December - január
Elég mozgalmas volt a tél eleje számomra, de az első időkben úgy tűnt minden rendben van. Nehéz volt a létezés, de minden idősebb farkas azt mondta nehéz kölyöknek lenni, szóval nem panaszkodtam. De megterhelő volt létezni a kiélesedett érzékszervekkel. Erősebb fények, hangok, a szagokról nem is beszélve, és hozzá érzelmek kívülről, és belülről egyaránt. Teljes káosz uralkodott bennem, és gyakran éreztem magam ingerültnek.
Mindenki dolgozott ezerrel, senkinek sem volt túl sok ideje rám. Én is dolgoztam. Bevállaltam napi 3 edzést a szálloda vendégeinek, hogy növeljük a bevételt, meg hogy legyen mit hazaküldenem a családomnak. A vendégek is megterheltek, a farkasom nehezen bírta őket.
Ehhez jött, hogy kölyökként elvileg nem hagyhattam el a várost. Nem volt egyetlen nyugodt hely sem, ahová mehettem volna. Egy ideig bírtam, aztán kiszöktem. Ezek után már a szállodát sem hagyhattam el, és óránként kellett jelentkeznem. Ez egyszerűen szörnyű volt, nem tudok rá mást mondani. Folyamatos feszültségben éltem, és a farkasom tombolt volna, de egy emberekkel zsúfolt helyen ezt ugyan hogyan is engedhetném meg magamnak? Folyamatosan korlátoztam elnyomtam, megtehettem, gyenge volt, erőtlen, én pedig fegyelmezett, és kitartó. De úgy éreztem, mint aki saját magát fojtogatja. De dolgoztam, és kínlódtam, próbáltam, túlélni.
Castort kerültem, ahogy bírtam, de aztán csak összeakadtam vele egyszer. Először úgy tűnt ebből nem lesz gond, még tanított is nekem egy új meditációs technikát, amivel a zavaró ingerek egy részét kizárhatom. De aztán összevesztünk, és ami utána következett, a maga volt a pokol. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, amitől teljesen értéktelennek éreztem magam, és minden eddigi küszködésemet, majd berángatott az autójába, elhajtott velem egy benzinkútig, és megpróbált az autóba csábítani egy ismeretlen nőt, feltehetőleg azért, hogy velem ölesse meg. Ezt egyszerűen nem hagyhattam. Nem csak azért, mert nem akartam gyilkos lenni, hanem mert a civilek bántalmazása az őrzőkkel kötött megállapodás szerint tilos volt. Mivel az, hogy megrongáltam az autóját úgy tűnt még nem menti meg a nő életét, felhívtam az őrzőket. Tudtam, hogy ez árulás, és őszintén szólva arra számítottam, hogy meg fog ölni érte. De nem tette. Egyszerűen csak elvert, megtiltotta, hogy tovább dolgozzam edzőként, és beosztott a konyhába mosogatni, valamit megtiltotta, hogy pénzt küldjek a családomnak, és megfenyegetett, hogy rajtuk veri le, ha a falka pénzéből megpróbálom őket támogatni.
Ha nem tartottam volna attól, hogy még más dolgokat is lever a családomon, valószínűleg ez lett volna az a pillanat, amikor megszököm, vagy megölöm magam. A saját életem már nem ért nekem semmit. De nem hagyhattam, hogy a családom szenvedjen. Ezért aztán kénytelen voltam más utakat keresni. A vendégek mellett az edzéseket látogatta pár városi is, akik nem egészen értették, mi is történt, de szerettek volna tovább tanulni nálam. Így aztán helyet kerestünk a városban, és nekik tartottam edzéseket, amit fizettek érte, az pedig egyenesen ment Kínába.
Ekkor kaptam meg Castortól a kocsija javításának számláját, hogy fizessem ki. Ezt képtelenség lett volna az edzésekből előteremteni, a falkatagoktól pénzt nem mertem kérni, más ismerősöm nem volt. Ekkor tértem vissza a régi foglalkozásomhoz, és leszerveztem magamnak két pénzes meccset egy kocsmába. De még ebből sem jött volna össze a pénz, ha nem játsszunk meg egy fogadási csalást. Ehhez az első meccsemet elvesztettem, hogy aztán a második győzelmemmel minél nagyobb pénzt kaszálhassunk a fogadásokból. Az egyik tanítványom segített a stikliben. Kifizettem a csekket, és azt hittem, hogy ezzel ezt a részét a bonyodalmaknak letudtam.
Aztán Castorral is hellyel-közzel rendeződött a viszony, de ennek nem sok nyoma volt az életvitelemen. Nem mertem már feladni a megszerzett önállóságot, a városi edzések maradtak, mint falkán kívüli bevételi forrás. Nem tudom, ki tud róla ki nem a falkán belül, és nem titkoltam, de nem is reklámoztam. Nem kellett mosogatnom, de a hotelen belül már nem indítottam újra az edzéseket.
A farkasommal nem tudtam megtalálni az összhangot, a mindennapokat úgy tudtam megoldani, hogy továbbra is teljesen elnyomtam. Pár hét múlva Castor felfedezte a problémámat, és átharapott. Most már az ő vérvonalába tartozom. Ez rendezte a viszonyt kettőnk között, és bizonyítékot szolgáltatott nekem arra, hogy mégis értékel engem valamennyire.
Ekkor azonban utolért a két pénzes mérkőzés "bosszúja", és kihívott egy fickó a hadseregből. Mivel nem akartam, hogy ez az egész ügy hosszan elhúzódjon, kiálltam, és elverettem magam, hogy lecsengjen a szenzáció, és ne hívjanak többet verekedni. Sajnos a mérkőzés végére betoppant Rhay, és miközben nekiállt bele avatkozni ebbe a meccse dologba, töketlennek titulálta a falkámat. Erre én magunkra uszítottam a kocsmát, bár nyilvánvaló volt, hogy ettől túl sok baja nem lesz. Aztán miután leléptünk a kocsmából, Rhay megtépett, és gondoskodott róla, hogy legalább velem kapcsolatban fizikailag igaza legyen. Az őrzők mentették meg az életem, és gyógyítottak meg.
Nos, itt tartunk. Nemsokára kitör a falkaháború, amiről igazából fogalmam nincs, hogy milyen lesz, de azt már tudom, hogy Castor kölykeként potenciális célpont vagyok. Így pár hónaposan ezen elég hamar rajtaveszthetek, de ettől még képtelen lennék a szállodában ülve rágnia körmöm a félelemtől. Ha ezt tenném, az rosszabb lenne még a halálnál is.
Kezdőlap
