Áhá! Sikerült némi zavart keltenem. Ez a csörömpölés nyilván nem jelent jót, de ez a nő valamiért érzékenyebben reagál. Nem mutatja, csak ami összerándul benne, az árulja el. Igazi stresszhelyzet. Ebből lesz még, azt hiszem. Megvárom, hogy beavatkozzon, egész addig rendíthetetlenül zörgök. Ahogy a tollért nyúl, szó nélkül átengedem neki egy mosollyal. Finom ecsetvonásokkal megyek az idegeire. Nézem, ahogy mindent szépen a helyére tesz. Most érzi magát biztonságban. Finoman, de határozottan szorítom meg a kezét. - Rendben, Magdalena. Elég lenne a fele. Lehet, hogy majd eltévesztem. - Az nem is baj. Egy még jót tesz a szívnek is. Bevallom, én néha 3-4 csészével is legurítok. Mesélek neki egy kicsit. Amúgy tényleg csináltam ilyeneket és a szakmában nem is az egyetlen voltam. - Tejjel és cukorral, köszönöm szépen! Amilyen udvariatlan a viselkedésem, olyan illedelmesen tudok néha válaszolni. Ha akarok. Az Élősködő nézelődik, morog a nőre. Jól meghajszolná, míg az ájultságtól esik össze hosszas futás után és akkor kezdené halálra kínozni. Nyugi, kisöreg, eljön még a te időd. - Egy egész csapat? Érdekes tény, én is hallottam valami hasonlót. A park szélén megállított valami borostás, élettelen arcú fickó, hogy én vagyok-e az egyik neonáci, aki zsidók mellé költözik be. Mit mondjak, nem örültem a hírnek. Elárulom, hogy én voltam és így talán gondolhatja azt is, hogy csak informálódtam. Faragatlanul, ahogy ide is érkeztem. - Ezt örömmel hallom! - felelek széles mosollyal. Tényleg békésnek tűnik a hely. Ha túlságosan is az, akkor nem lesz itt jó helyem. Felvonom a szemöldökömet, aztán a másikat. - Egy álmos hajnalon benézett a szarvas valakinek az ablakán? Kedves, hogy elmondta és korrekt, de hát azért... Játszom itt az elégedetlent, pedig valójában örülök. Más vadak is benéztek, jól van, nem leszek egyedül. És érdekel, mik a rendbontók. Vagy inkább kik. - Ennyire komoly volt? Most már mesélje el részletesen, miről van szó. A neten nem találtam erről semmit. Az alapos lakó, aki felkészül a helyből, amit meghódítana. Az a nemzeti park még jó hely lehet. Fel fogom keresni. - Ha távol áll magától, akkor elég sután fogalmazott, már elnézést! Eszemben sincs graffitizni vagy más módon vandálkodni. Milyen szolid és nőies megnyilvánulás! Megkaptam a magamét. Viszonoztam is. - Valóban nem. Nézze, én utazgatok. Sokfelé jártam itt az Államokban, hol tovább maradtam, hol kevesebb ideig. Nem ígérhetek semmit, úgyhogy a határozottnál maradnék. Persze szeretném látni a szerződési feltételeket. Tudom, hogy fogok dönteni, de ne legyen olyan egyszerű. Rossz ügyfél vagyok, kellemetlen. Magdalena biztos tudja kezelni az ilyeneket is. Most pedig felállok az asztaltól és elkezdek kifelé bámulni. Hátratett kézzel állok az ablaknál. - Ön miért nem a parkban lakik? Nem lenne kényelmesebb mindent innen intézni? Ahogy visszafordulok hozzá, a kezét nézem. Hogy van-e rajta gyűrű. Egy egész családnak nem a legjobb egy ilyen hely, azt megérteném.
Yetta morcos volt, amit nem csodáltam. Mire hazaértem a motelből, már várt a megkapott SMS-sel, hogy aztán hosszas, majdhogynem tányértörős vita-veszekedés vegye kezdetét. Megyek, nem enged, de akkor is, hát jön ő is, na azt én nem hagyom... Mocsok hosszú este volt, hajnaltájt pedig bevitte a perdöntő ellenérvet: én miképp reagálnék és mit tennék fordított helyzetben? Itt fújtam visszavonulót, mert igaza volt Néminemű morgolódást ugyan még hallattam, mert nem voltam elragadtatva, de beláttam, jogos az ő álláspontja és nem muszáj feltétlen rohanni a hülyeségbe. Így hát kénytelen voltam kiötleni egy alternatívát és elhinteni, hogy a fenyegetés hatott, nem fogok a város felé nézni. A másik félhamis infó pedig a tartózkodási helyemet jelentette. Nem ettem meszet, hogy egyáltalán a birtok környékét jelöljem, ha már azért nem mentem végső soron, hogy Yettának és Payne-nek véletlen se essen baja, Sarah-nak pedig ne okozzak újabb fejfájást, akkor nem a valóságot híresztelem. Bíztam a nőstény eszében, abban, hogy veszi az adást és harmadnapra bepróbálkozik a Trailer Parkban. Igazából még szívességet is tettem neki: szívhatja a vérem. Ráadásul ezen a helyen hemzsegtek a kétes alakok, akik pont azért, hogy az ő dolgukat és múltjukat senki se háborgassa, ők se zavarnak másokat. Ebben a boldog tudatban béreltem ki pár napra egy trailert, s vártam a megbeszélt napon a kamu asszonykámat. Ennyit a monogámiáról. Amikor vasakarattal és áhítatos, hű szerelemmel tartom magam hozzá, akkor jönnek a szélhámosságok, és keresztülhúzzák tisztes férj mivoltomat. Erről szintén tud min ulvinne. Ég őrizzen attól, hogy elhallgassak valamit, ami később kiderül és sokkal nagyobb pofonnal üt vissza, mint alapjáraton kéne. Előzzük meg a felesleges balhékat. Mellesleg kezdtem kurvára unni, hogy lepukkant helyeken kell ügyelmeket lezavarni. Nem tartottam magam kifejezetten se sznobnak, se burzsujnak, de elő-előtör bennem ilyenkor a hajdani arisztokrata neveltetés. Nem ehhez szoktam én, kérem szépen. Tizenhat éves korom óta egyetlen alkalom volt, amikor kifejezetten szegényesen éltem. Abban az ominózus egy évben, May halála után, az Andok vidékén, a javarészt spanyol dezertőrökkel. De az teljesen más élethelyzet volt.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
Természetesen a találka után nem telt el úgy nap, hogy ne mérlegeltem volna magamban azt, hogy biztos jó ötlet-e belevágni ebbe az egészbe és megéri-e kockáztatni, mert ennyire még én se hagyhatom azt, hogy a bosszú elvakítson. Mérlegeltem újra és újra. Nekem csak meg kell találnom valakit, igazából ő az, aki főként megütheti a bokáját. Nem én vagyok az, aki egy falkatagot elrabolni, hanem ő. Ő neki a bundája válhat cikcakkossá, nem pedig az enyém, hiszen még nem is hazudnék, ha nemmel felelnék a kérdésre, hogy az én művem volt-e. Bár azt jó lenne tudni, hogy mikorra is tervezi az egész balhét, mert addigra azért a pincémet is kicsit otthonosabbá kellene tennem a jövevénynek. Igaz, vélhetően egy kutyának is nagyobb kényelmet adnék, mint annak a hímnek. Igazából még magam sem döntöttem el, hogy mihez is kezdjek. Én is kicsit körbeszimatoltam, érdeklődtem dolgok után, de feleannyira se nyilvánosan, mint a hím tette feltételezéseim szerint. Mindenki a maga módján intézi az ügyeket, én szerettem a sötétben maradni és csak akkor felfedni magam, ha úgy gondoltam érdemes megtenni. Csalfa nőszemély lennék, ez sose volt kérdés. A vörös rúzs pedig most se maradhatott el. Azért kíváncsi lennék, hogy a zsebkendőt kitalálta meg, vagy éppen lett-e következménye. Ha a hím, akkor talán egy hangyányit csalódott lennék, de ha egy nőstény. Na, az már izgi tud lenni! Amikor nem jelentkezett, akkor se estem kétségbe, inkább csak feltaláltam magam és hamarosan már olyan helyen voltam, ahova tuti nem jönnék magamtól. Mindennek van legalja, de úgy éreztem, hogy most még a motelhoz képest is lejjebb adott. Csak egy aprót morogtam magamban, majd pedig végül miután megszereztem a szükséges infót, ha netán éreztem őt, akkor kérdezés nélkül is a megfelelő irányba haladtam. Nem kopogtam, hanem egyszerűen benyitottam és besétáltam. – Legközelebb inkább mond azt, hogy eladósodtál és szerzek én helyet, mert félő, ha így zuhan a színvonal, akkor legközelebb már a híd alatt fogunk csövezni. – igen, a köszönés és a szia most is elmaradt. Inkább csak körbe néztem a helységben és még egy kisebb undor is kiült az arcomra. Nem is próbáltam megleplezni, de végül inkább neki dőltem vagy az asztalnak, vagy a szekrénynek, miután az ajtót is becsuktam.
