A mocsár közelében, a Chenához és Tananához közel helyezkedik el. Egész jól el van rejtve a területen, régen vadászházként szolgált. A kovács műhely az egyik melléképületből lesz kialakítva.
Amikor nincs meló, akkor egyetemesen unom szarrá az arcomat. Annál jobb szórakozás nincs a magamfajtának, mint az erdőt járni, kiismerni az újdonsült otthonunkat körülvevő területet és egyre messzebbre menni, egyre pofátlanabb sugárban "körbehugyozni" a Vaskovic területet. Főleg most, hogy végre picsáskodás nélkül fel tudok kelni az ágyamból. Amennyire leszívott az a szuka, annyira eltöltött mentálisan - már csak arra várok, hogy ez a két dolog egy szintre kerüljön egymással és akkor rock'n'roll.
Már az ötödik szál cigi csikkje hullik az avarba a sétám közben. Azt mondják, hogy állítólag baromi nehéz semmire sem gondolni huzamosabb ideig, nekem mégis sikerül. Néha érzem húzódni egy-egy sebemet, főleg olyankor, amikor a combom túlságosan befeszül. Ekkor persze megbillen a stabil lélekjelenlétem, kizökkenek egy masszív és halk kurvaanyázás idejére, de hamar vissza is találok a nihilbe és az erdő gyilkos nyugalmába. Sokat caplattam már, még akkor is, ha nem haladtam valami tempósan. Az engem körüllengő bagószagon kívül ismeretlen farkas szaga, egy hímé az, ami felkelti az érdeklődésemet. Nem biztos, hogy bölcs dolog lenne beleszaladni most egy balhéba, de én és a bölcsesség kurvára nem járunk kéz a kézben. Követem az illatot, ami minden lépéssel egyre erőteljesebb. A pajzsom természetesen félárbócon takarja a valós erőmet, viszont annyira lent kell tartsam, hogy fel tudjam mérni, mi vár rám, ha túlságosan közel merészkedem. Egy ház a folyónál, a mocsárnál. Fasza. Ettől aztán nem kell túlságosan tartanom, főleg akkor, ha a lakója nincs is a környéken. Minden esetre az már jó pont, hogy akad még olyan magányos, aki megveti a városi élet dicsfényét és hozzánk hasonlóan elvonulva tengeti a mindennapjait. Ha idő közben nem bukkan fel senki, úgy a ház melletti melléképületet (a műhelyet) veszem célba, mint a kutakodás első helyszínét. Ha nem érzek senkit a környéken, akkor megmaradok a csendes rejtőzködésnél, azonban ha van jele mozgásnak, úgy kissé eresztve a pajzsomon küldöm a fajtárs felé az energiáim erőteljes szeletét, miszerint nem akarom bántani, de jobban teszi, ha nem áll le velem baszakodni.
A hozzászólást Žarko Vaskovic összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 05, 2013 11:16 am-kor.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A mai szabadnap felhevítettem a hatalmas kemencét, és úgy dolgoztam, mint a güzü. A mintapapír, a méretezés, és a minta kiválasztása is, mely a fémen fog díszelegni, már a szalonban megterveztem, mikor két vendég közt volt időm. A rádiót bekapcsolva tettem vettem, most épp a kés lapját vertem simára. Remélem tetszeni fog annak a szukának. Bár mindig tökéletes munkát adtam ki a kezemből. És ez nem nagyzolás, ez tény. Ráadásul ez most referenciamunka, szóval még inkább odafigyeltem rá. Tökéletesség, és precizitás, ahogy ebben a szakmában ezt megtanultam. A rádióból az új Mushroomhead lemez üvöltött, amit abból a tékából vásároltam, mikor az amnéziás csajszival összefutottam. A kalapács csengő hangja a fémen zene volt fülemnek. A fogóval fogtam, majd jó pár ütés után a hideg vizes hordóba süllyesztettem, kihúztam, majd újból több ezer fokra felhevítettem a vasat. Egyszerű farmerben dolgoztam, bakancs, a csuklóimon egy-egy bőrkarkötő, s persze a kovácsok szokásos fekete köténye, de más nem fedte a felsőtestem. A hajamat összefogtam mára. Kibaszott meleg volt a műhelyben, de mindez nem zavart, szerettem, ha a kovácsműhely zaja, és forrósága ölelt körbe. Pajzsom félig leengedve, pihent bennem farkasom, de mikor egy hullám kúszott be az én energiáimba, önkéntelenül is mindketten emeltük fel fejünket. Mára nem vártam vendéget, amúgy se szoktam, kurva rendeléssel meg mostanában nem igazán foglalkoztam. Az ötujjas szeretővel már megvoltam egy ideje. Még néhány ütést mértem a fegyver lapjára, utána belelógattam a vízbe, majd ott is hagytam, hogy megnézzem, ki jár errefelé. Legalább addig is tarthatok egy cigaretta szünetet. Lehet, hogy a lovász lányzó máris jött a megrendelés miatt? Nem, neki nem ilyen hullámai lennének, másrészről megegyeztünk, hogy 1 hét. Vagy már most szólt másoknak, hogy van itt a városban egy kovács? De akkor is, honnan tudnák, hogy hol lakom? Elhúzva a műhely bejáratánál a szakadt, mocskos, foltos bőrfüggönyt, ami takarta a műhely mélyét a kíváncsi szemek elől, kiléptem a szabad levegőre. Megtöröltem izzadt homlokom, és körbekémleltem, honnan ered az amúgy egyre erőteljesebb farkasenergia. Bár tudom, így most kellően szabadpréda vagyok, egy rejtőzködő számára, bízok annyira magamban, és Fenevadamban is, hogy megállnánk a helyünket egy váratlan támadás során. De mivel még nem robbantottam semmit fel a városban, nem lőttem, és vadásztam le senkit, ok sincs arra senkinek, hogy átharapja a torkom. Végül arra fordítom a tekintetem, ahonnét sejtem, hogy a forrás leledzik, s végül szemeim egy közeledő alakra lesznek figyelmesek. S ahogy egyre inkább közeledik, s egyre tisztábban látom az arcát, úgy egyre nagyobb meglepettség és szélesedő mosoly kerül ki a képemre.
Ahogy zajokat és közeledő lépteket hallok, kissé megfeszülnek az izmaim, izgatottan várva, hogy talán előugrik valaki a bokorból, aki alkalmas arra, hogy elpicsázzuk. De nem torpanok meg, a műhely felé lépdelek nyugodtan ható, magabiztos léptekkel, egészen addig, amíg a tekintetem találkozik a megjelenő idegenével. Mosolyog... Első körben szeretném odaköpni neki, hogy mégis mi a faszt vigyorog, ne nézzen már Télapónak... Az arcmemóriám egyébként kurva szar, legalább is eddig úgy vettem észre. Nem igazán nézek meg senkit, hacsak nem valami jó bige, de akkor is lekorlátozódom a csöcsökre és a seggekre. Azonban egy dolgot egészen biztosan tudok és egy életre megjegyeztem. Soha az életben nem találkoztam még olyan nővel sem, akinek hosszabb haja lett volna, mint ennek a hímnek. Ő vigyorog, én pedig már-már bunkónak minősíthető stílusban stírölöm végig őt, ahogy ott áll leizzadva, a bőréhez tapadt kósza hajszálakkal, mint valami rossz buzi a gőzfürdőben. Ismerős kép, annyi difivel, hogy amikor utoljára láttam ilyennek, nem csak a verejtéktől, hanem az alvadt vértől is gyöngyözött a pofája. - Mi a picsa... Sanyi? Teljesen reflex-szerűen jönnek a számra a magyar nyelvű szavak. Bármennyire is vagyok emigráns, a vérem félig magyar, azt pedig soha nem tudom megtagadni. Kivéve persze, amikor a szerbekről van szó. Ha a kettő közül választani kell, akkor inkább vagyok szerb, mint magyar. Persze a reakciójától függően, ha szükséges, akkor átváltok angolra, vagy amilyenre akarja, a lényeg, hogy valahogy megértsük egymást. Hiába a régi ismeretség, azért megtartom a három lépés távolságot. Ha csak magamból indulok ki, soha nem lehet tudni, mivé formálnak az évtizedek. Lehet, holnap arra ébredek, hogy Milos kitépi a szívemet, hát még valaki, akit 160 éve nem láttam... Vagy mennyi, utálom a matekot. - Hát te meg mi a retkes szart csinálsz itt a világ végén? Az érces kérdésbe már némi nevetés is vegyül, mint egy csodálkozó gyereknek, aki nem hiszi el, hogy a húsvéti nyúl egy hatalmas átbaszás. - Ez a tied? Tárom szét a karjaimat, végigmutatva a környéken, a háton na és persze a műhelyen. Az, hogy mennyire hamar oldódok fel, ha egyáltalán sikerül, az az ő reakcióitól fog függeni.
