Nyúzottan ébredtem. Háromszor is lenyomtam a szundit a telefonomon, mire képes voltam kimászni az ágyikómból, és letámolyogni a csigalépcsőn, hogy feltegyek főni magamnak egy jó erős kávét. Suzy persze majd kicsattant az energiától, mint mindig. Heves seggriszával rajongott körbe, miközben kicseréltem a vizet a tányérjából és kiöntöttem a tányérjába a reggeli adag kajáját. Benyomtam a hifit, aztán elmentem arcot meg fogat mosni. Mire végeztem, a kávém is lefőtt. Csináltam egy szendvicset, majd komótos lassúsággal megreggeliztem, és megittam a kávémat. Még szerencse, hogy ma csak tizenegyre van beírva az első ügyfél, ezért nem kell annyira kapkodósra vennem a figurát. Kitártam az ablakokat, hogy beengedjem a csípős, friss levegőt, hátha attól jobban felébredek, de nem tűnt elég hatékonynak ez a módszer sem. Felkaptam a cipőmet, a kabátomat, sálat és sapkát aztán levittem Suzy-t az egészségügyi körére. Jó fél óra séta után visszamentünk a lakásomba, aztán úgy döntöttem, hogy nem töltöm tétlenül a maradék időt, elmegyek a konditerembe, hátha egy kis plusz mozgástól jobban felfrissülök. Bepakoltam a sporttáskámba a szokásos holmikat, aztán beültem a Subaruba, és a konditeremhez hajtottam. A szokásos egy órás körömet csináltam végig. Tíz perc a szobabiciklin, tíz perc a futópadon, húsz perc a stepperen, aztán tíz perc az evezőpadon, és az utolsó tíz perc az elliptikus traineren. Sokkal nehezebben ment a szokásosnál. Nagyjából már a futópadról leszállva úgy éreztem, hogy fáj mindenem, de összeszorítottam a fogaimat, és csináltam tovább. Nem szeretek semmit se félbehagyni. A literes mentes ásványvizet mind megittam, mire végeztem az edzéssel, és a törölközővel a nyakamban indultam vissza az öltöző felé, hogy lefürödjek, aztán rendbe szedve magam munkába induljak. Már az öltözőkhöz tartó folyosón jártam, amikor váratlanul megszédültem. Fogózkodó nem lévén vállam dőltem neki a falnak, és hunyorogva emeltem a kezem az arcomhoz, hogy megdörzsöljem a szemeimet. Ekkor tűnt fel, hogy a szokottnál jóval melegebb a fejem. Talán csak az edzés miatt, hiszen rendesen leizzadtam. Remélem nem leszek beteg megint. A szilvesztert így is anyáéknál töltöttem, mert lázas beteg voltam, és apa nem eresztett a markából.
A kedves szomszédasszonyom ajánlotta első találkozásunkkor a fitness klubok egyikét, az Anytime-ot. Szakmai szemmel se tudtam a hellyel kapcsolatban komolyabb problémát megfogalmazni, minthogy a recepciós leányzó mellei nem elég duzzadóak. Amióta megismertem a helyet, ideszoktam, mint éhenkórász kutya a hentesbolt elé. Befektettem egy évesbérletre, hosszútávon ez fogja kímélni a pénztárcámat. Mára csak az estét szántam volna a vérkeringés dinamikus bepörgetésére, de a korrózió és az idő vasfoga beleharapott a határidőnaplómba. Az egyetemi élet egyáltalán nem eseménytelen, de nem is olyan borzalmakban dúskáló, mint Dasmarinas-ban volt a vége felé. Ma például egy finom kis csőtöréssel néztem farkasszemet, mikor felkészültem volna az egyetlen délelőtti órámra. A víz szépen utat tört magának és már átáztatta a falat is, mikor kezdődött volna a XVIII. század angol irodalma kurzusom, úgyhogy a diákok mára megúszták a művelődést. Ha rosszul sikerül a javítás, szó szerint is úszni fogunk, pedig azt nem a katedra előtt szeretném, mivel van itt tűrhető uszoda állítólag. Nem fér abba a megint nullásra nyírt kobakomba, hogy miért nem lehetett egy ekkora egyetemen másik előadótermet találni, de végülis úgy alakult, hogy Blake, Fielding és társaik csak holnap kerülnek terítékre. Az idő drága kincsét eltékozolni nem akarván a szellem mezeje helyett átugrottam az izmok és tüdőkapacitás fejlesztési terveire és egy kiadós mell-hát szuperszetten vagyok túl. A golyóim vízipólóztak, úgy meghajtottam magam és a szürke tornaatlétát is csak a kezemben hozom, mert viselni olyan érzés lenne, mitha egy felmosórongyot dobtak volna a nyakamba rögvest a vödörbe merítés után. Egy szál feszes, fekete rövidnadrágban cammogok az öltöző felé, hogy lemossam a gyalázatot. A szagok között megérzem Iris kipárolgását, ami ebben az összetételben nem olyan kellemes, mint egyébként. Úgy kiizzadhatott, mint aki leereszkedett egy vulkánba. A folyosón egy balkanyar után fel is tűnik a csinos alakja, amit ez a részeg grafikusok munkáját idéző mintájú nadrág és felső különösen tetszetőssé tesz. Nyakamba dobom a törülközőt, mintha csak a floridai tengerpartra készülnék és odamegyek az egzotikus szépséghez, hogy fellépjek, mint hős megmentő, kinek erős karjai között a legtömörebb kovácsoltvas erényöv is feltárja a világok közötti hasadékot. - Ráférne magára egy Iris-diagnosztika! Túlfeszítette a húrokat, szomszéd? - kérdezem nem aggodalmaskodó, inkáb lényegretörő és vidám hangon és a vállára teszem a méretes, még izzadt, de már száradófélben levő tenyeremet. Ha dőlne, nem játszhat sózsákot, mert megtartom. Egy kézzel, pofátlan fellengzősséggel. Megpróbálok rájönni, mi baja lehet a magas testhőmérsékleten kívül. Egy nem gyönge, csak épp elgyengült nő megérdemli, hogy figyelmes legyek vele. Hátha nem marad el a jutalom és majd később, mikor már ereje teljében kedve szottyan egy kis akrobatikára, tudni fogja, kinek a lepedőjét érdemes összegyűrni.
Az érintés egy pillanatra kizökkent, józanítóan hat rám. Meglepetten pillantok oldalra, amint megérzem magamon a tenyér súlyát. Olyan sokszor még nem találkoztam Jay-el, hogy kapásból felismerjem a hangját. Amikor rápillantok, és rájövök, hogy honnan ismerem, zavart mosoly jelenik meg az arcomon. Ha nem érezném magam rosszul, még jót is derülnék a szóviccen, így viszont csak egy zavart mosolyra futja tőlem, mint aki lebukott, hogy eltolt valamit. - Hello… Nem tudom, talán. – Fordulok felé, miközben a tenyeremet végighúzom a homlokomon, és futólag végigmérem. Elég durván ki van dolgozva. Ez már ruhában is látszott rajta, de így még szembetűnőbb. Nem osztom meg vele, hogy benne van a pakliban, hogy már megint elkaptam valami nyavalyát, mert még a végén rá akarna venni, hogy menjek orvoshoz, ahhoz meg most marhára nincs kedvem. Apa odafigyel rá, hogy egészségesen éljek. Sok gyümölcsöt, és zöldséget fogyasszak… meg persze vitaminokat, de a fodrászatban annyi ember megfordul, hogy óhatatlanul megkörnyékeznek a bacik. Persze tudom, valahol az én hibám. Makacsul ellenzem a védőoltásokat, ez az én bogarasságom, de amióta néhány évvel ezelőtt a tüdőgyulladás elleni védőoltástól annyira beteg lettem, valahogy bizalmatlan vagyok az oltások irányába, hiába látom, hogy se apának, se a családom többi tagjának nincs baja tőlük. - Hogy tetszik a konditerem? Kiszolgálja az igényeidet? – Szándékosan terelem a témát az egészségügyi állapotomról. Ha nem figyelek oda, talán észre se veszem, és elmúlik a rosszullétem. Néha beválik az ilyen figyelemelterelés. Egyelőre jól megvagyunk egymás mellett a bérházban. Nem hallottam még zavaró zajokat átszűrődni a szomszédból, és remélhetőleg én se zavarom az új szomszédot. Mióta beköltözött, akárhányszor kiviszem Suzy-t, ahogy kilépünk a folyosóra, az első dolga Jay ajtaja felé húzni, hogy megszaglássza. Szerintem érzi az új lakót, a kutyák szimata elég jó. Alkalomadtán majd bemutatom őket egymásnak, talán Suzy utána már kevésbé lesz izgatott.
Szomszédasszonyom belefeledkezett a bús fájdalgásba és elég volt egy tenyeres érintés talpas nélkül, hogy újra köszöntse a való világot. Zavaros az arckifejezése és az érzésvilága is jelen pillanatban. Megnézi a vásott dombokat, amiket az évek során magamra növesztettem, de túl sok benyomást nem érzek benne. Inkább a programozó vállakra bukik, mint a hegyhátakra? A testében nem érzek semmi olyat, amiből rögtön felállíthatnám a diagnózist. Ellenben ez a csinos kis edzőszett... - Igen, meghajtottam mindent, mint ricinus a szorongó perisztaltikát. Jót ajánlottál, jótét helyébe pedig jótállok magamért. Ahogy mondtam, úgy is teszek. A karjaimat keresztbe fonom magam előtt és beállok úttorlasznak, mint kidobókoromban. Amíg nem nyögdécseli ki a helyes ívelésű kis száján, hogy mi a bánatos kútalja lelte, addig nem tágítok. Ez egy csendes vizeken evező, egyáltalán nem zavaró szomszéd, aki mellesleg kinézetében is aranyat ér és becsülendő az ilyesmi csiszolatlan gyémánt. - Hány műszakot akarsz lehúzni itt a folyosón? Fejfájás, fülcsengés, szédülés, mi vett le a lábadról? Merthogy sajnos még nem én vágtam gerincre. Felsoroltam pár tipikus jelzést, amit a szervezet nagy lelkesedéssel lobogtat egy hanyagul elvégzett edzés után. Láttam már agyonhajszolt, izomépítés helyett masszív önpusztításba hajló laikusokat. Iris-t elterelgetném erről az útvonalról, mert tiltott zóna azoknak, akiket én kedvelek. Persze lehet vírusfertőzése is vagy bármi más. Orvos nem vagyok és jelen pillanatban a szaglásommal se veszek észre semmilyen konkrét rendellenességet. Annyival próbálok segíteni, hogy a folyosóra kitett két szék egyikét idehozom és a formás popsi alá egyengetem. Hamarabb rendbejön, ha nem kell az egész szervezetnek még álldogálásra is pazarolnia az energiatartalékait. - Az ülést ezennel megnyitom! - kínálom hellyel a kedves falon túli lakótársat.
