*Hagyjuk a meséket, kinőttünk előle mindhárman, bár eddig úgy tűnik kinövés tekintetében _is_ én vezetek, mert a két pasi még az óvodában ragadt kicsit. Egyrészt bosszantó mert nem tudok velük zöld ágra vergődni, ami megint csak az én életemet nehezíti meg, másrészt irtó cuki, főleg Egon ahogy a területét védelmezi. Lassan kezdem megszokni a farkasos szóhasználatokat, végül is bele kell tanulnom és ha pont velük érzem jól magam, nem árt ha ismerem a vérfarkas szlenget. Őszintén mosolyogva bólintok Jay engedékeny mondatára, de a felelősségteljes és szeretettől csurgó jelzőket inkább iróniának gondolom. Komolyan, ha ők ketten egyszer kibékülnek egymással – tényleg nem kell puszipajtásnak lenniük – azt az égre íratom egy molinóval. *-Az a vihar szép és csodálatos, a mi viharunk inkább bosszantó és nevetséges. *Utalok a kettejük néha néma, gyakrabban hangos párharcára aminek a középpontjában általában én vagyok, de ha még sem, akkor találnak valami mást amin köszörülhetik az agyaraikat. Mert ha nincs akkor csinálnak.* -Jó a házszám, csak annyira bénák vagyunk benne mint a gurításban.*A fogadásunk tudatában örülök Egon újabb kudarcának, de azt hiszem a mai estén két pályán játszunk. Az egyiken magamnak szurkolok, mert az én feltételemnek kell érvényesülnie, míg a másikon Egonnak, hogy Jaynek ne legyen adu ász a kezében amit Egon orra előtt lengethetne véres kardként. Jaynek pedig elég széles válla van, hogy elviselje a vereség súlyát, feltételezéseim szerint abból is csak a maga előnyét kovácsolná, mert annyira pozitív. Még Egonnal is szövetséget kötne ellenem, ami jó, mert legalább lenne közös céljuk, de Egont nem lehet rávenni ilyesmire. Talán ez tereli el a figyelmemet az újabb gurítás során, mert nem hogy nem találok, még a körmömet is a golyóban hagyom. Egon vigasztalására, mely érzésem szerint most nem őszinte, hiába ölelget, nyelvet öltök. *-Ja, még fogadnál is rá, ugye? *Azért a puszit viszonzom, mert értékelem a játékos évődést, de utána azonnal vérszemet is kapok, látva Egon újabb gurítását. Amikor rám néz, karba tett kezekkel állok vele szemben, még némán, de a tekintetem sokkal beszédesebb. Felkészítem vele a visszavágásomra, amivel nem a háborút akarom szítani kettejük között, hanem csupán a mi kis harcunkat ami szórakoztat.* -Sebaj drágám, a következő körben sokkal….sokkal jobb leszel.*Szerzett magának egy kis előnyt, nagy dolog. Két tenyerem közé fogom az arcát ha hagyja, hogy nyomjak rá egy puszit, olyan vigasztalót mint amilyet ő adott nem rég. Jay persze ujjong, még ha nem is lejt indián táncot az asztalunk által behelyettesített tűz körül, a szavai mellyel saját magát buzdítja ékes bizonyítéka ennek. Ez valami maradéka lehet a pankrátori pályafutásának, ott szoktak nagyszájúan mindent a másik fejéhez vágni, hogy feltüzeljék a kedélyeket. A vérszem megmarad, nem érdekel, hogy talán előre iszom a medve bőrére, egyenesen csiklandoz a káröröm.* -Ez inkább a Kincs ami nincs volt, de Mindent bele fiúk, Én a vízilovakkal vagyok. *Ha már Bud Spencer klasszikusokat idézünk, ezek se maradjanak ki és pont idevalók. Mondjuk a vízilovak nem annyira, de ha jót gurítok a következő körben, ahogy Egon megjósolta, fél lábbal a paradicsomban leszek. *-Akkor most én jövök. Bár ha tényleg el van átkozva a pálya, itt ma nem nyer senki és újabb partit kell rendeznünk, főleg ha még ezt sem tudjuk befejezni. *Ránézek az órámra, hamarosan üt az óránk és mint hamupipőke szaladhatunk a hintónkig, mielőtt véres tökké válna. Egy újabb merész gondolattal kezet váltok, hátha a kacska de tetoválással megerősített kezem, mágikusan jobban gurít. Bár a testhelyzeten is váltani kell, és ballal sosem voltam jó semmiben, a fiúk gurításai után elég ha én csak elengedem azt a golyót és rábízom a sorsunkat.* -A nagy Manitou segítsen!*Szóval lendületet veszek, bár kissé bénán indulok neki a bal kéz miatt, de a végén egész jól sikerül. Nem tarolok, de már ez is valami, és megint átveszem a vezetést. Na igen, ennyi is elég ahhoz, hogy örömtáncot lejtsek.*
