Feltételezhetnénk, hogy egy Kölyök karakter vállalása könnyű, hiszen éppen azzal a tudatlan érdeklődéssel vág bele egy halandó ebbe az életbe, mint esetlegesen a karaktert mozgató user teszi, ennek ellenére a látszat ebben az esetben csal. Ahhoz, hogy valaki tudja, hogy a játéktéren „mit nem kell tudnia”, bizony szükséges valamiféle háttértudás, hogy a lehető legreálisabb módon kerüljön kijátszásra a karakter fejlődése, és hogy valóban hitelesen meg lehessen ragadni minden tragédiát, drámát és nehézséget. Éppen ezért egy Kölyök vállalása sokkal inkább kihívás lehet, mint egy jól megérett, 300 éves tank vérfarkasé. Ebben a használati útmutatóban pedig szeretnénk tisztázni a félreértéseket, megszabni bizonyos határokat, konkretizálni az eddig felmerült problémákat a már meglévő karakterek kapcsán, hogy minden tanácstalan egyénnek kapaszkodót adhassunk. A teljesség igényét garantálni nem tudjuk, ami esetleg kimarad, azzal kapcsolatban szabadon keresheted a Staff tagjait, esetleg a játékostársaid segítségét is kérheted.

Fontos megjegyezni, hogy egy Kölyök karakter magához képest igen sokat fejlődhet az IC játékok segítségével, azonban kiteljesedni soha nem lesz lehetősége, tekintettel arra, hogy még a 100-150 éves egyedeknek is akadhatnak problémáik bizonyos területeken.


Hogy mi is történik közvetlenül a beharapás után? A helyzettől függ. Ám ettől függetlenül két, egymástól remekül elkülöníthető szélsőség áll fent, az aranyközéputat pedig az egyéni körülményekre szabva minden játékosra egyénileg bízzuk rá.

● Ha a beharapás jól megfontolt és szándékos...
Ilyen esetekben a Beharapó farkas általában igyekszik a lehető legkisebb sérülést okozni a kiválasztott embernek, hiszen nem feltétlenül bántani, széttépni kívánja a halandót, hanem Gyermekévé fogadni. Ez történhet apró karmolással, gyors és kíméletes harapással egy olyan testrészen, amely nem létfontosságú. A kezdeti „sokk” után a frissen beharapott kölyök elkezdheti érezni, hogy a világ miként tágul előtte – ez lehet percek, órák múlva -, élesebben és messzebbre lát, erőteljesebben hallja a zajokat, intenzívebben érzi a szagokat, elöntheti valamiféle idegen „kettősség” érzete, amely a testében-lelkében megformálódó Bestia jelenlétét nyomatékosítja. Ilyen „nyugodt” körülmények között az átváltozás nem indul meg automatikusan, ha csak egy külső körülmény nem befolyásolja, a következő Teliholdkor fog először alakot váltani.

● Ha a beharapás nem szándékos, illetve erőszakos...
Amikor egy ember farkas támadás áldozata lesz, esetleg a Teremtője már a beharapásával próbára kívánja tenni, az okozott sérülések mértéke és száma nagy valószínűséggel annyira súlyos, hogy a kiválasztott ember normális körülmények közt belehalna. Az ilyen esetekben a beharapás kéz a kézben jár az azonnali ájulással és/vagy átváltozással, amelyre azért van szükség, hogy a Bestia alakjában és annak képességeivel meginduljon a regenerálódás, versenyt futva az idővel az emberi életért. Előfordulhat, hogy valaki ennek ellenére sem éli túl a támadást, ám aki mégis, az legközelebbi tiszta, emberi pillanataiban már lestrapált Kölyökként fog magához térni.
Mivel a beharapást követő néhány nap, hét eseményei gyakorlatilag megszámlálhatatlanul szerteágazóak lehetnek, így nem térnénk ki külön élethelyzetekre, pusztán olyan dolgokra, amik nagy általánosságban elmondhatók, és ezek alapján talán könnyebb a boldogulás is mindenki számára.


Függetlenül a karakter addigi, emberi jellemétől, minden szörnyetegnek külön természete, személyisége és tudata van, amit legfeljebb évtizedekkel később lehet összecsiszolni az emberi vonásokkal, a Kölykök tanulási folyamatának ez is hatalmas megpróbáltatása lehet. Hogy milyen is lesz a Bestia? Nagyban függ attól, hogy mit örökölt a Teremtőjétől. A „családban marad” kifejezés teljesen helytálló, hiszen egy agresszív, domináns farkasnak csak a legritkább esetben lesz félénk, szubmisszív utódja. Természetesen az öröklött farkasjellem idomulhat, módosulhat egyéni döntések alapján, ám amíg a Kölyök nem elég fejlett, ezen változtatni, módosítani nem lesz túlságosan sok lehetősége.

