- Na akkor jó... - vigyorogtam egy sort, hiszen általában minden idősebb csaj kiborul, ha idióta beceneveket hall magára. Nem tudom miért, úgy látszik csesznek haladni a korral, és valamiért beléjük van kódolva, hogy ha valaki cuki-muki neveket aggat rájuk, az egy seggfej. Oké, előfordulhat, hogy részben igazuk is van, de... Áhh, inkább hagyjuk a témát. - Ahogy érzed, Szivi, felfogtam. - emeltem fel a kezeimet mentegetőzve. Ha ennyire tartozni akar nekem, hát hajrá. Nem mondom, hogy sajnálom őt, hiszen nem vagyok az a brutális fajta, aki csak úgy kihasználja az embereket, és aljas dolgokat műveltet velük, csak mert megteheti. De ezt ő még nem tudja, szóval teljességgel meglepő, hogy ennyire akaratos. - Jaja, kettő is van. - húzom össze kicsit a szemeimet. Igen, így jár az, aki belekeveredik a saját kamujába... Figyelmesen hallgatom végig minden szavát, de az őrült exnél már ki is engedem az energiáimat, kicsit távolabbra. Na nem azért, hogy megfélemlítsem a lányt, ilyen szándékom egy kevéske sincs, csupán csak nem szeretném, ha egy bérgyilkos dög úgy tök véletlenül megtámadna minket a semmiből, csak azért mert ennyire lazára vettem itt a figurát. - Erősek? Másképpen nem merészkedtünk volna egy másik falka területeinek kellős közepére. - közlöm vele teljesen egyszerűen. Ő is emlegette, hogy egy kicsit sem fiatal, ráadásul egy Alfa lánya, szóval biztosan tudja, hogy ez mit is jelent. Nem csak azt, hogy erősek, hanem azt is, hogy mega-bátrak és kitartóak.Mit nekünk egy egész falka itt fenn a jégverembe... Egy kis szünetet tartottam az utolsó mondata után, aztán felhagytam a gyújtó keresésével, csak elgondolkozva rágtam a cigaretta füstszűrőjét, miközben megvitattam magammal, hogy mit is kéne kezdeni a csajszival. - Szóval akkor Shila... - első levegővételre ennyire futotta - Hát hallod, te aztán tudod, hogy kell lesokkolni egy kettőszáz fölötti farkast, az már biztos. - bólintottam egyet elismerően. - Akkor, ha jól értem, te, mint egy Omega szeretnél végre nyugit, amit, ha minden igaz, akkor a mi falkánkba megtalálhatsz? Már megbocsáss, de ha én nem vagyok, akkor az exednek se lett volna problémája továbbra veled, hiszen egyszerűen megfulladsz egy kis tóban... Egyáltalán hogy bírtad eddig? És mégis miért árulnám el az Alfám személyét? Olyan szépen félre akartál vezetni már az elejétől, ki tudja, hogy ez nem csak egy trükk megint? - váltottam át gyanakvóba. Nem csipázom, ha át akarnak ejteni a palánkon, még akkor se, ha az illető ilyen bénán csinálja. Castorról meg még annyira se szeretek információkat kiadni, pláne úgy, hogy én lennék az, akinek védenie kell, bármi áron. De ha én keverem bajba is? Na azt, amit kapnék, tuti nem kellene megköszönnöm.
Azt eddig is levettem, hogy idősebb, de szinte pofán csap az ereje, amikor kiereszti az energiáját. A farkasom is érzi ezt, s egyfelől menekülne, másfelől meg benne van az, hogy én mégiscsak egy alfa vére vagyok, így némi szemrángatózáson kívül nem produkáltam semmit. Inkább csak megmerevedtem arra a néhány pillanatra. Nem tudom, hogy erődemonstrációt tartott vagy leellenőrizte a környéket. Amit egyébként magam is megtettem, amikor az erdőbe merészkedtem. - Értem. - Felelem meglepődve. Nem gondoltam volna, hogy tűzfészek közelébe jöttem. Mármint igazából a chicagói falka azt se árulta el, hogy miért költözött el a fele banda. Nyilván komolyan összerúghatták a port.
De nem az én tisztem erről ítéletet mondani vagy filózni rajta. Pláne úgy, hogy nem is ezért vagyok itt. Bár ebből az egészből egy valamit mindenképpen leszűrhettem: vagy rém bátrak vagy elment a józan eszük. Merem remélni, hogy az előbbiről van szó. És úgy tűnik, hogy Ronnyt valóban nem fejtették a fejére. A mondata elejére egy halovány vigyort sikerül produkálnom, aztán jön a fekete leves és kiderül nem fűlik hozzá a foga, hogy az alfája közelébe eresszen. Mondjuk ha objektíven akarom nézni, megértem. De pont tőlem nem kell féltenie senkit sem. - Begörcsöltek az izmaim jó? Baromi hideg volt a tó. - Felelem kissé sértetten.
