Hajnal. Alig múlt el három. Az utcák csendesek, csak az éjszakai lámpafény alatt döngicsél néhány bogár. Talán legyek, vagy isten tudja, nem is érdekel. A motor berregése finom, könnyed, szinte zeneszó, ahogy a kietlen kanyarokat beveszem. Aztán trappoló, sercenő léptekkel taposok rá a betonra, ahogy a gépet magam mögött hagyva nyomulok beljebb a társasházba. Kisebb fintorral fogadom a szagot, az állott konténerekből orromig szivárgó bűzt. Ez megszokott, a belvárosban a szmog keveredik az utcai élet szagával, mocskával. Ez alól ezek a magasra pakolt épületek se kivételek.
Közben célt érek, legalábbis az ajtóig lazán eljutok. Néhány percig csak méregettem a bérlakás bejáratát, annak kilincsét, zárját. Meg is fordult a fejembe, hogy mennyire értékelné az öcsikém, ha felfeszegetném az ajtaját, de végül maradtam a stílusos "kiverem az ágyból"-nál. Vagy a gép elől... ez már részletkérdés. Kopogok. Nem is kicsit, nem is csendesen. Még a csengőre is ráejtem a vállam, ahogy a falat és ezzel együtt azt használom támasztéknak. Addig nem is mozdulok, míg ajtót nem nyit, mely során széles, köcsög vigyort öltök fel. - Na végre. - morranok szórakozottan, ahogy nemes egyszerűséggel nyomulok beljebb. Akár rajta keresztül is. Rutinosan mozgok - mintha ismerném a helyet -, noha csak a szagokat követem. A nappaliban meg is állok, a kezemben szorongatott táskát a kanapéra ejtve. - Itt a szarod. - kacagok fel negédesen - Legközelebb ne olyat kérj, amit ki kell zsarolnom valakiből! - vágom vállba, majd felnyújtva a kezemet esek át a köszöntésén. Rövid pacsi, a szokásos menetben. - Van mellette valami mellék lemez, az nem tudom mi. Bővítmény, vagy tudja a halál. - vonom meg a vállam, miközben már félig a kanapéra dobom magam. - Most pedig, ideje egy kicsit nekem is szórakoznom. - dörzsölöm össze két tenyerem, ahogy oldalvást pillogok fel a testvéremre. - Piát is hozzál nyuszikám, ha már itt vagyok. - a laptop-ot ki se mondom. Úgyis az az első, amit a kezébe vesz. Ha csak, nem volt ott végig...
Allison Road kivégezve. Egy hetembe került… profi munka. Assassin's Creed: Unity a következő jelölt, bár eléggé unalmas cucc, de megcsinálom, hiszen játékot félbehagyni unalmas címszó alatt nem buli. Nem Mattyre vallana. Hajnali kitudja mennyi időre jár az a bizonyos óra, amikor a következő chipses zacskó landol a kukába. Mic már bedobta a szunyát, idáig hallom a horkolását… aztán a csengő… nyomjad csak vadmarha, nyomjad csak…hogyne. Közben dúdolok valami elfuserált éneket is, ami rám ragadt tegnap egy részegtől… mert miért ne. Mindig a marhaság ragad meg… - Volt egyszer egy kis bolond, kis bolond, kis bolond... Megkérdezte tőle a tudós úr, tudós úr, tudós úr… Miért adod a szíved ily olcsón, ily olcsón, ily olcsón...? Lassan és ráérősen kelek fel a bőrfotelből… aztán úgy ahogy vagyok, ajtót nyitok. Jó szélesre, hogy a fivérem betaláljon rajta, ahogy betette a lábát már lököm is be az ajtót és megyek is vissza. Húzza az arcomat egy mosolykezdemény - groteszk, oda nem illő, de nem is az, aminek tűnik. Viszonozom az enyémhez oly hasonló pillantást - nem árnyalatában, de mélységeiben, amolyan feneketlen kút, mely elnyeli az óvatlant. És még panaszkodik, hogy zsarolnia kell…oh Édes Teremtőanyám! - Ezért tartalak, nem? Elfojtom a derűs vigyoromat, de ezzel együtt sem tudok szigorúan ránézni - szám sarkában megtelepszik a mosolygás. Ugyan már, ezt a játékot ketten is játszhatjuk… öklöm már egy időben emelkedik az övével és a gyors köszönésünk egy ököl pacsival ki is merítjük. Elmosolyodok. - Ó kis drágám, hát persze! Azonnal! - felröhögök és a szomszéd helységben már nyitom is a hütőt, amiben 2-2 sört előveszek. Az egyik 3% a másik 4%... kedves vagyok, nah. Totál ellentétek vagyunk. Nem csak temperamentumunkban, hanem a külsőben is. Lepakolom a söröket az asztalra, a laptopomért még visszatérek a szobába, kábelek lógnak megint belőle, összekötve a Főgéppel. Amin természetesen a játék ficeg. Benyomom és fordítom is a Bátyám felé, a képernyőn felpattan egyből egy találós kérdés Matty módra. Ha volt kedves őrült módjára csengőt nyomni. Mi az, feldobják szék, leesik asztal? Ha ezt megfejti, akkor tutik vagyunk és főnyereményt kap…később!