A fenébe is, hát tényleg muszáj egyetértenie a Vesztessel? Ez milyen drámaian elcseszett már? De ez van, sokat nem tehet ellene, egyszerűen annyit, hogy a kacsintásra és a hím szavaira semmit sem reagál. Akkor nem jöhet ki rosszul belőle. - Ja, aha bosszantó – bólogatott a viharra, de amúgy fogalma sem volt, hogy most éppen miért is jött elő a vihar. Mindegy, gondolatban legyintett egyet. A Vesztesen nem lehet eligazodni, túlságosan járatja az agyát, ahelyett, hogy egyszerűen fogalmazna. - Ja… hát igen, végül is a békülő showban nincs annyira igazad – nézett a lányra fancsali képpel, igaz épp az imént adott neki mindenben igazat, de ez természetesen nem lehet benne. – Nem azért vagyunk itt, hanem azért, hogy soha többet ne kelljen látnom őt – már, ha Egon nyer, de ha nem, akkor bosszantó, de alá kell vetnie magát a fogadási szabályzatnak. Egon majdnem elmosolyodott Lester nevetős beszólásá, mert annyira nem volt értelme, legalábbis a közhelyes mondáshoz képest nem volt értelme, de talán pont ez adta meg neki azt, amiért mókásnak hatott. Bárcsak ne utálná szívből a fickót, de hát ezen nem tud változtatni, és lényegében talán nem is akar. A sör viszont kellemesen megdobja a farkas fejét, így a harag valahol félúton elakadt, és inkább a játékra koncentrált. Nesze neked őrző lötty, kell a fenének, hiszen így is elég jól elboldogul saját magával. - Már, hogyne fogadnék rá? Hiszen bámulatosan játszol, ez most annyira nem jött össze, de lesz ez még jobb is – de azért ne sokkal, mert marhára nincs kedve Lestert a továbbiakban látni. Egon gurítása csak öt pontot ért, ami nem volt igazán kedvére, és az sem, ahogy Rebecca kifigurázta saját figurás áradozását arról, mennyire sajnálja barátnője nulla pontos gurítását. Hát hamar visszanyalt a fagyi, de túlságosan szerette ahhoz, hogy komolyan neheztelni tudjon rá, még ha a tét elég nagy is jelen pillanatban. Azután következett a Vesztes, akit Buldózernek hívtak, de senki nem mondta neki, hogy a buldózer le is takarít valamit, nem csak nagy zörejjel megindul. Talán majd egyszer felvilágosítja erről az igen fontos tényről. A két nulla pontos gurításra Egon szája fülig ért, és ezt a korsó sörrel próbálta leplezni, na és azzal, hogy elégedetten kuncogott Rebecca nincs kincses hasonlatán, ha már egyszer úgyis a Bunyós Bud került elő. – Milyen kár Lester, hát milyen kár, pedig majdnem eltaláltad őket. Persze nyilván nem te tehetsz róla, hogy ennyire béna vagy, ha zsizsiknek születtél volna… de hát így… – lazán és pökhendien megvonta a vállát, és jókedve magasba röppent. Nem is alakulhatott volna szebben az este. A Vesztes veszít, Egon talán nem veszít és a telihold is mindjárt eljön. Az órájára pillantott, de még van összesen huszonnyolc percük, mire a hold karimája kibukkan a horizont mögül. Simán lezavarják a meccset, aztán mehetnek a dolgukra. - Újabb? Mi, hogy mi? – na azt már biztos nem. A vigyor rögtön lehervadt az arcáról. Nincs az az isten, hogy még egyszer kiálljon a kétajtós szekrény ellen ilyesmiben. Persze nem is valószínű, hogy egyikőjük sem nyerne, elvégre Rebecca elég jól áll, míg Egon és a Vesztes hátul kullog. Azért Egon némileg előrébb, de a teljes sikerhez győzelmet kellene elérnie, ami elég valószínűtlen az állást tekintve. A lány újabb gurítása már sokkal jobb volt, és hét pontot eredményezett, így most Egonon a sor, hogy bizonyítsa mennyire jó ebben a sportban, amiben eddig úgy néz ki elkalapálják. – Manitu segíthetett volna jobban is – ha csak ennyire képes, akkor Egonnak valami máshoz kellene fohászkodnia, de szerencsére általában megelégedett saját magában való hittel. A szellemekben amúgy sem hitt, bár tudta, hogy léteznek, de abban nem kételkedett, hogy magasról tesznek a halandó farkasokra, így kár rájuk szót fecsérelni. Amennyire csak tudott rákoncentrált a gurításra, majd eldobta a golyóbist és várta, hogy milyen szép számmal fognak dőlni a bábuk. A találat üdítő hangja töltötte be elméjét, miközben leste, hogy mennyi borul el végül. – Nézzenek oda, követem a példádat kedvesem – vigyorgott szélesen a lányra, majd enyhén megvető pillantással a Veszteshez fordult. – Úgy látom meg van a mai este vesztese. Remélem azért nem sírod tele a párnád – nem direkt provokálta, egyszerűen csak jólesett neki húzni az agyát, így, hogy jobban áll, mint Lester. Igaz még neki hátravan két gurítása, Egonnak és Rebeccának már csak egy-egy, de remélte a Vesztes nomen est omen hozza a szokásos nulla találatos formáját. A meccset Rebecca vezeti 24 ponttal, Telihold második 22-vel, a Vesztes az utolsó helyen kullog a jelenlegi 10 pontjával. Egon bízott benne, hogy ennél többet nem is fog szerezni.
