A telek északról a Stonegate parkkal határos, ezen az oldalon, körülbelül két méter magas sövénykerítés és pár feketefenyő szegélyezi. A természetes kerítés a keleti és a nyugati oldalon is folytatódik, bár itt már inkább pár lucfenyő és néhány bükkféle töri meg a zöldellő falat. A déli front az Olympic Dr-re nyílik, itt található a kétállásos kaviccsal felszórt parkoló, a postaláda, kerítés nincs. Gondozott előkert fogadja az idelátogatót, melyben főként őszirózsa és hegyi babér nyílik, ezek a virágok Alaszkára jellemzőek, s az év nagy részében nyílnak. A közel 400 négyzetméteres kert több mint fele az épület északi, park felöli oldalán található, itt sokkal sűrűbb a növényzet, bokrok, különböző facserjék, és kifejlett fenyők sorjáznak rendezetlenül, mégis az ágak elhelyezkedése és a szép formák arra engednek következtetni, hogy a tulajdonos sok időt fordít ápolásukra. Az északnyugati sarokban egy fedett tűzrakó hely is kialakításra került, s innen felszórt kavicsos ösvény vezet két irányba, az egyik végig a ház oldalán a parkolóhoz, míg a másik a hátsó bejárati ajtóhoz, mely egyenest a konyhába nyílik. Jól látható, hogy ez a bejárat már jó párszor át lett festve az évek során.
A sors keze (értsd alatta a tanórák és foglalkozások kusza szövevényét összetett agyműködés latba vetése helyett számítógépes csodaszoftverrel megalkotó szőke irodai hölgyikét, Lucy-t) úgy határozott, hogy ma a diákok szabadok Dr. Lester J. Edison, azaz a fiatalabbaknak Jay bácsi barokkos körmondatokkal megízesített előadásaitól. Egyáltalán nem kell tiszteletemet tennem az egyetemen, még papírokkal vagy gépeléssel sem szükséges bajlódnom, a mai napom teljesen szabad, szárnyalhatok, mint keselyű a sziklagerinc felett. Valami hasonló kép jelent meg lelki szemeim előtt és úgy gondoltam, hosszított nyitvatartást rendelek el a hétvégének egybekötve természetjárást, megismerkedést a környékkel és amit még elémsodornak a lehetőségek szeszélyes szellemei. Mert ők mindig ott tollászkodnak körülöttem és időnként dobnak egy szokatlan morzsát, csalit, ami aztán beleakad a szájpadlásomba és magával húz. Anchorage-ba, a kóborok El Dorado-jába terveztem be egy hajókirándulást, gleccsernézést és természetesen a kapcsolatteremtésnek se vagyok ellene. Festői szépségű a táj, ha nem a szavak lennének az én vesszőparipáim, hanem a látvány és a horizont, akkor itt szellemi orgazmust élnék át. Az a hűvös vízpárájú öböl, az unikumnak számító gleccsertúra kitöltötte a napomat és estére már nem is terveztem sokkal többet egy minden porcikámat célzottan átmozgató edzésnél, ám közbeszóltak az életem fonalát karcsú orsón tekergető szellemek. A motel felé közeledve két gentleman kinézetű alak, a 20-as évek alkoholmaffiáját idéző keménykalapban és krumpliorr nélkül megszólalt a hátam mögött. A méreteim lenyűgözték a két bukmékert, akik fogadásokat kötnek és közvetítenek a kevésbé fényes szférában. Az érzéseikben nem láttam mást, mint üzleti hasznot szimatoló pénzfejek ovációját, akik akartak egy óriást a ring kötelei közé. Először csak majdnem, aztán ténylegesen is levettek a lábamról, az egykori pankrátorbajnok nyakába kötötték a lasszót és ismét harcba vezették. Mióta mágia költözött csont és hús közé, kimaradtam a versenyzésből, hiszen vakok között félszemű a király és fiatal farkasként is én lennék a legnagyobb nudli a fazékban. Kiegyenlítetlenek lennének az esélyek, ha pedig mégis felkarcolnák a testem könnyű külső borítását, a vájt szeműeknek feltűnne, hogy a szervezetem nem tűri meg a sebeket, azonnal eltüntet minden apró kis bűnjelet. A falkatársaimmal kiélhettem az agresszív vágyaimat, a telihold felé vonyítással kezdődő közös vadászatok és a hétköznapi adok-kapok elegendő volt sokáig. Dasmarinas-ban az idő letett a tenyeréről és kapkodnom kellett érte, így csak mérsékelten kerestem a hasonló lehetőségeket, főleg hogy életek kioltása vagy épp megvédése, a két véglet is a kiemelten jövedelmező feladataim közé tartozott. Aztán jött a szűk esztendő ágyban, párnák közt, Fairbanks-ben pedig még nem találtam meg azt a közeget, amiben legénykedhetnék, mint Zsugás Jimmy a napközis kártyaklub mazsolái között. Nem bírtam ellenállni az illegális kakasviadalnak és meg akartam nyirbálni néhány taréjt. Pont egy olyan estére hívtak, ami a mexikói hagyományok szerint maszkos wrestling. Sötét negyed sötét utcájában sötét pince világos feltételekkel. Tökéletesen megfelelt és négy hatalmas monstrumot győztem le, hiszen hiába a hegyhát és az erőkar, ha a mágia ezekre fittyet hányva tör át minden védelmet. Arra ügyeltem, hogy csupán kivételes emberi tehetséget mutassak, egy csiszolt gyémántot, aki a névtelenség odújából egy estére kidugja a fejét. A képzettségemmel olyan alakítást tudtam nyújtani, hogy az illegális pankrátorok Oscarját is elhoznám, ha létezne. Az egómat nyaldosta a királyt kiáltó győztes sportfogadók tömegének felzúdulása. Ekkor lépett a kötelek közé Clint Eastwood hasonmása, csak épp veretes western bőrök helyett feszülős latexbe öltözve. Nagyon fura elegyet alkotott így, körülbelül mint a málnaszörp ecettel. A majdnem 200 éves farkaskoma gondolatban rákérdezett előtte, hogy tényleg szeretnék-e vonat elé ugrani, hiszen az ő ökle egy megtáltosodott dízelmozdony erejével csap majd le rám. Nem vagyok a megfutamodás embere, sem vérfarkasa, ezért a síneken maradtam. Az eredmény az ellenfelem magasba rángatott véres ökle és az én kiklopfolt arcberendezésem, törött kezem, valamit számtalan hasadás, véraláfutás a testemen. Mint egy sütéshez behasogatott, de végül penészedésnek induló kolbász, úgy néztem ki a rövid meccs után. Az ismeretlen szopóálarcos bajnok nem volt Stallone-rajongó, nem akarta látni, mi van túl a csúcson. Mikor engem a hordárok kicipeltek, követett és az új királyt éltető nyertesek dicshimnuszai, valamint a nagyot bukó lúzerek nem túl szofisztikált káromlásai elől angolosan távozva kitámogatott engem a hátsó helyiségbe. A szavakat olyan szűken mérte, mint belvárosi kocsma a piahitelt. Joe-ként mutatkozott be, elárulta, hogy utolsó estéjét akarta megkoronázni egy győzelemmel és mindegy volt, mennyit enged látni az adottságaiból, hiszen holnapra már túl lesz 3 határon is. Elismerte a kiállásomat, hogy a nálam kétszerte nagyobb erő előtt se hajtottam térdet, ha mérkőzésről volt szó és ez az egyenesség vezette arra, hogy segítséget nyújtson nekem. Taxit hívott saját pénzen (akkora összeget nyert, hogy meg is vehette volna azt az egyébként újszerű állapotban elénk gördülő Fiatot) és bediktálta a címet, ahol egy Őrzőt kell keresnem, barátságos és emberi figurát, aki nem rúgja le a bundás sakkbábukat a nagy tábláról, hanem olyan állapotba hozza őket, hogy minél tovább a mezőny részesei maradhassanak. Pajzs nélkül, nyitott lapokkal játszott ez a misztikus ködben szürke szamárként felszívódó Joe, teljesen hihetően, korrekten nyújtott segítő kezet, mint igazi kolléga és nemeslelkű bajnok. Én pedig élek a lehetőséggel, hogy megismerjek egy szomszédos Őrzőt és hogy ne kelljen bagolyagyvelőt meg nyers, szőrös nyúlcombot rágnom a közeli erdőkben. Máskor ezt örömmel tenném, de ma valahogy nem üti meg a mércét az erdő népének mészárlása. Ha az a doki perverziója, kihúzhatja 1-2 bajuszszálamat a bűvölő-kotyvasztó tudományához cserébe az orvosi ellátásért. Én tudok üzletet kötni. Főleg ha nem húzza ki a gyufát a kedves egészségügyi szakmágus úriember. Szóval összevéreztem néhány ágat a tekintélyes tűlevelűeken, de eljutottam az ajtóig és most három határozott kopogással jelzem ennél a bizonyos Dr. Őrzőnél, hogy páciens érkezett a krőzusi kúriaként leplezett magánrendelőjébe.
