Minden vérvonal a két testvér egyikével kezdődik, és valaki olyannal folytatódik, akit annak idején ők haraptak be a törzs fiataljai közül. Ez volt az első falka, aminek összetétele azonban meglehetősen eltért a mostani falkákétól. Először is nem voltak vének. A falka együtt élt normál emberekkel és az első őrzőkkel. Az összes vérfarkas nagyjából egyforma korú volt, és farkasként sem volt sok előnye a testvéreknek a fejlődésben, éppen csak nagyjából 10-12 év.
Amikor az Elsőket beharapták, akkor lett a testvérek egyike Atanerk, a másik pedig Anernerk. Megbonthatatlan szövetség volt kettejük között, pedig merőben más volt a természetük és a jellemük is. Alignak (A Hold istene) harcias volt, és erős, míg testvére, Tupilek (A sámán) nyugodt és megingathatatlan. Ketten együtt minden problémát meg tudtak oldani, és kitűnően kiegészítették egymást. Még hosszú évekig nem volt gond a vezetéssel, hiszen az elején 10 év előny nagy idő.
Nagyjából egy emberöltővel később az Első farkasok már életükben kiemelkedő képességeik, rájuk jellemző tulajdonságaik  valamely formáját kezdték intenzíven felfedezni, immáron egyfajta képesség formájában. Ezek egymástól teljességgel különböztek. Később kiderült, hogy ezeket a képességeket beharapással örökíteni is tudják. Amikor Alignak elküldte az Elsőket, hogy még több farkast teremtsenek, talán még nem is sejtette, hogy az egész világot meghatározó vérvonalakat indít el a saját útjukon. Ezek a képességek idővel "ragadványneveket" kaptak a képességek lényegi mivoltával összefüggésben, így kerültek feljegyzésre az őrzők krónikáiban, valamint ezeken a neveken nevezik egymást a farkasok, ha egymás vérvonaltulajdonságaira kívánnak utalni.


A Vérvonal nem más, mint az egy "családba", beharapási sorba, "családfába" tartozók speciális képessége, amely a farkas léttel együtt alakul ki a fiatal farkasokban. Eredetét tekintve két csoportra oszthatjuk őket. A két első farkas Tupilek és Alignak egyenes ágú leszármazottjai kiemelkedő képességek birtokosai lehetnek: az első fivér inkább a mentális-metafizikai tulajdonságokban, míg Alignak a fizikai erősségeiben volt kirívó. Ez a két ág tovább osztódott egy-egy részterületre, mely végül a mai vérvonalak túlnyomó részének kialakulásához vezetett. Ezeket a vérvonalakat lentebb olvashatod részletesen.


Bár Tupilek és Alignak voltak az Elsők, mégsem őket tartjuk egy-egy Vérvonal fejének. Egy vérvonal feje bárki lehet, akiben már emberként burjánzott valamiféle plusz, ehhez azonban egy még nem létező vérvonaltípus OC megalkotása szükséges.
Alapvetően Tizenhárom Ősi Vérvonal létezik (ezek származnak közvetlenül Tupilek és Alignak leszármazottaitól, azaz az Alapítóktól). Minden más (egyedi) vérvonal a következő pontba leírtak szerint értendő -->

● Honnan lehet tudni, hogy valaki egy vérvonal fejévé vált?
Ha a kialakult képessége ellentétes azzal, amit elvileg a Teremtőjétől örökölt. Például ha valakit egy Villám harapott be, de a gyorsasága helyett valami egészen másban páratlan, minden bizonnyal a képességei felülírták az öröklött vérvonalat. Ilyesmi általában akkor fordul elő, ha túl fiatal, vagy sokadik fokon álló vérfarkas teremt.
(*egy Vérvonal fejét csak megfelelő minőségű Előtörténettel és a képesség reális használatával tudunk elfogadni)


Ez a rész az Előtörténeted megalkotásához szükséges főként. Ettől függetlenül nem árt, ha tisztában vagy legalább userként azzal, hogy honnan jött a karaktered, kik az ősei és miről lehetett ismerni őket. Minden karakternek meg kell írnia a Vérvonalát az Előtörténetébe, ami áll:
--> A kívánt vérvonal megnevezéséből
--> A felmenők megnevezéséből (akkor is, ha maga a karakter IC ezekkel nincs tisztában)

(Nem túl gyakori, de léteznek vérvonal nélküli farkasok is, akiket vagy egy elve vérvonaltalan, vagy egy, kevesebb, mint 50 éve beharapott teremt. Ez annyit tesz, hogy a karakternek nem lesz plusz ere, "csak" a pőre vérfarkasság adományai, erősségei.)

● Példa
A karaktered egy 200 éves, Látók vérvonalába tartozó farkas, aki a IV. fokon áll a Beharapási sorban. Ez azt jelenti, hogy a Vérvonal fejétől számítva ő a negyedik leszármazott, aki esetünkben Kaskae lesz.

Tupilek --> Kaskae, a Főnök --> Thomas Miller, angol gyarmatosító --> Anna „A Vad” Johnson, afroamerikai rabszolga --> Ronaldo Perez, aranybányász --> A TE KARAKTERED

Természetesen az általunk megadott nevek és ismertető jellegű foglalkozások, jelzők szabadon alakíthatók. Ne feledd, hogy aki közvetlenül előtted szerepel (esetünkben Ronaldo), az a Beharapód, tehát őt illik ismerni és belefűzni magába az Előtörténet kifejtős részébe. A fokodat pedig az fogja meghatározni, hogy hány tetszőleges őst írsz a Vérvonal feje (itt Kaskae) és a te karaktered közé.

● Jó, ha tudod...

• Hogy ki egy vérvonal feje, azt a leírásoknál, a Vérvonal elnevezésében találod meg.
  
• Ha elakadnál, nézd végig a már elfogadott vérfarkasok előtörténeteit, hogy ők miként oldották meg. Itt említem meg, hogy LEHETSÉGES rokonokat alkotni, még akkor is, ha a karakterek nem ismerik egymást. A fenti példa alapján megeshet, hogy Anna „A Vad” Johnson nem csak Ronaldót, hanem két másik embert is beharapott élete során, tehát megbeszélés szerint bárki elkészült vérvonalát alakíthatod a sajátod szerint (minden esetben PM-es egyeztetés szükséges!)
  