Szerencsés esetben – a tudatos kiválasztás esetén – a farkas és az emberi jellem könnyedén megférhet egymás mellett, passzolhatnak egymáshoz, ám mint minden jó házasságban, itt is elkerülhetetlenek lesznek a „nézeteltérések” az emberi és állati én között, amikben legalább 50 évig mindig az állat fog győztesen kikerülni. Hogy ennek milyen jelentősége van a gyakorlatban? Az élethelyzetekre, szituációkra adott reakciókban a leghétköznapibb percekben is felszínre törhet, akár apróságok formájában is. Azok, akik eddig csendes félrevonulással vezették le az idegességüket, most könnyedén észrevehetik, hogy áttértek a pohártörésre, ha eddig valaki csendben tűrte, hogy kiabáljanak vele, most szitkozódva küldheti el a partnerét melegebb éghajlatra. De ez csak az emberi létben megvalósult vetület, a radikálisabb formák még csak most következnek.


Minden farkaskölyök borzasztóan érzékennyé válik az őt ért hatásokra. Éppen ez az oka annak, hogy a felelős Alfa és a felelős Teremtő nem engedik emberek közé a Kölyköket, legalább 3-4 évig, hiszen egy gyufaszál is képes lehet leégetni egy egész várost.

Mivel a farkaskölykök számára új érzékek nyílnak meg, képesek érezni (de kizárni, jól elkülöníteni nem!) az olyan dolgokat, mint a félelem, a vágy, a harag, stb..., a bennük élő ragadozót ez felhergeli, akár csak a friss vér és hús szaga, legyen ez emberi vagy állati. De nem csak a mások felől érkező ingerek veszélyesek, hanem a saját magukban generáltak is. Ha egy Kölyök retteg, megijed, feldühítik, szexuális ingerek érik, túlságosan intenzív öröm járja át, ha túlságosan megbántják, nagyfokú fizikai és lelki fájdalmat érez, stb... az mind-mind ahhoz vezet, hogy azonnali hatállyal alakot fog váltani. Képtelen lesz megfékezni magát, és legyen az a ragadozó éhsége, ösztönös önvédelme, az ügy végén mindenképpen megkezdődik az alakváltás, mint védelmi reflex, és ebben az állapotban nem csak a faj lelepleződését, de a saját és a környezetében lévők életét is veszélybe sodorhatja, nem beszélve a nem kívánt beharapástól, amivel magát és az általa beharapottat is halálra ítéli.

Ha egy Kölyöknek nem adatik meg, hogy falkában éljen és tanuljon, akkor is mindig a Teremtője mellett van a helye – ha valamiért mégis elszakad tőle, minden bizonnyal ő maga sem lesz a fentiek miatt túlságosan hosszú életű, hiszen vagy a fajtársai vagy az Őrzők így vagy úgy, de hamar véget vetnek a mészárlásának. Arról, hogy pontosan milyen mélységeket ölel fel egy Kölyök és a Teremtője közti kapcsolat, egy külön topikban részletes leírást olvashatsz.

Amikor egy Kölyök falkában él, rengeteg lehetősége van a Bestia szocializációjára, és ezt igényli is. Az emberi fél bármennyire is legyen boldogtalan farkasként, zárkózzon el bármennyire az új életétől, a benne élő farkas társas lény, és ha kell, hát deviáns viselkedést tanúsít, hogy a többiek közelében tartózkodhasson akár úgy is, hogy éppen büntetik. Emellett persze a falkában élés másik nagy előnye, hogy lassan, de biztosan a Kölyök fejébe vésődnek az olyan dolgok, mint a falkastruktúra, a hierarchia működési elve, megtanul olyan formális dolgokat, mint a feljebbvalók iránti tisztelet kifejezése (kushadás, szemkontaktus kerülése, torok felajánlása, stb...), ám ez utóbbiak általában ösztönös reflexek, amiket csak követni kell.

