Alibi Trick Kft.

Alibi Trick Kft. // Szomb. Jan. 31, 2015 12:02 pm

Alibi Trick Kft.

Tárgyaló és fogadótér

Elvis irodája

Az Alibi Trick Kft. 2008 óta létező, elsősorban CGI-s megoldások kivitelezésével foglalkozó magánvállalkozás, ami dinamikusan fejlődve tartja a lépést a legújabb, legmodernebb képi világ digitális megalkotásával és manipulálásával. A cég elsősorban a média világának igényeit szolgálja ki, így főként filmekhez és reklámokhoz dolgoznak be, de vállalnak magánszemélyektől érkező megbízásokat is. A cég alapítója, tulajdonosa és vezetője: Elvis Dunway

Bemutatóterem és irodák

Re: Alibi Trick Kft. // Szomb. Jan. 31, 2015 4:14 pm

Alig vártam, hogy Andrea végre abbahagyja a csicsergét és elhúzzon a picsába. Itt pofázott nekem jó fél órát az új sminkekről meg ilyen szarságokról. Nem különösebben érdekel a téma, hiszen nincs rá szükségem, hogy efféle vackokkal tuningoljam magam. Andreának ellenben, hát igen. El tudom képzelni a szitut, ahogy este a palija lenyalja, leizzadja róla a vakolatot, reggel meg üvöltve menekül, mert nem ismeri fel. Na mindegy, az a lényeg, hogy már elindul. Még be sem csukta maga mögött az ajtót én már a neten lógok és lapozgatom a világhálón szép képekkel illusztrált helyi „sárga oldalakat”. Annak rendje és módja szerint az elejéről kezdem és a második oldalon milyen hirdetés bassza ki a szemem?
-Képmanipuláció, filmes trükkök....... Bingoooo!
Kezembe is kapom a telefont, hogy tárcsázzam a megadott számot, majd hirtelen el is vetem az ötletet. Még csak az kéne, hogy kitaláljanak valami agyament időpontot. Meg az olyan szövegekből sem kérek, hogy „sajnálom hölgyem, de csak jövő hétre tudjuk vállalni”. Meg a nagy szart! Ez nekem péntekre kell! Személyesen meg úgyis kisírom, vagy rácsapok az asztalra és ha ez sem segít ajánlok akár háromszor annyit. Kell és kész! Nincs mese. Szóval lementem az oldalt és a címet is megjegyzem. Egész jól kiismerem magam a városban, nincs is messze. Nem mintha egy ekkora városban bármi messze lenne. Na jó, munkára, holnap itt kezdek.

Van még suli után vagy három órám munkakezdésig. Ha szerencsém van talán még ma készen is lesz a kívánt beavatkozás. Ezen morfondírozom az irodaház előtt, amint leparkoltam a kocsit. Természetesen a Yukonnal jöttem. Ugyan a másik járgány is készen van, de ezt az autót ígértem oda Andreának. Ó, azt az áldott jó szivemet. Andreámnak sejtelme sem lesz róla, hogy a kocsim hátsó ülésén nem csak kefélni fog, de egyúttal be is kerül azon emberek közé, akiket a kezecskémben tartok. A gondolattól is mosoly kerekedik arcomon és így, vigyorogva lépek be az épületbe.
Ugyan reggel még alig mutatott a hőmérő mínusz harmincat, azért az öltözködést most sem vittem túlzásba. Kabát persze van, de a sapkával nem szarakodtam. A hallban még a biztonság kedvéért megnézem, hogy tuti jó helyen járok, de nem tévedtem. Ott van a cég neve a listán. A lifthez lépek, pont a földszinten várakozik. Megnyomom a legfelső gombot. Még mindig nem sikerült megszokni, hogy itt az a bizonyos legfelső nem a harminc-negyvenedik a sorban.
Kilépve a liftből kellemes, tompa fény fogad. Így első látásra meggyőzött a hely. Igazság szerint egy olyan nyolcvanas évekbeli berendezésű, magánnyomi irodára hasonlító valamit vártam. Kellemes csalódás, meg kell hagyni. Pár lépésre egy pult, mögötte egy pasas szöszöl valamivel.
-Szép napot! Alibi Trick. Jó helyen járok?
Természetesen pontosan tudom, hogy jó helyen. Ha másból nem is, de a falon lógó logó is erről tanúskodik.

Re: Alibi Trick Kft. // Szomb. Jan. 31, 2015 7:36 pm

Alanis & Elvis

Vannak szituációk, amikor Fürkésznek lenni rohadt nagy szívás. Például ha egy átbulizott éjszaka után annyira szét van csapatva az ember, hogy még levegőt venni is fáj.
Lynx bulija totál kikészített, be is ájultam az ágyamba, amikor hazaértem. Ha a blökim nem szűkölt volna, amikor felébredek, eskü azt hittem volna, hogy vámpírrá avanzsáltam. Behúzott függönyöknél járkáltam a lakásban, és minden zavart, a szó szoros értelmében. Cézár nyávogásától majdnem megsüketültem, a kávé szagától kérődzeni kezdtem, és nem bírtam a fényt elviselni… de még csak a víz csobogását sem. Egyszóval… Fürkészként másnaposnak lenni baromi szar érzés! Pajzsomat a fejem búbjáig húztam, nyöszörögve beleburkoltam magam, mintha valami pihe-puha takaró lenne.
Üzentem Victornak, hogy ne számítson ma rám Fort Wainwright-on, mert nem vagyok életképes. Bezzeg a vén kecske jó formában volt!
Igazából kussra vágytam. Cézár, és a Farkaslak környezete idegesített, mégis csak többen lakunk odabent, és most mintha különösen hangosnak hallanék minden kis neszt. Szerencsére azokat a kurva szúkat sikerült kiirtanom, legalább már azok nem rágják a parkettát.
Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek a városba. A North Pole túl zajos, az Alibi Trick-ben levő irodám falai viszont frankón hangszigeteltek, ott átvészelem a kanapémon dögölve ezeket az órákat, amíg teljesen ki nem tisztul a fejem. Napszemüveget toltam a fejemre, hogy a fehér fény, amit visszatükröz a hó ne csessze a szemeimet is a fejemet, aztán füldugókat nyomtam a füleimbe, és kitámolyogva a garázshoz, beültem a volán mögé, majd a város felé vettem az irányt.

Nem rökönyödtek meg a cégnél, amikor váratlanul betoppantam. Annak idején amikor először jelentem meg az alkalmazottaim előtt ilyen szétcsúszott állapotban, persze meglepődtek, aztán azóta már megszokták, hogy néha napján ide járok be józanodni. Amikor másnapos vagyok, hajlamos vagyok arra, hogy csak magamra kapkodjam, ami a kezem ügyébe akad, és nem érdekel, hogy mit szól a környezetem, én simán kiteszem úgy a lábamat az utcára, ahogy más maximum otthon járkál.
Szürke macinacit viselek, a lábaimon sötétbarna hosszúszárú bakancsomat, amit természetesen kurvára lusta voltam bekötni. Nem igazán akartam nagyon előre hajolgatni, nehogy kidobjam a kis Vukkot. Sötét lazac… na jó baszki, rózsaszín pólót rángattam magamra, illetve valami kardigánt, amivel kapcsolatban csak útközben jöttem rá, hogy igazából a takarítónőmé… de most már tök nyolc. Legalább meleg. Kék horgász sapihoz design-os sárga keretes napszemüveget tettem fel, mert ennek jó nagy a lencséje, és kellőképp tompítja a fényeket.
Szóval… nem kérdeztek semmit, amikor betoppantam a céghez. Első utam a toalettre vezetett, mert már megint hugyoznom kellett. Annyit vedeltem éjjel, hogy nem csoda, hogy folyton pisálni járok.
A fogadótérben az egyik kockafej zseni matatott, amikor ~~doktor~~ Szöszi betipegett.
- Üdv! – Egyenesedett fel. Kék farmert, kockás inget viselt, az övén pedig az irodákhoz, és a bemutatótermek ajtajához szükséges mágneskártyát csíptette.
- Igen. Rick Flairnorm vagyok. – Bökött az övén levő kitűzőjére, amin a nevén kívül egy kép is szerepelt róla, csak azon szemüveget is viselt.
- Kihez érkezett? – Nyújtott kezet, miközben a homlokát ráncolva gondolkodott. Nem dolgoznak itt azért olyan sokan, és ha valaki ügyfelet vár, arról általában mindenki tud, de nem rémlik neki, hogy bárki is várna valakire.
- Hello. – Léptem ki a toalettről, s bár továbbra is be volt dugva a fülem, de azért odaköszöntem a csajnak, aki Rick-el tárgyalt. Odacsoszogtam a kávéautomatához, majd nagyot ásítva kikotortam egy kis aprót a nacim zsebéből, és az automatába hajítottam. A nyomi automata azzal a lendülettel vissza is köpte az érmét, mintha nem tudná érzékelni. Kivettem, az automata oldalán végighúztam, majd újra beledobtam, de megint kidobta.
Következő megmozdulással a földhöz vágtam, aztán úgy dobtam be az automatába, végre elfogadta.
Extraerős presszóra nyomtam, sok cukorral, tej nélkül. Rick csak a szeme sarkából figyelte a jelenetet, figyelme inkább a szöszire irányult.

