Itt található egy nagy, üres terület. Két áramszolgáltató kamion parkol közvetlenül a sátor mögött, egyébként az egész terület füves-havas-jeges. Mikor hogy... Megtalálható itt egy-két büfékocsi, valamint az itt tartózkodók nagyjából száz méterre vannak a vidámpark kerítésétől. Messzebb, valahol a sátor mögött már az erdő kezdődik.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
No don't let the wolf creep in your door He'll take you in sleep to his chamber of horror
Are you dreaming no use pleading Are you dreaming he'll soon be feeding
Péntek hajnal. Az erdő magánya kussol, embert ilyenkor alig látni. A cirkuszos bagázs húzza a lóbőrt, mert este, éjszaka virgonckodnak ezek. Majd pár óra múlva kelnek fel. Kivéve azt a pár arcot, aki hajnalban jár futni. Az erdei terep izgalmas, tele van kihívásokkal, faágakkal, kövekkel, gödrökkel, amiket lehet kerülgetni és az se árt, ha fejmagasságban is skubiznak, nehogy egy faág fejbebassza őket. Pedig a végzet eljött ma a cirkuszhoz... Orosz társulat vendégeskedik Anchorage városában és én megkaptam az ajánlatot, hogy az egyiket nyírjam ki. Itt is ismerik, már korábban járt a városban és valakinek nagyon keresztbe tett. Az okot nem firtattam, nem számít. Lóvé és kedvtelés. Iván, az artista nem megy haza ma hajnalban a futásból, a társai pedig leshetik a vallatólámpát a zsaruknál. Egy fa mögött várom a társaságot fekete alakomban. Egy közönséges farkas beleveszik a hideg hajnal sötétjébe. Jó pénzért simán megölöm Ivánkát. Ebből élek és imádom a csetepatét. Napfényben, nyilvánosan még jobb lenne, de így is megoldom. Napok óta figyeltem a társaságot, titkon lestem ki a szokásaikat farkas formámban és megtaláltam, mikor a legsebezhetőbbek. Mind kapnak a fejükre és rághatják a körmüket, hogy mit találjanak ki, miért ölték meg a társukat. Ugyanis annak lesz álcázva, egy tökös orosz balhénak. Iván és a másik kettő szalad, mintha az életéért futna. Lábuk alatt zizegnek a levelek, felverik az állatok nyugalmát. A sátortól messze van ez az erdő, itt szeretnek futni. Hamar megbánják... Megvárom, amíg az egyik kicsit lemarad. Lassan osonok mellettük, távolabb. Nekem lassan, hisz ha akarom, nagyon hamar utolérem bármelyiket. Még villámnak se kell lenni hozzá. És Iván tart is egy kis pihenőt, mert beleakadt a lába egy faágba. Nem esett el, de ha már bajlódni kell, megáll és kifújja magát. Akkor kezdem a balhét. A számban hoztam egy kis plédet, amit az öklömre tudok tekerni, hogy ne hagyjak mintát. Ezek a zsaruk már minden szarból rájönnek. Gyorsan a háta mögé kerülök, teljes vérfarkas formát öltök. Egy pillanatra még megláthat, de megijedni már nincs ideje. Pléd a mancsra és állon vágom, aztán meg gerincen, ahogy megpördül. Szépet reccsent, ennek annyi. Szív leáll, agy leáll, Iván kiiktatva. Most pedig várakozás jön és visszaveszem a kis alakomat. A bokorban kuksolok. Telik az idő és én türelmesen várok. Na jó, kezdem unni. Mikor kiabálnak, magamban nyugtázom, hogy mindjárt újra akció lesz. - Iván! Iván! - kiáltoznak, de nem jön felelet. Na, idejönnek? Eltelik egy kis idő, de igen. Jönnek bizony. - Bozse moj, mi történt? Iván, jól vagy? A tag nem válaszol, Csak nyalja az avart halott szájjal. A két arc lehajol hozzá és én gyorsan mögéjük kerülök. Karok kitárva és mielőtt megfordulhatnának, mindketten kapnak a tarkójukra a plédbe csavart kezemmel. Bezuhannak Iván mellé, akinek még a fejére is taposok. Hah, pondró. Oké, a célszemély halott, a másik kettő pedig mesélheti, hogy valaki leütötte őket. Itt ugyan nem találják meg Achilles Kilpatrick nyomait, csak egy farkasét, az meg nem olyan meglepő. Alaszka veszélyes vidék. A plédet a pofámba veszem és ügetek el, messze a cirkusztól. Gyenge volt az ellenfél, de hát a munka az munka, nem mindig élvezet. De azért nem volt rossz. Még egy kis trükk: egy pillanatra ledobom a plédet és vonyítok, hogy idegyűljön a környék farkasállománya. Ha megérzik a szagot, még meg is kóstolják a társaságot. Teljesen tiszta lesz a történet. Összebunyóztak, kiütötték egymást és a vadak felfalták őket. Én meg a nevető sokadik leszek, aki majd olvassa az újságban, miután bezsebelte a lovettát. Szép szakma ez a bérgyilkosság.
