Kisebb felfordulásba csöppentem vissza, amikor végre visszajöhettem a hegyről a városba. A tánciskola körüli dolgok eléggé felhalmozódtak, és mivel nem volt helyettesem aki megcsinálja helyettem a dolgokat, ezért kénytelen voltam az uncsi papírmunkát elvégezni. Élvezem, hogy megint itt lehetek, hiányzott már a város, na meg a tánc! A borítékokat nyitogatva akadtam rá egy kuponra, amit már hetekkel ezelőtt postára adtak. Egy új hely nyílt a városban, oda kaptam fél áras kedvezményt, ha igénybe veszem mindkét szolgáltatásukat. Szó mi szó, egy masszázs jól esne, és még pont beleférek a felhasználási határidőbe -ami május vége. Fel is hívom a kuponon levő számot, hogy mikor tudnának fogadni. Egy esti időpontra írnak be, ami nekem teljesen meg is felel, mert a nappalaim mindig zsúfoltak. Pontosan érkezem, a hely eléggé modern, rögtön elnyeri a tetszésem, amikor belépek. A kései időpont miatt nincs is nagy forgalom, ami plusz jó pont. Lazításkor nem szeretem ugyanis a tömeget. Bemegyek a női öltözőbe, leszórom a ruháimat, aztán magam köré tekerem a fürdőlepedőt, amit kapok, és átsétálok a masszőrhöz. Kinyúlok a masszázs asztalon, aztán élvezem ahogy átgyúrják az egész testemet. A masszázsolaj kellemes illata, a halk zene, és a derengő fények egészen elálmosítanak. Igazi, relaxációs állapotba kerülök. Nem szeretek tétlenül feküdni alapvetően, egy jó masszázsnál képes vagyok nyugton maradni. Utoljára akkor masszíroztak át ilyen jól, amikor a Nike-al Thaiföldre mentünk fotózásra. Teljesen ellazultan csusszanok le az ágyról, s ahhoz képest, hogy mennyire be voltam kábulva amíg feküdtem, most annyira felfrissültnek érzem magam. - Köszönöm. - Mosolygok őszintén a masszőrre, aztán az útbaigazítást követve átsétálok a szaunatérbe. Többféle szauna is van, hirtelen nem is tudom, melyiket válasszam. A voksomat végül a római szaunára teszem, mert kellemesen megcsiklandozza az orromat az ánizsgőzös illat a közelében. Belépve kellemes meleg, és tejfehér gőz fogad. A pajzsomat kicsit lejjebb eresztem, érzékelem, hogy nem vagyok egyedül. Ahogy beljebb lépek, meg is pillantom a fiatal kölyköt. - Szia! - Köszönök neki, ha már úgy hozta a sors, hogy együtt aszalódunk itt az ánizsgőzös homályban. A fürdőlepedőt letekerem magamról, aztán a mozaikcsempés padozatra terítem, és úgy ülök le rá. Nem vagyok szégyellős, de ha az lennék, se hagynám magamon a törcsit, mivel a szaunás etikett a pucérságot kívánja meg. Apropó, ha már pucérság... leplezetlen kíváncsisággal pillantok végig a szomszédomon.
Nem volt túlságosan kedvére a szaunázás, viszont a nő, akit már egy ideje feltűnésmentesen követett nyilván más véleményen volt. Jó lett volna valami hülye indokkal leszólítani, de nem akarta a feltételezett barátnő előtt ezt megtenni, viszont az Ózon nevezetű szalon előtt elköszönt a cserfes tagoktól, és magabiztos lépetekkel besétált. Elgondolkodva nyúlt zsebébe, majd kivett belőle néhány gyűrött bankjegyet, és kelletlenül gondolt arra, hogy inkább el kellene whiskyre költenie, de fene essen bele, nem minden sarkon fúj felé a szél egy szellemek áldásával bíró embert, aki nem tűnt komplett idiótának. Persze még nem váltott vele egyetlen szót sem, de a kihallgatott beszélgetéseiből nem tűnt túl életképtelennek. Ez persze közel sem biztos, így jó lett volna beszédbe elegyedni vele. A szalonban lehet nyílna alkalma rá, talán valamelyik fülkében. Nem gondolt a beharapásra, éppen csak arra, ha nem túl rossz alapanyag, és elég életre való, akkor akár megemlíthetné a helyi protektorátusnak, úgyis nehezebb nekik az utánpótlást biztosítani, mint a farkasoknak utódot „nemzeni”. Lemondóan gondolt a hűs whisky kellemes ízére, és betoppant az épületbe, ahol a nő már javában készülődhetett bevetni magát valamelyik fülkébe, esetleg a masszőr kezei közé. Anguta köszönte szépen nem vágyott tapizásra, így csak szaunára fizetett be, aztán letette az öltözőben a gönceit, kikérte a törölközőt – persze ezt mind úgy, hogy minél inkább húzza az időt – amikor pedig meghallotta, hogy egy ajtó nyílt valamerre a női öltöző felől, akkor komótosan kiballagott a szauna rész felé, közben tekintetével és energiáival a nőt kutatta. Enyhén érzékelte valahonnan kintről az auráját, de a szagát nem hordta itt szanaszét, szóval erre még nem járt. Sebaj, nyilván masszázst vett, de talán majd a szaunát is igénybe fogja venni, ha ott végzett. Tudni fogja, ha bármerre elmozdul, a manapság mágiaérzékenységnek nevezett szellemi áldás áthatóan lüketett keresztül a falakon. Saját kisugárzása egy hatvan év körüli farkasnak felelt meg, vérvonalát pajzsával jótékonyan takarta, ki tudja mikor fog megint hasznosnak mutatkozni, ha nem fedi fel morfságát. Kényelmesen elhelyezkedett, fejét hátradöntötte, tenyereit a tarkóján pihentette, és közben dúdolt, valami idióta számot, amit Henry kocsijában hallott. Talán valamennyire el is bóbiskolt, amikor a közelből zajt hallott. A nyíló ajtóval együtt egy farkas jelenléte is megnyílt számára. Eddig nyilván pajzsa rejtette, vagy csak annyira elnyomta az álom. A nőstény szagát még nem érzi, de ha kicsit közelebb jön, talán meg fogja tudni állapítani, hogy a falkához tartozik-e vagy sem. Saját magán is érződhet némi falkaszag, amit a telt szagú gőz még nem nyomot el teljesen, hiszen jobbára Henryék közelében tanyázik, a házat pedig átjárja illatuk teljesen, így Angutára is átszivárog. - Helló – köszönt vissza némi megilletődöttséggel, közben kezét a lába mellé helyezte, nem akart túl lazának tűnni, főleg nem egy idősebb farkas jelenlétében. Hallotta, ahogy a törölköző a bőrén súrlódik, majd azt is, ahogy leül, de nem akarta nagyon feltűnően bámulni – meg szaglászni – bár szerette volna tudni, falkataggal hozta-e össze a gőz szauna. A nőt, azonban úgy tűnik nem zavarta, ha nyíltan kell vizslatni valakit, és igazából Angutát sem, de ő most Jason Fellmore volt, egy szerencsétlen idióta, akit sok mindennel zavarba lehet hozni, és a bámulása is ebbe a kategóriába esett. – Segíthetek, vagy…? – kérdezte feszülten, be sem fejezve a mondatot, miközben a nőre nézett, figyelve arra, hogy ne a gőzhomályos melleire fixáljon, hanem megjátszott merevséggel a nőstény tekintetét keresse. Tudatával közben kereste a nőt, akit az épületbe követett, szerencsére még mindig érezte a pulzálást felőle.
- Miben? – Terül el leplezetlen vigyor az arcomon. Egyem meg! Ez most ugye nem komoly? Hogy lehet egy vérfarkas szégyellős? Nem vagyok benne biztos, de mintha haloványan érezném rajta a falkaszagot. Eddig viszont még nem találkoztam vele. Most vagy a hegyen lakik, vagy akkortájt csatlakozott hozzánk, amíg én lábadoztam. A testtartása, a merev tekintete nekem azt sugallja, hogy erősen szubmisszív lehet. Én sose voltam az a körülményeskedő fajta – mint drága apuci -, hogy körmondatokban finomkodva kérdezzek rá arra, ami érdekel. Néha megszívom azért, mert ami a szívemen, az a számon, de csökönyös vagyok, és nem változom meg. Ilyen vagyok. - Nézni a múzeumban is szabad. Ne legyél zavarban. Nem étkezési szándékkal mustrállak, csak perverz vagyok. – Kacsintok, bár ez nem biztos, hogy a gőzön keresztül is egyértelműen látható, viszont a hangsúlyomból érezheti, hogy viccelek. - A szaunában legális a kukkolás, nem tudtad? – A hajgumimmal magasabbra csomózom a hajamat, hogy ne lógjon bele a nyakamba. Mondjuk ha tényleg szégyellős, akkor számolhatott azzal, hogy rajta kívül más is bejöhet ide… vagy csak én vagyok olyan pofátlan, hogy szaunázás közben mindenkit megbámulok a környezetemben? Talán, bár a hedonista életmódomba ez tök lazán belefér. Aztán eszembe jut még valami, bár… Érezheti, hogy a pajzsomat még lejjebb engedem, és farksom energiáival odariszálok az ő farkasához, hogy jobban ki tudjam elemezni. Nem kölyök már. Úgy hatvan körül lehet, a vérvonala viszont elég ködös. Betojok, ha ennyi idősen még mindig szűz. Ha az, akkor igazi kuriózum. Én meg az a fajta vagyok, aki oda van a nem szokványos dolgokért. - Hát téged aztán jól konzervált a farkaslét. – Utalok arra, hogy inkább gondoltam volna a külseje alapján pelyhedző, elanyátlanodott kölyöknek, mint hatvan körüli farkasnak. Vajon személyit kérnek tőle, ha beül valahova egy italra? Lehet nem is iszik… - De ugye nem azért vagy ennyire zavarban, mert szűz vagy? – Szegezem neki a nyílt kérdést. Igazából nem arra vagyok kíváncsi, amit mond. Mondani bármit lehet. A reakciója az, amire leginkább figyelek, mert az az, ami elárulja a valódi választ a kérdésemre.
- Öhm… nem tudom – nézett kissé zavartan, majd elfordította a fejét – csak azt hittem, hogy szeretne valamit, mert… eléggé bámult – közölte végül, ami miatt elsősorban feltette kérdését. Anguta büszke volt magára, kellőképpen idiótát csinált újfent magából, egy falkatag előtt. Mesés kapcsolat lesz ebből is. Lehet majd ő is fel akarja pofozni, ha tovább beszélgetnek. - Óh, ja… vagy úgy – bólintott rá félszegen a nő bevallottan perverz mivoltára. Látta, ahogy kacsint is, de inkább úgy csinált, mint aki nem is vette észre. – De amúgy nem vagyok zavarban – közölte a normálistól valamivel magasabb hangon. Energiái is füllentésről árulkodtak, mint ahogy a hangja is, valamint tekintete, amit mindenre fókuszált, éppen csak a lány szemeire nem. Ugyan melyik férfi – aha férfi – ne tagadná le, ha valamivel sikerült zavarba hozni őt. A különbség, hogy Jason marha rosszul csinálta. - Tényleg? Ez nem volt kiírva a tájékoztatón – volt egyáltalán olyan? Talán lennie kellett, mit nem szabad és mit igen, de nem igazán merült el benne, hogy végig olvassa, vajon szabad-e kukkolni. Tekintve, hogy többen is meztelenül ülnek le, nyilván elkerülhetetlen az óvatlan egymásra nézés, de persze az megint más, ha feltűnően bámul valakit. A lány védelme lejjebb ereszkedett és érezte, ahogy farkasát felé küldi, talán további infóért, ami esélyt adott Angutának is, hogy felmérje a lányt. Persze ő nem eresztette rá energiáit, távolról és feltűnésmentesen is felfogta, amire kíváncsi volt. Az ügyeskedők táborát gyarapította, ráadásul már vagy száznegyvennel túlhaladta Jason korát. Nem érzett felőle agressziót, inkább csak kíváncsiságot, így talán nem lesz gond vele kapcsolatban. Nem szándékozott veszély helyzetben sem felfedni magát, de talán most nem is fog ilyenre sor kerülni. Elvégre mindketten falkatagok és Jason most nem is követett el semmit, ami miatt a lány rosszallását esetleg kivívhatná. Fizetett a szaunáért, és még csak a törölközőt sem kívánta ellopni. Ja, talán nem lesz gubanc, de kitudhatná előre? - Hát igen – mosolyodott el a bók hallatán, ha ez bók és nem sértés volt persze, de mindegy is, Jason örömmel fogadta a nő szavait. – Ön is igazán csinos – tényleg az volt, bár sikerült úgy kiejtenie a mondatot, mint udvarias formaságot, így nyilván nem válthatott ki nála túlságosan pozitív hatást. Feszengve ücsörgött, mialatt néha a lányra pillantott, aki egyáltalán nem volt zavarban, sőt még élvezte is a helyzetet. Nyilván tényleg perverz volt, de hát, amíg nem saját maga által lemészárolt halottakat csókolgat, addig ez Angutát kevésbé érdekelte. - Tessék? – nézett hirtelen a lányra kikerekedett szemekkel, apró fejrázások közepette. – Nem, dehogyis, nem vagyok zavarban – mondta zavarában - és szűz? Pfff, ugyan, hogy lennék – közölte nem túl hihetően. Persze nem volt szűz, de Jasonról nem tudta, hogy szűz volna-e, hiszen csak Fairbanks óta létezik és ittléte alatt, még senkivel sem feküdt össze, így gyakorlatilag nyilván szűz, igaz bármit bemesélhetne, ha úgy tartaná jónak. Viszont nem azért volt most itt, hogy egy falkataggal tárgyalja ki szexuális életét, így egyszerűbb volt szűznek beállítani magát, akkor hátha leszáll a témáról, és Anguta figyelhet a mágiaérzékeny nő vibrálására. – Egyébként Jason a nevem – mondta sután, majd felkelt, hogy kezet fogjon vele. Közelebb is csúszhatott volna, de nem akart, valahogy Jasontól egy ilyen merész akció nem nagyon tűnt volna hihetőnek. A törölközőt természetesen szorosan maga köré tekerte. – Jól érzem, hogy maga is a falka tagja? – kérdezte telepatikusan, bár nem tartott attól, hogy valaki kihallgatná őket, de azért jobb az ilyet privát módon intézni.
