Egy kicsivel azért idősebbnek mondtam volna Jay-t, de próbálom nem túlzottan kimutatni a meglepettségemet az életkora kapcsán. Kiszámolni nem nehéz, hogy mennyi idős a fejtörője alapján, mert szerintem normális esetben már egy óvodás korú gyerek is tudja, hogy hány foga lesz, ha a tejfogai majd kipotyognak. - Pontosan annyival, amennyi ujja van egy egészséges embernek egy kezén. – Fülig érő mosolyra húzódnak az ajkaim. - Bár szokták azt is mondani, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Én lélekben egy kicsit érettebbnek érzem magam a korombelieknél, vagy nem is tudom… talán csak nem tartozik az érdeklődési köröm a nagy átlagéhoz. – Vonom meg a vállam. Sokan az én koromban még tanulnak, és a szüleik tartják el őket. Én évek óta saját vállalkozást vezetek, elköltöztem otthonról is, hogy megtanuljak önállóan boldogulni. Beosztom a keresetem, fenntartom a lakásomat, ha valami bonyodalom van, azt igyekszem megoldani, és Suzy-val egy felelősséget is magamra vettem, hiszen egy állat odaadást és törődést igényel. Rendszerességet visz az életembe, és én is az ő életébe. Persze a szüleim most is segítenek, sokszor eszek náluk, ha kell, akkor pedig vigyáznak Suzy-ra. De szerintem ez így teljesen rendben van. A család azért család, hogy legyen kihez fordulnunk szükség esetén. - Hát ezt nem tudom. – Vonom meg a vállam egy kicsit zavartan. – Még senki nem jött oda hozzám, hogy hé csajszi, tök irigy vagyok rád! – Nevetek. - Ííí ez nagyon durva! Az embert azt hinné, hogy ilyen nem történhet meg egy olyan kisváros egyetemén, mint Fairbanks. Még szerencse, hogy rád nem volt semmilyen hatással. Úgy értem fizikálisan. – Persze a férfiak ritkán mutatják ki az érzéseiket, és én nem is szoktam rágyúrni arra, hogy valakiből olyat hozzak ki, ami számára már-már kínos, de azért sejtem, hogy még ha nem is mutatja, lelkileg bizonyára megviselte az eset. Mégis csak egy halott diákra talált rá, akit ő is tanított. Furcsán vegyes érzések fognak el arra gondolva, hogy az estét együtt töltjük. Valamilyen értelemben ez általában is így van, csak a fal két oldalán, most viszont együtt fogunk vacsorázni. Erre azért nem gondoltam volna, amikor legelőször találkoztunk. Akkor eléggé leragadtam annál a ténynél, hogy életemben nem láttam még ekkora férfit testközelből. Annyira lesokkolt a külleme, hogy még a Nonóval tartott csokifondüzős estén is szóba hoztam legújabb szomszédomat. Nincs ellenemre a dolog, ha ellenemre lenne, akkor vagyok annyira határorozott, hogy nemet mondtam volna, csak tényleg meglep ez az egész. - Azt hiszem, tudom, melyik helyre gondolsz. – Bólintok. Én már kislány korom óta Fairbanks-ben élek. Mindenhol még én se voltam, de a legtöbb helyet ismerem. – Jó lesz, benne vagyok! – Erősítem meg, mert egy bólintás nem feltétlenül határozott visszaigazolás. - Igen, már rendben vagyok, köszönöm! – Nevetek, aztán amikor megnyomkodja a nem túl izmos bicepszem, én egy cseles mozdulattal boxolok bele a hasába. Nem viszek bele erőt, szerencsére! Olyan izmos ugyanis a hasa, hogy már-már olyan érzés, mintha falba ütnék. Azt hiszem eljött az ideje a távozásnak. Még le is kell tusolnom, mielőtt a fodrászat felé venném az irányt. - Akkor este! – Intek mosolyogva, aztán belépek a női öltözőbe…
/ Köszi szépen a játékot! Ha erre már nem szeretnél írni, akkor megkérhetlek, hogy kérj zárást!? Köszi /
Rejtvényre fejtörő, szóvirágra kisebb csokor, imádom az ilyen társalkodónőket. Iris-szal megvolt a kémiai reakció már az első találkozásunkkor. 27 tavaszt látott elröppenni maga mellett, az épp elég, hogy érett és felelősen gondolkodó hölgyemény legyen, de még nem túl sok. - A másik kezeden levő ujjak számát pedig letagadhatnád, miközben a csodálkozásoddal öregítesz, kedves jógénű holdfényű tisztás! A koraérett mivoltát még nem állt módomban megtapasztalni, csak valami kevéskét, egy diétás szeletkéjét látom, az viszont kedvemre való. Egy kicsit túloztam, mert azért nem nézném végzős vagy egyetemről kibukott későtininek, de a bókoknál épp ez a lényeg. Nem mindig kell igaznak lenniük, egy férfi se gondolt még például arra, hogy kilöveti magát az űrbe TÉNYLEG lehozni egy csillagot annak a hódítás alatt lévőnek, akinek ezt megígéri. - A női irigység sokszor csak a szemekben és természetesen később az érintett háta mögött settenkedve jelenik meg. Kizárt, hogy ne legyen egy csordányi kétpúpú teve, aki köpköd amiatt, hogy bottal ütheti a nyomodat esztétikailag - válaszolom én is egy nevetés közben. A hivatalos verzió szerint én nagyon megrendültem és noha a tett helyszínén aktív és vicces (vagy a patológus szerint: elviselhetetlen) voltam, később betetőzött az esemény effektusrendszere. Valójában pedig láttam már annyi halált, ohgy egy drogfogyasztó tanítványom elgázosítása nem csap földhöz, mert annál keményebb kőből faragott meg a Teremtőm. - Tenyerükön hordoznak a sors fonalát szövögető vénasszonyok, az biztos! - reagálok le egy tömör összefoglalással, mintha meg se kottyant volna az egész. Férfiasan elrejtőző reakció és kevesebb magyarázkodással jár. A mi fajtánknak erre is figyelnie kell. Iris-ban a kétely ott ougrálnak odvából kiszabadult nyusziként. A meghívásom egy egérbajusznyit megijeszti, de azért várja a pozitív végkicsengést, különben nem csapott volna a tenyerembe, hogy áll az alku. Ezt a kis vacilláló, lábán alig álló attitűdöt nem érzem gyengeségnek. Inkább valamit magamban érzek mocorogni. Mintha boszorkányos ereje lenne a hölgyeménynek, hogy csitítsa a tesztoszteronból eredő harci kedvemet, amivel szeretem agyoncsapni a gyarló földi halandók büszkeségét. Őt nem csapnám meg, legfeljebb annyira, hogy hanyatt essen a pihepuha ágyikón kényelmesebb körülmények között. - Akkor még töröld le a kőport az öklödről, Ms. Tyson! - mókázok vissza a bokszolására. Úgy érzem magam, mint aki intravénásan bekapott egy pezsgőtablettát és most a vérében megindult az őrület. Ez a röpke találkozás az ájuldozó fitness klubtaggal felemelő volt, akár a lift a bérházban. Egyszerűen jólesett törődni vele és nem lemángorolni vagy szimplán fölé magasodni. Dasmarinas óta nem volt ilyenhez szerencsém. Kicsit bárgyú mosoly ül ki az arcomra, de aztán rögvest határozott mutatóujj-mozdulattal erősítem meg a megbeszélteket: - Úgy ám és vidám birkanyírást délutánra! Még nem távozok, végignézem, ahogy a csinosan lengő alakja elvezeti őt a folyosóról. A női szakasz ajtaja mögött tűnik el, én pedig egy nagy sóhajjal állok ott még 1 egész másodpercig. Ha tudtam volna, hogy ilyen csoda lakik a szomszédomban, direkt én kérem azt a lakást, amit így véletlenül kaptam meg. Háhh... Este. Igen, remek este lesz, már most tudom. A teremből jönnek már a kondigépek kínzói, egyre többen, úgyhogy amíg nem találjuk fel az élő szardíniás dobozt, addig kell nekem is elfoglalnom helyemet a zuhanyrózsa alatt és az öltözőszekrénynél. A fejem zsong, tavaszi méháradat rajzik benne és erősen kell koncentrálnom, hogy ne a hidegvizes, gyengébb férfitársaimat sikításra, engem a csempe bezúzására sarkalló mosdatósugarat eresszem magamra. Lám, a gyengülést elmulasztottam és nem kiröhögtem. Nem botlottam bele a büszkeségébe, hogy felrújam azt. Nem kell agyalni, hogy miért tettem. Mert jött, ösztönből, szívességből... Nem hagytam, hogy a fájdalom esőjétől elázzon, inkább odaálltam mellé, hogy az örökké hangoztatott erőmből adjak egy kicsit. Dúdolgatok is egy dalt a zuhany alatt, mert a hölgyike feldobta a napomat és leesni már biztos nem fog. Csak még magasabbra emelkedik, mikor salátázunk az est figyelő szemének holdfényes csillogásában. Lálálálá, szól a smirglihang a forró víz zuhogását egy vidám nótával kísérve...
