Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a gondolataim lassan noteszt igényeltek, ha nem akartam semmiről sem megfeledkezni, vagy elbagatellizálni. Rend a káoszban. Csupán az a bökkenő, hogy egy notesz eltűnhet, ellophatják, a gondolataimat viszont nem! Szóval maradt a fejben jegyzetelés és a fohász az ősökhöz, hogy jól szuperáljon a memóriám. Eddig szépen teljesített. A Mortimerre és a Shane-nel folytatott eszmecserém nem túl vidám kötelességet tett a vállamra, ám míg hónapokkal ezelőtt elmenekültem, most kattogtak a fogaskerekek, és reméltem, hogy sikerrel járok. Pontosabban járunk. Ugyanis nem csak rajtam állt vagy bukott a dolog, de bíztam a társaimban. Most is épp kettőre vártam, Dottyra és Shayre. Azért a lakásomba hívtam őket, mert amire kérni akartam a két nőstényt, nem kiteregetni való szennyes volt. Ian-ügyében Mortimer kifejezetten hangsúlyozta, hogy jobb lenne, ha minél kevesebben tudnának barátom lányáról. Mélységesen egyetértettem. Emellett tesztelhettem a két lány diszkrécióját, elsősorban természetesen Dottyét, Shayen már többször is bizonyított az évek alatt, nem véletlen lett Kanguyak. Szóval ez most az ő "vizsgája" lesz, Shaynek pedig rutin munka. Egyébként egy rohadéknak éreztem magam, mert nem avattam be Sednát - egyelőre. Habár az is igaz, hogy mostanában tulajdonképpen egyáltalán nem is láttam. Őszintén reméltem, hogy azért, mert nagyban serénykedett a falka érdekében. Tényleg nem akartam ilyen rövid után visszaváltani. Éppen a konyhában dézsmáltam a nassolni valót, amikor kopogtattak. Egyből indultam ajtót nyitni.
Csendesen lépkedtem Vincent otthona felé, a kocsit jóval messzebb hagytam, és inkább gyalogosan jöttem. Nem volt különösebb okom, hogy ilyen sétának tegyem ki magam, de az ösztöneim azt súgták, hogy jobb lesz ez így. Már elég régi motoros voltam ahhoz, hogy tudjam a megérzéseimre hallgatnom kell. Hosszú fekete bőrkabátomba belekapott a szél, de nem törődtem vele, hiszen alig éreztem meg a hideget. Most is csinosan felöltöztem, hiszen egyenlőre még nem terepre mentem, így maradhatott a szűk fekete farmer, a bordó pulóver és a magas sarkú csizma. Ezúttal gondosan olyan felsőt kerítettem elő, aminek kapucnija is van, így a kilétemet könnyedén el tudtam rejteni az esetleges kíváncsi szemek elől. Vincent már régebben is gyakran hívott, hiszen jól ismeri a képességeimet és tudja, hogy a falka iránti hűségem kikezdhetetlen. Egy kanguyak az én koromban már vagy elismert, vagy valamit nagyon elnézett. Tisztában vagyok a korlátaimmal, de ezeken belül mindig kihozom a maximumot magamból, és adandó alkalommal másokból is. A házhoz érve megálltam, felnéztem az égre. Elmosolyodtam, ahogy a felettem úszó felhőket figyeltem, és eszembe jutott néhány kedves emlék a közeli múltból, majd a következő pillanatban el is zártam ezeket, és visszavedlettem kanguyakká. Felsétáltam a bejárathoz, és erélyesen bekopogtam, hiszen mégsem ronthatok csak úgy be.
Éppen csak visszaértem a lakásba, mikor rádöbbentem, hogy át kéne cammogni Vincenthez. Végignézve magamon megállapítottam, hogy sáros bakancsba és ezekbe a göncökbe nem nézek ki túl fényesen, ezért gyorsan a szekrényhez mentem lerúgva magamról menet közben a koszos lábbelit. Egy fehér póló, sötétkék farmerral és tornacipővel megfelelőnek tűnt ahhoz, hogy elhagyjam a lakást, így hát gyorsan át is vedlettem, és a hajamat oldalt előre húzva befontam egy copfba, hogy ne álljon szanaszét, és rohantam is át, nehogy megvárassak bárkit is. Menet közben elgondolkoztam, hogy mégis miért rendelt engem és Shayent egyszerre magához Vinc, de semmi épkézláb ötlet nem jutott eszembe. Ez mostanában egyre többször fordul elő velem, ami azt jelenti, hogy ideje egy méregtelenítő hetet beiktatnom, hogy kicsit pihenjen a szervezetem, mert hiába a gyors regenerálódás, néha neki sem árt egy kis pihenés. Az ajtóhoz érve, már éreztem a két farkas jelenlétét, akik nem messze az ajtótól lehettek. Biztosan ők is tudják már, hogy itt vagyok, de azért bekopogtam, csak úgy megszokásból. Kíváncsisággal és gyanakvással vegyes izgalmamat igyekeztem leplezni, és nem arra gondolni, hogy Vincent a múltkori kis... sérüléseim miatt akar a nyakamba sózni valamilyen büntetést. Nem, az tényleg nem hiányzik....
Beengedtem Shayt, aztán alig egy perccel később Dottyt is. Egy leheletnyit mocsoknak éreztem magam, mert arról, amire készültem, egy fél szóval sem beszéltem Sednek, de ha azt nézzük, hogy Ian lányáról volt szó, akkor talán jobb is, ha a lehető legkevesebben tudnak róla. Bár már valószínűleg így is többen, mint elegen tudnak a helyzetről. Szar ügy, hogy még két nőstényt be kell avatnom, de ha utána akarok járni, akkor Shayenre feltétlenül szükség van - emellett ő már többször is bizonyította, hogy milyen jól tud titkot tartani -, Dottynak meg kiváló alkalom, hogy bizonyítsa: tudja tartani a száját. - Nos, akkor, kedves egybegyűltek, gondolom nem nagyon sejtitek, miért hívtalak ide titeket - kezdtem, és a kanapé, meg a fotelok felé intettem, hogy üljenek le nyugodtan. - Amit most mondani fogok, arról nem szeretném, ha még többen tudnának - néztem rájuk jelentőségteljesen, és kényelmesen sétálgattam fel-alá. - A mi drága Ianünk nagylánya már egyetemista - hogy repül az idő -, de sajnálatos módon az egyetemen két betolakodó farkas is tanít. Az egyikük a lányt is. Bizony, szar volt a palacsintában, amit ki kellett pöckölnünk, méghozzá minél előbb és lehetőleg csekély feltűnéssel. Amolyan szolidan, elegánsan - amire én nem voltam képes, mert ahol én takarítottam, ott kő-kövön nem maradt. - Shay, meg kéne tudnod, ki az a betolakodó, és hogy mik a gyengéi, hol, hogyan tudnánk megszorongatni. - Gondoskodnunk kell róla, hogy ne merjék Ian lányát felhasználni, vagy ha mégis, akkor azért busás árat fizessenek. - Emellett - pillantásom Dorothyra siklott - szeretném, ha Dottyt a szárnyaid alá vennéd. Ha van időd, erőd, tanítsd arra, amit te tudsz.
Kezdőlap
