Híres éjszakai club, vonagló hölgyekkel a színpadon és emberi fertővel a nézők között. Egyébként semmiben nem tér el a többi nightclub-tól. A bejáratnál itt is szigorú igazoltatás folyik, kiskorút nem engednek be.
Szerző
Üzenet
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Nekem is bejön az, amit csinálok, de hajt a vérem. Vissza Fairbanks-be, ahová eredetileg készültem. Elkanászodtam itt, a kóborok között. Vonz a Falka, ahol már elég komoly tisztséget is be akarok tölteni a koromnál fogva. Én nem érem be sima tagsággal. Nagyra török és megteszem érte, amit kell. Tökös bagázsnak hallottam, majd meg is nézem, mennyire azok. Az igazi élet a farkasélet, nem az emberi meló, a hülye bolt, meg a kamu bérgyilkolászás. - Úgy is kell, a nagyobb leveri a kisebbet. Nincs ebben semmi. Megrántom a vállam. Természetes. A dzsungel is ezt mutatta. Aki valamiben erősebb volt, ügyesebb, az győzött. Rinyáljon, aki akar, aki meg tenni akar, az csináljon valamit. Én is csak addig éheztem, amíg vártam a sült galambot. Apám nagy koponya volt, megtervezte a szökést és be is jött. Évekig várt és készült. Nekem ez nem menne. Inkább áttörném a falat, ha kell, fejjel, véres homlokkal, de áttörném. - Baszd meg - reagálom le az utolsó viccét. Ha a büszkeségemet figurázzák ki, az kurvára nem vicces. A hóhér én vagyok, A Nagy Mészáros és nem szoktam poénkodni, csak ritkán. Azt mondják, szar a humorom, én meg ilyenkor ököllel mutatom meg, milyen szar. A lábamba adott egy nagyot. Felhördülök, de el is vigyorodom egy olyat, hogy a táncoslányon rögtön megérzek valamit. Telefosná azt a kis tangát, mert meglátott a szememben valami kegyetlen vágyat. Kint majd elintézem Ray-t. Jó buli lesz ez, vele lehet bunyózni. És miután kiéltük magunkat a luvnyákon, megint a pohár mellett állunk. - Az enyém is megkapta, ami járt neki. Lóvét is, meg mást is. Könnyű préda, elég lesz egy időre. Engem már annyira nem mozgat meg ez a téma. Hülye gyökerekkel érkeztem, de ez van. Más energiákat mozgatok meg. Morranok egyet a szavaira. Nem mondok nagyokat, hogy hú de én aztán, satöbbi. Majd kint elrendezzük szavak nélkül. Farzsebemből kirámolom a lovettát, amiből kijön a pia, meg még egy kicsit több is. A számlát rendezem a pincérnőcskénél, akiben már inkább érzek tiszteletet, mint lenézést. Elértem nála, ahogy kivertem a tálcát a kezéből. Haha. Az épület egyszerű, előtte van hely a kukák és lámpaoszlopok között, de még jobb lesz az az oldalsó sikátor. Hó, már rögtön állra! Gyorsabb, mint én, meglepett. Nem vártam tőle, hogy már most kezdjük, de hajrá! Olyat lebasz, hogy a fülem is cseng, az állam meg sajogni fog még egy darabig. A fogaim megvannak, de ha kicsit feljebb talál, már krumplipüré kéne hús helyett. Kellően felbőszít, hogy én is odaverjek. A vállát célzom, a jobb vállát, hogy eltörjem és ne tudjon azzal támadni.
- Ja. Igaz, olykor előfordul, hogy fordítva is megtörténik, a kisebbeket könnyű lebecsülni. Én is olykor beleesek ebbe a csapdába, de különösképpen sose fordult még elő, hogy nagyon megütöttem volna a bokámat miatta. Szerencsére elég hamar rájövök, hogyha benéztem az adott helyzetet. - Az lenne a következő napirendi pont. Vigyorodtam el, nem tehetek róla, hogy vénül, mindenkivel megesik. Én szoktam poénkodni, és nem szokásom visszafogni magam csak azért, mert tudom, hogy valakinek ez nem kenyere. Aztán átmenetileg el is felejtem a feszkót, mert két szép mell köti le a figyelmemet, aztán már egészen más, s határozottan jobban élvezem ezt a tevékenységet, mint bármi egyebet, szóval mikor kijövök, már napsugaras jókedvem van. A kiscsajnak is, ami azt illeti, de hát mit tehetnék, tudom, mi kell nekik, és az tény, hogy dugás közben nem csak a saját élvezetem számít. - Helyes. Elégedetten vonultam én is a pincérnő elé, hogy rendezzem a fogyasztásomat, aztán nem is volt más hátra, mint elhagyni a bűnbarlangot, hogy egy másfajta bűnnek hódolhassunk. Nőkkel és bunyókkal nem viccelünk, túlságosan fair egyik terepen sem szoktam lenni, a véremben van a sunyiság. Utóbbiban nincs tréfa, előbbiben meg telefonszámot nem cserélünk, de ezt legalább mindig jó előre közlöm, hiú reményeket senkiben sem célom kelteni, mert nő nekem másra már nem kell. Farkasom büszkén feszít odabenn a bevitt ütésünk után, vérszomjasan kúszik felfelé, imádja az éles helyzeteket, de ez esetemben nem lehet túlságosan meglepő. Neki is elgurul a gyógyszere, de remélem nem gondolta, hogy tétlenül fogom várni, amíg ő a vállammal van elfoglalva, én azon igyekszem, hogy lábtájékon ajándékozzam meg, konkrétan el akarom rúgni az egyik térdkalácsát, hogy nehézkesebben mozogjon. Törni akar, hát visszakapja. Istenesen megérzem egyébként az ütését, de szerencsém van, szilánkosra azért nem törik a vállam, nem is ugrik ki, így még fájdalmak árán, de használható a karom. Ilyen start után mondjuk tartok tőle, hogy túl fogunk lőni a célon, de mit bánom én, akkor majd megtudja mindenki, milyen is az, ha életre kel egy főnix. Nem vágynék villogtatni, de különösképpen nem viselne meg, hogyha rosszra fordulna a helyzet. Vagy belepusztulnék, vagy le kéne lépnem, úgyis túl rég vagyok egy helyen.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
A szavakból lassan kifogyunk. Egy ilyen night club nem is a tartalmas beszélgetések helye. Egy kocsma sokkal jobb arra. Tőlem folytathatjuk még ott is, bírom ezt a hülyegyereket. A humorát nem, de amúgy igen. Fura dolog az a humor, nekem sose ment. Igaz, kevés rabszolgát ismertem, aki viccelődni szeretett. Az őrök viccei meg pont ilyenek voltak, minket gúnyoltak. Röhögés helyett ütök ilyenkor. A csajszi azért feldob, még jobban. Ilyen műsor után bűn lenne nem belemenni egybe. Megkapta, én is, aztán sika kasza léc, ahogy a fegyvercsempész bagázzsal mondtuk. Ray se húzza feleslegesen az időt. Sok van, de ne pazaroljuk. Az állam sajog, kurvára fáj, a csilagok lepottyantak az égről a szemem elé. Ez az! Tűz. Vér. Törés, reccsenés, sebek és gyógyulás. Ez az igazi élet. - Háhááá! - röhögök diadalittas és kéjes vigyorral az arcomon. Ilyenkor mindig olyan torz és ijesztő. Nem az öröm látszik rajta, hanem valami földöntúli gonoszság. Mondják az elvont arcok. Akik két lábbal a földön állnak, a sárban másznak, hanyattlökésből állnak fel, azok tudják, hogy mi ez. Szeretek élni, ennyi. Ray kurva nagyot tud rúgni. Kaptam én lórúgást is, ez viszont komolyabb. A térdem már nincs teljesen egyben, kapott egy kis repedést, asszem. Szisszenek, ahogy ő a vállánál. Érzem rajta, hogy neki is bejön a harc, hát tudom is, hogy csípi. Ő karkörzést nem csinál egy darabig, én meg lassítok a tempón. Amíg rendbe nem jövünk. Az nálunk nem sok. Az éjszaka szorítja az arcbőrünket, rá a pofánkra és csípi a szememet is a hideg levegő. Megrázom a fejemet és egy jobbegyenessel megcélzom a másik hím gyomrát. Szép nagyot sózok oda, teljes testtel beledőlve. Ha betalál, kurvára fájni fog, de azt is tudom, hogy közben védtelen vagyok. Nem ugrom el, nem tompítok, csak pusztítok. Ha kapok közben, túl kell élnem, amit kapok és lehet, hogy nagy lesz. Pont ettől izgalmas. Pezseg a vérem és dolgoznak az izmok. Az utcasarokról meg elvonul az a két fehérnép, aki már nézte a bunyót. Egy plakátoszlop mögül kacsintgatnak ki. Lehet, az egyiket hazaviszem, ha bejön neki, amit alakítok...
