A Telihold éppen kikerekedik karácsony előestéjén (Amerikában 25-én reggel van ajándékbontás). Mégis, a mai éjszaka különösen furcsa, hiszen nagyban különbözik egy átlagos teliholdtól. A hívó szava... Mintha elhalkult volna. Nem szólítja magához a Gyermekeit, nem kényszeríti alakváltásra a fiatalokat. Talán azért, mert a szem számára láthatatlanul, de mégis, egy vékony szelet hiányzik, és nem domborodott ki teljes egészében...
Ha akad is felhő az égen, az most valamilyen rejtélyes oknál fogva elillan a Hold elöl, hagyja, hogy szabadon világítsa meg a várost. Az Őrzők talán nem alszanak békésen, hiszen Telihold idején mindig készen kell lenniük.
A városban tartózkodó összes Őrző szíve egy közös pillanatban dobban fülsértően, mintha az az apró, létfontosságú szerv külön életet akarna élni és kiszakadni a test fogságából. A lökés után néhány percre minden visszaáll, mintha mi sem történt volna. Aztán megtörténik.
A Mindent Látó Szem tetoválása felizzik, olyan fájdalmat áraszt szét az Őrzők testében, hogy még a legkitartóbb harcosok is felkiáltanak. Talán nincs idejük vagy lehetőségük arra, hogy mindeközben szemlélődjenek, de az erőkben és a hegyekben kóborló farkasok talán látják: a Hold elsötétült. Mintha egy teljes holdfogyatkozás következne be, az égitest előtt eleinte áttetsző, majd egyre tömörebb, végül áthatolhatatlan fal húzódik fel. Ennek a fekete valaminek is szabályos kör alakja lesz, de az átmérője valamivel kisebb, mint a Holdé. Az Őrzők mágiája ölt alakot ebben a fekete masszában odafent, és egészen addig kínozza fájdalommal a testüket, amíg meg nem szilárdul.
A Telihold helyett most csak egy fényes peremű, ezüstösen világító karika alakja uralja az eget. Minden elcsendesedik, az Őrzők tetoválásából sugárzó, égető fájdalom enyhül, majd teljesen elmúlik. Éveknek tűnhet, de pusztán öt perc volt az egész.
A farkasok továbbra sem érzik a hold hívását. Így akár haza is mehetnek, de ettől függetlenül vadászhatnak tovább. Ám akárhogy is tesznek, a napokban mindenképpen észre fogják venni, hogy az öröklött és az évek alatt tökéletesre csiszolt képesség, a vérvonaluk áldása köddé vált. Nincs többé.
Az Őrzők pedig annak lehetnek sajnálatos tanúi, hogy elveszítették a mágiahasználati képességüket. Nincs többé kapcsolatuk a forrással. Mert minden, ami ezt a kapcsolatot ápolja, a bennük rejlő erő most a Hold előtt manifesztálódott, ott ragadt és nagyon úgy tűnik, hogy nem igazán akar lemászni onnan. Miután megtették a szükséges óvintézkedéseket, rá kellett jönniük, hogy a mágia nélkül élő, egyszerű halandók nem látnak semmit az egészből, ebből az éjszakánként az égre tapadt gyűrűből.
A Krónikákat hiába kutatja bárki, sehol sem találkozhat ilyen eseménnyel. Mert ilyen még soha nem történt. Egyetlen kapaszkodó van csupán, aminek utána lehetne járni, de mindösszesen egyetlen ember van a városban, aki képes összerakni ezt az egészet. A jelenlegi Tetoválómester felismeri a kör szimbólum által hordozott jelentést, de a szellemek hallgatásra kényszerítik.
//FIGYELEM! A kaland egy-reagos happening, tisztelettel szeretnék kérni multiktól függetlenül minden vérfarkas karaktert, hogy reagálja le a történteket! Bele lehet foglalni, hogy láttátok magát a jelenséget, de a lényeg az, hogy azt a pillanatot kapjátok el, amikor ráeszméltek: nincs meg a képességetek! Őrzők, tőletek a "rituálé" pillanatát szeretnénk kérni, esetlegesen azt, hogy próbáljátok megfejteni, hogy mi lehetett ez az egész. Itt csak egyetlen reagot kérnénk mindenkitől, de ha valakinek GYORS játékban kedve van erről IC eszmecserét folytatni, az megteheti. Mivel ez a kaland az új csoport beiktatásának előfutára, így tényleg mindenki IC életére hatással lesz.//
*Otthon ültem épp a családi asztal körül. Gyermekem a bal oldalamon, míg Uram s Teremtőm a jobbomon foglalt helyett. Csendes, békés vacsora elé néztünk, mikor is nem... Najó, hagyjuk a rizsát még mindig nem vagyok szentimentális. Az erdőben voltam Kevinnel, a kölyöknek tanulnia kell, még akkor is ha most épp valami elfuserált ünnepi vacsorán is kéne lennünk. Ami azt illeti... ez is ünnepi lesz, mert ha sikerül neki egyedül vadásznia akkor bizony nem szedem darabokra, hogy ezzel is gyúrjak a regenerációjára s némi motivációt nyújtsak neki, a nagyobb teljesítmény érdekében. Épp egy nyakas után - amivel ugyan kivitte a fát, de legalább nem tört semmije. -, próbáltam neki megmutatni, hogy hogyan is kéne ezt csinálni. Vérvonalam már a megszokott rutinból használtam... vagyis csak használtam volna, hisz nem volt semmi változás. Újra s újra próbáltam s Kevin kacaját hallva azonnal neki rontottam. Hozzá vérvonal sem kell. Egyszerűen sértette az önérzetem azt, hogy nem tudtam használni, hogy kinevetett. Nem teheti meg Ő sem! Karmaim mélyen a nyakába, a bundájába martak miközben a fához szorítottam. Egyetlen dolog mentette meg az életét elborult elmémtől melyre most vörös köd vetült... a telefonom csörrenése. Nem voltunk messze a kocsitól s hallottam, hogy csörög. Mivel az Én Kicsi Pónim kezdte el játszani, így tudtam, hogy Jamie hív. Azonnal elengedtem s mentálisan megparancsoltam neki, hogy jöjjön utánam, mára ennyi. Jamie hívása bebizonyította, hogy ez egy általános eset. Hisz nyilván érdeklődtem a többiek felől, s hangom elég zaklatott volt ahhoz, hogy Jamie színt valljon. Túl nagy titkot nem árult el. Szerettem volna, hogy velem legyen most. Nem önzésből, hanem mert nem tudtam, hogy mi ez az egész. Szerettem volna magyarázatot keresni rá, amit nem tőle vártam. De mellettem tudtam, hogy biztonságban lesz. S csak ez számított.*
Kezdőlap