• Minél távolabb vagy a Vérvonal fejétől, a képességed annál gyengébb, „hígabb”. Az IC játékokban ennek egyelőre csak akkor van jelentősége, ha egy nagyjából veled egy idős, veled egy Vérvonalba tartozó farkassal akadsz össze. Ekkor az lesz fölényben, aki közelebb esik a gyökerekhez.

:: Fejlődés, aktiválás ::

Egy frissen beharapott Kölyök élete fenekestül felfordul. Akár több évbe is telhet, mire megbarátkozik a vérvonalától független képességekkel, az érzékszervei fejlettségének, erejének, gyorsaságának növekedésével. Éppen ezért a Vérvonallal örökölt képesség van, hogy évekig nem aktiválódik, illetve nem lehet kihasználni az előny mibenlétét, hiszen még a saját Bestia kontrolljával is adódhatnak problémák. Ettől függetlenül intő jelek vannak, tréningezni lehet az adott képességet, tehát jelen van a mindennapi életben. A képesség kiteljesedése nagyjából és legfeljebb 50 évet vesz igénybe.

Mint minden képességet, úgy a Vérvonallal öröklött képességet is célzott gyakorlatokkal lehet fejleszteni. Jó példa erre a Fakírok ezüstrezisztanciája, melyet úgy lehet leginkább fejleszteni, ha a Kölyök napi szinten érintkezik ezüsttel. Jó pap holtig tanul, tehát akár 100-200 évesen sem szabad felhagyni a fejlesztéssel, mert ezáltal kapja meg az életkorának megfelelő pluszt. Ez a plusz pedig a mindenkori életkor másfélszerese.

● Mit jelent ez?

Az a vérfarkas, aki rendszeresen foglalkozik a képességével, aktívan használja, átlagosan a saját életkorának másfélszeresével áll a többi fajtársa fölött az adott területen (olyanokról van szó, akik eltérő Vérvonallal rendelkeznek). Példának okáért vegyünk egy Villám vérvonallal rendelkező farkast és állítsuk párhuzamba egy vele egy idős Fakírral. A táblázat kérdése pedig a Villám javára szólóan a gyorsaság.

:: Egy kis vérvonal matek ::

50 évesnél fiatalabb vérfarkas nem tudja átadni a vérvonalát, amikor beharap valakit. Tehát, ha valakinek van mondjuk 6 őse a vérvonalán, akkor biztos, hogy a vérvonal első farkasa régebben, mint 350 éve lett vérfarkas, és ha ez az időszak valóban csak 350 év hosszú, vagy annál alig hosszabb, akkor ez a vérvonal, és vele a farkas is igen gyenge.
Igazán erőteljes farkasok azokból lesznek, akinek a Teremtője a beharapás pillanatában már van vagy 150-200 éves. Ekkor viszont egy 5. generációs farkas első őse is már legalább 600 évvel ezelőtt kapta meg a farkasát.

Az Első (vérvonal alapító) farkasok beharapásának ideje: Kr.u. 1208.

:: Karakteralkotási Információ ::

A vérvonalak közti egyensúly megteremtését elősegítendő, egy-egy vérvonal bizonyos fokaira korlátozott számú karakter megalkotása engedélyezett!
Minden vérvonal minden fokára a fok száma+1 darab karakter alkotható. Bonyolultan hangzik, de nem az. Íme a keretszámok:

I. fokra megírható: 2 darab karakter
II. fokra megírható: 3 darab karakter
III. fokra megírható: 4 darab karakter
IV. fokra megírható: 5 darab karakter

A korlátozásra azért van szükség, mert amíg 1-2 vérvonalban akár 2 első fokú karakter is van, addig némely másik vérvonalban karakter sincs, vagy csak elvétve.

Kivételt képeznek:
- Az IC játékok folyamán történő be- és átharapások.
- Azok a hirdetett karakterek, ahol megkötött a vérvonal (például vérvonaltestvérek, beharapók és kölykeik esetében).

A fent leírt kivételekkel játékban lévő karaktereket a vérvonallistában jól elkülönítve fogjuk jelezni egy (IC) felirattal, és az ő jelenlétüket nem számoljuk bele a keretszámba - a keretszámok a direkt megírt, egyénileg hozott karakterek szempontjából fontosak!

Kérjük, tartsátok szem előtt a beharapási sor életkorhoz kapcsolható realitását! A Staff szigorúan fogja kezelni ezt a kérdéskört, amit néhány példával szeretnénk bemutatni:
- Ne alkoss I-II. fokos karaktereket úgy, hogy meg sem érték a 100 évet. És még ez is alacsony példa! Persze csodák, és kivételek mindig vannak, azonban a világon semmi sem változik akkor, ha mondjuk III-IV. fokos valaki (fentebb említve volt már, hogy IC játékban lehetetlen ezt rangsorolni).
- Ha már mindenképpen I-II. fokos karaktereket szeretnél, vedd figyelembe, hogy a régi, nagy öreg I. fokosok túlnyomórészt amerikai őslakosok voltak, akiknek semmi keresnivalójuk a modern, nyugati civilizációban! Hacsak nem rabszolgák éppenséggel. Te alkalmazkodj! Te kerülj a tűz közelbe, és ne őket rángasd el Timbuktuba.

Némi mankó a reális életkorokról és a fokokról (megközelítőleg):
I. fok: 500 felett-400 éves kor
II. fok: 400-300 éves kor
III. fok: 300-200 éves kor
IV. foktól: 200-100 éves kor és az alatt

Ez persze egyáltalán nincs kőbe vésve, hiszen egy Első akár pár éve is I. fokra haraphat bárkit - hogy ezen a téren milyen lehetőségeid vannak, azt a vérvonalak bemutatása utáni hozzászólásban, a beharapási szokásaiknál olvashatod! Ezzel viszont csínján bánj, mert ha mindenki különleges akar lenni, akkor senki sem lesz az. Technikai okokból talán érthető, miért nem szeretnénk tömegesen 100 év környékieket I-II. fokon tudni úgy, hogy rajtuk kívül a 300 év környékiek a lista alján kullognak.

