Jóval napkelte előtt minden Első újabb, már jól ismert fájdalomra riad fel álmaiból. A tetoválás égetően mar bele a lapockáitokba, lelki szemeitek előtt megjelenik a Szikla. Az a szikla, amit mindannyian jól ismertek, aminek az emlékét sosem lesztek képesek kitörölni az emlékezeteitekből. Az üzenet nyilvánvaló. A fájdalom szinte sürgetően erőteljes. Sietnetek kell, ha napkeltére oda akartok érni. Tupilek üzenete nem várhat egy percet sem, jobban teszitek hát, ha nyitott és kíváncsi szívvel mihamarabb eleget tesztek a hívásnak.

Anguta beleveszett a régmúlt emlékek színes kavalkádjába, és amikor véget ért Denaali tudatának kivetülése, fájószívvel nyúlt immár saját elméjébe, hogy újra és újra felidézze a jelenetet. Számtalan emléke van Tupilekről saját magának is, mégis azok már nem hoztak számára újdonságot, azok nem hatottak olyan erővel, olyan intenzitással, mint az új emlékek okozta kíváncsi izgalom, ami elöntötte Angutát. Füleit Sura hangja csapta meg, ami kizökkentette réveteg álmodozásából, és figyelmét testvérére irányította. Logikus és jogos kérdések merültek fel benne, amikkel csupán egyetérteni tudott. Valóban, vajon miért csak most? Nyilván mivel hosszú ideje először március óta az összes testvér egy helyen időzött, és talán Denaalinak is fel kellett készülnie a találkozóra. Talán ő is megérezte Alignak energiáit március elején és ez indíthatta el a folyamatokat, amik végül a találkozóhoz vezettek. Remélte, hogy hamarosan választ kap a kérdésekre, amiket Sura feltett, és nem kell tovább a lehetőségek végtelen hálójáról selyemszálakat leszaggatva válaszok után kutatnia. Ez azonban Magas hegyen múlik. Hajlandó vajon körítés és féligazságok helyett az általa ismert valóságot feltárni előttük? Anguta bízott benne, hogy igen.
Sangilak is kérdezett, ahogy Unalaq is feltette saját magáét, aminek lényegre törő mivoltán Anguta magában elmosolyodott. Talán a legfontosabb kérdés, ami a mai nap megfogalmazódott, bár Anguta sejtette, hogy még mindig a békítsék meg Alignakot lesz a válasz. Tupilek nem hajlandó végső romlásba küldeni testvérét, ahogy ezt a Vörös Hold éjszakáján elhullott alapítókkal közölte, ők pedig tovább adták ezt a Sámán óhaja szerint a szerencséseknek, vagy éppen a szerencsétleneknek – nézőpont kérdése – akik nem találkozhattak Tupilekkel. Bár sejtette, mi lesz a válasz, remélte a hogyanra is kapnak némi támpontot.
Eska gesztusa szívmelengető lehetett Denaali számára, egy nővér odaadó érintése, aki elfeledett öccsét fogadja bizalmába érintésével, energiáinak lágy forgatagában. Talán így volt, Anguta azonban kizárta magából erre az időre Denaali érzéseit. Csak rá tartozik, évszázadok után milyen lehet sajátjának érintése, az elfogadás, amit nővére nyújtott számára.

Úgy tűnt a válaszok ideje is megérkezett, ahogy Magas hegy Sura elé lépett, majd néhány szót halkan neki szánva tovább siklott Sangilak felé.
Anguta talán megdöbbent volna a kijelentésén, de miután néhány percig embernek gondolták Denaalit, így könnyedén rejtegethette magát évszázadokkal ezelőtt is testvérei elől, miközben ő a jelenlétükben vett gőzfürdőt. Nem volt túl fair senkivel szemben sem, de ha Tupilek így akarta, bizonyosan célja volt vele.
Úgy tűnik, mégsem kapnak választ egyből az Unalaq által feltett kérdésre, ami miatt Anguta tovább szövögethette volna a lehetőségek végtelen hálóját, de inkább félredobta az elméleteket, és figyelmét a beszélőre összpontosította.
Váratlan, meglepő és fordulatos. Talán így tudta volna leginkább összegezni azt, amit a férfi eléjük tárt. Talán a többieket nem lepte meg túlságosan a kijelentése, viszont Angutát döbbenet fogta el, és némi értetlenség. Hogy megszülethessenek? Nem úgy volt, hogy fiatalabb náluk? Számtalan ötlet ugrott át agyán a reinkarnációtól kezdve, az idősík torzuláson át, de mind csupán egyetlen aggasztó tényt akart palástolni zakatoló elméje elől. Denaali mindannyijuk bátyja. És a lepel lehullt. Anguta szívét pedig irigység járta át, miközben elméjébe Magas hegy emlékei tódultak.

Nem ők voltak az elsők, mégis csak igaza volt, amikor Chulyinnel vitázott e névvel kapcsolatos ellenérzései okán. Sohasem tartotta magát elsőnek, már csak Alignak és Tupilek miatt sem, és nem igazán érdekelte, hogy vérvonalban valóban ők voltak az elsők, akik különlegességgel bírtak… legalábbis eddig úgy volt. Most már legalább tudja, hogy pusztán másodikak, hiszen van előttük valaki, akit hamarabb áldottak meg a szellemek ajándékával… igaz véletlenül. Egy baleset volt csupán, születését egy lyukas óvszernek köszönhette, amit jelen esetben Alignak önkontrolljának hiánya töltött be. Kezdődő irigysége haragba csapott át. Denaali tudta az igazat, évszázadokon át, Alignak pedig hazugságot hordozott szavaiban, mégsem a Holdistenre haragudott, hiszen róla tudta mire képes, mit követ el céljai érdekében. De Tupilek? A Sámán is megtagadta tőlük a tudást, ő sem szólt semmit, amikor Alignak hazug szavai zengték be a falu területét. Együtt hazudtak, együtt ámították a falu kiválasztottjait, hogy ők lehetnek az elsők… Anguta nem akarta a szellemfarkas áldását, nem akarta, hogy Tupilek saját magához hasonlatossá tegye, akkor mégis miért problémázik azon, hogy történetük kezdete óta hazugságban élnek? Miért nem tudja szerető szívvel Denaalit fogadni ezek után? Hisz nem történt más, csak előkerült egy testvérük, aki Alignak halála után életét távol a fajtársaitól töltötte… szörnyű magányban, miközben érezte öccsei és húgai ivadékait.
A balszerencsés teremtés emlékei tovasiklottak, hogy új képek villanjanak fel elméjében. Szinte érezte a szavak mögött húzódó bánatot, ahogy Tupilek és Alignak egymást marják a véletlen született gyermek sorsa miatt. Magára hagyták… Anguta el sem tudta képzelni milyen érzés lett volna, ha ezt vele teszik meg, ha gyermekükké fogadják, hogy aztán az útszélen hagyják, mint egy kutyakölyköt, akire már nem tartanak igényt. Egy nem kívánt gyermek volt csupán Denaali, akit a szülők a kórház előtti inkubátorba helyeznek, hogy élje boldog-boldogtalan életét. Elhagyták, még ha Tupilek ígéretet is tett az ifjú farkas számára, nem változtat azon a tényen, hogy Tupilek hagyta, hogy Alignak véleménye kerekedjen felül. Elhitte testvérének, hogy veszélyt jelent a küldetésre nézve, pedig a faluban tizenhárom újszülöttet kellett istápolni, nem elfért volna egy tizennegyedik is? Senkinek egy szava sem lett volna, ha idővel egy új testvért fogadhattak volna köreikben. Előfordulhat, hogy Tupilek már akkor is tisztában volt Denaali sorsával? Talán ezért nem erőltette a dolgot? Fenébe is, túl keveset tudnak, még mindig. Az emlék véget ért, de Anguta most nem játszotta újra le a hallottakat és látottakat. Figyelmét Denaalira összpontosította, és Sura kérdésire felelt válaszait hallgatta.

Szilárd hit egymásban és együttműködés, ahogy azt régen tették? Hát, akkor ezt baszhatják. Véleményét azonban megtartotta magának. Hinni akart az egységben, hinni akart, hogy tudnak együttműködni, de erre ittléte alatt kevés példát látott. Talán amikor a legsűrűbbek voltak a fellegek, és amikor a halál magához szólította testvéreiket, akkor és csakis akkor voltak képesek megcsonkított egységként cselekedni. Ez, hát Tupilek parancsa… Remek, talán kezdhetnék azzal, hogy kézen fogják egymást, és gyermekdalokat énekelve a fűben ugrándozva kört alkotnak, szimbolizálva az egységet közöttük. Nem lesz egyszerű menet az biztos, és nem ma fog megvalósulni. Vágyak és érdekek ütköznek, ambíciótól fűtött életek kardoskodnak egymással, meghatározhatatlan, rejtett dominancia elérése céljából. Nem akarja senki, hogy a másik felé kerekedjen, de vezető nélkül nincs egység, és nem is lesz. Denaali jól mondja, hogy szükségük van rá, ha Alignak átkát végleg maguk mögött akarják tudni. Ő lesz az alapítók falkájának új Atanerkje… nem tanácsosra van szükség, nem törékeny egységre, ahol mindenki nyolcszáz évének elbizakodottságában úgy tudja, jobb és bölcsebb a többinél. Nem. Vezetőre van szükség, akinek szavát nem fogadja senki kétkedéssel, és nem a Tizenhármakból kell kikerülnie. Egymás mellett nevelkedtek, egyek voltak. Denaali, azonban nem közülük való… plusz hordozza Tupilek akaratát.
Anguta végighallgatta testvéreit, és amikor úgy tűnt senki más nem akar megszólalni, beszélni kezdett.
- Hibáztunk – hajtotta meg kissé fejét Kaskae felé, igazat adva neki. – Nem is keveset. Dölyfös elfogultságukban saját igazunk, saját akaratunkat igyekeztünk érvényesíteni, és nem néztük testvéreinkben tetteink milyen ellenérzéseket váltanak ki, és csak akkor eszméltünk, amikor már egymás torkának ugrottunk, amikor szavaink süket fülekre találtak és most csóváljuk a fejünket, hogy hová lett az egykori egység, ami összekötött minket. Az egység, amivel véghezvihettük borzalmas tettünk Alignak ellen – Anguta Kaskaere pillantott, szemeit lesütötte, majd egy sóhaj kíséretében felkapta pillantását és állta a tekintetét. – Örülök, hogy vártál, de nem vagyok boldog, hogy ez egyáltalán felmerült benned. Félek ez amúgy is kevés lett volna az áhított egység megteremtéséhez – főleg mert nem végleges, nem visszafordíthatatlan. – Úgy gondoljátok, hogy Denaalinak megvan a szándéka az egység megteremtésére? – nézett Chulyinra és Unalaqra. – Neki talán igen – bólogatott, miközben kezével a férfi felé bökött – De a kérdés az, hogy nekünk – nézett végig az alapítókon, miközben kezeivel saját maga és a többiek felé mutatott - megvan-e a szándék az egységre? Mert Denaali akár fejre is állhat erőlködése közepette, ha mi ellenállunk, lószart sem fog tudni elérni. Így a kérdés az, hogy képesek vagyunk elfogadni őt… nem mint segítő jobbot, vagy mint a legnagyobb kovácsmestert, aki még bennünket is egybe képes olvasztani… hanem, mint vezetőt, mint egy Atanerket. Téved, aki azt hiszi Denaali egy közülünk… nem. Soha nem lesz velünk egy szinten – rázta meg a fejét, komolyan. Szemében évszázados tűz tombolt. Nem tudta, hogy mi a célja Tupileknek, lehet, hogy meg kellett volna várni, amíg Denaali előáll egy mágikus csodafőzettel, ami mindannyijukat kezes báránnyá varázsolja, de nem hitte, hogy van ennél tisztább és járhatóbb út. Kell egy vezér, kell egy alfa, akinek mindenki fejet hajt, félretéve személyes ambícióit, akaratát, vágyát, hogy a Nagy Egészet legyen képes szolgálni, hogy együtt megbékíthessék Alignakot. Chulyin, ha elfogadja, meg is kapta a hogyanra a válaszát, bár nem Magas hegy szájából – Denaali testvér, javíts ki, ha tévednék, ha van más út, kérlek mond, hogy önszántunkból is képesek vagyunk együttműködni – Anguta nem hitte, hogy lenne jobb, tisztább és célravezetőbb út, mint itt Alignak halálának színhelyén, Alignak kölykének behódolni. De, ha mégis, Anguta örömmel fogja fogadni az alternatívát.

Minden rezdülésére odafigyelek a közeledőnek, ám eme figyelem aligha árulkodik várakozás teliségről vagy épp kíváncsiságról. Bizalmatlanság, kétkedés lopja magát szívembe. Én, aki sok más testvéremmel együtt láthattuk Tupilek kedves arcát, dorgáló szavát hallhattuk elménkben a szellemek világában... most komolyan, mégis mit várt ez a jött ment vagy odafent az Öreg ezek után?!
Izmaim idegesen, ugrásra készen feszülnek meg, s ez a finom idegesség, mit a tudatlanság, az idegen létének és céljának kiszámíthatatlansága hoz magával, farkasaimra is átragad köröttünk.
Hanem ahogy alakváltásba kezd Denaali, ajkaim finom rácsodálkozással nyílnak el. Tekintetem elkerekedik, néma szót suttogok, bár magam se tudom, pontosan mit. - A meglepettség szótlan ereje letaglóz, vállaim, izmaim megereszkednek az emlékképet figyelve.
Ez lennél hát, idegen? A Tizennegyedik.
Testvér...
Idegenkedek a szótól, a gondolattól és mégis vonz, kíváncsivá tesz lényed. Legelső - akkor még vad, szilaj - farkasommal való találkozáshoz hasonlatos az érzés, mi hatalmába kerít. Egyszerre teszel óvatossá és (éppen a veszélyérzet végett) rohannék mégis elébed.
Óvatosan pillantok oldalt Sangilakra, Angutára, a többi Fivérre és Nővérre, hogy vajon ők miként viszonyulnak hozzád. Kérdésekkel úgyis akad, aki bombáz, még mosolyt is csal ajkaimra, hogy Sura az, ki elsőként ragadja magához tengernyi racionálisnak tűnő kérdésével a szót. Aztán sorra hangzanak el a többiek kérdései is, lefedve mindazt, mire én magam is választ várnék.

"Atyám nem akart engem, mert úgy érezte, hogy az útjába állnék." - Denaali szavaira ajkaim pengevékonnyá préselődnek össze, elpillantok róla és a körébe gyűlőkről, pár pillanat erejéig a földet pásztázva csupán, akképpen hallgatva szavaikat, s az elmémbe kúszó emlékképek kavargó, múltbéli örvényét.
Észre sem veszem, Pikatti mikor lép mellém, de mire az emlékkép véget ér, ujjaimmal tömött bundáját markolom.
Hát ez lennél te, Denaali? Elsők között is első... - Csoda vagy, évszázadokig titkolt, én mégsem érzek irántad mást, csak őszinte sajnálatot. Persze neked talán elég volt mindaz, mi részedül jutott, s elfogadtad Sorsodat... de a világ ettől tágasabb. Több.
Sajnállak, amiért sosem adódott alkalmad (úgy fest), hogy mindezt megtapasztald. Hogy míg minket nem tudott magának Alignak betörni, te - ha Tupilek kérésére is, de - fejet hajtottál Atyám akaratának.
Atyánkénak.
- A szilárdot azért erős túlzásnak érzem... - Jegyzem meg csendesen, szinte alig hallhatóan, még a nyílt ötletelést megelőző pillanatnyi csendben Denaali szavaira. Még valami suta, sajnáló félmosolyt is küldök felé, ahogy felemelem pillantásomat az alfa farkas szürke-cirmos bundájáról újdonsült bátyám szikár alakjára.
Aztán jön sorban az ötletáradat, én pedig hol egyet kell értsek, hol legszívesebben facepalmolnék nagyokat.
Anguta kobakját még hozzá is kocogtatnám az egyik közeli sziklához, mert hát ne már, Öcskös...! Nem azért vívtuk ki évszázadokkal ez előtt a függetlenségünket Alignak kapcsán, hogy most az egyik leszármazottját tegyük a helyére. Ezzel az erővel Sangilakot is simán Alfává avanzsálhattuk volna annak idején, mégsem tettük! De persze, aki jön és szépeket mond Tupilekről meg a múltról és magasztos célokat emleget, azt egyből tegyük meg vezetőnknek. Elébb hajtok fejet Kaskaenak, a fenébe is!
- Bocsásd meg a nyersségemet, Anguta, de ez úgy baromság, ahogy van! Kaskae remekül látja a helyzetet, nem vezetőre van szükségünk, hanem arra, hogy a büszkeségünket, a sértettségünket és a személyes ellentéteinket félretéve együtt lépjünk végre. - Szusszanok, előrébb lépve, ha már mindenkihez szólok valahol, nem csupán szeretett öcsémhez.
- Tudom, hogy akadnak köztetek, akik szerint feleannyi jogom sincs szólni ez ügyben, de... azt hiszem, az, hogy az Egységünk kinek érdeke és kinek nem, túl van tárgyalva. Mindenkié. Ismerlek titeket évszázadok óta, egyikőtökről sem feltételezném, hogy ne így lenne. Annak idején azt hittem, van más út... hogy Atyánk meggyőzhető, de... Nem volt! - Tárom szét karjaimat kissé, ezzel visszakanyarodva Anguta zárszójához.
- Ha lenne más út, nem gondoljátok, hogy a Szellemek, Tupilek arrafelé tereltek volna bennünket? - Szusszanva, szinte megadóan pillantok végig a társaságon.
- Habár sosem voltunk és nem is leszünk falka, egységünk sosem tört meg igazán. Hiszen mind hazajöttünk erre a földre és most, mikor Alignak a legnagyobb pusztítást mérte ránk, mind az életet választottunk, az életben maradottak pedig egy emberként siettek a segítségünkre! Szeretném hinni, hogy, ha mélyen magatokba néztek, ti is hasonlóképp éreztek. - Minden drámai farkastól megválást és hasonló szappanoperás megoldást mellőzve, habár azt hiszem, kissé nekem is sikerült itt mondandóm közepette elkapatnom kissé magam. (Apám mindig is mondta, ha fiúnak születtem volna, remek harcos vált volna belőlem. De legalábbis a buzdító beszédre nem lett volna gond vadászatok előtt.)
- Én ebbe az egységbe kapaszkodtam egykor és ez mellé állok ma is; készen arra, hogy ami ennek esetleg részemről, részetekről az útjába áll azt lemeccseljem veletek! - Nem célzás senki felé, ááá, dehogy. Köhöm.
- Ami pedig téged illet... - Pillantok Denaali felé - Ne vedd magadra, de nem sűrűn toppan be egy sokadik Testvér így nyolcszázon túl az ember életébe. Maradjunk abban, hogy majd az idő eldönti. - Húzódik suta, békülékeny félmosoly képemre. Valahol bocsánatkérés is ez egyben a kezdeti ellenséges magatartásért, hangsúlyom legalábbis ezt tükrözné. Aztán, hogy mi megy át belőle és mit hoz a jövő, meg a megismerés... ki tudja!

Szóhoz sem jutok. Az első megdöbbenés akkor ér, amikor Denaali emberi álcája szépen lassan megszűnik létezni, hogy valami olyasmi bukkanjon elő mögüle, amire szerintem kevesen számítottunk. Olyan apróságokon már gondolkodni sincsen időm, hogy elképzelhető, így sem mutat meg mindent magából és lehet, hogy jóval több évszázadot tudhat maga mögött, mint hatot, mert az emlékképek magukkal ragadnak. Látok mindent, mi akkor történt, hallok minden egyes szót, mit egymással váltottak, érzek mindent, mintha a sajátom volna.
Az ámulat és a megdöbbenés ül ki vonásaimra, miközben a képkockák peregnek lelki szemeim előtt, ám hiába próbálnék mindent megjegyezni, mire tulajdonképpen felfogom, hogy mi is történik, véget ér a kis jelenet. Azt vártam, hogy válaszokat kapunk, hogy tisztább képet mindarról, ki is Denaali valójában, miért van itt és miféle üzenetet hozott. Sejtettem, hogy nem egyik pillanatról a másikra derül majd fény az igazságra, de azzal, hogy betekintést engedett az emlékeibe, csak még több kérdést vetett fel. Biztos, hogy ezek emlékek voltak és nem csak valami illúzió? Ha igazi valóját képes volt elrejteni előlünk, akkor ki tudja, mire képes még. Mi lehet az a bizonyos megállapodás? Ezernyi kérdés zsong a fejemben, mégis, egy pillanat alatt törpül el mindez, amikor realizálódik bennem mindaz, amit Atyám mondott neki. A Testvéremnek. Örökös magány. Milyen lehetett így élni? Tudatában azzal, hogy nekünk Tizenhármaknak megadatott az, amiben neki soha nem lehetett része.
Csendbe burkolózva hajtom le a fejem, néma együttérzéssel fordulva a hím felé, Sura felteszi mindazokat a kérdéseket, amelyek engem is érdekelnek, Sangilak egy újabbal toldja meg a sort, én pedig szépen lassan képes leszek arra, hogy legalább a fejem felemeljem és tekintetemmel Denaali-t keressem. Minden egyes szavára figyelek, minden mozdulatát lesem, majd az utolsó szavak elhangoztával ismét tágra nyílnak a szemeim.
"...hogy Ti megszülethessetek."
Elképesztő azt látni, miként született az Első. Az Első gyermek, kit Alignak teremtett. Puszta "véletlen". Ennél megdöbbentőbb már csak az, mikor Denaali szemén keresztül tárul elénk Alignak és Tupilek civakodása, pörögnek a képek, míg végül mindennek vége szakad és ismét ott állunk, tizennégyen. Ugyanolyan megdöbbenten hajtom le a fejemet, farkasom érdeklődve fordul a Testvére felé, szeretnénk többet tudni, minden aprócska részletet, hogy miként élte ő maga át mindezt. Hogyan élt túl ennyi ideig.
Szégyen lobban fel bennem, amikor kissé visszakanyarodunk az áprilishoz, én is magam mögött hagytam volna a Testvéreimet, a Gyermekeimet egy hamis alkuba hajtva fejemet. Ostoba módon. Nem szeretnék még egy ilyen hibát elkövetni, most itt van az ideje, hogy mindent helyrehozzunk. Együtt. Ám előtte még Testvérem szólalnak fel, mindegyiküket figyelmesen hallgatom, ám ahogyan Kaskae veszi magához a szót...
- Kaskae... - megdöbbenten csúszik ki a számon a neve, ijedten kapom rá a tekintetemet, amikor közli velünk, hogy képes lett volna feladni a benne élő bundást, képes lett volna önnön lényének egyik felétől megszabadulni. Némi csalódottság suhan át a vonásaimon, mert hiába tette volna meg ezt a lépést azért, hogy mi észhez térjünk, akkor is amolyan feladásnak bizonyul mindez a szememben.
Megsemmisülten hallgatom Anguta szavait és be kell lássam, hogy igaza van. Eddig is tudtuk, mindannyian, hogy bárki bármit is csinálhat, történhet bármi, ha mi magunk nem akarjuk, senki sem lesz képes ismét egységet kovácsolni belőlünk. Nekünk kell ezen dolgoznunk.
- Együtt kell működnünk, így, vagy úgy, de mindenképpen. Véget kell vetnünk a Holdisten uralmának, mert amíg ő nem nyugszik, a leszármazottaink sincsenek biztonságban - szólaltam meg hosszú hallgatásom után először. Számomra nem számított, mi lesz velem, hányszor sanyargat még Alignak, de a leszármazottaim.. A Gyermekeim élete mindennél előbbvaló volt számomra. - Egyetértek Nagojut-tal és Kaskae-val abban, hogy nem egészen biztos, hogy vezetőre volna szükségünk, sokkal előrébb való az, hogy a saját büszkeségünk és személyes ellentéteink tegyük félre. De vajon képesek vagyunk minderre pusztán önszántunkból? Hiszen eddig sem sikerült... - nem azt mondom, hogy szükségünk van vezetőre, de ha eddig sem boldogultunk önszántunkból.. Hiába mutatkozott meg valami az egységünkből a Vörös Hold után, elég volt csak meghallgatni mindazt, amit Nagojut hosszú időn keresztül titkolt előttünk, hogy minden a darabjaira hulljon.
- Szükségünk van Denaali-ra. Nem lökhetjük el magunktól úgy, mint ahogyan Alignak tette sok-sok évvel ezelőtt. - siklik végig tekintetem szépen sorban mindegyik Testvéremen, Denaali-nál zárva a kört; igen, ő is a Testvérem.