Helyes. Így, ahogy szeretem. Sürög, forog... a beszólásait meg éppenséggel leszarom. A képemen azért virít a vigyor, nem mellékes tényezője megnyerőségemnek. Se... A lapos érkezését a sörök társaságában kedélyesen követtem, és ez mit sem változott még akkor sem, mikor az öcsém elém fordította a gépet. A kérdés mindenesetre meglepett, az arcomra felülő kérdőjelek mégsem ragadtak rajtam sokáig. - Ne így akarj öngyilkos lenni! - mutattam rá a monitorra, ezzel együtt átvezetve tekintetemet a hímre. - Csak ezzel tudok belépni, töki? Mert találóskérdésnek is karcsú. - kacsintottam rá, hiszen a megfejtést már a szavaimba rejtve megadtam neki. Ha be kellett pötyögni megtettem, ha nem, hát csupán vártam, hogy idővel megjelenjen előttem az asztal és a hozzá tartozó ikon sor. Mondjuk nem voltam egészen biztos benne, hogy a válaszom a helyes megfejtés, mint: találóskérdés. De sanszosnak találtam. Hogy hallottam-e már, vagy csak szimplán az ihlet csapott szájba... franc tudja. Ha nyert hát nyert. Ha nem, az sem hatott meg. - A további szöszlést rád bízom... Az alapokat tudod. Az őrzők rendszere kell... - magyaráztam, miközben fél kézzel már az egyik sörért kotortam az asztalon. Meg is leltem, fel is téptem a tetejét, hogy egy jó adaggal lesöpörjem a torkomra tapadt maradékokat. Igen, pár órája betoltam egy hambit, és? Kényelmesen hátra vetettem magam a kanapén, egyik lábamat a másikra dobva úgy, hogy azok a térdem- és bokám ütközeténél találkozzanak. - Kéne néhány info... farkasról, őrzőről. Ha van kép, az fasza. Nevet, csak párat tudok... - egyenlőre nem forszíroztam tovább a dolgot, tekintve, hogy még semmilyen hekkelt művelet nem állt fenn. Majd ha bejutunk... ha tudom, hogy mennyi időnk van a matatásra... utána osztom tovább a kívánalmaimat. Most az is elég volt, hogy értelemszerűen adatlapokra vadásztam...
- Mosolyogsz... Talán jó hírt hoztál? - minden változott, mi is. De a barátságunk nem adhattam fel, ha ennyi ideje kitartunk a másik mellett, bármekkora hülyeséget is csinál az. Nincs másik világ, ahol majd minden jó lesz. Csak ez a világ van! Téglák nem építenek semmit, csak emberek. Sokan mondták, hogy nem tudok semmit, mégis az a helyzet, hogy én vagyok itt! Én vagyok itt fent és ők vannak ott lent, leszarni lehet, de felszarni nem! - A tépett idegrendszer az ördög játszótere. - húzom az agyát a magam módján. Alec esetében már egész szórakoztató centrumról van szó, a megfejtést pötyögje csak be… a maradékot én intézem. Ki más? Az őrzők rendszere felpattintás előtt áll. Nem ügy. Ha az FBI-ét feltörtem és a pokolba taszítottam, akkor ez most (talán) semmiség lesz. Az üzleti titkok elveszítése, kiszivárgása, egy informatikai rendszer leállása, vagy az ügyfelek bizalmának elveszítése a kis- és nagyvállalatokat egyaránt megrendíti. Egy trójai faló által nyitott hátsó kapu korlátlan lehetőségeket és szabad bejárást nyit. Mik a legelterjedtebb trójai falovak és hátsó kapuk? Háh! Láthatatlan fájlok létrehozása, az operációs rendszer megvakítása… A hálózat igazi hadszíntér. A legalacsonyabb rétegtől a legmagasabbig lehetőség van a lehallgatásra, elárasztásra, közbeékelődésre, hamis megszemélyesítésre és meghamisítására. - Na halljam azokat a neveket! – pillantok rá egy pillanatra a tesóra, a tekintetem újra visszatér a monitoron pergő adatokra. Cain & Abel mindent megold. Jelszó könnyedén elorozva.... még 1,5 perc.