//Bocsánat a késésért //
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Csendben várom, míg végre beugrik neki, ki is vagyok én. Hát igen, az öregeknek már nem olyan jó a memóriájuk, mint a fiataloknak, kell az agynak némi idő. Én viszont, ahogy nézem őt, akaratlanul is felrémlenek a harcok, a küzdelmek, a diadalittas, halál sikolytól átitatott csatamezők, na meg egy-egy harc utáni ivászat. Magyarországhoz sok szép és fájdalmas emlék kötött, de azt hiszem István a pozitívabb emlékeim közé sorolható. Amikor megismertem, a forradalom tombolt Magyarországon, s Arryck, Teremtőm ismertetett meg néhány vérfarkassal. Még igen heves voltam akkoriban, s akkor tapasztalhattam meg igazán, milyen más vérfarkasok közelében lenni. Istvánt, ha megakarom értetni hová sorolhatnám... hmm... képzeld el, hogy bekerülsz egy egyetemi kollégiumba, friss gólyaként. Egyik este lejönnek a szobátokba az idősebbek, hogy csicskáztassanak. Mindenki pitiáner hülyeségekkel szivat, mire kikelsz magadból, s jön Pista, és jól beleveri a koponyád az ágy szélébe, hogy kuss! Azután berángat a klotyóba, kitépeti veled a klotyó ajtaját, meggyújtjátok, és a zárt ablakon, kidobjátok a lángoló WC ajtót a 4. emeletről. Másnap pedig ellógatja veled az óráidat, helyette megmutatja a város összes köpködőjét. Kb. így tudnám lefesteni az egymáshoz való hozzáállásunkat. Sosem voltunk nagy kebelbarátok, de mindig kellően seggbe rúgott, ha túllőttem a célom, én pedig mindig is tiszteltem. Megmentettük párszor egymás seggét a csatákban, és ennél több nem is kellett. Sokat tanulhattam tőle, aminek persze Atyám nem igazán tudott akkor örülni. De hát mitévők legyünk? Ami elmúlt, elmúlt. - Amint láthatja Pista bátya! - vigyorgok rá, mint régen, bár némi akcentus szorul a magyaromba. Ennek ellenére nem esik nehezemre beszélni így, elvégre a finnek és magyarok mindig jó barátságban voltak, másrészt meg mindkettő igen szép és dallamos nyelv. Farkasom az ismerős bundásra lehajtja a fejét, mint egy köszöntésképp, persze farokcsóválásra, meg pofanyalintásra ne számítson az öreg se. Azért ennyire már fiatalok mi se vagyunk. Én pedig jobbomat nyújtom a másik felé, s ha megrázta, utána a cigarettámat veszem elő, s kínálom meg vele. Magyar honban is szerette a dohányféléket, talán ez most se változott. Azonban mikor kérdése elhangzik csak felnevetek. - Én? Ha még csak azt csinálnék... - szívok bele a cigarettába - Próbálok megélni valamiből. Tudod, nem lehet minden nap csak csini női lábközöket nyalni. - utalok itt arra, hogy emlékszem, milyen nőcsábász volt. Kicsit megint a 90-es éveimben érzem magam, ahogy figyelem őt. Egy idősebb, tapasztaltabb farkas közelében, mint régen, és ez örömmel tölt el, ugyanakkor persze azt is tudom, hogy mindketten változhattunk az idők folyamán. Én legalábbis biztosan. De ettől függetlenül ugyanolyan vagyok vele, mint régen. Nyugis, kellően közvetlen, baráti, de tiszteletet tanúsító. Követem tekintetemmel a mozdulatát, ahogy végigmutat a környéken, a házon, a műhelyen. Lassan kifújom a füstöt, aztán bólintok. - Hát ja. Nem egy palota, de nekem tökéletes. Csöndes, békés, eldugott... a nagyvárosokat unom már, kellett egy kis változás. Na nem mintha, olyan baromira a békéért jöttem volna ide, de ezt nem fogom az orrára kötni. Ismer annyira amúgy is, hogy kitalálja, vagy legalábbis sejtse, hogy nem vagyok az a fajta, megülök a seggemen, és ott is maradok típus. Ő sem az. Legalábbis remélem, hogy nem punnyadt be az évek folyamán. - Meg aztán, ide kedvemre hozhatok akárkit, úgyse hallják meg, ha sikít. - teszem hozzá egy kaján vigyorral. - Na és te, mit jársz erre, amerre a madár se jár? Meg vagy tisztelve, te vagy az első, aki váratlanul meglátogat. Tény, hogy jobban örültem volna, ha csajt is hozol, de ha már itt vagy, kérsz egy kis frissítőt? Van söröm, meg talán valahol a frigó mélyén valami erősebb is. Megvárom a válaszát, és persze akkor a szerint hozok ki a házból piát. A verandán van egy ütött kopott asztalka, meg 2-3 szék körülötte, ha leakar ülni, van rá lehetősége. Kihozva a behűtött piákat ahol épp van, oda lépek, és átadom neki amit kért.
Bevallom férfiasan, engem már az is meglep valahol, ahogy a farkasa viszonyul az enyémhez. Kell a francnak ugrabugra, meg csókcsata, ettől függetlenül Sándornál sokkal fiatalabb farkasok se reagálnak rám ilyen módon. Furcsa az a baráti, mégis távolságtartó tisztelet, amivel üdvözöl. El is felejtettem, milyen ez már. Valahol büszkeséggel tölt el, de a bundásom hanyagul lengeti meg a farkát, hogy ugyan már, hagyjuk ezeket a formaságokat a picsába, úgysem gondolhatod komolyan. Pedig tudom, hogy komoly. Csak... Faszom, leszarom, lépjünk túl rajta! A jobbját természetesen elfogadom, erőteljesen szorítok rá. Különös újra így viselkedni valakivel. Nem fél, nem tart tőlem, úgy-ahogy ismer, tudja, milyen vagyok és ennek ellenére bír. Csak pislogok, mint egy aranyhal. Bólintással egybekötve fogadom el a nekem kínált cigarettát. Bár lassan több nikotin kerül a tüdőmbe, mint amennyi friss levegő, de annyi baj legyen, bele ugyebár nem döglök - bár őszintén szólva ez sem zavarna különösebben. - Még hogy csinos női lábközöket? Előttem ne káromkodj, mondd csak azt, hogy pina és már megértem, mire gondolsz. Motyogom a frissen gyújtott cigivel a számban, aztán kissé közelebb somfordálok a műhelyhez. Nem kérek engedélyt, hogy benézzek, de a bentről szinte kiömlő hő nem esik túl jól, szóval gyorsan ott is hagyom a francba. Közben persze hallgatom a másikat is. - Ezt már én is felvetettem valami szőkének. Nem nagyon hatotta meg. - reagálok kacér vigyorral a sikításra - Itt tanyázunk nem messze. Az öcséimmel. Nem gondolom, hogy annyira fontos lenne titkolóznom előtte. Végső soron őket is ismeri, túlélte a velük való megismerkedést, innentől fogva pedig nem teljesen mindegy? Ha bárkinek elköpi a kilétemet és azt, hogy nem vagyok egyedül, akkor úgyis megtalálom, kitépem a gerincét és ennyi. De tudom, hogy ő nem kockáztatna meg ilyesmit, van esze - még akkor is, ha hosszú a haja. - Kóborlok. - vonok vállat egykedvűen - Van egy temetkezési vállalkozásom. - igen, igen, sokat sejtető vigyor - A falkaháború miatt jöttünk ide. Ismered, micsoda romlott forradalmár lelkületem van, pont én maradnék ki ebből? De... Azt kell, hogy mondjam, hogy itt kurvára nincs semmi. Hol vannak már Petőfiék... Legyintem, aztán felköhögök némi füstöt. Az ajánlatára bólintanom sem kellene (de azért megteszem) mert én ugyan sosem utasítanék el semmilyen italt. Nekem mindegy, hogy mit hoz ki, de az erősebb jobb. Ez törvényszerű. Odaballagok a verandára és könnyeden ledobom magam. Amíg bent van, csendben merengve a környező erdőn várok a visszatérésére. - Keresek valakit. Te jársz odabent a városban is, vagy csak itt vagy? - remélem, hogy valami felest hozott, mert akkor azt most jól meghúzom - Kicsit megkavartam a szart, de kéne nekem egy szem és fül. Faszul hangzik, de elvi kérdés, hogy valaki meghaljon. Horkantva röhögök fel röviden. Na igen, ilyenkor kellene olyan kérdéseket feltenni, minthogy hogy vagy, hogy telt az elmúlt 160 éved és a többi hasonszőrű gyökérség. De kinek van ideje ilyen szarságokra? Nem vagyok amúgy se az a szószátyár típus, de ha beiszunk, akkor legfeljebb majd én is jobban megnyílok és a kedvéjért talán még csárdásozni is fogok.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Ó, igen, Pista nyers ám annál szókimondóbb természete. Hogy is felejthetném el? Bár tény Magyarországon még nem ilyen szlengekkel dumált, de akkor is tudott pár frappáns kifejezést. Hogy a macska rúgja meg! Na jó, csak hülyülök. Én annyira nem vettem fel a káromkodásokat, de azt hiszem Istvánhoz teljességgel illik. Neki ez a kor tökéletesen bejött. Csendben utána nézek, ahogy megkukkantja a műhelyet, aztán gyorsan vissza is jön. Hát ja, ehhez azért kell idő, hogy hozzá szokj, mármint a meleghez. Ahogy válaszol, csak elvigyorodok. A testvérek... Ismertem őket, hogy ne ismertem volna. Te jó ég, még Mikán, és rajtam is túltett az ő verekedős korszakuk. - Na, ennek örülök. Ha esetleg erre kóborolnátok megint, ugorjatok be. Velük is szívesen összefutnék megint. Őszintén beszélek, és jól is esne, hogy a régi "bandával" újra találkoznék. Istvánt bírom, és ugyanígy vagyok a testvéreivel is. Ugyanolyan lököttek, mint az öreg itt mellettem. Csöndben hallgatom a továbbiakat. A temetkezési vállalkozásra felnevetek. - Legalább ha megdöglök, lesz ki intézze a hamvasztásom. Milyen jó is, mikor a hobbyd a munkád. Ami viszont ezután jön, csöppet se tölt el örömmel. A Falka háború vonzott ide, és igen, pontosan tudom, milyen a másik. Erre kiderül, hogy nincs itt semmi? Jó, persze nem véráztatta utcákra, meg síró kisgyerekekre gondoltam, holttestek fölött görnyedni, de ha az fogad, mikor megérkezem, már egy jó pont. Háború! Háborúért jöttem, nem nyaralni! Némi csalódottság ül ki az arcomra, elvégre tényleg a balhé miatt jöttem ide. A régi korok háborúiban eszmék, becsület, vér, éhség, őrület, káosz, halál terjedt... Manapság meg már csak asztalok mögül, "tárgyalások" vívják meg a dolgokat. És ez szar dolog egy magamfajtának. Végül a házba sétálok, majd pár üveg sörrel, meg egy Jack Danielssel térek vissza. Mindegyik jó hideg. Átnyújtom neki a Danielst, s amíg meghúzza, leteszem az asztalra a söröket. Aztán megnyitok magamnak egyet, majd leülök az asztal másik oldalára, az egyik székbe. Még mielőtt kérdeznék, folytatja, és csendben hallgatom. Farkasom a másik közelében telepszik le, mellső mancsait keresztbe teszi, majd arra teszi a fejét, de figyelme nem lankad, a másikat nézi. - Benn melózok a városban, egy tetováló szalonban. A fegyver készítést csak plusz pénzként csinálom. Ha gondolod, utána nézhetek. Kit keresel? Csak ez miatt a személy miatt maradtál itt, vagy készülsz valami nagyobb szarkeverésre is? - kérdezem egy mosollyal. Szívesen segítek neki, elvégre ha úgy vesszük, mindketten sokkal tartoztunk a másiknak. Nekem ez természetes. Ha úgy ítéli, hogy valakinek meg kell halnia, akkor meg kell halnia. Nem vagyok ostoba, hogy kétségbe vonjam, nem az én dolgom. Tudom, hogy jó ítélőképessége van. Ha nincs háború, teremts magadnak! Márpedig István tudott háborút teremteni, és ha valahol Káosz születik, nekem ott a helyem.