Nem sokkal azután, hogy megérezhettem energiáit a pajzsomon nyitott résen át, már be is lépett a legnagyobb természetességgel, mintha csak átugrott volna a szomszédból. Önkéntelen vigyorra szaladt a száma rozoga széken ülve, kényelmesen hátra dőlve, ahogy követtem őt a tekintetemmel a szekrényig. Lábam a jobb napokat is élt asztalon pihent, nem nagyképűségből, de ha már ilyen a hely, akkor a lehetőségekhez képest kényelembe helyeztem magam. Szavai hallatán nemes egyszerűséggel felnevettem. Komolyan nem értem, senki se kérdezze, hogy miért, de őszintén jól szórakoztam a társaságában. - Legközelebb olyat kapsz, amiért akár egy szarral teli gödörben is szívesen találkoznál velem - legyintettem mosolyogva. - De mivel látom, nem tetszik a placc, amit akkora gonddal választottam - nem -, így térjünk is a lényegre. Nagyjából két éve veszett nyoma, azóta csak olyan hírt kaptam felőle Ryannek hála, amit azóta se dolgoztam fel igazán. Pontosabban inkább félretettem, mert a lavina, ami maga alá temetett, sokkal nagyobb és durvább volt az ő személyénél. Most, hogy ott a lehetőség egy karnyújtásnyira, rá kell jöjjek, fogalmam sincs, valójában mit akarok tőle. Mi lesz, ha megtalálja őt a nőstény, ha megtudom, hol van? Mit akarok vele kezdeni? Hiába vizsgálom magam, csak azt tudom, hogy nincs bennem gyűlölet, vagy gyilkos indulat, vérszomj, ha rá gondolok. Azt pedig felesleges lenne találgatnom, hogy ő miképp lehet ezzel. Az is megeshet, hogy már nem is él, bár valami azt súgja, nem így van. - Ki lenne a hím, akit a nőstényemért cserébe kérsz? - Eltűnt a mosoly az arcomról, komoly lettem, hűvös. Ő a múltkor kimondta, hogy nincs visszaút, én ilyen nagy szavakkal nem dobálózok már, mert a világon minden képlékeny és soha semmi sem marad az, mint aminek indul. Fenyegetés se volt bennem, az sose volt szokásom. Nincs zabszem a seggemben vele kapcsolatban, hogy feleslegesen felfújjam itt neki magam, ugyan már... Szánalmas lenne. - Mi a most használt neve, mit tudsz a falkabeli helyéről, mennyire van a közösségben, mennyire támogatják? Mindent tudni akarok.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
Mondanám, hogy meglepett a helyzet, ahogyan ott trónolt a széken, mint a kiskakas a szemétdombon. Nem tudom miért, talán a hely varázsa miatt, magam sem tudom, de ahogyan ránéztem ez jutott eszembe. Ahogyan legutóbb se, most se igazán rejtettem véka alá a véleményemet, még ha nem is mondtam ki, hogy mire is hasonlít a helyzete. A nevetés elméletileg ragályos, hát most valahogy még se volt az, inkább csak egy grimaszt kapott, miközben a kezemet összefontam magam előtt, ahogyan a szú által is talán már kikezdett bútordarabnak dőltem. Komolyan képesek az emberek ilyen mélyre süllyedni? - Képzelem mennyire felemészthette az energiáidat, de ha gondolod, akkor nyugodtan pihizz le, én megvárom míg kipihened a szemétdombod fáradalmait. – jahh, már csak az kéne, hogy még be is takargassam. Bár miért ne, csak nem kizárt, hogy kígyókkal ébredne, hiszen olyan édes állatok és még talán nekik tetszene is ez a hely. Új házi kedvenc, mindenkinek kell egy, nem? Úgy tartják, hogy szüksége van az embereknek rá, segít a kiegyensúlyozottságban. Arra pedig, hogy térjünk az üzletre csak egy bólintást kapott. A jókedv tovaszállt, ahogyan a mosoly is eltűnt az arcokról. Bár eddig is csak az övén honolt, nem az enyémen. Legalább valami átkozott pia lenne itt, hogy elviselhetőbbé tenné ezt a porfészket. Komolyan, szerintem még egy börtön is ehhez képest luxushotel lenne. A kérdése nem lep meg, de egyből nem is válaszolok. Van egy olyan sejtésem, hogy nem ez minden, amit tudni akar és hamarosan kifejti még inkább. S lám percek múlásával így is. - Lester J Edison az ismert neve a környéken, ami elé szívesen biggyeszti a Dr és a Prof jelzőket is, még akkor is, ha legjobb tudomásom szerint már kicsapták az egyetemről is. Szerintem lenne olyan, aki pezsgőt bontana, ha végre eltűnne onnan. Egyébként meg sima falkatag és inkább bajkeverő, mintsem feltörekvő ügyes és okos farkas lenne. Tudom, senkit se szabad lebecsülni, de az tény, hogy inkább olyan, mint akinek szép lassan elhalnak az agysejtjei. – nem érdekel, hogy mit gondol rólam továbbra se a hím, de hát ez az igazság. Amennyire idióta módon tud viselkedni. – Az pedig, hogy még miért nem csapták ki? Nos, te talán jobban ismered a falkát, hogy ennyi esélyt adnak valakinek, vagy csak ennyire emberhiányban szenvednek, hogy még egy állandóan bajos kutyulit is megtartanak magunknak. – rántom meg a vállaimat, hiszen ha Fairbanks közelében él, akkor vélhetően ismeri a falkát, meg pletykákat én is hallottam. Kérdőn pillantok a hímre, hogy szeretne e még valamit tudni, ha nem, akkor csak vártam, hogy végre ő is daloljon, már ha nem kéri azt, hogy leterítsem előtte a vörös szőnyeget és csak utána óhajt beavatni a dolgokba.
- Igazán kedves tőled - mosolyodtam el újfent -, de egy perccel sem vagyok hajlandó hosszabban időzni itt, mint szükséges. Nem is feltétlen a sznob szólt belőlem, sokkal inkább az a felzaklató érzés, hogy pontosan tudtam, milyen ehhez hasonló, sőt, ennél is nyomorúságosabb körülmények között élni, miközben... boldog vagy. Vajon mennyire szánalmas egy három évszázadnál is idősebb farkas, aki még mindig képes gyászolni hajdani ember voltát? A farkasom számára vérlázító, nyilvánvalóan, ám elégedetlenkedő morduláson kívül a megvetés egyéb jelét nem mutatja. Sokat nyertem a beharapással, tudom jól, ahogy valószínűleg Utód mivoltommal is. Mégis akadnak helyzetek, pillanatok, amikor tisztán látom magam előtt mindazt, amit ezért fizettem, s még mindig tűnődöm, vajon megérte-e. Még akkor is, ha egyik esetben sem volt választási lehetőségem. Figyeltem a nőstényt, vonásait, láttam, mennyire nincs ínyére ez a hely sem, amiért nem lehetett őt kárhoztatni. Akkor is eképp állt fókuszom közepében, amikor sorra feltett kérdéseimet nekiállt megválaszolni. Nem mutattam látványos reakciót, már csak azért sem, mert a hím neve semlegesen érintett. Jó hír mindkettőnk számára, a falkán viszont ez nem fog segíteni. Ugyanakkor a korábbi elképzeléseim kezdtek megerősítést nyerni, bár ettől még futhatok vakvágányra a későbbiek során. Azok alapján, amit hallottam, betippeltem neki egy érett Omega posztot. Legalábbis ha még nem tették ki a szűrét és ki sem végezték, ráadásul valóban ennyire bajos egyed... Azt tudom, hogy Castor miképp járt volna el vele. Hogy a jelen helyzetben Nessa miképp ítélhetett, vagy ki lett a végső döntéshozó... nos az már sokkal fogósabb, zavarosabb kérdés. Eltűnődve simogattam pár napos borostával borított állam. Mint mindig, most is azon gondolkodtam, hogyan kaphatná meg mindenki azt, amire vágyik, anélkül, hogy bárki bármit veszítene. Én és a magam számára felállított lehetetlen küldetések... Egyszer ez lesz a vesztem, érzem. - Mennyi idős? - Szintén kardinális kérdés és nem az erőviszonyok miatt. - Mennyire tervezel még esetleg hosszabb távra vele? Mennyire nyújtanád el a szenvedéseit? Levettem lábam a rozzant asztalról és felkeltem. A viszonylag alacsony belmagasság enyhe klausztrofób érzetet kölcsönzött, amúgy sem csöpp termetemmel ilyen paraméterek mellett behemót óriásnak tűntem. Rühellem a kis tereket, olyan, mintha nem nyújtózhatnék egy jót anélkül, hogy haza ne vágjak valamit. Egy sóhajjal engedtem el a problémát. Ha volt rés az ő pajzsán is,kihasználtam, ha nem, megkértem, hogy nyisson a gondolati kommunikáció érdekében. Bármennyire másképp tűnhetett a Pitben, alapvetően óvatos figura vagyok. ~ A legutolsó, ismert neve Nathalie Wainwright. Nagyjából négy éve hagyta el a vidéket. ~ Megmutattam az arcát, hogy lássa, kit keres. ~ Nem kell elhozni, se beszélni vele, se bárminemű kapcsolatot létesíteni vagy üzenetet átadni. Az egyetlen, amit akarok, az a tartózkodási helye. Se több, se kevesebb ne legyen. ~ Hogy mi közünk egymáshoz vagy mit akarok tőle, az már nem rá tartozik, az egyetlen, amit tekintetébe kapcsolódó, okkerszínbe váltott szemem látni enged az az, hogy fontos. Minden más az én ügyem, s reméltem, hogy elég pontos kitételeket szabtam. - Emellett van egy kérésem, ami tudom, hogy nehezedre fog esni és nem is várom, hogy egyből foganatja legyen - Tettem felé egy lépést, még mindig kényelmes távolságot hagyva, már amennyire itt lehetett ilyesmiről beszélni. - Megvannak a magam módszerei, ahogy nyilván a tieid is. Annyit kérek, hogy bízz bennem. - A világ legegyszerűbb kérése, s mégis ezt adjuk a legnehezebben. - Többet is nyerhetsz vele, mint a kiszabott ár - tettem hozzá, ezúttal pedig én voltam az, aki jobbomat felé nyújtottam. Nincs mögötte szentimentalizmus, legfeljebb szimpátia, és több nagyra törő terv.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
