Habár kisebb bajom is nagyobb volt annál jelenleg, minthogy Ryder esetleges utód-kérdéseit/problémáit hallgassam, mégis valami belső megérzés - meg a szimpla jólneveltség - nem hagyta, hogy válasz nélkül hagyjam, hát kilépve a ház tornácára tárcsáztam is az unokámat:
Szia Ryder! Miben lehetek a szolgálatodra, kölyök?
Kicsit ingerültebb volt a hangom a megszokottnál, de ez aligha neki szólt. Épp csak beletrafált az üzenettel a lehető legjobb időpontba.
Amint elküldtem az üzenetet, még húztam egyet a whiskys üvegből, amit aztán gondosan magam mellé tettem. Nem akarok én berúgni, de kell ez most. Viszont távol sem rakom, mert a végén olyat fogok hallani, amire nem számítok. De nem gond. Ebből már kijárt a részem ebben az évben. Amint megcsörren a telefon, már fel is veszem.
Szia. Kérdeznék valamit. Hangozhat akármilyen abszurdul, kérlek, ne tedd le a telefont!
Hangomból érezheti, hogy most tényleg nem ugratni akarom, mert ez igenis fontos. Ha pedig hagyja, hogy elkezdjem, belekezdek.
Nos, az a helyzet, hogy... volt egy álmom. És túlzottan is megmaradt bennem. Lényegében, mintha a semmi közepén álltam volna. Síri csend volt, egyedül én voltam ott, meg egy tömény kőből faragott oltár, rajta két tárgy. Egy toll és egy tőr. Valahogy úgy éreztem, választanom kell. Mintha valami arra késztetett volna. Már akkor is elfogott egy kellemetlen érzés, de ez azóta sem múlt el. Néhány napja volt ez csak, azóta pedig próbálom kitalálni, hogy csak bebeszélem-e magamnak ezt az egészet, vagy van alapja a megérzéseimnek. Ezt csak az tetőzte, hogy az exnejem és jóbarátom, Symara is ugyanezt álmodta. És nem hiszem, hogy ezzel egyedül vagyunk. Rossz előérzetem van, és mivel te már sokat megéltél... Túl sokat, reméltem... esetleg tudsz valami válasszal szolgálni. Mert, hogy ugyanazt álmodjuk többen is, ugyanolyan választás elé kerülünk, és ugyanolyan rossz megérzésünk van... az nem mindennapi.
Szinte levegőt sem veszek, miközben ezt elmondom. Talán a végén, mikor már próbáltam megtalálni a megfelelő szavakat.
Mondanám, hogy levegőt azért vegyen, de hasztalan, szóval egészen egyszerűen csak nem szakítom félbe mondandóját, némán borzongva hallgatom a felsejlő álomképet.
Először is nyugodj le, Ryder...! Én nem vagyok álomfejtő, sem a jóstévé munkatársa, de feltételezhetően az április közelségéhez van köze a dolognak. Tavaly a világ számos pontján történtek balesetek, lehet, idén így érződik Aty... Alignak ébredezése. Ne parázd túl, kölyök, oké? Mit választottál különben?
Rendben. De nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, amit akkor mondtál, mikor... beavattál... ebbe az egészbe. Hogy vér, vért kíván. És én megpróbálom nem túlparázni, de ettől a kellemetlen érzéstől nem fogok tudni szabadulni egyhamar, úgy érzem...
Aztán adok magamnak egy kis szünetet, és folytatom, válaszolva a kérdésére.
A tollat. Elhiheted, hogy elegem van már a vérontásból.
Ha mellettem állt volna, válasza hallatán egyszerűen csak... megöleltem volna, magamhoz húzva jó szorosan. Ehelyett egy halk sóhajjal kellett beérnie.
Igen, a miénket, Ryder! Tényleg ne parázd túl, rajta vagyunk a Testvéreimmel a dolgon, hogy véget vessünk ennek az egésznek. Azt sajnos, nem ígérhetem, hogy idén elmarad Alignak ámokfutása, de... csak készülj fel!