A hozzászólást David A. Blandern összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 04, 2015 3:21 pm-kor.
- Igen? Például? – Nézek rá kíváncsian, mert érdekelne, hogy mi járhat a fejében, vajon mit szeretnék? - Persze, hogy nem. – Vigyorgok. Korábban kell ahhoz felkelnie, vagy többet gyakorolnia, ha azt szeretné, hogy mások bevegyék a füllentését, de nem sértődök meg azon, hogy át akar vágni, mert ahhoz túlságosan mulattat a sutasága. Megnézném magának a teremtőjét, hogy vajon milyen mentalitású lehet!? Nevelhetett volna a kölykébe több bátorságot, és önbizalmat. Nem akarom kinevetni, mégis felnevetek amikor a tájékoztatóra hivatkozik. - Te elolvastad a tájékoztatót? Hűha, nagyon pedáns lehetsz. – Én nem vagyok hajlandó ilyenekre vesztegetni az időmet. Egyébként pedig vélhetően úgyse érdekelne, hogy mi van a szabályzatban. Az alap dolgokat betartom, a többire pedig teszek magasról. Teszem, ami jól esik… ami jelenleg az, hogy mustrálgatom a fiatal hímet. Vannak olyan falkatársak, akik a fiatalabbakkal szóba se állnának, maximum azért, hogy csesztessék őket, én viszont nem kor szerint válogatom meg, hogy kivel állok szóba. Ha érdekesnek találom az illetőt, akkor kezdeményezek. Márpedig ez a fiatal farkas elég szokatlan jelenség ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem. Szeretem az egyediséget, és ő elég egyedi. Az, hogy ennyire fiatalnak látszik, lehet egyszerre előny, és hátrány is. Én speciel nem piszkálásnak szántam, hanem egy amolyan tipikus Fifis bóknak. Én se panaszkodhatok amúgy, szerintem. Így kétszáz fölött se nézek ki többnek harmincnál, vagy talán még annyinak sem. - Köszi. – Egyem meg, bókolni próbál. Megkérdezném, hogy ugyan ezt miből szűrte le, amikor nyaktól lefelé rám se mer nézni, de inkább ezt most kihagyom, mert még a végén hazáig szaladna megilletődöttségében. - Azt kérdeztem, hogy azért vagy-e ennyire zavarban, mert még nem volt dolgod nővel? – Ismétlem meg a kérdést ugyanazzal a széles vigyorral, amivel az imént feltettem. A döbbenet és a zavar rá van írva az arcára. Persze úgyis letagadja, de ebből leszűrtem, amit le akartam szűrni. Behalok, még ilyet! Belső késztetést érzek arra, hogy beavassam a nagyok világába. A magam perverz módján mindig is imádtam megrontani szüzeket. Szeretek első lenni, na! A jó tapasztalat elég nagy önbizalmat ad, szóval szívesen meg szoktam osztani a tapasztalataimat. Egy friss hús az friss hús. Finomabb és ízletesebben, mint a húsos csont, amit már ki tudja hányan megrágtak előttem. - Szia Jason. Én Sofia vagyok. – Figyelem ahogy felkel, és a törölközővel közelebb merészkedik hozzám. Ahogy odaér hozzám, és kezet fogunk, felhúzom a kinyújtóztatott jobb lábam, és keresztbe vetve azt a balon, érintem meg a lábfejemmel a combja külső oldalát, majd lábujjaim közzé csippentem a törölközője alját. - Igen. De ne magázz. – Érezheti, hogy a törölközőjét magam felé húzom. Ha továbbra is annyira ragaszkodik hozzá, akkor azzal együtt őt is közelebb húzom magamhoz. Ha nem, akkor meg lemeztelenítem.
- Nem tudom, tényleg, csak úgy tűnt mintha – vonta meg vállát félszegen – nem is tudom, talán mintha rossz helyen ülnék vagy valami – ha van rajta sapka azért, ha nincs rajta akkor meg mán persze, hogy azért. Átható tekintetéből talán erre is gondolhatott volna egy tapasztalatlan farkas, aki nemrég érkezett a városba és a falkába még kevesebb ideje tartozik. Ráadásul a nőstény hamarabb le is szűrhette, hogy igen fiatal, már csak képe miatt is. Persze Lucas is ifjoncnak néz ki, pedig ő már lassan a háromszázadikat taposta, viszont ő lazán és magabiztosan viselkedett. Ég és föld volt kettejük között a különbség, habár pusztán kinézet alapján korban hasonlóaknak kellett volna, hogy legyenek. Ha nem lett volna annyira bizalmatlan, talán még Jason el is hitte volna, hogy sikerült átejtenie, de mivel nem csak az idegenektől tartott, de még saját magában sem bízott, így teljesen reménytelen volt, hogy tényleg elhiggye, amit a nő el akart vele hitetni. Vigyora az arcán meg még inkább sejtette, hogy most a nőstény kamuzik. Jason így nem válaszolt, csak aprót bólintott, a lány, pedig értse, ahogy akarja. Anguta még nem tudta, mit gondoljon róla. Kedvére való volt a könnyed szórakozás, amivel a fiatal nőstény figyelte őt, persze ettől még lehet egy kiállhatatlan banya, de nem szeretett első találkozás során véleményt formálni. Persze sok minden kideríthető, ahogy a nőstény is éppen magában elkönyveli a fiút valaminek, ami talán részben igaz is, de eléggé helyzetfüggő, és lehet Jason csak a szaunában, félmeztelen ilyen szerencsétlen. Persze nem csak ott volt az, de ezt ugyebár még nem tudhatja. Első benyomása mindenesetre pozitív volt, talán később változik, de jelenlegi állapotban úgy érezte szórakoztató ismeretségnek néz elébe. - Csak átfutottam – jelent meg némi zavart mosoly mimikájában, mivel nem igazán tudta eldönteni, hogy most csak szórakozik vele, vagy tényleg komolyan mondta, és akkor most ez valóban dicséret volt. Anguta elég szarkasztikus megnyilvánulásnak gondolta, persze nem igazán a hangsúly miatt, hanem a tartalomból adódóan. Saját maga ilyet bizonyosan csak gúnyból mondana, persze lehet, hogy téved. Nem ez lenne az első eset, hogy valamit félreértelmez. Ügyetlen bókja úgy látszik mégis csak kellemesen érintette a lányt. Jason felelt is volna rá valamit, de talán az, hogy „szívesen” nem a legjobb válasz ilyen helyzetben, frappánsabbat pedig nem óhajtott mondani. Újra megismételte a szüzességes kérdést, persze amúgy is válaszolt volna neki, de így legalább nagyobb volt rajta a nyomás, és zavara még pazarabb lett. Anguta igazán jól szórakozott, ahogy közelebb sétált hozzá, egyik keze a törölközőn, hogy véletlen se csússzon le, másikat pedig Sofia felé nyújtott. – Örvendek a tal… - ajkaira fagyott a szó, ahogy megérezte a lány lábát a combjánál. Riadtan tekintett rá, feszült energiái kezének remegésében is érezhető volt, főleg, amikor a lepel elkezdett vándorolni a nőstény felé. Azonnal eleresztette a kezet és felkiáltott. – Hé, mit csinál? – kérdezte rémülten, miközben próbált elhúzódni, és fel sem fogta, hogy épp az imént szólította fel, hogy ne magázza. A törölköző nyilván le fog kerülni róla, ha tovább hátrál, így mindkét kezével megragadta azt és felhagyott hasztalan próbálkozással. Sofia egyetlen lábfejébe – plusz a combjába - több erő szorult, mint Jason mindkét lábába. Esélytelen lett volna kirángatni a törölközőt, és mivel nem akaródzott neki meztelenül, izzadtan álldogálnia – vagy üldögélnie - a gőzben, egy csupasz, csinos nő társaságában, így inkább választotta, hogy törölközővel a derekán álldogál, egy meztelen csinos nő társaságában. Aprócska különbség, mégis Jason szorult helyzetében inkább élt a közelség adta kényelmetlenséggel, mint a távolságtartó meztelenséggel. Ajkait összepréselve az ajtó irányába nézett, és még véletlenül sem tekintett az ücsörgő Sofiára, akinek így mindenébe beleláthatott volna. – Elengednél? – kérdezte szinte már könyörgően, idegességgel a hangjában, miközben keményen szorította a törölközőt magán. Angutának fogalma sem volt, mi célja Sofiának mindezzel, de kíváncsian várta mire készül.
Hagytam, hadd csússzon ki a keze az enyémből. Tudtam, hogy ezzel csak késlelteti az elkerülhetetlent, de meghagytam neki az illúziót, hogy azt higgye, ura a helyzetnek. Szemöldökeimet felvontam, és kaján mosoly jelent meg a szám sarkában. - Megfogtam a törölköződ a lábujjaimmal. – Feleltem higgadtan. – Tán baj? – Kérdeztem ártatlan képet vágva, nagyokat pislogva. Farkasom játékosan csóválta a farkát. Alig várta, hogy egy kicsit ő is kivehesse a részét a mókából. Nem várattam hát sokáig. Kihasználtam a pillanatot, amikor Jason az ajtó felé pillantott. Hírtelen dőltem előre. Azzal egy időben, hogy jobbommal megragadtam a derekát, lábammal elengedtem a törölközőjét, és lábfejemet hátra csúsztattam a combja mögé. Egy egyszerű táncos… hogy pontosan fogalmazzak, tangónál használatos beforgató mozdulattal rántottam magam felé. Mivel vélhetően nem számított erre, ezért a következő pillanatban megfordul vele a világ, és a padnak ütközve ülésbe huppan. A lendület természetesen visz engem is, egyenesen az ölébe. - Feltételezem, nem szerettél volna megsérteni azzal, hogy magamra hagysz? Egyébként elengedtelek. – Támaszkodok a támlának balommal a válla mellett, majd végighúzom jobb kezem ujjait a száján, már ha közben nem próbál meg feldühödött bika módjára ledobni magáról. - Cuki vagy. Tetszel nekem. – Közlöm vele, hadd emésztgesse magában. Az ánizsgőzzel keveredik a testem által kibocsájtott feromon is, ami alátámasztja azt, amit mondok. Tényleg bejön, szóval remélem nem akar kereket oldani, mert azt nagyon sajnálnám. - Szóval. – Kezdek bele mondandómba, miközben tekintetem a nyakára siklik, s pillantásomat követik ujjaim is, amikkel kicsi, körkörös mozdulatokkal simogatom a hím nyakát. - Nem tudom mióta vagy itt, de biztos hallottad, hogy mi történt a Vörös Hold éjjelén. – Tenyerem rásimítom a mellkasára. - Én is azok között voltam, akik feldobták a mancsukat, és még csak nemrég épültem fel. – Mutatóujjam lesiklik a gyomorszáján át a köldökéig. A köldök környéki érzékeny bőrt simogatom körkörös mozdulatokkal. - Mióta… mondjuk úgy, feltámadtam… nem voltam senkivel. Minap épp azon gondolkodtam, hogy lényegében ezzel a tiszta lappal olyan, mintha ismételten szűz lennék. – Női logika, ne keressen benne értelmet. - Szűznek lenni nem jó dolog, mert frusztrálttá és besavanyodottá tehet. – Sóhajtok fel, aztán a fejemet enyhén félrebiccentve húzom végig ujjamat közvetlenül a törölköző széle fölötti vonalban, hogy megcsiklandozzam kicsit az alhasát. Ezt követően felpillantottam Jason szemeibe, kezemet az állához emeltem, és alátámasztva ujjaimal néztem meg magamnak ismételten a vonásait, hogy aztán remélhetőleg elcsíphessem a pillantását is. - Persze ha nem tetszem… - Vonom meg finoman a vállamat, mint aki képes bármelyik pillanatban magába zuhanni. Sunyi kis női praktika, amit előszeretettel használunk ki a férfiakkal szemben, ha valamit el akarunk érni… Én pedig szeretem megkapni azt, amit kiszemeltem magamnak, szóval lelkiismeret furdalás nélkül élek is ezzel. Meglátjuk, bekapja-e a csalit. Ha nem, hát így jártam.
