Vásár [B]

Vásár [B] // Hétf. Feb. 23, 2015 10:51 pm

A Művelődési ház folyosóin felállított standokon változatos, kézműves termékekből válogathatnak a látogatók.

● Alethea E. Whelan jelmezvására
Igényesen összeválogatott kollekciókból böngészhet mindenki, aki szeretne alkalomhoz illő öltözéket választani magának.

● Aurora Whispers akciós könyvek
A gyermekmesekönyv-bolt néhány különleges indián meséket tartalmazó ötetéből válogathatnak az érdeklődők. Kétóránként részleteket hallhatunk a történetekből.

(ezeken kívül mindenféle szabadon választott stand bemesélhető)

Re: Vásár [B] // Pént. Márc. 27, 2015 10:49 pm

Akinek kedve akad

Mindig is imádtam a fesztivált, így nem volt kérdés, hogy elnézek, örülök, hogy végre annyi idő után megtehetem. Az sem volt kérdés, hogy beöltözöm, bár olyan sok időm nem akadt, de azért nem mondhatni, hogy teljességgel hidegen hagyott volna az őseink szellemisége, már csak azért is, mert sokkolóan vén szellemekkel is képes vagyok olykor szóba elegyedni. Szerintem ki sem engedtek volna a lakból, ha nem elégedettek a küllememmel.
A barna paróka mondjuk némileg frusztrált, hozzászoktam a szép szőke tincseimhez, a maguk rakoncátlanságával egyetemben, de hát… Ki látott már szőke indiánt? Még arra is rávitt a lélek, hogy pár árnyalattal sötétebb tónusúvá varázsoltam az arcbőrömet, és barna kontaktlencséket tetettem be. Kék szemű indiánok se nagyon akadtak elképzeléseim szerint.
A legkirívóbb darabja az öltözékemnek talán a fejdíszem volt, egyébként pedig a többi ruhadarabomat jobbára eltakarta egy világosbarna poncsószerű felső, ami kellemesen meleg volt, szóval jól éreztem magam benne. A hosszú szoknya és a lábbeli miatt senki sem láthatta, hogy az egyszerű, ámde legalább színben harmonizáló harisnya csöppet sem autentikus. Roppant kíváncsi lennék, hogy mit is hordhattak alant melegítés céljából, de ezt nem igazán sikerült kiderítenem. Gyanítom, nálam jobban bírták a hideget, bár nekem sem volt okom panaszra, egyszer már megszoktam, most csak akklimatizálódnom kell újból.
Emmett írt sms-t, hogy errefelé lesz, szóval remélem, belefutok, és nem felismerhetetlen hozzám hasonlóan. Itt azért fel van húzva a pajzsom, ki tudja, kikbe lehet belefutni, szóval nem érezném meg, talán csak az illatát, de nem szeretnék minden jelmezest összevissza szaglászni, hogy vajon belőle jön-e az ismerős aroma.
Egyedül jöttem, tudom is én miért, így alakult, de talán nem is baj, egy ilyen esemény sokakat vonz, nem csak az élők sorából, félő, hogy megint hülyét fogok csinálni magamból, de hát a remény hal meg utoljára, ahogy mondani szokás.
Már egy ideje lófrálok, s végül az Aurora Whispers könyvek standjánál állok meg, pont egy felolvasás alkalmával. Nahát, indián mesék, ez még felnőtt fejjel is érdekesnek tűnik, lehet, hogy veszek egy kötetet, de előbb belehallgatok, milyen is…

Re: Vásár [B] // Szomb. Márc. 28, 2015 6:53 pm

Akinek kedve akadt Smile

Mikor megpöckölte fülemet a hír, hogy népművészeti és hagyományőrző fesztivált szoktak rendezni a városban, azonnal tudtam, hogy Dr. Lester J. Edisonnak képviseltetnie kell magát. A tradícióink, az eredetünk fontosak, én is a mai napig foglalkozom a filippínó nyelvvel és figyelem az ottani híreket. Ha nincs meg a gyökér, a fa sok évgyűrűtől meghízva egyszer kidől és újra talpra állítani nehezebb, mint bárányfelhőt legeltetni. Aki primitív népeket emleget, az inkább menjen el egy focimeccs egymást ölő szurkolói közé, ott találja meg azokat. Az indiánokhoz kevés sok szerencsém volt még, csak nyaralások alatt találkoztam néha egy-egy bennszülöttel. Donna-val voltunk egyszer a Grand Canyonnál és ott egy dakota idegenvezető ismertette a nagymúltú hegyvidék történetét meg még egyszer Washingtonban raboltunk ki egy kis indián családot, akik értékes műtrágyakat őriztek otthon, gyékénybe fonva. A tanulmányaim során elkerülhetetlen volt, hogy ilyesmikre is kitérjünk, mert Amerika aztán bőven angol nyelvterület lett, most pedig első kézből is láthatok egy szeletkét a leigázottak birodalmából.
A móka sosem volt ellenemre, úgyhogy ha már ilyen tavaszias időben rajzanak a törzsfőnökök, meg az űrhajósok (igen, láttam egy szkafanderes alakot a fesztiválon és úgy sejtem, nem UFO-val érkezett), én egy barbár harcos külsejét öltöttem magamra. Megjegyezték, hogy rajtam milyen jól fog állni, sőt még egy fotóhoz is ragaszkodott volna a kölcsönző, én viszont eljátszottam a sietségtől kapkodó vásárlót és angolosan távoztam. Az egészen élethűnek tűnő szörnykoponya és a speciális bevonatú alumínium páncélzat alá kaptam egy barna vászoninget és hozzá egy szőrnadrágot. Ha nem lenne olyan erős az identitásom, még elkezdenék halakat kicsapni a Chena-ból, annyira hasonlítok egy medvére deréktól lefelé. A kompozíciót egy 1,5 méteres gumikard egészíti ki, ami nem volt hajlandó normális pózt felvenni az oldalamon, úgyhogy inkább kézben hozom. Annyira feelinges volt, mikor a páncél alól húztam elő a pénztárcámat, hogy jegyet váltsak!
Az első utam a vásárba vezetett, mégpedig a könyvesstandhoz. Ha valami mindig is érdekelt és érdekelni fog, az a mesemondós részletességgel és hangulatossággal előadott történetek. Megkapó nyelvezettel egy egyszerű porckorongműtét is fotelbe szegezi a hallgatóságot és remélem, az itteni előadás is lesz olyan érdekfeszítő, hogy ne álljak tovább inkább egy tradicionális csirke-pulyka menüért. Persze vannak más szempontok is, új ismeretségeket kötni a véletlenül avagy szándékosan idetévedő farkasok, Őrzők, érdekesebb emberek között, új élményekkel gyarapítani az emlékraktáramat és esetleg egy ínycsiklandozó nőstényfalatot is elfogyasztani.
A felolvasóesthez érve a fentiek kombinációját látom megvalósulni, mivel a kulturális szeánszot épp hallgatja egy fajbéli falkabéli, rézbőrűnek öltözött sápadtarcú nőstény. A korát nem igazán tudom érzékelni, mivel rejtőzködik. Talán csak be kell kopognom a pajzsán a kardommal. Egy fecsketollnyit elvarázsolt benyomást kelt, mintha csak fél lábbal járna a földön. De legalább a fejdísze nem a félcentes ultragagyi, ami még egy óvodáson is szégyenteljes volna. Igényes szettet válogatott össze és miért ne próbálkoznék szóba elegyedni valakivel, aki eljön egy tömegrendezvényre? Magára vehessen, ha emberek közé megy és elvárja, hogy mindenki páratartalomnak nézze. Szerintem ennél a példánynál ez nem is áll fenn, inkább bohókásnak tűnik, mint hegymélyi remetének, aki csak véletlenül jött le a hegyoromról.
- Hallja, Ülő Bikáné, mily cifrázatos mesét mond a falu bölcse? - szólok oda, miközben a gumikarddal megkocogtatom a nőstény térdhajlatát.
Ha megfordul, egy önbizalomtól túlcsorduló mosolyt láthat a koponya szájából kikandikáló jellegzetes ábrázatomon, amint ott álok balomat csípőre téve és füleimet mind az előadásra, mind az ő válaszára hegyezve. Tetszetős történet a bölényről, aki elindult világot látni. Tökéletes aláfestés, hogy egy újabb falkataggal társaloghassak bármiről, amiről érdemes egy ilyenfajta nősténnyel cseverészni.