Egy vérvonal Első fokán lenni azt jelenti, hogy az adott személyt maga a vérvonal alapítója tette farkassá. Azok, akik ilyen célokat tűznek ki a karakteralkotás során nem árt, ha tisztában vannak az alapítók hollétével, körülményeikkel, elvárásaikkal, stb... De hasznos lehet ez a leírás mindazoknak, akik Második fokra írják magukat úgy, hogy az Első fokos Teremtőjük nagy hangsúlyt kap az alkotott karakter életében. A lista folyamatosan bővül a kimaradt Elsőkkel, érdemes tehát alkalmanként visszatekinteni.

FIGYELEM! A Vérvonalalapítól 2017. április 8-án kivétel nélkül elhaláloztak! Első fokra történő be/átharapás értelemszerűen ettől az időponttól kezdve nem lehetséges!


Ami mindig elmondható, az az, hogy:
• beharapás után néhány évig magam mellett tartottam minden kölykömet (egyszerre akár többet is), amíg az alapokat megtanulta tőlem, utána pedig mindig egy falka gondjaira bíztam az illetőt, hogy biztonságban legyen, illetve szocializálódjon
• a család szent, úgyhogy akiről tudtam, hogy családja van, férj/feleség, esetleg gyerekek várják haza, azokat biztos, hogy nem haraptam be – árvák, egyedülállók előnyben!

Mikor: 1208 - 1527
Milyen néven: Sura, az Új élet
Hol: Észak- és Közép-Amerikán belül bármerre, főleg a keleti partok környéke
Kiket haraptam be: más indián törzsek tagjai, esetleg telepesek – főleg fiatal felnőtteket, akik hasonló korban jártak, mint én a beharapásom körül (27). Az egyik fő célom akkoriban, hogy olyanokat „vegyek be” a családba, akiknek ez nem adatott meg (árvákat, társadalomból kirekesztetteket), illetve előszeretettel változtattam farkassá félholt embereket, hogy ezáltal mentsem meg az életüket.
 
Mikor: 1527 - 1600
Milyen néven: Agata Sanchez
Hol: Európa. Ami biztos, hogy 1527-ben érkeztem Spanyolországba, ahol néhány évet Sevillában töltöttem, és hogy az 1590-es évek táján érkeztem a Német-Római Birodalomba, ahol 1600. decemberében, Trierben haltam meg. A köztes időszakban számos országban megfordulhattam, kivéve Anglia és az északi területek.
Kiket haraptam be: mivel ez volt a „kísérletezős” korszakom, így gyakorlatilag bárki szóba jöhet, aki valamiért „kilógott” a tömegből… Nagyon fiatal vagy idős, súlyos beteg, gyógyító, erős, gyenge, béna, domináns, szubmisszív, fogyatékkal élő, szívós, vörös hajú, színes bőrű, stb…
 
Mikor: 1600 – 1739
Ebben az időszakban SENKIT sem haraptam be, lévén, halott voltam…

Mikor: 1739 – 1841
Milyen néven: Yewande
Hol: 1790-1800 előtt Nyugat-Afrika, ezen belül is az Ashanti Birodalom területe (a mai Ghána, Elefántcsontpart és környéke); 1790-1800 után Észak-Amerika
Kiket haraptam be:  Mivel épp a rabszolga-kereskedelem „fellegvárában” sikerült újjászületnem, egy afrikai testben, így azt hiszem, egyértelmű, hogy a többi elnyomott közül kerestem leszármazottakat, hogy fel tudjuk venni a harcot az európaiakkal. Később Amerikába kerülve szintén főleg feketék közül válogattam, de ha akadt olyan, aki fehérként az ügyünk mellé állt, az ellen sem ellenkeztem
 
Mikor: 1841 – 1875
Milyen néven: Elizabeth Blackwell
Hol: 1840 - 1850 között Amerika, New York és környéke, 1850 – 1875 között pedig Amerika és Európa között ingáztam, számos híres egyetemen megfordulva, mint előadó (pl. New York, London, Párizs…)
Kiket haraptam be: Már jóval elővigyázatosabb vagyok, mint korábban, a kiszemeltjeimet főleg azok közül választottam, akik valamilyen szinten kapcsolódnak a tudományokhoz, legyen akár orvos az illető, feltaláló, tudós, professzor, vagy hasonló.

Mikor: 1875 – napjainkig
Milyen néven: Jyotsana S. Sharma
Hol: 1875 után néhány évig még Amerika, utána azonban gyakorlatilag a világ bármely részén megfordulhattam egy-egy rövid időre, ha a leszármazottakkal gond adódott. Egyébként ezen időtartam kb. 90%-át Ázsiában töltöttem.
Kiket haraptam be: Ebben az időszakban rendkívül kevés embert változtattam át, lévén, főleg a már meglévő leszármazottak nevelésének szenteltem az időt... A beharapottakra viszont igaz, hogy láttam bennük valami plusz elhivatottságot a gyógyítás, tudományok iránt, vagy személyiségre hasonlítottak hozzám. A mentális "defektek" kizáró tényezőnek számítanak, inkább a stabil, megbízható, céltudatos személyiségek jöhetnek szóba.
(TÉRKÉPES SEGÍTSÉG)


Egyetlen kölykömet sem neveltem fel és nem tutujgattam őket. Sohasem érzelmi alapon választottam, mindegyiket azért haraptam be, mert arra alkalmasnak vagy méltónak találtam. Annak ellenére, hogy nem neveltem őket túl sokáig, magas elvárásokat támasztottam velük szemben, feladatot hagytam hátra nekik és el is vártam/várom, hogy teljesítsék azokat maradéktalanul.
Az első kölykömet én fosztottam meg a farkasától büntetésből és bár nem ápoltam az illetővel szoros kapcsolatot, a saját kudarcomnak tekintettem az elbukását. Minden kölykömmel szemben így érzek, amelyik csalódást okoz, az azt bizonyítja számomra, hogy rosszul választottam.