Re: Alibi Trick Kft. // Szomb. Jan. 31, 2015 8:47 pm

Akkora vigyorral lépek oda a pultnál bíbelődő sráchoz, hogy még a szomszéd fogai is látszanak. Az első benyomás nagyon fontos, főleg amikor be kellett volna jelentkezni, időpontot kérni amit persze elmulasztottam. A mulasztás nem a legmegfelelőbb kifejezés, hiszen arra használatos amikor valaki elfeledkezik valamiről. Nekem meg ugye eszem ágában nem volt senki ember fiától időpontot kérni. Az agyturkászomhoz sem vagyok hajlandó bejelentkezni! Ki látott már ilyet!
-Hello! Mis Alanis Kelevra! - hangsúlyozom ki a hajadonságomat bizonyító előtagot. Az ilyen tipikusan IT-s kinézetű huszonéves hülyegyerekek kimutathatóan segítőkészebbel, ha egy szabad és könnyű prédának gondolt nő kéri a segítségüket. Ez is egy viszonylag régi trükk a tarsolyomban és szégyen, nem szégyen, anyámtól tanultam. Az én drága anyukám. Nagyobb kurva volt ő, mint a nyugati parton élő összes éjjeli pillangó együttvéve, de még abból a faszom tudja hogyhívják háromfejű kutyából is képes volt a talpát nyaló pincsit varázsolni. Lehetett tőle tanulni, ha mást nem cél-elérést.
A kártyára pillantok, majd újra ennek a Redtube-huszárnak a szemeibe. Továbbra is úgy vigyorgok, mint akit baszni visznek és elkezdek játszadozni a pulton heverő reklámtollal.
-Hát, ha van képességed és indíttatásod bekamerázni a kocsim, akkor bizony hozzád! Be kellett volna jelentkezni? - a mosoly eltűnik és arckifejezésem átvált egy aggódó és egyben csodálkozó szájtátássá – Jaj, ugye nem jöttem hiá.... - a hangom is elmegy, mikor megpillantom a sloziról kiténfergő fickót. Meglehetősen figyelem felhívó jelenség és ha nem is esett volna látószögembe a felőle áradó buké akkor is odacsalta volna pillantásom. Nem is bírom megállni mosoly nélkül, olyannyira komikus a látvány. Rámköszön, de nekem csak egy apró intésre és egy mosolyra futja. Ezzel a mosollyal is nagyon keményen kell küzdenem, hogy ne torkolljon nevetésbe. Mint aki itthon van, úgy csoszog a buditól a kávégépig és próbál hozzájutni a számára minden bizonnyal életet adó koffeinhez.
-Alkesz rehabbal is foglalkoztok? - súgom oda a srácnak, persze nem várok választ a gúnyos megjegyzésemre. Tovább figyelem a pasast, ahogy szerencsétlenkedik az apróval. Talán ő lehet az a bizonyos alibi. Egy valamikor jobb napokat is látott színész, akit Hollywood alaposan megrágott és lenyelt, hogy aztán felköhögjön és kiköpjön. Bár, igazából szarok rá, szóval visszafordulok újfent az én kis bit-katonámhoz.
-Szóval a kocsimat szeretném bekame.... az istenért!!! - szakít félbe a hang, amikor Elvisz a földhöz vágja az érmét. Hogy a picsába tárgyaljak így, hogy itt hangoskodik ez a szétcsapott szerencsétlen? Kotorászok egy sort a táskámban és mikor kezembe akadt egy féldolláros egy lépést teszek Elvis felé. Persze nem a fene nagy segíteni akarás vezérel, de ha megkapja a kávéját talán végre kussban lesz. Ám mikor a második lépésemre kerülne sor az automata morogva elnyeli a pénzt és ez a szerencsétlen hozzájuthat az élet vizéhez. Visszalépek tehát Rickhez és megpróbálom folytatni a mondandóm.

Re: Alibi Trick Kft. // Vas. Feb. 01, 2015 4:55 pm

A kiskockának egyáltalán nem csengett ismerősen a név. Akárhogy is próbálta kitalálni, hogy vajon említett-e valamelyik kollégája, nem rémlett neki.
A kérést hallva egy kicsit értetlen képet vágott, aztán bólogatott, hogy igen… be kellett volna jelentkezni.
- Az Alibi Trick CGI-s technológiával foglalkozik. Egyébként időpontot szokás egyeztetni, mert eléggé elfoglaltak vagyunk. – Köszörülte meg a torkát.
Persze feketén foglalkozik a cég mással is, de elővigyázatosak. Sose lehet tudni, hogy nem-e valamilyen hatóság küldte a kiscsajt, hogy szimatoljon körbe. Nem hivatalos megbízásokat csak azoktól fogadnak el, akiket a főnök beprotezsált, és megbízhatónak talált.
Én a magam részéről egyelőre nem sokat törődtem a környezetemmel. Jelenleg csak az érdekelt, hogy a kávémat megkapjam, még ha alapvetően jelenleg undorral is töltött el a szaga. Kell a koffein!
- Van egy biztonságtechnikai cég pár utcára innen. Szívesen megadom a címüket, és a telefonszámukat, ha egyeztet velük időpontot, biztos megcsinálják, amit kér. Amennyiben a saját tulajdonában áll az autó. – Tette hozzá egy futó mosollyal, miközben maga elé húzta a cég logójával ellátott jegyzettömböt, meg egy tollat, hogy felírja rá az adatokat.
Kocka, de a jogszabályokkal azért tisztában van. Saját tulajdont kameráztathat be legálisan. Ha nem tudja igazolni, hogy az autó az övé, akkor a másik cég se fogja elvállalni, mert megüthetik miatta a bokájukat.
Egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét, amikor Ms. Kelevra lealkeszozta a főnököt, de megnyugodott, amikor úgy látta, hogy ezt én nem hallottam meg. Amúgy tényleg nem, mert épp az automatával vesződtem, és egyelőre még mindig nem érdekelt a környezetem annyira, hogy a füldugók ellenére is hallgatózzak.
A kávéval a kezemben odacsoszogok a fekete bőrkanapéhoz, majd lehuppanok rá. Kicsit túl jól sikerül a mozdulat, mert a kávé harmada a nyakamba fröccsen.
- Cseszd meg! – Morgok, miközben a kávépacás pólót elhúzom a testemtől, hogy ne égesse a bőrömet, majd a lábaimat felpakolom a lábtartóra. Belekortyolok a kávéba, majd grimaszba rándul borostás képem.
- Rick, van még kockacukrod? Ez a nyomorék gép már megint nem adagolta a kávéhoz… - Szólalok meg, lényegében a társalgásuk kellős közepébe vágva. Csak a fejmozdulatom engedi kikövetkeztetni, hogy végre méltóztattam rájuk emelni a szemüveg takarásából a tekintetem.
- Igen, van. – Válaszolta a srác, majd Alanisra pillantott. Tipikusan abban a helyzetben volt, amikor kétfelé kéne szakadnia, és hezitál, hogy most akkor melyik a fontosabb.
- Most hozod, vagy én kutassak át utána mindent? Még a végén olyan dolog is a kezembe akad, aminek nem kéne… - Dobtam át egyik lábamat a másik fölött. Tudom ám, hogy langyi a gyerek, és homiújságot rejteget a fiókjában.
- Egy pillanat. – Szólt bocsánatkérően Alanisnak, és elsietett az irodájába a kockacukorért.
- Mire ideér vele, ki fog hűlni… - Morogtam az orrom alatt, miközben utána pillantottam.

