Sebek, sérülések gyógyítására használt varázslat. Hatékonysága függ a gyógyító-mágiában való jártasságtól. A „kezdők” felületi sebeket, szúrt/vágott sérüléseket képesek kezelni vele, egyszerűbb vérzést elállítani, ergo olyan dolgokat, melyek nem igényelnek komolyabb orvosi szaktudást. Magasabb fokon a varázslat alkalmazója képes egyre jobban beosztani és irányítani saját mágikus erejét, így eldöntheti, hogy a test mely tájékán, mely sebre hat, egyáltalán hogyan – ez által komolyabb sérüléseket is képes ellátni.

A varázslat egy igen vékony, ám rendkívül erős mágikus energiateret hoz létre a célszemély teste körül, mely blokkolja a külső fizikai behatásokat, csökkenti a támadások erejét. A páncél a mindennapi tevékenységek elvégzésében ugyan nem zavar, de a tapintást jelentősen tompítja. Olyan érzéssel jár, mintha finoman el lennének érzéstelenítve/ zsibbadva az ember ujjai.

Az erőtér tartóssága függ annak a személynek a mágikus erejétől, aki a varázslatot elmondta (Időtartama: mágia szintje x 1 óra), valamint attól, hogy éri-e támadás azt. Ilyenkor a páncél értelemszerűen „roncsolódik” a vérfarkas próbálkozásainak köszönhetően (Vérfarkas kerekített kora / 10 /perc/). Tehát egy 1. szintű mágiával bíró alapesetben 60 percig képes viselni/másra feltenni a páncél varázslatot, ám ha egy 278 éves farkas megtámadja, akkor máris 28 perccel kevesebb ideig bírja a védelme – és ez így csökken minden egyes újabb támadásnál, míg a páncél ideje el nem fogy.  (Idősödő farkasok esetében azok fogyatkozó erejét kéretik figyelembe venni és úgy számolni a támadások értékét!)

A varázslat képes egy tárgyat, amit a mágiahasználó épp a kezében tart vékony ezüstréteggel bevonni, mely ezután igencsak sokféle módon alkalmazható – támadásra, orvoslás során, stb.
Az ezüstréteg nem végleges, bizonyos idő múltán eltűnik az adott tárgyról. (Időtartam: mágia szintje x 2 /perc/)

A célszemély, akire a varázslatot elmondják nem hagy maga után szagnyomot; jelenléte, helyzete szaglászással nem felfedezhető. (Időtartama: mágia szint x fél óra)

A varázslatot alkalmazó tekintete számára halványan derengeni kezd bizonyos területen belül minden olyan dolog, ami vérfarkas eredetű (vér, szőr, nyál, komplett vérfarkas, stb.)

Amelyik őrző kimondja ezt a varázslatot magára, egy teljes napig pusztán szag alapján képes megmondani, hogy melyik farkas melyik falkába is tartozik, vagy éppen kóbor-e. A dolog akkor működik jól, ha az őrző beazonosítja, hogy XY-nak ilyen falkaszaga van, tehát akinek ugyanilyen, az vele egy falkába tartozik.
Az informátorok képzésük során a varázslatot más irányba is kiterjesztik: képesek a farkas koráról és erejéről is egy közelítőleges képet kapni.
(by Anya)

Amelyik őrző kimondja magára, annak hatodik érzéke „élessé” válik egy teljes napig. Megérzi a rá leselkedő veszélyt, ösztönösen tud helyesen cselekedni. Például, ha nem észleli időben a rátámadó farkast, akkor is ösztönösen ugrik el, mert veszélyérzéke egy gyomortájéki szorító érzés formájában bejelez.
Viszont nem túl megbízható megfelelő tapasztalat híján; néha olyan eseményeknél is jelez, amik nem is biztos, hogy megtörténnek vagy nem relevánsak. (Pl. alacsonyan száll el a feje mellett egy madár, nabumm.)
(by Anya)