Tipvigut, a Jégvihar, 1182 – 1587.
A kontinens belsejét járom, számtalan alkalmasnak ítélt embert harapok be. Válogatok ugyan, akit elég erősnek, ügyesnek vagy gyorsnak ítélek, azokat választom ki, de ezzel együtt is sok farkast teremtek. Egyik kölyköm mellett sem maradok huzamosabb ideig. A beharapottjaimat szétválogatom, a farkasaim több, mint a felére azt a feladatot szabom ki, hogy folytassák a „munkámat”. Néhányakat pedig hazaviszek.
1500-ban hagyom el a kontinenst, Angliába megyek. Itt már jobban megválogatom, hogy kit részesítek az ajándékban és továbbra sem maradok meg a kölykeim mellett sokáig.

Thomas Johnes, 1587 - 1666. Szeptember 3.
Az első beharapottam kitagadása után még kényesebb leszek, 1650 után pedig egyáltalán nem harapok be senkit. Fajunk fenntartását a már meglévő kölykeimre bízom, az ő feladatukká válik a beharapás. Én csupán megpróbálom élni az életem. 1633. Szeptember 3-ának éjjelén a londoni falka felét lemészárolom dühből és felgyújtom a várost.

1666 – 1851. Halott vagyok, de mint mondottam, valójában 1650-től nem gyarapítottam a vérvonalam személyesen.

Anton Château, 1851 – 1951.
Dél-Amerikában Guyane Française gyarmaton támasztanak fel, nagyjából 10-15 farkast harapok be, elsődlegesen azért, hogy a segítségemre legyenek megszűntetni a helyiek felett az elnyomást és felszámolni a nyomort.

Ernesto Rafael Guevara de la Serna, 1951 - 1967. Október 9.
Ismertebb nevem Che Guevara, ekkor bejárom az egész dél-amerikai kontinenst és realizálom a szegénység és nyomor mértékét. Mivel egy kölyök farkas még egy éhes szájjal jelentene csak többet az adott körülmények között, senkit sem harapok be.

Manech T. Valeran, 1967. október 9. – Napjainkig
Az Államokba visszatérve végigjárom azokat a területeket, ahol az első farkasaimat haraptam be, segítek, ahol tudok, tanácsokat adok. Mindösszesen két farkast teremtek, mindkettőt szinte azonnal le is adom egy-egy falkánál, még annyi időt/figyelmet sem szentelek nekik, mint a többieknek.


Szintén azok közé tartozom, akik nem maradtak a kölykei mellett túl sokáig, mindösszesen addig, míg nem találtam nekik falkát, viszont ez kivétel nélkül mindenkire igaz volt. Amit egy kölyköm sem tud, az az, hogy vissza-visszajártam megnézni, mi lett belőlük, figyelgettem a sorsuk alakulását, és ha szükséges volt, beavatkoztam, de sosem árultam el magam.

Eska, a Hajnali Köd (1193-1564)
Az amerikai kontinensen belül bárhonnan származhatnak az ebben az időszakban beharapott kölykei, és a kiket kérdéskörben sincs megkötve senki keze, mert ekkor még nem válogattam egyáltalán, hol puszta szeszélyből, hol komoly megfontolásból, de szaporítottam a vérvonalam. Azonban minden hirtelen támadt ötletem ellenére sem hagytam csak úgy magára egyik kölykömet sem.

Susan Miles (1564-1800)
Ezen időszakom elején, konkrétan Shakespeare haláláig (1616) többnyire csak Londonban vagyok megtalálható, ha el is mentem, akkor falkát kerestem egy-egy friss beharapottamnak, de nincs kizárva, hogy ezen idő alatt még páran belekerültek a hálómba. Az említett időszak után már rugalmasabb a helyzet, és már beszélhetünk egész Nagy-Britanniáról is, valamint az 1700-as évek közepétől elég sokszor hajóztam Arthur Phillip oldalán, így az ilyen hajóutak alkalmával elég sok helyre bemesélhető vagyok, kiemelni Ausztráliát érdemes, ahol több ízben is töltöttem huzamosabb időt a kölyköm mellett. (Ő az egyetlen, aki úgymond többet kapott belőlem, egyéb kivétel nincsen.)
Még ebben az időben sem válogattam különösebben, akadhattak ballépések, meggondolatlan beharapások, balesetek is, de észlelhető, hogy vonzanak a művészek, a kreativitás, így többségében ők voltak a porondon. A londoni tűzvész idején kiemelkedően sok kölyköm lett, de mindenképpen olyanok, akikben látta a küzdést, élni és tenni akarást.

Liliane Chevalier (1800-1950)
Többnyire Párizsban időzöm, de Franciaország, illetve Európa szóba jöhet, viszont nem túl hosszú időre, de ugye úgysem maradtam ott istápolni senkit, szóval ez nem áthidalhatatlan probléma. Viszont, akárhonnan is származzon valaki, 1800-1911-ig azt a feladatot kapta tőlem, - illetve, rendkívül körmönfontam meggyőztem róla, mennyire jó is lesz neki a dolog - hogy lopja el a Mona Lisát a Louvreból, ha nem járt sikerrel, értelemszerűen nem emeltem ki az emberek sorából. Kivétel nincs, itt már válogatósabb voltam. Ezután már nagyon kevés beharapottam akadhat, a legutolsó farkast maximum 1950-ben haraphattam be, tehát 64 évnél fiatalabb kölyköm nem lehet.

Neassa Cavanaugh (1950-2013)
Írországban élek, azon belül Dublinban, és 1950-től 1969-ig a farkasom nélkül éltem, de ezen időszakon kívül sem haraptam be senkit, bár utána már keresgéltem, de nem találtam olyat, aki megfelelt volna az ízlésemnek. vagy az addigra túl magas elvárásaimnak. Nyilván az is közre játszott a dologban, hogy a lányom emlékét nem akartam kölykökkel beszennyezni.

Alethea E. Whelan (2013. november 1-től)
Értelemszerűen nincs még ebben a testben kölyköm, és nem is nagyon keresgélek. Roppant kicsi az esélye, hogy bárkit is a vérvonalamban akarjak tudni.