Rhydian Winter
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 316
◯ HSZ : 120
◯ IC REAG : 110
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : a képem bal felén van egy heg
Ma is kimegyek Primmel a szabadba. Egyfelől szokja csak a farkasát, másfelől az enyémnek is jót tesz, hogy így együtt vannak, vagyunk. Az éjszaka nagy része abból állt, hogy szabadon szaladgálhattunk, vadat űztünk és végül egy kisebb szarvast is elejtettünk mi ketten. Baromi büszke vagyok a nőstényre és egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy átharaptam. Azóta a napjaim sokkal többet érnek és jelentenek és minden változás, amit az érkezése hozott, kifejezetten tetszik. Kevesebbet vagyok bent a kórházban és a magán klinikán - azért még így is jóval többet, mint a kollégáim nagy része -, de emellett sok időt fordítok arra, hogy a kölykömmel is eleget foglalkozzak. A vérvonalunk tulajdonságait élesben még nem teszteltük - pontosabban ő -, majd eljön ennek is az ideje. Csak épp arra nem számítok, hogy ilyen hamar, még a mai hajnalon. Hazafelé tartunk már, azelőtt visszaakarok érni, hogy a város úgy igazán felébredne. A cirkusz felé fordulok, hogy majd itt keresztül vágva jussunk el oda, ahol a cuccainkat hagytuk, csakhogy elég hamar feltűnik, nem vagyunk magunk és itt nem a hajnali futkározók jelenlétére gondolok. Lelassítom a lépteimet. ~ Prim, várj! ~ fordulok a nőstény irányába, figyelmeztetve őt, majd mellé sorolok. ~ Te is érzékeled, igaz? ~ a másik vérfarkas jelenlétére gondolok. Nem vagyunk még közel hozzá, de a vérvonalunk különlegessége pontosabban abban rejlik, hogy sokkal távolabbról kiszúrjuk a hozzánk hasonló bundások jelenlétét. ~ Oké, lássuk mit tudsz elmondani ebből a távolságból. ~ a képességünk nem olyan, mint az erő vagy a gyorsaság, amit fizikai edzéssel lehetne fejleszteni, de kétségtelen, hogy azért gyakorolni lehet és kell is, csupán más módon, mint az említett adottságokat. Mi az érzékeinkre hagyatkozunk és engedjük, hogy a farkasunk érzékei szűrjék ki azokat az információkat, amiket képesek vagyunk felfedni. Tisztában vagyok azzal, hogy elsőre - de még sokadik alkalomra sem - fog ez tökéletesen menni, de azért vagyok, hogy gyakoroljunk és próbálgassa az erejét, a határait. Figyelmesen hallgatom, amit esetleg gondolatban megoszt velem, amikor is valami történik. Tompa puffanás halk zaja, majd még kettő követi azt. Valahogy nem tetszik ez az egész. Lassan indulok meg a hangok irányába, bár a korábban felfedezett farkas energiái helyet változtatnak, nyilván elindult a tulajdonosa. És valamivel később vonyítás szeli ketté a hajnal ébredező hangjait. Mégis mi a jó francot csinál ez a farkas?!
