Az októbert a helyiek szinte teljes egészében a Halloween szellemében szervezték meg az idei évben. Minden hétre jut valami program, s mindenki megtalálhatja a számára kedveset ebben az időszakban, legyen szó csendes megemlékezésről az ősök szellemeivel kapcsolatban, vagy zenés-zajos mulatságról. Kétségtelen, hogy a legtöbb mókával kecsegtető mégis az a jelmezes karnevál, mely idén igencsak sajátos – de kétségtelenül hangulatos – helyszínen kerül megrendezésre: ez pedig a város határában levő kis erdősáv, mely a Vidámparkot öleli körbe. A rendezvény kapcsán természetesen maga a Park is nyitva tart, fényárjával töltve be a sötétedő eget.
Ti éppen a Park bejáratától kissé arrébb helyezkedtek el, annak oldalában ugyanis kész kis utcácskát állítottak fel a szervezők, ahol mindenféle portékát árusítanak a hagyományokat tiszteletben tartó álomfogóktól a legbóvlibb gumiálarcokig. Ha valaki nem jött volna jelmezben, itt biztosan beszerezhet egyet vagy összeszedheti a hozzá való arcfestéket, művért és ki tudja még miket. De az éhes gyomrok is oltalomra lelnek egyik-másik sátornál. A legkülönfélébb elnevezésű ételek és italok közül válogathatnak. Higgyétek el, a sütőtök lé a legkevésbé extrém a listán!
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Hála a sok plakátnak, hirdetésnek, pletykás kuncsaftoknak, na meg az internetnek, úgy döntöttem, magam is részt veszek a Halloween-i Maszkabálon. Szeretem ezt az ünnepet, ebben az időszakban a legkönnyebb prédához hozzá jutni. Az emberek nyíltan kerülnek szembe félelmeikkel, és ha a valódi Szörnyeteg a szemük elé kerül, csak nevetnek, de mikor már valódi vér csorog végig a nyakukon, már túl késő. Az öltözékem a legtökéletesebbre terveztem. Magam készítettem a maszkot, a fegyvert, a kabátot pedig egy közelebbi nagyvárosból rendeltem.
Kabát Maszk Kardok
A fegyverek magam készítette, tökéletes munkák voltak, és persze élesek. A hátamra, x alakba kötöttem fel őket hüvelyeikkel. A maszk tökéletesen eltakarta arcomat, s hogy még hatásosabb legyen, a szemem körül feketére festettem a bőrömet. A kabát testhez állóan simult a vállamra, egészen leért a térdemig. Fekete farmerem oldalán ezüst lánc csüngött, hajamat lófarokba kötöttem, majd a kabát csuklya részével takartam le a kobakom. Fekete acélbetétes bakancs volt a lábbelim, s egy egyszerű fekete fél ujjas bőr kesztyű. Tökéletes Halloweenre, és vadászatra. Mikor kiléptem a házból, Morrighan már a teraszon, a félig olvadt gyertyák és vigyorgó töklámpások közt várt. Ilyenkor szerettem kidíszíteni a házat, ráadásul amilyen kis rágcsálókat, vagy kisállatokat levadászott Morrighan, azok kis koponyáit megtisztítva szép kis álomfogókkal tudtam kidekorálni a kecót. Elrettentésre és némi tisztelgésre is tökéletes az istenek, s szellemek felé, pláne ilyen idő tájt. Jó hosszú séta állt előttünk, Morrighan a vállamra röppent, s így indultunk el a kissé ködös, de annál sötétebb, és nyugtató mocsáron át a Karnevál helyszínére. Nem volt nehéz megtalálni a fénytől, és hangoktól hangos rendezvényt. Bár kissé giccsesnek hatott az egész, de én az egész ünnepet a magam isteneimnek áldoztam, nem holmi cukor, csoki hülyeségekért. Bár némi desszert sosem árt a főétel mellé. Az árusok sorai közt, a tömeg és maszkos arcok rengetegében figyelmesen sétálgattam, akár egy árny. Morrighan némán ücsörgött a vállamon, de sok gyerek csak csodálkozva bámulta meg fekete varjamat, meg persze gondolom azt a vészt jósló kisugárzást se felejtsük, ami ilyen tájt kellően átjárta Fenevadam. De szárnyas barátom is csak addig bírta, míg nem megérezte azokat a finom, csodás illatokat, amik az ételes standok felől szálltak felénk. Még jó, hogy indulás előtt direkt megkajáltattam, de nem... neki ennie kell. Károgott egyet, hogy jelezze szándékát, mire szem forgatva léptem el a maszk árusok standja mellől, hogy az egyik kalács, perec, meg hasonló pékárukat árusító öreghez lépjek. Édes, bundás mandulát vásároltam, az egyik kedvencét. Utoljára Ausztriában vettem ilyen édességet. Bár nem vettem nagy adagot, kellően rá tudtam venni így a kis kajával, hogy viselkedjen. Mikor fizettem, s elsétáltam az öregtől, kivettem pár szemet a csomagból, hogy Morrighan kedvére csipegethessen a tenyeremből. Én addig tekintetemmel végig pásztáztam a környéket. Nem álltunk messze a vidámpark bejáratától. A fények, s színek kavalkádja körbe vett. Pajzsom teljesen leengedve hagytam, hogy Fenevadam érzékei minden egyes hullámot, minden egyes rezdülést és mozzanatot magába szívhasson. Hangok, zajok, illatok káosza csapkodta érzékeim, de jól éreztem magam, ahogy egy-egy különlegesebb szívverésre, lélegzetre, illatra koncentráltam jobban. Nem felejtettem el, hogy ez a kavalkád nem csak engem vonzhat ide, akár más magamfajtákkal is összefuthatok. De azt hiszem, ezen az éjszakán illendő osztozkodni a vadász területen. Egyenlőre csendben szemlélődök, még nem megyek be a Parkba, várom, hogy Morrighan végre befejezze a tenyeremből való csipegetést. Türelmes vagyok, hiszen előttem az egész Halloween-i éjszaka.
