Vágytam egy kis ereszd el a hajamra, s kivételesen egyedül kívántam jönni, nem titkolt ismerkedési céllal. Mondhatnám, hogy pasizási, de ez nem lenne helytálló. A hímek csak biológiai szükségleteim tekintetében érdekelnek, nem akarok egyet sem felcsípni és amúgy is sok van belőlük a Falkában. Férfiak közt mozgok állandóan, a civil és a farkas "szakmám" sem nőies, szóval várható volt, hogy ma este biliárdpartneremül nem egy hímvesszőst nézek ki magamnak. Sokkal inkább felcsigázott a pultnál egy nőnemű egyed, aki határozottan nem nősténynek tűnik nekem. Nem is baj, az őrzőkkel és az emberekkel is hasznos a jó viszony, különben megsavanyodom az unalomtól. Rendelek hát két korsó sört, hozzá egy-egy kupica málnaszörpöt - de csak a sajátomba töltöm bele, nem mindenki szereti vele, ha a kékség-szépségnek nem kell, majd én elfogyasztom dupla adaggal az enyémet - s odatelepszem vele Wendy mellé. - A vendégem vagy. Ha megjön közben akit vársz, akkor maximum röpke ideig töltöttük együtt az estét, de ha lenne hozzá kedved, esetleg a pulttól elorientálódhatnánk az asztalok felé. Egyedül nem nagyon lehet játszani, s épp van üresedés. Nem zavartatom magam, amiért csak így csuklóból leszólítottam. Koccintásra emelem a söröskorsómat felé. - Leah Amalia. Hát te? Egészségedre! Pajzsom egyébként fent van, vörös tincseim kiengedve omlanak hátamra, s laza, farmeros-feketepólós-bőrdzsekis szerelésben díszelgek, bakanccsal a lábamon. Nem volt kedvem a cicomához mára, a szemeimet is csak a hatás kedvéért húztam ki, hogy mégis legyen valami feketével kiemelt estiség is a megjelenésemben a nappali natúr sminkem után.
Holnap készül el a kocsim, mert egyébként Lester megoldotta a múltkori kis problémámat vele, de elvittem kivizsgáltatni, és kiderült egy s más, állítólag bármikor lehetett volna nagyobb probléma. Hála az égnek, hogy egy kisebb hiba figyelmeztetett erre. Következésképp van egy üres estém, szóval kerestem valami helyet, ahol nem szúrom senki szemét, és nem tenyerelek bele semmi trágyába, az nem hiányzott volna már most, elég hamar máshol találnám magam, azt hiszem. Biztos felhajtok majd valakit, akivel elszórakoztathatjuk egymást, de egyelőre egyedül iszogatok, flörtölök a csapossal, mert elég szexi, eszem a kis pelyhes állát. Legalábbis, addig egyedül ücsörgök , míg le nem teszi mellém a popsiját egy vöröske, akire vetek egy lusta oldalpillantást, és megfordul a fejemben, hogy kutakodom egy kicsit a mágiámhoz nyúlva, de végül úgy döntök, nem érdekel, hogy micsoda, csak az, hogy milyen. - Kösz, kedves gesztus. Egyébként nem várok senkit, szóval részemről mehetünk. Azért a sört magam elé húzom, és ha már ott a szörp is, hát belezúdítom, még ha sose ittam így, akkor is. Aztán már koccintok is vele, nem szorulok ingyen piára, de nem szokásom elutasítani semmiféle meghívást. Egyszer élünk, belehalni nem fogok. A billiárdot bírom, megy is, de mostanában nem űztem, de ez olyan a szememben, mint a biciklizés. - Wendy, örvendek! Már csak a sör miatt is, amúgy nem puffogtatnám ezt a sablont, alapvetően eleinte nem lehet megmondani véleményem szerint, hogy milyen lesz valaki társaságában időzni. Én magam a farmer, feszes felső, szintén bőrdzseki állásponton voltam, eltekintve attól, hogy a magas sarkak kellettek. Végül fel is álltam a helyemről, hogy elriszáljak a billiárdasztalokig, minden ízemben kelletve magam, nem tehetek róla, ez már automatikus, nem feltétlenül neki, inkább a külvilágnak, bárkinek, aki vevő rám. - Egy ilyen jó bige hogyhogy egy másik nőszemély társaságát szomjazza? Nem tűnik leszbikusnak, én meg nem szoktam köntörfalazni, ami érdekel, azt megkérdezem.
