2011. December 16.

Megérkeztünk. Jó messzire, el a rémálmoktól, a kezelhetetlen, őrült farkasoktól, az erdőben élő degenerált falkától, bár a rám kiszabott átok velünk jött. Vannak dolgok, amik nem maradnak Chicagóban... Többek között én sem, és még néhány falkatag sem. Az őrület nem lehetett elég, még a szívem, az életem egy darabja is nekem rontott, ezért sem hoztam őt magammal. A röpke néhány hét Tarával remekül indult, az elválás pedig rosszabb volt minden eddiginél.
Fairbanks várt, mi pedig megérkeztünk. Egyenesen a Holiday Inn Express lakosztályaiba vetettük magunkat.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy az ellenséges falka vezetője, Vincent az Atanerk tiszteletét tegye szerény hajlékunkban. Szeretett volna egy szobát bérelni, én pedig gálánsan felajánlottam neki, hogy a ház vendége... És mindent megtettem azért, hogy közelebbről is szemügyre vegye a berendezési tárgyakat, valamint, hogy gyönyörködhessen a kilátásban. Együtt repültünk ki az ablakon, egyedül ezen múlott, hogy nem küzdöttünk halálig. Felmértük,megkóstoltuk egymást. Nálam maradt egy cafat a bundájából, úgyhogy ezzel a birtokomban indultam, és ismerkedtem meg személyesen Mortimer Appletown Protektorral. A beszélgetés egész kellemes volt, bár rájöttem, hogy képtelenek farkas fejjel gondolkodni... Ellenben Vincent szőrmintája mellé nekem is ott kellett hagynom egy darabot a szívemből hajamból, ha netán rosszalkodnék egy cseppet. Megszületett az új törvény: nem ölünk civileket.
A falkán belül, és bennem is olyan változások zajlottak le, amit nem igazán tudtam volna elképzelni Chicago bűnös falai között. Először is, rendeztem a kapcsolatomat Gabriellel, aki a régi otthonunkban az első számú ellenségemnek számított. Csak azért nem öltem meg, mert vállalta a büntetését, ennek ellenére Duncan és én úgy megvertük, hogyha Dun nem hív orvost a hátam mögött, belehal a sérüléseibe. De elmentünk inni az O'Connors-ba, mondhatni békét kötöttünk, azóta pedig úgy tör előre, mint a talajvíz. Ekkor ismerkedtem meg Jake Westmoreland rendőrfőnök-helyettes atyaúristennel. A kapcsolatunkat azt hiszem, nem kell ragoznom. Addig jó mindkettőnknek, amíg nem vagyunk egy légtérben.
És kezdetét vette életem egyik... Nos... Meghatározó kapcsolata. *fél perces hallgatás* Patrisha Bennett nem csak a falkám Bétája lett, hanem a kedvesem is. Erős, tekintélyt parancsoló és vonzó nősténynek ismertem meg, aki tudja, mit csinál, és a Bétai feladatkör sem ismeretlen számára. A közelében minden olyan volt, mint egy kietlen, nyugodt tenger. Elcsitította minden örvénylő, hullámtó haragomat. Mellette képes voltam tisztán látni és gondolkodni, és azt hiszem, az egy nagy érdem számára, hogy képes volt hatni rám. Annak ellenére, hogy voltak vitáink, úgy éreztem, hogy jól kiegészítjük egymást.
Minden jó úton haladt afelé, hogy berendezkedjünk. Duncan és Patrisha kitalálták, hogy alapítanak egy Orfeumot, a tervezések elég hamar megkezdődtek. De a december borzasztóan hideg errefelé, és ez jobban zavart annál, hogy egy másik falka él fent a hegyekben. Mindig is utáltam a telet, ami nem csoda, hiszen mediterrán vérem van.