Take away my pain Leave the cold outside Please don't let it rain Don't stumble on my pride
Take away my pain I'm not frightened any more Just stay with me tonight I'm tired of this fight Soon I'll be knocking at your door
Olyan köd szállt le Fairbanks városára ma, mintha csak a nagy szellemek szórakozásból körbelehelnék a betondzsungelt és az aszfaltsivatagot. A szokásos szombat délelőtti programomat viszont nem volt képes kitakarni ez a mindent beborító babaríkató szürke szarka, mi kilopja a vidámságot az időjáráshoz lélekkel hozzáláncoltak szívéből. Az én edzett szívem vágyott egy újabb kardioval kombinált súlyemelgetős edzésre és persze a női lelkesedők utáni nyálcsorgatásra. Nem egyszer fordult már elő, hogy mást is csurgathattam, mert igen termékeny beszélgetések születtek már az Anytime Fitness üvegfalai között... Ma is megkínoztuk az izomzatunkat a srácokkal, akikkel időnként kültéri edzést is művelünk. Legutóbb képesek voltunk zuhogó esőben a fatelepet megszállni. A favágó gyerek ma is kitett magát, a többiekre rávert egy lapáttal. Az én büszkeségem nem engedte meg, hogy emberi erőből kevesebbet mutassak nála, úgyhogy szakadásig edzettünk. Ahogy kiviszik hordágyon, lelkesen integetünk neki. Én még hozzáteszek egy olyan megjegyzést, amit ő aztán értékel és lehet, kiröhögi magát a mentősök kezéből: - Edmond, ez erőpróba volt, nem szakítószilárdsági teszt. Tudod, mint amikor a rendőr földhöz vágja az ütésálló tálat. Ööö...lehet, hogy inkább tűzálló volt? Ezt a 150 kilós állatot alig bírják megtartani, úgy röhög a szakálla alól, meg a többiek is majd kiesnek a pofájukon. Átizzadt pólóban gyötörni a rekeszizmokat tökéletes levezetés egy kemény verseny után és én pedig itt is hajigálom a szólabdákat, hisz miért lenne kivétel az a hely, ahol az izmoknak hangosabb a szavuk, mint a nyelvnek? Engem sose zavartak a társadalmi konvenciók. Az öltöző ajtaján belépve lehányjuk gönceinket, mint Zsugás Jimmy a kártyaasztalt a túl sokadik feles után. Én még a zuhany alatt fürdök a füstüvegen keresztül beáradó napfény helyetti szürkeségben, mikor hallom Andrew-t kiabálni: - Jay, bocs, de csúnyán benéztük az időt! El kell rohannunk, legközelebb dumálunk. Király volt, szevasz! Diplomatikusan közölték, hogy testszaggal ülnek be az autóba. Tudom, mondták, hogy innen moziba mennek, de bíztam az időérzékük megkérdőjelezhetetlenségében és nem kívántam bébicsőszt játszani úgy, hogy két bicepszasztalos pumpálás között megkérdezem, nem fognak-e lekésni a popcorn-vásárlásról vagy az előzetesek alatt családi ügyeket hangos böfögéssel megtárgyaló nachos-mániás mozilátogatók legfényesebb pillanatairól, amik időnként a filmet is túlragyogják. - Ha a moziban lefagy a fűtőszoftver, ti akkor is a Góbi-sivatag életérzését fogjátok képviselni! - közlöm burkoltan, hogy büdösségben még senki nem fagyott meg. A sziszegős szappan használata nem mentesít a szagok alól. Bevállalták, nem mondom. Én még vígan küzdök a testemet apró ütésekkel szurkáló vízcseppekkel és mikor zárul Lester mókatára a vízcsap, akkor törülköző a derékra és római császárokat megszégyenítő féltógára hajtott textíliában csattogok ki. Az az ocsmányképű takarítónő rendszeresen a legkidolgozottabb, olajozásos fotóra termett kollégák öltözködése közben jár be felmosni és portalanítani, neki pedig nem kívánok többet mutatni az indokoltnál. Plusz egy markáns középső ujjnál. Az intim szféra sértetlenségének szent tehenét ő minden héten levágja és a dolgok egyre csak súlyosbodnak. Fiatalok vagyunk, vidámak vagyunk, megtaláljuk, hogy éljünk a csúcson és ebbe az idilli képbe nem fér bele egy krumpliorrú, csapzott hajú asszonyság kéretlen látogatása. Nem én leszek az, ki orcáját ütőlegesen érinti ököllel, de nagyot fogok kacagni, ha valamely nálam is könnyebben felidegelhető edzőtársam valóra váltja régóta hangoztatott ígéretét. Fekete gumipapucsban és fehér törülközőben csattogok ki, miközben az egész divatosra meghagyott, kakastaréjhoz hasonló frizurám kukorékol rég látott fekete hajszínemben a fejem tetejéről és kezdem is összerendezni, mert kissé szétszóródott a kupaca a zuhany alatt. Könnyű női lépteket kísér könnyű női illat, én pedig épp hátat fordítok az ajtónak, hogy a szekrény tartalmából kiügyeskedjem, ami ápol és eltakar. A hátamon tátogó felhergelt szemű zöld sárkány néz szembe azzal, aki véletlenül be talál nyitni a most már magányossá lett négyszemélyes öltöző csendes párájába.
We are young and we have fun And all we've found in being around Is 'all in all' and 'Holy Cows' While things keep getting heavy!
Elég gyakran járok kondizni, mert sajnálatos módon igencsak sok a levezetnivaló frusztrációm, és erre a mozgást tartom a legértelmesebb megoldásnak. Tekintettel arra, hogy párkapcsolatban élek, nem tehetem meg csak úgy, hogy megkocogtatom valaki vállát, és megkérdem, nincs-e kedve határokat meg korlátokat döntögetni. Legszívesebben Connorral tenném, ez tiszta sor, de sajnálatos módon még mindig nem vagyunk olyan helyzetben, hogy forszírozzuk ezt a dolgot, túlságosan is veszélyes lenne rám nézve, most pedig, mióta Maya velem van, hatványozottan nem engedhetem meg magamnak a vakmerőséget. Épp végeztem az edzéssel, de úgy kellett leállítani a személyi edzőmnek, hogy talán most már elég lesz, mert túlhajtom magam, és nem a padlóról akar felmosni. Ó, ha tudná, hogy ennél sokkal több van bennem, mióta őrző lettem… Ezzel azonban nem dicsekszünk, hozzuk az emberi mérce szerint megszokottat. Azért egy kicsit lefáradok, de lenne még hova, mindenesetre megmenti az edzőmet a további szájtépéstől a telefonom csörgése. Már kapom is fel, a suliból keresnek, és szabályosa lefagyok, amikor közlik, hogy nem ment még senki Mayáért, szóval jó lenne, hogyha megtenném. Úgy volt, hogy ez Jackson napja, ezért is rohantam el kondizni, de biztosítom az igazgatónőt, hogy máris indulok, és már loholva el is hagyom a terepet, hogy az öltözők felé vegyem az irányt. Két csaj vihog egymás mellett a folyosón, persze elállják az utat, amihez aztán bőven tudás kell két kákabélű esetében, és ott állok mellettük jó fél percig, mire úgy döntök, megeresztek egy kellemes krahácsolást, ugyan vegyék már észre magukat. Az egyik közli, hogy nem kellene betegen kondiba járnom, még megfertőzöm, a másik rám se néz, takarja a kilátást a fennhordott orra… Mindenesetre indulhatok is tovább, amikor is másodszor megcsörren a telefonom. Sietve kapom fel, a vonal másik végéről pedig készségesen biztosítnak róla, hogy már nem kell sietnem, aggodalomra semmi ok, most érkezett meg a gyerekért az apuka. Megkönnyebbült sóhajom egész hangosra sikerül, a mellkasomról legördülő kövek is hangosan érnek földet, ám olyan szinten elterelte a figyelmemet a téma, hogy nem is nézem, melyik öltöző az, amibe végül benyitok nagy sebbel-lobban, mintha legalábbis az életem múlna rajta, és lendületemnek hála még teszek is három lépést befelé, még az ajtó is bevágódik mögöttem, mikor is konstatálom, hogy ez bizony nem a női öltöző, ráadásul a tetkósárkány a frászt is hozza rám. - Uuuuupsz… Állapítom meg kissé megilletődötten, és némi vörösség már kőszik is orcáimra, noha legalább törülköző van. Nem is értettem, miként nézhettem be ennyire a dolgot. Ha Mayáról van szó, teljesen meghülyülök…
Még meg se fordulok, csak úgy, vicsorgó sárkánnyal a széfnyi széles hátamon morgok hátra vidám hanglejtéssel: - Clint Eastwood lép be ilyen monumentálisan a vadnyugat legkeményebb kocsmájába, hogy csípőből előrántsa a pisztolyát. És most teszek egy villámgyors mozdulatot, amit a törülközőm szerencsére (kinek a szerencséjére?) kibír és a testemre kötve marad. Ezt a vöröskét, aki kiszőkült, láttam már a kis pártfogoltam, falkafeladatom mellett. Áradt közöttük a kémiai vonzalom, meg a feszültségnek valamilyen formája, úgyhogy nem bírtam még eldönteni, meg akarjam-e dönteni a csajt csak úgy. Lehet, nem kéne szó szerint elkúrni a rám bízott feladatot. De ha egyszer így bevágódott... - Haj helyett most már az arcbőrön van a vörösség, nagyon is tetszetős konstrukció, még pozitívabb irányba indult el a külsőd. Egy bókot dobok, aztán majd meglátjuk, milyen szél kerekedik, pusztító tornádó vagy kellemetlenül hűvös őszi lengedezés. Nem rám számított, de hogy mire és hogy ennyire elbambulni hogyan lehet, az még egy szőke nőtől is jogos kérdés. Főleg, hogy eddig a gyufák népét erősítette a vörös fejével. - Mesélj, mikkel gyötörted a két tüdődet meg a muszklik nőiesen szolid rendszerét? Ha már ilyen kategorikusan bevágtad magad mögött az ajtót, nem távozhatsz angolosan - vigyorgok a csajra kitárt karral, majd körbefújom magam egy floridai tengervíz illatú dezodorral. Pucérkodtam én már Őrzők előtt, az itteniek között is láttak már, de Naomi még nem szembesülhetett a posztmodern mintázottsággal a vállamon, se a Fülöp-szigetek zászlajával. A köldököm körül ragyogó csillag pedig immár nem ismeretlenül mutatja az utat oda, ahol én szeretem a női kobakokat nézni és enyhe nyomással még nagyobb szívóerő kifejtésére buzdítani. Fejemet félredöntöm kérdően, hogy ugyan milyen sztorival képes előállni egy ilyen helyzetben. Én egyáltalán nem jöttem zavarba, de mindig mókás, mikor rózsapírbe borul egy ilyen helyes leányzó és irányíthatóvá válik, mint Zsugás Jimmy egy visszavágó beígérése után.