A „felhőtlen gyerekkor” lényegében akkor valósul meg, ha a Kölyök jó kapcsolatot ápol a Teremtőjével, sok időt tölt a társaival, a falka keretein belül, és mind emberként és farkasként részt vesz a közösség mindennapjaiban, még akkor is, ha kicsi és gyenge, de legalább szem előtt van.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy az emberi kapcsolatok soha nem lesznek egyenlők a farkasok közti kapcsolattal! Tehát, ha egy Kölyök barátságot ápol egy idősebb és erősebb farkassal a mindennapokban, úgy a farkasok szemüvegén át nézve a legapróbb tiszteletlenség esetén a jó kapcsolat ellenére semmi sem akadályozza meg az idősebbet, hogy megrángassa a kicsit, félretéve a barátságot. Ez nem jelenti azt, hogy véget ért a barátság, ha sikerült rendezni a röpke konfliktust, minden visszaállhat a régi kerékvágásba.


A vérfarkas átváltozásai évekig gyötrő kínnal átitatott, telesírt párnákat és éjjeleket hagynak maguk után, okozza ezt akár a Telihold, akár a Teremtő parancsa, akár akaratlagos / véletlen alakváltás. Fontos megjegyezni, hogy amíg a kölyök nem tanulja meg elkülöníteni, hogy melyik alakját szólítja, addig minden esetben a Szörnyeteg alakjában fog megjelenni, nem pedig az akár aranyosnak is becézhető, normál farkas alakjában.

Az átváltozás borzasztó fájdalmas és hosszadalmas procedúra, nagyjából 300 éves korra teljesedik ki, válik fájdalommentessé és olyan gyorssá, akár egyetlen szívdobbanás. A csontok törnek, újra összeforrnak, az izmok-idegek megnyúlnak, a belső szervek teljesen átrendeződnek. Nem ritka, hogy egy Kölyök 10-15 percig vonaglik, mire a folyamat véget ér. Visszaváltozás után roppantul fáradtak, erőtlenek, 1-2 napig izom- és csontfájdalmakkal küzdhetnek. De ami nem öl meg, az megerősít, ugyebár.

(Fun-fact szemléltető videó a romantikus átkötések nélkül persze arról, hogy nagyságrendileg milyen fájdalmakkal kell szembenézned az első 100 évedben. Persze kezelheted jobban idővel, de az első éveid elől biztosan nem menekülsz. Továbbá újabb példa arra, hogy még a számodra legfontosabb személyt is a vacsorádnak nézheted.)

Ha az átváltozás mondhatni „nyugodt” körülmények közt zajlik, úgy lehetőség van arra, hogy fokozatosan egyre több maradjon meg az emberi tudatból, ami által létrejöhet a gondolati kommunikáció is a többi farkassal – már ha a kölyök birtokában van már az ehhez szükséges ismereteknek.

Minden más esetben (Telihold hívása, érzelmi sokk esetén létrejövő alakváltás, stb...) az ember teljességgel háttérbe szorul, a Bestia pedig nem ismer se Isten, se embert. Teljesen az ösztönei szerint cselekszik, és addig nem nyugszik, amíg el nem fáradt, ki nem élte magát egy vadászat vagy épp egy mészárlás formájában, a tudata pedig csak ezután tér vissza (ha egyáltalán visszatér). De az is előfordulhat, hogy a Kölyök egyszer csak meztelenül magához tér egy elhagyatott réten vagy épp az áldozatai kupacának tetején, és fogalma sincs, hogy mit tett, mi történt vele, hogy hol és kivel volt ezidáig. Ezekben az eldurvult esetekben egy másik farkassal való kommunikáció ösztönösen zajlik, így egy idősebb farkas minden probléma nélkül helyre utasíthatja és megállíthatja az elszabadult kölyköt.

Megfelelő tréninggel elérhető, hogy a Kölyök egyre jobban kezelje a hasonló szituációkat, egyre nagyobb tűrőképességet mutasson fel, vagy legalább időben „kapcsoljon”, és még az alakváltás előtt megkísérelje elhagyni a helyszínt, vagy ha ez nem lehetséges, akkor tudatosan tervezzen egy keveset a helyzet kezelésével kapcsolatban.


Már a farkassá válás első pillanataitól kezdve idegesítő és kiborító jelenségként perifériára kerül az eddig „zárt” világ minden nyűgje, beleértve az olyan apróságokat, mint az, hogy még egy szoba magányában is tisztában lehet bárki a szomszédjai magánéletével. Ha csak a Kölyök nem akar egész álló nap füldugóval és orrcsipesszel mászkálni, jobb, ha minél előbb elsajátítja azt a készséget, amivel hozzászokhat a felhangosodott, kiélesedett világ minden ártalmához. Hónapok munkája ugyan, de idővel „magától beáll” egy szint, ami automatikusan kirekeszti a zavaró tényezőket. Mint egy való életbeli eset, ha valaki elmegy hallásvizsgálatra, minden odafigyelését igénybe kell vennie ahhoz, hogy pontosan jelezze az apró, fülhallgatón át búgó hangokat, de ugyanezt a cselekvést a való életben végezve nem venné észre senki, ha csak úgy belebúgna valami az éterbe. Ennek IC kezelése tekintetében teljesen egyénfüggő, hogy ki milyen konfliktust szeretne az ebből eredeztethető helyzetekből, de úgy nagyjából 1 évnyi farkaslét után már beáll a fül és az orr az ilyesmikre.