Csak tudnám, mit kell össze-vissza parádézni? Lassan már mindennek ünnepe lesz a világon, ami annyiból nem probléma, hogy átbulizhatjuk az évet, annyiból probléma, hogy rohadtul nem vagyok bulizós fajta. Ciki, mi? Ez van. Anti-bulizósságomat hirdetendő ide se vettem fel semmiféle maskarát, parádézzon a majom az állatkertem meg a marhák itt, engem kíméljenek meg a hülye hacukáktól és mind jóban leszünk, élünk békésen, hallelúja! Amúgy meg kirendelt dokiként voltam itt, sok ember, farkas és őrző egy helyen mindig nagy "buli", ha nem lesz legalább egy törés az este folyamán, megeszem az egyik szikém. Hosszú fekete szövetkabát volt rajtam, kék felső és sötét nadrág, meg persze cipő, semmi feltűnő. Bár ebben a groteszk karneváli forgatagban azt hiszem, pont az én egyszerűségem volt a feltűnő. Se baj, csak túlélem valahogy. Kaját nem vettem, vadásztam, mielőtt idejöttem, pontosan azért, mert ismertem a farkasom, ennyi ember nekünk lakoma, de jól kell viselkedni, ha ennyi éven át jó gyerekek voltunk - piszkosul megedzett önuralommal -, nem most fogunk leállni hentelni. Vettem egy kávét és azt iszogatva sétáltam, igazából semmit se dobott az ébrenlétemen, cseppet se voltam fáradt, csak az íze miatt ittam. Keserű, mint én, nyami! Mindezt addig élveztem, míg egy maszkos, nagykabátos copfoska be nem fékezett előttem én meg megállásra nem kényszerültem. Sokan voltunk, hely kevés, így maximum a fellökésével mehettem volna tovább. A pajzsom háromnegyed részt fent volt, így nem ostromolhatta a szörnyetegem akkora elánnal mindenféle jött-mentek energiája, de még csak az kéne! Copfoska viszont farkas volt, ez tiszta sor, és nem mai csibe, ez is. Ó, anyám, varjú? A metálbandája is a közelben gótkodhat? Megráztam a fejem, amint lehetőségem volt, kikerültem, bár a vállának neki mentem, félig szándékosan, félig véletlen, megittam a kávém és grasszáltam tovább.
Mindig is szeretem ezt a mulatságot, ezért döntöttem úgy, hogy eljövök. Otthon is mindig rész vettünk ezeken és soha nem csalódtam. Persze az merőben más volt, mert ott nem egyedül kellett mászkálnom. A tesóm mindig elkísért. Hívtam, de nem tudott elszakadni. Mindegy, gondolom egyedül is élvezni fogom. Ha pedig még sem, akkor majd haza megyek. Persze, hogy jelmezt öltöttem, hiszen anélkül nem lehet teljes ez az egész. Mindig is szeretem a tündéreket, mert valamiben hinni kell nem de? Inkább ezekben mint holmi vámpírokban és vérfarkasokban. Azok túl rémisztőek számomra, bár azt gondolom, hogy csak azért, mert sokkoló „emlékem” van az egyik lényről. Az agyam tudja, hogy nem létezik, még is olykor, képek formájában bombáz vele, mikor az igazak álmát alszom. Ha sok horrort néztem volna az árvaházba, akkor annak tudnám be, de sajnos ott nem igen volt olyan TV, amit mi is nézhettünk volna. Mai napig nem tudom, honnan jött az a kép, de nem szoktam rajta gondolkodni. Csak felkelek veszek egy nagy levegőt és elkezdem a napomat. Ezért remélem egy ember sem lesz olyan lénynek beöltözve. Majd kerülöm őket vagy valami. Elindulok és bele is vetem magamat a forgatagba. Nagyon sokan vannak, ezért elég nehézkes elférni. Milyen szerencse, hogy soha nem voltam tömegbe járós típus. Legalább levegőt kapok. A fázással nincs gondolom, hiszen a sok test termeli a hőt, ennek ellenére van nálam egy hosszú kabát, amit haza felére tartogatok. Elfér a kezembe és legalább a táskámat eltakarja. Nem kell a zsebtolvajoknak céltáblát adni, így is bőszen fognak dolgozni. Valamiért azt gondoltam, hogy itt nincsenek hollók. Még egyel sem találkoztam a városban, de a hangja elárulja, hogy tévedtem. Az egyik standnál állok meg s veszek magamnak egy üdítőt. A papír pohár, egy töklámpást ábrázol, és azt hiszem, ezt haza fogom vinni amint megittam belőle a nedűt. Az egyik jelmezen akad meg a szemem bal oldalt, mikor valami keménybe ütközök... illetve kettőben. Kissé ijedten nézek magam elé, hogy kiknek mentem neki. A poharam már csak félig van, mert a ragacsos üdítőm rájuk ment, illetve én sem úsztam meg. Szerencse, hogy nem nagy pohárral kértem és az is, hogy nem futottam. Így csak alig - alig ment rájuk valami. – Elnézést... - Pillantok fel előbb a maszkos emberre, akinek egy állata is van. A vér megfagy az ereimbe, pedig az arcát sem látom az illetőnek. Olyan... nagy. A kisugárzása pedig nem túl kellemes. A fegyverekre téved a pillantásom. – Bocsánat... - Sokkal halkabban szólalok meg s kissé a hangom is megremeg. Ez után a másikra nézek, akin nincs jelmez. Ő nem annyira félelmetes, mint a másik, talán, pont azért, mert mellőzte a beöltözést, de valahogy neki sem éppen szívet melengető a kisugárzása. A táskámba nyúlok bele s az első dolog amit keresek az a paprika sprém. Megnyugtat, ahogy a hideg fémmel találkozik az ujjbegyem. Nem fogom meg, csak éreznem kellett. Egy zsebkendőt halászok elő és a férfiak (már ha tudom, hogy az álarcos, férfi, mondjuk hang alapján) felé nyújtom. Igazából nem sokat segít az eszköz, de ez a legkevesebb, ha már sikerült őket kicsit leönteni. Remélem azért nem fognak bekapni.