Micsoda merész pofátlansággal közeledett egy ismeretlen farkas felé, és Anguta valószínű táncra is perdült volna vele, de legalábbis biztos rá vigyorgott volna teljes magabiztossággal és kérdő tekintettel, hogy most akkor leveszi, vagy sem. Akár szét is téphetné a törölközőt néhány mozdulattal, de csak játszik, ahogy Anguta is csak játszott a nősténnyel. Jason arca a gőz és a meleg ellenére lesápadt, és csak félve nézett a másikra, miközben az beszélt. – Egy kicsit igen – húzta feszült mosolyra ajkait, közben kezével aprókat rántott, hátha szakadás nélkül képes lehet az ujjak szorításából kiszabadítani egyetlen védelmét, de néhány próbálkozás után feladta. Az anyagot el tudta volna saját maga is szakítani, de az nagyjából egy öngóllal érne fel, amit értelemszerűen el szeretne kerülni. Jason is vágta, hogy megjátssza magát, ami miatt némiképp durcás is lett arca, ahogy felette állt, ez persze Angutát egyáltalán nem zavarta, hogy kellemes időt töltsön a hölgy társaságában. Anguta nem lepődött meg, kiszúrta a mozdulatokat, de mivel nem érzett támadó szándékot, így csak kicsit feszült be, éppen annyira, mint, ahogy Jason ijedségtől eltorzult képe ezt indokolta volna. Ettől eltekintve a lány könnyedén törte át a hatvanas morf ellenállását és húzta magával, talpa megcsikordult a csúszós padlón, és kisvártatva a világ fordult egyet, hogy aztán a padra huppanjon fájdalmasan felszisszenve. Túl merev volt, és beverte a térdhajlatát, de nem sokáig tudott kínjában elmerülni, mivel a lány kecses mozdulattal az ölében termett. Jason ekkor akadt ki olyannyira, hogy kezeivel megérintse Sofiát és le próbálja tuszkolni saját magáról, de valahogy nem ment neki. Na igen, Anguta még annyi erőt sem adott Jasonnak, ami a korával járt volna. A fene akar egy csinos lányt ledobni magáról, amikor az önként és dalolva az ölébe vetődött, ráadásul igen szép koreográfiával. Nem tudta, hogy ez Unalaq öröksége volt, vagy már előtte is ilyen precízen működött, de a farkasáldás bizonyosan nem vált kárára. Szinte már sajnálta, hogy idiótának kell látszania, de a kuplerájnak működnie kell, nincs leállás, mivel az kérdéseket vetne fel, ami nem lenne túl mesés Angutára nézve. - Igen… valóban – nézett volna le a törölközőre, de csak a féloldalasan az ölében ülő lány melléig jutott, aztán hirtelen felkapta fejét és oldalra nézett, a fehér gőzbe bambulva. – Igazán nem szeretnélek megsérteni, de akár le is szállhatsz… esetleg? – kérdezte tétován, majd még gyorsan hozzáfűzte. – Nem távozom, ígérem… - hazudta teljesen nyilvánvalóan. Jason csak arra a pillanatra várt, hogy Sofia leszálljon róla, és már iszkolt is volna kifelé. A lány ujjai a száját simították, ami meglepően jól esett mindkettejüknek, bár Jason óvatosan egyik kezével próbálta elhessegetni a lány cirógató mancsát, de persze sem igazi szándék, sem erő nem volt a mozdulat mögött. - Öh tényleg? – Jason szíve hatalmasat dobbant a bókra, vagy akárminek is szánta azt a lány, persze pulzusa így is magasan volt, a nem kívánt izgalom hatására, de, hogy egy idős falkatag cukinak nevezze? A fiú még a fejét is hajlandó volt kissé Sofia felé fordítani, felfelé nézve, mivel pozíciójukból adódóan a mellei csak kicsivel voltak vízszintes látószöge alatt. – Te is az vagy – vagy inkább egy rámenős boszorkány, akinek minden vágya, hogy Jasonből bolondot csináljon. Anguta úgy vélte, ez már szépen sikerült is neki. Nem tette hozzá, hogy neki is tetszik, de sápadtságát felváltó vörös képe, nyilván árulkodott némiképp róla, valamint fészkelődése ágyék tájékon is bírhatott információértékkel. - Hallottam – jött az ideges válasz, egyrészt mert Sofia ujjai már a nyakát molesztálták, majd a mellkasára simultak, másrészt nem értette a hirtelen témaváltást sem először. Aztán persze világossá vált, ahogy tovább beszélt. – Szörnyen sajnálom – motyogta, bár kevés részvétérzet áramlott belőle, mivel sokkal inkább el volt foglalva saját fészkelődésével. - Én nem hiszem, hogy ez olyan lenne – húzta fel szemöldökét, miközben kezeivel igyekezett nem megérinteni sehol a nőt, akinek ilyen aggályai egyáltalán nem voltak. – Attól még nem leszel szűz… mert meghaltál és feltámadtál – Jason értetlen arcot vágott, aztán ijedten befeszült, ahogy a hasánál táncoltak Sofia könnyed ujjai. – Kérlek ne… - próbált szabadkozni, hátha szabadulhat, közben bátorságot véve, a lány szemeibe nézett. Sofia pedig mint egy vásári állatnak, az álla alá tette ujjait, talán, hogy a szemkontaktust biztosíthassa, miközben lemondóan megszólalt. Anguta átlátott a szitán, valóban egy rámenős boszorkánnyal van dolga, aki valószínűleg úgy csavarja a férfiakat saját maga köré, mint más a róka bundát. Ennek ellenére nem szándékozott látványosan felismerni az átverést, hiszen úgy tűnt Jasonnak ebből nem igazán lesz baja. - Nem, nem erről van szó, csak… - lehajtotta a fejét és félrenézett – nemrég megismertem egy lányt, és ez olyan, mintha megcsalnám… - ja, hát marhára nem volt olyan, hiszen Sofia még csak húzta Jason agyát. Ráadásul nem is ismert Anguta senkit, akivel társas kapcsolatba szeretett volna kerülni, de persze energiái színtiszta őszinteségről árulkodtak semmi másról, ahogy testének minden egyes reakciója is hazugságmentes volt. Egyszerűen csak kíváncsi lett, hogy képes lenne-e egy fiatal farkas bimbózó szerelmét ezzel tönkre vágni és mély depresszióba süllyeszteni őt. Hiszen láthatja mennyire szerencsétlen, nyilván nem bírná elviselni a titkolózást „kedvese” előtt.
- Ó. Túl nehéz vagyok? – Természetesen tudom, hogy a súlyommal nincs gond. Egy deka zsír sincs rajtam. A lábaim a táncos múlttól erősek, és izmosak. A kérést eleresztem a fülem mellett, mert nekem nagyon is jó így, és nem szándékozom kiereszteni a mancsaim közül, ha már ilyen kényelmes közelségbe kerültünk. Felsóhajtok az ígéret hallatán, amit átitat a hazugság bűze. – Nyugodj már meg. Nem akarlak bántani. – Vele ellentétben én nem hazudok. Tényleg nem áll szándékomban bántani, miért is akarnám? Egy falkához tartozunk, ráadásul tényleg szexinek tartom a sutaságát. Bírom a különcöket, ez tuti valami defekt nálam. Tisztára görcsben van, és feszeng az érintéseim alatt. Teljesen egyértelmű a teste által küldött jelek alapján, hogy még szűz. Érzem, hogy a teste pozitívan reagálna, csak elfolytja magában a vágyait. Az emberek túlságosra sokra becsülik az erkölcsösséget. Szerintem baromság. Én magasról tojok rá. Nem érdekelnek holmi értékrendek, amiket totál idegen emberek állítottak valami hülye beidegződés alapján. Nincsenek is problémáim. Teljesen kiegyensúlyozott vagyok a mindennapjaimban, mert nem görcsölök felesleges dolgokon. Az életet élvezni kell, megragadni a pillanatokat, és a lehetőségeket, ahogy most is teszem. - Érdekes teória. Talán neked van igazad. – Egy pillanatra úgy teszek, mintha komolyabban elgondolkodnék a szavain, holott előre sejtettem, hogy valami ilyesmit fog reagálni. - Erről muszáj meggyőződnöm. Mert hát tudod… elég durva sebesülésből gyógyultam fel, és mi van akkor, ha mást is begyógyított a farkasom, amit nem kellett volna? – A bundásom felmorrant odabent, de ezt csak én érzékelhettem. Mondhatjuk, hogy kikérte magának azt, hogy visszanövesztette a szűzhártyámat. Igazából minden lapot megtudok úgy forgatni, hogy azzal a saját malmomra hajtsam a vizet. Elég nagy tapasztalatom van ilyen téren. A gyakorlat teszi a mestert, ahogy mondani szokták. - Miért ne? Azt hittem cukinak tartasz. Akkor mégse kölcsönös a szimpátia? Vagy akkor hazudtál, vagy most hazudsz nekem. – Jegyeztem meg kissé rosszallóan. - Azt ugye tudod, hogy a testünk nem hazudik Jason? A tested pedig nem a félelemtől vagy az undortól remeg. – Hogy ezzel még jobban zavarba hozom? Meglehet. Azt viszont tudom, hogy nem a levegőbe beszélek. - Csak? – Kérdezek vissza válaszokra várva. Amikor közli velem a problémáját, mindkét kezemmel az arcára fogok és kényszerítem, hogy újra rám nézzen. - Édes vagy. Én nem hiszek a szerelemben, se az elköteleződésben, de azt tudom, hogy a nőknek mire van szüksége. Őszintén szólva amilyen bátortalan vagy, simán lecsapják a kezedről, mielőtt komolyabbra mernéd fordítani a dolgokat. A mai lányoknak kemény elvárásaik vannak, ha például nem jó a szex, hát ciao. Nem fog addig várni, amíg össze nem kapod magad. Azt mondod megismertél egy lányt, nem azt, hogy van egy barátnőd. Nyers fordításban gondolom én ez annyit tesz, hogy tetszik neked, szeretnél tőle valamit, de még csak kerülgeted. Ha nem ígértél neki semmit, akkor nem is csalhatod meg. – Vonok vállat. - Én szívesen megtanítalak néhány dologra. Hogy kell egy nőt elszédíteni, mi az, amivel tuti sikered lesz… mi az, amivel örömet szerezhetsz nekik az ágyban. – Bal kezem lesiklik a karján a csuklójáig, majd felemelve a kezét magamhoz húzom. A tenyerét a mellemhez érintem, majd az ujjait enyhén begörbítem, hogy vele együtt rámarkoljak kissé. Birtokló, de nem fájó mozdulat. Pont annyi, amire szüksége van egy nőnek ahhoz, hogy érzékelje a férfi erejét, de az ne váljon kellemetlenné. Szeretjük azt érezni, hogy akivel együtt vagyunk, az erős, és határozott. Kivéve én, mivel bukok a zsenge husikra. Élvezem, hogy formálhatom őket. - Ez például eléggé határozott mozdulat ahhoz, hogy a partnered tuti ne akarjon szabadulni a kezeid közül. – Vigyorgok kajánul, aztán elengedem a csuklóját, aztán a homlokához hajolok, és puszit nyomok rá. - De ha biztos vagy a sikeredben, és abban, hogy megtaláltad életed szerelmét, akiért érdemes egy ilyen lehetőséget elszalasztani, akkor hajrá! Ne ülj itt, hanem menj, keresd meg, és vallj szerelmet neki! – Megemelkedek, majd kifordulok az öléből, és visszacsüccsenek a törölközőmre. Nem erőszak a disznótor, ráadásul vagyok annyira büszke nőstény, hogy ne akarjam azt, hogyha egy hím velem van, gondolatban máshol, és mással legyen. Nem tartom vissza, ha el akar menni, sőt! Biztos vagyok benne, hogy kihasználva az egérutat kereket fog oldani. Meglepne, ha maradna.
- Nem dehogyis – rázta a fejét csak annyira, hogy ne kerüljön látószögébe nagyon semmi. A világért sem szeretett volna megsérteni egy jóval idősebb nőstényt, ki tudja milyen dologra vetemedne akkor. Amúgy sem túl rossz egy lánnyal az ölében lennie, csak éppen a helyzet elég bizarr volt. Ebből még komoly baja is származhatna, lehet, hogy van neki barátja, aki majd szépen elveri Jasont, ha rájön mit műveltek idebent. - Nyugodt vagyok – közölte határozottnak szánt hangon, ami ugyebár nem túlságosan jóra sikeredett. Nyelt egyet, ajkai kiszáradtak a szauna nedves párája ellenére is, ezért óvatosan benedvesítette nyelvével száját, közben remélte, hogy nem nézi perverz kéjencnek miatta. – És tudom, hogy nem akarsz bántani – áh, rohadtul nem tudta, csak remélhette, hogy nem egy ördögien ravasz csapdába esett bele, amiből nem lesz egyszerű kimászni. Talán titokban képeket készít (ugyan, ki meg hol?) valaki, és majd zsarolni fogják vele. Mi van, ha az alfa csaja? A gondolat mindennél rosszabb volt, mégsem akarta magáról ledobni, amúgy sem ment volna neki, hiszen Anguta tudta, hogy nincs köze Castorhoz, akkor nyilván érezné rajta az alfa szagát valamennyire. - Talán – vetette kósza pillantását reménykedően a lányra. Ha neki van igaza, akkor az azt jelenti, hogy nem szűz, így nem kell frusztráltan érezni magát, ami a továbbiakban megmentheti egy szaunai molesztálástól. Anguta legszívesebben falba verné a fejét saját hülyesége láttán, ennyire még Jason sem lehet idióta… de igen lehet. Elvégre a teremtője fejét egy lift vitte le, ugyan mi esélye lenne neki a normális farkas élethez ilyen előzmények után? Jason zavartan rázta a fejét, miközben érezte, hogy egyre inkább fészkelődni kell, különben még a lány megérez valamit, amit semmi esetre sem akart, hogy megérezzen. – Mit gyógyított volna be? – Jason értette, csak nem akarta, hogy Sofia ezt tudja, bár energiái úgyis elárulták, így hasztalan volt, de azért meg kellett próbálkoznia vele. Talán, ha degeneráltnak tartja, akkor végre leszáll róla. Vajon van olyan farkas, aki a hatvanat betöltve még nem lépte át a pubertást? Anguta elgondolkozott ezen, hátha eljátszatná, hogy még nincs túl a serdülő koron, de aztán elvetette az ötletet. Fiatalnak néz ki oké, de azért nem ennyire. - Nem, nem hazudtam, tényleg… öh cuki vagy – most nem hazudott, csak először sexit akart mondani, de az olyan tolakodó lett volna, még a végén sexmániásnak nézné, ami bizonyosan nem vetne rá jó fényt. – Csak, jobb szeretném, ha… izé nagyon csiklandós vagyok – mesteri hárítás, hát kell ennél jobb? Ugyan melyik manipulatív sexmániás hölgyemény csiklandozná meg egy ilyen vallomás után? Persze, hogy egyik sem. Nincs mitől tartania, a hasa biztonságban van, és így a törölközője is. - Igen? Nem… valóban – hát hülye is lenne undortól remegni, mint a nyárfalevél, amikor egy csaj önként vágódott az ölébe. Nem, nem. Attól remeg mert meg van szeppenve, és marhára kellemetlen a szituáció számára, elvégre még ilyen soha sem fordult elő vele. Persze Angutával sem, igaz már valószínű nem csak a szauna miatt izzadnának, ha nem akarná megjátszani magát. Sofia kezei közrefogják képét, és saját maga felé fordította Jason arcát, de ettől persze a szemével még mindig nézhet más irányba, és meg is próbálta, de aztán minduntalan visszasiklott a lányra, miközben az hosszan beszélt hozzá. - Nem, már fogtam a kezét is, meg vettem neki virágot. Szóval szerintem már a barátnő… félém – vonta meg kissé a vállait, miközben őszinte energiák lengték körbe. – Hát, mondjuk Facebookra még nem raktuk ki, hogy járunk szóval… - ami azon a szaron nincs kint, az nyilván meg sem történt. Körülötte kavargó hullámok bizonytalanságról árulkodtak, nyilván ő maga sem tudta hányadán álltak egymással, de szerette volna azt hinni, hogy járnak. - Tényleg? – kérdezte kínjában vigyorgó ábrázattal. – Igazán kedves, meg minden – tért át hirtelen fellángoló zavartságában ismét magázásra – de nem hiszem… hogy itt és most, hát érted? – ja, csak nem akarhatja pont a szaunában tanítgatni. Szinte biztos, hogy a tájékoztatóra fel volt tüntetve, hogy tilos a sex az épületben. Sofia azonban tényleg nem olvashatta, hiszen már emelte is a kezét, hogy saját mellét megmarkolja, miközben a fiú keze a kettő közé szorult. Kellemes tapintása volt, és újabb fészkelődésre adott apropót. - Igen… – értett egyet álmatagon, hatalmasra tárt szemekkel, miközben szíve még gyorsabb ütemre kapcsolt. Fülében visszhangot vert a ritmus, valamint érezte a lány szívének remegését is. Jasoné sokkal gyorsabban vert, nem meglepő módon. Sofia elengedte a kezét, majd megcsókolta a fiú homlokát. Jason azonban nem engedte el a mellét, hanem dermedten meredt rá, mint, akit hipnotizáltak. Hát, nyilván így is történt. Arcára csalódottság ült ki, amikor Sofia kipattant az öléből – és már a melleit sem fogta – és elengedte őt, had menjen a dolgára. Először csak ült és bámult, miközben rájött, hogy nem akar felkelni innét. - Hát, talán nem is szeret engem… - motyogta száját grimaszba húzva. – És még nem is igazán járunk, csak olyan… inkább barátok vagyunk – nem tudta mit fog szólni, hogy megint hazudik, legföljebb saját maga fogja kidobni, de valahogy ezt nem tartotta reális esélynek. Nem olyan nőnek tűnt, akit fikarcnyit is érdekel, hogy valakit rávesz egy megcsalásra. Sőt talán még jobban is élvezi az ilyen helyzeteket.
