Éppen itt volt már az ideje, hogy találkozóra invitáljam a papír szerinti leányomat és az Alyeska fesztivál kitűnő alkalomnak bizonyult. Megnéztem a programot és rengeteg olyasmit kínálnak a szobrok mellett, amik számunkra is érdekesek lehetnek. Jobban mondva Mira számára. Legalábbis nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki a dolog, amennyiben nem, úgy sajnos kénytelen leszek változtatni a programon, de legvégső esetben is elviszem vadászni és egy amolyan edzésféle dologra. De nem szaladok én ennyire előre, először is arra leszek kíváncsi, mit szól majd a fesztiválhoz, a többi majd kiderül. Annyit hagytam meg neki, hogy mikorra jövök érte és, hogy melegen öltözzön fel, mást nem igazán árultam el, legyen ennyi meglepetés. Majd az autóban tájékoztatom, hogy azért mégse érje olyan kellemetlenül a dolog. A megbeszélt időpont előtt kicsivel állok meg a ház előtt, hogy mély levegőt véve szálljak ki a kocsiból és induljak meg az ajtó felé. Bevallom derekasan, kicsit félek ettől az egésztől, mert habár Mira szimpatikusnak tűnt a legutóbbi találkozásunkkor, ki tudja, mit tartogat ez a délután a számunkra. Semmi előítélet, csupán kíváncsiság és egy csipetnyi félsz. Szeretném jól csinálni. Csöngetés után türelmesen várok az ajtónyitásra, amennyiben valamelyik lány nyit ajtót, úgy kedves mosollyal köszöntöm őket, Ethan-nek egy ennél jóval szerényebb és hűvösebb verzió jut, amennyiben ő bukkanna fel az ajtó mögött. Nem fogok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, vagy mintha egész egyszerűen túltettem volna magam az egészen. Átverve érzem magam és habár nem fogok hisztizni és megsértődni, akkor is a tudtára adom, hogy nem volt túl kellemes a legutóbbi találkozásunk. Mindegy, nem számít, nem miatta vagyok most itt, hanem, hogy megismerkedjek Mirával és lehetősége legyen kicsit kimozdulni itthonról. Amint indulunk, elkísérem a kocsihoz, ajtót nyitok, segítek neki, ha igényli, aztán magam is bepattanok a járműbe, hogy elindulhassunk végre.
- Pár perc és megérkezünk - adom a lány tudtára, ha ő nem szólalt meg az út alatt, akkor talán először törve meg a csendet - Talán hallottál már az Alyeska Fesztiválról, ide jövünk most. Lesz egy hatalmas tűz, mindenféle zenés-táncos mulatsággal, régi történetek mesélésével, illetve később egy koncert is lesz, szóval rengeteg program közül válogathatunk! - lelkesedek aztán bele a dologba és vázolom fel a lehetőségeinket, hogyha szeretne, akkor válasszon. Arra is kíváncsi vagyok, mennyire nyeri el a tetszését a dolog, így minden kis apró rezdülésre figyelek. Leállítva a motort még a lány felé fordulok, mielőtt kiszállnánk. - Sok ember lesz itt, szóval ha bármi probléma lenne vagy nem érzed jól magad, azonnal szólj! Itt leszek melletted végig, rendben? - mintegy szavaimat igazolva eresztem lejjebb a pajzsom, hogy energiáimmal fonjam gyengéden körbe a lányt, alig érezhetően ugyan, de mégis ott van a biztonság és a nyugalom. Senkinek sem hiányozna egy esetleges baleset. - Nos, akkor ha készen állsz, indulhatunk! - széles mosolyról árulkodik a hangom, nyitom az ajtót, segítek Mirának is, hogy aztán mellette lépdelve induljunk meg a hatalmas tűz felé. Közeledve egyre hangosabbá válik a zene, a tamtam dobok diktálta ritmus, a táncoló lábak okozta dobogás, a törzsi énekek. Különleges hangulat és érzés kerít hatalmába, most valahogy én is eszméletlenül fiatalnak érzem magam. - Mit szólsz? Milyen érzés? - teszem fel a kérdést, közelebb hajolva Mirához, de semmit sem erőltetek, csupán kíváncsi vagyok. - Kérsz valamit inni?