Az őrző felfelé tartott tenyerében egy fénygömb jelenik meg, mellyel képes világítani egészen addig, míg tenyerét nem fordítja lefelé. – Akkor a fényforrás megszűnik, addig foglalt keze felszabadul. Fontos, hogy egy átlagos, szemet nem bántó fényű a gömb, amit előidéz a varázslat, melynek fényerőssége nem változtatható!
(by Anya)

A varázsló pár másodperc (mágia szintje x 2 /mp/) erejéig rettegést tud ébreszteni az ellenfele szívében. Ez nem túl hosszú idő, de ahhoz elég, hogy meglepje ellenfelét és övé legyen az első csapás, vagy épp arra, hogy elmeneküljön...
(by Cassandra)

Egy vakító villanás keletkezik a mágus tenyerének közepén, melynek felhasználása teljesen rá van bízva: adhat le vele fényjelzést, vakíthatja meg pár pillanatra ellenfelét… Általában ez utóbbi a jellemző, ezért a támadó varázslatok között tartják számon.

Az őrző képes magára, vagy megérintve társát, akár rá is kimondani a varázslatot, melynek következtében a használó hőképet lát maga körül. (Időtartam: mágia szint x -1 óra) Nagyon hasznos lehet például sötétben. Persze van, akit ez kimondottan zavar és emiatt rontja az érzékelését.
(by Anya)

Rövid hatóidejű a varázslat, 5-10 percig tart maximum, viszont amit ebben a pár percben hall, lát, olvas, egyéb módon érzékel az őrző, az halálpontosan megmarad a memóriájában. Minden egyes szó, betű, zörej, momentum.
Fontos tudni, hogy az ismételt használat során az addig tárolt információk átkerülnek a sima emlékek közé, így pont olyan hiányossá és pontatlanná válnak, mint amilyen a többi. De ami (amíg) a „fotómemóriában” van tárolva, azt az őrzőnek lehetősége van közben akkurátusan megtanulni.
(by Anya)

A természet nem csak a farkasok barátja! Aki ezt a varázslatot használja, képes egy kiválasztott madár szemével látni. Ezt érdemes olyan madárral kivitelezni, amelyik legalább tudja merre is kell repülnie (pl. postagalamb). A varázslat egy órán át hat és érdemes nyugodt körülmények között használni, mert amíg a madár szemét használja az őrző, addig a sajátját nem tudja. Ez egy nagyon megbízhatatlan varázslat, manapság csak ritkán használják.
(by Anya)

A varázsló esszencia használatával meghatározott ideig (mágia szintje x 1 óra) nyomon tudja követni az esszencia tulajdonosának tartózkodási helyét. Viszont amíg a kettejük közötti kapcsolat fennáll, a varázslat elvégzőjének fontos, hogy nyugodt körülmények közt – mondjuk egy zárt szobában, de kávézó is megteszi, ha félre tud vonulni – tartózkodjon.
(by Cassandra)

Ha a varázslatot alkalmazó koncentrál, képes lesz az ige segítségével maga is meghallani a szellemeket, esetleg szóba elegyedni velük, ha éppen hajlandóak kommunikálni – nem kell a hozzáértő személy (tetováló mester/suttogó/anernerk) közbenjárása.
Persze a szellemek hazudhatnak vagy félrevezethetnek, de néhány jó szándékú szellem akár segíthet is adott helyzetben. Minél magasabb a varázsló szintje, annál kevésbé veszélyes a varázslat, annál kevésbé van kitéve a túlvilág viszontagságainak.
(by Cassandra)

Képes egy látótávolságban lévő személyt egy órára megbénítani. Alacsonyabb szinten egy-egy végtag bénítása jöhet szóba, később akár az összes végtagé vagy éppen megakadályozható vele a beszéd is. A varázsló annál pontosabban tudja megszabni, mije is bénuljon meg a célpontnak, minél gyakorlottabb a varázslat alkalmazásában és annál rövidebb ideig hat a bénulás, minél idősebb a farkas (minden 100 év után 12 perccel kevesebb, azaz egy 300 év feletti farkas csupán 24 percig mozdulatlan).
Amennyiben a varázsló rendelkezik esszenciával a célponttól, és azt felhasználja a varázslathoz, akkor nem szükséges a látnia az illetőt, de nagyjából 100 méteren belül kell lennie a sikeres végrehajtáshoz.