Re: Alibi Trick Kft. // Vas. Feb. 01, 2015 11:29 pm

Nagyon nagyon okosan bólogatok, mikor Rick előtárja a cég hivatalos tevékenységi körét. Természetesen halvány lilám nincs, hogy mi az a CGI, de ahol filmezés van, ott kamera is van. Ezt magamtól következtettem ki, mert kurva okos vagyok ám! Az időpont meg, hát basszus, nemár.
-Ok! Értem, akkor most jelentkezem be. Mondjuk két perc múlva? - továbbra is mosolygok, bár eléggé fatökűnek tűnik ez a suttyó a pult mögött. Az a fajta, aki csak a monitoron lát mezítelen nőt. Vagy meglesi a nővérét zuhanyzás közben aztán meg rohan a klotyóra amíg élénk az emlék.
-Neszo... nem riasztó kell, hanem kamera!
Hát tényleg kikészülök ettől a kreténtől. Ha biztonságtechnika érdekelne, akkor oda mentem volna, nem? Ha az említett pár utcányira nincs ilyen, akkor elmegyek érte Tokyoig is ha kell. De most nem egy kurva riasztó kell, hanem egy kibaszott kamera! Jobban mondva sok kibaszott kamera. Jó, tudom. Abban igaza van ennek a pöcsköszörűnek, hogy a riasztósok is kameráznak. Azt a fekete-fehér kínai olcsó szarokat beszerelik, amelyeken kockásan, meg csíkosan kivehető valami. Az autótolvajok ellen elég persze, a fakabátok el tudnak rágódni az ilyen vackokon, na nekem nem ez kell! Nekem olyan kell, amin kivehetőek a szereplők. Látni akarom Andrea fenekén a pattanást is. Biztos van neki olyanja. Kell az a felvétel, hogy becsusszanhasson a zsebembe a kislány, jobban mondva, hát... hogy „tagja legyen a rajongói klubbomnak”.
-Naná, hogy saját!
Ez most tényleg viccel velem? Nem mintha többet néznék ki belőle, mint azt, hogy anyuci egyterűjével jár ha ugyan van jogosítványa. Meg persze az sem teljesen világos még, hogy a mai világban ilyen könnyen lepasszolnak egy potenciális ügyfelet. Ugyan első látásra nem levehető, de ez a kibaszott ruha többe került, mint a drága Rick összes kacatja kisgyermekkorától mostanáig együttvéve. Szóval nem nézek ki egy a fűtés miatt betévedt csövesnek. Mégis habozás nélkül átküldene egy konkurenciához? Fene se érti ezt, bár... ha ilyen könnyen lemondanak egy új melóról, biztosan nem dolgoznak olcsón, amely feltételezi, hogy nem is szarul csinálják amit. Szóval itt a helyem és nem hagyom magam ily könnyedén lerázni. Már majdnem bevetném a „csöcs a pultra” trükköt, mikor a bűzlő pasas megint alkot. Te szent ég, képes volt a nyakába önteni a kávét? Bőrön át nem szívódik fel seggfej!
Nem kicsit lep meg kettejük párbeszéde és az még inkább, hogy Ricky-baby ugrik mint egy jól betanított cirkuszi kutya. Ejj, itt valami nem kerek. Vagy tényleg a faterja, akit a kocsmából cibált ki, mert más különben szétverte volna anyuci búráját, vagy... vagy pénze van a cégben és ez a kis görcs tőle kapja a pornóújságra valót.
-Menj csak! ~hülye pöcs~ bököm oda még mindig mosolyogva, bár már nagyon irritál ez a kölyök. Hát akkor támadjuk be a főnök urat, vagy alkesz apucit. Így vagy úgy, de talán ő lesz a kulcsa a kocsim kis átalakításának. Meglehetősen seggriszálva megteszem azt a pár lépést a kanapén heverő flótás felé.
-Khm. Jól van? Egy aspirint esetleg? - meg sem várom a választ, nekilátok ismételten feltúrni a táskám az ajánlott csodaszer után kutatva. Mit lehet tenni, maga vagyok a megtestesült segíteni akarás.

Re: Alibi Trick Kft. // Kedd Feb. 03, 2015 2:53 pm

- Ha most bejelentkezel, akkor jövő hét második felére tudunk neked időpontot szorítani konzultációra. – Válaszolta Rick. Általában a munkával foglalkoznak. Ahhoz, hogy a néző elhiggye, hogy amit lát a vásznon az a valóság, ahhoz minden egyes… sőt minden tizedmásodpercet pontosan meg kell szerkeszteniük, mint valami zenei művet, ahol egy hang ha félremegy, az egész el van szúrva. Amennyire ért ezekhez a dolgokhoz, olyan kevésbé ért az emberekhez és a kommunikációhoz, de nem is azért alkalmazta a főnöke, mert olyan szociális típus lenne, hanem mert igazi agyas, ha a munkájáról van szó.
- Sssajnálom, de erre én most nem érek rá. Ők jók, ha bekamerázásról van szó. – Ahhoz képest, hogy mennyit tejelnek a filmesek, egy kocsi kamerázás filléres bevétel, ezért megengedheti magának, hogy lepasszolja Alanist. Egyébként se jelentenek rájuk nézve konkurenciát. Nem konyítanak ahhoz, amit ők csinálnak.
- Oké. – Vont vállat. Neki elkényeztetett libának tűnik így elsőre a lány, aki nem bírja elviselni, ha valaki nemet mond neki, mivel otthon se mondtak neki soha nemet. Az ilyenek meg túl lusták ahhoz, hogy dolgozni menjenek, így a szülőket fejik le anyagilag. Rick nem szereti az ilyen kis csitriket, és szinte biztosra veszi, hogy apuci vagy anyuci vette azt a kocsit, a buta szőke meg nem tudja, hogy attól mert ő használja, a tulajdoni lapon még a szülők neve szerepelhet, pláne ha kiskorú. A kilónyi vakolat ellenére se tűnik neki 21-nek vagy annál többnek. Az ilyenektől szeret rövid úton megszabadulni, szóval jól is jön neki, hogy Elvis elküldi a kockacukorért. Legalább megszabadul a nyafkától.
A szemüvegemet letolom az orromra, és úgy pillantok ki szemréseimen keresztül a csajra.
- Hm? – Kérdezem, majd szabad kezemmel előbb egyik, majd másik fülemből húzom ki a füldugókat. Attól még hallhattam volna a szavait, hiszen jóval élesebb és kifinomultabb a hallásom, de másnaposságom miatt próbálom tompítani az érzékeimet, amennyire csak tudom, mert jelenleg még a létezés is fáj. Kíváncsi lennék, a többiek hogy fetrengnek a tegnap éjszaka után. A Kistank tuti még mindig a kádban döglik. Ettől a gondolattól felröhögök, ami totál indokolatlannak hat, szóval felmerülhet Barbiban a kérdés, hogy másnapos vagyok-e, vagy alapból kettyós.
- Kösz, ne fáradj. Pár óra, és jól leszek. – Emberként egy ilyen bulit két nap is kevés lenne kiheverni, sőt valszeg most a detoxban fetrengnék, hacsak nem haltam volna bele az alkoholmérgezésbe, mert akkor már egy hűtőben tartósítanának cédulával a lábujjamon. Vérfarkasként gyorsabban regenerálódok, csak ezt a pár órát vészeljem át, aztán rendben leszek.
- Minek akarod bekameráztatni a kocsit? – Kérdezem, elfelejtkezve arról, hogy nincs cukor a kávémban… belekortyolok, és azzal a lendülettel vissza is köpöm. Utálom, ha valami ennyire keserű. Pláne a gépi kávé az, ha nincs benne cukor. Pfujjmár!