Összességében két dolog mondható el a kölykök nevelésével kapcsolatosan rólam:
Gyakran sanyargattam őket ezüsttel, a képességünk volt az egyetlen, amelyet normális mértékben igyekeztem megtanítani nekik. A testek változtatásaival a jellemem is változott, női éneimben sokkal törődőbb voltam, mint férfiként. Elképzelhetőnek tartom, hogy a szinte azonnal lepasszolt kölykeimet később megtalálva újra magam mellé vettem, de minden énemre igaz, hogy szeszélyesen hagyta ott a kölykeit. Szabadnak neveltem őket, hát túl kellett éljék, hogyha nélkülem kell boldogulniuk.

Annakpok – 1208 – 1505
Tulajdonképpen korlátlan számban beleférnek a beharapottak, nem igazán voltam abban az időben kiforrott válogató. Hogyha undorodott tőlem, akkor azért haraptam be, hogyha nem undorodott, akkor azért. Hogyha szilaj volt, szabados, akkor azért, hogyha pedig rettegett a függetlenségtől, akkor azért. Egy kölyköm biztos van ebből az időből, aki JK van/lesz, s egy van olyan, akit konkrétan emlegettem az ET-ben. (Az amerikai kontinensen területileg szintén kvázi bármi belefér.)

Alastair – 1505 – 1513
SENKIT nem haraptam be, s az eddigi kölykeimet is szó nélkül hátrahagytam.

Annaróza – 1513 – 1640
Helyileg Magyarországon, Eger környékén éltem, nem nagyon barangoltam be magyarhont. Előfordulhat, hogy erről a tájról haraptam be kölyköket, párat említek is az ET-ben. Itt sem voltam sokkal konkrétabb a válogatásnál, hacsak nem annyiban, hogy főleg a várvédőkre specializáltam magam. Hősökre, ha úgy tetszik. A kölykeimmel egészen sokat foglalkoztam, ebben az időben voltam a legjobb teremtő. (Magyarország, Heves megye)

Acacia – 1640 – 1900
Maximum 4-5 kölyök fér bele, de fontos infó, hogy soha nem foglalkoztam velük annyit, amennyit a két akkori kedvencemmel.. (Anglia egész területe. Jeannal sokat utaztunk)

Amos – 1900 – 2007
Emberek közt éltem, így nem nagyon haraptam be, legfeljebb átharaptam kölyköket. Aki eléggé hippi volt az ízlésemnek, azt simán magamhoz emeltem, nem nagyon voltam válogatós. Elvégre orosz rulettezni nem lehet egyedül. Főképp férfiakat haraptam be/át ebben az időben. (San Fracisco és környéke)

Autumn – 2007 – napjainkig
Nem elképzelhetetlen, hogy találtam 1, azaz egy megfelelő kölyökanyagot, de mivel még mindig nem vagyok egy mintateremtő, nyilván a sorsára hagytam, ahogy a többieket is. (San Francisco)


Általánosságban:
Soha nem töltöttem sok időt a beharapottjaim mellett, legfeljebb néhány hónapot, 1-2 évet. Ez az első testem időszakára nem feltétlenül igaz, itt lehet csúsztatni, de később semmiképp. Ha be is haraptam valakit, és alkalmasnak bizonyult a feladatra, azt elég hamar leadtam a legközelebbi, általam megbízhatónak ítélt falkához.
Aki első fokra szeretné haraptatni magát, az mindenképpen legyen tisztában a beharapási szokásaimmal, a személyes kis "rituálémmal" (nem mondom el, olvass ).
Alapvetően az olyan típusú embereket választottam ki, akik vagy nagy segítségre szorultak, vagy szellemi szinten álltak mások felett (álmodozók, kitaszítottak, "defektesek", a társadalom perifériáján lévő értelmiségek, nagy utazók, bohém és szentimentális "világmegváltók", stb...)

Kilaun, az Álmodó (1184 - 1652)

Nem tudok pontos évszámot arra, hogy mikor eresztett minket szélnek Alignak, de lényegében 1652-ig főként az észak-amerikai térségben grasszáltam, de a kontinensen gyakorlatilag bárhoa bemesélhető vagyok.

Matthäus Krüger (1652 - 1708)

1696-ig Anglia, Európa északi része, főként német nyelvterületek, de lényegében bárhol.

1696-1858-ig NEM HARAPTAM ELSŐ FOKÚT, mert házas voltam és mert meghaltam

Kayode, az Örömhozó (1858 - 1963)

1858-1900 közt Dél-Afrika
1900-1963 Európában bárhol, a világháborúk idején kötetlenül bárhol a kontinensen

Martin Luther King (1963 - 1968)

Politikai pályafutásom alatt nem haraptam első fokra senkit.

Zachary Cross (1968 - 2003)

1968-1980 - Amerikából India felé vezető útvonalon bárhol

1995-2003 - farkas nélkül vagyok Indiában, tehát nemmm.

Killian Kenway (2003 - napjainkig)

Nem javaslom az első fokra harapás igénylését, legfeljebb csak elég negatív, traumatikus körülmények közt. De ha mindenképp szükséges, akkor az USA területe.


Nálam változó a helyzet. Akadtak olyan időszakok, amikor a kölykeim mellett maradtam, és akadtak olyan helyek is, ahol hamar továbbálltam és valamelyik falka gondjaira bíztam őket. Nem szokásom csak úgy felelőtlenül vagy büntetésből beharapni valakit, mivel én ajándéknak tekintem azt, hogy valaki farkassá változik és nem egy eszköznek. Ha valaki nem becsüli meg, akkor attól elveszem az ajándékomat, de szerencsére nagy általánosságban nem választottam rosszul. Az, hogy esetleg mások igen, már csupán szomorú tény számomra, de nem az én hibám.

Unalaq (1185-1523)
Észak-Amerika területein belül szinte bárhol beharaphattam bárkit, természetesen csak és kizárólag indiánokat. Az 1500-as évek elején Mexikó földjén éltem a maják között, ám itt már nem haraptam be túlzottan sok utódomat. Körültekintően választottam ki közülük a legalkalmasabbakat és ebben az időszakban csak és kizárólag férfiak részesülhettek ebben a kiváltságban. Mivel én magam is harcos volnék, így erős, jó fizikumú harcosokra figyeltem fel csupán. Miután elhagytam a maja társadalmat, meghagytam nekik, hogy adják át az áldást azoknak, akiket érdemesnek találnak rá. Ebből kifolyólag lehetségesek a vérvonalamba tartozó egyedek ebben az időszakban, de már csak II. fokon.

