|
| Alexandra Kylar // Szomb. Dec. 17, 2011 9:01 pm | |
|
Karakter teljes neve: Alexandra Leyla Kylar
Becenév: Alex, Lex, Ley
Álnév: Rebecca Evans, Nadia Black, Angelica Radke, stb.
Faj: Vérfarkas
Falka: Betolakodó
Titulus: Végrehajtó
Nem: nő
Kor: 211 év.
Születés helye és ideje: Damaszkusz, Szíria, 1800. jún. 29. átváltoztatva: Moszkva, Oroszország, 1821. aug. 3.
Foglalkozás: bérgyilkos
Védőszellem neve: nincs
Mágiaérzékenység: nincs
Mágiahasználat szintje: -
Apa: Mas'ud Kylar :: ember :: már nem él
Anya: A'lia Kylar :: ember :: már nem él
Testvérek: Fadheela Kylar :: vérfarkas :: már nem él
Egyéb hozzátartozók: Alexei Domagarov :: vérfarkas :: már nem él
Elég erős jellemem van, nem hagyom magam befolyásolni. Foggal-körömmel védem azt, ami az enyém, ha valaki megsérti a privát szférámat, sanszos, hogy beszerezhet egy-két sebet. Hajlamos vagyok másokat kihasználni, és ha lehetőségem adódik erre, mindennemű lelkiismeret furdalás nélkül ezt meg is teszem. Elég bizalmatlan vagyok, de aki egyszer közel kerül hozzám, azért bármit odaadnék (az életemen kívül). Ha valamit el akarok érni, azt el is érem, ha kell, holttesteken át. Szó szerint. Szeretem a fegyvereket, egy egész gyűjteményt tartok otthon. Jól bánok a szamurájkarddal és a különböző késekkel, de a lőfegyverekkel sem állok hadilábon.
Bőröm színe leginkább a Cappucino-ra emlékezteti az embert, a szemem színe pedig a csokira. Vastag, telt ajkaim vannak, és hófehér szabályos fogsorom (amit az apámtól örököltem). A hajam színe barna, de azon belül egyszerűen nem tudom meghatározni hogy milyen. Néha csoki barnának látom, de van olyan hogy a gesztenyebarna az igazi. Szemöldököm szépen ívelt, hosszú, jól illik az arc berendezésemhez. Az orrom csak egy átlagos orr. Se nem túl nagy, se nem túl kicsi, nekem pont megfelel úgy ahogy van. 174 centi vagyok, ehhez még hozzá jön a magas sarkú, és máris magasabb vagyok, sok férfi munkatársamnál. Az alakomra nincs panaszom, édesanyámtól örököltem a vékony géneket. Bármennyit ehetek, valahogy nem tudok elhízni. Az öltözködésemmel szeretem kihangsúlyozni az alakomat, de nem viszem túlzásba a magamutogatást. Öltözködés terén előnyben részesítem a márkás darabokat, de van olyan ruhadarabom is, amit még én magam varrtam. Az öltözködésemmel igyekszem kihangsúlyozni az alakom, de ügyelek arra, hogy azért egy-két fegyvert el lehessen valahol rejteni. Soha nem voltam rossz véleményen a külsőmmel kapcsolatban. Ami azt illeti csinosnak tartom magamat. Több tetoválásom is van, de a legbüszkébb a két hátamra tetovált szárnyra vagyok, amiket én magam terveztem meg. Ezen kívül van még egy vonyító farkas a bal csuklóm belső felén, és egy kígyó a bal bokámon. De tervben van még néhány...
1800 nyarán születtem Damaszkuszban. Szüleim gazdagok voltak, apa nagyon jól keresett. Mindent megkaptam tőlük, amire csak szükségem volt, a szereteten kívül. Törődés helyett csak ajándékokat kaptam, majd a húgom születése után már azokat sem. Félre lettem dobva, mint egy rongy, és így is éreztem magam. Szerencsém volt, hogy nem kerültem árvaházba, vagy az utcára. Igaz, így sem volt túl jó életem, de legalább volt tető a fejem felett. Csak később tudtam meg, hogy apámnak az volt a terve velem, hogy majd férjhez ad valami gazdag, de öreg fószerhez és beszed rajtam egy csomó pénzt. Csupán ott sántított az egész, hogy nekem eszem ágában nem volt hozzámenni valami pasihoz, akinek már volt néhány neje. Végül, nem tudom, hogy büntetésképpen-e, de hozzáadott egy orosz ismerősének a fiához.
A férjem egy fiatal, jóképű orosz srác volt, valami milliomos fia. A titokzatosság aurája lengte őt körül, ami még vonzóbbá tette őt a számomra. Fadheela az öccséhez ment feleségül.