Az őrző képes lesz kommunikálni a természet bármely teremtményével,
legyenek azok fák, állatok vagy akár sziklák. Persze, nem árt figyelembe venni
a partner kezdetleges intelligenciáját a varázslat alanyának kiválasztásakor. Néhány kaviccsal nem igazán lehet megvitatni Szókratész filozófiáját, de még csak a körülötte történő eseményeket sem.

Ha sikerül szóba elegyednie az őrzőnek a kívánt „személlyel” az önmagában még nem jelent semmit! Nem fogják feltétlenül követni az utasításait, valójában még csak meg sem kell, hogy hallgassák az adott állatok, növények.
(by Ash)

A gyógyítás varázslat ellentéte, mely ahelyett, hogy regenerálná a sejteket, elpusztítja, sorvasztja őket, ezáltal lassítva a regenerálódást is például a farkasoknál. Manapság inkább a gyógyítók alkalmazzák (ezért van védelmiként számon tartva) például különböző sejtburjánzások, fertőzés lehetőségének fennállása esetén, noha keringenek mendemondák olyan protektorátusokról, ahol előszeretettel lassították a farkasok gyógyulását ezzel a varázslattal különféle „inkvizíciós célokból”.
(by Abigail)

A célpont elméjében a varázslat hatására magas sípoló hang hallatszik, hosszan és elnyújtottan, ami embereknek is kellemetlen, vérfarkasok számára pedig különösen kínzó. A „Villanás” nevű varázslathoz hasonlatosan ezt is támadó varázslatok között tartják számon.  (Ideje: mágia szint x 10 – 10 másodperc)

A mágiahasználó képes az auráját egy átlagos emberi aurává alakítani, így nehezebben (egyáltalán nem) veszik észre róla, hogy képes a mágiahasználatra, azaz, hogy őrző volna.
Ezt a varázslatot többnyire nem informátorok alkalmazzák, hiszen nekik a tetoválásuk helyettesíti ezt az időleges varázslatot. (Időtartam: mágia szintje x 1 óra)

A használó körmei helyére, ezüsttel bevont, csillogó és rondán töredezett vérfarkas-szerű karmok nőnek. Nem kell magyarázni, hogy vérfarkasok ellen igazán hatásos fegyver lehet, ha ökölharcra kerülne sor. (Időtartam: mágia szintje x 10 – 10 perc)
(by Ash)

Amikor olyan helyen van az őrző, ahol tisztában van vele: valami történt, de későn ért oda és nincs, aki elmesélje a történteket, akkor alkalmazható jól ez a varázslat.
Megérintve egy tárgyat vagy a talajt, az események bárhogy is kapcsolódtak a tárgyhoz vagy a helyhez, akkor az őrző fejében lényegében lejátszódnak az események. A történések minél régebbiek, annál nehezebb pontosan becélozni és lehet, hogy csak annyit fog megtudni a varázslat alkalmazója, hogy hány lepke szállt el az erdő azon szegletén. Egy specifikus tárgy segítségével lehet pontosítani. Tehát ha valakit leszúrtak ott és nálunk van a gyilkos fegyver, akkor szinte biztos, hogy jó információkhoz jutunk.
(by Anya)