- Azt hiszem, annyira ősz még nem vagyok, és előrántani való pisztolyom sem akad. Motyogom, tekintetem hamar megleli a földet, mert naná, hogy már megint eszméletlenül kínos helyzetbe sikerült hoznom magamat, pedig bizisten nem gyakorlom. Ez a sorsom, vagy tudom is én. Azért jó volna, ha olykor elkerülnének az ilyen helyzetek, mert roppant mód tragikomédiába hajló már a dolog. - Komoly? Sokak szerint a vörös jobb. Egyébként meg, az arcbőröm előtte is gyakran játszott ebben a színben, ebben nincsen semmi újszerű, csak éppen még nem volt szerencsétlenséged a zavaromhoz. Egyébként számtalan apró-cseprő dolgon képes vagyok ezt produkálni, de hát ezzel nem lehet tisztában, hisz nem ismer, én is csak látásból őt, meg mintha Connor emlegetett volna valami nagy melákot. Durva arc, elég nehéz elképzelni, hogy egyetemen tanít. - Miért, tán megállítanál? Távozhatnék, ha úgy akarnám, de egyébként annyi történt, hogy rossz ajtón száguldottam be, magamat ismerve ez abszolút nem nagy csoda, sőt, az lett volna, ha nem keverem magam kínos helyzetbe. Még jó, hogy van rajtad törülköző. Te jó ég, ilyeneket miért mondok? Nicholassal is rendszeresen belefutok valami pikáns témába, csak mert magamat adom, tényleg jó volna, ha kicsit visszafogottabb lennék másokkal. Mindegy, az én szám általában túl gyorsan jár, és csak utólag esik le, hogy - már megint - kínos helyzetbe sikerült hoznom magam. Szerintem tanítanom kéne. - Egyébként van egy nőcis edzéstervem, azt csináltam végig, mint minden héten, nem árt némi edzettség... Az izom legalább nem fogy olyan gyorsan, bár szerencsére már híztam kicsit, és van mit izmocskákká formálni, de azért túlzásba sosem fogom vinni, szerintem az nem áll jól a nőnek. Egyszerűen csak egészségesebb nő benyomását szeretném kelteni. - Szép gyűjtemény... Nekem is van pár. Célzok a tetkóira, az a csillag egészen... khm... na jó, nekem mostanában túl sok mindenről jut eszembe az a téma, amihez nem volt módom szagolni az utóbbi időben. Bemutatót persze nem fogok tartani a tetoválásaimat illetően, az edzőcuccomban a szárnyam vége szerintem látszik, illetve a vállamon elkezdett öregedéslassítóm is kiehető, de a többi egyelőre nem. Mondjuk, nem is baj, mert nem szeretem közszemlére tenni őket. Intimnek érzem, főleg az első, őrző létem előtti darabot. Annak története van, és nem sok mindenkivel vagyok olyan viszonyban, hogy ebbe beavassam. Az említett tetoválásom meg azért lett olyan, amilyen, hogy a hátam ne legyen annyira túlzsúfolt, terveim szerint később majd amolyan hennaszerűen körbefonhatja a karomat is, mert azt nem szeretném, hogy a mellkasom tele legyen tetoválva, mégis csak nőből vagyok... Elég lesz nekem az egész lábamon az Élet Fám.
Én meg nem fogom előrántani rögtön, amivel csípőből tüzelnék. Túl direkt lenne és lehet, hogy nem jó ötlet falkatulajdonnál ilyen nyíltan bepróbálkozni. Kicsit körmönfontabban kell élni az ilyen alkalmakkal, nem egyből a törülközőt a nyakam köré csavarni, a csajt meg a kormányrúdra húzni. - A sárgasággal körbefont pír pedig nem rossz kompozíció. Connor úrfi a sokak közé tartozik vajon? - kérdem egy kaján vigyorral. A nexusuk milyenségével nem vagyok tisztában, de ha netán már levette róla a kezét a csöppség, akkor megdöngethetem a nyílt kapukat. Amúgy meg Őrzőkkel végülis gyümölcsöző lehet a kapcsolatom és találtam is már gyöngyszemeket köztük. Ilyen szépeket is, mint Naomi. - Offenzív-agresszív fogadtatásnak találod, amibe belefutottál? Pusztán pőre tényszerűséggel állítalak szembe. De ha ennyire nem megy az ajtófelismerés, leszek oly kegyes és szólok: ezek itt nem kijárati nyílások - mutatok végig az öltözőszekrények során a fémajtókra. Annyira körbebambult senki nem lehet, hogy egy fémkasztniba nyisson be távozás céljából, ez csak maró gúny a részemről és persze újabb vigyor kíséri. Neki is kínos, amit megállapít és nem hiszem el neki, hogy jobb, ha egy sármőr izomduzzanat kendőzötten társalog vele. Szeleburdi hölgyemény, szerintem az Őrző karrier elején járhat. - A te szakmádban elkel, bizony. Gondolom, a hétköznapok sem telnek el edzéshatást kiváltó tevékenységek nélkül. Arra is gondolok, amit ágyban, párnák közt lehet, meg arra is, amit a pincében vagy külső helyszíneken gyötör beléjük a mentorok csapata. Végigtekintek rajta, hogy mennyire dolgozta ki és kínozta meg magát. Látszik, hogy nem pépen él, de a fitneszversenyen azért ne induljon. Nyilván nem is az a célja. Egyébként pedig Iris alkata nekem például jobban közelít a tökéleteshez. - Ami látszik, az csak még többet sejtet, nem bánnám, ha mesélnél róluk. Mióta növelteted a festett bőr felületét? Még feltűnőbben hordozom végig tekintetemet a testén. Roppant szórakoztató, ahogy ő is méreget engem, de nem mer olyat tenni, amire pedig vinné a vér, mint minden normális nőt. Még egyszer körbefújom magam dezodorral, aztán az egyik pad felé intek. - Ne hezitálj pihenést hagyni a nőcis edzés során minden bizonnyal kissé megrogyasztott és mellesleg formás lábikóidnak! Egyébiránt te mivel foglalkozol, mikor nem a fajtánkat üldözöd vissza a béke mezejére? - kérdezem, miközben én is helyet foglalok és a falnak dőlve tarkóm mögött összekulcsolt kézzel hallgatom az eltévedt báránykát.
- Nem tudom, nem kérdeztem, bár azt sem vette észre, mikor levágattam, szóval lehet, hogy ez sem tűnt fel neki. Látni már láttam, említést nem tett róla, szóval ki tudja, talán csak diplomatikusan hallgat. Részemről az is teljesen rendben van, jobb, mint oltogatna miatt, bár ilyet nem szokása velem szemben megtenni. Ezt a fazont egyébként nehéz elfelejteni, láttam már egyszer-kétszer az egyetem folyosóin, mikor Connorhoz néztem be ebédre, vagy egy hosszabb szünetben, lyukasórában. - Köszi, azért annyira nem szőkültem ki agyilag is, hogy egy öltözőszekrényt ajtónak nézzek. Állapítom meg kissé morcosan, mert azért azt nem szeretem, ha ostobának néznek, bármennyire is jöttem be rossz helyre. Mondjuk ez amúgy is jellemző rám, de szerencsére ritkán rontok be a férfiöltözőbe. Még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy csak egy törülközős hím egyed leledzik itt. - Minden reggel futok, szóval tényleg nem. Egyébre nem gondolok edzéshatás alatt, már csak azért sem, mert amit nem művel az ember, arra igyekszik inkább ritkán gondolni. Még szép, különben bekattannék, nagyjából két év féléve nem ismerem a pikáns formáját az edzésnek. Ez van, ezt kell szeretni. Volt olyan időszakom, amikor boldog-boldogtalannal összeakadtam, ha úgy hozták a körülmények, persze túl sokan azért akkor sem voltak, de így próbáltam kiverni a fejemből Jacksont, aztán rájöttem, hogy tök fölösleges. Végül Connor mellett sikerült a háttérbe szorítanom, mert ő érzéseket váltott ki belőlem, és egészen addig minden idillinek tűnt ebben a tekintetben, amíg az előbbi fel nem tűnt a színen. Nos, most közel sem az semmi sem. - Tavaly április óta. Van egy „kedves” régi öreg csont, aki kipécézett magának, amiért az a párom, aki, és úgy döntött, halnom kell miatta. Célzok Alignakra és a Vörös Holdra, vagy megérti, vagy nem, túlzottan ragozni nem szeretném a dolgot, mert nincs sok értelme már ezen keseregni. Majdnem meghaltam, előfordul, az idein meg is kellett volna, de valamiért túléltem, pedig Payne állítása szerint fejbelőtt. Azóta sem igazán értem, mi történhetett, mindenesetre nem is fogok rajta túlzottan pörögni, ahol nincs probléma, oda nem gyártunk. Próbálom én nem nézni, de tényleg, csak hát, olyan hatalmas, és izmos, és az a tetkó a köldöke körül valamiért nagyon vonzza a tekintetet. Végül azért csak sikerül jó érzésű lányként léteznem, és felpillantok az arcába, mert ilyen sekélyes sosem voltam, csak épp vannak dolgok, amik rettenetesen hiányoznak. Ez nem jelenti azt, hogy bárkivel orvosolnám a problémát, nem vagyok az a típus, de nézelődni azért csak szabad… - Nem is tudom, talán inkább mennem kéne, mielőtt beesik még valaki… Határozottan jó volna nem itt megvárni a fél konditermet, így is elég kínos, nem kell több tanú a dolognak. Azért pár percre még talán maradhatok dumálni, de nem ülök le, inkább csak nekidőlök egy szekrénynek. Félek, hogyha leülnék, utána sokkal nehezebb lenne felállni. - Egyébként, gyógyszerész vagyok, van egy patikám a 2nd Avenuen. És belőled hogy lett nyelvész? Ez eléggé foglalkoztat azóta, hogy megtudtam a dolgot…