Két éve éltem már Alexei-el, amikor egy nap hírt kaptunk, hogy az öccse meghalt. A megözvegyült húgomat magunkhoz kellett vennünk, hogy ne kerüljön az utcára. Attól a naptól kezdve, amikor Fadheela beköltözött, a kapcsolatunk Alex-szel kezdett megromlani. A húgom minden lépését figyelemmel követte, és nem szakad rám a plafon, ha azt mondom, hogy rá is akart mászni. Könyörögtem Alexei-nek, hogy mondja, hogy ez nem igaz, de nem mondott erre semmit. Csak annyit, hogy szeretné, hogy mindörökre vele maradjak. Eleinte nem értettem, mire gondol, de vágytam arra, hogy végre elárulja. De bár ne tette volna... Kiment a szobából, de helyette egy szürke farkas jött be. Menekülni akartam, de mintha a földbe gyökerezett volna a lábam. Aztán a bestia nekem ugrott, fogait a vállamba vágta. Aztán nem emlékszem semmire, csak arra, hogy ütközök a fallal...
Vérfarkas lettem. A moszkvai falka egyetlen olyan kölyke, aki túlélte az átváltozást. Alex ugyanennek a falkának volt az alfája.
Meglepően gyorsan törődtem bele az új életembe, és kezdtem el fejleszteni a képességeimet. Pont ezeknek a képességeknek hála lettem bérgyilkos... Alexei is az volt. Ő vezetett be ennek a világnak a rejtelmeibe, míg végül egy lettem a legjobbak közül. Egyedül csak az rontotta az idilli összképet, hogy Fadheela is a falka tagja lett.
Persze a húgom nem viselte ennyire jól a farkassá válást. Teljesen magába fordult, zárkózott lett. Alex-szel próbáltunk mindent, hogy valahogy felvidítsuk, sikertelenül. Csak később tudtam meg, hogy Fadheela egyszerűen azt szeretné, hogy eltűnjek. Én pedig teljesítettem a kérését. El kellett hagynom a férjemet, mivel neki Moszkvában kellett maradnia a falkával. Egy teliholdas éjszakán, észrevétlenül szöktem el, miközben a többiek vadászni voltak.
Ezután Európában utazgattam, nyelveket tanultam, dolgoztam, próbáltam jó útra térni. De miután rájöttem, hogy ez úgysem fog sikerülni, visszatértem Oroszországba. Még aznap felkeresett egy megbízó, és több ezer dollárt ajánlott fel, ha megölöm Alexei-t. Ekkor már magányos farkas voltam, és semmi nem tartott vissza attól, hogy végezzek a moszkvai alfával, mégsem akartam ezt megtenni. De a pénz nagy úr...
Emlékszem annak az éjszakának minden percére. Felkerestem őt, és felajánlottam neki, hogy ha akarja (meg ha még ennyi év után visszafogadna), visszaköltözök Moszkvába. Beleegyezett a találkozóba. Amikor megjelent a hotelszobában, azt hittem, mindjárt megőrülök. Szerettem őt, és eszem ágában nem volt végezni vele. A csókjától pedig szinte elégtem, annyira vágytam rá. Végül az észérvek győztek... Az ezüstkés markolatig merült Alex szívébe, a vére pedig beborított mindent, majd elkezdett beszívódni a szőnyegbe, amikor a földre eresztettem az élettelen testet. Ezután a villánkhoz mentem, ahol végeztem a húgommal. Alig egy óra leforgása alatt végeztem a számomra két legfontosabb személlyel... Mégsem gyötört a bűntudat.
Ezekkel a gyilkosságokkal kezdtem a fényes karrieremet felfelé, a legjobbak közé, ahol jelenleg állok. Többek között emiatt is keveredtem Alaszkába. Egyre több volt errefelé a kiiktatandó személy, és úgy döntöttem, hogy jobb lesz hosszú távon a környéken tartózkodni. Így csapódtam hozzá a Betolakodók falkájához. Hogy itt hogy alakul majd a sorsom? Az majd elválik...
Amiket szeret: fegyverek, sportkocsik, bulizás.
Amiket ki nem állhat: mások nyavalygása, ha parancsolgatnak neki, a kisállatokat és a gyerekeket.
Rövidtávú célok: megtalálni a helyem a falkában
Középtávú célok: találni valakit, aki megszeretne, annak ellenére, mivel foglalkozom
Hosszútávú célok: a legjobb bérgyilkossá válni a környéken, boldognak lenni
A célokról:
Mivel nemrég csapódott hozzá a falkához, először szeretné megtalálni a helyét, megismerni a többieket, hogy jobban kiigazodjon az egészben.
Szeretne még találni valakit, aki képes lenne őt szeretni, mert minden eddigi kapcsolata zátonyra futott, amikor megtudták, mivel foglalkozik.
Az, hogy a legjobb bérgyilkossá váljon, azóta a vágya, amióta csak belekezdett a munkába. Be akarja bizonyítani, hogy egy nő is lehet jó ebben a szakmában. Ami pedig a boldogságot illeti... Abban kételkedik a legjobban, hogy valaha megleli-e, de ki tudja, hátha szerencséje lesz...
A hozzászólást Alex Kylar összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 19, 2011 3:30 pm-kor. |
|