Eska érintésében viszont látom a hajdani kislányt, s ez egy elfogódott pillanatra önkéntelen, halvány mosolyt csal az arcomra, amit azonnal eltüntetek, ahogy rajta kapom magam. Az Idegen szavai amúgy sem adnak jókedvre okot. Mindig érzett minket, mindig ott volt, s mi még csak nem is sejtettük, hogy egyáltalán létezik. Megfordultam, tekintetemet tarkójára szegeztem, ha még háttal állt nekem, s elképzelhetetlen magányának képzetével viaskodtam. Nem harcoltál, nem lázadtál, hanem fejet hajtottál. A saját döntésed ítélt magányra, hát nem szánlak, megérdemelted. S mégis... csodállak lelked erejéért.

Unalaq sürgetése is nosztalgiával töllt el. Mintha az Idegen, s annak emlékei belőlünk is előhozná mindazt, akik egykor voltunk, egy közösségben élve. A közösség, aminek a hím sosem lehetett tagja, mert Alignak nem akarta őt. Sok Naturalakommal lehetne közös témád ez, Idegen, elmémben őrzött listámra pedig újra strigula kerül a tekintetben, hogy újabb hasonlóság ütötte fel fejét jó Atyánk és köztem. A sor pedig mintha nem akart volna megszakadni, s oly' sok strigula érkezett egyszerre, hogy meg sem kíséráltem már nyomon követni őket.
Az Első. Az egyetlen Első. Méghogy mi részesülünk először az ajándékból! Semmi megfontoltság és nemes érzület, kiválasztottság nincs az Elsőben. Egy véletlen vadászbaleset, ez vagy te, Idegen! És mégis Tupilek jó szíve fölénk emelt, fölénk, akiket tudatosan választottak ki, mert valamiben kiemelkedtünk társaink közül. Te hordozod az akaratát.
A Zsarnok után, évszázadokkal később a Hazugnak esküdtem szolgálatot. Álszent... Fékezzem a haragom? Hogyan?
Gyűlölöm az Idegent. Gyűlölöm, amiért behozta megszilárdított lelkembe a kétejeket, az emlékezést, a régi időket, Atyám képét. A fiatalt, a Teremtőt, akire még felnéztem, akiben hittem és akinek szava megkérdőjelezhetetlen törvény volt. De már nincs a Teremtő és aTestvére, akiben még hinni tudtam, ugyanolyan alattomos, mint ő volt.
"Ne hozz rám szégyent, Fiú! Tartsd magad a szabályokhoz és élj túl. Ha elég erős leszel, visszatérhetsz hozzám és szolgálhatsz teremtett helyedhez méltóan. Ha elbuksz, sosem voltál érdemes az esélyre. Ne gyűlölj engem azért, amit most teszek. Azt nem tudnám elviselni, mert fontos vagy nekem. De feladatom van, és ez az ösvény túlságosan szűk kettőnknek." - Büszke lettél volna rá, igaz, Apám? Akkor még képes lettél volna szeretni őt, de később... Ha elég erős leszel... Én se voltam elég erős? Soha nem is lehettem, igaz? Ehhez nem.
Mintha áttört volna egy gátat, a szavak úgy kezdtek ömleni sorban, egymás után egyik-másik Testvéremből, zsibongás és lárma, koponyám falát kaparászó izgága karmok, fecsegés még mindig és a tudat, hogy most csak így lehet érvényesülni. Frusztrál. Fejemen simítok végig, pár miliméteres hajam durván serceg, türelmetlen zsémbelésem már nem csak az Ideneggen szól, hanem Testvéreimnek is. Yee jelenlétébe kapaszkodom, belőle merítek, az ő békés türelmét nyelem el, ahogy másokból az erőt, ha nincs gusztusom hozzájuk érni.
Kaskae szavaira szemem vörösen villan, hisz melyik farkas lenne képes csak úgy elfogadni, hogy egyik Testvére feladta volna az életét? Ne merészelj magunkra hagyni minket. Eszedbe ne jusson, vén Bölcs, így is épp elég sebből vérzünk mind.
- Ha kiszállsz a Körből, megtagadsz minket, Kaskae. Te magad dobnád közénk a széthúzás legnagyobb eszközét és ékét. Szerintem mind felfogtuk, hogy hibáztunk, nem is keveset, de ilyen hosszú élet alatt farkas legyen a talpán, aki ezt képes elkerülni. Egyetlen csettintésre azonban semmi sem fog változni. - Zsebre tettem a kezem és azzal a tőlem merőben szokatlan beletörődött nyugalommal néztem a Főnökre, ami Szellemlétem utolsó száz évét fémjelezte. Közben kínosan ügyeltem rá, hogy a nővérem mellett maradjak, így volt biztosabb. - Én felbujtottalak benneteket, szembe mentem azzal, aki Teremtett és elsőként buztítottalak titeket lázadásra, élete elvételére. Mert zsarnok volt. Mert én vágytam a helyébe lépni és miután szétszéledtünk vakon rohantam, hogy mindent felégetve magam körül találjak egy helyet, ahol ezt elérhetem. Vezetni akartalak titeket, fölétek kerekedni, engedelmességre és behódolásra bírni. De ti ellenálltatok és végül szétszéledtünk, engem pedig a saját Naturalakom ölt meg. - Pillantásom nélkülözött minden megingást, egyenesen álltam előttük, energiáim nyugalmasan is harapós örvényében. - Ismerem a hibáimat, tudom, mit vétettem, miért kaptam a Szellemek büntetését, ahogy az egység szükségességét is megértettem. Afelől sincs kétségem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, ugyanakkor több mint a fél életünket egymás társasága nélkül töltöttük és most két év alatt el kellett volna tűnnie minden határnak, zavaró tényezőnek úgy, hogy fogalmunk sincs, miért rendeltek ide mindket valójában a Szellemek. Nem tudjuk, miben kéne összefognunk, egységet mutatnunk. Az Atanerk folyamatos számonkérésében? Napi váltásban kéne tőle audienciát kérnünk? A falkába lépnünk? Lemészárolni minden utódunkat? Negyven napon és éjjen át koplalni úgy, hogy közben szabályos körben ülünk egy tisztáson? - Felhúztam a vállam. - Az idei Vörös Hold éjszakája és az azt követő napok nekem elegendő tanubizonysággal szolgáltak ahhoz, hogy tudjam: képesek vagyunk együtt cselekedni. S ehhez semmi szükség hatalmas, szeretetteljes kinyilatkoztatásokra vagy egymás nyakába borulásra. Képes lenne bármelyikőtök is nem-et mondani, ha a másik a segítségét kérné? Aligha. - És nekem ennyi elég.
Senki más nem képes megérteni minket, csak mi egymást, mert egy a sorsunk, egy a létünk és ez olyasmi, amit a legsúlyosabb árulás sem képes felülírni. Letorkolljuk a másikat, zokon vesszük, ha átjáró házat csinálnak az otthonunkból, ha egy fedél alá súvasztanak minket, de amíg szükségünk van egymásra, nem tesszük ki a másikat az utcára. Nem elég? Miért kell mindenáron olyasmit erőltetni, ami szemmel láthatóan nem a sajátunk, miért kellene olyasmire vágyni?
Anguta, miért hiszed, hogy ez a megoldás, amikor hajdanán se vezetett sehova, mert egy idő után szükségünk van távolságra, arra, hogy magunk urai legyünk. Falkára vágysz? Másutt kell keresned, mások közt. Mert mi csak így vagyunk képesek egyetlen, egységes, rozsdamarta Kört alkotni.
- Te könnyen alkalmazkodsz és dobod el a büszkeséged, hogy másnak odatartsd a torkod és szolgálatot fogadj - mondtam él nélkül, bár szavaim így sem voltak kedvesnek mondhatóak. Nem is szántam őket bóknak. - Talán tényleg sokkal előrébb lennénk, ha többen is hasonlóan tennénk. Ám legutóbb is, mikor mind együtt egy falkát alkottunk egy Atanerk alatt, mi lett belőle? Billog a lelkünkön. - A mellkasomra tettem a kezem és ökölbe szorítottam, a póló anyaga erősen gyűrődött. - Üvöltve tiltakozik bennem minden a múlt újraélése ellen. Hogy neki behódoljak, akár veletek, akár nélkületek és ha ti megteszitek, úgy nagy valószínűséggel én leszek a második, akit e Szikláról levettek. - Mert azt nem hagyom, Tupilek, hogy az én haragom emésztőbb tűzzel perzselje fel a világot, mint Alignaké. Ez legyen akkor az utolsó közös bennünk.
Mulatságos, hogy pont Nagojut az, aki más szavakkal ugyan, de egy véleményen van velem. Bár nem kéne meglepődnöm, az árulók általában hasonlóképp gondolkodnak, s lám, ez ezúttal sincs másként. Figyelem, hallgatom, számat pedig örömtelenül húzom el.
- "Lemeccseled". Nagy szó egy kicsi lánytól - fordítottam el róla pillantásom, és vallomása óta ez volt az első alkalom, hogy hozzá szóltam, hogy engedtem egy repedést a vaskos jégpáncélon.
Újfent Angutának beszélek, miközben a többiek felé is vallomás minden szavam. Elképzelésem sincs, mikor beszélhettem utoljára ennyit.
- Már behódoltunk. A Vörös Hold éjjelén meghajoltunk Tupilek előtt, a lándzsát az ő lába elé tettem.
Az Idegen felé fordultam. Rengeteg kérdés és összekuszálódott érzelmek halmaz kavargott bennem, de nem engedtem kiülni őket az arcomra, energiáimban amennyira tudtam elfojtottam őket, bár előlük... előlük mit tudnék titkolni?
- Mi, akik már egyszer elpusztítottunk egy Atanerket... erőlködjünk azon, ami sose működött igazán? Egy egység, egy akarat, de ennek nem létszükséglete a falka. - A saját utódaimra gondoltam, akik falka nélkül is képesek voltak eggyé kovácsolódni. Naiv volnék, ha azt hinném, hogy ez nekünk is sikerülne egyszer? Vagy csak a tiltakozás beszél belőlem? - Ugye nem azért jöttél, hogy Atanerkünkké válj. - A lelkem egy rejtett zugában rettegtem attól, hogy az Öcsémnek igaza van és ez lenne Tupilek akarata, így kijelentésem félig, vagy inkább sokkal nagyobb részben volt kérdés.

This town is colder now, I think it's sick of us
It's time to make our move, I'm shaking off the rust
I've got my heart set on anywhere but here
I'm staring down myself, counting up the years

Mindig utáltam azt hallani, hogy Tizenhármak. Tudom, hogy azok vagyunk, hogy nem tagadhatjuk le a múltunkat, de nekem ők a Többiek maradtak az évek, évszázadok alatt és most sem esik jól másképpen aposztrofáljam őket. Nem azért, mert így egy év kényszeres együttélés után ne kezdenék el nyitni lélekben feléjük. Éppen azért, mert de. És ez nem jó, nem szabad besétáljak ebbe az utcába, mert olyan zsák szorul majd körém, amiben nem kapok levegőt. Az érzelmek talán az erőseknek valók, de inkább ne legyek erős, de legyek szabad. A nevem kötelez, ahogy mindenkit meghatároz a sajátja, így hiába rossz, hogy megosztja a véleményünket az idegen, mégis így esik. És engem nem zavar. Érdekelni sem kéne érdekeljen, de mivel ezt nem tudom elnyomni magamban, inkább maradjunk annyiban, hogy nem zavar.
- Kell? – szalad ki a számon a kérdés, mely olyan éles, akár a papír szegélye, vagy a legfinomabban élezett penge, az, amelyik a legyet is képes lenne röptében kiherélni pontosságával. Azt hiszem, hogy nem kell tovább fűznöm szavaimat, érthető lesz a felháborodásom. Semmire nem vagyok hajlandó, ami kell. Ez a szótár hiányzik a szókészletemből több, mint nyolcszáz éve, s nem is szeretném magamévá tenni. Mást igen. De az is tabu, ahogy minden kötelesség is az.
Dühösen fújtatok egyet, a farkas morog pár szívdobbanást, hogy aztán belekushadjon saját magába. Mert a francos szellemsíkon ígéretet tett és a maga legtisztességesebb – amennyire ismeri a tisztességet – módján igyekszik is teljesíteni. Azzal, hogy nem pofázik, csak csendesen messzebb oldalog a többitől, átlósan egy feketével megáll, s onnan figyel, mintegy tüntetőleg kivonva magát a sűrűből. De nem megy el. Aki ezt nem becsüli, az nem érdekli. Ennyi, semmi több.
A történetet figyelve van időm megosztani magam. Szinte érzem Anguta kíváncsiságát, bennem pulzál, de engem nem sarkall másra, csak gyomorkavargásra. Egyszerűen nem akarom tudni, amit tudnunk „kell”, s mégis kívánom hallani.
Csendes léptekkel indulok meg Tipvigut felé, hogy aztán egy pillanat műve legyen az, ahogy ökölbe szorult ujjaira simítom tenyerem, így takarva kezemmel az ő kézhátát be, szinte vágyva arra, hogy öklös idegessége beleköltözzön tagjaimba. Nem érdekel, hogy minek nézhet ez ki, nem több annál, ami nincs. Csak az, ami van. Semmi más. És nem is tart soká, elhúzódom tőle is, ahogy az előbb mindenkitől, s Eska felé orientálódva borzolok leheletemmel képzeletben a Hajnali Köd nyakába. Mert megtehet.. ném, ha még mindig velünk lakna. Meg ha éppen nem azon lennék, hogy hogy ne robbanjak fel azonnal. Ahogy ez az egész információhalom kezd egyre nehezebb, mázsák hatványányi súllyal megülni a vállaimon – vállainkon, de mások nyomora sosem érdekelt – egyre inkább rágnom kell a nyelvemet. Nem kérdéseim vannak, hanem égbe nem szórható szitkaim, éles fogaim, vérre szomjazó pofám. Nem gondolom, hogy változni fog, de adok egy esélyt neki. A csend nem gyógyít, nem tesz helyre semmit. De legalább van, amit elodáz.
Nem csak mi vagyunk itt farkasok, megnyugtató. Én azt is szívesen nézném, ahogy Nagojut az idegen torkának ugrasztja a kegyeltjeit. Legalább lenne valami vérmocskos izgalom, s nem csak a titkok mocsadék posványában kéne dagonyázzunk, egyre inkább eltelve azzal a gondolattal, hogy baromira semmik nem vagyunk, hogy nem számítunk. Hiszen nem mi voltunk az elsők, nem minket gyászolt először, nem értünk vérzett a szív, nem bennünk manifesztálódott a tudásuk és felismerésük. Másodhegedűsökké lettünk a saját játékunkban, sőt, másodból harmaddá, hogyha híven akarom járni magamban a ranglétrát, amire mindig szartam és most is fogok. Hallgassunk rá, ha már a Főnökre nem tettük? Ugyan kérem! Ez nem személyfüggő, ilyenek vagyunk. Miért kéne nekünk elfogadni, hogy itt ez a jöttment, amikor arra kényszerít, hogy nyeljük le a saját jellemünk? Kérdezhetünk, de nem csukhatjuk be a fülünk, ha úgy esne jól. Pedig jogunk lenne hozzá, ahogy neki is. Egyívásúak vagyunk, ahogy ez szép lassan kiderül.
Hatszáz? Ugyan már! Szép lenne, ha nyolcszáz fölött nem éreznénk, hogy farkas, hogyha százasokkal alattunk jár. Mire fel ez a hazugság? Mind itt vagyunk, ismer minket, nyakában az éveink számának minden mocska, hát mit titkolja az övéit? Feltenni nem kívánt kérdés mind, belső dohogásom a marionettszínpadon. Beszélnek mások, én hallgatok. Még hallgatok.
Nem kételkedem. Azt sem érdemli a helyzet egyelőre. Forrongok, ez a szebb szó, de ezt tettem minden évemben, nem most fogom megköpködni saját jellemem azzal, hogy nyugodttá válok, mint egy sima víztükör. Eszem van, sosem voltam híján neki, ezért is lépdelek inkább a Többiek között, mindig másikukat megközelítve, mintha így akarnám tudatom mélyéről, akaratlanul kifejezni azt, hogy hozzájuk tartozom, mindannyiukkal vagyok akkor is, ha azt mutatom, hogy egyikük sem érdekel. De a körútjaim végére mindig a legmesszebb kötök ki az Idegentől, s hacsak nem szeli át a kettőnk között feszülő távolságot egy huszárugratással, akkor ez így is marad.
- Most fogd be a pofád! – szűröm fogaim között jól tagoltan a gyermekáldás emlegetésére. Túlságosan is elevenembe vág, túlzottan fáj, olyan sebeket tép fel, amikhez egyiküknek sincsen köze, de melyeket mind látni fog vérmocskossá fakadni így, hogy pajzsom a lábaim körül hever a talajon. Felhúzni épp olyan felesleges lenne, amilyen kínos és szükségtelen volt ez a felcsattanásom, de kiszaladt fogaim kerítésén és már vissza nem szívhatom.
Érzem saját vérem ízét, ahogy nyelvembe harapok, hogy a fájdalom emlékeztessen arra: nekem sem ártana lakatot tenni a múltamra és minden eddig elfojtott fájdalmamra. Értem, hogy hogy érti, de értek én mást is, amit talán a Többiek nem. És nem is szabadna érteniük, hiába akarom, hogy megtegyék. Ez túl régi, túl mély, túl.. Rohadj meg, akárki is vagy Magas Hegy! Fogok én még tipródni lelked darabjain, csak piszkáld fel az enyémeket!
- Miért utasítasz rendre bennünket, ha te is csak egy vagy közülünk? – kérdezek én is mintegy mellékesen azután, hogy Unalaq sürgetési megjegyzésére Denaali reagál. Szépen vagyunk, hogyha még mi leszünk a lebarmolt kisgyerekek. Mondhatja, amit akar, de muszáj volt marnom. Mert valahogy a világra kell okádnom azt, ami fáj anélkül, hogy megtudják: mennyire és mi is. Legjobb védekezés a támadás, ezt nem csak én tudom.
A kapott emlékek és igazságok olcsó méregként szaggatnak szét, szűkölni is elfelejtek tőlük, magamba gubózni is. Csak hagyom, hogy végigáramoljon bennem minden, amit magamba kell szívjak, amit magunkba kell öleljünk, hogy megölje egy részünket. Mert én csak így tudom ezt felfogni, máshogyan nem megy. Még mindig bennem visszhangzik a nem nekem szánt, de mégis mélyen bennem célt ért tőr, a nem akart gyermek, a meddőség, mindaz, ami elsodort oda, ahol vagyok. Gyilkossá. Rabbá. A szabadság béklyóinak viselőjévé. Nincs panaszom, csak fájdalmam van. És talán nem tudta, hogy mit idéz majd elő, de visszavonni aligha lehet.

Where were you when our hearts were bleeding
Where were you? It all crashed down

- És ő nem hibázott, Kaskae? – fordulok égő tekintettel a Főnök felé. - Könnyű az összefogással dobálózni, meg piedesztálra emelni saját magát bárkinek, de ezzel nem vagyunk előrébb. Meghaltunk, hogy ígérjünk valamit, amik nem mi vagyunk. Ez nem elég? Nem fejezi ki azt, hogy kurvára próbálkozunk? Ha olyan okos vagy Magas Hegy, mondd meg, mit kell tegyünk? Hogy lépjünk úgy, hogy az mindenki isten haragjának kényelmes legyen?
Nyulat kívánnék ugrasztani a bokorból. Mindenki nagyon okos a partvonalról, de vajon van konstruktív javaslata? Lehet, hogy külön-külön nem vagyunk ütőképesek, de együtt mitől lennénk? A képességeink révén? Hiszen baszhattuk odaát is, ott is magunk voltunk. És milyen teremtő fordul a vérei ellen? Mert nem mind vagyunk Tupilekéi, mégis mindünkre lecsapott Alignak haragja. Kicsinyes bosszúja. De vajon minek számít az, amit Tupilek csinál velünk? Hogy rommá zúz mindent, amit a származásunkról tudtunk. Hogy felpaprikázza a kedélyeket, viszályt szít miközben összecsődíteni próbál minket. Tetszik. De beteg. És ezért mégsem tetszik igazán.
- Semmit nem csinálok olyat, amit nem önszántamból teszek. Sem máskor, sem most. Ha kényszeríteni akarsz bármire, nagyon rossz úton jársz. Te nem vagy Tupilek, még csak Alignak sem, így nem tehetsz olyat, amihez nekünk sem lenne joguk.
Képességük igen, de joguk aligha. Pofájuk? Mindenképp. És nekik meg is hajolnék, mert nem vagyok teljesen őrült. De amíg Magas Hegy nem bizonyít valamit, addig neki sem fogom haptákba vágni magam. Még nem jött el az ideje, olyan szelekkel még nem találkozott a szabad világ.
- Segítek, ha nem akarnék, akkor nem lennék itt, nem jöttem volna vissza megint. – és nem csak Fairbanksbe, hanem az életbe, de erről nem nyilatkozom. - De a büszkeségemet nem adom. – teszem hozzá sokkal halkabban. A lelkemet sem és sok mást sem. Bizalmatlan vagyok, acsargó, dacos, de meghajoltam. Zokogtam Tupilek előtt. S most megkínálom őket a magam igazságával is.
- Megöltem a húgomat, s ti nem hittetek nekem. Sosem felejtettem el a nevetéseteket. Mindannyitokat gyűlöltelek érte, de mégis ott álltam előttetek és vártam Tupilek áldását. Kiérdemeltem. Megkaptam. De az érzés nem múlt el. Tiszta lap kell? Hát öntsük egymásra a sérelmeket. Tépjük egymást, szaggassuk, tegyük tönkre. Hátha egymás véréből egységgé épülünk. Kezdem én, ha kell. Van mit mondanom, ahogy nektek is. Behunyt szemmel nem mehetünk előre, hazugsággal telve meg pláne nem. Pokol kell? Nem kell. Van. Hát szabadítsuk el.
Tüzet szítok, nem véletlenül. Tekintetem a Legerősebbre villan, hogy róla levéve pillantásomat a Megoldót ejtse rabul figyelmem. Én készen állok az igazságra. Ebben hiszek, nem a szirupos szavakban. Mindannyiunknak megvan a maga fertője, amiben testpedünk. Anélkül nem jutunk semmire, hogy ki ne mosnánk vérünkkel onnan a másikat. Tabula rasa nincs áldozat nélkül. És ez az – szerintem – amit sosem próbáltunk még. Úgy igazán.
Mi történhet? Maximum kinevetnek megint. Nem vágna másodszor sem jobban földhöz, mint elsőre. A szánakozást, undort ismerem, hát ez sem új. Ez sem lesz új. Akárhogy is.