Lassan már nem is lesz kivételes eset, amikor Egonnal egyetértünk. Ma harmadszor következik be. Még egy ilyen és kihalnak a dinoszauruszok! Igaz, hogy a közös vélemény csak arra vonatkozik, hogy mennyire bosszant mindenki mindenkit ebben a spontán trióban, de legalább ezen nem vitatkozunk. - Hű, mert én úúúúgy vágyom látni a boldogságos képedet! - szólok a másik hímhez, aki inkább sörbe, mint szócséplésbe fojtja a bánatát. - Béna Bella, a magad nevében beszélj és esetleg próbáld ki a másik kéz ösvényét, ha ezen eddig jutottál. De ha kiderül, hogy szabotáltad az egészet és a pálya manipuláció áldozata lett... Játékos fenyegetés ez, amit be sem fejezel. Becca-t nem kívánom bántani, csak elképzelem, hogy kőkemény női vaslogikával ezt találta a legjobb megoldásnak. Egyék egymást, akár meg is mászhatják egymás hegyeit, azt ugyan nem sajnálom. Már más szellők fújnak, Asami illatát hozzák be az életembe. Úgy gurítom el a gombócot, ahogy Egon a torkán csúsztatja le a korsó tartalmát. Csak épp a célomat nem érem el. Kevés híja van, hogy nem kapok fel egy másik golyót, amivel súlylökőt játszhatnék és telibe kaphatnám a kijelzőt, megbosszulva a terem mai produkcióját. Hisz én nem lehetek ügyetlen és a többiek sem teljesíthetnek úgy, ahogyan láttam. Ez az egész egy paradoxon. - Meglátod, a következő dobásom Aranyeső lesz Yucca-ban. Ha nem, akkor meg Bunyó karácsonyig... Mikor Rebecca megujjazza a bowlinggolyót és ismét dobni készül, én még felelek az újabb sértésre. De előtte elképzelem a minneapolis-i lakásomat az oklevelekkel, kisebb érmekkel, amiket a nagy meccs előtt szereztem. Majd szemeim elé idézem az aranyövet és azt a diadalittas üvöltést, amit hallattam a bajnoki címmel a kezemben. A farkasomat így sikerül lecsitítani. Kedélyes mosollyal válaszolok a kellemetlen fráternek. - Ha zsizsik lennék, te liszteszsák lennél. Ő meg a gazda, akinek végül egyik sem kellene. Becca-ra mutogatok és közben csalódottan konstatálom, hogy semmilyen erő nem térítette el a romboló fémeszközt. Nagyot hahotázok a táncra, amit a leányzó levág, a hasamat fogom konkrétan és húzom az időt. A műsor enyhíti a tényt, hogy a sor végén kullogok. - A legnagyobb indián szellemnek valami perverz ujjfétise lehet, hogy pont ezt a dobást tolta meg. Na de ide nekem az oroszlánt is, hadd gurítom pofán! Az biztos, hogy ha megint állva maradnak a bábuk, életbe lép a zéró tolerancia, értsd: egy nagy nulla marad a béketűrésből és a köröket áthágva leszabom a kijelzőt és azzal borítom fel az összes idétlen műanyag álldogálót. No de végre oszlanak a felhők és előtűnik a kék ég, néhány napsugár ragyog rám, ahogy mindösszesen egy pár állja ki a próbát. - Na, kérem szépen, ezt pontosan ilyen ívben és dinamizmussal tessék utánam csinálni! Akin nem fog ki a feladat, azé a különdíjam. Kivéve ha az a valaki az Egon nevet hordja a személyi igazolványában. Azt hiszem, így egészen konkrétan behatároltam, kit fogok meglepni egy aprósággal abban az esetben, ha teljesül a lehetetlen. Közel állok az egyenlítéshez és a dühöm elszállt, a kijelző is megúszta a röptetést. A ma éjszakai vadászat az elmúlt idők legcsodásabb élménye lesz, igazi stresszoldás. Mert itt annyi feszültség ragad rám, hogy lassan New York áramellátásáért is felelhetnék.
// Egon: kösz a pontösszegzést, jól jött! //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Úgy tűnik mindenki másért van itt. A fiúk nem azért mint én, de ezt még kiegyenlíthetjük. Ők nem bírják látni egymást és a közeljövőben nem is akarnak ezen változtatni, sőt, mondjuk inkább azt, hogy soha. Ám ha én nyerek, kénytelenek lesznek. Látszólag semmi közös nincs bennük, de olyan vakok és makacsak, hogy nem látnak engem. Másrészt pasik, olyan nincs, hogy két pasi egy idő után ne értene egyet valamiben, csak egy kis ivászat kell, vagy valami. Mondjuk futás az erdőben és az nemsokára meg is lesz, a Hold szépen felbattyog az égre, leveti rájuk ezüstös fényét, és jótékony hatással borítja be őket. A romantikus hangulatom kezd előgyűrűzni, ha vége lesz a mai partinak, hazamegyek és meghallgatom a Holdfény szonátát, nyakig merülve a nagyi rusztikus kádjába engedett, habos-illatos vízben. Még gyertyákat is gyújtok körbe. Csak mosolyogva ingatom a fejemet arra, hogy megint egyetértenek. *-Jó ötlet, kipróbálom. *Bár ebbe még nem gondolok bele nagyon, jók az ujjaim de valahogy bennem van a félsz, hogy bajuk esik. Az új névadásra nem reagálok, Jaynél ez olyan mint a levegővétel és nem sértődöm meg, elvégre most mind bénák vagyunk, szívjuk egymás vérét és zajlik a szóháború. Szóval minden fronton helytállunk. A játékos fenyegetésre viszont már fülelek.*-....akkor mi lesz? Megharapsz?