Hogy miért szeretem az októbert? Nos ennek nagyon egyszerű magyarázata van. Mind a mellett, hogy a szülinapomat megünnepelhetem a hónap utolsó napján tartják az egyik kedvenc ünnepségemet. Gondolom már kitaláltátok, hogy mi az! Halloween! Manhattanben sokat jártam beöltözős bulikra. Sok minden voltam már. Halott menyasszony, dögös cicus, vagy hercegnő...Általában mindig valamilyen édes jelmezt választottam, amitől mindenki elolvadt. De az idei Halloweenra és valami teljesen mást terveztem. Elegem lett abból, hogy mindenki csak valami cuki rózsaszín póninak néz, aki bármelyik pillanatban összetörhet. Most olyat készítettem (mert igen magam varrtam a jelmezem), amivel remélem elérem azt, hogy kissé komolyabban vegyenek. Még egy régi ismerősöm mesélt egy számítógépes játékról és az adta az ihletet a jelmezemhez. Természetesen kikérdeztem mindenről az ismerősömet, hogy igazán élethűre sikeredjen a jelmez. Én sosem játszottam azzal a játékkal, de attól még úgy gondolom sikerem lehet majd. Igazából nem egy túl bonyolult dologról van szó. A ruha teljesen piros és úgy néz ki, mintha húsból lenne, belekből meg miegymás. Még egy kis művért is tettem rá, hogy még élethűbb legyen. A játékban a karakternek még egy kése is van. Nagyon szépen megmunkált kése. Nos annak is elkészítettem a mását, de az enyémben van egy kis turpisság. Mivel egyedül tervezek menni a partyra így muszáj elővigyázatosnak lennem. A kés pengéje nem igazi, de attól még éles és a trükk benne az, hogy egy kis ezüst is van rajta. Jobb félni, mint megijedni! De a jelmez miatt még egy kis művér is rákerült, hogy úgy tűnjön mintha nemrégiben használtam volna. A hajamat befestettem feketére és kiegyenesítettem, majd kicsit előre fésültem, hogy hatásosabb legyek és még egy kék kontaktlencsét is betettem. Nem akarok mezítláb menni, így megoldottam azt is, hogy a lábbelim a térdemig érjen és úgy nézzen ki, mintha csak véres lenne a bőröm. Egyszerűen tökékéletesre sikeredett. Szerintem a legtöbb filmrendező álla leesne, hogy milyen jót összehoztam A farkaslakból kiosonva az erdőn keresztül közelítem meg a buli helyszínét. Egyelőre nem megyek bele a nagy tömegbe. Igaz bízom abban, hogy egy falkataggal sem fogok találkozni, de azért jobb az óvatosság. Az erdő közelsége is megnyugtat engem, hiszen ha bármi gáz van így bármikor elrohanhatok a fák nyújtotta menedékbe.Ahogy megpillantom a sok beöltözött embert egy mosoly terül el arcomon. Ma ez az utolsó mosolyom. Ezek után pókerarcot kell vágnom, hogy igen is féljenek tőlem! Oké azt tudom, hogy sok itt a gyerek, de a felnőttek is. Őket nehezebb becsapni. Azonnal a kajás standok felé haladok és amint megtalálom a legérdekesebbet le is állok, hogy betankoljak egy adag csokoládét.Éppen fizetek mikor megérzem, hogy a kölyök kezd idegeskedni. Nem nagyon foglalkozom vele. Biztosan csak a sok jelmezes emberke zavarja, ám hogy hátat fordítok a standnak egy nagyot nyelek. Egy varjú néz velem "farkasszemet" és egy kis fázis késéssel az is leesik, hogy ez a madárka bizony egy jó magas hím vállán ücsörög. A farkasom nem hagyja abba a morgást nem tetszik neki a fekete madár.
A levegő szinte megfagy a kis társaság körül. Gyanúsan hirtelen hűl le és szalad be a jelmezek, de még a legvastagabb kabát résein át is. Nem, ez biztosan nem normális. A tapasztaltabb farkasok talán tudhatják is, miért.
A villámcsődület közepébe csöppent Natan kissé mintha kezdené feszélyezve érezni magát. Főleg, mert a trión túl farkasa érzékel egy negyedik illetőt is. - Egy idősebb, kopottas bundás farkast. Kissé skizofrén az érzés, amit átélhet, ugyanis az idegen ugyan úgy a része, mint a saját farkasa. ~ Manapság már ez az ünnep sem a régi... ~ Hallgatja elcigarettázott, szórakozottan rekedtes hangját gondolatban Natan.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Tudtátok, hogy a Halloween-nek a kelta Samhain az ősi eredete? Crom Cruach és más halállal és szellemekkel, boszorkányokkal, tündérekkel kapcsolatos, más világi lények és istenek kerültek kapcsolatba ilyen tájt az egyszerű halandókkal. A régi, gall lakta földeken, főleg Írországban volt híre annak, hogy ebben az időszakban megnyílik a túlvilág ajtaja, s mindenféle lélek áttéved az emberekére, sőt, akár maguk a halandók is átmehetnek a Másvilágra. Samhain, azaz manapság Halloween a Holtak Fesztiválja. Van, ahol ünnepelnek, máshol Mindenszenteknek hívják az ünnepet, és megemlékeznek holtjaikról. Számomra az Ősi ünnep lényege a halál isteneivel karöltve áldozatot mutatni számukra. Hogy ez rémülettel, ijesztéssel, tánccal, vérrel, sexel, beöltözéssel, vagy mással történik, teljesen mindegy. A lényeg, hogy méltó megemlékezés és tisztelet övezze át a Holtakat. Hogy más ehhez hogy viszonyul, nem érdekel. Mindenkinek más a véleménye, és ez van. Így helyes a dolog. A töklámpások legendája a Halloween legfőbb jelképeinek például egy Jack nevű részeges kovács adott eredetet. Állítólag megkísértette az ördög. De a storyn mindig jót mosolygok, elvégre magam is kovács volnék, és nem épp példa értékű élettel. De hozzám mondjuk nem az ördög kéne, hogy eljöjjön, hanem valami kis boszorkány. Asszem tudnám is kellően szórakoztatni. Ahogy figyelem a tömeget, s Morrighan csipeget, egy erősebb lökést érzek a vállamnál. A kezem meglódul, s a tenyeremben tartott mandulák a földön landolnak. - Arsch gefickte... - morgom a német szavakat, de mielőtt még tovább mondanám, Morrighan elégedetlen hangos károgással, és néhány elhessentő szárnycsapással viseltet a tolakodó felé, ahogy elhalad mellettünk. Varjam viselkedésére