Hosszú napja volt, mondjuk úgy megérdemelt esti pihenéséhez készül. Dmitri Shostakovich Jazz Suite-je már ott pihen a nappali közepén lévő gramofonban, és csak azt várja, hogy elinduljon a forgás, és a tű is a helyére kerüljön. Eredeti orosz darab ritka példány, és még szinte karcmentes. ~Tea, egy kis pirítós, német vaj, és orosz kaviár, és egy jó Verne Gyula… Jót fog tenni.~ Előkerül a szekrényből a teafőző, házi készítésű csipkebogyó teafű, citrom. Elsőnek a víz kerül a helyére, ezt követően, pedig a kenyér felszelése következik, melyek be is kerülnek a nekik szánt melegedő helyre. A szekrény alján bujkáló tálcát csak ezt követően keresi meg, hogy felpakolja rá az evőeszközt, az előre citrommal és mézzel kissé feltöltött csészét, az ízletes halikrát, és az alá való tejterméket. Nem kell túl sokat várni a víz hangosan üvöltve jelzi, hogy felforrt. Így már csak az maradt hátra, hogy felvegye sütőkesztyűjét, és betöltse a nedűt a rendeltetésszerű helyére, a csésze úgy háromnegyedig lehet, amikor kopogás szűrődik be a hátsó ajtón. ~Túl egyszerű lett volna, és túl szép, hogy igaz legyen…~ A forró vizes kancsó visszakerül a tűzhelyre. Ő maga pedig az ajtó felé lépdel, egyenlőre balkezén egy kesztyűvel, de amikoris elfordítja a kulcsot, és lenyomja a kilincset, már repül is oldalra a konyhai segédeszköz egyenest az egyik szék felé. - Estét! Franz Meyerhof, de ha itt van, akkor bizonyosan ismeri a nevemet. Jöjjön be, ha kérhetem arra a fekete bőrszékre üljön… Az üzleti részt, majd a később megbeszéljük, de nem leszek zsugori, különben máskor úgyse térne be hozzám. Eléggé lerohanó ilyenkor a stílusa, de alapvetően szeret gyorsnak és határozottnak mutatkozni, az ilyen esetekben, tudja jól, a farkasok világában csak az erőt, megingathatatlanságot, és a tudást becsülik igazán. Egy pillanatra kilép a konyhából, de körülbelül húsz másodperccel később már egy vasalt fadobozzal tér vissza, melyet több oldalról is ki lehet nyitni. Az asztalra kerül ez a régi ”barát”, melyben a tűktől, egészen a különböző csonkító eszközökön át, a gyógyfüvekig, és néhány gyógyfőzetig minden megtalálható. - Még ma este újra harcra kész akar lenni? Vagy csak a regenerációt akarja gyorsítani? Mikor visszatért a szobába aktivált egy varázslatot, mely voltaképpen röntgen látással ajándékozza meg a gyógyítót, ki így a megfelelő szakértelem mellett viszonylag könnyedén felmérheti a problémákat. - Az első esetért körülbelül féldeci vért kérek farkas alakból, a másodiknál pedig öt szőrszálat a farkából, szintén farkas alakban. Nem teszi fel az egyértelmű kérdést, helyette inkább a szekrényhez lép, és kezét a teavíz fölé helyezi. - Még meleg, esetleg egy teával meg is kínálhatom, éppen vacsorázni készültem… Mintha még nem említette volna a nevét, de talán nem is igen hagytam rá időt…Ezért elnézést is kell most rögvest kérnem.
Ez az egész doktorosdi nagyon furán hangzik egyébként, ahogy átgondolom. A küszöbről bámulom a sövényt és próbálom összerakni a kirakós képeit, de ilyen puzzle-t még nem láttam. Kóborok gyűjtővárosa falka nélkül és a helyi Őrzőkhöz úgy kopogtatnak be a sérült farkasok, mint máshová a mormonok meg a biztosítási ügynökök. Bátor és erős dokibácsi lehet, aki ezt lehetővé teszi és nyilván nem egyedül él itt, hanem egy komplett kiszolgáló személyzettel. Csak a telket rendben tartani egy egész embert kívánna és akkor még nem is nyúlt a mágiához vagy az ezüst fecskendőkhöz. A gondolataim forgalmi dugóját hamar eloszlatja a doktor úr, ahogy sípol a vízforralója és dacolva a főzés szükségszerűségével inkább ajtót nyit, hogy fogadja a rendelésre érkező tisztelt pácienst. Nagyjából azonos születésűek lehetünk, ez egy kellemes meglepetés. Dinamikus ember üresjáratok nélkül és magabiztosságot is áraszt. - Üdvözletem, felcser úr! Nem, én csak Piszkos Harry kevés beszédű hasonmását ismerem, aki Joe néven lett az est királya. Én Dr. Lester J. Edison vagyok, az előző bajnok. Rövidre zárom az áramkört, nem beszélek most sokat, pedig szeretnék, mert sok beszédnek sok a leve és a folyadékbevitel fontos. A házban már nem nyúlkapiszka, mert úgyis megszúr a bicska, pontosabban az orvosi szike és ezek szerint a fekete bőrszék van kinevezve műtőnek, ahová várják Dr. Meyerhofot. Menni még tudok, lassan, de biztosan, más kérdés, hogy úgy érzem magam, mint akit fadobozban legurítottak a sziklás hegyoldalon. Leülök és egy hatalmasat sóhajtok, olyat, mintha most ugrott volna le a hátamról egy három mázsás zsíranyakoca. Bőr a bőrre, itt folyathatom, ami még nedvedzik a sebeimből. - Ha maga olyan csodarabbi, aki egy kéztörést ma este helyre tud rakni, akkor a cél a fél óra múlva következő mérkőzés. Kétlem, hogy ilyenre képes lenne, bár az az igazság, az Őrző gyógyítókkal nem volt még dolgom. A Falkám illetve a szövetséges farkasbarátaim mindig beöltöztek fehér ruhába, ha szükségem volt rá. Igazából fogalmam sincs, mennyit tud gyorsítani a regenerációmon egy Őrző. Ennyi évtized alatt a csúcsot is megjárhatta, nyilván ismer minden dokivarázst. Itt a lehetőség, hogy megmutassa a tudományát, állok elébe. A szagokból ítélve teázni készült és hallal bolondítaná meg az esti gőzölést. Igazi angol ábrázata van egyébként és pontosan a ködös Albion gentlemanjeit idézi. Csak több erő szorult belé, mint a peckes járású frakkviselő lordokba. Ezt nem ártana összemérni, kíváncsi vagyok, a fegyvereket is olyan jól forgatja-e, mint a műtőeszközöket. - A feles nem a teához kell, ugye? És örülök, hogy nem emberi formámban akarja a farkam szőrét húzogatni - válaszolok kis röhögéssel, mert ez olyan magas labda volt, hogy le kellett ütnöm, mint biofarmer a kerítéskarót. Van egy érdekes stílusa az úriembernek és nekem is, az az érzésem, lesznek még itt váratlan fordulatok. Lassan kezdem feledni az alapelvet, hogy beszéddel se terheljem le a testemet, mikor a gyógyulásnak kell magas fordulatszámon pörögnie. Inspiráló a társalgás és nem bírom ki, hogy ne kössek megint pár csokor szóvirágot. - Az remek lesz, köszönöm! Szóval maga itt a bundástársadalomra szakosodott ügyeletes körzeti szanitéc? - kérdezem, miközben a tea felett párolja a mancsait.