Miután a testvéreim tétováznak, végül én töröm meg az első sokk után beállt csendet, hisz jómagam is tisztában vagyok vele, hogy elkezdeni mindig nehéz… ahogy elsőként kérdezni is – és nem is kell csalódnom bennük, hamarosan a többieknek is megered a nyelve, felbátorodva. Először azonban hiába várom, nem épp olyan választ kapok a kérdéseimre, amilyenre számítottam, hisz az újabb információk csak újabb kérdéseket vetnek fel bennem. S mielőtt ismét szót adhatnék a gondolataimnak, egyfajta „vérszemet” kapva az eddig eltitkolt tudás megismerését illetően, újra bepillantást nyerhetünk eddig ismeretlennek vélt öcsénk – vagy mint hamarosan az kiderül, bátyánk – emlékeibe.
Bár magam is gyanakodtam arra, hogy Denaali valójában idősebb, mint azt elsőre felénk mutatja, így is letaglóz a felismerés, amikor bebizonyosodik, hogy ő a legidősebb mindünk közül, s csak utólag belegondolva tűnik pofonegyszerűen az egész. Hisz miért is csodálkozunk rajta? Tekintve, hogy a köztünk, Tizenhármak között is jelentős korkülönbség van a legifjabb és legidősebb között, több generáció tagjai közül összeállva, de mégis, nagyjából egy időben lettünk farkasokká, ezek után pedig nem kell nagy logika ahhoz, hogy kisakkozza az ember – ha Denaali valóban egy közülünk, akkor vagy jóval előttünk, vagy jóval utánunk kellett, hogy megkapja a Szellemek ajándékát. De ugyebár utólag minden sokkal egyszerűbb, nemde?
Az emlékei által bepillantást nyerhetünk élete talán legmeghatározóbb eseményébe, ami már annyira bensőséges, hogy egy pillanatra elcsodálkozom rajta, hogy egyáltalán felfedi előttünk. Valóban fontos lehet számára…
Életem nyolc évszázada alatt rengeteget gondolkoztam, hogy mégis hogyan történhettek a kezdetek… Persze mindenki ismeri a két fiú meséjét, akik ajándékot kaptak a Szellemektől, és arról is szólnak a történetek, hogy mi, alapítók hogyan váltunk vérfarkassá, azonban egyvalamit mindig is hiányoltam ezekből a történetekből – Hogyan is történt pontosan? Hisz mindenki számára ismert, hogy Yee milyen érzékeny és önfeláldozó lélek volt már gyermekkorától kezdve, ahogy a húgom ügyessége, apám bölcsessége, vagy Kilaun mesemondó képessége sem sok újdonságot jelent senki számára, aki a fiatalkorunk történeteit hallgatja, miért is lettünk kiválasztva? Mi volt az a plusz, amiért felfigyeltek ránk?
Azt azonban sehol sem említik az írások, hogy ez az egész hogyan történt volna… Miért ment minden „elsőre” olyan simán? Honnan tudhatták atyáink, hogy így kell történnie, ha korábban senki más nem volt, aki hozzájuk fogható? Nem volt senki, akitől tanácsot kértek volna a szellemeken kívül, aki példaként járt volna előttük az ösvényen? Hát így… Hogy mégsem közülünk került ki az első leszármazott.
Az emlékeknek ismét vége szakad, én pedig elmerengve hallgatom a testvéreimet, türelmesen várva, hallgatva, ki hogyan reagál a látottakra, újonnan megtudottakra.  Igaz, nehezemre esik némelyikük véleményénél, hogy ne adjak hangot a saját magaménak is, de ahogy ők végighallgattak az imént engem, én is megadom számukra ugyanazt a tiszteletet, s csak miután akad néhány lélegzetvételnyi szünet, akkor szólalok fel ismét.
- Bár egészen más természettel áldott meg minket a sors, de azt kell mondjam, Apám, hogy igazat kell adnom a Testvéreimnek, és kérlek, ne vedd sértésnek a következő szavaimat. Sokan állítják, hogy az „öngyilkosság” valójában bátorság, de ha annyi mást hagysz ezzel magad mögött, akik számítanának rád, akiknek szüksége van rád, akkor szerintem inkább lemondás, megfutamodás a feladatunk elől. Nem hiába vezetett ide az utunk, ahol minden elkezdődött egykoron, kétlem, hogy az lenne az ok, hogy mondjuk le mindarról, amit ezidáig kaptunk, tanultunk, tapasztaltunk. -kezdek reagálni az előttem elhangzottakra, így apám után Anguta javaslatához is fűzök néhány szót.
- Őszintén hiszek abban, hogy Denaali okkal van itt, akárcsak mi, de ahogy Sangilak és Nagojut is említette, kétlem, hogy azért, hogy ő legyen az új vezetőnk, aki előtt fejet kell hajtanunk. Egyetértek Eskával és Yeevel, hisz már többször is bebizonyosodott, ha a szükség úgy akarja, ha úgy akarjuk, képesek vagyunk mind összefogni egy-egy ügy érdekében, még ha – legyünk őszinték, - nem is megy éppen a legzökkenőmentesebben. De ezen nincs is mit csodálkozni, hisz mindnyájan mások vagyunk, más múlttal magunk mögött, más erősségekkel és más sebekkel a lelkünkön. És azt hiszem, pont ezért tudunk igazán jó és sokrétű csapatként működni – ami az egyikünkből hiányzik, arra valamelyik testvérünkben ismerünk rá. -vezettem körbe a tekintetem a többieken, és azt hiszem, senkinek sem kell különösebben kifejtenem, mire is gondolok valójában. Sangilak erejét is talán sokan irigyelték közülünk, de cserébe olyan képességet tudhattak maguknak, amihez cserébe mi nem érünk fel – akárcsak Kilaun ereje, hogy reményt ébresszen mások szívében, vagy Eeyeekalduk, aki képtelen szemet hunyni mások szenvedései felett. A mai világban sokan talán karót nyeltnek neveznének, amiért az évek folyamán megtanultam szinte kizárólag az agyammal gondolkozni a szívem helyett, a mérleg másik oldalán pedig ott hintázik Annakpok, a szabad, akit sosem fognak olyan „láncok” visszafogni, amiket jómagam önként öltöttem magamra. Mégis, ahogy a szavait hallgatom, az ő álláspontjával  is sikerül azonosulnom valamilyen szinten, tűnjön akármilyen meglepőnek is.
- Ha nem is választjuk önkényes vezetőnkké, segítéségével, támogatásával akkor is utat mutathat nekünk az úton, talán olyan tapasztalatokkal, információkkal felruházva, melynek még később hasznát vehetjük. Magunk is meglepődtünk 500 év utáni újratalálkozásaink során, hogy mennyit változtunk, és ki milyen különleges képességekre tett szert a tapasztalatok mellett az évek során. Ki tudja, Denali mivel fog még meglepni minket? -mosolyodtam el, ahogy a hímre vándorolt a tekintetem, hisz bíztam benne, hogy akárcsak mi, ő is maga rendelkezik valami hasonlóval. Ha nem is ugyanolyan értelemben, de ha képes lenne elérni, hogy szorosabbá váljon köztünk a kapocs, azt hiszem, már az is hatalmas erő lenne! Igazam van, bátyám?
- Őszintén szólva meglepett Nagojut legutóbbi vallomása… -tekintettem a csöpp, szőke húgomra - Viszont igaza van Annakpoknak abban, hogy amíg ennyi tüskét hordozunk a szívünkben, addig nehéz lesz együttműködni. Mindenki megváltozott az elmúlt 500 év alatt, amíg nem találkoztunk, és anélkül, hogy megismernénk egymást, nemigen lehet megérteni az indítékait sem. Mellesleg, Sangilak… ha már csapatépítő tréning, én a virágkoszorú-fűzést javasolnám. -tettem hozzá játékosan, ha már Eska sem volt rest lecsapni egy magas labdát.
Azt hiszem, sikerült összefoglalni mindazt, amit szerettem volna megosztani velük, a meglátásaimat a megannyi ötlet, vélemény kapcsán, ha már ennyire fellendült ez a bizonyos „kerekasztal-beszélgetés” a szikla ormán, ellenben túlságosan is zavart az, hogy vannak olyanok, akiket még alig hallottunk megszólalni a találkozásunk folyamán.
- Chulyin, testvérem, te, ki a legjobb megfigyelő mindannyiunk közül, s teljesen más szemszögből nézed az eseményeket, érzékeled a történéseket… hogyan vélekedsz a dolgokról? Gondolom benned is lecsapódott valami vélemény, álláspont, ötlet, vagy érzés a történtek kapcsán. Megosztanád velünk őket? -fordultam az eddig oly hallgatag férfi felé, hogy mint egy önkéntes moderátor, megpróbáljam őt is jobban bevonni a beszélgetésbe. Ha már épp az előbb került szóba, hogy nem ártana jobban megismernünk egymást ahhoz, hogy jobb legyen az összhang közöttünk. Nem hiába, egy pszichológus veszett el bennem valahol mélyen…

Csak egyetlen pillanatra kapta tekintetét Annakpok felé, orra hirtelen gyűrődött ráncokba a Szabad felcsattanására, de azon kívül, hogy kissé kivárt mielőtt újra megszólalt volna, nem kívánt sem behódolni, sem pedig felülkerekedni rajta. Túl eleven emlékek hozzá lelkében ahhoz, hogy megtegye.
- Mert nekem is Szabad. - felelte egyszerűen Annakpok későbbi kérdésére. Szinte az ujjbegyein érezte lecsapódni a Tizenhármak zizegését, és úgy tűnt, hogy nem csupán az ő mondandója az, ami heves reakciókat vált ki mindenkiből.
Hogy hajlandó lenne-e segítséget nyújtani? Akkor sem lenne más választása, ha másképp érezné. Nem lepődött meg azon, hogy a Nyugati szél visszahúzta felé nyúló kezét, de ha Eska nem ajándékozta volna meg korábban ezzel az üdvözlő gesztussal, talán nehezebben fogadta volna el, hogy ez a nőstény merőben más, mint a legtöbb másik - akár ebben a körben, akár a világban. De mielőtt felelhetett volna, Testvérei szóáradata elhallgattatta a gondolatait is. Ezt ő egy cseppet sem bánta, hiszen örült annak, hogy Testvérei felocsúdtak stagnálni látszó némaságukból. Szinte már lelkesen, belső mosollyal figyelte a gondolatokat és érveket, amik szép egymásutánban elhangzottak. Kaskae szavaira azonban már kénytelen volt ő is gyorsan reagálni.
- Attól tartok Kaskae, hogyha nem mondtál volna le erről az elképzelésről, akkor sem engedhetném, hogy így cselekedj.
Ennyit tett csupán hozzá, aprón rázva meg fejét. Talán nem is volt értelme, hogy ezek a szavak kicsússzanak a száján, hiszen a Főnök - úgy tűnhet - már nem fontolgat hasonló terveket, Denaali maga pedig talán nem tűnhet fel a legjobb színben azáltal, hogy máris feltételeket szab. Mindezt nem Tupilek, hanem a saját nevében.
- Sokat jelent a köszöneted Főnök, és bízom benne, hogy nem óhajtod visszavenni tőlem még sok hajnal múltán sem.
Kissé meghajtotta fejét, és közben nagyon figyelt arra, hogy semmi se kerülje el a figyelmét. Érzések, mondandók, szavak... Egy pillanatra kétségbeesett, hiszen most, hogy megnőtt a cselekvések száma, sokkal jobban résen kell lennie. Régi, hazug idők voltak, amikor utoljára ennyi emberrel próbált társalogni egyszerre.
Ám amikor öccse, a Teremtő emelt szót - megriadt. Hirtelen támadt zavarát talán illett volna lepleznie, de csak a körülötte újra lelassuló idő foszlányaiban veszett el, háttérzajként érzékelve mindent, amit Testvérei - még ha udvariasságba csomagolva is -, de egymás fejéhez vágtak. Vitatkoztak. Róla.
Saját fülében hallotta saját vérének lüktető zúgását, mégis megértett és hallott mindent, tudta, mik hangzottak el, holott nem is figyelt oda igazán.
- Nem... - suttogta csendesen - Nem. Én nem vezethetlek Benneteket. Hiszen... ha nem lenne célja az eljövetelemnek, nekem sokkal nagyobb szükségem lenne rátok, mint fordítva.
Denaali nem tudta, hogy kell. Sem farkasok falkáját vezetni, sem annak a tagjaként élni. Ő nem tudott mást, csak azt, amit Tupilek megosztott vele és azt, hogy miként élhet túl a világban anélkül, hogy valaha is segítséget kérne. Megtisztelte a feltételezés, hogy ilyesmiket gondolt róla a Teremtő, de tisztában volt azzal, hogy tökéletesen alkalmatlan lenne a feladatra.
- Nem parancsolni jöttem, csupán támogatni. Ne ítélj hamar Teremtő, hiszen nem tudsz rólam mindent.
És éppen ezért nem tudott nehéz szívvel viseltetni Nagojut iránt sem. Megértette, hogy miért lassúbb és óvatosabb a felé való közeledésben, és voltaképpen igazat kellett adjon neki - annak ellenére, hogy mélyen sóvárgott már azért, hogy a Tizenhármakkal élhessen.
Arca azonban furcsa grimaszba ugrott, amikor arról kellett hallania, hogy mi történt pontosan akkor, amikor sok Testvért halottnak hittek. A szíve összeszorult, ahogy elképzelte, miként siratják egymást, miként néztek végig testvéreik holttestén. És még a feltámadásuk pillanatának elképzelésében is csak fájdalmat talált. Önvádat.
Az Önzetlen szavai az utolsó szöget is mellkasába ütötték. A képek egyik pillanatról a másikra robbantak ki belőle.