elmosolyodok a maszk alatt, s még mielőtt további zajt csapna, végigsimítok a hátán, hogy nyugi. Megigazítom a csuklyámat, s mire elfordulnék a fiatalabb farkastól, mert hát hülye nem vagyok, tudom hogy milyen szerzet, valami édes illat kúszik az orromba, s valami fura, ragacsos lötty folyik végig a kézfejemen. Mi a...? Lerázom a kezemről a fura folyadékot, s amikor felpillantok, egy igen csinos kék tündér áll előttem. Hmm... nem boszorkány, de a tündérek is ilyen tájt mozgolódnak. Még hozzá milyen kis combfixes kék tündér! Voh! Bár az arcáról némi bizonytalanságot, s kis félelem illatot érzek felőle, nem zavar a dolog. Morrighan károgni kezd, de most már olyan elánnal, hogy már engem zavar. Úgy tűnik, kezd az agyára menni vagy a sok édesség, vagy egyszerűen a tömeg. Elkapom egy gyors mozdulattal a csőrét, mire szárny csapkodva próbál szabadulni, de nem eresztem. - Ha nem viselkedsz, kitömetlek, és kiteszlek szélkakasnak a ház tetejére. - mondom komoran, Farkasom megmorran bennem, jelezve ő is így, a madár viselkedésének nem tetszését, mire végül lenyugszik. - Elnézést! - fordulok ismét a nő felé, mikor végre varjam csendben elül a vállamon ismét. - És semmi gond az üdítő miatt. Elfogadom a felém nyújtott zsebkendőt, amivel megtörlöm a leöntött kezem, aztán átnyújtom a zsepit a másik pórul járt farkas felé (ha eddig még nem ment el). Morrighan megint mocorogni kezd, hullámaim pedig olyasmit érzékelnek, amire egy csöppet se számítottam. Varjam egy véres horror jelmezes kislánnyal szemez, de rájövök, hogy nem pont a morgó farkas hullámok miatt viselkedik ilyen izgágán, hanem a kölyök kezében tartott csokival teli kis szatyor mozgatja a fantáziáját. Hát ilyen nincs! Kutyakaja van a farzsebemben, hogy a bolhások így kiszagolnak, vagy valami mágnes van a seggembe nyomva? Vagy a fekete tollcsomó miatt történik mindez? - Milyen csinos öltözékeik vannak a hölgyeknek! - mosolygok maszkom alatt, ahogy végig mérem őket. Hirtelen hideg fut végig a gerincemen, maszkom, ruhám, csuklyám alá bekúszik a hideg, Morrighan pedig ijedten borzolja fel a tollát, s felröppen a levegőbe. A kis csapat fölött leír pár kecses kört. Először kissé kellemetlenül érint, de aztán valami megváltozik. Hullámaim egy újabb farkast érzékelnek, de nem, mint egy közelítő, másikat, hanem mint a magam részét. Csodálkozom, ilyet még sosem tapasztaltam, úgy értem, eléggé fura két bolhásnak testet adni. A hang úgy csendül a fejemben, mint valami öreg bárzongorista hangja, egy kikötői kocsmában, hajnali 4-5 körül. Kis híja, hogy nem nevetek fel, de végül csak mosolygok a maszk alatt, s úgy nézek a kis csoport többi tagjára. ~ Hát nem. De megéri kipróbálni az új változatát is. Elég csak körülnézni, és kedvet kapsz hozzá. - válaszolok a fejemben a hangra. ~ Kit tisztelhetek benned? - kérdezem, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy magammal beszélgetve, megkérdezem magamtól, mi a neved? Kinyújtom a kezem, s egy intéssel magamhoz vonom Morrighant, aki bár óvatosan, de végül leszáll a kezemre. A többiekre nézek, eléggé fura egy társaság, de hozzá teszem, voltam ennél már furábban is. Hmm... Samhain a Holtak ünnepe. Ilyenkor nyitva áll a Másvilág kapuja. Mindenki számára.
Valahogy nem tudok elmerülni a halálról meg annak ünnepéről fennköltebb gondolatokban, tekintve, hogy itt sokan olyanok, mint a bazári majmok. Bezzeg a velencei karneválon... Amúgy meg a mexikóiak sokkal jobb bulit csinálnak a halálból. Nem is értem, miért nem oda mentem erre az időre. A gót-punk-rock-metál-akármi fazonra nem sok ügyet vetek, a fegyvereit csak egy pillantásra méltatom, s levonom magam számára a kézenfekvő következtetést: ugyanúgy a férfiasság hiányának kompenzálásai, mint a böszme nagy, drága és feltűnő autók. Majd ha felém repül az egyik, talán megijedek... vagy legalább úgy teszek, egyszer van Halloween. Épp mennék tovább, mikor valaki nekünk jön és leönt minket, meg saját magát is, kezd az egész helyzet valami rossz vígjátékra emlékeztetni, s ha nem lenne elég. ~ Mit keresel itt? ~ dörrent mentális hangom Masakóra, míg ő a tollseprűnek valóval szemezett én pedig egy kurta biccentéssel épp átvettem a felém nyújtott kendőt. - Semmi gond - mondtam én is a nőnek. - Ön jól van? - kérdeztem udvariasan, mivel éreztem a félelmét, az meg már egyéni problémám, hogy szórakoztatott, hogy a mellettem lévő váltotta ki, aki épp... flörtölni próbált! Jézus Mariska! Senki nem mondta még neki, hogy Hasfelmetsző Jack nem szokott udvarolni, hanem megy és simán gyilkolja a combfixeseket? ~ Miért érzem azt, hogy Jamesnek fogalma sincs róla, hol jársz? ~ pillantottam a lányra, mikor hozzánk lépett, nem épp kedvesen, de továbbra is csak gondolatban kommunikáltam és csupán annyi rést nyitottam a pajzsomon, hogy ez menjen, korom, vérvonalam rejtve maradt, a falkaszagot is épp csak érezni lehetett. Mielőtt folytathattam volna a "kölyök nevelést", a levegő hirtelen több fokkal hűvösebb lett, én pedig egyből azt néztem, hol lézenghet egy Wainwright, vagy Northlake, náluk van ez, ha dühösek, de most egyiket se éreztem. A darkos pofa meg valamivel elvolt, kissé réveteg lett a tekintete. - Hideg van, meghívhatom önöket valami finomságra, amitől felmelegszünk? - érdeklődtem Masakót és az embert nézve, s bár tök udvarias voltam, a tekintetem nem tükrözött rajongást. Bár tény, hogy az ember jelenlétének valamilyen szinten örültem. Sokkal jobban elviselem őket, mint a fajtársaimat. A kölyköt meg nem hagyhattam elkószálni, még csak az kéne, hogy ekkora tömegben valami behatás érje és alakot váltson.