- Szóval kaptam harminc percet. Akar fogadni? Ha sikerül rendbe raknom magát ennyi idő alatt, akkor dupláját adja a vérnek, ha nem, akkor nem kérek semmit. Merész kijelentés, mert a röntgen varázslatnak hála jól látható, hogy a törés komoly, egy egyszerű munkai balesetben szerzett sérülést a gyógyító varázslata visszaforrasztana ennyi idő alatt, azonban itt van pár apró szilánk is, amit nem árt eltávolítani, és ez növeli az időt, és persze újabb sérülést eredményez. Azonban Franz sosem arról volt híres, hogy nem elég magabiztos, így anélkül, hogy választ kapna, neki kezd, bár előtte még készít egy csésze teát a farkasnak, és önt hozzá egy kevéske rumot. - A ház ajándéka, ha Joe szimpátiáját elnyerte akkor biztos jól tűri a fájdalmat, de azért egy kis extra jót fog tenni. A tea átnyújtását követően, a hűtőhöz lép, és házi füstölt sonkadarabot is elővesz, majd bár nagyobb csíkra vágja. - Ezt a szabad kezével nyugodtan eheti, míg dolgozom, kell a kalória a szervezetének, de gondolom ezzel tisztában van, bajnok. Amúgy csak hobbi a bunyó, vagy el is töltött pár évet, évtizedet a szakmában? Miközben ezen kérdést felteszi, egy éles szikét vesz ki a dobozból, és nem sokat vacillálva szabaddá teszi a törött végtagot, a ruhának már úgyis mindegy alapon. Három problémás csontdarabot vél röntgen tekintete felfedezni. Az első metszést a legnagyobbnál kezdi, fájdalmas, de pontos vágás, és bizony a megtermett pankrátor, vélhetően meg is fog lepődni, hogy rögtön a helyes behatolási szöget választotta. Az apró csontdarabot egy csipesszel veszi, ki és az ablak belső párkányán pihenő tálkába teszi. - Amúgy volt rabbi a családomban, nem is egy, bár mára kevesen élnek. A 40-es évek Európája nem volt éppen a zsidók kedvenc üdülő központja. Ha akkoriban járt arra, bizton maga is tisztában van ezzel… Oh és ami pedig a szőrt illeti, nem említettem, hogy melyikről akarok tépkedni… Egy apró vigyort megenged magának, és a páciens is érezheti, hogy bizony ez csak egy egészséges visszaütés, mert hát mind tudjuk, hogy a legjobb védekezés sokszor a támadás. A szavak végeztével a második vágás is megtörténik, és hasonló pontossággal előkerül, az előzőnél egy kicsivel apróbb szilánk. - Még van 23 percem, szűkös lesz. Amúgy pedig, ami a meg nem válaszolt kérdését illeti… Alapvetően kedvelem a maga fajtáját, és Anchorage olyan hely, ahol a gyengeség még inkább veszélyes lehet. Itt ha valaki komolyabban megsérül – ami azért nem ritka – annak nincs ideje napokat regenerációval tölteni, ha így tesz akkor a területe csorbát szenved, elvész… Az pedig hatalmi átrendeződéssel jár, ami olyan gondolatokat szülhet, amit az Issumatar nem szívlelne. Miközben beszél az utolsó vágást is megejti, de ez már cseppet sem olyan fájdalmas, mint az előzőek. Igazából alig egy centi mély. A harmadik kis darab koppanása jelzi, az első résszel végeztek. - Én nem az a megszokott őrző típus vagyok, lojálisan élek a rend tagjaként, de együtt érzek a farkasokkal, ezt mindig hangoztatom, egymás nélkül nem tudunk létezni hosszútávon. A vére is erre kell, hogy az ilyen esetekben, ne csak rögtönzött mágia álljon rendelkezésemre, hanem tárolt is. A farkasokból származó esszencia alapvető szükséglete az őrzőknek is, de ugyanígy szükséges a maga fajtájának gyógyításához is. Mindennek meg van az ára. Na de, maradt még kicsivel kevesebb, mint 20 percem. Jöhet a második kör Bajnok? Én is utálok veszíteni.
Fogadás. Majdnem olyan, mint a lottó, a bolondok adója. Górcső alá veszem Franz érzéseit, mint ő a sérüléseimet és próbálok rájönni, hogy az ajánlata a biztos győzelem tudatából fakad-e vagy vállalja, hogy elvérzik a menetben és fogcsikorgatással kell küzdenie, hogy ő húzza magához a zsetonokat a party végén. Ezutóbbit látom, kétségek marcangolják apró, tűszúrásnyi fogakkal és ha ennyire törni fogja magát, azon és duplán nyerek. Időt és vért. Szokatlan tét, de kezd egyre szimpatikusabbá válni a helyzet. A ringbe már nem megyek vissza, most itt versenyzek a bőrszéken vérezve. - Áll az alku, villámkezű dokikám! Bele is csapnék abba a gyors kézbe, mint a villám, de épp matat az orvosi eszközök között. Nem teszem meg, de mielőtt a rumot beleöntené a teába, a bal kezemet, az ép tenyeremet felemelem. - Hé, hé, hé! A teát kösz, de nem a fél szememet veszítettem el, hogy tengeri rablónak nézzen! Tudom, hogy nem ártana meg, de elvből ragaszkodom a tiszta életmódhoz, amit még sportolóként folytattam. Egyszer néztem a pohár fenekére és annak is katasztrofális következményei lettek. A sonka láttán felcsillannak a szemeim, mint lopott gyémánt a zálogházban. Tömény fehérje, a muszklikat duzzasztó testépítők és a gyógyulásra gyúró vérfarkasok álma. Vadállatiasan be is falom az egészet és mikor jóízűen szájat törlök, már kívánom a következőt. - Ha ad még egyet, kap pár szőrszálat a teljes alakomból. A kedélyes öregúr a legfájdalmasabb helyen hasítja fel az irhámat. Ordításra nem kell számítani, még sziszegni se fogok, nem vagyok én királykobra! Lételemem a fájdalom, arra építettem fel a body bulidinget, a pankrációt pedig főleg és aztán a kölyöklét alatt megízleltem a legmélyebb bugyrait is. Szorítom az állkapcsomat, ez elég, hogy leküzdjem a menekülési vágyat és azt, hogy odaverjek egy parasztlengővel annak, aki vagdos. A feltételes reflex ezt diktálná, de nem hagyom kibontakozni most az autokráciáját. - Én se üdültem a bajszos festő Németországában, de a hírekre immunisnak kell lenni, hogy valaki ne legyen tisztában ezekkel a tényekkel. Részvétet nem nyilvánítok, a protokolláris úriaskodást meghagyom másoknak. Én akkor születtem, mikor a hadseregünk állcsúcson ütötte azt az őrültet és kitűzte a szabadság zászlaját Európára. Minden csapból ez folyt hideg-meleg víz helyett, úgyhogy pontosan tudom, miről beszél, sőt beszéltem a gázos zuhanyzók környékét megjárt rabokkal is, akik első kézből meséltek a barbár überfajról. - Na jó, ne szőrözzön itt! - vágok vissza egy nagy vigyorral. A doktor úr érti a tréfát és műveli is, ami jó alap arra, hogy a kezelésnek ne legyen mellékhatása az unalom okozta halál. Figyelem a csontjaim koppanását az ablakpárkányon. Tiszta temetői ütősegyüttesnek hangzik, amit produkálnak. - Doki, ez milyen gyorsított eljárás? Miért nem csinál valami hókuszpókuszt, amitől összenőnek, mért szedi ki? Nem azt beszéltük meg, hogy a csontjaimat is begyűjti, mint zsongó kasmunkás a pollent! Arra számítottam, hogy ad egy nagy löketet a szervezetemnek. Ha kiszed belőlem mindenfélét, akkor még pluszban vissza kell növesztenem. Nem vagyok orvos, de úgy érzem, itt van egy jelentős különbség. Ha kiderül, hogy ez a teázó úriember Dr. Mengele örököse vagy netán Hannibal Lecter-komplexusban szenved, akkor én megszabadítom a szenvedéstől. Komoly magyarázatot várok, különben felpattanok a székből és sérülés ide-oda, megint a ringben fogom érezni magam, ahol kiütéssel akarok győzni. Mielőtt továbbmennénk a második körre, erre még válaszolnia kell a nagy Őrző-farkas barátság és a területi átrendeződésekről szóló mese után.
