A zene (meg a balhék) elől kimenekülők és a bagósok törzshelye. Itt található ugyanis a hivatalosan kijelölt dohányzóhely, valamint remek rálátás nyílik az épület mögötti zárt parkolóra is.
Volt ma már egy hosszabb köröm, mert bár tudom jól, hogy Sol óhajtotta meglepni Connort a születésnapján, de egész a szívemhez nőtt a kissrác, szóval gondoskodtam valami olyanról, amiről egy férfi úgysem tudna. Jobban mondva, tudna, csak épp közel sem olyan érzelmesek, hogy eljusson az ilyesmi a tudatukig, még jó, hogy én, mint nő ott élek abban a lakásban. Azután értem vissza, hogy elindultak, és mivel úgy sejtettem, el fog húzódni a dolog, volt időnk összeütni egy kis meglepit Connornak. A nagyobb meglepi majd úgyis akkor várja, ha hazaér, vagy inkább, majd ha reggel felébred a nagy piálásból…
A Pitbe érve mosolyogva száguldok át a hátsó bejáraton, a konyhában meggyújtom a 27 számpárosból álló gyertyákat, s már érkezem is a piát bő kézzel magukhoz vevő társasághoz. Úgy látom, jókor érkezik ez a torta, lesz mit felszívnia. - Nagyon Boldog Szülinapot, Connor! Csak, hogy legyen minek felszívnia a piát… Ölelem meg a srácot, aztán persze Solomont is üdvözlöm egy nem annyira óvatos csókkal, de sokáig nyilván nem fogom zavarni a hím bulit, meg egyébként akad otthon egy kis vendégem, akit el kell szórakoztatnom. - Ezt még neked küldik egyenesen Fairbanksből. Kacsintok Connorra, miközben átnyújtom a borítékot, amin talán elég hamar felismerheti Naomi kézírását, de ha azt nem, hát a Connor címzés körüli szívecskék kétségkívül gyanúsak lehetnek. - Azért maradjon életben. Címzem ezt már Solnak, neki dobok még egy csókot, majd eltipegek a dolgomra.
„Nagyon Boldog Születésnapot Szerelmem! Bízom benne, hogy van kedved velem tölteni a Szilvesztert egy hamisítatlan new yorki hétvége keretein belül! Én már mindent elintéztem… Érezd jól magad! Csók: Nonó”
Nem gondoltam volna, hogy miután az évtized mutatványát bemutatva elfújok egy lángoló pia-tortát, hamarosan egy újabb, a tüdőmet próbára tévő kihívás elé kell álljak. Persze, eddigre már tisztességesnek koránt sem nevezhető mennyiségű alkohol lecsúszott, ha akartam, ha nem. Amikor befut Eli, széles vigyorral köszöntöm és egy lelkes "sziaEliiiii" kiáltással szaladok felé, nem gondoltam, hogy Ő is beugrik. Először csak az igazi gyertyákat látom, és a köszöntése előtt nem is sok időm van felfogni a sütemény alakját. Megvárom, amíg leteszi, és aztán szeretettel vetődöm magam is a nyakába. - Nagyon szépen köszönöm!!! Szimpatikus volt számomra. Holott, nem igazán ismertem néhány itteni beszélgetésen kívül, legfeljebb annyit tudtam róla, hogy Sol szereti. És ha Sol szereti, akkor nálam biztosan nem lehet rosszabb és soha egy percig nem éreztem magam kellemetlenül, amikor a korai óráim vagy vizsgáim miatt kivételesen náluk hédereltem, mivel közelebb laktak a kampuszhoz, mint mi a srácokkal. Az meg pláne nem zavart, hogy Herripotter, már csak Nonóból kifolyólag sem. Mivel én alapvetően Zach-el és Pascallal osztosztam a már majdhogynem fiú-kolinak nevezett apartmanon, nagyon sokszor jól esett egy kicsit egy érett nő társaságában időzni a sok tesztoszterongyár hím után, magamat is beleértve. - Ez... a... LEGMENŐBB torta a világon! Héj, mindenki, ez a legmenőbb torta a világon!!! Kiabálok körbe a gyertyák elfújása előtt, ráadásul a kedvenc albumom logója van rajta marcipánból. Le is fotózom és már küldöm is Nonónak a többi képpel együtt. A kívánságom persze ugyanaz, mint a lángoknál volt, és amikor Eli