Ismerhetsz ha:
•Castor "ős" falkájához tartoztál 1811 és 1911 között
•1911 és 2011 között összefuthattunk már Dublinban, Berlinben, Párizsban, Prágában, Osloban, Nagyszalontán, Szegeden, Rómában és Athénban
•Ha 2011 októbere és december eleje között már a falkához tartoztál, akkor ebben az időszakban én voltam a bétád.
•Alaszkába 2012 január 24-én érkeztem, és április óta megtalálhatsz az Upper Deck Discoban, mint az üzletvezetőt. Másfelé nem igazán mozdulok.


Még egy olyan személy ő az életemben, aki egy jó szóval is ragyogóvá tesz egy elképesztően sz*r napot. Jó kedvre derít, megnevettet, és nem utolsó sorban: végtelen türelme van még hozzám is. Örülök, hogy itt, a barátlistán tudhatom ^^

Az én kicsi földim, Muci, csillámfarkas hős- lovagom. =)
Egyszerűen imádom ezt a kis bongyor szívtiprót. Chicagoban kerültünk közelebb egymáshoz, és bár a hétköznapok más-más irányba terelnek minket, mindig fontos helye lesz számára a szívem egy kisebb zugában.

Caleb Mandel-Schwarz

Fura fazon, de a maga szőrös-szívű módján azért aranyos. Bandázni tudunk, embert is öltünk már együtt, szóval ha nem is a barátom, azért valami "haver" jelzővel meg merném vádolni. Én bírom. Néha túl nyers, de jah, kedvelem.

Chantal McReary

Egy fiatal farkaskölyök lány, aki teremtője és falka nélkül érkezett Alaszkába. Állást adtam neki az Upper Deck-ben, először inkább csak úgy szánalomból, empátiából, amiért teljesen egyedül van. Támogatni akartam őt, ahogy tudom. Viszont a számításaim beválltak, Chan remek munkaerő a pult mögött, becsületes, lojális szóval zöld lámpát kapott az én kicsi szívemhez vezető kereszteződésben. Barátomnak nem nevezném, ellenben nagyon megkedveltem.

Duncan Corvin

Duncant egészen kölyökkora óta ismerem, bár ő is egy volt azok közül, kinek személye abszolút hidegen hagyott. Ő küzdött a "pubertás" farkaskorral, én meg a saját nyavalyámmal. Chicago, detto. Közelebb csak itt, Fairbanksben kerültünk egymáshoz, mikor beköltöztem hozzá. Tanított egyet-s mást a harcról, és jól elröhögtünk a motivációs-répás poénokon. Szerintem barátok lettünk.

Jake Westmoreland

Ő az első őrző akivel találkoztam, mellesleg az első rendőr is aki igazoltatott, szóval az a találkozás úgy duplán jól sült el. Ő próbált segíteni nekem, mikor a bestiám megint vadulni kezdett, végül kibogozta, hogy nem én őrülök meg, hanem egy szellem zavarja meg a farkasom nyugalmát. Amiért békíthetetlen ellentét feszül közte és Castor között, mindig fogok tartani pár lépés távolságot tőle, ellenben nagyon megszerettem a rendőrfőnök helyettest.

Jeremy Birks

Az én ravaszt, bölcs, makacs védőszellemem. Castor teremtője, azaz nekem afféle nagyapám ő. Kiváló harcos volt, és végül ez is lett a veszte. Talán ma Ő állna a falka élén, ha nem esik el a csatamezőn. Kapcsolatunk nagyon... kiegyensúlyozott volt. Már csak azért is, mert sosem mertem visszaszájalni neki. Emlékszem, elég volt egy rosszalló tekintet is ahhoz, hogy befejezzem a hisztizést, és tegyem amit muszáj. Manapság sokkal több türelme van hozzám, és a szmötyit is elég jól viselte amibe belekevertem magam. Ő az egyetlen, aki megért, és aki valamilyen szinten még támogat is engem. Még holtában sem hagyott magamra. Tisztelem, szeretem, rajongok érte, még "kedves" természetünk ellenére is, és ez már sosem lesz másként.