A szike visszakerül az asztalra, majd a hűtőhöz lép, és túlzottan nem foglalkozik most azzal, hogy véressé válik a fémfogantyú, inkább kivesz még egy előzőhöz hasonlatos méretű sonkadarabot. Láthatóan fel van készülve, de ez nem is olyan meglepő, ha belegondolunk, hogy a helyi farkasok bármikor betoppanhatnak, akár lőtt sebekkel is. Nem bajlódik mostmár a szeleteléssel, inkább a rummentes teáscsésze mellé helyezi. Egy eszenciagyűjtési lehetőséget sosem hagyna ki. - Még maradunk a szokványos eljárásnál, különben a hókuszpókusz – ahogy Ön fogalmaz – nagyobb kárt fog okozni, mintsem azt szeretné. Két kézzel, megragadja az eltört végtagot, aztán a farkas szemébe néz, ezzel jelezvén, ez piszkosul fájni fog, és most legyen bajnok. Egy határozott mozdulat, és szinte hallani lehet, ahogy az eltört végtag szinte összepattintódik, mint egy puzzle esetén, az egymásba illő darabok, csak éppenséggel itt pár szilánk hiányzik. - Most tökéletesen összeillesztettem a csontját. Azért szedtem ki, a darabokat, mert ami ez után jön, minden testében lévő sérült részt növekedésre bírna, és nem akartam, azt, hogy a szilánkok is így reagáljanak a karjában. Kellemetlen lenne pár kiálló csonttüske… Amíg elmegyek a dobozomig, meg kell fognia a sérült alkarját, szorosan, hogy ne mozduljon el a csont. Érthető voltam? Háromra elveszem a balkezemet, szorítson rá, a következő háromra pedig elkezdem elcsúsztatni a jobbot is, a két kezem közé csúsztassa a markát és szorítsa erősen, ott van a törés vonala. Egy…Kettő…Három. A balkeze lesiklik a farkasról, aztán tekintetét a törésre veti, ha minden jól megy bizony, a helyén marad a kar. - Eddig rendben. Egy…Kettő…Három…Szorítsa! Elengedi a végtagot, és most bizony esti bunyósunk a saját törött karját tartja egyben, bizonyosan az idegek kellemetlen és fájdalmast dalt játszanak a férfi elméjében, azonban ez most Franzot nem érdekli, eléggé tisztában van egy-egy vérfarkas tűrőképességével, ezért nincs oka fájdalomcsillapítóval bajlódni. Helyette a ládához lép, amiből, egy fura zöldes lila, sűrű folyadékot tartalmazó flaskát vesz elő, és ennek tartalmát egy pohár aljára önti, körülbelül egy deci lehet, és a szaga kissé olyan, mintha mandula, levendula, vér, és valamiféle rothadó állati és növényi anyag lenne összekeverve. - Ezt igya meg! A férfi szájához tartja a poharat, s ha az kinyitja a beszélőkéjét, akkor letolja torkán a meglehetősen kellemetlen és irritáló italt, melyet követően furcsa melegség kezd terjedni a gyomortól körkörösen a testében, mintha a szervezet keringése, meggyorsulna, az erek és a sejtek valamiféle extra sebességre kapcsolnának. Franz pedig egyenlőre inkább a cselekvés mellett dönt, körülbelül 15 perce maradt. Kezével rászorít a férfi törött alkarjára, szorosan annak keze mellett, majd megszólal. - Mostmár elengedheti! Ha ez megtörténik tekintetét a kézre veti, és a röntgen tekintet még pár finomnak nem, de határozottnak annál inkább nevezhető mozdulatot tesz, hogy az apró elmozdulásokat korrigálja. Ezt követően ajkain pedig egyfajta aktivizáló varázslat Lester számára érthetetlen mormogó szavai jelennek meg. A gyógyító két tenyere, mintha csak forrna, a melegség egyszerre fájdalmas, és kellemes, furcsa érzés, s mintha halovány lilás fény is szűrődne a fogás alól. Közben a jó esetben elfogyasztott ital mintha érezné, hogy merre van rá szükség, érezhetően a testben ébredő melegség egyre inkább a kar felé orientálódik, mintha a farkas szervezetének minden porcikája azért dolgozna, hogy energiát szállítson, egy bizonyos pontra, és voltaképpen így is van. Az elfogyasztott főzet, serkenti a farkasok amúgy is gyors regenerációját, és egyfajta speciális közvetítő közeggé is válik a gyógyító varázslatok számára. Enyhén fájdalmas eljárás, és a változás érezhető, a törött csont, mintha másodpercről másodpercre regenerálódna és forrna, az idegszálak kapcsolódnának, a hús és izmok visszatapadnának a helyükre. Franz szorítása egyenlőre nem enged. A farkas érezheti, hogy az őrző számára is kissé megterhelő ez a művelet, sőt magán is érzékelheti, hogy szervezete szó szerint testet épít. Az éhség szinte kezd elhatalmasodni rajta, a gyors regeneráció gyorsítja a belső anyagcserét, és most az érfalakban az áramlás sokszorosa a megszokottnak. - Egyen, és ne mozgassa a sérült kezét. Szeretném ,hogy tökéletesen forrjon össze… Körülbelül hét perce maradhatott, mikor ezt kiejti, ám mintha a melegség is kezdene stabilizálódni, a sérült terület körül, mostmár nem emelkedik tovább a belső hőérzet.
A repetaadagnyi sonka kicsit lecsillapítja a lángoló háborgásomat, elülnek az ingerültség hullámjai. Franz szavaiban meggyőző felkészültséget érzek és noha nem definiálta az elvégzett műveletet, el tudom fogadni, hogy ez az optimális. Mikor készül a nagy roppantásra, akkor felfüggesztem az evést és csak szorítom az állkapcsomat. Mindez sokkal látványosabb lenne farkasalakomban. Lehet, hogy mindjárt fel is veszem, csak előtte szólok, nehogy egy váratlan reakció betartson a gyógyulásomnak. A fájdalom a csontjaimba, húsomba mar és pislogok kettőt, az arcizmaim pedig úgy feszülnek, mintha az Alfa készülne rám támadni. Szó nélkül, néma bárányként tűrtem, nem adtam ki semmilyen hangot. A feszültség viszont rendkívüli módon megnőtt bennem és úgy érzem, menten össze kell törnöm valamit, különben átmegyek biológiai bombába. A doktor végre nem csak a kézfejemet boncolgatja, hanem a procedúrát is és megtudom, mi is történt. Kötve hiszem, hogy csontkinövéseim lennének, ha bennehagyná a darabokat. Mondom én, hogy kísérleti patkánynak néz. Pedig meg is vagyok borotválkozva és a farkam sincs elszarusodva. - Maga szerint akkor nem kéne már szöges rockerkarkötőt hordanom, mert jóformán belém lenne építve? Doki, ha a tudományos felfedezéseit akarja próbálgatni rajtam, nagyon rossz alanyt választott... Az alkaromat megfogom, mert amit elkezdtünk, azt be kell fejezni és természetes, hogy nem szeretnék szétrúgott legófiguraként darabokra esni. Franz lassan veszi le a kezét, van időm felkészülni. Abba a szorításba sokat beleadok, már úgy markolom az alkaromat, hogy fájjon a satut játszó kezemnek is. Duplaszarvú patás rém és kénköves büntetőgödör, ez aztán tűzbe borítja az agyamat és vérbe a szemeimet! Két maratont fogok lefutni, ha befejeztem, mert nem lehet ép ésszel kibírni egy ültő helyemben mozdulatlanul terpeszkedve egy hasonló gyógyulást. Azt a furán lögybölődő elegyet megszagolgatom távolról. Csupa természetes anyag, élő és élősködő, mert a rohadás is bőven természetes. Esszenciát is használt hozzá, érződik a mágikus aura. El kell engednem az alsó állkapcsomat a felsővel, mert csukott szájjal még soha senki nem fogyasztott italt, ezüst infúzióra pedig nem vágyik a méretesre duzzadt alkari vénám. A dokibácsi megitatja kis betegét és csak azért nem köpöm a szemébe ezt a szennyvízcsatornák és pöcegödrök koprodukcióját idéző érzetű likőrt, mert a hatására éhezem. Mint a forró olaj, úgy kezd terjedni bennem és átállítja a szervezetemet turbó üzemmódra. Nehéz megállni, hogy ne rohanjak ki íziben. Az ujjaimat lassú egymásutánban fonom le az alkaromról és a tekintélyes jobbom lassan újra összeáll egy képpé. Franz mormicolása egy gyógyító varázslat lehet, ami felforralja a kezeit. Tényleg csodarabbi lesz ez, már el is képzelem hozzá a fonott, kalapra illesztett barkót, mint abban a Louis de Funes-filmben. - A gethes macska rúgja meg, ez aztán tömegnövelés, doktorom! Semmi anabolikus szteroid, csak a természet gyümölcse mágiával meghintve. Ha a tangás izomfeszítő versenyeken ilyenektől duzzadó alakzatok lépnének fel, lassacskán kezdeném lilliputinak érezni magam. Mi ez a fertelmes ízű csodakotyvalék? Elvitelre is lehet belőle igényelni? A sonka maradékát betömködöm az arcomba. Már múlik a fájdalom, az éhség viszont egyre erősödik. Nincs kétségem afelől, hogy ebből bizony dupla adag véradás lesz. Az időnek még a fele se telt el, de már úgy haladunk, mintha fénysebességű rakétán ülnénk. A doktor fárad, én evés közben is éhezem, mindketten sanyargatjuk magunkat, de a cél közös: újra kezességet vállalhatok, ha elérjük. Nemsokára pedig jöhet a kórházi csempék színeiben játszó ábrázatom restaurálása valamint a testem többi fedettpályás véraláfutásának elsimítása, meg a hasadékok betömése. Ez még érdekes lesz. - Franz, nem könnyebb, ha szőrén ülöm meg a farkast? Leöltöznék akkor, ha nem bánja. A szégyenérzet rég kiveszett belőlem, már a kölyökkorom előtt. A pankrátoriskolában egy száll fecskében nyomakodtunk egymáson és készültünk arra, hogy a tévé nyilvánossága előtt is így feszítsünk. Mire azt elértem, már semmi gátlás nem maradt bennem. Épp ezért a farkasos metamorfózisok pőreségét sokkal könnyebben viseltem, mint más kölykök. Ha már lehet mozgatni a kezem, akkor bizony kinövesztem a teljes alakomat és a tetoválások miatt eléggé idétlen színezetű bundámat láthatja meg a doki. A fogadásom ellen dolgozom, ha ezzel pörgetem fel az időt, de hát miért ne? Az én érdekem a csodarabbi mihamarabbi sikere, mert akkor ép testben nem csak épp élek, hanem újra visszanyerem kirobbanó formámat.