- Mond neked valamit az a szó, hogy… hymen? Na, pont azt! – Nevetem el magam. Ha nem tud latinul, akkor sose fogja kitalálni, ha tud, akkor meg gondolom úgyis megint fészkelődni fog alattam. Egyébként meg nem is annyira lényeges, mert ha jól érzékelem, akkor tudja, hogy mire gondoltam, csak próbálja tettetni az értetlent. Nos, ezt még gyakorolnia kell, mert nem elég hatásos. Enyhén megemelem a szemöldök, miközben várom, hogy kibökje azt, amit mondani akar. – Nahát, nem is vagy annyira bátortalan. – Vigyorgok rá. Kell egy kis önbizalom tunning neki, hadd örüljön, hogy meg lett dicsérve. - Ha? – Félrebiccentem a fejem, majd már csak azért is megcsiklandozom a hasa alját. Ő adta ezt a fegyvert a kezembe, hát vessen magára a kis csiklandós fajtája. - Van egykét pontja a testemnek, amelyiken én is csiklandós vagyok… megmutatnám, ha nem félnél hozzámérni. – Vonom meg egy laza mozdulattal a vállamat. - A combom belső fele például elég csiklandós tud lenni… főleg ha puszilgatják. – Pislogok ártatlan képet vágva. A férfiak vizualitása többnyire erősebben működik, mint nekünk nőké, és ilyen helyzetben biztos vagyok benne, hogy nem képes elvonatkoztatni a hallottaktól, és akaratlanul is elképzeli magát abban a helyzetben. Gonosz vagyok, tudom… de olyan jól esnek az ilyen játékok. Tudom, hogy mikkel lehet a férfiakat az őrületbe kergetni. Ha ilyesmiket duruzsolunk nekik, azt pedig nem bírják túl sokáig higgadtan kezelni. - Szóval… még meg se csókoltad? – Nem mintha közöm lenne hozzá. Nem szokott az ilyen eltántorítani. Ami érdekel, arra rákérdezek, maximum nem kapok választ. - Na és milyen virágot vettél neki? Rózsát? Vöröset? – Még Veronában volt egy fiú, aki udvarolgatni próbált nekem, amikor serdülni kezdtem. Nagyon cuki volt, és nagyon lelkes. Egyszer kaptam tőle egy hatalmas csokor fehér krizantémot. A gesztus önmagában kedves volt, csak kár, hogy krizantém kifejezetten temetői virág volt már akkoriban is. Mondjuk nem ezért nem jöttem vele össze, de akárhányszor valaki előhozza azt a témát, hogy virágot vett valakinek, vagy virágot kapott valakitől, mindig eszembe jut az az olasz fiú, pedig már a nevére sem emlékszem. - Aha. – Kell pár pillanat, hogy ezt megemésszem. Facebook. Manapság komolyan egy virtuális cucctól függnek ilyen dolgok? Lassan nagyobb hatalma lesz egy weboldalnak, mint egy házasságkötőnek. Igazából az se lepne meg, ha néhány éven belül már facebookon is lehetne házasodni. Nagyot változott a világ. Persze nekem is van rajongói oldalam, ahova szoktak írni a rajongóim, de mióta Fairbanksben élek, szerintem egy kezem elég ahhoz, hogy megszámolhassam, hányszor néztem fel rá. - Mi baj van a hellyel? – Pillantok körbe értetlenül. - Nincs itt senki… ráadásul ha valaki erre jönne, jóval előbb meghallanánk, minthogy belépne. – Vonom meg a vállam. Annak idején a Havannai házamban igazi orgiák voltak. Azok voltak a szép idők! Senki nem zavartatta magát, senki nem volt szégyellős. Teljesen természetesen kezelte mindenki a testiséget, nem csináltunk belőle nagy ügyet. - Vagy nem találod izgalmasnak? Te az a fajta vagy, aki sötétben, a takaró alatt meri csak csinálni? – Kíváncsiskodom tovább. Sejtésem szerint még sehol nem csinálta, de persze ő ezt tagadja, szóval próbálok úgy tenni, mintha elhittem volna neki. Úgy meredt a melleimre, mint a három királyok a kisdedre. Éreztem a pulzusemelkedését, a remegését, és azt, hogy ez ha akarná se tudja már hidegen hagyni. Pontosan úgy reagál, ahogy klasszikus esetben reagálni szoktak a pasik. Leblokkol. Elvigyorodok, amikor a keze elengedését követően is még fogja a mellemet. Ahhoz képest, hogy az elején még rám nézni se mert, ez elég nagy előre lépés. Nem reménytelen eset… csak oldódnia kell. Felsóhajtok, beszívva az ánizsgőzt, amibe keveredik a hazugsága bűze is. - Hát nem tudom Jason, hogy mit szóljak mindehhez. – A homlokomat finoman ráncolom, miközben lepillantok a combomra, és mutatóujjammal lesimítom róla az egyik gőzcseppet, ami a bőrömön gyöngyözik. - Először azt mondod, hogy van egy lány, aki tetszik… aztán azt mondod, hogy barátnő-féle, most meg azt mondod, hogy inkább csak szimpla barát. Most akkor melyik az igazság? Ugye nem akarsz becsapni? – Vagy inkább saját magát becsapni. Felemelem a fejem, oldalra pillantok, egyenesen rá, aztán szisszenve a nyakamhoz kapok. - Au. – Tenyerem a vállamra helyezem, majd ujjaimmal megmarkolom a csuklyásizmom. - Azt hiszem megrántottam az egyik izmomat. Be fog csomósodni, és megint napokig álmatlanul forgolódok. – Panaszkodtam. - Nem érem el rendesen… meg tudnád egy kicsit itt masszírozni? – Kérdezem tőle, aztán a fejemhez kapok. - Mindegy, nem kell. Tudom, hogy kényelmetlen lenne neked…
Tudott latinul, persze pont ezt a szót a misék alkalmával nem kellett kiejtenie, de tisztában volt a jelentésével. – Aha, ismerem. A lakodalmak istenének latin neve, a görög Hüménből származik – Jason arca elgondolkodó és zavart volt. – De… hogy gyógyította volna be ezt az, hogy feltámadtál? – már persze, hogy véletlen sem fog ráhibázni a szűzhártyára. Túl egyszerű lenne. - Nem, nem vagyok – közölte bátortalanul, majd próbálta visszafogni a nevetését, amikor Sofia csiklandozni kezdte. – Jaj, ne már… - nevetett, de mivel a lányhoz nem akart hozzá érni, így inkább a kezeivel eltakarta a csiklandozási felületet, amikor alkalma nyílt rá. - Tényleg? – vékonyodott el kicsit a hangja a combcsókolgatás hallatán, közben megint csak feszengeni kezdett, miután lenézett az állítólag csiklandós pontra, és rögtön észbe is kapott, hogy túl sok mindent lát, nem csak azt, amire a lány ráirányította a figyelmét. Gyorsan el is kapta a tekintetét és vöröslő fülekkel és arccal kezdte el bámulni milyen szépen kidolgozott a pad, amin ülnek. - Hát, még nem, de már tervezem – bólogatott serényen, amikor a képzeletbeli barátnő csókolgatására terelte a szót Sofia. Vajon mi lehet a neve? Margaret? Nem, az nem jó. Mondjuk April? Nem rossz, nem rossz, de inkább valami bájosabb név kellene, mint mondjuk Suzannah. Ja, az jó is lesz. – Sokféléből állították össze, fogalmam sincs mik voltak benne, de tetszett neki, és meg is köszönte – bár nem csókolta meg miatta, pedig az lett volna az igazán remek köszönet. Úgy látszik Sofiát sem érdekli nagyon a Facebook és mintha némi rosszallást is kiérzett volna a lányból az oldal említése kapcsán. Mondjuk ilyen idősen már nem egyszerű befogadni ezeket a cuccokat, valahogy Anguta sem érezte szükségét, hogy regisztráljon az oldalra, pedig Fairbanksban tartózkodása óta már lett volna rá lehetősége. A fenébe is még csoportot is kreálhatott volna a tizenhárom alapítónak. Nyilván az őrzők nem lennének elragadtatva a dologtól, de biztosan kimagyarázná, hogy a csoport zárt, és senki más nem láthatna bele. Csak mondjuk néhány admin, bár nem valószínű, hogy pont rájuk lennének kíváncsiak. - Hát, de ez… nyilvános helyiség – halkította le a hangját, mintha pont most akarnák kihallgatni őket. – Itt nem lehet csak úgy… jó oké meghallanánk, de akkor is – mondjuk ha nagyon belefeledkeznének, még az sem biztos, hogy meghallanák, ha valaki benyit. Legalábbis Jason biztosan nem, Sofia és Anguta már persze felfigyelne a léptek zajos közeledtére, bár nem valószínű, hogy érdekelné őket, ha valaki rájuk nyitna. – Izgalmas, persze – hazudta félrefordított fejjel. Inkább gondolta kínosnak, mint izgalmasnak, meg még az is lehet, hogy kényelmetlen lenne. – Bárhol merem csinálni – bólogatott és sem hangja sem kisugárzása nem árulkodott túlzott őszinteségről, ráadásul az sem segített, hogy nem nézett Sofiára. A nő nem szívbajos a testével kapcsolatban. Simán megcsöcsörészte saját magát Jason kezeivel, ami egyébként nem is volt elviselhetetlenül rossz a fiú számára. Úgy meredt rá, mint akit elvarázsoltak, aztán mintha álomból ébredt volna, amikor a lány hirtelen már nem ült az ölében, és a mellét sem szorította már a kezében. - Nem, nem dehogyis, nem akarlak becsapni – rázott aprókat a fején, mialatt a nő arcát leste. – Nem is igazán járunk, csak… jóban vagyunk – mosolyodott el félszegen, energiái persze csalókák voltak. Anguta nem hitte el, hogy valóban meghúzódott volna az izma, ami persze nem lenne lehetetlen, csak a farkasok regenerációja miatt nincs szükség nagyon kimasszírozásra, hiszen hamar helyre jönnek a húzódások, de ha már egyszer a lány felajánlotta neki miért ne menne bele? - Hát… izé – kezdett bele a szabadozásba Jason, aztán nyelt egyet és a kezeit kezdte el bámulni, majd arcára csalódottság vetült, ahogy a lány lemondani készült a segítségről. – Nem, nem… nem gond. Szívesen megnyomkodom… nem szeretném, ha emiatt forgolódnál álmatlanul – na meg nem szeretné a lehetőséget sem kihagyni, hogy a lány bőrét megint megérinthesse. – Szólj, ha fáj oké? – kérte homlokráncolva, miközben kezeit a hátához tette és lassan, óvatosan masszírozni kezdte ott, ahol Sofia mutatta. Igazán kellemes tapintása volt a bőrének, bár kétségkívül a mellét izgalmasabb volt fogni, de Jason számára már a hátmasszázs is remek elfoglaltságnak tűnt.