Re: Vásár [B] // Szomb. Márc. 28, 2015 8:40 pm

Érzem, hogy valahol mögöttem előbukkant egy farkas, ismeretlen a szaga, de nem érdekel, én itt és most nem vagyok hajlandó azzal foglalkozni, hogy valaki talán nem a falka tagja, nem azért jöttem, hogy mások körmére nézzek. Sosem volt feladatom, soha nem is lesz. Ha magányos is, váljék egészségére, nem én fogom megszorongatni a céljait illetően, ha ugyan nem tették meg előttem nálamnál alkalmasabbak.
Meg tudnám akadályozni a mozdulatát, de nem teszem, feltűnő lenne egy ilyen rendezvényen, és kifejezetten ijedős fajta sem vagyok, és lám, az a kard valóban nem acél, szép is volna, azzal bizonyosan be sem engedték volna a fesztivál területére. Felé fordulok, majd eltart jó darabig, mire felér a tekintetem, hogy a szemeibe nézhessek kékjeimmel. Felszalad a szemöldököm, résnyire elnyílnak az ajkaim. Nos, ez aztán a szép darab vérfarkas, annyi szent. Mondhatnám, hogy a felém tornyosuló mivolta megrémiszt, de nem minden a látszat, ezt keservesen megtanultam életem során, hisz belém a legártatlanabb küllemű, leginkább körülrajongott lélek rúgott a legnagyobbat. Talán ő sem csak egy nagy mamlasz, mint amit a legtöbben feltételeznének róla, az erő nem minden, nagy kincs, főleg a mi világunkban, de ha ostobasággal párosul, akkor fölösleges. Ő viszont nem ostoba, már abból tudni lehet, ahogy a szavait fűzi madzagra.
- Hallom ám, érdekes, annyi szent. Lesz mit mesélni az unokáimnak a tűz körül.
Ha már jelmez, hát legyen szerep is, önmagamat kicsit talán túl komolynak tartom egy ilyen eseményhez, de felöltve egy szerelést, mintha más világba csöppennék, és lehetnék akárki. Szeretem önmagam, már rég megbékéltem igaz valómmal, de olykor azért motoszkál bennem, hogy lehetne könnyebb is, ha kicsit másként állnék a dolgokhoz. Ám ezen nem most kellene filozofálnom. Hozzunk hát ki az itt és mostból valami kellemesen érdekeset, elvégre, a sors sosem lép kedve ellen, valamiért ennek jelen pillanatban így kell megesnie, én pedig nem gördítek akadályt elébe. Azaz, valamiképp mégis, de ez egész más formája, úgy hiszem.
- De mondja csak, Faltörő Kos, mivel érdemeltem ki eme bánásmódot? Épp csak nem sértett meg a kardjával…
A koponya elég merész, annyi szent, de jelmez, megijedni nem ettől fogom, mindenesetre, egész tetszetős darab, bár remélem, dekorgumiból, vagy valami hasonlóból alkották, mert ha valódi csont, abból csúnya dolgok kerekedhetnének. Ugyan melyik szellem értékelné, hogy így bánnak egykori testének maradványaival? Nem, biztos nem igazi. A szavaim mögött egyébként nem lapul semmiféle kétértelmű él, én mindig azt mondom, amit gondolok, ezzel persze olyanok nem lehetnek tisztában, akik most látnak, s hallanak először.
Tekintetem elfordítom mosolygó arcáról, hogy a mesemondót figyeljem, de aztán hamar meglelem ismét markáns vonásait, elvégre a mesét így is hallom, s ha megveszem a könyvet, számtalanszor elolvashatom még, bár tény, hogy a dallamos előadásmód nem sajátom, így érdekesebb, ám egy új ismeretség mindig több titkot rejt.

Re: Vásár [B] // Szomb. Márc. 28, 2015 10:17 pm

Érdekes lenne belátni az érzései közé, mert az arca csipetnyi riadalmat sugároz annak ellenére, hogy meg tudna fogni és összecsomagolva betuszkolhatna egy mosógépbe. Amit természetesen már szétrúgnék, mert hiába 300 éves a farkas, ha a 10 éves mosógépe csak műanyag és könnyűfém, akkor nem képvisel olyan fenenagy erőt... Ez a gyermekien ártatlan arckifejezés az omlásnyi termetemet illeti ámulattal. Nem meglepő, ha nagy ritkán ráakadnak olyanra, aki komolyan veszi az edzést, akkor így szoktak reagálni az idegenek.
- Szépek is az ilyen esti mesék és többet adnak, mint Az animált gőzmozdony és a beszélő mamut legújabb epizódjai a rajzfilmcsatornán.
Most csak összemostam pár rendkívül abszurd mesét, amiért láttam magukat felnőttnek nevező nőket rajongani. Komolyan, ahogy a gyerek nyaggatja az anyját fejhangon visítva, hogy "De ezt nézzük meg a moziban!", úgy tudnak érte kampányolni. Amiket esténként David Papa és apám tanítottak, meséltek nekem, azokat ma is hordozom, nagy büszkeséggel. A történetekben életek elevenedtek meg és maga a nyelv, a szókincs, a kimeríthetetlen tárház fogott meg ezekben. Nem megyek át hippibe, mert azokat pont annyira szeretem, mint hóember a Góbi-sivatagot, de a szájhagyomány aranyat ér, ezt vallom.
- Semmiképp nem voltam durvább egy vállat mutatóujjal megnyomogató érdeklődőnél. Ráadásul gumival csináltam, nem lehet panasza, hogy nem védekeztem - vetek be egy kicsit áthallásos szöveget még mindig óriási önelégültséggel vigyorogva.
Tényleg nem értem, mi baja a műkarddal, amivel maximum tojást lehet kettévágni, térdkalácsot biztos nem, de még a bőrét se hatolna át. Vérfarkas erővel esetleg, de a célt meg látnia kell. Vagy tényleg valahol a másik világok egyikén jár félig? Nem egy bányarém, de a kisugárzása egyáltalán nem vonz. Valami megfoghatatlan távolságtartás és különcség érződik benne. Én is nagy egyéniség vagyok, akihez kevés hasonló van a beszédstílusomat tekintve, úgyhogy ez önmagában nem lenne probléma. Fura érzés, hogy nem találom, mi okoz zavart az erőben. A kényes kis térdhajlata nem szereti, ha hátulról gumikarddal illetik. Nyilván gyakorta előforduló probléma, hiszen annyi ember szaladgál ilyennel és annyiszor piszkálják vele mások lábát kontaktusfelvétel gyanánt... Ej, de válogatósnak tetszik lenni!
- Egyébiránt Dr. Lester J. Edison vagyok és ha már hagyományőrző-múltidéző fesztiválon vetette elém magát a sors, hát élek a középkor fegyvertelenséget jelző gesztusával: itt a kezem, nem disznóláb! Magácskában kit tisztelhetek, kedves Érzékeny Combbicepsztövű Pocahontas?
A praclimat szorításra nyújtom és szépen meg is markolom Lil kezét, ha fogadja. Az előadás tovább zajlik és azt is hallgatom, passzívan figyelek rá, de érdekel ez a csodabogár is, hogy miféle elveket vall és milyen élete lehet. Az biztos, hogy nem faék, inkább valami esetlegesen kivitelezett villanyvezetékhez hasonlítanám elsőre, ami megrázza a vizest, mikor csövet cserél, hiába megy az áram máshol, mint az egyetlen folyékony őselem.