Az invitálására csak bólintok. Szolidan. Bár egy apró kis hangocska azt susmorogja a fülembe, hogyha összejövünk így négyen, akkor abból semmi, a normáknak megfelelő jó nem fog kisülni, de erről szól az élet, nem? Vér, nyers erő és puncik. Na meg az alkohol. - Szerintem te se panaszkodhatsz - bökök a kovácsműhely felé, ha már a hobbinál tartunk - Sose hamvasztanálak el. Inkább felzabálnálak, hogy elnyeljem a valaha volt erődet. Röhögök fel ércesen egy nagy adag füstöt kieresztve a fogaim között. Édes balkáni legendák. Milyen kár, hogy lófasz se igaz belőlük. Látom, hogy ő sem díjazza, hogy ekkora csend van körülöttünk. Mármint a két helyi falka körül, ugyebár. Hát most mit csináljak, annyira nem vagyunk jó húsban, hogy egymagunk döntsünk nyomorba ennyi farkast, ezért örültem volna annak, ha már kész a tereprendezés, mire ideérünk. A sallang lehullik, a maradékon pedig már lazán átverekedtük volna magunkat. Ez van, ezt kell szeretni, legalább több időm van arra, hogy Őrzőpuncikat húzzak magamra. Mikor lettem én ilyen optimista? A Jack úgy csusszan le a torkomon, mint az olvadt arany - nem is tudom, mikor vedeltem utoljára ilyen drága piát. Be kellett érnem a Snows vizezett vodkájával és csapolt sörével. Gondolkodás vagy éppen udvarias kérdés nélkül repetázom belőle, míg Sanyi elkezd sörözni, de aztán egyedül érzem magam, szóval bontok egyet én is. Amikor meghallom, hogy tetováló szalonban dolgozik, lemondóan csóválom meg a fejem. - Ha ezt tudom, vártam volna még ezzel - oldalra döntöm a fejem, hogy kifeszüljön a bőr a nyakamon és láthatóvá váljon a legfrissebb tetoválásom - Nem az, hogy szar lett, mert nem lett, de az a rinya, amit meg kellett élnem attól a csajtól, aki varrta... Nem is tudom, miért nem zabáltam fel inkább. Húzom el a számat, aztán normalizálom a fejem állását és meghúzom a sört. A folytatásra kissé gyanakodva nézek végig a másikon. Ja, habozok. Egyszer régen megbíztam ebben a srácban, de a magamfajta sosem lehet elég óvatos nemde? Viszont bármennyire kapcsolódok rá a farkasommal az övére, nem érzem azt, hogy bármi is sántítana. Így maradok egyelőre az elkendőzött csúsztatásnál. Legalább is, ami a további terveket illeti. - Pár hónapja összekeveredtem egy Kopasszal - vonok vállat dacosan - Egész jó volt, nem azt mondom, hogy nem mozgatott meg a tag, viszont kutya módjára viselkedett. Legyőztem, és ahelyett, hogy férfiasan viselte volna a sorsát, szűkölve elmenekült a befagyott folyón. Szétkapta a karomat, szóval a tarkója helyett a vállába eresztettem három ezüstgolyót. Mélyet szívok a cigibe. Nem tudom, hogy Sanyi osztja-e manapság azt a nézetet, hogy egy férfi ne legyen gyáva, és ha már valahogy úgyis meg kell dögleni, akkor csináljuk stílusosan. Az ilyen pondró magaviselettel úgy fel lehet baszni, hogy még jó, hogy be akarom fejezni a melót. - Mondhatjuk úgy is, hogy megsértett engem. - még egy slukk - Annyit már tudok, hogy abban a falkában van, amelyiké a városi diszkó, de ennyi. A további tervek... Ha mást nem, egy darabig maradunk, már csak a vállalkozás miatt is. Most indult be, kissé gyanús lenne, ha hirtelen lelépnénk. Nem hazudok, mert ez az igazság. Tényleg gyanús lenne, ha csak úgy eltűnnénk. De azt nem osztom meg vele, hogy egyébként Duxként pályázunk a falkákra. Vagy falkára, attól függ, hogy alakul a dolog. - Baszd meg Sanyi, nem szoktam ennyit pofázni... - nyúlok át az asztalon, hogy belebokszoljak a vállába, amolyan bratyósan - És te hogy kötöttél ki itt? Mit keresel? Vagy csak meguntad a nagyvilágot? Mutathatnál majd pár fegyót is, ha túl vagyunk ezeken. Egy félmosollyal megbillegtetem a kezemben a bontott sört, mert hogy addig én innen nem kelek fel, amíg van alkohol és cigi, az is fix.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Előveszem megint a dohányomat, mikor a másikat az asztalban elnyomom. Hát, most nem hoztam hamu tálat, na és? Egy újabb szálra gyújtok rá, aztán a dobozt az asztalra teszem, ha akar, vegyen még. A megjegyzésén felnevetek. - Inkább te akkor már, mint valami jött ment vakarcs. - vigyorodok el. Na ja, ha tudná, miket tanultam a világjárásaim során, valószínű valóban fontolóra venné, hogy felzabáljon. Már pedig inkább akkor neki adnám a tudásom, mint egy totál idegen, jött ment senkinek. Nem mintha mi ketten olyan nagyon nagy puszibarátok lennénk, de legalább tudnám, mire használná a tudást. És nekem ez bőven elég. Egy biztos, nem pocsékolná el. Mikor leteszi a Jacket, felé nyúlok, hogy magam is igyak a hideg, de jól eső piából. Talán ilyenkor kéne benyögni, hogy nem egy ilyen farokra tartogattam, mint ő, de ki nem szarja le? Itt van, most vele iszom meg, és nem a legfrissebb sexbarátnőmet itatom le. Mit ne mondjak, drága ez a gyerek. És még meg se dughatom, miután megitta a piámat. De nem bosszankodok, elvégre én ajánlottam fel, és tőle cseppet se sajnálom. A régi időket juttatja eszembe, és ennél több nem is kell. Megnézem a tetoválását, amelyet megmutat. Szép kis sárkány minta. - Gracre gondolsz? - kérdezem, ahogy újból a sörbe kortyolok a Daniel után. - Nem tudom, nekem még nem rinyált, bár a munkatárs női előadták már magukat. - kuncogok egy sort. - Amúgy ne nyírd ki, nem lesz fizetésem! - szívok bele a cigibe. - Másrészt meg hagyd meg a seggét nekem, néha egész csinosan tudja riszálni. - vigyorom gonoszan szélesedik ki, ahogy kifújom a füstöt. A tekintete nem kerüli el a figyelmem, de nincs szándékom a felé, hogy rosszat akarjak neki. Legalábbis eddig nincs. Csendben hallgatom. Aztán bólintok. Igen, tudom miről beszél. A mi Generációnk ebben nőtt fel. Bátorság, vér, becsület, tartás. És nincs benned félelem a Halállal szemben. Nem lehet. Vérfarkasként meg aztán pláne nem! Úgyhogy meg tudom érteni. Csak elképzelem, ahogy előtte vonaglik a földön egy sérült alak, aztán egy sunyi módszerrel kiszabadul, s mint valami féreg, próbálja menteni az irháját. Ha még esetleg idősebb farkas, akkor még annyit se ér. De mondjuk úgy, hogy ott van azért az is, hogy miért kapaszkodna ennyire az élethez? Hehe, minden nézőpont kérdése nem igaz? - Utána nézek a dolognak - szívok egy slukkot, s kifújom a füstöt. A többire ismét csak bólintok. Mint valami bólogatós kutya. Már csak be kéne vágni egy autó hátsó részébe, hogy a mögötted lévő kocsi folyton azt lássa, hogy jár a fejem le-föl. - Látod, én kellek meg egy kis Daniels, és máris szó fosásod van. - Felnevetek, ahogy a vállamba boxol. - Finn honban, meg Olaszban mászkáltam még pár hónappal ezelőtt. Mondjuk úgy, hogy nyaraltam, kipihentem az iraki harcok fáradalmait. Aztán pár ismerős leadta a forró drótot, hogy itt talán Falka háborúra lelek. De ezek szerint, lekéstem vele. Ha tényleg igaz, amit mondasz, akkor - vállat vontam - passz, majd kialakul. Egyenlőre biztosan maradok, meglátjuk hogy a hobbiból, meg a tetoválásból, mi lesz. Beleszívok a cigibe, majd kicsit elgondolkodom. - Hmm... nincs sok most itt raktáron, a legtöbb Californiában maradt. A többi meg épp most készül. Na de várj csak, asszem akad itt valami. Ami talán még tetszene is neked... - felállok, aztán lelépek a teraszról, a műhelybe lépve némi kutakodás, csörömpölés, pakolás után, végül egy kisebb dobozzal lépek ki a helyiségből, hogy visszasétáljak a teraszon öreg barátomhoz. A dobozt kinyitom, s egy több emeletes kis táska mély tárul szemünk elé. 3 fajta pisztoly simul a helyükre. A legalsó emeletről kiveszem a tárat, s a testet, majd néhány könnyed mozdulattal rakom össze a kis gyilkost. Na ja, ez olyan, mint a biciklizés, nem felejted el olyan könnyen. - Ő a kis kedvencem. Egy Desert Eagle. - kattan a pisztoly a kezemben, majd, mint a western filmekben, megpörgetem, s pont úgy állítom meg, hogy a marok rész pontosan a másik felé álljon, hogy könnyedén átvehesse. - Nem tömény ezüst, a tömege miatt nem lenne túl jó. De azért nem ajánlom, hogy a gatyádba dugva hordjad. - vigyorgok rá. - Ez itt egy IMI Jericho 941F, ez pedig egy kis Luger. Meglepődnél, ha tudnád, mennyien érdeklődnek ezért a régebbi fajtáért. - mutatok az utolsó említettre. Mindegyik mellett szép sorokban ezüst töltények állnak, kisebb, nagyobb, némelyiknek más-más színű a hegye, vagy épp szép minta van a tölténybe vésve. Ismét leülök az asztalhoz, s a maradék cigarettámat szép csendben elszívom, hogy addig is az öreg megnézegethesse a fegyvereket.
