A mi kis családunk feje, akit tiszta szívemből szeretek, és aki mindig odafigyelt ránk, bármennyire szakadt vállaira rengeteg munkája. Apa volt az, aki megtanított cipőt kötni, aki ott volt velem akkor is, amikor Ryan bátyám a focilabdával kirúgta véletlenül az egyik tejfogamat. Kérve se kaphattam volna jobb apát, mint Ő! Hihetetlenül gyerekszerető, mindenkihez csak jó szava van. Ha megfedd, annak komoly oka van, mert nem az a típus, aki beleszólna mások életébe, mert épp nincs jobb szórakozása. Vidám természetű, a kollégák és a betegei is nagyon szeretik általában. Az idő felette is repül, hiszen már 58 éves, és elkezdett őszülni, ráncosodni. A Fairbanks-i kórházban dolgozik aneszteziológusként. Minden betegével személyes kapcsolatba kerül, hiszen műtétek előtt elbeszélget velük. Három éve büszke nagypapa, az élete boldog, kerek és teljes.
Paula Summer Lance - anya -
Elég muris, de a szüleim annak idején egy esküvőn jöttek össze, anya ugyanis házasságkötőnőként dolgozik, mióta csak kijárta a gimnáziumot Juneau-ban. Csomószor hallottam ezt a történetet, ismerem, mint a tenyeremet. Apa hivatalos volt az egyik barátja esküvőjére, de abban a pillanatban, ahogy anya a színre lépett, másra már nem is tudott figyelni, pedig nem csakhogy hivatalos volt arra az esküvőre, hanem ő volt a vőlegény tanúja. Elhívta anyut randira, a többi pedig adta magát. Számomra mintaanya. Én is olyan anya szeretnék majd lenni, amilyen Ő! Persze így visszagondolva egy kicsit úgy érzem, hogy túlságosan el lettem kényeztetve, de nem lehet a szemére vetni ezt sem… pláne egy anyának nem, akibe bele van kódolva, hogy szeresse a gyerekeit. Ahhoz képest, hogy 55 éves, szerintem simán letagadhatna tíz évet, nagyon jól tartja magát. De hát muszáj is neki, hiszen itt Fairbanksben is házasságkötőnő, akinek mindig csinosnak kell lennie, hiszen az esküvői fotókon őt is megörökítik az ifjú párral egyetemben.
Michael Lance - bátyám -
Jajj bátyó! Te soha nem fogsz se felnőni, se megkomolyodni. Anya persze bízik benne, hogy így 33 évesen lassan már te is meg fogsz állapodni valaki mellett, de senki se ismer úgy, mint én. Én meg tudom, hogy valószínűleg ez soha nem fog bekövetkezni, mert túlságosan szeretsz szabad lenni. Bár én vagyok a legkisebb, néha tényleg úgy érzem, hogy gyerekesebb nálam! Még otthon él a családi házban, de már dolgozik. Idegenforgalmi menedzserként diplomázott, saját utazási irodája van Fairbanksben. Elég nagy dumás, simán lyukat beszél mások hasába… például ő volt az, aki rábeszélte a volt osztálytársát, hogy üljön nekem modellt az egyik vizsgámon. A családi eseményeken viszont mindig ott van, egyet se hagyna ki, mert bármennyire is sokszínűek vagyunk jellembelien, azért mégis egy család vagyunk, és szeret a társaságunkban időzni, meg természetesen ő is imádja a keresztlányát, nem csak én!
Dr. Ryan Lance - bátyám -
Gyerekkorunk óta mindig az orvosi pályára készült. Apa a példaképe, rendszeresen járt be hozzá a kórházba kíváncsiskodni. Nagyon jól tanult, sőt… ő volt az osztálya legjobb tanulója. Ha komoly tanácsra van szükségem, a szüleim mellett ő az, akihez szívesen fordulni merek, mert tudom, hogy nagyon megfontolt. Elég kiszámítható életet él. Amikor bekerült az egyetemre, tudtuk, hogy el fogja végezni. Belőle is aneszteziológus lett, de az Anchorage-i kórházban kapott munkát, ezért hat évvel ezelőtt átköltözött oda. Ha teheti, hazalátogat, és az ünnepeket is velünk tölti. Idén töltötte be a 35. életévét. Négy éve megnősült, rá egy évre született meg Yvette, az én (és Michael) gyönyörűséges keresztlányom! Mivel én könnyebben szabadulok el a munkából, ezért általában én vagyok az, aki meglátogatom őket, így havonta egyszer biztos, hogy megfordulok Anchorage-ban is.