Kissé furcsa érzések kavarognak bennem és ez nem a jelmezeknek köszönhető. Hiszen Anchorage, nincs olyan messze innen és ott is hasonló múlatság szokott lenni. Mindegy, mert ezen nem tudok többet gondolkodni, hiszen neki megyek két férfinek. Abból az egyik elég félelmetes számomra és a madarát sem mondanám valami barátságosnak. A másiktól legalább nem áll fel a szőr a karomon. Tényleg sajnálom, hogy nem figyeltem, ezért elnézést is kérek. A szemeim elkerekednek, ahogy ráripakodik a madárra. Nem azon ahogy beszél vagy amit mond, hanem, hogy szemrebbenés nélkül kinézem belőle, hogy a fenyegetést valóra is váltja. Azt hiszem talán jobb lett volna ha, el kerülöm ezt a részt. Most már mindegy, és le kell győznöm ezt az érzést, mely gyökeret vert bennem. Igaz, hogy csak halványan, de ettől függetlenül érzem. Nem vagyok én olyan ijedős, mint elsőre tűnök, csak, csak... Kifejezetten megkönnyebbülők, mikor azt mondja nincs gond. Ezért, halovány mosoly is megjelenik az arcomon. Ez pedig, akkor lesz teljes, mikor a másik férfi is hasonlót mond. A szikrázóan kék szempár felé fordítom a figyelmem, majd a barnára. – Köszönöm, semmi bajom nincs. – Egy kendőt halászok ki, melyben a saját kezemet törlőm meg, illetve a poharat is. Talán ideje lenne elfogyasztani, ha már a fele kárba ment. Ezért beleiszok, de nem sikerül véghezvinnem a tervemet, mert a lányon akad meg a szemem. A jellemezén végig futok és úgy látszik, csak én nem vettem a figurát ilyen horrorisztikusra. Ízlések. Most már magamba töltöm ami a poharamba volt. Azt hiszem itt az idő, hogy tovább álljak, de a „rémisztő alak” kedves szavakkal illet. – Ez, ő... Köszönöm. – Azt nem tudom neki mondani, hogy az övé is csinos, mert nem épp ezzel a jelzővel illetném. Inkább nem mondok semmit. Hogy őszinte legyek, a bókja egy kicsit feleteti velem, hogy mennyire félelmetesen hat. Nem a ruha alapján kell megítélni valakit, bár ezen nem segít a kisugárzása. Hirtelen elég hideg lesz, de annyira, hogy vacogás tör rám. Jó, hogy hoztam kabátot. Nem jönne jól egy tüdő gyulladás. Az üres poharat a szemetesbe dobom és ki kell bújnom a szárnyaimból, hogy magamra vehessem a barna anyagot. Amint megvagyok vele, visszaveszem, csak a kabátra, mert semmi kedvem nincs azt is fogni. A táskámra viszont jobban kell figyelnem, de ez nem jelent gondot, hiszen kézi. nem tartom valószínűnek, hogy a felkaromról bárki is leoperálná. A derekam körül meghúzom a kabát övét, mert még mindig reszketek. Jövőre valami melegebbet fogok felvenni, ezt már most borítékolóm. Figyelem a madarat, ahogy repked fölöttünk, mikor a szikrázó szemű invitálna minket. Miért is ne? Tényleg nagyon hideg van. – Ez remek ötlet Mr. Láttam egy forralt boros standot, ahol forró csokit is lehet kapni. A tömeg másik oldalán van. – Lesnék a tömeg fölött, ha magasabb lennék, de nem álltam sokat az esőn mikor kicsi voltam. Az ajkamat elhúzom, mert át kell „verekedni” magunkat. Azt hiszem én a „rémisztő alak” mögött fogok menni. Gondolom, ekkora testtel, nem lehet nehéz utat törni. Nem mintha a másikból ugyan ezt nem nézném ki, de azt hiszem érthető a logikám. A lányra pillantok, hogy ő miként vélekedik vagy mit szeretne inni. Én egy forró csokival simán beérem, de ígérem, azt távolabb fogom tartani a férfiaktól, nehogy egy kis hideg után kapjanak forrót is.