Különösebben az sem zavarna, ha belemászna az intim szférámba a mágiájával, itt a városban eléggé ismert vagyok, újat nem hiszem, hogy kikutatna belőlem, de persze sose lehet tudni. Mindenesetre én nem azért telepedtem mellé, mert őrző lenne, hanem mert amúgy dögös és sosem vetem meg a változatosságot. Meg amúgy is rühellek unatkozni, s a csapos számomra már nem új préda, kétszer meg nem kóstolom ugyanazt, amíg elég nagy az isten állatkertje ahhoz, hogy kedvemre válogassak. - Micsoda szerencse! Lököm el magam koccintás után a pulttól, s indulok meg az egyik asztal felé, ajkaimra rittyentett mosollyal és kellemesen ringó csípővel. Nem direkt kelletem magam, egyszerűen ilyen a mozgásom, bár még így sem teljesen nőies, van benne némi darabosság. Talán azért, mert nem nőnek neveltek, pláne nem férfibolondítónak. Mondjuk én szeretem így, ragadozónak tűnök tőle, jobban, mint amennyire az vagyok. Vagyis, talán nem jobban, csak épp annyira. A meghívás nálam nem rászorulási alapon megy nálam, ez olyan, mint a „szia”, éppen úgy hozzátartozik nekem a kocsmai kapcsolati aktushoz, mint a köszönés. - Te sem aprózod el. Füttyentek egyet látva a mozgását, melyet nem szégyellek meg is tekinteni rendesen. Szerintem pont nem csak a férfiak kiváltsága az, hogy üdvözöljék tekintetetetéssel azt, ami a szemnek kellemes, így én magam is jól megszemlélem Wendyt. Ha ebből azt gondolja, hogy egy bizonyos csapatban játszom, hát egészségére, egyelőre sem megcáfolni, sem megerősíteni nem kívánnám ezt. Csak jól érzem magam. A korsót leteszem a biliárdasztal melletti asztalra, kinevezve ezzel azt a mi helyünkké, majd rányúlok a háromszögre, hogy azt az asztal közepére pakolva belerendezzem a golyókat. - Leah Amalia, s úgyszintén! Közlöm nevemet újra, mert bár esküdni mernék, hogy megtettem már, nálam sosem lehet tudni, nem figyelek oda arra, hogy miről is lengetem ajkaimat. Ha kétszer hallotta, legalább jobban megjegyzi, nekem nem probléma. Mosolyogva mutatkozom be, akárhanyadszor is. - Sokszor kérdezik, hogy Petert hol hagytad? Lovagolok kicsit a nevén, mert nem bírom kihagyni ezt a meglehetősen laposnak ítélt poént. A golyók közben a helyükre kerülnek, a söröm után nyúlok, hogy belekortyoljak. - A lengyelek tudnak valamit. Értem ezt arra, hogy onnan tanultam a málnaszörpös szokást, de ha valaki nincs képben ezzel, annak aztán beszélhetek. A kérdésre elnevetem magam. - Fő a változatosság. Kacsintok is mellé, s igen, ezt tényleg odateszi, ahova csak akarja. Egyelőre nem dobom vissza a labdát azzal a kérdéssel, hogy és vajon egy őféle jó bige hogyhogy egy énféle társaságát fogadja el? Dákót nyújtok neki, s leemelem a golyókról a háromszöget. - Ön döf. Helyezem kényelembe magam a biliárdasztal szélének dőlve, hogy onnan figyelhessem a lökését. Van, aki nem szereti, ha az asztalhoz érnek, miközben lő, de ha így van Wendynél is, majd szól. Én meg eldöntöm, hogy méltányolom-e a kérését avagy sem.