Őszintén be kell valljam, imádtam Norát azért, hogy csak engem visz, és a tesókám meg otthon marad, vagy ahol akar, tök mindegy. Tudom, nem vagyok egy mintapéldánya a jó testvérnek, de ezen nem is áll szándékomban változtatni. Még mindig nem sikerült elfogadnom, hogy ő van, s hogy osztoznom kell Ethanon vele. Mint kiderült az idősebb nőstény is valamiképpen határozottan fontos atyánk számára, de azt még nem sikerült kiderítenem, milyen módon. Előbb-utóbb úgyis összerakom a rendelkezésemre álló puzzle darabokat, de úgy hiszem, ráérek. Csak kevergetnem kell a kártyáimat, aztán a megfelelő időben előhúzni a megfelelő lapokat. Rögtön igent mondtam, lévén kimozdulhatok, és valaki mással, aki nem Ethan, vagy a testvérem, ami már önmagában is felért egy wellness hétvégével, szóval áldott legyen Nora neve. Felöltöztem, tök izgatott voltam, farmer, póló, pulcsi, kabát, hogy ne fagyjon meg ereimben a vérem, a sapka meg a sál szóba sem jöhetett, a füleimet még hajlandó vagyok feláldozni a fagyhalál oltárán. Hiúság… nem véletlenül a fő bűnök egyike. Jó fej leszek, azt szeretném, hogy kedveljen, mert úgy hiszem, Ethan is ezt várja el tőlem, valamint, ha azt szeretném, hogy ez ne csupán egyszeri alkalom legyen, így kell tennem. Így is fogok hát cselekedni, mert nekem csak jó, ha néha elvisz szabadidős tevékenységeket végezni, legyen az bármi. Szánalmas, mennyire megcsoffadtak az igényeim ilyen téren. Vidáman szambázok ki a házból, és csak a járdára kiérve van szükségem segítségre, mikor is be kellene szállni az autóba, mert nem tudom, hol áll pontosan, és nem akarok tapogatózva bénázni. Végül Nora kisegít, úgyhogy komolyabb fennakadás nélkül el is tudunk indulni. - Szuperül hangzik! Köszönöm szépen, hogy elviszel, igazán jól esik, kicsit rossz, hogy nem nagyon tudunk kimozdulni. Vagyis, mit beszélek… nagyon rossz. Vállat vonok, elvégre, hiába nyavalygok rajta, még jó ideig kölyök leszek, és nem segít rajtam, ha állandóan ezen kattogok. Belenyugodni egyszerűbb, még ha az ilyesmi rám nem is jellemző, de úgy vagyok vele, hogy elég időm lesz majd lázadni később is. - Amúgy, nem hallottam még róla, tavaly valamivel utána érkeztem, szóval kimaradt. Milyen koncert lesz egyébként? A tánc nekem jobbára kiesik, hacsak nem vezet valaki, és ez kissé zavar, de hát nincs mit tenni, hisztizni biztosan nem fogok miatta, a régi történetek érdekesnek hangzanak, főleg, ha az itteni indiánokkal kapcsolatosak, s mi mással lennének. Úgy tűnik, a nőstény igencsak lelkesen viszonyul a programhoz, ami ad még egy plusz löketet. Nem nagyon tudom összerakni a kis fejemben, hogy mit kekeckedik egy ilyen kedves nővel Ethan, de hát, ha azt vesszük, Anica is egész kedves, többnyire, én mégis igencsak szemét vagyok vele. - Oké, hacsak nem feszül nekem valaki, szerintem nem lesz gond. Azt nem mondom, hogy elég sokat gyakoroltatja velem Ethan az önmérsékletet, mert elég kínos lenne belemenni a hogyanba, így maradok ennél a kifejezésmódnál. Elég lobbanékony vagyok, de azért közel sem húz fel olyan sok dolog. Én még azt sem tudom, mi a szösz az a pajzs téma, bár Anica azt hiszem azt gyakorolja Atyánkkal, de nekem valószínűleg több szükségem van a farkasom visszafogására, már csak a személyiségem okán