A falkatagot, csak később észlelem a kölykömmel együtt. Kissé ijedten kapom el a tekintetem a varjúról és pillantok az ismerős arcra. Már kapom is tőle a kérdéseket. Mégis ki ő? Mi köze van ahhoz, hogy én mit csinálok? Minek foglalkozik ezzel? Nem is ismerjük egymást. Oké nem azt mondom, hogy még sosem láttam és talán annyit is tudok róla, hogy ő az orvos, de ennyi. Itt kifullad. Lehet, hogy James nem tudja, hogy pontosan hol vagyok, de nem hiába kaptam azt a csipogót. Azt mondta, hogy csak a bolt és a héza közötti útvonalon közlekedjek, de azt nem fixálta le, hogy milyen az az útvonal. Na jó tudom ő sem örülne neki, ha itt látna, de tettem óvintézkedéseket. A csipogó nálam, az erdő itt van a közelben és itt a kés és igazából a tömeget is kerülöm....egyelőre. ~Csak bulizni szeretnék egyet. Nem lesz semmi gond. Kaptam tőle egy csipogót, ha gáz lenne és itt az erdő. Ha úgy érzem, hogy nem bírnám visszafojtani eltűnnék! Mindent kigondoltam! Kérlek hadd maradjak!~ Utálom, hogy olyas valakitől kell engedélyt kérnem, akihez semmi közöm. Oké, hogy nem teljes szabadságot kaptam Jamestől, de legalább mások ne kérdőjeleznének meg engem. Nem lesz semmi baj! A következő pillanatban már csak arra leszek figyelmes, hogy megdicsérik a ruhám. Nem pont a csinos jelzőre gyúrtam, de ezt most bóknak veszem, így egy mosolyt varázsolok az arcomra. -Köszönöm szépen! Az Öné meg roppant érdekes és félelmetes. Jól összehozta!-Vajon a fegyverei igaziak? Hirtelen végigfut a testemen a hideg és a kölyök bundája is felborzolódik. Nem tetszik nekem ez a dolog, de a másik két farkas nyugton marad. -Én is örömmel meginnék egy forrócsokit!-Pillantok a falkatársra, majd a nőre. Szegény! Még azt sem tudja, hogy három igazi szörnnyel van együtt. Kicsit azért mégis csak irigylem őt. Nekem is könnyebb volt, míg nem tudtam a hozzánk hasonlókról.
A hűvös időjárás bár mérséklődni látszik, mégsem szűnik meg. Egyszerűen csak akklimatizálódik a szervezetetek hozzá. ~ Bahh! Humbug! Ez az egész a régmúlt idők meggyalázása! ~ Csendül a fülében az ingerült hang Natan-nak // vagy Natan-nek //, de úgy fest, a következő kérdés telibe talál és lenyugszik. Sőt! Kifejezetten tetszik az öregnek, hogy személyéről érdeklődnek. ~ Jó, hogy kérded fiacskám, jó, hogy kérded... A nevem Bartholomeo Winston, afféle tudós-feltaláló volnék. Voltam, hogy pontos legyek. ~ Felel a hang Natan elméjében. Mindeközben az események folynak, Luca pedig ahogy hol egyik, hol másik hölgyre tekint, a tömegben kissé áttetsző, hatalmasra nőtt fekete farkast pillanthat meg, ahogy szinte hívón, némán mered egyenest rá. Ha a többiek is arrafelé tekintenek, ők nem láthatják a jelenést, a körötte sétáló-nevetgélő emberek sem akadnak fenn a bundás jelenlétén - nyilván, mert ők sem látják.
// Elnézést a csúszásért! //
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A hideg továbbra sem szűnik, bár engem különösebben nem zavar. Hegyi szürke farkas vagyok, hideg edzett, nem fogok nyafogva elszaladni egy ilyen érzéstől. A két farkas szemkontaktusából lerí, hogy ismerik egymást, de különösebben nem izgat, miről diskurálhatnak. Dicséretemre a hölgyek azért feloldódnak, legalábbis az ember, a kölyök pedig még az én jelmezemre is ad véleményt. A maszk alatt mosolyra húzódik a szám. Észreveszem pillantását, ahogy a fegyvereket méricskéli, majd mentálisan megszólítom: ~ Nem játékszer. Csak óvatosan! Miközben a férfi meginvitálja a hölgyeket, fél füllel őt, míg másikkal a bennem vendégeskedő hangot hallgatom. Bartholomeo Winston... érdekes. Kicsit gondolkodóba esek, mert ismerős a név, de végül mivel semmi nem ugrik be, kénytelen vagyok újra kérdezni. ~ Örülök, hogy erre fújta a szél, Winston Professzor. Lenne néhány kérdésem, ha már így belém bújt. Mi járatban erre? És megkérdezhetem, milyen tudományban, feltalálói eredményben jeleskedett? Igyekszem udvarias maradni, Halloween van, és a szellemek ilyenkor kiszámíthatatlanok. Ki tudja, ha megbántom még a végén beleránt valami kibaszott nagy marhaságba. Közben figyelek a többiekre is, és arra felé pillantok, ahova a halandó hölgy mutat, hogy a forralt boros stand arra található. Igaza van, illatokból, no meg a kiírásból is látszik. Bár engem az idegen hím nem hívott meg, egyenlőre nem kívánok lecsappanni a csoporttól, pláne, hogy most még bolhásom mellé más útitárs is akadt. Nem véletlenek ezek a dolgok. Morrighan jobban összehúzódik a vállamon, neki nem kedvez ez a hideg időjárás. - Akkor talán induljunk. - pillantok a hölgyekre, de ekkor észreveszem, hogy a hím igen bőszen bámul bele a tömegbe. Arra pillantok, amit néz, de mozgolódó embereken, meg a standokon kívül nem látni semmi érdekeset. Morrighan halkan berren, s óvatosan a kölyök vállára száll át, majd ott összehúzódva lecsücsül. Nem ellenséges, csupán számára is új, hogy ennyi bolhás veszi körbe. Szelíd, halk marad, jobban lefoglalja az, hogy most hideg van, mintsem hogy egy rá morgó kölyökkel foglalatoskodjék.
Elég érdekesen indul ez a parti. hogy pont egy falkatagba kell beleütköznöm nekem is. Túl sok mindent nem tudok mit mondani az idegeneknek, de Lucának sem. Igazából azt terveztem, hogy sok finomságot megkóstolok, kihasználva, hogy itt a bundás, kipróbálok pár játékot és megrémisztek pár gyereket. De e helyett, most nyugton kell maradnom, hogyha nem akarom, hogy baj legyen abból, hogy eljöttem. remélem James nem lesz túl mérges rám és nem veszi el csipogót. Nem akarom magamra haragítani, de bízom magamban annyira, hogy időben lelépek, mielőtt valami gáz történne. Ahogy elnézek a kis társaságon megakad a tekintetem lucán. valamit nagyon szuggerál, de azt nem látom, hogy mit. Csak a tömeg van...lehet, hogy látott egy ismerős arcot rajtam kívül? No mindegy is. Inkább igyuk meg azt a forrócsokit. -Ha ilyen tempóba haladunk sosem érünk oda! menjünk, mert a végén nem jut nekünk! És forrócsoki nélkül azt hiszem hamarosan megfagyunk itten.-Előveszem legszebb mosolyom, majd a nőre pillantok és intek felé, hogy menjünk előre, mert úgy tűnik a fiúk valami mással foglalkoznak, mintha itt sem lennének.