Freya (1523 - 1695)
Eleinte Grönland területén éltem, de annyira nem lett sok leszármazottam. Vikingek voltak az itteni emberek ősei, tehát már a nőkre is felfigyeltem, mint potenciális jelöltekre, nem csupán a férfiakra. Miután Skandináv területekre hajóztunk valahogy az 1500-as évek második felében, több nőt is beharaptam, sőt, kizárólag csak őket. Itt alakítottam ki az első olyan falkát a világon, amelynek tagjai csak és kizárólag a gyengébbik nemhez tartoztak. Csodálatos, tiszteletre méltó asszonyok voltak ők, harcos amazonok, illetve valkűrök, hogy hű maradjak a mitológiájukhoz. Őket is úgy küldtem el, hogy csak azokat harapják be, akik megérdemlik. Egyébként néhány férfit is kitüntettem a figyelmemmel, de nem túlzottan sokat. Maximum ötöt, de ez nagyon maximális létszámot takar.
Még ebben a testben az északi területekről eljutottam Japánig. Az utam során több farkast is beharaptam, de ők már azok közé tartoztak, akik mellett nem töltöttem el néhány hónapnál többet. Vagy vittem egy darabig magammal az illetőket, vagy ráhagytam valamelyik falkára. Itt belefér Európa és Ázsiai keleti része között szinte mindenféle nemzetiség. Ha nem is voltam esetleg Franciaországban vagy Angliában, ha valaki utazott, akkor ezek a nemzetiségek is szóba jöhetnek.

Mizuki Yunokawa (1695 - 1703)
Japán földjén csupán 47 embert haraptam be a testőrség tagjai közül. Mivel mindnyájan meghaltak, így ezen a terülten számottevő utódom nem maradt. Maximum 1-2 fér bele, vagy esetleg valamelyik ronin harapott be egy arra érdemes embert, de az már ugyebár II. fokon fog hozzám tartozni.

1703-1899-ig ugyebár halott voltam, úgyhogy itt nem jöhet szóba senki.

Emmeline Pankhurst (1899 - 2004)
Ebben az időszakban rendeztem el néhány bajosabb utódom sorsát, de mást igazából már nem nagyon haraptam be. Ha valaki nagyon ragaszkodna hozzá, akkor esetleg 2-3 ember itt is belefér. Leginkább nők, mert a feminista mozgalmat irányítottam 1928-ig, utána pedig visszavonultam Skóciába. Itt talán egyetlen ember férhet bele, vagy annyi sem. Csak ha valaki szintén nagyon ragaszkodna hozzá, de abban a néhány évtizedben elég visszavonultan éltem.

Rowena MacMillan (2004 - napjainkig)
Egyetlen embert sem találtam méltónak arra, hogy megajándékozzam a farkas léttel. Ebből kifolyólag nem lehetséges, hogy bárki is az utódom legyen az elmúlt kilenc év során.


Nagojut, a Hűséges (1192 - 1523)
A nyugati partok mentén haraptam be utódokat Alaszkától egészen Mexikóig. (Mexikóban egyetlen utódot haraptam be, ő már nem él.)
Általában ahol hosszabb ideig maradtam (több hónapot), ott haraptam be 1-2 utódot, akiket tisztességgel neveltem, s távozásomkor mindig meghagytam az egyéni döntés lehetőségét nekik, vagy követtek, vagy maradtak szülőföldjükön. Akik követtek, velük idővel visszatértem a mai Fairbanks területére.

Maotaka Mai / May M. Denally (1523 - 1959)
Az indián vs. gyarmatosító háborúzások során irokéz harcosokat haraptam csupán be, közülük azonban szép számmal.
1950 körül Bronx városában vagyok, a keleti partokon harapok be pár utódot, akikkel kapcsolatban ugyan az a jellemző rám, mint a régebben nyugati partok mentén beharapott társaiknál.
(Mivel számos bevándorló volt ekkor a keleti részeken, így nemzetségileg belefér sok minden: brit, spanyol, holland, francia, afrikai, stb.)

Luna Faith McBride (1959 - 1990)
Haight-Ashbury, San Francisco. Vérfarkas-őrző kommunában tengetem a mindennapjaimat és biztosan van pár kölyköm itt is, de a nevelés többnyire a hippikultúra szellemében történik: mindenki mindenkinek anyja/apja.

Mallory Nash (1990 -)
Az Oxford Egyetem forgatagában megint csak remekül elvegyül, antropológus kutatóként számos ázsiai és afrikai országba eljutva, eljuttatva vérvonalát ez által. - De itt már csupán 1-1 utódot harapok be, mert így tudom csak garantálni, hogy a munkám mellett őt is kellően felkészítem a vérfarkas-életre. Közülük egyik sem tart velem, mind a maga hazájában maradna inkább és én ezt elfogadom.

"Az antropológia tudománya kedves volt szívemnek és a célom eléréséhez is tökéletesen passzolt, a protektorátus másodízben ugyanis rengeteg utazási lehetőséget szerzett meg számomra: Afrika, Ázsia, Közel-Kelet… szinte bárhova eljuthattam, ám ajándékomat bölcsen osztottam immáron.
Minden egyes helyen alaposan megfontoltam a döntést, hogy kit harapok be. Egy terület, egyetlen egy illető. Talán, ha öt kölyköt tudhatok magaménak összesen Amerikán kívülről. De nem is érzem, hogy szükség lenne többre, ezt az ötöt remekül felneveltem… remélem, ők is bölcsen osztják tovább jutalmukat. "


Eeyeekalduk, az Önzetlen (~1208 - 1548)
Észak-Amerikán belül szinte bármerre előfordulhatok. Főként 20-25 év körüli személyeket választottam, azok közül is olyanokat, akikben önmagamat láttam, akikben volt valami önzetlenség. Előszeretettel esett olyanokra a választásom, akik árvás, egyedüliek voltak, netán súlyos betegek, sérültek és másként esélyük sem lett volna.
A beharapást követő pár hónapon keresztül én magam nevelgettem őket, utána pedig maguk dönthettek, velem tartanak-e, vagy a saját útjukat szeretnék járni.
Különös szeretettel viseltettem egyik beharapottam iránt, aki nagyon sokáig maradt mellettem, név szerint: Igaluk.