Re: Vásár [B] // Vas. Márc. 29, 2015 1:57 pm

Hallom, hogy rezeg a telefonom, röviden, szóval sms-t kaptam, ám nem fogom megnézni, társaságban felettébb illetlen dolognak tartom. Ha fontos lenne, valószínűleg telefonon hívna az illető. Meg aztán, a mesélőt sem szeretném ilyen szinten megalázni, én annál azért sokkalta tapintatosabb vagyok. Ráér.
- Milyen igaz, kár, hogy a mai gyermekek nagy része már nem így nő fel.
Nem fogok ezen bánkódni, fölösleges, az idő halad, mi is benne, nem kell, hogy tetsszen a jelen, és nem is kell úgy élnünk, de mások látás és életmódjába nincs beleszólásunk. Talán jóval fiatalabb mint én, és hasonló világban nőtt fel, én igencsak másban. Az én gyermekeimnek köze sem volt a televízióhoz, nekik fából faragott játékaik voltak, kézzel varrt, tömött állatkáig, semmi színes-szagos kütyü, ami manapság divat. S igen, én meséltem nekik, sokszor a saját fantáziám szülte történeteket, és úgyis tökéletesen boldog voltam. Ami azt illeti, csak úgy voltam az maradéktalanul.
- Ez csak azt bizonyítja, hogy ne próbáljak viccelődni, mert az még mindig nem megy nekem.
Mintha nem is a szavaira reagálnék, pedig nagyon is, egyszerűen próbáltam felölteni egy szerepet, annak rendje és módja szerint lereagálva a kardoskodást, de úgy fest, nem jött át. Sebaj, a dugámba dőlni nem fogok, és bizony eszembe sem jut annak hallani a szavait, aminek egy nálam erkölcstelenebb nő tenné talán. Egyébként sincs szüksége a magunkfajtának a védekezésre, nem mintha gyakoroltam volna azóta, mert nem, én csak emberként voltam ilyen szinten nő, azóta valahogy minden más fontosabbnak tűnt, mint elmerülni abban, amiben egykor a szívem párjával, a lelki társammal, ki aztán darabjaira tiporta az egészet, és tett olyanná, mint ő maga. A gyermekévé. Nem csoda hát, hogy nem vágyom arra, hogy megint rálépjek erre az útra.
- Örvendek Dr. Lester J. Edison, ha kedvem támadna fogadni, megkockáztatnám, hogy a nyelvészet doktora.
Szalad szolid mosoly jelenleg épp alapozótól barnább orcámra, noha valóban elvarázsolt vagyok az esetek többségében, de sem ostoba, sem nebántsvirág nem vagyok, csak épp közel sem bizonyulok olyannak, mint a legtöbb nő. Nekem nem vágyam lehengerelni a másik nemet, hogy attól érezzem magam valakinek, én sosem akartam tetszeni, meghódítottnak lenni, épp ezért sokan nem tudják, miként viszonyuljanak hozzám. Olyan pedig még nem akadt, aki megkísérelte volna áthidalni azt a tévképzetemet, hogy nekem nagyon is jó így, ahogy vagyok.
- Lilianne Beauchene, és javítson ki, ha tévedek, de szerintem mindenkinek érzékeny a térdhajlata, bár nyilvánvalóan nem egy gumikard okán.
Azt már kifejtettem, hogy poénos akartam lenni, nesze nekem, nem sikerült, így hát a szerepjátszást sem erőltetem a továbbiakban, leszek hát csak önmagam, az a biztos, elvégre, mindenkinek az megy a legjobban. A kacsómat az övébe teszem, és elgondolkodva figyelem, mennyivel kisebb az övénél, majdnem a fele, hiába, nem nőttem nagyra. Nem fogom megszorongatni a kezét, csak lazán, bár a döglött haltól messze állok még így is, de azt érezheti, hogy a dominánsság szobra ugyan nem én vagyok. Elgondolkodva tartom kicsit tovább a kezén a fogásomat, eszembe vésve az energiáit, majd vonulok vissza, hisz illetlenség volna beljebb nyomulnom, mint amennyire engednek. Nem szokásom, főleg úgy nem, hogy tökéletesen ismeretlen személyről van szó.
- A Pocahontas egyébként kivételesen szép mese, bármennyire is a mai kor vívmánya…

Re: Vásár [B] // Vas. Márc. 29, 2015 5:44 pm

Az élet apró rezgéseit a mi fajtánk elől nem lehet eltitkolni, mert az üzenetjelző hangnál csekélyebb jelenségeket is észreveszünk. Én időnként szoktam alkalmazni illemszabályokat, főleg hölgyekkel, ha el akarok érni valamit náluk (például a szoknya és a bugyi leéneklését), máskor pedig fejjel megyek az udvariasság falának. Most nem zavarna, ha az indiánjelmezes nőstény megnézné a berregőjét.
- Ha égnek a vonalak, tőlem nyugodtan nézze meg az üzenetet! És habár felolvasóesten vagyunk, nem muszáj hangosan elkántálnia, hogy a nagyi szólt, hány befőttel kezdi az idei tavaszt - adom ki az engedélyt egy szolid humorcsipettel megbolondítva.
- Ők már Google és MyGoogle fiai, ahogy a vers is mondja. Ha jól sejtem, maga is kacér népi történetek és altatódalok egyvelegével lépett át az ébrenlét kapuján legifjabb kori estéin.
Ennyi idősen nyilván első kézből látott olyanokat, amikről én csak olvashattam a néprajzkönyvekben. Fiatal korom ellenére szerencsés vagyok, hogy nem csak a Walt Disney-filmeken szocializálódtam, hanem a könyv és a mesélés is ott volt a család eszköztárában. Ez egy életre szóló ajándék volt, a legnagyobb. A szüleiet nem is felejtettem el és noha halottnak hisznek, akad egy-két lelkes támogatójuk, akik az én jóvoltamból könnyítik meg az öregkor napjait Maddockéknál. A Teremtőmnek voltak kapcsolatai Washingtonban és meg tudta oldani, hogy kapjak információkat és küldhessek szeretetcsomagokat közvetve, névtelenül, mások mögé rejtőzve. Kölyökkoromban majd megőrültem ettől, aztán végül megbékéltem vele. Minden vérfarkasnak el kell engednie a szüleit, ha csak emberek. Egyszer mindenképp.
- Talán nem is kell, hogy magára cibálja a legnagyobb nevettető jelmezét, ha túlzottan kényelmetlen. A női nemet inkább hálás közönségként szeretjük
Ledorongoló lehet, amit mondok, de hát minek próbálkozzon azzal, amihez nincs tehetsége? Ha nem hagyták volna ki belőle a humorérzéket, mikor összefőzték a teremtőkondérban, akkor 300 körül már rég előjött volna belőle a stand-upos. A híres női humorérzék... Donna-nak se volt, Imelda-nak se, bár ő kitartóan próbálkozott és a barátnői értékelték is a humorát. Mert az övék sem volt jobb... Én be szoktam érni azzal, ha az én célzott mókalabdáimat elkapják és felfogják az ívet. Kevés az olyan, aki még vissza is tudja ütni, az meg sokszor túl nagy egyéniség, mint például a legutóbbi sikátori nőstény. Akivel egyébként örömmel találkoznék máskor is, annak ellenére, hogy inkább kerítőbe ment volna át, mint ágyastársba.
- Ha kedve támadna fogadni, nekem nem támadna kedvem fogadni olyannal, aki elsőre beletalál a konnektorba, míg mások szépen elkoptatják a dugalj melletti vakolatot a félretalálatokkal - jegyzem meg elismerő mosollyal.
Lehet prózai a megoldás: egyszerűen olvassa a Falka faliújságját, ahol közkézen foroghatnak rólam ezen információk... Amúgy meg egyáltalán nem gyökerezett földbe a szokatlan páros miatt, hogy termetem és a koponyás barbár jelmez mennyire áll összhangban a nyelvművelés mezsgyéjével. A belsőre koncentrált és hamar összerakta a kirakóst, amivel a legtöbben percekig szenvednek, a végén tótágasra állítják a szétdarabolt képen látható kastélyt és nekem kell elárulnom, milyen vizeken evezek, mert maguktól nem látják meg a csónakomat. Vajon vérvonali adottság lenne ez nála vagy csak az évszázados tapasztalat jelentkezik nála igen erősen? Kíváncsi vagyok, melyik ághoz tartozik, melyik ősünk leszármazottja. Ha nem rejti el, ki is tudom szagolni a vérvonalát.
- Az tény, hogy könnyen támadható rész és az ember hamar csuklósbusszá válik, ha annál a pontnál fogva hajtják össze. Kivéve, ha számít rá és acélrudakká keményíti az inait, de gondolom, kedves kegyednek nem volt szüksége ily praktikákra...
Floridában tanultunk ilyen apróságokat is. Óriási blama lenne a ringben hátbatámadáskor összecsuklani egy térdhajlatbökés miatt. Hogy gumikarddal, térddal vagy hüvelykujjal csinálják, az mindegy, gyorsreagálásúnak kell lenni olyankor és visszakézből támadni. Már nem praktizálok, de a harci tudás megmaradt és ha találok méltó ellenfeleket, szoktam is edzeni a rozsdásodás ellen. Lilianne nem egy harcos lélek így elsőre, legalábbis ebben az értelemben nem az dominál benne. Meg más se nagyon dominál, a kézfogása is olyan, hogy odatette, kismarkúan szorított, aztán hagyta, hogy elvesszen az én markomban. Az a fajta nő, akit nem dugnék meg, mert van benne valami, ami miatt bekapcsol a riasztó. Külsőleg tetszetős, csak... Valami nagyon zavarót érzek benne. Eddig.
- És az Avatart látta? UFO-köntösbe öltött Kocahorpasz-változat 3D-ben. Én csak elolvastam a forgatókönyvek összehasonlítását és tudtam, hogy emiatt nem érdemes beülni a vászon elé.
És természetesen nem is ültem be a moziba, ahol a nézők beleérzik magukat a természetbe és csodálkoznak, hogy "Jé, fa! Jé, fű!". Én rendszeresen eggyé válok Földanyával, teliholdkor csoportosan is meg lehet tenni ezt és nem szorulok rá az életmímelő mozifilmekre. Főleg ha indián meséket koppintanak. A felolvasás már a végéhez közeleg, a főszereplő bölény már az isteneknél jár az örök vadászmezőkön. Nagyon megkapóan adja elő a színész. Nem szeretem a hangoskönyveket, úgyhogy nem szándékozom vásárolni, legfeljebb a történet szokványos lapózgatós formáját, de szívesen meghallgatnék még egy kört egy másik sztorival.
- Házi készítésű a jelmeze? Egész jól sikerült, szinte hihető, hogy maga Apacs Pipacs, aki a patakban mossa a törzsfőnök csatabárd elásásától beporzott, rojtos bőrmellényét.
Szívből mondom, mert ez nem turkálói álca, amit legszívesebben leokádnék az ostoba hippik óta, hanem igényesen összerakott szett és jól is mutat. A műhajat kiszagoltam, de szabad szemmel nem lehetne észrevenni, hogy nem ő növesztette magára.