- Vagy egy okuláréval több vagy eggyel kevesebb kéne a szeme világa elé - mondom rekedt hangomon nagyot röhögve. Egész jól értek a viszálykeltéshez, ha valakit le akarok pattintani a nőjéről, mint ősember a szakócát. Múltkor Egon és a barátnője közé próbáltam rést vágni, most megint egy falkatag alatt ásom a gödröt, de ha ott futóhomokot találok, én is elsüllyedhetek. Ilyen bájos pofika miatt megéri a népharaggal szembesülni! Főleg ha eleve olyan a nexus, mintha nem is lenne. Ha én magam mellé rántok egy nőt, akkor bizony észre szoktam venni, mi virít máshogy azon a kobakon, ami miatt az oldalamon akarom tudni. - Szóval nem a belsőd külső tükröződését rendelted meg a fodrásznál. Merő véletlenségből nem Iris a kedvenc hajnyíród becses neve? A bűbájos kis szomszédasszony nyilván nem az egyetlen kopasztó a városban, de amilyen nagy ez a metropolisz, olyan kicsi is lehet, úgyhogy rákérdeztem, mint a barkochbában. Egy kis laza sértegetés pedig belefér, ha már a férfi öltöző ajtaját cibálta ki és úgy belépett, mint fejmosásra készülő családanya a csörömpölő gyerekek szobájába. - A hajnali futóedzést én is csak a fehér holló gyakoriságának számával kifejezhető alkalommal hagyom ki. Kiválóan elindítja a napot. Főleg ha véletlenül még egy bank oldalát kidetonáló kasszafúrócsapatot is sikerül két vállra fektetni. Hallottál hőstettemről, mellyel a Reszkessetek, betörők bűnözőinek értelmi színvonalát alulról nyaldosó pénztolvajokat adtam rendőrkézre vagy csak a priuszomról csiripelnek nálatok a távközlési kábeleken trónoló informátormadarak? - hencegek büszkén kihúzva magam. Zachary és én szépen útját álltuk annak blamázs bagázsnak. Nemsokára mehetek is tanúskodni, egymagam, mivel a capoeira-edzők gyöngye eltűnt, mint szürke szamár a ködös Albionban. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy ennek is híre megy-e, a bűnlajstromom mellé vezetnek-e listát a hasznos intézkedésekről. - Az a rigolyás vénember engem a puszta létezésem miatt akart attól megfosztani és a saját képemben sikerült is neki. A hollywoodi hepiendfaktor viszont átírta a forgatókönyvet hála nem tudom kinek... Nocsak, még egy túlélő! Lilivel már beszéltem, meg Ulfred is mondott érdekességeket. - Merő véletlenségből megtudtad már, kinek az agyát gőzösítette el úgy az ősfarkas, hogy egójától megfosztva az életedre törjön? És milyen volt a legrosszabb rémálmoddal megküzdeni? Én a ringben éreztem magam és a hóhért akasztották, majdnem szó szerint. Szembesültem azzal, hogyan nyílik ki a bicska szózataim hatására és hogy milyen félelmetes harcos is vagyok. Amit az alteregó megtett, arra én magam is képes lettem volna, leharapott kéz nélkül, alkarcsonkra felszúrni a másik bélrendszerét. A harc minden pillanatára büszkén emlékszem vissza, csak a mocskos szövegelés miatt kólintanám fejbe Alignakot. - Bizonytalanságod mutatja a kívánalom teljes biztonságát. Én is jól ismerem ezt, égszínkék szemű napsugárka! Connor bele se nézhetne, úgy titkosítanám a közös aktánkat... Megtettem az ajánlatot és egy csajozós vigyort is megeresztek mellé. Bók és csábítás vízében kívánom oldani a gátlásai tablettáját, hogy rendesen pezsegjünk. Az ajtóban ott lafog a kulcs, ha igazi diszkréciót akar, csak rá kell fordítani és mehet testi-lelki ismerkedés kellemesebb fázisa is. Aranyos kis szépség ez egyébként, szerencsém a szerencsétlensége. Ahogy nekifekszik a szekrénynek, mintha lesújtaná a tanácstalanság és a helyzet veszélyessége. Hmmm, micsoda komoly fenyegetés lehet egy inflagranti. - Kedves menőn heverő kenőcskeverő, felteszem, Őrzőéknél is a kúráló munkatárs szerepét töltöd be. Életedet az életekért? Kivételesen nem azt értem ez alatt, amit az átvitt értelmet kényszeresen keresők szoktak, de arcpirításra is tökéletes, ezért fogalmaztam így. Szép dolog egészségért küzdeni és mikor nekem van rá szükségem, nagyon is becsülöm. Én nem tévedek erre az útra, kivéve mikor meg kell védeni, akit becsülök és szeretek. - Én a gyerekkori szerelmemet öleltem magamhoz, rendszerbe foglalva a szavakkal űzött játékokat. Mint tudod, nyilvános helyen felszakadt testfelületet kamerák előtt hagyni behegedni néminemű kivetnivalót hagyna maga után a fajtánk titokban tartása szempontjának figyelembe vételét illetően. A történetemet feltehetően ismeri, arra utal a fogalmazásmódja. Ami azt illeti, talán nem is bírtam volna sokáig, hogy jogtalan fórral indulok. Hadseregnyi erő egy farkasszemmel nyeszlettnek mondható emberke ellen? Nem kihívás. Az illegális harc, ahol farkasok is megfordulhatnak, az inkább. Próbáltam is Anchorage városában és ha nincs Franz, lehet, hogy több havi eltűnés a vége. A szokásos kontrasztot kitárgyaltuk, én pedig ismét felállok a padról, hogy kötelező körömet rójam le, mint prédára lecsapni készülő héja a levegőben. Utána pedig Naomi mellett foglalok helyet és én is a szekrénynek lököm félkopasz kobakomat, fejemet felé fordítva. - Nos, hogy oldjuk fel a köztünk lévő feszültséget? - kérdezem egy a hozzátartozókkal halálhírt közlő orvos arckifejezésének komolyságával. Hogy mire van szükségünk, nem kérdés. Naomi még takargatja, tagadgatja, de szemei közt, az érzései méhkasában ott zümmög, hogy szeretné, ha egy ilyen férfiállat leápolná a gyógyhatású biokészülékével.
Csupán a fejemet csóváltam, úgy tűnik, a korral nem jár együtt bizonyosfajta érettség, bár minek is taglaljam, én sem vagyok épp komplett, szóval nem neheztelek rá, bár nem kedvelem, mikor Connort csesztetik. Olyan, amilyen, igazság szerint még egy nagy mamlasz kamasz, nem csoda, ha sok mindent nem vesz észre. Meg aztán, mostanában nem is láttam olyan sokat, mint amennyit szerettem volna, de egyikünknek sincs igazán sok szabadideje, azt pedig megígértem mind magamnak, mind Mayának és Jacksonnak, hogy hazavinni nem fogom. Egyébként sem szeretnék farkasokat tudni a lányom közelében. - Nem a kedvenc, hanem az egyetlen, mellesleg nagyon jó barátnőm is. Ezek szerint ismered… Kicsi ez a város, ez a napnál is világosabb egy ideje, remélhetőleg nincsenek rosszban, mert azért sem rajongok, ha a barátaimról nyilatkozik valaki negatívan. - Nem vagyok informátor, szóval nem is jutnak el hozzám ilyen mértékben a dolgok. Mindenesetre gratulálok, ha priuszod van, akkor nyilván mindenki örül, hogy valamivel ellensúlyozod is. Nagyon sok mindenről nem tudok, de szerintem addig jobb nekem. Őszintén szólva elég fárasztó lehet kezelni minden átfutó információt a Protektorátuson, nem is lennék Krónikás semmi pénzért sem… - Ohh, az az idei móka volt. Hát hallod, azt azóta sem tudom hová tenni. Egyrészt nem emlékszem semmire sem, másrészt viszont tudom, hogy részese voltam, mert az „ellenfelem” megkeresett utána, és megbeszéltük a történteket. - Nos, pont fordítva történt. Az én eszem ment szabadságra arra az időre, szóval nem én küzdöttem a legrosszabb rémálmommal, hanem én voltam valaki legrosszabb rémálma. Elértem, hogy megöljön. Csak éppen nem tudom, hogy mi történt, mert én nem haltam meg, pedig állítása szerint fejbelőtt, látott holtan, de némi fejfájástól eltekintve nem volt semmi bajom. Épp ezért ötletem sincs, mi a különbség köztem, meg azok közt, akik valóban meghaltak. Te tudod egyébként? Paynen kívül nem is beszéltem még erről senkivel sem, oké, Pandával letudtuk egy dejóhogy élsz ölelés keretei között, de nem ragoztuk túlságosan a dolgot, nem is nagyon volt rajta mit, mert nem emlékeztem semmire, még most sem, csak Payne elmondta, hogy mi történt. - Az teljesen mindegy, hogy mit akar a testem, vannak határok, amiket nem lépnék át soha. Csóváltam meg a fejem, és most az átlagosnál jobban zavart a pír az arcomon. Mi ez? Tán valami elcseszett próba a sors nevű szajhától? Nem elég elcseszett a mostani helyzetem, még másként is be akarna inteni? Köszi, de nem. Connor ennél többet érdemel, nem visz rá a lélek, hogy még egyszer cserben hagyjam. Márpedig tudom, hogy az én lelkiismeretem nem kussolna, ha engednék a testem igényeinek. Szar érzés, de ez van, csak éppen eddig nem jött szembe semmiféle kísértés, őszintén, nem hiányzott. - Tévedsz. A kórházaknak a közelébe sem megyek, szóval okosabbnak tűnt elkerülni ezt az utat, bár majdnem arra esett a választásom, de végül nem hagytam magam megingatni az eredeti terveimet illetően. Mágus tanonc vagyok. Még egy ideig leszek is, de ezt túlzottan nem ragoznám, mert nincs köze hozzá, az így is egyértelmű, hogy lepkefingnyi esélyem van bárkivel szemben, még Connort is csak azért tudnám legyűrni, mert nem olyan biztos a pajzsa, hogy ne tudjak felülkerekedni, bár, ha levizsgáztam, talán már az sem állítana meg. Nem mintha bántani akarnám, magamat megvédeni azonban annál inkább. Azért a kúráló kifejezésre felszaladt a szemöldököm rendesen. Ahhoz már nem igen tudok hozzáfűzni semmit, hogy miként esett meg a vörös holdas dolog nála, viszont határozott bólintásra azért futja, mert az tény és való, hogy efféle cselekedetek sajnos őrzői beavatkozást igényelnek, akár szándékos volt, akár Alignak rángatta elő az őrületet az illetőből. Nem zavar, hogy mellém ül, ettől nem lesz semmi bajom, kétlem, hogy megtűrt magányosként olyan ostoba lenne, hogy ártani akarjon egy magát ellene megvédeni képtelen őrzőnek. Semmilyen téren nem vagyunk egy súlycsoportban, látva a méreteit, szerintem minimum dupla annyi súlyban, mint én, inkább kicsit több. A korát nem tudom, de csak erősebb lehet nálam… - Én nem vagyok feszült, szóval részemről nincs mit feloldani. Mindenkivel ezt csinálod? Lecsapsz rá, mint béka a légyre? Vannak nálam csábíthatóbb egyedek is, egy jó tetkó, és egy izmos hasfal kevés ahhoz, hogy cserben hagyjam a szívemet. Ami azt illeti, duplán is, mert szégyenteljes módon ketten vannak benne ezen kérdéskört illetően, de ez az, amit még soha, senki előtt nem ejtettem ki a számon, ha valaki valaha is tudni fogja, az Panda lesz, másnak nem is kellene, mert tényleg aljasnak érzem magam, hisz testileg nem vagyok csalárd, érzelmileg azonban erőteljesen, de nem tehetek róla, hogy felbukkant, és rájöttem, hogy bármit is tegyen, bármennyire is legyen velem görény, még mindig szeretem. Hogy a franc esne bele. - Csináltam azt, amit te… egy időben kerestem a lehetőséget arra, hogy meggyógyítsam a lelkemet jelentéktelen kalandokkal. Nekem nem segített. Neked igen? Ártatlan kérdés, nem szemrehányás, hisz senkik sem vagyunk egymás számára, csak érdekel, mert ha neki segít, nem fair, hogy nekem nem hegesztette be a lyukakat a szívemen. S azért veszem ennyire készpénznek, mert szerintem lelkileg nagyon taccsra kell vágva legyünk ahhoz, hogy ennyire sekélyessé váljon minden, és csak a test irányítson. Könnyebb, azt tudom, de nekem a lelkem zokogott, nem volt jó, csak egyszerű, hisz nem kellett egy kapcsolatért küzdeni minden egyes nap, vagy egy csodát temetni zokogva újra és újra.