A mozgás ennél már egy sokkal problémásabb terület. Hiszen a megnövekedett fizikai erő, a gyorsabb reflexek nem járulnak hozzá ahhoz, hogy valaki kifinomult dolgokkal foglalkozzon, vagy éppen ne játsszon legalább néhány hónapig elefántot a porcelánboltban. Az olyan dolgok, mint a leülés, egy pohár lerakása, egy hirtelen helyzetváltoztatás is katasztrófába fulladhat, legalább is sok törött berendezési tárgyba és frissen vérző sebekbe. A mindennapi életben ennek kezelésére is érvényes az 1 éves megszokási idő, de feszültebb helyzetekben akár a farkas élete végig beleszaladhat hasonló kaliberű problémákba, mint például egy üveg bor kinyitása közben elejtett baleset, melynek végén az üveg ripityára törik a farkas kezében a túlzott szorítástól.


Egy Kölyök képzésén belül több részterületet különíthetünk el, amelyekkel foglalkozni érdemes (kell) a játéktéren:
- Fizikai kondíció
- Mentális kondíció (gondolatátvitel, pajzs)
- Elméleti háttér (hierarchia, a világi ismeretek)
- Akaratlagos alakváltás
- Vadászati technikák
- Támadás és önvédelem (emberi és farkas alakban is)
- Önkontroll fejlesztése
- Vérvonal képesség használata

● Fizikai kondíció
Egy farkaskölyök olyan, akár egy időzített bomba, egy világító energiagóc, és sokkal kezelhetetlenebbé válik, ha nem tudja napi szinten levezetni a felesleges energiáit. Erre a legcélravezetőbb eszköz az egyszerű futás, kergetőzés a többi kölyökkel, mászás, kúszás... Ez az a terület, ahol igazán szemléletesen megjelenik a kiskutya-hasonlat. Az ilyen igényeket egyszerűen muszáj kielégíteni, mert ha nem, akkor jöhet a cipők rágása, amiből senki sem fog jól kijönni. Még azok is meglepően jól bírják mindezt, akik életükben egy tollat nem tettek arrébb maguktól, őszinte és erős vágyat éreznek, hogy a szabadba vonuljanak és felszabadultan a fák közé vessék magukat még emberi alakban is. A fáradt farkast könnyebb kezelni, az így leszedált Kölyökfarkasok (amíg ki nem pihenik magukat) kevésbé reagálnak érzékenyen a külvilág hatásaira.

● Mentális kondíció
Az első és legfontosabb, hogy egy Kölyök megtanuljon gondolati úton kommunikálni a társaival. Kezdetben előfordulhat, hogy csak egyszerű szavak, félmondatok jutnak át a másik farkas elméjébe. Nagyjából 3 hónap alatt a Teremtővel a tömör kommunikáció teljesen sikeres, a többi farkassal ehhez nagyjából 6 hónap szükségeltetik. A Shakespeare-összes továbbra sem sikeres stratégia, így például egy „Igen, nagyszerűen érzem magam, sosem hittem volna, hogy ez a vadászat ennyire fenomenálisan csodálatos és kielégítő lehet!” mondat helyett a „Remek volt a vadászat!” közlést javasoljuk.

A gondolati kommunikáció csak abban az esetben sikeres, ha az idősebb partner is nyitott rá, a Kölyök képtelen áttörni a nagyobb pajzsát, így meglehet, hogy valaki süket fülekre fog lelni. A saját életkorúakkal való társalgás a legegyszerűbb módja a fejlesztésnek és a gyakorlásnak.

A metafizikai pajzs létrehozása és működése pusztán azért válik másodlagossá, mert az még évekig annyira gyenge és esetlen lesz, hogy sokkal kevésbé hasznos, mint maga a gondolati kommunikáció. A farkas életkora előrehaladtával és megfelelő képzéssel évről évre erősebb pajzzsal rendelkezik, általánosságban elmondható, hogy az idősebb üti a fiatalabbat, ám a 2-300 éveseknél ez összemosódhat – főleg vérvonal rásegítéssel akár 10-20 évnyi korkülönbség esetén is kijöhet győztesen a fiatalabb. Ez ilyen esetekben a karakterek háttértörténetétől, sajátosságaiktól lehet függő.