- Örömmel hallom! – Bár az arckifejezésem nem árulkodik róla, de tényleg örülök neki, hogy nem kell felesleges köröket futnia a városban, hogy valami jobb helyet találjon ennél. Mondjuk, én tényleg nem tudok ennél jobb helyet, pedig kisgyerekkorom óta itt élek. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne egy kevésbé ismert, de jobban felszerelt edzőterem Fairbanksben. Az rögtön feltűnik, mennyien megnézik Jay-t azok közül, akik elhaladnak mellettünk. Ebben gondolom szerepet játszik az is, hogy elég terebélyesek a vállai, és nem olyan egyszerű megkerülni, meg aztán oké, hogy konditeremben vagyunk, de elég kevesen vannak a jelenlevők közül, akik olyan figyelemreméltó izomzattal rendelkeznének, mint ő. - Csak megszédültem. – Mosolyodtam rá. Nem akartam felfújni a dolgot, próbáltam nem nagy ügyet csinálni ebből az egészből, hogy Jay se vegye túl komolyan a dolgot. Szerencsére a haldoklástól még messze állok. Annyira nem kritikus a helyzet. Utána pillantok amikor a székért lép, és szólnék neki, hogy ez teljesen felesleges, de hozzá képest tényleg úgy érzem, hogy eléggé be vagyok lassulva, mert a következő pillanatban már ott is terem mellettem, és leültet. - Köszi, ez kedves. – Megmosolyogtató, mert eszembe jut, hogy ő tanár is, nem csak a szomszédom, s gondolom előbújt belőle a diákjait védelmező tanárbácsi is. Azért valljuk be manapság elég határozott személyiségnek kell lenni annak, aki tanítani akar, és azt akarja, hogy tiszteljék a diákjai, és felfigyeljenek rá, tanulni akarjanak tőle. Egyszerre érzem tanárbácsis „parancsnak”, és kedves gesztusnak a hellyel kínálást. Mivel érzem magamon, hogy még nem vagyok teljesen okés, ezért beadom a derekam, és egy kicsit leülök. Talán tényleg segít. - Általában nem szoktak ilyen rosszulléteim lenni, elég jól bírom a strapát. – Pillantok fel Jay-re, miközben leengedem a hajam. - Év végén, év elején elég beteg voltam. Pihentem, meg elméletileg rendesen ki lettem kúrálva belőle. Apa gondoskodott róla, mivel orvos. Nem tudom említettem-e már!? Mindegy. Szóval nem szoktam beoltatni magam semmi ellen. Én eléggé vegyes érzelmeket táplálok az ilyen védőoltásokkal kapcsolatban. Nem tudom, te hogy vagy ezzel a kérdéssel, de én nem szeretem, ha a szervezetem feleslegesen bombázzák ilyen dolgokkal… a fodrászat meg kész átjáró ház. Előfordulhat, hogy megkörnyékezett az influenza, olyan sokan betegek most. Persze az is lehet, hogy csak múló rosszullét. – Legyintek, miközben hátratúrom a hajamat, majd gyorsan összerendezve végigfonom, és a fonat végére tekerem a hajgumim.
Létezik még olyan jótét lélek, aki nem csak udvariasságból örül a szomszédja apró örömeinek és emellett pedig nem egy mindent megengedő, nyámnyila, vereségre kárhoztatott létező. Iris-t legalábbis olyannak látom az érzései alapján, akiben buzog a jó szándék, de nem lehet bevinni bármilyen pipacsosba csak úgy. Megvan a magához való esze, a józan paraszti intelligenciája is, ami néha kimarad a legnagyobb szívű arcokból. Valamit meg tudott bennem mozdítani agyafúrt módon és talán nem is tud róla. Akármelyik nőnek azért nem hozok széket, sőt ha olyan a szituáció, inkább kihúzom alóla. Volt már rá példa és a makrancos ribit látni leesni a bárszékről - az feledhetetlen élmény volt a kocsmázós időszakomban. - CSAK megkérdeztem, hátha nem CSAK ennyi volt. De remélem, hogy ez nem valami közelgő vihar prognózisa... Érzem is, hogy nem az, hanem pillanatnyi gyengeség. Amióta vérfarkas lettem, képes vagyok kiszagolni akár rákos daganatot is és erre rendkívül büszke vagyok, mindig duzzad a mellizmom, ha arra gondolok, hogy ilyen fajhoz tartozom. Iris-ban semmi komolyabb eredőt nem érzek, ahogy rá rókuszálom az összes érzékemet. Inkább valami egész más kísértet jár körbe és nem csak a köldöktől egy hüvelyknyire lefelé található mellékagyamból serken ki. - Látod, én ilyen lovag vagyok, csak már nem rendeznek dárdás-kardos tornákat a fajtámnak - fogadom el a köszönetét megtoldva azzal, hogy igen, tényleg eget-földet renget meg az illemtudásom. Ki kell érdemelni, hogy valakinek demonstráljam és a szomszédasszony elgyengülése kiváló alkalom arra, hogy az alfele alá tegyem a széket. Egy csepp figyelmesség, púpozott kanálnyi erővel, ez bevált recept. Nem hiszi el, hogy segíteni fog, ha üldögél, érzem benne, mégis legyűrtem. Az akaratom diadalmaskodott az övén. Helyes. - Látszik is rajtad, hogy kínzod a korpuszodat és elég tetszetős módon hálálja meg a törődést. Melyik izomcsoport került ma terítékre, kedves Pocahontas? - kérdezem a fonatával is csúcsformában lévő leányzót. Bizony, szép formákat sikerült magára edzenie és ezt most ki is nyilvánítottam. A kőkemény, szinte vért kívánó testmozgás adja a legjobb kondíciót és a legvadítóbb női alakot. A haja úgy omlik le, mint a Niagara a hegyoldalon és érdemes is legalább annyira megbámulni. Vajon hány ilyen tekintettel találkozik ezen a helyen? Biztosan sokkal. Csak az impotenciában kompetenciával rendelkezők nem néznék meg. - Örülök, hogy kikúráltad magad, abból baj sose lehet. Mindig a természet hozza a munka legtisztább gyümölcsét és nem a kémikusok petricsészéi. Mondom ezt úgy, hogy az egyetemen a vegyészkar virágzik így kora tavasszal... Az én izomzatom láttán meg szokták kérdezni, hogy ebből mennyi igazi és mennyi a pumpált. Én rövid úton ki szoktam ábrándítani azokat, akik azt hiszik, hogy szigorú táplálkozás és húspakoló edzésterv helyett kompresszoron élő rizsfelfújt vagyok. Aki bevezetett engem a gyúródeszkák világába, az is tartotta magát az alapszabályhoz: semmi kemikália! A magasnyomású muszklimikulások nem nyomnak féllábas guggolást és egy fekvőtámasz versenyben is kilehelném a lelküket. Kíváncsi vagyok, Iris-ban dúlnak-e ilyetén fajta prekoncepciók. - Azt hiszem, én egyszerűen elijesztem a baktériumokat, ha csúnyán nézek rájuk, szóval én sem élek védőoltásokkal. És mielőtt megkérdeznéd, ez mind hús és fehérje - feszítem be a felsőtestemet. - Semmi gyári lisztjavítószer vagy térfogatnövelő. Azt rakják csak nyugodtan a kamukenyerekbe és az étel jellegű készítményekbe, én nem kérek a műanyagból. Amúgy remélem, hogy csak tovaillanó rezzenet ez és nem az influenza dönt le a lábaidról. Kicsit irigykednék rá... - nyilvánítom ki, hogy még ebben az állapotában is képviseli az esztétikumot. Arrébb állok egy bolhányit, mivel már kerülgetnek, mint macska a forró kását és unom kissé. Iris mellett így is toronyként magasodom és onnan nézek le rá. - Délután még megkopasztasz pár nyírásra érett birkát is vagy szabadnapot tartasz? Én egy prózai csőtörés okán szorultam ki a tantermekből ma délelőttre... - közlöm egy kaján vigyorral.
Őszintén felnevetek Jay hasonlatára. Valahogy nem tudom beleképzelni lovagi páncélba, egy ló hátára. Amilyen izomkolosszus, szerencsétlen ló összecsuklana alatta. Inkább tudnám elképzelni a Colosszeumban gladiátorként, vagy spártai harcosként. - Hát nem tudom, hogy találnál-e kihívóra, ha rendeznének… - Jó, én nő vagyok, bennem eleve bennem van az az ösztön, hogy ne húzzam ki a gyufát egy ekkora embernél, a pasik máshogy működnek, szóval biztos lenne köztük olyan, amelyik már csak azért is meg akarná mutatni, hogy erősebb, és tökösebb nála. A férfiak szeretik fitogtatni az erejüket. - Több mindent is, nem vagyok olyan szakavatott a témában, mint te. – Könnyed mozdulattal intek felé, végigmutatva rajta, hogy azért látványos a különbség kettőnk között. - Tekertem a szobabiciklin, futottam a futópadon, lépcsőgépeztem, aztán eveztem egyet, ééés a végén az ellipszis gépet is meghajtottam. Ilyen súlyzózással, meg felsőtest edzéssel nem igazán szoktam foglalkozni, mert tartok kicsit attól, hogy meghúzom magam, vagy olyan izomlázat kapok, hogy két napig a kezeimet se bírom felemelni, ami az én munkámban vállalhatatlan… - Gondolom ő sokkal keményebben edzi magát ennél, sőt, még a bemelegítése is keményebb lehet ennél, de nekem a kondi tényleg nem fontos, csak az állóképességem miatt járok le néha, hogy azt szinten tartsam… a kezeimre viszont nagyon vigyázok, mert nemcsak az orvosnak nem remeghet meg a keze munka közben, de egy fodrászé se… pláne ha épp pengével formál egy pajeszt. - Mi emberek már csak ilyenek vagyunk. Szeretünk kísérletezgetni, nem csodálom, hogy akkora a nyüzsi! Azért biztos nálad is van forgalom. Hogy fogadtak a diákok? – Meséltem Nonónak Jay-ről, amikor nálam járt forrócsokizni. Nevetgéltünk is azon, hogy tuti maguk alá csinálnak a diákok az egyetemen, ha meglátják a legújabb tanár bácsit. Nála tuti nem mer majd senki se puskázni. - Gondoltam, hogy nem használsz szteroidokat. – Mosolyodtam rá ismételten, majd a sajátságos bók hallatán felnevettem. - Ha úgy vesszük, most is ledöntöttél a lábaimról. – Paskolom meg a szék oldalát. - Nekem még csak ezután fog indulni a munkanapom. – Forgatom meg a szemeimet. - Prózai csőtörés!? – Vonom fel kérdőn a szemöldökömet.
Sir Lester J. Edison. Elég jól hangzik! Csak azzal lenne a probléma, hogy ha a felséges Arthur király olyat parancsolna, ami nekem nem tetszik, ráborítanám azt a híres kerekasztalt. Viccnek persze tökéletes volt, Iris torkából fel is rohan egy kellemesen ható kacaj. Szeretem azokat a nőket, akiknek még humorérzékük is van a dekoratív külső mellé. - Ó, megoldanám, kihívnám én az előző bajnokot! Vagy a legszélesebb kétajtós szekrényt, bár a szépen megmunkált, intarziás fát nem szívesen rongálnám. A csaj érzései már korábban is megsúgták, hogy lenyűgözöm, ami igencsak kedvemre való, mivel itt már láthatott pár izomkolosszust. Hiába no, bennem azért ezerszer több van és ahogy mondani szokás, a belső erő kisugárzik a muszklik és a muskátlik fölé is. - Hát nem is állna jól neked ekkora deltatorkolat - terjesztem ki a méretes és barázdált hátizmaimat. - Elég ciki cégér lenne, hogy "Conan, a fodrász", nemde? Így igaz, egy nő ne nézzen ki úgy, mint Conan, a barbár. Az hadd legyen az én privilégiumom. Amiket felsorol, azok pont elegendőek ezeknek a formás formáknak a megtartására és az élet emelkedett szintjén tartásához való kondícióra. Bár mintha finomítani kellene az elképzelésein, mert úgy hallom, nem foglalkozott vele rendes edző. Végignézek rajta és elismerően bólintok. - Ezekkel nagyon szép eredményeket értél el már most és a vonalvezetésed igencsak esztétikus! Egy apró kiegészítés: ha rendesen előmelegíted a sütőt és utána elég jól kinyújtod a tésztát, akkor nem érzed majd extrém mód fenyegetőnek se a gravitációt, se a filmszakadást. Komolyan nem mondta még el neked itt az edző, hogy mennyire fontos a kellő dinamikus és statikus nyújtógyakorlatozás? Sajnos megesik, hogy valaki kihagyja ezeket, mert izgága üregi nyúlként ugrik neki a súlyoknak és aztán irány a patika izomlazítóért vagy rosszabb esetben a csontkovács, hogy lökje már helyre azt a kibillentett ízületet. Iris már régóta edz, ahogy mondta, szóval nem tartok ilyen hibától. Csak tanáccsal látom el, hogy ha mégis akar másfajta edzést, ne rettentse el az ismeretlenbe történő ugrás veszélye. Fel lehet készülni az ilyen elrugaszkodásra és akkor jól fog érkezni, nem nyaktörő mutatvány lesz a salto mortale-ból. - Nem volt más lehetőségük, mint hogy elfogadjanak. A nagyszájúakat is lehet kezelni, meg a fejüket is elhagyó slendrián indiánokat. Máskülönben pedig mikor tanítani megyek, akkor sem felejtem otthon a szóbokrétákat, amikkel a legszárazabb tantárgysivatagban is vizet fakaszthatok. Egy olyan esemény volt, amivel még küzdenem kell lelkileg és nyilván még sokaknak, biztos olvastad a hírlapban is. Annál a mérgezéses esetnél én voltam a szóbanforgó pedagógus, aki megtalálta az intoxikált nebulót... Az az eset persze nem volt olyan megrázó nekem, leszámítva a kígyónyelvű halottkém bigét, akit falhoz szorítottam volna. Csak az volt a megrázó, hogy nem tehettem meg végül. Iris-nek van szeme az igazi izomzathoz, úgy látom. Biztosan ismer itt is kokszoló bokszolókat meg szteroidos aszteroidaméretű pumpált óriásokat. Melengeti az egómat, hogy magától is rájött. Nem hazug hízelgés volt ez, azt megérezném rajta. Most én nevetek, ahogy visszaadja a passzomat a döntögetéses viccre. Bírom a humorát, meg kell hagyni, többet is villanthatna. Akár ebből is... - Akkor az influenza irigykedik rám, így már mindjárt más a leányzó fekvése! Hát kapd össze magad, nehogy a tépett frizura készítéséből fülamputáció legyen véletlenül. Pihengess itt vagy valami. Kocsival vagy? Ha már ilyenkor hullára edzi magát, nem mennék a keze alá. Mint vendég, semmiképp sem. Azon veszem észre magam, hogy törődöm az állapotával. Talán nem csak altáji késztetés okán, hanem megmozdított bennem valamit, ami miatt az erőm hangsúlyozását ilyenekkel is kiegészítem? Hm, ez érdekes jelenség, de mérget nem veszek rá, akkor se, ha bőven lenne kitől a vegyészkaron. - Mivel nem adott úszóleckéket az egész egyetemnek, drámainak nem nevezném. Egy kicsit felizgatta a falat belülről és az benedvesedett, szóval megvan a gondnokok mai izgalmi adagja, de semmi tragikus. Hosszú lesz a napod? Mikorra várod az utolsó vágóhídra menetelő jószágot?