Milyen hízelgő, hogy engedélyt ad arra, hogy ha úgy adódik, rávessem magam a tetemére! Na nem mintha nem tenném meg enélkül is, esélyes, hogy letépett fejjel már nem nagyon tudna tiltakozni a dolog ellen. De valahol jól esik a dolog, és ugyebár nem is tervezek ilyen barbár dolgokat tenni - amíg nem köp bele a leveskémbe, addig tök jó lenne, ha Sanyi élne. Szerintem megérdemli, ráadásul franc se tudja, mikor szakad el a cérna és kell egy kis támogatás akár neki, akár nekem-nekünk. Ahogy kiejti Grace nevét, elfintorodom. Főleg, ahogy folytatja, már a kezemmel el is takarom a szemeimet, mintha azzal meggátolhatnám, hogy megjelenjen előttem a csaj segge és az, hogy miként riszálhatja olyan csinosan. - Jóvanmá', béke van, egy ujjal sem érek hozzá... Mindkettőnknek jobb, ha nem találkozunk többet, direkt keresni nem fogom, ebben biztos lehetsz. - közlöm vele kissé még mindig sokkhatás alatt, elhűlve - Jesszus... Morgolódom kicsit még az orrom alatt, ahogy meglátom a gonosz vigyort a képén, miközben felé sandítok az ujjaim takarása mögül. Horkantva kacagok fel röviden, de kellően velősen ahhoz, hogy újra az asztalra fektessem a kezem, amivel eddig az arcomat takartam el. Utána néz. Rendben, bólintok. Igazából én úgy veszem, hogy ez nem minősül szívességnek, hiszen annyira nyíltan azért nem kértem, hogy ártsa bele magát, de ha már így felajánlotta, én ugyan nem vagyok semmi jónak az elrontója... Utálok tartozni. Szóval vagy nem kérek szívességet, vagy ha igen, akkor inkább megszabadulok a behajtótól, és az most nem igazán jönne ki jól. Milyen pacifista napom van, ma valahogy sehogy sem jönne ki jól a vérontás. Az ütés után csendesen cigizve és sörözve hallgatom, amit mond. Mondjuk a monológja alatt javarészt a környéket nézem, vagy éppen a gomolygó füstöt, de mindeközben figyelek rá. Farkas vagyok, attól még a hallásom pontosan ugyan olyan tökéletes marad akkor is, hogyha nem Sanyi haját stírlöm. Meg gondolom, annyira nem is értékelné a csibém. - Irak...? - na erre azért már felkapom a fejemet - Hogy ez nekem nem jutott eszembe... Bár nem bírom a homokot. Az homokos, nem? Szórakozok itt én temetkezési vállalkozásokkal a kapitalista nagyhatalom kellős közepén már évek óta, és még csak eszembe sem jutott, hogy igazán leruccanhattunk volna Irakba. Mindegy, visszacsinálni nem tudom, innen egyelőre nem tudok lelépni semmilyen háborús övezetbe, szóval marad a csendes irigység. - A tetoválásból kúrás lesz. Röhögök fel, mert eszembe jut az iménti segges megjegyzése, és vagyok olyan köcsög, hogy alkalomadtán ezzel piszkáljam. Talán pont kapóra is jön neki a teraszról való távozás, legalább halkan elküldhet a picsába, amíg nincs itt. Amivel viszont visszatér, több, mint amire számítottam. Néhány kósza pillanatig úgy érzem, hogy bezuhantam egy nyúlüregbe és most Csodaország egyik tónagyságú falevelén csücsülve hullik az ölembe minden olyan játékszer, amivel életem végéig képes lennék elszórakozni. - Ez igen, tapsot is kérsz? Hova dugjam az ötdollárost? Vigyorodom el szélesen a fegyverpörgető mozdulatra, de aztán átveszem tőle a Desertöt. Túlságosan csábít, de tudom, hogy Zoe és Natasa valahol most nagyon-nagyon szomorúan sikoltanak fel. Drágáim... - Ott úgyse férne el. Válaszolok egyszerűen vállat vonva arra, hogy nem ajánlja a gatyában hordást, és úgy teszek,mintha semmi perverz nem lett volna a megszólalásomban. Nézegetem tovább, jön a Jericho és a Luger, bár valljuk be, hogy az utóbbin kissé megütközöm. Fogalmam sincs, hogy ki és miért érdeklődik iránta, mert szerintem eléggé kényelmetlen a fogása, és olyan... retikülstukker, már csak egy csivava kellene a hónom alá, és pont tökéletes lenne az összkép. Szóval rövid úton vissza is teszem az asztalra. Aztán megnézem a második fegyvert, aztán azt is leteszem az asztalra. Én ugyan nem veszek ennél több időre izraeli fegyvert a kezembe, az is fix. Marad hát a Desert. - Mennyibe fáj ő, mondjuk egy... Hátizsáknyi ezüsttáppal? Azaz tölténnyel, ugyebár. Finoman, mintha csak egy nő lenne, úgy fektetem végül a harmadik fegyvert is az asztalra,aztán sör, és új cigi. Na meg egy komolynak cseppet sem nevezhető, ám mégis férfias témájú tárgyalás. Aminek kimondottan örülök, tekintve, hogy egy idióta Kopasz és egy Veszett Szuka miatt eléggé megcsappantak az ezüsttartalékaim.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
- Azért ennyire nem fontos a csaj, hogy harapjak érte. - nevetem el magam, majd ismét a söröm után nyúlok. - Tudod öreg, jobb nélkülük, mint velük. De asszem, te is tisztában vagy ezzel. Mondom én ezeket nagy bölcselkedve egy kúró masinának. Meg van a magához való esze, és tudja pontosan, hogy a magunk fajtáknak az elkötelezettség ugyanolyan halálos lehet, mint az ezüst, vagy hogy giotinba csukják a fejünket, aztán leengedjék rá a pengét. Tényleg, erről jut eszembe. Mikor is volt nekem egyáltalán fontos bármilyen nő? Arwenen kívül? Egyáltalán, Arwen fontos volt? Hisz őt is végül faképnél hagytam. A sörbe kortyolok, majd mikor látom, hogy kiittam, egy újabb üveget nyitok meg magamnak. Nos, a feladat itt van. Igaz, senki ne várja el tőlem, hogy most Sherlock Holmest fogok játszani, de legalább kicsit szaglászhatok (indokkal) az itteniek körül. Na nem mintha amúgy nem tenném, de mégis hogy nézne az ki, hogy besétálok egy épületbe, keresek egy ottani farkast, majd lenyomom neki a következő szöveget a valódi okaimról: "Üdv, káoszt és háborút akarok most azonnal, vért és halálsikolyt, szóval most azonnal irány a másik Falka, kiirtani mindenkit, és akik talpon maradnak, megérdemlik az életet. Benne vagytok?" Végülis megnézném a farkasok képét, de szerintem nem rajonganának a tapasztaltabbak az ötletemért. A fiatalabb dominánsok még csak-csak, de hát ugye mindig az öregek a vezetők. Az öregek meg... nos, ők begyöpösödött, nyugdíjas, magukat még kinyaló, sértődékeny, szenilis... vajon ha ezt egy itteni Alfa szemébe elmondanám, kitépné a nyelvem? Minden bizonnyal. Bár kit érdekel, mentálisan még folytathatom, elvégre Biisaiyovaqu Vérvonalába tartozom, szóval úgy oszthatom őket, ahogy csak akarom. Vagy legalábbis, ameddig még magamnál vagyok. Sunyiság, Natan a neved... Örülök, hogy Pista annak ellenére, hogy Farkasként már vén trottynak számít, ugyanolyan fiatal és rátermett, mint ahogy megismertem. Bár ki tudja, lehet otthon már ő is csak nyalakszik magában, mert többre nem futja... Irak felkelti az érdeklődését. Na mi van, ki vagy éhezve a balhéra, mi? - Egy csöppet. De ki kell ábrándítsalak. 5 évet harcoltam le azon a terepen, de kis híja volt, hogy nem kerültem Katonai Bíróságra. Tudod, manapság már jobban féltik a katonák életét, nincs olyan, hogy trombitaszóra kirohansz az árokból, és lősz, akit érsz. Megtervezett, logikailag, matematikailag helyes "barátságos" mérkőzések... De ismersz, és ki akartam élni magam, így sikerült elérnem, hogy bevágjanak a "nagyfiúk" közé. Sajnos azonban, még nekik is brutálisnak számítottam, így végül leszereltek. - újabb szálra gyújtok. Irakban volt, hogy kis híján lelepleződött, mi is vagyok valójában. A néphez kirendelt segély szállítmányos csoportot egy neve nincs, kisebb terror csoport fogta el, s sikerült a kommandósok előtt behatolnunk az épületbe. Jobban mondva, egymagamban sikerült bekerülnöm mindenki előtt. Kis híján felzabáltam a terror csoport összes tagját, a gond ott volt, hogy az egyik túsz, egy fiatal lány szemtanúja volt annak, hogy farkas alakban kajálok. Így kénytelen voltam őt is megölni. Mélyet sóhajtva kortyolok ismét a sörömbe. Ahh, szép emlékek... Megint kéne valami jó kis háborút keresni. Gondolataimból a beszólása zökkent ki, majd vigyorra húzódik a szám. - Majd beavatlak a részletekbe, hogy és miként csinálom, hátha frissítésre szorulnál, öreg. Tudod a mai csajoknak már nem elég a szamaritánus póz. Már ha egyáltalán tudod még, miről beszélek. - de nem várom meg, hogy visszavágjon a csipkelődésemre, már megyek is az arzenálért, de azt a szemtelen vigyort nem lehetne letörölni a képemről. A szövegére, amit a mutatványomra mondd, csak visszaülök a helyemre. - Kössz. Az már régen rossz, ha az én ruhámba dugdosod a pénzed. Az még oké, hogy öreg vagy, és már csak vasvillával állítod föl, de hogy rám, meg a western mozdulataimra gerjedj... De oké, most már ezt is tudom rólad. - nevetek fel, s utána meghúzom a Danielst. Mikor az üveg újra az asztalra kerül, csak mosolyogva forgatom a szemeimet az újabb megjegyzésére. - Igen, most már elkéstél ezzel. - mondom nemes egyszerűséggel, ahogy a cigibe beleszívva hátra dőlök a székben. Csendesen nézem a környezetet, néha rá-rá vetek egy pillantást, ahogy vizsgálgatja a stukikat. A kérdésére megvakarom az állam. - Hmm... Attól függ. Milyen tömény ezüst töltény kell. Meg attól is, milyen hátizsákra gondolsz. Olyan nagyra, mint amit hegymászásra visznek, vagy amit bármilyen iskolás gyerek hátán láthatsz. Ha teljesen tömény golyót akarsz, egy normál hátizsáknyira... hmm... Ha jól megpakolom, kb. 15 kg. Vagy ha többet akarsz, attól függ... Maradjunk most 15-nél. Akkor a mai árfolyamokkal... kb. úgy egy 9400 $. - válaszolom egy fejben számolással. Ami, ha úgy tetszik, kb. több, 2 millió forint. - De ez persze még csak az ezüst, az elkészítésről még nem beszéltem. - mondom vállat vonva. Ma már sajna nem olcsó mulatság az ilyesmi. Tisztában kell lennie ezzel, ha sokallja, akkor sajnálom. Őrzőkön és Vérfarkasokon kívül nem sokan készíttetnek ezüst fegyvert és töltényt. Ráadásul tömény ezüstöt kibaszott nehéz beszerezni, még nekem is. Több különböző cégtől rendelek, általában a legjobb áru Európából, onnan is, inkább Svájcból érkezik, de több régiség kereskedővel is kapcsolatot ápolok ilyen téren, itt Amerikában. A gond az, hogy az ezüst bár gyakori termék, sajnos egyre inkább "hígítják". Ez a fegyver készítésnél nem nagy probléma, a töltényeknél viszont már annál inkább. A régi pénzérmék, díszművek a legjobb ezüst források, de ezekből is egyre kevesebb van. Persze ezekkel a részletekkel nem untatom, inkább az érdekel, attól, mert borsos árakat kell kifizetnie, vajon hajlik-e az üzletre? Vagy inkább kivágja itt a hisztit, hogy miért ilyen drága, bár nem nézem ki belőle az utóbbit.