Sabine Armstrong Lance - sógornöm -
Anchorage-ban találkoztak először Ryan bátyámmal. Sabine is az egészségügyben dolgozik, csak mentőápolóként. Az ő kapcsolatuk nem indult olyan romantikusan, mint anyáé és apáé, hiszen az első jó fél évben kifejezetten nagyon rossz volt a munkatársi viszonyuk. Sabine eléggé heves vérmérsékletű, ellenben Ryan-el, és többször is összeszólalkoztak egymással. Szokták mondani, hogy a gyűlöletet és a szeretetet egy hajszál választja csak el egymástól, én úgy gondolom, az ő esetükben is ez történt. Valahogy egymásba gabalyodtak, és azóta is elválaszthatatlanok. Most már négy éve a sógornőm, és neki köszönhetem a csodaszép keresztlányomat, Ryan mellett, persze… Az én kapcsolatom vele szerintem jó, legalábbis még nem volt nézeteltérésünk. Mindig szívesen fogad, ha látogatóba megyek hozzájuk, és hagyja, hogy elkényeztessem Yvette-t is. Egyelőre még otthon van vele, de lassan szeretne visszatérni dolgozni, hiszen elég fiatal még, 29 éves, és már hiányzik neki a munkája is…
Yvette Lance - keresztlányom -
Létezhet nagyobb csoda a világon, mint egy gyermek születése? Nem hiszem! Mindig is szerettem a gyerekeket, de amióta Yvette megszületett, biztos vagyok benne, hogy egyszer majd én is szeretnék saját gyerekeket. Igazi tünemény! Még csak 3 éves, de rendkívül értelmes. Az én bátyámnak nem is születhetne buta gyereke. Egyszerűen benne van a génjeiben, hogy csak okos lehet! Én sokkal gyakrabban látogatom meg, mint Michael, ezért jobban is kötődik hozzám, mint a keresztapjához. Szívesen viszem el játszóházba, vagy bábelőadásra ha Anchorage-ban vagyok, és nagyon bátor kislány, mert nem fél a szülei nélkül sem velem lenni. Persze mindig csinálok neki valamilyen frizurát… vagy összefonom a haját, vagy feltűzöm vidám, színes csatokkal, hiszen ő is igazi nő még akkor is, ha alig áll ki a földből! Az ünnepek mindig körülötte forognak… egyke unokaként a szüleim épp úgy elkényeztetik, ahogy engem elkényeztettek egyedüli lányként.
Naomi Sharp - barátnöm -
Nagyon szeretem Nonókát! Éppen Suzy-t sétáltattam a parkban, amikor először találkoztunk. Nagyjából egykorúak vagyunk, ezért bőven akadt spontán beszédtémánk. Szerintem szegény Suzy-t a végén már pórázon húztam magam után, annyira elfáradt a legelső ilyen maratoni beszélgetésünk alkalmával. Természetesen szóba került az is, hogy én fodrász vagyok, szóval nem is volt kérdéses, hogy azóta fodrászt váltott, és hozzám jár. Szerintem meg van elégedve a frizurájával, mert ha nem így lenne, akkor már más fodrászhoz járna. Én nem sértődnék meg rajta egyébként. Néha csak úgy beül hozzám pletykálni egyet, miközben dolgozom… engem nem zavar a munkában, és általában a vendégeimet se szokta… de van olyan is, hogy én lepem meg munkaidőben a gyógyszertárban, és viszek neki fánkot, vagy valami édes péksütit. Februárban mindenképp el akarom csalni mozizni magammal, mert meg szeretném nézni A szürke ötven árnyalatát. Szerintem neki is tetszene!
Philip Abraham Harwell - ex-hajmodell -
Az egyik évközi vizsgámhoz szükségem volt egy hosszabb hajú, férfi hajmodellre. Mivel egyik bátyám se volt sose kifejezetten hosszú hajú, ezért nagy bajban voltam. Elsőéves voltam, fodrász tanonc, és nem volt senki, aki vállalni merte volna, hogy a kezembe adja a fejét. Michael már akkor is nagyon nagy dumás volt, és sikerült rábeszélnie Phil-t, hogy vállalja el. Ennek most már vagy tizenkét éve. Szegény szerintem nagyon félt attól, hogy levágom a fülét, vagy valami, mert nagyon rémült fejjel ült be a fodrász székbe, de aztán megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy csak szárítási technika a vizsga tárgya. Szerintem nagyon kedves fiú! Párszor még elvállalta utána is, hogy a hajmodellem legyen, amikor férfin kellett vizsgáznom, de aztán váratlanul eltűnt. A bátyám azt mondta, hogy valamilyen külföldi cserediákprogramban vesz részt állítólag. Sajnos azóta se láttam, de remélem, hogy jól alakultak a dolgai.
Suzy - spánielem -
Suzy nagyjából hét… nyolc hónapos korában került hozzám a Fairbanks-i állatmenhelyről. Szegényt valaki kitette az út szélére, ahelyett, hogy inkább gazdát kerestek volna neki. Azonnal tudtam, hogy ő kell nekem, amikor megláttam a ketrecen keresztül a bánatos szemeit, ahogy rám pillantott. Most már elmúlt négy éves, és szerintem ő a legjobb kutya a világon! Mivel lakásban tartom, ezért ivartalanítva lett, és persze van neki is chip a bőre alá ültetve. Napi program a közös séta, ahova csak lehet magammal viszem. Imád kocsiban is utazni, ezért néha leviszem magammal Anchorage-ba, amikor meglátogatom a testvéremet és a családját. Bolti kész kutyakajával csak ritkán etetem, inkább házi kosztot kap. A szüleim is el szokták neki hozni a maradékot, szóval igazán jól van tartva. A lakásom ugyan kicsi, de berendeztem neki egy sarkot, ahol a fonott kosara van, a párnájával és a játékaival.
Kezdőlap