Egy közel 2 méter átmérőjű körre lehet kimondani kézrátétellel. Ahova az őrző leteszi a kezét, az minősül a kör közepének. Onnantól kezdve, ha a körbe egy vérfarkas sétál, egész egyszerűen nem tud belőle kijönni. Ennek a varázslatnak is megvan a maga hibája, ugyanis befelé enged még farkast... Aki pedig jártas az őrzők mágiájában az tudja, hogy a kör csak egy farkassal bír el. Ha több kerül be, akkor a csapda felbomlik. Érintetlenül a csapda 1-1,5 napig marad meg, a farkas próbálkozásaitól, erejétől függően.
(by Anya)

A mágus képes mozgatni a tárgyakat belátható környezetében. Főleg a kisebb tárgyak engedelmeskednek a varázslatnak, azonban minél magasabb jártasabb valaki a mágiában, annál nehezebbeket is képes megmozdítani.
(by Cassandra)

A célpont körül egy kb. 3 méter sugarú gömb jön létre (a sugár a varázsló szintjének növekedésével nő) a varázslat hatására. A burkon belül történő eseményekből a burkon kívülre szinte semmi nem jut ki - se hang, se fény.
Aki kívül áll, rendkívül sokféleképpen észlelheti az eseményt, a saját tudata, illetve varázslat elsütését megelőző események függvényében. Lehet, hogy a benti események állóképpé dermednek számára, de az is előfordulhat, hogy erősen elhomályosulnak, esetleg vibrálnak. Egy biztos: ha már a burok létrejötte után tekint arra, akkor szinte semmit nem lát a belső történésekből, mondhatni észre sem veszi az egészet.

A varázslattal feltérképezhető a belső test-térkép, a szemmel nem látható sérülések (törések, belső vérzések, zúzódások, szakadások), a testidegen anyagok (töltény, kavics, egyéb szennyeződés).  Mindez elsősorban gyógyítók számára lehet hasznos terepen történő munkához.
A varázslat alkalmazása igen egyszerű: bármilyen tárgyra rámondható, legyen az kezünkbe akadó dobozka, piperetükör, zacskós, stb… ez után egyfajta „kézi röntgenként” fog funkcionálni, láthatjuk benne a már említett képet.
(by Abigail)

Az őrző ezzel a varázslattal képes uralma alá hajtani a természet egyik őselemét. (Tűz, víz,
föld, levegő.) Ez az elem – melyet a varázslat elsajátítása során választható ki – fogja a későbbiekben is „szolgálni” a varázslatkor, azaz egy őrző csupán egy választott elemet képes uralni, ez pedig nem változik élete során.
Teremthet vele hatalmas tűzoszlopokat vagy kavarhat  elrettentő szélviharokat… Hátulütője azonban, hogy nagyon hamar kimeríti a használóját.
(by Ash)

Amelyik őrző magára mondja a varázslatot, érzékeli néhány méteres körben a holtakat, akár a föld alatt is. Ilyenkor szinte megérzik, meglátják mi volt az utolsó gondolata az illetőnek és mit is látott élete utolsó pár pillanatában. Ez független a halott korától, akár csontokból, vagy hamvakból is működhet, de tény, hogy akkor zavarosabb a válasz is, amit így kap a használó.
(by Anya)

Használóját képessé teszi, hogy felvegye bizonyos állatok tulajdonságait. Először szólítania kell a szellemi síkról a vadat, és ha annak lelke válaszol, akkor fehér derengés formájában  megjelenik a mágus testén. /Pl.: mancsként, fülként, szemként, stb./
Az őrző bármely állatot képes magához hívni, viszont egyszerre csak egy állati lelket hívhat segítségül!