Bagoly mondja verébnek, már ami ezt az egész csajtémát illeti. A lehető legjobbkor hozza fel, végső soron azért fáj majdhogynem mindenem, mert csajoztam. Arra már rég rájöttem, hogy az én szótáramban a csajozást inkább a vandalizmus alatt kellene keresni, de gyakorlati társam nem sok volt az évszázadok alatt. A nők puncik, mily meglepő. Lebiggyesztett szájjal, néhol sóhajtozva hallgatom az Irakos beszámolóját. Amennyire fellelkesített a téma, annál jobban lelomboz az, amit hallok róla. Mint amikor hazaviszel egy jó nőt, és a vetkőztetéskor kiderül, hogy hájleszorítót visel. Na, hát kábé pont ennyire érzem szarul magam. - Katonai Bíróság... Nem értem, hogy nem tépted le a feletteseid fejét... Jó persze, valahol értem, de meg nem értem. Nem sokra ment volna a dologgal, a magunkfajta a mai világban amúgy is csak a saját köreiben tud rendesen háborúzni. Vagy be kell állni valamilyen terrorszervezethez. Vagy alapítani kell egyet. Attól függ, hogy áll a dolog, de mivel túl macerás valamit nulláról kezdeni, szerintem én inkább elfoglalnék egy ilyen csoportot. - MISSZIONÁRIUS, buzikám! Kiabálok a távozó után még röhögve, fejcsóválva. Még hogy szamaritánus... Túl sokat jótékonykodott mostanság ez a Sándor... És akkor még én szorulok frissítésre. Szép. - Tudod, hova állítom föl a vasvillát? Ez inkább kijelentés volt, mintsem kérdés, de szerintem levágós, hogy valamelyik testnyílására gondoltam. Komolyan otthon érzem magam. Ennyire durván csak az öcséimmel vagyok képes akár órákig is adok-kapokot játszani. Na de most férfidolog van, a gyerekeskedésre visszatérhetünk úgy öt perc múlva. - 9400 plusz munkadíj? És hol marad a protekció meg a felebaráti szeretet? - vonom fel a szemöldököm aljas vigyorral - Nem látom a pajeszodat. Röhögöm el magam, aztán felállok, meghúzom a sört és a fogaim közé fogom a cigit. Fel-alá kezdek járkálni a tornácon, gondolkozva, elmerengve a fegyveren és az ajánlaton. Aztán nemes egyszerűséggel leugrom és kicsit távolabb sétálok. Aztán sarkon fordulok, vissza Sanyi felé, szexi célzópózba vágom magam, és elképzelem, mindez hogyan nézhet ki kívülről. Érzem a fegyver súlyát, a markolatot a tenyeremhez simulni... Próbálgatom. - Mielőtt belemegyek, le kell tesztelnem a munkádat. Tudod, hogy szeretlek, de azzal is tisztában vagyok, hogy te is már csak egy gennyláda vagy, mint én. - röhögök fel megint, ejj, de jó kedvem van - Inkább itt robbanjon az arcomba valami, mint éles helyzetben. Megyünk lőni? Intek a fejemmel Sanyi felé, várva arra, hogy feltornássza magát, és közös erővel feldobhassuk a hangulatot kissé.
//Újfent bocsi a késésért, és arra gondoltam, hogy nem akarok paraszt lenni egy ekkora házfoglalással, ha van még kedved lövöldözve szórakozni, akkor keressünk valami más helyszínt, hogy felhozhasd a csajokat ide //
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Kalapácsom egyenletesen kopogott a fémen. Üt, hevít, üt, hevít, majd hideg víz. A pára sziszegve szökött a levegőbe. A kemence fűtött, pokoli meleget teremtve így a műhelyben. Karomon kidagadtak az erek, ahogy újból ütni kezdtem a vasat. Kovács köpenyem mocskosan, izzadtságtól ázottan tapadt csupasz mellkasomhoz. Újabb ütés, és még egy, és még egy... Beletettem a hideg vízbe a kardot, majd ott is hagytam. Bundásom lustán ölelt körbe, félig lehúzva tartottam pajzsomat. Megtöröltem homlokomat, majd elhúzva a műhely bejáratán lévő koszos leplet, kiléptem a havas szabadba. Mély levegőt vettem. Átjárt a hideg, s zsebemből előkotortam a cigarettámat. Morrighan károgva röppent le a lábam elé. Mosolyogva pillantottam le rá. Mindig szerette, ha ide kihoztam, a Hotel szobai élet nem épp neki kedvező, itt viszont szabadon kitárhatta szárnyait. Miközben szívtam a cigarettát, csendben elmélkedtem. Az a kóbor eléggé eljárta a táncot a hátamon. A ház felé pillantottam. Faragott vesszők várakoztak, hogy végre kész nyilakat készítsek belőlük. Köptem egy kis vért. Hiába, az üveg a belsőségeimből még nem ürült ki, s a gyomrom is eléggé megsínylette az üvegrágást. Elnyomtam a csikket, majd a nyilaknak valót kézbe vettem, egy kisebb pupos zsákkal, majd visszavonultam a meleg műhelybe, hogy folytassam a munkát.
A hozzászólást Natan Vreth összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 03, 2014 5:37 pm-kor.
Farkasaim a menhelyre kényszerültek, s nehezen tűrik a bezártságot, a kényszerrabságot, amire ítéltettek, hiába elég nagy számukra az elkerített terület és akad vadhús is bőven. Nem ehhez voltak szokva, én pedig igyekeztem meglátogatni őket, amikor csak tehettem, enyhítve némileg szabadságuk utáni vágyukon. Mire az első durvább hóesés megérkezik, már talán rendben lesznek... Nem úgy Shila, aki mellettem ballag bizonytalan léptekkel és fehérbe fordult, világtalan tekintetekkel. Az ő látását már senki és semmi nem adhatja vissza, végzete elkerülhetetlen. Nem tudom, mennyi ideje van hátra, de a tavaszt erősen kétlem, hogy megéli. S ha mégis... milyen élet az ilyen? A völgyet járom, olyan területek felé űz szilaj lelkem, merre még nem volt alkalmam megfordulni. Így keveredek a kovácsműhely környékére, melynek jellegzetes zajait már messziről kiszúrtuk a világtalan nősténnyel. Szinte egyszerre kaptuk fejünket az üllőt érő kalapács ütemes, jellegzetes csörgésének irányába, s míg én határozottan, ő bizonytalan léptekkel követett. Pajzsomnak hála nem tűnhettem többnek négyszáz körülinél - úgy vettem észre, ez az életkor pont ideális ahhoz, hogy még ne nézzenek ki maguk közül a helyiek és mégis megfontolják, belém kötnek-e. Nem vagyok az oktalan erőszak híve, ami azt illeti, kerülném a bajt is, miként a falkával való kapcsolatot, tiszteletben tartva, hogy ez az ő területük ma már, s csupán a háttérből figyelve, rendezve a szálakat egyengetem utódaim sorát... Hogy eddig milyen sikerrel, arról inkább nem nyilatkoznék, de kezdem belátni, hogy hiába nem lehet biológiailag gyermekem, édesanyám "átka" mégiscsak utol ért, mikor azt mondta, legalább olyan makacs gyerekkel verjenek a Szellemek, mint amilyen én voltam egykoron. Épp akkor vágódik be a régi vadászház ajtaja, mikor elérem. Az ismerős energiákat érezve szaporázom lépteimet, s alig csukta be az ajtót a férfi, máris ütemes kopogás hallatszik felőle. Amint nyílik az ajtó, kiszélesedő mosolyom és csibészes fénnyel csillanó tekintetem fogadja a kilépő hímet. - Heló! - Lököm le a szőrmés kapucnit a fejemről egy laza mozdulattal.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Morrighan érdeklődve tekintett le a vendégekre, mikor a csatornára, közvetlen fölöttük letelepedett. Fekete szemei kíváncsian méregették az ajtón állókat, majd hangja egy rövid pillanatra megtörte a csendet. De figyelmeztetése nélkül is tudtam, hogy kinn áll valaki. Egyrészt a hullámok, másrészt pedig a kopogás. Elhúztam a függönyt, majd kinyitottam az ajtót, hogy kinézzek ki a nem várt vendégem. S ekkor, szinte simulva öleltek közre hullámai, s a csuklya alól előbukkanó arcra, először meglepettség, majd széles mosoly került fel maszatos, sebhelyes arcomra. - Üdv Mallo... - de el is hallgattam, mert a torkomba nyilaló fájdalom szökött. A francba, azokba az üveg szilánkokba. Asszem tényleg be kéne látogatnom Emshez, hogy kiszedje belőlem a maradékot. Éreztem, hogy vér gyülemlik a számba, de gyorsan elfordultam a nőtől, s a parázs közé köptem véremet. Inkább nem szóltam, csak szélesebbre tártam előtte az ajtót. Hullámaim rést kerestek a pajzsán, hogy mentálisan beszélhessünk, s kedvesen simultam bele hullámaiba. Ha befáradt, ő, s farkasa, becsuktam utána az ajtót. Külső szem számára eléggé nagy rumlinak tűnhetett a műhely, bár aki alaposabban szemügyre vette a helyet, láthatta, hogy mindennek ott, és azért van a helye. Kardok, pisztolyok, pajzsok, golyók, tervrajzok az egyik asztalon, a másikon csiszoló kések, fogók, csavarok, a harmadikon már megint más eszközök. Az egyik sarokban szétbontott, vagy épp félig összerakott puskák, újabb, régebbi generációk támaszkodtak egymásnak. A falakon néhány oklevél, pár fotó, s fegyverekre használt díszminta volt fölragasztva. Az egyik asztal alól széket húztam elő, s mosolyogva mutattam vendégemnek, hogy nyugodtan üljön le. Nem volt lámpafény, csak a kemencében ropogó tűz, s parázs, meg az egyik asztalon egy petróleumlámpa ontotta magából a fényt. Arcomat karom okozta heges seb szelte át, lapockámon harapás nyom, hátamat pedig karmolás nyom szelte keresztbe. Már mindegyik heges volt, csak kissé feltűnt. Az égési sebem, s a szám körüli hegek nagy része már teljesen eltűnt, s reméltem, hogy még egy éjszaka Farkas alakban, és a többi is begyógyul végleg. Szótlanul vettem elő egy kis fém poharat az egyik polcról, s forralt bort töltöttem bele a fémkancsóból. A fahéj, s a szegfűszeg illata kellemesen kúszott orromba. Mallory felé nyújtottam a poharat, majd egy mélyebb tálat elővéve a falra szerelt csaphoz léptem, s némi vízet töltöttem bele, hogy a vak Farkas elé tegyem. Utána a vesszőnek valót kézbe véve ültem le vendégemmel szembe, s álltam neki a faragásnak. Ügyesen, precízen dolgoztam. ~ Mi szél hozott erre Mallory? -kérdeztem apró mosollyal szám sarkában.