Inkább nem reagálok, mert valószínűleg nem tenné zsebre azt, amit mondanék neki. Inkább lapozzunk. - Pont ez benne az izgalmas, hogy nyilvános! - Kacsintok. Nem hiszem, hogy zavarba jönnék attól, ha ránk nyitnának. Nem olyan fából faragtak. Volt már rá példa, és azt csak egy széles vigyorral kommentáltam. Nincs okom ilyen dolgok miatt stresszelni magam. - Bárhol? - Kérdezem nevetve. Reakciómból süt, hogy egyáltalán nem hiszek neki. Aki bárhol meri csinálni, az egyáltalán nem szégyellős, és egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogy Jason viselkedik. - Mondták már, hogy szájhős vagy? - Ingerelem kicsit az önérzetét. - Ne, nem kell mondanod. Tudom mi jön most: nem vagy az. Igaz? - Legyintek, amitől az előttem hömpölygő ánizsgőzős felhő kissé megbolydul. - Szóval csak jóban vagytok. Oké. - Felőlem becsaphatja saját magát, engem igazán nem zavar, ha neki így a jobb. Mivel kezdtem úgy érezni, hogy valóban tetteti csak a hülyét és a tudatlant, ezért úgy döntöttem, hogy egy kicsit én is rájátszok a dologra ezzel az állítólagos izomhúzódással. Olyan szinten aktív sportéletet élek, hogy ha nem melegítenék be egy-egy edzés előtt, akkor se lennék képes komolyabb sérülést összeszedni, annyira laza vagyok. Persze neki elvileg erről halvány lila gőze sincs. Én legalábbis nem vettem észre rajta, hogy felismert volna a nagyvilági életemből. Valószínűleg nem néz táncos filmeket, vagy TV-t. Meg nem is annak a típusnak tűnik, aki pletykalapokat bújna, vagy annyira megnézné az óriásplakátokat. Kimondottan élvezem, hogy mióta Fairbanksben élek, tized annyian ismernek fel, mint ahányan Beverly Hillsben a nyomomba akadtak, amint kitettem a lábam a házamból. Persze arra is volt példa, hogy egy lesifotós átmászott a kerítésemen, de kivágtam a kapun kívülre a kamerájával együtt. Úgy teszek, mintha meglepne, hogy mégiscsak vállalkozik rá, bár sejtettem, hogy a fordított pszichológia nála nagyon is célravezető lesz. Elhúztam előtte a mézesmadzagot, ő pedig ráharapott. - Biztos? - Kérdezem, de már fordulok is kicsit oldalvást, hogy jobban kézre essek neki. Közelebb nem kell csusszannom, mivel közvetlenül mellé ültem le. - Itt. - Nyomom be a bőrömet, hogy megmutattam neki, pontosan hol érzem a nem létező húzó fájdalmat. Pár pillanatig látszik csak meg ujjam nyoma. - Oké, de nem kell félned. Nem vagyok annyira törékeny. - Kuncogok az orrom alatt, majd várok. Végül csak összeszedi a bátorságát, és tényleg hozzám ér. Tud ő, ha akar, nem igaz? Nem fukarkodok az elégedett sóhajjal. - Hm, ez nagyon jó. - Kommentálom alig fél perccel azután, hogy masszírozni kezdett. A fejemet kissé oldalra döntöm, a nyakam íve tökéletesen kiemelkedik, a feltűzött hajamból kilógó néhány szál pedig játékosan végigsiklik Jason kézfején. - Csinálhatod kicsit erősebben is. - A vállammal félig az ülőke támlájának dőlök, csábosan tolva ki oldalra a csípőmet, ami szép ívet rajzol ki az oldalamnak. Épp olyan képet festhetek így hátulról, mint egy középkori aktkép modell, aki sejtelmes fényekbe burkolózva villantotta meg nőies bájait.
- Aha – bólintott, bár nem igazán értett egyet a nyilvános helyek izgalmával, de ráhagyta a nőre. – Persze, hogy bárhol – közölte feszengve némi sértettséggel egybekötve, miközben mindketten tudták, hogy csak kamuzik. Sofia szépen kitalálta mit szeretett volna válaszolni, és már akarta is mondani, hogy nem is szájhős, de a lány megelőzte és kimondta helyette. Legalább nem Angutának kell fáradnia vele. Arcára bosszús grimaszt vágott és fejét is félrefordította, majd lemondóan sóhajtott egyet. – Igaz – nyögött ennyit ki végül, egyetértve a lánnyal, aki úgy tűnik teljesen tisztában van vele, hogy Jason próbálja saját magát nem annyira balféknek beállítani, mint amilyen valójában volt. - Igen, igen, kizárólag jóban – mosolyodott el, majd kósza pillantást vetette Sofiára, és még hozzá tette. – Sajnos, de hát mit lehet tenni? – vonta meg a vállát teljesen megjátszottan. Ezek a mai lányok már nem olyan könnyen kaphatók, mint a hatvanas-hetvenes években, amikor elég volt bekamuzni, hogy rock sztár valaki és máris hárman dőltek szó szerint az ágyába. Anguta életéből persze kimaradt ez a korszak, és kevés időt töltött azzal, hogy a kulturális értékeit felfedezze, de azért ragadt rá némi információ. - Biztos nem gond, tényleg – mosolyodott el őszintén, hiszen tényleg nem okozott gondot neki megmasszírozni a lány vállát, miután egyik mellét már amúgy is a kezében tartotta. Ez még csak nem is hozta annyira zavarba Jasont, inkább csak örült, hogy nem túl intim helyen érhet hozzá, és mégis élvezheti a lány bőrének finom tapintását. – Oké – bólintott, amikor Sofia megmutatta melyik ponton szeretné a masszírozást, majd finoman rátette a kezét, mélyen beszívta a levegőt, és halk sóhajjal kieresztette. Utána a lélegzetvétel már egyre simábban ment. Erre nem igazán van jó felelet, ha azt mondja rá, hogy tényleg nem törékeny, akkor hölgyi mivolta sérül, ha meg ellenkezik vele, akkor az erejét és állóképességét szólja le. Nem akarta megtudni egyikre adott válaszát sem. – Nem is félek – mosolyodott el, miközben nekikezdett a felület nyomkodásába. Nem érzett sem húzódást, sem csomót, de ugyan minek rontsa el a szórakozást, ilyen aprósággal? Eddig jobbára csak ujjait használta, viszont most tenyerét is a lány hátára tapasztotta és néha simogatásba tért át, kilengve a vállai felé, hogy aztán ismét a csuklyásizom adott pontját masszírozza. - Ennek örülök – jött a félénk válasz a fiútól, aki még mindig óvatosan csinálta, mivel nem akart semmiképp fájdalmat okozni Sofiának. Kezei táncoltak a finom, izzadt bőrön. Anguta felesége gyakran kért egy kis masszírozást, így nem volt számára újdonság a dolog, bár amikor már nagyon unta a dolgot gyakran gondolt arra, hogy beharapja, és akkor nem kell feleslegesen vesződnie, de végül sohasem tette. Talán jobb is így, igaz halottnak hiszi, de legalább békességben él a gyerekekkel, távol a farkasok vad, kegyetlen és vérszomjas világától. És legalább ezt a jelenetet sem láthatja, mert akkor biztos kitért volna szegény Tabitha a hitéből. - Oké, akkor csinálom kicsit erősebben – bólintott, és némiképp fokozta a nyomást a testén, de egyáltalán nem úgy, hogy fájjon a fiatal farkasnak a masszírozás, éppen csak annyira, hogy érezze Jason kezeinek erejét és elszántságát, ha segíteni kell egy falkatársnak valamiben. – De, ha fáj, akkor tényleg szólj! – szinte már magabiztosan ejtette ki a mondatot, ahogy kezeit járatta és próbálta kimasszírozni azt, ami nincs is ott. Egy kézre váltott, mint akinek elfáradtak az ujjai, de hamarosan Sofia megérezhette a kezét a hátán végigsiklani, hogy aztán a csípőjén állapodjon meg egy ideig, majd szépen lassan a hasa felé vándorolt, aztán egyre inkább feljebb Sofia melléig. Ha csak a lány nem állította meg a szemtelen próbálkozást, akkor hamarosan mutatóujjának oldala a keblének ütközött, hogy aztán tenyere ívesen burkolja be, mint ahogy azt korábban kényszer hatására tette. Testével kicsit közelebb araszolt, de még így is tudott rendesen masszírozni. Anguta igazán kíváncsi volt, kap-e egy egészséges nyaklevest a nőtől.
- Nem tudom. – Felelem őszintén. Szerelmi tanácsokat tőlem senki se kérjen, mert abban egyáltalán nem vagyok jártas. Valszeg mások számára furcsa lehet, hogy még soha nem voltam szerelmes, de nem érzem magam kevesebbnek emiatt. Én nem hiszem azt, hogy csak tud teljes életet élni, aki szerelmes. Tudom, hogy lehet elszédíteni valakit, de a szerelem az egy másik lapra tartozik. Egyébként több erő van benne, mint az elsőre kinézné belőle az ember. Egész jól masszíroz, de tényleg. Kicsit olyan érzésem van, mintha nem először csinálná. - Mivel foglalkozol a mindennapokban? – Kíváncsiskodok. Nem is tudom… talán informatikusként tudnám elképzelni, vagy könyvmolynak. Kicsit kilóg a sorból ezzel a félszegségével, legalábbis azokhoz a hímekhez képest, akiket ismerek, és nagyjából abban a korban lehetnek, mint ő. A legtöbbnek nagy az arca. Oké, van miért és van mire… meg aztán az én arcom se valami kicsi, szóval nem leszólni akarom őket ezzel, csak Jason eléggé kakukktojás a maga kis határozatlan megnyilvánulásaival. - Oké. – Ujjaim köré tekerem a laza kontyból kicsúszott sötét hajtincsemet, és hagyom, hogy a kis csiga lecsusszanva magától kitekeredjen. Érzékelem, hogy az egyik kezét elveszi, de nem gyanítok semmit, amíg meg nem érzem az ismételt érintést, de már levándorolni a hátamon. Kíváncsi szemöldökfelvonásomat nem láthatja. Nocsak!? Nem feszülök meg a simítás nyomán, még akkor se, amikor a keze a csípőmre siklik. Szám sarkába tudálékos mosoly költözik. Vajon leragad itt, vagy tovább merészkedik? A fel nem tett kérdésem hamarosan válaszra lel, amikor a keze tovább mozdul, és előre csúszik a hasamra. Mélyebb levegőt veszek, majd megnyalom ajkaimat. Csak a szemeimmel sandítok le a fiatal hím kezére, a fejemet nem mozdítom meg, még a végén zavarba jönne tőle. Hagyom, hadd ismerkedjen első osztályú karosszériámmal. Nincs mit szégyellnem magamon. Nem születtem túlzottan telt idomokkal, viszont az életformámnak – na meg természetesen a farkaslétnek – köszönhetően feszes és izmos formákra tettem szert. Nem érzem bunkón tolakodónak a próbálkozását, inkább cukinak, annyira óvatoskodik. Amikor ráfogott a mellemre, némán magam elé vigyorogtam. Nocsak, nocsak… felpiszkáltam az alvó „oroszlán” kíváncsiságát? Megvárom, amíg közelebb csúszik hozzám, majd a fejem enyhén oldalra, majd hátra biccentem, úgy pillantok a kis hímre. - Milyen? – Kérdezem, s kíváncsi vagyok, hogy mennyire jön zavarba ettől a kérdéstől. Ha már ő tapizhat, akkor feljogosítva érzem magam én is, hogy éljek a lehetőséggel. Tenyerem Jason közelebb eső combjára helyezem, és a törölközőn keresztül finoman megmarkolom, miközben elemelkedek a támlától a vállammal, és inkább hátra dőlök. A hátam masszírozása így már lehetetlenné válik, hiszen lapockámmal dőlök Jasonnak, akinek így elég szép kilátás nyílik felülről a felsőtestemre. Szabad kezemet hátra emelem, becsúsztatom a kis hím tarkója mögé, majd ujjaimmal beletúrok a hajába, és finoman megmarkolom, amikor ajkaimmal az ajkai felé közelítek, hogy csókot orozzak tőle.