- Vannak szereim elvitelre, is de ezt, később… Minden mágiának meg van az ára, maga is érzi a teste elvesz, hogy máshol teremthessen. Érezhetően még mindig a csontra koncentrál, és ennek meg is van a jó oka. A varázslat és a főzet amit alkalmaz, pontosan azért szükséges, mert szeretné a testrészt olyan állapotba hozni, hogy a farkas alak még gyorsabb regenerálódó képessége, és annak felturbózása lehetségessé váljon. Sajnos mint orvos és mint őrző is ismeri a farkas anatómiát, de nem annyira tökéletesen mint az emberit, ennek az oka egyszerű, kevesebb a páciens, és a gyakorló séma. Farkas alakban a csont gyorsabban összeforrt volna, azonban nem lett volna vélhetően olyan tökéletes az illesztés, és az csorbította volna a munkáját. - Még körülbelül fél perc, és át is alakulhat farkas alakba teljesen. Nem ragozza a dolgot, és hogy mikor is jár le az a viszonylagos idő jól érezhető, mivel elengedi a kart, mely már kisebb fájdalmakkal, de szinte tökéletesen funkcionál, a doki pedig visszalépdel az asztalhoz, ahonnan fültisztítókra hasonlító pálcikákkal, és egy az előző italhoz hasonlatos szagú, ám sokkal inkább kenőcs állagú tégellyel a kezében közelíti meg a vélhetően már farkas alakban álló Lestert. A ”szörny” érezheti, hogy valamiféle állati zsiradék, lehet a tégely tartalmának új összetevője. - A pofacsonttal kezdem, aztán a többi látható felszíni sérülés jön, csípni fog, de az előzőkhöz képest már semmiség. Elméje teljesen nyitott, ha a kóbor képes a mentális kommunikációra, akkor könnyedén tud válaszolni, ha pedig Mr. Meyerhof semmi ellenkezést nem kap, bizony neki lát, mivel az ideje vészesen fogy. Mozdulatai nem finomak most sem, de láthatóan gyakorlottak. A sebek környékén hasonló égető érzés jelentkezi mint a kar esetében – mely még most is forró – annyi különbséggel, hogy csípő érzés is párosul hozzá. Mintha a pankrátor szervezete egyszerre emésztené belső tartalékait, és olvasztaná magába a levegő molekuláit. ~Kicsivel kevesebb, mint négy percem marad.~ Rögzíti magában a tényt, és már nem is babrál a tégely elrakásával, inkább csak a csontdarabokat rejtő tálka mellé helyezi, ezt követően pedig mindkét kezét a farkas szőrére csúsztatja. Jobbja a nyaktájékra kúszik, míg balja a farok környékére. - Tudom, hogy kellemetlen, de ez a legjobb pozíció. Mostmár jól látható, hogy a varázslat aktiválódásakor egész tenyere valamiféle misztikus főnyű sugarat áraszt, melyet körkörösen mozgatva vezet végig a farkas testén – már ha hagyja a páciens -, és a mozdulatok után a sebek szinte teljesen összeforrnak, tán csak az esetlegesen elvesztett szőrszálak nem nőnek vissza, ám azoknak sem fog kelleni félóránál több. Se hegek, se elszíneződések, csupán sima bőr, marad a kézfej nyomán, és persze, egyre növekvő éhség, és egy őrző gyógyító, aki a szokványos eljárásnál körülbelül kétszer olyan nagy intenzitással használja belső energiáit, kétségtelenül, most nem tudna annyit varázsolni, mint egy normál esetben. - Még van két percem, a nagyja kelleni is fog, de a segítőkész hozzáállásáért a vendégem még egy adag sonkára, ha végeztünk, addig türtőztesse magát. Tudja, hogy a farkas szervezete is kritikus sebességgel vágtat, és ebből fakadóan éhsége is növekszik, mely mentális koncentrációját ronthatja, azonban mostmár a másodpercek is vágtatnak. Újabb harminccal kevesebb. Lester mellső lábában – emberi alakban karja – szinte megszűnik a forróság, és minden a helyére kerül, ez volt a legkényesebb pontja eme feladatnak. Még harminc másodperc pereg le a homokórán, melynek felső részében már kevesebb mint egy perc maradt. Franz végül a farkas arca elé helyezi kezét, és a két pofacsontra költi ereje javát, a többi seb már regenerálódott. 10…20…30…35… Oldalra biccenti fejét, és az ujjaiból áradó fény is kialszik. - Visszaalakulhat, és még maradt 17 másodpercem, hogy az ígért repetáját is megkeressem. A tartozását, majd, ha valamelyest jól lakott rendezzük. Léptei a hűtőhöz vezetnek, ahonnan előkerül az újabb adag. - Mielőtt kérdezné… Nem hentes a nénikém, csak én vagyok előrelátó. Az újabb fehérjeadag átadását követően, megemeli teáscsészéjét, s szinte egyetlen kortyban lehajtja a benne maradt hideg maradékot, ezt követően egy szalvétát vesz magához, és a kiszedett csont szilánkokhoz megy és becsomagolja azokat. - Emlék a mai estéről. Én sosem kérek többet, mint amiben megállapodtunk. Átadja a kis darabokat, melyek kellemetlenségeket okozhattak volna. Fiatal gyógyítóként, volt hogy alkalmazta a serkentő varázst hasonló méretű szilánkok bennhagyása esetén, maradjunk annyiban a mentora nem dicsérte meg. - Mit mond? Megfelelőnek találja újra magát a ringhez?