A mellettem tébláboló világtalan farkas idegesen kapja fel fejét a károgó hangra, én magam pusztán bundás társam fejére helyezem tenyereimet nyugtatóan. Nincsen semmi baj, kedvesem... Ajtó nyílik, képemre pedig őszinte, üdvözlő mosoly szökik, mely akkor csorbul csak kissé, mikor a torkát fájlalja a hím. Szemöldököm finoman rebben, ráncol gyűlnek gyermekies arcomon - az aggódás természetes megnyilvánulásai, ha energiám örvényéből nem lenne nyilvánvaló, hogy igenis érdekel a hogyléte. Ahogy maga a hely is, ahova tévedtem. - Mikor beljebb tessékel (Shila inkább odakint maradna Morrighannal, bánatosan heverve el a ház előtt.) érdeklődve tekintek körbe, szemügyre véve a teret és annak berendezési tárgyait. Beszédesek, ami azt illeti, utoljára az egyik terepmunkám során voltam kovácsműhelyben évekkel ez előtt... volt az egésznek egy sajátos atmoszférája, amit az ember vagy szeretett vagy utált, de kétségtelenül magával ragadta valami úton-módon. Hellyel kínál, de csak a fejemet ingatom, s beljebb lépdelek, ahhoz a falhoz, ahol a már kész fegyverek sorakoznak. - Ezeket mind te csináltad? - Bukik ki belőlem a kérdés óhatatlanul is, míg cipzárját a kabátomnak lehúzom, lévén idebent igencsak karibi az időjárás. Ekkor fordulok szemközt a másikkal, érdeklődőn - s lehetőségem nyílik immáron az arcát szegélyező sérüléseket is szemügyre vennem. Érdekel, hogy mibe keveredett, hogyne érdekelne, ugyanakkor megfogadtam, hogy míg nem muszáj, a helyiek ügyébe nem keveredek bele a kelleténél jobban. Megmarad hát a kérdés kimondatlannak, energiáim érdeklődő játékának. Az elébem tolt forró italra csak pislogok, szemeim világa a másik sérülésein időzik még kicsit, mielőtt kapcsolok. - Köszönöm. - Mosolyom kiszélesedik, ahogy átveszem a poharat, s elmémben hangját hallva válik csak igazán őszintévé az a görbület ajkaimon. - A szél, az, ahogy mondod! - Nevetek - Azt hallottam, lakik errefelé valami kovács és egész jól dolgozik... nem ismered véletlenül? - Emelem ajkaimhoz a poharat, s a fűszeres italba kortyolok.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Nem veszek tudomást aggódó pillantásáról. Hullámaiba inkább nyugtató lüktetést plántálok, hisz nincs miért aggódnia. Egy kis csetepaté a Falkában ez megesik, pláne az Omegával. Bár ez utóbbit nem tudja, s nem is tudhatja meg rólam, nem egy büszke dolog ez a Farkasok közt. Szemem sarkából vetek rá egy pillantást, mikor leveti kabátját, de utána foglalkozom inkább a meleg piával. A kérdésre fordulok csak felé. Lassan bólintok, s egy halvány mosolyt is megengedek magamnak. ~ Igen. Megrendelések. Büszke vagyok a munkámra, mert tudom, hogy a tökéletességre törekszem. Szeretem csinálni is.A fegyverek bűvös világa gyermekkorom óta az életem része, s ez sosem volt másként. Beharapóm nem csak Bestiaként avatott bele a világ viharába, hanem a kovács mesterségbe, a fegyverek készítésébe. Oly sok mindent köszönhetek neki. De én vagyok az, akit a keresztény kutyák tékozló fiúnak hívnának. Bár, ami azt illeti, a magam módján köszönetet mondtam az öregnek. Állom a pillantását, de hullámaim felé nem változnak, továbbra is nyugodtan kapcsolódnak a másikéba. Energiái érdeklődését is észreveszem, de nem szeretem sajnáltatni magam. Bár tény, a kényeztetést sose utasítom vissza egy nősténytől. De inkább ebbe ne menjünk bele. Kissé feljebb emelem a poharat, míg végül pislogva veszi észre. Akaratlanul is, de kissé felnevetek figyelmetlenségén. ~ A pofonokból csak tanul a Farkas. - kacsintok rá, mintegy ezzel próbálva elsimítani a témát. ~ Egészség! - finoman koccintom bögrémet az övéhez, majd a piába kortyolok. Letéve utána a poharat az asztalra, ülök neki a nyílvesszőknek. Nevetésére őszinte mosollyal pillantok fel rá. Tetszik. Tetszik ez a nevetés. ~ Ami azt illeti, akad errefelé egy. - fordulok vissza a munkámhoz, de a mosoly nem tűnik el ~ De most nagyon elfoglalt. Akadt múltkor egy fontos munkája. Egy íjat kellett készítenie. A megrendelője csupa titokzatosság, s báj. S most az ő elvárásainak igyekszik megfelelni. Felpillantok a nőre, gyermeki vonalait figyelem, aztán visszatekintek a kezemben tartott munkára. Gyorsan, ügyesen dolgozom, s a fa lassanként csodálatos alakot ölt ujjaim közt. Addig faragom, míg végül a tollakért nem nyúlok, amik abban a kis zsákocskában pihennek, nem messze a lábamtól. Óvatosan kiveszek egyet, majd azt kezdem el a fegyver részévé formálni. Odafigyelés, tisztelet. S a munka gyümölcse így lesz teljessé.
Ha csak sejteném, jót derülnék a tényen, hogy miközben az én titkaimat fürkészné ki, addig jóllehet, ő maga is falakat emel saját viseltes dolgai köré. Nem ítélem el érte, ilyenek vagyunk mi, évszázadokat megélt farkasok. - Hiába a falka, az egység, a társaság igénye, a száz százalékos bizalom véleményem szerint nem létező luxus csupán. - Eszméletlenül részletgazdag némelyik. - Suttogom szinte az őszinte dicséretet munkájára, ahogy kissé közelebb hajolva szemrevételezek egy darabot. Markolata gazdagon díszített a kardnak, Nagy Károly korabeli lehet a replika eredetije, le merem fogadni, hogy a pengéje valóban toledói acél. - Ilyenhez volt szerencsém már eredetiben is, igaz, csak múzeumban! - bökök egyre lelkesen - A penge formája alapján keleti típusúnak mondaná az ember, de a britek viselték előszeretettel az 1820-as évek második felében ezt a típusú szablyát. Díszkard csupán, az eredeti markolata elefántcsont-lemezekből készült, manapság gyantával helyettesítik és... bocsánat, néha kicsit elragadtatom magam. - Söprök pár kósza tincset bocsánatkérő mosoly keretében füleim mögé, ahogy visszafordulok felé és a felkínált forralt bort átveszem tőle. Egészségünkre!
Nevetésem könnyen kap szárnyra, mint a tűzről pattanó pernye, s tölti ki a teret közöttünk, hogy szavaira szelíd mosolyba torkolljon a gesztus. - Ezt igazán sajnálattal hallom. Talán jobb is lesz, ha hagyom dolgozni, s visszajövök majd később, ha kevéssé lesz elfoglalt... - Húzódik csibészes, csalfa mosolyra ajkaim szeglete, s színészi könnyedséggel lépdelek felé, hogy az asztalra helyezzem poharam, elvégre... távoznék, vagy mi.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A dicséret jól esik, hisz kinek ne esne jól, ha keze munkájának gyümölcsét szép szavak érik. Mégis csupán egy elégedett mosoly az, mely elárulja valódi érzésem. Ráadásul, ahogy szavai tova szaladnak, rá kell döbbennem, egy hozzá értővel állok szemben. Tekintetem figyelmesen rá szegeződik, úgy hallgatom tovább. Bár amilyen idős, nem is csodálkozok ezen, mégis... Kedvelem azokat a lelkeket, akik tisztelik a fegyvereket, a történelmüket, mit mesélnek. Talán azért, mert bár el nem ismerjük, mi mind, kik Farkasok áldott átkát hordozzuk, mi magunk is, nagy múltú fegyverek vagyunk csupán. Emberi húsba fúródó, csont törő, vért fakasztó szörnyetegek. S a fegyverek mesélnek. Mi is mesélünk. Nincs az a könyvtár, ami elbírná meséink súlyát ezen a nyamvadt világon. De ez senkit, még minket, magunkat se érdekel. Leszarjuk, még a saját történeteinket is. Akkor a Világ, miért figyelne rá? Hideg fut végig a hátamon. Milyen furcsa, hogy saját emlékeim rabjaként nézem a nőt. Nem kedvelem a melankóliát. ~ Folytassa csak, engem érdekel, mit olvas róla még. - mondom még szélesebb mosollyal. ~ Azt hiszem, említette is, antropológus ugyebár. De tudja, ritka még a magunk fajta közt is, aki ránézésre ily sokat tud a fegyverekről. Üdítő mindig, mikor hozzá értőkkel beszélhetek. És kevés olyan hozzá értővel találkoztam, aki idősebb lett volna nálam. Ki tudja? Talán még újat is tanulhatok. - gonoszkás kacsintást küldök felé. Nevetése, lágyan ölel körbe. Csilingelve tölti meg az amúgy csak munka zajtól hangos műhelyt. ~ Máris menne? - nézek rá, még mindig mosolyogva, majd a vesszőt letéve kezemből, felállok, s a már elkészült fegyverekhez lépek, s kiveszem a díszkardot, melyet előzőleg megcsodált. Felé lépek, majd a markolatot Mallory felé nyújtom. Óvatosan, két kézben tartom, mint valami gyermeket. ~ Díszkardnak díszkard, ez tény. De azért nem vagdalkoznék vele senki torkánál. Amúgy meg... - majd a markolat felé bökök ~ Sose alázom meg a fegyvereket, holmi olcsó utánzati pótlékokkal. Még maguk, a megrendelőim se tudják, vagy értik sokszor, mit tartanak a kezükben. Magán megrendelők, múzeumok, fegyver kereskedők... Mind csak a pénzt lobogtatja, s aztán vitrinbe zárják a remekműveket. - közelebb hajolok gyönyörű vendégemhez, s Bestiám óhatatlanul is megcsillogtatja borotvaéles fogait, még ha a hullámokból semmi fenyegető sem érződik ki. ~ Ritkán látom azt a csillogást a szemekben, ami hasonló a tiédhez, Mallory. Azt a fajta csillogást, ami sejteti, hogy a fegyver nem csak porfogó lesz, hanem valódi feladatát láthatja el. Kiegyenesedek, s ha átvette a kardot, az eddig szakadt, fekete lepellel takart hátsó helyiségbe indulok. Némi keresgélés, zörgés, csörömpölés után végül visszatérek, kezemben egy bőr tegezzel, s egy bebugyolált íjjal. ~ Amit kért, az én bájos megrendelőm. - mosolygok, s a hozzá legközelebbi asztalhoz lépve lefektetem a sima felületre az íjat. Nem bontom ki az azt fedő bőrből, meghagyom ezt az örömöt Mallorynak, elvégre ez az ő "ajándéka".