Tim az éjszakai műszakot választotta, hogy a Krónikák termében álmosan kortyolgatva forró - igazából már kihűlőben lévő - teáját a régmúlt történéseit lapozgatva értelmet találjon a sok ellentmondó históriának, amiket elődeik papírra, pergamenre, vagy extrém esetben akár még papiruszra is vetettek. Voltak régen is olyanok, akik az ókorhoz akartak visszakanyarodni és elvetették a vérfarkasok ezredforduló utáni teremtés elméletét, így a lehető legkifinomultabb eszközökkel próbálták bebizonyítani az igazukat. Hamisított papirusz tekercsekkel még Jézus születése előttről. Remek szórakozás ilyen témában kutakodni, főleg egy erősen cukrozott tea mellett. A telefonja halkan megszólalt, de csak egy SMS üzenet érkezett, így nem sokáig zavarta a lárma a terem meghitt csendjét. Előhalászta a készüléket öltönyének belső zsebéből, majd felhúzott szemöldökkel sóhajtott egyet. Kapás van! A régmúlt várhat, ideje a jelenre koncentrálni. Az SMS-t egy informatikában jártas tanonc küldte, aki az őrzők számítógépes rendszerének felügyeletével van megbízva, természetesen nem egyedül. Van még rajta kívül néhány tag, akik képesek a hackertámadásokat kivédeni, vagy legalábbis megpróbálni elhárítani. Mivel a rendszer huszonnégy órás felügyeletet igényel, kell néhány embert egyelőre feleslegesen a témán tartani. Tim azonban nem tartotta pazarlásnak, elvégre a jövő elől ők sem szaladhatnak fejvesztve. A globális őrző adattár már talán nincs is olyan messze… még néhány évtized, vagy… fél évszázad és meg is lesz. Nyújtózva megropogtatta nyakát, majd lassú léptekkel felindult a lépcsőn, bögrével a kezében. Igaz nem lenne szabad italt behozni a terembe, de van, hogy az ember megszegi a saját szabályait. Nem sietett, elvégre Brandon képes megoldani a helyzetet, ellenben, ha már vette a fáradságot, hogy értesítette akkor Tim is veszi a fáradságot, hogy felkeresi őt a szobában, ahol a néhány számítógép szolgál szerverként. A krónikás, ahogy belépett kíváncsian elgondolkozott, hogy vajon XP-t használ-e vagy valami fejlettebb Win-t esetleg valami teljesen más rendszert. Egy fejbólintással szó nélkül köszönt, majd betelepedett az egyik fotelbe, és érdeklődött a fejleményekről. Két perce jött a riasztás, és úgy tűnik az SMS továbbított volt automatikusan Tim számára, mert ő is nagyjából ekkor értesült a biztonsági behatolásról. Brandon teljesen benne volt a munkában, és Tim magában elmosolyodott, hogy az ifjú tanonc mennyire lelkes egy olyan helyzet kapcsán, ami valójában teljesen lényeg- és veszélytelen.
Az őrzők adattára:
A honlap, ahol az adatok vannak elrejtve, teljesen független az egyetem honlapjától. Neve: „Mentsük meg a Holdat” URL név dettó (csak ékezet nélkül ugyebár) – Az oldal kellemes kék és szürke árnyalatban pompázik, a kezdőlapon háromhasábnyi szöveg egymás mellett, felette különböző fülek, amik többnyire érdektelen dolgokat közlő lapra visznek. Regisztráció, belépés, amik pusztán a fórumhasználatot engedélyezik. A holnap nyilván hackertámadás esetén kevésbé érdekes, hiszen nem felhasználó szinten próbálnak bejutni, viszont a kezdő oldalon van elrejtve az információ, amivel egy szemfüles vérfarkas rábukkanhat, hogy ez bizony az őrzők adattára lehet, mert ugyebár ezt így önmagában nem hirdetik az őrzők. A háromhasábnyi szöveg a kezdő oldalon: első a Holdról megfogalmazott csillagászati elméletek, második a földre gyakorolt hatásai, harmadik a Holdhoz tartozó különböző mítoszok. Az első hasáb harmadik sorában szerepel először az „őrzők” szó, természetesen teljesen más kontextusban. Innentől kezdve a három egymás melletti hasáb összefüggő olvasási rendet ír elő soronként, ami úgy néz ki, hogy az első gyanús „őrzők” szótól számítva a 10. majd 9. 8. 7. 6. 5. 5. 6. 7. 8. 9. és végül a 10. szó alkotja az oldal valódi, rejtett hivatását. A sorok a honlap görgővel történő nagyítása során nem változtatják eredeti helyzetüket, így a méret nem gátolja semmiben az egybeolvasást.
Olvasat:Őrzők hivatalos Fairbanks és Anchorage területi adattára őrzők és vérfarkasok titkos dokumentumainak lelőhelye.
Az oldal első regisztráció és belépés lehetősége után még három belépési pont létezik, melynek felhasználóneveit és jelszavait meghatározott sorrendben kell bevinni, különben a rejtett tartalom nem elérhető. Profi hackernek nyilván ez nem okozhat gondot, erre van az ügyeletes őrző ellenhacker, aki a biztonsági résen át behatolót igyekszik nyakon csípni. Ami a képzettség mértékétül függ természetesen. A honlapot egyébként a Google kereső 18. oldalán lehet csupán megtalálni és ezt a helyet sohasem változtatja.