Ha tudnám, mibe nyúlok bele a poénjaimmal, talán megkímélném, ekkora gyökér nem vagyok, nem direkt túráztatom, egyébként sem ismerem olyan jól, hogy a múltja minden pontjával tisztában legyek. Magam sem közlöm boldog-boldogtalannal, hogy amúgy ötven évig falkatag voltam, méghozzá béta, és úgy pattantam meg, hogy kinyírtam az alfám, mert megölte a feleségemet. A szerb származásom szintén nem pletyka tárgya, a Raymond Caldwell meg olyan kellemesen selyemfiús csengésű, jól elvagyok vele. Senkinek sem kell komolyan venni, én sem teszem azt magammal. Vagyok, mindenki ismer kicsit, aki megfordul a Pitben, de igazán senki, így van ez jól, így biztonságosabb. A röhögésére csak felhorkanok, barom. Én is élvezem a bunyót, de ennyire nem merülök el benne, nem fogok diadalittasan sikoltozni, és verni a mellkasom. A pofáját annál inkább, miként a térdét is ezer örömmel rúgom el, de az arcom rezzenéstelen, komolyan veszem. Ilyen téren esetemben viccnek helye nincs, megfontolt vadállat módjára figyelem minden rezdülését, tapasztalt csóka, de én sem maradok el sokban, nem félek attól, hogy labdába sem rúgnék mellette, akkor bele sem kezdenék, bár jobban belegondolva, de, ha eldurran az agyam, nekem mindegy, ki áll előttem, nekimegyek. Valamit, valamiért, szokták mondani, hát most leszek olyan barom, hogy beáldozom a belső szerveim pillanatnyi épségét, de amíg nekem feszül teljes testtel, épp ölelem keblemre, hogy tisztességesen megszorongathassam a nyakát, és közben erőteljesen lefelé tolva, mert még az ő ütésének hála meg is görnyedek, csókoljam képen ezúttal a térdemmel. Közben meg is érzem a vér fémes ízét a pofámba, kiköpök egyet oldalra, de különösképpen nem foglalkozom vele. Majd helyrejön. Még szerencse, hogy farkasként jobban bírjuk a kiképzést, emberként már mindketten kifeküdtünk volna ilyen ütésektől, akkora erejük van, tán ott is maradtunk volna.
//Bocsi a késésért!//
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
A vándorlásaim során megálltam egyszer valami Isten háta mögötti koszfészekben Vegas-tól északra, ott mondta egy kis gyökér vérfarkas, hogy én fordított ember vagyok. Ami halálos és veszélyes, azon röhögök, a vicceket meg nem értem. Bevertem a képét. Mint Ray az enyémet és most véres pofával röhögök reszelős hangon. A klub előtti résztől már kicsit messzebb tántorgunk, közelebb egy postaládához és egy lámpaoszlophoz, amit körbe lehet bunyózni. A térdembe lórúgást kaptam, érzem is egy darabig, de ez csak feltüzel. Amíg nem fetreng egyikünk vért köpve úgy, hogy nem bír felállni, addig nem állok le. Ray komoly, én vicsorgok és úgy nézek, mint maga a kaszás a mesékből. Koncentrálok és állítólag ilyenkor rondább vagyok, mint egyébként. És az öklöm nekilendül, mint vasgolyó a bontásra váró épületnek. A tökös előtt le a kalappal, hogy még mindig él! Sőt elkapja a nyakamat és a földre taszít. A karja kipréseli belőlem a szuszt és még hevesebben küzdök. A markom erejét vetem be, hogy lefejtsem magamról. Ha tudom, akkor el is hajítom innen a picsába és rárohanok botorkáló mozdulatokkal. Lehet, hogy nem fog menni, de akkor is nyögök és morgok. Ha nem enged a szorítás, hát ütöm, ahol érem, főleg csípőtájt, mert ha kiverem alóla a lábát, talán megyek valamire. A szemeim már kerekednek és kis fények szikráznak, ahogy fogy a levegőm. Hehej, ez már valami!
Az tuti, hogy ez a tag nem komplett, de rám sem mondható el, hogy normális lennék, szóval aligha zavarhat. Megszoktam már, hogy időnként a semmiért verjük egymást laposra, és kész. Még jól is esik az esetek nagy többségében, de azért nagyon lenullázni most nem vágynék magamat. Néha jól jön, különösen üdvös lesz ezután megírni azt a levelet Piroskának, mert már nagyon érik, és mivel azóta se nyugodtam le, továbbra is visszaküldöm anyjába, de előtte kicsit kiadom a fáradt gőzt. Az van, hogy kurva sokszor sodródtam már a halál közelébe, teszek rá, ha valakinek nincs kifejezetten miért élnie, az pont én vagyok, szétdohányozhatom a tudom, elihatom minden agysejtem, másnapra minden a régi, elvagyok, mondhatom, élek is, de céljaim nincsenek, és nem is hiszem, hogy ezen változtatni akarnék. Ellenben kiszorítani a szuszt Achillesből most kedvemre való volna, tök mellékes, hogy én is vért köpök, majd elmúlik. Érzem, hogy kezd vergődni, és nem kellene már sok ahhoz, hogy elaléljon, máris nyeregben érzem magam, bár tény, hogy akkor elég hamar vége szakadna a csodás kis éji randevúnknak. Valahol lazulhat a fogásom, mert sikerül meglógnia, és még meg is reptet, szóval hamarosan a földön vergődöm, de nem fogom bevárni, míg rám rontson, illetve, annyira mégis, hogy mikor felém ér, elkaszáljam a lábaimmal az övéit, essen csak ő is szépen pofára, úgyis olyan komfortos itt az aszfalton.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Egy ilyen bunyóban minden benne van. Az egész életet leverem ilyenkor és kapok is tőle, mint mindig. De a végén felállok. Ha nem, akkor meg találtam valakit, aki sokkal jobb nálam és ezt képes vagyok elismerni, ha egyszer lesz ilyen. Inkább az egál szokott menni, begyűjtök pár szarságot és kiosztok nagy pofonokat. Áramlik az energia, mikor az öklömet összeszorítom, kinézem a célpontot, ösztönösen bemérem a távolságot és odasózok egy kibaszott nagyot. Jobb ez, mint a legtutibb taco vagy akár az a punci, amit megnyomtam a klubban. Főleg piásan király az ütlegelés, ilyen hasonló vadfaszokkal, mint Ray. - Hrrrrr! - hörgök, ahogy küzdök. Hergelem magam, hogy a legnagyobb erőt tudjam kifejteni. Cibálom, szabom, tépem az ujjait, de a lényeg, hogy kiszabaduljak, levegőhöz jussak. Ray pedig madár lesz. - Repülj, genya! - sziszegem, ahogy végre sikerül. Valamit nagyon eltaláltam, de csak véletlen. Simán volt esélye, hogy földre visz, mert hiába az erő, ha kifogy a levegő. Majdnem bejött neki. Ezért is bírom a tökit. Mindig előhúz valami új faszságot a zsebéből. Nem kell neki olyan nagyon sietnie, bőven van ideje rákészülni. Mint egy dongalábú kalóz, úgy rohanok a szar térdemmel, amibe belebikázott. Figyelek én, de a reakcióidő ilyen béna csülökkel már nem olyan. Jó nagyot esek, rá a hátamra, de ha tudom, akkor úgy megcsapom Ray bokáját kinyújtott karral, olyan Bud Spencer-féle kalapácsütéssel, hogy recsegjen-ropogjon. A közönség kicsi, de lelkes. Két részeg röhög a falnak támaszkodva, tapsolnak, visítanak. Leszarom, nem zavarnak. A harc heve még fűt, úgyhogy beleadok mindent ebbe az ütésbe. Ha nem talál, akkor az aszfalt fog berepedni. Ráfogjuk majd, hogy gyenge volt már... Aztán megpróbálok felállni, de lehet, hogy ebből birkózás lesz inkább. Vagy fekve bokszolás, az se rossz. Amíg bírjuk.
Nem tehetek róla, a repülj, genya szöveg hallatán vért köpve vagyok kénytelen felröhögni, mert felettébb szórakoztató a hangzása. Még az sem zavar, hogy repülök is, és már egészen sokhelyütt érzem a tagjaimba hatoló fájdalmat, ám ettől nem leszek kevésbé lelkes a bunyót illetően, még nem vagyok azon a ponton, hogy a képességemnek aktiválódnia kelljen, bőven nem, szóval nem kell aggódnom. Az viszont halálosan biztos, hogy sokáig nem fogok felrúgott büdös bogárként fetrengeni, van annál égetőbb dolgom is. Akkor is rajtam van a röhögés, de erősen, mikor látom „rohanni”, eszem elszáll, de komolyan. Lassan nyugdíjasklubra, vagy épp hadirokkantak társaságára hasonlítunk, ám ennek is megvan a maga szórakoztató vetülete, annyi szent. Végre valami úgy sikerül, ahogy akarom, amikor sikerül elgáncsolni, és a hátára vágódik, annyi időm meg azért akad, hogy a becsapódási helyét elkerüljem, és reményeim szerint felállnom is sikerül közben, bár már tudja a bánat, hogy mim ép, és mim nem, megyek azért, és beleröhögök a pofájába, amikor nemes egyszerűséggel fogom magam, és rávetődöm olyan csodás pózban, hogy könyökömmel cirógassam meg a belső szerveit. Közben némi vért is rá köhögök, mert ő már illetett egy gyomrossal, nem árt hát megfizetni a kölcsönt. - Kicsi a rakáááááás! Határozottan élvezem a dolgot, noha akkor nem, hogyha valamilyen módon sikerült kigördülnie alólam, akkor azért igyekszem lekövetni a mozdulatait, és nem potyára felszántani a betont, mert az fele annyira sem tűnik kellemesnek.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Ennek a palinak van vér a pucájában és nem szívja mellre a bunkó beszólásokat, hanem röhög rajtuk. Amiket meg ő szán viccesnek, azt én bunkóságnak veszem. Mégis jó arc, bírjuk egymást, főleg most, talpig vérben. Én aztán nem adom fel, az hétszentség! Lehet, hogy sérves csigának látszom, de rárohanok. Már engem is elkap a röhögés. Kurrrvára bejön, mikor így csépeljük egymást, hosszan és profin. Méltó ellenfél. Most is össze-vissza zúzza magát, de már hengeredik is talpra, hogy jöjjön a revans. Fasza gyerek, én is így tennék! Csak előbb még ütök egy kurva nagyot. Ray gyorsabb és csak az aszfaltot baszom szét, csinos kis repedést keltve. Szarok itt az utak, könnyen elkopnak. Ja. Felállnék, fordulnék én is, de még rám veti magát és ezzel a lábbal nem olyan egyszerű kitérni. Hát inkább úgy várom, hogy mikor jön a könyökével, én egy nagyot beleöklözök, hogy egy darabig a vállával túrja az orrát. Úgyis meggyógyul, mit sajnáljam? Fasza harcostársat nem nyírunk ki, mert még jó lesz máskor is. Hát ez mellé ment, megint a gyomrába kapott, meg én is a könyökével. És most tartok ott, hogy feltör a vér a torkomból. Már nagyon gáz lenne ilyen állapotban folytatni és látványosan túlélni. Inkább el kell mászni és nyalogatni a sebeinket. A hasamat fogom, miközben a a hajam már mindenfelé lóg csurom véresen. - Király volt, tesó! Még ütközünk. Na, szevasz! Egy torz és fájdalmas vigyort megeresztek, majd szétköpöm vérrel. Gyönyörű. Haza kell mászni, innen el. Támolygás lesz ebből, meg taxi. Kipengetem a zsét, hogy bevállaljon véresen is. A spur sofőrök mindig plusz lóvét akarnak, ha mocskos lesz az ülés. Megéri. Fasznak másszak végig a városon, mikor van lóvém. Szuper este volt, minden benne volt, ami kellett. Ez a Ray gyerek az egyik legjobb arc a városban. Pfühh, a vér meg csak jön és jön és jön...