- Barkácsolgatok ezt-azt, meg szoktam bűvészkedni, többnyire az utcán – vont vállat kissé, a lány persze maximum a mozdulatból érezhette ezt, hiszen háttal ült neki, mialatt masszírozta. – De, amúgy nincs munkám úgy hivatalosan még semmi – mondta némileg lehangoltan, bár annyira azért nem zavarta a dolog, de ha a falkától kapna egy színpadot, meg időpontot, akkor remek előadásokat produkálhatna, és a bűvészkedés igen jó tömeges átveréshez, amit Anguta rettentően tud élvezni. Most is jól érezte magát Sofia társaságában, vicces volt előadni Jasont és az ő szerencsétlenkedéseit, de ideje némi határozottságot vinni a karakterbe, hiszen a lány úgy tűnik mindent megtesz, hogy magába bolondítsa. Anguta sejtette, hogy akkor fogja majd faképnél hagyni, amikor a fiú már teljesen be lesz lelkesülve, legalábbis nem hitte, hogy tényleg le akarna feküdni vele, inkább csak játszott Jasonnal, de sebaj, Anguta is élvezte a játékot, és bármi lesz is a végkifejlett, nem lesz csalódott. A fiún persze látszódni fog a kegyetlen csalódás, nem mintha ezzel meghatná Sofiát, egyszerűen csak nem akart saját szerepéből kiesni közömbös reakcióval. Sofia nem állította meg a kezét, sem a has résznél, sem amikor már egészen közel volt, ráadásul akkor is csak egy kérdést tett fel, amikor tenyerével befedte a mellét, miközben másik kezével a hátát masszírozta. Jason nyelt egyet, mielőtt válaszolhatott volna. Arca vörös volt az izgalomtól, ajkai kissé megremegtek, és megnyalta a szája szélét is. – Bájos – válaszolta szelíden. Kíváncsi lett volna milyen választ várt erre a kérdésre? Talán azt, hogy a legjobb mell, amit életében tapizott? Hát, Jason életében biztos, Anguta viszont már rengeteg keblet vizsgált meg 716 éve alatt, kezdve első asszonyától, aki tragikus hirtelenséggel igen fiatalon halt meg, folytatva Amszterdam bordélyházainak roppant széles választékától, egészen Tabitháig, utolsó feleségéig. Akárhogy is Sofiáé élvonalbeli, de képtelen lett volna pontosan rangsorolni a melleket. Valahogy sohasem ezt tartotta fontosnak egy nőben, hanem, hogy hűséges legyen – kivéve a prostik – és vonzódjon hozzá valamennyire, mert ha a kölcsönös szexuális vonzalom megvan, akkor onnantól már a kapcsolat is sínen van. Az amszterdami örömhölgyek igazán kedvesen viseltettek akkori rézbőrű alakja iránt. Jason testét viszont nem valószínű, hogy túlságosan csípnék. Vékony, túl gyerekképű és látszik rajta, hogy rettentő szerencsétlen. Vajon Sofia miért kezdett ki vele? Ennyire perverz lenne a nő? Meglehet, de hát nem fog emiatt panaszt tenni az alfánál. Valószínű amúgy is két lábbal rúgná ki, de lehet az ablakon hajítaná ki életképtelensége miatt. Érezte, ahogy a lány tenyere a combjára simul, kár, hogy ott van az a törölköző, épp csak egy pillanatra rezzent meg, de nem zárta lábait szűzien össze, inkább szabad kezével a töröközőt lassan elkezdte kihúzni az ujjak alól, és ha a lány észrevette mi a szándéka, akkor jó eséllyel engedett is addig, amíg Jason combja tövéig felhúzta törölközőt. Ha már egyszer ő a mellét fogja, a lány igazán foghatja a combját nem igaz? Sofia rádőlt, ami miatt nem volt képes már masszírozni, de a melle még mindig a keze ügyében volt, és játékosan elkezdte azt nyomkodni. Nem tudta, hogy ez jó-e neki, vagy sem, de majd rásegít, ha akarja, hogy élvezetesebb legyen számára. Nincs két egyforma nő, akinek pont ugyanúgy esik jól minden, csak irányvonalak vannak, ami mentén elindulva jó eséllyel célt lehet érni. A lány keze a tarkójára simult, majd a hajába csimpaszkodva előretolta Jason fejét, amire a fiú egy pillanatra ellentartott, de aztán engedett. Vajon bénán csókoljon? Ajkaik összeértek, ha Sofia nem gondolta meg magát a végső pillanatban. Jason lehunyta szemeit, kissé félrefordította fejét, hogy orruk ne ütközzön, majd széttárta száját és nyelvét előrelökte a lány szájába. Ugyan miért is ne? Szívverése gyorsult, saját maga körüli hangokra pedig fokozottan kezdett figyelni. Törölközőbe rejtett súrlódó tör hangja után kutatott, vagy akármilyen gyanús mozdulat baljós előjelére összpontosított, amíg látszólag belefeledkezett a csókolózás mámorába. Smárolás közben elengedte a lány mellét, és a csípőjére fogott, míg az eddig nem használt kézzel lassan cirógatni kezdte a lány hasát, majd tenyerével rásimított, hogy aztán körkörös mozdulatokkal egyre feljebb araszoljon, míg végül kezében ismét az egyik mell állapodott meg egy pillanatra, de nem időzött sokáig. Tovább ment a lány nyakán, hogy aztán ujjbegyeivel simítsa végig a lány arcát, majd Sofia haját kezdte el simogatni gyengéden. - Igazán szexi vagy - csendült fel Jason bátortalan hangja a lány fejében, miközben ajkaik még mindig össze voltak fonódva. Saját szavaira még vörösebb lett a képe, Jason el sem akarta hinni, hogy tényleg ilyet mondott neki telepatikusan, de már nem volt mit tenni.
- Szóval szeretsz fúrni faragni. – Vigyorogtam magam elé. – Akkor ezért van ilyen ügyes kezed. – Nocsak nocsak… bűvész. Ezek szerint van művészi vénája. Kíváncsi lennék rá, hogy milyen mutatványokkal kápráztatja el a közönségét. A legtöbb bűvész trükköt kifigyeltem már, de talán tudna újat mutatni. Sose lehet tudni, nem igaz? Eddig azt se néztem volna ki belőle, hogy meg mer masszírozni, s most lám, mégis felbátorodott. - A művész lét már csak ilyen. – Jegyzem meg. – Az Orfeumban még nem próbálkoztál? Vagy Dunway klubjában? Úgy tudom, hogy nála sok művész fellép… - Az Orfeumból kitiltott Duncan, ott egyáltalán nincs protekcióm, ahogy bejárásom se. A North Pole-ról viszont tudom, hogy fogadja a feltörekvő művészeket egy-egy este erejéig. Valahol el kell kezdeni. Én se pikk-pakk lettem világhírű. Kezdetben sok helyen rácsapták az orromra az ajtót csak azért, mert félig afrikai származású vagyok. Azóta változott a világ, és manapság ez már nem kizáró tényező. A tehetség mindig utat tör magának, csak próbálkozni kell, és nem szabad feladni. - Bájos? – Kérdeztem vissza leplezetlenül nevetve. Na még ezt se mondták a mellemre az elmúlt kb. 190év alatt, amióta kislányból nővé értem. Szórakoztat Jason társasága, és az a kettősség, amit érzek felőle. Érzem ugyanis, hogy annak ellenére, hogy látszólag igyekszik visszafogni magát, valójában legbelül épp olyan szenvedélyes, mint a férfiak többsége. Talán csak még nem volt senki olyan, aki feszegetni merte volna a határait. A nők többségét ugyanis elijeszti az, ha egy férfi túlságosan bátortalan… pedig az igazi kihívás bennük rejlik. Én pedig imádom a kihívásokat. Ahogy számítottam rá, a jég lassan kezdett felolvadni itt a szauna hőségében. Elégedetten konstatáltam, amikor megéreztem a törölköző felfelé vándorlását. Ha belegondolok, hogy nem is olyan régen még rémült arccal felkiáltott, amikor le akartam kapni róla, ez már tényleg látványos haladás. Gondolatban meg is veregetem a saját vállamat. A vékonyka lábra siklott át a törölközőről a tenyerem. Ujjaim hegyével Jason combjának belső, érzékeny felét cirógattam. Tudom, hogy ez nem csak a nőknek, de a férfiaknak is izgató tud lenni. Néhány perc elég ahhoz, hogy valakit az ilyennel teljesen ki lehessen billenteni a béketűréséből, és még a legszűziesebb nő is vágyakozva tárja szét a combjait, hogy végre ott is megérintsék, mielőtt beleőrülne a várakozásba. Egy pillanatra azt hittem, hogy ki fog hátrálni a csókból, de végül nem tette. A határozott előre nyomulása őszintén meglepett. Felbátorodását betudtam annak, hogy bizonyára hatással van rá a combjának cirógatása, és… vagy mellem markolása. Hiába. A férfiak durván mell-centrikusak. A feszült figyelem, ami áradt felőle részemről betudható volt annak, hogy nagyon koncentrált arra, hogy jól csókoljon… ami egyébként meglepő módon de sikerült neki. Meg se fordult a fejemben, hogy esetleg támadástól tart. Biztos jót nevetnék, ha tudnám. Elég paranoiás. Nyelvem buja táncot lejt, finoman hozzádörzsölöm Jason nyelvéhez miközben alsó ajkammal dörzsölgetem az ajkát, hogy felpezsdítsem a vérkeringését. Tenyerem egy kicsit feljebb csúszik a combján, miközben az ő keze is vándorútra indul a testemen. Nem érintem még meg a férfiasságát, de elég közel járok már a „tűzhöz”. Ajkaim megfeszülnek az ajkain, ahogy mosolyra húzódik, majd a telepatikus üzenetre szintén ilyen módon válaszolok. ~ Te pedig szenvedélyes, és izgató. ~ A férfiak szeretik ezt hallani, elég jól meglendíti az önbizalmukat. Elengedem a tarkóját, de az ajkaimmal nem húzódok el. Ujjaim a csuklója köré fonódnak, elvonom a kezét a csípőmről ha hagyja, és ujjaimat a kézfejéra simítva irányítom az alhasam irányába, onnan pedig le a szeméremdombomra. ~ Szeretném, ha itt is simogatnál. ~ Mézédesen csorgatom kívánságomat a tudatába.
- Meglehet – vont vállat mosolyogva a kedves bókra, amit Sofia vetett felé. Persze inkább a rutin meg az évek, bár Angutánál inkább vele született tulajdonság az ügyes kéz, amit csak még inkább csiszoltak az évszázadok. - Művész? – kérdezte apró nevetéssel miközben a szó végét magasabb hangon ejtette ki jelezve hitetlenségét a megnevezéssel kapcsolatban. A művészek ópiumfüggő hedonisták, akik csak magukkal törődnek és elhanyagolnak mindent, ami valóban fontos az életben. Igen, egyszer régen Anguta is volt művész, de azóta már eltelt százharminc év, ami mondjuk sokkal rövidebbnek tűnt a Távolban történő kiruccanása miatt, mindenesetre nem akart újra művész lenni. – Nem próbálkoztam sehol, az alfa még nem adta áldását és én nem akarom kihúzni nála a gyufát egy partizánakcióval. Lucas Flynn… ismered őt egyébként? Elméletileg említette neki, hogy egész jól bűvészkedek, szóval lehet előbb-utóbb ad rá engedélyt, de amíg nem szól, addig hanyagolom – az utcán viszont tartott néhány előadást, de az teljesen más, hiszen nem igényel senki más részéről időt, és helyet sem foglalt vele valaki elől, aki több bevételt hozna. A helyi falka elég pénz centrikus sajnos. Jason a tettek mezejének aláaknázott részére vetődött, de az illegális melltapizás nem váltott ki semmiféle rosszallást a nőből, ami igazán jó volt, mivel bőrének kellemesen nyirkos tapintása a fiú idegszálait a pattanásig feszítette. Rákvörös képe izgatottságról árulkodott, és Sofia visszakérdezésére néhány pillanatig nem is válaszolt, aztán eljutott tudatáig, hogy illene felelni. – Igen, az – ugyan milyen lehetne, ha nem bájos? A töröközőt Jason előzékenyen felhúzta, hogy a lány ujjai izgatóan járhassák combján táncukat, amit meg is tettek. Sofia nagyon jól ért a csábításhoz, de nem valószínű, hogy örömlány lenne, nyilván csak a tapasztalat és az évszázadok miatt szerzett a férfiak felingerlésében ilyen mélyreható rutint. Talán követni kéne és egy másik, tapasztaltabbnak tűnő alakban újra el kellene játszani a szaunázást. Kíváncsi volt, vajon mindenkivel kikezd, vagy csak a szerencsétlen idiótákkal, mint aminek Jason is látszott. A csók édes volt és nedves, ahogy a szájuk egymáshoz tapadt. Jason legszívesebben örökre itt maradt volna, Anguta azonban tudta, hogy ez nem lehetséges, talán csak akkor, ha egy atombomba összeolvasztja őket és valamilyen csoda folytán farkasregenerációjuk megmenti őket a pusztulástól. A hím a levegő mozgását hallgatta, súrlódó hangokat kutatott, de semmi fenyegetést nem észlelt, ez persze nem jelenti azt, hogy nem is lesz semmi, így nyitva tartotta fülét, és nem hagyta, hogy a látszólagos csókba feledkezés valóban kiürítése elméjét és félretegye elővigyázatosságát. Sofia keze feljebb csúszott, amit Jason mozdulatlanul tűrt, épp csak egy apró rándulást produkált a lába, de aztán végtagja újra ellazult. - Tényleg? – hülye kérdés volt, de még Jason sem hitte el, hogy szenvedélyes lenne, Anguta pedig pláne nem. Az izgató rész, pedig személyfüggő, valakinek bejön az ilyen sutaság valakinek nem, talán e kettősség miatt nem tudta eldönteni, hogy Sofia csak megjátszotta magát, vagy komolyan is gondolta, de persze nem sok jelentősége volt, hiszen a lány kezei már Jasonét irányították lefelé, olyan helyre, ahol az utóbbi négy is fél évben esélye sem volt kezeinek megfordulni. Mennyire boldog volt, hogy ismét emberi ujjakkal rendelkezhet idétlen farkas mancsok helyett. – Oké – vágta rá gyorsan. Ugyebár az idősebbeknek nem szabad ellentmondani, így hagyta kezét alászállni a „sátáni kísértések legrosszabbika” felé, ahogy a vaginát háromszázötven évvel ezelőtt egy pap kollegája nevezte. Anguta nem volt jó püspök, mivel a cölibátust nem tartotta be, de persze nehéz egy alakváltót örömlányokkal rajtakapni, és ha véletlen le is bukott volna sem valószínű, hogy komolyabb gond lett volna belőle. Elvégre Charles Gorrevot, Besancon érseke kisfiúkkal hált és a szentszék öt éven át hagyta hivatalában, amíg végül egy kellemesen hűvös vasárnap délben alá nem gyújtottak a máglyájának. Ujjaival nem furakodott mélyre, csupán a felszínt cirógatta, meg egyébként sem akarta, hogy idő előtt elélvezzen. Anguta rendkívül ügyes volt faragásban, bűvészkedésben és… mindenben, amihez az ujjaira van szükség.