*Nyelvet öltök. Most nagyon megfenyegetett, még a bugyimból is majdnem kiugrottam, még szerencse, hogy Egon nem gondolatolvasó. Viszont nagyon jólesett visszaadni neki a tőle kapott fricskát, de azt is csupa szeretettel adtam. Puszival meg mosollyal. Nem véletlen, hogy a kedve egyenes arányban növekszik Jay sikertelenségével, látom ám azt a vigyort amit a korsóba próbál rejteni, össze is nézek vele, belőle meg csak ömlik a szarkazmus. Azért jutalomként mindketten kaphatnak fagyit, tényleg nagyon igyekeznek, hogy ne essenek egymás torkának, sajnos nem miattam van a nagy igyekezet, hanem a hely nyilvános mivoltának. Jó látni, hogy valaminek – őrző löttynek és sörnek – van hatása rájuk és a kapott átkos agresszióra. A kezdeti bajuszakasztáson kívül nem kellett kettejük közé állnom. A közös játék építő jellegű. A zsizsikes beszólásra értetlenül nézek Egonra. Hogy jutott éppen ez az eszébe? Mondhatott volna bármi mást, más undorító rovart, akármit. De zsizsiket….talán a lakban sokszor van bab a közös nagy konyhán, már ha van egyáltalán közös konyha. Azért nem lehet semmi annyi farkas egy rakáson. *-Imádom a liszteszsákot és a zsizsiket is. *Nagyon remélem, hogy jót mondtam és egyik sem sértődik meg amiért a másik is a mondatban van. Az egész estém a reményről szól, ha zeneszerző lennék, meglenne a téma a befejezetlen szimfóniámhoz. *-Újabb játék. Ha itt és most nem dől el semmi a kevés bábun kívül, bizony ismétlünk. A kedvemért.*Egon nem hiszi, talán Jay sem, de nem adom fel, hogy őket a normális, emberi kapcsolatok szintjére emeljem. Az utolsó szóhoz előveszem a bánatos és könyörgő kutyaszemeket. Még az imént említett zsizsik és liszteszsákimádatomat is belenyomom a gurításomba, és ha nem is tarolok, azért elég szépre sikerül ami megér egy hulatáncot. Jay optimistán nevet, Egon pesszimistán kritizál. Tipikus példái a félig üres és félig teli pohár szindrómának.* -Ez csak a kezdet a végső győzelmemhez.*A kézcserés hadművelet sikerült, jó tanács volt Jaytől.* -Mert ehhez a gurításhoz kértem erősítést. Ne láss bele szexuális perverziót. *Hitetlenkedő szemforgatással ingatom a fejem. A pasik mindig mindenben valami erotikust látnak, náluk semmi sincs csak úgy magától, Jay pedig mindig mondatokba is rendezgeti ezen gondolatait, ha esetleg magától nem tudná senki. Elég csak egy kicsit nem figyelnem és Egon máris utánzásba kezd, kezdem azt hinni, hogy ez valami farkasos mágia, ősi képesség, biztosan van a mentális üzenetküldésen kívül mondjuk Mozdulatok leutánzása, Ikerhatás vagy valami ilyesmi. Az is lehet, hogy a közelgő telihold az oka mindennek, elvégre a vizeinkre is hatással van, miért ne lehetne a BBM-re, a Békítő Bowling Meccsre is? A végén még totál egyenlőre végzünk mindhárman, akkor aztán leshetek, mert mindenkinek igaza lesz és senkinek sem. *-Bunda. *Közlöm rezignáltan Egon lelkesedésére. Imádom őt, de most ellene szurkolok, mert rossz fogadási tétet adott meg, szabotálási szándékkal a későbbi nyugalom megzavarására. *Ennél tovább nem megyek, amikor beszól Jaynek, hagyom elsikkadni a mondatot, így is meg vagyok gyanúsítva azzal, hogy összeálltam Jay-el, hiába nem mondja a bogár ott van a fülében és rágja az agyának a kombináló szegletét. Sajnos – mert jelenleg Jaynek sem szurkolok – Egon elmarasztaló szavai jó hatással vannak az expankrátorra, úgy vigyorog mint a tejbetök.* -És ha túlszárnyalom? Duplán kapok?*Nincs mese, tarolni kell, különben sehol sem állok, és fuccs a mai estének. Persze én vagyok a telhetetlen, mert mindent egyből akarok. A nagy is megmondta, hogy ne hagyjak ki egyetlen lépcsőfokot sem a cél eléréséhez vezető úton, csak akkor még nem tudta, hogy milyen nehézségekkel kell majd szemben néznem. Ám ha mégis volt halvány gyanúja, ott marad a kérdés, hogy mi a jó fenéért előnyös ha a végső pacsi előtt még látom hogyan szedi szét egymást a két, hozzám legközelebb álló ember….farkas….farkasember. Húzom az időt, válogatok a golyók között, bár úgy érzem semmi értelme. Ha nagyobbat veszek, nehezebben gurítom el, ha könnyebbet akkor annak nem lesz nagy borító ereje. Csak az ujjaim megmaradjanak, ha már visszarakták a helyükre, viszont nem tágítok, ismét a bal kezemmel látok neki a nagy feladat teljesítéséhez. Most már tudom hogyan helyezkedjek hozzá, csak semmi kényelmetlenség. A gurítás végén összegzek. Túlkoncentráltam. Ennyi. Ebből sem lesz már nyerés, békülés. Mindezek után sem vagyok dühös, csak csalódott, a tollas áldás működik. Csak azt nem tudom miért jó az, ha Egon és Jay továbbra is marakodik egymással. Hol jó az nekem? *-Iszom egyet.*Közlöm és magukra hagyom őket. A pulthoz sétálok és mielőtt rendelnék magamnak egy whiskyt – igen, azt – szigorú tekintettel tüntetem el a pultos arcáról az elégedett vigyort. A kapott italt még ott helyben lehajtom, krákogok, köhécselek, és Jay korábbi dühét imitálva a pultra csapok mikor némi bátortalan kuncogást hallok a hátam mögül. Továbbra sem vagyok dühös, csak színjátszom. *
//Csatlakozom az előttem szólóhoz. Köszönjük az összegzést.