Válaszára egy pillanatra lehunyom a szemeimet, elmosolyodva, keserédesen. Nem is a választása, inkább érvelése miatt, ha engem kérdeznek egyik opció nagyobb szívás lehet, mint a másik, de az ő gondolkodásmódja mégis mosolyra késztet.
Jó választás, kölyök. Nagyon vigyázz nekem, mert sosem bocsátom meg magamnak, ha bajod esik!
Az meglehet. De a ti véretek jelentheti a leszármazottaitokét is.
Viszont, az nyugtat valamennyire, hogy az elmondása szerint már dolgoznak az ügyön a testvéreivel. Csak nehogy túl késő legyen.
Én megpróbálok. De tudod, hogy ez nem csak rajtam áll. Akkor túl egyszerű lenne minden.
És az élet sosem egyszerű, ezt már túlzottan is megtapasztaltam.
Talán annyi tud még nyugtatni, hogy... hogy fejezzem ki magam... Már kifejtetted, mikor... "nyugodna" le Alignak. Talán nem lesz akkora vérontás, hisz hullatengerre építkezni sem a legjobb dolog. Talán... Viszont ott van még a másik gondolatom is, amit nem értem, miért nem tettem fel eddig. Tegyük fel, hogy ez az... alku teljesítve lesz. Mi a garancia rá, hogy az Atyátok ezzel megfékezésre lel?
Lehet, nem a legjobb ezt telefonon keresztül megvitatni, de így legalább két legyet üthetünk egy csapásra, vagy mifene.
Ryder, mondom, hogy ne spilázd túl! Kételkedsz bennem? Most komolyan kérdezem, mert ha igen, akkor valamit nagyon benéztem a kettőnk kapcsolatát illetően! Csak... készülj fel, kölyök és segíts a többieknek is. Tartsd közel a farkasokat!
Aggodalma hallatán aprót sóhajtottam. Sajnálatos mód aligha ez lesz az, ami megnyugvást hoz számára, hazudni pedig nem áll szándékomban:
Tupilek. Ő a biztosíték, a Sorsunk két ősfarkas kezében van. Szívás, tudom. Őszintén sajnálom is Ryder, elhiheted...
Hogy mi?! Dehogy is! Nem kételkedek benned, de attól még megfogalmazódhat bennem egy-két kérdés, ennyi az egész. És szerintem ez normális. Ez pedig nem ellened szól, szóval tényleg ne érts félre! Egyébként ez lesz… Próbálok vigyázni mindenkire, akire csak tudok. Szerencsére nem kevesen vándoroltak ki a falkából, köztük nem kevés jó barátom.
Nem úgy ismerem őt, akinek ezt ne mondhatnám el. Eléggé nyitott lett a mi kapcsolatunk az elmúlt időben. De azért falkatitkokat nem szoktam megosztani vele, annyira azért nem ment el az eszem.
Fenomenális! Akárhogy is, az elmondásaid alapján, még így is ő a jobbik véglet.
Kezdem a szövegelést rendkívül szarkasztikusan, a végére pedig eljutok arra a pontra megint, hogy csak sóhajtok egyet. Egy kiadós alvás lehet rám fog férni ezek után.
Jól van, szerintem ezt is kibeszéltük. Ismét köszönöm, hogy időt szakítottál rám. És ne aggódj, vigyázni fogok magamra. Legalábbis megteszek mindent azért, hogy ne érjen korai halál.
Persze, hogy megfogalmazódhat, tudom, hogy normális! Ne haragudj, kissé feszült a hangulat errefelé mostanság... Azt pedig egyszerre sajnálattal és örömmel hallom, hogy elhagyták a területet páran. Szomorú, hogy a saját földetekről kell futnotok olyasmiért, amihez igazán nincs közötök... nem lenne szabad, hogy legyen.
Lehet, hogy halottak és nem épp a legjobb a hírnevük, Ryder, de az adott szó mindkettőjüket köti, igencsak erősen.
Ez nem volt jó poén. Tényleg vigyázz a formás hátsóra, kölyök!
// Mindenképp írtam még egy kis zárót, hogy tied legyen a 200. reagom. :3 //
Kezdőlap
) álom után néhány nappal és közvetlen 
:3 //
