A hegység fennsíkján, a végtelennek tűnő hómezők közepette nem egy tábor alakul ki a kutya-szánhúzás sport szerelmeseinek köszönhetően. Ezekhez eljutni már önmagában izgalmas, hát még ha helyet kapunk a szánon!
A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 03, 2017 11:52 am-kor.
- A kérdésedből ítélve nem. - És jobban belegondolva, igaza is van. Attól függetlenül, hogy a bátyám vérfarkasként nem sokat változott, még bármi lehetséges a többire. Elvégre a farkasok ragadozók, és ha szükséges, az embert is megtámadják. Viszont erről a fajról még nem tudok sok mindent, a vérfarkasokról. Reménykedni tudok csak, hogy nem elszabadult bestiák, hanem emberségük is megmaradt még. Arne-ban megmaradt, legalábbis, amennyit én láttam belőle. - Szerintem erre magadtól is rájöhettél, hogy még nem vagyok az. - Valószínűleg egy vérbeli őrző sokkal elővigyázatosabb lett volna ebben a helyzetben. Már kezdetben utána sem rohant volna. Legalábbis gondolom. Biztosan észrevett a férfi hamar, hisz nem épp a zajra, amit okozok figyeltem, hanem hogy tudjam követni. De én továbbhajtottam magam, és lehet, hogy most is csak a szerencsének köszönhetem, hogy még élek. Ki tudja, ha nem ilyen… viszonylag… kedves vérfarkasba futok vele, hogyan végeztem volna. Meggondolatlanságom határtalan, ennyi hibát nem vétettem még a rendőrtisztiben sem egyszerű nebulóként. Jogos, amit mond, így a fegyvert vissza is rakom a helyére. Nem tudom sajnos figyelmen kívül hagyni a férfi ruhátlanságát, így leveszem a kabátomat és odanyújtom neki. - Legalább ezt vedd fel, ha megkérhetlek rá. – Sötétbarna ballonkabátom legalább eltakarná a kényesebb, nem látni kívánt részeket. Kérdésére viszont nem tudok válaszolni… Kisebb habozás után pedig fejemet vakarva dőlök neki egy fának. - Örülnék, ha azt én is tudnám… - Sóhajtok egyet, majd újra felszólalok kérdéssel. - Eltaláltam, hogy csak szerencsém van, mert nem egy vérszomjas bestiát fogtam ki? - Nézek a férfira, a tudatlanság érződhet a hangomban. Csak most jöttem rá, ahogy egy valódi vérfarkas előtt állok, hogy lófaszt nem tudok erről a világról. Azon kívül, amit elmondott Roxan meg Camille, semmit. És azok is inkább az őrzőkről szóltak, mintsem a farkasokról. Bár gondolom ők is úgy voltak vele, hogy csak nem vagyok olyan hülye, hogy egy után eredjek akármikor is. Rácáfoltam, habár nem vagyok rá büszke, de sikerült. - Túlságosan új vagyok még ebben a világban, és a kíváncsiságom úgy tűnik hatalmasabb, mint a józan eszem. -
Rhydian Winter
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 316
◯ HSZ : 120
◯ IC REAG : 110
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : a képem bal felén van egy heg
A fa mögött állva ugyan nem látja, de az ég felé forgatom a szemeimet. Mindenesetre becsülendő, hogy ő maga is rájött, nem épp élete legmegfontoltabb kérdését tette fel korábban. Mindegy, lépjünk túl ezen, emiatt biztosan nem fogom megenni. Meg amúgy sem szokásom embereket beburkolni vacsorára... - De úton vagy felé, részletkérdés. - az egyértelmű volt, hogy még "új" lehet a maga fajtája között, de egyértelműen nem csupán ember. A lényegen nem változtat a dolog. A felém nyújtott kabáton kissé meglepődök, de végül elveszem tőle. Elszoktam már a szemérmességtől, főleg farkasként, de a munkámból adódóan is leggyakrabban az emberek meztelen fekszenek előttem a műtőasztalon. Mi több, olyan részeiket is látom, amiket ők maguk sosem, lévén, hogy a testükbe látok bele, amikor felnyitom őket az operáció során. - Kösz. - felveszem a kabátot, így takarva el pőreségemet, aztán az idegen ruhanemű zsebeibe dugom a kezeimet és én is a fának dőlök lazán. - Mondhatjuk így is. A legtöbben nem szeretjük az in flagranti rajtakapást. De tőlem nem kell tartanod, amíg nem adsz rá okot. - bólintok egyet lassan és teljesen őszintén felelek, amíg nem tesz olyasmit, amit