* Azt mondta valami szakadt ürge, aki szerintem egy csöves volt, hogy erre felé lesz az, amit keresek. Mondjuk nem kizárt, hogy átdobott a palánkon, bár adtam neki egy bankjegyet. Kitudja mennyi balek mászkál még rajtam kívül erre felé. Vajon mennyi pénzt keres azzal, hogy mocskos és bűzlik? Alig kaptam oxigént a közelébe. Hogy miért pont őt szólítottam le? Azért, mert más nem volt a közelbe, én pedig nem érek rá keresgélni. Na, nem mintha olyan elfoglalt lennék, csak nem szeretek t@k@lni feleslegesen. A kilincset lenyomom és a billentyűk jellegzetes kopogásából sejtem, hogy nem járók rossz helyen. Az ajtón a kiírást természetesen nem figyeltem. Éppen azon tűnődtem mennyit keres a csövi. Lehet, nekem is ki kéne próbálnom. Nem, nem akarok bűzölögni, de kéregetni miért ne? Csak én nem ebben a formában gondolom. Most tök mindegy, mert a pultos lány felpillant és egy kedves mosoly villog az arcán.* - Helló, egy hirdetést szeretnék feladni, ha ez lehetséges* Egy édes vigyort veszek elő. Ha már ilyen kedvesen mosolyog akkor miért ne? Egy papírt nyom az orrom alá, amire rá is pillantok sebesen. Jó sok kérdés, bár azt nem tudom minek ennyi. Mindegy! Egy Henger alakú tárgyra lesek, amibe általában az írószerszámot tartják. Üres! Hát nálam meg nincs cerka. Az emberek vajon hány százaléka mászkál olyannal? Gondolom az irodisták igen, de egy zenész? Kizárt dolog. Nálam csak a pengető az örök darab. Szóval, szereznem kell egy ceruzát vagy bármit, ami fog a papíron. Körbe pillantok, hát ha valaki előtt van egy rakat. Hogy miért nem kérek? Az túl snassz lenne nem? Ráadásul ha lenne a csajszinál, biztos mellékelt volna nekem egyet hozzá. Legalább is szerintem ez a logikus. Kénytelen vagyok egy nő elé lépni és megköszörülöm a torkomat.* - Elnézést, sokáig szorongatja még, azt, a kezében? Más is használná* Jegyzem meg neki közömbös hangnembe. Nem tudom mit csinál vele, mert igazából nem figyeltem, de azt tudom, hogy nekem kell és amire szükségem van, azt meg is kapom, az esetek többségben. Mondtam már, hogy nem szeretek időt fecsérelni? Szerintem igen és az, hogy íróeszközre kell várni, az elég fecsérlés a számomra. Tehát egy kicsit gyorsítani kell ez eseményeken és ezt nem lehet máshogy csak így. A kezemet is felé nyújtom, hogy vegye a lapot, nekem sürgősen kell. Nem ér rá két perc múlva. Az arcán pihentettem a szememet, de testtartásom egyértelművé teszi, hogy kissé feszült vagyok. Nem tudom milyen illatosított használnak itt, de csavarja az orromat és ez zavar. Szóval essünk túl rajta mi hamarabb és hadd menjek a szavad levegőre.*
- Szia Mary - köszöntem nagy mosollyal az arcomon már előre. A pult mögött ülő lány hasonló lelkesedéssel fogad. Már egy ideje ismerjük egymást, általában itt szoktam feladni a túrákra vonatkozó hirdetéseimet. Akárcsak most. Már elég gyakorlott vagyok, pillanatok alatt lezavarjuk Mary-vel a procedúrát, és egy kis trécselés után levettem a polcról néhány magazint, majd lecsüccsenve egy asztalhoz kaptam elő a noteszt és az íróeszközt, és lélekben felkészültem, hogy most jegyzetelés következik. Ingrid kért meg rá, hogy keresgéljek ki neki néhány cikket, ha már úgyis erre járok. Unalmas elfoglaltság, de úgy sincs mit csinálnom, így neki is álltam. nem is tudom mennyit ülhettem ott, amikor megéreztem egy furcsa energiát. Libabőrös lett tőle a karom, általában nálam ez így szokott lenni. Érdeklődve pillantottam fel a pultnál álló fickóra. Eddig még sosem láttam. Már kezd ijesztővé válni, hogy lépten-nyomon Betolakodókba botlok a városban. Haza vonszolhatnák már a sej-hajukat... Látszólag nem érdekelte túlzottan, hogy én is itt vagyok, zavartalanul dumált Mary-vel, így én sem szenteltem neki több figyelmet. De ez csak addig volt lehetséges, míg oda nem állt elém, látszólag elég mogorván, hogy elkunyerálja a tollamat. Természetesen nem adtam neki oda rögtön, felvont szemöldökkel vizslattam végig. A kinyújtott tenyere, meg már tényleg pofátlanság volt, szóval nem hagyhattam mindezt szemtelen megjegyzések nélkül - Uram, ne haragudjon, de nem adakozok, mellesleg ez a sajátom, szóval kéregessen mástól. - Ahj, ez nem volt az igazi, de megspékeltem egy csúnya nézéssel, hátha visszavesz az arcából egy kicsit.