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
A napok szinte csak úgy röpültek, míg már hetek nem lettek belőle. Eleinte fura volt az új farkasom, de szép lassan elkezdtünk összeszokni. Ahogy mondani szokás, ha jól érzi magát az ember, akkor gyorsan repül az idő. Olyan volt az egész, mintha csak tegnap érkeztem volna, pedig nem. Azóta már hetek el teltek, de nem bántam, mert minden egyes nap egy újabb csoda várt, s boldog voltam úgy, mint „ezer” évvel ezelőtt. De közben hiányzott egy-két személy. Hiányzott a testvérem, Duane, de ugyanakkor még a vörös hajú őrző is, de azóta se írtam még rá. Úgy éreztem, hogy időre van még mindig szükségem, hogy megemésszem a történteket és ez igaz volt a közös barátunkra is. De szerencsére sok ideig nem kellett ezeken agyalnom, hogy mi lenne helyes, mert este újra az erdőben voltunk. Úgy szaladtam néha, mint aki csak el akar tűnni a sűrű erdőben és soha többé nem előjönni, mintha hazatértem volna. A szél bundámba kapott és olyan volt, mint egy gyengéd anyai simogatás. Mintha mindig is idetartoztam volna, de ugyanakkor a bolondos és játékos farkas nem tűnt el teljesen. S az estét még egy vadászat is megkoronázta, hiszen Rhyd és én elejtettünk egy kisebb szarvast. Igazán büszke voltam magamra, de éreztem, hogy ő is az volt és ez még nagyobb örömmel töltött el. Mindig is hálás leszek neki azért, hogy nem hagyott magamra, hanem foglalkozik velem és segít megszokni az új vérvonalamat és az új farkasomat. Bár az előzőt még annyira nem gyakoroltuk, de nem sietek. Időnk még van bőven, legalábbis azt hittem. A város hamarosan leveti a „pizsamáját” és újra elindul a forgó kerék, mindenki megy a maga dolgára, ami azt jelenti, hogy nekünk vissza kell változni. Nem láthatnak meg minket, illetve nem is nagyon szeretnék emberek között rohangálni farkas alakban. Rohanva indulok meg a ruháink felé, mintha csak valami ura verseny lenne, hogy kiér oda előbb, amikor meghallom Rhydian szavait. Hirtelen állok meg, mintha a lábaim hirtelen a földhöz tapadtak volna és felé pillantok. Nem értettem, hogy mi történhetett, mert nem figyeltem kivételesen a környezetemre, akkor nem. Végül pedig elkezdek figyelni. ~Igen, én is érzem.~ szólalok pár másodperces késéssel, hiszen kellett egy kis idő, mire felmérem a terepemet. Azt hiszem túlzottan belemerültem a bolondozásba és a „versenyfutásba”, hogy hamarabb nem tűnt fel a dolog. Közelebb lépek Rhyd-hoz, majd picit döbbenten pillantok rá, de végül bólintok. Rövid időre még csendbe is burkolózom, hogy hátha sikerül valamit megéreznem, de minden annyira zavaros és új számomra ezzel kapcsolatban, hogy szerintem még időbe fog telni, mire sikerül kitapasztalnom. ~290, vagy talán 300 körül lehet a farkas és… ~ kezdek bele, de végül megrázom a fejemet megadóan, hogy nem megy tovább. Nem tudok teljesen még ráhagyatkozni az ilyen fajta megérzéseimre… ~Te mit érzel? Mit tudsz elmondani róla?~Lassan elindulok Rhydian mellett, de amikor meghallom a vonyítást, akkor valami történik és hirtelen újra rohanni kezdek a hangirányába, mintha nem lenne tele veszéllyel az egész helyzet, de ugyanakkor az újdonság ereje vonzza a farkasomat. Ha Rhydian nem állít meg, akkor egyszerűen pár méterre lelassítok és onnét kezdem el figyelni az ismeretlent. ~ Sajnálom.~ szólalok meg sietve, ha ő állított meg, akkor mondom, ha csak utolért, amikor lelassítottam, akkor küldöm felé ezt az egy szót, amiért csak úgy elrohantam egyenesen az idegen farkas felé, aki talán észre is vett minket. De tényleg nem értem, hogy mit csinálhatott, miért vonyított ilyenkor és miért nem próbálja meg leplezni magát egy ilyen „felkapott” helyen, hiszen mégis csak cirkuszról van szó.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Távolodom a "baleset" helyszínétől. Az erdő eleve messzebb van, jó 100 méterre a cirkusztól. Ahol ezek futottak és lecsaptam rájuk, az már fél kilométer, ahol most járok, az meg még messzebb van. Simán üvöltözhetek, foszlányát hallják csak a bohócok meg a többi művészke. Ha a városnak szar híre lesz, attól az én melóm nem lesz rosszabb. Legfeljebb cirkusz nem jön, de leszarom. Felhangzik még néhány válasz távolabbról. Messze vannak a tesók, nem tudom, mikor érnek ide. Lehet, hogy magához tér a másik kettő és még el tud menekülni. Úgy is jó, meg úgy is, ha vacsora lesz belőlük. A tesók lakmározhatnak, ha másból nem, Ivánból. Én meg vidáman futok itt az erdőben. És akkor érzem meg, hogy társaságom akadt. Messze járnak még, de az energiájuk idáig kisüt. Vér bűze árad róluk és hús, friss húsé. Vadászat volt! Mi sem természetesebb. Nem lassítok, rohanok még mindig. Mitől kéne félnem? Semmitől. Farkastörvények uralkodnak, az erősebb győzni fog, ha harc lesz. A pléddel a számba loholok. Mikor már látom őket, a nőstény megindul, de leállítják. Az öregebbiket ismerem. Doki bácsi a városból. A nőjét nem vágom, ki. Valami fiatalka, mert nagyon futkározós kedvében van, de Rhyd parancsol neki. A dokival nem volt bajom, se túl nagy kontakt. Elvoltunk egymástól függetlenül a városban. Most ez változik. Tovább futok, közben a nőstényhez szólok először. ~Na, mi van? Új vagy itt, mi, kislány?~ A pajzsom félig van felhúzva, elárul rólam pár dolgot és én is lecsekkolom őket. Mit akarnak, hogy vannak és főleg ezt a kis nőstény vizsgálgatom, hogy mit kell róla tudni. Aztán Rhydhez beszélek fejben: ~Doki, fincsi volt a szarvas? Remélem, hagytatok belőle.~ Megennék egy jó kis nyers szarvashúst. Belsőséget, az a legjobb, a legtáplálóbb ilyenkor. Messze járnak még a komák, akiket hívtam, de közeledni fognak. Nem hozzánk, hanem ahhoz a helyszínhez, ahonnan rájuk vonyítottam. Onnan pedig a szagok elcsalják őket az oroszok felé, tőlünk távol. Én meg csak rohanok, ha akarnak, ezek ketten követni fognak. Nem állok meg, hisz nincs itt dolgom. Nyugisabb helyen is dumálhatunk. Vagy marakodhatunk, Winter egész jó ellenfél lehet, korban, erőben is közelít.