Az adattárban fellelhető személyek listája (a teljesség igénye nélkül)
Őrzők:
Edgar Allan Poop – őrző informátor 134 éves – harcképzettség (továbbiakban HK) 1-es, mágiaszint (továbbiakban MSZ) -3-as (szenilis) - családi állapot: szingli - állomány: aktív (a leghasznosabb tag) - lakóhely: ismeretlen (nem emlékszik rá)
Melting Steel – őrző harcos 43 éves – HK 4-es, MSZ 1-es – családi állapot: nős (32 tagú hárem) – állomány: inaktív (nincs ideje ránk a feleségei miatt) – lakóhely: Fairbanks Stadion (túl sok a gyerek)
Gay Marriage – őrző gyógyító 67 éves – HK 3-as, MSZ 6-os – családi állapot: bonyolult – állomány: aktív és passzív – lakóhely: Blue Oyster Bar
Stepheni Meyer – őrző mesélő 42 éves – HK 1-es, MSZ 1-es – családi állapot: férjezett – állomány: sajnos még mesél – lakóhely: Twilight körzet
Tomb Raider – őrző kalandor 39 éves – HK 5-ös, MSZ 5-ös – családi állapot: eljegyzésben egy sírral – lakóhely: sírkamra
Son Goku – őrző harcos/mágus/gyógyító/félisten – HK It’s over 9000!!! – MSZ dettó – családi állapot: nős – lakóhely: túlvilág (King Kai bolygója)
Vérfarkasok:
Jonathan Silverblood – vérfarkas, vérvonal: fakír, 341 éves – családi állapot: nyitott – lakóhely: egy ezüstbánya – erősségek: képes megérteni néha, amit mondanak neki
Stephen King – vérfarkas, vérvonal: illuzionista, 19-99 éves – családi állapot: nős – lakóhely: Vég-Világ – erősségek: képes bárkit hipnotizálni
Agafya Ivanova – vérfarkas, vérvonal: demagóg, 99 éves – családi állapot: nős – lakóhely: Kommunizmus – erősségek: születésekor győzött a nagy októberi (novemberi) szocialista forradalom
Margaret Thatcher – vérfarkas, vérvonal vaslady, 88 éves – családi állapot: férjezett - lakóhely: Albion (már inkább Avalon) – erősségek: vaskeménységű arcbőr
Terry Pratchett – vérfarkas, vérvonal: halál, 5000 éves – családi állapot: nem ismert – lakóhely: Korong-világ – erősségek: képes megidézni a Halált bárki szórakoztatására
//Ahogy a felsorolt példákból is látszik, az oldal teljesen kamu, mivel az őrzők nem tárolják a kényes információikat számítógépes rendszeren, ellenben Tim krónikási kinevezése után néhány hónappal (valahol július tájékán) felvetette, hogy kellene egy kamu oldalt létrehozni, egyrészt, hogy informálódjanak a feltehetően vérfarkasok kutakodási kísérleteinek gyakoriságáról, másrészt felmérni, hogy mennyire lennének képesek megvédeni adataikat, ha az információk elérhetőek lennének számítógépes rendszeren. Brandon kiváló informatikus, elődleges feladata megvédeni a kamuadatokat, másodlagos lenyomozni honnan érte támadás a rendszert. Hogy sikerrel jár-e bármiben az nyilván a hackerek ügyességén áll vagy bukik //
Feszült, már-már túláramló izgalommal vártam a fejleményeket. Mintha a légzésem is leállt volna, ahogy szemem tükrén át peregtek előttem az adatok. Süket voltam, félig vak - ami a környezetemet illeti -, így az is könnyedén pergett le, hogy az öcsém hozzám szólt... rám nézett. Elindult bennem az adrenalin, jólesőn járt át, született meg, egy-egy idegemen át. Önkénytelenül dörzsöltem hát össze két tenyeremet, mire végre képes voltam kiszakadni a monitor tapadó hatásából. - Mi? - bámultam rá a hímre, értetlenül, kifejezéstelenül, mint akinek totál nulla az, ami az agya helyén pihen. Természetesen nem volt így, és mihelyst a fogaskerekek is rendeződtek, megrázva a fejem dőltem vissza a kanapé ölelésébe. - Ja, nevek. - sóhajtottam fel, de mielőtt még bárkire rátérhettem volna, összevont szemöldökkel bámultam bele újfent a kijelzőbe. Adatok pörögtek fel, egymás után, kényelmesen írva le néhány információt az adott egyedről. - Mi a szar... - merültem bele, értetlenkedésemnek pedig jótékony tanúsítványa volt az, amit láthattunk mind ketten. - Itt... - emeltem meg egyik kezem, rajta kinyújtott mutatóujjamat ingatva meg. - Itt valami nem patent. - vontam oldalra a szám, mialatt már számos redő felrajzolódott a homlokomra. A sörömért nyúltam, ki is ürítettem egy lélegzetvétel alatt. Hangos koppanással hajítottam a hátam mögé. - Ja, bocs. Reflex. - kapcsoltam, habár már mindegy volt. Azért remélem, nem okoztam ezzel nagyobb kárt az öcsémnek annál, mint hogy kicsit összepacsmagoltam a szőnyegét, vagy a parkettáját. - Kicsit matass már, mert nekem ez így elég komikusnak tűnik. - egyelőre nem akartam oltogatni, annál mérgesebb voltam egy hangyafasznyival. Helyette vártam, hagy varázsoljon... mert akármennyire nem értek a az informatika világához, Son Goku és Stephen King - többek között -, még nekem is karikásra nyalta a bal szemfenékemet...