Lassan haladtam a városban, valami szórakozóhelyet kerestem, hátha sikerül kicsit kikapcsolódnom. Már eléggé rám férne. Meg talán végre megismerhetek új embereket, vagy éppen farkasokat. A társaság sose baj, ha jó. Mondanám, hogy túlzottan is kitettem a szerelésemmel, de nem, hiszen ha itt túl sok mindent pakolnék ki, akkor tuti, hogy befagyna még a valagam is. De ez nem jelentette azt, hogy ne lehetne jól kinézni és úgy, hogy több szempárt is vonzzak, mint illene. A cípőmsarka ütemesen koppant az utcaköveken, amikor is az egyik sarkon két fura alak állt előttem. Csak sóhajtottam egyet, majd megráztam a fejemet, hogy ne is álmodjanak semmiről se. Már éppen kettőjük között haladnék el, amikor is az egyik karomért nyúl. - Jobb lenne, ha elengednél! – pillantottam rá komolyan, mire a másik is utánam kapott. - Felesleges Amber, most már megvagy. - nevette el a másik magát, mire még nagyobb sóhaj tört elő a torkomból. - Nem vagyok Amber, így jobb lenne, ha mennétek a dolgotokra és elkapnátok azt, akit tényleg kerestek, mert gondolom másképpen a főnök mérges lesz. - csöppet se voltam kedves, de miért is lettem volna? Két szekrényajtó tartott fogva, s nyilvánosan még botrányt se rendezhetek. Vagyis farkashoz illően tuti nem, meg nem hiszem, hogy Solomon túlzottan díjazna a dolgot, meg Rhydian se járna jól, ha a kölyke bajt keverne, így inkább csak megpróbáltam elrántani a kezemet, de persze haszontalanul. - Ne is próbálkozz, velünk jössz! – szólalt meg az első tuskó és így is lett. Még magamat is megleptem, hogy mennyire jó kislányként viselkedtem, pedig semmi kedvem se volt hozzá. Amikor pedig átléptünk a bár bejáratát, akkor kíváncsian vettem szemügyre. Igazán érdekes bár volt, bár láttam már hasonlót. - Igazán szép hely, itt dolgozik Amber? Mellesleg még mindig nem én vagyok ő. – mondtam komolyan, mire ők megint csak nevettek, s tovább vittek, hiszen a főnök látni akar. Az ajtó sietve zárult be mögöttünk, hogy utána még több bezáródjon és elérjünk végre a kívánt irodába, de ott már én se bírtam magammal és a közelebbit elkaptam, s kicsit az asztalra terítettem el, mire a másik lépett volna, de az ajtó pont ekkor nyitódott. Kíváncsian fordultam oda, de továbbra se engedtem el az asztalhoz szegett idiótát. Nem szeretem, ha akaratomon kívül visznek valahova. Lehet, hogy már nem az a vérvonalam, de attól még harcolni nem felejtek el.
Munka, munka, munka, legalább egy fix, biztos pont az életemben. Legalábbis többnyire az. Ahogy már a kezdetektől is csináltam, most is az üzlet számláit lapozgattam, egyetemben a kis noteszemmel, amibe a tudnivalókat jegyeztem fel. Ha közben valamelyik másik énem próbálna felszínre törni, legalább akkor se maradjon minden teljes homályban – legalábbis az majd’ két évszázad alatt eljutottam végre olyan szintre velük, hogy hagyjanak valami írásos nyomot arról, mit alkottak. A többségnél működik, a maradéknál meg... hát, remélek. Hogy nem törik rám valamelyik nap az ajtót a hatóságok, vagy éppenséggel Solomon, meg ilyen apróságok, de legalább azt nem mondhatom, hogy túlzottan unatkoznék. - Mi az már megint? - kérdezem unott hangon, ahogy meghallom a kopogást az irodám ajtalán, még csak fel sem nézve a heti számlákból. Italok, ruhák, sminkszerek, meg egy részeg vendég okozta kár térítései, csupa izgalmas dolog. Legalább annyira, mint engedetlen alkalmazottakat fegyelmezni. Ha nem érezném meg az ismeretlen energiáimat, valószínűleg csak szó nélkül intenék a fiúknak, hogy tanítsák móresre a lányt az engedetlenségéért, aztán ne zargassanak ilyen cseprő apró ügyekkel, így azonban ahogy nyílik az ajtó, a könyvet letéve pillantok fel a leányzóra, akit ide rángattak. - Ezt meg mégis mire véljem? - illettem a kidodobós srácokat egy-egy szigorú pillantással, majd amíg a magyarázkodásukat hallgattam, hogy de Amber, meg megint ellógja a munkát, meg így, meg úgy, meg ezt nem engedhetjük meg magunknak, a székemből felkelve közelebb is sétáltam hozzájuk. - Csak annyi hibádzik az egésszel, hogy attól, hogy hasonló stílusú barna haja van, ez még nem Amber. Úgyhogy tünés vissza dolgozni, és a szemem elé ne kerüljetek addig, amíg a nyomára nem akadtatok, értve vagyok? - tettem fel a költői kérdést, ismertek már annyira, hogy tudják, jobban járnak, ha nem szólnak vissza. Nem is szóltak, csak szó nélkül kiiszkoltak az irodámból, egyedül hagyva a fiatal nősténnyel. - Elnézésését kérem a kellemetlenségnek, amit ezek a balfékek okoztak. Komolyan mondom, manapság egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy egyszerűen képtelenség normális munkaerőt találni. - mint ha azt hinné az ember, hogy egy kidobónak elég az erő, az ész csupán másodlagos, aztán tessék... ez a vége! Komolyan, néha már azon se lepődnék meg, ha a polgármester feleségét rángatnák be a színpadra, abban a hitben élve, hogy valamelyik lányunk sumákol a munkaidejével. - Foglaljon helyen. Megkínálhatom esetleg valamivel? - mutattam az asztal előtt pihenő székre majd ha kért valamit... nos, vízzel, illetve némi töményebbel az irodámban is meg tudtam kínálni, ha pedig kávéra, vagy valami szomjoltóra vágyna, akkor majd ugrasztom a személyzetet, hogy csipkedjék magukat. - Már láttalak a városban korábban. Te vagy Rhydian kölyke, igaz? - váltottam át magázásból tegezésbe, ahogy ismét helyet foglaltam a székemben, alaposabban megnézve magamnak a másikat. Egyrészt szakmai ártalom, másrészt meg... kíváncsi vagyok, kit hagyott itt nekünk, ha már ilyen hamar lelépett a városból.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Én próbáltam rávilágítani arra finoman, hogy nem én vagyok az, akit keresnek, de szerintem még az ebihalaknak is több eszük van, mint ennek a két jómadárnak. Nem is értem, hogy miként képes valaki alkalmazni őket. Nem azért, de ennél még én is jobb kidobó lennék, ha ennyire nem képesek megjegyezni azt, hogy melyik lány dolgozik itt és melyik nem, akkor ott azért tényleg gondok vannak. Mert akkor ezek szerint az jön be, aki akar? Nem hiszem, hogy a főnök állandóan ráér arra, hogy azzal foglalkozzon, hogy ki jelenik meg vagy éppen kitáncol. Ahogyan végig haladunk a báron kíváncsian veszem szemügyre a helységet és ahhoz képest, hogy még nincs is annyira késő egészen sokan vannak. Farkas szagokat is érzek, de pont nem érdekel, hiszen alig, hogy belépünk a zárt falak mögé az egyiknek a fejét próbálom beleépíteni a bútorzatba, de hiába, mert hamarosan már egy újabb ajtó nyílik és ott van a főnök. Ohh, a modern Madame? Ki tudja, hiszen ez is olyan lehet, mint egykoron volt a bordélyházak. Nehezen tudom elhinni, hogy azok a lányok csak táncolnának. Kíváncsian hallgatom a beszélgetést és még egy picit el is kuncogom magam. Megrázom a fejemet, majd ártatlan fejet vágok, amiről sugárzik az, hogy én megmondtam, hogy nem vagyok ő, de legalább a főnök nem olyan hülye, mint a két majma. Régebben az ilyenek fülüket, s farkukat behúzva inaltak volna el, de ezekre még rá is kell szólni. Hova változik ez a világ? Talán annyira nem is csoda, hogy az emberek nem találnak megfelelő munkaerőt, mert a mai világ egyre inkább a saját kardjába kezd el dőlni. Bár ez mindig is így volt, csak szerintem most még inkább. Néha elég csak végig nézni a mai fiatalságon. - Nem történt semmi se, megesik az ilyen, de talán lehet jobban járna, ha keresne más munkaerőt. – jegyzem meg könnyedén, majd helyet is foglalok, ha hellyel kínál, ha nem tenné meg akkor se zavartatom magam és leülök vele szemben. Miattuk vagyok itt és nem önszántamból, így nincs túl sok kedvem jó pofizni jelenleg. Főleg, hogy egy-két pofon még nekem is kijárt, amikor megpróbáltam szabadulni a fogásból. - Whisky esetleg van? – kérdezem meg könnyedén, ha igen a válasz, akkor csak bólintok, hogy azt kérnék, ha nem kapok feleletet, akkor csak rá bízom, hogy mivel kínál meg. Közben pedig kíváncsian fürkészem a nőstényt, hogy vajon ki lehet ő. - Igen, én lennék az. Esetleg baj? – kérdezem vissza kissé talán felelőtlenül, de már kicsit bosszantó volt, hogy mindenki csak azért ismer, mert az ő kölyke vagyok. Azért már elég sokat jártam a városban, hogy megismerjenek. – Egyébként Primrose vagyok, te pedig? – pillantottam rá kíváncsian. – Esetleg üzleti kapcsolatban áltál Rhydiannal, vagy honnét ismered? – értem én, hogy kicsit a város és mindenki ismer egy idő után mindenkit, de tényleg érdekelt, hogy honnét is ismerik egymást és milyen kapcsolat is van köztük. Atyámat jelenleg nem tudom megkérdezni, hiszen elutazott, így marad a nőstény szava.
