KARAKTERINFORMÁCIÓK ◯ HSZ : 158
◯ IC REAG : 240
|
| II. Ultimátum // Vas. Ápr. 26, 2015 7:04 pm | |
| - Nézz rám! Nézz rám, és mondd el, mit látsz!
- Bohócokkal nem tárgyalok, öcsém. Maradj csendben! Gyere, állj meg itt az oldalamon, és láss. Nézd, miként enyészik el az áruló vér, csak figyelj, hogyan fizetik meg jussukat azért, amit velünk tettek.
- Azt kérdeztem, mit látsz, bátyám!
- A túlérzékeny öcsémet látom.
- Tévedsz. Nézz meg jobban! A Fényed vagyok. A napsugár, ami megengedte, hogy ilyen magasra nőj. Én tápláltalak, én hagytam, hogy a legnagyobb lehess. Nélkülem semmi vagy.
- Csak nem? Talán rád is hatott az átkom, hogy megpróbálsz a saját tükörképem elé állítani?
- Nevess csak, bátyám. De jegyezd meg szavam, mert csak egyszer vagyok hajlandó elmondani neked. Az éltető napsugarad voltam, de megvan a hatalmam ahhoz, hogy kiégesselek, hogy lángba borítsalak, szénné és hamuvá porlasztva égi dicsőségedben! Én látlak Téged. A dühöm vagy. A meg nem értettségem vagy. A saját farkába harapó kobrám vagy, bennem él minden érzésed, ez táplál, ez fűt most engem, hogy véget vessek veszett ámokfutásodnak, hogy mindent elvegyek tőled, amit valaha magamból feláldoztam érted!
- Sosem lennél képes rá.
- Nem. Sosem ártanék neked önszántamból.
- Akkor fejezd be ezt a szócséplést, és hagyj magamra! Ne rontsd el a pillanatot.
- A fogyatkozó Nap fénye sem önszántából tesz vakká, ha túl sokáig hagyod rajta a tekinteted. Te sosem néztél rám. De most látni fogsz bátyám, mert nem lesz más választásod. Megvakulhatsz a fényemtől, ha túlságosan rátarti vagy, de engedheted azt is, hogy megvilágosítson ártó szándéka helyett. Most neked kell választanod.
- Vagy úgy. Ebben az esetben gyorsan meg is teszem. Azt akarom, hogy fogd be a füled, harapd le a nyelved és vájd ki a szemed, hogy nyugalomban pihenhessek meg a harcmezőt szemlélve.
- Fáj érted a lelkem, bátyám.
- Mit mondasz? Nem hallak a fegyverropogástól. |
|