- Conan a fodrász. – Újabb kör röhögés fog el. - Na igen. Xena se volt kétajtós szekrény. – Nem mintha én magamat hozzá akarnám hasonlítgatni, mert Xena-tól én messze elmaradok, de szerintem ő még a normál kategóriába tartozott. Izmos volt és erős – a filmben legalábbis – mégis meg tudott maradni nőiesen nőnek. Véleményem szerint a férfiak azért szeretik, ha egy nőn van mit fogni a csontokon és az izmokon kívül. - Az itteni edzőről inkább hadd ne nyilatkozzak. Maradjunk annyiban, hogy inkább nem igényeltem a… szolgáltatásait. – Nem szeretek senkire se rábeszélni, és senkit se kibeszélni, szóval úgy érzem elég diplomatikusan sikerül Jay tudomására hoznom, hogy nem épp a szívem csücske az illető. - Szoktam járni gyógytornászhoz is néha, de vele kifejezetten a csigolyákat, a vállaimat, könyökömet, és a csuklómat tornáztatjuk át. Ott mindig bemelegítéssel kezdünk, és mindig csináltat a végén levezető gyakorlatokat is. De az területorientált torna a szakmám miatt. – Elég kellemetlen lenne a sok munka miatt összeszedni egy ínhüvelygyulladást, vagy bármi olyan mást problémát, ami miatt nem tudnám fogadni a vendégeket. Nem szeretném elveszíteni a vendégkörömet, ezért Zach-el időnként áttornáztatom azokat az izmaimat és izületeimet, amiket „túlterhelek” a fodrászatban. - Igen, olvastam erről az újságban. Szörnyű lehetett. Én nem is emlékszem arra, hogy történt-e ilyen, vagy ehhez hasonló tragédia az egyetem falain belül. Megrázó lehetett rátalálni. Sajnálom szegény fiút, pláne a szüleit és a szeretteit. – Ha valaki idős korában meghal, az is lehangoló. Amikor valaki fiatalon hal meg, ráadásul ilyen körülmények között, az tragédia. Előtte állt még az egész élet. Én nem ismertem, mégis megérintett a dolog, amikor olvastam. A családjának most biztos nagyon kemény időszaka lehet, és sok időbe fog telni, mire kiheverik. - A hírek eléggé sejtelmesek voltak. Ha jól emlékszem, akkor nem tudták megmondani, hogy baleset történt-e vagy gyilkosság, mivel a rendőrség hírzárlatot rendelt el a nyomozás érdekében. Azóta megoldódott már, vagy nem tudsz te se semmi konkrétat? Gondolom kihallgattak téged is. – A hideg futkos a hátamon. Én még sose kerültem ilyen helyzetbe, és nem is akarok. Nyilván nem ölnék meg senkit, de ha esetleg elsőként érnék oda egy bűntény, vagy akár baleset helyszínére, a rendőrség felvenné a vallomáson, és nagyon kellemetlenül érintene egy ilyen szituáció. - Igen, persze. Azzal jöttem. – Jól bírom a hideget, de edzés után mindig le szoktam tusolni, közvetlenül tusolás után meg nem szeretek kint járkálni az utcán. Bármennyire is öltözöm be, zuhanyzás után mindig fázok kicsit odakint, és könnyebben meg is fázom. Ilyenkor csak kocsival közlekedek. Szuper ülésfűtésem van, 2 perc alatt felmelegszik! - Áh, értem! Végül is, azért fizetik, hogy az ilyen gondokat megoldja, nem igaz!? – Kérdezek vissza mosolyogva. - Nagyjából annyira, mint mindig. Hatra jön majd az utolsó vendégem. Ombre festést kért. Biztos tudod mi az, elég nagy divat manapság. A hajtőtől a hajvégekig fokozatosan változik árnyalatában, vagy színeiben a haj. A mai vendégemmel elleszek egy darabig. Barna a haja. Azt akarja sötétpadlizsánra átfestetni, rétegezve bíbor és ibolya színnel ombréra a haja alját. Szóval jobb esetben kilencre hazaérek.
A jóleső női kacaj megerősít abban, hogy ismét célba találtam. Mindig szerettem a figyelem középpontjában lenni és szórakoztatni a környezetemet. Lehet, hogy ha nem Washington legkriminálisabb negyedébe születek és máshogy alakul az életem, akkor már színpadokat és tévéműsorokat megjárt komédiás lennék, de ez sosem fog már kiderülni, mint ahogy Tutankhamon fáraó halálának körülményei sem. - Ez remek példa! Láttam pár részt abból a sorozatból és igen, az egy kellemesen kisportolt test. De mellette Gabrielle még tutibb harcos amazon volt egyébként. Akivel én is szívesen megküzdöttem volna lepedőakrobatika műsorszámban... Arányos volt és csinos. Pont, mint az itt előttem pihegve lábadozó fodrász hölgyemény. Csakő nem elérhetetlen, hanem közel van. Sőt vészesen közel. - Ha érdekel egyfajta tematika és néhány hasznos tanács az edzésekhez, akkor az én szolgáltatásaimat igénybe veheted. Jutányos áron számítom fel, csak neked. Fizethetne akár természetben is, de ha zsetont használ és hírül viszi a tudásomat, azzal üzleti zsempontból még jobban járok. Ettől persze a terményadó sokkal inkább tárgya a vágyamnak, de még jobb lenne egyszerűen megnyerni és felébreszteni az ő kívánalmait, hogy ne kötelezettségből essen alám. Úgy még élvezetesebb lenne. A jószomszédi viszonyra való tekintettel tényleg adnék amúgy kedvezményt. - Az nyilvánvalóan jótékony hatású és egészséges, de nem szabad csak oda korlátozni a felkészítő és lezáró gyakorlatokat. Az inak és ízületek ugyanúgy meghálálják a törődést, mint az izmok a formálást és hosszú távon nagyon is szükség van minderre. Tartok egy rövid demonstrációt és nyílegyenes lábakkal állva lehajolok Iris előtt úgy, hogy a tenyereim a padlót érik. Ezzel egyrészt megmutatom a kifejlett hátamat kinyújtva, másrészt pedig láthatja, nem levegőbe dobálom az onnan szedett bölcsességlabdákat, hanem húsom és csontom tartalmazza, amiről oktatom. Mert ez már kissé papolásszagú, de nem bánom, mert neki szívesen adok tanácsot. Felegyenesedek és folytatom az előadásmenetet: - Sosem hagytam még ki a bemelegítést és a végén a nyújtást sem. Ezek kucsmás bobby-ként vigyázzák az egészséget, segítenek tovaűzni az izom lázadozását, a sérülések zömét is elijesztik. Hátrányuk pedig csak egy van: néhány perccel tovább tart az edzés. Nos, hogy ítéled meg? Nem hagytam választást. Tényleg csak a lustaság és tudatlanság miatt hagyják ki sokan. Aki felfogja az előnyeit, az még rá is szokik ezekre! - A legnagyobb tragédiákat az élet írja, társszerzőként a halállal. Tényleg példátlan eset volt, nekem is elmondták a kollégák, hogy ijesztőnek tartják a világ ilyen irányú megváltozását. Először hallgattak, mint nemzetbiztonságis a poloska másik végén, de végül ráleltek a két jómadárra. Vegyészszakosok voltak és egyben drogokkal is foglalkoztak. Tanárként lehet, hogy ez durván hangzik, de remélem, a börtönben megkapják a nekik kijáró bánásmódot. A fiatalokat elkemikalizáló tényezőket nem tolerálom. Mind gyilkosok, csak a legtöbbje lassan öl. A szememben olyan szigorúság villan, amit Iris nem láthatott eleddig. Az eljárásban én is segítettem valamennyit és a szagokat megpróbáltam követni, bizonyítékot gyűjteni, de végülis a zsaruk kapcsolták le a két elemet. A nyomaimat eltüntették a minneapolis-i Őrzők némi esszenciáért cserébe, úgyhogy a régi washingtoni börtönbüntetésemről nincs már feljegyzés sehol, de ettől a lelkemben még megmaradt a börtönévek emlékezete. Az ottani élet küzdelmesebb, mint egy pankrátoré és sokszor a túlélés a legnagyobb eredmény, amit el lehet érni. Remélem, ennek a két gázbarátnak nem sikerül majd és karóba lesznek húzva egy szép reggelen. A drogok terjesztőivel úgy kell bánni, a velem packázók meg főleg megérdemlik. Érzem, mennyire megrendíti ez a téma a fodrászleánykát és ez nem tetszik. Törődöm vele, ahogy ő Suzie-val, akit még nem láttam szemtől szemben, csak a szagával és a hangjával találkozom rendszeresen. Az okát elsősorban a csinos vonásaiban keresem, amik nála kellemes és nem zavaró személyiséggel párosulnak. Hogy képes lennék-e emellett az elv mellett hosszabb távon is kitartani... Donna-val évtizedeket töltöttünk el kölcsönös ragaszkodásban. Azután volt egy Imelda-m, akivel szintén rajongtunk egymásért. A vége viszont csúnya lett, kiderült, mekkora gyenguszpatkány. Az elmeosztályon végezte, de az csak a fülöp-szigeteki felkelők miatt volt. Iris...bele akarom én keverni farkasügyekbe? Ezek jelen pillanatban békés megállapodások között leledzenek, ám ismerve a fajtánkat és az én vérmérsékletemet bármikor áteshetünk a ló túlsó oldalára. Tulajdonképpen már nyakig benne van azzal, hogy a szomszédomban lakik, szóval nem játszom itt az empatát. A kötöttség viszont nem biztos, hogy annyira kell nekem mostanában. Egy biztos tény: úgy érzem, jelen pillanatban vidámabb húrokat kell pengetni, különben sosem áll fel ép testben ép lélek arról a székről. Pedig azt szeretném, hogy erőre kapjon és ami lesújtotta, suhanjon tova! - Persze, csak a gondnokok mindig morognak, amikor a kertésznadrágos bálnatestüket ki kell vetni a partra, hogy valami hasznot termeljen. Ombre...igen, az a furmányosan lopakodó színváltós frizura, amivel a fiatal leányzók köszöntik a nyarat - fogalmazom meg sajátosan és egy mosollyal megtoldva. Imelda élt ilyenekkel és mindig hosszasan tudta ecsetelni, hogy csináltatta. Persze az nem érdekelt nagyon, csak a szó és a haja változásának ilyetén együttese maradt meg. Azzal egybevéve, hogy majdnem megfelel az "ember" szó spanyol megfelelőjének. - Gondolom, mélyen a bukszába kell nyúlni, hogy három óra intenzív macerát megérjen a vendég látogatása. Kilencre amúgy én is hazaérek, az esti edzésről. Napi kettőt be szoktam iktatni, ha nem túl sűrű az órarendem. Igényli a szervezetem. Megint vizsgálgatom kicsit Iris testfolyamatait, hogy mi zajlik benne. Jó lenne, ha normalizálódna. Amíg ez meg nem történik, nem hagyom itt. Vajon miért védelmezem annyira? Talán azért, mert nem követelte ki magának, csak a kedvességével elérte, hogy viszonozni akarjam. - És mivel töltöd a mai estét, mikor már az olló legyógyul a kezedről, szép testben szép lélek? - teszem fel a kérdést, aminek talán eljött már az ideje.