Denaali zihálva zárta el emlékei, érzelmei szelepét. Egyáltalán nem volt biztos abban, hogy így és ilyen formában szerette volna megmutatni Testvéreinek, hogy nem csupán hallomásból ismeri az áprilisi történéseket, hanem ő maga is részese volt. Hogy nem csak nevük, arcuk és kilétük tudott számára, hanem minden hibájuk, fájdalmuk és vágyuk - bűnük. Hogy ő akkor és ott velük együtt nézett farkasszemet valami olyasmivel, amit talán senkinek sem lett volna szabad látnia.
Kissé kétségbe esve forgatta szemeit, és igazán szeretett volna egy kicsit megint elfutni és elrejtőzni oda, ahol sosem talál rá senki. De tudta, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa. Ez az ő Vörös Holdja, ahol szembe kell néznie saját magával azért, hogy tiszta szívvel végezhesse be Tupilek akaratát. Tekintetével Sangilakot kereste, hiszen tisztában volt azzal, hogy mindenek előtt az ő rostján kell átmennie, hiszen a Legerősebb megnyilatkozása már olyan végleteket rajzolt az égre, amikkel felesleges pánikot kelthetett.
- Mi nem fogunk együtt élni... Testvérek. Én nem tartozom a körötökbe, Eska, ha volna is út befelé. - csóválta meg a fejét, szája kissé kiszáradt, ráadásul pont most, hogy életében először kimondhatta ezt a megszólítást - Boldog lennék, ha megtehetnénk, de a Teremtő igazat szólt. Mi sosem leszünk egyenlőek és én soha nem lehetek veletek egy szinten, mert bármennyire is vágytam erre, kapaszkodtam ebbe az utolsó pillanatig... Hiba volt.
Már mondtam. Ismerem az erőt, ami vérrel festi a Holdat, de azt is, ami a holtak emlékét őrzi. Tudjátok Testvérek, hol létezik köztetek egység? - kérdezte fennhangon, s némileg dühösen. Felindulása tüzében ott lobogott Sangilak szónoklata, Tipvigut dühe és Annakpok felcsattanása. Rengeteg érzelem és gondolat kergette egymást Denaali lelkében. Úgy érezte, hogy ezer felé kellene szakadnia ahhoz, hogy képes legyen rendet tenni a gondolatai közt. A sértés nem szabdalta lelkét, mert el is feledte már, mi az. Nem, egyáltalán nem tartotta magát okosnak. De nem önszántából van most sem itt, ahogy nem is önszántából nem mutatkozott eddig előttük. A fenevad kelletlenül borzolta fel a fehér bundáját - ha pokolra vágynak, ha igazságot keresnek, hát Denaali megadja nekik. Kíméletlenebbül talán, mint azt szerette volna.
- Bennem. Én vagyok a Ti egységetek.
Hirtelen hallgatott el, szavait pedig immár a Legerősebbnek címezte.
- Azon az éjjelen Sangilak, az én lábam elé fektettél fegyvert. Nekem fogadtál hűséget, miután felmetszettem sérthetetlen hasfalad. Az én fülembe suttogtad el minden fájdalmad Annakpok, én vágtam el sokatok torkát. - Denaali mindent elkövetett, hogy a lehető legtárgyilagosabb maradjon, tekintetét azonban nehezére esett nem elkapni időről időre. Hangja azonban meg-megremegett az indulattól, és a bugyogó erőtől, ami lassan kezdett túlnőni a saját korlátain.
- Nézzétek el nekem hát, ha azt mondom: mindannyian sajnálhatjuk, hogy nem azért jöttem, hogy Atanerkként elfoglaljam Atyám helyét az ősi földön, benneteket irányítva. Mert még mindig inkább végezném hozzá hasonló körülmények közt, megkapván az esélyt arra, hogy valaha is közétek tartozzam, minthogy még egyszer megöljelek benneteket.
Egy kissé kivárt. Mellkasa fel-alá emelkedett, és ezekben a pillanatokban gyűlölte Teremtőjét azért, amit vele tett. Amire kényszerítette. És most Tupileknek sem tudott hálás lenni azért, hogy valami egészen másra használta őt.
- Én vagyok a kapocs. - ismerte be végül keserűen. - Én tartom egyben a világotokat. Ezt kaptam örökül születésemkor. Miattam éltek és haltok az időtök kezdete óta, és azért jöttem, hogy befejezzem a legendáitokat. Végleg, és anélkül, hogy káoszba taszítanánk az örökségeteket, ahogy Atyánk minden áprilisban megkísérli..
A lelke reszketett. Így kimondva sokkal rosszabbnak tűnt, hogy azért várt erre a pillanatra évszázadokat, hogy végezzen velük. Energiái ereket dagasztottak nyakán és karjain. Dühös volt. Magára, az ősökre... De tudta, hogy őt csupán az különbözteti meg Testvéreitől, hogy mindvégig hű maradt hozzájuk, és bízott annyira Tupilekben, hogy ehhez is tartsa magát.

~~~Time to talk~~~

Anguta Denaalira nézett. Tekintetében döbbenet és kíváncsiság egyvelege lappangott, és némi hitetlenség. Nem hagyta volna Kaskaenek, hogy megtegye, amit szándékában állt? Felnevetett volna, de nem érzett kamuszagot Magas hegy felől. Tényleg módjában állna? Ha ekkora hatalommal bír…
Érezte Denaali riadalmát, de nem tudta hirtelen támadt zavarát hova tenni. Talán tényleg a vezetés volt a szándéka, amit később szeretett volna bejelenteni, amikor már elfogadóbbak vele szemben? Vagy Anguta tévedett, már sokadik alkalommal hosszú élete során? Nem sokat törődhetett Magas hegy felől áradó érzésekkel, mivel testvérei sorra kezdték el kifejteni a véleményüket a dologgal kapcsolatban.
Anguta nem neheztelt Nagojutra, amiért nem értett egyet vele, és ezt nyersen kifejezésre is juttatta. Ez most nem a megjátszott kedveskedés ideje. Halvány félmosolyt eresztett meg és aprót rándított vállán. Talán nincs igaza, talán nem kell nekik vezető, de még mindig jobb megoldás, mint az, hogy nézeteltéréseiket mágikus módon dobják félre. Ahogy Chulyin is feltette a kérdést… hogyan? Nem arról volt szó, hogy nem segítenek egymáson, de ha egységre akarnak jutni, akkor valakinek le kell mondania valamiről, míg a másiknak nem. Áldozatok árán nincs győzelem, meghozhatnának egy közös áldozatot, amin mindannyian veszítenének és nyernének is egyaránt. Anguta hajlandó lett volna ezt meghozni, már csak az a kérdés, hogy Denaali ezért van-e most itt, vagy azért, hogy segítő jobbal terelje a Tizenhármakat harmóniába, ami Anguta számára, Nagojut szavai ellenére még mindig túl szépnek tűnt, hogy igaz lehessen. Azért remélte, hogy téved. Örült volna Nagojut igazának. Nyilván egyszerűbb lenne, ha elég erősek lennének lemondani saját büszkeségükről és a bennük feszülő ellentétekről, ahogy azt Eeyeekalduk is kifejezésre juttatta. Még ha nem is értett az Önzetlen egyet vele, legalább számításba vette azt a lehetőséget is, hogy talán nem elég kitartóak ezt egy vezető nélkül véghezvinni. Akárhogy is, Denaalinak szerepe lesz a jövőjükben, ez tagadhatatlan.
Anguta némán figyelte Sangilakot. Értette, amit mond, de nem értett vele egyet. Ha pusztán egymás megsegítése a bajban elég lenne számukra, akkor Denaali, most nem jött volna el hozzájuk. Nyilvánvalóan több kell, nem csak kimenteni a fuldoklót, hanem gondoskodni arról, hogy ne fázzon meg. Anguta véleménye szerint saját bajukra pusztán tüneti kezelést nyújtottak és nem a kórt szüntették meg. Ennyi nem elég. Több kell.
A személyeskedésre felhúzott szemöldökkel reagált. Valóban így látja őt Sangilak? Régen talán így lehetett, örült, hogy szolgálhatja Alignakot és egyben Tupileket is a szellemek által kijelölt út végigjárásában. Azóta viszont sok idő eltelt és attól az utolsó behódolástól eltekintve, ami nagyjából fél órán keresztül zajlott, nem nyújtotta senkinek oda a torkát. És mégis, most megtenné, ha ez közelebb vinné őket céljukhoz… de ez úgy tűnik, nem valósulhat meg, még ha ez lenne a terv, akkor sem. Így nem, amikor élből utasítják el a felvetést.
Sangilak nem túl bájosan ismételte meg Nagojut kijelentését, de legalább beszédbe elegyedtek. Ezt már akár haladásnak is el lehet könyvelni. Majd a Legerősebb újra felé fordult. Anguta halk, hitetlenkedő szusszanást hallatott szavai nyomán. Eddig megállta szó nélkül, hagyta, hogy kifejthessék gondolataikat, anélkül, hogy parttalan vitába torkollna a beszélgetés, de most képtelen volt megálljt parancsolni nyelvének. – Igen, ti… láthattátok őt, ti behódoltatok – ha tudta volna, hogy láthatja a teremtőjét akkor nyilván addig húzogatta volna a ravaszt, amíg a tárban lévő egyetlen golyó szét nem loccsantja a fejét. Erről azonban lekésett, de legalább a visszatértek elmondták neki, amit a Sámán üzent. Ez sem volt éppen rossz élmény, de nyilván fel sem érhet azzal, amit a többiek átéltek. Erősödő gyerekes irigységét, azonban háttérbe szorította. Nem volt sem a hely, sem az idő alkalmas, hogy ezen kattogjon. Már egyébként sem számít.
Sangilak hangja bizonytalansággal telt el. Remélte, hogy nem Atanerké akarja avanzsálni magát Denaali. Anguta megértette az aggályait, de még mindig ezt látta a legjárhatóbb útnak.
Eska szavaival egyet tudott érteni. Régen tényleg egységet alkottak… kár, hogy annak az ideje lejárt. Sajnálatos, de nővére sem osztotta Anguta nézeteit. Túl sokan nem akarják, így ez nem fog egységet teremteni bennük, mégis, ha ez Tupilek akarata, talán átgondolják a dolgot. Denaali azonban egyelőre hallgatott.
Anguta némi rosszallással figyelte Annakpok kirohanását, de érzelmeit igyekezett palástolni. A büszkeség nála is központi szerepet tölt be, mint ahogy sokuknál. Nem kellene az egység érdekében azt is félre tenni? Még ha nem is hódolnak be Denaalinak, mire mennek saját büszkeségük fenntartásával? Ami ezután hangzott el Annakpok szájából, mély, haragos sóhajra késztette Angutát. Szemeit lehunyta… lám. Saját maga is egységet akar, és úgy érzi kész érte bármit megtenni, mégsem képes szemet hunyni Annakpok testvérgyilkosságán. Pedig, ha valóban egyek szeretnének lenni, muszáj lenne egy rég elfeledett gyilkosságon túl  tennie magát, és szívből, ellenérzés nélkül Annakpokot magához fogadni, de erre jelen pillanatban kevés esélyt látott. Főleg úgy, hogy testvérének - látszólag - legnagyobb szívfájdalma, hogy a törzs néhány tagja kinevette őt, és nem az, hogy förtelmes módon saját vérének életet orozta el. Ráadásként még volt képe büszkélkedni is tettével. Valóban hatalmas cselekedet egy védtelen kislányt megfojtani. Anguta tudta, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, tudta, hogy nem emiatt emelték ki a többiek közül, nem emiatt kapta meg a kegyet, de ez nem változtat a tényen, hogy képtelen elfogadással tekinteni olyan élőlényekre, akik gyilkossággal hencegnek. Nagojut „árulása” semmi volt ahhoz képest, amit Annakpok tett. Legalábbis Anguta értékrendje szerint. Kimondani a véleményét róla és elszabadítani a poklot, ahogy azt Annakpok kívánja? Ugyan dehogyis. Ha nyolcszáz éven keresztül nem tette szóvá neki, most sem fogja. Mi értelme lenne? Fölöslegesen szítani a feszültséget, amikor a megbékélés ideje kellene, hogy jöjjön. Talán igaza lehet, hogy a tiszta laphoz ez kellene, talán egymás fejére kéne ordítani minden egyes palástolt érzelmet, de remélte, hogy van más út. A kényszerítés ereje, amit Tupilek, Denaali által hozhat el számukra.  
Várható volt, hogy Sura sem fog atyja elnapolt szándékai miatt fel-alá ugrálni örömében, ahogy mindannyian döbbenettel fogadták volna Kaskae távozását. De legalább kezdett egység kialakulni Denaali Atanerkségét illetően. Nem akarják, senki sem akarja. Anguta sem akarja, csak épp nem lát más utat, amivel hatékonyan megteremthetnék az egységet. Legalább ebben a többség egyetért. Egy lépés az egység felé, további kilencvenkilenc azonban még hátra van. Úgy érezte hosszú és fáradtságos hónapoknak fognak elébe nézni.
Chulyin hosszan beszélt és Anguta egyet tudott érteni többnyire, bár ő nem hitte, hogy megegyezés nélkül már rögtön el is kellene tűnniük a világból. Túlságosan drasztikusnak tűnt, hiszen annyira azért nem álltak hadilábon egymással.

Denaali végre megszólalt… vagyis suttogott. Anguta feszült várakozással tartotta vissza lélegzetét, hogy aztán egy grimasz kíséretében kifújja a benntartott levegőt. – Úgy tűnik, ez a probléma megoldódott. Nem akarjuk őt vezetőnknek, és ő nem is tud azzá válni – arcán lemondás, csalódás és tanácstalanság türköződött, majd letörten a földre ült, lábait kinyújtotta és háta mögött tenyerével megtámasztotta magát, miközben Denaalit fürkészte. Tupilek nem arra szánta ezek szerint, hogy vezesse őket, pusztán támogatásnak. Végül is, minden segítség elkél Alignak áprilisi tréfácskái ellen.
- Ez igaz, nem sokat tudok rólad – húzta enyhe grimaszba arcának izmait, majd sóhajtott egyet. – De, azt tudom kár volt beleélnem magam a lehetőségbe, hogy nem nekünk kell a „legbölcsebbeknek” lennünk – kezét előrenyújtva nyuszi fülezett, egyértelművé téve, hogy a bölcsesség nem éppen erényük. – Nem sértésből mondom – tényleg nem annak szánta – de úgy látom te is csupán bábu vagy a szellemek sakktábláján, mint ahogy mi itt mindannyian – tekintett körbe azokon, akik a látószögébe estek. – Nekünk megvan a szabadság illúziója, de amikor egyet füttyentenek, már ugrunk is, mint engedelmes kutyák. És ez így megy évszázadok óta… De te? Kijátszod a szerepet, amit Tupilek rád szabott… és aztán? Hogyan tovább? Végre magad is rendelkezhetsz a „szabadsággal”? – igen, megint ment a nyuszi fül. Mi lesz a sorsa Denaalinak, ha ők megbékítik a Holdistent? Anguta valóban kíváncsi volt rá, sok múlhat a válaszán, vagy éppen semmi. Már persze, ha Tupilek beavatta a hogyan tovább kérdéskörébe is.

Az emlékei elsöprőek voltak, ahogy behatolt Anguta tudatába. Először nem értette, de aztán lassan kezdte felfogni, hogy miről van szó, és ez egyáltalán nem tetszett neki. Zavarodotton lépett ki az emlékből, hogy aztán döbbent arccal, sűrű pislogások közepette figyelje Denaali alakját. Rohadtul nem értette, hogyan lehetséges ez, de nem volt ideje ezzel foglalkozni. Magas hegy beszélni kezdett. Kiejtett gondolatai alátámasztották, amit látott, de hogy ő lenne az alapítók egysége? Hogyan és miért? Az előbb még támogatóként lépett fel, most meg azt mondja, hogy saját magát kell támogatnia, ha az egységet szeretnék rendbe szedni? Na jó nem, pont ezt mondta, de túl zavaros volt ez így, hogy logikailag felépíthesse saját magában a hallottakat.
Anguta sandán nézett Sangilakra és mindenkire, aki aznap meghalt. Hogy voltak képesek nem felismerni, hogy nem Tupilek áll előttük, de aztán Denaali tovább fokozta a misztikumot. Nem csakhogy Tupilek volt Denaali, hanem mindenki más is, akit Alignak megszállt? Roppant mókás elgondolás lenne, ha nem lett volna marhára nyugtalanító.
Nyilván tényleg jobban jártak volna, ha Atanerk lesz… Denaali szavai felkorbácsolták Anguta kedélyeit. Feszült idegesség futott végig rajta, ahogy némáságba burkolózva hallgatta őt. Be akarja fejezni a legendáikat… Akkor akár egy rohadt vulkánt is varázsolhatott volna Fairbanks alá, de nyilván ez meghaladja a képességeit. Habár nem érzett hazugságot felőle, Anguta nem akarta elhinni neki, amit állít. Azért jött, hogy végezzen velük? Hátramaradó káosz nélkül? Ugyan minek fáradni vele, a legtöbben nem is tudnak a létezésükről, milyen káosz maradna utánuk? Talán megsemmisülne a vérvonal, ha egy alapító végleg kiszáll a játékból, mint a legtöbb gagyi vámpíros filmben? Öld meg a legelső vámpírt és akkor a többi is meghal, vagy visszaváltozik emberré… nevetséges elgondolás, mégsem tudta teljes mértékben félresöpörni. Így valóban káosz lenne az örökségükből, de… Kezdett megfájdulni a feje. Vitatkozni akart, kérdezni, tagadni, bebizonyítani, hogy ennek se teteje se alja, amikor az emlékek újra betörtek tudatába.

Ismét Denaali szemein át látta a világot és az ő hangján hallotta, amit gondol, érez. Anguta felfogta a bánatát, az elkeseredettségét, de nem értette, vagyis igen is és nem is. Denaali azt mondta ő ölt, és ő is támasztott fel. De most csupán ölt, vagyis attól tartott, hogy ölt. Alignak már megkereste, de Tupilekre hiába várt, pedig akarta, hogy jöjjön, vágyott rá. A tavalyi Vörös Hold utórezgését mutatta Denaali, ahogy megélte a bosszút, amit nem ő akart elkövetni, mégis valamilyen módon részese volt. Hogyan lehet képes erre? Anguta nem tudta, de a kép hamarosan elhalt, és új vízió tűn fel.
Az első találkozás, az első Vörös Hold, amikor Denaali önként adta át erejét Alignaknak… Miféle erővel bírhat? Nem tudta, talán a mindenben ott megbújó szellemi lét néhány morzsáját szipolyozta ki a környezetéből, hogy aztán magában egyesítse azt és… Mire használhatta az évszázadok alatt ezt az erőt? Talán tényleg arra, amit mondott? Arra, hogy az alapítók élhessenek, halhassanak, és aztán újra élhessenek? Talán Denaali erejének köszönhető, hogy a szellemük nem olvadt be a világ rendjébe haláluk után? Hogy Anguta megrekedt a Távolban, ahelyett, hogy elfoglalta volna helyét Tupilek mellett? Nem tudta, hogy hálásnak kellene éreznie magát, vagy bosszúsnak, és nem is biztos, hogy jó nyomon halad a teóriájával, de ez a roppant erő, ami Alignak kezében összpontosult elegendő lehet talán erre is… végül is egy olyan helyet kreált legutóbb, ahol önmagukkal kellett csatát vívniuk… Anguta azonban mást is felfogott. Denaali először hagyta, hogy Alignak kiszipolyozza az erejét, a tisztelet és a viszontlátás öröme miatt talán, és amikor ellen akart állni, akkor már nem tudott visszakozni. De tavaly és idén? Miért nem húzta fel a pajzsát, miért nem gátolta meg, hogy Alignak halált és pusztulást legyen képes a városra önteni? Azt már aligha lehetett a megilletődésére fogni. Az emlék ismét elhalványult, hogy egy új törjön előre.
Tupilek, Alignak… felhasználják Denaalit, mint gazda a tehenet, de amíg utóbbi eteti és gondozza jószágát, addig Denaalit, mindketten magára hagyták és csak a fejés órájában jelentek meg előtte. Denaali szürke. Nem jó, és nem is rossz. Valóban halált szeretne hozni számukra? Hogy legendáik végre véget érjenek? Miért? Ha ezt akarná Tupilek is, minek támasztotta volna fel őket? Felhasználhatta volna az erőt arra, hogy a maradékot eltegye láb alól. Kit szolgál valójában Denaali? Alignakot áprilisban is felturbózta, ahogy idén kivételesen Tupileket is. Nyilvánvalóan mindkettőt egyszerre…

Az emlék véget ért és Anguta felkelt, merev tekintettel nézte Denaalit, aki megölte sokukat és feltámasztotta, aki most eljött, hogy véget vessen a legendáiknak. Figyelte, ahogy Chulyin közel megy hozzá. Bíztatja, hogy nem ő tehet róla, hogy játékszer csupán Alignak kezében és ez így is van, de Denaali nem csak az ő kezében az.
- Véleményem szerint Chulyin, Denaali ellent tudott volna állni, ha nagyon akar, ha nem hódol be első alkalommal, ha nem akarja szeretett atyját szolgálni. Az első, az érthető… de a második és a harmadik? – Anguta arcára hitetlenkedés, és megjátszott értetlenség vegyült, miközben szavait elfojtott düh mérgezte. – Talán tényleg nem volt ereje ellenállni, nem tudhatom biztosan, csak abból következtetek, amit a fejemben láttam. És tévedhetek, nagyon is megeshet, de szerintem valóban Denaali ölte meg őket… lehet, hogy nem szándékosan, lehet nem akarta, de ő volt. De nem csak Alignak játszik szó szerint istent a fejünk felett, hanem drágalátos teremtőm Tupilek is – dühös volt mindkettejükre. - Jó lenne most már végre tudni, hogy mi a fészkes fenét akar tőlünk valójában. Békítsük ki Alignakot? Jó rendben, és miként? Együtt áldozzuk az életünket, hogy a testvére vérszomjas bosszúja beteljesülvén kiengesztelődjön? Mert, ártani nem árthatunk neki, ezt elmondta, amikor a nap sötétbe borult, hogy mindenki érezhesse Alignak hatalmának… a te hatalmadnak a súlyát. Azt is te csinálod? A fekete csillagot az égen? - ujjával a nap felé bökött, arcára dühös maszkot varázsolt tehetetlen dühe. Anguta nem volt nyugodt, de hangja nem érte el az ordítás szintjét, inkább volt hangosan indulatos. – Egyik kezeddel Alignakot erősíted, míg a másikkal Tupileket. Igazán eldönthetnéd, hogy kinek az oldalára állsz… mi ötszáz éve megtettük, és a kárhozatot választottuk a szolgaság helyett. Egyik sem jó döntés, ahogy neked sem lehet könnyű, de ideje lenne valamelyik vitorlájából kifogni a szelet – fogalma sem volt, hogy valóban ez-e a helyzet, vagy tévesen értelmezte az emlékek nyújtotta információmorzsákat, de nem is érdekelte. – Na meg a másik… azt mondtad Alignak haragját és hatalmának forrását nem leszünk képesek soha megállítani… és, ha teszem azt egyszerűen megölünk téged? A haragja megmarad az biztos, de nem lesz kitől erőt vennie… lehet mi is belehalunk, ha te vagy köztünk a kapocs, de talán megérné. Rengeteg fejfájástól szabadulnánk meg egy pillanat alatt – Anguta nem ment közelebb, nem szándékozott ártani Denaalinak, de ezen a hajnalon, többször kellett csalódnia Tupilekben, mint azt szerette volna, így muszáj volt valakin levezetni a frusztrációját.  