* Hát persze hogy érzem a jelenlétét és azt is tudom, hogy sokkal fiatalabb nálam, legalább is azt sugallja egy érzés idebent. Igazából most tök nyolc ez a dolog nekem, a kezében lévő szerszám kell és ezt rém egyszerűen a tudtára is adom. Mindig olyan kis naiv vagyok, mert azt gondolom, hogy egyből megkapom amit akarok. Mikor is volt ilyen? Talán soha és ez most sincs másképp. Oké, akkor lássuk a B tervet. Persze kérhetnék mástól is, de eszembe sincs. Én pont ezt a lányt szemeltem ma ki. Ez van.* - Hát jó* Csúsztatom a zsebembe az egyik kezemet és előhúzok egy fekete bőrtálcát. Ma ilyen kis adakozó kedvembe vagyok, de tényleg nincs időm pocsékolni. Ha nem adakozik a szegény farkasnak, akkor megveszem tőle. Ezen ne múljon!* - Mennyi az ára?* Nyitom szét és közben rápillantok. Végig lapozgatom a bankjegyeket. Úgy teszek mintha számolnám őket, de nem kell. Mindig tudom mennyi van nálam. Azért sokkal nem mászkálok, mert az apró lehúzza a zsebemet, másrészt szerencsére már feltalálták a bankkártyát. Egy bankót veszek ki és a másik felé tartom.* - Szerintem ez elég nagylelkű ajánlat. Ez, nem ér annyit, szóval fogad el és haladjunk tovább.* Mondom neki tök lazán s soha életembe nem fizettem még egy írószerszámért sem, de ami késik az nem múlik. Ennek is eljött az ideje és nem mondhatja, hogy nem vagyok nagylelkű* - Nah, ne kéresd magad, mert többet nem kapsz* Egy pimasz mosoly villan fel az arcomon. Szándékosan tegezem le, hiszen tiszta sor, hogy én vagyok az idősebb, így hát megtehetem. Ha pedig ez nem tetszik neki, akkor így járt. Nincs valami jó kedvem és tényleg nem érek rá bájologni. Ha pedig ez sem felel meg a kisasszonynak, akkor sincs gond. Az abc, elég hosszú és tervek is akadnak bőven. A kérdés, eljutunk e a C tervig vagy örül majd a pénznek, mint majom a farkának? Mindjárt kiderül. *
Csak nem hagyott nyugton végezni a dolgomat, és mindenáron meg akarta szerezni a tollam, de azért ez már túlzás volt. Sikeresen ki is hozott a sodromból a próbálkozásával. Szinte tátott szájjal néztem, ahogy számolja a pénzét, mert egyszerűen nem hittem el, hogy valaki ilyen s*ggfej legyen. - Ezt mégis hogy képzeled? - Ha ő akkor én is. - A toll az enyém, és nem eladó. Ahelyett, hogy itt dobálózol a pénzzel, menj át egy papír-írószer üzletbe és vegyél magadnak egyet. Nem vagyok én valami csóró liba aki rászorulna ilyesmire. - a végére egy kis morgás is keveredett a hangomba. Gyűlölöm azt, ha valaki lenézően bánik velem. A saját falkámba tudom, hogy hol a helyem, de egy idegen akkor sem lehet ennyire pofátlan velem szemben, ha kétszáz évvel idősebb is, mint én. - És ha most megbocsájtasz, nekem dolgom van, és gondolom neked is kell egy h*lyét keresned, akitől tollat vehetsz. - azzal vissza is fordultam a noteszemhez és az újságcikkhez tovább folytatva a munkálkodást, de minden tagomban látszott a feszültség, és a farkasom is nyugtalankodott odabent. - Nos, mire vársz még? - szólaltam meg anélkül, hogy felpillantottam volna rá. Tiszteletlenség? Lehet. Így járt. - Meglepő, hogy valamit nem tudsz megvenni?