Re: Alibi Trick Kft. // Kedd Ápr. 28, 2015 4:07 pm

Re: Alibi Trick Kft. // Vas. Nov. 15, 2015 6:48 pm

Eugéne & Elvis

- …a metálkék szűrővel jobban mutatott. – A bőrszék karfájára könyökölve bámultam a hatalmas vásznat a sötét helyiségben.
George nem fordult felém, de energiái elárulták, hogy a fasza tele van már azzal, hogy itt lihegek a nyakában, miközben Ő a munkáját próbálja végezni. Ellent persze nem mondana, mivel én vagyok a főnök, de eléggé frusztrálja, hogy egy átlagos munkanaphoz képest elég sokat tartózkodok házon belül.
- Igen, erre gondoltam. Ezzel legyen… - Álltam fel, a forgószék pördült néhányat a hirtelen mozdulatra, majd kiléptem a folyosóra, és átsétáltam az irodámba. Mielőtt beléptem volna, a titkárnőm szavai megakasztottak.
- Húsz perc múlva Dr. Fortier-nél kell lenned. Tessék, a cím. – Kihúztam a kezemet a zsebemből, majd odalépve az asztalához, átvettem tőle a kártyát. – Majdnem el is felejtkeztem róla. Kincs vagy, Eva!
- Kerestek a Paramount-tól az árajánlat miatt. Rábólintottak, a jövő héten küldik át a szerződést…

[Dr. Fortier rendelője]

Útközben megálltam a North Pole-nál, mert tegnap este bent hagytam a pult alatt a tárcámat. Még nem nyitottunk ki, így rajtam kívül senki nem volt odalent. Bőrkabátom belső zsebébe csúsztattam, majd visszaülve a volán mögé toltam a fejemre a napszemüveget. Bár a nap nem süt, de nappal megszokásból mindig így vezetek.
Leparkolok a folyó közelében levő irodaház parkolójában, majd a kesztyűtartóba téve a szemüveget, indulok el az épület irányába.
- Üdv. – Tekintetem egyenesen az asztal mögött ülő dekoratív nőre siklott, aki felállva sietett elém mosolyogva.
- Üdvözlöm. Norah vagyok. Ha minden igaz, Ön pedig Mr. Dunway. – Nyújtotta felém a kezét.
Könnyed eleganciával kaptam a felém nyúló ujjak után, majd gyengéd mozdulattal fordítottam a kezén, ajkamhoz emelve kézfejét hintettem rá csókot. Kezet csak férfiakkal fogok, a kézcsók minden nőnek kijár.
- Szólítson csak Elvisnek, kedves Norah. – Egyenesedtem fel, elengedve a kezét.
- Mivel most lesz az első alkalma a doktornál, ezt az adatlapot ki kellene tölteni… -
Mikor az asztala felé fordult, hogy levegye róla az említett adatlapot, enyhén félrebiccentett fejjel bámultam meg a szoknyának feszülő tomport, de mire visszafordult felém, már a Parker tollamat húztam elő a belső zsebemből.
- Köszönöm, kedvesem! – Vettem el a fekete írótáblára csíptetett ívet, majd leültem az egyik fotelba, és magam elé tettem az üvegasztalra a táblát.
Komótosan töltöttem ki az adataimmal a lapot, tudván, hogy ráérek még.

Spoiler:

Mint aki jól végezte dolgát, egyenesedek fel, majd csúsztatom vissza a tollat a helyére. A szoba bár hangszigetelt, de nem esik nehezemre hallgatózni. A bent levő nő a végére ér a munkahelyi problémái ecsetelésének, és a parketta is megnyikordul, ahogy az ajtó felé sétál az orvos kíséretében.
Lassan fordítom az ajtó felé a tekintetemet, s megnézve magamnak a beesett arcú nőt, követem végig pillantásommal, míg Norah ki nem kíséri a folyosóig.
- Bemehet, Mr… Elvis… - A táblát magamhoz fogva sétálok be a sokféle szagot magába szívott világos rendelőbe, ami inkább tűnik tárgyalásra szánt irodának, mint gyógyításra szánt helyiségnek. Vélhetőleg nem véletlenül van így. Drága Elle rendelője is hasonló a támaszponton, csak a kilátás más. Merőben más.
- Dr. Fortier... – Nyújtom a kezemet a pszichiáternek, majd átadom a táblát.
Első pillantásra nem tűnök olyannak, akinek bármi szüksége is lehetne arra, hogy pszichiáterhez járjon. A megjelenésem rendezett, a mozdulataim kiegyensúlyozottságot sugároznak. Egészséges negyvenes, összeszedett alaknak mutatkoztam az asszisztensnő előtt is.
- Örvendek! Elvis Dunway. – Fairbanks nem nagy város. A Dunway nevet pedig ha nem is mindenki, de az elitebb réteg ismeri. Egyrészt a saját érdekeltségeim miatt, másrészt a volt feleségem a bíró.
A Clubom közkedvelt hely a városban a sajátos belső design-nak mindenki a csodájára jár. Ez a felújítás bőven elegendő volt ahhoz, hogy triplázódjon a bevételünk. Az emberek szeretik a különlegességeket. De nem csak az emberek, hanem mi… farkasok is. Akik már évszázadok óta járják a világot, azoknak nagyon nehéz felkelteni a figyelmét.
Évtizedek óta élek már Alaszkában, már akkor is itt éltem, amikor Dr. Fortier még kósza gondolat sem volt a szülei fejében… A munkásságát viszont egy ideje már nyomon követem.
Csodálkoztam is, hogy nem környékezték be az őrzők, de aztán megvilágosodtam, amikor egyik este néhány héttel ezelőtt a nyomába eredtem. Ő nem vett észre, én viszont megtudtam azt, ami érdekelt. Kábé annyi a mágiaérzékenysége, mint egy tarkón csapott pontynak.
A fotelok felé fordulok. Az egyik felől markánsak kúszik az orromba a szaga, míg a másik felől mindenféle szag borzolja fel nyugvó farkasom tarkóján a szőrt. Nem kérdezve, hogy melyikben foglalhatok helyet, ülök le abba, amelyikben Ő szokott ücsörögni, végigsimítva a nyakkendőmön.
Vonásait fürkészem, miközben átfutja az adatlapomat, majd elégedetten emelem bokámat a térdemre, és dőlök hátra, ahogy megérzem energiáinak megváltozó impulzusát, noha az arcára nem ül ki semmi abból, amit magában gondol. – Látom, nem hisz nekem…Miért?

Re: Alibi Trick Kft. // Kedd Nov. 17, 2015 7:45 pm

Hetekkel ezelőtt találta meg a férfi titkárnője, ami keltett némi disszonanciát benne, de semmiképp sem volt feladata vagy joga az ítélkezés, és nem is tette. Habár a magánszáma nem volt nyilvános, nem lepte meg, hogy playboynak nem kellett kezét-lábát törnie ahhoz, hogy megszerezte. Végül is ő maga nem a NASA volt, még akkor is ha kényszeresen figyelt a magánéletének csendben tartására. Érthető okokból valahogy ez beleégett a fejében és szívében mozgó, lélegző rendszerben. Mondhatná, hogy bárki elérhette, hogy időpontot kapjon, de ez nem így van. Habár csak hónapok teltek el a végső átköltözése óta, volt akkora neve a szakmában, hogy hamar beteljen az előjegyzési naptára. Főként a szorongó-traumatikusuk, és a kényszeres-neurotikusok voltak palettán, de igazi csemegének számított egy-egy disszociatív vagy komoly kezelésre szoruló borderes.
Hogy mért vállalta az első találkozót férfival? Csakis a neve és az előélete miatt, ahogy a férfi is csak ezért választotta őt. Letisztázott helyzet, egyszerű keretekkel.
- Üdvözlöm. – volt határozott mindkét oldalról a kézfogás, majd összevonva szemöldökét vette el az adatlapot. Alapvetően hozzá ez nem jutott el. A kliensek alapadatai cseppet sem érdekelték, csak a nyilvántartás miatt volt rá szükség, hogy Norah meg tudja nyitni a kartont, ha esetleg egymás mellett döntenek. Már csúsztatta is volna az asztalra, mikor szeme megakadt az alsó sorra, minek kérdését és válaszát is kézzel pingálták rá. Tekintete átfutva a sorokat ragadt le egy rövid pillanatra a születési dátumon is, majd rezzenéstelenül tolta asztalra a lapot, felpillantva a helyet foglaló férfira.
Nem háborította fel a viselkedése. Látott már ennél extrábbat is, azonban a terápiás kapcsolat megkövetelte a keretek egyértelmű lefektetését, hogy jelen helyzetben kinek hol van a helye. Mozdulata kínáló volt, azonban hanglejtése és higgadtsága egyértelmű.
- Kérem. – mutatott rá a másik fotelra, majd ült le vele szemben a saját helyére. - Az nem fontos, hogy én elhiszem-e vagy sem Mr. Dunway. - fonta össze ujjait végtelen nyugalommal, majd keresztbe tett lábának térdén pihentette meg.
- A fontos az, ha ön így hiszi. - tartotta tekintetét, majd bólintott. - És ha elhiszi, valóban akar-e változást, vagy jó így önnek. Amint látom, teljesen elfunkcionál a mindennapokban, függetlenül attól, hogy hány évesnek, vagy épp minek érzi magát. Így a kérdés az, hogy mi az ami már nem fér bele? Amin változtatni akar...ami már túl nyomasztó? - volt sok éves rutin és tapasztalat a háta mögött, hogy ne menjen bele a játszmába, amit a férfi felkínált. Teljes szívnyugalommal lépte át a lehetőséget, majd állt át várakozóba.