Figyelem, ahogy elring a pulttól, tény és való, hogy szeretem megnézni a nőket is, nem számít, hogy jóval ritkábban szűröm össze velük a levet, valahogy a nők terén jóval válogatósabb vagyok. Ki érti ezt. Látszik a mozgásán, hogy nem az a tökéletes nőiesség a sajátja, de nem bánom, miért is tenném, ami a szemnek kellemes, azt ne cincáljuk ezer darabra. Biztos elég durván oda tudna nyomni egyet bárkinek, a harcos élet rányomja a bélyegét a nőiességre, én azt mondom. - Igyekszik az ember lánya, valamivel ki kell tűnni. Kacsintok, nem mintha a kék hajam nem lenne elég, de úgy alapjában egészen átlagosnak mondom magam küllemileg, és még husibb is vagyok, szóval kell az a kis plusz, amit a mozgással rádobok. Én nem szégyellem minden tekintetben kihangsúlyozni, hogy nő vagyok. Ettől nem gondolom, hogy a nőkre bukik, én is megnézem őket, mégsem vagyok leszbikus. Ez még semmit sem jelent a világon. Segítségképp odalökdösöm keze ügyébe a golyókat, így hamarabb végez, és nem kell mászkálni értük, bírom a csapatmunkát, hatékonyabb és gyorsabb minden. - Elsőre is értettem. Kuncogom el magam, nem mintha zavarna, ha valaki kétszer mutatkozik be, így legalább tutira nem felejtem el, legalábbis a Leah-t, az Amalia kicsit olyan, mintha valami betegség lenne. Nem szívesen hajtogatnám, de ezt azért nem kötném az orrára. - Igazság szerint ezt a kérdést még életemben nem hallottam. Értem én, mire mondja, és így, hogy megkérdezte, valóban érdekes, hogy sosem merült fel senkiben a dolog, pedig biztos majdnem mindenki olvasta/látta a Pán Pétert ilyen-olyan formában. - Már ők isszák így? Nem jöttem volna rá. Azt hittem, valami saját elborult kísérletezés eredménye, de a jelek szerint nem erről van szó. A lengyeleket nem ismerem, ő ezek szerint annál jobban, érdekes tud lenni, merre sodorja őket a szél. Olykor komolyan nem értem, hogy képesek ennyit vándorolni. - Értem, unod a pasikat. Néha tényleg kell némi másfajta szórakozás. Vissza is kapja a kacsintását, nem elemezgetem, hogy mit miért mondhat, nem szokásom túl sokat agyalni, nem így élem az életemet, s ezen egyelőre nem is szeretnék változtatni. Nekem így jó. - Már döfök is… Vigyorodom el, döfném én, ami azt illeti, ha lenne mivel, de nőből vagyok, így nincs. Nem zavar, hogy az asztalnak dől, bár tény, hogy végigfuttatom rajta a tekintetem. Én is vörös voltam sokáig, szerettem, de levedlettem a tragédiám után. Kezdek, sikerül belöknöm egy csíkosat, így az avanzsál az én kis kerek csapatommá. Utána egy elég szép lövéssel még egyet sikerül eltennem, de aztán szó szerint lukra futok, fehér landol, csíkos nem. - Lepasszoltam a lehetőséget. Állok arrébb, csípőmmel támaszkodva az asztalnak, s figyelem, mit alkot a vörös. Közben azért vélhetőleg randizok majd egyet a sörömmel is, mert kifejezetten jól esik ez a szörpös szörnyedvény.