- Tényleg? Furcsa, mert a többség csak a főszereplőnek szokott kitüntető figyelmet szentelni, hiszen a kerettörténettel is a főszereplőre fókuszálnak. - Ez az én meglátásom. Xena volt a főszereplő, de persze a szőke Gabrielle is nagyon fontos szerepet töltött be mellette. Ó, most így belegondolva... hihetetlen mennyire gyorsan megy az idő. Gyerek voltam, amikor a Xena nagy slágernek számított. Persze néztem én is, meg néztem a Herculest is. Két bátyó mellett főként akciófilmeken nevelkedik az ember. Persze néztem velük a DragonBall-t is, meg az X-akták sorozatot, bár abban volt néha olyan rész, amit nem bírtam végigülni, és inkább felkeltem a TV elől. Manapság már a gyerekszobákban is van TV, meg a konyhákban, de egyes helyeken még a kádnál is van beépítve. Nekünk mindig is csak egy TV-nk volt, az is a nappaliban. Apáék nem akarták, hogy a TV neveljen fel minket, illetve szerették volna, ha megtanuljuk azt, hogy néha előtérbe kell helyezni a másik igényeit, és igazságosan osztozkodni a TV nézésén. - Huh, hát ezzel most megleptél. - De végül is miért ne? Hiszen Jay testépítő. Magamtól eszembe se jutott volna, hogy ilyet kérjek tőle, így viszont, hogy magától ajánlotta fel, hajlok az ajánlata irányába. - Igazán nagylelkű tőled. Mondanám, hogy jutányos áron vágom a hajad cserébe, de... - Elvigyorodok. Ha nem Alaszkában lennénk, hanem egy meleg, napsütötte helyen, akkor tudnék neki ajánlani fejbőr védő krémeket, hogy ne égjen meg neki a kobakja... így viszont maximum egy jó vastag sapkát tudnék javasolni neki, bár elég felnőtt már ahhoz, hogy ne kelljen ilyenekről kioktatni. - Ha össze tudjuk egyeztetni a szabadidőnket, akkor élek a felkínált lehetőséggel, köszönöm. - Havonta maximum háromszor szoktam lejönni edzeni, úgyhogy nem olyan sűrű elfoglaltság, amit ne lehetne rugalmasan igazítani Jay szabadidejéhez. Mindenképp jó lenne, ha megtanulnám a helyes bemelegítést, és a nyújtógyakorlatokat. Ahány kondigép, annyiféle izmot dolgoztat meg, és tényleg nem lenne jó, ha valamilyen komolyabb sérülés érne. - Hűha. - Bukik ki belőlem, amikor Jay előre hajol, aztán a szemem sarkából kiszúrok két... nálamnál fiatalabb csajt, akik Jay mögött sétálnak el, és széles vigyorral az arcukon bámulják meg a feszülő férfihátsót. Ezt én se bírom ki nevetés nélkül, bár próbálom köhögéssel álcázni, nehogy azt higgye Jay, hogy kinevetem. Láthatóan közönség nyertes produkciót mutatott be, mert még az ajtóból is visszafordulnak a csajok, hogy megnézzék maguknak a szomszédomat, mielőtt belépnének az öltözőbe. - Nem semmi. Nekem ez nem menne. - Talán még a lehajolás igen, de szerintem felegyenesedni már nem tudnék, mert görcsöt kapna a derekam. - Már az egyetemre is beszivárgott? Ez szörnyű. Szegény srác.. - Soha nem éltem drogokkal, nem is áll szándékomban kipróbálni. Az alkoholt módjával megiszom, meg koca bagós vagyok. Rászokni nem tudok, nem is akarok, de néha... fél évente egyszer rágyújtok egy szálra csak úgy. - Remélem elnyerik méltó büntetésüket. - Én nem ítélem el a halálbüntetést. Vannak helyek, ahol nem engedélyezik, de szerintem vannak olyan elvetemült emberek, akik családokat, emberek tucatjait ölik meg, és nem érdemlik meg az életet. Nekik még az életfogytig tartó magánzárka is túl enyhe büntetés... ráadásul az adófizetők pénzéből etetik és tartják el őket, míg mondjuk a nincstelen, önhibájukon kívül utcára került emberek meg fagyhalált halnak, mert velük senki se törődik. - Igen, jelenleg ez a legdrágább szolgáltatás mindenhol. Nagyon nagy odafigyelést igényel, és elég sok vele a macera, szóval aki ombrét szeretne, annak számolnia kell azzal, hogy nem olcsó dolog. - Persze vannak, akik olcsóbban is megcsinálják, de ez tényleg olyan kényes dolog, amihez normális szakemberhez érdemes csak menni, mert ha valaki nem ért hozzá kellően, borzalmasan elronthatja annak a haját, aki bizalmat szavazott neki. - Nincs semmi konkrét tervem, miért? - Kérdezek vissza, mert a női megérzésem azt súgja, hogy neki lennének ötletei.
- Ja, olyat ne is kérdezz, hogy melyik epizódban milyen hőstetteket hajtott végre Gabrielle! Én csak a bőrből kiszabott, kellően szexi csatatop és a szőke rőzse miatt jegyeztem meg a nevét. Ha emiatt úgy érzi, hogy barnaként csak másodvonalba sorolom, hát istenem... Nem így van, hiszen roppant kellemes látványt nyújt. Több ruhában is, így pedig még inkább. A szőke a legvonzóbb hajszín, a barna viszont árnyaltabb, kicsit olyan ez, mint a szénhidrátoknál. Lassan fejti ki a hatását és tovább tart. Az életemben a két legfontosabb lobonchordó bizony mind a fakéreg tipikus színét hordta lelógó zuhatagának pigmentjeiben. A sorozat amúgy olyan könnyű gyümölcssaláta volt, amit néha megnéztem kikapcsolódásként. Attól, hogy egyetemi tanár vagyok, még nem kínzom magam sznobkúrával, soha nem is tettem ilyet. - Ezen nem fogunk hajba kapni, kedves Ollókezű Iris! - vágok vissza a poénjára egy másikkal és jót derülök, öblösen nevetek a szóviccemen. A karóra helyére nézek a jobb csuklómon. Természetesen nem feszül rajta se Rolex, se vegyes márkájú piaci ketyegő, hiszen nem vagyok olyan elmehiányos, hogy ilyennel kínozzam az összegyötrődő karomat súlyok kinyomása és fekvőtámaszok préselése közben. Vagy az alkar bánná vagy az óra. A mozdulat csak arra szolgál, hogy imitáljam, máris gondolkozom az optimális időpont megtalálásán. - Egyeztessük óráinkat! Először át kell beszélni, pontosan milyen izomcsoportokat szoktál megterhelni és aszerint én összeállítok egy tervezetet. Aztán persze meg is mutatom, hogy nyúlik a hálószövet, mert papírról, személyes példamutatás nélkül még senki sem tanult meg bemelegíteni, sem lazítani. Nincs kétségem afelől, hogy meg fogjuk oldani. Ruganyos vagyok, mind inak és ízületek, mind időbeosztás tekintetében. Ez az egyik előnye az egyetemi státusznak. Érzem a mellettem elsétáló, izmaik kerekítésén átesett leányzók derültségét és ezzel párhuzamosan a vágyaik ébredését is. Szerelemig képesek eljutni az eresre duzzadó bicepszek és a szárnyakként kiterjeszthető hátizmok láttán. És azt is tudom, hogy ahogy mi stíröljük a hátsó szándékaikat, ők is a miénket. Nem értem, miért, de valamit nagyon is szeretnek a feszes férfifaron. Kézenállásba már nem megyek át, pedig megtehetném, mert ismerem a technikáját és erőből sincs hiány. Csupán rövidke bemutatót kívántam tartani, hogy lássa, mi kerül majd terítékre. - Sajnos egy élet kellett hozzá, de ezek után nagyon be kell szívnia egy dílernek, hogy az egyetemen akarjon prosperálni. Most már olyan ellenőrzés lesz, hogy ha egy csavarlazító szagú légy röppen be, azt is kitiltjuk a tanintézet falai közül. A témaváltás elég erőteljes és ugrunk a hegycsúcsból a szakadékba. Egy véleményen vagyunk és ez roppant szimpatikus. Az érzéseiben is egy kis bosszúvágy, ami valószínűleg soha nem válik tetté. Csupán sóvárgás marad, de a tárgyát a közös ellenségünk képezi. Iris se a kapudrogokban keresi a boldogságot és nem is azokon túl. Őt a gyerek halála hatja meg, engem pedig az, hogy ahol munkálkodom és igyekszem értelmet verni a diákok fejébe, ezzel magamnak dicsőséget szerezve, pont oda talált piszkítani a két kémikuspalánta. Emberek születnek és meghalnak, néha az én kezem által, máskor csak a szemeim előtt és már nem igazán markolja meg a szívemet egy-egy ilyen hír. A nagyapám, akiért rajongtam gyerekként, meghalt már több, mint 20 éve és akkor döbbentem rá igazán, hogy farkasként ez már alig jelent valamit. Elzárva, elkülönítve élek a társadalomtól, lélekben legalábbis. A Falkához tartozom, ők a családom, mármint a minneapolis-i közösségről mondható el mindez. - Érződik, hogy te olyan komolyan veszed, mintha nitroglicerint szállítanál négyökrös szekéren. Ha rőzserázó sportember lennék, bátran feküdnék alád. Az ollói alá, de direkt nem így mondtam. Nem vonz, hogy a fejemet macerálja szakmai szempontok szerint. Sokkal inkább el tudnám képzelni más pozitúrában, nem fodrászruhában, sőt alig ruhában. És a személyisége is olyan...nem taszít, inkább ellentétes pólusként odavonz, mint éhes muslincát a kicsorgott eperlekvár. Határozottan van benne valami azokból a nőkből, akik komoly hatást gyakoroltak rám életem során. Nem kiabálom még el, nem kiáltok szerelmes farkast. Kétszer megtettem, nem bántam meg, de most nem kapkodok, mint tortamániás kisgyerek a cukrászdában. - Jé, minő véletlen egybeesés! Nekem se volt konkrét tervem. Mit szólnál egy könnyű vacsorához? Megbeszélhetnénk a világ nagy dolgait és amit még akarunk - mondom egy kaján kacsintás kíséretében.