is. Egyszerre meg csak egy lovat üljünk meg ugyebár. - Mehetünk, persze… vagyis… várj egy kicsit. Még mielőtt elindulnák, olyasmire vetemedek, amire nem gondoltam volna, mikor elindulunk. Kiszállva az autóból közelebb lépek, és megölelem a nőstényt, egyrészt hálás vagyok neki, amiért megteszi ezt értem, vagy Ethanért, részletkérdés igazából, másrészt úgy hiszem, így talán könnyebb lesz kicsit közelebb kerülni hozzá. Szépen lassan, de el fogom érni, hogy kedveljen, és bízzon bennem. Mindig kell egy cél, nemde? - Én csak… köszönöm. Motyogom utána, mikor eleresztem, ha valaki olyan látná, aki ismer, vélhetőleg odafagyna a talajhoz a döbbenettől, de Nora nem tudhatja, hogy az ilyesmi mennyire nem jellemző rám. Aztán persze indulhattunk is. - Kellemes. Olyan… nem is tudom, feltüzelő, mármint, nem olyan értelemben, hanem lelkileg. Tök jó! Lelkendezek, már amennyire tőlem telik, de egyébként valóban pozitív benyomásaim vannak, pedig eddig hullára nem érdekelt az indián kultúra, de kezd bejönni a dolog. - Az jó volna, valami forrót… Csokit vagy teát. A forralt bort inkább meg sem említem. - Illetve, jól érzem, hogy árulnak valahol hot-dogot?
Talán eljön egyszer annak is az ideje, hogy egyszerre vigyem mindkét lányt, de egyelőre maradjunk a dupla találkozóknál, egyrészt nekem is könnyebb, másrészt pedig talán nekik is kényelmesebb. Nem tudom, milyen a viszonyuk egymással, de abból leszűrve, hogy Mira nem kérdezte meg, hogy a testvére is jöhet-e, így úgy vélem, tökéletesen megfelel neki ez a helyzet. - Nagyon szívesen és igazándiból bármikor máskor. Ha szeretnél valahova elmenni, akkor szólj nyugodtan - érezheti a hangomon, hogy mosolygok, persze azért normális keretek között gondolom azt a valahovát és ha netalán olyannal állna elő, ami nem okés, akkor úgyis nemet fogok mondani. De elég intelligensnek tartom ahhoz, hogy ilyesmivel ne próbálkozzon be. - Igen, sajnos a kölyöklét ezzel jár… - húzom el a számat, az én időmben sem volt másként, pedig én már elég régen voltam kölyök. - A koncert A két világ között elnevezést kapta és ha jól olvastam, akkor az anhorage-i őslakos közösség, illetve az egyik falkatag közös koncertje lesz - nem emlékszem pontosan, de mintha valami ilyesmiről olvastam volna, mondjuk ez este lesz, addig meg nem is biztos, hogy maradunk, de majd a helyzet alakítja úgyis a dolgokat, legfőképpen Mirától függ a dolog. - Rendben - bólintásom kísérem a szavakkal, hiszen azt nem látta volna, ha csak bólintok, de valahogyan a tudatára szerettem volna adni, hogy megértettem. Remélem a legjobbakat, nem hiszen, hogy probléma lesz, ha pedig igen, akkor együtt megoldjuk. Tartom magam annyira felnőttnek és idősnek, hogy képes legyek a kezemben tartani a dolgokat. Kiszállunk, segítek neki, aztán amikor egyetértését adja, hogy indulhatunk, akkor már indulnék is, ám elég az az egy szó, hogy ijedten forduljak vissza, azt hiszem, máris baj van, ám helyette olyat kapok, amire tényleg nem számítottam. Először megszeppenten állok ott és hirtelen azt sem tudom, mit csináljak, ám aztán viszonzom az ölelést, mert akármilyen bizarr a helyzet, mégis jól esik. Fájó emlékek szakadnak fel bennem, de megpróbálom elnyomni őket, mert most nem a múlttal kell foglalkoznom, hanem