Rhydian Winter
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 316
◯ HSZ : 120
◯ IC REAG : 110
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : a képem bal felén van egy heg
Hagyom a kölykömet előre rohanni a ruhák felé, kivéve a részem a fogócskából, de mégis engedve, hogy ő legyen az első. Remek levezetése ez az éjszakának. Egészen addig, míg a másik hím energiáit meg nem érzem és vérvonalamnak köszönhetően ki nem szűrök róla minden olyan információt, amit csak tudok. Nem feltétlen szeretném összeakasztani vele a bajszot. Egyfelől, mert muszkli és valamivel idősebb, mint én - a vérvonalam pedig nem a fizikai adottságaimhoz adott, akkor sem, ha egyébként igyekszem karban tartani magam és természetesen a bundásomat is -, másfelől pedig - ami a fő okom -, farkasom dominánssága ide vagy oda, nem volt egy balhés példány, ahogyan én magam sem. A többet ésszel, mint erővel elv hívei vagyunk, mindig is azok voltunk. Viszont arra remek lehetőség nyílik, hogy Prim is próbálgassa a vérvonalunk adta előnyöket és gyakorolja, szokja, miként is tudja jól használni. A hímmel egyébként találkoztam már a városban, vagy pontosabban láttam és éreztem már korábban, de ennyiben ki is merült a dolog. ~ Próbáld újra. Hagyd, hogy az ösztöneid végezzék a munka nehezét. Érezd a másik farkas energiáit. Menni fog. ~ nagyon nehéz kézzel foghatóvá tenni, hogy pontosan miként is lesz képes kiszűrni másokról bármit is, de azt hiszem, ha egyszer ráérez, akkor már nem lesz gond. Nem lőtt nagyon mellé a korral, azonban ennél pontosabban is mehetne. Az viszont egyáltalán nem baj, hogy még nem ment tökéletesen, nem is kellett neki. ~ Most neked kell gyakorolni... ~ kedveskedve küldöm felé a mondatot. Tudom, hogy kíváncsi vajon mit kellene még éreznie a harmadik résztvevőről, de azt szeretném, ha magától jönne még rá pár dologra. ~ Mit gondolsz a vérvonaláról? ~ ha nem megy, akkor sem dől össze a világ, de azért szeretném, ha megpróbálná. Más módja nincs annak, hogy tanuljon és fejlődjön, megismerje és megtudja miként is tudja kiaknázni a farkasa legkülönlegesebb tehetségét. Mikor Prim rohanni kezd a vonyítást hallva, azonnal utána eredek, mint akinek az élete múlik ezen. ~ Állj meg! ~ küldöm utána gondolatban a szavakat és a legkisebb mértékig sem viccelek, elméjébe parancsként dörren a hangom, mivel egyáltalán nem akarom, hogy a másik hím akár egy kicsit is felfigyeljen ránk. Hát ezzel úgy tűnik elkéstem... Prim mellé, majd szépen elé sétálok. A kölyköm, ez pedig ösztön, nyilván védem őt, akkor is, ha a másik eddig még nem lépett fel támadólag. Ahogy a mondás tartja, jobb félni, mint megijedni, akkor is, ha én magam nem félek, csupán Primet féltem. Egyelőre a feszült kivárás az, ami megüli a bensőm, lévén, hogy nem tudom, mire számítsak a másiktól. ~ Semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint máskor, kösz a kérdést. És, hacsak a kis barátaid el nem takarították a maradékot, akkor biztosan. ~ természetben élő társaink ugyanis hamarosan ide érnek majd, köszönhetően annak, hogy a másik hím idehívta őket. ~ Egyébként, ha már itt tartunk, miért hívtad be ide őket? ~ úgy értem az emberek közelébe, de gondolom erre magától is rájön majd. Nincs közöm az ő dolgához, de a városhoz nagyon is sok, tekintve, hogy itt élek. És semmi szükség arra, hogy az emberek fokozott izgalommal ragadjanak vadászpuskákat, mert a vadon élő társaink majdnem az ablakaik alatt toporognak. Valljuk be, ezzel a mi életünk is kellemetlenebbé válik, mert nyilván nem én vagyok az egyetlen a kölykömmel egyetemben, akik szeretünk erre felé váltani. A lényeg ugyanis pont az, hogy nem kell(ett eddig) attól tartanunk, esetleg golyót kapunk, jobb esetben a hátsónkba, rosszabb esetben pedig a fejünkbe... Mikor a másik rohanni kezd, nem rongyolok utána, tekintve, hogy nem keresem a bajt, egyáltalán nem lételemem harcolni, főleg úgy nem, hogy Prim is itt van...
