy világ dőlt össze bennem. Ezen kívül érzelmes is vagyok, ezek pedig ki is ülnek az arcomra. Mint mondtam az egyetlen, amit nem szeretek, sőt nem is szoktam kimutatni az a világfájdalom. Meg is van erre az okom, így sokkal könnyebb. Ezen kívül minden művészetnek szeretek hódolni, legyen az bármi. Lényegében festészettel szeretnék majd foglalkozni és/vagy fotózással. De ezenkívül hobbi szinten imádok táncolni és írni vagy olvasni. De ha már kategóriába kéne sorolnom magam inkább lennék a furcsa, különc lány, mint a művészlélek, habár ez is helytálló megnevezés. Én vagyok az örök magány, barátok nélkül. Így nem tudok teljesen közvetlen lenni idegenekkel, noha az állandó biztató mosolygásom miatt ez senkinek sem tűnik fel. Nagyobb társaságban meg se merek szólalni.
Hófehér bőrű arcom vöröses-barna haj keretezi, ami bőven a vállam alá ér. Szemeim kékek, mintha jégbe fagytak volna. Az alakom pedig annak ellenére, hogy nem vagyok olyan sportos jellem, aki figyel a külsejére, meglepően jó. Ezt talán anyámtól örököltem, habár ki tudja milyen volt a plasztikai műtétei előtt. Vagy pedig azokat is örököltem...
Az életem lényegében elég eseménytelen volt. Anyám otthonélő háziasszony, aki igazából nem is tudom teljesít-e valamit azok közül, amiket egy háziasszonynak kellene elvégeznie. Igazából minek is dolgoznia, ha van bejárónőnk és szakácsunk. Sohasem ettem olyan süteményt, amit a saját anyám készített volna nekem. Nem is tudom, hogy tud-e egyáltalán főzni. Így anya vagy a környék gazdag anyáival jár össze, vagy vásárol, filmet néz és a többi. Így talán nem nehéz kitalálni, hogy nem vagyok vele olyan jó viszonyban, alig várta, hogy elköltözzem. De szerintem ez azért nem (csak) az én hibám. De erre majd később rátérünk. A jómódunkat apának köszönhetjük, akit 23 évem alatt nem láttam túl sokat, mivel állandóan üzleti úton volt, hogy nekünk jó legyen és dúskáljunk a pénzben. Ettől függetlenül sokkal kedvesebb mint anyám, kár, hogy nem látom sokat. Az iskolába én voltam az a lány, akit állandóan csúfoltak, bogarasnak neveztek. Néha komolyan elgondolkodom, hogy apám félrekefélt, mert egy szemernyit sem hasonlítok anyámra. Ő a sulija csillaga volt, a méhkirálynő, én meg mindennek a legalja. Persze régen kisgyerekként ez volt a legrosszabb sors, ami juthatott nekem, viszont néhány év alatt sikerült túltennem magam rajta. Megtanultam nem lereagálni a piszkálódásokat, csak kedvesen mosolyogni, mintha az én "hiányosságaim" az ő problémájuk lenne. Mintha az, hogy rajtam köszörülik a nyelvüket az ő fogyatékosságuk lenne és ezért csak sajnálni lehetne őket. S mivel piszkálóim nem kaptak tőlem túl dús reakciókat, elkezdtek békén hagyni, én meg egyedül maradtam. Persze erősnek továbbra sem lehettem mondható. Visszatérve a csúfolódásra... Anyám itt nem jeleskedett megértés téren. Nem igazán érdekelte, ha meséltem neki a suliról, ha sírva fakadtam neki, hogy piszkáltak az iskolában. Hidegen hagyta, sőt, szinte szégyellte a saját gyermekét. Azt sem preferálta, hogy az öltözködési és zenei stílusom meg sem közelíti az övét. Ugyanis előszeretettel hordok néhány számmal nagyobb, együtteses illetve férfi pólókat, mint kellene. Miután betöltöttem a kellő kort egyre