~ Maradj a közelemben és ne kószálj el ~ mondtam végül Masakónak. Ha baj van, csipog Jamesnek, mi? De mire őméltósága idefárad, már kész a baj és maximum takaríthat... Csak tudnám, miért nekem kell mások kölykét felügyelnem; előbb Northlake, most Howard - látszik, hogy haverok. - Brooks - mondom az embernőnek a Mr.-re, apró főhajtással, civilben sose használom az igazi nevem, orvosként vagyok a közéletben, nem másként és ez jobb is, ha így marad. Semmi mást ne tudjanak hozzám kötni. A hímen látom, hogy valamivel elvan, de az első meglepettsége és lemerevedése után már oldottabb, úgyhogy nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, biztos szagot fogott. Tied a pálya, Lessie, szaladj haza! - Utat törsz, ha már ilyen... bizalomgerjesztően festesz? - mértem végig egy kósza pillantással a hímet és nagy előzékenyen előre engedtem, mutatva az irányt, amerre utat kellett vágnia nekünk. Én is megtehettem volna, nem voltam se mélynövésű, se közönség kedvence, ha úgy akartam, de minek strapáljam magam, ha Freddy Krueger személyesen tisztelt meg minket? Aztán a jópofáskodásomnak keresztbe tett egy fekete farkas... vagy valami olyasmi volt, s tekintetemmel gyorsan körbepásztáztam a terepet, de a jelek szerint senki másnak nem tűnt fel, hogy mi vegyült a tömegbe. Vaksi banda! Hívogatónak tűnt, mint gyereknek a mézes madzag, a farkasom meg pláne észlelte ezt, izgága mivoltának nem tett jót a jelenés. Vagy szellem. Vagy akármi. Lehet beszívtam, csak nem tudok róla, akkor szép lesz a reggel! Bekopogtam a hímhez - már ha nem volt fent nyakig a pajzsa, ha mégis, akkor meg reméltem, hogy hallja, hogy "csengetnek". ~ Üdvözletem és elnézést, csak egy gyors kérdés: találkozóm van egy nagy fekete farkassal, nem látod véletlenül valamerre? ~ Tudnom kellett, hogy tényleg csak én látom.
A kis társaság a stand felé indul meg úgy fest, s közben Winston prof készséggel mesél Natannak. ~ Ez egy roppant remek kérdés, fiatalúr, s szíves-örömest választ is adnék rá, de ahhoz szükségem lenne nekem is pár információra. Meg tudná például mondani, milyen dátumot írunk? Egyébiránt az antropológia tudományának hajnalán tevékenykedtem a témában. ~ Lassú, megfontoltan elcigarettázott a hangja, s mivel nem kötik a földi, fizikai dolgok, nem igen problémázik azon sem, hogy esetleg a kis társaság, és ezzel együtt "gazdateste" sem halad könnyedén a tömegben. De valahogy csak keresztül vergődnek... Ekkora Masako is furcsaságot tapasztal magán. Mintha évszázadok terhe zuhanna vállaira, s egy hangot hallhat ő is a fejében. ~ Milyen szép dolog is, vesztőhelyen ünnepelni a halál napját...~ Cinikus él csendül az alapjáraton még talán szimpatikusnak is nevezhető hangban.
Luca próbálkozása célt ér, noha kérdéses, mennyire van köszönet benne a lágy hang ellenére sem. ~ Én csak egy idiótát látok, aki kétkedik abban is, amit lát. Pedig, ha tudnád, mi mindent mutathatnék még neked...~
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Bólintok Brooks felé, amikor megkér az útmutatásra. Elindulunk, utat török a halandók tömegén, hátam mögött a kis csapat. Kicsit lassabbra veszem lépteimet, elvégre nem biztos, hogy azt a tempót tudják tartani, amit én. Morrighan a levegőbe röppen a kölyök válláról, és annak a standnak a tetejére száll, amit kinéztünk magunknak. Igaz, bár Farkasom hullámai fenyegetőnek hatnak, s kisugárzásom továbbra sem épp nyugtató a környezetre nézve, még nekem is jó időbe telik, mire a lefagyott, vagy épp ijedt halandókat arrébb lökdösöm, vagy kikerülöm. De csak elérünk a standhoz, s az első kört fel is ajánlom a társaságnak, hogy állom. Ma ilyen jó napom van. Közben kedves Professzorom is fecserészik, de nem zavar, sőt, érdeklődve hallgatom. ~ 2013 az év száma. Antropológia? Embertan, ha nem tévedek. Érdekes tudomány, meg kell hagyni. Leadom a rendelést a fiatal hölgy felé, aki mosolyogva néz ránk, persze miután a többiek is tisztázták felém, mit akarnak inni. Én magam egy forró alkoholos narancs puncsot rendelek, még a hozzá vehető vastag bögrét is megveszem, ha kell, de most arra vágyom. Forró is, finom is, alkoholos is. ~ Winston Professzor, egy olyasvalakit, mint önt, mióta érdekli a Halloween? Első megszólalására emlékezve, nem úgy tűnik, mintha túlzottan rajongana az ünnepért. Miközben kiadják felénk az italokat, a társaság felé fordulok. - Csak én érzem úgy, hogy ez a Halloween érdekes fordulatokkal van teletűzdelve? Igen, egy burkolt kérdés, miszerint ők is észlelnek-e "furcsa" dolgokat? Azon kívül, hogy összefutottunk, a hideg borzongás, a professzor, Mr. Brooks furcsa "lefagyása". Ezek nem véletlenek. Hehehe, imádom a Halloweent! Morrighan lenéz a stand tetejéről, de egyenlőre nem röppen el onnan. Úgy tűnik, a stand kellően melegíti a tetőt, s ott jól érzi magát.