Fölösleges válaszolnia Lester megjegyzésére az egymás láthatóságával kapcsolatban, hiszen nagyon jól tudják mindketten, hogy a hátuk közepére sem kívánják egymást, és ha bekövetkezne egy apokalipszis, aminek során minden értelmes lény – és itt lehetne vitatkozni, hogy a Vesztes értelmesnek számít-e – kipusztul, és csak ketten maradnának, valószínűleg rövid távon már csak egyikük élne, hiszen mindenféle visszatartó erő megszűnne, ami az egymás torkának esést jelenleg gátolja. Persze, ha kimennének az erdőbe és soha senkinek nem mondaná el a győztes, hogy megölte a másikat, akkor Rebecca csak gyanakodhatna, de nem tudna biztosat. Érdekes feltételezés, és az még inkább, hogy minek tört elő megint a vérszomjas hangulata? Egészen le volt nyugodva és már szinte megbékélt Lester jelenlétével. Egon gyanakodva az órájára pillantott. Aha… az idő. A hold közeleg, és ilyenkor a fenevad a vérfarkas akaratától függetlenül is nyugtalanabb, főleg, hogy még a tőr hatás is rajta van. Hamarosan le kell lépni, vagy a bowling terem svédasztallá fog változni. Gondolataiba mélyedve nem is nagyon figyelt barátnője és a Vesztes társalgására, inkább csak kortyolgatta a nedűt, ami egyébként hamarosan elfogy. A béna dobásra viszont muszáj beszólnia, aminek hatására kap egy értetlen Rebecca nézést és egy értelmetlen Lester választ. Persze meglehet, hogy a Vesztes direkt nem sértődött meg a megjegyzésen, de Rebecca nyilvánvalóan megint elfejeltette a házi feladatát. Lesterrel nem törődött, barátnője értetlenségével annál inkább, így telepatikusan átsugározta a megfejtést, miután Rebecca válaszával is megerősítette, hogy halvány lila gőze sincs miért említette a zsizsiket. – Drágám, nem tudom milyen inkompetens barmok tanítanak a protektorátuson - mivel a ki-kicsoda tabu közöttük -, de azt kell, hogy mondjam cseszett szar munkát végeznek. A zsizsikek Unalaq vérvonalának leszármazottjai, ügyesek és pontosak. Ha a Vesztes morf helyett zsizsiknek születik valószínűleg nem hibázna ennyit, de úgy látom egyikőtöknek sem esett le a tantusz – hangja csalódottan csengett, bár igazából pont örült, hogy Lestert tompaagyúsággal tudja vádolni, még akkor is, ha a másik hím értette, csak nem vette magára a burkolt sértést. - Ha újabb játékra akarsz ösztönözni megint át kell verned, mert én nem fogok önszántamból jönni – száját hamis mosolyra húzta és látszott rajta, hogy nem kedveli Rebecca rejtett játékait, és ezentúl, ha valahová elmennek, akkor megkérdezi, hogy Lestert is hívta-e. Mivel érzéseit még nem tudja előle leplezni, így ki tudja szűrni a hazugságot és elejét veheti egy ismételt összejövetelnek a számára unszimpatikus vérfarkassal. Csak jöjjön már fel a hold és szabadulhasson innen. Pontosabban inkább tűnjenek innen, aztán jöhet a hold. Nem lenne szerencsés, az előbbi kombináció. - Csalni ér, ha nem veszik észre – vigyorodott el lelkesen, de hamar le is hervadt az a vigyor, hiszen Lester is egész jót gurított, hogy a fene vinné el, és tartaná magánál néhány évszázadig. Egon morrant egyet a „különdíj” szó elhangzására, és haragja kezdett ismét előbámészkodni. Miféle különdíj? Csak nem? De… de… vagy nem? Inkább nem. Jó, jó, nem kell ezt túlkombinálni. Biztos, hogy nem fog leteríteni Rebeccának egy szarvast, hogy ezzel járjon a kedvében. Egon viszont igen… bár ez lehet már a fenevad képzelgése, a közelgő telihold hatására. Megesik, hogy túl lelkes a bestia odabent és várja a vadászat izgalmát. Fura, hogy nem embert gondolt felfalni, de bizonyára az évekig tartó emberböjt elvette a kedvét attól, hogy ilyen ábrándokat dédelgessen a ketrece rideg rácsai között. Közben elérkezett Rebecca utolsó dobása, amivel 7 bábut fellökött, így 31 ponttal magasan az élen járt. Egon csak egy tarolással lenne képes túlszárnyalni őt, hiszen csupán 22 pontja van. Ráadásul még a Vesztes is megelőzheti, és akkor Egon lesz a vesztes. Ezt semmiképp sem hagyhatja. – Hoznál nekem is valamit? – mindegy mit, csak alkohol legyen. Nem várta meg, míg barátnője visszaér, hanem egyből a pályához sietett, kiválasztott egy szimpatikus golyót, majd némi rákoncentrálás után elhajította, és várta a csodát, amivel egy szempillantás alatt az élre törhet. És a csoda… megérkezett. Lelki szemei előtt, már azelőtt megjelent a tarolás, mielőtt a golyó valóban a bábukhoz érhetett volna, így néhány pillanatig még fel sem akarta fogni a tényt, hogy az összes bábu valóban eldőlt. Azt hitte még mindig csak képzelődik. Lassacskán viszont kezdte felfogni, hogy ez bizony a valóság, és, hogy ez mivel jár. Nincs több Lester az életében. Nincs több kényszeres beszélgetés a kiforgató szavú Vesztessel. Arcáról görcsösen próbálta eltűntetni az eszelős vigyorgás nyomait, mivel nem akarta megsérteni Rebeccát, így csak akkor fordult a pulttól – talán - visszasiető lányhoz, amikor már képes volt rendezni vonásait. – Hát, azt hiszem győztem – közölte higgadtnak szánt hangnemben, de az öröm így is kiérződött belőle. – A Vesztes pedig... vesztett. Nomen est omen, gondolom – megvonta a vállát és lesajnáló pillantással Lesterre nézett, aztán az órájára. Huszonhárom perc teliholdig. Időben vannak.