Egy Kölyök számára a pajzs felvonása, vagy egyáltalán a megalkotása rendkívül megterhelő feladat – szellemileg. Majdhogynem meditálás mélységű koncentrációt és nyugalmat igényel, és ha még sikerül is felépíteni, huzamosabb ideig fenntartani lehetetlen, legalább annyira, mint egy ültő helyben háromszor végigolvasni a Háború és Békét. A tanulási módszerre mindenkinek lehetnek kreatív ötletei, általánosan bevett szokás azonban valamiféle képzeletbeli „falra” való koncentráció az emberi test körül. Magunk is kísérletezhetünk azon, hogy megpróbálunk csak 5 percig semmi másra nem gondolni, pusztán  egy székre. Nem fog menni, legalább is elegendő gyakorlás nélkül nem.

● Elméleti háttér
Egy felelős Teremtő ezt a leckét veri elsőként a Kölyke fejébe, de úgy, hogy soha az életben ne feledkezzen meg róla. Meg kell tanulni ugyanis azt, hogy egyáltalán milyen egy vérfarkas, mikre képes, mire lehet képes a Kölyök maga a későbbiekben. Meg kell tanulni a falka rangjainak elnevezését, hogy ki-ki fölött áll, mi az a Domináns vagy Semleges, kik azok az Őrzők, mit tehetnek, mire képesek... Ezekhez az általános tudnivalókhoz járul hozzá minden olyan irányzat és elv, amit a falka és/vagy a Teremtő képvisel. Példa lehet erre az olyan alaptörvény, hogy a Teremtő/Falka nézőpontja szerint tilos embert ölni – vagy éppen megengedett. Elvek, határok, házi szabályok, értékrendek.

● Akaratlagos alakváltás
... vagy éppen annak megfékezése. Általában véve 3 Telihold után lesz képes egy erősebb Kölyök önszántából is alakot váltani, de fontos megjegyezni, hogy ez semmilyen esetben sem részleges! Ha már egyszer elindul a folyamat, akkor be is fejeződik. A Mentorok vagy a Teremtő ki is erőszakolhatja a farkast az emberi testből, akár többször is egymás után. Ez elősegíti az alakváltással kapcsolatos kontrollok fejlődését – például ha felszólítja, hogy álljon ellen -, valamint egyre inkább hozzászoktatja a Kölyköt a fájdalomhoz.

Az akaratlagos átváltozás viszonylag hamar elsajátítható ugyan, de az emberi alak újbóli felvétele ennél már sokkal problémásabb. Ha a Kölyök emberi tudata meg is marad, a Bestia olyan erőteljesen jelen van már fizikailag is, hogy hatalmas erőket és energiákat kell megmozgatni azért, hogy az emberi én háttérbe tudja szorítani. Ehhez a legjobb az, ha egy idősebb farkas segít a saját energiáit felhasználva (fejlesztési módszer lehet egy ilyen helyzet úgy, hogy fokozatosan egyre „kevesebb” segítséget kap a Mentorától, és a Kölyöknek egyre többet kell önerőből dolgoznia). A második módszer egész egyszerűen az, ha a kölyök kellően kifárasztja magát, amíg mozdulni sem tud, elájul, elalszik, mert ezekben az esetekben a „jóllakott és lefáradt” szörnyeteg szinte automatikusan visszavonul, ám ehhez legalább 6-8 órányi intenzív mozgás szükséges.

(Fun-fact part II: példa arra, hogy miként csikarhatjuk ki a szörnyeteget magunkból külső fenyegetés hatására)

● Vadászati technikák
Eleinte még az is nagy kihívás, hogy a farkas képes legyen négy lábon közlekedni úgy, hogy nem borul fel három lépés után. Fokozatosan elkezdhet kocogni, majd nyargalni, ezek általában néhány hét alatt berögzülnek. A különböző vadtípusok más-más technikát követelnek meg: ki kell ismerni a zsákmányállatok sajátosságait, a csendes, puha lépteket mesterire kell fejleszteni, meg kell tanulni előre tervezni, fejben levezetni az üldözést. Kitanulni, hogy melyik vadnak hol van a gyengéje, lassú lefárasztással vagy éppen egy gyors és halálos csapással érdemes-e leteríteni. Itt nem elég a fizikum, ide agy is kell, a ragadozó agya, sebesség, reflexek, gyors helyzetfelismerő képesség és nem utolsó sorban csapatmunka. A közös vadászatok remekül megtaníthatják a Kölyköt csapatban dolgozni, ezzel is erősítve a falka iránti elköteleződését.