Arthurtól elköszönve még úgy döntök, hogy nem megyek vissza a Lakba. Alapvetően nem alkoholizálási szándékkal veszek egy kanyart a kocsma felé – tudom, ez a kevésbé hihető, de legalább a nagyobb igazságtartalommal bíró verzió – hanem, hogy egyszerűen szétnézzek. A kóborállomány a városban igen magas véleményem szerint és az olyan gyűjtőhelyek, ahol piát lehet venni és egyben szórakozni is, vonzóbb lehet a híd aljánál vagy egy szimpla utcasaroknál. Belépve egyből a pulthoz sétálok, pajzsom pedig annyira van leengedve, hogy körbetapogassa a bent lévőket. Rendelek egy sört – a fiammal való whiskyzés épp elég volt ahhoz, hogy most ne vágyjak semmilyen rövidre – és a biliárdszoba felé veszem az irányt. Ami pedig azonnal felkelti az érdeklődésem és a figyelmem, az egy nagyon is jól ismert illat és egy másiké, amelyet fél órával ezelőtt még éreztem a fiam lakásában, de beazonosítani nem tudtam. Nem kérdés számomra, hogy az orrom után menjek és lám, hamarosan meg is van a nőstény, akivel azt hiszem esélyesen rokonságban állunk, noha erről őt nem kívánom felvilágosítani. Egyelőre. Az, amit Arthur elmesélt róla, elég volt ahhoz, hogy mindenféle előítélet legyen bennem, a másik pedig, hogy nekem a fiam az első és bár tisztában vagyok azzal, hogy képes a maga ügyeit és életét egyedül is intézni, ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy legalább megpróbáljam megtudni, minek is köszönhető a menyem felbukkanása. És, ha ártani akar a fiamnak, akkor rövid úton való „megszeretgetése” (nem, nagyon nem). Jó, teljesen biztos nem lehetek abban, hogy ő az, de van rá tippem. Mielőtt azonban még megszólítanám, visszakanyarodok a pulthoz egy másik sörért és amikor megvan, újra minden figyelmem a kóbor nőstényé lesz, ahogy visszatérek a biliárdszobába. Tekintetem rászegeződik és egyenesen felé tartva indulok el, már messziről sem titkolt szándékkal, kifejezetten hozzá megyek. Már, ha egyáltalán észrevesz… - Helló. – mellé érve szólalok meg és a plusz egy sört felé nyújtom, gondolom nem kell kis szótár neki, hogy egyértelmű legyen, az övé, ha akarja. - Új vagy a városban. – nem kérdezem, kijelentem – és bízom abban, hogy igazam van, mert ez most jószerével azért tipp, főleg, hogy csak pár hónapja vagyok itthon és előtte évekig semmi közöm nem volt a városhoz, így aligha tudnám ki új és ki nem –, majd beleiszok az üvegembe.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Az előnye az életvitelemnek az, hogy minden vérvonaláldás nélkül is piszok jó lettem dartsban, bowlingban meg biliárdban, ugyanis az elcsavarásra váró férfifejek meg a kifosztandó zsebek ezek körül lébecoltak a legtöbbet. Már azok, akiket rendszerint kiszemeltem és ahol kiszemeltem. A sziklás sivatagban hébe-hóba felbukkanó pihenők nem úri népség szórakoztatására voltak kitalálva, és én is jó ideje magam mögött hagytam azt az életet ahhoz, hogy ne jelentsen gondot az elvegyülés. Arról nem is beszélve, hogy az esetek túlnyomó többségében emberek estek áldozatomul. Azokkal sokkal könnyebb. Most is egy szerencsétlen csókát kopasztottam meg, előadva a "buta liba, szűz kéz (kac-kac) szerencsét hoz" duót, megtoldva a "vesztesekkel nem állok szóba" sznobériával, ami a lerázására ment. Motelpénz a zsebemben, már csak italra kéne meghívatnom magam valakivel, de a játékot el-elnézők között erre biztosan nem fog partnerem akadni, hát kénytelen leszek még egy kicsit egyedül játszani és várni, hogy újabb palimadár repüljön a kalitkámba. Egyébként egész hangulatos kis kocsma volt ez, kevés zavaró energiával. Az egyetlen bosszantó tényező a saját vállam volt, ami még mindig fájt - milyen meglepő, hogy pár óra elteltével a csócsálás után nem gyógyult meg teljesen, ugye? Nem, egyáltalán nem az, és frusztrált is. Ahogy