Todd Ridley

Történetem egykori alfámmal egészen kölyök koromban kezdődik, de csak Jeremy halála után teljesedik ki. Évtizedeken át zsarolt, zaklatott, ő az aki miatt jó időre eltávolodtunk egymástól Castorral, bár meglehet, hogy pont ez volt a cél.
A maga módján szeretett engem, és a Stockholm szindrómás énem idővel megtanulta valamilyen szinten viszonozni is azt. Halála után napokig csak bőgtem, de hogy őt sirattam el, vagy a visszanyert szabadságomnak örültem, azt nem tudnám megmondani. Ő tett azzá aki vagyok: falkakerülő, menekülni vágyó, idegbeteg tyúkká. Todd napjainkban szellemként sunnyog az élők között, csatornát keres amit talán pont Castor személyében fog megtalálni...

Castor de Luca

Ő az én teremtőm, aki több mint kétszáz évvel ez előtt megmentette az életemet azzal, hogy kiemelt a préda közül. A feladat elsősorom Jeremyé lett volna, aki az adósa volt egy őrzőnek, az őrző pedig hozzá küldött el. Castort akkoriban szinte képtelenség volt megzabolázni, így Jeremy úgymont az ő nyakába varrt engem. Szerette volna, ha Castor megtanul felelősséget vállalni tetteiért, és másokért is, éám Jeremy titkon azt is remélte, hogy mi Castorral majd egy pár leszünk. Én bele is szerettem Castorba talán már az első látásra, de akkor még a teremtő-kölyke kapcsolatnak tulajdonítottam ezt, semmi többnek. A sors úgy hozta, hogy ő volt az akitől az első csókomat kaptam egy részeges éjszakán. Szerettem elbújni abban az emlékben, ha tehettem, de idővel a sok rossz ami velem történt, elfeledtette azt az egy szép emléket is. Mígnem ide jöttem Fairbanksbe a falka után. 150év után itt emlékeztem vissza először a történtekre, ám kellett még néhány veszekedés és egyéb történés ahhoz, hogy tényleg megfogalmazódjon bennem, hogy szeretem őt. Nem vártam viszonzást mikor megvallottam neki, mégis megkaptam, és néhány hónapig tényleg eszeveszett boldog voltam mellette. De aztán minden elromlott közöttünk ami csak elromolhatott. A kapcsolatunk december közepére elérkezett ahhoz a ponthoz, ahonnan már tényleg nincs vissza út. Ekkortól már nem tudok úgy ránézni, hogy ne az egykori alfánk vonásait keressem benne, a viselkedésében, és az a legijesztőbb, hogy egyre több ilyen közös elemet, párhuzamot találok bennük. Nincs az a hatalom a földön, amiért én képes lennék Castorral is bejári azt az utat, amit egykor a (minden tekintetben véve) elődjével is.

Broderick Grant

Ő nem tudja, de egykor pont ő volt az, aki addig dumált nekem míg én le nem tettem az öngyilkosságról abban az időben, mikor még Todd ágyasa voltam. Jól bánik a szavakkal, vidám fickó. Az a fajta akit vagy rajongásig imádnak, vagy tiszta szívből gyűlölik, de semleges senki számára nem marad... Csak nekem. Mert egyelőre még nem tudom hová rendezni őt magamban, de még nem is akarom, megvan most a magam baja. A többi majd idővel eldől..

Christina Dawson

Upper D. alkalmazott a lány. Azt már tudom róla, hogy őrző, akik többé már nem a szívem csücskei. Csak azért nem teszem ki a szűrét, mert kifogástalanul végzi a munkáját, de h bajt kever az én szórakozó helyemen, abban a pillanatban repül. A személyét nem ismerem, még csak néhány alkalommal bonyolódtunk 2-3 mondatnál hosszabb beszélgetésbe, azok alapján pedig itt a helye a semleges kategóriában.

Raffaello de Luca

Tenyérbe mászó, idióta hülyegyerek, akit legszívesebben addig ütnék egy szegecses buzogánnyal, amíg mozog. Sosem utáltam még senkit úgy, mint őt. Ha nem Castor öccse volna, már lelőttem volna, mint egy kutyát. Mostanában nem láttam őt (hál égnek), de még kiharcolhatja, hogy végezzek vele. Vagy ő énvelem.