Mint a harsány torkú piaci kofákkal, úgy lehet alkudozni ezze a doktorral és az az érzésem, az árképzes a kívánságaimnak megfelelően képlékeny lesz, mint kiscica a prés alatt. Ha ilyen gumibogyószörpöket tárolok otthon a hűtőben, akkor bátran kezdeményezek egész durva harcokat is. Komoly szakértelemre és mágiatudásra utal már az is, ami eddig börzöngette meg a testemet és még nem járt le a fogadásban megjelölt két fertály. Figyelem, folyamatosan vizslatom az érzéseket Franzban és nyugodt magabiztosságot látok. Ha nem valami irdatlan nagy szakmaiatlanságban ilyen biztos, akkor én nagyon jól fogok ma járni, márpedig úgy tűnik, nem egy lódoktorhoz van szerencsém. Eddig minden mozdulat a helyén volt, precízen dolgozott a doki, akár egy gép. Azt a fél percet kivárni nagyon kegyetlen dolog, de igyekszem tűrni, mert arra gondolok, így épül a korpuszom. Mikor már szabad utat kapok a metamorfózis előtti sztriptízhez, mely fajtánknál olyan természetes, mint embereknél a fogmosás utáni szájöblítés, gyorsan ledobálom a véres gönceimet és elkezdek kitolódni humán formámból a Nagy Medve fiává, mintha csak a zodiákus rendszerből pottyantam volna ki. 3 méteres tornyot építek így sárgán villogó szemekkel és megpúposodott háttal, szürkésfehér bundával, amit a tetoválásaim színeznek át. Mint aki meghempergett a palettán, úgy festhetek. A tarka farkasnak körülbelül csak a farka nem tarka. Ezzel a testsúllyal már megroppanthatnám a szék lábait, úgyhogy inkább felveszem a négykézlábas pozitúrát. A jobb első mancsomat még felemelem, mert gyógyulnia kell, mielőtt kézenállok vele. ~Mmm, melyik hentesnél vásárol, doktorom?~kérdezem telepatikusan az újabb üvegről. Hagyom, hogy a doktor végigkenjen a gyógyzsírral, ha kell, a lábaimat fel is emelgetem olyan pózokat idézve, mint mikor az egészségügyi sétára vitt kutya tiszteletét teszi egy tűzcsapnál. Jutott bőven hasadás, szép nagy ütéseket kaptam Joe-tól és van ugye a pofázmányom, ami az első most a kezelésben. Ez a kenet olyan, mint a mexikó chilisbab. Kétszer csíp. Egyszer égetően, egyszer a szokásos, bőrösszehúzós módon. A bolhák invázióját vagy ádáz csalánsövényt idéző kenegetéstől egy kicsit elkezdem csóválni a farkamat, mert már nagyon tombol bennem a mozdulatlanság okozta feszültség. És akkor a doktor felvesz egy dobócselre is alkamas fogást. Hörögni kezdek és gondolatban üzenem meg kétes érzéseimet: ~Szerencséje, hogy süt magából a szaktudás napsugara. Különben egy ilyen mozdulattól fél fejjel kevesebbel mehetne ma aludni...~ Az a csodákat érő kézrátétel úgy mulasztja el a sebeimet, mint aszfaltöntő kocsi a kátyúkat. Az erőm az éhséggel együtt növekszik, mint mikor az ablak együtt nyílik a párkányra tett virággal. Kellemetlen párosítás. Franz pedig egyre gyengül, ahogy beleadja az erejét. Lelkiismeretes csodarabbi ez a teázó úriember. Talán ki is próbálhatnám rajta az erőmet így kezdésképpen, amúgy is érdekelne, vannak-e harciasabb varázslatai illletve biztos, hogy vannak, csak hogy mekkora az arzenálja ebből, az a nagy kérdés. ~Nagy a csábítás, hogy menten felvegyem a nyúlcipőt, de az a sonka komoly tárgyalási alap~válaszolok a doktornak. A farkammal egyre hevesebben csapkodom a levegőt és a fejemet is ingatom, közben pedig a hergetett vad hangjai törnek elő gégém mélységeiből. Ebben az alakban sokszorosára gyorsult a regenerálódás, érzem és mikor szemközt kell nézni a doktorral, mert az arcomat fogdossa, mint David Papám kiskoromban ebéd után, hogy "Jóllaktál, fiam?", akkor már majdnem elrugaszkodom, hogy elsodorjak orvost, sonkát, ládát és bejárati ajtót, majd körberohanva a világot visszatérjek. Pokolian nehéz megállnom, hogy ne változzak ágyúgolyóvá. ~Ezt le kell ellenőriznem, doki! Még ne igyon előre a farkas szőrére!~ Ha én azt mondom, hogy tényleg bevállalnék most egy meccset, mert olyan szárnyrakapott sas lettem, akkor nyerte Franz a fogadást. Egyenességben nem ismerek görbületet, úgyhogy ha ezt érzem, akkor állom a szavamat. Ugrom ebben az alakomban kettő olyat, hogy még ne szakadjon le a plafon, aztán egy másik szökellés közben visszanyerem emberi formámat, amiben körbefutom az összes nyitott ajtajú helyiséget, amilyen tempóban csak képes vagyok rá. Mintha csak hasraesni készülnék, felveszem a tenyeres-talpas fekvőpózt és kezdek pliometrikusokat sorozni. Leereszt, felpattan, duplataps a hátam mögött és kezdjük elölről. Ebből egy tízes széria és aztán egylábas guggolások, váratlan erejű fordulós ütések a levegőbe és végül égnek emelt ököl. - Rácáfolt a hitetlen Tamás szavaira, tegye zsebre az elismerésem és a köszönetem! A sonka után rendezem a cehhet. A csontjaim megint koppannak, egy szalvétába csomagolva, ízlésesen tálalja őket. Nem fogom a vitrinben őrizni a megtépázott porcikáimat. Még nem mondom meg neki, de majd valami csodalöttyért cserébe itt fogom hagyni. A 3. porciónyi hús már pótolja a megpróbáltatott szervezetem erőforrásait, de majd kelleni fog még egy 2 személyes tál a motel éttermében. - Minő finomságok lapulnak még a ládájában? Érdekel, hogy kreálja ezeket a varázsleveseket. A sonka olyan hamar tűnik el az őrlőfogaim között, mint amikor a dasmarinas-i 400 körüli farkas támadása után kezeltek a Falka gyógyítói. Ilyenkor átmegyek konyhamalacba és darálom-nyelem a táplálékot. Az erő kezd duzzadni bennem. Össze kéne mérni valakiével és hát nézzük csak, kit látnak épp szemeim a támadható népek horizontján? Meyerhof dokit. - Ha a harchoz is konyít, nem csak a boszorkánykonyhához, intézhetnénk egy pengeváltást. Ha nyerek, ad két adag krémet, amitől a kezem egybeforrt, ha maga nyer, én adok dupla adag vért. A dupla dupláját, azaz a fogadás eredeti tétjének kétszeresét. Na, mit szól egy lovagi tornához? Még emésztek és gyógyulok, de legszívesebben 5 percet sem várnék.