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Azt már megtanultam a saját bőrömet, hogy néha a legnyugisabb és a legváratlanabb helyzetekben érik az embert váratlan meglepetések. Egész este nem botlottunk bele másik farkasba, de amikor már vége felé közeledett a „móka”, akkor figyelt fel valamire az „Atyám”, hiszen kivételesen nem igazán figyeltem a környezetünkre. Ami tudom, hogy hiba, de ez van. Egyszerűen hagyni akartam, hogy a farkasom jól érezze magát és felfedezze a világ kisebbik szegletét úgy, ahogyan szeretné. De hamarosan társaságunk akadt és Rhyd szavai sietve álltam meg, majd kíváncsian fordultam felé, hogy utána én is „körbetekintsek” és megérezzem a másik hímet. ~Rendben, megpróbálom…~ szólalok meg megadóan, mert emlékszem, hogy amikor először változtam farkassá akkor se volt könnyű dolgom, de most még inkább szokatlan ez az egész. Tudom, hogy milyen volt régen és akkoriban mi volt fontos a vérvonalamnak, de ez most teljesen másabb. Szokatlan és merőben másabb. Próbáltam koncentrálni, de hirtelen nem tudtam, hogy mit kellene elhinnem a megérzéseim közül és mit nem. S hamarosan mondok is egy dolgot, majd utána kíváncsian fordulok felé, hogy mondja el ő, de persze, hogy nem, hanem inkább biztat arra, hogy próbáljam meg újra, mire csak bólintok és még inkább koncentrálni kezdek. ~350 körül lehet… ~ kezdek bele a pontosításban, de a hangomból kicseng, hogy nem vagyok még telkesen biztos ebben se. Talán csak félek attól, hogy esetleg a megérzéseim cserben hagynak, de nem adom fel, hanem figyelek, próbálok ráhangolódni erre és kiszűrni még több információt. ~Hmm, muszkli?~ a hangom kérdőn cseng és úgy pillantok a férfira, mert tényleg nem vagyok biztos ebben az egészben. Még túl új számomra, meg még nem is sokat gyakoroltuk ezt a részét a vérvonalamnak, így érthető, hogy bizonytalan vagyok kicsit. A következő pillanatban meg szinte rohanni kezdek, mintha az életem múlna rajta és egészen addig rohanok, amíg meg nem hallom a parancsot, mire sietve állok meg és a farkasom apróra húzza össze magát. Nem fél, hanem sokkal inkább tart attól, hogy esetleg kivívta a hím haragját. Nem mozdulok meg, hiába vagyok kíváncsi az ismeretlen farkasra is, hiszen a farkasom most először találkozhatna egy idegen farkassal és így még szép, hogy nagyon is kíváncsi. Figyelem, ahogyan mellém ér, majd pedig elém sétál, de megszólalni se merek, vagyis inkább nem tudom, hogy mit mondhatnánk, mert míg ő el akarta kerülni ezt a találkozást, addig én nem. Kíváncsi voltam. ~Mondhatni igen. ~ válaszolok a kérdésére, s amennyit enged, annyit le is csekkolok belőle. Próbálom megfejteni és kiismerni a kapott információk alapján, de a kíváncsiságom még mindig túl erős, de ennek ellenére nem mozdulok. Csak figyelem őket, s próbálom meghúzni magamat, mielőtt még több kalamajkát okoznék. Amikor pedig az idegen elkezd szaladni, akkor szívesen futnék én is utána, de Rhyd nem mozdul, így hiába pillantok abba az irányba, hiába mozdul meg a mancsom végül maradok egyhelyben, s lemondóan figyelem a férfi távolodó alakját. ~Miért nem megyünk utána? Nem hiszem, hogy ártani akarna nekünk..~ Hülye kérdés, hiszen sejtem az okot, de akkor se bírom megállni szó nélkül és közben abba az irányba fordulok, amerre a hím szaladt. Nem olyannak tűnt, mint aki bántani akarna minket, így nem értem, hogy miért félt ennyire tőle.