A diszharmóniát disznóólba küldeni még ő se akarja, úgy látszik. Ezt a gondolkodásmódot, hogy a szapulásnak csak akkor van létjogosultsága, ha ő mondja... Hiába, a lába között nem az van, mint nekem, hálistennek. - Nekem meg nem az egyetlen, de a kedvenc szomszédom. A tavaszi feltámadási ünnepség lefátyolozását korrektül elintéztétek nála. Sajnáltam volna, ha azzal a látvánnyal kell együtt élnie, amit nyújtottam az elmondottak szerint. Igen, a tetováltak királya megosztotta velem a fedősztorit, ami James Bondnak is testhezálló volna. Iris lelke és elméje tiszta, Vörös Holdtól és kivéreztetett egyetemi tanároktól mentes. A hangomban az igazi őszinteség és együttérzés játszik, meg az, hogy hálás vagyok annak a szervezetnek, amihez ez a szőkeség is tartozik. Az én memóriámból nem törlődik ki, amit a fodrászok gyöngyééből ki kellett pucoválni, tudni fogom, kiké az érdem. Nem név szerint, hanem vezetői szinten és becsülöm őket. - Hát megtettem egy kisebb légiutat, mikor Sheila Grandmore kisasszony úgy gondolta, állassal hálálja meg szorgoskodásomat, amivel lelepleztem egy könyvesbolti tolvajt. Az utcákat aztán összegarázdálkodtuk az illetővel. Később pedig kiderült, hogy imádja a macskákat, főleg illúzióként ráfogni élő emberekre, bennem meg felébredt a torokra menő mogorva erő és lehetett magyarázkodni, miért tartom fogaim között a cirmosnak hitt fesztivállátogató kisgyermek nyakát. Szóval ismerek már tőletek is pár börtönőrt és integrációs alkalmazottat. Megbánást érezhet a hangomban, mert képes vagyok eljátszani és a parkban történt pörköltborításból tényleg nem akarok repetázni. Szeretek nyílt lapokkal játszani, mint Zsugás Jimmy, mikor elejti a paklit. Ha már találkozott velem, tudja meg, mi mindent vittem már véghez. Bizony jól jönnek a piros pontok a feketék után. Amúgy meg nem fogom egy nőnek ecsetelni, hogy Abigail szemeiben egy tündérvilág táncolt, de sajnos a három kívánságomat nem teljesítette és Gina... Lefogadom, hogy nem népszerű a kollégái között, de hogy nekem maradandó élmény lett, az hétszentség és nyolcasiker. - Ó, mily szerencsés vagy, hogy megtalált a gyilkosod! Ez olyan szinten paranormális, hogy szerintem még a suttogók, meg a ti mágusgurutok is azóta lapozgatja a lexikonokat. Előtte ismerted már az illetőt? Aki alólam kirántotta az élet szőnyegét, azt én a halál előtt bevillanó utolsó képben láttam először. A bolond ősfarkas már leleplezte az illetőt, úgyhogy nemsokára be is kopogtatok nála, hogy hahó, idegen, üdvözöl a pokol! De ha mondjuk Iris lett volna vagy Lucas, valaki az itteni kapcsolati hálóból, elég érdekesen alakulhatott volna az ismeretség. - Az őrzői alaptanterv nyilván hétpecsétes, de annyit elárulhatsz, hogy mennyire forgatta fel az életedet? Milyen volt szembesülni azzal, hogy ilyen pofák is járkálnak fényes nappali horrortörténeteknek alapot adva? A mondat végén megmozgatom az ujjaimat, mint Freddy Krueger ésha tekintete odavetődik, farkaskarmokat láthat, amik egy pillanat alatt alakulnak vissza tömzsi body-s ujjakká. A bátorsága imponál, hogy nem számít semmi veszedelemre. Bátorság és logika a tisztábbik fajtából. Hisz tudom már, hogy két pöccintéssel leverném a csikkjét a hamutállal együtt, az pedig nekem nem több, mint eltaposni egy hangyát, egyáltalán nem kielégítő. - Azért téged is mocorgat a pajszer, fel akarja feszíteni az elfojtott vágyak vasajtaját. Annyit már bizonyosan tudhatsz, hogy a mi fajtánk a jó emberismerő embereknél is többet lát az érzésekből... Egy Őrzőnek nincs pajzsa és neki még olyan mimikája sem, ami a valódi érzelmeket és az őket bodyguardként kísérő testi folyamatokat elrejthetné egy fajtánkbeli elől. - A légy jó mindhalálig és jelen esetben nem is nagyon látszik menekülni - vigyorgok rá, miközben a két szemébe nézek kutatóan. A szíve ahhoz húz, akinek fel se tűnne, ha plasztikai műtéten esne át? Ha már légy, az is képes olyanhoz ragaszkodni, ami nem a legépítőbb, sőt gyomorforgató. Amit mond, az sok leányzónál beválik. Ha nála más módszer vezet a jackpot kipörgetéséhez, akkor tovább kínzom a nyerőautomatát. - Vérbeli patikus vagy, hogy a gyógyítást keresed ott is, ahol puszta biológiai jellegű kívánalmakat kell sejteni. Mindennek van jelentősége, mert ha együtt betöltjük az űrt, akkor máris szépek a hétköznapok. A zárdák és a szüzességi fogadalmak szado-mazo világa az, ami nem segít. És ha nem akarod azt a nyugalmasan dobogó kis szívet cserben hagyni, akkor helyette mit akarsz neki adni? Széttárom a kezeimet, hogy vezesse elő bátran az indokot, ami miatt az én rendkívüli korpuszom és bugyirengető szövegem nem elegendő. Ha idő kell, az a rendelkezésünkre áll. Én nem érzem magam sebesültnek azért, mert hetvenpluszos életem során két komoly párhuzam után egyedül tartok a végtelenbe. Ha megérzem azt a szagot, ami képes összekötni egy nősténykével, akkor fogok rá lecsapni úgy, mint kanbéka az ebihalai leendő anyjára. Naomi sem ez a kategória eddig, de egy körhintázásra elvinném.