Tényleg nem értettem, hogy Lio még mindig mit is keres a falkában, hogy miért nem dobják ki, hogy mi az, ami miatt még megtűrik, hiszen bajkeverő. Elhiszem, hogy neki úgy kényelmesebb és jól tudja, hogy ott védve van a segge, de ha a madárkáim nem csalnak, akkor magának is keveri a bajt, ez pedig egyenlőt jelentett számomra az idiótával. Ha tudom, hogy kint préda leszek, vagy már túl sok zűrt kavartam, akkor inkább meghúznám magam ott, ahol tudom, hogy még megvédik a seggem, de mintha neki ez se számítana. Mindegy, nem is akarom megérteni. Figyelem a hímet, ahogyan elgondolkozik, nem szakítom meg benne, de azért örülnék, ha minél hamarabb távozhatnék innen, mielőtt esetleg bolhákkal gyarapodnék, mert gondolom itt vannak ilyenek is, meg talán még hullák is elrejtve. Tökéletes hely lenne, nem? - 72 éves, de még nálam is fiatalabb farkas. Ha szeretnéd meg is mutathatom, ha nem rémlene a tenyérbemászó képe– teszem hozzá, hiszen vélhetően velem kapcsolatban is van sejtése, még ha korban hasonlóak is vagyunk, attól én még a farkasomat jóval korábban kaptam meg, mint Lio. Ez pedig ránézve nem éppen előny. – Miért érdekel téged, hogy mennyi időre is tervezek vele? Az szerintem már nem a te dolgod lenne, vagy ha netán másik üzletet is szeretnél idővel kötni, akkor elhiheted, hogy nem pont miatta mondanék nemet. – nem, nem állt szándékomban kifejteni, hiszen sok mindentől függ az, hogy élni vagy éppen halni fog-e a hím, vagy mennyi ideig is kínozom. Találgatásokba pedig nem bocsátkoznék. Figyeltem, ahogyan felállt, vagy éppen közelebb jött, de én meg se mozdultam. Tökéletes volt ott nekem, ha akar valamit, akkor majd ő közelebb jön. Eléggé szűkös lehetett számára ez a hely, de ez is hidegen hagyott. Amikor pedig éreztette velem, hogy szeretné, hogy engedjek a pajzsomon, akkor megtettem annyira, hogy fogadjam tőle az információkat, de többet nem mutattam magamból. Csendesen álltam ott, olykor bólintottam egy aprót. ~ Aww csak nem ennyire rossz a viszonyotok? ~ kérdeztem meg hamiskás mosollyal, én pedig még nem döntöttem el, hogy mennyire is fogom betartani. Talán felkeresem, de ha meg is teszem nem jelenti azt, hogy a nőstény is látni fog engem. Így meg se szegem azt, amit kért. Hmm, nem is rossz ötlet, de egy csapdát még én is állíthatok, hiszen ha kiderül, hogy miként reagálna rá a nőstény, az is sokat sejtetne a kapcsolatukra vonatkozóan. Persze tudom, ne üssem az orrom abba, amibe nem kell, de ha ezt mindig betartanám, akkor nem tartanék ott az alvilágban, ahol tartok. Csak játssz ügyesen és életben is maradsz a férfiak között, vagy talán még rettegettebb is tudsz lenni, mint ők. Kíváncsian kúszott feljebb a szemöldököm, amikor egy újabb kérése lenne. Lám-lám vajon mit akarhat. – Hmm, ez érdekes. Azt akarod, hogy bízzak benned, de vajon te igazán megteszed? Képes vagy bízni egy kétes hírben álló nőstényben? – pillantottam le a kezünkre, miután elfogadtam az övét, hiszen lehet kezet fogtam vele, de még nem igazán bíztam benne. Ahhoz ennél azért több kell. Például az, hogy az üzlet valóban bekövetkezzen, vagyis teljesüljenek a feltételek. – Többet is nyerhetek? Ezek szerint nem most látjuk utoljára egymást, Életem? – hamis mosoly, játékos szavak, de annál inkább kérdő tekintet, pillantás. Mi járhat a fejében? Magam sem tudom, de egy ekkora játszma után talán inkább kerüljön kellene majd őt, de ismerve magam úgyse tudnám megtenni, ha olyan üzlettel állna elő.
Hessegető mozdulatot tettem a megmutatásra. Felületesen, látásból, de ismertem a hímet, már akkor is volt vele probléma, amikor még csak kóbor volt a területünkön. Megtűrt kóbor. Most meg ez...Nem szabad kapkodnom, az egyszer biztos. - Szeretek alapos és jól informált lenni - vontam vállat hányaveti módon. - Falkában van, ami neki előny, nekünk hátrány, és sose lehet tudni, mi válik még hasznunkra. - Terveztem én már komplett falka ellen, láttam, mibe kerül némi információhiány, jobb szeretem a veszteségeket elkerülni, bármineműről és bármekkoráról is legyen szó. Nem feszegettem tovább a dolgot, a nem mondja, hát nem. Rajtam volt a sor, hogy a célszemélyről felvilágosítást adjak, se többet, se kevesebbet, mint amennyi szükséges. Hangom még gondolati síkon is semleges, tényszerű minden, amit átadok. Feladatként kezelem az egészet, mert az is, az érzelmek csak kettőnkre tartoznak, s nem másnak, hanem neki tartogatom őket. ~ Ha rossz lenne, másképp járnék el ~ viszonozom mosolyát, tekintetem viszont hűvös, kimért, téli éjjelek csontig maró fagyát idézi. ~ Komplikált. Sablon duma, mégis teljesen igaz. Ha csak a magam oldalát nézzük, már akkor sok minden történt, mióta utoljára láttuk egymást. Keserű volt a pillanat mindkettőnknek, visszafogott, magányos. Hogy vele mi lehet, vagy mi lesz, ha viszont látjuk egymást... ki tudja? - Mindenkinek jár egy esély - mondtam halvány mosollyal szám szegletében. - Ez a vidék és a tavaszi Hold túl sokat vett el a környéken mindenkitől. Ha hagynám, hogy kiforgassanak önmagamból, azzal azok nyernének, akik azt hiszik, hogy kényük-kedvük szerint szórakozhatnak velünk. - Szusszantam egyet. - Árulj el, ha valóban ennyire megtörtek az évek. De én nem vagyok hajlandó előítéletek és pletykák alapján aláásni valakit, hogy beszart kölyökként tekintgessek folyton a hátam mögé. - Lejjebb engedtem a pajzsom, engedve, hogy mások által naivitásnak bélyegzett esélyadásom, első bizalmam megláthassa. Tudom, mi a túlélés és mit jelent bemocskolni a kezünket, csorbát ejteni önmagunkon. Ezért dacolok vele olyan átkozottul. A világ meg akarja mutatni, hogy nincs értelme? Bebizonyítom, hogy van. - Ha választanom kéne aközött, hogy bízok vagy sem benned, az előbbire teszem a voksom. - Hagyom, hogy érezze az őszinteséget, felmérje, vizsgálja, s amikor úgy érzem, végzett vele, visszahúzom falaimat előbbi állapotukba. - Azon vagyok, hogy így legyen - viszonoztam mosolyát, ami az övével ellentétben őszinte volt. - Rajtad áll majd, így lesz-e. - Mindenkinek van választása, mindenki kap ehetőséget - igazit. Nem olyat, amilyenben nekem volt részem. Ez szabadság, a döntésé, ezt akarom megadni azoknak, akiknek az útja keresztezi az enyémet. Nem puszta szívjóságból, hanem mert tudom, milyen az: két rossz közt keresni a kisebbiket, ami ugyanúgy tönkretesz és megtépáz. Tudom, milyen eszközzé válni. Én pedig senkit sem akarok idáig lealacsonyítani.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
- Bármi is lesz ennek a vége, azt szerintem mind a ketten tudjuk, hogy elég komoly következményei lehetnek. Falkától lopni sose egyszerű, ahogyan nem is ajánlott. – biztosan közhelyesen hangzott, hiszen ezt mindenki tudja, de akkor se is talán ideje volt kimondani azt, ami ténylegesen fontos. A további szavaira csak bólintok. Legalább tudja, hogy mit csinál, legalábbis nagyon remélem, de a diszkréció igazából az ő érdeke is, ha Fairbanks mellett akar maradni és a terveit véghezvinni netán ott. Tekintete beszédes, de csak kicsit. Az a hűvös tekintet, kimért fagyos téli éjszakákat idéző, ami tökéletesen illik ehhez a vidékhez nem rossz. Viszont ennek köszönhetően csak még kíváncsibb leszek és tudni akarom azt, hogy vajon mi is lehet a viszonyuk. Hmm, komplikált. Másoknak ez talán nem jelente semmit se, hiszen mi nem az a mai világban? De számomra inkább érdekfeszítő volt és magam sem voltam biztos, hogy megmaradok-e csak a felkutatásnál, vagy inkább ártatlanokat is képes vagyok-e feláldozni egy kis mélyebb ásatás keretében, hiszen ha valami régire akarsz fényt deríteni, akkor olykor mélyre kell ásni, utána meg szép óvatosan letisztítani a csontokat, ezt minden kis földtúró tudja. Csendesen hallgatom azt, amit mond, miközben őt fürkészem szinte pókerarccal. Vajon mi hajthatja őt, mit tervezhet? Egyre inkább volt egy olyan haloványsejtésem, hogy olykor már két lépéssel előrébb jár és már egy újabb tervet szövöget esetleg, vagy csak éppen felsejlett. Amikor a tavaszi Holdat említi, akkor egy kisebb morgással reagálok rá, de ahogyan folytatja újra egy kisebb mosoly jelenik meg. Ő lejjebb engedi a pajzsát, én habozok, de végül megteszem, hogy kicsit jobban olvashassak benne, vagy éppen kicsit talán én is megmutassam, hogy képes vagyok bontani a falaimon, még ha nem is teljesen. Most nem, ahhoz idő kell. – Aki állandóan a háta mögé tekinget, az nem is él igazán. Az csak fél, ami a legöregebb hiba véleményem szerint. Félni nem rossz, de hagyni, hogy az uraljon minket az már vétek. Mindenkinek vannak ellenségei, mindenkire vadászik valaki, még ha nem is tudjuk, így pedig az a lényeg, hogy minél többet hozzunk ki az életből, míg lehet. – ezt akár lehet érteni erre az üzletre, vagy értheti arra is, hogy nem szokásom senkit se elárulni, maximum akkor, ha megérdemli az illető, vagy az az én célomat szolgája. Azt meg nem látom, hogy mi hasznom lenne abból, ha hátba támadnám őt. Figyelem őt, olvasok az energiáiban, majd egy hangyányit erősebben szorítom meg. - Angel. - mintha csak így akarnám kifejezni, hogy megértettem és az energiáim mellett ez lett volna a másik beszéd, hogy bízok benne, vagy legalábbis megpróbálok és egy hangyányit már elnyerte a bizalmamat. Tudom eléggé bizalmatlan teremtés tudok lenni, de ez talán nem meglepő. - Reméljük, hogy lesz. Érdekes egy farkas vagy Darren Northlake, de arra még mindig nem jöttem rá, hogy túl ravasz és okos, vagy inkább csak őrült. Talán mind három egyszerre. – kisebb elismerés is csendült a hangomban, ami ritka, de kötve hiszem, hogy pont az én elismerésem érdekelné őt. – Mikorra tudod elhozni nekem őt? Csak hogy tudjam mennyi időm is van megtalálni a nőstényt. – tettem fel a következő lényeges kérdést, hiszen amíg nincs nálam a hím, addig ő nem kap információt tőlem.