a többi, nem rég leápolt seb is a testemen, de azok húzódása egy-egy asztalra hajolás közben igazán semmiség volt. Éreztem az újabb energiákat, ugyan csak halványan, de nem foglalkoztam velük. Amíg nem jönnek oda hozzám, nem foglalkozok farkasokkal, jobb így. Rég megtanultam, hogy a magamfajtának okosabb, ha kerüli a fajtársakat, főleg egy olyan városban, ahol falka uralkodik, főleg az idősebbeket! A mai napig a vak szerencsének tudom be azt is, hogy attól az idegen hímtől úgy nyúltam le a kocsiját, hogy nem keresett meg utána. Ez a hím viszont valamiért odajött hozzám, pedig kivételesen drukkoltam, hogy ne így legyen. Akkor egyenesedtem ki, amikor már nem volt más választásom, különben tényleg totálisan vaknak fog hinni. Viszont a "váratásért" kapott egy mosolyt, és halálosan őszinte elismerő pillantást. Hát baszki, nagyon remélem, hogy valami modell, vagy... fú, nem tudom mi, de azta! Mégis csak jó, hogy ide jött! Szent ég, ha itt minden hím ilyen, bajban leszek és hanem akarok világ kurvája lenni - miért is ne? Aiden megmondta, hogy nem, hát akkor nem. Úr isten, de szép szeme van! Ismerősen szép szeme, ami azt illeti, de dögöljek meg, ha most sikerül beazonosítanom. - Hali! - veszem át a felém nyújtott sört, mert ajándék piának ne nézd a fogát. Könnyedén koccintom saját üvegemet az övéhez és iszok pár kortyot, míg ő megállapítja, hogy új vagyok. - Te meg régi - vonom le én is a magam kétértelmű következtetését, mert az ziher, hogy idősebb nálam, ahogy az is, hogy nem olyan friss hús errefelé, mint és még az is, hogy... nabazmeg! Némileg lelohadt a felé tanúsított lelkesedésem, de csak némileg. - Van okom aggodalomra? - kérdeztem teljesen nyugodtan és az asztal szélére téve az öveget visszafordultam a félbemaradt játék felé, de mielőtt újból céloztam volna a dákóval, megálltam. - Játszol te is? - Úgy mint én, vagy a saját szabályaid szerint, vagy Aiden pallosa-pajzsaként... Nem, eszemben sem volt megkérdezni, hogy kije-mije lehet, hogy haver vagy rokon-e. Nem érdekel. Egyelőre.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Azok után, amit a fiam mesélt, rá kellett döbbennem, hogy ebben a családban nem csak én járok pórul a nőkkel. Ők is különváltak a feleségével egy másik férfi miatt, ahogy annak idején Aimée is lelépett plusz egy fő okán/miatt/kedvéért. Tulajdonképpen mindegy is, hogy miért. Azt ne tudom, hogy Arthurnak a neje után milyen fejezetek voltak az életében – ebben a tekintetben – de ha megkímélte az élet a folytatástól, akkor csak szerencsés lehet és én ennek szívből örülök, mert az én nejem után lelépett a következő ni is, akit szerettem szeretek, és az is, aki később a harmadik fiamnak adott életet. Úgy tűnik tényleg valami átok ülhet a fejemen és ha tehetném, megtartottam volna magamnak, de úgy tűnik a fiam is részesült belőle, pedig egyáltalán nem érdemelte meg. Tudom, hogy az ő neje és az ő dolga, de ettől még munkálkodik bennem az apai ösztön, ami védeni akarja a felnőtt fiát is. Főleg egy olyan nőtől, aki táncparkettnek használta és talán használja is a szívét. Nem lehetek biztos abban, hogy ez a nő tényleg a menyem-e, pusztán adok egy lehetőséget a dolognak. Na jó, annál azért nagyobb sanszom van rá, de ez most teljesen mindegy. Kezébe nyomom a sört, elfogadja, remek. Ezen a részén túl vagyunk. A koccintást viszonozom és hamarosan halkan csilingel össze a két üveg, ahogy egymáshoz érnek. A nőstény pedig… gratulálok fiam, jó ízlésed van, csinos, ez nem vitás, sosem gondoltam magamról többet, mint ami vagyok, de ahhoz tökéletesen vaknak kellene lennem, hogy ne vegyem észre és ne érezzem, vagyok rá valamiféle hatással. A lehető legjobb értelemben. Vagy legimponálóbb, ez most lényegtelen. Megjegyzésére somolygok az orrom alatt. Hát mit