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Mint aki jól végezte a dolgát, rohanok, mert tényleg jól végeztem. Egy halott megrendelésre és talán még kettő bónuszként. Ehh, nem volt annyira nagy szám három nyeszlett emberkét elintézni. Mint egy fél szelet kenyér reggelire. Azért több a semminél, addig se unalmas papírokat kellett nézegetnem, hanem kint voltam a fák, a szél, a kék ég ölelésében és a csontjaim se rozsdásodtak be. Nem egy rossz este, eddig se volt az, de a két farkaska feldobja. A sajátjaim között vagyok legszívesebben. Egyre inkább érzem a társaság igényét. Sok farkast és még többet. Anchorage lassan kicsi lesz nekem, a népessége mindenképp. Ez a doki meg a kislánya olyan óvatosak, hogy mindjárt beléjük rúgok. Az az átkozott unalom, amit nyugalomnak hívnak! Sose fogom megérteni, mi a jó benne. Állnak ott, mint akik nem bírnak magukkal, nem mozdulnak, csak figyelnek. Komolyan, mint a mamák két szatyor dióval a vonatra várva. ~Ilyen szar a gyerekeddel vadászni? Nem hiszem én azt el...~ Kimentő duma, fele se igaz. Fingom nincs, mikor szaporodott és miért ezt a lánykát választotta, de itt vannak. A kicsi majd kiugrana a bőréből, de nem szabad neki. Uralja a doki, a nagyokos. Pedig élet kell neki és abból tanul, ha kurva nagyokat is kap. Tőlem kaphat... Akkor is, ha papa beállt elé. ~Hadd zabáljanak. Láttam valami finom nekik valót.~ Gyilkosságot nem vallunk be. Ilyenkor megvan a helye a kamunak. A szarvast leszarom, nem az a lényeg. Futok, rohanok tovább, de ezek csak nem jönnek. Na, akkor jön a másik felem. Megfordulok, szembe velük. Fejemet leszegem és alulról nézek rájuk. Szemezek a gyerekkel, hogy mit akar, mit gondol, fél-e vagy jönne barátkozni? Jöjjön! Vagy én megyek. ~Ki vagy, aranyom? Hol szedett fel Rhyd bátyó? Az én nevem Achilles és már kurva rég itt baszom a rezet a városban. Jössz játszani?~ A fejemmel intek az irányba, amerre eredetileg elindultam. Jöjjön, akár a Teremtőjével együtt, az még jobb. Hancúrozzunk, űzzük a vadat és forgassuk fel az erdőt. Bennem van a mindent feldúló lendület ezen az éjjelen.
Rhydian Winter
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 316
◯ HSZ : 120
◯ IC REAG : 110
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : a képem bal felén van egy heg
Egy bólintással nyugtázom Prim szavait a pajzsom mögött és elég időt hagyok neki, hogy újra gondolja az idegen farkas korában kapcsolatos állítását. Kicsit nehezebb az ilyesmire ráérezni vagy rájönni, mint mondjuk a fizikai képességekkel kapcsolatban, mert elmagyarázhatatlan, hogyan is lásson úgy, ahogyan én. Viszont abban biztos vagyok, hogy amint ráérez, abban a pillanatban megérti az egész nyitját és onnantól kezdve tényleg csak gyakorlás kérdése lesz. ~ Nagyon jó. ~ sokkal jobb, mint első nekifutásra, tekintve, hogy bőségesen eltalálta a másik hím korát. Tudom, hogy nehéz ráhangolódni a megérzésekre, főleg ilyen tekintetben, amikor nincs semmi egyéb kapaszkodó, de a mi vérvonalunk pont ebben erős. Nincs szükségünk más fogódzkodóra, mert anélkül is tökéletesen meg tudjuk állapítani, amit meg akarunk. ~ Sokkal jobban megy, mint azt gondoltam volna. Nagyon ügyes vagy, pontosan az. – dicsérem meg, mert szerintem fontos, hogy sikerélményei legyenek, főleg úgy, hogy igaza is van. A kor és a vérvonal is stimmel már ezen alkalommal. Ahogy Prim megindul, megyek én is és elé is sétálok, ahogy szemben találja magát az idegen hímmel. Fogalmam sincs, hogy mit akar a másik, de az ösztönöm szerint cselekszem és besétálok a kölyköm elé. Hiába tudom, hogy Prim már nem fiatal farkas, nekem több, mint fontos és az a dolgom, hogy védjem, akár az életem árán is. ~ Én ilyet egy szóval sem állítottam. ~ fogalmam sincs, hogy ezt miből sikerült levonnia, kivéve, ha az általános eleve a szarhoz méri. Mondjuk az már nem az én gondom, főleg úgy nem, hogy nem vagyok köteles sem neki sem másnak elszámolni nagyjából semmivel sem. Látott helyett inkább vélem úgy, hogy hagyott valamit a természetben élő társainkra, de igazság szerint sem az anyja, sem pedig az apja nem vagyok ahhoz, hogy különösebben érdekeljen mit is hagyott maga után. Kivéve azt, hogy baromira nem okos dolog