Re: Vásár [B] // Vas. Márc. 29, 2015 11:29 pm

- Ohh, ha a nagymamámtól kapnék üzenetet, itt helyben elvinne a szívinfarktus. Nem, ennek most nincs itt a helye és az ideje.
Az engedélyét értékelem, nem kellene tuskónak éreznem magam, ha megnézném, ám hiszem, hogy ráér, szeretem arra áldozni minden figyelmemet, akivel éppen beszélgetek, épp elegen vannak a mai világban belegyógyulva a telefonjukba, és ez felettébb idegesítő tud lenni. Úgyhogy, ha velem szemben meg is teszik, én ilyenre semmiképpen sem vetemednék. Ha sokadszorra csörögne a telefonom, akkor felvenném, ám ha nagy baj lenne, a szellemek is felbolydulnának. Szeretnek pánikot kelteni.
- Nem igazán, az én anyám sem mesélt nekem esténként, inkább a lábát tette szét néhány garasért.
Rántom meg a vállam, ohh, nagyon is érdekel, csak beszélni róla fájdalmas még ennyi év után is. Rajongásig szerettem az anyámat, és mikor elárult, összeomlott a világom. Úgy tűnik, ez a sorsom. Anya… a szerelmem, majd a legkisebb gyermekem is megtagadott, bár abban még reménykedem, hogy vele visszatalálhatunk egymáshoz. Az biztos, hogy a gyerekkorom nem volt leányálom, és még jó, hogy nem végeztem egy gazdag dagadt majom házi tömhető tyúkjaként, szép karrier lett volna, bár azt hiszem, feleennyit nem szenvedtem volna, de még ebben a tudatban sem cserélném el a leélt életemet arra.
- Nem vagyok túlzottan naprakész abban, mit szeretnek a férfiak.
Felelek csupán ennyit, megsértődni nem én fogok, annyi szent, humorom nem sok, ez tény, és való igaz, minek próbálkozzon a tehetségtelen. Legalábbis ebben, sok minden másban kifejezetten az vagyok, talán elnézhető nekem, hogy a humor nem kenyerem.
- A humorom hiányában legalább van valami másom.
Kúszik szolid mosoly vonásaimra, nos igen, egészen pontosan vagyok képes figyelni a részletekre, hisz közel százötven éve az a dolgom, hogy másokat hallgassak, és megpróbáljak lelkük útvesztőjében kiigazodni. Szükséges hát apróságokból leszűrnöm a legtöbbet, máskülönben nem jutnék semmire. Nem véletlenül olvadt fel Emmett is a közelemben, és még csak nem is kellett a lábaimat széttárnom neki. Képes sem lettem volna rá, ami azt illeti. Félelmetes, ilyen szemmel még mindig inkább vagyok egy huszonhárom éves fiatal nő, akinek útmutatásra van szüksége, mintsem egy évszázadokat megélt csábító démon. Mint tudjuk, ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
A Falka dolgai számomra egyelőre idegenek, így hát azt sem tudhatom, falkatag-e avagy sem, annyi biztos, hogy a hegyiek szagát nem érzem rajta, és amit a Hotelben tapasztaltam, annak sem érzem a nyomát. Így jó eséllyel nincs köze hozzánk, de mint mondtam, én ezzel nem óhajtok foglalkozni, ha veszélyes, majd lekapcsolják azok, akiknek feladatuk. Egyébiránt, ha nem kellene szót váltanom vele, a kóbor lelkek megcibálnának mentálisan, szóval nincs okom aggodalmaskodni. A pajzsom egyébiránt a helyén, és ha esetleg bármily csekély mértékben nekifeszül, csupán egy könnyed fejcsóválással jelzem, jobb az neki, ha nem kerül előtérbe lelkem kuszasága.
- Nem különösebben, ez tény. Sosem voltam éppenséggel támadások céltáblája.
Megesett, ez igaz, de nem gyakran, én sosem vívtam dominanciaharcokat, nehéz olyannal megtenni, aki önként adja meg magát, mielőtt bárki hozzáérhetne. Nem kenyerem a harc, megteszem, ha kell, és nem csinálom rosszul, de az én feladatom más.
- Isten óvja a szemeket a háromdimenziósnak csúfolt rettenetektől. Bár biztos mókás lehet kiröhögni mindenkit abban a szemüvegben, de egyébként még moziban sem voltam. Valahogy nem vonz a széles vászon, és túl hangosnak is találom.
Túlságosan régi korból szalasztottak engem, bár vannak nálam jóval öregebbek, de néha úgy érzem, mások sokkal könnyebben alkalmazkodtak a változásokhoz. Nekem nehezen megy, telefonom is csak azért van, mert muszáj, a számítógépek világában sem vagyok nagy penge, e-mailt írni tudok, meg böngészni, ha szükséges, de ennyinél megáll a tudomány.
A bölényt sajnálom, szinte várom, hogy szelleme megjelenjen előttem, hisz ahol távozunk, onnan kerülünk be egy másik körforgásba, csak épp sokan képtelenek meglátni őket. Én csak azt sajnáltam mindig is, hogy Émeric, a legkedvesebb gyermekem mind közül sosem látogatott meg, de úgy hiszem azért, mert a lelke békében nyugszik, hisz csodás, teljes életet élt.
- Bevallom, ezúttal nem, többnyire magam készítem a jelmezemet, de csak pár hete jöttem vissza a városba, nem volt időm ilyesmire, szóval kölcsönöztem.
Nincs okom hazudni a dologról, nem szégyen, meglepne, ha az ő fejfedője példának okáért saját kezű munka lenne, ám természetesen kellemesen.
- És az öné? S vajon olyan keményfejű egyébként is, mint amilyennek a sisak mutatja?
Miközben véget ér a felolvasás, a pulthoz lépek, elemelve egy könyvet, majd az ellenértékét nyújtom is, ez olvasós verzió, a hangoskönyvek nem esnek a kedvelhető kategóriába nálam sem.
- Látott esetleg valamit, ami érdemes a megtekintésre?
Szerintem mondjuk az egész fesztivál területe az, de attól még érdekelhet más véleménye is, kifejezetten felkeltette a kíváncsiságomat, hogy egy ekkora izomkolosszus, aki nyelvészetből doktorált, miképp viszonyul a világhoz.