- Bennem se maradtak meg a dolgok részletekbe menően, csak maga a sorozat. Időnként szoktunk nosztalgiázni, hogy mik voltak régen, amik ma már nincsenek. Bár talán a filmek világában nincs elévülés, és nincs olyan, hogy kimegy a divatból, mert a csatornák előszeretettel szoktak ismételgetni, ha épp nincs pénzkeret újabb film, vagy sorozat sugározási jogának megvásárlásához. – Persze biztos, hogy ennél jóval több költsége van annak, hogy egy film a TV képernyőjére kerülhessen. Alapvetően mi szerencsésebbek vagyunk, mint a világ bármely más pontján élő emberek, mert a legtöbb film az anyanyelvünk lát napvilágot. Vannak viszont ázsiai és európai filmek, amiket szinkronizálni kell ahhoz, hogy le lehessen adni, és a szinkron színészek se két dolcsiért vállalják el, mert nekik is meg kell élniük valamiből. Erről jut eszembe, hogy nem is tudom Jay pontos korát. Megsaccolni nem merném, mert a sport miatt eleve százszor jobban tartja magát, mint azok a férfitársai, akiknek kimerül a testmozgás a sör emelgetésében a kanapén, miközben a meccset nézik. - Én még gyerek voltam, amikor a Xena nagy sláger volt, de.. te azért már inkább kamasz, nem!? Tényleg, hány éves vagy? – Próbálom mellékes információként feltüntetve megtudakolni az életkorát. Az ’Ollókezű Iris’ hasonlatra felnevetek, majd a kezemet felemelve játékosan néhány ollózó mozdulatot végzek mutató és középső ujjammal. - A kezeimet nagyon féltem, szóval csak deréktól lefelé gyúrok. – Már ha nem számít, hogy például az elliptikus gépen mindig fogom a szenzoros kapaszkodókat, amik figyelik a tenyeremen keresztül a pulzusom, és a vérem oxigénszintjét. Ott valamennyire mozognak a vállaim, és a karjaim, gondolom ezáltal a hátizmaim is, de sose érzem úgy, hogy ez megterhelő lenne a karjaimnak. - Rendben, akkor átbeszéljük. Addig átgondolom, hogy mik azok, amiket még soha nem csináltam, és mik azok amiket a legtöbbször. Onnan pedig tiéd a pálya, mert laikusként gőzöm sincs, hogy pontosan milyen izomcsoportokat mozgatok meg az adott gépekkel, vagy gyakorlatokkal. – Nem flegmán, hanem tanácstalanul vontam meg a vállaimat. - Helyes. A többi államban már fémkereső kapun is át kell mennie a legtöbb diáknak, ha be akar menni az iskolába. Szörnyű, hova fajult a világ. A kisgyerekek is pillangókéssel, meg fegyverrel járnak iskolába. Nem hiába kellett ezt az intézkedést is bevezetni. Attól félek, hogy ennél csak rosszabb lesz. Fairbanks se mentes a bűnözéstől, de azért már tényleg sok az, ami az egyetemen történt. Még jó, hogy neked nem esett bajod. Nem vizsgáltak meg? Végül is te találtad meg a halott fiút. Simán bajod eshetett volna neked is. – Nem tudom, honnan jött ez a hirtelen aggódás, magamat is megleptem vele, de eléggé belelovaltam magam, még a pulzusom is megugrott, annyira felhúztam magam a történteken. Mély levegőt veszek, majd lassan kifújom, hogy egy kicsit megnyugodjak. Az apám is és az egyik bátyám is az életmentés mellett köteleződött el, és erre tettek egy életre szóló esküt. Nap mint nap ott vannak a betegek mellett, akik sokszor élet és halál között lebegnek. Miattuk is haragszom az olyanokra, akik ilyen mértékben nem tisztelik mások életét, és Istent játszanak azok kioltásával. Ha van pokol, akkor az ilyenek remélem mind oda kerülnek. - Szerintem fél gőzzel nem lehet vállalható munkát végezni. Ha valaki nem képes odatenni magát teljesen, az inkább bele se kezdjen. Minden vendég jogosan elvárja, amikor rábízza egy fodrászra a hajkoronáját, hogy valami olyat hozzon ki belőle, amivel elégedett, amit büszkén mer viselni a fején, amivel emberek közé hajlandó menni. Épp ezért minden egyes vendégnek kijár a maximális figyelem, és a maximális profizmus. Ha valaki rosszul végzi a munkáját, ahhoz többet nem megy vissza a vendége, mert csalódik, és inkább mást keres. Szerintem ezzel te is így vagy. Legalábbis nem tudnám elképzelni rólad azt, hogy ha a testépítést ilyen komolyan veszed, akkor a pulpituson ne akarnád kihozni magadból a maximumot. Neked is nagyobb siker az, ha kíváncsi szemek tapadnak rád végig, mintha azt látnád, hogy a diákjaid a padon fekszenek, és folyik a nyálcsík a szájuk sarkából, olyan jóízűen alszanak. – A mondandóm végét ugyan már elnevetem, de próbáltam rávilágítani arra, hogy szakmáktól független, ahol emberekkel dolgozunk, csak akkor érhetünk el nagy sikereket, ha elégedettek azzal, amit nyújtunk. - Vacsi? Te főzöl, vagy inkább ráhagyod a feladatot profi szakácsokra? – A meghívás meglepett, és nem is volt igazán egyértelmű. Evidens, hogy máshogy készülök, ha „csak” egy lakással odébb kell mennem, és máshogy, ha valami nyilvános helyre kell mennem. - Nincs ellenemre, úgyis meg fogok éhezni addigra. De tényleg könnyed vacsi legyen, különben fájó gyomorral forgolódok álmatlanul! – Emelem fel az ujjam figyelmeztetően, bár az én számból nem tud semmilyen fenyegetőzés komolynak hatni, ezért a végére a szigorúnak szánt arckifejezés helyére mosoly költözik. Jaynek hála úgy érzem, hogy el is múlt a pillanatnyi rosszullétem. Valószínűleg tényleg kicsit túlhajthattam magam. Ennek örülök, ezek szerint megúsztam az újbóli lebetegedést.
Iris gyakorlott tévéfüggőként vagy legalábbis bennfentesként beszél a műsorok adás-vételéről. Engem soha nem érdekelt ilyen mélységben, hogy a programigazgatók döntéseit mi motiválja és hogyan tologatják a büdzsét a televíziózásban. Szerettem a műsorokat, a meséket, az érdekes nyelvezetű közvetítéseket, de eszembe nem jutott, hogy ilyeneket megjegyezzek. Persze nem tragédia, ha a hajvarázsló hölgyemény jártas ebben. Szeretem a sokoldalú nőket, akiknél nem csak hétköznap és pirosbetűs gyűszünnep van, hanem árnyaltabban is képesek gondolkodni és nehéz őket megunni. Donna-t is évtizedek múltán toltam be a spájzba, hogy majd egyszer elővegyem, ha ismét felkel téli álmából az érdeklődésem iránta. - A pattanást préselő kort tapostam még, mikor elkezdték játszani. De helyes kis ajkaid helyesen is szólnak. Ismétlés a tudás anyja, azóta is találkoztam néha a bőrjakós heroinával és szalmahajú társalkodónőjével a képernyő előtt. Az évjáratomat pedig kiszámolhatod: ahány foga van az egészséges embernek, annyi esztendő évgyűrűje övezi a derekamat elméleti síkon. Mert mint látod, inkább az edzéstől vagyok barázdált, mint az idő vas- és acélfogától. A hivatalos papírjaimon is szereplő 32 esztendőt kellő körmönfontsággal közöltem. Teljességgel hihető, farkasként még sokáig letagadhatok néhány évtizedet. Azt várom, hogy már évszázadokat tagadhassak le, mert akkor lesz igazán enyém az erő és akkor élem meg az aranykort, a tündöklés idejét. - Egy nőtől nem illik megkérdezni, hány éves, úgyhogy én csak azt kérdezem egy újabb szöveges feladattal (pedig nem matematikát tanítok), hogy mennyivel vagyok idősebb nálad? A szám kaján mosolyra húzódik, mert tisztában vagyok vele, hogy nem így kell illedelmeskedni. Az udvariasság alapszabályait nem az én életművem fogja teljes gőzzel támogatni, erre szerintem már Iris is rájött. Ami érdekel, arra rákérdezek és alkalomadtán a rákvörösre piruló hölgyeket öröm utána megölelgetni és megnyugtatni. Vagy még tovább idegesíteni. Őt itt nem bántani akarom, hanem az érdeklődésem tárgyát képezi. Ezért kérdeztem meg ezt is az indokoltnál háromszor bonyolultabban. Ezek az ollózó mozdulatok is mókásak és ahogy kezd múlni a gyengesége, mindinkább előjön a humoros oldala, amit én nagyon is nagyra tartok benne! Dörmögős nevetés a válaszom. Végignézem deréktól lefelé, így ülő helyzetben és a gyúródeszkáját dícséret illeti, azt kell mondanom. - Biztos sok lány irigykedik rád! Ahogy elnézlek, deréktól lefelé is van mire... Beleegyező mosollyal bólogatok, hogy úgy lesz, ahogy mondja. Leülünk és tárgyalunk, ahogy az öltönyös üzletemberek vagy a korrupt korrupcióellenes politikusok. Nem lesz panasza, érthetően és alaposan fogok végigmenni minden porcikáján. Szóban. Első körben legalábbis... - Szerencsém, hogy addigra már elzárták a gázkamra zuhanyrózsáját. Egyébként egy üveg speciális permetet készítettek be oda. Tudták, hogy ez a diák fog elsőként érkezni, mert mindig ő a befutó. Mire én megérkeztem, már csak az üres üveg görgött a padlón. Mondanom sem kell, hogy napokig ki volt onnan zárva a diáksereg és alapos fertőtlenítést kellett végezni a termen. És rajtam is, úgyhogy a baktériumok azóta is hátra arcot vezényelnek maguknak, ha meglátnak. Olyan slagolást utoljára a börtönben végeztek rajtam első nap és elég kellemetlenül érintett, hogy a látszat miatt bele kell mennem. Iris-on érzem, hogy irányulnak felém a pozitív, kissé anyai érzések, a női törődés csodája. Mint látom az érzéseiben, neki is újdonság ez. Nekem pedig megerősítés, hogy a kapukat döngetni kell és előbb-utóbb megadják magukat. Az elkövetőkre irányulhat az méreg, ami még vájkálja a fodrászhölgyike lelkét és keveredik az aggódással. Ilyenkor gondolkodik el az anatómiában járatlan ember, hogy mégis hogyan fér el ilyen vékony testben ekkora szív. - Nyugalom, amit lehetett, megtettünk. Te aztán végképp ne csinálj ebből stresszhelyzetet magadnak, mert nem érdemes. Egy kissé már nekem is meglepő, sőt némileg ijesztő, hogy a gyengeségre, a gyarló együttérzésre így reagálok. Ahogy az ősi mondás tartja, "Hiába igaz a szó, nem mindegy, hogy ki mondja." Iris-tól az ilyen megnyilvánulások nem lenézést váltanak ki belőlem és nem akarok toronymagasan fölé nőni, hogy eltakarjam előle a Nap áldásos fényét, hanem inkább mögé állok, hogy támogassam. Ez lehetne múló érzelmi zivatar is, de az nálam nem jellemző ilyen téren. Hm. - A szívemből szóltál, nem is tudtam eddig, hogy ott vagy! - válaszolok az ars poetica-jára. Ugyanezt hoztam a szülői batyuban. Aki nem ért hozzá, az maradjon távol a szakmától. A hivatástudat és a maximalizmus közös pontunk a nővel. - Jól látod a hozzáállásomat, pontosan ilyen órákat tartok. Igyekszem érdekfeszítően előadni a szaharai szárazságú anyagokat is és a vizsgákon csak az megy át, aki fel tudja mutatni a tudás tábláját. És az én óráimon senki nem alszik jóízűeket, mert van egy olyan tulajdonságom, hogy azonnal kiszúrom, ha valaki lemegy alfába és felhozom onnan, de úgy, hogy legközelebb ne legyen kedve zsírtartalékot barlangi üzemmódban felélő mackóba átmenni. A módszereink már nem annyira szabadok, itt az emberi jogok gúzsba kötik a fegyelmezés lehetőségeit, de én azért meg szoktam találni a kellő megoldást. És nálam még nem volt visszaeső alvó. Nem mert nem ébren maradni egyik partiördög vagy drogos egyetemista sem. Nyugodt mosollyal adom elő ezeket. Önelégült mosollyal. Nem vicces az, hogy elalszanak, mikor én beszélek. Inkább megtorolni való tény... - Az imént tárgyalt elvek alapján jobban járunk, ha gyakorlott kotyvasztók készítményét fogyasztjuk. Felfedeztem egy első osztályú bárt, ahol isteni avokádósalátát prezentálnak, de természetesen nem egysoros az étlapjuk. Nos? A főzés nálam a turmixgép avagy a mikrosütő bekapcsolását jelenti. Soha nem szorultam rá és a testépítésben is megtaláltam a kibúvókat, hogy ne kelljen mesterszakácsot játszanom, mert az nem én vagyok. Elég extrém gondolat a robusztus alkatommal elképzelni engem konyhatündérként. És természetesen este nem nehéz pulykakakas vagy csirke kell, hogy terhelje azt a szép lapos kis pocit, amivel Iris rendelkezik. Én is egy könnyű estebédre gondoltam. Amit majd továbbgondolunk, ha jól alakul. - A világért sem szeretném, hogy hasfájással töltsd az éjszakát! Hanem inkább velem. Sokkal jobb társaság vagyok, össze se lehet hasonlítani a csikartató kisgonosszal, ami abszurd álmokkal avagy inszomniával kínozza az esti falatozókat. A fegyelmező mutatóujjra visszafegyelmezek ugyanazzal a mozdulattal. Tudom, hogy nem kell komolyan venni és ezt ki is nyilvánítom. A testében mintha elillantak volna a negatív folyamatok, amik ledöntötték a lábáról és most már túl van a krízisen. - Látom, a sápadtarcú státusz elmúlt és kezdesz kivirulni így tavaszok tavaszán. Na, most már újra erő-izom, tejet iszom? - kérdezem egy kedves mosollyal és ha hagyja, megnyomogatom a bicepszét egy öblös nevetéssel.