a lakóhelyünkön az emberekhez ennyire közel csalni a farkasokat, mert a végén még eszükbe jut vadászgatni természetben élő társainkra és ezzel együtt ránk is. ~ Van értelme ránéznem arra, amire gyűlnek, vagy eleve veszett fejsze nyele?! ~ nem az én dolgom, hogy miért és mit is csinált a másik hím, de alapvetően orvos vagyok, így aztán az életmentés a zsigereimben van. Akkor is, ha sejtem, hogy mi lesz erre a válasz. Ahogy lelép a másik hím, kissé megnyugszom. Egyfelől idősebb, mint én, másfelől a vérvonala messze többet ad a korához, mint amivel szeretnék konfrontálódni. Ezzel együtt azonban igaza kell adnom Primnek is. Ha ártani akart volna nekünk, akkor már régen megtehette volna. ~ Szeretnéd, ha utána mennénk? ~ fordulok a nőstény felé, habár sejtem előre a választ. Megfontolom a dolgot, mivel egyikünk bőrét sem óhajtom vásárra vinni. Valószínűleg a legokosabb az volna, ha szépen hátraarcot vennénk és hazasétálnánk, de az is tény, hogy nem óhajtom Primet üvegbúra alatt tartani. És ami azt illeti nekem sem volna rossz, ha már farkasokat is ismernék, mint eddig. Így aztán megadom magam és egy szemforgatást követően intek a fejemmel Prim felé, hogy mehet, ha akar a másik után. De ezzel együtt jövök én is, legrosszabb esetben még mindig le tudom foglalni a muszklit, hogy addig a kölyköm szépen kereket oldhasson. Bár ez inkább a rosszabb, mint a jobbik eset. Ha Prim megindul, akkor én is utána, beérve és mellette haladva az idegen után. Közben pedig azon gondolkozom, hogy nem hoztam-e hibás döntést?! Az én átharapóm évtizedekig tartott Tibetben egy kolostor falai között, de belátom, hogy ezt az attitűdöt én nem tehetem meg a nősténnyel szemben. Főleg azért nem, mert Alaszkában vagyunk és nem Tibetben…
//100. hsz //
Primrose Trevelyan
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 103
◯ HSZ : 738
◯ IC REAG : 618
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Jobb csukló környékén egy "Joy" tetoválás
Lehet, hogy most eltaláltam és ment… valamennyire, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindig így lesz. A megérzéseimre hagyatkozni eléggé nehéz, sőt talán még nehezebb is, mintha még csak most tapasztalnám meg a farkas életet… Sokszor hittem az emberi megérzéseimnek, de jó párszor cserben is hagytak, így most még inkább ezekre támaszkodni eléggé nehéz… Főleg, hogy nem tudok eme megérzésekben igazán bízni. De ezt is meg kell tanulnom és idővel remélhetőleg menni is fog. Képes leszek magamban hinni, ahogyan a megérzéseimben is. ~Köszi, de szerintem még nem az igazi..~ hajtom le picit a fejemet, mert még most eléggé sokat rágódtam azon, hogy elhiggyem-e, amit érzek, vagy ne… Engedjek a megérzéseimnek, vagy többé ne hagyjam, hogy esélyük legyen átverni engem. Végül picit közelebb megyek hozzá, s kicsit neki dörgölődzöm, a fejemet oda fúrom a bundájához, majd pedig szaladni kezdek a másik farkas vonyításának köszönhetően… Figyelem azt, ahogyan elém sétál, de nem értem miért, hiszen nem érzek ártószándékot a másik felől. Máris cserben hagytak volna az érzékeim, vagy csak ennyi félt mindentől? Fogalmam sincs, de igyekszem jó nőstény lenni és nem tenni semmit se ellene. Bár az is tény, hogy a régi farkasommal ilyet nem tűrtem volna el. Ő vad volt és néha fékezhetetlen, de az újjal én magam is kicsit lecsillapodtam és ezt egyáltalán nem bánom. ~Igen, szeretném..~ fordulok felé egy kisebb kérlelő pillantással, hiszen jó lenne találkozni más farkasokkal és szeretnék hinni abban, hogy nem lehet baj, abban, hogy a másik nem szeretne bántani minket. Türelmesen várok és mire elindulhatnánk addigra az ismeretlen újra közelít. Figyelem őt, kicsit még oldalra is billentem a fejemet, mintha csak gondolkodnék és újra, illetve újra végig mérem a hímet, majd a Rhydra pillantok, miközben próbálom kitalálni a döntését, hogy szabad a pálya. Már eleve odarohantam volna, de tiszteletben tartom a döntését bármi is legyen, még akkor is, ha esetleg nemleges lesz a válasza. ~Primrose vagyok, régóta? Mennyire?