- A hentesem nevének is meg van az ára. Jegyzi meg, de láthatóan mosolyba szökik az ajka, de egy ilyen este után nem csoda. Tisztában volt a veszélyekkel, a mágia árával, az évek során ezt megtanulta, nem Anchorage-ban, hanem még Londonban. A farkasok gyógyítása rengeteg lehetőséget rejt, azonban iszonyúan veszélyes is, mert egyszerre kell tökéletes munkát végezni, és végtelenül magabiztosnak lenni, máskülönben a szörny mellyel szembenézünk felülkerekedik és az éhség halált oszt. A vérfarkasok regenerációja a kulcs, minden hozzájuk fűződő szernél, azonban az örök érvényű igazság itt és él, mindennek ára van, a szervezetnek valahonnan pótolnia kell az energiákat. Léptei visszavezetnek a tűzhelyhez, majd teáscsészéjét nyakig tölti a langyossá vált itallal, melybe most kerül egy kis rum is, jót fog tenni, aztán kényelmesen az asztal másik oldalán foglal helyet, és megvárja míg Lester végez a végeredmény mérlegelésével, nincs benne kétség jól sikerült a beavatkozás. - Csak nyugodtan, tudomásom szerint, nincs több vendégem mára, bár ki tudja, sok meglepetés ért már, mióta itt lakom. Kényelmesen teázgat, és meglehetősen nagy nyugalmat áraszt magából, szó szerint olyan, mint aki jól végezte dolgát. És voltaképpen ez így is van. Mágikus tartalékainak közel 60 százalékát felélte, és ha ehhez még hozzá számoljuk, a nap elején aktivált varázslatot, bizony kétség nem fér ahhoz, hogy hosszú meditálás vár rá Lester távozását követően, azonban most még nem árt válaszolnia. - Minden olyan főzet, ami az Ön fajára is hat – minden alakban -, alapvetően csakis vérfarkas esszenciával állítható elő. Ez a terület egy különleges vonal, mert ugye a rendelkezésünkre álló esszenciák végesek, már pedig azok nélkül képtelenség új szereket létrehozni. Lehet Ön is tud róla, de éppen ezért vannak olyan falkák, akik a kölcsönös együtt működés jegyében igen sok esszenciát beszolgáltatnak, bár azért ritkák. Mi lapul még a tarsolyomban. Az alapvető képességeit tudom ideiglenesen javítani, látás, szaglás, erő, regeneráció, eltudom rejteni magát a farkasok orra elől, csökkenthetem a vérzékenységét… És bizonyosan vannak, olyan lehetőségek is, amiket nem soroltam fel, de ezek még lehet ki sincsenek találva, bár volt már olyan paciensem, aki egy adott igény elérése érdekében, rendszeresen hozott nekem esszenciát, kellet pár hónap a sikerhez, de végül megtörtént az áttörés. Persze mindennek meg van az ára. Újabb korty teát enged meg magának, majd feláll, hogy az előbbiekben székre helyezett kenőcsöt visszarakja a vasalt faládába, ahonnan egy kisebb ampullát is kivesz, mely elfér a két ujja között, ám egyenlőre nem tesz vele semmit, hanem visszaül székébe, és folytatja a teázást. - Sosem üzletek olyan farkasokkal, akikről kiderül, hogy őrzők vagy emberek ellen használták a szereimet, olyannal sem, aki Falka alapításban gondolkodik Anchorageban. Persze más dolog a saját teritóriumok védelme, a más farkasokkal szembeni érdek érvényesítés… Ez már az Önök világának belső köre, amibe nincs beleszólásom, én csak egy lehetséges előnyforrás vagyok… Ami a megmérettetést illeti, nagyon hízelgő, és megtisztelő az ajánlata, maga tisztességes ellenfél lenne, ehhez nincs kétségem. Azonban, én alapvetően gyógyítok, és ebben a házban csak akkor használok harci mágiát, ha valakit kiakarok tessékelni, minden áron, volt rá precedens, én itt vagyok, ő meg elég messze a várostól. A helyi farkasok is tudják ezt, diszkréció, gyógyulás, üzlet, és ideiglenes védelem, közvetítés, ezért ide jöhetnek, ha más az indok és nem én hívtam meg őket, akkor marad a kényelmetlenebb szőrégetés… Ha van még kedve ma este bunyózni, tudok olyan helyet a közelben, ahol megteheti, de részemről elegendő amit nyertem, a mohóság nagy bűn, nagyobb mint az előrelátás.
Amit ez a doki művel a kúriájában, az gyakorlatilag egy mágikus állatorvos munkaköri leírásában szereplhetne. Könnyen megharaphatja a sebzett vad és miközben állatias életeket ment, a sajátját teheti fel a rulettasztalra. Amíg én elvégzek egy fél pankrátoredzést a házában, ő higgadt gentlemani csillapítottsággal teázik, épphogy a kisujját nem tartja el. - Anchorage-ban sok az esszenciadonor? Én csak egy futó látogatásra, háromnapos hétvégére tettem be a mancsomat a kóbor mennyországba. Fairbanks-ben székelek és a szereinek tudnám hasznát venni. Nem a fajtájában látom az ellenségképet és emberek ellen se alkalmaznám, hiszen ők eleve sokkal gyengébbek nálam, szóval attól ne agógdjon, hogy terroristák kezébe kerül a csodatermék. A regeneráló és az erőnövelő tarifáját hogy méri? A fiatal koromat kompenzálhatnám pár turbóturmix segítségével. Kipróbálnám magam egy kicsit erősebbek ellen is és noha sose doppingoltam, ez más. Nem világbajnok születik, ha a szerrel legyőzök egy erősebbet, csak egy helyi, egyszer ütközet kerül megvívásra és én korrekt ellenfél vagyok. A végén felsegítem a földhöz szegezett harcost. A doktor ereje igencsak felcsigázta a fantáziámat és mivel főzőcskézésben nem tudom vele összemérni a képességeimet, a harc terén hívom ki egy megmérettetésre. Ekkora mellébeszéléssel a komplett iraki háborút meg lehetne magyarázni Afganisztánnal együtt! Az érzéseit kezdem vigyorogva vizsgálgatni, hogy rájöjjek, ezúttal mennyire kell komolyan venni az amúgy előttem már tekintélyt nyert doktor urat. - Ha az előrelátást büntetik, akkor sincs oka aggodalomra. A csata kimenetele kétséges, hiszen maga most töltött fel engem csordultig energiával és korban már majdnem egyenlőkké lettünk. Persze mindig élnek közöttünk egyenlőbbek, amint azt Orwelltől tudjuk. Doktor, én örömmel kikiáltom magát későbbi beszerzőmnek is, de nem értem meg, miért ódzkodik egy barátságos mérkőzéstől hazai pályán? Csak nem a félelem motoszkál ott a két füle között farágó bogárként? Közölném, hogy számos olyan harcmodort ismerek, aminek a lényege nem az ellenfél elpusztítása, hanem lehetetlen helyzetbe hozása. Mint a király, aki sakkot kapott, olyanok a legyőzöttjeim, kivéve, ha rászolgáltak a halálra és a maga nyakába bizony nincs kiakasztva az "Életre méltatlan" tábla. Szándékosan próbálom rávenni, hogy mégis essen nekem. Eskü, nem aprítanám fel, csak demonstrálnám a jiu-jitsu tudásomat. Ha egy csepp vért nem eresztene és még lila pacákat se ültetnék a bőre alá, hanem csupán szorítanám, mint satu a farostlemezt és rászámolással győznék, az is teljességgel kielégítene. Elérte, hogy becsüljem és én tényleg állom a szavamat.
Az ampulla oldalát csészéjének üti, majd eltöri azt, és a tartalmát a teába önti, mintha vér szaga lenne a szernek, ezt Lester is érezheti, őrző vér. Aztán elkezdi nyugodtan kavargatni. Közben pedig méregeti a vele szemközti, számára egyre szimpatikusabb kóbort. ~Korrekt, a viselkedése is meglehetősen rendezett, a saját szabályait betartja, és megtartatja.~ - Minden esetben, ha korrekt az üzleti partner, mindig annyit kérek, amennyi az előállításhoz szükséges mennyiség kétszerese. Fedeznem kell a saját részemet, és biztosítani az utánpótlást. Aztán néha adódnak lehetőségek, hogy többet is kapok, vagy kaphatok. A kanalat lehelyezi magam mellé az asztalra, aztán belekortyol a teába, s érzi ahogy szétárad benne az ital, a szer alapvetően egyfajta frissítő, és ideiglenes fájdalomcsillapító, melynek meg van az a kellemetlen hatása, hogy kissé mérgező is, és több regenerációt igényel a későbbiekben az őrzőtől, de ezt a farkasnak nem kell tudnia, ez egy olyan részlet, ami az ő fajtáját nem igen érinti. - Kicsit próbáltam én is javítani az esélyeimet… Így körülbelül egy súlycsoport vagyunk, jelenleg. A vért hagyjuk. Ha maga nyer, kap egy tégellyel krémet, ha én nyerek, akkor a csontszilánkok, amelyket kiszedtem magából, az enyémek. Oh és az udvarban csináljuk. Kertészkedni szeretek, bútort vásárolni kevésbé. Újabb korty teát enged meg magának, s persze egy apró mosolyt is, közben pedig elkezdi számba venni, hogy mikénti állhatnak energiái. ~A fizikai erőm kevés lenne hozzá amúgy is, de talán a fürgeség, és egy kis mágia segíthet.~ - Aki háromszor a másikat földre küldi az a győztes. Mágia használható. Felszíni sebek ejthetők, de komolyabb sérülések nem. Nincs kedvem már se magát, se magamat összevarrni még egyszer a hajnal folyamán. Ha megfelel a dolog. Akkor először a tartozását gyűjteném be, ha nem bánja, addig én is még kicsit legalább szusszanok.