- Ne aggódjon, állandó napirendi pont. Csak manapság egyre nehezebb értelmes és megbízható egyéneket találni. - helyezkedem vissza a székembe, miután visszazavartam a fiúkat dolgozni, nem azért fizetem őket, hogy álljanak itt az irodám ajtaja előtt, mint két kuka kőszobor. Álljanak a bejárati ajtó mellett, arról szól a szerződésük. - Jó választás, van. - húzódik elismerő mosolyra a szám, sőt mi több, még az irodámban lévő minihűtő fagyasztójából jégkockát is varázsolok a poharakba, mielőtt rátölteném a testes, skót italt. Még hogy csak a férfiakhoz illene, badarság! Mint megannyi más... - Nem, egy szóval sem mondtam, hogy az lenne. - válaszolom végtelen nyugalommal, miután megkínáltam az italával, én pedig a saját poharamat a kezemben forgatva alaposabban is megnézem magamnak a fiatal nőstényt, olyan leplezetlenül elemző tekintettel, mint ha csak egy kiló húst vizsgálnék a hentespultnál állva. Fiatal... mint ha én olyan idős lennék! - Marla. - felelem, elengedve a fülem mellett azt a hajszálni felháborodást a hangjában, amiért úgy hivatkoztam rá, ahogy, sőt... még csak el is mosolyodok rajta. - Nem, nincs köztünk semmi üzleti érdekeltség. Én régóta itt élek, már ő is elég ideje ahhoz, hogy ismerjük, hisz annyira nem vagyunk sokan. Ami pedig azt illeti... jobb ha hozzászoksz, hogy a kölykeként emlegetnek, mert egyrészt az vagy, másrészt többet tett le eddig az asztalra ittléte során, mint te, vagy tévednék? - lehet, kissé talán kegyetlennek tűnnek a szavak, de az igazság sem feltétlenül van mindig selyempapírba burkolva. Sokszor rideg és fájó. - De nézd a jó oldalát, idővel majd túllépnek rajta, így, hogy Rhydian elutazott, talán könnyebb lesz kivívnod a magad önállóságát, hírnevét. Mellegleg pedig... ha valami balhét csinálnál a távolléta alatt, onnantól tuti nem azt hallanád, hogy „Rhydian kölyke”, őt emlegetnék inkább, mint „Primrose teremtője...”. - valószínűleg az sem lenne sokkal jobb, sőt... éghetne mindkettejük fele miatta, már ha egyáltalán maradhatnának egy nagyobb balgé után. - Nem tudom, nem zavartak-e meg valamiben az embereim, de ha esetleg dolgod van, akkor tudd, bármikor távozhatsz, nem tartalak fel. - szögeztem le, mielőtt még bármi félreértés esne belőle, hogy akarata ellenére tartom itt, ha már berángatták az irodámba - Ellenben ha ráérsz, én is tudok némi időt szakítani, legalább jobban megismerhetjük egymást – ha már osztozunk a városon. - feleltem, mert igaz, nem voltunk falka, de ha baj volt, legalább úgy képesek voltunk összefogni, hogy védjük magunkat és az érdekeinket. Mindig is így volt, mindig is így lesz. - Mi szél fújt pont ebbe a városba? Hogy tetszik eddig az itt lét? Van már bármi terved a jövővel kapcsolatban, akár annak fényében, hogy a Teremtőd ilyen hamar magadra hagyott? - jött egyik kérdésem a másik után, indítsuk be a beszélgetést, amennyiben maradna.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Arra, amit mond nem reagálok, de az arcom azért könnyedén elárulja azt, hogy én aztán nem aggódom emiatt, amíg nem engem találnak megint Amber helyett. Bár az se kizárt, hogy esetleg új munkaerő se ártana, ha ennyire könnyedén eltűnnek a lányok. Nem tűnt olyannak, aki a lelkét kitenné azért, hogy megtalálja azt a lányt, talán annyira nem is bánja? Pont nem érdekel, hiszen nem az én dolgom és nem is akarom jobban beleütni az orrocskámat. - Köszönöm! – szólalok meg illedelmesen, hiszen tudom én, hogy mi a jó, s szerintem csöppet se csak férfiaknak való az ital. Másrészt meg ismerem az illedelmet, amikor pedig felém nyújtja a poharat, akkor könnyedén veszem el, hagyom az illata körbelengjen, majd kortyolok belőle. Igazán remek fajtája van. A vizslató pillantására felvonom a szemöldökömet, s egy alig hallható morgásnál többre nem is méltatóm. Néztek már rosszabbul, meg jártam már rosszabb helyen is, így nem hiszem, hogy pont egy irodában fogok megijedni. - Örülök a véletlen találkozásnak. – felelem, amikor bemutatkozik ő is. Bár csöppet se hiszek a véletlenekben. Mindig is úgy gondoltam, hogy minden okkal történik és ami nem öl meg, az erősebbé tesz. S pontosan akkor toppan egy-egy személy az életünkbe, amikor megérettünk rá, még ha akkor nem is tudjuk. Lehet, hogy ostobaság, de pont nem érdekel mások véleménye ilyen téren, másféleképpen se szoktam túlzottan aggódni a hátam mögött összesúgó alakokra, túl sok energiát emésztene fel. A hátam mögött vannak, pont jó helyen és láthatják a csini kis popómat, ennyi. - Nem, nem tévedsz. S pontosan tudom, de attól még szerintem nem olyan nagy baj, hogy a nevemet jobban szeretem hallani, mint azt. – még mindig olyan a hangom, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. Hiányzik Rhydian, de nem tehetek semmit se, így kár lenne ezen rágódnom és ő is azt mondta, hogy éljem is az életemet, hát én pedig igyekszem. Bajt pedig kerülni, mert se Solomon, se Rhydian nem örülne neki, ha bármi olyanba keverednék, vagyis gondolom… Pedig jónak lenni roppant nehéz… én sose voltam az… A következő kijelentésén elnevetem magam, majd belekortyolok az italba ismét és picit még a fejemet is megrázom. A pohárral a kezemben picit hadonászok. - Ohh, csak nem a rosszra szeretnél biztatni? S talán elment, de vélhetően nem örökre, de majd az élet eldönti, hogy mit hoz és miként fognak nevezni hónapok múlva az itt élők. Talán majd lesz egy újabb újonc itt és akkor már ő lesz porondon és nem én. – rántom meg picit a vállaimat is, mert nem fogok pont ezen agyalni. Ami jön, az úgyis jönni fog, hiszen az özönvizet se lehet elkerülni, legfeljebb nem olyan mértékben átélni… - Nem rohanok sehova és szívesen maradok. – felem egy apró mosollyal az arcomon, miközben a velem szemben ülő nőstényt fürkészem. Mintha csak olvasni szeretnék benne, vagy megfejteni azt, hogy milyen csodabogár ő. - Rhydian miatt vagyok itt, pontosan amiatt, ami miatt ismer itt mindenki. Egész jó, de azt hittem, hogy jobban pörög ez a hely. – vallom be habozás nélkül. Nincs falka, de mégis eléggé nagy a rend és fegyelem. – Egyrészt emiatt nem aggódom, másrészt meg éppen munkát keresek. - miért lenne ez titok? – Tiéd ez a bár? Régóta vezeted? – kérdem meg tőle kíváncsian, majd az irodában pillantok körbe, főleg akkor, ha esetleg a falakon is lógnak képek vagy érdekességek.