Elvégre a majdnem megfulladásról végül is ez tehet. - Még élek és szeretném is túlélni ezt az egészet. - Felelem a túlélési esélyeimre tett kijelentésére. - De nagyon úgy néz ki egyedül nem fog menni. És sajnálom, ha bizalmatlan voltam veled korábban. De korábban voltak már kellemetlen tapasztalataim, amikor Jared maga helyett mást küldött, hogy visszavigyen hozzá. Nem tudhattam, hogy nem-e egy újabb ügyes próbálkozás ez is. - Próbáltam megmagyarázni, hogy miért is használtam korábban álnevet az igazi helyett. Remélte, hogy megértőbb lesz kissé, ha felvilágosítom a háttérben lévő okokról.
- Nézd, nem kérem se azt, hogy mond meg ki az alfád vagy hogy hol lakik. Csak annyit kérek, hogy szólj neki, hogy beszélni szeretnék vele a helyzetemről. Nekem mindegy, hogy hol fogad, ha fogad egyáltalán. Ha pedig elhajt a fenébe, hidd el fel tudom fogni. De ebben a kérdésben ő az illetékes, így vele beszélnék. - Nem tudom, hogy mit mondhatnék még hogy meggyőzzem. Én nyilván segítőkészebb lennék, már csak abból fakadóan, hogy empatikusabb vagyok nőként a férfiaknál. Meg egyébként is, nem volna okom megtagadni mástól a segítséget. Pláne, ha láthatólag rájár a rúd. Remélhetőleg elrendezi ezt magában és mégis segít.
- Kis szívem nem is tudom, hogy mire számítottál Alaszkában egy kicsit sem gőzölgő tóban. - csóválom meg a fejemet. A kérését hosszasabban mérlegelem, mint ahogyan azt eddig tettem válaszadásoknál. Igazság szerint ennyit igazán megtehetek érte, sőt meg is fogok tenni, és ahogy Castort ismerem ő is beveszi majd a hölgyeményt közénk. Hogy milyen áron, az már mellékes. Vagyunk elegen, hogy megvédjük, csak aztán annak az őrült exnek ne legyen annyi sütnivalója, hogy szövetséget kössön a hegylakókkal,mert akkor nagy problémák lesznek itt. Főleg ha Jared, vagy ki a rák még barátokkal is érkezik, akik lehetőleg mind kétszázon felül járnak. Nem is tudom, hogy egy alfa lánya hogy képes ilyen barmokkal leállni, akik utána az életére törnek és a fél világon át üldözik... - Bár ezzel az illetékes dologgal a lelkembe gázol...hattál volna, nem veszem zokon, végül is nem tudhatod, hogy milyen pozíciót töltök be a falkában. Mindenesetre értesíteni fogom az Alfám, hogy a segítségét akarod kérni, még a mai nap folyamán, hogy ha elérhető. Viszont cserébe majd kérlek fejtsd ki a legközelebbi találkozásunkkor, hogy mégis miért nem az apádtól kértél segítséget, hogy ha ő is Alfa. - Igen ez a tipikus női logika. Ott lenne a segítség az orrom előtt, de nem használom ki, hiszen ez túlontúl egyszerű lenne, és még a végén valami bajom esik, ha egyszer az életben a könnyebbik utat választom. Bells is pont ilyen volt, és ezzel kergetett az őrületbe oly sokszor. Damien meg a másik fele... Neki is tuti valami női agya van, mert egy egészséges férfi sosem komplikálja úgy túl a dolgokat, mint ő. - Addig is vigyázz magadra, és légy résen. Ha tényleg ennyire közel járhat az a csávó, lehet, hogy praktikusabb, ha inkább az emberek közt próbálsz elvegyülni, ott sokkal kevesebb a valószínűsége, hogy rád támad azonnal, hiszen kockáztatná a lebukást. Na és ha legközelebb egy kis pancsolásra vágysz, inkább gyere a Holyday Inn-be, ott biztos nem fogsz a medencébe fagyni. - vigyorgok egyet a végén, majd feltápászkodok és újra a helyére pakolom a pajzsomat. - További szép napot a hölgynek. - hajolok meg, majd az egyik kezem felé nyújtom. Ha odaadja a kacsóját egy kézcsókkal jutalmazom, ha nem, akkor csak mosolyogva kiegyenesedek és elindulok a sűrű erdő felé. Fáj egy kicsit a szívem, hogy itt kell hagyjam, hiszen olyan gyámoltalan mint a kölykök, akikkel nap mint nap együtt vagyok, és vigyázok rájuk, de most nem tehetek érte semmit. Reménykedjünk, hogy Castor éppen jó kedvében van és mihamarabb magához hívja a kislányt.
//Köszönöm a játékot! És Sorry, hogy eddig tartott //
Kezdőlap
//