Amint az ampulla csekély ellenállása megtörik a doktor kezei alatt, máris megérzem a tartalom összetételét: vér, mégpedig Őrzők vére. Ez újdonság nekem, hogy egymástól is gyűjtenek esszenciát, hóhér akaszt hóhért. Azt sejtem a vérbő italtól kíván erőre kapni. Az ajánlata üzleties és alapos tervezéssel kigondolt, a fenntartható fejlődés lebeghetett a lelki szemei előtt, mikor megállapította az árrést. - Ne csigázzon már, nem készültem harapófogóval! Szóval milyen részeimet használná fel ezekhez és mekkora porciókat? Zónaadag vagy netán púpozott kanálnyi vérfarkas matéria szükséges? A dupla az dupla, csak kérdés, hogy mit kell megduplázni. Ha zsúfolásig telt az üveg vérrel és csontokkal, lehet, hogy nem fogom kérni. Az érdeklődésem felkeltette a sok kerteléssel. Lehet, hogy épp ezt akarta elérni, én viszont nem szeretem az ilyen alattomos partizánmarketinget. Ha erre most nem válaszol nyílegyenesen, ahogy a csillag sem megy az égen, akkor elveszített egy potenciális vevőt. Semmi kedvem most barkochbázni, tárgyilagos választ akarok végre! A megállapodást el tudom fogadni, mert arányaiban nem változott az eredeti ajánlatom, csak némileg kényelmesebbé vált. - Nem mondja komolyan, hogy egymaga rendezi ezt a növényorgiát, ami a ház körül zajlik? Örömmel tölt el, hogy végre elfogadta a kihívást! Nem, álljunk neki rögvest, mert már szétdurran az agyam a várakozástól és kell egy kiadós díjbirkózás! A végén mindent kifizetek, nem távozom szélhámos parazita gyógykezeltként. A pezsgő vérem nem állja meg, hogy még álldogálva tárjem, ahogy húzogatja a szőrömet és vért vesz belőlem. Nem fogom engedni, ha ezt akarja, inkább magamra húzom az alsónadrágot, majd a többi ruáhazi cikkemet, amiből még maradt használható. A szomszédénál mindig zöldebb füvön mégse feszüljön a borítatlan testem egy másiknak, a youtube világában hétfőn már a diákjaim azzal keresnének, hogy a tanár úr látta-e magát a neten kendőzetlenül hemperegni. Amint készen állok, kirohanok az ajtón és jobbra-balra ugrálva, csak emberi gyorsaságot használva, azaz külső szemlélő számára furcsállható, de értelmezhető tevékenységgel nyitom meg a mérkőzést. Várok és figyelmezek Franz tetteire, azoktól függően döntök, hogy lökök vagy kirúgom a lábát, esetleg elrántom. A cél a fagyott alaszkai talaj megkóstoltatása egymással, amint ezt leszögeztük. Küzzzzdelem és vadászidény egy jó kis szemikontakt megmérettetésben!
- A kenőcshöz, amivel a külső sebeit használtam körülbelül annyi csont szükséges emberi alakból, mint amit kiszedtem magából, hogy a testének melyik részéből van az lényegtelen. Tehát, egy tégely annak a kétszerese. Ami a regenerációgyorsító italt illeti, fél deci vér farkas alakból. Az erőnövelő pedig fél deci vér, és legalább egy lábujjnyi csont. Mindkettő farkas alakból. Az erőnövelő körülbelül félórát hat, de garantálom, hogy egy magánál ötven - száz évvel idősebb farkast is igencsak megfog lepni. Extra kívánság is teljesíthető, de az borsosabb. Kiissza a csésze tartalmát a részletezést követően, és hallgatja Lester válaszát, kérdéseit, melyeken jót mosolyog, azonban ezt egyáltalán nem sértően teszi, inkább csak úgy magának. - Gyerünk! Válaszol röviden és tartalmasan, miközben feláll helyéről, és nyugodtan végigméri a kifele távozó férfi alakját. ~Heves, az ösztöneit nem türtőzteti túlzottan. Valahol 100-150 környékén lehet, az elhangzottak alapján, vagy csak nagyon jól játssza magát.~ Az ajtót becsukja maga után, nem örülne, ha véletlen valaki oda nem való alak lépne be a konyhájába, míg éppen a földet csókolgatja. Pulóvere egy viszonylag apró lucfenyő oldalára kerül felakasztásra, így csak egy fehér rövidujjú polóban, kényelmes nadrágban, és sportcipőben áll szemközt az éppen bemelegítő farkassal. A röntgen varázslat már múlóban, nem mintha ennek volna még értelme, teljesen helyre hozta a ”farkaskomát”. Egy hatodik érzék varázslat azonban aktív, ez jól jöhet. Ahogyan az ital is, amit elfogyasztott. Azonban mágiája nincs a csúcson, köszönhetően az erőltetett sebességű és hosszú gyógyításnak, körülbelül tartalékai felét felemészthette. Így elsőre inkább a fizikai támadásnál marad, nem a legjobb harcos, de azért több erő rejlik benne, mintsem vélhetően azt Lester elsőre gondolná. - Szeretek kertészkedni, kikapcsol, és ezek a páciensek nem beszélnek vissza. El sem tudja képzelni, hány nem éppen jó modoráról híres beteggel hozott össze a sors… És a valódi emberek a legrosszabbak, ezt tanúsíthatom. A kezdés lehetőségével él, alap önvédelmi technikákra tanították meg, melyek főként kézzel és testtel történő támadásra terjedtek ki, a lábmunka inkább csak védekező jelleggel volt jelen, és az igazi fegyvere a tőr, ám most ez szóba sem jöhet. Így egy jobb-bal fejre irányzott kombinációval próbálkozik elsőre, mely ha eltudja vonni valamennyire ellenfele figyelmét, akkor még megtoldódik, egy jobb vállal csípőköré font karral történő dobással (bár ennek esélye egy olyan tapasztalt sportemberrel szemben, mint Lester igen csekély)
Dupla adag csont? Szerintem a doki titkon egy kutyamenhelyet is eltart. A véradás, mellszőrtépés még jöhetne, de átmenni Csontnélküli Johnny-ba kicsit meredek szerpentin a csúcs felé. Visszanő, persze, de akkor is...sose szerettem fogorvoshoz járni, mert amit kihúznak, az azért sokáig hiányzik. Csak a gyógyturbó jöhet szóba, pedig engem a gumibogyószörpje jobban érdekelt. - Igazság szerint nem vagyok oda a túlzott fűszerezésért, úgyhogy nagyon borsosat nem fogok kérni... Én ugyan nem tartok attól, hogy besurranó tolvajt kell üldöznünk. Nem lenne hosszú csata, amíg felderítem és elkapom a grabancát. Ezt a doktort a hálámnak üldöznie kell és aki egy ilyet ki akar rabolni, azt megakadályozom galád tettében. Esetleg messzebb is merészkedem, de az már a helyzet függvénye. Franz méltó ellenfél lesz, reménykedem egy izgalmakkal kecsegtető ütközetben. Ez a mai egy ilyen este, illegális bajnokokkal és Őrző gyógyítóval csatázom. Most már elzárom a szócsapomat, egy utolsó vigyort még megeresztek arra, hogy a virágokkal bíbelődő csodarabbi milyen fura kikapcsolódást választott. A követelőző "nagybetegeket" el tudom képzelni, én is voltam ember, jártam orvosi rendelőben. A virágok nyugodtabb társaságot jelentenek. Meg unalmasabbat is, nekem mindenképp, szóval sose fogom a munkaeszközt jelentő nyelvészeti jegyzeteket metszőollóra cserélni. Harcra készen állok a fazonra nyírt kert füvén és Franz meg is teszi az első lépését. Abban a teában szép adag doppingszer lehetett, mert amit az ütéskombinációtól kapok, az nem nyáreleji szúnyogcsípés erejével sújt le rám. A dobás már nem sikerül, de a doktor újult erejének köszönhetően kicsit instabilabban állok a lábamon és ha megröptetni nem is tudott, de arrébb lökött, mint gyorsvonat a süket indiánt. Hogy elejét vegyem az esésnek, inkább magam vetődöm ki oldalra, hogy egy söprő rúgással kirántsam alóla a gyeptéglát, azaz ledöntsem a lábairól. Ha jól érkezem és az erőfölény felett diadalmaskodik egy rossz lépés vagy védekezési hiányosság, akkor bizony beül a fűbe. Ha nem, akkor ebben a két tenyérrel a talajon támaszkodó pózomban könnyen rajtamüthet, mint gerillák a teadélutánt tartó harcegységen. Győzni akarok, mert győznöm kell és ezért az utolsó lehelletemig harcolni fogok, még ha nem is vérre megy a küzdelem.
Kezdőlap
//