Ugyanazt a témát járjuk körbe és körbe, több oldalról rávilágítva a valóságra, arra, ami pontosan itt csücsül az orrunk előtt. Tizenhármunkra. Együtt alkotunk egészet, ahhoz, hogy teljes legyen a kör, mindenkire szükség van. Mindenkinek áldozatot kell hoznia azért, hogy előrébb léphessünk, mindenkire szükség van. Nem tudok azonban már mit hozzáfűzni, így csak csendben hallgatom a Testvéreim szavait, had mondja el mindenki, miképpen vélekedik a dologról. Újat már nem tudnék hozzátenni, így csak arra várok, hogy Denaali tovább gördítse azt a bizonyos fonalat, hogy válaszokat kapjunk, újabb kockákat a hatalmas kirakóshoz. Fogalmam sincsen, mikor lesz teljes egész a kép, hány kockára van még szükségünk, hogy tisztán és egészében lássuk azt a valamit, ami velünk történt attól kezdve, hogy Alignak és Tupilek kiválasztott minket. Sőt, már az előtt elkezdődött minden...
Szinte arcon csap az újabb emlék, ahogyan kirobban Denaali-ból és az még hagyján, hogy milyen hirtelen ér... Semmi ahhoz képest, amit az újabb kocka jelent számomra, számunkra. Mennyi érzelmet hordoz magában, sajátomnak érzem mindet, érzem a pánikot, a félelmet, a dacot, minden, mi akkor Denaali sajátja volt, most az enyém, a miénk.
Szinte levegőért kapok, amikor megszakad a kép, amikor elzáródik a csap, melyből zúdult ránk az emlék, maga után hagyva azt a mérhetetlen keserűséget és kétségbeesést, mely szívembe lopja magát. Szeretném kizárni. Szeretném figyelmen kívül hagyni mindazt, amit a Magas Hegy mutatott nekünk, mert túl sok, túlságosan fáj. Mégsem tehetem meg, mert ugyanakkor osztozni is akarok benne, megérteni a helyzetét, ezt az egészet, mert ahelyett, hogy tisztulna a kép, csak egyre káoszosabbá és ködösebbé válik minden. Egyre több a kérdés, egyre több a kétségbeesés. És ahelyett, hogy mindez elülne, csitulna, Denaali a szavaival csak tovább fokozza a helyzetet. Észre sem veszem, de kicsiny tenyerem Sangilakéba csusszantom, erősen szorítva rá a kezére. Nem csak azért, mert ezzel szeretném esetlegesen "féken tartani", hanem azért, mert nekem is szükségem van rá. Ahogyan az előbb ő merített erőt az én nyugodtságomból, úgy most nekem van szükségem a bátorságára, a határozottságára, az Erejére. Mert félek, hogy mindaz, amit most megtudtunk és még meg fogunk, túl nehéz lesz. Nem szeretnék összeroppanni a súly alatt, nem szeretném megmutatni, milyen gyenge is tudok lenni valójában.
Még hatalmasabb ütésként ért mindaz, amit Denaali ezután tárt fel előttünk. Ha Sangilak eddig nem eresztette el a kezem, vagy nem lépett el mellőlem, akkor csak hálás lehettem, amiért szorongattam a kezét, mert így képtelen voltam hátratántorodni. Igaz mindaz, amit megmutattál nekünk? Miért, Denaali? Megfakultság, keserűség, csalódottság. Csupán a legintenzívebb érzések, mi a bennem dúló kavalkádból felszínre törnek, sűrűn pettyezik energiáim eddig nyugodt kavargását. Ha nem érezném ennyire megsemmisültnek magam, talán itt helyben rogynék össze és adnám át magam a kitörni készülő érzelmeknek, hagynám, hogy könnyeim csíkozzák arcomat. De nem lehet. Most nem.
Lassan emelem fel a fejem, amikor a Holló és Anguta magukhoz ragadják a szót. Szívemből beszélnek, hiszen csupán ezekhez hasonló kérdéseket tudtam volna én magam is feltenni. Akarta? Miért nem mondott hát ellent? Miért nem mondhatott ellent? Beismerem, az én fejemben is megfordul a gondolat, miszerint talán minden könnyebb lenne, ha magával a Magas Heggyel végeznénk, hiszen ha Teremtőink belőle nyerik energiájukat...
Dühös vagyok én magam is, furcsán szivárog előtérbe az érzés, haloványan ülve meg kétségbeesésem felszínén. Denaalira, Tupilekre, Alignakra. De legfőképpen erre a helyzetre, amibe kerültünk. Hol a kiút? Mutasd hát meg, Denaali, ha létezik egyáltalán. Nem számít, mibe kerül. Talán magaddal rántasz mindahányunkat, nem érdekel. Csak legyen vége. Akár így, akár úgy. Már így is kellőképpen veszélybe sodortuk a leszármazottainkat, nem mehet ez így tovább.
- Kérlek benneteket, elég legyen! - léptem kissé előrébb, ám hangom nem emeltem túlságosan meg. Kihúztam kezem az öcséméből - ha ő eddig nem tette -, bízva abban, hogy elég erőt merítettem belőle. - Nincs szükség arra, hogy mindannyian nekiessünk és számon kérjük mindazért, amit láttunk és éreztünk! - ha bármelyik Testvérem szerette volna még kemény szavakkal illetni Denaalit, vagy netán erőszakosabb eszközökhöz folyamodni, akkor nem voltam rest a hím elé lépni. - Chulyin és Anguta kellőképpen összefoglalták, ami szerintem mindannyiunkat érdekel, úgyhogy kérlek, Denaali - fordultam a megszólított felé -, ahelyett, hogy csak újabb kérdéseket szülne a válaszod, avass be minket az igazságba. Miért..? - pillanatnyi szünetet tartottam csupán, tekintetemben színtisztán tükröződtek kavargó érzéseim, ahogyan a hím szemeibe pillantottam; a keserűség, a csalódottság, a fájdalom, hogy csak néhányat említsek ezek közül. - És.. hogyan volnánk képesek egyszer és mindenkorra lezárni ezt az egészet végre?

Kissé értetlen, kérdő tekintettel fordulok a közeledő Holló felé. Nem csapkod éjfekete szárnyaival, csupán lágyan suhan felém a légáramlatok hátára feküdve. Az érintés most is üdvös, bármennyire nem értem, nem látom még célját mindannak, amire a Testvér készül. Engedem, hogy felemelje a karom, kérdéseinek lélektépő jelentését pedig némileg összeszorított állkapoccsal hallgatom végig úgy, ahogy a finom fenyegetést is.
- Az nem számít, hogy én mit akarok, Chulyin. De igen, megesett, hogy akartam, hiszen te is láttad, te is érezted, miként mérgezte irigység a szívem irányotokba. Hogy vágytam-e a szenvedésetekre? Bíztam benne, hogy észhez tértek. De hogy halált? Kéjgyilkosságot? Nem, Testvérem. A farkas sosem öl sportból, főleg nem a sajátjait. - csóválom meg a fejem lassan, és szándékomban áll elhúzni a kezem. Azt nem tudom, hgy ez a válasz mennyire elégítheti ki a hím végtelen és világhíres kíváncsiságát. Nem bántam volna, ha bűnhődnek. De amint a halál telepedett rájuk, úgy bántam meg én magam is mindent, hiszen nem ezt és nem így akartam. Leckét. De koránt sem utolsót. Ám ahogy azt már beszédem elején elmondtam, az nem számít, sosem számított, hogy én mit akarok.
Úgy fest, amennyi csalódottság gyűlik Anguta szívében, annyi kérdése is akad. Talán még túl sok is, de bármennyire érzem úgy, hogy a kezdei bizalma neki is megrengett mind bennem, mind az Ősökben, nem tudok neheztelni rá. Emlékszem Tupilek szavaira, és arra is, hogy jóslata szerint ennek így is kell lennie. Szívesen mellé telepednék, hogy úgy meséljem el neki mindazt, amit még tartogatok számára, de a hajnali levegőben hömpölygő feszültség okán jobbnak látom, ha készenlétben maradok.
- Én nem állok senki oldalára. Nem vagyok olyan, mint Ti. Nem vagyok olyan, mint az Ember. Tudom, hogy akadnak köztetek olyanok, akiket hosszú életük messzi vidékekre sodort. Olyan helyekre, ahol az egymásba olvadó fekete és fehér szimbólumut a mindenségnek, a harmóniának és az egyensúlynak nevezik. Ismeritek népünk alapjait, mindazt, amit a Mesélő sátrában tanultunk. A világ nem létezik ellenpólusok nélkül - ahol szabadság van, ott rabság. Ahol béke, ott még a sárban hevernek a háború nyomai. Jó és rossz? Nem választhatsz a kettő közül. Ti megtettétek, és nézzétek, mennyi fájdalmat és nyugtalanságot szült a szabadság.
Az egyszerű ember talán dacolni kényszerül a lélekben. Akadnak a Testvérek közül néhányan, akikben bízom, hogy nem feledték még el ezeket az ősi tanításokat a világ működéséről, akik megértik azt, hogy miért nem tudok és miért nem is akarok választani. Furcsának tűnhet talán, ha azt mondom, hogy én "felette állok" ennek. Inkább csak értem és elfogadom, hogy mindaz, ami bennem él és amire képes vagyok, semmi egyebet nem szolgál, csupán az egyensúlyt. A fegyvernek nincs beleszólása abba, hogy ki és milyen céllal forgatja őt.
- Mondjuk úgy, hogy van hozzá közöm. - felelek még Anguta kérdésére, ahogy a fekete csillag felé tekint - De azt mindannyiótoknak meg kell érteni, hogy a döntés nem az enyém. Az Ősök rajtam keresztül hatnak erre a világra. Én csupán az alapanyag vagyok, de abba nem szólhatok bele, mivé formálnak.
Felnevetek. Nem hosszabban, mint ahogyan Sangilak tette azt érkezésem után nem sokkal. Egy pillanatra elfog a vágy, hogy a farkas nyelvével fölényeskedjek, úgy tornyosuljak valamennyiük fölé. De a szelídebbek visszatartanak. Így hát, saját halálom pedzegetésére az elhaló nevetés után széttárom kissé a kezeimet.
- Igen Anguta, igazad van, valóban sokkal egyszerűbb lehetne, ha végeznétek velem, de úgy látom, gondolataid zavart örvényében elfeledkeztél arról, hogy mit jelent az, nem vagytok képesek megállítani. Ti nem tudtok ártani nekem.
A világért sem hívnék senkit sem párbajra, bár úgy látom és úgy érzem, hogy nem is lesz szükség erre a gesztusra. Akadnak itt olyanok, akikben kellő tettvágy forrong az iránt, hogy próbára tegyenek. Rég érzett zsibbadásba merülnek a végtagjaim erre a gondolatra, és ki tudja, talán valahol még izgalommal várom, hogy ez bekövetkezzen.
- Drága Eska, az egység nem a fizikai közelségben rejlik. Végső soron sikerült Alignak és Tupilek terve, hiszen sokatok egyazon akarattal áldozta fel a saját életét, majd döntött úgy, hogy új esélyt kér a bizonyításra. Voltaképpen ez volt az, ami Tupileket arra ösztönözte, hogy megpróbálja megbékíteni testvérét.
Amikor Eeyeekalduk védelmezőleg elém lép, megengedem magamnak, hogy finoman a vállára tegyem a kezem. Békével és odaadással. Eképpen próbálom meg kissé félretolni őt, hiszen semmi szükség arra, hogy bárkinek bántódása essen. És ha még az ő szíve is megtelt bizonytalansággal irányomban, akkor sem viselném jól, ha történne vele valami. Ha bármelyikükkel történne valami.

What if I told you life was built to break?
What if I warned you, you can't outrun your fate?

Would you believe with time comes grace?
In perfect light, in perfect place
Every dream was mine to lose
And that's what it took to lead me to you

So here's to the heartache
Here's to the mistakes
We'll drink to all the years, the tears
That led to this place
So here's to the heartache

What if I told you that everything fades away?
What if I hold you, but tell you there's just no escape?

Kezdem kicsit úgy érezni, hogy egy olyan pont körül járunk újra és újra körbe, amit sose érhetünk el, csak kívülről nézhetjük, várva, csodálva. Vagy ez van és tényleg nem létezik a Megoldások Kézikönyve Mindenre című kötetben jelen problémára hathatós eredményt hozó fejezet, vagy... Denaali még nem mondott el mindent, amit tud.
Azért azon magamban el kell mosolyodjak, hogy Eeyeekalduk Holdistennek nevezi Atyánkat. Minden tisztelettel, de - véleményem szerint - hagyjuk már meg a legendát azoknak, akiket álomba kell ringatni viharos éjszakán és mi, élő bástyái eme történeteknek, nevezzük nevén a dolgokat. Hol isten ő? Nekem "csak" Teremtőm, beharapó atyám, mint bármely más leszármazottnak az övé.
Azzal viszont immáron egyet tudtam érteni nővéremmel, hogy nem kellene Denaalit csak úgy lepattintanunk. Én legalábbis mindenképp adnék neki egy esélyt, hogy jobban megismerjem, megismerjük.
Sangilak ragadja magához a szót, más esetben talán még meg is mosolyogtatna, hogy véleményünk egyezik, most csupán keserűség érzete mardos belül, hogy hiába a közös gondolatmenet, ha közben legszívesebben egymás torkának ugranánk vádlón.
Mert bizony, részemről, ha nem a Családunk körében lennénk, ha a szituáció nem lenne az, ami, annak teljes tudatában hívnám párharcra testvéremet, hogy tudom, nem kerekedhetek fölébe erőben. - Ezt üzeni a megfeszülő pillanat is szavai elhangzása után, ahogy a Holdanya fényében játszó, sápadt és éppen ezért sokak szerint riasztó farkas-tekintetem villantom felé, figyelmeztető morgás keretében.
- Nem pusztán szavak, aapiyaga *. - Én nem Yee vagyok vagy Eska, hogy simulékonyan térjek ki szavaid elől, s nem is Sura, ki a racionalitást helyezi előtérbe. Nem vagyok kölyök, s nem vagyok már az a kislány sem, akit te ismertél egykoron. - De ez... tényleg nem érdemel most többet táncba hívó, figyelmeztető morgásnál. Ez a kettőnk dolga, melyet nem itt, nem a többieket terhelve kell rendeznünk, akármennyire is szítja a tüzet  alatta Annakpok a felcsattanásával.
Vitatkoznék. Hangos szóval szállva szembe szabadlelkű testvéremmel, s más dolgokban igazat adnék neki ugyanakkor, ám Sura józansága még csírájában fojtja el szavaim erejét. Denaali energiáinak intenzitásáról, az újabb képekről nem is szólva...

Farkasaim köröttünk, közöttünk lézengve idegesen csóválják farkukat, fülük radarozva figyel, mintha csak várnának valamire. Ők is érzik a levegőben beállt változást, ahogy energiák csapódnak mindenfelé köröttünk, s idegességül nőttön nő, miként szívverésem ritmusa is a bennem kavargó minden számláján.
Állatias pillantásom egyszerre riadt és vádló, ahogy elkerekedve meredek a Tizennegyedikre. Az ismerős Idegenre.
Annak ereje, mozdulatainak indulatossága és fojtott haragja minden ízében sértés volt számomra.  
Hogy jön ő ahhoz, hogy fejünkre rójon bármit is, mikor szemernyit sem különb nálunk?! Még hogy sosem tartozhat közénk... Ugyan olyan gyarló és emberi, mint bármelyikőnk, kár lenne piedesztálra emelnünk lényét!
Eddig sajnáltalak, testvérem, de most egyenesen szánlak. Nem azért, aki vagy. Hanem aki lettél a döntéseid által. TE döntöttél úgy, hogy eltűröd Alignakot, TE maradtál távol tőlünk annyi éven át és TE vagy az, aki erőd birtokában semmit sem tettél a dolgok alakulása ellen.
Ha Tupilek megkésett békevágyával szeretnél azonosulni, csak hajrá! De MI nem ezt az utat ismerjük. MI nem ezt választottuk annak idején...

[visszaugorva kicsit időben, aztán beérve a jelent]

Anguta keserédes szavaira közelebb lépek felé, vissza hozzá, s bármennyire is szeretném megölelni, pusztán tenyerem az, mi teste mellé engedett karján simít lágyan végig.
Pontosan tudom, mit jelent neki, hogy míg mi "találkoztunk" Tupilekkel, addig ő ebből kimaradt. Tudom, mert nemrégiben a folyóparton is éreztem felőle, de érezni csupán most érzem igazán, mennyire fontos is számára a teremtője. - Ezt mondjuk sosem kételltem senkitől, de az évszázadok elkoptathatják az érzést még egy oly nyugodt, magasztos személy iránt is, mint Tupilek volt egykoron.
Öcsém szavai bennem is megfogalmazódnak, logikailag totál működőképes a történet, az más kérdés, hogy ettől még nem fogok kapásból fejszét ragadni és Denaali felé hajítani.
Kérdések záporoznak nővéreim felől is, mind a miérteket, a hogyanokat kutatva, nekem már szólnom sem kell - mindent elmondanak, feltesznek előttem.

A válasz és ami belőle kerekedik, mázsás súlyként esik... mit esik, egyenesen belénk zuhan, földbe döngölve mindannyiunkat, de engemet egészen biztosan.
Csak állok, meredt tagokkal és tekintettel nézve a szikár alkatra. Fülemben döbbenet csendje ordít, hogy hallom a saját szívem dobogását.
Vele együtt dobban másik tizenkettő egyetlen pillanat erejéig, s akkor kibukik belőlem egyetlen szó:
- Nem. - Ellépek Angutától, hacsak nem tart ott testvérem. Farkasaim nyugtalan, egyre erősödő morgása dacos ábrázatom mögött rejtező vádról és dühről árulkodik - de nem támadnak, csupán lépteim útját követik figyelő tekintetükkel, védelmezőn.
- Szíves örömest nevelek ki utódot a helyemre és hagyom itt ezt a világot végleg, de senki nem fogja feláldozni senkijét! - Dörrennek energiáim, ahogy alig pár lépésnyire állok meg Denaalitól. Köröttünk a farkasok morgása egyre csak erősödik. Izmok feszülnek meg, pattanásig, ugrásra készen. Csak rám vár mind, egyetlen jelemre.
Komolytalan látvány lehet külső szemlélő számára a mezítlábas, kócos hajú apró nő, amint egy szál elnyűtt kapucnis pulcsiban, melyet a nemzeti park logója díszít, épp roppant komoly ábrázattal, egyenesen utasítja a megtermett férfit.
- Ha valóban kapcsolatban állsz velük, mondd meg a Gyávának és a Változásra képtelennek, hogy csesszék meg! És most a saját érdekedben... távozz!   - Rossz hír hozóját általában lelövik, ha olyan idióta, hogy ottmarad az ítélethirdetés utánra. Nem állt célomban bántani - állítása szerint nem is lettünk volna képesek erre - de ez nem jelenti azt, hogy ha sokáig feszül a húr, ne próbáltam volna meg. És akkor akadnak nálam jóval forrófejűbbek is a társaságban...

// * bátyám //

Úgy tűnik, hiába minden ötlet, javaslat, vélemény, nem igazán sikerül egyről a kettőre jutnunk, legalábbis egy idő után nekem is kezd olyan érzésem lenni, mint ha csak egymás mellett beszélnénk el. Amint azt véljük hinni, hogy látjuk a fényt az alagút végén, kiderül, hogy tévedünk, csak a vonat az – és Denaali a mozdonyvezető, aki elnézi, ahogy egy rakás szerencsétlen tudatlan a sötétben tapogatózik. Mikor unja meg végre? Mikor árulja el végre, hogy mégis mire megy ki ez az egész?
Ahogy mesélni kezd arról, hogy ő a köztünk lévő egység, csak némi sikerélményt érzek annak kapcsán, hogy ha nem is pontosan az ő szavaival éltem korábban, de nekem is hasonló gondolat fogalmazódott meg a fejemben. Igaz, ahogy folytatja, ismét olyan dolgok buknak a felszínre, amiktől szóhoz sem jutok hosszú pillanatokig, csak döbbent pislogás közepette próbálom feldolgozni a hallottakat.
- Ezek szerint azt akarod mondani, hogy mind meghalunk? -kérdezek vissza miután sikerül rátalálnom a hangomra, igaz, akaratlanul is vegyül némi cinizmus a hangomba.
Dehogynem, hogy azt akarja…
Hallgatom, ahogy végre Chulyin is felfedi előttünk a gondolatait, ahogy azt is, ahogy Anguta felháborodással igyekszik palástolni az indulatait, ahogy Yee megelégeli az egész káoszt, amiből oly rendületlenül próbálunk kilábalni, Eska kétségeit… És magam is csak egyetérteni tudok velük. Ez… ez így nem logikus. Ennek nincs értelme. Ha minden, amit a Vörös Holdak alkalmával történik, Denaali vétke, szándékosan, vagy csak mert kihasználás áldozata… Miért? Hogyan? Miért nem mondott ellent? Miért hagyta magát annyi éven át…? Honnan van ekkora hatalma? Hogy volt képes eddig tűrni? Mi igaz abból, amit eddig hinni véltünk, és mi a hazugság? Azt hiszem, valahol mélyen egy világ omlott össze belőlem, így, hogy a „színfalak” mögé is bepillantást nyerhettünk végre, és nem csak azt a színdarabot látjuk, ami az életünket jelenti.
- Úgy tűnik, mégiscsak van igazságtartalma a nyughatatlan, rosszakaró szellemekről szóló mendemondáknak? Miszerint addig nem nyer megnyugvást a lelkük, amíg haláluk okozója szintén halállal nem fizet a tettéért? -húzom el a szám, hiszen ez még annyira talán nem is lenne nagy újdonság, számtalan történetet hallani szerte a nagyvilágból. És őszintén? Csodálkoztam volna, ha Alignak kevesebbel beéri, arról nem is beszélve, hogy évről évre megtapasztalhattuk ezt az igyekvéseiből is.