Re: Vásár [B] // Pént. Ápr. 03, 2015 6:19 pm

- És akkor lehetne vitatkozni, ki élt túl kit - világos, mint az éjféli Nap. - Nemi erőszak a disznótor vagy hogy mondják. Ha nem fontos, hát az én keblem csak duzzad, hogy többet érek egy sms-nél.
Az én nagyanyámtól se jön már sms, nem is jött soha, mióta én élek, mert ő sajnos nem érhette meg az unoka születését. Ennél a nősténynél a generációs különbségek már évszázadokat jelentenének, úgyhogy nyilvánvaló, mire gondolt, de vérfarkas műhelytitkokat nem mondunk ki mindenki füle hallatára és szája tátására.
- Hűha! Akkor magának a mozgólépcső előtti tülekedések során elhangzó, felmenők foglalkozására becsmérlően utaló leggyakoribb káromkodás egész mást jelenthet... És maga is a a maternális ösvényt követi?
Azokat a nőket se ítélem el, találkoztam már párral. A krimigimiben ment a biznisz ilyen téren is, bár én soha nem folytam bele, másfajta bűnözésben ügyködtem. Minneapolis-ban is csak a futtatókat kerestük meg, ha elfelejtettek a zsebükbe nyúlni. Másik oldalról meg mindig jobb üzletnek tűnt megtalálni azt, akinek néhány szóvirág átnyújtása és valami erősebb pia elég volt a tekintélyes megjelenésem mellé, minthogy bedobjam a pénzt a lábnyitogató automatába és igénybe vegyem a teljes körű szolgáltatást. Az egyetemen akadt olyan leányzó az évfolyamon és később a tanítványaim között is, akin annyi kan szaga érződött a zuhany ellenére, hogy nem volt kérdés, miből finanszírozza a tanulmányait. Sokszor le sem rítt róluk. Lilről se rí le, de meghagyom neki a válaszadás lehetőségét, nem élek prekoncepcióval. Egész jó társaságot jelent és érdeklődik az ízes beszéd iránt, úgyhogy közönségnek sem utolsó. Mindegy is, hogy hivatásos kazánfűtő vagy épp bányatiszt.
- No lám! Csak nem ábrándult ki egy balul sikerült vízválasztó pont után? Segítek: nem csak a súlyemelésben igaz, hogy a szakítás sokkal könnyebb, ha egy isteneset ordít az ember fia-lánya.
Donna-val pont így választottuk szét a halódó kapcsolatunk vörösen örvénylő tengerét. Érvekkel kezdtem, ő is azokkal akarta folytatni, de női módon és már rá kellett tenyerelnem a volume gombra, hogy felfogja: hiába nyomkodom a gáztűzhelyét, már nem lobban be. Ennél a nősténynél bármi másról is lehet szó, nem akarom kitalálni, még elmondania sem szükséges, csak kivillantottam az én nagyfokú tapasztaltságomat. Az volt a lényeg, hogy tudja, kettőnk közül ki erősebb ilyen téren. És egyben meg is válaszolta az előbb feltett kérdésemet, hiszen egy profi combtárogató tudná, mire éhezik a másik nem.
- Ez elég sok nőről elmondható és amiatt a "más" miatt nagyon is kedvelhetőek. Maga mit hord élete batyujának humor alakú zsebében?
Túl kézenfekvő lenne, hogy a szépségét. Valami szellemi hozzáértésre, intuitív képességre, szaktudásra gondolhat, legyen az akár emberi, akár vérvonali talentum. Most már kezd érdekelni, hogy miben olyan jó, hogy ellensúlyozza vele a humorhiányt és a férfihiányt. Hiába vizsgálgatom, a kutakodó telepásztám nagyot koppan és elhallgat, mikor a pajzsához ér. Rejtőzködöm, tehát vagyok, igaz? Farkaslélek, női lélek, a kettőt együtt értsem már meg, míg élek! Nagy feladat...
- Én tettem egy próbát a valóságmásoló mozival, de az igazi tényleg izgalmasabb, mint a vetített, úgyhogy 10 perc után kipofátlankodtam a sor közepéről. Társas programnak nem utolsó egyébként a filmszínház, mármint a látásrontó nélkül.
A technika gyermekének nézhet engem, ő meg bizony lemaradt, mint Zsugás Jimmy a royal flushről. Pedig én se élnék digitális életet, ha a tanulmányaim és Imelda nem kívánták volna meg. A tévé, mozi, rádió és mosógép viszont már az anyatejjel együtt ott volt a világomban és nem újdonság.
- Szóval tősgyökeres? Én csak szóreliefeket faragok, ilyen koponyákat nem, úgyhogy szintén béreltem a maskarát. A fejem pedig ezerszer keményebb, mint ez a műanyag szörnykránium. Próbáljon meggyőzni valamiről, amivel nem értek egyet és hamar megbizonyosodhat állításom igazáról.
Ha én valamiben homlokegyenest más nézeteket vallok és ezt a másik képtelen elfogadni, akkor szinte vagy szó szerint vérre menő vitákba tudok bocsátkozni. Szívesen állok egy csörte elébe. Mondjuk Lil szerintem nem szeretne ebben részt venni, csak... Nem is tudom, miért kérdezhette meg. Érdekli, hogy a barbár külső nyúlszívet takar-e, mint a farsangon Supermannek öltöző pálcikalábú lurkóknál? Hát épp fordítva igaz.
- Magán kívül? - teszek egy apró bókot.
Pont azért böktem meg, nem közösségi oldalon kattintással, hanem hátulról, gumikarddal, mert érdekelt.
- Az itteni könyvek között jópár csemege akad, úgy látom. Nekem legjobban az archaikus nyelvezetűek imponálnak, mint például Kinyílt Szem és a baglyas rengeteg szülöttei.
A tartalom nem feltétlenül fontosabb a formánál, hiszen a semmitmondó történetek cirádás elővezetése is képes nagy sikert aratni, de ha magvas mondanivalót tálalnak lédús körítésben, az még izgalmasabb. Amit itt produkált az előbb a színész, az például tartalmasnak tűnt és meg is keresem ezt a történetet. "Bátor Bölény, ki megjárt eget és földet" Már a címe is megkapó. A standon megkopogtatom a keményfedeles kötetet, amiből néhány el is kelt már.
- Egyébiránt mi szél, mi cél hozta a fesztiválra? És mivel keresi a kövön sült cipóra valót? Én ifjakat oktatok és kutatásokat végzek a már említett szakterületen.