* Figyelek minden rezdülésére és a pötyögő hangot már akkor kizárta mikor a lányhoz fordultam. Nem akarok másra koncentrálni csak a másikra és amúgy is zavart a folyamatos hang. Érzem ahogy sikerül kibillenteni a nyugalmából és talán ez is volt a célom. Fiatalok! Nem dühít a stílusa inkább szórakoztat. Annyira könnyen előlehet hívni őket, hogy az már szinte gyerek játék. Ezért sem szívlelem az ennyire fiatalokat. Mondjuk ahhoz képest, hogy sokkal erősebb vagyok nála elég merész egy teremtés.* - Jaj már, ne haragudj már, hogy adni akartam egy kis pénzt. Tényleg bocs, hogy csak úgy hozzád akartam vágni valamennyit. Nem azért, mert rászorulsz, csak gondoltam jó fej leszek, de ha nem, hát nem!* Vonom meg a vállaimat és összecsukom a tálcámat amit a zsebembe is csúsztatok. Érzem ahogy megváltozik a levegő és kissé feszült lesz körülötte a légkör. A fejemet csóválom meg s egy egész percig csak figyelem egy elégedett mosollyal az arcomon, amit nem láthat, hiszen rám sem néz.* - Tapsra* Jegyzem meg cinikusan, de természetesen nem erre várok. Igazából semmire nem várok, csak rontom a levegőt. Továbbra sem les rám, de engem ez abszolút nem zavar. Legalább nem látja mire készülök. A kérdése után, egy gyors mozdulattal, szó nélkül kapom ki a kezéből az íróeszközt. Ha nem markol rá erősen akkor bizony az eszköz az én kezembe landol. Ha fogja sem eresztem el.* - Ha nem tudom megvenni, akkor elveszem. Én adtam egy lehetőséget, de az nem kellett és most mit csinálsz?* A tekintetem le nem veszem róla. Kíváncsi vagyok, mennyire bosszús s mit fog lépni. Vajon képes lenne átváltozni és mindenkit kinyírni csak azért, mert a titka kiderült? Nem gondolom, hogy megtudná magyarázni az embereknek, hogy mi is Ő, vagy valami mást tervez? Fogalmam sincs, de megvárom és a tollat nem engedem el, sőt még egy mosolyt is villantok rája. Hogy tenyérbe mászó lennék? Nem kizárt! Bajt keverni jöttem ebbe a városba? Minden bizonnyal! *
A továbbiakban próbáltam tudomást sem venni róla, egyszerűen nem voltam kíváncsi a beképzelt fejére. Nem tudom kinek képzeli magát, vagy mire vitte az életben, de igazán elhúzhatná a belét innen, mert már az is zavar, hogy egy légtérben kell vele lennem. Tudom, hogy élvezi azt, hogy bosszanthat, de remélem ennél jobb szórakozása nem lesz az életben... Ahogy megpróbálja lenyúlni a tollamat, reflexből kapom el a csuklóját és gyilkos tekintettel nézek fel rá újból. Lehet, hogy ez egy rossz húzás volt, de most a legkevésbé sem érdekelt. - Örülnék, hogy ha találnál magadnak egy másik szerencsétlent, mert a legkevésbé sem érek rá az ostoba piszkálódásodra. Nem tudnál mondjuk a Holiday- be keresni egy-két magadfajtát akikkel kiszórakozhatod magadat? - halkan ejtem ki a szavakat, így igyekszek úrrá lenni a dühömön is. Ha azt szeretné, hogy átváltozzak, akkor ez sajna kevés lesz hozzá, egy toll miatt nem fogom elveszteni a fejemet annyira, hogy vérfürdőt rendezzek, de lehet, hogy jól beolvasok ennek a fickónak, nem érdekel, hogy mik lesznek a következményei. Mondjuk örülnék, ha nem a másik falka tagja lenne, mert akkor sajnos összefújhat bennünket a szél még néhányszor.