- Ki beszélt lopásról? - szaladt ravasz vigyorra a szám. - Egy célhoz temérdek út vezet. - Ettől az még nem lesz kevéssé kockázatos, de úgy vagyok vele, hogy minden ösvény, ami járhatónak tűnik, megéri, hogy tegyünk vele egy próbát. Mondjuk ebben az esetben minden opció kiesésével rázósabb lesz a következő, de hát... Bátraké - meg a magam fajta eszelősöké - a szerencse. Elárultam azt, amit feltétlen kellett Nathalie felkutatásához, ám szigorúan arra szorítkoztam. Egyrészt, mert csakúgy, mint az ő esete, ez is magánügy, másrészt mivel én sem tudom, mit akarok igazán tőle, így inkább megkíméltem magamat az esetleges keresztkérdésektől. A bizalom témakör, habár nem kevéssé összetett, számomra mégis átláthatóbb, tisztább, s jelen esetünkben ugyanolyan kardinális kérdés, mint a célszemélyek. Együtt mászunk bele egy tekintélyesnek ígérkező slamasztikába, és mindkettőnkből kinézem, hogy ha olyan van, rántja magával a másikat is. Jobb ezt elkerülni, főleg ilyen kecsegtető kilátások mellett. - Tökéletesen egyetértünk - mosolyodtam el, ezt követően pedig engedtem, hogy nagyobb rám látása legyen, hagytam, hadd olvasson kicsit energiáimban. Talán felelőtlenség, meglehet, később visszaüt rám, ám ahogy azt megbeszéltük: inkább ez, mint a félelem uralta élet. A felé való nyitásom pedig meghozta apró, ám egyáltalán nem elhanyagolható gyümölcsét, aminek hallatán mosolyom valamivel szélesebb, szelídebb lett. Pontosan tudom, mit jelentett ennek a névnek az elárulása, s ehhez mért üdvözlő fejhajtással fogadtam. Jellemzésemre elnevettem magam, majd szerényen felhúztam vállam, somolyogtam és megvakartam az állam. Bár tisztában vagyok a képességeimmel és az adottságaimmal, sose voltam nagy mellénnyel. Nem döngettem a mellkasom, hogy igen, ez én vagyok, ez nekem jár. - Csak igyekszem a magam módján boldogulni. - Azt pedig valószínűleg hamarosan látni fogja, hogy mi is ez a mód. Kicsit öngyilkos, kicsit érthetetlen... de az enyém, szeretem. - Ha, és ez egy orbitálisan nagy "HA", minden jól alakul, akkor egy héten belül. Ha nem... akkor lehet, hogy egy hónapig is elhúzódik, vagy tovább, nem tudom. - Az én fejemben élt egy eszményi kép, ha ez egy hullámhosszra kerülne másokéval, akkor túlzás nélkül állíthatom, hogy mindenki profitálhatna belőle. Szerintem. Kurva jó indokaim vannak, de megint csak: szerintem. Akkora hatalmam pedig sajnos - vagy inkább hála Tupileknek - még nekem sincs, hogy mások akaratát, véleményét kedvem szerint, egy csettintéssel átformáljam nekem kényelmesre.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
- Kíváncsi lennék, hogy mit forgatsz a fejedben, de ahogyan mondani szokták minél kevesebben ismernek egy tervet, annál kisebb az esélye annak, hogy balul sülhet el. - ebből pedig ő is könnyedén rájöhetett arra, hogy érdekel, de nem akarom tudni, így inkább bele se kezdjen, mert felesleges lenne. Sokat lehet tanulni mások cselszövéseiből, de ez most olyan volt, amiről tényleg jobb, ha nem tudok, mert ha netán el is jutnának hozzám, legalább nyugodt szívvel tagadhatom a legtöbb dolgot, mert nem hazudnék. Nem sokat mond a nőstényről, de olykor a kevesebb is több, mintha ódákat zengene róla. Pláne, ha azt vesszük figyelembe, hogy eléggé kíváncsi nőstény vagyok, így pedig érdekelne, hogy miről is lehet szó. Tudom, most jobb lenne megmaradni a seggemen, de olykor annyira nehéz és már annyira unalmasak voltak az elmúlt hónapok, hetek, hogy egy kis izgalom már igazán jól jönne. A veszélyt pedig mindig is szerettem. Ő mutat magából, én hezitálok, de végül elfogadom az irányomba mutatott bizalmat, sőt még a nevem egy részét is elárulom neki, ami nálam ritka. Jobb szeretek még ennél is falsabb neveket mondani, mint az első találkozásunkkor tettem. Viszont ennél többet nem árulok el, de ha okos – amilyennek eddig is tűnt -, akkor már ennyi is éppen elegendő lesz, hogy könnyebben megtaláljon, ha úgy akarja. Nem sok ilyen nevű nő rohangál ezen a vidéken. Nevetésére csak elmosolyodtam, de nem viszonoztam. Olykor a testbeszéd is eléggé beszédes tud lenni és a reakcióiból ítélve talán tényleg mind a három igaz rá. Idővel talán még inkább kiismerhetem, de azt is megtanultam, hogy szerintem egyetlen egy farkast se lehet teljesen kiismerni. Főleg, hogy legtöbb esetben azt mutatjuk, amit akarunk, a balgák meg még el is hiszik, hogy tényleg olyanok vagyunk, pedig részben az életünk szerintem egy színjáték. Oscart érdemelne a legtöbb alakítás. - Rendben, akkor úgy készülök, hogy egy hét. A többit pedig majd megbeszéljük, hiszen talán sikerül megtalálnod, ha megszerezted, amit kértem. Bár azt suttogják, hogy nem éppen szerencsés betérned abba a városba. – pillantottam rá egy kisebb mosollyal az arcomon, hiszen nem csak ő hall pletykákat, hanem én is. Pláne akkor, ha az üzlettársamról szólnak. Szeretek képben lenni és tisztán látni a dolgokat. Végül lassan ellöktem magam a bútordarabtól. – Nos, akkor talán hamarosan újra látjuk egymást, addig is sok sikert Darren Northlake. – mondtam teljesen komolyan és ha nem volt több mondandója, vagy nem tartott ott, akkor amilyen nemes egyszerűséggel besétáltam erre a porfészekre, olyan egyszerűen is távoztam. Tudtam, hogy veszélyes játszmába kezdtünk, de ez igazán csak akkor lesz veszélyes, ha a hím eltűnik abból a falkából. Akkor fog igazán csak felbolydulni a méhkas.
|| Ha már semmi olyat nem írsz, akkor köszönöm szépen a játékot. Nagyon élveztem és remélem hamarosan lesz folytatás!
Elvigyorodtam szavaira, bár az igazat megvallva mindig dilemmát okozott, hogy kit és mennyire avassak be egy-egy elképzelésbe. Mi a jobb, ha minél többet vagy minél kevesebbet tud az illető? Sosem az egyenes út volt az enyém, épp ezért megtippelni se tudtam, mi minden alakulhatott volna másképp, ha többször viseltem volna nyílt sisakos háborút. Ennek ellenére elvártam, hogy bízzanak bennem, kövessenek, támogassanak. Tudom, mekkora kérés ez. Kiváltképp most és felé, ezért is nyitok pajzsomon. Az életnek vannak különös húzásai, intéz furcsa találkozásokat, ezt pedig egy ilyennek könyveltem el. Láttam benne valamit: lehetőséget, méghozzá sokat, s bár érzem, hogy azt a kort kinőtte, bennem mégis megpiszkálta a Mentort. Ezt persze sose kötném az orrára, mivel sejtem: daccal reagálna, esetleg sértetten. Mégis... Óhatatlanul ott vibrált energiáimban a csalogatás. Gyere, és mutatok neked egy másik világot. Hiszen erre képes a ravasz, az okos, az őrült. Nem zavartattam magam attól, hogy magamra maradtam nevetésemben. Fürkéssz csak, figyelj, majd mérlegelj és dönts, érdemes vagyok-e több bizalomra, tiszteletre vagy sem. Egyet biztosra vehet, ami általános érvényű nálam: minden helyzetben arra törekszem, hogy mindenkinek jó legyen és jól járjon. Akkor is, amikor ezt mások lehetetlennek vagy túlontúl idealistának tartják. Szusszantam egyet Anchorage kapcsán, némileg bosszúsan. Magam kevertem ki, tiszta sor, nem tagadom. De ettől még ez kellemetlen mellékág, amit a felesleges bosszúságok elkerülése érdekében valahogy kezelnem kell. A legkisebb problémákon lehet a legnagyobbat hasalni, ha nem figyelünk rájuk. - Legalább volt foganatja a páváskodásomnak - vontam vállat könnyedén, csibészes fénnyel tekintetemben. Még ennyi idősen is van, hogy előbújik valakiből a nyeretlen Kölyök. Olykor lehetek felelőtlen és vakmerő, nem? Csak a hecc kedvéért. Megállapodtunk egy viszonylagos időpontban. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben nem lehet fix dátumot mondani, rengeteg múlik a puszta szerencsén is. Izgultam - legalább magam előtt ne tagadjam. Többesélyes volt a dolog, de a két szélsőséges kimenetel lebegett főleg lelki szemeim előtt. - Így legyen! - vigyorogtam rá, majd biccentettem. - Neked is, Angel. Nem távoztam egyből, bár szerettem volna. Helyette még a biztonság kedvéért ott maradtam pár óra erejéig, s csak aztán léptem ki a lakókocsiból, hogy magam mögött hagyjam az egész parkot.