- Művész. – Egy kicsit értetlenül állok a visszakérdezés előtt. – Miért, nem tartod a bűvészetet annak? – Érdeklődök. Ha tudnám, hogy valójában mi miatt akadt fenn rajta, akkor hevesen bólogatnék mindazon jelzőkre, amiket gondolatban felsorolt a művészekre… bár javítanék is rajta. Én csak azokat a dolgokat hanyagolom el, amik szerintem nem fontosak az életemben. "Maximális fordulatszámon kell élni. Ott lenni, ahol lehet. Megenni, amit megehetünk. Megszerezni férfit és nőt, ahányat bírunk, ami belefér. Élvezni az életet. Mindenáron elérni szakmai s anyagi sikert, mert úgyis rövid az életünk, és egyszer meghalunk." Másokéban talán igen, de én úgy vélem az életem, ahogy nekem jó… nem pedig úgy, ahogy általános nézőpontok szerint jó. Az ópiumfüggőségem a Dél-Amerikai időkben… főként Kubában tetőzött, de aztán felhagytam vele, amikor magam mögött hagytam a világnak azon részét. Ilyen szempontból egyébként is szívás a farkas-lét. Elég hamar lebontja a szervezetünk az ilyen szeretek. Jóval többet kéne magunkhoz venni ahhoz, ha tényleg szállni akarnánk. Szóval rájöttem, hogy nekem jobb nélküle. A legfőbb drogom és függőségem egyébként is a tánc. - Igen, ismerem. – Hogy ne ismerném? Ismeretségünk már a XIX. században megalapozódott, bár csak most, hogy visszataláltam a falkához, támadt fel ismételten. Harcolni tanít. A vérvonalam, és az amúgy is kiváló mozgáskultúrám… erőnlétem miatt nincs velem túl nehéz dolga. Csak nehogy majd felülmúlja a tanítvány a mesterét. Jason szőrös pelyhes combját ha akarnám, talán még át is tudnám fogni ujjaimmal. Tudnék neki mutatni néhány olyan far- és combizom gyakorlatot, amivel ki tudná kicsit gyúrni botsáska lábait. Az izom amúgy se elhanyagolható szükséglet egy vérfarkas számára. Vajon koraszülött lehetett, vagy nehéz szülés árán jött a világra? Szívesen belenéznék a fejébe, vajon milyen gondolatok járhatnak benne miközben a combját simogatom izgató szándékkal. Meglepő módon egészen ura önmagának. Talán a gátlásai erősebbek még, mint az ösztönei. Erre még rá kell gyúrnom, szóval egy kicsit eleresztem farkasom energiáit, s hagyom, hogy örvénylően fonja körbe a kis hímet. A tömött bundás szürkés nőstény kecsesen, légiesnek ható léptekkel közelíti meg a hím farkasát. Lassan köröz körülötte, szeme sarkából figyelve őt. Minden körrel kicsit közelebb húzódik, mígnem dús szőrzetű farkával el nem éri a hím farkast, és cirógatóan végig nem húzza az oldalán. Ha a hím farkasa nem tesz semmi olyat, ami arra sarkallná, hogy visszakozzon, akkor a következő félkör után már úgy sétál előre, hogy oldalát a hím oldalához dörgöli, farkát pedig a hátán… a gerincvonala mentén húzza végig, végül pedig a füléhez durva az orrát szimatolja meg, majd megnyalogatja a fül tövében a szőrét. Ameddig farkasom kellette magát, nem lankadt az én figyelmem sem. Jasonnal ellentétben én teljesen át tudtam adni magam a pillanatnak, és eszembe se jutott azon kattogni, hogy esetleg megtámadhat. Amikor megérzem az érintését a combjaim között, egy pillanatra megfeszülök, és a combjára is kissé rászorítok. Elégedett sóhaj hagyja el az ajkaimat. Fogaimmal finoman ajkaim húsába marok, miközben tenyerem még feljebb siklik Jason combján. A combtőnél kitapintom a törölközőt, amit megkísérlek szétnyitni rajta. Első alkalommal kudarcba fulladt a kísérletem, kíváncsi vagyok, hogy most is ellenkezni fog-e. ~ Beleülhetek az öledbe? ~ Meghagyom neki a döntés meghozatalának illúzióját, de az igazság az, hogy végső soron mindig a nők döntenek. Ha nemleges választ kapok, akkor elkönyvelem, hogy egy kicsit még puhítanom kell. Ha igent mond, akkor néhány szívdobbanásnyi idővel később visszafordulok az ölébe, ugyanazt az ülőhelyzetet felvéve, mint korábban…
- Nem, nem tartom annak – közölte elég határozottan. – A bűvészet remek elfoglaltság és szórakoztató, és nem esne jól, ha művészetnek kellene neveznem, mert akkor magamat is művésznek kellene vallanom. A művészek pedig többnyire érzéketlen idióták, akik lenézik a többi embert. Nagyképűek, és túlzottan büszkék arra, amit elértek, holott az gyakorlatilag semmi, csak a többi művész, akik szintén fenn hordják az orrukat, értékelik az egekig az alkotásaikat. Mellesleg Leonardo Da Vinci is kikérte magának, hogy művészként tekintsenek rá – ezen egyáltalán nem tudott Anguta csodálkozni, habár a régi idők művészei talán mások voltak, mint a modernek, de úgy látszik már akkor sem volt olyan nagy presztízse a művészlétnek. Jason bólintott, de nem szólt semmit arra, hogy Sofia ismeri Lucast. Egy aprócska információ, ami később talán még jól jöhet, persze az is előfordulhat, hogy nem lesz szükség egyikük megszemélyesítésére sem, de ki tudja mit fog még itt Fairbanksban sodorni felé a sors. Sofia ujjai ügyesen végzik a dolgukat Jason combjánál, ami miatt talán feszengenie illene, de ugyan minek? Amíg nem markol rá valami komolyabbra, addig nem szükséges túlságosan mocorogni. A nőstény farkasa odalibbent hozzá, és illegette magát Jason suta farkasa előtt. Mivel Anguta és a bestiája nem tekinthető külön lénynek semmilyen értelemben, így könnyedén eljátszhatta a fenevaddal a lekushadó, félénk jószágot, aki bátortalan tekintettel figyelte a másik körkörös közeledését. Habár a fenevad megorrolt Angutára, amikor behódoltatta Blacknak odaát Ausztráliában, de azóta már újra egyek voltak, és egyként élvezték a színjáték örömeit. A farkas lekuporodott és nem mozdult, csak hagyta, hogy a másik azt tegye, amit jónak lát. Kissé megrezzent, amikor a fülét nyalta, de azon kívül semmi jelét nem adta, hogy játékba akarna kezdeni a másik nősténnyel. Inkább csak hagyta, aztán reménykedett, hogy hamar továbbáll. Jason engedelmesen lenyúlt és óvatosan simogatni, cirógatni kezdte az érzékeny felületet, majd megérezte, ahogy a lány ujjai feljebb csúsznak combján, és mintha a törölközőt akarná eltávolítani. Nem ellenkezett. A nő úgy látszik teljesen elvette Jason eszét, és miért ne láthatná ő is meztelenül a fiút? Úgy fair nem igaz? Az árboc már régen kemény volt, éppen csak igyekezett a combja és a pad közötti törölközővel védett területen tartani, de ha lekerül akkor úgyis mindegy lesz. Jason teste teljesen szőrtelen volt – a kobakját leszámítva -, még csak az arcán sem nőtt egyetlen szőrszál sem, nyilván valami születési rendellenesség lehetett. Mindenesetre most egyáltalán nem bánta. Sofia különös étvágyát remélhetőleg nem fogja elvenni a látvány, mivel Angutának nem lett volna probléma, ha esetleg a csókon és a kezdeti pettingen kívül esetleg más is történik. Jó persze Jason lehet ki lesz akadva rajta, de majd csak közös nevezőre hozza valahogy a dolgot feltűnésmentesen. - Az ölembe? Megint? – kérdezte elvékonyodó telepatikus hangján, majd elengedve Sofia ajkait, összepréselt szájjal elkezdett szaporán bólogatni, majd ha nem lett volna egyértelmű még gondolati hangjával is megerősítette, igaz rettentő bátortalan hanglejtéssel. – Oké, ha... nagyon akarod. Szinte ideje sem volt kimondani, Sofia már ismét az ölébe libbent, azzal a kecsesen precíz mozgáskultúrájával, amit talán vérvonala segítéségével volt képes elsajátítani.
Végighallgattam Jason okfejtését, bár nem értettem vele egyet. Szerintem a bűvészet is előadó művészet. Ha egy bűvész le akarja kötni a közönsége figyelmét, akkor neki is játszania kell. Az emberek szeretik a körítéseket az ilyen előadásokon. Talán csak attól tart, hogy bekategorizálják. Sokan nem bírják elviselni, ha bekategorizálják. Ha érzékenyebb lenne a lelki világom, talán megsértődnék azért, ahogy vélekedik a művészekről… de egyrészt mindenkinek meglehet a saját álláspontja, másrészt elég álszent lenne tőlem. Egy pillanatra elgondolkodok rajta, hogy vajon elmondjam-e neki, hogy én abba a kategóriába sorolom magam, amit az imént elmondott mindennek. Hogy imádom a rivaldafényt, a figyelem középpontjába lenni, és megkapni mindent, amit csak megkívánok. Aztán úgy döntök, nem rontom el a mókát. Hátha ismét befeszülne, és átcsapna mentegetőzésbe, vagy elrohanna. Úgyis fogunk mi még találkozni, ha már a falkához tartozik… s még az is lehet, hogy addig valaki más elkottyantja neki, hogy elég hírneves táncművész vagyok. - Nem is nagyon szokták a hazámban művészként emlegetni. Ha szóba kerül, akkor a polihisztor jelzőt szokták ráaggatni. – Ő is olasz volt, ahogy én is ott születtem. Csak míg ő Toszkánában, addig én Veronában láttam meg a napvilágot. Az anyám félig olasz, félig algériai… s most már azt is tudom, hogy az apám egy angol testébe bújt indián, aki lassan egy évezrede koptatja a planétát. Szép kis családfát tudnék összeírni, ha lenne hozzá érkezésem. Ahogy a hím farkasa reagál, teljesen egyértelmű, hogy szubmisszív. Semmi meglepő nincs benne… ettől függetlenül a farkasom büszke mivoltát sérti, hogy a hím a füle botját se billegeti az ismerkedési próbálkozására. Mindegy, hogy emberről vagy állatról legyen szó, nők vagy nőstények… egyik sem szereti, ha fittyet hánynak rá. Halkan rámorran a nőstény bestia a hímre, majd kiegyenesedve, emelt fővel elsétál mellőle. Hát ez nem jött be. Én a szemem sarkából sandítottam le Jason combjaira, majd elvigyorodtam, ahogy lecsusszant a törölköző. ~ Ne szorongasd szegényt, nem tesz jót neki. ~ Jegyeztem meg. Miattam aztán igazán nem kellett volna sanyargatnia magát. Minden földrészen megfordultam már, és elég sokféle férfivel… nővel volt már dolgom. Egyáltalán nem rettent meg a csupaszság. Inkább azon sokkolódtam volna le, ha egy dzsungel látványa fogad odalent. Megnyaltam az ajkaimat, ahogy elváltak egymástól, majd kacsintva rávigyorogtam. A farkasom unottan heveredett le, ő nem igazán volt elájulva legújabb kiszemeltemtől. Nem tartotta túlságosan életképesnek se a farkasát, se az emberi oldalát. Vele ellentétben én élveztem ezt a helyzetet. A vadászösztönömet felpörgette Jason kezdeti tiltakozása, ami még inkább arra sarkallt, hogy már csak azért is el kell csavarnom a fejét. Kellemes meglepetés, hogy bár külső jegyeiben nem túl férfias… inkább olyan, mint egy tinisrác, mégis be tudott indítani. Szerintem nem velem csókolózott először. Azt kiszúrtam volna. Az ujjai is elég ügyesen munkálkodtak ahhoz, hogy kellően beinduljak rá. Elégedett vigyorral az arcomon helyezkedtem az ölébe. Bal tenyeremmel a vállára nehezedtem, jobbal rásiklottam ágaskodó árbócára, majd ujjaimmal végigcirógattam, amíg ajkaimmal ismét az ajkait kerestem. ~ Ez igen. ~ Kommentáltam elégedetten az érzetet, majd egy pillanatra megemelkedtem a combjairól, hogy a következő pillanatban jobb kezem irányításával a megfelelő szögbe döntsem a masszív árbócot. A szaunánál is nagyobb meleg uralkodott izgalomtól lüktető barlangom belsejében, ahogy egyre lejjebb ereszkedtem rá, mígnem teljesen körülöleltem. Ajkaimat elhúztam kissé, és jólesően felsóhajtottam. Csípőmmel laza, lágy mozgásba kezdtem. A hajam teljesen kibomlott a kontyból, s leomlottak hosszú tincseim a hátamra. Feszes melleim ékei buján meredtek előre, pimasz hívogatással ringva Jason szemei előtt, mint valamilyen érett gyümölcs, ami csak arra vár, hogy megízleljék.