~Rendben!~Ha ez kell ahhoz, hogy itt maradhassak, akkor bizony nem fogok elkóborolni. Talán így még meg is úszhatom a későbbi kioktatásokat. A továbbiakban nem beszélek túl sokat, nincs mit mondanom nekik. a maszkos pasas mögé bújva követem őt. Mivel jóval magasabb nálam így könnyű mögötte meghúzódni. a legtöbb ember inkább félre áll előle. Igen a kinézete valóban nem bizalomgerjesztő. Ebből is látszódik, hogy mindenki a külső alapján ítéli meg az embereket. De legalább ezt kihasználva könnyen eljutunk a kiválasztott standhoz. Ahogy megérkezünk a célpontunkhoz már le is adom a rendelésemet. Egy rumos forrócsokoládét kérek, de mint ez megtörtént valami furcsa érzés uralkodik el rajtam. Olyan, mintha több tonnányi súlyt tettek volna rám, majd hirtelen egy idegen hang is megszólal a fejemben. Ez meg mégis mi volt? Vajon ki mondhatta? egyik hímhez sem hasonlít, de már farkas jelenlétét sem érzékelem. A bundásom is idegesen kezd el fel-alá járkálni. Kissé rémült tekintettel pillantok Lucára, majd már küldöm is felé a gondolataimat. ~Ne nézzél bolondnak, de valaki hozzám szólt. Nem tudom ki volt, de nem tetszik nekem!~Közben a másik hím is felteszi a kérdését, amitől még gyanúsabbá válik nekem a helyzet. Lehet, hogy ők is hallották? -Ne csak te érzed úgy!-Mondom teljesen őszintén, majd magamba fordulva megpróbálok visszatérni arra a bizonyos hangra. ~Hahó! Még itt vagy?...Ugye csak egy rossz vicc az egész!?~Reménykedem abban, hogy csak az egyik hím szórakozik velem és nem én bolondultam meg.
Luca lemaradozik a tömegben, hála a vele szemező farkasnak. // Ha ír esetleg, akkor mesélem tovább neki ezt. //
~ Miért rajongana az ember olyasvalamiért, ami pusztán kereskedelmi célból jövedelmező?! A régi hagyományokat elfeledik a mai fiatalok, az egykori szokások helyett újak veszik át a helyet, pedig akkoriban még mindegyiknek megvolt a maga szerepe... őrzők és farkasok együtt ülték körül az első hidegebb éjszakán gyújtott tüzet, varázslatokkal teli este volt ez mindig és persze, félelemmel, a másnap meg sokszor szomorúsággal, ha valaki az éjféli vadászaton odaveszett. De nem untatlak ilyesmivel édes fiam, naphosszat lehetne mesélni ezekről, nekünk pedig csak egyetlen este jutott. ~ Fecseg az öreg készséggel, elragadtatottan és persze, élvezettel néhol, hiszen szakmába vág a dolog. Az, hogy közben Natan a többiekkel is beszélget, nem nagyon hatja meg érezhetően, elvan a maga kis világában és örül, mint majom a farkának, hogy valaki érdeklődő felé. Ezzel szemben Masako "vendége" már sokkalta nyitottabbnak bizonyul, a smirglipapír-modor ellenére is. ~ Ha vicc lenne, akkor teljesen másról magyaráznék az elméjében kisasszony. Nem, ez rohadtul nem egy vicc és ha tehetném, itt se lennék, de valami vagy valaki magához kötötte a szellemem gyaníthatóan, ezért nem tudok távozni. Esetleg, ha megpróbálnál kilökni magadból valahogyan... ~ Jut eszébe, tényleg szabadulna.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
~ Nem mindenki felejtette el a szokásokat, Professzor úr. Van, aki ugyanúgy képes ünnepelni, mint régen. Csupán a mai civilizált világ elnyeli azt a kevés régit is, ami még próbál életben maradni. A magam részéről én ezért vetem meg az embereket. - belekortyolok a puncsba. ~ A farkasokról és őrzőkről meg... mondjuk, hogy kicsit nagy lett a szakadék köztük. De persze, nem áthidalhatatlan. Nem untat Professzor úr, öregektől mindig örömmel hallgatom a történeteket. Minden léleknek megvan a maga, saját meséje, én pedig remek hallgatóság tudok lenni, hisz tanulnia is kell valakinek. Elmosolyodok, ahogy a forró puncs felmelegíti kissé átfagyott tagjaimat. ~ De ha nincs idő, akkor azt mesélje el, mire van? Mire jutott ki számunkra ez az este? A kölyökre pillantok, és észreveszem, hogy a pasas lemaradt a kis csoportunktól. - Pontosan mi számodra a furcsa kislány? - átnyújtom neki a rumos forrócsokiját, amit időközben megkapunk.
Egyre furcsábban kezdem magam érezni. Körül nézek, de nem látom Lucát...Talán ha gáz van majd ő is segíteni tud majd nekem. Igaz még csak pár perce találkoztunk és a madara is elég furcsa, de csak nem hagyná, hogy itt mindenki előtt átváltozzak. A hang ismét megszólal a fejemben. Úgy tűnik még ő sem érti a helyzetet. Ettől nem nyugodtam meg, az egyszer biztos. ~De vajon miért pont hozzám? Ön kicsoda? És mégis hogyan próbáljam meg kilökni?~ Hogy kilökni magamból? Azt sem tudom, hogy hogyan foghatnék hozzá. Még sosem történt velem ilyen. Lehet, hogy most is csak hallucinálok és csak a képzeletem játszadozik velem? Elveszem a forrócsokimat, de a kérdésre a válaszomat csak gondolatban közvetítem felé. Nem kellene, hogy rossz fülekbe jusson a dolog. ~Nem vagyok őrült...De valaki itt van a fejemben!...Azt mondja, hogy hozzám kötötték a szellemét és nem tud elmenni...Mégis mi a fenét csináljak?~ Lehet, hogy végül ő nem fog őrültnek nézni engem, de én már nagyon is annak érzem magam.
Kezdőlap