//Én is köszönöm, rettenetesen jó volt ez is! Ö_Ö És előbb-utóbb folytatása következik! //
Egyre többet járok a városban és egyre jobban kezdem megkedvelni. Sokszínű, hűvös és fagyos, el lehet benne tűnni, ez mind szimpatikus. A Falkáról még nem tudok túl sokat. Egy hímmel találkoztam, aki oda tartozik, de vagy nem adott hírt rólam vagy lassan mennek a dolgok. Én várok. Kóborként is remekül elvagyok és ha csesztetnének, majd kiteszem a kezemet, hogy bocs, én szóltam, hogy jönnék! Igen. Az őrzők békén hagynak, szerencsére ők se bolygatnak. Csak azt piszkálják, aki közéjük tartozik és akit éppen várok. Az étel készen áll, visszatettem a sütőbe, hogy ne hűljön ki. Úgy öltöztem fel, mintha négycsillagosba mennénk. Fekete öltöny és nyakkendő, fehér inggel. A hajam kirittyentve. Tisztaság van, az alap. Kicsit még rendet is raktam. Meglepő, hogy egy ilyen lakókocsiban mennyi helyet lehet találni, ha ésszerűen rendezi el az ember. Bámulok ki az ablakon, hátha pont onnan jön a Szemtanú. A farkasom nagyon nyugodt ma. Ez persze változni fog. Hamar megunja a békét. Jobban kedveli az olyan találkozásokat, mint ami Sarah-val történt. Meg kéne keresni. Nem ide tartozik, hasonszőrű, ezért is lenne jó beszélni vele. Múltkor is olyan jó dumáltunk. Mondhatnám, hogy brutálisan jót, haha. Elvigyorodom, mikor meglátok két kopasz, tetovált fickót kiszállni az egyik háznál. Ők azok. Biztos helyről, lenyomozhatatlan forrásból küldtem egy e-mailt, hogy ide érdemes lenne benézniük. Aztán lesz, ami lesz. Két "házzal" odébb. Nem örülök, hogy ma jöttek, még lemaradok a műsorról. De hát hallani fogok róla, ha épp nem is látom. Aki érkezik, annak viszont nagyon örülök. Nagyon!
Corinne June Mouser
I. Tanonc
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 200
◯ IC REAG : 193
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : angyali mosolya és csillogó szempár
Szerencsére Hannah be tudott segíteni és vigyázott ő Noahra, hogy hamarabb eljöhessek, mint a kiskirályfi ágyba kerülne. Nate pedig mostanság úgyis hamarabb esik haza, így maximum félórára hagytam magára a két gyerkőcöt, viszont előző napokban kértem kimenőt is, amit szerencsére megkaptam. Nem nagyon szoktam, de most szükségem volt rá. Egy térdig érő csizmát viseltem, hozzá egy kicsit kivágott kötött ruhát, sose vittem túlzásba ilyen téren az öltözködést, csak ha kellett. Inkább a kényelem, de egy kicsit nőiesebb öltözet most úgy gondoltam jól jöhet. Részben értettem, hogy mit szerethet ebben a helyben, de teljesen nem. A motort sietve állítottam le, felkaptam a táskámat, a kocsit bezártam és lassú léptekkel indultam el a megfelelő irányba, hiszen legalább megmondta, hogy mit keressek, meg szerencsére a portán is eligazítottak, vagy minek is kéne hívni ezt a helyet. Nagyot nyeltem, végül kopogtam, hogy utána benyissak és besétáljak. Az étel illata mindent belenget és nagyon is kellemes volt, kíváncsian pillantottam körbe a helységben, ha pedig netán közelebb lépett, akkor viszonoztam az ölelést, vagy a puszit, de magamtól most kivételesen nem próbáltam meg ilyen téren közeledni. Mintha hirtelen túlzottan is fura lett volna ez a helyzet és nem tudnék vele mit kezdeni. - Szia! – szólaltam meg végül, s ha bent egészen meleg idő volt, akkor szép lassan kibújtam a kabátomból is. – Ezt hova rakhatom? – ha jól rémlik, akkor van ilyeneknek valami szekrény is, ahova be lehet akasztani, de régóta nem voltam már hasonló helyen, vagy éppen „házban”. - Beszéltél a falkával már, vagy ennyire jól elrejtőzöl? – pillantottam rá kérdőn, hiszen azt tudtam, hogy nem falkatag még, még ha nem is én voltam a tanoncok mintagyöngye. Mindig is imádtam tanulni, de most ez valahogy nem ment. Túl sok bizonytalanság volt a részemről ilyen téren.
|| Rövidke és nyomi is lett, de majd lesz még jobb is.
Ahogy az ablakban nézelődöm, azt látom, hogy a neonácik eltűnnek az egyik kocsi mögött. Szerintem nem lesz ilyen csendes a látogatásuk. Látom rajtuk, hogy nem valami szelid típusok, nem azok az árral úszók, akik csapódnak ilyen bandákhoz. És megérzem a nőt, az illatát, a teste kisugárzását. Az ajtóhoz megyek, belül ott állok és megvárom, míg a léptei a küszöbömhöz érnek. Kicsit zaklatott. Vajon mit már? És vajon mit kap? Vannak terveim, az Élősködőnek is, de ő nem győzhet. Nyitok, miután kopogott. - Szia! - köszönök és adok neki egy puszit, majd kezemet a derekára téve tessékelem befelé. - Örülök, hogy eljöttél. Fáradj be! Van fűtés, készültem rá, hogy nem egyedül leszek. Ilyenkor már elég hideg lenne egyébként. Az ajtó mellett van fogas, az én kabátom mellett bőven van hely. Mutatom, hogy oda teheti. - Foglalj helyet! Egy üdítőt kezdetnek? Középen egy asztal áll, inkább kétszemélyes, mint négy. Nekünk elég. Helyet foglalhat a kényelmesen párnázott széken. Megyek a hűtőhöz és azt veszem ki, amit kér. Magamnak egy sört veszek elő, üveges búzát, hozzá poharat. - Kettő az egyben. Várom a válaszukat. Addig rejtőzöm, bár mivel megmondtam, hogy itt lakom... Egy kis ordítozás a szomszédból. Aztán csend. Kinézek az ablakon. Egyelőre semmi. Fapofával nézek vissza June-ra. - És te hogy vagy? Ez lesz itt a második teled, ugye? Lassan már te is hideg égövinek számítasz. Elvigyorodom és ha közben kiderült, mit iszunk, akkor koccintok, akármit is kért. - Az egészségre! Ami a legnagyobb áldás. Kortyolok egy jókorát, aztán visszateszem a poharat az asztalra. - Mesélj valamit! Milyen napod volt?
Corinne June Mouser
I. Tanonc
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 200
◯ IC REAG : 193
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : angyali mosolya és csillogó szempár
Viszonozom a pusziját, majd pedig haloványan elmosolyodok, ahogyan a derekamra siklik ravaszul a keze, hogy beljebb terelgessen. Vajon ez jó ötlet? Vajon nem őrültség ez az egész? Én miért nem azt látom benne, amit a többség, vagy legalábbis Keldron? Veszélyes, ezt magam is tudom, de akkor is látok benne jóságot és azt, hogy nem fog bántani, hogy bármit is tesz, az maximum ijesztgetés lehet, de komoly bajom nem lehetne miatta, vagy önámítás csak ez? A kabátomat felakasztom a másik mellé, utána pedig kíváncsian fürkészem a helységet. Egészen otthonos és meglepő módon rend is van. Férfiakra ritkán jellemző ez. Bár arra azért kíváncsi lennék, hogy nála ez mindig így van-e, vagy csak miattam pakolta-e össze a cuccait. - Köszönöm, jól esne. – nem bántam, hogy nem egyből alkohollal indítunk. Az alkohol fura dolgokra képes, túlzottan is fura dolgokra, hiszen én is követtem már el mással ballépést amiatt, hogy túl sokat ittunk. Azóta se emlegetjük azt az estét, én pedig azóta még inkább mértékkel fogyasztok csak. Miután kiderült, hogy melyik oldal is lenne az enyém le is ülök, hiszen úgy kényelmesebb és talán kevésbé fogom idegennek érezni magam ezen a helyen, vagy éppen ebben a helyzetben. Most hirtelen mégse voltam abban biztos, hogy ez annyira jó ötlet lett volna, mármint az, hogy idejöttem vacsorázni. - De akkor is próbálod kerülni azt, akihez szerencséd volt, vagy inkább csak kivársz? Remélem nem akarod még inkább magadra felhívni a figyelmét. – biztos voltam abban, hogy érteni fogja a célzást. Meglepő, hogy a falka még nem kereste fel, de remélem, hogy nem lesz semmi gond se. Hiszen erős, vagy esze is és vélhetően hasznát tudnák venni, de passz igazából. Nem értek a falkaügyeihez és sose fogok. Még talán ahhoz se értek, amihez már illene. - Ha zavarok és inkább másokat nézegetnél, akkor mond és megyek is. Visszajöhetek máskor is. – ajánlom fel sietve, hiszen kit ne zavarna az, amikor valaki ablakon tekinget ki? Abban meg biztos voltam, hogy hallhatott valamit, legalábbis ilyennek ismertem meg eddig. Nem akarok második lenni, ha nincs más műsor, akkor jó leszek én elmulatni ma az időt. - Jól, és igen ez lesz a második, de attól még messze állok. Ahhoz itt túl hideg van. – mondom komolyan, mert ez az igazság. Nekem ez túlzottan is hideg. - Szokványos, megjártam a várost, főztem, takarítottam és Kisherceggel voltam. – nem volt semmi extra ebben a napban, olyan volt, mint a többi egészen idáig. – És neked?