Szelíd mosollyal, szinte már bocsánatkérően tekintek a férfira az elragadtatást követően, s fülem mögé söprök pár kósza tincset, mikor arra kér, meséljek még. - Valóban azt mondtam. Egy ideig a régészettel is kacérkodtam, de ez valahogy sokkal többrétűbbnek tetszik számomra. Kicsit ez, kicsit az... - Felnevetek arra, hogy akár újat is tanulhatna tőlem a fegyverek terén. - Azt azért kétlem, de hízelgő a feltételezés. - Bezzeg, ahogy hallottam, Unalaq-nak teljes fegyverarzenálja van odahaza, vitrinek mögött! Na, ha valaki, akkor ő biztosan tudna bármelyikről szinte mesélni, én jószerivel csak azokat ismerem - igaz, ezek száma sem elenyésző - melyekkel magam is találkoztam az életem és a munkám során. Távozóra fogom, persze, csak játékosan - megmosolyogtat, hogy komolyan veszi a dolgot. - Elvégre zavarom a munkájában. Szívemre venném, ha miattam nem készülne el időre. - Tekintek le rá, ahogy mellette állok meg, az asztalra helyezve finom mozdulat keretében a poharat, s lepillantok rá. Ő maga ellép tőlem, s ahogy érdeklődve figyelemmel követem, már az is látom, hogy miért. Bátortalanul fogok rá a hideg nyelű fegyverre, mintha csak attól tartanék, kárt teszek a puszta érintésével is benne. A kardról a felém hajolóra pillantok fel áthatóan kék tekintetemmel, nem rettenve meg a pillantásába kúszó fenevadtól. Volt már hozzá szerencsém, néztem vele farkasszemet, mikor életemre tört volna Alignak általa. De ha nem ismerném, se rettentene a veszély, melyet magában hordoz. Fenevadak vagyunk mindannyian. Farkasok, efféle törvényekkel lényünk mélyén, hiába minden emberi civilizáltság és külcsín. Forgattam én is kardot egykor, öltem is, nem vagyok ártatlan, csupán a test tűnik annak, melybe kortalan lelkemet zárták a brit őrzők. - Túlságosan felmagasztalsz! - Jegyzem meg végül, nevetősen ütve el bókját, hogy érdeklődve emeljem meg kissé a kardot, markolatát vizsgálva meg kissé, az elmondottak fényében igencsak érdeklődve, majd egészen egyszerűen visszahelyezem oda, ahonnét a hím elvette. Mégiscsak másé lett, fizet érte - tényleg nem lenne szerencsés kárt tenni benne idő előtt. Na meg akad itt érdekesebb nézni való is, úgy fest. Kissé értetlenül pillantok a férfira, ahogy közelebb lépek kíváncsian. - Ezt most... nem mondod komolyan! - A felismeréstől mosoly szökik arcomra, s gyermeteg izgatottság költözik energiáim közé. Odalépek az asztalhoz, s sietősen, kissé kapkodva is talán, szabadítom meg csomagolásától az íjszerszámot. - Azta... én... Kipróbálhatom? Mivel jövök érte? - Záporoznak kérdéseim, egyik sutább, mint a másik, de oda se pillantok a hímre. Tekintetem a fegyvert igézi, ahogy ujjaimat fáján végigfuttatom.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Mozdulatai vonalát figyelem. Nyugalom árad szét tagjaimban, Bestiám kacér játékossága nem lankad. A nőstény jelenléte régi korok véres árnyait idézik bennem, de jó értelemben. Hisz ezek a véres árnyak lényem alakítói, Bestiám útmutatói a Valhallához vezető rögös úton. A kard oly csodásan illik kezeibe, mintha csak egy modern Valkűr állna előttem. Egy régi, lázas álom képeként látom magam előtt, ahogy saját vérembe fagyva tekintek fel a holttestek közül, bűzös hús íze a számban, csontom összeforr, de újra visszazuhanok, hátamra fordulva pedig átakarom adni magam az édesen hívogató sötétség mámorító érzésének, de ekkor, mint a semmiből feltűnő szépség, az örök Harcmezők csodálatos asszonyai, kik Odin parancsát teljesítve választják ki a halálra szánt lelkeket fölém hajol. S felém nyújtja a kezét, megérint, felsegít... S felüvöltök, mikor elenged, eltűnik, tova száll, s csak mosolyog, mikor térdre zuhanok a testek között, s Bestiám hangja zengi be a csata mezejét, üvöltök utána, üvöltök, mert így vallok gyűlölve szerelmet a háborúk Isteneinek, Szolgálóinak. ~ - Jól áll.- szólalok meg mosolyogva ~ Nem zavar, sőt mostanában nem is volt nagyon néző közönségem munka közben. - s finoman végigsimítok kardot tartó csuklóján. Szemei tüzét vizsgálom. Hideg nyugalom veszi körbe lelkem, s Bestiám energiáit. Szép nőstény, ezt el kell ismernem. Melyik nem az? Talán a Vörös Hold után történtek teszik, de nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, hogy titok, homály fedi ezt a nőstényt. Valami olyan dolog lappang a háttérben, ami itt van, az orrom előtt, egy karnyújtásnyira, sőt, ahogy kezem finoman érinti bőrét, átvillan az agyamon, hogy talán a titkot fogom magát. Minden nő rejtély, s imádom felfedezni őket, de ő... De ő valahogy úgy érzem, mást is rejteget. Itt van a nyelvem hegyén. De mi az? Mintha tudnom kellene, az ösztöneim ordítanák, de mégsem. Mintha szemei tükréből akarnám megfejteni, pedig a csillogó íriszek nem árulkodnak, csak tisztán, fenségesen tekintenek Vadam ezüstjébe. ~ Valóban? - mosolygok szelíden, s elfordítom róla tekintetem, had csodálja tovább a kardot ~ Valahogy azt érzem, valamiért kijár neked. - s közben a másik helyiségbe lépek. Nem bóknak szánom. Csak ösztöneim suttogását továbbítom. Hátrébb lépek az asztaltól, mikor elé teszem az íjat, s energiáira csak a mosoly szélesedik ki nálam, nézem, hogy bontja ki, veszi kezébe, simít végig a fa vonalán. Erre számítottam, s ezt is akartam elérni. Ennél egy mesterembernek (farkasnak) nem kell több. ~ Neked készült, a tiéd, kinn a hátsó udvarban van pálya, ott kipróbálhatod. Igazából nem gondoltam ki hozzá különösebb árat. Ha reklámozol az ismerőseid közt, az is elég egyenlőre. Vagy nem tudom... Te mit kérnél cserébe? Van ötletem rá, mit mondd, de inkább halljuk, mit válaszol. Persze időbe telt, míg elkészítettem, ez sem pár óra alatt készült el, hisz a megtervezés, a faragás, meg a többi, de végre nem csak fémmel dolgoztam, hanem a fa nemes anyaga is kezembe került. És azzal óvatosabban is kellett bánnom. A lepellel takart hátsó helyiséghez lépek, majd intek vendégemnek, hogy kövessen. Egy kisebb szoba helyiség tárul szeme elé, amit újabb kész fegyverek rendezett sokasága tölt be, (innen hoztam ki az íjat is), de látni, hogy a másik végben egy kifejezetten nagyra sikerült tölgy ajtó, és nem messze tőle egy kisebb fém árválkodik a falban. A falra szögelt tegezek egyikét leemelem helyéről, és néhány íj vesszőt válogatva a rendezett kupacokból, oda lépek a fém ajtóhoz, majd kitárom vendégem előtt, s megcsap minket a kinti hideg jól eső frissessége. A hátsó kert hóval borított fehérsége szinte vakító a szemnek. Egy közepesebb kert, bár a szalma bálák, és a kifeszített, lyukas állat bőrök, ill. céltáblák nem pont hobby kertészetre engednek következtetni.
Energiái cicózó játékossággal töltik meg a helyiséget, s ha hagynám, talán még össze is kapaszkodnának az enyéimmel pár végtelennek tűnő pillanat erejéig. De nem hagyom meg neki ezt, szórakozom véle csupán, ujjaim közé csavarva, majd finoman lökve rajta, mikor túlságosan közel merészkedne... Bókjára mosoly szökik ajkaimra, épp csak felé emelem pillantásomat somolygós-sután, mikor csuklómhoz ér. Hiába a nyugalom, hiába a higgadtság energiáiban, ezt a tekintetet ismerem már régről: válaszokat keres. Még mindig az foglalkoztatja, amiért a jómúltkor hívatlanul beállított a szobámba és ez valahol kissé elszomorít - no nem annyira, hogy mély depresszióba zuhanjak miatta, vagy hogy egyáltalán jelét mutassam csalódottságomnak. Újabb bók érkezik, én pedig felnevetek könnyeden. Mintha ezer apró üveggolyót szórnának szét a padlón, úgy szalad elő belőlem ez a gyermeki kacaj, betöltve a tűz melegétől nehézkes levegőjű teret. - Na ne udvarolj...! - Kuncogom fejcsóválva, visszahelyezve a kardot helyére, s kíváncsian nyújtogatva kissé nyakam, mivel áll elő ezúttal. Őszinte meglepettséggel és energiáim közt kavargó lelkesedéssel fogadtam az előkerülő íjat, ujjaimmal alázatos áhítattal simítottam fáját, mintha nem is fegyver lenne egy vadász kezében, hanem ékszer egy úri palotában. Egy kincs, egy megidézett álom... régi idők füstszagú, fűszeres emléke. Mikor ki is mondja, szavakká formálja azt, amit sejtek, felpillantok rá. Kék tekintetem kistányér-kerek, meglepett és egyben lenyűgözött. Mondandója ugyanakkor olyan irányba halad, ami eltörli mindezt a bájos összképet, s feléleszti a bennem lakó örökkön gyermek 'én'-t, aki gonosz kis tündérek vigyorával mar rá az íjra és a nyílvesszőkre, hogy kissé pipiskedve ugyan, de a hímhez lépjen és piszok mód röpke csókot lopjon - vagy hintsen? - ajkairól. - Biztos akad majd alkalom, amikor viszonozni tudom valahogy a dolgot. Talán fel sem fog tűnni... de ott lesz. Addig meg a reklámozással törlesztek. - Fűzöm a mondandóm végéhez nevetősen, s követem őt ki a hátsó udvarra újdonsült szerelmem íjam társaságában.