Re: Alibi Trick Kft. // Szer. Nov. 18, 2015 3:56 pm

- Pardon! – Emelkedek fel könnyedén a fotelből, majd átülve a másikba felveszem ismét a korábbi testhelyzetemet.
Nem tördelem az ujjaimat, nem feszengek… nyugodt magabiztossággal hallgatom a doki szavait, s határozottan megingatom a fejemet. – Téved. Nekem fontos, hogy elhiggye. Az az igazság, amit oda leírtam. – Emelem fel kezemet egy pillanatra a fotel karfájáról, az asztalon nyugvó tábla irányába intve.
Testi és szellemi frissességemnek köszönhetően simán letagadhatok akár 330évet is, ha képzelt kort akartam volna feltüntetni, akkor az a hivatalos irataimhoz képest kevesebb lett volna, nem jóval több.
- Azért jöttem, mert sose voltam túlzottan jó apja a gyerekeimnek. Csapni való szülő vagyok. A nevelés nem volt az erősségem az elmúlt századok során. Szerettem, és szeretem őket a magam módján… de a felelősséget mindig is szerettem az anyjukra hárítani, én pedig csak a szórakozás részét kivenni a dologból. – Sok tekintetben önző pöcs vagyok, de ezzel a gyengeségemmel tisztában vagyok. – Amikor úgy éreztem, hogy tovább kell állnom, megtettem. Ez főként azokra a századokra volt jellemző, amikor az első fenevad élt bennem. Nyughatatlan volt, a kalandvágy hajtotta előre. – Emelem meg ismét a kezemet, magam elé intve kezeimmel, mintha nyomatékosítani akarnám szavaimat.
- A mostaninak nyugodtabb a természete, az emberi oldalamra nem hat ki olyan mértékben, mint az előző… de már emberként is eléggé kicsapongó életet éltem, amit nem vetkőztem le teljesen. – Simítok végig simára borotvált államon, majd most először szegezem nyíltan tekintetem az előttem ülő doktor hideg kék tekintetébe. Van valami egészen zavarba ejtő a tekintetemben, mintha veséig hatolna… mintha pontosan tudnám mi jár a fejében, mintha pupilláim mögül plusz szempár fürkészné minden apró rezdülését. Annak ellenére, hogy nem mutatok fenyegetést, az az érzése támadhat, hogy jóval több van itt a háttérben, mint amennyit a felszínen engedek láttatni.
- Azért jöttem, hogy megadjam annak az esélyét, hogy lebeszéljen arról, ne tegyek valakit olyanná, amilyen én vagyok. Az első olyan alkalommal, amikor megpróbálkoztam hasonlóval, nem végződött jól. A mostani kiválasztottam remekül idomulna mindazon képességekhez, amiknek én birtokában vagyok, ezért is túl nagy a kísértés. Elég nagy ahhoz, hogy már el is szántam magam arra, hogy nyíltan felkeressem ezzel, szemtől szembe… - Bár nem mondok konkrétumot, de az az érzése támadhat, hogy róla van szó.

Re: Alibi Trick Kft. // Vas. Nov. 22, 2015 2:47 pm

Némán, rezdületlenül hallgatta az egymásba fűződő szavakat, és esze ágában sem volt beleszólni addig, míg a másik egyértelműen nem zárta le gondolatmenetét. Csupán gondolatai rendeződtek a megfelelő helyre, mint mikor egy jó krupié osztja le a lapokat. Az ember aki előtte volt, súlyos állapotban volt. Hogy ön vagy közveszélyesnek számított-e? Túl korai lett volna megállapítani, azonban a téveszme, ami teljesen behálózta az elméjét, már oly mértékben tűnt elhatalmasodottnak, hogy nem nagyon volt helye a társadalom nyitottabb oldalán. Bár az sem lepte volna meg, ha a gazdag fenegyerek már nem tudva mit kezdeni magával, csupán unaloműzésként jött volna el hozzá, a saját szórakoztatására. Hogy mit látott a tekintetét fogó szemekbe? Semmiképp sem a mélyen megbújó vadat, ki figyeli őt, legalábbis nem ilyen megfogalmazásban. Az őrületet látta, azt, hogy a másik valóban elhiszi mindazt, amit hinni akar, és ezt képes kivetíteni is. Az emberi elme csodákra képes. Hogy fenyegető érzést hozott-e magával a férfi? Hogy szavait magára vette-e, bármit is jelentsen? Nem. Régi motoros volt ahhoz, hogy az őrület megrémissze. Sok éve a gyakorlatokat, majd az első éveket börtönpszichológusként töltött, így nem nagyon tudott újat mutatni egy önmagát végtelen erőssé és bármit megtehető Istenné magasztaló öntudat. Ez a nyugalom és rezignáltság, ez az önmaga teste és elméje feletti kontroll tökéletesen megmutatkozott abban, ahogy a végtelen higgadtsággal tette fel a kérdést, mibe egyértelműen bele kellett kapaszkodnia.
- Olyanná, mint Ön? Mit ért ez alatt? - tartotta tekintetét a férfinak, és eszébe sem jutott valamiféle zavar, amitől ezt ne bírná megtenni.

Re: Alibi Trick Kft. // Vas. Nov. 22, 2015 5:47 pm

Hosszúnak tűnő másodpercig fürkésztem látszólagosan a vonásait, valójában az érzelemhullámokat, amik körülötte, benne kavarogtak, mielőtt válaszoltam volna a kérdésére.
- Vérfarkas. – Válaszoltam egyetlen szóban, ami nem kívánt túlmagyarázást. Az arcom rezzenéstelen maradt, nem ült ki rá semmilyen érzelem, ami esetleg arról árulkodhatott volna, hogy csak szórakozok. Épp olyan természetességgel ejtettem mi ezt a szót, mintha azt mondtam volna, hogy asztal.
- Nem csak ez a város, de az egész világ tele van velünk, csak kellően meghúzzuk magunkat ahhoz, hogyha nem akarjuk, hogy tudjanak rólunk, akkor nem tudnak. – Az tudja, akinek tudnia kell. Erre „tartjuk” az őrzőket. Takarítják a mocskunkat… meg persze közbe is avatkoznak, ha kell, de ez most lényegtelen.
- Gondolt már arra, hogy minden mítosz kiindult valahonnan? Arra, hogy mindennek van valóság alapja? Ahogy elindul egy pletyka… ami szájról szájra terjedve formálódik. Elvesznek, és hozzátesznek, s mire a sokadik emberhez elér, már csak alapjaiban marad meg az igazság, de rengeteg ferdítéssel eltorzul. Legendák keringnek rólunk, számtalan írót és filmest ihletett meg a fajtánk, de vajon hányan gondolnak bele komolyabban, hogy mi valóban létezünk-e?
A Földről is sokáig azt állították, hogy lapos… s bolondnak nézték Galileit, amikor azt állította, hogy gömbölyű… sőt, az inkvizíció kényszerítésére vissza is vonta ezt a kijelentését, holott alá tudta támasztani. Persze mi tudjuk, hogy igaza volt. Miért ne lehetne igaz az is, amit én most kijelentettem? – Nézek kérdőn a pszichiáter szemébe.
- Azért, mert ellentmond az ésszerűségnek? Mi az, ami egyáltalán ésszerű? – Emeltem fel egy pillanatra a kezeimet, majd kérdőn széttátva ismét leengedtem őket nyugalmi helyzetbe.