Az a küszöbmosoly mintha bevezetne valahova és mintha nem akarná, hogy odaérjek. Mi ketten így vagyunk. Kerülgetjük a forró kását, együtt. Már mindketten beledugtuk az orrunkat. Finom volt és égetett is. Többet akarunk belőle és lassan mászunk bele. A végén el fog borítani, nyakig állunk majd a kásában. - Narancslé? 100%-os. Mármint ami narancs benne, az tényleg az. Elvigyorodom. Tudom, hogy van, akit ez zavar. Ha megfelel, öntök és át is adom a poharat. Eszem ágában sincs leitatni June-t. Annak is megvan a szépsége, ha valakit az asztal alá iszom vagy ha a másik kerül padlóra. Ez egész más helyzet. Hogy jobb-e? A jövő eldönti. A jövő mindent eldönt. Nem lehet neki parancsolni. - Szerinted be kéne sétálnom a főhadiszállásukra egy fehér zászlóval? Megjártam háborúkat, olyat is, amiről nem is tudsz. A feltétlen megadás csak az utolsó lépés, ami elválaszt a haláltól. Koccintás után pedig folytatom. - Ha nem keresnek, csak csendben, tétlenül megtűrnek, az nem az én hibám. Amúgy meg van rutinom, nem egy falkának voltam a tagja. Nem is tudom, June miért aggódik? Azért, hogy fognak és lenyakaznak, amiért nem igyekszem az Alfa elé behódolni? Vagy azért, hogy vele mi fog történni. Ha nem csatlakoztam, lehet, hogy csak levadásznám őt és továbbállnék, igaz? Igaz? Mikor idejöttem, nem döntöttem el, mit teszek a Szemtanúval. Már tudom, mit nem. - Te mennyit ismersz közülük? Milyen arcok? Tűrhetőek? Valakihez csak volt szerencséje. - Hűha, de érzékenyek vagyunk! - szólok vissza nem túl kedvesen, ráadásul vigyorogva. - Nem láttál gyanús alakokat, ahogy jöttél? Két neonáci járkál itt. Már hallottam róla, hogy beköltöznének, de az hónapokkal ezelőtt volt. Jó sok átszállással jöhettek. Az ilyenekre nem árt figyelni. Legyintek és fel is állok. - Egyébként ez egy békés hely. A legnagyobb esemény az volt mostanában, hogy a taco-snál kigyulladt a sütő. Arról hetekig beszéltek. Ez igaz és sokat elmond a parkról. - Szóval nem szeretted meg a hideget. Mi lenne veled Grönlandon? Az átlag amerikai azt sem tudja, hol van. June-ék idegenforgalomban jártasak, így feltételezem róla, hogy érti, miről beszélek. - Tudod, szerencsés ez a város, hogy őt járod. Túlzó az állítás. Én vagyok a szerencsés, hogy ismerem őt és hogy jóban vagyunk. Ez a durva. Nagyon durva! - Hogy van Noah? Még mindig a tűzoltás lázában ég? A beépített szekrényhez megyek és mielőtt hátat fordítanék, válaszolok. - Egy kis készülődés, jövés-menés. Rengeteg a szabadidőm, igyekszem felderíteni a várost. Első kérdés: te mennyire érzed úgy, hogy minden zegét-zugát, apró szegletét ismered? Második: készíthetem az előételt? Van leves is. Büszke vagyok rá, mert szerintem jól sikerült. Ha June is ezt fogja mondani, még büszkébb leszek. Rajta múlik, hogy előszedem-e a tányérokat. Akkor terítek, ha nekilátunk.
Corinne June Mouser
I. Tanonc
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 200
◯ IC REAG : 193
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : angyali mosolya és csillogó szempár
- Teljesen jó lesz, köszönöm! – mondok csak ennyit, hiszen nincs bajom a narancslével. Inkább az érdekelne, hogy csak miattam szerzett-e be ilyet, vagy amúgy is szereti ezt. Mindegy is, hiszen nem lényeges dolog, kisapróság és nem is akarok ilyen dolgokon agyalni. - Nem mondtam ilyet, hiszen vélhetően két lépés után rád vetnék magukat és nem biztos, hogy élve megúsznád. Inkább csak abban se voltam biztos, hogy megkerested őket. Belőled még azt is kinézném, hogy megpróbálsz egy falkaterülten is láthatatlan maradni, ami vélhetően nem sokáig menne. – hangom komolyan csendül, nincs benne viccelődés, nincs benne játékosság. Puszta tények. Sok mindent megéltek már az itteniek, emiatt pedig védik még inkább a területüket. Ahogyan azt is tudom, hogy tényleg olyat tenne Hans, akkor talán én se akarnám már védeni senki előtt se, hogy nem rossz, legalábbis nem annyira, mint mutatja. - Vagy csak kivárnak és megfigyelnek, hogy vajon milyen is vagy. – ez se szerintem kizárt, de nem az én dolgom. Majd lesz valami, én nem dönthetek, nem is segíthetek neki ebben. Ezt egyedül kell megjárnia, ahogyan legutóbb is magára maradt Keldronnal és el kellett viselnie a játékait. Bár azt se értem, hogy egy olyan elmebeteg alak, mint amilyen az az őrző, mégis hogy lehet vezető. Mert eléggé annak tűnik. - Nem sokkal találkoztam még, de nem hiszem, hogy rossz arcok lennének. – rántom meg a vállaimat. Ez az igazság, így kár lenne hazudni, vagy éppen tagadni a dolgokat. Semmi értelme nem lenne, úgyis tudja, hogy mikor hazudok és mikor nem. Nem hat meg a vigyora, inkább csak rosszallóan pillantok rá. – Érzékeny? Vagy inkább csak ismerem az illemet, ha már meghívunk valakit, akkor illik vele foglalkozni, nem másokkal. De majd észben tartom, ha netán legközelebb is látnánk egymást, hogy mások fontosabbak… - kissé talán nyersen csendül a hangom, még magamat is meglepem, de inkább bunkóságnak tartottam a részéről és még az se hatott meg, hogy éppen kikről beszél, vagy mit mond. Inkább tényleg úgy éreztem, ha az érkezők nagyobb figyelmet érdemelnek, akkor hazamegyek. Az utat már úgyis tudom. Innen meg kitalálni nem éppen nehéz. - És te ennyivel beéred? Ennyire nyugis hellyel? – eléggé nehezen tudtam elhinni róla, de még mi se ismerjük igazán egymást. Így pedig sose lehet tudni. - Vélhetően sose fogjuk megtudni, mert nem fogok odamenni. – nem őrültem meg ilyen téren. Ha már innen mennék, akkor inkább valami éghajlat felé venném az irányt. Szavain könnyedén nevetek és megrázom a fejemet, mert azért túloznia se kellene, viszont nem akarok ebbe belemenni jobban. Vélhetően ő se vallaná be a dolgokat, ahogyan én se. - Remekül van, és igen, még mindig. Kezdem úgy érezni, hogy nála ez nem csak gyerekkori fellángolás. – mondom komolyan, mert tényleg eléggé kitartó és oda van értük. Ma is jártunk a tűzoltóságon. - Nem, nem ismerem és szerintem ahhoz évek kellenek, hogy igazán kiismerje az ember minden részét ennek a városnak és jöhet. – fordulok be az asztalhoz, hiszen vélhetően úgyse hagyná, hogy segítsek, így inkább csak kortyolok párat az italomból. – Mit eszünk? – kíváncsiskodom kicsit, hogy tudjam miből mennyit is kéne ennem.
- Szoktál ilyeneket inni? Milyen italokat kedvelsz a legjobban? Az sokat elárul az emberről. Egyesek egészen elképesztő ízléssel rendelkeznek és italban is nagyon válogatósak. Ezzel nekem nincs bajom, csak nem utánzom. - Itt ilyen a fogadtatás? Éltem olyan helyeken, ahol hasonló esetben inkább próbáltuk megbeszélni a látogatás célját az idegennel. Nem tartom kizártnak, hogy ez van. Az a hím is azt mondta, hogy nem tűrnek meg kóbort, vannak elegen. Én ugyan nem megyek az oroszlán barlangjába. Ha zavarok, szóljanak. - Látod, látod, miket lehet kinézni belőlem... - szólok szintén komolysággal. Hogy nem riadok vissza a lehetetlentől? Tényleg nem. Néha a saját síromat ásom és azt is élvezem. Még bele is fekszem. De valahogy mindig kikerültem belőle. Eddig. - Lehet. Szerintem álljunk oda az ablakhoz és integessünk nekik. Mit szólsz hozzá? Széles, gúnyos vigyort eresztek meg. Nem érdekel, ha megfigyelnek. Nézzenek, jöjjenek. Vagyok, amilyen vagyok, de nem kétlem, hogy meg tudunk egyezni. Mindenhol sikerült. - Mintha annyira nem is érdekelnének. Pedig úgy en bloc a farkasokkal nincs bajod, azt látom. Nem fajgyűlölő. Engem utálhatna, nagyon is, de nem teszi. Ami közöttünk van, elég sokrétű és még bonyolultabbá válik, ahogy mélyül. Mélyül, igen. A mai nap is egy új szint. - Hát nem tudom, engem azért érdekel, hogy lesz-e gyújtogatás, sortűz vagy ilyesmi a lakás körül. Ha van vendég, akkor azért is, hogy vele mi lesz. Meglepő lehet, de nem véletlenül foglalkoztam én emberek kimentésével. Is. Mert aki ezt teszi, arra sokkal többen felnéznek, mint egy "bátor" tömeggyilkosra. Itt szerintem nem lesz durva helyzet. Vetítek. Ha mégis az lesz, amivel June-t riogatom, az elég gáz. Fel se veszem, hogy bunkó voltam. Megbántottam egy kicsit. Ennél durvábbakat is tettem már vele, úgy érzem. Az élete volt veszélyben, mikor több teret adtam a farkasomnak. - Jó itt. Tudod, 200 év felett már nem mindig vágyik az ember az állandó pörgésre. De talán majd váltok. Tetszik ez a város. Ha megegyezünk, lehet, hogy beljebb költözöm. Most tényleg jólesik egy kis szünet. Meg egy újabb korty a sörömből. - Nem akarsz élőben látni egy igazi jegesvízi fókát a saját területén? Lenyűgöző állatok. Azt hiszem, mindjárt támadni fogok egy emlékképpel. De csak vigyorgok. Érzem a lányban a viszolygást. Nem neki való az a vidék. Ez is csak búvóhely. Nem szereti. Az embereket szereti. - Látod, nálam se az volt. Még pár hónappal ezelőttig is kitartott a szenvedély. Megvakarom az arcomat egy kicsit és fürkészem June szemeit, ahogy mesél a városról. - Vajon a város már ismer téged? És megengeded neki, hogy ő is megismerhessen, ahogy te őt? Ezer szeme van egy ilyen helynek. Igaz, nem annyi, mint New Yorknak. Emlékszünk rá, honnan jöttünk. - Zöldségleves, gazdagon. Megfelel? Elő is veszem a nagy fazekat. Hadd gőzölögjön az asztal közepén. Rengeteg ideig éltem magányosan, sokkal tovább, mint nős emberként. És szeretem a hasamat, így értek valamicskét az ízesítéshez. Fura, hogy ezt érzem. Egy kevés aggódás, hogy June-nak bejön-e a kosztom? A fiókból merőkanál kerül elő, átadom a nőnek és kezdek merni. - Szólj, ha elég! És ott abba is marad. Közben pedig: - A második fogás milánói sertésborda. A desszertet viszont nem árulom el. Mert nem is vagyok rá olyan büszke, lévén hogy rendeltem. Nem az én kezem munkája. Egy pillanatra megáll a kezemben a kanál. Megvárom, míg June a szemeimbe néz. És most vetítek le egy régi jelenetet. Hullámzik velem a csónak. Mindenfelé kopár, havas hegyek a messze távolban. Egy magas, szőke srác, a nevelt fiam üldögél a csónak másik felében. Késő tizenéves. Mutogat előre. Három fóka ugrál a vízben. Ki és be, látszólag cél nélkül. Aztán meglátjuk, hogy épp halat fogtak. A legkisebbnek sikerült, a sárgának, aki nagyjából akkora, mint a fiam. Egy vigyor és szedek még, amíg June nem szól. Vagy ha nagyon elvarázsoltam, akkor addig, amíg a tányérnak majdnem a széléig ér a leves. És finoman, biztos kézzel helyezem elé, hogy utána magamnak is merjek. - Errefelé is élnek, úgy hallottam. Jártál itt a tópartokon? Vagy állatkertben? Nekem lételemem a természet és szeretném tudni, June hogy vélekedik erről. Múltkor is kirándult, biztos szereti.