Hallgatás beleegyezés vagy az erősebb akarat elfogadása, szóval mindenképp nyeregben érzem magam. Egon úrfi és a barátnője halálra nézik egymást. Én meg őket, hogy harcolnak a pillantásokkal. Hiába, nekem a szó a fegyverem, ennek a kettőnek a tekintet. Egonnal megint egyetértünk, lassan listát kell vezetni. Nem túl örömteli, hogy a másik pokolba kívánása az egyezség tárgya, de ez is valami. Ha kis gyufajani lenne, akit simán a földbe tiprok, kevésbé lenne érdekes. - Hát abból a teljes kiőrlésű kenyérből se ennék, amit a te farmodon termelnek! - oltom le a béke nagykövetasszonyát. Mert az áru nem barátja a kártevőnek és ez elég jól leírja viszonyt, meg az iszonyt. Becca-t nem fogom darts táblára tűzni, amiért a szíve nem mellettem áll. Egonról viszont szívesen kerítenék egy ilyen fényképet, aztán tízpontos dobásokkal lyuggatnám ki. - Itt és most el fog dőlni valami. Vagy meg. Az átlag mindenképp. De hogy én be nem dőlök még egyszer ilyen sületlen meghívásnak, az is biztos. Majd oda megyek, ahova én hívom a leányzót és csak lássam meg a majmát, nézheti a széles hátamat, milyen szépen távolodik. A boci levágni való, csak még kicsi, szóval nem fog meghatni. Kivéve, amikor táncol, mert az frenetikus élmény. - Hát mit lássak? Betlehemi képeslapról leszálló elhízott angyalkákat, akik győzelemre vezették az ujjaidat minden percben? Inkább a perverz farkasszellem, ott, közöttük. Amit magára festetett és láttam is a bundás pofa születését. Egon humora ismét a szokásos, sajátos, olyasmi, ami talán imponál Becca-nak, talán csak kompromisszumos megoldásként kedveli, engem meg hidegen hagy. - Az ám, jó vastag! Farkasok között nincs is meccs bunda nélkül. A nyúzásba elég hamar bele lehet halni, úgy hallottam. A vége felé közeledve Becca átmegy tanácstermi tökölésbe. Úgy válogat, mintha ezen múlna és...ezen múlik! Egy gyors számolás után vérbe fordulnak a szemeim és Egon szavai csak sötétítik a bordó árnyalatot. Becca a pulthoz közelít, már messze van. Még egyszer magam elé képzelem a minneapolis-i szobát, de egy nyugodt reggeli állapotát. Aztán az én egyetlen kis ázsiaim édes arcát. És most, hogy így lenyugodtam, a célratörő agresszió tovaszállt, jöhet az, amivel megmutatom a véleményemet. - Itt az ideje, hogy egy olimpiai sportágban is megmutassam magam. Dr. Lester J. Edison súlylökő következik! Mielőtt bárki közbeléphetne, felkapom a legnehezebb vasglóbuszt és vállból indítva bevágom a nemrég visszaállt bábuk közé. Ha mástól nem, hát az utórengésektől borulni fognak. Olyan szép hasadékot produkáltam a pályába, hogy a híres san francisco-i földrengés is elbújhat mellettem. Ezzel angolosan távozom és csak rövid ideig fut át a fejemen, hogy jaj, mekkora veszteség az Egontól való eltiltatás. Állni szoktam a szavam, ezért komolyan veszem a dolgot. A cipőt pár fűzés után lerángatom a lábamról és mivel még mindig ideges vagyok, a pultra helyezés helyett csak füttyentek a srácnak, aki a biztonságival együtt megindult már. A mellkasának vágom a két lábbelit, hadd gyakorolja a gyorsreagálású hadtest alaki fogásait. - A számlát küldjétek az egyetemre! - lököm oda, mielőtt lábam az utcát éri. Hamarosan már Fairbanks friss szmogját szívom. Irány az erdő és feledjük a botrányos gondolatot. Bele se kellett volna vágnom ebbe a tipródásba. Pedig jön még Egon az én utcámba, akármennyire nem akar látni és én se őt. Becca-t sajnálom egy kicsit, de csak egy egész kicsit. Bűnös lélek, naiva, aki azt hitte, kegyes hazugságnak vesszük, amit művelt. Legközelebb megbeszéljük hosszan kifejtve. Ma pedig előbb jött a telihold, legalábbis nálam. Mire a többiek kiérnek az éjszakába, már meg is fogom unni a szaladgálást és a vérengzést.
// Nagyon köszönöm a meccset, remek volt! :bball: //
Rebecca Morgan
I. Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 36
◯ HSZ : 1060
◯ IC REAG : 965
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Bal kézfején és ujjain tetoválás. Tollak háttérben farkasfej, nyílhegy és telihold.