- Véletlen, mi? Az biztos. - húzódik féloldalas mosolyra a szám, ahogy rákérdezek, mert igaz, nem volt előre megbeszélt a dolog, mégis itt vagyunk mindketten. Arra meg hol emlékezhetnék, hogy egy hónappal ezelőtt még pont én voltam, aki másik alteregóval kiadta a fiúknak, hogy tartsák nyitva a szemüket, mert ránk férne némi vérfrissítés? - Idővel majd megismernek téged is, a neved is. - feleltem, hisz nem élt még itt olyan régóta, és legyünk őszinték, amennyien jönnek-mennek itt Anchorage-ban, vagy csak pár hónapra telepednek le, el kell telnie némi időnek ahhoz, hogy a többség vegye a fáradtságot, legalább a másik nevét megjegyezze. Mert minek fáradjunk ilyenekkel, ha aztán egy hét múlva úgy is tovább áll a másik? - Én? Ugyan, távol álljon tőlem, kapnék is Solomontól a fejemre. - nevettem el magam, amúgy is, ha rosszra akarnám bíztatni... nos, az attól függ, miféle rosszra. Ha magam mellé szervezném be bajtársnak a fekete bizniszeimbe, ahhoz előbb bizalom kéne, ha meg azt akarnám, hogy azért tegyen valami maradandót, hogy mielőtt megszabaduljunk tőle... nincs akkora bűne szegény lánynak, hogy így kicsesszünk vele. - Pontosan. Látod? Kezded kapizsgálni. - biccentek a szavaira, majd ismét, amikor biztosít róla, hogy nincs különösebb dolga. Na nem mint ha nekem nem lenne, de... az annyira nem sürgős, meg némi kikapcsolódás nekem is kell. Amúgy is a magam főnöke vagyok, akkor tartok szünetet amikor akarok. - Miatta? Akkor meg pláne mulatságos, hogy ilyen hamar magadra hagyott. Nem nézem ki belőle, hogy nem akart magával menni, szóval te nem akartál ilyen hamar ismét költözni, vagy csak így akar önállóságra nevelni? – gondolkoztam hangosan, ha már úgy döntött, marad, ismerjük meg egymást kicsit jobban. - Nos... nem tudom, van-e bármi elképzelésed munka kapcsán, de ha gondolod, itt mindig akad pár üres hely. - ajánlom fel a dolgot. Ha nem is feltétlenül táncosként szeretne villogni, mint amire elsőre gondolnak sokan, azért jóval kiterjedtebb a személyzet. Pultosok, biztonságiak, irodisták, takarítók, meg még lehetne sorolni. Mást nem ha érdekli a dolog és nem túl prűd, vagy derogáló számára. Akkor jobban részletezem a lehetőségeket, meg körbevezetem, ha meg nem... minek jártassam feleslegesen a szám? - Igen, az enyém. És fogjuk rá, igen... mióta megnyílt, már jó pár éve. - kezdek mesélni róla - Korábban foglalkoztam már sok mással is, de bűn lett volna kihagyni egy ilyen rést a piacon. Tudod, hogy megy ez, ahol férfiak élnek... a kocsmát túl alantasnak és közönségesnek találtam, így aztán lett ez helyette, pláne, hogy akkoriban mondhatni, szerencsém is volt – egész hamar sikerült érdeklődőket találni a munkákra is. - fogtam rövidre a dolgot. Nem mint ha nem tudnék órákat mesélni onnan kezdve, hogy az első alapkövet letettük, egészen addig, hová jutottunk mára. Szerintem egy fél órán belül halálra unná magát, mert igaz, nekem minden fontos és érdekfeszítő belőle, nem csoda, a saját munkám gyümölcse, de akinek nincs hozzá ilyen kötődése... - Van kedves esetleg körbe nézni, ha már erre tévedtél? - ajánlom fel a dolgot, így amennyiben nem vetette el egyből a munka lehetőségét, talán könnyebb meggyőzni.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
- S néha pont azokból születnek a legjobb kapcsolatok. – toldottam meg a dolgot, hiszen tényleg az volt, legalábbis én ezt gondoltam erről a találkozásról, s arról fogalmam sem lehetett, hogy esetleg részben ő újoncokat is akart ide, vagy legalábbis kicsit vért frissíteni. Bár gondolom ilyen helyeken azért gyakran kell, vagy netán nem? - Lehet, de igazából nem aggódom túl magam ezen a dolgon. Névtelenségnek is megvan a maga előnye. – mosolyodtam el egy sokat sejtető pillantás keretében és ő is sejthette azt, hogy tudom miről beszélek, s vélhetően nem volt mindig túlzottan szent életem. - Ennyire szigorú lennek? Fogalmam sincs, pedig elméletben ő a pótapám, de nem is találkoztam vele azóta, de talán jobb is. Nem szeretem a karót nyelt egyedeket, akiknek nincs humoruk és nem szeretnek szórakozni. – s a szórakozást most pontosan úgy értettem, hogy rosszat tenni. Nem minden rossz jelent véleményem szerint olyan nagy bűnt, de ki tudja, hogy erre mi a módi. Bár azért se szedték le a fejemet, amiért tavaly decemberben idecsaltam egy őrültet a tudtomon kívül, majd pedig január végén, február elején pedig lelőtte magát. Igazán szép zárása volt az évnek, s az indulás is remek volt, de talán ennél lejjebb már nem is lesz. Másra meg végkép nem akarok bajt hozni. De a társalgás nem bűn, 21 meg már rég elmúltam, szóval ebből baj nem lesz… - Tudod, vág az eszem, nem vagyok szőkeség belül. – kacsintok rá játékosan, majd pedig belekortyolok ismét az italomba, hogy utána hagyjam azt, hogy az ital erős íze végig járjon és teljesen bekebelezzen. Szeretem ezt az italt, remek ember volt az, aki feltalálta, s akik szerint meg nem nőknek való. Nos, az elmehet a búsba. - Ha ennyire érdekel, akkor valami orvosi kutatás miatt ment el. S amúgy meg nem lett volna jogom maradásra bírni, még ha meg is tehettem volna. – könnyedén elérhettem volna, hogy maradjon, de még se tettem. – S valóban mehettem volna én is, de szeretek itt élni és nem álltam készen arra, hogy pont abba a városba éljek több hónapig. De vélhetően az ősz beköszöntével ő is visszatér közénk, addig meg elvagyok. Nem vagyok annyira kölyök már. – lehet, hogy új farkast és vérvonalat kaptam, de attól még nem vagyok kezdő. Sokat kell még fejlődnöm, de szerintem minden farkas holtáig tanul, vagyis én így látom dolgokat, lehet a bundások nem értenének velem egyet. - Valóban? S milyen üres hely? – kérdezem meg kíváncsian, majd a poharamat az asztalára tettem. Takarító nem leszek, az irodai munka még elmenne, de inkább valami más vonzott. Nem vagyok nagy idomokkal megáldott nő, de talán itt nem csak azoknak van jövőjük. Még a pincérek se néztek ki rosszul, de talán a színpad kivételesen jobban vonzana. Ha már szeretek táncolni, akkor miért ne kaphatnék érte pénzt? - Akkor a te gyermeked és te alakítottad ilyenné a helyet. Érdekes, hogy pont egy nőstény vág ilyen üzletbe, de határozottan tetszik. Merész, s gondolom nem mindig aratott sikert a hely, vagy éppen az, aki vezeti, de örülök, hogy nem valami beképzelt hím terül szét velem szemben. – sose voltam rest kimondani azt, amit gondolok és ez mostanra se változott. Nem azért, mert Rhydian kölyke vagyok, vagy mert Solomonra vagyok most rábízva. Én ilyen voltam. Sokszor hamarabb kimondtam valamit, mint végiggondolhattam volna. - Persze, örömmel és közben szívesen meghallgatnám azt is, hogy milyen állás is fordult meg a fejedben. – kiittam az italomat, majd ha mutatta az utat, akkor követtem őt…
- Az tény, hogy sokszor jobbak születnek belőle, mint amikbe mások kényszerítenek bele egyeseket. - gondolom, nem kellett a kényszerházasságokat meg egyéb, munkakapcsolatokat emlegetni neki, amikor nem sok választása van az embernek, ez van, ezt kell szeretni... A véletleneknél legalább ha nem működik, kalap, kabát, szevasz. Ha meg működik, tovább ápoljuk. - Az is igaz. Attól függ, a te életedhez melyik passzol inkább, a névtelenül megbújni a háttérben, vagy ha tiszteletet parancsol a neved? - esetleg rettegnek tőled, és azért kerülnek, egyik esetben ezért, a másikban azért. - Pótpapa? Ez aranyos. - mosolyodtam el rajta, ahogy magam elé képzeltem az Issumatart - Nos, nem mondanám karót nyeltnek, sem humortalannak, de kellő szigor kell ahhoz, hogy rendet tarts egy ekkora városban. - jegyeztem meg, mert isten őrizz, hogy pont én fessek negatív képet Solomonról, miután oly nagylelkűen megtűrnek a városban, évek óta... még úgy is, hogy nem számítok épp a legkönnyebb esetnek az állapotom lévén. - Reméltem is. Van abból a városban elég, sőt... bőven túl sok. - elég csupán a mai fiatalokon végignézni, és egyből elmegy a kedvem attól, hogy valaha is kölyköm legyen. Nem tudom, talán egyszerűbb lenne átharapni valakit, mert mire ezek a selejtek gerincet meg agyat növesztenek maguknak, lehet, fél lábbal már én is a koporsóban leszek. Már ha megélem. - Jogod az lett volna, lévén a kölyke vagy, felelősséggel tartozik érted. Csak gondolom a te lelkiismereted viselte volna nehezen, ha miattad hagy ki egy kínálkozó lehetőséget. - mondom ki a véleményem - Pont abba? Miért, melyikbe költözött, és mi a baj vele? - kérdeztem rá, hisz az ország még rémlett, de hogy azon belül merre... annyira nem érdekelt, hogy megjegyezzem, pedig lehet, hallottam azt is. - Ó, mindenféle. - mosolyodok el talányosan, kicsit tovább csigázva az érdeklődését, mert ha valóban érdekli, hamarosan úgy is megtudja. - Igen, mondhatni. - bólintottam arra, hogy a gyermekem lenne - Hát, nézd... az én figyelmemet legalább nem terelik el a munkáról a