Karakter teljes neve: Lucy Bouver Becenév: Luce Álnév: Lucy Joy Bouvan Faj: Vérfarkas Falka: Magányos farkasok Mentalitás: Semleges Titulus: Ronin Nem: Nő Kor: 14 Születés helye és ideje: 1999. Aug. 26. New York City, átváltoztatás időpontja: 2009. augusztus 27.Foglalkozás: Tanuló Kairóban Védőszellem neve: –– Mágiaérzékenység:Van Mágiahasználat szintje:- –– Harcképzettség: –– Vérvonal: Alignak -› Sangilak, a legerősebb -› Tekkeitsertok, cherokee harcos -›Alessia Wilmington/Alessia DeMariona -› Lucy Joy Bouvan Mesterszavak: ––
Apa: Thomas Bouver – Él, több, mint nyolc éve nem láttam Anya: Lilian Hayd Bouver - meghalt Testvérek: – Velkan Bouver – Samuel Darrowney Egyéb hozzátartozók: – Alessia DeMariona
Lucy jelleme változó volt az elmúlt években. Korábban sokat stresszelt rossz családi helyzetük miatt és még mindig könnyen frusztrálttá válik, ha ideges emberek veszik körül, de alapvetően megnyugodott, mióta Alessiával él együtt. Azóta kezd felszabadulni és olyan vidámmá válni ismét, amilyen édesanyja halála előtt volt. Bár nehezen barátkozik az őt ért tragédiák után, alapvetően jóindulatú és humoros, amit társai szeretnek is benne.
Ha ránézel Lucy-ra az első benyomásod az lehet, hogy egy hideg szépség. Ám mikor elmosolyodik, rögtön rájössz, hogy azokban a türkiz szemekben mennyi érzelem is van. Elég magas, 175 cm és nagyon vékony, sportos alkatú, hiszen sokat görkorcsolyázik, mindig így megy suliba. Haját legtöbbször kiengedve viseli és az utóbbi egy évben több színre is befestette, most épp ciklámen színű. Szereti a kitűzőket, a táskája és a ruhája is gyakran tele van velük.
New York... az én drága anyaföldem. Attól a pillanattól kezdve imádtam, amikor anyu először vitt le a játszótérre. Boldog és szeretetteljes gyermekkorom volt, hála a csodás családomnak, anyunak, apunak és a bratyómnak, Velkannak. Bár igaz, hogy vele kezdetben nem jöttünk ki, mert természetesen, mint minden tesó féltékeny volt az érkező csöppségre. Igen, én lettem a szüleim szeme fénye, különösen az anyumé. Aztán sajnos a sors “beleköpött a Bouver família levesébe” – ahogy apa mondaná. Anya óvónő volt, kiegyensúlyozott, kedves asszony, aki amennyire én emlékszem rá, mindig mosolygott. Nem csak a szájával, hanem gyönyörű, türkiz íriszeivel is. A szememet tőle örököltem. Gyerekkoromtól kezdve mindig kis hercegnőmnek szólított, amit én kimondottan élveztem, sőt állandóan hercegnősdit játszottunk, szebbnél szebb ruhákba öltöztetett és mindig más nemzetiségű lányt játszottam. Voltam török, kínai, indián, és minden amire csak vágytam. A lényeg, hogy a társadalom felső szintjébe tartoztam játék közben... hiszen a való életben sokat nélkülöztünk, mert apa építőmunkásként, anya óvónőként igen keveset keresett, és az a kevés is sokszor elment anyu kezelésére... Apa és Vel sokkot kaptak, mikor kiderült, hogy mellrákja van és mindössze néhány hónapja van hátra, de én emlékszem, hogy megálmodtam, hogy meg fog halni. A megérzésem sajnos beigazolódott. Az utolsó napok borzalmasak voltak, egész egyszerűen nem akartam elhinni, hogy anyu elmegy... még csak három éves voltam, de tudtam, hogy anya soha többet nem lesz már egészséges. Hogy nem fog hazajönni a kórházból, hogy hosszú, szőke haja már nem fog újra kinőni... és hogy soha nem fog úgy mesélni nekem, ahogy azelőtt minden este otthon... csendben ment el. Mind bent voltunk nála a kórházban. Apu próbálta tartani magát, de nekem és Velnek reszketett a vállunk a zokogástól. Mikor már nagyobb lettem, igyekeztem betölteni azt az űrt, amit anyu távozása miatt érzett a család. Viszonylag korán, hat évesen főzni kezdtem és kivettem a részem a házimunkából, erre azért is volt szükség, mert nem volt bejárónőnk, apa pedig hát.. ő inni kezdett és befelé fordult. De voltak néha jobb pillanatai is! Emlékszem, imádtam bekenni kamillás testápolóval apa munkától kiszáradt, nagy, érdes kezét. Ő pedig kacagott a gyönyörűségtől, hogy