Eira Bianchi (1548 - 1613)
Olaszország. Itt viszont bárhol előfordulhattam, semmit nem kötöttem konkrét helyhez.
Név szerint ismét megemlítenék egyet, Johannes, akinek az 1613-as halálom is köszönhettem.

(1613 - 1813) Halott voltam, tehát nincs beharapott.

Emilie M. Elphee (1813 - 1895)
Egyesült Államok ÉK-i területe. Először a kolostor arra érdemes hölgyeit haraptam be, de maximum 2-3 főt és őket sem egy időben. Válogatás nélkül válosztattom ki az embereket, viszont túl sok időt nem töltötem velük, környékbeli falkák gondjaira bíztam őket, időnként visszajártam megtekinteni, mit is alkottam és életképes-e az utód, ennél többet egyikükkel sem foglalkoztam (kivéve ugye az apácákkal).

Lauren de Dumas (1895 - ~1990)
Európa, majd 1950 körül kifejezettem francia ajkú területek, viszont mindössze 2, azaz KETTŐ embert haraptam be, csupán őket találtam erre méltónak. Ezekben az időkben már egyáltalán nem véletlenszerű volt a dolog, jól megfontoltam választottam. haosnlítson rám, legyen értelme a dolognak, lássam az Önzetlenséget benne és segíthessek is azzal, hogy olyanná tesze mint én (ergo akár megmenthetem vele az életét).

(~1990 - 2011)
SENKIT nem haraptam be ebben az időszakban, mert lemondtam a farkasomról.

Hope E. Belfort (2011-től)
Nem harapok be, maximum 1-2 személyt, azt is Észak-Amerika területein, itt viszont szinte bárhol. Jól meggondolom, változtatok-e át bárkit is, kell valami plussz, nem elég annyi, hogy segítőkész szíve van. Ezúttal már az sem játszik közre, hogy netalán a halálos ágyán van, az ilyenek sajnos már ezen a téren nem hatnak meg.


Kölyöknevelésem minden ingerét, ösztönét és késztetését kiéltem a Saaristo testvéreken, a muszáj-kölykeimhez semmiféle érzelmi kapocs nem kötött - a vér szerinti fiamat leszámítva, de ő korán meghalt.
Beharaptam - ha bírta, megmaradt, ha nem, elpusztult. A szétszéledés után Ohanzee volt az egyetlen, akit azért haraptam be, mert láttam benne potenciált és maga miatt martam meg. Nem voltam minta Teremtő.

Sangilak (1185-1598)
Észak-Amerika területén, a mai Mexikóig nem nagyon jutottam el, inkább Alaszka, Kanada és az USA területe a jellemző. Nem mondom, hogy boldog-boldogtalan beharapott lett, aki az utamba kerül, de nem fukarkodtam, már csak azért sem, mert ki volt adva, hogy csináljam. Csináltam. Fikarcnyi örömöm se volt benne.
A legjelentősebb beharapottam Ohanzee, a Harcos árnyéka, sziú indián, ő az egykori gyilkosom, cserébe megátkoztam őt és vérvonal ezen ágát.

Kaapo (1598 – 2014)
SENKI - tekintve, hogy halott és védőszellem voltam.

Declan S. Callaghan (2014-)
SENKI egyelőre. Magasan van a léc, hobbiból/csak úgy senkit nem fogok se be- se átharapni.


Kiket haraptam be?
- Elsősorban azok részesültek ebben, akik bizonyos tulajdonságaikkal felkeltették az érdeklődésemet. Azok, akik kellőképpen nyitott szemmel járták a világot, kíváncsiak, szeretnek kutakodni, utánajárni a világ dolgainak. Akik hajlandóak a dolgok mögé nézni és nem csak a felszínt elfogadni. Sokkal inkább a szellemi, mintsem a fizikai rátermettség teljesült tehát. Szánalom alapján nemigen haraptam be valakit, maximum akkor, ha volt hozzá valami kötődésem. Átharapásokat ellenben végeztem, ha valakit ilyen módon akartam megjutalmazni és megfelelt az elvárásaimnak.

- Egy olyan vérvonalat teremtettem agyaraim és vérem által, mely nem ismeri az megismerhetetlen fogalmát. Nincsenek számunkra titkok, csupán felderítésre váró tényezők, történetek. Nem létezik olyan, melyet fokozott érzékeink nem képesek észrevenni. Utána járunk mindennek, amelynek szükségét látjuk, hiszen ez a lételemünk. Mi vagyunk azok, akik felszínre hozzák a mélyben lappangó igazságot. Mi vagyunk a Fürkészek.


Chulyin, a Holló (1178-1504)
- 1178-1208: ember voltam
- 1208-kb. 1268: még nem voltam tudtában annak, hogy én is képes vagyok teremteni
- kb 1268-1499: a szétvándorlás során elsősorban Kelet-Alaszkában, Kanadában illetve a Sziklás-hegység vidékén vándoroltam és haraptam be az elsőfokúakat (az elsők Kanadában voltak a Fehérgalléros törzsnél)
- 1499-1504: túlságosan kiábrándult voltam ahhoz, bárkit is beharapjak

1504-1625 között halott voltam, nem haraptam be senkit!

Andrzej Kruk (1625-1711)
- 1625-kb. 1630: ebben az időszakban csak egy kölyköm volt
- kb. 1630-1691: ha az én kölyköm szeretnél lenni, akkor talán ez a legideálisabb időszak. Lengyelországban egy általam létrehozott falka élén álltam, majd a lemondásom után is velük éltem. Sokáig egy helyben éltem, volt időm kinevelni néhány kölyköt és alaposan felkészíteni a farkaslétre
- 1691-1711: mivel ekkor két kölyköt is magam mellé vettem egyszerre, így nem haraptam meg be mást

Altaїr al-Din (1711-1809)
- az Oszmán Birodalom területén voltam megtalálható, elsősorban az anatóliai (ázsiai) és afrikai területeken. Egy titkos szervezet tagjaként tevékenykedtem, kevesebb az esélye, hogy beharapásokat végeztem volna.  