Egy kicsivel azért idősebbnek mondtam volna Jay-t, de próbálom nem túlzottan kimutatni a meglepettségemet az életkora kapcsán. Kiszámolni nem nehéz, hogy mennyi idős a fejtörője alapján, mert szerintem normális esetben már egy óvodás korú gyerek is tudja, hogy hány foga lesz, ha a tejfogai majd kipotyognak. - Pontosan annyival, amennyi ujja van egy egészséges embernek egy kezén. – Fülig érő mosolyra húzódnak az ajkaim. - Bár szokták azt is mondani, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Én lélekben egy kicsit érettebbnek érzem magam a korombelieknél, vagy nem is tudom… talán csak nem tartozik az érdeklődési köröm a nagy átlagéhoz. – Vonom meg a vállam. Sokan az én koromban még tanulnak, és a szüleik tartják el őket. Én évek óta saját vállalkozást vezetek, elköltöztem otthonról is, hogy megtanuljak önállóan boldogulni. Beosztom a keresetem, fenntartom a lakásomat, ha valami bonyodalom van, azt igyekszem megoldani, és Suzy-val egy felelősséget is magamra vettem, hiszen egy állat odaadást és törődést igényel. Rendszerességet visz az életembe, és én is az ő életébe. Persze a szüleim most is segítenek, sokszor eszek náluk, ha kell, akkor pedig vigyáznak Suzy-ra. De szerintem ez így teljesen rendben van. A család azért család, hogy legyen kihez fordulnunk szükség esetén. - Hát ezt nem tudom. – Vonom meg a vállam egy kicsit zavartan. – Még senki nem jött oda hozzám, hogy hé csajszi, tök irigy vagyok rád! – Nevetek. - Ííí ez nagyon durva! Az embert azt hinné, hogy ilyen nem történhet meg egy olyan kisváros egyetemén, mint Fairbanks. Még szerencse, hogy rád nem volt semmilyen hatással. Úgy értem fizikálisan. – Persze a férfiak ritkán mutatják ki az érzéseiket, és én nem is szoktam rágyúrni arra, hogy valakiből olyat hozzak ki, ami számára már-már kínos, de azért sejtem, hogy még ha nem is mutatja, lelkileg bizonyára megviselte az eset. Mégis csak egy halott diákra talált rá, akit ő is tanított. Furcsán vegyes érzések fognak el arra gondolva, hogy az estét együtt töltjük. Valamilyen értelemben ez általában is így van, csak a fal két oldalán, most viszont együtt fogunk vacsorázni. Erre azért nem gondoltam volna, amikor legelőször találkoztunk. Akkor eléggé leragadtam annál a ténynél, hogy életemben nem láttam még ekkora férfit testközelből. Annyira lesokkolt a külleme, hogy még a Nonóval tartott csokifondüzős estén is szóba hoztam legújabb szomszédomat. Nincs ellenemre a dolog, ha ellenemre lenne, akkor vagyok annyira határorozott, hogy nemet mondtam volna, csak tényleg meglep ez az egész. - Azt hiszem, tudom, melyik helyre gondolsz. – Bólintok. Én már kislány korom óta Fairbanks-ben élek. Mindenhol még én se voltam, de a legtöbb helyet ismerem. – Jó lesz, benne vagyok! – Erősítem meg, mert egy bólintás nem feltétlenül határozott visszaigazolás. - Igen, már rendben vagyok, köszönöm! – Nevetek, aztán amikor megnyomkodja a nem túl izmos bicepszem, én egy cseles mozdulattal boxolok bele a hasába. Nem viszek bele erőt, szerencsére! Olyan izmos ugyanis a hasa, hogy már-már olyan érzés, mintha falba ütnék. Azt hiszem eljött az ideje a távozásnak. Még le is kell tusolnom, mielőtt a fodrászat felé venném az irányt. - Akkor este! – Intek mosolyogva, aztán belépek a női öltözőbe…
/ Köszi szépen a játékot! Ha erre már nem szeretnél írni, akkor megkérhetlek, hogy kérj zárást!? Köszi /
Rejtvényre fejtörő, szóvirágra kisebb csokor, imádom az ilyen társalkodónőket. Iris-szal megvolt a kémiai reakció már az első találkozásunkkor. 27 tavaszt látott elröppenni maga mellett, az épp elég, hogy érett és felelősen gondolkodó hölgyemény legyen, de még nem túl sok. - A másik kezeden levő ujjak számát pedig letagadhatnád, miközben a csodálkozásoddal öregítesz, kedves jógénű holdfényű tisztás! A koraérett mivoltát még nem állt módomban megtapasztalni, csak valami kevéskét, egy diétás szeletkéjét látom, az viszont kedvemre való. Egy kicsit túloztam, mert azért nem nézném végzős vagy egyetemről kibukott későtininek, de a bókoknál épp ez a lényeg. Nem mindig kell igaznak lenniük, egy férfi se gondolt még például arra, hogy kilöveti magát az űrbe TÉNYLEG lehozni egy csillagot annak a hódítás alatt lévőnek, akinek ezt megígéri. - A női irigység sokszor csak a szemekben és természetesen később az érintett háta mögött settenkedve jelenik meg. Kizárt, hogy ne legyen egy csordányi kétpúpú teve, aki köpköd amiatt, hogy bottal ütheti a nyomodat esztétikailag - válaszolom én is egy nevetés közben. A hivatalos verzió szerint én nagyon megrendültem és noha a tett helyszínén aktív és vicces (vagy a patológus szerint: elviselhetetlen) voltam, később betetőzött az esemény effektusrendszere. Valójában pedig láttam már annyi halált, ohgy egy drogfogyasztó tanítványom elgázosítása nem csap földhöz, mert annál keményebb kőből faragott meg a Teremtőm. - Tenyerükön hordoznak a sors fonalát szövögető vénasszonyok, az biztos! - reagálok le egy tömör összefoglalással, mintha meg se kottyant volna az egész. Férfiasan elrejtőző reakció és kevesebb magyarázkodással jár. A mi fajtánknak erre is figyelnie kell. Iris-ban a kétely ott ougrálnak odvából kiszabadult nyusziként. A meghívásom egy egérbajusznyit megijeszti, de azért várja a pozitív végkicsengést, különben nem csapott volna a tenyerembe, hogy áll az alku. Ezt a kis vacilláló, lábán alig álló attitűdöt nem érzem gyengeségnek. Inkább valamit magamban érzek mocorogni. Mintha boszorkányos ereje lenne a hölgyeménynek, hogy csitítsa a tesztoszteronból eredő harci kedvemet, amivel szeretem agyoncsapni a gyarló földi halandók büszkeségét. Őt nem csapnám meg, legfeljebb annyira, hogy hanyatt essen a pihepuha ágyikón kényelmesebb körülmények között. - Akkor még töröld le a kőport az öklödről, Ms. Tyson! - mókázok vissza a bokszolására. Úgy érzem magam, mint aki intravénásan bekapott egy pezsgőtablettát és most a vérében megindult az őrület. Ez a röpke találkozás az ájuldozó fitness klubtaggal felemelő volt, akár a lift a bérházban. Egyszerűen jólesett törődni vele és nem lemángorolni vagy szimplán fölé magasodni. Dasmarinas óta nem volt ilyenhez szerencsém. Kicsit bárgyú mosoly ül ki az arcomra, de aztán rögvest határozott mutatóujj-mozdulattal erősítem meg a megbeszélteket: - Úgy ám és vidám birkanyírást délutánra! Még nem távozok, végignézem, ahogy a csinosan lengő alakja elvezeti őt a folyosóról. A női szakasz ajtaja mögött tűnik el, én pedig egy nagy sóhajjal állok ott még 1 egész másodpercig. Ha tudtam volna, hogy ilyen csoda lakik a szomszédomban, direkt én kérem azt a lakást, amit így véletlenül kaptam meg. Háhh... Este. Igen, remek este lesz, már most tudom. A teremből jönnek már a kondigépek kínzói, egyre többen, úgyhogy amíg nem találjuk fel az élő szardíniás dobozt, addig kell nekem is elfoglalnom helyemet a zuhanyrózsa alatt és az öltözőszekrénynél. A fejem zsong, tavaszi méháradat rajzik benne és erősen kell koncentrálnom, hogy ne a hidegvizes, gyengébb férfitársaimat sikításra, engem a csempe bezúzására sarkalló mosdatósugarat eresszem magamra. Lám, a gyengülést elmulasztottam és nem kiröhögtem. Nem botlottam bele a büszkeségébe, hogy felrújam azt. Nem kell agyalni, hogy miért tettem. Mert jött, ösztönből, szívességből... Nem hagytam, hogy a fájdalom esőjétől elázzon, inkább odaálltam mellé, hogy az örökké hangoztatott erőmből adjak egy kicsit. Dúdolgatok is egy dalt a zuhany alatt, mert a hölgyike feldobta a napomat és leesni már biztos nem fog. Csak még magasabbra emelkedik, mikor salátázunk az est figyelő szemének holdfényes csillogásában. Lálálálá, szól a smirglihang a forró víz zuhogását egy vidám nótával kísérve...