még egy borítékkal ajándékoz meg, rá sem kell néznem, hogy tudjam, Tőle van. Ki más is küldene nekem egyenesen Fairbanksből kézzel írt levelet??? Kissé elvonulok, hogy elolvassam. Lassan, tagoltan, újra és újra, aztán ismételgetni kezdem magamnak suttogva, aztán egyre hangosabban. - hamisítatlan new yorki hétvége... Hamisítatlan new yorki hétvége. HAMISÍTATLAN NEW YORKI HÉTVÉGE, SRÁCOK, A TIMES SQUARE-EN FOGOK SZILVESZTEREZNI!!! Remélem, kapok tapsot, meg pár vuhút, mert ez valami olyasmit, amit nem csak mi, amerikaiak érzünk különlegesnek, hanem az egész világ. Oké, már hivatalosan is ki tudnék csattanni a bőrömből, és ha nem ütne be lassan a pia, valószínűleg meg is tenném. Nonónak gyorsan küldök még egy voice-ot, megköszönve, hogy ilyen szuperkirály, és nyilván megyek vele és hogy nagyon szeretem és hogy köszönök mindent.
Jöhet ide, de ez nem rajtunk múlik. Persze kötve hiszem, hogy jönne, hiszen minden barátja, a családja, a lánya is oda köti. Mélyet sóhajtok. Még van pár hónapom kitalálni, hogy mi és miként legyen, de jelen állapotomban nem vagyok úgy, hogy ezt lefixáljam saját magammal. A lényeg, ami megmarad, hogy Sol nem tudna és nem is akarna az utamba állni ezzel és ez nagyon jól esik. Némán, a padlóra és a cipőm orrára bambulva hallgatom a további szavait. Bárcsak ömlengés nélkül közölhetném vele, hogy mennyire jól esnek a szavai és a gondolatai velem kapcsolatban. Ha az lenne az ára, még a Harleymat (jabazmeg, van egy HARLEYM) is odaadnám cserébe ezekért a szavakért, de szerencsére már tudom, hogy erre itt nincs szükség. Ez nem üzleti ügy, ez családi ügy, aminek a szép és csúf oldalába is beleszoktam már. A támogatásba, és a büntetésbe is egyaránt. Eskü, itt többet tanultam a falkaságról, mint odafent, mert Fairbanksben a család címszó alatt inkább a próbák és a szabályok jutottak. Közvetlen szeretetet kevés esetben éreztem, bár persze ebben nyilván hatalmas szerepet játszott, hogy Anyu meghalt. Mást meg miért is kellene érdekeljek, nem? De. - Igen-igen! Igen... Ő már nem akarja szétkapni a kutyájával együtt, mint a régi annó... Csak tudod, a múltkor is felhozta azt, hogy mi lesz, ha én majd gyereket akarok, holott most még én is annak érzem magam és nem tudom, hogy a Zöldszemű mikor akar sajátot és hogy ez azt is jelenti-e, hogy izé... Bilogoóiajilag...., mármint Bijógólia..., várj, bi-o-ló-gi-a-i-lag a sajátom vagy csak neki kell. Érted. Érted? - ártatlanul kérdő szemeket meresztek rá, mivel én csak azt ismertem meg eddig, hogy beharaptak és le vagyok szarva. Sőt, a biológiai apám is így állt hozzám, ő meg még farkas is volt, de ebbe most ne menjünk bele. - Te belegondoltál már Elivel, hogy mi lesz, ha Ő meghal? - teszem fel teljesen komolyan a kérdést, és tudom, talán nem éppen illendő egy buli közepén ilyenekről beszélni, de hát valamikor kell, és mikor máskor, mint akkor, amikor leittam magam, amikor az én estém van és nyílt vagyok ahhoz, hogy egyáltalán fel merjek tenni egy ilyen kérdést. - Már nem bántásból, de azért ez jó eséllyel elkerülhetetlen. Kivéve, ha idejön valami fasztorlasz és meg akar ölni téged, de akkor meg velünk kell számolnia, szal sok szerencsét. Elnevetem magam, és nyilván nem magamra gondolok, mint a védelem első vonala, hanem a skacokra is főként, és ezzel egyúttal megpróbálom a félhomályos bulihangulatban kiszúrni Zach alakját csak azért, mint egy tudat alatti biztosítékot, aki továbbra is a családjának tartana, bármi történjék is Sollal. Bár kurvára remélem, hogy nem fog.