- Ohh. Akkor... téged látott holtan. Persze, az emlékei már törölve lettek, de én beszéltem vele előtte, igencsak megviselte a dolog, és igen, valóban jobb neki így. Tudom, miként festett akkor, borzasztóan aggódtam érte, és örülök, hogy végül nem maradt meg neki semmi abból az éjszakából. Az emléktörlés nem mindig rossz, én magam önként vállalkoztam rá, pedig semmit sem akartam eldobni a korábbi emlékeimből, de megtettem, Maya miatt, és még mindig bármit illetve bárkit feláldoznék, hogy neki jobb legyen. Már nem pont úgy, ahogy hangzott, képletesen, hisz New Yorkba is költöztem volna miatta. Fura elképzelni, hogy évek múlva én is képes leszek ilyesmire, és vélhetőleg sokszor az én tisztem lesz kimenni, és megtenni másokért. Jobb ez így mindenkinek, bár azt nem tudom, hogy Iristől megérdeklődték-e, hogy akar-e ennek a világnak a részese lenni, igaz, konkrétat nem látott, "csak" egy hullát. Én emlékeztem mindenre tavaly áldozatként, és istenemre mondom, annál borzalmasabb dolgot nem éltem még meg, olyan testi, lelki kín volt, hogy azóta sem beszélek róla. Már csak azért sem, mert én ott és akkor meg akartam halni, mert Maya nélkül nem volt értelme, én feladtam, mert gyenge voltam, és ezt halálom napjáig szégyellni fogom. - Ohh, akkor biztos nagy rajongás övez. Nyilván irónia, különösképpen nem rajongunk azért, ha valaki nyilvánosan bundát villogtatni, bármennyire is mutassanak jól egyes példányok. Én Connort szívesen megnézném farkasalakban, de sajnos az még nem volna éppenséggel biztonságos. Az a lényeg, hogy a jövőben ne nagyon forduljon elő a dolog, remélhetőleg bízhatunk abban, hogy valóban bánja, ahogy hangzik, és meghúzza magát, bármilyen nehéz is legyen kétajtós szekrényként. - Igen, ismertem, barátok vagyunk, még mindketten emberke voltunk, mikor összetalálkoztunk, azóta már sok minden változott. Az azonban nem, hogy még mindig jóban vagyunk, és nem hiszem, hogy ez valaha változni fog. Én nem haragszom rá a történtek miatt, mert részemről semmire sem emlékszem, meg bajom se lett, de Alicere sem haragszom, holott arra teljes egészében emlékszem, néha előbukkan rémálmaimban. Az is igaz persze, hogy tőle azért tartok egy bizonyos távolságot önkéntelenül is, szóval nem tudhatom, mi lenne, ha az idén történtekre emlékeznék. Elmondás alapján azonban nincs bennem tüske. - Szerintem jobb, hogy nem ismerted, az ilyesmi összezavarhatja a fejeket. Nem mondom, hogy lehetetlen elvonatkoztatni, de az biztos, hogy szörnyen nehéz. - Azt már előtte tudtam. Connor egyszer átváltozott előttem, bár azt kitörölték az emlékeimből, hogy helyette megkapjam Alignak fröcsögését a tavalyi Vörös Hold alatt. Eleinte nagyon megviselt egyébként, bár inkább az elhívás körülményei miatt, mert szinte rögtön utána megtörtént. Egyébként, nem sokban forgatta fel, kicsit olyan érzés, mintha újra az iskolapadban lennék. Vallom be, bár ezzel nekem különösebb bajom nincsen, főleg mióta mágiával foglalkozom, és nem pedig történelmi maszlagokat kell benyalnom, mert bármennyire is farkasokkal kapcsolatos, a seggelés sosem volt a műfajom. Az, hogy karmot villant, azért elgondolkodtat egy pillanatra, hisz vannak, akiknek semmi sem szent, de egy jó informátor pillanatok alatt összerakná a képletet, egyrészt együtt élek egyel, másrészt viszont a volt Mentorom is informátor, úgyhogy nem mondhatnám, hogy megérné. Ezt ugyan ő nem tudja, de épp az imént jártuk körül, hogy a fekete pontok gyűjtéséből már elég volt. - Tudom, hogy képesek vagytok rá, tenni ellene nem tudok. A tény, tény, de az is, hogy bármi is mocorog bennem, nem kell neki engednem. Eszemben sincs, nem azért kezdtem bele az egészbe Connorral, hogy egy numera ígéretével az egészet félredobjam. Ha valaha, valamiért, valakiért megtenném, az olyan személy lenne, akiért a szívem is sikít, nem csak a testem. Ez nekem nem elég, épp elég egy éjszakás kalandban volt részem, hogy tudjam, mást nem vált ki belőlem utólag, csak szégyenérzetet. - Ha menekülnöm kellene, csak szólj... Fura alak vagy, az biztos, de valamiért egész kellemes dumálni veled, szóval nem, nem akarok menekülni. A menekülő préda egyébként is csábítóbb, nemde? Talán tényleg el kellene húznom, de nem nagyon sietek sehová, és az a nagy helyzet, hogy legalább most érzem, hogy nő vagyok, hogy még van, aki megkíván, de bármennyire is esik jól a kis lelkemnek, a tettlegességig nem hagynám fajulni a dolgot, nem éri meg. - Ugyan mit? Érzéseket, nem kell, hogy ennyire fajsúlyos legyen a testiség, ha meg majd eljön az ideje, bepótoljuk. Tudok várni, és ebben biztos vagyok, feszültségi ide, vagy oda, idegbeteg nem lettem tőle, és már egészen megszoktam, csak a múltkori alkalom kavart be némileg, amikor eléggé rágerjedtünk egymásra, és vissza kellett fognom őt is, meg magamat is.
A történtek nem ismeretlenek előttem, de mástól hallani, hogy a botcsinálta rendőrök voltak oly indiszkrétek és feltárták a vért ontó lakást egy gyengébb idegzetű szomszéd hölgyike előtt... Most kezdem átérezni, hogy azon az estén Iris szemeibe legalább akkora tőr szúródott, mint az én torkomba. Nem sok ember méltó a sajnálatomra, de neki ezt nem kívántam volna. Még hálásabb vagyok az Őrzőknek, mert nemcsak egy életet segítettek visszakapni, hanem egy másiknak a minőségét is megvédték. - Szóval ti örök élet és egy nap, plusz tizenkét fertályóra időtartamára szóló barátság kötelékében cseverésztek? Örömmel tapasztalom, hogy Iris képes kellő körültekintéssel megválogatni bizalma elnyerőit. Akik közt én is büszkén viríthatok. Próbálom felidézni, hogy említette-e ezt a kis szőkeséget, de vagy nem tartott még elég bennfentesnek ehhez vagy a feledés homálya ködösítette el a számomra nem túl jelentős tényt, hogy Iris-nak is van egy legjobb barátnője, mint minden normalitás talaján két lábbal járó nőnek. - Lételemem a katarzistól szerelmi extázisba eső tinilányok önkívületi visongása. Teljesen másról beszéltünk eddig, de ha Nonó sarkít, én még nagyobb derékszöget állítok oda, hol kukoricán szokás térdepelni. Az ő esete érzékenyebb, mint az enyém, hisz idegennel belső elemzést végezni egész más, mintha országos cimborámat vagy szívem egyetlen királynőjét tépem szét, mint hegyi gorilla a gombos harmonikát. - És a színvallás után színváltozás következett vagy a közös nevezőt utána is meg tudtátok találni? Én is be fogok toppanni a kis szobába, hol az orcámat felöltő alkalmi ellenfelemet meglelem és olyan beszélgetést még nem látott a világtörténelem J, mint Jay betűvel jelölt kartotékja. Nem ellenségeskedést kell keresni, hanem valami földöntúlit. Talán sosem tudjuk meg, hol állt az a kőoltár és a fizika törvényei pontosan hogy fordultak sarkon. Úgy láttam magamat, ahogy mások néznek rám és tisztább az önismeretem is. Az egóm viszont nem csökkent. - Amikor nem a közönség soraiból szemléled a metamorfózist, hanem elméd dacol a ténnyel, hogy csont törik és bőr szakad ott, hol szőr fakad és vér tombol, az felforgatóbb a szem kinyílásánál, ebben biztos vagyok. Ráadásul mi tovább hordozzuk az iskolapad néha monoton, néha véresen megterhelő függőségét. Wendy a legjobb példa. Egy éjen lett belőlem farkaskoma és belőle tetovált lány, mégis hamarabb ért el egy erőszintet, mint én. Más kérdés, hogy néhány centenáriummal többet láthatok, ha ügyesen okoskodom az élet sakktábláján. Kezdek megérteni valamit az Őrzőkből. Ennyire pubertás korúval még nem találkoztam, akik elém kerültek, azok többnyire érettebb máguspalánták voltak. Talán Alice képezett kivételt, ő meg is kapta a nyavalygók jussát, a gyengeségnek járó megaláztatást. - Ha ezt nem kell, hát mit diktál a kötelesség? És biztos, hogy mindig ő a jó tanácsnok, nem a fejedben ülésező testület másik tagja? Mindünkben sokan laknak. A karom nálam jelkép volt most, hogy emlékeztessem, nem egy szimpla izommoziba ült be. Nem tagadja az érzést, mi hajtaná rám, de megálljt parancsol neki. A kérdésem lényege a motiváció. Hogy mivel tölti be az így keletkező űrt. Akadt már, aki rádöbbent, hogy az üresség helyére semmit tölteni annyit ér, mint sündisznóból csülökpörköltet remélni... A hűség nekem érték, főleg akkor, ha van miért kötődnöm valakihez vagy mástól elvárom. Mikor a vágyam betöltésére akarok rávenni egy hölgyeményt, akkor nem képes meghatni, hogy ő a makulátlanság mintaképe. - A sas eszik egeret, de én nagyobb falatokra vágyom, így a szégyen a futás, de hasznos pragmatizmusát nem nálam szükséges alkalmaznod. Falevélszagúan és adrenalintól reszkettetve, védekező ricsajozással ínycsiklandóbb a szilaj űzött, de téged nem hasonlítanálak egy csörtetve inaló vaddisznókoca okozta örömek elhozójához! Ismét bőséges szaftot adagolva fejtettem ki, mire is gondolok. Persze a magukat kérető nőket végül megszerezni nagyobb strigulát von maga után azon a képzeletbeli falon. Azt viszont le kellett szögezni, hogy testi kényszert nem kívánok alkalmazni. - A remény cukra édes és a csalódottság ecete oly maró tud lenni. A haloványan pislákoló vonzódás gyertyája képes fényt hozni az estébe, hogy aztán a magány lerúgjon a lépcsőn. Az idő pedig csak vár a küszöböd előtt heverve és azt kérdezgeti, vajon eljön-e a Télapó vagy csak mese volt? Érzésekkel én is telve érzem magam, de azt is tudom, hogy ezek nagy része ösztön, biológiai adottságomból fakadó. Ahogy Naomi esetében is és magasabb szférákra kiterjesztve, a nők és férfiak fő különbségeinél járunk már. Nem hittem volna, hogy ilyen mélyröptű társalgást lehet vele folytatni, de ő is megérezte, hogy én se a deltáimból élek, hanem a koponyámba is jutott helykitöltő anyag. Karjaimat tarkónál összefogom, így még szélesebbnek látszom és a szárnyaimat terjesztgetem, közben pedig lazán hátradőlök, így hallgatom a se veled, se nélküled kapcsolat legújabban megismert képviselőjét. - Felteszem, a detonációt megelőzendő más territóriumokon jeleskedsz az energiáid kibocsátásában. A patikárius egzisztencia és a mágia sokéves tanulmányútja kellőképp lefoglal avagy befér mellé még más említendő is? Mint például esetemben a katedrás produkciók után a professzori cím elnyeréséhez szükséges mélységi fúrások és a rendszerbe foglalt tömegnövelés. Egyszerűen a hobbijára kérdeztem rá, illetve nem egyszerűen, de érteni fogja. A párkapcsolat bukdácsolása általában más tevékenységekbe hajtja az embert és ott keresi, amit nem ott találhat.