*Kezdem elveszíteni a fonalat, annyira rágörcsöltem erre az estére és saját nyerésemre, hogy másra nem is gondolok. Persze azt sem hittem, hogy ilyen vállalhatatlan feltételek lesznek. Egon alaposan befűtött nekem, és elég egy gurítás, ő nyer. Persze gondolhattam volna, amilyen béna vagyok ebben a játékban az is csoda, hogy egyszer taroltam. A terv az volt, hogy kibeszéljük magunkból a frusztrációt, Egon megérti miért fontos nekem Jay, hogy nincs köztünk semmi, nem is volt és nem is lesz, Jay meg befogja a lepcses száját mikor Egon a társaságunkban van. Na persze ez mind olyan lenne mint a haltól azt kérni, hogy másszon hegyet. Jay zsizsikes megjegyzése elszalad mellettem mint az Orient expressz, azon vagyok, hogy őket kibékítsem, különben is Jay állandóan össze-vissza beszél, az összes nyelvtani és irodalmi fogalmat felhasználja, naná, hogy nem áll össze a kép. Egon hangját a fejemben egy kis ugrással fogadom, majd összehúzott szemöldökkel a szemeim felett nézek rá.* -Most már leesett, köszi. Itt vagyok köztetek villámhárítónak, csodálod, hogy nem kapcsolok azonnal? Ne a…..nem inkompetens barmok csak én vagyok most zizi.*Kissé egyoldalú a beszélgetés, de én már megszoktam, az meg nem érdekel, hogy más, nem beavatott felfigyel-e rá. Mindezek után tényleg nem értek már semmit, gyanakodva nézek Jay-re.* -Ez most azt akarja jelenteni amit én hiszek, hogy jelent vagy megint valami megszemélyesítés? Tudod mit? Hagyjuk.*Intem le mielőtt nekiállna magyarázni, kétlem, hogy most bármit is megértenék. Máris azon töröm a fejem hogyan hozzam össze őket megint, de sajna ha Egon nyer erre semmi esélyem és jogom sem lesz, hiszen a betyárbecsület ugye. Ráadásul mindketten hétszer leellenőrzik majd a mesémet ha találkozni akarok velük. *-Nulla pontos gurításból mindenképp.*A farkassszellem emlegetése eszembe juttatja a tetoválásomat, nem mellesleg Jay is arra utal amin csak elmosolyodom és remélem nem teszi közkinccsé milyen helyzetben készült. Szép emlék, nyugodt és békés, nevetős. Egonnal is vannak ilyenek, egymás nélkül egész jó fejek. Magamban sóhajtok, lehet, hogy fel kellene adnom a boronálást, csupán a saját lelki nyugalmam érdekében.* -Nem perverz. Tééényleg, lehet, hogy mágikus.*Nézek rá csodálkozva, bár mindketten tudjuk, hogy nem így van, de azért jó eljátszani a gondolattal. Ám mindez mégsem elég ahhoz, hogy túlszárnyaljam őket, Egon sziporkázik, én leoltom, ahogy Jay is. Persze mint ahogy az egész beszélgetésünkben, ebben is van némi áthallás. Minden gurításomba próbálok belevinni valami újdonságot, a soron következő előtt gondosan válogatok, de tarolni már nem fogok ma. Átgondolom milyen lehetőségek maradtak a végére és azok nem jók, nagyon nem jók. Egon szereti a whiskyt, én nem nagyon, de most úgy érzem szükségem van rá, a kérdésre a fejemet rázom, majd inkább bólintok és a kis ördög felébred bennem. Lehajtom a tüzes vizet és kérek Egonnak egy narancslevet, amit széles mosollyal nyújtok át. Nem mondta mit kér, én meg nem vagyok gondolatolvasó, és szerintem az alkohol nem tesz jót a tőrös cuccnak, bár eddig egész jól viselte az estét. Le a kalappal előtte. Meglepődnék ha tudnám mivel nyugtatja magát mantraszerűen minden egyes alkalommal amikor kezd felmenni benne a pumpa. Észre sem veszem de olyan elánnal szorítom ökölbe a kezemet, hogy az összes ujjpercem elfehéredik, később érezni is fogom milyen volt, főleg a bal kezemben, mert az be fog görcsölni és úgy kell majd szétfeszegetni kínnal telten. Ezt azonban már egyikőjük sem fogja végigasszisztálni, addigra ránk mosolyog a Hold és ők eltűnnek az alkonyi sötétben. Egon nem véletlenül nézegeti az óráját, bár az idő múlása nem befolyásolta a gurításban és na persze, hogy Jay orra alá dörgöli, de van még egy kis időnk….ugye? *-Még semmi nem dőlt el….a bábukon kívül.*Örülnöm kellene, hogy Egon leiskolázza Jay-t de nem megy, mert ez az én vesztemet hozza meg, én vagyok ennek a játéknak az igazi vesztese, erre szokták azt mondani, hogy „megásta a saját sírját”, meg „ maga alatt vágta a fát”. Jay újabb fensőbbséges dumáját hallva nem fogok gyanút, még a súlylökésen sem, inkább kárörömnek gondolom, tekintve, hogy eddig mindig rosszabbat gurított, fogalmam sincs a terveiről, csak amikor megtörténik sejtem, hogy már jó előre ezt tervezte. Olyan gyors a mozdulat amivel a vállához kapja a böhöm golyót, hogy követni nem tudom, ahogy a golyó útját sem, csak a nagy csattanás, csörömpölés és utána a néma, döbbent csend. Legszívesebben Jay után rohannék de gondolom azzal kivívnám Egon rosszallását és más sem hiányzik, minthogy megint megsértődjön és mosolyszünet legyen köztünk. Azt nem lennék képes még egyszer elviselni. A kezdődő mozdulat meg van, lépnék Jay után, de megtorpanok.* -Jay, kérlek!