én mennyire aranyosan törődök vele. Apának ekkor nem volt már meg a munkája, Vel próbált ételre valóért dolgozni, de így is szorongtunk. Emlékszem előfordult, hogy az oviban kuncsorogtam a társaimtól némi elemózsiáért, mert már két napja nem ettem semmit... ennél azonban volt nagyobb baj is. – Apúúú, könyörgök hagyd Vel-t, ne bántsd, nem ő tehet róla! – védtem egy alkalommal, miután a rendőrség hozta haza valamelyik stiklije után és apa csúnyán elverte. Akkor sikerrel jártam, ám másnap már én voltam a soros... aznap nagyon szomorú voltam, mert épp anya halálának évfordulója volt. Ezért bementem a szobájukba és rátaláltam a régi ékszeres ládikóra, amiben azt a gyöngyház színű fülbevalót tartotta, amit mindig úgy szerettem. Gyönyörű volt benne. Felpróbáltam és újra anyu kis hercegnőjének éreztem magam. Ám apu ekkor különös fénnyel a szemében jött be a szobába. Elővette nadrágszíját és csak ütött, ütött, hiába könyörögtem, hogy ne tegye. Közben egyre csak azt mormolta maga elé, hogy hogy merészeltem egyedül hagyni. Biztosan azt halucinálta, hogy anya vagyok... akkoriban már drogozott is szerintem, bár ezt igyekeztem eltitkolni a bátyám elől. Akiben elpattant valami mikor meglátott a fürdőszobában... véresen, megtörten. Aznap vele aludtam és megbeszéltük, hogy megszökünk. Nem sokkal később el is jött a nagy nap! – Lucy, ha azt mondom fuss, akkor szaladj amilyen gyorsan csak tudsz! Tonynál találkozunk – mondta a bátyám aznap reggel. Előtte már minden holminkat kicsempésztük a barátjához, Tony-hoz. Mindössze kilenc éves voltam, mikor végleg árva lettem és egyedül a bátyámra támaszkodhattam. Akkoriban egész jól ment a sorunk, nem tudom pontosan miből volt pénze Vel-nek, de hozott nekem színes körömlakkokat és csini szoknyákat, amiket imádtam. A suliban nem volt sok barátnőm, az igazat megvallva furcsának tartottak a családi helyzetem miatt. De én fütyültem rájuk, csak egy dolog érdekelt: a delfinek. Az volt az álmom, hogy egy tengerben majd együtt úszom a delfinekkel... persze, sok kislánynak volt már ez a vágya, de én szinte minden éjjel Kip-pel, a képzeletbeli delfin barátommal álmodtam. Azt hiszem, ez az álomvilág mentett meg később az őrülettől. Bátyó keveset volt otthon, így megörültem, amikor egy srác elkezdett velünk lógni. Ő volt Sam. Kezdetben tartottam tőle, de aztán a fogadott bátyám lett, ő is igazán szeretett, ahogyan édes bátyám is. Ám lassan eltávolodott tőlünk, látszólag ok nélkül és egyik napról a másikra eltűnt, se szó, se beszéd. Borzasztó csapás volt ez is... úgy éreztem, mindig mindenki elmegy, akit szeretek. Aztán eljött Vel szülinapja. Erőt vettem magamon és mint mindig ezerrel pörögtem, szerveztem a bulit. Sütöttem neki meggyes muffin-t, aminek nagyon örült, ez volt a kedvence. De az édes ünneplésből keserű tragédia lett. Hirtelen vérfarkasok tűntek fel a kuckónkban (én azt sem tudtam, mik azok), csak arra lettem figyelmes, hogy farkasokat látok a házban... A bátyóm felkapott és menekülni kezdett velem, mielőtt még egyáltalán rájöttem volna, hogy életveszélyben vagyunk. Egy sikátorban bújtunk el és rettenetesen bömbölni kezdtem. Féltem, hogy anya után Velt is elveszítem. A megérzésem ismét stimmelt. Vel visszaszaladt a lakásba, hogy megmentsen másokat is, én pedig egyedül maradtam. Ekkor egy nagy farkas elindult felém... én pedig keserves kínokat éltem át, emberi mivoltomat vesztettem el, mikor beharapott. Ekkor jött jól az álomvilág. Úgy éreztem, hogy úszok, csak úszok a tengerben, és mellettem ott van Kip. Mikor felébredtem egy hajón voltam, úton Egyiptom felé. Mellettem egy fiatal, szép nő állt és annyit suttogott. – Ne aggódj, vigyázok rád – ám én csitíthatatlan voltam, mert azt hittem, meghaltak a bátyáim. Én pedig igyekszek felébredni ebből a rémálomból, ami azóta tart, hogy anyu meghalt. A nőt, aki velem volt Alessiának hívták és az első pillanattól kezdve különleges kapcsolat volt