- Csak azóta ismerem, hogy ideköltöztem, de igen, onnantól kezdve jóban vagyunk nagyon, és a hajam sem bíznám soha másra. Arra csak bólintok, hogy megválogatja a bizalmi körét, igazából, nem tudom, kikkel barátkozik még, de magamról elmondhatom, hogy nem vagyok egy elvetemült alak. - Örülök, hogy a tinilányok megvesznek érted, de nem pont erre gondoltam. Tudod, bundavillantás nyilvánosan, meg némi irónia. Kacsintok azért, mert nem a vérét akarom ám szívni, nem hülyültem meg közben, bár, Nicholast is állandóan túráztatom, de valahogy ő olyan agresszívabb fajtának tűnik, de aztán ki tudja, lehet, hogy a morcos külső puha belsőt takar, vagy hogy szokták ezt mondani. - Persze, hogy meg. Ostobaság lenne olyasmi miatt haragudnom rá, amire egyrészt nem emlékszem, másrészt azért követte el, mert kiprovokáltam. Szegény totálisan kétségbe volt esve, hogy megölt, épp elég volt neki az is, egy pillanatig sem állt szándékomban büntetni. Nem vagyok az a típus, az egyetlen személy, akinek sosem leszek hajlandó megbocsájtani, az a tulajdon anyám, de ő már halott, ha élőkre szorítkozunk, akkor pedig saját magam. Ez azonban maradjon az én titkom. - Ez így van, de szerintem mindenki el tudja dönteni saját maga, hogy melyik lakosra hallgasson. Igen, talán hallgathatnék az ösztöneimre is, ám vele ellentétben nekem egy szeletnyi részem sem állat, így nem kell, a fajfenntartás ősi oltárán óhajtsak áldozni. Ha azzal nem lehet, akit szeretek, miért tenném olyannak, akit nem? Egyszerű, nőből vagyok, vagy a szívem, vagy a kétségbeesés hajt, és annyira még nem vagyok meglőve a dolog miatt, hogy megtegyem. Sőt, ahogy telik az idő, egyre kevésbé hiányzik. - Kész szerencse, egy vaddisznó azért sokkalta húsosabb nálam, meg ami azt illeti, tutira sokkal gyorsabb is, állítólag nem érdemes kekeckedni velük, mert csúnyán felöklelhetik az embert. Neked nyilván nem okozna túl sok gondot, nekem viszont… Azt inkább ne kérdezze senki, hogy lettem űzött vadból vaddisznó által űzött önmagam a fejemben, de túlzottan nem akarok belegondolni. - Ennyire magányos lennél? Tudod, lehet, hogy fiatal vagyok, meg minden, de a magányt nem éppen alkalmi légyottokkal kell orvosolni. Attól nem leszel kevésbé magányos, vagy tévedek? Én próbáltam így elűzni a szívemből valakit, nem igazán sikerült, szóval azért tudom, miről beszélek. Mindenesetre, ha neked így a jó, akkor hajrá, van még pár leányzó, hátha benyit más is. Kacsintottam mosolyogva, egyértelműsítve, hogy az én derekam nem hajlik. Nincs vele semmi baj, de egyelőre úgy érzem, nem tehetem meg, nem tudom, a jövőben fog-e változni a dolog, hogyan alakul a kapcsolatunk Connorral, de az biztos, hogy nem akarok egy ilyen cselekedettel alárúgni. Szóval, a Télapó nem jön. - Egy kilenc éves kislány megfelel erre válaszként? Van egy kutyám is, szóval igen, befér még mellé más is, sőt, újabban még a konyhában bontogatom a szárnyaimat, őrzőként úgyis ideje kicsit lassabb tempóra kapcsolnom. Túlhajtottam magam, s inkább szeretném jobban megismerni az adott szinthez tartozó varázslatokat, bár gondolkodóba ejtett, hogy a harmadik szintre még rákapcsolok, mert ott már markánsabban tudnék védekezni Connor ellen, ha elfajulnak a dolgok, és talán akkor tényleg elkezdhetnénk bontogatni kapcsolatunk szárnyait, mert attól azért kivagyok, hogy egy szenvedélyesebb csók is húzós olykor.
- Én a honfoglalásom után körülbelül egy órával már meg is pillantottam a pofás kis buksiját, mert épp otthon leledzett. Hajkuncsaftja még nem voltam, mert az én fodrászomat egyszerűen csak áram alá kell helyezni és már csattogtatja is az ollóit! Bizony, még most is, mikor már a "vállamra lóg", azaz van vagy pár centis. Körbenyírtam, mint bilibe szorult fejű gyereket a lusta anyuka és hagytam nőni a resztlit, ennyi. Iris-nak pedig majd bemondom a reggeli hírekkel, hogy kit ismertem meg. - A legjobban annak örülök, mikor vérükben iróniaimmunitást nem hordozó tinilányok vagy annak kinéző némileg érettebb leányzók villantanak bundát. Vagy akár kopár barlang tátongó nyílását. Ha egy nőneműt a varázspálca végére (vagy a tébolyba) akarok kergetni, akkor rendkívüli módon el tudom szaporítani az efféle kifordításokat, mikor minden út Rómába a farkamra vezet. Naominál nem ez fog győzelemre vezetni, de azért időnként előkerül ez a bravúroskodás, mert egyszerűen szórakoztat engem. Mint egy önellátó humorista, aki saját magát nevetteti meg. Amúgy meg értem, a céltábla mely szegletét világítja meg az irónia elemlámpájával és kapírozom is az ilyen kreativitást egy nőtől. Ha hím lenne, inkább az öklömet csábítaná a pofájába, mint a becsülő tekintetemet, de hálistennek nőstény. Oppardon, nő. Ezt már Becca is kikérte magának, mikor az állatvilágba soroltam be. Engem meg olyannyira érdekel ez, de olyannyira... - Van egy olyan sandító gyanúm, hogy az én gyilkosom nem akar majd bilincsekbe bújni. Egy államügyésznek is van szíve, csak nem használja. Őrzőként pedig olyan értékekkel bírhat, hogy erősebbnek kell mutatkoznia egy cukiorfalat kis barinőnél, amilyet elképzelek Naomi riportja alapján. Ha nem, hát olyan maró gúnyt kap, hogy a kénsav szinte bőrápolónak számít ahhoz képest. - Én pedig azóta már felvilágosultam, hogy mekkora identitászavaros fajgyűlölő lett az ősök őséből, szóval egy elvarázsolt zsoldos nem élvezheti a haragomat csupán ezért. Pedig jut abból bőven, de nem Xaviernek. És nem is Naominak, hisz ilyen bájos pofikával sokkal nagyobb teljesítmény engem kitaszigálni a béketűrésből. Ilyenkor nem a tomboló ökörre hallgatok, hanem a szolidabb lakosra, ahogy épp megfogalmazzuk ezeket a lehelletfinom érzéseket. - A bundája viszont olyan sprőd, hogy szerintem neked még kevésbé tetszene az érintése, mint az agyarától egy mélyreható. A sebzett vad veszélye nálam egész mást jelent, még akkor is, ha errefelé vagy sokkal nagyobb vagy sokkal kisebb ragadozókat kergethetek, de megint csak tetszik, ahogy ez a szolid kis bájcica belehelyezkedik a képbe és még tovább festi, aminek a vázlatát már felskicceltem. Nem egy hétköznapi, földhöz enyvezett lábú háziasszony. Az ilyeneket nagyon kedvelem, mert az unalom maximum vendégségbe megy hozzájuk, de könnyen lehet, hogy a küszöbről fordítják vissza. Csak engem engedne már át az ajtaja félfái között! - Nem önéletrajzi témájú filmet fűztem be a vetítőgépbe. Magányos csak farkasterminológiával vagyok, ezt bárki megmondja, aki kettőnél többször találkozott velem és bizony jócskán akad ilyen lélek a város falai között. De a benyitogató lánykák előtt nem kulcsra zárva áll az ajtóm, legfeljebb mögöttük, hogy azért diszkrét együttlétekről lehessen szó. Látom én, hogy felhúzta a sorompót és olyan piros jelzést villantott, hogy a száguldó gyorsvonat lendületét kéne sejteni, ha erőszakkal szeretném leszakítani a liliomot, mit nem adna oda magától. nem vagyok én vagonsiklató, úgyhogy nem szükséges félnie. Magányos, én? A börtönben, hol a cellánkénti népsűrűség nem volt igazán számottevő, egyáltalán nem unatkoztam, a legendás beszélőkém negatív irányba pedig azóta sem változott. Szóval én inkább a társaság közepe vagyok, nem az elkerülője. - Á, akkor téged át kell helyezni a milf kategóriába! Arról még nem szólt a fáma, sem a felsővezetéken tanyázó szárnyasok, hogy Connor mostohaapa szerepében tetszeleghet. Az óvszergyár álmos munkása előkészített neked egy lyukas kinder surprise-t vagy szánt szándékkal szaporodtál? Kedves kutyatulaj anyuka, a konyhában még főzhetsz csodafőzeteket is, ha épp mágikus löttyökre fogsz ráállni. Talán csak a gyógyítók játszanak varázsszakácsosdit, de lehet, hogy a mágusaik is, ennyire pontosan nem ismerem őket. Meg nem mondtam volna, hogy egy gyerekről gondoskodó nőt kell látni benne. Az apró zsarnok nem kötötte meg lángoló láncokkal, mik a húsába vágnak és még a frizurája sem tanúskodik egy csöppség neveléséről, pedig láttam már régen nagy rőzsét hordó, aztán szülés után megrövidített mamácskákat. A legboldogabb akkor lennék, ha a gyermeke minden bizonnyal szemétledobóba kárhoztatott vagy útilaput talált apját és a kegyelt tanítványomat is titkon arcul csapva lepőrésítené magát, hogy fogadja a vasrudat, de ha ez elmaradna és csak az ebét tudná a karóhoz kötni, akkor is egy ötletgazdag és életteli leányzót ismertem meg a személyében, ki Őrzőként sem lesz hétköznapi, efelől bizonyos vagyok. - Fehérjedús, zsírmentesítő és tömegnövelő receptekben otthon vagyok, főként a rusztikus megvalósíthatóságúakban, szóval ha erre adnád fejed, csörgess meg! Egyébiránt belegondoltál már, hogy amikor korban utoléred nagyanyádat, miként fogsz majd a világra tekinteni? Nekem ez elképzelhetetlen volt, de aztán az idő csak hozta magával a változásokat. Érdekel, Nonó mennyire fogta fel a sorsát és hogy mit gondol a kiválasztottságról. Engem először a vértől ködös harag mozgatott, aztán megtanultam értékelni az ajándékot, ami az ő esetében is más és az enyémben is. Most pedig felállok és a szekrényemből kikapok egy pólót, amit magamra feszegetek, hogy fehér kontrasztjával kiemelje a barnaságomat, mi azért már kicsit kezd fakulni a hófödte Fairbanks fagyos puhaságában. Különleges teremtmény ez a lány, de bármilyen érdekes is, azért a felöltözés rituáléját végre kell hajtani.