a jelennel, Mirával, aki itt áll előttem. - Nagyon szívesen, Mira… - válaszolom halkabban és kissé ellágyult hanggal - Elvégre, papíron az édesanyád vagyok, ez a minimum, nem igaz? - enyhén nevetősre vált a hangom, de érződik benne, hogy még nekem sem igazán sikerült megbarátkoznom a gondolattal, miszerint nem is egy, de egyből két lányom is lett és igaz, hogy csak papíron, de nem véletlenül állok most is mellette és hoztam el egy ilyen helyre. Aztán megindulunk befelé, a fesztivál hangulata egyből magával ragad. Én magam sem túlzottan rajongtam az indián kultúráért, sőt, nem is sokat tudok róla, talán első évben, ha kijöttem, de akkor sem vittem túlzásba a dolgot, akkor mondjuk a jégszobrok miatt jöttem, de mivel erre most nem adódik lehetőségünk.. Nem számít, teljesen más egyedül és valakinek a társaságában. - Ennek örülök! Nem tudom, mennyire vagy járatos az indián kultúrában, én nem igazán, szóval ez egy remek lehetőség kicsit fej tágítani - fűzöm hozzá vidáman, talán tényleg jót fog tenni ez a kis kiruccanás és bízom benne, hogy nem csak nekem. - Szuper, akkor nézzük meg, mi a kínálat. Bizony, én is érzem, szóval akkor azt is keríthetünk! - kezet, kart is nyújtok, kapaszkodjon belém nyugodtan, segítek őt vezetni, ha azonban ezt nem igényli, úgy nem fogom erőltetni a dolgot, ő tudja, mi a jó neki. - Ha jól látom, van csoki és tea is, szóval válassz. Illetve akkor kérsz egy hot-dogot is? Én a magam részéről egy teát kérek, Mira rendelését is leadom, hogy amint kézbe kaptuk a poharakat, pici várakozás után a hot-dogot is - amennyiben Mira kért, én a magam részéről visszautasítom most az ajánlatot -, elinduljunk vissza a tűz felé. - Mit szeretnél? Hallgassunk bele a történetekbe, vagy inkább használjuk ki az időt és beszélgessünk? - bízom a lányra a döntést, amott látok egy üres padot a tűzhöz egészen közel, az a beszélgetéshez kényelmes lenne, illetve a történetmesélő körül is vannak ülő alkalmatosságok, bárhová le tudunk telepedni. Én nyitott vagyok mindenre, legyen ez a nap Miráé.
Hogy a viharba ne felelne meg? Én hülyét kapok a szenteskedő testvéremtől, szóval csak örülök, ha ő nincs ott valahol. Ezt persze ilyen egyértelműen senkinek sem fogom kifejteni, de attól még nem lesz kevésbé igaz. - Hú, ilyeneket ne mondj, ha tehetném, állandóan csak mennék… de azért köszönöm a felajánlást, elképzelhető, hogy a kelleténél többet foglak zaklatni. Egyszerűen úgy éreztem, hogy olykor muszáj kivakarnom magam a négy fal közül, és egyedül viszonylag ritkán jutott erre lehetőségem, Nora viszont kínált egy alternatívát, így megismerem őt is kicsit jobban. A kölyöklétet inkább nem méltatom, mert nem is tudnám, ha engem kérdeztek, egy nagy szívás az egész, elképesztően borzalmas, és szeretnék már nem kölyökszámba menni, bár ez nem fog egyhamar megvalósulni szerintem… Türelmetlenségem attól még határtalan. - Igen? És azt lehet tudni melyik falkatagé? Mármint, ha nem titok. Én nem vagyok falkatag, nem tudom, mi lesz velük a későbbiekben, Ethannak biztos megvannak a terei, szóval majd kiderül, de attól még kíváncsi vagyok, és nem rest kérdezni, maximum nem válaszol rá, abba pedig nem fogok belehalni. Az ölelés mögött azért sok egyéb is rejlik, bár tény, hogy