Re: Alibi Trick Kft. // Vas. Nov. 22, 2015 7:47 pm

Mágussal, az Ufók követével, a saját anyja reinkarnációjával, és egyszer még egy olajfúró torony sértődött és kihasznált lelkével is ült szemben, de a vérfarkas akármilyen sablonosnak is hatott, legalább új volt. Habár egy sör mellett lett volna replikája a dologra, szakmai környezetben rezzenéstelenül tűrte a kijelentést.
- Mr. Dunway. Más körülmények között szívesen belemennék egy mitológiai majd jó eséllyel teológiai vitába átcsapó beszélgetésbe, azonban jelenleg nem az a cél, hogy választ adjunk mindarra, mi a nálunk okosabb embereknek sem sikerült. – emelte kissé kezét, majd fektette is vissza hosszú ujjait a karfára.
- Minden mentális téveszme ellentmond annak, mit ésszerűen nevez a társadalom. Ezért van munkám. – enged meg egy röpke mosolyt, mi inkább az ajkának egy hűvös rándulása csupán.
- Kérem, meséljen az állapotáról. Arról, hogyan viszonyul hozzá, milyen érzéseket kelt Önben a helyzete? Mesélje el átlagos napját…miben befolyásolja, mit vesz el vagy ad hozzá a mindennapjaihoz ez a tény, hogy Ön egy alakváltó. – beszélt oly természetesen, hogy ha az egészet kihelyezték volna a rendelőből egy sörözőbe, már nem csak a férfit nézték volna teljesen és használhatatlanul bolondnak.

Re: Alibi Trick Kft. // Vas. Nov. 22, 2015 8:28 pm

- Igen, igaza van… kivéve abban, hogy ez nem mentális téveszme. – Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg minden betege ezzel érvvel, mégse érdekel túlzottan egyelőre, hogy egynek gondol a mentálisan beteg emberek közül. Egyelőre megfelel nekem ez a szerep. Egy olyan szituációba helyeztem most magam, amire még soha nem volt példa hosszú létem alatt, és be kell vallanom: nagyon élvezem.
Könnyen leránthatnám a leplet az igazságról. Pillanatok alatt megmutathatnám neki, hogy nem őrült vagyok, hanem az, aminek mondom magam, de az túlságosan egyszerű út lenne, engem pedig valóban érdekel, hogy mit tudok kihozni ebből az egészből. Egyelőre nem érzem magam eltántorítottnak a beharapását illetően, sőt!
Futó mosoly szeli át az arcomat, ahogy megdörzsölöm az államat, mielőtt válaszolnék.
- A látszat fenntartása fontos, ezért van egy lakás a nevemen a belvárosban. Minden reggel az első utam oda vezet, hogy mire felkelnek a szomszédok, lássanak kilépni onnan.
Általában az első utam az Alibi Trickhez vezet. Az ottani titkárnőm intézi a reggelimet, ami általában szénhidrátban és fehérjében dús. A madáreleség nem férfinek, s nem is vérfarkasnak való étel. Nem időzök bent sokat, az alkalmazottak tudják a dolgukat.
Fort Wainwright-ba kilenc óra környékén szoktam beérni. A támaszpont biztonságának koordinálásáért felelek. Ezek katonai titkok, többet nem mondhatok róla, nem tartozik a civil szférára.
Öt óra körül szoktam eljönni a támaszpontról, vissza a városba. Nem minden este, de általában a North Pole-ban szoktam eltölteni néhány órát. Vagy a vendégek között, vagy az ottani irodámban. Apropo. Járt már a klubomban? – Nyúlok be a kabátom zsebébe, majd kihúzom onnan bőrtárcámat, és kivéve belőle egy névjegykártyát, fordítom meg, majd a tollamért nyúlva ráfirkantom az aláírásomat és az „ingyen fogasztás”-t az amúgy minőségi… láthatóan nem olcsó bagóért készítetett lapra, aztán előre dőlve átnyújtom a dokinak.
- Valamikor nézzen le… akár a jázmin parfüm tulajdonosával is… vagyis… hm… van benne némi pézsmás és tubarózsás beütés is. – Biccentem félre a fejemet.
- Nem olcsó kemikália, ha a bőre ennyire beitta, vagy komoly a dolog maguk között, és nem csak a múlt éjszaka nyomait nem sikerült lemosnia magáról a tusfürdőjével. Bizonyára csinos a hölgy. – Bólintottam természetességgel, majd visszakanyarodtam az eredeti kérdés megválaszolásához.
- Este hazamegyek, a valódi otthonomba. Van egy macskám. Még a volt asszonytól, meg a kölyköktől kaptam évekkel ezelőtt. Ki akartam tekerni a nyakát a kis vakarcsnak, amikor először megláttam, nem rajongtam túlzottan a dögért, de aztán előbb a gyerekek miatt nem öltem meg, később pedig azért nem, mert benyalta magát. Ellátom, aztán kimegyek az erdőbe szétnézni, hogy nincs-e idegen kóbor vérfarkas a környéken. Így, hogy majdnem minden este megfuttatom a vadamat, és hagyom vadászni, elég nyugis az emberek között. Ha meg ő nem feszült, én se vagyok az. Mindketten jól járunk.
Az elődje nem volt ennyire kezelhető természet, de a második világháborút követően megszabadítottak tőle. Nem is érdekli, hogy lett belőlem az, ami vagyok?

Re: Alibi Trick Kft. // Vas. Nov. 22, 2015 10:07 pm

Néma figyelemmel hallgatta a férfit, és csupán a magánéletének feszegetése nyomán rezdült meg tekintete. Nem csak azért, mert nem tartozott a tárgyhoz, vagy mert kínosan ügyelt a diszkrécióra, hanem azért is, mert ezt az éjszakát pont nem töltötte a jázminos lánnyal. Annak az esélye, hogy az illatát a bőrén vagy a ruháján viselje, szinte semmi nem volt, ami egyet jelentett azzal, hogy a férfi kicsit többet érdeklődött utána, mint a munkássága. A névjegyre csak rápillantott, majd egy biccentéssel nyugtázva hagyta az asztalon. Nem vegyült a betegeivel, nem lógott velük a találkozások közt. A szerepeket nem keveredhetnek, mert tönkremegy a munka. Továbblendülve a barátnőjére tett megjegyzésen nyugodtak meg újra vonásai. Ráér majd még a részleteken agyalni.
A férfi kérdésére nemlegesen intett fejével.
- Gondolom megharapták. – léptette is az evidenciát tovább. – Sokkal jobban érdekel az, hogy miért harapták meg? Mit gondol, mért választották épp önt? Mi az a tulajdonság, ami különlegessé tette annak a számára, ki ilyen hatalmat, vagy átkot tett a vállára. – volt fontos a szóhasználat abban is, hogy kiderüljön, a férfi szemében jelen állapota átok vagy áldás?