- Itt is laksz vagy ez csak ilyen... munkahely? - Firtatom könnyedén lépdelve a hóban, élvezettel töltve meg tüdőmet a csípősen hideg északi levegővel a benti parázsló melegség után, s tekintetem sem pihen a másikon. A terepet mérem fel. - Csak mert én elköltöztem nemrég. - Vonok vállat flegmán, hogy elvigyorodjak. - Remélem nem kerestél megint az ablakon át érkezve és hoztad a frászt szegény Palomára... - Miért van az embernek mégis olyan érzése, hogy szavaimmal ellentétben nagyon is szeretném, ha így lenne. És roppantmód bánom, hogy ha tényleg így történt és nem láthattam.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Mindig is ez hajtott, ez vitt előre. Ezért vagyok űzött vad saját világom őrült, lángokba merülő erdejének rabja. Akit mindig űz, hajt valami, és ez nem más, mint az újdonság. Lészen az lélek, tett, test, eszme... Bármi. Ez vagyok. S ez a nőstény oly csodásan lengeti előttem a véres húscafatot, hogy az már szinte fáj. Megőrít a tudat, megőríti a belső Vadat a Nőstény titka, a lehetőségé, hogy igen, itt van egy karnyújtásnyira, de tudhatom, nem lehet enyém, csak kerülgetem, mint a forró kását, és ez nyugtalanít, ugyanakkor a kihívással kecsegtet, s ezért érdekel. De nem tagadhatom, a férfit is érdekli ez a nő. Érdekel azzal a játékos mozzanatával, mely lerí az arcáról, ahogy felém emelkedik egy pillanatra orcája, s kedvem lenne azonnal behabzsolni, fölkapni, mindent lelökni a munkasztalról, s mindent, mi ő, mi a bőre alatt van, titok, hús, lüktető szív... Mindent magaménak fogadni. ~ Csak nem attól félsz, hogy fölfalnálak? - küldöm felé vállam felett visszapillantva rá, azzal a megnyerő, ám halandók szemében igencsak rémületet keltő mosollyal. Csakhogy ő nem halandó. Nem fog megijedni ennyitől, s nem is ez a célom. A Farkasok játékát játszuk, ami egy igen csak izgalmas, ám annál veszélyesebb szórakozás. Pillantásom elégedettséget sugall, de ugyanakkor nem kérkedek vele. Egy mester sosem tesz ilyet, pláne nem a saját munkájával kapcsolatban. Ám a mozdulat, mely ez után következik, az elégedettséget felpezsdülő vér felé löki, s mint valami erős csapás indul el az agyamból, végig a gerincem mentén. S a gonosz kis tündér, alakja mesébe illő kecsességgel, mit sem sejtetve lép oda hozzám, s ajkai könnyedén találnak rá az enyéimre. Mint az őszi, vad szellő, mikor felkapja a száraz leveleket, s táncra hívja őket, hogy egy fordulat után le is rázza magáról a kis tehetetlen társaságot, mint valami megunt játékszert. Finom, s édes pillanat, hagyom, hogy elragadjon, élvezem egy nő kínzó mámorát. Kezem óhatatlanul felemelkedik a levegőbe, csak élvezni akarom még egy kicsit, egy halvány, nagyon halvány pillanatig. De végül nem érek hozzá, érdes ujjaim az asztal szélébe markolnak, hagyom, hogy elszakadjon, hagyom, hogy csókja égesse a számat, hagyom, hogy kacér pillantása lyukat égessen belém, hogy csak szemem lángja árulja el, mennyire élvezem a pimaszságát, ezt a keserédes játékot, amit űz velem. Kiegyenesedve lököm el magam az asztaltól, hogy mutassam az irányt, s energiáim halványan erősődő kavalkádjával továbbra is finoman öleljem körbe a nőstényt. ~ Előre is köszönöm, a fizetséget. - mondom felé, de pillantásom az elénk táruló kertre terelődik. Míg ő a terepet szemléli, a hóban sétálva lépek oda néhány oldalra helyezett hordóhoz, s az egyik fedelét kinyitva, belenyúlok, s némi csörömpölés után kihúzom a benne tartott üveget. ~ Kis rum. - meglötyögtetem Mallory felé az üveget. ~ Hideg, pár órája lehet csak kinn, de még nincs megfagyva. Mikor itt dolgozom, pláne télen, a természetes hidegbe kirakok némi itókát. Sosem árt. Nem mintha attól tartanék, hogy megfagyok munka közben, meg amúgy is, gatya, meg kovácsköpeny van rajtam, finn vagyok, vérfarkas, ha kinennének az északi sarkra, szerintem még az se zavarna igazán. Közben odalépkedek a kifeszített bőrökhöz. Pár napja tettem ki a frissebbeket, amik még nincsenek úgy szétlőve, úgyhogy ezzel annyira nem is kell szöszmötölnöm, csupán csak azt nézem, oda van e rendesen szegezve minden a helyére. Megfordulok, s Mallory alakján akad meg pillantásom. Rágyújtok a tábla előtt, s leteszem magam mellé a rumos üveget a hóba. ~ Tudod te mire gondolok igaz-e? - kérdezem mentálisan azzal a piszkosul szemtelen mosollyal. A zsebemből előveszek egy szép kerek almát, majd a fejemre teszem. Le tudja lőni, ha nem, akkor vagy nem lesz szemem, vagy fülem. Még jó, hogy nem ezüstből készítettem azokat a vesszőket. ~ Nos, Miss Mallory. Ami azt illeti, tudtam, hogy elköltöztél. Ugyanis a Farkasaidat nem találtam azon a környéken, mikor újra megakartalak látogatni, egy éjjelen, s sajnos szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy már nem tartózkodsz abban a házban. Nyugi, a barátnődnek nem lett baja. De reméltem, hogy ismét összefutunk. - kifújom a füstöt ~ Ha mást nem, akkor azért, hogy Robin Hood féle tudásod megcsillogtathasd. - s ezzel nekitámasztom a hátam a bőrnek, s összefonom mellkasom előtt a kezeimet.
Fel kell nevessek szavaira. Nem azért, mert lenézném hozzám képest igencsak zsenge kora miatt, tudván, ha valamit én nem úgy akarok, mint ő elképzelte, esélye sincs vitatkoznia komolyabban velem. Nem ez késztet gyermeki kacajra, sokkal inkább az a merész él, a szemtelen villanás tekintetében, hogy hiába van tisztában azzal, dupla olyan idős lehetek, mint ő, mégis megpróbálná, ha úgy adódna. És ez valahol roppantmód szimpatikus tulajdonság a magamfajta vadóc léleknek. - Szerintem megülném a gyomrodat! - Jegyzem meg visszadobva a képzeletbeli labdát, a magunk mögött hagyva egymás kóstolgatását ideig-percekig követem ki a hátsó udvarra Natant.
A csörömpölés belezavar a természet neszeibe, arra kapom hát a fejem, s látva az italt a hím kezében, akaratlanul is kiszélesedik mosolyom, kissé fejcsóválva. Rossz vagy, de miért is tagadnád meg magadtól a dolgot, nem igaz? Saját házadban én sem foglak letolni érte, hisz magamat hazudtolnám meg vele - sosem voltam szenteskedő, aggódó is csupán testvéreim, családom, falkám és gyermekeim hogy volta iránt, nem a múló földi lét tárgyainak élvezete kapcsán. Tekintetemmel kíváncsian követem a hímet, egy idő után testemmel is felé fordulok a megfelelő távolságból, kezeimben az újdonsült "játékszert" tartva. - Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném tudni, mert eléggé őrültségnek hangzik. Tisztában vagy vele, hogy évszázadok óta íj se volt a kezemben, nemhogy lőjek vele?! - Morran farkasom rosszallóan, s mégis piszkálja elmémet a kihívás gondolata, a rizikófaktor. De végtére is... én figyelmeztettem előre, innentől kezdve a saját botorsága a dolog! - Nagyon helyes. Az embereket jobb, ha kihagyjuk a farkas-játszmákból véleményem szerint. Úgysem értenék meg. - Pontosabban csak felesleges nyűgöt szülne, ha be kellene avatni őket, ne adj isten ezzel az őrzőket is belekevernénk és... kell a fenének ennyi púp a hátára, ha megoldható nélküle is, nem igaz? - Azt kitaláltad már, hová költöztem? - Firtatom, s közben alapállást veszek fel, az íj húrját feszítve és célzok. A nyílvesszőnek nem sikerül a közepébe érkeznie ugyan, de eltalálja az alma jobb oldalát, oda fúródva pottyan le a lendülettől a hóba, Natan lábai mellé.
// Saját kockával dobtam, chatesre nem mertem bízni, de így is épp, hogy 2-es lett. XD (1-esnél eltaláltalak volna, páratlannál még téged se) Ez pedig a 100. IC reagom csak neked. //
Kezdőlap
![Régi vadászház [Natan lakhelye] I_vote_lcap](https://2img.net/s/t/18/32/18/i_vote_lcap.png){kind=small}
![Régi vadászház [Natan lakhelye] I_voting_bar](https://2img.net/s/t/18/32/18/i_voting_bar.png){kind=small}
![Régi vadászház [Natan lakhelye] I_vote_rcap](https://2img.net/s/t/18/32/18/i_vote_rcap.png){kind=small}
![Régi vadászház [Natan lakhelye] R169_457x256_20106_House_in_the_wood_2d_fantasy_house_wood_swamp_picture_image_digital_art](https://2img.net/h/digital-art-gallery.com/oid/117/r169_457x256_20106_House_in_the_wood_2d_fantasy_house_wood_swamp_picture_image_digital_art.jpg)
![Régi vadászház [Natan lakhelye] Jkh91u](https://2img.net/h/oi41.tinypic.com/jkh91u.jpg)
![Régi vadászház [Natan lakhelye] 64lb2v](https://2img.net/h/oi61.tinypic.com/64lb2v.gif)
![Régi vadászház [Natan lakhelye] Giphy](https://2img.net/h/media.giphy.com/media/13QQs46IHCMUM0/giphy.gif)
//
//
![Régi vadászház [Natan lakhelye] Tumblr_nhih5v09ow1tihywxo8_250](https://2img.net/h/38.media.tumblr.com/d1265d8d19d80cd0272cfb2a371ec921/tumblr_nhih5v09ow1tihywxo8_250.gif)