Szerencsére és magától értetődő módon zsenialitásom nem merül ki annyiban, hogy előre tervezek. Ennél sokkalta többet és többet tudok. A lista meg… hát igen. Valami elfuserált ötletgazda marha nagy arzenálja… amikor először betekintést nyertem, még pár másodpercre el hittem, de aztán game over. Igen, kijelenthetem, hogy bővült a lista… a múltkori rövidebb volt egy cseppnyit… A sors érdekes fordulatokkal kecsegtet. - Hát ez már egy fokkal jobb… Nézd… a jó hír hogy dobhattak volna fel valami kínai plecsnit is. Bah, semmiség az egész. Nem kellett ahhoz nagy zseninek lennie, hogy rájöjjön, ritka nagy szaros árokba kerültünk. Nem volt más hátra, csak hogy az események haladjanak tovább a saját medrükben és feltörjünk egy másik helyet is. Elegendő információt jelentett, melyből leszűrheti, hogy mire számíthatunk majd. Az egész nem volt több egy zagyva gondolatnál. Egy ötlet, mely a leblokkolt elméből született meg. A zsibbadt agy mely gondolkodásra se volt jó és csak úgy a semmiből előpréselt egy ostoba ötletet. De vajon tényleg ostoba? Alec elméje jelen pillanatban egy kihalt sivatag képét adta vissza ahol, noha nem volt élet, mégis az elhagyhatatlan tücsökciripelés jelezte a totális ötlethiányt. A férfi csak néz, mint Rozi a moziban, pofátlanul le nem véve tekintetét a monitorról. Ez engem csak megmosolyogtat, egy apró rándulás… más nem kell. Talán 3 perc(vagy több) után szólaltam meg a nagy semmittevés közepén. - Szerinted? Múltkor valami kalóz is volt, úgy tűnik megmurdelt, nincs a listán. - hecceltem kicsit az amúgy is feltüzelt állapotát. De aztán komolyra vettem a szót, köhintettem egyet. - A helyzet nem reménytelen. Az őrzők se birkák, hogy egy könnyen feltörhető rendszerre vigyék fel a titkaikat. - fivéremet figyeltem, le se vettem róla a tekintetem. - A dolog ennyiben nem merül ki, a titkok, addig titok marad, míg szó szerint a főgépjüket nem kezdem el matatni, vagy ha létezik ilyesmi. Akár személyesen is. - szavaim komolyan csendültek, bár, hogy halál komolyak e vagy csak most tűnik annak, fogalmam nincs. Hónapok kellenek egy ilyesféle titkos rendszerhez…ami nem volt. Akár személyes látogatást is tehetnénk az őrzői bázisra... lehet röhögni, ez egy veleszületett vicc... kitudja...egy sörös doboz felpöccintése és belekortyolása elűzi a gondolatokat. Pár korty után egy újabb művelet. Három billentyűnyomás, a képernyő sötétbe borult és üzenetet küldtem a feltört rendszerre. Egy röhögő görcsöt kapott Mattys figura. Vettük a lapot...naná. Dolgozunk az ügyön birkák.