Re: Vásár [B] // Szer. Ápr. 08, 2015 2:27 pm

- Pláne, bár sosem ismertem a nagymamám.
Az anyám egy hangot sem szólt róla, és nem csak róla nem tudtam, apám kiléte is teljes homály, az is lehet, hogy egy halom rokonom akad még szerte a világban, talán féltestvéreim is, de sosem éreztem kifejezett késztetést arra, hogy megkeressem az illetőt.
- Mindenki többet ér egy sms-nél.
Felelem rögvest, mert tény, hogy magánál a telefonnál, s a pixelhalmaznál mindenki több, az a nem mindegy, hogy kitől erednek az apró kis betűk a képernyőn, és mit tartalmaznak.
- Úristen, dehogy.
Már épp elmosolyodtam a cifra megfogalmazásra anyám egykori foglalkozását illetően, mikor is rákérdez arra, amire, én meg valósággal leesek a lapos talpú csizmámról, és máris lángol az arcom, mintha leöntöttek volna egy vödör vörös festékkel. Te jó ég. Csak azért nem mondom, hogy ez rendkívül tapintatlan volt, mert sosem sértenék meg senkit sem, de eléggé az elevenembe vájt a dolog. Anyámat is elítéltem érte, és sosem akartam ilyen téren a nyomába szegődni, semmilyenben sem igazság szerint, mert szerintem egy aljas némber volt, képes volt eladni, onnantól kezdve számomra nem létezett. Ám ha bármit mondanék, elárulnám, mennyire kényes téma ez számomra, és ezt azért inkább nem engedném meg magamnak.
- Ami azt illeti, de, bár nem ugyanazt értjük szerintem vízválasztó pont utánnak.
Egyértelműen a beharapásomat követően változtak meg a dolgok, addig nagyon is élveztem mindent Guillaume-mel, és ha úgy maradtunk volna, kétségkívül boldogan halok meg pár évtized múlva, egy rövid, de értékes élettel a tarsolyomban. Nem így alakult.
- Remekül hallgatok meg másokat, és figyelek minden apró részletre, valamint könnyű velem megtalálni a hangot, ha már vicces nem vagyok, és… kedvelnek, akik már eltávoztak.
Ezt halkabban teszem hozzá, vélhetőleg érteni fogja, remélem, hangosan nem magyaráznám el, és felhúzott pajzsom mellett a mentális kommunikáció sem fér bele. Nem kell, hogy idegenek bármit is megtudjanak rólam, és én sem ragaszkodom ahhoz, hogy érzései lenyomatot képezzenek a lelkemben, megelégszem a néhol könnyed, néha lélekbemaró beszélgetéssel.
- Biztosan remek, én elhiszem, de valahogy sosem alakult úgy, hogy ilyesmivel foglalkozzak.
Meg aztán, inkább a rendes színház, de ezt nem emlegetem fel, nem szeretek meddő dolgokon vitatkozni, meg úgy semmin sem, márpedig az egyet nem értés ennek a melegágya, úgyhogy inkább nem nyilatkozom. Talán egyszer majd kipróbálom.
- Nem, Franciaországban születtem, az életem nagy részét nem itt éltem le, de elég sokat időztem itt is.
Nem részletezem, a hely erre nem igazán alkalmas, elegánsan elrejteni különböző szóvirágokba az igazságot pedig nem az én műfajom, és nem pont egy nyelvész társaságában óhajtom bontogatni a szárnyaimat ilyen téren.
- Ez velem szemben hatványozottan igaz, mert sosem szoktam mások fejébe verni a saját véleményemet. Egyszer elmondom, ha nem értünk egyet, avagy az illető nem látja be, hogy nem beszélek zöldségeket, akkor úgysincs értelme ragozni.
Meg aztán, tényleg sietve lécelek le a konfliktushelyzetek elől, nem szeretek részt venni semmi ilyesmiben. Az viszont immár egyértelmű, hogy vele is jobb vigyázni ilyen téren, épp ezért nem szabad olyasmivel traktálnom, ami egyértelműen nem kenyere. Nem szeretném, hogy nekem feszüljön esetleg, és kénytelen legyek megmutatni, hogy a szelíd külső és viselkedés átcsaphat egy vérfarkas hevességébe bármikor.
- Ohh. Mármint… ami mindkettőnk számára érdekes lehet.
Én magamnak nem vagyok az, ezt tiszta sor, de azért valahol jól esik, hogy így vélekedik, még akkor is, ha az érdekes sok minden takarhat, de most nem ült negatív felszín a hangjában, szóval talán egy bókról lehet szó. Furcsa, elég rég volt ilyesmihez szerencsém, nem véletlenül mondtam, hogy én aztán nem értek a férfiakhoz.
- A könyvekkel tényleg nem lehet mellélőni, persze, vannak rémesek rosszak is, de elrettentő példának azok is megfelelnek.
Öröm az ürömben. Olvastam már bűn rossz könyvet, és jó pár olyat is, amit képtelen voltam letenni, nyilván ez utóbbi eset az, amik miatt megéri könyvekbe invesztálni némi pénzmagot.
- Szeretem ezt a hagyományt, kultúrát, érdekes, és mindig akad új felfedeznivaló, illetve, húsz éve nem tehettem meg, nem hagytam volna ki semmi pénzért. Jelenleg próbálok megállni a lábamon újra a városban, valószínűleg nyitok egy virágboltot, vagy megveszem azt, ami a bevásárlóközpontban van. Egyébként önkénteskedem, amerre csak segítségre van szükség.
Fejtegetem, aztán máris azon agyalok, hogy tanár, sejthető volt a nyelvészet okán, hogy esetleg van köze ilyesmihez is, de most legalább biztosan tudom.
- Biztosan kedvelik a diákjai, túlbuzog a fiatalos lendülettől és szórakoztató. Noha nem tudhatom, hogy velük is hasonlóan viselkedik-e, de ha igen, kétségkívül közösség kedvenc.
Én nem szoktam férfiaknak bókolni, meg úgy amúgy sem, ez inkább amolyan egyszerű megállapítás, persze nyilvánvalóan pozitív felhanggal fűszerezve.