beosztottak csípőmozgása. - vonok vállat, mert legyünk őszinték, a legtöbb pasi agya nagyjából akkor kapcsol ki, ahogy átlépi a küszöböt... vagy az első táncos elriszál előtte. - Mire várunk még? Induljunk akkor. - ittam ki én is az italom maradékát, az asztalon hagyva a poharat, majd intettem a lánynak, hogy kövessen... - Ami azt illeti, elég nagy a választék. - zártam be az irodát, majd el is indultunk a folyosón a színpad, bárpult, és asztalok felé - Nem tudom, pontosan milyenben gondolkodsz, lámpaláz végett inkább a színfalak mögött mozognál, vagy nem feszélyez az se, ha színpadra kell lépned? - fordultam felé, miközben az öltözőkbe még bekukkantottunk egy pillanatra utunkon - Irodista is elkéne, aki besegít a papírmunkába... Ha jó vagy mint sminkes, vagy fodrász, varrónő, akkor is megvan a közös pont. A táncosaim közül a múlt hónapban rúgtam ki két lányt is, a többiek most annyival többet túlóráznak, ők sem bánnák, ha kicsit több szabadidejük lenne... A vendéglátós tapasztalat sem hátrány, lévén italokat is forgalmazunk, pincér vagy bartender is elkél, bár az igazat megvallva, több lányom is csinál párhuzamosan több mindent is. Mikor épp melyikre van szükség, tudod... - melyikre nagyobb az igény, a kereslet, ha minden táncosunk itt van de a csapos pont beteg, akkor sincs para, egyikük csak beugrik a helyére. - Nos? Melyik állna legközelebb hozzád? - kérdeztem vissza, a színpad oldalának dőlve. Délután lévén még egész kihalt volt a hely, inkább csak néhány dolgozó lézengett, felkészülve az esti, forgalmasabb időszakra.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Csak bólintottam a szavaira, hiszen felesleges lenne ezt túl ragozni. Értem, hogy mire gondol, ahogyan részben egyet is értünk a váratlan találkozásokkal kapcsolatban. A következő kérdésére egy féloldalas mosoly kúszik az arcomra, majd megrántom a vállaimat. - Ezt majd idővel szerintem megtudod, ha eddig nem jöttél rá. Nem kell mindig mindennek a poénját lelőni. – jegyzem meg mosolyogva, hiszem mind a kettőt eljátszottam már életemben, de most magam sem tudom. Jó kicsit háttérbe húzódni, de ennek ellenére még mindig nem lett belőle se szent, se angyal. S ezt szerintem Rhydian is tudja. - Biztosan az, ha te mondod. – nincs megvetés a hangomban, de ennek ellenére nem szívesen zargatnám azt a személyt, akire Rhydian bízott. Ő eddig nem keresett, hogy minden rendben van-e, én pedig nem fogok hozzárohanni. A fiával meg egész jól elütöm az időt. – Persze, ezt megértem és nem is ismerem igazán, így majd eldől, hogy mit fogok róla gondolni. Amúgy se szeretek elhamarkodottan ítélni senkiről se. – tudom jól, hogy néha mennyire fényesre mázolt lehet egy külső, s belül, a felszín alatt milyen dolgok lappanghatnak. Inkább óvatos vagyok, mintsem túlzottan vak. - Látom, nem kedveled őket. – mondjuk ezt meg tudom érteni, én se rajongok túlzottan mindegyikért, de hát minden év, vagy éppen évtized kicsit másabb, ahogyan a fiatalok is. Szavai meglepnek és egy pillanatra meglepődök is rajta, hiszen a vesémbe lát, vagy legalábbis helyes következtetéseket von le. Egy darabig csak figyelem őt, majd barna tincseimbe túrok. – Valóban, sok mindenkit képes lennék talán önző módon megállítani, de őt nem tudtam volna. Talán amiatt, amiért adott nekem egy új lehetőséget, nem tudom… - jegyzem meg, hiszen Alecet például tök simán még fejen is verném, ha csak úgy el akarna szublimálni, akár hónapokra is. De Rhydiant nem akartam bántani. – Párizsba ment. – felelem kurtán. Nem ismerem, s ez által annyira még nem is bízom benne, így nem kell tudnia a múltamról. Lehet, hogy hallott arról, hogy majdnem meghaltam, vagy éppen valaki megölte magát itt, de ezek csak a múlt apró darabkái, pedig ennél azért sokkal több lappang a háttérben. Sejthettem volna, hogy nem lesz könnyű dolgom ilyen téren vele, de ha most nem, akkor majd később biztosan elárulja nekem, hogy milyen állásokat is kínálna nekem. - Jó ezt tudni, hiszen a mai világban sose lehet tudni, hogy kinek mi. – mondom neki komolyan, miközben az ujjamat végighúzom a pohár ajkán. Nincs semmi bajom azzal, ha esetleg valaki a saját nemét jobban szereti, de azért egy nőről se lehet tudni sose, hogy inkább mire fáj a foga, vagy mi hozza lázba. Sietve állok fel, s követem őt a színfalak mögé. Mellette sétálok, talán pár centivel picit hátrébb, mint ő, de az meg nem feltűnő. Ő ismeri a járást, én nem, ennyire egyszerű. - Lámpaláz? Olyannak tűnök, mint akiben egy fikarcnyi ilyen is él? Nem, sose volt és nem hiszem, hogy lenne, ahhoz már túl sokszor jártam a porondon. – nevetem el alig hallhatóan magam, hiszen nem ilyen közegben, de azért engem se kellett félteni. Főleg, amíg a másik vérvonalam volt, meg szeretek játszadozni. - Papírmunka? – rázom meg a fejemet sietve, mert köszönöm abból nem kérek. Hallgatom azt, amit mond és néha megrázom szintén a fejemet nemlegesen, de nem vágok többet a szavába. Illendően végighallgatom, ahogyan illik. – Ha bármelyikre is igent mondanék, akkor szabadon távozhatnék, amikor akarok, vagy innét nincs menekvés? – kérdezem meg kíváncsian, majd pedig kicsit beljebb léptem az öltözőbe és az ujjamat végig húztam az egyik alig takaró anyag, vagyis ruhán. Ha esetleg válaszolt, akkor szembe fordultam vele és egy pillanatra elgondolkoztam. – A táncos és pultos párosítás egészen csábító, de mi a buktató benne? – fontam össze a karomat magam előtt és úgy figyeltem a nőstényt, mosollyal az arcomon. Lehet, hogy Rhydian most rángatna ki innét, vagy ebből az őrültségből, de most nincs itt. Nekem pedig szükségem van valami őrült tettre ahhoz, hogy könnyebben elviseljem azt, hogy nincs itt és egyedül maradtam abban a házban.
A frappáns válasz hallatán csak jót mosolygok, úgy legyen! Kislány, úgy legyen... Egyik felem reméli, hogy nem valami újabb rendbontót szabadított ránk Rhydian, miután elhúzta a csíkot innen, még ha nem is örökre, a másik azonban roppant mód szurkol neki, hogy de igenis legyen az! Legalább addig is kevesebb figyelem jut nekünk, meg kell valami időről időre, aki felrázza a várost a túlzott nyugalomból. - Nem is célszerű, lévén elég sokszor csalóka külső alapján ítélni. - önirónia, hogy pont én mondom. Hány év telt már el, és még mindig nem tudom igazán kezelni az állapotomat! Kíváncsi vagyok, meddig marad rejtve előle, vagy épp hogy fog rájönni, hogy nem csak egy személyiséggel osztozom a testemen, hanem több tucattal. Még sosem álltam neki összeszámolni. - Mondanám, hogy nem így van, mert vacsorának jó lenne, de az a sok festék... brr. - műköröm, műhaj, meg a többi mű megfekszi még a farkas gyomrát is, ha lecsúszik véletlenségből. Na nem mint ha rendszeresen vacsoráznék az ilyenekből, de azért rossz látni, hogy egyre inkább „túlerőben” vannak. Csak bólintok a szavaira. Talán a tisztelet, a hála, vagy valami más miatt érez így, lényegtelen, az ő dolga, nem az enyém, ahogy akkor is az övé lesz, ha idővel átértékeli magában a dolgokat, vagy esetleg változik a véleménye, hozzáállása. Egy vállvonással tudom le a kinek-mi dolgot... voltam férjnél, két csodálatos gyermekem is született, valahogy a nők nem igazán vonzanak – vagy maximum valami olyan alteregómat, akinek mindig kiesnek az emlékei, de ha ez valóban genetikai eredetű, ahogy manapság hirdetik oly büszkén, akkor kétlem, hogy szó lenne ilyesmiről. - Mondanám, hogy napjainkban jött csak divatba, de volt az már régen is, még ha nem is volt annyira nagy dobra verve... mint sok minden más. - pláne amikor minden, ami más volt, rossz, az egyház kezében volt a hatalom, és ők törtek pálcát minden bűnös, vagy vétkes felett – akit ők annak ítéltek. - Sosem lehet tudni. Einsten is bukott matematikából annak idején... - jegyzem meg könnyedén, aztán tessék, mégiscsak maradandót alkotott a későbbiekben, no meg nem pont az előbb került szóba, hogy kinézet alapján nem illik ítélni? - Úgy veszem ki a szavaidból, hogy ezek szerint gyakorlatod is van az ilyesmiben. Pláne plusz pont. - húzódik a szám féloldalas mosolyra, amikor pedig jelzi, hogy a papírmunka nem bejövős, nem is firtatom tovább azokat, amik inkább ahhoz állnak közel. Mondjuk ilyen adottságokkal kár is lenne érte, ha az íróasztal mögött görbülne ahelyett, hogy kint csalogatja a vendégeket. - Az attól függ, hogy miért is akarsz távozni. Ha azért, mert épp kirámoltad a széfet, vagy valami olyan balhét szítottál, akkor nem sok köszönet lenne abban, ha a nyomodra bukkanunk. - felelem szigorúan, ellenben ha nincs rá panasz, egyszerűen csak úgy dönt, hogy elég volt, váltani szeretne... nos, ha elég jó, úgy is megpróbálom szép szóval maradásra bírni, aztán ha végképp nem, akkor így jártunk, egy jó munkaerővel kevesebb. - Nos, nézzük csak... gondolom ismered a férfiakat annyira, hogy tudd, a növekvő véralkoholszinttel arányosan csökken az IQ-juk... Igaz, ha eldurvulna a helyzet, ott vannak a biztonságiak, de azért nem árt, ha tudod kezelni a helyzetet. Egy ártatlan kis tapiért még nem vághatjuk ki az embert, mert elég hamar megkopna a forgalom. Másrészt pedig... elég vaskalapos főnök vagyok. - mosolyodtam el, csak hogy ne áruljunk zsákba macskát. Inkább készüljön rosszabbra, és csalódjon kellemesen, mintsem ábránduljon ki ideje korán a munkájából. - Nos, hogy döntesz? - kérdezek rá, a karomat összefonva magam előtt.