"Jéghegynek" ütköztünk. Csodáltam, hogy nem kezdtünk el izomból süllyedni. Jó, azért az enyhén túlzás volna, elvégre Matty eléggé érti a dolgát; mindenesetre kezdtem aggódni. Nem is azért, mert ne adj faszom nem jutunk be... hanem, hogy van e annyi esze, hogy a visszaútat ne tudják beazonosítani. Nem lepődnék meg, ha erre alapból gondolt volna, vagy szimplán így működik a dolog nála - részemről totál laikus voltam, és maradtam is, hiába duruzsolt a fülembe. Eleinte nem is foglalkoztam a hülye kalózzal, sem azzal, hogy milyen titkokról hablatyol nekem... ellenben, a következő szavai képesek voltak egészen felcsigázni. - Hm... Bevállalod? - villantottam át rá íriszeimet, lapos, kúszó fejmozgással kísérve. - Nem hiszem, hogy olyan kurva könnyű lenne eljutni addig a gépig. - pedig infók kellenének. Nem csak nevekről, személyekről... Sokkal inkább érdekeltek a vezető pozíción seggelők, segítők... titulusok. Melyik kutya mihez ért... vérvonal, életkor... és még miegymás. - Matty... ha ebbe belekezdünk... - húztam el a szavaim végét, ahogy a testvérem füle mellett néztem el a bejárati ajtóig. Semmi nesz, semmi para, csak elgondolkodtam. - Megüthetjük a bokánkat. Kellenek infók, de kérdés, hogy mennyire akarjuk vásárra vinni a bundánkat. - necces, de egyikőnk se ismert a beszariságról, úgyhogy már előre láttam, hogy valami olyanba hajszoljuk magunkat, amibe marhára nem kéne. Viszont, mivel Josh lelépett - ezt méééég nem közöltem az öcskössel... - nincs semmi, ami vissza tudna tartani attól, hogy rohadtul bajt csináljak... - Amúgy. Josh lekoccolt. - közöltem úgy, mintha csak arról regélnék, hogy három napos taknyos zsepi van a kanapéja réseibe.
Nem figyel. Nem érti. Érti, csak felfoghatatlan dolgok kavarognak előtte. Egy vérfarkast még meglephet bármi? Ezek szerint. - Ez kérdés? - vigyorogtam telibe a monitort, majd a fivéremre vetettem egy hosszas pillantást. Persze hogy benne vagyok, bevállalom! Kérdezni sem kellett volna. Olyan, hogy visszalépés számomra már nem létezik. Megszűnt. Elpárolgott. Elszublimált, dematerializálódott. És még sorolhatnám, külön-külön szinonimákat találhatnék ki hozzá, de a lényegen nem változtat semmi. Ami meg még előttünk áll és nem akar félre állni, hát azt eltapossuk. Két lábbal. Martens-bakanccsal. Bele kezdünk. Bele persze, mert érdekel, mennyit fejlődtem e téren és a testvéremért… elmegyek bármeddig. Jó ezt nem veszem olyan nyálas izének, mert ez nem az volt. - Volt már rosszabb is. - mosolyodtam el. Természetes, hogy volt. Aztán? Itt vagyunk. Élünk(Még). Egymást szívjuk oda vissza nemes egyszerűséggel, de ez nekünk olyan, mint másnak a cigi. Kell, mert hm.. kitudja mi a megfelelő válasz erre. Josh lekoccolt. A szemöldököm felszalad egy pillanat erejéig a homlokom közepére, egy ideig ott maradt, aztán visszaesett. Ez durva. - Szerelmetes levelet irt? - érdeklődöm, hátha többet tud, mint most én. Elviccelhetném, hogy vajon a nőstényével ment-e? Vagy megfutamodott, bár őt ismerve tuti nem, de a helyzet ennél kicsivel szilárdabban áll a talajon.
Egy életem. Egy halálom. Egyébként is már annyira telibe szarok mindent. Ha elkapnak, azt is ívesen, három méterről fosatom le. Ha megdöglök ennyi, volt egy jó napja a kaszásnak. De ha sikerrel járunk... azt hiszem ezt nem is kell részletezzem. Kicsit szedtem az arcomon. Főleg össze, mert igencsak összevissza állt a témázás végére. Először csak a tenyeremet húztam át rajta, miközben a tartásomat is sikerült kiegyenesítenem. Egen, elment. - Írt? Ja... Filccel a falamra, hogy: Leléptem. Tied a ház, meg a sok szar benne. Pacsi. Balfasz. - kelletlenül húztam el a számat oldalra. Sőt, igazából dühös voltam, de ezt sem energiákkal, sem mimikával nem árultam el. Kár volt; meg ugye... a szarnak egy pofon, mert ettől még Josh nem jön vissza. Halkan dőltem hátra a kanapén, tarkómon összefonva mindkét kezem ujjait. - Szóval ketten maradtunk. Ha unod magad, átcuccolhatsz. Ha nem, jössz, ahogy eddig is. Amikor akarsz. - mert már Josh vérszemes haragjától sem kellett tartani, hogy felbasszuk ugyebár az álmaiból. Újra előre hajoltam, ujjaimat ezúttal magam előtt fontam össze, könyökkel túrva saját combomba. - Nah, van valami terv a kis fejedben, vagy hogy csináljuk az eksönt? - tértem vissza "vidámabb" témánkhoz. Egészen kedvem is támadt rá, hogy kurvára megint a bajt keressem, szóval ide nekem az oroszlánt is!