● Támadás én önvédelem
A fizikai harc nem csak az önvédelem miatt hasznos, hanem remek módja a farkasban tobzódó energiák levezetésének. Hogy konkrét harcművészetről vagy „utcai harcról” van-e szó, lényegében teljesen mindegy. Érdemes egyszerre edzeni emberi és farkas alakban, nem kitolni egyiket a másik utánra (éves távlatokban), mert soha nem lehet tudni, hogy milyen helyzetbe kerül a kölyök, és ha legyőzni nem is tudja majd az ellenfelét, talán valami esélye lehet a menekülésre vagy az időhúzásra. Ezek a gyakorlatok lehetnek 1-1 ellen a Mentorral vagy egy másik kölyökkel, később csoportos harcokra is sor kerülhet. A fegyverhasználat a legtöbb falka berkein belül nem valami előnyös, hiszen ezzel a valódi ragadozó képességeit vonhatja kétségbe az, aki szúró-vágó, illetve lőfegyverrel kíván előnyt szerezni. A fiataloknál azonban jóval elfogadottabb az ezüstből készült kisebb kések használatának elsajátítása.

Fontos megjegyezni, hogy ez az a terület, amely az első években leginkább háttérbe szorul. Egy kölyöktől alapvetően nem lehet elvárás az, hogy már néhány évesen a jakuzát megszégyenítő módon gyilkoljon. Persze mindenkinek lehetnek egyéni motivációi, azonban ilyen fiatalon teljesen normális, hogy valamelyest erőteljes kötődés áll fent az egyszerű, emberi lét iránt. A jó Teremtő hagy legalább néhány évet arra, hogy a fiatal Kölyök élvezze azt az ajándékot, amit kapott, hogy valóban Kölyökként élhessen, ezért nem szívesen foglalkoznak még hasonló dolgokkal. Végső soron, ha minden jól megy, 2-300 éve legalább lesz egy farkasnak ahhoz, hogy kivegye a részét a rideg vérontásban, arról nem is beszélve, hogy a megfontolt és taktikus harchoz nem árt, ha a többi részterülettel kapcsolatban már biztos alapokkal rendelkezik.

Másrészt: a közhiedelmekkel ellentétben egy falkában igenis megférnek és szükségesek az olyan farkasok, akik nem „katonák”, akik teljesen máshogy kamatoztatják a képességeiket (lásd Felderítők, Kangunartok / Kanguyakok, a szubmisszív és semleges farkasok közösségi munkája). Természetesen harcászati alapismeretek nélkül az életbenmaradás esélyei valamivel csökkennek abban az esetben, ha nincs helyette más erősség (ez lehet a rejtőzködés, információszerzés, közösségért való munka, alázat). A kemény harcászati képzés akkor kezdődik meg, amikor egy Kölyök elég idős ahhoz, hogy már Falkatagként működjön a közösségen belül.

● Önkontroll fejlesztése
Ezen leírás korábbi fejezeteiben már rávilágítottunk arra, hogy miért is válik fontossá a Bestia feletti kontroll gyakorlása. Egyáltalán nem ad elkeseredésre okot az, ha sok-sok évig mindez kudarcba fullad, éles helyzetekben akár még 100-150 évesen megeshet, hogy valaki elveszíti a kontrollt a farkasa felett. A lényeges különbség abban rejlik, hogy szépen lassan, de biztosan a farkas megtanuljon különbséget tenni valódi veszély és az olyan apróságok között, mint egy ideges kiborulás.

A puding próbája az evés, éppen ezért ez a készség is úgy fejleszthető legjobban, ha a Kölyköt mély vízbe dobják. Ötletadásként (az alakváltásnál leírtak alapján) előkerülhet egy közös városlátogatás, szándékos hergelés (testileg-lelkileg). Minden bizonnyal a Teremtő / Mentor ezeknél a feladatoknál eléggé negatív szerepben fog tetszelegni, hiszen a képességet fejlesztő gyakorlatok nem éppen a kedves becézésekről szólnak, azonban a Kölyöknek meg kell értenie, hogy minden „támadás” mögött jó, segítő szándék áll.