Re: Alibi Trick Kft. // Vas. Nov. 22, 2015 11:13 pm

Nem mutattam ki elégedettségemet, amit a szavaim váltottak ki. Elegánsan ágyaztam be a napom történéseinek köntösébe a kételyt, amit keltettem benne azzal, hogy szóba hoztam a barátnőjét. Hogy honnan tudok róla? Természetesen érzem rajta a szagát is, kifinomult szaglásomnak köszönhetően, de nem vagyok amatőr se, már csak a koromból kifolyólag sem. Rendesen utána jártam mindennek, a dokival kapcsolatban. Valószínűleg már most sokkal többet tudok az életéről, mint a szép karriert megélt ex-sportoló, akit ha felkarolna egy zsizsik közülünk, néhány évtized múlva visszatérhetne a karrierjéhez. De elég lenne talán az is, ha a bátyja vagy a főnöke elhívná őrzőnek. Ez nem az én dolgom. Ha beharapom a dokit, a lánynak – amennyiben az ember marad – úgyis kénytelen lesz búcsút inteni… ahogy a családjának is. A farkaslétnek nem csak előnyei, árnyoldalai is vannak.
- Első alkalommal nem tudom miért történt. 1676 tavaszát írtuk. Huszonhat éves fiatal férfi voltam, apám kedvence. Azóta sokat változott a világ, de valahol a mai Elzász területén voltunk épp, az öcsém nősült. A lakodalomban én félrevonultam a menyasszony húgával… tudja… - Sokatmondó vigyor ült ki az arcomra, de nem mentem bele a részletekbe.
- Elég sokat ittam aznap este is, és elkóboroltam a környéken. Minden gyorsan történt… mikor ismét tudtam magamról, egy teljesen más helyen, idegenek között, összezavarodva tértem magamhoz. Már nem Elzászban voltam, hanem Freiburg közelében. Soha nem ismerhettem meg az első teremtőmet, nem tudtam meg, miért választott ki, mert mire magamhoz tértem, megölték. A freiburgi falka második legfontosabb tagja volt, mint Béta… s egyedüli zsizsikje a falkának, ami elég nagy veszteséget jelentett. Tudja… több vérvonal létezik… a zsizsikek pedig páratlanul ügyesek… vagyis… ő mégse volt az eléggé, ha meghalt. – Ironizálok kissé, de mindemellett a tisztelet megvan bennem, mégis ő emelt egy magasabb létsíkra, még ha soha nem is kérdezhettem meg tőle, hogy miért választott ki.
- Szükségük volt egy zsizsikre, ezért lényegében a falka nevelt fel, és tanított ki a vérfarkaslét fortélyaira. A családomat soha többé nem láthattam, minden kapcsolatot meg kellett szakítanom velük… túl nagy veszélynek tettem volna ki őket. – S ezzel el is árulom létünk egyik nagy árnyoldalát.
- 265 éven át osztoztunk testünkön azzal a farkasommal, míg meg nem ismertem a második világháborúban az átharapómat. Tudja… ha van egy vérfarkas, akinek a farkasa idősebb, mint mondjuk az öné… vagy még él a beharapója, és kettejük farkasának össz-életkoránál idősebb, akkor képes átharapni a saját vérvonalába. Lényegében elpusztítja… ledominálja a régi farkast, és egy teljesen új farkas költözik önbe. – Próbáltam elmagyarázni, hogy is zajlik ez a folyamat.
- Ezzel az új farkasommal 74 éve vagyok együtt. Lengyel katonaként Egyiptomban harcoltam egy odavezényelt század katonájaként. A százados és én maradtunk meg az ottani harcok legvégére. Tudja… annak idején az első világháborúból dezertáltam Verdun-t követően, ezért már csak magam miatt is megfogadtam, hogy bármi is lesz, a másodikat végigharcolom. Ezt a szívósságot és kitartást értékelte bennem a százados, aki tudtam rólam már addigra, hogy milyen körülmények között váltam vérfarkassá, és úgy döntött, hogy átharap a saját vérvonalába. Látta bennem a potenciált, és a lehetőségeket… nem akart vergődni hagyni a miértekben. Nem sűrűn fordul elő, hogy valaki közülünk választási lehetőséget ad. Ha valakit érdemesnek tartunk rá, azt beharapjuk. Ez nem kívánságműsor.
Engem Ő tartott, és tart is a mai napig annyira, hogy a beleegyezésemmel tette csak meg.
A régi farkasommal együtt elveszítettem azt az ügyességet, ami részem volt bő két és fél évszázadig, de helyette kaptam egy olyan éles érzékekkel megáldott új farkast, aki mellett nem kell nagyon ügyeskednem.
Nem. Átokként soha nem tekintettem arra, amivé váltam. Ez egy olyan hatalom, amit kétséges, hogy első ízben valóban kiérdemeltem-e… másod ízben viszont kiérdemelten tudhatok magaménak. - Vontam le a konzekvenciát, ami igazából több volt annál, hiszen tudom, hogy tényleg kiérdemeltem.
- Képes lenne lemondani mindenről és mindenkiről akit szeret, és aki magát szereti azért, hogy évszázadokat leélve fizikális és szellemi léte csúcsán megtapasztalja a valós világot, amit csak a kiváltságosak ismerhetnek? - Csak informatív jelleggel érdekel a válasza, a végső döntésem meghozatalában nem fog majd szerepet játszani az, hogy most miként reagál erre.

Re: Alibi Trick Kft. // Hétf. Nov. 23, 2015 7:08 pm

A történet elég kerek volt ahhoz, hogy egyértelművé tegye a teljes téveszmét. Olyan kemény valóságérzékelési problémákkal küzdött a férfi, minek megállapításához nem volt szükség Rorschach tesztre. A bekonfrontálódó kérdésére kapásból kényszerzubbonyt javasolt volna szíve mélyén. Azok a fazonok kérdeztek ilyet terápián, kik a gumiszobában turkáltak a bőrük alatt, férgeket keresve az érhálójukban. Azonban bármit is szokott meg a férfi a külvilágtól, vagy bármit is hitt, ez az a hely volt, ahogy Eugéne kérdezett.
- Miből gondolja azt, hogy Ön látja a valóságot? És miért fontos az, hogy én hogyan gondolkodom a saját létezésemről? – tette fel a kérdés, nem menve bele a játékba. Ez a beszélgetés nem az ő gondolatairól vagy érzéseiről kellett, hogy szóljon. Csak olyan kérdésre kaphatott választ a másik, mi egyértelműen róla és az állapotáról szólt.
- A terápia lényege a változás elérése. Ön látszólag funkcionál, és jól is érzi magát jelen helyzetében. Mi az amin változtatni akar? - támasztotta össze ujjait sötétkék szövetnadrágja tetején, tekintetével a farkast fürkészve várakozón.

Re: Alibi Trick Kft. // Hétf. Nov. 23, 2015 8:05 pm

- Nem gondolom. - Dőlök előre enyhén, térdemre fektetett lábam szárára támaszkodva kezeimmel.
- Tudom, hogy így van. Az a valóság, amiben én élek... nem az, amiben Ön, vagy a többi hétköznapi ember. - Pillantottam komoly tekintettel a szemeibe. Véresen komolyan gondoltam minden egyes kiejtett szót, ez egyértelműen látszott rajtam.
- De... - Mosolyodok el. - ...ezek olyan dolgok, amiket rezzenéstelen arccal letagadnék, amennyiben bármilyen olyan lépést tervezne eszközölni, ami túlmutat ezen szoba falain kívülre. - Utalok arra egyértelműen, hogy ő az egyetlen, akinek ezekről beszélek.
- Erre a kérdésére válaszoltam már, amikor beszélgetni kezdtünk. Azért vagyok itt, hogy esélyt adjak arra, hogy lebeszéljen arról, hogy valakit olyanná tegyek, amilyen én is vagyok. Ön az egyetlen, aki képes lehet erre.
Mint mondtam, csapni való apa voltam mindig is. A nevelés nem az erősségem. Ha sikerül ettől eltántorítania, akkor eléri azt, amiért ide jöttem. Már ha elvállal persze... - Emelkedett meg kérdőn szemöldököm.

Re: Alibi Trick Kft. // Szomb. Nov. 28, 2015 12:17 pm

Valóban minden bolond így vélekedik. Az a valóság, amit ő lát, és mindenki vak körötte. Ez az alapfelállás, minden innen indul ki és ide fut be. A férfi szavaira nemet int.
- A kérdés nem az volt, mért van itt. A kérdés az volt, min kíván változtatni, és hogy valóban kíván-e, vagy csak a morális megingását próbálja önigazolással elhallgattatni általam? - vonta fel szemöldökét.
- Amennyiben Ön az, akinek mondja magát, kétlem hogy ne hozta volna már meg a döntését egy ideje. Így beszéljünk erről. Mi az, amiért valamely irányba meg akarja ezt változtatni? Mi az, ami visszatartja? Morális kételyei vannak? Esetleg önmagában kételkedik? – szívta be mélyen a levegőt, mintha csak a koncentrációt kereste volna meg önmagában.
- Mi alapján választ egy magafajta? Mi az ami felkelti a figyelmét? Mi az a tulajdonság, ami miatt valakit érdemesnek lát arra, hogy az ön által valóságnak vélt valóságot lássa? – fonódtak össze ujjai türelmesen.