Corinne June Mouser
I. Tanonc
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 200
◯ IC REAG : 193
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : angyali mosolya és csillogó szempár
- Tea, kávé és gyümölcslevek, vagy éppen a sima víz. – nem szoktam alkoholt fogyasztani már és nem is hiányzik, így érthető, hogy meg se említem. A furcsa kérdésem meg már inkább nem is akadok fent, csak felelek neki. - Farkasnak tűnök? – kérdezek vissza csak ennyit, hogy mégis honnan kellene tudnom, hogy milyen a falka fogadtatása? Azt tudom, hogy kóborokat nem igazán kedvelik erre felé, de a többi dologba nem igazán ástam magam bele, és nem is tervezem jelenleg. A gúnyos megjegyzésére lemondóan sóhajtok egyet és alig láthatóan még a fejemet is megrázom. Nem is értem, hogy mit keresek itt, legalábbis ilyenkor. Annyira taszító tud lenni egy-egy viselkedési formája, hogy legszívesebben most távoznék arra, amerről jöttem. Ez pedig talán érezheti is, gondolom, számukra az energia eléggé beszédes tud lenni. - Miért lenne bajom velük? Nem tettek ellenem semmit se, maximum csak te próbáltál meg nyomot hagyni rajtam, vagy éppen ártani nekem. – mondom kicsit talán túlzottan ridegen, de közben végig őt nézem. Ez az igazság, kár lenne tagadni. – Egyébként is rossz arcok mindenhol vannak, ahogyan gyilkosok is, így akár még a saját fajtársaimat is utálhatnám, de sose lettem az általánosított gyűlölködésnek. – közben pedig kisimítok egy tincset az arcomból és a fülem mögé igazítom. - Vélhetően, ha lesz, akkor azt megéreznénk és lévén, hogy tűzoltó voltál, valahogy sejtettem, hogy foglalkoztál emberek megmentésével is, nem pedig hagytad őket meghalni, legalábbis reménykedtem. – vágok egy kisebb grimaszt, mert valljuk be nála olykor eléggé nehéz kiigazodni, de akkor se gondolom őt elvetemült sorozatgyilkosnak. Van benne sötétség, aminek olykor teret is ad, de talán nem ennyire. Szavaira csak bólintok, hogy neki jó itt. Én nem hiszem, hogy hosszabb ideig képes lennék ilyen helyen lakni, de mindenki másabb és gondolom a farkasok mostohább körülményekhez is hozzávannak szokva. - Nem, azt hiszem most inkább kihagynám. – azt pedig reméltem, hogy tiszteletben tartja a kérésemet és nem találom magam hamarosan emlékképekkel szemben. Hallgatom, amit mond, de nem vágok a szavába. Csak fürkészem őt, hogy ez most komoly-e. Nem értem, hogy pontosan mire is akar kilyukadni, de talán egyszer átlátok az olykor kicsit számomra káoszos sorai között is. - Miért vágynék arra, hogy a város ismerjen? Ismernek azok, akiknek kell. Nem vagyok híresség, vagy olyan, aki arra vágyna, hogy lépten nyomon megismerjék. – tényleg nem értem, hogy mire is akar célozni, így vagy bosszankodni fog, vagy gúnyossá válni, de talán még képes normálisan is elmagyarázni azt, hogy ő mire is gondolt ez alatt, amit mondott. - Teljesen jó lesz. – remélhetőleg ízre is finom lesz, hiszen az illata remek. Tartom neki a tányért, amikor szed, természetesen figyelek arra, hogy mértékkel, pláne, ha tényleg lesz folytatás és eléggé hamar kiderül az is, hogy mi. Kell mindennek hely. Amikor pedig elegendő, akkor sietve szólok, majd megköszönöm. Kicsit megkavargatom a kanállal, megfújom, de várok arra, hogy ő is helyet foglaljon. - Milyen titokzatos valaki. – mosolyodom el ismét, majd jó étvágyat kívánok és utána ismét fújok, kóstolok és még egy darabig szinte ez a két dolog egymást követően. - Hmm, ez remek lett. Még a végén kiderül, hogy szakácsnak is állhatnál? – pillantok rá jókedvűen és tényleg remek lett a leves. Azt is el lehet rontani, de ez így volt jó, ahogyan volt. – Ha a rezervátumra gondolsz, akkor jártam ott Noah-val. De a tópartokat nem igazán kerestem fel. Nincs kedvem megint egybe beleesni. – sokat mondó a pillantásom, hiszen legutóbb is részben neki köszönhetően keveredtem bele az egyikbe, hogy utána szinte megfagyjak. – Gondolom, te egészen jól felfedezted már az erdőt, vagy tévednék? –tele szájjal nem beszélek, mindig lenyelem előbb a falatot és csak utána szólalok meg.
- Minőségi borok egyáltalán nem? Vagy a kihagyhatatlan szilveszteri pezsgő? Az ízlése is ugyanolyan finom és konszolidált, mint minden, ami vele kapcsolatos. Nem is tudnám elképzelni, hogy részegen tántorog Fairbanks utcáin. De valami kis ínyenc ital illene a kezébe. - Igen, főleg a félelmetes csúcsragadozó természeted miatt. Elmosolyodom. Ismerek olyan nőket, akikre ez igaz lenne. June inkább a bébibárány a farkasok között. Egy kicsit nyugtalanít is, hogy még mindig nem ismeri őket. Ez így nem túl biztonságos. - Szerinted az csak próbálkozás volt? Azért vagyunk itt, mert mindketten nyomot hagytunk egymásban. Én fizikailag is megtettem, ártottam is neki. De olyan szelíden mondja, még ha keményebben is hangzik, mint bármi, amit eddig mondott. Ma nem tervezek hasonlót. De hát ember tervez... Figyelem őt, ahogy a gyilkosokról beszél. Erre még visszatérhetünk. A halálról tudnék mesélni. - Ebben nem tévedsz. Mosollyal nyugtázom, hogy hamar megérzem, ha ilyenre készülnek. Mindenhetó viszont nem vagyok, a megelőzés sokszor jobb, mint reagálni, mikor már megvan a baj. A saját bőrömet még vásárra viszem, de ha June-nak esik bántódása és nem miattam, az bepöccent. Nehezen vallom be, de igen, van olyan, akit szívem szerint mentenék meg, nem kényszerből, nem érdekből. Elhúzom a szemöldökömet. Nem értem ezt a nagy ellenkezést. Szívére vehette az ablakos dolgot, biztos azért dacoskodik. - Egy ilyen kis város olyan, mint valami egységes, lélegző lény. Benne minden ember, farkas, őrző, bármi egy-egy sejt. Vannak különálló részek, persze, de vannak sokkal kíváncsibbak is és sokkal nyíltabbak is. A város hírharangja. A falu bolondja. A nénike, akit mindenki ismer, mert mindig nekiáll mesélni. Őt speciel már láttam. Mond neked valamit Mary Mama neve? A kikötő éttermében szónokolt a rablónak. És ellőtték a botját, attól készült ki igazán. Egy igazi jelenség. Parajelenség... Szedek, ahogy a nő kérte. Az ő gyomra nem fogad be annyit, mint az enyém. Az Élősködő most lapul. A főfogás majd őt is lázba hozza. Finom húst szimatolva fel szokott pattanni. - Jó étvágyat! Az első kanálnál nagyon várom az értékelést. Ki fogom szagolni, ha csak udvarias. Rendes szertartást végez. Nem sokáig bámulom, kanalazok. Arcomon szétterül a vigyor, ahogy őszinte dícséretet kapok. - Hát, Jamie Oliver helyét is át kell venni valakinek - szólok sejtelmesen. Sose mennék szakácsnak. Elrejtőzni fazekak és alapanyagok közé, a konyha mélyére? A sztárszakácsok meg túlzottan szem előtt vannak. A főzés hétköznapi öröm marad nekem. És talán nem csak nekem... - És láttatok érdekes, egzotikus...embereket is? Oda el kell mennem. A rézbőrűek, akik mindentől távol élnek, de mobilt használnak és tabletet. Meg az állatok. Jó mókának hangzik. - Ha rendesen megállsz a két lábadon, nem esel bele. Múltkor lefröcsköltem, alaposan eláztattam, utána viszont ő sétált be a vízbe. Mert kértem. Tiszta úriember voltam. Mostanság már nem érdemes ezzel játszani, mert egyben a tüdőgyulladással is játszana. - Amúgy hogy állsz az úszással? Láttam, hogy megy. De szereted is? Úgy érzem, ő inkább szárazföldi. Vízben nem lehet annyira táncolni, ellenben sok másra alkalmas. - Igen, jártam benne, űztem vadakat is. Barátságos erdő. Elmehetnénk együtt barangolni. Kíváncsian nézek rá, hogy benne lenne-e. Remek ötletnek találnám. A Névtelen pacemakere kiakadna, ettől csak még jobban hangzik az egész. - Már ha hajlandó vagy elrágni a pórázt, amit az a...hogy is hívják?...rád akar erőltetni. Kaján vigyorral folytatom és eszem tovább a levest. June-ban van egy adag lázadás. Mondjuk úgy, hogy egészséges mértékű. Szerintem nem igazán halad, nem nagyon érdeklik a dolgok. Azt a fickót meg talán az anyja szerette utoljára, nem irigylem a tanoncot.