Eli láttán a megszokás és a szeretet elegyének mosolya kúszik a képemre, mire Hannah egyből az oldalamba könyökölt. Értettem, miért, teljesen jogos volt, és szerencsére egyetlen pillantásváltással rendeztük most is a frontvonalat. Ilyenkor bántam, hogy átharaptam. A fiúk is számon tudtak kérni a dolgaimért, de Hannah ennek a nagymestere volt. Egy szemöldökvonással elküldtem pár csacsogó lányhoz, akik épp arról áradoztak, hogy Connor milyen férfias lett az elmúlt években és a többi. Még jó, hogy emberi törzsvendégeket nem hívtunk, különben a srác tényleg nem szabadul ebben az életben innen. Figyeltem, ahogy megkapta a szeretetcsomagját Fairbanksből, aztán elégedetten fogadtam a csókot a feleségemtől. Boldog voltan. És szörnyen gyáva. Ez utóbbi miatt pedig változatos intenzitással morogtak rám a kölykeim, de amíg egy az egyben nem tudtak lenyomni, addig kuss volt mindenkinek.
Magamban üldögélve ér Connor kellően illuminált állapotában, amin csak vigyorogni tudtam. Nagyon helyes, a foglalkozás elérte célját, ő részeg volt, a zene dübörgött, a torták fogytak. A jelek szerint a gyerek is olyan volt, akinél a megfelelő mennyiségű pia csapot nyitott meg. Egy szót se próbáltam belé fojtani, hagytam, hogy mondja, hagytam, hogy kérdezzen, és lehet, hogy a felére se fog emlékezni holnap, de azért hősiesen válaszolgattam neki. Bár bevallom derekasan, a gyerek-témára kurvára nem számítottam, és amikor feljött, majdnem az arcába prüszköltem a kortynyi söröm. Majdnem. - Értelek, Connor, jobban, mint hinnéd - húztam el a számat, minden neheztelés nélkül, mert át nem tudta, nem is tudhatta! Ez a város varázsa volt: azokból az időkből alig, vagy leginkább senki sem lakott itt, így... én is behúzhattam fülem-farkam. Meg is tettem. Miért ne tettem volna, sose mondtam, hogy jó "ember" vagyok, az más kérdés, hogy fontos a megfelelő szinten tartani a népszerűségemet. - Ahogy a Teremtőm szokta mondani: majd akkor megyünk át a hídon, amikor odaértünk hozzá. Feleslegesen parázol ezen egyelőre, Connor. Élvezd a jelent, hozd ki belőle a legtöbbet, a jövőt pedig hagyd meg a tenyérjósoknak. É is elkövettem már a jövőn való szorongást. És a túltervezést, amikor hagynom kellett volna az egészet. Ezt egyáltalán nem kívántam neki. Az Eli halálát érintő kérdésre lecsapta a korsómat és megráztam a fejemet. Aztán felnevettem. - Az egyetemi partik lelke vagy, ugye? - Felhajtottam a sör maradékát, majd egy felest is, még mindig mosolyogva. - Vagy ilyen gyorsan filozofálósra ittad magad? - ingattam a fejem. Elmosolyodtam arra, hogy a többiekkel együtt bevédené a seggem. - Köszönöm, de ezt ne hangoztasd túl sűrűn - mondtam mindennemű él vagy szemrehányás nélkül, mert bár tényleg jól esett, de valami hasonlóból szoktak a falkák- és falkaveszélyek kialakulni, nekem pedig nem hiányzott, hogy egyesek basztatni kezdjenek minket. Így is kaptam olykor egy-egy sanda pillantást, és nem mondom, fordított helyzetben valószínűleg én is így tettem volna. Ezért volt olyan érzékeny, egyensúlyi helyzet ez. - Connor, huszonhét lettél. Naomi