~ kerülöm ki azt a kérdést, hogy miként is találkoztunk Rhyd-dal és a többi dolgot. Az információ hatalom és ezt én magam is tudom, majd bólintok egyet az utolsó kérdésére, s amikor megérzem, hogy zöld utat nyertem, akkor sietve indulok el, majd ugrok egy nagyot, hogy minél előbb a másik mellett teremjek. Szimatolom őt, figyelem, majd játékosan kicsit neki megyek, majd elkezdek szaladni, mintha csak most lőttek volna ki az ágyúból. ~Szeretsz itt élni?~ kérdezem kíváncsian Achilles-től, s néha picit a mancsommal „megszeretgetem” az ismeretlent, úgy ahogy egy játékos kölyök tenné, majd néha hátra pillantok Rhyd-ra is, illetve közben reménykedek, hogy az újismeretség nem bánja a dolgot…
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
~Szóval nem akarsz dumálni, mi doki? Inkább órát tartasz.~ Kezdi az okoskodást. Kurvára nem csípem az ilyet, mikor zsonglőrködnek a szavakkal. Kamu az egész, félti a kölykét tőlem, ennyi a lényeg. Pedig nem mai csirke az se. Mi a faszt látott benne, nem tudom, de elkapta. Biztos kussolnak róla, akkor Solomonnak se lesz ezzel baja. Én se szövetkezni jöttem, nem szokásom itt. Más annál inkább a szokásom. Hehe, meglátjuk, mit hozunk ki ebből, hogy jó lecke legyen a kisebbnek is... ~Egy rakás döglött nyúlra?~ Kis túlzással tényleg azok. Hozzánk képest nyulak, sőt szúnyogok, légypiszkok, porszemek. Ezzel én se dicsekszem és azt se bánom, hogy ha mindet felfalják a barátaink. Bánom is én, mit gondol a nép. A pusztulás természetes, a tesóknak enniük kell, ennyi. Nekem meg vadászboltom van mellesleg és még meg is dobná az üzletet egy hadjárat. Persze tudok ellene tenni, nem áll meg itt a tudomány. ~Látom, kussolni már megtanított a Papa, de a helyiekről nem mesélt. Kérdezd meg őt!~ Nem leszünk így jóban. Én tudok barátságos lenni, de ha két értelmes szót nem bírunk váltani, morcos leszek. Legalább idejön, ennek örülök. Kellenek az élmények, az új szagok, új fajtársak. Nekem is muszáj volt és szerettem felfedezni a világot. Új forma. Új gondolkodás. Új képességek, új erő. Ehhez nincs tankönyv. Csak így lehet. Én is körbejárom a nőstényt és viszonzom a lökést. Oldalammal lököm oldalba. Ebből törés nem lesz, de talán repül egy kicsit. Magamban már vigyorgok és rohanok vele együtt. Torkomból morgás tör fel, olyan, mint amikor hergeljük egymást és kóstolgatjuk, mit tud a másik. Tátott pofámmal környékezem, harapást imitálva, de nem csattannak a fogaim. Játék ez, erőfelmérés. A csapkodás még jobb. Mellbe vágom, aztán ha sikerül, ránehezedek a hátára is és le akarom nyomni a földre. ~Néha nem, chica.~szólítom meg spanyolosan. Aztán leugrom a hátáról és felöltöm teljes vérfarkas alakomat, a nagy fekete dögöt. Két lábra állva nézek le rá, majd nagyon vonyítok az ég felé. Aztán ha eltalálom a nőstényt, adok neki egy istenes pofont kézfejjel, nem karommal. Nem halálos, nem csontzúzós. Nem kinyírni akarom őket, csak játszani velük. Összeverőset, a kedvenc játékomat. Ha a doki jön, ő is kaphat. Meg én is tőle, mert úgy a jó a csata, ha visszaütnek. ~Na, egy jó bunyó, apuka?~üzenek Rhydnek. Ekkor viszont meghallom a falkát közeledni. Nocsak, érdekesebbek vagyunk, mint a fincsi emberhús? Lehet, a szagom zavarta őket rajtuk. Vagy most kijelölték maguknak a vezért, aki náluk is erősebb torokból ordít. Mázlista ruszkik... ~Primrose, hogy állsz a normál farkasokkal?~ Még leckének is jó lehet. 5 sima bundást érzékelek érkezni. Egyelőre várok, hogy a társaim mit csinálnak. Ha viszonozták a pofont, akkor megy tovább a buli. Naná!
Kezdőlap
//