- Mi a garancia arra, hogy ha teljesítjük a feltételeket, amiket Teremtőink alkudtak ki egymással, akkor Alignak végképp megbékél? És nem használja ki a helyzetet, hogy azáltal, hogy az összes ellenségét legyőzte, megállíthatatlanná váljon? Ha a halálunkat követően is folytatódna a mészárlás, ki lenne képes megállítani? Csak mert ha már a saját és mások életeivel "játszunk", akkor némileg megnyugtató lenne, ha a hiten kívül is lenne valami biztosíték számunkra.-adok hangot az első félelmemnek, ami felmerül bennem, és ez csak egy a sok kérdés közül… Hisz a feltételek, amiket Denaali felsorakoztatott előttünk, roppant súlyosak. Hatalmas áldozat mindannyiunk részéről, melyet részben fair-nek érzek, részben viszont igencsak túlzónak, és az egész képlettel az csak a legkisebb, legeslegutolsó bajom, hogy nem szeretnék meghalni…
- Nem összhang kell ide, vagy egység… Csak az, hogy mindannyian ugyanaz előtt az elképzelés előtt hajtsunk felet. Érdekel is bárkit is a Szellemek világában, hogy közben épp mennyire békés vagy épp haragos a kapcsolatunk idelenn. Ezen logika alapján, ha annyira rossz a viszonyunk, hogy senki nem szól senkihez két szót sem, de csak a leszármazottaink iránti elkötelezettség és felelősség miatt megtesszük a dolgokat, akkor is megkapják, amit akarnak. Teljesük a feltétel. -felelem némileg csalódottan, lemondóan, hisz ha valóban erről van szó, akkor tényleg felesleges idő- és energiapazarlás az egész.
- Az odáig rendben van, hogy áldozat nélkül nem lehet eredményt elérni, és azzal is mindenki tisztában van, hogy valószínűleg nagy árat kell fizetni azért, hogy Alignak békéjét elnyerjük. Bár nem igazán vagyok mestere az alkudozásnak, de izenhárom élet, tizenhárom gyilkosáé cserébe az övéért kellően nagylelkű ajánlatnak tűnik még anélkül is, hogy felesleges áldozatokat mutatnánk be. Mellesleg… -húzódott cinkos mosolyra a szám, ahogy megannyi „kiskapu” ötlött eszembe már ezen feltételek kapcsán is, amiket nem is voltam rest megosztani a többiekkel.
- Mi van akkor, ha vagyok oly önző és egoista, hogy a saját életem a legkedvesebb a szívemnek? Vagy ha aki ezt a helyet töltötte be, már rég a holtak közt nyugszik? Vagy ha akit választani szeretnék a családunk új fejének ugyanaz a személy, aki a legfontosabb helyet tölti be a szívemben? Esetleg netalántán az, aki a legdrágább számomra, szintén egy vérvonal alapító? -pillantottam a húgomra, majd az apámra, hisz bár a feltételeknek ez is megfelel, mégis felborítja a rendet valamilyen úton-módon.
- Vagy ha utódot választunk magunk helyett, ő is vérfarkasok számára természetfelettien hosszú életet kap cserébe, hogy megfelelő tapasztalattal és erővel tudja szolgálni a feladatát? Vagy semmi ilyesmiről nincs szó, és a poszt néhány száz évente öröklődik? Mert megnézem én azt a több száz esztendőt megélt vérfarkast, amelyik fejet hajt egy alig száz éves társa előtt, csak azért, mert ő azt állítja, a család új feje. -csóváltam a fejem, hisz sokkal bizalmatlanabbak annál… Nekem sokszor még így is meggyűlik a bajom az ilyesmivel, pedig többnyire idősebbnek adom ki magam, mint az átlag .
Arról már nem is beszélve, hogy mennyi idő áll rendelkezésünkre, hogy átadjuk a tudást? Mi van, ha még megfelelő kiszemeltünk sincs a posztra? Ha kétszáz évünkbe telik, mire rálelünk az igazira és kitanítjuk, azt is tudomásul veszik odafenn, vagy közlik, hogy kapunk 10 esztendőt, hogy mindent elrendezzünk magunk után? -pillantottam az ég felé, mielőtt a tekintetem visszasiklott volna Denaali felé.

Annakpok érintése nem hoz megnyugvást, de ha jól sejtem, nem is ez a célja. Nem fog vissza, nem csillapítja elmém háborgását, nem válok tőle megértőbbé. Rezzenéstelen vonásokkal fogadom, energiáim végigborzolják az övéit, tudom, hogy valamiképpen hasonlóan vélekedünk, már az előtt, hogy tovább fűzné a szavait.
Általában nem vagyok a szavak embere, sosem voltam. Az előbb üss, aztán kérdez megoldást mindig is magamhoz közelebbinek éreztem és ez nincs másként ma sem. Attól, hogy a mögöttünk hagyott évszázadok sok leckét adtak és formáltak, jellemem valója, lénye még nem fordult át valami mássá, ami nem én vagyok. Arról nem is beszélve, hogy büszkeségtől és arroganciától telt fekete bestiám sosem lenne képes meghunyászkodóvá válni, ahogyan én sem. Nem fogom véka alá rejteni, hogy rohadtul nem tetszik, ami itt épp kibontakozóban van. Nem csak azért, mert ez a jött-ment kívülálló idejővén azt gondolja, hogy megváltóként kiadhatja az ukázt - az tökéletesen nem számít, hogy Atyám bizalmát élvezi-e vagy sem, mert bár Tupilek a Teremtőm, az nem hordozza automatikusan magában, hogy majd egy ilyen alakot bármilyen módon is hajlandó lennék ityre-fityre elfogadni -, egész egyszerűen azért is, mert én ilyen vagyok. Nem támadtak bennem testvéries érzések. Elárulva érzem magam és úgy, mint akit egy az egyben ostoba, újszülött kölyöknek néznének, nem mellesleg a testvéreimmel együtt. A tizenkét fivéremmel és nővéremmel, ezt az alakot pedig nem számolom közéjük. Mert nem tartozik hozzánk, több okból kifolyólag sem...

Sura szavai háttérzajként furakszanak elmémbe. Nem azért, mert nem tisztelem őt annyira, hogy minden figyelmem a szavaié legyen, inkább annak tudható be, hogy egyre növekvő és fortyogó dühöm kirobbanását fogom vissza. Az önuralom olyan erény hátrány, amit a magaménak tudok, de ez még mindig nem jelenti azt, hogy Bodhiszattva lennék. Kurvára nem vagyok.
Fivéreim is kérdéseket intéznek hozzá. Érzem Sangilakot, tudom, hogy hasonlóan vélekedik, ahogyan én, bár azt hiszem benne is még a vihar előtti, feszültségtől terhes csend uralkodik.
Tenyerem még mindig ökölbe szorul, ajkaim penge vékonnyá préselődnek, míg szemrésem egészen össze szűkülnek. Továbbra is csendben maradok, nem törve meg a beszélgetés és kérdés-áradat eddigi fonalát, jó okkal.
Nem ítélem el Eska gesztusát, de nem tudok azonosulni vele. Nem ismerjük ezt a fickót, nem játszik tisztességesen, hiszen érkezésekor már a kora sem a valóságot fedte. Számomra pedig az emlékei és az érzései, amelyeket érzésem szerint válogatás nélkül szabadít ránk az együttérzés tökéletes ellentétét váltják ki. Lehetnek igazak - vagy ő hiszi annak azokat, így pedig egyik esetben sem minősülnek hazugságnak -, nem ismerjük. Nem velünk tette meg az első lépéseket, nem fedezte fel új képességeit és azoknak határait a testvérei körében, nem élte át azt és akkor, amit mi Alignak mellett, nem ismerheti tizenhármunk lelkét és életét, nem tudhatja mit és mikor áldoztunk fel, akkor sem, ha részinformációkkal esetleg rendelkezik. Nem hordozza annak a bizonyos gyilkosságnak a terhét - amit ma is elkövetnék és vállalnék -, nem élte át és meg, amit mi. Nem ismer minket és mi sem őt.
És itt most nem érdekel a nyomora vagy a keresztje, amit hordoz, mert mindünk megkapta a magáét, azt pedig egyenesen visszataszítónak találom, hogy szánalmat ébresztene bennünk akarva vagy akaratlanul, ami néhányunkra úgy tűnik hatással is van. És elérkezünk a ponthoz, amikor már mártírnak szerepben is tetszeleg és itt most nem Eeyekalduk örökségére célzok...

Feláldoztatott - ha sajnos nem is szó szerint - azért, hogy mi megszülethessünk. Nem tudom ki, hogy van ezzel, de, hogy én ilyen kurvára nem kértem és nem is vártam el, az teljességgel biztos. Ennek okán pedig a méreg lassan kavaró keserű cseppjeivel fogadom szavait és az újabb kéretlen emlékképeket, amelyek ez alkalommal is, ügyesen, manipulatívan vannak szelektálva véleményem szerint...

Baleset. Semmi több. Akár egy kiszakadt koton nem kívánt eredménye. Ennyi. Amit az orrunk alá dörgöl. Nos, a gumit nem én szaggattam el és nem is a testvéreim, így ennek okán mártírfényben való tetszelgésének próbálkozása ismételten vissza felé sül el a szememben. Félreértés ne essék, nem tartom hibásnak azért, mert Alignak véletlenül azzá tette, amivé, de azért igen, amilyen módon próbál tálal valamit, aminek egyelőre se értelme, se célja. Azt állítja, hogy tudja a megoldást, amire mindannyian vágyunk, amit mind akarunk, mi az elsők, de ahelyett, hogy a lényegre térne, esti mesékkel szórakoztat így hajnaltájt, számomra érthetetlen oknál fogva. A lehető legrosszabb módját választotta annak, hogy önmagát bemutassa...

Alkalmasabb idő lett volna. Ezer és egy. Kezd rohadtul elegem lenni ebből a színházból...
Mégis mit tudhatsz te a vágyról és a büszkeségtől, ha remete létre ítéltettél? Arról ne is beszélve, hogy már aki maga mögött hagyott volna mindent. És ezzel természetesen nem a testvéreimet becsmérlem, csupán tisztában vagyok azzal, vagyunk páran, akik nem távoztak akkor ebből a létből. Ismételten bizonyítottál Kívülálló, nem ismersz minket.

Összekovácsolás és segítő szándék helyett én csupán manipulálást látok. Irányítást. Mert ha nem erről lenne szó, nem csepegtetett információkat kapnánk, válaszokat és megoldást, nem pedig csupán újabb felmerülő kérdések forgatagát. Úgy érzem megoszt minket, jobban, mint amennyire már eleve meg vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy a "széthúzásunk" kérdése és valódisága is megérne egy másik hajnali traccspartit - a szó legkevésbé szórakoztató értelmében -, de most még nincs itt az ideje annak, hogy hangot emeljek bármivel kapcsolatban is.
Csupán csendesen fortyogó, jeges dühömet hagyom kavarogni és lassan tomboló méretűvé duzzadni. Pajzsom szinte észrevehetetlen foszlányokban szakadozik fel, hópehely méretű "nagyságokban", hogy energiáim méregtől átizzva lengejen és öleljenek körbe egyre nagyobb ívben.

A Főnök szavai magukra vonják figyelmem, holott vesébe látó pillantásom az Idegen továbbra is élvezheti. Amellett azonban nem tudok elmenni, hogy egy közülünk, ráadásul pont Kaskae eldobta volna a farkasát. Nem először találkozom azzal, hogy egy testvérünk erre az elhatározásra jut, noha megérteni nem tudom. Képtelen volnék a létem egy darabja nélkül létezni és biztos vagyok abban, amennyire éjfekete bestiám az én részem, úgy pontosan annyira az övévé a sajátjaik. Akkor mégis, hogyan akarnak lényük egy részlete nélkül élni? Ráadásul pont most, amikor ezen ötlet a legnagyobb esztelenségnek tűnik?!

Öcsém pedig előáll azzal, hogy ez itt Atanerk legyen. A miénk ráadásul.
Felhorkanok, ami inkább egy morgáshoz lenne hasonlatos. Azonban ezen kijelentés a többiekben is nem tetszést kelt és ennek hangot is adnak. Elmondják, amit én is mondhattam volna, így teljességgel felesleges lenne, hogy papagájként ismételjem, ami eszembe jutott az első pillanatban ezzel kapcsolatban.

A csalódottság, harag és düh egyvelege szépen lassan ellenszenvvé alakul bennem. Bizalmam semennyi sincs, az egyetlen ok és észérv, amivel leláncoltam önmagam az csupán annyi, hogy megoldást ígért, amelyet mindannyian vágyunk, én is. Hogy Alignak többé nem sújthassa az ivadékainkat, hogy a leszármazottaink végre legalább tőle nyugtot leljenek és életük ne érjen véget értelmetlenül valami miatt, amiről a legkevésbé sem tehetnek. Ez az egyetlen dolog. De a türelem sosem volt erényem és kezdek kifogyni abból, amit az évszázadok alatt magamra erőltettem a feladatunk és kötelességünk miatt. Ugyanis az előttünk meglengetett ígéretből eddig semmit sem láttunk, csupán annyit, hogy ez az Idegen megvezetni próbál minket és ehhez minden létező eszközt bevet.

Nagojut szavaival jó részben egyetértek. Hasonló meglátásaim vannak nekem is. Yeevel azonban már nem vagyunk egyazon nevezőn. Eleve meg voltak a kétségeim és ahogy ez az egész abszurd hajnal elkezdődött, csak egyre inkább megerősödtem abban, hogy bár reménységgel kecsegtetett, leginkább, csak annak az illúzióját ígérte ez a példány, aki közülünk egynek valónak hiszi magát, de ettől a szép reménytől aligha állhatna messzebb.

Sangilak szavait a sajátjaimnak érzem. Már-már megemlíteném, hogy arról a szikláról nem kell(ene) egyedül zuhannia, mi több, képességem okán még annak a veszélye is fennáll, hogy hamarabb érjek földet, mint ő és ha ezt ki is mondanám, talán ki lehetne hallani a keserű humort is, amit szavaim hordoznának. Azonban eddigi némaságom csupán tovább mélyül egyelőre. Nem azért, mert nem érdekel, amiről szó van, csupán nem óhajtom mások után megismételni, amit én magam is gondolok, más köntösbe öltöztetve azt.

Annakpok szavai is visszhangjai annak, amelyek belülről feszítenek. Pajzsom szándékosan tovább foszlik, anélkül, hogy igyekezné(m) felhívni magamra a figyelmet, pedig tudom, hogy ők is érzik mi történik. Én nem veszem be a maszlagot, amit a torkomon próbálnak lenyomni. Míg testvérem hangot ad gondolatainak, addig én a sajátjaimat rágom meg. Nem vagyok hajlandó vakon hinni valakinek, aki egyértelműen manipulálni akar minket. Nem vagyok hajlandó készpénznek venni, amit elénk tár, mert különbség van aközött, ami az igazság és valóság és aközött, amit ő annak hisz, így a hazugág csírái sem léteznek. Mert továbbra is egy idegen, egy kívülálló, aki eddig megoldás helyett, csak újabb kérdésekre sarkallt minket és akit a legkevésbé sem mondanék egyenesnek és korrektnek. Olyan érzéseket erősít fel és meg bennünk, amelyek a széthúzáshoz vezetnek, ha nem leszünk részen, ennek okán pedig eljutok arra a pontra, hogy magamban ítéletet mondjak felette.

És az Idegen újra szóra nyitja a száját. Már ott tartunk, hogy megszabná Kaskaenak mit tehet és mit nem. Vagy bármelyikünknek. Atyám, ha tényleg a Te kezed van ebben a rémálomban, vajon miért döntöttél így? Miért őt választottad? Bölcsességedben nem sejtetted, hogy ez a rosszabbnál is rosszabb módszer lesz?! Mert én ezt az egészet egyre kevésbé veszem be. Nem a hitem vagy annak hiánya okán, egyszerűen csak minden egyes szó, mozzanat, emlék arra sarkall, hogy haragom és dühöm nagyobb méreteket öltsön. Mert szó szerint hülyének néz minket. És ez sértő. Vérig-velőig sértő...
Az egyik pillanatban helyre teszi - vagy megpróbálja - a Főnököt, a másikban bizonygatja, hogy nem parancsolni jött. Aztán újabb emléket vagy inkább érzés-tengert dob ránk. Tudom, hogy lassan, de biztosan elérem a határt, amelyet már nem akarok tovább fékezni és megakadályozni, visszafogni.
Sangilak tekintetét keresi, amivel akarva vagy akaratlanul, de egyértelművé teszi, az ő mércéjét akarja átlépni - én legalábbis így vélem - . Hibáztál "testvérem", újra és nem (csak) azért, mert ezzel a mozdulattal és gesztussal, egyértelművé tetted, kivel szemben is érzed a legnagyobb ellenállást.
Felcsattan, düh érződik a hangjában, de ez még semmi ahhoz képest, amelyet egy A Jégvihar képes okozni...

Újabb átverésről lebben fel a fátyol. Anguta öcsémmel még irigykedtünk, hogy nekünk nem adatott meg Atyánkkal való találkozásunk lehetősége és most kiderül, hogy, hogy Tupilek egyetlen utódja sem volt képes felismerni - ahogyan Alignak vérei sem -, nem Atyjukkal beszélnem, hanem egy manipulatív imposztorral. Testvéreimet nem hibáztatom - hogyan is tehetném, amikor nem voltam ott és nem tudhatom igazán, hogy mit éltek át -, ezt az alakot viszont a végletekig. Mert becsapta őket, mert erről már kifejezetten Ő tehet és nem más.
Még, hogy sajnálhatjuk, hogy nem Atanerkként érkezett hozzánk?! Újabb sértés, inzultus, ha úgy tetszik. Újabb bizonyosság arra, hogy nemhogy helye nincs közöttünk, de pusztulnia kell. Az pedig csak megerősít ebben, hogy ismételten mártír szerepben tetszelegne, továbbra sem Eeyekalduk vérvonalára vonatkozóan.

(...) (újabb emlékdömping)

Nem kételkedés és nem sértett büszkeség, nem ez vagy Deenali. Az én szememben legalábbis. Hanem inzultus. A kapocs, amelynek megszüntetése a Megoldás. Nem testvér, nem szánandó lény, nem az összeköttetés szeretett és tisztelt Atyám és köztem, csupán az, aki akinek a viselkedése, a szavai és a léte mind sértés és megalázás. Ennyi vagy Magas hegy. A világ előtted is létezett és ennek okán utánad is fog. Szavaid pedig egyértelművé teszik, a halálunkat akarod - az oka teljesen mindegy -, azonban én nem hiszen neked. Én a Jégvihar, a Tizenhármak egyike, Nem Hiszek Neked és Nem Fogadlak El!

Fivéreim újra felszólalnak és az imént még az Idegent Atanerknek kikiáltó öcsém is másként gondolkozik rólad. Lám, ezek szerint mások is meglátták a fogad fehérjét. Valóban nem vagy olyan, mint mi, és soha nem is leszel. Szavaid olybá tűnnek Deenali, hogy felette állsz mindannak, amit mi Tizenhámran megéltünk és megértettünk, de ez egyre nyilvánvalóbb, hogy nincs így. Semmit sem tudsz. És még gyáva is vagy. Bábként állítod be magadat és teljesen mindegy, hogy valóban az vagy-e vagy csupán Atyáink játékszere. A lényeg ugyanaz. Képtelen voltál a testvérek akarata között megtalálni a sajátodat és ezért én még csak szánni sem tudlak. Csupán megvetni. És ezt még viccesnek i találod.

- Nem te vagy az első aki ezt gondolja... - most szólalok meg először és halkan. Nagyon halkan. Nála erősebb farkas is ringatta már magát abba hitbe, hogy nem tudunk neki ártani és őt még figyelmeztette is Nagojut. Bár, ha jobban meggondolom, akkor most én is ezt tettem, amire tizenkét szem- és fültanúm is van. Akármi is védje őt tőlünk, ostobaság és roppantmódon fennhéjázó azt hinni(e), hogy nem találunk megoldást, ha kell.

Már, aki feláldozta magát... az egyetlen ok, amiért ezt nem mondom ki hangosan, azok a testvéreim. Nem azért, mert az áprilisi események miatt bármelyikük is kevesebbet jelentene számomra, mert ez baromság. De tény, hogy nem mind estünk el az átok alatt és azt hiszem a legnagyobb hülyeség megfeledkezni rólunk. Lehet, hogy kisebbségben vagyunk, de nem elhanyagolhatóak.

Újabb kérdések, újabb felvetések, fél-beleegyezések, elegem van. Nem gondolkodok, nem számolok azzal, hogy mindenki kérdését és felvetését végigvárom. Hallom Sura szavait, de csak mint valami aláfestését a mozdulataimnak. Mert mozdulok. Tessék Mindenség vagy Kapocs, legyél gyorsabb, mint a Leggyorsabb, legyél több, mint egy villám, mint amire képes vagy. Nem érdekel, hogy védelmet élvezel, nem érdekel semmi, mert jogosnak érzem, amit teszek.

A többiek immáron kettőt is láthatnak belőlem. Alakomból és formámból egyet a sziklaszirt szélén, egyet pedig Deenaliba csapódva. Égtelen robaj töltheti be fülüket, olyan, ami dobhártyát szaggató, ami farkasukat is ingerelheti, holott a támadás nem nekik szól. Pont, hogy ezzel ellentétben, értük.
Mivel Deenali eddig semmi  mást nem mutatott meg, csupán annyit, hogy trükkökkel irányítana minket, aki nem volt a kezdetektől fogva egészen őszinte sok mindenben hozzánk, azt kapja (tőlem), amit megérdemel. Ép ésszel fel nem fogható sebességet és a fizika törvényei alapján ebből következő lendületet és erőt, amikor is a torkának ugrok. A gyilkolásra való ösztönt elfojtom, mivel egy farkas életének elvétele nem a legtermészetesebb cselekedeteink egyike, attól még nincs bennem kevesebb indulat, mint ami az említett esemény véghez viteléhez lenne szükséges.
Kinyújtott kezem és ujjaim az említett testrész után marnak, hogy elkapják azt a földhöz szegezve őt. Ha valóban védi valami, ami miatt eleve hamvában holt a kísérlet, akkor is elhangzanak a következő szavaim; (ha pedig elkapom, akkor pláne)
- Hosszú ideje játszadozol velünk, holott egyikünk sem marionett bábu. Mert én nem, hogy a szívemnek legkedvesebbet nem áldozom fel, de egyik Testvéremet sem engedem elhullani! Leszarom, hogy te kit vagy mit áldoztál fel, de egyetlen fivéremet vagy nővéremet sem fogod, és ha kell Alignak helyébe lépek a túlvilágon, hogy ezt beváltsam! - tekintetem farkasom ébenfekete íriszétől izzik. Tudom, hogy ez a cselekedet a legtöbbekből ellenszenvet válthat ki, de nem engedem, hogy bármelyikünk is a Halálba gyalogoljon önként és dalolva, mert egy negyed órája ismert idegen azt mondja nekünk. És ha ezért Atyám most megbüntetsz és villámmal sújtasz a Villámok Atyjára, úgy boldogan gyalogolok végig a Szellemek által kijelölt úton a túlvilágra, de az egészen biztos, hogy egyik testvéremet sem hagyom elhullani kétes ígéretek által...