Herol Schomkels (1809-1930)
- 1809-kb 1850: az Egyesült Királyság területén voltam, kapcsolatokat építettem ki országszerte, Londont kivéve. Amennyiben valakit ekkor haraptam volna be, úgy az velem vándorolt.
- kb. 1850-1914: Londonban élek, ha beharaptalak akkor annak itt kellett történnie
- 1914-1918: haditudósítóként dolgozok az I. Világháború idején a nyugati fronton, talán itt is összefuthatunk
- 1918-1930: újra Londonban élek

Varen C. Morrison (1930-)
- 1930-1941: Nyugat-Európában bárhol megjelenhetek
- 1941-1990: a törzshelyem főleg Washington D.C., de lényegében akármelyik országban feltűnhettem, ha akadt ott elintézni való dolgom. Ekkor már a CIA egyik részlegének az élén álltam, szóval a kölykeimtől is elvártam, hogy hossza-rövidebb ideig dolgozzanak az Ügynökségnek.
- 1990-től nem történt beharapás


Általánosságban jellemző, hogy megválogattam már az elején, kiket harapok be. Jellemzően olyanokat, akiket valamilyen krónikus testi betegség gyötör, aminek következtében a szellemi képességei felerősödtek. A kölykeimet szeretem magam elindítani az úton, és csak akkor engedem el a kezüket, ha készen állnak az útra. Viszont se a nevelés, sem az útnak indítás nem kellemes, csupán azért, hogy valóban túlélők legyenek. Képességeik szintjén képes vagyok a végletekig és azon túl hajszolni őket, hogy a holtponton átesve megértsék, mi is a képességük. Ha úgy tartom megfelelőnek, akkor visszaveszem az ajándékot, mivel nem érdemli meg elvet vallom, ez eddig egyszer fordult elő.

Biisaiyowaq (1185 - 1530)

Ebben az időszakban születtek a legtöbb utódaim általam, fellelkesülve a segíteni akarásban és  a lehetőség megadásában, de ekkor is fő szempont volt a fentebb említett kritérium. Mivel ekkor értettem meg, mi is a képességem és mivel jár és hogy ezt tovább is adom az utódaimnak, ezért az időszak vége felé egyre kevesebbet harapok be. Sokuk el is bukott, mire elhagytam amerikát. Jó lecke volt ez számomra, hogy miként és hogyan válasszam ki utódaimat.
(ebben az időszakban csakis őslakos amerikaiakat, de ebből is inkább csak az Észak-Nyugati területekről, a legdélebbiek a Chinook törzsbeliek voltak)

Uesugi Yasu (1530 - 1579)

Három személyt haraptam be Japánban, mostanra már azonban egy él. Ekkora már, bár még lelkes voltam, már odafigyeltem, kit harapok be. Mint később kiderült, naivitásom ismét erősebb volt a racionalitásnál és egytől el kellett vennem az ajándékot.

Julien Dupont (1579-1900)

A békét szomjúzva úgy hittem, hogy a "család" megalkotásában meglelhetem a lelki békémet. Négy  főt haraptam be. Mára már csak ketten maradtak.

1900-2014
Mivel halott voltam, ebben az időszakban nem haraptam be senkit.


Eleinte, amikor még tudatlanul jártam a vidéket, amit ma Alaszkának, Kanadának, és az Amerikai Egyesült Államoknak nevezünk, olyan egyéneket választottam, akik erősek, gyorsak, remek vadászok és rátermettek voltak. Ekkor még úgy hittem így fejlődnek ki bennük a képességek, amik a Testvéreimben is megjelentek. Ez az időszak, úgy nagyjából 1260-1350-ig tarthatott, és jobbára Észak-Amerika nyugati partjaihoz közel vonultam dél felé, hogy aztán valahol a mai Kalifornia állam északi csücskénél megállásra és visszafordulásra vetemedjek. A visszaúton jöttem rá, hogy saját képességiemet adom át kölykeimnek, ami változtatott valamelyest a beharapási szokásaimon. Bár még mindig az erőseket és gyorsakat kerestem, előtérbe kerültek olyanok is, akik alkotói ügyességükkel hívták fel magukra a figyelmemet. Kár lett volna, ha tehetségük kiveszik a világból.

1390 táján újra nekivágtam a kontinensnek, és hasonlóan első utamhoz, most is lassan haladtam, megfontoltan választva ki az utódaimat. Vándorlásom nagyjából azonos volt, csak ezúttal jóval keletebbre haladtam. 1480 körül tértem vissza a falunkba.

Alignak letaszítása után délre mentem, hogy aztán keresztülvágjak a mai Egyesült Államok középső vidékén, számos csodás kultúrát megismerve. Ez idő tájt tolódott beharapottaim kiválasztásában jobban mérvadóvá a kreativitás, és alkotó készség. Bár nem feltételen, csak ilyen embereket haraptam be. Nieuw-Amsterdamban megismertem a fehérnépséget, és bár mestereik ügyesek, találékonyak és kreatívak voltak, életvitelük miatt, képtelen voltam megajándékozni őket. Taszítottak, de ugyanakkor csodáltam is őket. A 17. század második harmadának közepe táján hajóra szálltam és felkerestem az új világot, amiről a hollandok meséltek nekem. Amszterdamban egyetlen beharapottam volt, akit ügyessége és csodálatos munkái miatt tettem kölykömmé és nem is töltöttem szellemfarkassá válása után többet vele, csupán három évet. 1657 és 59 között a Német-Római Birodalom, burgundiai tartományában voltam jelen.

1680-tól kezdve 1730-ig nagyjából Közép-Európában köröztem, majd ezután indultam a Közel-Keleten át Indiába. Ahonnét a 19. század közepén Ausztrália keleti részére hajóztam. 1882-ig Melbourne-ben tartózkodtam. (Ha volt is beharapás, nulla támogatást nyújtottam neki, talán csak annyit, hogy megmutattam melyik vége harap a többi vérfarkasnak.)

1984 és 2010 között az Egyesült Államokban éltem, de gyakran utaztam, hogy kölykök után nézzek, vagy kölyköket regulázzak. 2010-től bizonyosan senkit sem haraptam be.