Re: Vásár [B] // Vas. Ápr. 12, 2015 11:54 pm

- Egy cipőben járunk. Pedig maga kisebb lábon él, ahogy elnézem - nézek le a poncho aljára, ami alól néha kikandikál az a női indián csizma.
A nagyszülők már korán jobblétre szenderültek, kivéve David Papát. Nekem a nagymama lekvárja csak legenda, volt viszont helyette nagyapa szorgalma és zseniális családot összetartó ereje. Ez még többet is ér, mint holmi hamvas-porcukros cukorbomba. Amitől persze kisgyerekként azért a földhöz csapdostam volna a tojáshéjjal borított ülepemet örömömben.
- Az ilyen kérdésektől lesznek igazán rézbőrűek azok, akiknek nincs is mit szégyellniük - nyugtázom, hogy értem én, ami történik.
Az arcfesték ápol és eltakar, de a test nem hazudtolhatja meg önmagát. Érzem én, hogy növekszik a hőmérséklet, mert a gyanúsítgatás elhozta a nyári délidőt a nőstény lelkét perzselve. Ilyen mentalitással nem is nagyon lenne képes a mama után eredni. Legalábbis nem könnyen...
- Én egy újraélesztések sorában végződő kapcsolat után kerestem megint a szabadság mezejét és most ott ugrándozom rajta kolomp nélküli kisborjúként. Magánál mi szabta ketté a nagy szerelmi óceán nyugodt víztömegét?
Célozgatunk, dobálgatjuk a kétértelmű szavakat és a válaszban benne van, hogy rá kell kérdeznem, ha tudni akarom. Kis édesgetős, lappangó válaszadás, amit én nagyon is tudok kezelni. Olykor pofonnal, de Lil nem idegesített fel, nem szánok neki semmi hasonlót. Ahogy tovább fűzi a szavak cérnáját, lassan lesz belőle egy kis asztalterítő, rajta azzal, amit én is tapasztaltam. És mellesleg ő lesz a Szellemekkel suttogó következő évadának főszereplője az isteni Jennifer helyett. Ezt okosan lereagálom hallgatással, mivel telepatikusan nem kíván kommunikálni.
- Szóval én is az általános hangulatában kaptam gumikardvégre. Ezekre sokak szerint nekem is szükségem lenne tanárként, de én mást gondolok arról, hogy mikor van ideje a szólásnak és mikor a beszólásnak.
Én bizony nem átallok félbeszakítani sületlenségeket és beírni az egyest vagy egyszerűen modortalanul kinyilvánítani egy magánbeszélgetésben, hogy amit a másik mond, annak nincs értelme. Ökölre is megyek, ha úgy csócsálják a szavaimat, mint nyúl a földből kilógó sárgarépát, mindenféle tisztelet nélkül. Tanárként ez nem is mindig feltétlenül baj, hiszen én a tudást átadni mentem az egyetemre, hallgatni a hallgatóknak kell, már nevükből eredően is.
- De azért néha csak kiáll a bástyára, hogy ne másszon fel akárki az erőd falain, nem igaz?
Meghunyászkodó természet, azt olvasom ki a fogsorai közül. Érdekel, mi az a pont, ahol előbújik belőle a bestia vagy legalább az egészséges önvédelem. Ha meglesz, könnyen lehet, hogy próbára is fogom tenni, velem szemben mennyire áll ki az igazáért. Mindenkinek van egy határa, ahol a tűrés és az udvariasság véget ér, én pedig nagy örömmel szoktam megrugdosni azokat a köveket, amik ezt jelzik. Mókás, hogy milyen mélyre beengedik sokan az ellenséget.
Egy idétlen mosolyt eresztek meg a válaszára. Megint nem egy malomban őrlünk, ami ahhoz képest, hogy egyikünk se molnár, nem is meglepő. Én érdekesnek tartom saját magamat is, de az önbizalmat Lilnél kisebb merőkanállal mérték. Ez még nem az az eltaposni való gyengeség és nem csak a fizikai erőkülönbség miatt. Érződik benne valami rejtett aranytartalék, amihez fordulhat. Ez az extrém mód pozitív világlátás.
- Az elrettentő példa inkább a tűzre való, csak kicsi a fűtőértéke. Lehet, hogy ide is hoztak gyújtóst, úgyhogy csak óvatosan nyúljunk a pénztárcánkba!
Hanyattesni nem fogok az indiánkultusztól, nyilván itt is vannak ponyvaregények, amik még a kitörléshez is kemények. Az imént előadott mese igényes, azzal nem lehet mellényúlni.
- Én meg szóvirágokkal kereskedem, úgyhogy kis erőltetéssel még kollégának is nevezhet. Szóval jelenleg időskorú kórházlakók alatt cseréli az ágytálat puszira?
Ez lenne az a teher, amit én soha nem vennék a vállamra. A nádszál erősségű testeket gondozgatni, hogy kicsit tovább szerencsétlenkedjenek, mikor már amúgy is megkapták a halálos ítéletet az élettől... Számomra ez értelmetlen, sőt visszataszító. Az önkéntes szeretetlovagok furább alakok, mint a híres fejnélküli lovas és sajnos sokkal gyakrabban láthatóak. Farkasokat gondozni, az igen, az más, mert van értelme. Engem is elláttak és milyen jól tették a dasmarinas-i gyógyítók!
- Nem vagyok szeretetfüggő, de tény, hogy az érdeklődés szemét könnyebb így felnyitni és kitámasztani. A vizsgákon a karóbahúzás cirkalmazott megfogalmazását már kevésbé értékelik, akiket csak a móka és kacagás tartott ébren. A respekt finomabb falat, mint az olvadozó szívek.
Az igaz, hogy nem csak megalkotni szeretem ezeket a szóvirágokat, hanem bekasszírozom az elismerést miattuk, de nem az a cél, hogy a diákok nekem adják év végén a közönségdíjat. Szigor és humor vegyül az én olvasztótégelyemben. Amellett viszont nem tudok elmenni, hogy Donna is virágmániás volt és Lil is az. Mindkettő behódoló típus és az én kis feleségem is meg szokta találni a közös témát mindenkivel, beépített hangvillája volt, komolyan. És mindezek mellett olyan nehézbombázó, hogy ha bevetettük volna, a II. világháború sokkal hamarabb befejeződik. Full extrás és ezer örömmel végeztem rajta mindig az olajcserét. Lil egész más, nem nekem való, csak egy...normális kertészkedő nőstény? Olyasmi. Elkísérgetném itt a könyveskofák között, nőhöz képest tényleg egész érdekes.
- Marasztalja a kínálat? Én átböngészem a többi standot is, hátha akad még más jóféle színjáték.

Re: Vásár [B] // Kedd Ápr. 14, 2015 11:04 pm

- Harminchetes, és valóban kisebb lábon élek, a maga lábbelijében maximum csónakázni tudnék.
Tekintve az egyébként is tekintélyes testfelépítését, minimum negyvenhármas biztos van a lábmérete, de inkább többet saccolnék. Ám hamar kimegy a fejemből a lábméret firtatása, hisz az, hogy belőlem bárki kinézi a cédaságot, valósággal sokkol, nem meglepő hát, hogy vörösre festi orcámat is a szégyen. A szavai megnyugtatnak, hogy elfogadta a válaszomat, s a testem el is árult, hisz melyik szajha pironkodna ugyan? Vannak, akik nem szívesen csinálják, de az olyan nőkből valami egyszerűen elillan, mint ahogy anyámban sem volt már minden olyan, amilyennek a jó isten megteremtette.
- A kis pajtásom.
Célzok itt a farkasomra, de nyilvánvalóan kellően hamar rá fog jönni, hogy róla beszélek. Okos ez a pasas, ez kétségtelen, bár olykor úgy érzem, elveszítem a fonalat szavainak labirintusában, de szerencsére a végére mindig kikecmergek valahogy belőle.
- Ha nem így esett volna, vélhetőleg halálomig szerettem volna. Másként döntött, hiba volt, számára a legnagyobb, velem csak jót tett…
Én boldog vagyok így, sokáig nem voltam, és rengeteget dolgoztam azon, hogy másként érezzek, de végül sikerült kilábalnom a depresszióból, az ópiumködből, a magány lerántó súlyából… Nem fogok kisregényeket megszégyenítően beszélni róla, az fölösleges lenne, elég ennyi, véleményem szerint érthető, ha mégsem, hát nagyfiú ő, majd kérdez, nem féltem ilyen téren, tőlem sokkal, de sokkal magabiztosabb, ez már ennyiből is kiderült.
- Ettől lesz érdekes az élet, nem kell mindenkinek ugyanúgy állni a dolgokhoz, felettébb unalmas lenne.
Na én tipikusan olyan személyiség vagyok, akinek nem kenyere a beszólogatás, senkinek, semmilyen körülmények között, inkább hallgatok, minthogy megtegyem, szükséges rossz, csak tovább gerjeszti a feszültséget, amit én eleve nem szeretek, kerülöm is.
- Ez nehéz kérdés, nem mondom, hogy képtelenség felidegesíteni, vagy elérni, hogy dühös legyek, de nagyon ritka.
Nem fogom egy idegennek elárulni, hogy igen, van, amire ugrom, de arra szerintem a legtöbb lélek. Nem tűröm, ha azokat bántják, akik fontosak a számomra, értük ölni is képes vagyok, miként segítettem a közelmúltban Emmettnek a másvilágra küldeni bosszújának tárgyát. Ez azonban legyen csak az én titkom, s persze az Őrző harcosé.
- Hideg téli éjszakákon teljesen jó gyújtósnak is.
Nálam különösen, hisz én nagyon ritkán bújok bárkihez is oda, ha meg is teszem, inkább nőkhöz, kizárólag baráti alapon, meg mert a farkasomnak olykor szüksége van rá, a férfiaktól őszintén szólva ilyen téren félek, mint a tűztől. A lelkem parazsa úgy hiszem, már rég kihunyt ebben a vetületben, tett róla eddigi egyetlen szerelmem.
- Nem pont, inkább gyerekekkel foglalkozom, ha lehetőségem adódik rá, az ápolónő státuszból elég volt puskaropogás közepette.
Nem mondhatom ki, hogy a világháború alatt, túlságosan könnyedén lehet felfigyelni az ilyen kirívó szakara, így hát maradok ennyiben, az tulajdonképpen mindegy, melyik háborúról van szó, a lényeg, hogy elég volt belőle. Lelkileg azért ki tudja kezdeni az embert még az is, ha halálos sebesülteket segít át hamarabb a másvilágra, minthogy szenvedésük odáig gyűrűzzön. Épp ezért esélytelen, hogy a mai korban idős embereket ápolgassak, nem bírnám nézni a szenvedésüket, érezni a vágyukat a halálra. Belepusztulnék…
- Arany középút talán, megértem egyébként. Egy kis ez, kis az, és egyszerre tisztelik, és tartják jó arcnak is. A mai világban ritka az ilyen, a tanárok többsége idegesítő, pöffeszkedő hólyag, aki ül a katedrán, mert odaragasztották, és csak az érdekli, hogyan buktathat meg több diákot, hogy az egyetemnek minél több pénz folyjon be. Persze, javítson ki, ha tévednék.
Benne van a pakliban, de én manapság ezt látom, vannak kivételek, szerencsére nem is olyan kevés, de attól még a többség sajnos belefásult már a mögötte álló évekbe.
- Nem, már végeztem a szemlélődéssel, de be szeretnék nevezni a jelmezversenyre, szóval én másfelé veszem az irányt.
Azt nem tudom, ő szeretne-e jelentkezni, de én megteszem, ha már jelmezben jöttem, ám ha továbbáll, én meg az ellenkező irányban, úgy mindenképpen itt van röpke találkozásunk búcsújának ideje.