Ezekben az időkben… sőt… nem is… mindig, minden ember a jobbat keresi, a többet reméli. Ahogy mi is a saját kitartásunkkal és önerőből értük el azt, amit. Itt járunk és segítettük egymást. Testvérek. Josh meg itt hagyta azt, ami fontos lett volna neki. Annyira mégsem lehetett jó haver… na de ezt nem róhatom fel neki. Öregem, a franc se gondolta! Szar ügy. Az élet kegyetlen és ezt majd viszonozza is szépen. Hát na. A család szent és sérthetetlen, ez pedig kimerül Alecben. Meg a gyerekből a szomszéd szobában, mert gyerek még a maga 85 évével. Idesoroljam Primet is? Őt csak párszor láttam, meg hallottam felőle, mikor a bratyóról kérdezősködött. Annyira nem ismerem, de ha a tesónak fontos, akkor a családban marad. Megtartjuk. - Miért is ne? - vonom fel a szemöldököm és rápillantok. - Ha nem zavar az egész napos gépbúgás… - vigyorgom telibe, a másik szobából egy "He" szűrődik ki, majd egy "nem vagytok százassak" szöveg. Tudjuk Mich, tudjuk, a háromszáz év se józanított ki, hát ezután sem fog és nem is bánom. Öklömet nyújtom egy gyors okéra, a napokban megejtem a cuccolást is, értheti ezt szavak nélkül is. Két három napos procedúra. - A terv… - ismétlem meg fivéremet, majd megköszörültem a torkomat. Bármilyen terv jobb a semminél. De ide alaposak kellenek. Felálltam a hűtőhöz sasszéztam két doboz sörért Alecnek, szüksége lesz rá… majd a gépházba mentem - a szobámba - hogy a játékot kinyomjam. - Folyamatosan emelkedik, de sosem csökken - mi az? - kérdezem bátyust, fejtse meg nekem szépen ezt, addig a kisgépet feltúrbózóm a nagygóréval. Láthatja, ahogy a lapos feketére vált, felfut egy oké jelige és felvillan Fairbanks online térképe pillanatokon belül. Vissza is megyek a társaságába, helyet foglalok mellé. - Tudni szeretném, mit tudsz, amit én nem… - dörzsölöm meg a homlokom, mert előfordul ő több mindent tud a városról mint én. Ezért járok át, persze! Feltérképezni a helyet, nem másért. De aki hazudni jól tud az ottaniaknak, az már rossz ember nem lehet ugye bár.
Szó sincs róla, hogy nem volna nekem elég Matt. Nagyon is elég volt, sőt... néha még sok is. Mondjuk, utóbbi a szó legjobb értelmében. Josh hiánya nem fog a csontozatomig rágni, egyszerűen csak nem értem a döntést, nem értem miért így kellett intéznie... de mindegy. Majd' négyszáz év alatt nem ez az első, és... azt hiszem nem is az utolsó. Ezért sem akartam sosem kötődni jobban senkihez, mint mondjuk egy Mustang bakancshoz. Pedig a kedvencem, és bizton állíthatom, hogy az életem árán se szedik le rólam... De na. - Miért zavarna? - kérdeztem vissza értetlenül, elszélesedő vigyorral a képemen, miközben már fejemet hátravetve a kanapé támláján, kiáltottam vissza az illetéktelen hallgatóságnak. - Hééé, mi!? - vakkantottam - Legalább tudod, hogy jó helyen vagy. - tettem még hozzá, miközben vissza kanyarodtam eredeti pozíciómba. Az öklözést viszonzom, sőt: adom. Ezzel érvényesítve is a dolgot. Hallgattam volna a terv részleteit is, cserébe eltávra hajlott az öcskös. Nem mintha bántam volna; hallottam, hogy a hűtőt bűvöli. A szobából átszivárgó kérdésre azért még én is kihúztam magam ültemben. - Nem tudom, a farkam? - röhögtem fel; egyébként lövésem nem volt róla. - Avass be. - tettem még hozzá, újra visszagörnyedve a kanapén. El is merültem volna saját magamban, mikor az előttem szunnyadó gép éledni kezdett, apró ablakot dobva fel. Villant, talán csippant is. Le szarom. - Már azt hittem túraösvényt kell mutatnom. - szívtam a vérét, ahogy visszaért, majd komolyabbra véve az arcom hajoltam bele a laposba. - Ez itt a falka terület. Ettől... eddig. - ingáztattam ujjamat a képernyőn. - A határokat Tarkok védik, őrárat. - ezt még Joanatól tudom. De most nem akartam a nőstényen pörögni, így is hónapok óta sikerült elkerülnöm. - Az őrzők úgy tudom itt tartanak szeánszt. - böktem rá az egyetemre, habár ebben nem voltam halálosan biztos. - Vannak saját helyek, saját szarjaik. Például a Hotel itt. Vagy a Casino. Az meg ott a Lak, ahol mindig is a régi Őslakosok éltek. - mindkettőt megmutattam neki, habár lehet minden egyes pont bemérése felesleges volt, mert ő is tudott róluk. - És nálad? Mik az infok? - kérdeztem vissza, ezzel együtt visszaengedve magam a kárpit ölelésébe.
