KARAKTERINFORMÁCIÓK ◯ HSZ : 158
◯ IC REAG : 240
|
I. Ébredés // Vas. Ápr. 26, 2015 6:59 pm | |
| "- Tudom, hogy nem tudlak megállítani bátyám. De hogy ártatlan emberek? Miért? - Bolond vagy, ha azt hiszed, létezik még ártatlan lélek a világukban. Menj innen! Gyenge vagy ahhoz, ami most következik. Felsorakoztattam a katonáimat, számukra már nem létezik visszaút."I am still here waiting I'm anticipating While they are orchestrating To grant the wish that I am making
No price to great, no distance too far If I can wish upon a Blackstar It makes no difference where they are They'll grant my wish upon a Blackstar Ha létezett a világon valaha fájdalom, mindnek fénytestet adok ezen az éjszakán. Bolond én! Ártatlansággal dédelgettem a megváltás reményét évszázadokon át, és mindig vak voltam saját kezemre, amelyről a finom tartással ölelt, hófehér pólyába a cinkosság fakasztotta vér ivódott. Hallgatásomban lettem tettestárssá. Bolond vagyok, mert azt hiszem - létezik ártatlan lélek a világunkban, hogy mindegyikünkben ott él a Gyermek, aki teli kérdésekkel áll meg a világ előtt. Akit meg nem öltek, de annál inkább csak elnyomtak az évek, csöpp karjaiban pedig nem maradt elég erő ahhoz, hogy kitépje a fegyvereket az elvadultság kezei közül. Gyenge vagyok ahhoz, ami most következik - talán valóban gyenge vagyok, bátyám, de tudd meg, ha még nem mondtam volna elégszer: ahhoz elég erős vagyok és voltam mindig is, hogy kitartsak melletted, és ne adjam fel megváltásod reményét. Nem kellett volna? Hiba lett volna talán, hogy a rólad való lemondásomban benne volt minden erőm és akaratom? Hogy még mindig hiszem, hogy számunkra is akad feloldozás? Hát nem látod? Csendben tűrök. Örök másodikként várok a végtelen fényében arra, hogy mikor elégeled meg saját gyűlöletedet.
Napod vagyok. Az egyetlen fényed vagyok és voltam mindig is. Miért? Ezért? Sosem hatalmaztalak fel arra, hogy eltékozold a tudást, amit nem voltam rest megosztani veled. Ördögi kör vagyunk, bátyám. Kiegyenlítetlen mérleg vagyunk - a te sötétséged húz le bennünket, kioltva az utolsó lángokat is, amiket még életben tudok tartani. Amikor a halandók földjén jártam - mindig a Szellemek útmutatását követtem, tudhatnád. Akkor is gyengének tartottál érte, ám én sosem feledtem el, kinek köszönhetjük azt a csodát, amit létrehoztunk. De már nem reménykedhetek. Mondd, kit szólítsak, kinek a nevét foglaljam imába, ha te magad nem vagy méltó erre, s ha most már magam vagyok a Szellem, akitől mások útmutatást várnak? Nincs kihez megtérnem. Te elhagytál engem, bátyám. Más ösvényen taposol már az időnk kezdete óta, én pedig csak lábnyomodat követem, meglapulva a bokrok közt, félve attól, hogy egyszer majd rám találsz, és végleg eltaszítasz magadtól. Nem a haláltól félek, hiszen már meghaltam. Nem a bosszúdtól félek, hiszen te itt már nem tudsz ártani nekem. Attól félek, hogy elveszítelek.
Nézz körül, bátyám! Nézz körül és lásd, mit tettél! Holtak királyságán akarsz uralkodni, mert hűséges alattvalód nem lesz már soha, nem lehet, mert te mindet lemészároltad! Meg fog ölni a magány, meg fog ölni még egyszer, és olyan világokba száműz, ahova én már nem követhetlek Téged. El fogsz veszíteni.
Vér fiai vagytok. Árulás lányai vagytok. Fáj. Nincs már könnyem, amivel sírotok virágait öntözhetném, veszteségem hasztalan űr csupán. De van valamim, amim segíthet. A szavam. Az évszázadok óta hömpölygő elégedetlenségem. Az Erő, amit a buzgó hitem miatt sosem használtam fel, nem tékozoltam el, miként a bátyám teszi azt évről évre. Bocsássatok meg, Gyermekek. Nem lett volna szabad idáig várassalak benneteket. |
|