● Vérvonalképesség használata
A vérvonalképesség használatának elsajátítása soha nem lehet befejezett munka. Jó farkas holtig tanul, fejleszt, főleg azoknál a vérvonalaknál, amelyeknél korhatáros lépcsőfokokkal kell számolnunk és nem csak hasraütésszerűen döntjük el, hogy mostantól valaki még gyorsabb, még ügyesebb...

Ezek a fejlesztések a kemény gyakorlatoktól kezdve átültethetők a leghétköznapibb elfoglaltságokba is. Mivel rengeteg vérvonal létezik, így nem térnénk ki mindre, pusztán néhány szemléletes példa:

A Fakírok viselhetnek ezüstékszereket, a Zsizsikek vihetik be úgy a vacsorát a szobába, hogy egymásra polcolják a poharakat, tányérokat vagy dobálhatnak papírgalacsint egy szemetesbe, a Villámok megkísérelhetik lerövidíteni a reggeli készülődésüket, a Muszklik viselhetnek csuklón és bokán súlyzókat egész nap, stb... Persze ezek apróságok, de beépítve a hétköznapi életbe sok kicsi sokra megy alapon edzésnek minősülnek. Persze a fiatalok esetében ez mondhatni kevés, sőt, gyakorlatilag csak kiegészítés, hiszen eleve hozzá kell szokni magához a képességhez (főleg a mozgással összekötöttek esetében). A jó Teremtő / Mentor kreatív feladatokkal kellő kihívás elé állíthatja a Kölyköt, hogy kiismerje a saját határait és meglássa azt a potenciált, ami a képességében rejlik. Ha ez megtörtént, jöhetnek a feladatok, napi tréningek. Akinek esetleg problémája támadna azzal kapcsolatban, hogy miként végezzen ilyen jellegű edzéseket, keresse a Staff tagjait ötletekért.

A másik megemlítendő terület lehet az, hogy a Teremtő / Mentor ismertesse meg a Kölyköt a többi vérvonal adottságaival, erősségeivel, gyengeségeivel – és a későbbiekben mutassa meg a Kölyöknek, hogy a saját képességeit miként használhatja fel a többi vérvonal kijátszására. Ez azonban több, mint haladó, hiszen a Harcászati képzéssel szorosan összefügg, ami pedig valóban a későbbi évek „terméke”, ha úgy tetszik.


● „Kicsi vagyok, nem érek semmit”
Néhányan, sőt, talán sokan valóban így gondolják. Ezek általában az olyan Domináns farkasok, akik nem veszik emberszámba a kölyköket egészen addig, amíg le nem tesznek valamit az asztalra – és mivel Dominánsak, ezért megtehetik azt, hogy egész egyszerűen elvárásokat támasztanak, de a segítséget megvonják. A kölykök azonban (tényleg) egy Falka jövőjét hordozzák magukban, és ezzel mindenkinek tisztában kell lennie. Kölyökként ne várd el, hogy a racionális gondolkodás eme perspektívája visszaköszön majd a mindennapi életedbe, még akkor sem, ha teljesen jogos az állítás.

Korábban már szó esett arról, hogy a falkának nem csak katonákra van szüksége. Azok a farkasok, akik nem (csak) a harcászatban veszik ki a részüket, szívesen foglalkoznak a Kölykökkel, mert ők nem restek belátni azt, amire a „nagy Dominánsoknak” nincs ingerenciája. Ezzel nem csak a Kölykök iránti elköteleződésüket, de a falka jövőjét valóban a mancsukban tartják. És nem utolsó sorban akár önös érdekek is vezérelhetik őket, hogy az általuk képzett Kölyökből mi válik majd évtizedekkel később, mert az az ő érdemük is lesz, a Kölykök tetteivel együtt őket is meg fogják becsülni.

● „Játékszer vagyok.”
Nos, ha úgy tetszik, az vagy. De ha nem adsz rá különösebb okot, akkor megölni senki nem fog, szándékosan megalázni senki sem fog, hiszen minden úri szeszély mellett erősen él a Falkaszellem, amibe a Kölykök is beletartoznak. A sajátját nem bántja senki, egy jó Alfa ezt nem engedi. A téged ért megrázkódtatások meglehet, hogy sértik a lelked és az önbecsülésedet, azonban ami nem öl meg, az megerősít – minden téged ért atrocitást felfoghatsz tanulópénznek is, és ha nem szeretnél rövid úton depresszióba zuhanni, valószínűleg így is fogsz tenni. Azok a „nagy Domináns” farkasok, akik játékszerként kezelnek Téged, valószínűleg azért teszik, mert ők is ezt a mintát hozták magukkal, sőt, mivel a normál emberi életkörülmények is elég tragikusak voltak 3-400 évvel ezelőtt, valószínűleg ők többet kaptak, mint te valaha is fogsz. Kerekedj felül, és ezzel is bizonyítsd be, hogy úgy, ahogy ők is, te is túl fogsz mindezen lépni, és lesz még belőled is „nagy Domináns” farkas.