Találós kérdés gördül elő tőlem, melyre mily meglepő, nem tudja a választ. No igen, ő nem az a fajta, aki megfejti a logikai feladványaimat, inkább előre a falnak neki. Bumm. Ez most is megtörtént, látványosan és elég hangosan. Mást nem is várok a lököttől, bár ezen is vitatkozhatnánk napestig melyikünk lököttebb jobban! - Mi se fiatalodunk már... csak agyilag... - forgatom meg a szemeim, még mielőtt lelőné a poént, hogy ő örök fiatal vagy miegyéb. Azt már előttük párszor csomó helyen. De imádjuk és az a lényeg! Vissza evickélek a laposhoz és ledobom magam Alec mellé nagy hévvel. Beleremeg az egész cucc. Aztán hallgatok, miközben magyaráz. Kettő doboz sör is az asztalon landol. Figyelek, elemzek és járnak a fogaskerekek. Megindulnak és recsegnek-ropognak. Talán hallható is, nem mernék esküdni rá. Tök mellékes. Az őrzők fellelhetőségi helye még számomra is talány. De talán ő közelebb jutott a megoldáshoz, mint személyem. Casino. Hotel, vagy a hegyiek területe… kifújom a levegőt, majd előre dőlök én is, hogy megsasoljam a térképet. - Évek óta nem jártam a Fort Wainwright felé… - mutatok a katonai bázisra, körül rajzolom a területet… - Van pár farkas arra, van egy vénebb is, 400-on tuti túl van már. A szórakozó helyek, ahogy említetted falka tulajdon mind… még egy könyves bolti szar is. Antik akármi... - dőlök hátra jómagam is. - A hotelt jobban megfigyelés alatt tartják, mint az őrzők „menedékét”, vagy a hegyiek lakhelyét. A kölykök felügyelet mellett mehetnek csak a városba… - Payne is bébiszitterrel tanyázott a boltban, de a lak körül már egyedül ólálkodott. Utána meg Darren, vagy kicsoda kért számon… de az megint más tészta. A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak. Ez pedig tökéletes módszer nekünk. - Próbáljuk meg az Egyetemet. Kutasuk fel a területet… - adok magunknak egy kiindulási pontot. Múltkor a professzort látogattam meg úgyis, szóval figyeltem melyik terem merre leledzik. Jók vagyunk külön külön is, de együtt még faszábbak. - Ugyan az egyetemen is van egy dög, de csak 80 körül jár… a szája nagy, meg kétajtós szekrény, de kóbor… nem gáz. Újra a géphez hajolok és az Egyetemre keresek rá, a külső képre, majd a belső tervrajzát vetítem elő, minden emeletről van. De az alagsor... az nincs köztük. Azt nem találtam sehogy se. - Tuti? - pillantok rá. Az alagsor lesz, szóval azt is felkutatjuk....
Hallgattam őt, kivételesen egész kulturáltan viseltettem a csend felé, amivel megtiszteltem őt. Furcsa, nekem mindenképp, de majd megemlékezési pillanatában ez egy jó dolog lesz. Vagy lehet. - Josh mondott pár dolgot róla - a bázisról, elvégre volt része benne, de azt hiszem, hiba volt nem figyelembe venni, hogy pofázik. Leszokhatnék róla, hogy csak bólogatok, és egyéb: ja, aha... kimenetelű válaszokkal lezavarom a dolgokat. Könyvesbolti szar, Antik akármi... végül is ez pont annyit takar, amennyit tudnom kell. Mondanám, hogy nem tudom őt értelmezni, de ami azt illet... nagyon is megy. - Adom. - ami az egyetemi felderítést illeti. - Mire lehet ott számítani? A nyolcvanas vakondon kívül? - mert örülnék, ha nem futnánk önként a karjaikba. Terv kell, olyan, amivel nem olyan egyszerűen ütjük meg a bokánkat. Nincs bennem félsz, sokkal inkább valami öntudatlan izgalom kezdett el átjárni, ahogy már csak ilyen téren is közelebb kerültünk a dologhoz. - Halál tuti. - biztosítom róla, hogy nem vicc sem poén az, amit most csinálunk. - Egy hét múlva, ilyenkor. Az egyetem mellett. Még pontosítunk. - emelkedtem fel, halk sóhajjal tudva le az egyeztetést. - Addig még szaglászok, hátha egyszerűbben is bejuthatunk. A szarjaidat meg hozzad majom. - ezzel együtt lezavartam még egy röpke pacsit, valamint a kölyöknek is lemorzéztam - ajtókopogással - egy csá szarost. Aztán leléptem. Egy hét múlva úgyis nyalogathatjuk egymás sebét. Hát, még ha átcuccolnak.
// Köszöntem a játékot. Az egyetemes dolgot pedig kezdhetjük is, ha van kedved. Időben lehet jó lenne a VH utánra tenni //
Kezdőlap
//
Az egyetemes dolgot pedig kezdhetjük is, ha van kedved. Időben lehet jó lenne a VH utánra tenni 