mennyi? Harminc? Rengeteg időtök van, ha pedig mégsem, ne arra pocsékold, hogy aggódsz olyan dolgok miatt, amik talán megtörténnek. Legyél ott neki, vele, mondd el mit, hogyan érzel éppen. Ha szeret és őszinte vagy, meg fogja érteni. Te pedig aligha fogsz a szeretetével és a bizalmával visszaélni. - Nem úgy mint én anno, hah! - Maradj itt a seggeden! Hoztam még három-három felest, meg neki egy liter vizet. Kicsit azt is kortyolgasson, mielőtt teljes melankóliába csap át felhívja Nonót azzal, hogy már tudja a gyerekeik nevét. Vagy a kölykéét. Lehet, hogy ideje tőle elvenni a mobilját...
Csak ülök mellette, miután minden kérdésemet feltettem, amit fel akartam tenni. Felnéztem rá, fontos volt nekem és még öreg is volt, pont, ahogy Anya is, és Ő mindig tudott mondani valami racionálisat, ami segített. Szóval Soltól is ezt vártam, vagyis reménykedtem abban, hogy ezt kapom. Ahhoz nincs agyam, hogy felfogjam, hogy jobban ért, mint hinném, jelenleg a lényeg, hogy azt mondja, hogy ért. Meg gyalogoljunk hidak felé, rendben, az jelenleg is folyamatban van. - Mert annyit jártam egyetemi partikra! Röffentem fel azért, mert hát, inkább saját magamtól sem sokra mentem, hiszen nem volt biztos, hogy egy ilyen estét megfelelő kontroll nélkül át tudnék vészelni. Az az egy-kettő csak annak volt köszönhető, hogy Zach, amikor ráért, bevállalta, hogy elkísér. A legtöbbször mindig itt rúgtam be, de akkor nem voltam ilyen búval baszott, most csak.. most csak. - Ne haragudj, Sol. Amúgy, tök jó a buli, meg imádok mindent, nem érzem magam rosszul, csak ezeket amúgy is meg akartam kérdezni... És TE kértél, hogy meséljek, én meg csak azt mesélem, hogy mi újság. Hát, ez az újság, és ezek miatt filózok én is, mert Ő hozta fel... Nem hibáztatom, meg a hotelben is lerendeztük, de azért érdekelt a dolog valaki érettebb szemszögéből is, hát tessék. Közben, mintha slag lenne, úgy kapaszkodtam rá a vizesüveg nyakára, és megpróbáltam a lehető legtöbbet magamba dönteni belőle. Kellett, éreztem, hogy a testem vágyik rá, hogy a Trollomnak nagyon kell, hogy jó munkát végezzen. - Ja és harminchárom. Na, mindegy. Jobb kezem egy újabb felespohár után csúsztatom, aztán úgy döntöm magamba, mintha nem lennék a halál árnyékában lassan egyébként is. Aztán megszólal egy nóta, amit tuti valaki olyan tett be, aki jobban ismer, és elsőre elvigyorodom rajta, aztán eldöntöm, hogy nem vagyok hajlandó a szomorúsággal és a kérdésekkel tovább foglalkozni. Billy-Joe-val együtt kezdem énekelni a szavakat, teljesen hamisan, a testem táncot jár a ritmussal. Aztán, ahogyan kint is megtörtént a motor kapcsán, megint magamhoz ölelem Solt, de ezúttal italgőzösen a halántékának támasztom a homlokom, és érzem, hogy a Zöldszemű is velem van. - Köszönök mindent, te vagy a legjobb! És nem fogok picsogni, becsszó! De most muszáj mennem és pogózni egy sort, amíg tart a nóta. Hallgasd meg, érdekes. Elvigyorodom, és lányos pusziosztás nélkül levetem magam a bárszékről és bekapcsolódom az igazi partiba. Abba, ami csak egy lépés a híd felé, ami egyszer majd vagy leszakad vagy nem. Ami a rengeteg időm egy halvány szelete ahhoz képest, ami előttem áll. És ami majd egyszer, egy józan pillanatban újfent arra emlékeztet, hogy nagyon-nagyon-és kurvára nagyon nehéz döntést kell majd hoznom. De addig is, ki tudja? A zene dübörög, a szívünk dobog, ami talán holnap nem lesz így, így hát... ja. Egyelőre gondtalanul lépdelünk a híd felé.