Az ezzel elérhető képességek:
Medve: Az őrző ereje kétszeresére nő.
Alligátor: Megnő a használó fizikai állóképessége.
Bagoly: Látása kiterjed. Akár 5-6 méterre is képes észlelni bármit. Valamint tökéletesen lát a sötétben.
Kígyó: A használó nyála rendkívül erős méreggé változik. Harapása akár meg is
ölheti az embereket. A farkasokra azonban „mindössze” bénító hatást fejt ki.
Szarvas: Ügyessége mellett megnő a gyorsasága is. Nagyjából a duplájára.
Hiúz: Hallása természetellenesen kiélesedik. Bármilyen kis neszt azonnal képes beazonosítani, helyre és forrásra egyaránt.
Béka: Eredeti távolságának kétszeresét képes megugrani, mint eleddig.
Farkas: Az őrző szaglása megegyezik a farkasokéval.
Hód: Fogai olyan mértékben keménnyé válnak, hogy még egy vékonyabb Acéllemezt is képes lesz átharapni.
(by Ash)

A mágus képes elhagyni a testét és a szellemével kémlelni vagy felderíteni. Veszélyes varázslat, mert ebben az időben a test védtelen, így nem érdemes csak úgy kiugrani a testből egy asztrális túrára. A szellem két óránál többet nem tud a testen kívül tartózkodni, mert ha annyi idő múlva sem tér vissza a varázsló, akkor meghal.
(by Cassandra)

Egy újabb varázslat, kifejezetten gyógyítók által fejlesztve. A hatása – mindegy, miféle mérgezésről van szó – egyszerű: fájdalmas, húzódó érzet közepette összegyűjti a szervezetből, sejtekből a bevitt, esetleg már felszívódott méreganyagokat. A varázslat mellékhatása hányás, hasmenés, erős izzadás lehet… a lényeg, hogy a méreg valahogy távozzék a szervezetből.
A varázslatot csak és kizárólag gyógyítók tudják 100%-os pontossággal alkalmazni, hiszen ők erre „edzenek”, míg a többieknél a varázslat nem lesz pontos, csupán lassítja a méreg terjedését, hatását!
(by Abigail)

A varázsló képes másnak a haragját, indulatait jelentős mértékben csökkenteni – legyen az ember, állat, vérfarkas. Az illető elveszti a támadó kedvét, ha volt neki, s bár a hangulata nem javul, mégsem akar az őrző torkának ugrani.

Farkasokra kirótt büntetés. Az varázslat annyira felfokozza az elszenvedő alany bestiájának kisugárzását, hogy az emberek és farkastársai is elemi szinten kezdik kerülni őt. Ez igen komolyan keresztbe tehet a farkas szociális, illetve munkával kapcsolatos terveinek, hiszen, ha nem tud érvényesülni a többségi társadalomban, illetve a falkájában, akkor rendkívül sok hasznos kapcsolatot, eszközt veszíthet el.
A varázslatot többnyire mágusokkal végeztetik, ha szeretnék, hogy a büntetés ideje minél tovább tartson.
(by Ash)

A varázslatot elmondó képes egy bizonyos mennyiségű varázserejét „lekötni”, elraktározni magában, hogy később ezt regenerációs célokra aktiválhassa. Mindez hasznos lehet harc során, de mentális kimerültség – például egy több órás kutatómunka, műtét, stb közben/után – esetén is remekül szolgálhat. Mint egy beépített „energiaital”, melynek aktiválásával a regenerációs képessége az őrzőnek a farkasokéval vetekszik.
(by Abigail)

A varázslat egy igencsak hasznos eszköz az őrzők kezében a küldetésük végzésében. Előfordulhat ugyanis, hogy a civilek valami úton-módon tudomást szeretnek a világuk mögötti misztikus, másik világról… Ez sem a farkasoknak, őrzőknek nem érdeke, így az őrzők ilyenkor törlik/módosítják a civil memóriáját – főképp a saját épsége érdekében.
De ugyan így memóriatörlésre/-módosításra kerül sor, ha egy őrző-jelöl az Elhívás során nem szándékozik csatlakozni a protektorátushoz.
Amire minden 5. mágiaszintű őrző képes a memória bizonyos szintű törlése, (akár csak napokat, órákat is) ám az emlékképek módosítása, azokban dolgok elmaszatolása, megmásítása keményebb dió: ehhez csupán a mágusok értenek.
Fontos: A varázslat visszafordíthatatlan! Éppen ezért a vele való visszaélést szigorúan büntetik – többnyire stílusosan emléktörléssel veszik el minden őrzői tudását, illetve mindazt, amit az őrzői létről és a farkasokról tud!