Re: Alibi Trick Kft. // Szomb. Nov. 28, 2015 10:50 pm

- Sokfélék vagyunk. – Mozgatom meg szórakozottan a bőrcipőbe zárt lábamat, majd tenyeremmel a lábszáramra támaszkodva pillantok végig rajta, mintha így találnám meg a kérdésre legmegfelelőbb válaszokat. Valójában finom lassúsággal eresztem le metafizikai pajzsomat, mi eddig alig engedett valamennyit szabadjára energiáimból. Fekete fenevadam méltóságteljesen emelkedik meg eddigi pihenéséből, s energiái láthatatlan lökéssel szabadulnak ki belőlem. Az energiák vibráló feszültséggel töltik meg a teret, s ahogy eléri a szemközt ülő embert, kézfején a szőrpihék úgy rendeződnek csatasorba, mintha fésülködés után feltöltődött volna egy kis elektromossággal. Teste reagál arra, amit ő képtelen felfogni a mágiára való érzéketlensége okán.
- Vannak olyanok, akik válogatás nélkül teremtenek hozzánk hasonlót. Ők nem tudatos teremtők, csak hirtelen döntenek egy adott szituációban. Haldoklónak adva utolsó esélyt erre… birtoklási vágyból… bosszúból… - Hozok fel néhány példát a teljesség igénye nélkül. Úgy gondolom, hogy az eredeti teremtőm is ebbe a csoportba tartozhatott.
- Aztán vannak a tudatos teremtők, akik nyitott szemmel járják a világot, és csak azt emelik erre a létformára, akit érdemesnek éreznek rá. Az emberek többsége csak létezik, de nem él… nem hagy maradandó nyomot a világban… s bármennyire is hisznek abban, hogy haláluk után a szeretteikben tovább élnek, egy idő után már nem lesz senki, aki emlékezhetne rájuk. A tudatos teremtő azok közül az emberek közül szemezget, akik nyomot hagynak… akikben van valami plusz… ha úgy tetszik: tehetség. – Emelem kezemet, gesztikulálva adva hangsúlyt szavaim fontosságának.
- Ez a tehetség megmutatkozhat fizikai, vagy mentális síkon. Egy tudatos teremtő megfigyeli, és kifürkészi a kiszemeltjét, mielőtt cselekedne… mert a tehetség önmagában van, hogy nem elég. A mi létünk se való minden olyan embernek, aki képes nyomot hagyni a világban. – Ha elég lenne, jóval többen lennénk.
És itt akkor el is jutok oda, hogy visszakanyarodjak egy kérdés megválaszolására, aminek az alapjait az iménti monológomban felépítettem.
- Hogy kívánok-e változtatni, az már nem tőlem függ. Meghoztam azt a döntést, hogy akit kiszemeltem, a közelébe férkőzök… megpróbálom megismerni… kipuhatolni azokat a dolgokat, amiket csak személyes személyesen, szemtől szemben lehetséges. Két ösvény létezik innentől. Az egyik, hogy olyanná teszem… amilyen én vagyok… a másik pedig, hogy elfelejt mindent, és éli tovább rövidke… emberi életét. – Emeltem fel kezeimet, a mérleg két oldalát megformálva velük.
Kezeimet hanyagul visszaejtem az ölembe, majd mintha le akarnám rázni komolyságom súlyát vállaimról, vonom meg őket. – Az Ő érdekében remélem, hogy sikerül eltántorítania… mert mint már említettem, csapnivaló apafigura vagyok.

Re: Alibi Trick Kft. // Vas. Nov. 29, 2015 5:11 pm

Ahogy a férfi szavait fűzte, tekintete egy pillanatra a termosztát kijelzője felé pillantott. Egyértelműen valami gond lehetett a fűtésrendszerrel. A teste jelezve a kellemetlen hőmérsékletet borzongott végig, de nem foglalkozott az érzéssel. Magában nyugtázta, hogy Norahnak fel kell hívni a gondnokságot, hogy járjanak utána a hibának, lehetőleg minél előbb.
Hosszan hallgatva a magyarázatot emelte meg kissé kezét a végén.
- Értem. – nyugtázott. – Felmerült már önben a kérdés, hogy ha csapnivaló apafigurának tartja magát, mért akar mégis utódot? Mi hajtja afelé, hogy megtegye? Ez csupán a hatalomról szól? Hogy megteheti, ezért él vele, vagy valamiféle kielégülést okoz? Miért akarja bárkinek is átadni a világlátását, ha úgy érzi, hogy kalauzolni képtelen? – pillantott órájára diszkréten, mi lassan elérte a megbeszélt idő végét, és egyben jelezte a következő kliens érkezését.

Re: Alibi Trick Kft. // Kedd Dec. 01, 2015 10:17 pm

- Ez már akkor is felmerült bennem, mikor az első gyerekem megszületett. Az elsőt több is követte, annak ellenére, hogy tudtam… nagy valószínűség szerint pár év után lelépek. Az apám ugyanolyan csapodár volt, mint én. Volt kitől örökölnöm. Ő annyival volt jobb nálam, hogy a hűtlensége ellenére is végig kitartott anyám és az öcsém mellett… meg persze mellettem is, amíg ott voltam. – Simítottam végig az államon.
- De ez más. Itt most nem biológiai kölyökről lenne szó. Legalábbis nem hozzám, hanem a bennem élő vadhoz kötődne vérileg. Bennük is ugyanúgy megvan a természetes vágy arra, hogy utódokat adjanak a jövő nemzedékének. Talán ő jobban csinálná, mint én… csupán csak az a bökkenő, hogy ez az egy test áll mindkettőnk rendelkezésére… s amikor én… önmagam vagyok, aggályos, hogy mennyire lenne affinitásom a kölyökpesztrához hosszútávon. – Emelem le lábamat a térdemről, majd megigazítva nyakkendőmet, állok fel a fotelből.
- Ha minden igaz, lejárt az időm. Nos doki… ha elvállal, akkor szólok a titkárnőmnek, hogy egyeztessen időpontot az asszisztensével. – Nyújtok neki kezet.
Ahogy megérintem, farkasom energiái erőteljesen csapódnak jobb lapockájába, felszaladva vállán egészen ujja hegyéig, visszabújva bőröm alá csont és húsbörtönébe. Olyan csípős, zsibbadó érzést váltok ki ezzel a pszichiáternél, hogy vélhetőleg elrántja tőle a kezét. Ha nem is a fájdalom miatt, a meglepetés ereje és a reflexek valószínűleg erre sarkallják.
- Elnézést, bizonyára feltöltődtem… - Mosolygok rá, lerázva a kezemet, mintha engem is megcsípett volna az érintés, és kisültem volna.
- Ne szalassza el… érdemes betérni. És ne aggódjon… nem vagyok bent folyton. Nem kell keverednie a magánéletében a pácienseivel. – Pillantok a kártyára, amit az asztalon hagyott, aztán kifelé menet felkapom a fekete táblát.
Odakint egy könnyed mozdulattal lehúzva róla gyűröm össze, és vágom a kabátom zsebébe.
- Norah drága. – Álltam meg az asszisztensnő asztalánál. – Kérhetnék egy másik ívet? Sajnos elrontottam.
- Természetesen Mr….. Elvis. – Vett elő egy kitöltetlen adatlapot, majd átnyújtotta.
- Hálásan köszönöm. – Villantottam rá szívdöglesztő vigyoromat, majd újratöltöttem az ívet, s természetesen az emberi világ számára ismert személyes adataimmal töltöttem fel.
Visszaadtam Norah-nak, aki az ajtóig kísért, én pedig kézcsókkal, és a viszontlátás reményében búcsúztam el tőle.

Re: Alibi Trick Kft. // Szomb. Ápr. 09, 2016 4:41 pm