* Érzem, ahogy az ujjai a csuklom köré fonódnak és látom ám a gyilkos pillantást is, de valahogy nem tud érdekelni, az, hogy szinte szikrázik a szeme. Ettől még nem fogom elengedni a tollat. Hallom a szavakat és valami szöget üt a fejembe, amit természetesen nem tatok magamban.* - Azt tudtad, hogy az elefánt az egyetlen állat, amelyik nem képes ugrani? Nem? Hát most már tudod, és mivel nem vagyok ormányos…..* Célozgatok itt valamire, ami vagy leesik neki vagy sem. Néha, képes vagyok rébuszokban beszélni, ezt magam is tudom. Figyelem, ahogy a fiatal farkas, próbál uralkodik a dühén. Az eszközt most már elengedem és megvakargatom a pelyhedző tokácskámat. Oké, már elég rég volt mikor pelyhedzett, de jól hangzott. * - Holiday- be? A halat pucolni kell, a madarakat megtépni! Szóval, ott még akad magamfajta, hm.* Tűnődöm el, mert ezek szerint van itt kb. olyan idős farkas, mint jómagam. Vajon hányan lehetnek? Ahogy ezen gondolkodom egy dallam jut az eszembe, már megint. Mostanában elég sokat dúdolgatom, de a címe nem jut az eszembe.* - Te ennek nem tudod mi a címe?* Kezdek bele a dúdolgatásba nagyon egyszerűen, hát ha a másik felismeri. Nem tudom miért vagyok vele, ennyire közlékeny mikor még egy tollat sem adott, pedig tök szépen kértem. Aztán hirtelen beugrik.* - "Igen a ma-madár, a madár az ász!" Ezt a dal dúdoltam egész nap.* Vonok vállat és megfordulok. A pulthoz lépek és kérek egy tollat a bent helyet foglaló hölgytől nagyon kedvesen. Még rá is mosolygok, aki kihúz egy fiókot és felém nyújtja az íróeszközt. Elveszem tőle és a papírra írni kezdek, ott a pultnál, de fél szemmel azért még vissza lesek vörössös hajú farkasra.*
Felvont szemöldökkel nézek az ürgére. Esküszöm, hogy ez nem normális. Az anyukája alaposan fejre ejthette babakorába, minimum három emeletről. És én egy ekkora marhával álltam le vitatkozni, na csak gratulálni tudok magamnak. - Figyelj, nekem semmi problémám veled, de örülnék, ha a feltünési viszketegségedet nem épp rajtam szeretnéd kiélni. Annyi ember rohangál az utcákon, miért pont engem szúrtál ki? Esetleg te is a betolakodók egyik eszes példánya vagy, akinek nincs jobb dolga? - Bár ha jól rémlik az előző mondata erre már választ kaptam, hiszen nem úgy tűntr, hogy ismeri a hotelt, de megmondom őszintén nem nagyon figyeltem azután, hogy elengedte a tollat, mert inkább belefűztem a füzetbe és a táskám mélyére süllyesztettem. A dúdolása viszont már tényleg soknak bizonyult, így az újságokat is elkezdtem összerakni szép sorban. - Hát ez igazán fantasztikus. - sóhajtottam egy mélyet, és felálltam, hogy visszapakolhassam a magazinokat a helyükre. Amint végeztem vele én is odalépdeltem elegánsan a pulthoz, ahol nagyban körmölt a farkasfiú és egy lágy mosollyal az arcomon kezdtem beszélni Mary-nek, mintha csak ketten lennénk. - Vigyázz a sráccal, mert az energiavámpírok legfelső kategóriájába tartozik. Jobban jársz, ha gyorsan tartasz egy ebédszünetet. Köszönöm szépen a hirdetés feladását. További szép napot. - intettem, és a táskámat a vállamra csapva, ami talán kicsit meg is legyintette a csávót, indultam az ajtó felé, picit hátra lesve, hogy lássam készül-e még valamire.