*Tartanám vissza, legalább addig, hogy elköszönjünk egymástól, de láthatóan robbanni fog még egy szótól és nem tudom mit szedne szét legközelebb, a pályából így is katasztrófa sújtotta területet csinált. A lyukat nézve látom ahogy minden próbálkozásom a feneketlen mélységbe süllyed. Lerogyok a székre, magamba temetkezem, körülöttem kiabálás és futkosás, a verőemberek a fejükhöz kapnak, majd egy részük Jay után veti magát, a tulaj meg Egonra sandít. Ő nem akkora mint Jay, nincsenek dagadó izmai, de én tudom, hogy jobban oda tud vágni mint hinnék.* -Nyertél Egon. Nem szervezek újabb közös bulit és nem fogsz találkozni Jay-el többé, legalábbis az én társaságomban nem. *Nem vagyok boldog, de jobban elszomorít az, hogy mindezt nem tudjuk megbeszélni, hiszen idő van, és Egon jobban teszi ha elhúzza a csíkot mielőtt nem csak a pályában lesz lyuk hanem a személyzet testében is. Azt hiszem a számla rendezése az én feladatom lesz, erre rámegy a megtakarításom, tutira nem vették komolyan Jay szavait a számlaküldésről. Örülhetek ha nem hívják ki a rendőrséget garázdaság alapos gyanúja miatt, amit feltételezésem szerint még egy kamera is rögzített. Felnézek Egonra, tudom, hogy most ő is el fog menni, csak az a kérdés, hogy Jay után, vagy csak szimplán az erdőbe. Azért egy halvány mosolyt még kicsikarok magamból, csak azért sikerült mert szeretem.* -Menj csak, majd elrendezek mindent. ~Amit elrontottam.~*Legyintek fáradtan és kicsit bizsergő kézzel, ami a whiskynek tudható be.*
//szuper volt a játék, nagyon köszönöm mindkettőtöknek, főleg a kariknak, hogy gyilkolás nélkül elviselték Becca őrült ötletét és bocsánat, hogy csak most írtam, :vlm: nincs mentségem, nem írtam fel a listámra és kiment a fejemből. Ilyet!!! :affraid: //
- Na persze – hagyta ennyiben a dolgot. Még, hogy nem inkompetens barmok? Kizárt. – Egyébként meg nem én szerveztem magam ide vele – bökött a fejével a Vesztes felé alig észrevehetően. Sajnálni egy pillanatra sem fogja a villámhárítót, elvégre senki sem kérte, hogy vihar idején szereljen a hátára egy hat méteres vascsövet, mégis megtette, így viselnie is kell a következményeket. Rebecca elment whiskyért és csodák csodájára, mire visszaért valahogy narancslé vált belőle. Felhúzott szemöldökkel, értetlenül nézett a felé nyújtott üdítőre, majd mogorva képpel és kelletlen grimasszal átvette a poharat, de kábé úgy, mintha legalábbis müzlit nyújtott volna át neki. – Köszönöm – szűrte a fogai között, aztán, hogy minél előbb megszabaduljon a narancslétől, fogta magát és megitta, aztán letette a poharat és igyekezett elfelejteni, hogy az utóbbi tíz másodperc megtörtént. Egon végül tartolt, ezzel győzött, és ami a legjobb, a Vesztes vesztett. Már nem is igazán figyelt Lesterre, túlságosan boldog volt, csak arra kapta fel a fejét, hogy a bábuk közül hangos csattanás hallatszódott. Szája széles vigyorra húzódott, és röhögcsélve nézte a Vesztest, ahogy kisétált a teremből, egyet még odaszólva a meghökkent pultosnak, és nem túl finom mozdulattal visszaadva a cipőt. - Micsoda sportszerű játékos – bólogatott vidáman Rebeccára nézve. Nem is alakulhatott volna jobban az este. Időben vannak, és még Lester is bebizonyította, hogy egy igazi Vesztes. Úgy vélte egész jó ötlet volt Rebecca részéről ez a találkozó, persze soha a büdös életben nem fog megint ilyenbe belemenni, elvégre győzött, így nem kell innentől soha sem egy légtérben lennie a másik vérfarkassal. Nyilván egyébként ezt egyikőjük sem bánja, kivéve Rebeccát, aki valamiért teljesen meg van győződve róla, hogy nekik ketten jó barátoknak kell lenniük. Hát nem, és a szellemek, a sors, vagy az űrben lebegő spagetti szörny végre ezt kifejezésre is jutatta. Ámen. – Ugyan hagyd! – közölte vidáman. – Idő van, te is tudod – nézett rá felhőtlen mosollyal, aztán az órájára pillantott. – És igen… tényleg idő van. Kereken negyedóra – annyi elég lesz, hogy hazamenjenek, aztán Egon kiveti magát az erdőbe, egy vad ordasbulit csapva. - Köszönöm! – hajtott fejet Rebecca szavai előtt. A fogadás az fogadás, és igazán örült, hogy Rebecca sem akar szószegű lenni. - Mi? Csak nem képzeled, hogy rajtad fog csattanni az ostor a Vesztes ostobasága miatt? – rázta a fejét konokul, majd megfogva a lány kezét a pulthoz húzta, és röviden beszámolt róla, hogy ki is volt a barom, aki szétzúzta a pályát, megadta Lester nevét, és hogy az egyetem hol lehet elérni, aztán kézen fogva távoztak. Az egész nem telt többe öt percnél, mivel Egon elegánsan kitért mindenféle felelősségre vonás alól. Nem ők ketten tehetnek róla, hogy a harmadik idiótaságot követett el. Tíz perccel telihold előtt léptek ki a bowling teremből, és Egon úgy saccolta még bőven van idejük hazafurikázni. Ha nem, hát az utastér kissé szűk lesz számukra.
Kezdőlap
//
//
és bocsánat, hogy csak most írtam, :vlm: nincs mentségem, nem írtam fel a listámra és kiment a fejemből. Ilyet!!! :affraid: //