támadásnak vélek, addig nem fogok neki ugrani. - Van egy cigid? - az enyém a kocsiban maradt, így nem tudom magamat és őt is megkínálni, ezért kérdezek rá, hátha. - Azt látom. - az tényleg lerí, hogy új még, de hát mind azok voltunk egykor, tök mindegy, hogy most melyik oldalt nézem. - A kíváncsisággal nincs is semmi baj szerintem, csak érted, nem árt, ha közben mondjuk nem egy lapra teszel fel mindent. - értem ez alatt azt, hogy úgy is lehet infókat felszedni arról, ami érdekli, hogy közben nem teszi kockára az életét. Ha meg igen, akkor mondjuk nem olyan esélyekkel, ahol az életben maradásra az egy százalék is alig van meg. - Szóval akkor csakúgy utánam eredtél minden különösebb ok nélkül. És most? Amúgy Rhydian vagyok. - nyújtom felé a kezemet, ha már így hozta az élet, akkor miért is ne mutatkozhatnánk be egymásnak?! Nekem nincs bajom az őrzőkkel, sosem volt. Főleg azok után, hogy láttam mire képesek, amikor Tibetben voltunk a Teremtőmmel, de ez most rohadtul nem ide tartozik. Meg úgy senkire sem. - Zsaru vagy? - bökök a fegyverre, amivel az előbb még rám célzott, mert ez ebben az országban sosem egyértelmű. A lakosság jó része tart otthon vagy magánál lőfegyvert, szóval sosem lehet tudni.
Nem most először kap el ez az érzés. Már régebben is feltűnt, hogy egyes emberek közelében valami fura érzés fog el, mégse fordítottam rá túl sok figyelmet. Először is, már régóta van ez, másrészt nem hittem volna, hogy bármi jelentősége is van. Gondoltam legbelül máshogy viszonyulok egyesekhez. Még akár az olyanokhoz is, akiket nem ismerek és csak ítélkezek, akármennyire sem kenyerem. Viszont most ennél a férfinál is ugyanaz az érzésem támadt. Talán ez volt az a fura érzés néhány személynél, amit most érzek egy… vérfarkas közelében. - Nem állt szándékomban ma feldobni a papucsot, szóval nem tervezek okot adni sem. Bár az első csak a szerencsének köszönhető inkább… - Gondolkozom, hogy ezt elmondjam-e, el kell-e mondanom majd Camille-nak, hogy találkoztam egy farkassal. Úgy, hogy tudtam róla, tényleg az. Most nem igazán tudnék arra reflektálni, hogy csak a képzeletem játszik velem. - Kabát belső zsebében. - Nem vagyok az a tipikus láncdohányos, de megszokásom tartani magamnál egy-egy dobozzal, alkalomadtán. Van, mikor hónapokig ez az egy doboz sem fogy el. Nem tervezem rászokni, de elismerem, néha segíti lenyugtatni az idegeimet. Nem mintha annyira nagyon ideges egy teremtés lennék, de a munkában gyakran előfordul, hogy kimegyek a szabad levegőre és kitisztítom az elmémet, hátha utána újult erővel tudok visszatérni a ringbe. - Aki nem mer, az nem nyer… - Kissé zavartan mondom mindezt. Őszintén fogalmam sincs, hogy miért követtem a férfit. 34 évesen még mindig olyan meggondolatlan lennék, mint egy tinédzser? Nem kellene a kíváncsiságomat üldözni, a végén ez fog a vesztembe vezetni. - Havardr Asmund. Bár rám aggasztották a Havas becenevet a városban, amivel szintén semmi bajom. – Vonom meg a vállamat, de azért kezet fogok a férfival. Viszont ha már itt vagyunk, miért is ne okosodhatnék egy kicsit a farkasokról? Most lett csak az érdeklődésem igazán nagy, miután szemtől szemben állok egy teljesen átlagosnak kinéző férfival, akiről tudom, és érzem is, hogy micsoda valójában. A megérzésre viszont még mindig nem vehetek teljes mérget, hogy nem csak beképzelem magamnak. Majd Fairbanksben meglátjuk. - Mennyire igazak azok a történetek, amik az interneten keringenek? Teliholdkor vérengző bestiákká változtok, meg ilyenek. - Kíváncsiságom szerintem megérti, eléggé normális egyénnek tűnik az előttem álló férfi. Bennem pedig csak most tudatosult az, hogy a világunk sokkal tágabb, mint azt én eddig 3 évtizedig hittem. - Az vagyok. Nyomozó pontosabban. A te foglalkozásod mi? - Egy az, érdekel, másrészt pedig egyébként is visszakérdeznék puszta udvariasságból.
Kezdőlap
//