többet hangoztatta, hogy igazán elhúzhatnám már a csíkot. Nem halogattam, amint lehetett, megfogadtam a tanácsát és eltűztem. Persze ez nem volt olyan egyszerű, mivel soha többé anyagi támogatás, kislányom, tartsd el magad a minimális tudásodból. Pincérkedéssel kezdtem keresni a kenyerem és a fotózással próbálkoztam befutni, ami úgy tűnik az utóbbi időben kezdett pénzt hozni. Ezek mellett továbbtanultam festmőművész szakon. Fogalmam sincs, hogy mit fogok ezzel kezdeni, de erre vágyom, ehhez van kedvem. Ugyan mi értelme az életnek, ha nem az legalább a munkám, amit én is évezek? Amúgy meg a tanulás és a munka mellett szórakozásra nagyon ritkán marad időm, így továbbra sem szereztem barátokat. Se pasit. Úgy semmit. Havonta egy fél óra önsajnáltatást engedélyezek magamnak. Ilyenkor nagyjából ugyanazokon a szakaszokon megyek végig. Tartom magamban a lelket, majd összetörök, sírok, hogy tök egyedül vagyok és senkim sincs ezen a kicseszett világon. Ezután elhatározom magam, hogy minden este kimozdulok otthonról és hogy ismerkedni fogok. Esetleg bepróbálkozom néhány srácnál, talán meglátogatok valami klubbot és legalább a szüezességem megpróbálom lepasszolni. Ezután úgy érzem, hogy tökéletesen elhatároztam magam, felkelek az ágyról és a ruhásszekrényemben kezdek kutakodni, hogy én igenis kimozdulok és veszek fel valami szexit. Ekkor jön el az a pillanat, hogy rájövök nincs semmi olyan ruhám, amit egy ilyen helyre felvehetnék. Ekkor eszembe jut, hogy miért is nincs ilyen ruhám és miért is nem lesz a jövőbe és eddig miért nem voltak barátaim vagy egy fiúbarátom legalább. Ezután visszazuhanok a szokásos hangulatomba, miután még gyorsan végigfuttattam magamban egy apró filmet arról, hogy miben hátráltatna a többi ember. Szóval nagyjából ez az életem és így tengetem a mindennapjaim. Nem vagyok túl izgalmas személyiség.
Amiket szeret: Kávé, tea, rock (meg amúgy bármi más zene) és az összes művészet és pingvinek minden mennyiségben
Amiket ki nem állhat: az anyám, sznobbok, bunkók, spenót
Rövidtávú célok: fotós állást szerezni
Középtávú célok: befutni fotósként, hogy ne kelljen többet pincérnősködnöm
Hosszútávú célok: viszonylag híres művésznek lenni
Forrásmegjelölés: egy másik oldalon az egyik játékos ajánlott
Hirdető: -
Avatar/Play by: Susan Coffey - Mei Bell
Kiegészítések
Emma Ridleynél dolgozom, mint asszisztens, vagy valami olyasmi.
Lakóhely helyszíne: Bérház Kép(ek)/leírás a helyszínről: Kis lakás, pont akkora, amekkora feltétlenül szükséges. Talán a hálószoba a legnagyobb, mivel az felel meg a nappalinak is, egy nagyobb szekrénnyel, franciaággyal, amivel szemben egy egész falat elfoglaló polc van, rajta tévével. Az ágynak a másik oldalán az íróasztal foglal helyet egy laptoppal. Kint egy szűk és rövid folyosó köti össze a bejárati ajtót és a konyhát, közbeékelve a mosdóval.
Egyéb saját helyszín neve és helye: - Kép(ek)/leírás a helyszínről: -
Azt mondod, nem vagy izgalmas személyiség, pedig ez a rengeteg minden, ami érdekel és foglalkoztat, bizony, izgalmas is. Bízok benne, hogy megtalálod a számításaidat erre felénk és a közelgő farkas-lét, na meg jóanyád talán kicsit nyitottabbá tesz majd. Meglátjuk. Az biztos, hogy a karaktered:
Kezdőlap