~~~

Az újabb emlékektől a földbe gyökerezik a lábam, arcom megnyúlik és a világ mintha eltűnt volna körülöttem. Ugyanazt teszem, mint nem sokkal korábban Anguta: újra és újra lepergetem lelki szemeim előtt a kapott emlékeket, ám távolról sem azért, hogy szeretett vonásokban, hangokban merítkezzek meg. Azért van erre szükségem, hogy teljesen biztos legyek benne, valóban azt közölte velünk az imént az Idegen, amit.
Felületesen szedem a levegőt, szemem elkerekedik, szám résnyire nyílik, s ha nem tartanám megalázónak, biztosan térdre rogynék. Tiltakozom az ellen, amit látok, a lelkem legmélyéig, mert ezt nem akarom elfogadni. Hallom, hogy az eddigieknél jóval élénkebb beszélgetés indul meg, az energiák felkorhadnak, vélemények, következtetések röppennek ide-oda, s az egyetlen, aki mozdul, az Yee.
Eeyeekalduk, az Önzetlen elengedte a kezem és az Idegen felé lépett, magával csalva erőm egy részét, maga köré tekerve a tőle lopott nyugalmam. Nagy levegőt veszek. Mintha szétrobbant volna a burok, ami eddig körbevett, jótékonyan óvott - engem és másokat tőlem. Évszázadok óta eltemetett érzések tódultak fel bennem, energiáim örvénye, parázsként izzó, vöröslő förgeteggé vált, ami képes lett volna felégetni a világot.
Elé tettem le lándzsám. Elé és a Hazug Sámán elé. Eléjük, akik közül az egyik hagyta, hogy Testvéreim sorban hulljanak, a másik pedig mindebben segédkezett. Neki is fájt, nem érzett diadalt műve felett, éreztem én tisztán, ám gyűlöltem, amiért nem élt a szabad akarattal, amiért leengedte akkor, első alkalommal a pajzsát és azóta minden évben eszközzé vált Alignak kezében. Kívülálló, a Körből kirekesztett, Atyám ítélete szerint, a lelkében a maró sóvárgással, hogy valahova - közénk - tartozzon, velünk legyen, de hiába lettem volna képes osztozni szíve legmélyebb vágyain. Először nyerhetett volna némi együttérzést, ám erre a szikrányi kedvességre lavinaként zúdult mindaz, ami ellenérzésre adott okot.
Miattuk tépte lapockámat a tetoválás szülte kín, a haláluk fájdalma, ők ejtettek sebet rajtam, hogy aztán álszent módon eskümet vegyék. Az enyémet, aki annyi szellemlét után amúgy is vágyott vissza az életbe. Megölették velem örökségem egy tagját, s mindezek, valamint annyi büntetésben töltött év után van pofájuk még egyszer pálcát törni a fejem fölött.
Te tehetsz róla, te vagy az oka. Miattad történik mindez. A vöröslő ködön át hallom Anguta szavait. Ha megölnénk... mintha csak gondolataimat tolmácsolná, kábulatomból azonban mégis az Idegen nevetése zökkent ki. Karmazsin vörös tekintetemet rá kapom, arcomat állatiassá torzítja az indulat, más érzelem nem látszik rajtam. Megöllek. Széttéplek. Még hogy nem tehetünk ellened? Atyám után valóban azt feltételezed, hogy te ellenfél volnál számunkra?
Mint egy vadállat, akiben semmiben emberi nem lakozik, talán soha nem is lakozott. Elnyeltem az életet magam körül, erőm pusztító tűzvész nyomát idézve perzselt végig körülöttünk, száraz kóróvá változtatva minden fát és bokrot, elvéve a bennük rejlő csekély életerőt. Kopár és halott lett a környék, pontosan olyan arculatát mutatta, amelytől Tupilek óva intett, amire előre figyelmeztetett, hogy az egész világ számára elhozhatom, ha nem fékezem haragomat.
Én fékezem, Atyám Testvére. Fékezem, amint eltűnik e lény a föld színéről!
Még volt tudatom, még pislákolt az ember fénye a fenevad sötétjében, ám ezt a szikrányi lángolást is kioltotta az Ok. A Feladat. Idehívtak minket, visszahozták az életbe Biisaiyowaqot és engem, hogy mind itt lehessünk, csodát tettek a Vörös Hold hajnalán, és miért? Hogy aztán a vágóhídra tereljenek minket, mint a marhákat! Méltó utód és áldozat.
Üvöltenék, az arcába vágnék mindent, közben Atyáink nevét átkozva, de a szörnyetegnek nincsenek szavai, csak karmai, agyarai és önmagát is felemésztő dühe. Teszek a feloldozásra, Alignak megbékítésére, fogalma sincs, mit kéne nekem széttépni ehhez! Haragom tüzére pedig olaj, hogy amíg talán Testvéreim közül nem egynek ötlete sincs méltó utódra vagy áldozatra, addig nálam szempillantás alatt tálcán kínálná magát mindkettő. Kérdés és kétkedés nélkül. Nem. Őket nem adom, őket nem veszik el tőlem és egymástól sem, egyszer már elvesztettem két gyermeket, másodjára nem hagyom, hogy ez megtörténjen. Mindkettő a legkedvesebb. Mindkettő méltó utód. Takarodjon ezzel a gusztustalan "alkuval"!

~~~

Elmorzsolódtak a gondolatok, pernyeként szálltak szét, ahogy indulataim társakra leltek, minekután semmi más nem maradt benne, csak a féktelen pusztítási vágy. Tűnjön el minden. Haljon el minden. Emésszen el minden életet ez a pokoli erő, ami osztályrészül jutott nekem! Ettől tartottál Tupilek? Hát kivívtad, elérted, hogy az Idegen és Testvéreim elé köpjem újra mindazt, ami miatt soha nem lehetek jó Atanerk. Ami düh szellemként vagy visszatértem óta meg-megcsiklandozta lelkemet, energiáim segítségével környezetemet, kósza fuvallat, semmi patak volt ehhez a zúgó árhoz képest. Beszéljen, akinek kedve tartja, aki még mindig hiszi, hogy szócsépléssel el lehet rendezni a dolgokat. Rendezgessétek körülöttünk az elkorhasztott, kopasz ágakat, annak is több haszna.
Egyetlen pillantás, egyetlen apró rezdülés, energiáik halvány jelzése. A krónikák megírták, miképp fogtak össze a Tizenhármak Alignak ellen, ám olyan egyszer sem fordult elő hosszú életünk során, hogy rajta kívül más is megízlelje, milyen, amikor egynél több Alapító tör az életére. Egység után sóvárogtok ti mind? És te, Tupilek... Tessék hát, itt az összhang, a vérszomj dallamára lendülő hibátlan mozdulatsor, amit mintha egész életünkben gyakoroltunk volna.
Tipvigut dobhártyaszaggatón mozdul, fülembe éles fájdalom tép, ahogy a Jégvihar is szabadjára engedi haragját, hogy dúló förgetegként pusztítsa el azt, aki a jelenlévők közül a legmélyebben megsértette. Én sem vagyok rest, miközben érzem, hogy akad még segítségünk, s ha még tudnám, mosolyba rántanám szám. Vér kell, halál kell, ezzel a gyilkos szándékkal lendülök felé, hogy karmos kezemmel megragadjam fejét és minden erőmet beleadva vágjam földhöz, préseljem a hőn szeretett szülőföldbe, átkos árulásunk porába - ha Tipvigutot esetleg valahogy elkerülte. Szabad, félig átváltoztatott kezemmel egyik karját markolom, hogy ha ellenkezik, se tudjon két kézzel, s ha sikerre vittem támadásom, felegyenesedvén vállára taposok, hogy helyben tartsam és szándékom szerint kitépem fogva tartott karját. Amennyiben Bátyám még a földhöz szegezi, úgy még könnyebb dolgom van, s termetem ellenére úgy helyezkedem, hogy ha dühödt társaságunk harmadik tagja is ott van, neki is jusson belőle - gyorsaságunk hasonló mértékét tekintve elképzelhetőnek tartom, hogy nagyjából egyszerre termettünk a Kívülállónál, bár zömökségem miatt esélyesen megelőzött. Nem vagyok önző, tépjük szét együtt.
Nem tudunk ártani neked, Idegen? Arrogáns bolond.
Áldozat kell? Felmutatunk téged.

Túl sok beszédnek túl sok az alja is, s én azt hiszem, hogy eleget beszéltem. Úgyis felesleges az egész, mert velem aztán kellően kapufát sikerült lőnie. Hiszen hogy ölje meg valaki azt, akit a legjobban szeret, ha már mind halottak ezek közül? Vagy hogyha nem ölhet a körből, pedig van valaki, aki.. Vajon hogy állna a szája a Hegynek, hogyha a szavainak hallatán nekirontottam volna annak, akiért - és csakis érte - képes volt dobogni a szívem több, mint nyolcszázhét éven át, s aki ezt már tudja is? Szívbaj nélkül zuhantam volna vele mélybe, bármilyen szikláról lerántva őt, hiszen a képességünket ha nem használjuk egymás ellen, akkor megölhetjük egymást, nem igaz? És én nem fogok utódot nevelni, s utódot ölni sem. Elég volt ott a túlvilágon most egy időre. Mert ha valaki nem csinál hülyeséget, annak a vérét nem ontom. Inkább megyek a falnak én.
Fejjel, ahogy most sikerül. Szinte egyszerre mozdulok Sangilakkal, hogy teljesen farkassá lényegülve próbáljak húsába marni az Idegennek, aki korához képest is sokat beszélt már, s akire legott annyira vagyok hajlandó figyelni, mint amennyire a többiek figyeltek rám. Anguta korlátoltsága szerencsére nem jut el hozzám, így nem kell foglalkozzam azzal, hogy mennyire érti félre mindazt, amit elmondtam a húgomról. Ha ismerne, tudná. Ha valaha figyelt volna rám bárki, amíg nem voltam farkas, értenék. Mert nem vagyok büszke, csak megbocsátásra vágytam. Esélyre, arra, hogy Ekoni halála ne legyen hiába. Hogy számítsak valakinek, hogy ne csak valakinek a bátyja, valakinek a fia, valakinek a valakije legyek, hanem valaki. Nem lettem. És már nem is érdekel.
Csak a vére ízét akarom, beszélni úgysem szándékoztam vele tovább, hát nem zavar semmilyen kommunikációban az, hogy a kétnemű dög képében vagyok. Sangilak előzékenységét majd egyszer talán lesz módom megköszönni. Ha övé a kar, egye kánya, nekem elég lesz valami az oldalból, vállból, arcból. Mindegy, hogy mit érek. Csak tépjem a húsát, szaggassam ki belőle a nagy ötleteit. Mert így érdemli. Lesz, ami lesz velünk. Ez is egy nem, remélem meg fogja érteni, mindenki meg fogja érteni.

Ellenkezés. Ellenérzés. Nagojut fenyegetését szeretném nem úgy fogadni, ahogy. Szeretnék nem lenézni arra a csöpp testre, amiben akkora erő lakozik és nem rámorranni ridegen és nyersen. De hiába. Megteszem, hálás szavak helyett ezzel köszönöm meg neki azt, amit értem tett. És még csak nem is tudja, nem is érti.
A hangok egyre csak zavarosabbak. Már nem tudom, hogy mik Sura kimondott kérdései és miket hallok a fejemben. Szükségem van hát egy mély lélegzetre, és némi önfegyelemre, hogy rendet tegyek odabent. Jól elkülönítve egymástól mindent, szelektálva.
Hogy én is haljak velük? Nem Kaskae. Rosszul látod, Testvér. Megtenném. Veletek tartanék, ha megtehetném, hiszen nekem is teher a világ, én is bűnös vagyok úgy, ahogy Ti. Én is voltam rossz gyermek és lázadó, én is fáradt vagyok. De nem jut időm, hogy eláruljam neki mindazt, amit ezzel kapcsolatban még fontos lenne elmondanom. Az energiák, a gondolatok és a meg nem tett lépések egyre zajosabbak. Csak a tekintetem kapkodom kissé. Elcsípett szavak. Ellopott érzések. Anguta öcsémre pillantva fullaszt meg a csalódottság, amikor szerepet vállalva ebben az épülő lincselésben, feláldoz magából egy darabot azért, hogy engem levethessenek erről a szirtről úgy, mint Atyámat - mint sokunk Teremtőjét.
- Bocsáss meg...
Suttogom alig hallhatóan Eeyeekalduk fülébe, hogy aztán megragadjam a karjánál fogva, s ha kell, hát Eskát is, aki olyan szeretettel fogadott, amit - bármi is történjék - sosem fogok elfelejteni. Egész egyszerűen arrébb taszítom őket, mert én már tudom, hogy itt pillanatokon belül elszabadul a pokol, amit Annakpok emlegetett. Hogy pontosan olyan mértékű lesz az erőszak és a felesleges vérontás, mint amiért annyira megvetik Atyámat a tavaszi virágzások idején.

Mert végső soron mik vagyunk mi? Ragadozók, akik a túlélésért marják a húst, ha kell - hát egymás hátáról. Élhettem úgy, ahogy azt Ők nem képesek sem elfogadni, sem megérteni. De mi vagyok én? Ebből a szempontból se nem több, se nem kevesebb bármelyiküknél. Én is képes vagyok ledobni magamról azt a kevés emberit, ami még hátramaradt belőlem.
Áruló lennék, mint Atyám? Elárultam volna Őket? Soha nem ígértem nekik semmit, az igazságra pedig épp úgy nem kíváncsiak, mint arra, amit hazudhatnék azért, hogy ezt a helyzetet elkerüljem. És az a hófehér szörnyeteg, amely Tupilektől lopta árnyalatát, és amit Alignak olyan fájóan megvetett, pontosan olyan nyers, mint a hús, amit Testvéreim kívánnak rólam leszaggatni.
Tükör vagyok. Tükör, amiben megmutatkozni látszik a szelídebbek simító keze, düh és elemi bánat, amivel Testvéreim torkomnak esnek. Felhördülök - borostyán tekintetem kihívóan ütközik a Leggyorsabbnak véltével. Nem félek tőletek - gyűlöllek benneteket, mert mindig is akadt egy részem, ami eképp viseltetett irányotokban, és gyűlöllek azért, amit miattatok tenni kényszerülök. Mert Ti sem bírtok egy helyen megmaradni, magát mérgező, saját farkába harapó kígyó vagytok: ez a Ti körötök, az Egység, ami összetart benneteket, és ennek én éppen úgy nem kívánok a részese lenni, mint amennyire akartam, hogy így legyen.
A világ forog. Vele fordul bennem is a Tizenhárom, s ahogyan ők sem mindig férnek meg egymás mellett úgy lényem darabjai is vitába szállnak a helyzetet illetően, míg mások az élre állnak, akár itt is, előttem a sziklán.
Kaskae, segíts...

Make me a sinner
Because you paint the picture

A természet villámai is mindig a legmagasabb pontba csapnak bele, jó előre megsúgja hát nekem irányát, hiszen hova máshova is sújthatna le, mint magára a Magas hegyre? De elveszem. Ellopom, és elnyelem minden feltörekvő impulzusát, mielőtt még bármit is tehetne. Az erő, amit ajándékul kaptam Tőlük, most erőteljesebben robban szét a sziklánál, mint arra bármelyikük is számíthatott volna. Látom a fekete szemű farkast és a gyilkos vágyat - könnyedén dobok rá pórázt, hiszen tudtam. Láttam és éreztem, hogy miképp, mikor és hogyan mozdul. Vashálóval terítem be óriási testét. Nem kellett a szavam? Ámításnak, manipulatívnak, egyenesen számítónak vélted őket? Sajnállak Testvér, amiért nem elégedtél meg ennyivel.
Egy pillanatig nem létezik más, csak Tipvigut és én. Hiszen ez a Mi pillanatunk, annyira gyors és hirtelen, hogy senki más nem érheti fel ésszel ezen a földön. Lelkemben vele gyorsulok, egy kósza pillanatig a mi világunkban nézek vele farkasszemet, ott, ahol a világ megállni látszik és csak mi ketten mozdulunk benne. Egyek vagyunk. Hát még mindig nem érted?! Ostoba!
Sangilak, segíts...
Megfogom hát, megragadom - marjánál fogva rántom meg a Tipvigutban tobzódó őserőt, és úgy lopom el tőle, mintha mindig is az enyém lett volna. Sebessége múlandó - ahogy ereje is. Engem tesz gazdagabbá és egyben megvetendőbbé a hatalom, amivel térdre kényszerítem. Sarujáról leszaggatom hát Hermész szárnyait, reszketeggé, esendővé téve vele az egész testét. Piócaként szipolyozok ki belőle minden fizikai erőt, hogy összeessen, elhulljon, saját orrára bukjon a lábaim előtt, mielőtt alkalma volna hozzám érni. Ezt tudom, ezt ismerem, hiszen ez van velem a legrégebb óta. Sokáig őriztem, sokáig vigyáztam rá és szerettem helyetted is, Sangilak. Érted tettem. Sosem magamért.

How vicarious the cynic!

Chulyin, segíts...
Nem ölelésre rohansz hát elébem te sem, Legerősebbnek hitt, se te, a Legszabadabbnak gondolt. Látnom sem kell, nézhetem még a Jégvihar ábrázatát, de hallom azt a lélegzetvételt, azt a rajtszóként harsanó utolsó szívdobbanást, ami felharsan gyilkos rohamod előtt. Fohászkodhatnék Unalaqhoz is, megtehetném, hogy egyetlen lépéssel kitáncolok előletek, de értsétek meg, értsétek meg mind, hogy nem akarlak bántani benneteket!
Nagojut, segíts...
Ha lenne időm, Nagojutra tekinteni, hát most bepótolnám azt, amit elfeledtem. Annakpok, valahol messze láttam már, hogy tudsz szeretni, hogy képes vagy szelíddé válni olyankor, amikor nem látja senki. De én tudom. Én láttam, és most a Testvéreid is látni fogják. Elsodornak ők ketten, a szörnyeteg a húsomat tépi. Állkapcsa azonban kilazul, ő is Fehér - fehérségem azonban túlnő rajta, ahogy láncokat tekerek mancsira, és szólítom őt. Magamhoz hívom a fenevadat, mert hatalmamban áll kóstolgatni, szolgálatkészségre és engedelmességre bírni még azt ai, akit soha nem lehetett. Nem tettem meg eddig sem. Hagytam, hogy magatoktól hajtsatok fejet. És most? Most mi lesz? Még jobban megvetsz majd, mert kényszerítettelek, hogy nyughass, hogy ne akarj ártani nekem.
A Legerősebb már elér. Hagyom hát, hogy megragadjon, felsértse fejem bőrét. Hogy a földbe döngöljön, mint egy engedetlen kölyköt, csak éppen a koponyám roppan belé. Felüvöltök a farkas torkán. A fájdalom lekúszik a gerincemen, vibrálva szalad lefelé, míg vállam ízületei sikoltva feszülnek, ragaszkodóan akarnak hozzám tartozni. A karom kell, Sangilak? Miért nem fogadtad el akkor, amikor önként nyújtottam neked? Miért nem volt elég?
Csak egyetlen, erőteljes és határozott rántás volna, hogy mindketten megbánjuk ezt az őrületet, amit oktalanul a saját fejükre hoztak.
Eeyeekalduk, segíts...
Látom a testem. Látom minden sejtem, s azt is, hol sérült az egész egysége. Vakítóan szalad végig belsőmben a hatalom, hogy aztán ott, ahol barna és fehér bőr találkozik, akár az elektromos kisülés, úgy üssön át Sangilak testére. Hallom roppanni csontját ott, ahol enyémet törte. Érzem, miként nyúlik hosszabbra az engem olyan kegyetlenül tépázó karja néhány centivel, s hogyan rövidül meg újra a sajátom.
Tipvigutot és Annakpokot még mindig láncon tartva egyenesedek fel, s lépek fenyegetően Sangilak elé.
- Állj fel, Testvér! KELJ FEL!
Üvöltök rá, ha esetleg fájdalmában és meglepetésében megtántorodott volna.
Anguta, segíts...
A bőröm úgy hullámzik, mint a fordos folyóvíz. Százak, ezrek szemével ajándékozom meg, mielőtt kiválasztanám a megfelelőt. Az eredetit. A sajátot.
Az öltönynadrág megadóan szakad, hogy rongyokban lógjon rajtam, ahogy Sangilak előtt állva a világ is apróbbá válik. A Magas Hegy megmutatkozott - ragadozóként, feldühödött, szilárd és Fenséges hegyként állok előtte - szemem pontosan az övével találkozik, ahogy magasságunk kiegyenlítődni látszik. Te kérted, hogy az árnyékommal takarjalak be törődés helyett - megkapod hát, nem váratlak tovább.
Nincs hátra más, mint Tipvigutként ragadni meg - befejezvén azt, amit a Jégvihar elkezdett. A torkánál csípve nyakon, és szemfényvesztésként felrohanni vele a szikla tetejére, kilógatva őt a peremről.

Ha volt valaha ennek a vidéknek haragja, talán feleannyira sem volt zord, mint most ők bennem Tizenhárman, ahol elbújok én is - valahol, a mélybe temetve. Elhagyatva. Egyedül. Nem tudom, hol vagyok...
A Legerősebb pedig talán nem is tudja, hogy a belőlem áradó kegyetlenségbe vagy karmaim szorításába fog előbb belefulladni a tátongó mélység felett.
- Elég volt! - a vörös hajú férfi hangszálai belehaltak a hajnalba, hogy zengő mélységgel, mint a szikla, úgy dörögjek bele a világba - Nem tárgyalni küldött Tupilek, hanem állást foglalni! És bárki, aki még mindig azt hiszi, hogy van esélye piaci alkudozásra az ősök parancsával szemben, az nyugodtan vesse le magát a szikláról most azonnal. Az haljon meg értelmetlenül, hogy aztán újra és újra találkozzunk, és lefolytassuk ezt az az őrületet! Mert nincs más Megoldás, és nem is lesz soha!
Oldalra fordítom a fejem, hogy Sangilak szemeibe nézhessek. Hogy halovány, alig érezhető mozdulattal kezdjek lazítani az őt szorító fogáson. Csak egyetlen villanásra várok. Az ijedtség, az élni akarás szikrájára gondolatai közt, amit úgy olvasok ki belőle, hogy észre sem veszi, és ha képes túlmutatni a csökönyös büszkeségén, akkor... és csakis akkor lendítem befelé a Körébe. Vissza az övéihez.
- Azt hiszitek, hogy bármelyikünknek jogában áll ellent mondani a felsőbb akaratnak? Fölé emelitek magatokat a Sámánnak? Az senkit nem érdekel, hogy ki bűnös és ki ártatlan: a vér vért kíván, és minden hibája ellenére Ti elvettétek tőle azt, aki nélkül nem tudott létezni. Mert a Nap is gyilkos volna, ha nem vetne Árnyékot a fák alatt, ha nem kergetné tova az éj sötétsége. És miután az áldozatát meghozta a Ti boldogságotokért, eljött hozzám meghalni, és amíg Ti nem tesztek hasonlóképp, meg sem érdemlitek, hogy valaha is Megváltást vagy megbocsájtást nyerjetek.

Miért is ne rohantam volna ki ebben a feszült, harapható borzalomban? Miért is ne vádaskodtam volna újfent - hiszen elvették tőlem az egyetlen Valakit, aki valaha is törődött velem. Mindannyiunkkal törődött. Megtartotta a szavát. Rajongással szerette a saját kölykeit, és Alignakéit is egyaránt. De bármilyen erővel és rendelkezzenek ők maguk odafent, nem ők állnak legfelül. Nem ők maguk az éteri Igazság, akik valaha életet adtak nekik, és az Egyensúly törvényét még nekik sem áll módjukban felülírni.
- Én vagyok a Kör. Ti jelen pillanatban a Kört feltöltő űr vagytok, ami mindig más összetételű, mindig változik. Én vagyok az, aki ezt összefogja és működteti. A bennem rekedt darab belőletek, az adja vissza nektek önmagatokat akkor, amikor magatokhoz tértek a halálotok után. Amíg én itt vagyok, nektek addig van erőtök, és az utódaitoknak is addig van meg a képessége a csodára.
Csak akkor keressetek fel, ha többet nem torkollik ilyen felesleges csatározásba a találkozónk. Amíg döntésre nem juttok, bármikor megtaláltok és akkor választ kaptok minden maradék kérdésetekre.
Nem akarok elbúcsúzni, de nem érzem úgy, hogy helyem van itt. Így nem, ezek után nem. Rosszul vagyok, és egy pillanat alatt vágom el magam tőlük - köszönöm, Eska. Az első érintést is. Pajzsom zár, mögötte újra megszületik az ember, akit olyan hatalmas kétségekkel fogadtak.
Némileg elesett sajnálkozással nézek azokra a Testvérekre, akikről elhittem egy lopott pillanatra, hogy értenek engem. Legalább is szerettek volna érteni. Nem tudom. Olvastam már a rossz hír hozójáról és annak szerepéről a történelem nagy meséiben, de sosem tudtam még meg, milyen érzés annak lenni. Egészen Hajnalig.

Denaali morranása összerezzenésre készteti szívem, ugyanakkor valami furcsa anomáliának - vagy szimplán makacsságom, a "csakazértis" dolgozik bennem - köszönhetően nem hátrálok meg a hűvösen fenyegető hang hallatán, hanem megvetem lábamat előtte, holdfény-szín tekintetem állja pillantását. Választottál hát végre...
Hét fenyegetően morgó bundás egyetlen csettintésre vár. Hét erős, kifejlett harcos, kik a falkájukért, az őket simító kézért életüket adnák gondolkodás nélkül rohanva neki az előttem, előttünk állónak. Igazán kár lenne bármelyikükért is, könnyem hullana a sziklás vidék porába, ha végig kellene néznem vesztüket, mert mikor egy farkasom meghal, valahol bennem is elhal egy aprócska szeglete lényemnek, de...
Az az évszázadok rejtegetett igazsága, hogy nincs szükségem rájuk. Nem lenne szükségem, mert ha úri kedvem úgy kívánná, mint bábmester rángathatnám dróton bármely jelenlévőt a Bestiánál fogva. - Akkor és ott, az irokézek és franciák vére ártatta vidéken megfogadtam, sosem folyamodok oly pusztító mértékben képességemhez, mint hirtelen haragomban tettem. Csakis nevelő célzattal vettem elő évszázadokon át, s most mégis, mint bicska nyílik az ember zsebében, úgy kúszik elmém hátsó zugaiból előre keserű pirulaként a gondolat: talán most. Kellene.
Mégis megcsóválom fejemet lemondóan gondolatban - nem lehet... Magamat köpném arcon, ha megtenném, s szabad akaratát csak annak lehet venni, ki maga rendelkezik felette, s nem pedig az ő feje felett rendelkeznek mások.

A szőke tincsek lemondó libbenése semmibe foszlik, csak tovább borzolják amúgy is kócos voltukat az előtörő energiákkal együtt mozduló testvérek. Ahogy Tipvigut elhúz mellettem, Pikatti menne, rohanna utána, neki a Magas Hegynek, s lódulnának a többiek is Sangilak és Annakpok nyomába szegődve, mintegy legbelső vágyamnak, akaratomnak kivetüléseiként.
Próbálom felfogni mindazt, mi pontosan az orrom előtt történik másodpercek leforgása alatt, de még farkasérzékeknek is követhetetlen ama "teniszmeccs", amit Tipi és a tizennegyedik űznek. Már csak azt fogom fel, hogy bátyám térdeire rogy, erőtlen árnyaként önmagának ellenfele előtt. Hogy a...?

Fivéreim elsodorják a maguk erejével és szabadságvágyával Denaalit, jómagam pedig kivárok, nem kockáztatva meg, hogy farkaslétbe kényszerítsem akaratlanul is bármelyikőjüket a küzdelem hevében. Kivárok, de ott vagyok mégis, ugrásra készen, amit abban a szent és - ekkor még nem tudom, de velejéig kárhozott - pillanatban meg is tennék, ahogy Denaali háta a földet éri.
Akkor viszont megérzem.
Régmúlt fátyla alól kúszik elő mérges gázként az érzés, az energiák örvénylésének láncos fonata, mely megzabolázza a legszilajabb fenevadat is, bármennyire tiltakozzék.
A Legszabadabbat.
Lelassul a világ, akár egy emberként eshetnének a többiek is Magas Hegynek sorra, magukkal rántva engem is, nem maradt belőlem más, csak az, aminek külsőm mutat: egy törékeny kislány.
Ajkaim némán rebegnek ki nem mondott fohászt, de hang nem jön ki torkomon, ahogy meredt tekintetem az elébem tárulkozó látványt égeti örökre retináimon keresztül elmém falára.
E-engedd.... engedd el! Te, aki azt állítod, pontosan ismersz mindannyinkat. Aki ott volt velünk halálban és feltámadásban. Te, aki pontosan tudod a miérteket Annakpok szabadságvágyára és tisztában vagy vele, miért őrzi eme "kicsilány" elzárva a világtól képességének javát.
- Eng... ELÉG! - Sikoltom végre hangomat lelve, s elszabaduló energiáimmal farkasaimat késztetve megálljra, mikor látom, hogy Sangilak testén szakadnak fel a Denaalit ért sérülések. Kérlek. Könyörgök.
Megtehetném... megpróbálhatnálak megállítani Denaali a saját módszereddel támadva rád és nem fizikai forrófejűséggel. Nem tükör vagy, sokkal inkább az érme másik oldala szememben.