Az egyetemi partiknál ingattam a fejem. Tény, az átlagnál kevesebbet volt, de javára legyen mondva, hogy nem is volt ebből hiszti. Legalábbis nekem nem rémlett, ami abból is adódhat, hogy ennyi idősen kamaszos panaszokat ritkán jegyzek meg hosszú távon. De Connor nem hülye, ő is ismeri a kockázatokat. - Nem hittem, hogy már most ilyesmik miatt aggódtok - vontam szolidan vállat. Persze, hogy kérdeztem, érdekel, mi van vele. - Mennyi? Nagyjából száz év, mire kölyköt vállalsz? - mosolyogtam biztatónak szánva, és kissé talán benne is realizálva, hogy mennyire nem aktuális még emiatt aggódni. Ittam pár kortyot. - Vér szerinti gyerekre esetleg vágysz a közeljövőben? - szaladt fel a szemöldököm. Sejtettem, hogy abban a helyzetben számára mindegyik témaválasztás kisebbfajta pánikkal érhetett fel. Épphogy kilépett a kölyökcipőből, és akkor ilyen mélyen szántó jövő- és családtervezés rémlett fel előtte. Értettem Naomit is, kevesebb idő adatott meg neki, mint nekünk és nyilván jó, ha legalább nagy vonalakban látja Connor elképzeléseit, vagy a hozzáállását adott dolgokhoz. De emberi oldalról nézve, Connor fiatalabb volt a koránál, hiába ért az elmúlt évek alatt. Iszik, itatom, mi mind itatjuk, hol alkohollal, hol vízzel, hiszen hol van még a reggel! Nem ismertem a számot, ami felcsendült, pontosabban nekem beleveszett a rengeteg, hol jobban, hol kevésbé hasonló dallamba, amit Pitben szoktak játszani. Megemeltem Connor felé az egyik felest, mosolyogva hamis énekén, de egy pillanatig se gúnyolva miatta, érte. Ez az ő estéje, élvezze ki. Lehajtottam az italt, ő felpattant, és engedve a zenének a parkettre vonult. Nem csekkolgattam folyton, voltunk erre a feladatra elegen és elég lelkesen. Fogalmam sem volt, mikor fog megérkezni az emlegetett - és ki se mondott - hidakhoz. Valószínűleg bármilyen későn is legyen, neki sokkal hamarabbinak fog tűnni, mint szeretné. De talán sikerül hosszabb-rövidebb időre elfordulni tőlük, és Naomit is magával húzni, valami könnyebb felé. A jelenben tartani mindkettejüket. De ez az ő kapcsolatuk volt, az ő életük. Legfeljebb tanácsot adhattam vagy elmondhattam a véleményem, ha mondta, kérte. Ennél jobban pedig egyébként se lett volna okos beleártanom magam, a túlbuzgóságból szoktak a legnagyobb károk lenni. Most legyen fiatal, élvezze az életet, aztán ha eljön az idő, úgyis kénytelen lesz menthetetlenül felnőni. - Boldog szülinapot, Connor - mormoltam az orrom alatt újra, és ittam az egészségére. Azt pedig csak remélni tudtam, hogy ha Anyánk olykor errefelé tekintett, összességében elégedett volt azzal, amit látott. (Nem a ma estével. Ma este valószínűleg közel vállalhatatlanra issza magát mindenki.)