Úgy tűnt Sofia nem akar csatlakozni a művész lejárató kampányhoz, de nem is tett róla említést, hogy esetleg nem értene egyet Jasonnal a művészek vonatkozásában. Inkább Da Vincire tért ki. - Hát ja, nyilván ha valaki, akkor ő megérdemli ezt a jelzőt. Amúgy ő mesternek hívatta magát, nyilván jobban feküdt neki ez a megszólítás – vont vállat Jason, egy halvány mosoly kíséretében. – Egyébként honnan is származol? – csekélyke fogódzkodó, hogy Sofia hazájában polihisztornak nevezik, hiszen sok ország szülöttei tekintenek Da Vincire ekképpen. Ránézésre spanyol, vagy portugál lehet, de akárhonnan is származhatott persze. A népességmozgás az utóbbi két évszázadban erőteljesen megindult, így nehéz valakinek a szülőhazáját megállapítani teljes bizonyossággal. Sofia farkasa csalódott beképzeltséggel hagyta magára Jason lekuporodott bestiáját. Van, hogy nem mindig jön össze, amit a fenevadak szeretnének. Angutát eléggé szórakoztatta a nőstény reakciója, még a morranása is elégedettséggel töltötte el. Lehet, hogy Jasont Sofia az orránál fogva vezeti, de legalább a farkasa megőrzött valamennyit a fiú esetlenségéből. A törölköző könnyedén eltűnt, nem takarva már semmit, amit Jason eddig oly bőszen igyekezett leplezni. Összepréselt ajkakkal, kissé lehajtott fejjel nézett a lányra, miután már nem csókolóztak, mint aki nem is tudja, hogy szégyellje magát, vagy ne, vagy éppen mit is kellene ilyen helyzetben csinálnia. Farkasok között a meztelenség persze nem túl nagy szó, mégis ágaskodó nemi szervvel egy falkatag közelében lenni nem túlságosan a megszokott dolgok közé tartozott. Most már még csak azzal sem tudna védekezni, ha melegnek titulálná magát, amivel elkerülhetné a következő szintre lépést. Na, nem mintha Anguta vagy akár csak Jason szeretné ezt elkerülni. - Oké – közölte sután, majd combja alól szabadjára engedte a férfiak legalattomosabb fenevadját, ami miatt néha sokkal rosszabb döntéseket képesek hozni, mint a beharapásnál született bestia miatt. Sofia vágyakozását szinte tapintani lehetett, és Jasoné sem maradt nagyon alul, bár vetült bele némi idegesség is a helyzet miatt és ugyebár a folyamatos lebukás esélye is fennállt, ami nyilván a nőstényt csak még jobban feltüzelte, Jasont viszont inkább feszélyezte. A nő nem pazarol sok időt, már bele is vetette magát a fiú ölébe, aki önkéntelen mozdulattal nyúlt a hátához, csípőjéhez, de annál lejjebb nem ment, pedig már nyilván túl voltak azon a ponton, ahol egy kis hátsó markolászás tabu lenne. Ajkaik ismét összeértek, és Jason behunyta a szemét, amint megérezte a simító kéz csodálatos érintését. Anguta elgondolkodott, vajon mit szólna hozzá Sofia, ha ennyitől elsülne? Talán tovább gerjesztené benne a vágyat? Vagy csalódottan magára hagyná? Túl nagy a kockázat, így nem érdemes túlságosan az érzésre figyelve idő előtt elrajtolni. A lány nem vesztegette felesleges közjátékokra az időt. Úgy tűnik meg volt elégedve a látvánnyal. Jason csípője ritmusosan járt, hogy aztán nagyot nyelve abbamaradjon, amikor a lányba merült. Apró nyögdécseléseket hallatott, majd közelebb húzta a lány felsőtestét magához, és igyekezett felvenni a ritmust. Mellei előtte táncoltak, de kezeit lefoglalta Sofia hátának és – most már – fenekének a simogatása. Először nem kapta be teljesen, éppen csak nyelvének csapásaival cirógatta a mellbimbót, majd elkezdte nyalogatni körbe-körbe, hogy aztán végül a száját teljesen köré terelje. A nyelve belül persze folyamatosan járt. A nők többnyire élvezik az ilyet, persze Sofia lehet pont nem, de a reakcióiból ki fog derülni, hogy szükség van-e taktika váltásra. Anguta nem is igazán érezte, mikor emelkedett fel ültéből, de lassan - biztosan tartva Sofiát - álló helyzetbe került, hogy átvehesse az irányítást. Egyik kezével a lány fenekét tartotta, másikkal a hátát, de amilyen jó állóképessége volt, lehet szimplán a lábai összeszorításával megtartotta volna magát.
- Sono nato in Italia. – Peregtek az olasz szavak dallamosan az ajkaimról. Ha nem tud olaszul, az Itália akkor is árulkodó lehetett számára származásom kapcsán. Igazi temperamentumos nőszemély vagyok, aki gyerekkorától kezdve megszokta, hogy sok figyelem irányul rá. Furcsa is lenne, ha egy akkora család mellett, amiben én felnőttem… félénk lennék. A cirkusz volt az otthonom, a művészek pedig a családom. Anyámmal sokat köszönhettünk nekik, hiszen összetartó volt a közösség. Ha valaki bajba került, a többiek segítettek rajta. Számomra teljesen természetes a bohém élet, amit már az anyatejjel magamba szívtam. - És te? Melyik szegletében születtél a földnek? – Érdeklődök. Szeretem, hogy manapság egyre jobban keverednek az emberek. Nincsenek annyira elszigetelődve egymástól… nincs akkora szakadék, mint például akkor, amikor én még gyerek voltam. Persze akkor nem voltak ilyen jól kiépített utak, és az emberek többsége nem is mozdult ki az otthonát jelentő településről. Én már gyerekként is olyan voltam, mint anyám. Vágytam arra, hogy minél többet megismerjek a világból, minél több helyre eljussak, minél több tudás birtokában lehessek. A tudás hatalom. A tudás azonban semmit nem ér, ha nem vagyunk képesek a gyakorlatba átfektetni. Én nagyon gyakorlatias vagyok, épp ezért szeretem irányítani a dolgokat. Az esetek többségében inkább a „vadász” semmint a „préda” szerepében tetszelgek, bár időnként jól tud esni az is, ha csak hátra dőlök, és élvezem, hogy meg akarnak szerezni maguknak. Alapvetően elemi küzdőszellem tombol bennem. A túl könnyű falat pedig nem annyira ízletes, mint amelyikért némi erőfeszítést kell tenni. Talán nem is élvezném annyira ezt az egészet, ha Jason már az első próbálkozásomra beadta volna a derekát. Így viszont elégedetten helyezkedek el az ölében, mintegy „birtokba” véve a zsákmányomat. Zsenge kis falat… olyan, aki még elég fiatal és tapasztalatlan ahhoz, hogy kedvemre formálhassam, és ez tetszik. Farizmaimat megfeszítettem, amikor Jason tenyere rásiklott a tomporomra. Mindig is szerettem, ha a fenekemhez érnek szex közben. Az egyik erogén zónám, ami meglehetősen dob a lelkesedésemen. Ha nem ülne a sajátján, valószínűleg már az én kezem is a hátsóját markolná. Így viszont beérem azzal, hogy kissé megharapom az ajkát, jelezve, hogy kedvemre való az érintése. Az ajkaink aztán elválnak… én finoman hátravetem a fejemet… nedves hosszú tincseim Jason kezein táncolnak… melleimet pedig szemérmetlen módon kínálom fel, mely csalira Jason szinte azonnal rá is kap. Élvezetemnek hangot adva nyögök fel kéjesen. Jason érezheti, ahogy ajkai között, és nyelve alatt cseresznyemag módjára keményedik meg mellem éke. Tanultam különböző praktikákat. A gésák ősi módszere… a súlygolyók felhelyezése és megtartása nem egyszerű. Komoly koncentráció, és a hüvelyfalak izmainak megedzése nélkül nagyon nehezen megy. Rendkívül művelt nők voltak, nagy tisztelet övezte őket… és híresek voltak arról, hogy pusztán a hüvelyizmok munkájával… minden egyéb mozgás nélkül képesek voltak eljuttatni a férfiakat a csúcsra. Mivel elég vállalkozó szellem vagyok, ezért egy időben én is foglalkoztam ezzel a módszerrel, így könnyűszerrel lassítom le a mozgásom, és a belső izmaim ingerlő játékával válaszolok Jason kényeztető nyelvjátékára. A helyzetváltoztatás kicsit kizökkent. Nincs ellenemre, csak nem néztem volna ki Jasonből, hogy ilyen megmozdulásra szánja el magát. Abban a hiszemben voltam, hogy végig én fogom uralni és irányítani a légyottunkat. Táncosként rengeteg olyan technikát ismerek, amivel a térdek vagy a comb belső részének megfeszítésével meg tudom tartani magam máson… ráadásul farkasom ügyes léte lényegében lehetetlenné teszi, hogy egy ilyen helyzetben csak úgy padlót fogjak. ~ Mire készülsz? ~ Vigyorogtam, miközben kihívóan megvillantak a szemeim. Nem könnyítettem meg a dolgát, az biztos. A nyakához hajoltam, puha ajkaimmal végigcsókoltam, majd fogaimmal elkaptam a bal fülcimpáját, miközben izmaim megfeszítésével ingereltem tovább férfiasságát. Játszottam vele, de legfőképp a tűréshatáraival. Ki akartam belőle hozni lényének azon oldalát, amit még talán ő maga sem ismert idáig. A fékevesztett hímet.
- Áh, szóval olasz vagy – egyáltalán nem gondolt arra az országra származási helyeként, de persze nem ez volt az első eset, hogy tévedett valakivel kapcsolatban, és nem is ez lesz az utolsó. Mindent tudni nagyon unalmas lenne, hiszen akkor nem érnék meglepetések, de így mindig tartogat az élet kibogozni való farkasokat. Kíváncsivá vált, milyen életet élt egészen idáig. Valahogy azon nem lepődött meg, hogy Amerikában kötött ki, hiszen az olaszok szinte elözönlötték a kontinenst, ámbátor Fairbanks igencsak kívül esik a mediterrán ország lakóinak megszokott környezetétől, és kedvelt végcéljuktól. A farkasok persze nem törődnek többnyire a hideggel. – Elég messzi kerültél otthonról, hogy lyukadtál ki itt? – érdeklődött talán a kelleténél kicsit magabiztosabban, de ha már valakinek a mellét megfogta, talán az sem túl nagy pofátlanság, ha a múltjáról kérdezgeti. - Nashvilleben – közölte könnyedén, mintha tényleg igaz is lenne, amit állít. A születési helyét eddig még talán egyetlen falkatagnak sem említette, pusztán azért mert nem kérdezték, de mivel a teremtője elméletileg Nashvilleben harapott fűbe, így az a város jó lesz szülőhelyének is. Nem olyan egzotikus az USA-ban születni, mint Olaszországban, de azért végső soron csodaszép hely… volt még mielőtt a fehér ember betette a lábát. Persze az épületek és a technikai fejlődés, ami után Anguta egyébéként is érdeklődött, kárpótolták a természet részeleges leamortizálása miatt. A föld úgyis utat tör magának, az emberiség nem lesz képes tönkretenni, hiába igyekszik gőzerővel. Sofia kevés időt vesztegetett, nyilván a carpe diem szerint éli mindennapjait. Lényegében igaza van, ki kell használni minden egyes napot, mert ki tudja mit hoz a holnap? Ajkát nem túl fájón megharapta a lány, amikor a fenekét simogatta. Nem valószínű, hogy ellenszenvéből adódóan tett volna ilyet, így Jason nem vette el a kezét Sofia hátsójától. Mi a fene? Furcsa érzés volt, hogy a lány alig mozog rajta, mégsem érzi úgy, hogy az ingerlés alább hagyott volna. Sőt! Nem illuzionista, hogy behaluzza neki az élvezet ilyen fokát. Lehetséges, hogy Unalaq leszármazottai testük minden egyes izmát tökélyre képesek fejleszteni ügyesség terén? Előfordulhat, ugyanúgy, ahogy az is, hogy Sofia saját fejlesztésű technikájáról van szó. Ha Anguta a farkával ilyet tudna csinálni nem lenne gond a pénzszerzés, amíg hozzá nem fér a számlájához. A nők megvesznének érte, ahogy valószínű a férfiak Sofiáért, már ha volt alkalmuk megtapasztalni őt. Valahogy úgy érezte, hogy a héten nem Jason az első, annak ellenére, hogy Sofia azt állította halála és feltámadása után még nem volt férfival. Mindegy, Angutát az ilyen sohasem zavarta, kivéve, ha épp kapcsolatban volt valakivel, mert akkor odaadó és hűséges társ volt. Arról pedig igazán nem ő tehet, ha Sofiának van valakije, hiszen nem mondta. Remélhetőleg, ha van is, nem valami öreg idegbeteg vadállat, akit aztán szerepkieséses leütésben kell részesítenie. Nagyon nem szerette volna a maskarádét felfedni senki előtt. Anguta kíváncsivá vált, hogy vajon milyen érzés – és vajon úgyis tudja-e csinálni -, amikor a férfi is kiveszi a részét a munkából, ezért biztosan tartva a lányt felemelkedett, bár ez inkább volt ösztönös érdeklődés, mint tudatos, és nem is nagyon vette észre, hogy felkelt ülő helyéből, csak amikor már megtörtént. Csípője ritmusra kezdett el járni, miközben a lányt magához közel húzta, hogy felsőtestük összeérjen. Az izzadságról a szauna előzékenyen gondoskodott, de azért ezt lehet még fokozni, így a férfi belevetette magát a sűrűjébe, nem túl gyorsan, de erőteljesen kezdett el mozogni, miközben érezte Sofia puha ajkait a nyakán, majd a fülénél. – Azt hi… hiszem, fogalmam sincs – küldte a tétova választ, ami lényegében meg is felelt a valóságnak nagyjából. Azt tudta, hogy nagyon kívánja a lányt, és hogy ha most valaki benyit, akkor rohadt mérges lesz, feltéve, ha abba kell hagyniuk a szexet a váratlan látogató miatt. Ha csak Jason lenne, már valószínű végezhettek is volna az egész aktussal, mivel a fülharapós, kombinációs sex igen hatásosra sikeredett, de Anguta majd évezredes tapasztalatával képes volt a pillanatot késleltetni. Persze nem a végtelenségig, de addig talán igen, amíg Sofia is eljut a csúcsra. Anguta füle rabságban „szenvedett” ugyan, de ez nem akadályozta meg a hímet abban, hogy ellencsapásként a nő vállát, majd nyakát kezdje el harapdálós nyelvjárásokkal kényeztetni, igaz kicsit ki kellett a nyakát tekernie és a füle is fájdalmasan kezdett el sajogni, de maximum két nap és visszanő a cimpa, ha most le is lesz harapva. Nem nagy veszteség.
Kezdőlap