közöttünk. Elmesélte, hogy engem nem ő harapott meg először, de azt nem akarta elmondani, hogy ki. Mindenesetre átharapott, hogy az ő vérvonalához tartozzak... egyszerűen biztonságot akart nyújtani, hiszen az első beharapóm magára akart hagyni. Ám ezt nem a falkája engedélyével tette, ezért menekülnünk kellett, Alessia pedig Egyiptomot találta ki életünk helyszínének. Én nevet változtattam, onnantól kezdve Joy Bouvan néven mutatkoztam be mindenkinek, bár Alessiának elárultam az igazi nevemet és a múltamat is, hiszen nem egyszerűen a pótanyám, hanem a legjobb barátnőm is volt, akivel gyakran ruccantunk ki a piramisokhoz kirándulni, elmélkedni arról, mit is jelent vérfarkasnak lenni. Nekem ez az egész még nagyon új volt és nehezen fogadtam el, hogy olykor-olykor nemes egyszerűséggel átváltozik a testem. Ez főként olyankor jött rám, ha eszembe jutottak az emlékeim Velről és a családomról, illetve arról a baljós napról, mikor utoljára láttam a bátyám. Egyszer megnéztem magam a tükörben átváltozott alakomban... igen furcsa volt. Egy átlagos méretű, világos szürke farkas. Vajon ez vagyok én valójában? Csaknem egy évbe került, mire annyira irányítani tudtam az átváltozást és az azzal járó fájdalmakat, hogy újból suliba járhattam. Alessia szerint ez átlagon felüli teljesítmény, és bár aggódott miattam, beleegyezett abba, hogy ne magántanuló legyek. Erre azért is volt szükség, mert nem voltunk eleresztve túlzottan anyagilag és mivel ő napközben dolgozott, nem tudott volna ő tanítani. Az első nap a kairói suliban nem volt egyszerű, hiszen társaim 90%-a arab származású volt, így furcsán néztek rám, a szőke csodabogárra. Talán ezért is igyekeztem minél jobban a tanulásban, hogy kiemelkedő lehessek. A tanáraim valóban szerettek, bár új rózsaszín frizurámért - amit a névváltással együtt saját védelmemért is csináltattam – cseppet sem rajongtak. Íme, most szeptemberben lettem elsős a gimnáziumban és alig várom, hogy egyetemre járhassak, régész szeretnék lenni ugyanis. Sam és Vel borzasztóan hiányoznak, de Alessia személyében most új családom van, szeretem őt és megbízom benne.
Amiket szeret: Zene minden mennyiségben, görkorcsolya, könyvtárak, delfinek
Amiket ki nem állhat: Alkohol, apu miatt, illetve az agressziót sem nyeli le. Ha az iskolában igazságtalanul szólnak rá a tanárok, sosem bírja elviselni, mindig kiáll magáért.
Rövidtávú célok: Matekból fejlődni, jobban beilleszkedni az osztályomba, egy háziállatot szerezni.
Középtávú célok: Kitalálni, hogy mi leszek, ha nagy leszek és megtanulni arabul.
Hosszútávú célok: Leérettségizni, szerelembe esni és utazni nagyon-nagyon sokat... (később, ha megtudom, hogy él Sam és Vel, őket megkeresni)
A hozzászólást Lucy Joy Bouvan összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 17, 2013 10:03 am-kor.
Olvastam az előtörténeted, és van némi javítanivaló: - egy ponton azt írtad, hogy édesanyád halála után te próbáltad betölteni az űrt, és 7-8 évesen főzni kezdtél, később viszont írod, hogy 6 évesen már árva voltál. - "Mindössze hat éves voltam, mikor végleg árva lettem és egyedül a bátyámra támaszkodhattam. Akkoriban egész jól ment a sorunk, nem tudom pontosan miből volt pénze Vel-nek, de hozott nekem színes körömlakkokat és csini szoknyákat, ami miatt egyre több fiúnak tetszettem a suliban." - itt olyan, mintha mindössze hat évesen már fiúztál volna, nem egyértelmű, hogy az "akkoriban" alatt hány éves voltál. - 14 évesen szerintem maximum elsős lehetsz még gimiben - hiányzik a dátum, hogy mikor, hány évesen lettél vérfarkas - a kóborok közti titulusod is hiányzik - azt is el kéne döntened, hogy van-e mágiaérzékenységed, vagy nincs - és ha 1991-ben születtél, akkor nem lehetsz 14 éves, 22-23 vagy/lennél
Sajnálom, de ezt még nem tudom elfogadni, kérlek a hibákat, hiányosságokat javítsd, pótold, és még egyszer gondold át a nagy egészet! :)Ha kész vagy vele, szólj és, megint jövök! ^^