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Szavaira csak bólintok, mert lehet, hogy még csak alulról súrolgatom a százat, de nekem aztán nem kell bemutatni azt, hogy mennyire csalóka tud lenni a külső. Főleg, hogy én se vagyok szent, ahogyan a múltam is megtanított már arra, hogy nem minden arany, ami fénylik. - Ohh, egy "kannibál" farkas? – kérdezem tőle mosolyogva, miközben legbelül azért kiráz a hideg is. Én is téptem már szét embert, mert nem érdekelt semmi se, de valahogy azóta se tettem ilyet, vagy legalábbis nem vacsorának, vagy étkezésnek, hanem más miatt mentünk egymásnak, de az meg más tészta. Nem akarok ártatlanokat ölni, maradok az őzikénél és társainál. – De legalább lehet azt mondani, hogy megtalálták a farkas lakoma ellenni szert. – fűzöm hozzá mosolyogva és játékosan, hiszen nem szántam komolynak, de tényleg eléggé durva, hogy mennyire mű tud lenni a mai fiatalság, vagy inkább emberiség… Azon pedig nem akartam jelenleg agyalni, hogy mi lesz akkor, ha esetleg még se állít be szeptemberben, vagy később, pedig jól tudtam, hogy ez is játszhat, de mindegy. Hittem neki, s majd eldől, hogy mit fog hozni a jövő. - A világ változik, ahogyan mi is, mert ha nem tennénk, akkor szerintem életben se tudnánk maradni egy idő után. – én legalábbis így látom. Ha napellenzőt hordanánk és nem érdekelne minket az, hogy mi zajlik körülöttünk, akkor azzal részben a saját vesztünket is okozhatnánk és még talán kicsit bele is örülnénk, amikor hirtelen a világ mégis a képünkbe nyomná magát. Azt meg sejtem, hogy ez mindig is jelen volt, csak régebben azért rendesen titkolni kellett, ha az ember nem vágyott bármilyen értelemben halálra vagy ördögűzésre, már ha a hallott történetek igazak, amiket el-elcsíptem egy-egy beszélgetés során. - Ismereted őt? – kérdezem meg kíváncsian, hiszen sose lehet tudni, hogy kit ismernek az idősebbek vagy kit nem. Biztosan érdekes lehetett esetleg régi nagy szereplőkkel találkozni, vagy legalábbis gondolom, aztán ki tudja. Lehet nem is voltak kedves emberek. - Mondjuk azt, hogy igen. Sose vettem meg a szórakozást, ahogyan a fülledt bárokat se. – ajkaimon féloldalas mosoly bujkál, ami még inkább alátámasztja azt, hogy nem füllentek, de vélhetően azt érezné is, ha hazudnék vagy bármi hasonló. Meg most semmi értelme nem lenne nem igazat mondani. - Ohh, szóval úgy gondolod, hogy annyira ügyes kezeim vannak, nos lenne, de nem szokásom kirabolni ok nélkül senkit se, ahogyan a te széfedet se akarom megkaparintani. – felőlem evezhetünk ilyen mederben, de akkor ezek szerint ő se gondol túlzottan agyalnak, ha ez megfordul a fejében. – Inkább amiatt, mert meguntam, vagy úgy gondolom, hogy ennyi elég volt. – sok ok lehet, de most nem bajkeverésből kérdeztem. - Eléggé, főleg, ha még az illető az alkoholt se bírja. Szóval a nyálcsorgatásos nézés mellé még részben egy kis tapi is jár. Rendben, értettem. Vaskalapos? Mégis miben? S mennyi a bér? - kérdezem tőle kíváncsian, majd a kérdésén kicsit elnevetem magam, s megrázom a fejemet. - Miért ne, mindent ki kell próbálni, de ennyire könnyű lenne? Semmilyen próbatétel, semmi próbatánc, semmi extra dolog, csak a szavam elég? – vontam fel a kicsit a szemöldökömet, mert ezt nehezen tudtam elhinni, de hát a világ változik és talán ebben is változott. Ki tudja.
- Egyszer élünk, mindent ki kell próbálni. Rendszer azért nincs belőle. - teszem hozzá, mielőtt még azt hinné, sorozatgyilkos módjára ritkítom itt Anchorage lakosságát vacsiraidőben, mert nem... A legutóbbi eset, amikor ember került az étlapra, az is baleset volt, mondhatjuk – vagy nem, de az igazat megvallva, még mindig nem sikerült kiderítenem, mi is történt pontosan akkor és ott azzal az őrzővel, azt leszámítva, hogy a végeredmény mi lett. - Az biztos, még ha nem is tudatos volt a dolog valószínűleg. - jegyzem meg, mert képzelem, mennyire vezérelte őket ilyen tett, a létezésünkről sem tudnak, mintsem hogy azon agyaljanak, mivel védekezzenek. Gondolom, akkor inkább mászkálnának tetőtől talpig ezüstben. - Vicces lenne, ha még mindig úgy élnénk, ahogy a életünk első éveiben volt szokás... - nála sem lenne egyszerű a képlet, hát még nálam, amikor majd’ kétszer annyi évet tudhatok magaménak, mint ő... és akkor Solomont, meg a többi idősebbet még nem is említettük! - Einsteint? Nem, dehogy...! - rázom a fejem nevetve, hogy őszinte legyek, szerintem egy olyannal sem találkoztam, akiről manapság a történelemkönyvek megemlékeznek, igaz, az is hozzájárul a dologhoz, hogy itt fenn Alaszkában sem sűrűn fordultak meg a történelem híres megváltói. - Ha igen, az már félsiker. - feleltem, bár ha annyira prűd lenne, vagy óczkodna az ilyesmitől, már úgy is ordítana az energiáiról meg a viselkedéséről a feszengő idegesség, annak meg nyomát sem érzem. - Lévén nem ismerlek, jobb óvatosnak lenni, mintsem utólag szívja az ember a fogát a döntése miatt. Egyébként helyes, nem sok köszönet lenne benne, ha lopásért kapnánk el. - zárom rövidre a témát, arra nem térek ki, hogy milyen büntetés járna érte, de hogy többet se okozna gondot ilyesmivel, az is biztos. ¬- Pláne. - bólintok az alkoholt-nem-bíró népség említésére, amikor pedig sorolja, csak bólintok. - Igen, valami ilyesmi. És miben? Mindenben. - felelem, legyen szó akár késésről, munka ellébecolásról, vagy bármilyen rendbontásról aminek köze van a munkámhoz. - Ami a bért illeti, mivel elég gyorsan cserélődnek az emberek, ezért a próbaidőt lecsökkentettem egy hónapra, akkor a teljes bér 80%-át szoktam fizetni, lévén úgy is inkább betanulási időszakról van szó, aztán ha még mindig úgy gondoljuk mint a kettne, hogy itt a helyed, akkor kapsz egy rendes szerződést. Ami a bért illeti, majd meglátjuk, mit sikerül kialkudnod. - válaszolok, szándékosan nem említve konkrét összeget. Nem szokásom, ha túl sokat akar, majd lesz más helyette, ha meg átlagon alul kér, miért fizenék többet? - Egy szóval sem mondtam, hogy nem lesz, úgyhogy... ha szeretnél, válassz valami ruhát, nem muszáj, aztán pedig színpadra. Lassan úgy is befut a közönség, meglátjuk, ők hogy vélekednek. - mosolyodtam el, mert hiába jó táncos, ha a vendégek érdeklődését képtelen felkelteni.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Az első felével én is egyetértettem, hogy mindent ki kell egyszer próbálni – persze csak ésszerű keretek között-, ha nem így gondolnám, akkor biztosan régen leléptem volna, hogy roppant mód nem érdekel egy ilyen bűnbarlang. De azért közel a százhoz még messze nem mondhatom el azt, hogy annyi helyen megfordultam és amúgy se hiszem, hogy pont ismerősbe futnék bele, ha meg igen, akkor így jártam. Legfeljebb maximum Rhydian is megtudja, ha nem is tőlem, de kötve hiszem, hogy emiatt dobna el mindent Párizsban, szóval kár ezt túl agyalnom. Úszni kell az árral és én megteszem. Szavaira csak egy kisebb nevetés közepette bólintok, hiszen a legjobb ellenszer az lenne, ha minden porcikájukat ezüst borítaná, de ennyire elvetemültek még ők se lehetnek, vagy igen? - Eléggé, de szerintem akadnak kissé maradi farkasok is, akikre a világ furán pislog. – mosolyodtam el, hiszen nem akarhatja mindenki a változást. Ha az emberek között is van eléggé makacs ember, aki nem akar haladni a korral, akkor miért ne pont a farkasok között ne létezne? Bár az ilyen fajta helyek amúgy is régóta jelen vannak az emberiség életében, csak mindig kicsit változtak és másképpen nevezték őket. Eistein dologra pedig csak bólintok, de nem ragozom tovább. Vannak olyanok, akik ismernek híresebb személyeket, míg mások nem. Én se kutattam, hiszen mi értelme lenne? Nem mi írjuk a történelmet és nem mindig a teljes igazság kerül a tankönyvek lapjaira, mi meg legfeljebb jót mosolygunk rajta. A büntetést nem ragozom tovább, hiszen nincs kedvem pont az ő ellenségének kinőni magam. Úgy érzem, hogy az hamarabb végzi holtan, mint élve. Nem tudnám megmondani, hogy miért nézem ki ezt belőle, hiszen eddig igazán szimpatikus, de lehet, hogy pont ez az oka ennek a fura megérzésnek. Néha a legártatlanabb arc a legnagyobb ördög is, ki tudja. Majd idővel talán rájövök, hogy ő milyen is valójában. A dolgok felett könnyedén átsiklom, hiszen sejtettem a dolgot, majd hamarosan már a bér és a többi dolog jön szóba. Várható volt, hogy lesz próbaidő. Bár itt szerintem elég hamar kibukik az, hogy a férfiaknak bejön-e az, amit látnak, vagy nem. Vannak olyanok, akiknek megy, valakiknek meg nem túlzottan, hiszen a merevség itt tuti nem nyerő. - Rendben van, egész jó ajánlatnak tűnik. – jegyzem meg egy kisebb gondolkodás után, hiszen a szerződéskor ráérünk rátérni a többi dologra. Addig előbb még el kell jutni, hiszen azért elbízni se fogom magam. Lássuk, hogy mi fán terem az itteni közönség vagy talán a lehetséges főnök asszony. Ezt is fel lehet fogni egy fajta bulinak, nem is kell munkaként tekinteni rá, hiszen attól még, hogy táncolok nem jelenti azt, hogy a falatnyi ruhadarab alá be is jut bárki, aki ide beteszi a lábát. Annyira azért nem vagyok még én se könnyűvérű én se. Megválogatom azt, hogy kit is engedek be a színfalak mögé. Hamarosan pedig kerestem is egy tisztának vélhető falatnyi ruhadarabot és az se érdekelt, ha figyel közben. Könnyedén vetettem le a ruhámat, majd bújtam bele a választottba. Ha most Wendy látna, akkor szerintem totál dilisnek nézne, vagy talán sikerülne magammal rángatni ebbe az őrültségbe. Ki tudja… Hamarosan pedig elindultam a színpadra, pontosan oda, ahova mondta, majd pedig kezdődhetett is a show…