* Figyelek a csajra és érdekesen fakad ki magából. Hát vannak ilyen farkasok is. Most már azt is tudom, hogy nevezik azok falkáját. Szóval ide költöztek, csak azt nem vágom, hogy a másik falka miért tűri meg.* - Az első kérdésre a válaszom, mert neked van olyanod nekem meg nincs* Mutatok az eszközre, mert hát ez, így igaz. Neki van, nekem meg nincs. Nem mehetek oda egy csövihez, hogy adjon valamit amivel írni lehet, mert tuti nincs neki.* - A másodikra meg: Nem szívi, én magányos farkas vagyok, de szívesen csatlakoznék egy falkához. A tied milyen?* Kérdeztem rá tök nyíltan, de hogy akarok, legalább is most még biztosan nem, hogy később mi lesz, azt pedig nem tudhatom. Dúdolni támadt kedvem, hát miért tartanám magamban? Nem olyan fajta vagyok én. Inkább hagytam a farkas csajt és a szereztem magamnak írószerszámot. Miközben beszélt mutattam a kezemmel azt a tipikus jel sorozatot amit, akkor mutatnak a férfiak, ha egy nő sokat beszél. Tenyérbe mászó stílusom tud lenni ezt maga is tudom. Dühös vagy mérges, tök nyolc a lényeg, hogy nem nyugodt és más nem akartam elérni. Érzem ahogy meglegyint a táskája szelével, de nem zavar csak vigyorgok rajta mint a tejbe tök. Vissza fog nézni, majd nézzétek meg és tessék, hogy én ezt mennyire tudtam. Még mindig az önelégült mosoly villogott a képemen és megvártam amíg kimegy az ajtón. A pultosnak intettem és utána mentem.* - Hé, csaj, ez tök véletlen nem a tied?* Szóltam utána és meglóbáltam egy karkötőt a magasban. Nem értek az ékszerekhez, de az biztos, hogy nem ezüst. Talán az övé lehet amit abból gondolok, hogy kifelé menet vettem a kezemben.*
Meglepődötten pislogtam kettőt a kérdésen - Az enyém? Mondhatjuk, hogy Alaszka legjobbja, akik hamarosan kiebrudalják innen a bep0fátlankodókat. - adtam még meg a választ, mielőtt távoztam volna. Az ajtón kiérve egy mély levegőt vettem, és belebújtam a kabátomba, hogy felkészüljek a rám váró fagyra, ami odakint garázdálkodik. Majd legközelebb visszajövök, nyitás után rögtön, vagy pont zárás előtt, hogy még véletlenül se rohanjak egy hozzá hasonló idi0'tába. Nem kell nekem ahhoz senki, hogy lefáradjak agyilag, megtudom azt én oldani egymagam is. Pláne nem szükségesek nálam jóval erősebb vadidegen farkasok. Úgy néz ki, hogy engem üldöznek a balhék. Nincs egy olyan hetem, mikor ne érne legalább egy kisebb-nagyobb galiba. Ez fölöttébb elszomorító, tekintve, hogy eddig is nyomorúságos életem volt, de én még mindig tudom tetézni. A ' Hé, csaj' megszólításra felfigyeltem, de csak azért, mert újra megéreztem a farkas energiáját, na meg az idegesítő hangját is felismertem. Felé fordultam, és hiába nem voltam olyan közel már, hogy pontosan kivegyem mi is van a kezébe, azonnal tudtam. A bal csuklómhoz kaptam, amiről hiányzott a kabalaláncom. Még az én kis Dorothymtól kaptam a születésnapomra jó néhány éve, azóta hordom, és javíttatom, annak ellenére, hogy valódi értéke egy fitying sincs. Viszont nekem senki nem tudna akkora összeget mondani, amiért odaadnám neki. - Hogy került az hozzád?! - már indulok is vissza, alig tudom fékezni magam, hogy ne kezdjek el futni felé, mint egy elmebeteg. - Örülnék, ha visszaszolgáltatnád, mégpedig rögtön.... - állok meg előtte, és kinyújtom a tenyeremet elé, hogy nyomatékosítsam szavaimat, mivel nekem azonnal szükségem van arra a karkötőre.
* Érzem rajta, hogy szavait komolyan gondolja. Valóban képesek lennének kiűzni a másik falkát. Nos, ezt én nem tudhatom. Ha van egy kis szerencsém, akit kereset az font a másik falka feje és ha sikerül megölnöm, akkor még segítek is nekik. A csaj elmegy, de valamije nálam van. Loptam, csórtam, kölcsönvettem, kinek melyik tetszik jobban. Természetesen nem áll szándékomba megtartani és vissza is szeretném neki adni, ezért megyek utána. Sejtettem, hogy rögtön vissza fordul és ez mosolyt csal az arcomra.* - Mondjuk, hogy ravasz voltam és elvontam a figyelmed, amíg leszedtem a csuklódról. Figyelhetnél jobban is, de hát mit várok egy fiatal farkastól ugyebár.* Én csak két lépést mentem felé. Szépen megvárom, amíg a kisasszony ide jön. A tenyerére pillantok, majd a szemeibe.* - Visszaadom nincs rá szükségem. Üzenem az alfádnak, hogy megkeresném, ha túlélek egy találkozást. Talán nem indult jól a találkozásunk, de kérlek, ad át neki az üzenetemet, még fontos is lehet számotokra.* A láncot a kezébe ejtem és ennél többet nem szándékozok neki mondani. Megfordulok és megyek a dolgomra, mert az, akad bőven. Fel kell készülnöm egy találkozásra, ami elég meghatározó lesz. Remélem azért, az üzenetet át adja, ha nem akkor megtalálom a módját, hogy felvegyem a kapcsolatot ezekkel.*
Kezdőlap
//
//