//Szerintem kihoztunk belőle mindent, úgyhogy zárnám, afelé terelném, de ha van még valami, menjünk tovább! //
Az egyetemi partikból sosem volt hiszti, hiszen épp eleget buliztam itt a Pitben velük. Meg más, éppen betérőekkel, szóval semmi olyanból nem maradtam ki, amit sima emberek nélkül ne tudtam volna bepótolni. - Dehogy vágyom! Hiszen én is gyerek vagyok, Sol... - közlöm vele úgy, mint aki nincs tisztában azzal, hogy Ő tisztában van azzal, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy ez a téma vagy százötven évig még nem érdekel. És, ahogy már mondtam, nem is én hoztam fel, és amúgy is: - A végére már mindketten rájöttünk, hogy felesleges ezen agyalni. Csak bennem meg bennem volt a kérdés, hogy más farkasnál ez hogy működik, ezért kérdeztelek téged. Mert benne bízom. Kábé pont úgy, ahogy Anyában bíztam, mielőtt meg kellett halnia, meg akkor is, amikor megölt. Szar ügy, hiába, úgy tűnhet, hogy mindig a rossz emberekben bízom meg, de az élet azt mutatja, hogy mégsem, hiszen olyan pályára állít minden kapcsolatom, ami közelebb visz ahhoz, hogy egyszer egy Nagy és Erős farkas legyek, pont úgy, ahogy azt Nonó is mindig szokta mondani. Ellibbenek pogózni, remélem, nem vágtam orrba senkit sem véletlenül, hiszen csak úsztam az árral, kiélveztem a pillanatot, az életemet, hogy még mindig élek, és talán, okkal. És üvöltöm a dalszöveget. Bármilyen dal is következzen, akkor is, ha halandzsázom.
***
Fogalmam sincs, hogyan mentem haza, ha tippelnem kellene, akkor Zach és Pascal vittek a hátukon. A motor a Pitben maradt, de mintha derengene, hogy meg voltam róla győződve, hogy simán hazavezetek, de szerencsére voltak nálam józanabbak is a színen, akik inkább elrángattak, mielőtt 6 órán belül összetörtem volna a Harleyt. Van egy Harleym. LOL. Mondtam már, hogy király vagyok? Nem mondom, hogy szép volt az egész, hiszen a pici farkastestet is túl lehet ám pörgetni, szóval ami bent már nem fért meg, az igenis kijött, és csak remélni mertem, hogy senkit sem találtam el a nagy "lelkesedésem" közepette. Öntisztító Troll módszer, gyógyuljunk, ahogy lehet, ha épp máshogy nem, hát természetes detox-szal. A reggel nagyon durva másnappal vágott tarkón, de Nonó meglepetés látogatása egy bőséges reggeli után azonnal helyre rakott. El is rángattam megskubizni a mocit, meg szájzár nélkül elképzelni, milyen lesz a szilveszter New Yorkban. Nem hittem el, hogy tényleg velem van, én meg egész este küldözgettem neki a dolgaimat üzenetben. És egy üresjáratban ment egy üzenet a "családi" csoportchatbe is: - Köszönök mindent, ti vagytok a legjobb családom!
Kezdőlap
//