Büntetés, melyet emberre, őrzőre, vérfarkasra egyaránt kiróhatnak. A varázslat hatására a két fél nem tud megmaradni egy területen, de akár a másik nevének puszta említése is negatívan érintheti. Egyszerűen ingerültté válnak a másik közelében, úgy érzik, kerülniük kell, mert különben „menten felrobbannak” a puszta látványától – akár képesek neki is ugrani (szó szerint) a másik fél torkának.
A varázslat végrehajtásához szükséges „esszencia” a két féltől. (Haj, köröm, bőrdarabka, stb.)

Amint az őrző eljut a varázshasználat eme szintjére, képessé válik annyira ráhangolódni a farkasok bestiájára, s bizonyos fokig irányítása alá vonhatja annak átváltozását. Megfelelő gyakorlottsággal, ha  kedve támad hozzá, farkas alakból emberbe kényszerítheti a vérfarkast, vagy éppen fordítva. Bár mindez nem végleges, nem akadályozza meg a farkast a visszaalakulásban, de tökéletes demonstrációja lehet a használó erejének.
Egykoron a farkas és emberi alak összekötésének leegyszerűsítésére használták ezt a kényszerítő varázslatot, ma már ritkán alkalmazzák, többnyire csupán ijesztgetés céljából.  – De annak kétségtelenül hatásos!
(by Ash)

A varázslat során képesek az őrzők telepatikusan kapcsolatba lépni bárkivel. Mindez igen bonyolult, hatalmas koncentrációt igénylő procedúra – a varázsló ilyenkor szinte transzba esik, ugyanis a kiválasztott személy fejébe olyan képeket és hangokat juttat el, melyek a varázslatot végző emlékeiből, élményeiből épülnek fel, s a másik számára teljesen valóságosként jelenítve meg azokat.
Egyáltalán nem kell hozzá sem fizikális kontaktus, sem egy légtérben tartózkodás. Elég egy személyes tárgy, darabka az illetőtől, illetve egy pszichók vérvonalú farkastól beszerzett esszencia hozzá. (Mindegy, melyik alakból, a vérvonal számít!) Viszont a varázslót ez hosszútávon rendkívül lefárasztja, csak az állóképességétől függ, hogy meddig bírja ezt tartani, de egy óra után már a legjobbak is elájulnak.
(by Anya)

A legenda szerint Unalaq nő létére a törzs vadászait megszégyenítő pontossággal képes volt nagy távolságról is eltalálni a vadat, melyet íjával célba vett. Ekképpen hat ez a varázslat is: a kilőtt golyóra, fegyverre rámondva az nem téveszt célt, bármekkora legyen is a távolság a célkeresztben levő és lövészünk között.
Fontos, hogy a varázslat sikerességéhez látni kell a célszemélyt, ha kis pontként is, de tudnunk kell, merre kell ellőnünk a megbűvölt lövedéket. Szükséges továbbá egy esszencia, valamely zsizsik vérvonalba tartozó farkastól (Mindegy, melyik alakból, a vérvonal számít!), illetve a kiszemelt áldozattól valami személyes tárgy, darabka.
( A lövedék mindig az adott irányból legközelebbi részén találja el az áldozatot. Ha a tarkója az, akkor ott, ha a lábfeje, akkor ott.)