Re: Vásár [B] // Vas. Ápr. 19, 2015 10:49 pm

- Én 46-os méretű csónakkal szelem a nagy lábon élők vízét.
Nőkkel nem szokásom igazán a lábméretről beszélgetni. Ha már érdekli őket valamilyen méret, az nem a lábamé szokott lenni. Lilianne valahogy hidegen hagy. Élmény vele beszélgetni, máskor is szívesen belefutok akár egy sötét éjszakai sikátorban, akár egy ilyen napfényes rendezvényen, de hogy milyen mélyre lehetne bele menni és mekkora a tágulási állandója (ahogy a kockafejű természettudományi karosok mondják), az nem izgat.
- Az ilyen jótevőknek is megvan a szerepük: felkerülnek a kellemes emlékek polcára.
A célzást le tudom fordítani, elég jó vagyok kódolásban és nyilván visszafelé is működik. Tényleg jó emberismerő, hogy fordít a dolgon és kódfejtési feladatokat ad fel. Ezért is lesz maradandó emlék, nem unalmas a stílusa. És az egójában is van kraft. Erről a szakításról úgy beszél, mint aki már két talpon áll utána és csak legyint az egészre. Donna is magával szúrt ki, hogy eltüzelte a legjobb kőszenet és más lángok után kellett néznem. Ő az, aki szenved ettől, én lubickolok a szabadság floridai tisztaságú tengervizében. Lil is stabilan áll a magány küszöbén túl és az erőt, ami ehhez kell, kezdem tisztelni benne. Pedig a nők nehezen érnek el nálam ilyesmit. Mert inkább a nyavalygás tudományából doktorálnak azok a szinglik, akikkel találkozom.
- Azért bizonyos dolgokban egyszerűen nem érdemes a rossz oldalra állni. Minek fogadjam el azt, aki a vasúti sorompó másik felén akar ácsorogni, mikor robog a new yorki gyors?
Tolerancia-díjat sose fognak nekem osztani, az hétszentség. Amit Lil mond, szépen hangzik, de nekem megfoghatatlan. Amihez ragaszkodom, arról nem fogok lemondani a béke kedvéért, hanem inkább harcolok érte.
- A ritka madarakat nagyobb élmény levadászni. Egy ilyen lövészetre elmegyek egyszer - felelem játékos vigyorral.
Most nem akarom azzal tölteni az időmet, hogy Lil óriási türelmének várfalait ostromlom kitartó kegyetlenséggel. Majd máskor visszatérünk rá és az ígéretemet tartani fogom. Akit nehéz feldühíteni és ezzel dicsekszik is, az kihívás elé állít engem és arra sarkall, hogy megtaláljam a védőrakéta nyomógombját és elérjem, hogy kilője az illető a töltetet. Ha ez fenyegetés, hát vegye annak. Nem kell haragudnom Lilre, hogy ki akarjam akasztani. Szimpla versenyszellemből akarok majd az idegein szteppelni egy nagyot.
- Az ápolónők gyakran ápolandók lesznek inkább, ha magukra húzzák az eget is, mint Atlasz. Gyerekektől is lehet kétoldali elmebajt kapni, de ezek szerint maga hordja a védőpajzsot. Vagy még kevés ideje vívja a harcot.
Ez már egy védhetőbb álláspont. Öregeket megmenteni attól, amitől nem lehet, értelmetlen és gyümölcstelen tevékenység. Csak a lelkiismeret melengetésére jó, arra pedig nekem nincs szükségem. Tudok empátiát érezni, azok iránt, akiket szeretek, akikhez tartozom és akiket magamhoz láncolok: Falka, család, szeretők és barátok. Idegen rászorulókkal nem foglalkozom, nem vagyok én szociális osztály. Egyébként viszont egy lurkót, igazi, saját emberkölyköt megalkotni egyszer és felnőtté érlelni, az már kihívás és a jövőben szeretnék büszke lenni egy saját készítésű emberre. Meg farkaskölyökre is és az lesz az elsődleges projekt, ha már a 2. évszázadomat fogom taposni.
- Lehet, hogy középútnak tűnik, de nekem ez a fővágány és az optimális megoldás. A vizsgáztató székbe beleborostyánozódott őskövületek jelen vannak e helyen is, de szerencsére sok a pozitív példa is. Az igazi példa, aki nem csak szakemberként, hanem pedagógusként is megállja a helyét.
Én sem játszom cinkelt lapokkal sem a tanórán, sem a körömrágásra késztető számonkérések idején. Nem bizony. Aki tud, az nálam nem bukik el, még akkor sem, ha emberileg annyira értékelem, mint egy tál, több hónapja bűzlő romlott spagettit.
- Olyan versenyen nem indulok, amin garantált, hogy nem nyerek. Asztala tiszta, baby! - köszönök el a híres idézet kifordított változatával.
Egy búcsúintés könyökből és át is vándorlok a következő standhoz, ami kicst messzebb árasztja magából az előadás hangjait. Lilianne jelmeze tényleg igényes és láttam más hasonlókat is, amik nem csak öltözködési mókának felelnek meg, hanem elhozhatják az első díjat is. Az enyém csak buliálca, egy egyszerű tákolmány, ami nem is ide illik, hanem inkább a teuton erdők harcosait idézi, akiknek még fogalmuk sem volt a nagy tenger túloldaláról, mikor itt már birodalmak virágzása zajlott például az Andokban. Versenyezni és fotózkodni amúgy sem készültem ebben a kategóriában. Spontán döntésként pedig minek menjek, ha nem állhatok dobogóra? A hölggyel kellemes élmény volt találkozni és legalább egyszer még meg kell ismételni. Akkor pedig ki akarom próbálni, mekkora teljesítmény kell a béketűrése lerombolásához. A jövő kihívásait félreteszem most és dús izomzatú mellkasom előtt összefont karral feszítve kezdem hallgatni a Nagy Kiáltás című történetet, amit pont nekem való zenei körítéssel festenek alá.

// Köszönöm a játékot! Vásár [B] 1676056229

//