● „Ez kegyetlenség, ez embertelen!”
Nem vagy ember. Ragadozó vagy.

Off megjegyzés szintjén említve: azért játszunk vérfarkasos oldalon, hogy olyan karaktereket mozgassunk, akik inkább állatok, mint emberek. Ha IRL vérfarkasok lennénk, és úgy játszanánk szerepjátékot, valószínűleg az lenne a kihívás, ha emberfarkasokat kellene vinnünk, akik próbálnak emberekként viselkedi az állattal szemben.

A való életben a farkasok falkában élnek. A falkán belül szigorú hierarchiát építenek ki. A vezető pozíciókért a téli (szaporodási) időszakban kemény harcok zajlanak, akár életre-halálra. Mégis, ezen időszakokon kívül szeretetben és gondos odafigyelésben, csapatmunkában telnek a mindennapjaik. A territóriumukon belül mozgó, idegen farkasokat elkergetik vagy széttépik, esetleg befogadják a falka berkeibe. A családias hangulat minden radikális, erőszakos megnyilvánulás ellenére megmarad, és senki nem veszi zokon, ha valaki rendet tesz. A farkasok minden szépségük ellenére aljasok és kegyetlenek tudnak lenni, csapatban támadnak, biztos erőfölényben semmisítve meg a zsákmányt, kihasználják, ha valaki gyenge és elesett, átgázolnak rajtuk, hogy aztán jól lakhassanak. Hátulról támadnak, jól szervezetten, csoportként, mohók – az erősebb eszik először, a szemteleneket megrendszabályozzák, aki gyenge, azt bizonyos fokú támogatás után megölik vagy kitaszítják.

Ennyit az IRL vonatkozásról. Mindezt IC átültetve még így is egészen békés és harmonikusak a viszonyok, azonban ha egy vérfarkas karakter öl, támad, verekszik, büntet, mészárol, az idővel olyan természetes, mint a levegővétel. Kölyökként ez neked azért fontos, mert a benned élő Bestia ösztönlényként ezeket a magatartásformákat, sablonokat fogja követni, és ezzel az emberi felednek is meg kell barátkoznia, ha szeretnél magadnak némi esélyt arra, hogy megérd legalább a 100 éves kort.


A Kölykök közt az első 1-2 év nem igazán nyom a latba semmit, nincsenek kiugró tökéletességek, nincsenek végletek és olyan nagy szintkülönbségek az erő és a képességek használata között (természetesen ha valaki a világon semmit nem tanul, az meg fog látszani).

Fizikai erő tekintetében (ha csak a nyers erőt nézzük), az első 5 év általános tréninggel még megfelel az emberi fizikum arányainak! Tehát ha egy 20 éves, eddig pincérnőként dolgozó 2 éves Kölyök és egy 28 éves autószerelő férfi Kölyök összekerül, az IRL-szinten arányos fizikai különbségekkel kell számolni közöttük (persze hozzáadva a farkas erőt).

Mentálisan egyrészt függ a mágiaérzékenység meglététől, illetve annak hiányától, hogy az első években mennyire áll a többiek felett, mennyire tanul gördülékenyen. Ezzel együtt jár a pajzs ereje is, nem csak a gondolati kommunikáció.

Vérvonal tekintetében még igazán szárnybontogató mindenki. A speciális, életkort igénylő (pl.: Illuzionisták, Kontrollosok, Idomárok, stb...) vérvonalaknál természetesen senki sem lépheti túl a meghatározott keretet. A korhatárhoz nem kötött vérvonalak (pl.: Villámok, Fakírok, Zsizsikek...) egy lassú, folyamatos fejlődési sornak vannak kitéve, velük egykorú társaikhoz képest náluk is kialakul a 1,5-szeres szorzó. A vérvonalképességek túlnyomó részt nem akaratlagos dolgok, hanem spontán és kontrollálhatatlan, ösztönös pillanatokban mutatkoznak meg (heves mozdulatok, véletlenszerű emlékolvasás, stb...) az élet mindennapi területein, felfokozott érzelmi állapotban, a körülményektől függően.