Take away my pain Leave the cold outside Please don't let it rain Don't stumble on my pride
Take away my pain I'm not frightened any more Just stay with me tonight I'm tired of this fight Soon I'll be knocking at your door
Olyan köd szállt le Fairbanks városára ma, mintha csak a nagy szellemek szórakozásból körbelehelnék a betondzsungelt és az aszfaltsivatagot. A szokásos szombat délelőtti programomat viszont nem volt képes kitakarni ez a mindent beborító babaríkató szürke szarka, mi kilopja a vidámságot az időjáráshoz lélekkel hozzáláncoltak szívéből. Az én edzett szívem vágyott egy újabb kardioval kombinált súlyemelgetős edzésre és persze a női lelkesedők utáni nyálcsorgatásra. Nem egyszer fordult már elő, hogy mást is csurgathattam, mert igen termékeny beszélgetések születtek már az Anytime Fitness üvegfalai között... Ma is megkínoztuk az izomzatunkat a srácokkal, akikkel időnként kültéri edzést is művelünk. Legutóbb képesek voltunk zuhogó esőben a fatelepet megszállni. A favágó gyerek ma is kitett magát, a többiekre rávert egy lapáttal. Az én büszkeségem nem engedte meg, hogy emberi erőből kevesebbet mutassak nála, úgyhogy szakadásig edzettünk. Ahogy kiviszik hordágyon, lelkesen integetünk neki. Én még hozzáteszek egy olyan megjegyzést, amit ő aztán értékel és lehet, kiröhögi magát a mentősök kezéből: - Edmond, ez erőpróba volt, nem szakítószilárdsági teszt. Tudod, mint amikor a rendőr földhöz vágja az ütésálló tálat. Ööö...lehet, hogy inkább tűzálló volt? Ezt a 150 kilós állatot alig bírják megtartani, úgy röhög a szakálla alól, meg a többiek is majd kiesnek a pofájukon. Átizzadt pólóban gyötörni a rekeszizmokat tökéletes levezetés egy kemény verseny után és én pedig itt is hajigálom a szólabdákat, hisz miért lenne kivétel az a hely, ahol az izmoknak hangosabb a szavuk, mint a nyelvnek? Engem sose zavartak a társadalmi konvenciók. Az öltöző ajtaján belépve lehányjuk gönceinket, mint Zsugás Jimmy a kártyaasztalt a túl sokadik feles után. Én még a zuhany alatt fürdök a füstüvegen keresztül beáradó napfény helyetti szürkeségben, mikor hallom Andrew-t kiabálni: - Jay, bocs, de csúnyán benéztük az időt! El kell rohannunk, legközelebb dumálunk. Király volt, szevasz! Diplomatikusan közölték, hogy testszaggal ülnek be az autóba. Tudom, mondták, hogy innen moziba mennek, de bíztam az időérzékük megkérdőjelezhetetlenségében és nem kívántam bébicsőszt játszani úgy, hogy két bicepszasztalos pumpálás között megkérdezem, nem fognak-e lekésni a popcorn-vásárlásról vagy az előzetesek alatt családi ügyeket hangos böfögéssel megtárgyaló nachos-mániás mozilátogatók legfényesebb pillanatairól, amik időnként a filmet is túlragyogják. - Ha a moziban lefagy a fűtőszoftver, ti akkor is a Góbi-sivatag életérzését fogjátok képviselni! - közlöm burkoltan, hogy büdösségben még senki nem fagyott meg. A sziszegős szappan használata nem mentesít a szagok alól. Bevállalták, nem mondom. Én még vígan küzdök a testemet apró ütésekkel szurkáló vízcseppekkel és mikor zárul Lester mókatára a vízcsap, akkor törülköző a derékra és római császárokat megszégyenítő féltógára hajtott textíliában csattogok ki. Az az ocsmányképű takarítónő rendszeresen a legkidolgozottabb, olajozásos fotóra termett kollégák öltözködése közben jár be felmosni és portalanítani, neki pedig nem kívánok többet mutatni az indokoltnál. Plusz egy markáns középső ujjnál. Az intim szféra sértetlenségének szent tehenét ő minden héten levágja és a dolgok egyre csak súlyosbodnak. Fiatalok vagyunk, vidámak vagyunk, megtaláljuk, hogy éljünk a csúcson és ebbe az idilli képbe nem fér bele egy krumpliorrú, csapzott hajú asszonyság kéretlen látogatása. Nem én leszek az, ki orcáját ütőlegesen érinti ököllel, de nagyot fogok kacagni, ha valamely nálam is könnyebben felidegelhető edzőtársam valóra váltja régóta hangoztatott ígéretét. Fekete gumipapucsban és fehér törülközőben csattogok ki, miközben az egész divatosra meghagyott, kakastaréjhoz hasonló frizurám kukorékol rég látott fekete hajszínemben a fejem tetejéről és kezdem is összerendezni, mert kissé szétszóródott a kupaca a zuhany alatt. Könnyű női lépteket kísér könnyű női illat, én pedig épp hátat fordítok az ajtónak, hogy a szekrény tartalmából kiügyeskedjem, ami ápol és eltakar. A hátamon tátogó felhergelt szemű zöld sárkány néz szembe azzal, aki véletlenül be talál nyitni a most már magányossá lett négyszemélyes öltöző csendes párájába.
We are young and we have fun And all we've found in being around Is 'all in all' and 'Holy Cows' While things keep getting heavy!
Elég gyakran járok kondizni, mert sajnálatos módon igencsak sok a levezetnivaló frusztrációm, és erre a mozgást tartom a legértelmesebb megoldásnak. Tekintettel arra, hogy párkapcsolatban élek, nem tehetem meg csak úgy, hogy megkocogtatom valaki vállát, és megkérdem, nincs-e kedve határokat meg korlátokat döntögetni. Legszívesebben Connorral tenném, ez tiszta sor, de sajnálatos módon még mindig nem vagyunk olyan helyzetben, hogy forszírozzuk ezt a dolgot, túlságosan is veszélyes lenne rám nézve, most pedig, mióta Maya velem van, hatványozottan nem engedhetem meg magamnak a vakmerőséget. Épp végeztem az edzéssel, de úgy kellett leállítani a személyi edzőmnek, hogy talán most már elég lesz, mert túlhajtom magam, és nem a padlóról akar felmosni. Ó, ha tudná, hogy ennél sokkal több van bennem, mióta őrző lettem… Ezzel azonban nem dicsekszünk, hozzuk az emberi mérce szerint megszokottat. Azért egy kicsit lefáradok, de lenne még hova, mindenesetre megmenti az edzőmet a további szájtépéstől a telefonom csörgése. Már kapom is fel, a suliból keresnek, és szabályosa lefagyok, amikor közlik, hogy nem ment még senki Mayáért, szóval jó lenne, hogyha megtenném. Úgy volt, hogy ez Jackson napja, ezért is rohantam el kondizni, de biztosítom az igazgatónőt, hogy máris indulok, és már loholva el is hagyom a terepet, hogy az öltözők felé vegyem az irányt. Két csaj vihog egymás mellett a folyosón, persze elállják az utat, amihez aztán bőven tudás kell két kákabélű esetében, és ott állok mellettük jó fél percig, mire úgy döntök, megeresztek egy kellemes krahácsolást, ugyan vegyék már észre magukat. Az egyik közli, hogy nem kellene betegen kondiba járnom, még megfertőzöm, a másik rám se néz, takarja a kilátást a fennhordott orra… Mindenesetre indulhatok is tovább, amikor is másodszor megcsörren a telefonom. Sietve kapom fel, a vonal másik végéről pedig készségesen biztosítnak róla, hogy már nem kell sietnem, aggodalomra semmi ok, most érkezett meg a gyerekért az apuka. Megkönnyebbült sóhajom egész hangosra sikerül, a mellkasomról legördülő kövek is hangosan érnek földet, ám olyan szinten elterelte a figyelmemet a téma, hogy nem is nézem, melyik öltöző az, amibe végül benyitok nagy sebbel-lobban, mintha legalábbis az életem múlna rajta, és lendületemnek hála még teszek is három lépést befelé, még az ajtó is bevágódik mögöttem, mikor is konstatálom, hogy ez bizony nem a női öltöző, ráadásul a tetkósárkány a frászt is hozza rám. - Uuuuupsz… Állapítom meg kissé megilletődötten, és némi vörösség már kőszik is orcáimra, noha legalább törülköző van. Nem is értettem, miként nézhettem be ennyire a dolgot. Ha Mayáról van szó, teljesen meghülyülök…
Még meg se fordulok, csak úgy, vicsorgó sárkánnyal a széfnyi széles hátamon morgok hátra vidám hanglejtéssel: - Clint Eastwood lép be ilyen monumentálisan a vadnyugat legkeményebb kocsmájába, hogy csípőből előrántsa a pisztolyát. És most teszek egy villámgyors mozdulatot, amit a törülközőm szerencsére (kinek a szerencséjére?) kibír és a testemre kötve marad. Ezt a vöröskét, aki kiszőkült, láttam már a kis pártfogoltam, falkafeladatom mellett. Áradt közöttük a kémiai vonzalom, meg a feszültségnek valamilyen formája, úgyhogy nem bírtam még eldönteni, meg akarjam-e dönteni a csajt csak úgy. Lehet, nem kéne szó szerint elkúrni a rám bízott feladatot. De ha egyszer így bevágódott... - Haj helyett most már az arcbőrön van a vörösség, nagyon is tetszetős konstrukció, még pozitívabb irányba indult el a külsőd. Egy bókot dobok, aztán majd meglátjuk, milyen szél kerekedik, pusztító tornádó vagy kellemetlenül hűvös őszi lengedezés. Nem rám számított, de hogy mire és hogy ennyire elbambulni hogyan lehet, az még egy szőke nőtől is jogos kérdés. Főleg, hogy eddig a gyufák népét erősítette a vörös fejével. - Mesélj, mikkel gyötörted a két tüdődet meg a muszklik nőiesen szolid rendszerét? Ha már ilyen kategorikusan bevágtad magad mögött az ajtót, nem távozhatsz angolosan - vigyorgok a csajra kitárt karral, majd körbefújom magam egy floridai tengervíz illatú dezodorral. Pucérkodtam én már Őrzők előtt, az itteniek között is láttak már, de Naomi még nem szembesülhetett a posztmodern mintázottsággal a vállamon, se a Fülöp-szigetek zászlajával. A köldököm körül ragyogó csillag pedig immár nem ismeretlenül mutatja az utat oda, ahol én szeretem a női kobakokat nézni és enyhe nyomással még nagyobb szívóerő kifejtésére buzdítani. Fejemet félredöntöm kérdően, hogy ugyan milyen sztorival képes előállni egy ilyen helyzetben. Én egyáltalán nem jöttem zavarba, de mindig mókás, mikor rózsapírbe borul egy ilyen helyes leányzó és irányíthatóvá válik, mint Zsugás Jimmy egy visszavágó beígérése után.
- Azt hiszem, annyira ősz még nem vagyok, és előrántani való pisztolyom sem akad. Motyogom, tekintetem hamar megleli a földet, mert naná, hogy már megint eszméletlenül kínos helyzetbe sikerült hoznom magamat, pedig bizisten nem gyakorlom. Ez a sorsom, vagy tudom is én. Azért jó volna, ha olykor elkerülnének az ilyen helyzetek, mert roppant mód tragikomédiába hajló már a dolog. - Komoly? Sokak szerint a vörös jobb. Egyébként meg, az arcbőröm előtte is gyakran játszott ebben a színben, ebben nincsen semmi újszerű, csak éppen még nem volt szerencsétlenséged a zavaromhoz. Egyébként számtalan apró-cseprő dolgon képes vagyok ezt produkálni, de hát ezzel nem lehet tisztában, hisz nem ismer, én is csak látásból őt, meg mintha Connor emlegetett volna valami nagy melákot. Durva arc, elég nehéz elképzelni, hogy egyetemen tanít. - Miért, tán megállítanál? Távozhatnék, ha úgy akarnám, de egyébként annyi történt, hogy rossz ajtón száguldottam be, magamat ismerve ez abszolút nem nagy csoda, sőt, az lett volna, ha nem keverem magam kínos helyzetbe. Még jó, hogy van rajtad törülköző. Te jó ég, ilyeneket miért mondok? Nicholassal is rendszeresen belefutok valami pikáns témába, csak mert magamat adom, tényleg jó volna, ha kicsit visszafogottabb lennék másokkal. Mindegy, az én szám általában túl gyorsan jár, és csak utólag esik le, hogy - már megint - kínos helyzetbe sikerült hoznom magam. Szerintem tanítanom kéne. - Egyébként van egy nőcis edzéstervem, azt csináltam végig, mint minden héten, nem árt némi edzettség... Az izom legalább nem fogy olyan gyorsan, bár szerencsére már híztam kicsit, és van mit izmocskákká formálni, de azért túlzásba sosem fogom vinni, szerintem az nem áll jól a nőnek. Egyszerűen csak egészségesebb nő benyomását szeretném kelteni. - Szép gyűjtemény... Nekem is van pár. Célzok a tetkóira, az a csillag egészen... khm... na jó, nekem mostanában túl sok mindenről jut eszembe az a téma, amihez nem volt módom szagolni az utóbbi időben. Bemutatót persze nem fogok tartani a tetoválásaimat illetően, az edzőcuccomban a szárnyam vége szerintem látszik, illetve a vállamon elkezdett öregedéslassítóm is kiehető, de a többi egyelőre nem. Mondjuk, nem is baj, mert nem szeretem közszemlére tenni őket. Intimnek érzem, főleg az első, őrző létem előtti darabot. Annak története van, és nem sok mindenkivel vagyok olyan viszonyban, hogy ebbe beavassam. Az említett tetoválásom meg azért lett olyan, amilyen, hogy a hátam ne legyen annyira túlzsúfolt, terveim szerint később majd amolyan hennaszerűen körbefonhatja a karomat is, mert azt nem szeretném, hogy a mellkasom tele legyen tetoválva, mégis csak nőből vagyok... Elég lesz nekem az egész lábamon az Élet Fám.