Szinte csak legvégső esetben alkalmazott varázslat, mely hatalmas áldozatkészégről ad tanúbizonyságot és rendkívül biztos lelki és fizikális erőt követel meg végrehajtójától. Az idősödő, életük telén időző gyógyítók „utolsó nagy dobása” szokott lenni, mielőtt a szellemvilágba költöznének.
A varázslatot elmondó a mártírokhoz hasonlóan képes a fizikális sérüléseket „átvenni” egy másik egyéntől. Minél tapasztaltabb, értelemszerűen annál többet bír, de ha "elszámítja" magát, bele is halhat az átvállalt sérülésekbe.
Halálos sebet nem lehet átvenni (kitépett/átlőtt szív, átlőtt/letépett fej), a halottat se feltámasztani, illetve csonkolásos sérülést (letépett kar/láb/ujj/orr/fül) se vállalható át – ugyanakkor a különféle, akár halálos kimenetelű fertőzések, daganatok, rák, stb. például igen.
A varázslathoz ez esetben is szükséges egy, a vérvonalhoz tartozó farkas esszenciája. (Mindegy, melyik alakból, a vérvonal számít!)

A varázslat az öt érzékre ható illúziókat képes teremteni, tapasztalattól függően hosszú ideig és hitelességben. Az esetek többségében azonban csupán pár perces intermezzóról van szó, egy hang, egy illat, egy tapintás megmásítása, hallatása/éreztetése rengeteg módon segíti az informátor munkáját – legyen szó bizalomépítésről, rejtőzésről, felderítésről.
A varázslathoz ez esetben is szükséges egy, a vérvonalhoz tartozó farkas esszenciája. (Mindegy, melyik alakból, a vérvonal számít!)

Ez egy olyan rituálé, melynek során egy kitüntetett őrzőre a rituálé végrehajtója az Ősi Szellemek áldását és védelmét kéri. A „pecséttel” felruházott intuíciós képességei, kapcsolata a túlvilággal felerősödik. Megérzései kiélesednek, segítő szándékú szellemek kísérik lépteit.
Ritka, kivételes esetekben alkalmazott rituálé, igen nehéz kiérdemelni.
A kitüntetett lehet vérfarkas is. A rituálé eredményeképpen ekkor egy bizonyos (farkas) ős szelleme fogja figyelemmel kísérni és segíteni, tanáccsal ellátni az illetőt további életén át, mintegy asztrálisan hozzá kötve. Védőszellemet kapni nemcsak áldás lehet, mintegy büntetésből, nevelő célzattal is hozzáköthetik az adott őst a farkashoz az őrzők. (Bővebben: védőszellemek)
(Eme rituálé specialistája Dimitris Xenakis.)

A rituálé:
A szertartást egyetlen, kellő tapasztalattal rendelkező őrző (7. szintű) végzi. A Szellemeket hívja, segítségüket kéri (farkasok esetében a választott őssel teszi ugyan ezt, megemlítve életének mozzanatait, jelentősebb cselekedeteit) Aztán valami eszközzel ősi jeleket éget a jelölt hátába. Vérfarkasok esetén ez többnyire ezüst pálca, vagy pecsét, őrzők esetében pedig valami felforrósított fém.

A nemrégiben elhunytak szellemét úgy tartják, jobb nem bolygatni, hiszen odaát akár - a mi időszámításaink szerint - évtizedekbe is telhet, mire elfogadják halálukat. Vannak azonban esetek, amikor mégis szükséges, hogy beszéljenek az illetővel. Erre szolgál ez a rituálé. A megidézett ún. „léleklenyomatát” lehet megidézni vele – mindegy, hogy közönséges ember, őrző vagy farkas volt életében.