egyébként valóban hálás vagyok azért, hogy próbálkozik, szép tőle, holott senkije sem vagyok, ettől még az igazság az, hogy sokkal inkább szeretnék közel férkőzni hozzá, elérni, hogy előbb-utóbb, de valóban fontos legyek. Ne csak egy darab papír, vagy épp Ethan miatt. Veszélyes játék, tudom, de azt hiszem, remek mesterem van. - Bevallom, kicsit féltem tőle, hogy ez az egész nagyon kellemetlen lesz, de örülök, hogy eljöttünk. Mosolyodom el, valóban így van, és az is biztos, hogy ennél sokkal, de sokkal rosszabbra számítottam, de rájöttem, hogy nagyban múlik rajtam is, s ezt most nem akarom elszúrni. Sem Ethannek, sem pedig magamnak. Elvegyülünk a tömegben, merő zsongás az egész fejem, kicsit nehezen koncentrálok Norára, túl sokan vannak, de azért igyekszem. - Nagyjából semennyire, valahogy eddig sosem volt rá szükségem, úgy tűnik, errefelé másként megy. Egyébként, biztos érdekes volt, meg minden, talán jövőre többet tudok majd róla. Ki tudja, hol leszek én akkor, amilyen nagypofájú, dilis nőszemély vagyok, lehet, hamar meghajlok majd egy erősebb akaratnak, és a föld alatt ragadok, de bízom benne, hogy nem így lesz. A halállal még nem sakkoznék. Norába közben belekarolok, így legalább biztosan nem veszítjük el egymást, bár én pajzstalanul elég hamar kiszúrható lennék a számára, szóval tulajdonképpen nem aggódom, de azért nem eresztem el. - Akkor legyen inkább csoki, az most inkább kedvemre való. Felelem rögtön, és bólogatok is mellé. - Naná, jöhet a hot-dog is. Farkas éhes vagyok. Kuncogom el magam rögvest a szavaim után, majd kiveszem a pénztárcámat a táskámból, és Norának nyújtom. - Köszönöm! Ki tudnád venni belőle az értékét? Nekem kicsit körülményesen megy. Menne, de sokáig tartana, és szerintem a mögöttünk állók nem kifejezetten díjaznák a dolgot. Történetesen én erre egészen nagy ívből teszek, de most a jó fejet adom, szóval úgy csinálok, mint aki nem. - Ebben a sorrendben? Érdekel a történet is, amit mesélnek, meg szívesen beszélgetnék is. Ezen sem gondolkodom túl sokat, talán nem tűnök túl határozottnak, valójában inkább arról van szó, hogy óvatosan közelítek, próbálom nem lerohanni csevegés ügyileg, mert nem tudom, milyen hamar kezdenék el kellemetlenebb vizekre evezni, és Ethan felől kérdezni. Biztonságosabb egyelőre így. - Hú, hallottad? Egy óra múlva zenés-táncos mulatozás is kezdődik, arra is beneveznék. Mosolyodom el, majd ha leülhetünk a történetmesélő közé, akkor már el is kezdek falatozni, persze halkan, jó kislány lévén nem csámcsogok, egyébként sem szoktam, de most nagyon igyekszem halkan enni, miközben figyelek a mesére.
Kezdőlap
![A Nagy Tűz körül [K] I_vote_lcap](https://2img.net/s/t/18/32/18/i_vote_lcap.png){kind=small}
![A Nagy Tűz körül [K] I_voting_bar](https://2img.net/s/t/18/32/18/i_voting_bar.png){kind=small}
![A Nagy Tűz körül [K] I_vote_rcap](https://2img.net/s/t/18/32/18/i_vote_rcap.png){kind=small}
![A Nagy Tűz körül [K] Tumblr_n7t74bY3F61r2ocy3o5_r1_250](https://2img.net/h/33.media.tumblr.com/ba768042360d23f2766545d43e8ac0a3/tumblr_n7t74bY3F61r2ocy3o5_r1_250.gif)
![A Nagy Tűz körül [K] Tumblr_nryhn9Ydna1swonpwo1_500](https://2img.net/h/33.media.tumblr.com/bd909885a2f09920b8a92cefa5f60b82/tumblr_nryhn9Ydna1swonpwo1_500.gif)