Én meg nem fogom előrántani rögtön, amivel csípőből tüzelnék. Túl direkt lenne és lehet, hogy nem jó ötlet falkatulajdonnál ilyen nyíltan bepróbálkozni. Kicsit körmönfontabban kell élni az ilyen alkalmakkal, nem egyből a törülközőt a nyakam köré csavarni, a csajt meg a kormányrúdra húzni. - A sárgasággal körbefont pír pedig nem rossz kompozíció. Connor úrfi a sokak közé tartozik vajon? - kérdem egy kaján vigyorral. A nexusuk milyenségével nem vagyok tisztában, de ha netán már levette róla a kezét a csöppség, akkor megdöngethetem a nyílt kapukat. Amúgy meg Őrzőkkel végülis gyümölcsöző lehet a kapcsolatom és találtam is már gyöngyszemeket köztük. Ilyen szépeket is, mint Naomi. - Offenzív-agresszív fogadtatásnak találod, amibe belefutottál? Pusztán pőre tényszerűséggel állítalak szembe. De ha ennyire nem megy az ajtófelismerés, leszek oly kegyes és szólok: ezek itt nem kijárati nyílások - mutatok végig az öltözőszekrények során a fémajtókra. Annyira körbebambult senki nem lehet, hogy egy fémkasztniba nyisson be távozás céljából, ez csak maró gúny a részemről és persze újabb vigyor kíséri. Neki is kínos, amit megállapít és nem hiszem el neki, hogy jobb, ha egy sármőr izomduzzanat kendőzötten társalog vele. Szeleburdi hölgyemény, szerintem az Őrző karrier elején járhat. - A te szakmádban elkel, bizony. Gondolom, a hétköznapok sem telnek el edzéshatást kiváltó tevékenységek nélkül. Arra is gondolok, amit ágyban, párnák közt lehet, meg arra is, amit a pincében vagy külső helyszíneken gyötör beléjük a mentorok csapata. Végigtekintek rajta, hogy mennyire dolgozta ki és kínozta meg magát. Látszik, hogy nem pépen él, de a fitneszversenyen azért ne induljon. Nyilván nem is az a célja. Egyébként pedig Iris alkata nekem például jobban közelít a tökéleteshez. - Ami látszik, az csak még többet sejtet, nem bánnám, ha mesélnél róluk. Mióta növelteted a festett bőr felületét? Még feltűnőbben hordozom végig tekintetemet a testén. Roppant szórakoztató, ahogy ő is méreget engem, de nem mer olyat tenni, amire pedig vinné a vér, mint minden normális nőt. Még egyszer körbefújom magam dezodorral, aztán az egyik pad felé intek. - Ne hezitálj pihenést hagyni a nőcis edzés során minden bizonnyal kissé megrogyasztott és mellesleg formás lábikóidnak! Egyébiránt te mivel foglalkozol, mikor nem a fajtánkat üldözöd vissza a béke mezejére? - kérdezem, miközben én is helyet foglalok és a falnak dőlve tarkóm mögött összekulcsolt kézzel hallgatom az eltévedt báránykát.
- Nem tudom, nem kérdeztem, bár azt sem vette észre, mikor levágattam, szóval lehet, hogy ez sem tűnt fel neki. Látni már láttam, említést nem tett róla, szóval ki tudja, talán csak diplomatikusan hallgat. Részemről az is teljesen rendben van, jobb, mint oltogatna miatt, bár ilyet nem szokása velem szemben megtenni. Ezt a fazont egyébként nehéz elfelejteni, láttam már egyszer-kétszer az egyetem folyosóin, mikor Connorhoz néztem be ebédre, vagy egy hosszabb szünetben, lyukasórában. - Köszi, azért annyira nem szőkültem ki agyilag is, hogy egy öltözőszekrényt ajtónak nézzek. Állapítom meg kissé morcosan, mert azért azt nem szeretem, ha ostobának néznek, bármennyire is jöttem be rossz helyre. Mondjuk ez amúgy is jellemző rám, de szerencsére ritkán rontok be a férfiöltözőbe. Még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy csak egy törülközős hím egyed leledzik itt. - Minden reggel futok, szóval tényleg nem. Egyébre nem gondolok edzéshatás alatt, már csak azért sem, mert amit nem művel az ember, arra igyekszik inkább ritkán gondolni. Még szép, különben bekattannék, nagyjából két év féléve nem ismerem a pikáns formáját az edzésnek. Ez van, ezt kell szeretni. Volt olyan időszakom, amikor boldog-boldogtalannal összeakadtam, ha úgy hozták a körülmények, persze túl sokan azért akkor sem voltak, de így próbáltam kiverni a fejemből Jacksont, aztán rájöttem, hogy tök fölösleges. Végül Connor mellett sikerült a háttérbe szorítanom, mert ő érzéseket váltott ki belőlem, és egészen addig minden idillinek tűnt ebben a tekintetben, amíg az előbbi fel nem tűnt a színen. Nos, most közel sem az semmi sem. - Tavaly április óta. Van egy „kedves” régi öreg csont, aki kipécézett magának, amiért az a párom, aki, és úgy döntött, halnom kell miatta. Célzok Alignakra és a Vörös Holdra, vagy megérti, vagy nem, túlzottan ragozni nem szeretném a dolgot, mert nincs sok értelme már ezen keseregni. Majdnem meghaltam, előfordul, az idein meg is kellett volna, de valamiért túléltem, pedig Payne állítása szerint fejbelőtt. Azóta sem igazán értem, mi történhetett, mindenesetre nem is fogok rajta túlzottan pörögni, ahol nincs probléma, oda nem gyártunk. Próbálom én nem nézni, de tényleg, csak hát, olyan hatalmas, és izmos, és az a tetkó a köldöke körül valamiért nagyon vonzza a tekintetet. Végül azért csak sikerül jó érzésű lányként léteznem, és felpillantok az arcába, mert ilyen sekélyes sosem voltam, csak épp vannak dolgok, amik rettenetesen hiányoznak. Ez nem jelenti azt, hogy bárkivel orvosolnám a problémát, nem vagyok az a típus, de nézelődni azért csak szabad… - Nem is tudom, talán inkább mennem kéne, mielőtt beesik még valaki… Határozottan jó volna nem itt megvárni a fél konditermet, így is elég kínos, nem kell több tanú a dolognak. Azért pár percre még talán maradhatok dumálni, de nem ülök le, inkább csak nekidőlök egy szekrénynek. Félek, hogyha leülnék, utána sokkal nehezebb lenne felállni. - Egyébként, gyógyszerész vagyok, van egy patikám a 2nd Avenuen. És belőled hogy lett nyelvész? Ez eléggé foglalkoztat azóta, hogy megtudtam a dolgot…
- Vagy egy okuláréval több vagy eggyel kevesebb kéne a szeme világa elé - mondom rekedt hangomon nagyot röhögve. Egész jól értek a viszálykeltéshez, ha valakit le akarok pattintani a nőjéről, mint ősember a szakócát. Múltkor Egon és a barátnője közé próbáltam rést vágni, most megint egy falkatag alatt ásom a gödröt, de ha ott futóhomokot találok, én is elsüllyedhetek. Ilyen bájos pofika miatt megéri a népharaggal szembesülni! Főleg ha eleve olyan a nexus, mintha nem is lenne. Ha én magam mellé rántok egy nőt, akkor bizony észre szoktam venni, mi virít máshogy azon a kobakon, ami miatt az oldalamon akarom tudni. - Szóval nem a belsőd külső tükröződését rendelted meg a fodrásznál. Merő véletlenségből nem Iris a kedvenc hajnyíród becses neve? A bűbájos kis szomszédasszony nyilván nem az egyetlen kopasztó a városban, de amilyen nagy ez a metropolisz, olyan kicsi is lehet, úgyhogy rákérdeztem, mint a barkochbában. Egy kis laza sértegetés pedig belefér, ha már a férfi öltöző ajtaját cibálta ki és úgy belépett, mint fejmosásra készülő családanya a csörömpölő gyerekek szobájába. - A hajnali futóedzést én is csak a fehér holló gyakoriságának számával kifejezhető alkalommal hagyom ki. Kiválóan elindítja a napot. Főleg ha véletlenül még egy bank oldalát kidetonáló kasszafúrócsapatot is sikerül két vállra fektetni. Hallottál hőstettemről, mellyel a Reszkessetek, betörők bűnözőinek értelmi színvonalát alulról nyaldosó pénztolvajokat adtam rendőrkézre vagy csak a priuszomról csiripelnek nálatok a távközlési kábeleken trónoló informátormadarak? - hencegek büszkén kihúzva magam. Zachary és én szépen útját álltuk annak blamázs bagázsnak. Nemsokára mehetek is tanúskodni, egymagam, mivel a capoeira-edzők gyöngye eltűnt, mint szürke szamár a ködös Albionban. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy ennek is híre megy-e, a bűnlajstromom mellé vezetnek-e listát a hasznos intézkedésekről. - Az a rigolyás vénember engem a puszta létezésem miatt akart attól megfosztani és a saját képemben sikerült is neki. A hollywoodi hepiendfaktor viszont átírta a forgatókönyvet hála nem tudom kinek... Nocsak, még egy túlélő! Lilivel már beszéltem, meg Ulfred is mondott érdekességeket. - Merő véletlenségből megtudtad már, kinek az agyát gőzösítette el úgy az ősfarkas, hogy egójától megfosztva az életedre törjön? És milyen volt a legrosszabb rémálmoddal megküzdeni? Én a ringben éreztem magam és a hóhért akasztották, majdnem szó szerint. Szembesültem azzal, hogyan nyílik ki a bicska szózataim hatására és hogy milyen félelmetes harcos is vagyok. Amit az alteregó megtett, arra én magam is képes lettem volna, leharapott kéz nélkül, alkarcsonkra felszúrni a másik bélrendszerét. A harc minden pillanatára büszkén emlékszem vissza, csak a mocskos szövegelés miatt kólintanám fejbe Alignakot. - Bizonytalanságod mutatja a kívánalom teljes biztonságát. Én is jól ismerem ezt, égszínkék szemű napsugárka! Connor bele se nézhetne, úgy titkosítanám a közös aktánkat... Megtettem az ajánlatot és egy csajozós vigyort is megeresztek mellé. Bók és csábítás vízében kívánom oldani a gátlásai tablettáját, hogy rendesen pezsegjünk. Az ajtóban ott lafog a kulcs, ha igazi diszkréciót akar, csak rá kell fordítani és mehet testi-lelki ismerkedés kellemesebb fázisa is. Aranyos kis szépség ez egyébként, szerencsém a szerencsétlensége. Ahogy nekifekszik a szekrénynek, mintha lesújtaná a tanácstalanság és a helyzet veszélyessége. Hmmm, micsoda komoly fenyegetés lehet egy inflagranti. - Kedves menőn heverő kenőcskeverő, felteszem, Őrzőéknél is a kúráló munkatárs szerepét töltöd be. Életedet az életekért? Kivételesen nem azt értem ez alatt, amit az átvitt értelmet kényszeresen keresők szoktak, de arcpirításra is tökéletes, ezért fogalmaztam így. Szép dolog egészségért küzdeni és mikor nekem van rá szükségem, nagyon is becsülöm. Én nem tévedek erre az útra, kivéve mikor meg kell védeni, akit becsülök és szeretek. - Én a gyerekkori szerelmemet öleltem magamhoz, rendszerbe foglalva a szavakkal űzött játékokat. Mint tudod, nyilvános helyen felszakadt testfelületet kamerák előtt hagyni behegedni néminemű kivetnivalót hagyna maga után a fajtánk titokban tartása szempontjának figyelembe vételét illetően. A történetemet feltehetően ismeri, arra utal a fogalmazásmódja. Ami azt illeti, talán nem is bírtam volna sokáig, hogy jogtalan fórral indulok. Hadseregnyi erő egy farkasszemmel nyeszlettnek mondható emberke ellen? Nem kihívás. Az illegális harc, ahol farkasok is megfordulhatnak, az inkább. Próbáltam is Anchorage városában és ha nincs Franz, lehet, hogy több havi eltűnés a vége. A szokásos kontrasztot kitárgyaltuk, én pedig ismét felállok a padról, hogy kötelező körömet rójam le, mint prédára lecsapni készülő héja a levegőben. Utána pedig Naomi mellett foglalok helyet és én is a szekrénynek lököm félkopasz kobakomat, fejemet felé fordítva. - Nos, hogy oldjuk fel a köztünk lévő feszültséget? - kérdezem egy a hozzátartozókkal halálhírt közlő orvos arckifejezésének komolyságával. Hogy mire van szükségünk, nem kérdés. Naomi még takargatja, tagadgatja, de szemei közt, az érzései méhkasában ott zümmög, hogy szeretné, ha egy ilyen férfiállat leápolná a gyógyhatású biokészülékével.