A rituálé:
Öt őrző jelenléte szükségeltetik hozzá – nem fontos, hogy mágusok legyenek mind – akik kört alkotva, a kör közepén az elhunyt személyes kötődésű tárgyát vagy akár földi maradványait (Mindez elhanyagolható, ha a rituálé résztvevői mindannyian jól ismerték az elhunytat!) helyezik el, majd megidézik az illetőt a már ismert módon.
(by Anya)

A rituálé során a vérfarkas elveszíti farkasát és vele az alakváltás, a regeneráció, illetve a metakommunikáció képességét. A többi farkasos képessége – átlagnál nagyobb teherbírás, gyorsaság, reflexek, észlelés, stb. – megmarad.
Ez a varázslat alapvetően nem ártó szándékkal született. A középkor hosszú és viszontagságos hajóútjai idején aligha terjedhettek volna szét a vérfarkas falkák a többi kontinensen nélküle.

A rituálé:
A szertartást egyetlen kellő tapasztalattal rendelkező mágus (6. vagy 7. szintű) végzi. Végrehajtásához elengedhetetlen a farkas fizikális jelenléte a rituálé helyszínén, illetve némi esszencia (vér, szőr/haj, bőr, stb) is tőle.
Fontos! A varázslat időtartama csupán egyetlen hónapra szól, utána a fenevad visszatér „társához”, amennyiben a rituálé nem kerül megújításra.

Ha valakit egy vérfarkas bemart, de még nem indult meg az átváltozás – lappang a farkas-lélek benne – akkor eme rituáléval még van esély rá, hogy az illető „megússza” a vérfarkassá válást.
(Eme rituálé ismert specialistája Eva Graham volt.)


A rituálé:
A szertartást egy tapasztalt mágus (7. szintű) egy ősi szellemmel együttműködve végzi. A beköltözni kívánó lelket egészen egyszerűen visszaparancsolja, esetlegesen saját erejével visszarángatja a testből a szellemi síkra. Ha a szellem sikeresen távozott, akkor a fertőzés esetleges „maradványait” különböző gyógyfőzetekkel lehet végleg semlegesíteni az alany testében.
A szertartás kivitelezésének sokféle módja van, eltérhet a szöveg, illetve az, hogy a szenvedő alany mit is érez közben, de általában elmondható, hogy nagy energiák vannak jelen és hatnak a testére.

Nemkívánatos egyének távoltartására szolgáló rituálé, mellyel az őrzők egykoron (és sok helyen ma is) a területüket, bázisuk központját védték a farkasok és avatatlanok elől, ugyanakkor a történelem során akadt már példa arra is, hogy egy kisebb falka és protektorátus összefogva végezték el a szertartást, kizárva a kisvárosból a veszélyes kóborokat vele.
Ez a rituálé, ahogy a neve is mutatja, egy láthatatlan védelmi zónát hoz létre, ahová ártó szándékkal se farkas, se őrző, se ember nem léphet be. Aki mégis így tesz, arra szörnyű fejfájás tör rá, szinte elviselhetetlen kín űzi a „falakon” kívülre.
Amennyiben még ezt is elviselné az elszánt illető, ártó tettét aligha viheti sikerrel végbe: az általa szándékosan okozott sérülések az ő testén jelennek meg. (Ez a zónán belüliekre is vonatkozik!)

A rituálé:
A levédeni kívánt terület nagyságától függő számú őrző szükségeltetik elvégzéséhez. (Bárki végezheti, aki legalább 3. mágiaszintű.) A védeni kívánt terület körvonalát bizonyos távolságonként „meg kell jelölni” – mégpedig a rituáléban részt vevő őrzők vérével felírt szimbólum, illetve farkas-csont segítségével.
Ha például egy épületet akarnak levédeni, akkor a bejáratoknál és a sarkoknál kell felírni a jelet (őrzőnként max. 3-at szoktak, tekintve, hogy a saját vérüket adják hozzá), majd közvetlenül alá a földbe ásni a farkas-csontot.
A varázslat hatása véges, pontosabban egészen addig tart, míg a csontok el nem porladnak teljesen a földben, (azaz nagyon-nagyon sokáig…) vagy máshova nem kerülnek helyükről.