- Az egyszer biztos, hogy könnyebben megoldható, bár a magam részéről imádom azt a kis kényeztetést, ami a fodrászkodás során jár. Arról nem is beszélve, hogy közben büntetlenül tudunk pletyizni Irissel, ami mostanában luxus, ha olykor ki tudunk menni együtt ebédelni, annak már örülni kell, Maya okán eléggé megfogyatkozott a szabadidőm, de ezt abszolút nem bánom, sőt. Hát, nem tudom, hogy most rám céloz-e egyben, vagy sem, de úgy döntök, nem veszem magamra, bundát úgysem tudok villantani semmilyen értelemben, maximum a hajat a fejemen, de ezt úgysem tudja jelenleg senki rajtam kívül, és egy darabig még így is fog maradni. Az utóbbit már inkább, de tényleg nem fogok megnyilatkozni erről, szóval inkább csak a vörösödés marad reakcióként. Tini lányok… ezek szerint a fiatalabb husikra bukik. Ízlések és pofonok, én persze semmilyen nőre nem bukom, szóval nem tudhatom, melyik korosztályban mi a vonzó. Nyilván egy fiatalabb test kellemesen ruganyos. - Nem is bújhatna, lévén élsz, bármilyen áron is. Kissé azért elhúzom a számat egy mély sóhajt megengedvén magamnak közben, mert el sem tudom képzelni, milyen lehet meghalni, és visszajönni. Nem is akarnám megtapasztalni sem soha. Fel lehet egyáltalán dolgozni? - Tök jó, hogy így látod a dolgot, biztos van, akit ez nem hat meg… Ezúttal egy mosoly szökik ajkaimra reakció gyanánt, mert ezt belátni nem biztos, hogy olyan egyszerű azok esetében, akik meghaltak, majd visszatértek. Én máig nem tudom, miként úsztam meg a kézfogást a halállal, de talán jobb is, ha ez felfedezetlen terep marad, mert őszintén szólva, úgy hiszem, sok fejfájástól megkímélem magamat. - A vaddisznó egyébként is maradjon a kocájánál érintés terén, én azt mondom. Szerencsémre semmilyen téren nem kellett még összefutnom egyel sem. Ha állatot simogatok, akkor legyen a saját kutyusom, vagy valami édes kis zsebszőrmók. Egyébként, miért ennyire áthallásos minden mejegyzése? Ennyire szereti pikánssá tenni a dolgokat? Elhiszem, hogy egy merő szexualitás a pasi, és nehezére esik féken tartania magát, de még akkor is nehéz elképzelnem, hogy ezt eljátssza minden nővel. - Miért, ilyen gyakran nyitogatnak be rád lánykák? Remélem, másokkal több szerencséd van, még ha ez nem is annak a kérdése, inkább elveké, meg erkölcsé… Nekem vannak, tudom, hogy attól nem lenne jobb, hogy a pillanatnyi ösztönösséget kiélvezem. Utána csak még inkább tépném magam, hogy mekkora féreg vagyok, így is ezt gondolom magamról minden reggel, mikor a tükörben szemezek saját zöldjeimmel, és kifésülöm szőke tincseimet. - Hé, azért a pornós kifejezéseket végképp hagyjuk, attól, hogy van egy gyerekem, még középkorú végképp nem leszek. Ez azért kicsit fájt, Connor meg… nos, nem mostohaapa, mert nem ismeri Mayát, és nem is szeretném, hogy ez változzon, jobb, ha nincs köze ehhez a világhoz egyelőre. - Gyógyszer… 1 százalék. Vonom meg a vállam, sajnálkozni nem fogok rajta, imádom Mayát, sokat küzdöttem azért, hogy végül hozzám kerülhessen, és már rég nem gondolkodom azon, mi lett volna, ha nem köpnek bele a levesbe a szüleink. Nem érdemes, csak fájdalmat okozok vele magamnak. - Az igazából inkább a gyógyítók reszortja, de egyébként próbálkozom vele, ha már gyógyszerész vagyok. Némi mágia csak segít pluszban, hatásosabb lesz az adott szer, bár nyilván nem árulom, magamnak azonban azt csinálok, amit akarok, még egy füst alatt tesztelhetem is. - Azért nem akarok én hegyomlásnyi lenni, magamhoz képest már így is óriásit fejlődtem. A számodat pedig nem tudom, és ha ezzel akartad elmémbe vésni, egész jól összehoztad, mi tagadás. Attól még nem biztos, hogy felhívnám, dumálni mondjuk nagyon jó vele, pasi haverjaim meg úgyse nagyon vannak, de minden alkalommal leépíteni a szexuális célzásait tutira nem lenne egyszerű. - A mentorom majdnem hetven, a nagymamám fiatalabb nála, az előbbi mégis alig néz ki harmincnak, szóval igen, egész korrekt képem van róla. Akkor viszont már rég máshol leszek, hogy ne szúrjon szemet a tény, alig öregszem. Eddig az is számított, hogy többet lehetek Connorral, de bevallom, mostanra egyre kilátástalanabbnak érzem az egészet. Vajon meddig harcolhat egy szív a józan ész hangjaival? S mi történik, ha már önmagával is kell? Jó volna, ha többet láthatnám, kevésbé lennék bizonytalan. Magamban, kettőnkben. - Azt hiszem, ideje lenne mennem. Emelkedem fel, mert a póló után nyilván gatya jönne, és mivel törülköző van rajta… nos, nem, eszemben sincs szemezni sem azzal, sem a hátsójával, így hát el is indulok kifelé. Úgyis itt az ideje nekem is lezuhanyoznom, és felöltöznöm, hogy hazamenjek a leányzómhoz, és a sosem lesz férjemhez… - Nagyon örültem, Lester! További kellemes napot! Fordultam még hátra ajkaimon édes mosollyal, mi nem volt egyéb, mint valami, ami tőlem megszokott, s ezúttal még az sem csupán illedelem szülte szópáros, hogy örültem neki, hisz tényleg így van.
//Mint mindig, most is nagyon szépen köszönöm a játékot! Változatlanul nagy rajongója vagyok Lesternek. *.* //
Az egyetemista lányok friss husiját mindig szerettem és Naomi sem látszik sokkalta idősebbnek. A bundáját sajnos a helyén tartja, de ami késik, nem múlik. Tudom, hogy nyomot hagytam benne, igaz, nem olyan mélyen, ahogy akartam volna. Neki keményebb a nyaka, tovább kell főzni, hogy megpuhuljon. - Azt pedig őszintén remélem, hogy idén sem fognak téged ott a túlvilági vendégségben, ha rákerülsz a meghívottak listájára. Kár lenne érte. Persze én sem akarok a szellemvilágba repülni, de az nem is volt kérdés. Meglepően lazán fogom fel ezt a haláldolgot. Talán azért, mert álomszerű volt, ami megelőzte és tulajdonképpen el se hiszem igazán vagy legalábbis fel nem foghatom. - Nem szorulok rá, hogy a véletlen és a figyelmetlenség legyen a kerítőm. A szerencse pedig mellettem szokott állni és vannak elvhű, meg erkölcsös szüzikék, akik eldobják, amihez ragaszkodtak. Mert néha van értelme... Nonónak nem fűlik a foga hozzám, de ez mélyebb dolog. Hosszú idő lenne kikapálni. Talán legközelebb még tovább művelem a földjét. - Mother I'd Like To Fuck. Semmi sötét középkor, semmi kamera előtti leplezetlen valóság. Csupán egy öltöző diszkrét és intim meghittsége. Ami őt még mindig nem hatja meg. Látszik, hogy pornóban nincs otthon, pedig a szexuális élet feldobására, új pozitúrák kipróbálására az tökéletes. akkor van a gond, ha valakinek a partnere csak a képernyőn létezik és nálam ez sosem volt így. - A bizonytalansági faktor ott a legveszélyesebb, ahol lyukad és ahol nem hat a hatóanyag. Nem mondom, hogy sajnálom, mert látom, hogy te sem. Majd te ügyesebben keversz ilyeneket. Garancia sosincs rá, hogy egy gyógyszerész kutyulmánya megvédi a nőt az anyaságtól, de a mágikus szerek talán jobbak. Elképzelek egy varázslatos fogamzásgátlót, hát... Ha a farkasnőstények termőképességét adja, akkor tuti recept. Lehet, már fel is találták! - Mi tagadás, mi állítás, azonnal megnyomlak, ha mondod a te számodat! Érezheti a hangsúlyból, hogy a billentyűn fogom megnyomni, nem a szexuális visszaélés bűncselekményét megvalósítva. Kétségek dúlnak benne, ez pedig jó táptalaj. Ha legközelebb összefutunk, még kinőhet benne a kardvirágom. - Remélem, azért még a város tetkós népességét sokáig boldogítod. Nálad rosszabb Őrzőt ne hordjon a föld kereke! Akcióban még más lehet, de ha ilyen eszmecserét tudtunk folytatni alig ruhában, akkor nagy gondoktól nem tartok. Az öltözködésemet nem kívánja megvárni és mivel mára szerintem végeztünk a puhítással, nem is bánom. Ő az a fajta, akinek még több kell, nem egyszerre. Hosszan tartó kezelésben kell részesíteni, hogy rájöjjön, mire van szüksége valójában. - Én pedig még annál is jobban, Naomi! A táncoló sárkány ereje legyen veled! A hátizmaim független mozdulataival búcsúzkodom és ezt a jelenetet biztosan meg fogja jegyezni, még úgy is, hogy póló volt rajtam. Kellemes meglepetéssel szolgált, ahogy eltévedt báránykát játszott és ha rajtam múlik, az egyetem falai közt még lesz pár alkalmunk társalogni. Befektetés a nagyobb jó érdekében... Most pedig gyorsan összekapom magam és irány a könyvtár, ahol majd folytatom a kutatómunkát. A professzori cím egyre és egyre közelebb mászik hozzám vagy inkább én hozzá.
Kezdőlap
Ha erre már nem szeretnél írni, akkor megkérhetlek, hogy kérj zárást!? Köszi 
/
//