2012. Január

Vincent, az Atanerk tárgyalást kezdeményezett velem. A hangvételt hagyjuk. A megállapodásunk végül is arról szólt, hogy az O'Connors pub független terület, 100 év alattiakat nem bántunk és nem megyünk a másik falka területére.
Sikerült megismerkednem egy kóbor farkassal. A hír terjed a farkasok között erről a speciális helyzetről, ők pedig lassan, de biztosan felkeresik a várost. Raymond (Nikolai) és én a kikötői étteremben ismertük meg egymást, és megvacsoráztunk. Remek farkasnak ismertem meg, nagyon jó hangulatú, játékos beszélgetést ejtettünk meg. Persze nem titkolt célom volt beszervezni magunkhoz ezt az oroszt, de meghagytam neki a választás lehetőségét. Bár elég egyértelmű volt, a következő találkozásunkig nem közöltem vele, hogy én vagyok az Alfa. Éppen Liut hozta be a hotelbe, mert összeszedte valahol. Roppantul haragudtam rá, amiért ennyire messze elment a területünktől, így megbüntettem. A kapcsolatunk ekkor kezdett rohadtul mélyre zuhanni. Semmiben, mondom semmiben nem értettünk egyet, és nem volt hajlandó követni az utasításaimat, mert neki mindenféle... Elvei vannak.
Tara utánam jött. A lányom, az egyetlen Gyermekem otthagyta a Szeles Várost azért, hogy visszanyerhesse a bizalmamat. Nem tápláltam iránta haragot, csak csalódott voltam, és úgy éreztem, hogy kitéptek egy darabot a szívemből. Végtére is, attól féltem a legjobban, hogy Patrisha mit fog szólni ehhez az egészhez. Úgyhogy szolidan halasztottam egy kicsit azon, hogy beszámoljak neki. Ebből persze vita lett, méghozzá olyan, hogy nem is szóltunk egymáshoz. Aztán összefutottam Tarával a kikötőben. Ugyan ott, ahol Raymonddal is megismerkedtem. Úgy látszik, ha valakivel össze akarok futni, akkor oda kell mennem... Szóval, összefutottunk, istenesen berúgtunk, ahogy kell, aztán a hotelbe mentünk, ahol folytattuk azt, amit az étteremben. Csak a hozadéka már nem volt emberek közé való. Jelképesen ugyan, de átharaptam, megjelöltem, hogy mostantól újra hozzám és a falkához tartozik. Persze Patrisha is épp a legjobbkor járt arra... Összefutottunk a folyosón, a vége pedig egy olyan veszekedés lett, hogy Tara otthagyott, Patrisha pedig rám akarta erőszakolni a gondolatot, hogy Tarával egymásba gabalyodtunk. *újabb fél perc csend*
A Hegylakókkal nem történt igazából semmi említésre méltó, azon kívül, hogy Patrisha összeakaszkodott azzal az őrült Rowennel, a találkozásnak pedig két ártatlan civil lett az áldozata. Jake eljött hozzánk, hogy beszéljen Patrishával az ügyben, meg persze velem. De járt a szája, megjegyzést tett a nőstényemre, jómagam pedig nem álltam meg, hogy ne cincáljam meg kissé. A dologban mindössze két buktató volt. Az egyik, hogy Jake Westmoreland időközben beavatott Őrző Tanonc lett, én pedig majdnem vérfarkassá tettem. A másik pedig, hogy a mellkasomba éles fájdalom nyilallt, mintha csak... Magamat karmoltam volna szét. Gabriel kutatásai és az Őrzőkkel való megbeszéléseiből kiderült, hogy a Chicagóban rám kimondott átok azzal járt, hogy minden, a falkában elkövetett erőszak fájdalmait megélem én is. Nem titkolt célom, hogy Gabe addig fejlődjön, hogy képes legyen megérteni a Szellemvilágot. Rengeteg könyvet olvas a témában, és sikerült az átkot is levenni rólam. Úgy, hogy magára vette. És egész addig rajta marad, amíg harcban le nem győz valakit, aki méltó ellenfél lehet a számára.

2012. Február

Duncan eltűnt a falkából. Hogy hova, akkor még fogalmam sem volt. Tarával se veled-se nélküled kapcsolatot tartottunk fent. Hol maradni, hol menni akart, én pedig már felkészültem arra, hogy végső búcsút vegyek tőle. Nekiadtam egy nyakláncot, valamint azt a kendőt, amit még akkor vettem el tőle, amikor eszméletlenül feküdt a házamban, frissen beharapva. Akkor és ott valami történt. Újra megéltük azt, hogy mit is jelent az a fajta kötelék, ami kettőnk között van, és én nem akartam, hogy elmenjen. A végén már ő sem akart.
Időközben Vincent lemondott. Erről nem tudok sokat. Csak annyit, hogy még a városból is elment, a helyére pedig egy Sedna nevű nőstényt a falka élére. Hát, a gondolat már önmagában is mulattató. Az pedig még mulattatóbb, hogy csak most, májusban sikerült odáig eljutni, hogy egy tárgyalás időpontját megüzenje nekem. De ne szaladjunk ennyire előre... Szóval, mivel nem keresett fel, a Vincenttel kötött alkut semmisnek tekintettem, mert nem keresett fel. Nem hosszabbította meg a "szerződést", mint az új vezér, innentől kezdve pedig... Azt hiszem, hogy nincs miről beszélnünk.

2012. Március

Azt hiszem, hogy ebben a hónapban nem történt túl sok dolog. De ezek annál tartalmasabbak, mélyrehatóbbak és meglepőbbek voltak. Kezdjük az elején...
Már említettem, hogy Liu és én nem igazán jöttünk ki egymással. Gondoltam, elviszem magammal, és olyan dologba rángatom bele, ami egy életre megleckézteti őt. De ez nem jött össze. Miután megtanítottam őt arra, hogyan használhatja a pajzsát, újra összevesztünk egymással, én pedig jó messzire vittem a várostól. Bementem egy benzinkútra, ahol összeszedtem egy igen vonzó embernőstényt. De a kölyök átlátott a szitán, és mire visszaértem vele a kocsihoz, addigra szétszedte a váltót, és a pedálokat is, azt hiszem. Ja, és persze rám hívta az Őrzőket. A haragomat nem kerülte el. Megvertem, és addig vonszoltam a földön, amíg fel nem szedtek bennünket az Őrzők.
Aztán napokkal később átharaptam őt a saját vérvonalamba. Eltüntettük egy életre azt a korcsot belőle, aminek köszönhetően labilis volt, és zavart.

http://folyt.köv.//