But I got a girl who can put on a show The dollar decides how far you can go
She wraps those hands around that pole She licks those lips and off we go She takes it off nice and slow Cuz that's porn star dancin'
She don't play nice, she makes me beg She drops that dress around her legs And I'm sittin' right by the stage for this Porn star dancin'
- Tény, hogy akadnak ilyenek is, ahogy az is igaz, hogy egyre kevesebben, és egyre nehezebb dolguk van, ha olyan nyakasan ragaszkodnak a régi, megszokott dolgaikhoz. - már csak abból kifolyólag is, hogy amelyik település nem tűnik el egy generáció alatt a süllyesztőben, azok jó eséllyel elvárosiasodnak. Bár az is igaz, hogy kinek melyik az a korszak, amihez annyira ragaszkodik, amiben örökké éldegélne... Az én majd’ 200 évvel ezelőtti életem is sokban különbözik a mostaniaktól, de őszintén? A legkevésbé sem bánom, sok szempontból sokkal könnyebb az életem most, mint akkoriban, nőként. Valahol bizakodásra ad okot, hogy szemmel láthatóan nem igyekszik keresztbe tenni nekem, bár ha vezéreli is ilyen szándék, hülye lenne nagydobra verni... az energiái alapján sem tűnik gyanúsnak, meg amúgy is kész öngyilkos-misszió olyannal ujjat húzni, aki rég itt tanyázik Anchorage-ban, de biztos ami biztos, rajta tartom a szemem. Mást nem ha a Teremtője vagy Solomon szóvá tenné, hát letudom annyival, hogy mi, nők tartsunk össze, nem igaz? Amúgy is csak vigyázok rá – és még csak nem is hazudnék, mert ha kiérdemli, tényleg számíthat a segítségemre. Eleinte mint beosztott, a későbbiekben meg majd elválik, barátként is elmondhatjuk-e ugyanezt. - Nos, örülök, hogy így látod. Remélem nem bánod meg később sem a döntésed. - mosolyodok el, a részleteket meg majd megbeszéljük később, már ha egyáltalán átmegy a rögtönzött kis próbán, mert bár a lelkesedésével nincs gond, szimpatikus is, de az ide sajna kevés lesz. Hagyom, hadd készülődjön, vegyen kölcsön bármit az öltözőkből, amire szüksége van. Akár ruhát, sminket, parókát, vagy amit szeretne, hisz nem vagyunk egyformák, láttam már olyat is, aki csak teljesen elmaszkírozva hajlandó porondra lépni, hogy az utcán véletlenül se ismerhessék fel, ahogy olyan is akad, aki teljesen hétköznapi ruhákból szokta kihámozni magát a színpadon riszálva. Amíg elkészül, csak leteszem magam az egyik székre, és az egyik biztonságist odaintve magamhoz váltok vele néhány szót az esti nyitással kapcsolatban, no meg ha tényleg sikerül Amber nyomára bukkanniuk addig, akkor talán mondanom sem kell, vezessék az irodámba. De csak akkor, ha tényleg ő, mert én sem szeretném órákon át az ő bénázásuk okozta károkat feltakarítani, elsimítani, mert még ha most egész jól is alakult, a többség azért valljuk be, jóval nehezebben viselné. Ahogy Prim megjelenik a színpadon, intek az egyik alkalmazottamnak, hogy szolgáltasson valami zenét, miuán konkrét kívánság nem volt, így csak valami olyat próbáljon eltalálni, ami a tánc stílusához passzol valamennyire. Amikor pedig a zene is felcsendül, intek a kollégáknak, férfiaknak, nőknek egyaránt, hogy műsor van! Nos, nem hiszem, hogy különösebben bánnák a dolgot, nem újdonság, hogy kikérjem az ő véleményüket is, ha új táncost veszünk fel, bár az igazat megvallva, sokszor az arcukra kiülő reakciók alapján őszintébb képet kap az ember, mint amit a szavaktól várhat. Az irigység, féltékenység, ámulat, vágy, kinél mi. Természetesen azért ha már én kértem a próbatáncot, magam is figyelem, hogyan mozog a lány, igaz, túl nagy elvárásaim nincsenek, hisz az is lehet, hogy először csinál ilyet – ha a tehetség megvan hozzá, akkor idővel úgy is fejleszhető, ha van hozzá kellő kitartás és akarat. A fiatal nősténynél pedig azt hiszem, egyikből sem volt hiány, így ahogy a zene végül elhalkult, és ő is a tánc végére ért, csak egy tapssal jutalmaztam, ezzel adva neki egyfajta visszajelzést, hogyan szerepelt. – Ezek után már csak annyi kérdésem lenne, hogy tudnál ma este kezdeni? - adtam hangot is a véleményemnek. Ha nem, az se tragédia, bár egy pirospontot határozottan bezsebelne nálam.
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 104
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Arra amit mondott már nem reagáltam már semmit se, hiszen értelmetlen lett volna. Hasonlóan gondoltam én is, ahogyan ő mondta. Az apró eltéréseken meg nem kell annyira fennakadni. Meg vannak ennél most fontosabb dolgok is talán, így csak bólintottam, amolyan beleegyezésem jelképeként. Talán nem kellene itt lennem, magam sem tudom, de úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy tegyek valami szokatlant, olyan dolgot, amit még előtte nem tettem. Táncoltam már szórakozó helyeken, de ez azért merőben másabb hely volt, viszont legalább volt ruha rajtunk, így akkora gond nem lehet belőle. Meg attól még, hogy valaki táncol nem jelenti azt, hogy közelebb is férkőzhet hozzám bárki. Már csak az kellene, mert akkor tuti nem sétálnak csak úgy tovább. Nem kedvem sose az olyan férfiakat, akik nem értik, hogy mi a nem és ezen egy ilyen hely se tud változtatni. Nem úri hölgyeknek való hely, de talán sose voltam az, vagy az élet és az események sorozata változtatott meg ilyen téren. Magam sem tudom, de azért mindig is volt tartásom és azért nem is mindenkit engedtem közel magamhoz. - Mi is emberek vagyunk, s néha hibázzunk, de többször tehetjük meg. Meg egyszer majdnem mindent ki kell próbál. Illetve ez nem is örökre szól, így nem hiszem, hogy kellene bármi miatt aggódnom. – mosolyodtam el, hiszen egy dolgot sose írnék alá, még pedig azt, hogy nem távozhatnék akkor, amikor akarok és erre szerintem ő is rájött. Jó ez a próba időszakos dolog, de hogy utána mi lesz. Nos, azt még ki tudja, hiszen sose lehet tudni, hogy mit tartogat számunkra az élet szellője, merre sodor minket, vagy éppen kit sodor az utunkba. Már megtanultam azt, hogy sokszor adódik váratlan dolog, így lassan már nem kellene meglepődnöm azon, hogy az élet mindig imád mindent összekutyulni, de pont ettől szép és nem unalmas. Igaz, hogy néha pont emiatt fájdalmas is az élet iskolája, de nem lehet mindig minden jó és boldog, akkor nem értékelnénk semmit se. Hamarosan pedig szinte csak egy leheletnyi ruhadarab kerül a vékony testemre. Meg tudom csinálni, legalábbis próbáltam magam biztatni, hiszen eléggé fura volt ez a helyzet, de miért ne menne? Amikor pedig felcsendül a zene, akkor kisebb habozás után végül jöhet a tánc is, illetve még a rudat is használom. Lehet, hogy nem vagyok annyira profi, mint a legtöbb itteni lány, de szemmel láthatóan tetszik a műsor, amit kapnak, így még bátrabban táncolok és hagyom, hogy a ritmus magával ragadjon, hogy a külvilág megszűnjön. A percek telnek, én pedig úgy veszek el ebben a fura világban, mintha semmi veszteni valóm nem lenne, de mit is veszíthetnék? Semmit se, hiszen egyedül voltam újra. Egyedül már csak a közelemben Wendy volt, de őt se zaklathattam állandóan… Amikor pedig vége lett a zenének, én úgy csöppentem vissza a valóságba. Kíváncsian fürkésztem a nőt, majd a szavai megleptek. - Ennyire kellene egy ember? Rendben, akár ma is kezdhetek, miért ne. Nincs semmi dolgom se. Mettől meddig kell itt lennem majd? – kérdeztem meg kíváncsian, hiszen azt nem ártana tudni. - Illetve esetleg egy-két trükköt valakitől lehet majd tanulni? – nos, nem vagyok olyan személy, aki utálna megtanulni újabb dolgokat és úgy éreztem, hogy lenne még hova fejlődni ilyen téren. – Itt kezdek, vagy a pultban? – azért ezt se ártana tudni, hiszen egy próbatánc még nem jelent semmit se…
Kezdőlap
//