Corinne June Mouser
I. Tanonc
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 200
◯ IC REAG : 193
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : angyali mosolya és csillogó szempár
- Ritkán szoktam alkoholt fogyasztani. – sokak számára ez fura lehet, de én akkor se vágytam annyira annak a hatására, mint amennyien szerették a saját határaikat feszegetni ilyen téren. Olykor egy kis bor jöhet, vagy pezsgő, ha olyan alkalom van, még a sört is megiszom és viszonylag még jól is bírom, de még se vágytam arra, hogy naponta vagy hetente fogyasszam bármelyiket is. Megforgatom a szemeimet arra, amit mond, mert tudom, hogy csak megint heccelni akar, de nem lehet mindenki ragadozó típus. Egyébként is két dudás egy csárdában tuti nem férne meg és ez eléggé igaz ránk. - Inkább azt mondanám, hogy egykoron még nem tudtad, hogy mi is a célod vele. Megölni vagy csak mást elindítani. Ahogyan olykor most is ezt gondolom, hogy fogalmad sincs, hogy mit akarsz, vagy csak elfutsz előle. – nem emeltem meg a hangomat, inkább csak kifejtettem a véleményemet, amibe vagy bele fog kötni, vagy kinevetni, de bármennyire is igazat adni? Aww, ugyan, abban még egy fikarcnyit se reménykedtem, nem is kell. Olykor tényleg másképpen látjuk a világot, ami egyszerre talán néha gond és nem is az. - Nem hallottam még róla. – nem csendül ismerősen a neve, egyébként is bevásárolni szoktam a városban, olykor beülünk valahova Celestével, amúgy meg az óvoda irányába szoktam sokszor menni a kishercegem miatt. Más miatt nem nagyon járok a városban, hiszen a birtokon is sok minden megterem, meg a háztartás is eléggé lefoglal. Megfőzni, eltakarítani utána, aztán jöhet a mosás és a takarítás is. Nem vagyok mániákus rendmániás, de szeretem, ha rend van és mindennek van helye. - Jó étvágyat! – utána pedig jöhet az első próba, hogy vajon tényleg finom lesz e az étel, vagy csak az illata remek, de szerencsére mind a kettő igaz. Én pedig nem is vagyok rest ezt a tudtára adni egy őszinte dicséret kíséretében. - Aww, hogy ne. – szólalok meg a nevetést követően, mert még mindig igazán szerény. - Gordon Ramsay lehet már nem lenne ilyen kegyes veled, mint én vagyok. – hangom játékosan csendül, de sose lehet tudni. Ha már ő hozta fel az egyik nagy szakácsot, akkor a másik se maradjon el. - Láttunk, igazán barátságosak, de veled. Nos, lehet nem viselné mindenki ilyen jól a nőket megszégyenítő hangulatingadozásaidat. – mellé kap még egy igazán kedves grimaszt is, hiszen néha tényleg úgy érzem, hogy egy hadseregnyi nőt is képes túlszárnyalni, ahogyan egyik pillanatról változik meg. - Sose lehet tudni, hogy mikor jön egy galád, aki belelök, vagy éppen a vízből jelenik meg, hogy magával rántson. – angyali mosollyal nézek rá, hiszen legutóbb is részben neki köszönhetően keveredtem bele a vízbe és fagytam meg. Azóta meg nem melegebb lett, hanem csak hidegebb, így köszönöm, de nem. Még a jégkockaember nem divat. - Inkább a tánc. Te? – kérdezem két falat között, és egyre inkább érzem, hogy még szerencse nem kértem többet. Nagyon finom, de nem szokásom sokat enni, nem diéta miatt, egyszerűen csak nincs nagyétvágyam mindig. - Barangolni, csak a frászt hoznád rám, hogy utána ránk törjék az ajtót? – nem estem a fejemre, mert ha erre megy ki a dolog, akkor keressen másik pali madarat. - Mint már máskor is említettem nem fogom elárulni a nevét, se azt, hogy ő ki nálunk. Ezek nem tartoznak rád és attól még, hogy nem igazán érzem azt, hogy ott lenne helyem, sose ártanék nekik. – szögezem le komolyan, miután az utolsó falatokat is elfogyasztottam a levesből.
- Én se azon élek. A mértékletesség a kulcs egyébként. Ha az hibádzik, akkor indul el az ember a lejtőn. Van ízlés, van olyan, hogy valakit irritál minden, ami alkoholos. June szívéből szólt, én pedig nem fogom győzködni. Mi értelme lenne? Mosolyogva bólintok egyet. Ilyen vendégségeket azért tartanak az emberek, hogy jól érezzék magukat. Mikor én majd kicsattanok, az June-nak sokszor kellemetlen. Közöttünk könnyebb különbséget számolni, mint hasonlóságot. Ettől izgalmas a vonzalom, amit első pillanattól fogva érzünk. - A célok gyakran akkor a legjobbak, ha megtartjuk őket magunknak. Annyit viszont elárulhatok, hogy az életed elvétele sose szerepelt ezek között. Ami nem igaz egyébként, de most elég meggyőzően adom elő. Többször átfutott a fejemen, az Élősködő a mai napig játszik a gondolattal. Ez játék marad neki, nem fog szabad kezet kapni. Mindketten megláttunk valamit, de nem az lesz, amit a farkasom pillantott meg. - Én egy elég érdekes alkalommal láttam őt. Emlékszel a híradóban az éttermi lövöldözésre? Aznap este belenéztem a helyi csatornába. Engem nem mutattak, sőt más civilt is csak kitakarva. Elvigyorodom és legyintek, mintha bogarakat hajtanék. - Nem az én művem, sőt, inkább a megoldás felé vittem a helyzetet. Sajátos módszerrel. Mély megnyugvást ad, hogy sikerült June kedvére tennem. A viccén elmosolyodom. Nem jönnénk ki az igen tisztelt úrral. Pár szóváltás és lehet, hogy felfedeznék őt valamelyik alapanyag-feldolgozóban. Tetszett a poén, kedvelem, mikor egy nő ilyeneket tud dobálni. - Nos, szó mi szó, te igazán türelmes vagy. És még ez a grimasz is jól állt neked... És ezért is feszítem mindig a húrt. Már elértem, hogy sértésre sértéssel válaszoljon, sőt az öklét is megízlelhettem. Hova tovább? Messzebb nem akarok elmenni. Ahogy szét- és összehúzza a száját, ahogy gúnyolódik, az pedig aranyos. Tőle az. - Nyugtass meg, nem sok ilyen jár itt, ugye? Ha más akar vele szórakozni, annak nem igazán fogok örülni. - Én vízbolond vagyok! Főleg a természetes vizeket kedvelem. Például halrajjal úszni remek érzés. A medence már nem az igazi. Ott nincs valódi élet. Egy pillanatra megáll a kezemben a kanál, mikor látom, hogy June már küzd. És mikor azt sejti, hogy még egyszer eljátszanám, ami miatt majdnem elűztek. - Olyan már volt. A történelem ismétli magát, én nem - mondom a lehető legtermészetesebben és komolyan is gondolom. Ma se hoztam még rá a frászt. Eljött az otthonomba. Vendégül látom. Az Élősködőnek nem tetszik, hogy vannak a területén, de tudok neki parancsolni. Egy darab bólintással nyugtázom, hogy tőle ugyan nem tudom meg, hogy hívják, akivel alkut kötöttem. Mindenféle gyanúba kever, fél, hogy teszek valamit. Nem tudom, ismertem bátor őrzőket, akik jöttek és menten bemutatkoztak, hogy tudjam, kitől kell tartani, ha rendetlenkedem. Mivel June-nak kellemetlen a téma, hagyom elsikkadni. Nem áraszthatok rá mindent. - Jöhet a következő fogás? Mivel végzett, egy mosollyal elveszem előle a tányért, hogy elvigyem a mosogatóba. És ha folytathatjuk, akkor kezdek a tésztával. - Sok sajttal készült és még több paradicsommal - kommentálom, míg szedek neki. Figyelem, mikor mondja, hogy elég. Utána a sütőből előkerül a jókora tál hús. Leteszem az alátétre és a fogóval a kezemben szólok: - Melyik hívogat? Vigyorogva fogom neki kiválasztani. Ő tudja, mennyit fogad be a gyomra. Van itt óriási szelet, közepes és egész kicsi is. Utóbbit túl szerénynek gondolnám, legfeljebb egy nagyobb mellé tenném. Mondjuk a saját tányéromba. A két véglet. Mintha magunkat nézném. Nézem is őt, a szemeit és láthatóan megenyhülök. Tiszta víz, a legtisztább, amiben örökké tudnék úszni.
Kezdőlap