A másik én, kinek adtam szavára, könyörögve a megváltásért, a békét hozó halálért. Aki ódzkodik attól, mit én meglépnék és meri használni azt, amit én elrejtenék.
- Kérlek... - Ne kényszeríts, hisz látta mindenki, ékes bemutatót adtál arról, mi forrong, érlelődik a szelíd külső alatt évszázadok óta! - Térdeimre rogyok remegve alakváltását nézve, félőn és egyszerre csodálón. Egy szeletke múlt, egy fuvallatnyi otthon.
Mikor lett ez az egész ennyire elcseszett? Eleve az volt mi? Csak a naiv kislány nem látta még, ő csak járta az erdőt, ismerte a rejtett csapásokat, melyeken talán te magad is ejtettél lábnyomot. Szerette ezt a vidéket.
Mindennél jobban.

Egy szempillantás nem telik bele, már a szikla tetejéről tekint le ránk, ki egyszerre Átok és Áldás ezen a világon. Szívem ugyan azt a taktust veri, mint egykoron, Atyám halálát megelőző éjszakán. Rohannék, az erdő által körülölelt tisztáson is túlra futnék, ha ezzel tehetnék ellene, hogy Sangilaknak ne essen baja. (Hisz jelenleg Denaali nem épp úgy tekint rá, mint aki esti mesét olvasni készül.) Megtenném érted is, bátyám, ahogy megtettem azért is, ki végett Árulónak bélyegeztél.
Szava dörren a hírhozónak, energiáim ekképp csillapodnak, bízva bízván a féltés vakságán túl abban, hogy mégsem akar ártani Testvéremnek a Magas Hegy. A csillapodás azonban nem hoz megnyugvást, csak ürességet. Kérdőjeleket egy fekete, feneketlen kútba dobálva halomra, mely röhögve tátja száját felém arra várva, hogy elnyeljen mindent.
A földbe bokszolok balommal, majd csendesen útjára engedett, legördülő könnycseppjeimmel együtt némi koszt is sikerül arcomon szétkennem. Ez őrület.
A fenébe is mindennel!
Haragot érzek. Dühös vagyok és megvetek mindent, mi ide sodort. Erre a jövőre voltál nem is oly rég kíváncsi még, kisöcsém? Erre?!


// Köszöntem szépen a lehetőséget én is, aztán meet me in our hiding place... :'3 //

Minden összesűrül, minden összefolyik, ahogyan Denaali válaszol a feltett kérdésekre. Érzem a vállamon a kezét, egy lépésnél többet azonban nem vagyok képes arrébb állni, pláne, amikor Eska is mellém áll. Ismerem a Testvéreimet és tudom, mi következhet be, ha elharapódzik a helyzet. Ám amikor megtudjuk, miféle áldozatot is követelnek tőlünk.. önként állnék félre, hogy átadjam Denaali-t mindannak, ami rá vár, amit Testvéreimtől kaphat, de képtelen vagyok mozdulni. A hír olyan erővel döngöl a földbe, elveszem a saját világomban, eltűnik minden és nem szeretném elhinni, amit az előbb hallottunk. Miért? Miért kell ilyen fájdalmasnak és nehéznek lennie mindennek?
Tagadnám, egyből elutasítanám a lehetőséget, hogy ugyan ne is álmodjon arról, hogy feláldozzak bárkit is. Nagojut szavai is csak homályosan jutnak el a tudatomig, de nagyon is egyet értek vele. Kitanítom az utódomat ezer örömmel, de az, hogy bárkit is feláldozzak.. Ha képes volnék megszabadulni attól a sokktól, ami hatalmába kerített, ha képes lennék logikusan végiggondolni, talán rá tudnék bólintani, hiszen a leszármazottaink jövője múlik ezen. Az utódaink, az örökségünk. Minden évben lesz Vörös Hold, minden évben ugyanolyan veszélyben lesznek és ha azt nézzük, talán csekély árnak nevezhető mindez ahhoz képest, mit veszíthetünk, ha ebbe nem megyünk bele.
Most azonban nincs más, csak a fájdalmam és a keserűségem, hurkot fonnak a nyakam köré, képtelen vagyok szabadulni tőlük. Szeretnék sikítani, a világba kürtölni mindazt a fájdalmat, ami ránk szakadt. Szeretnék zokogva összeomlani, hogy átadjam magam az érzéseimnek, hogy hagyjam, ahogyan a nyakam köré szorult hurok fojtogasson.
Ezúttal is ködbe vész a világ, tekintetem könnyek homályosítják, hallom a hangjukat, érzem az energiájukat, de képtelen vagyok felfogni a szavak értelmét, nincs semmi, csak az a ragacsos valami, ami magába szippantott és nem ereszt. Mégis, ezen a káoszos keresztül képes vagyok meghallani a suttogást, ezzel egy időben érzem a karomon a szorítását, de felocsúdni sincsen időm, már a földre kerülök, saját lábaimban botlok meg, ahogyan arrébb taszít és zuhanok a földre. Ha Eska is hasonlóan járt, egyből felé kúszok, hogy magamhoz öleljem, védőn, oltalmazón, mintha csak el szeretném takarni előle mindazt, ami kirobbanni készül. Észre sem veszem, hogy zokogok, könnyeim utat törnek maguknak. Elfordítanám a fejem, amikor Tipvigut, Sangilak és Annakpok is nekiesik a hímnek, ám képtelen vagyok, mert ami történik...
Elkerekednek a szemeim, felfogni is képtelen vagyok, amit látok, kitörlöm a könnyeimet a szememből, hátha csak azok homályosítják úgy a tekintetem, hogy hallucinálok. Nem, a kép nem változik, az öcsém Denaali-nak esett és az idősebb hím az én képességem használja! Ha képes volnék megszólalni, egyből ráordítanék, hogy hagyja abba, ne merészeljen ilyet csinálni, az én testvéremen használni mindazt, amivel annyi életet mentettem meg! Hiába a különleges erő, ilyen formában régen használtam utoljára, hiszen soha nem a támadóra, hanem magamra ruháztam át a fájdalmat, a szenvedést és erre ez.. ez a valaki itt az öcsém ellen fordítja mindezt. Mintha csak bemocskolná mindazt, amiért eddig küzdöttem. Dühösen csapnak ki az energiáim, ám ugyanolyan erővel semmisülnek meg, amikor a Magas Hegy megragadja a fivérem, hogy a következő pillanatban már a szikla szélén álljanak.
Elengedem Eskát, ha ő eddig nem tette még meg, hogy botorkálva álljak talpra és egyből feléjük rohanok, akár félrelökve mindenkit, aki az utamba áll. Nem akarok rájuk támadni, eleget láttam már mindabból, miféle erőt birtokol Denaali, így csupán a közelükben állok meg, könnymaszatos arccal fordulva a páros felé.
- Kérlek... - alig több suttogásnál a hangom, ahogyan egyik kezem nyújtom feléjük. És hogy melyiküknek szól a szavam igazán? Magam sem tudnám eldönteni, mindkettőjüknek. De főként Sangilaknak, tekintetem is az övét keresi.
~ Nem hagyom, hogy testvérként is elbukj, Sangilak... ~ gondolati síkon szállnak a szavaim felé. Színtisztán emlékszem a tavalyi Vörös Hold utáni beszélgetésünkre, ahogyan arról számolt be, úgy érzi elbukott Teremtőként, apaként, Elsőként és Legerősebbként. Bízom benne, hogy észhez tér, hogy Denaali visszahajítja közénk, hogy könnyektől rázkódó mellkasomhoz ölelhetem.
Nem vágyom másra, mint némi nyugalomra és békére, ám Denaali hiába távozik, úgy érzem ebben már nem lehet túl sokszor részünk. Szeretném azt mondani, hogy nem vagyok rá kíváncsi, hogy nem érdekel, mit tartogathat még nekünk, de minden bizonnyal szükséges lesz, hogy felkeressem még. Most azonban.. nem gondolok ilyesmire. Össze kell szedjük magunkat. Egymást. Időre van szükségünk. Kétlem, hogy pár óra elég lenne ahhoz, hogy feldolgozzuk mindazt, amit hallottunk, hogy végiggondoljuk, mi lenne a helyes lépés. Már ha ebben a helyzetben létezik egyáltalán olyan, hogy helyes lépés...

Anguta néma dühvel hallgatta Denaali válaszát, tehetetlenségében legszívesebben toporzékolt volna, ha nem tűnne így komplett idiótának. Nagojut érintése nem hozott megnyugvást, de hálás volt érte, és ezt testvérének éreznie kellett energiái változásában.
Nem értette Denaali, miért nem képes választani, vagyis értette… mert nem akart. A jó és a rossz fogalma számára nem létezik, ő csupán egy fiú, aki atyja és nagybátyja között őrlődik és mivel nem tapasztalta még soha meg a szabad választás kínjait, gyötrelmeit, kétségeit és diadalát így most sem gondol bele, hogy lehetne más út is. Szabad akarat híján jött eléjük, tényleg sohasem lesznek egy szinten… míg az alapítók büszkék, gyarlók, hibát hibára halmozók, önfeláldozóak, kedvesek, önteltek, néha még komplett idióták is, addig Denaali semmi. Semmi csupán egy porhüvely megtöltve Alignak és Tupilek szándékaival. Szolga csupán, semmi több, aki mindent elkövet, hogy teljesítse parancsolói óhaját. A Tizenhármak nem voltak tökéletesek, nem voltak hibátlanok, de képesek voltak dönteni, élet és halál felett… a leszármazottaik felett. Denaali erre nem képes, hogyan is lehetne, amikor életét a magánynak szentelte Tupilek és Alignak akarata által. Legalább, ha ő döntött volna így, ha ő választotta volna a magányt, akkor Anguta látna esélyt, hogy választásra bírja… de így? Ugyan kérem, ennyi erővel Sangilaknak is beszélhetne a pacifizmusról, miközben bátyját a vörös köd csodásan felelőtlen leple lengi körbe… mint, ahogy most is. Anguta a Legerősebb felé nézett, saját maga is dühös volt, de Sangilak haragjának közelébe sem érhetett.
Igen, a Teremtőnek valóban kavargó gondolataival kellett jelen pillanatban megküzdenie, azonban egyáltalán nem feledte, hogy az alapítók nem tudnak ártani a Forrásnak, éppen csak nem hitte el. Csupán két-három évvel lehet idősebb farkas években számolva, mitől lenne olyan hatalmas, hogy ellen tudna állni tizenhármuknak? Jó, persze mitől is képes Alignakot és Tupileket ilyen irtózatos erővel felruházni? Anguta nem tudta a választ, de kezdte azt érezni, hogy nem is érdekli.
Döbbenet, csalódás, kijózanító mentális buzogányütés érte elméjét, miközben Denaali választ adott hát, a sokuk által feltett kérdésre. A halál nem volt ismeretlen számára, akár most azonnal meghalt volna, ha ezzel Alignak békét talál, és nem üvölt haragjában pusztulást áprilisban olyanokra is, akik semmiről sem tehetnek. Csakhogy ő, a Holdisten kapzsi és mohó, nem éri be gyilkosai halálával, nem éri be árulói bukásával és végső behódolásukkal, hogy az ő kegyét keresve hagyják el örökre a földi szférát. Ó nem… Alignak el akarja venni tőlük, ami a legdrágább nekik, amiért foggal-karommal küzdenének. Anguta szája mosolyra húzódott, majd halk kuncogás, nevetés és végül vidámnak nem mondható erőltetett röhögés tört fel torkából. Ízetlen tréfára szokott így reagálni, vagy amikor egy gyilkos azt hiszi, van esélye haragjának beteljesülése ellen. Széttárta a kezeit és körbetekintett a jelenlévőkön, majd Denaalira fixált.
- Valóban? Csak ennyi? Hát miért nem ezzel kezdted? – Anguta nevetése elhalkult, majd Nagojutra nézett, aki eltávolodott tőle. Nem akarta visszahúzni magához, nem kellett közel lenniük, hogy egyetértsenek. Nővére egyetlen szóval fejezte ki, amit Anguta szarkasztikus megfogalmazással és röhögéssel közvetített. Nem, nem és nem. Nem akarta elfogadni a büntetést, nem akarta, hogy velük együtt olyanok is a Távolba jussanak, akiknek csupán amiatt, kell életüket veszteni, mert kedvesek az alapítók számára. Alignak istenként viselkedik, pedig egyáltalán nem az, és bár Anguta is nevezte Holdistennek őt, ez csupán az iránta érzett tiszteletből táplálkozott, ami ma hajnalban kezdett semmivé foszlani. Alignak hatalma Denaalitól származott, még csak azért sem tisztelhette nagybátyját, mert képes volt a Vörös Hold idején a feje tetejére állítani a várost. Alignak bosszúja pedig minden egyes elhangzott szóval, kicsinyesebbé vált a szemében. Ha megelégedne azzal, hogy… de nem fog. És Tupilek belement, vagyis kikönyörögte(?), hogy a leszármazottaik ne pusztuljanak az alapítókkal együtt. Talán még hálásnak is kellene lennie, hogy egy gyorstalpaló jedi tréning során kinevelhet, egy padawant, aztán a nyakába akaszthatja minden terhét, és viszont látással (haha) útjára küldheti. Nem a büszkeség tette gondolatait keserűvé, hanem a tudat, hogy másvalakire kell a „gyermekeit” bízni, olyan valakire, akit aztán nem tud helyre tenni, ha elcseszné. Hacsak a Távolból nem küldhet atyai pofonokat neki, ahogy ők is kaptak a szellemektől jócskán életük során. Ebbe még bele tudott volna törődni, ha nehezen is, de megtette volna, de áldozza fel a gyermekét? Csak mert az a szerencsétlenség esett meg, hogy ő számára a legkedvesebb, aki nem a körükbe tartozik? Nagojut helyette is kimondta félelmét, mert nem büszkeség dacolt szívében, amiért Alignak olyanra akarja kényszeríteni, amit nem akar megtenni, hanem rettegés. Rettegett, mert a szíve mélyén tudta, hogy meg kell tennie, és nem csak neki, hanem mindannyijuknak fel kell áldozni valakit a körön kívül. És Anguta mást is tudott, ha Alignakot nem állítják meg, ha a Forrást nem tudják elpusztítani, akkor talán még egy, esetleg két évük lesz hátra, amíg a Vörös Hold be nem kebelezi minden alapító életét. Az idei bebizonyította, hogy nagybátyja könnyedén elteheti láb alól a fél bandát, és aztán következő alkalommal a maradékot. És Tupilek… nem fogja többet az elesetteket visszahozni, Alignak pedig szabadon fog garázdálkodni, a leszármazottaik életét ritkítva. Valószínűleg az őrzők egy idő után visszahívnák őket, újra testet kapnának, de csak azért, hogy Alignak újra és újra kiélvezhesse szenvedéseiket egymás, vagy a leszármazottak halála során.
Anguta hálásan tekintett Kaskaere szívének rettegése ellenére, amit a felszínen haraggal és dühvel próbált leplezni ugyan, de mit számít? Több szintes káosz uralkodik érzelmei viharában, amit nehéz még saját magának is értelmezni, nem hogy másnak. Egység! Egységet lát a felszólalókban. Nem akarják, ellenzik. A Főnök erőteljesebben, Sura kompromisszumkészebb, de csupán a kiskaput keresi, azt kutatja, és azért megy bele olyan kérdésbe is, amit Denaali már megválaszolt. Az áldozat nem jöhet a körön belülről. Neki is csak hálás tudott lenni. Sok kérdése hangzik még el, fontos kérdések, de Anguta nem hitte, hogy Denaali tud, vagy akar adni rájuk választ. Bizonyosan Alignak bosszújához tartozik az is, hogy bizonytalansággal a szívükben távozzanak a világból. Legalábbis Anguta, ha Alignak helyében lenne, ezt akarná.
Talán lesz más út, ha egységet alkotnak a kérdésben, ha egyazon ponton egyek lesznek, ha a kör hibátlanul beforr egyetlen akarat által, akkor talán Tupilek képes lenne tovább puhítani bátyját… De nem hitte saját gondolatait. Nem hitte, és nem is hihette, mégis reménykedett benne…
Az élet kiosont a talpa alól, a fűszálak sötétzöldje sárgába váltott, a néhol burjánzó vadnövények kókadtan hajtották le virágukat, ahogy a fák szellemei is panaszos sóhaj kíséretében vették tudomásul, hogy a Legerősebbnek szüksége van rájuk. Szüksége van minden erőre, amit magához tud láncolni, mert Sangilak saját dühének fertőjében táncolt és talán már csak egy élettől megfáradt fűszál tartja vissza attól, hogy Denaalira támadjon. Anguta rettegve nézte a romlást, amit testvére hozott a világra és talán máskor csillapítani próbálta volna, máskor próbált volna a vörös ködön át megálljt kiáltani süket füleinek, de most? Most csak abban bízott, hogy Sangilak meghallja őt. Nem tudta pontosan miként működik az erőelszívás, de Anguta nem volt harcos, fel sem érhet Tipvigut, Sangilak, vagy Unalaq harci képességeivel, de legalább valamiben tud segíteni.
- Ha még hallasz testvér – küldte Sangilak elméjébe nyugodt hangon. – Ne csak a bogarak és növények szellemeitől követelj erőt… én önként adok magamból.

A fáradtság hirtelen tört rá, de nem rogyott térdre, nem ájult bele a sötétségbe, érezte ugyan, hogy szemei le akarnak ragadni, hogy teste leginkább egy kiadós alvásra áhítozik, de ennél több nem történt. Sangilak nyilván nem akarta, hogy cselekvésképtelen legyen, keveset vett át, talán túl keveset, de Anguta tisztában volt vele, hogy azzal nem mennek semmire, ha eszméletlenül pofára esik. Testének fáradsága ellenére elméje tiszta volt, már amennyire jelen helyzetben képes lehet bárki is normálisan gondolkozni.
Nem látta Tipvigut mozgását, de a hangrobbanás betöltötte az elméjét, majd a hegyekről visszhangot verve halotta azt újra és újra. Érezte a bátyja felől áradó, indulatot, haragot, sértettséget, épp ezért egyáltalán nem gondolt arra, hogy a Jégvihar kereket oldott volna, mert elege lett Denaali szavaiból. Nem, neki Denaaliból lett elege. Anguta teljes mértékben egyet értett vele. Neki is elege volt belőle, tudta, ha nem pusztítják el a Forrást - ami lehetetlen állítólag - akkor nem lesz más választásuk, ha meg akarják állítani Alignakot, mint az áldozás és a halál. Nem akart ártani Denaalinak, nem akarta, hogy meghaljon, nem akart egy testvér halálában részt venni, de ha sikerül megölniük, akkor Alignak nem fenyegethet több száz, akár több ezer lelket odaátról. Tudta, hogy az életükkel fizethetnek, ha megölik Magas hegyet. Ha tényleg ő miatta élhetnek, akkor meg van rá az esély, hogy amint Denaali életének lángja kialszik, ők tizenhárman holtan hullnak porba. Azonban ez Angutát nem érdekelte, Alignak haragja megmarad, ahogy Tupilek is csalódott lesz, de egyik testvér sem fog tudni mit tenni. Denaali nélkül nincs feltámasztás, nincs életeket veszélyeztető Vörös Hold, a legendák eltűnnek, és ha emiatt a tettük miatt a Távol egy keresztényi pokolhoz hasonlatossá változik számára, akkor szenvedni fog az örökkévalóságig, de legalább azzal a tudattal teszi, hogy a Teremtő nem vált Pusztítóvá, és nem ölte meg saját gyermekét.
Egyáltalán nem bánta, hogy nem rontott rá saját maga is Denaalira, harcoljanak csak a profik, feszült és ugyanakkor fáradt tekintettel figyelte Sangilakot, ahogy nekiindul. Nem akarta, hogy bárki is meghalljon, nem akarta, hogy vér folyjon, és mégis reménykedett benne, hogy testvérei sikerrel járnak.  

A csata ámulatba ejtően egyoldalú volt. Anguta tátott szájjal, rettegve figyelte Denaalit, ahogy játszi könnyedséggel állt ellen három testvérének. Fáradt szemei tágra nyíltak, szívében düh vetekedett fájdalommal, amikor meghallotta Sangilak ízületeinek roppanását. Régen, nagyon régen, amikor még egy törzsben élt testvéreivel, amikor még úgy tűnt neki semmiféle képesség nem jutott, irigység járta át a szívét, amit minden erejével igyekezett palástolni, bár sohasem hitte, hogy Tupilek előtt képes volt érzéseit rejtegetni.
Most, amikor látta, hogy Denaali nem csak egy, hanem a többi képességet is birtokolja, önzőségében heves lángként csapott fel az irigység, amit ugyancsak lényének legmélyére száműzött, és ha a többiek elől el is tudta rejteni, Magas hegy bizonyosan érezte. Persze ez nem sokat változtatott azon a tényen, hogy Anguta megsemmisülten állt egyhelyben, annyi mozgást végzett csupán, hogy fejét elfordította a szikla pereme felé, ahonnét Denaali Sangilakot lógatta a torkánál fogva.
Az emlékek elhomályosították látását, és Anguta beléjük kapaszkodott. Nem akarta látni a mészárlást, amit Denaali Sangilak lehajítása után rendezni fog. Már persze, ha vannak ilyen szándékai a Magas hegynek.

Halál és pusztulás vette körbe őt, amerre járt az alapítók hibáit akarta vérrel tisztára mosni. Anguta egyetértett törekvéseivel, saját maga is halált küldött volna minden leszármazottjukra, akik gyáva módon emberek életét vették el, mivel nem kellett tartaniuk szinte semmitől ezen a világon, pusztán az őrzőktől, de ahogy az alapítók sem lehetettek ott mindenütt, úgy a szellemek áldását élvező emberek sem háríthattak el minden fenyegetést, amit a farkasok jelentettek. Mégis… Denaalit nem az a cél vezérelte, ami Angutát. Nem megelőzni akarta a további vérengzéseket, csupán gyűlöletét, haragját akarta kitombolni olyanokon, akik rászolgáltak. Talán jól tette… talán Angutának sem kellett volna mérlegelni, akkor sokkal kevesebb ártatlan távozott volna, mégsem bánta, hogy nem sújtott le rögtön azokra, akiket gyilkosnak gondolt, mert sokszor tévesen ítélkezett volna. Magas hegynek egyszerűbb dolga volt, ő gyilkosok szívébe látott, látta legféltettebb gondolataikat, vágyaikat és szörnyű tetteik minden egyes részletét. Miért nem ő kapta meg ezeket a képességeket? Annyi mindent tehetett volna a világ jobbulásáért, de így? Hónapokat kellett egy helyben töltenie, hogy megtudja a szellemek miért parancsolták a hatalmas városokba, eldugott porfészkekbe, vagy éppen a puszta közepére, ahol csupán egyetlen kecske múlatta az időt, száraz kóró rágcsálása közben.
Denaali! Ítélkezel felettünk, hogy magára hagytuk a leszármazottainkat? Hát baszd meg magad, még ha nem is haltunk volna, akkor sem tudnánk mindenütt ott lenni, még te sem tudtál a lopott gyorsaságoddal…
Felesleges volt kimondani gondolatait. Magas hegy nyilván hallotta, de ha túl sok minden cikázott most át a fején és nem volt képes felfogni az sem baj. Hát… talán jobb is.
Az emlék szertefoszlott, és Anguta újra a jelenbe kényszerült, ahol még mindig élt, mindannyian éltek. Ezért csak hálás tudott lenni, bár jobban belegondolva nem valószínű, hogy meg akarná ölni őket, hiszen az keresztbe tenne Alignak bájos tervének. Anguta elgondolkodott és bizarr módon rohadtul örülni kezdett volna annak, ha Denaali így tesz… ha megöli mindannyijukat és ezzel szétcseszné atyja sértettségtől fűtött bosszúját. Mennyire csodálatos lenne, menyire jót kacagna, ha Denaali végezne az alapítókkal. Alignak meg forduljon fel (még egyszer) dühében odafent.
De ez nem történhet meg és ezt saját maga is tudta. Minek megölni őket, hiszen már amúgy is halottak, és még ráadásul valakit magukkal is kell rántaniuk. Szépséges kilátások…

Denaali ötlete páratlanul csábító volt, talán tényleg le kellene vetniük magukat a szikláról, de ez csak elodázná a problémát és nem szüntetné meg. A Vörös Hold le fog csapni és áldozatok lesznek. Nem, sajnos Denaalinak igaza van. Ha Alignakot csak ezzel tudnák megbékíteni… De nem, még nem hozhatja meg ezt a döntést, valami hiányzott Angutának, valami, amit Denaali nem adott meg számára és soha nem is adhat.
Valóban, a vér talán vért kívánhat, de Alignak nem csak az alapítók vérét kívánja, ő többet akar. Anguta azonban nem ellenkezett, nem nyitotta szóra a száját, mert felesleges. Denaali bábként teljesíti Alignak és Tupilek akaratát, akárcsak egy gép, amit a kezelője arra használ, hogy feltúrja vele a földet, fákat csavarjon ki vele… életet ontson. Talán a gép tehet a pusztításról? Nem, aligha… hiszen a gépet is az ember hozta létre, ahogy Denaalit Alignak.

Nem akart sírni, igazán nem, de képtelen volt könnyeit visszatartani, ahogy látta Tupileket a végső döntése meghozatalában, ahogy érezte a kínt, amit Alignak halála okozott neki. Önként választotta a halált, mert nem tudott testvére nélkül élni. Megértette, de nem értett egyet vele, hogyan is tehetné? Még a szellemek is rábólintottak Alignak halálra… akkor most miért nem tudnak a segítségükre sietni a Holdisten vérszomjas tervének megakadályozásában? Nem kell az élet, vegyék el, ha akarják. Bűnösök voltak árulás és gyilkosság vádjában, hát sújtsanak le rájuk, vegyék életüket… de miért kell az atyák bűnei miatt a gyermekeknek bűnhődni?
Anguta némán hallgatta Denaalit, fejét fáradtan oldalra billentette. Nem voltak szavai, csak hallgatott. Felkeresni? Ugyan minek? Mit mondhat még, ami bármin is változtatna? Semmit. Az üzenet világos… elcseszték annakidején, ami most kétszeresen bosszulja meg magát.

Fájt neki a gondolkodás, letörten és elesetten botorkált a szikla peremére, ahonnét Denaali nemrégiben távozott. Emlékek és szavak kavarogtak elméjében. Fáradt volt, és csak arra vágyott, hogy mindennek vége legyen. Lenézett a mélységbe, ami hívogatóan tátongott alatta. Csak le kellene sétálnia a peremről és mindennek vége lenne. Friss levegőt szívott be, kiterjesztette érzekeit a világ felé. Apró bogarak zörejét hallgatta, a madarak szárnyainak csapkodását, a fák leveleinek zizegését a fel-felélénkülő szélben. Szagok, illatok töltötték be elméjét és Anguta úgy érezte itt az idő… A Teremtő előre lépett egyet, mezítelen lába nem ért szilárd talajt és a világ egyszeriben zuhanni kezdett felé. Ordító szél kapott a hajába és ruháiba, majd Anguta változni kezdett. Legteljesebb szellemfarkas alakját vette fel, szomorú üvöltése visszhangot vert a közeli hegyeken, kicsit sajnálta, hogy nem Jasonként térhet meg a Távolba, de talán jobb is. Holteste amúgy is sokáig fog az egykori őrző képében tetszelegni, mire bárki is rátalálna. A talaj sebesen közeledett, még néhány másodperc és vége lesz. Anguta, a Teremtő, akinek atyja saját maga is a halált választotta az élet helyett, behunyta a szemét és lélegzetvisszafojtva várta a becsapódást.

Sötétségen átszűrődő halvány fény fogta körbe, majd hangok jutottak el tudatáig. Szemeit riadtan pattintotta fel, zakatoló szíve hevesen kalimpált mellkasában. A szikla peremén állt. Egyensúlyát egy pillanatra elvesztette a felismerés miatt, ezért hirtelenjében hátrébb hőkölt. Elaludt… elaludt és álmodott. Soha sem hitte, hogy lehet olyan kimerült, hogy állva képes legyen elaludni. Fordult már elő, hogy lovaglás közben kúszott elméjébe álomkép, de még nem sikerült ácsorgás közben ilyet produkálnia. Még jó, hogy nem esett pofára. Az egyáltalán nem lett volna jelen helyzetben szerencsés, mivel nem akart meghalni, főleg nem önként egy idegen felkavaró szavainak hatására. Sok még a dolga, mielőtt a halál ölelését ismét magán érezheti, és Anguta nem kívánt felkészületlen lenni, amikor a testvérei is rábólintanak az egyetlen Megoldásra.