lehet tenni, ez van. - Valahogy úgy. – régi, öreg… tisztában vagyok mindezekkel én is. Fel pedig nem veszem, elvégre igaz, akármelyik értelmét is nézem annak, amit mondott. - Úgy érzed, kellene, hogy legyen? – vonom fel az egyik szemöldököm. Van egyébként, de ez most más kérdés, amit nem feltétlen óhajtok az orrára kötni. - Ez nem is kérdés. – naná, hogy játékba szállok, de, hogy pontosan milyen játékba és miért is, az már egy másik kérdés. Leteszem a saját üvegemet is az asztal szélére, aztán felveszek egy dákót. - Téttel. Anélkül nem sok értelmét látom. – ha fogadni lehet, akkor nincs az a hat ló, amelyik visszatartson. Mindenki úgy őrzi meg a fiatalságát és a józan eszét, ahogyan tudja. - Így is benne vagy? – mert feltételezem nem csupán csakúgy kérdezte meg, hogy játszom-e. Ebben az esetben pedig nem árt a szabályokat előre tisztázni. - Már, ha nem félsz attól, hogy veszíteni fogsz. – vonom meg a vállamat és felveszem a krétát, hogy a dákó végét dörzsöljem be vele, érdeklődve várva, hogy most vajon kihátrál vagy benne van.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Mit szépítsük, ha valaki jó hím, akkor jó hím, én pedig nem vagyok vak és kár lenne azt hinni, hogy a férjezett asszonyoknak csak tisztes gondolataik támadnak más pasik láttán. Szép is lenne, de ennyire egyetlen férj sem megkapó, vagy ha igen, hát gratulálok a feleségének a pocsék választásához - biztos lehet benne, hogy az őt túlságosan megfogó férfi másokat is megfog. Jó pont egyébként, hogy nem kezd hisztizni antik mivoltán, szép dolog ha adunk magunkra, kevésbé vonzó a túlzott hiúság. - Az, hogy én mit érzek sokszor köszönőviszonyban sincs azzal, hogy mások miképp gondolkodnak - nevettem el magam, holott ez egyáltalán nem vicces. Meg se tudom számolni, hányszor volt ebből akár félreértés, akár baj. - Nem érzem úgy, hogy okot adtam volna ilyesmire, tekintve, hogy most találkoztunk először. - Az más kérdés, hogy nyilvánvalóan akad egy közös ismerősünk, előbbi szavaimból viszont az is tiszta sor, hogy szerintem senkinek semmi köze a kettőnk dolgához. Biccentek a beszállásra, s miközben dákóért megy, a hátsóját is szemügyre veszem. Kiábrándító, ha egy pasinak csak az egyik oldala figyelemreméltó. Lehetne formásabb, ezt meg kell hagyni, de egyáltalán nem rossz. Mondjuk meg nem paskolnám, annyira nem csábít, bár majd megnézem, amikor behasal egy-egy - khm - lökéshez. Pimasz mosolyra húztam a szám a fogadásra, szememben játékos fény gyúlt és azt hiszem, már ez is elég beszédesnek bizonyult részemről. - Legyen. Miben fogadjunk? - Ha már így feldobta, szerintem ötlete is van, nekem meg tippem, igaz csak halvány, de esélyesen nevetni fogok, ha bejön. Már a tipp, nem a hím, mert az vitán felüli. És ami azt illeti, bennem is körvonalazódott egy aljas húzás, ha igazam lesz, ha már fogadunk, akkor tényleg legyen tétje alapon. A következményekkel pedig majd akkor foglalkozok, ha ez az egész egyáltalán lement, addig csak elrendezgetem a golyókat, hogy új játszmába tudjunk kezdeni. Megadom neki a kezdési lehetőséget, én már így is elég golyót molesztáltam - egész életemben, mindenféle értelemben, ami azt illeti. Na meg tényleg látni akarom azt a fenéken feszülő nacit.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
- Akkor felesleges ezen aggódnod. Elvégre csak most találkoztunk. – nem volt hazugság, de azért igaz sem és nem csak azért, mert már épp eleget hallottam róla a fiamtól. Mert ugye azt sem illik elfelejteni, hogy a falka tagjaként nem csupán jópofiskodás a dolgom egy kóborral, akinek még egyelőre behatározhatatlan a státusza és ezzel együtt az itt létének a jövője is. De mindent a maga idejében, szépen sorjában. Tudom, egyszerűen érzem, hogy megbámul. Ehhez még csak farkasnak sem kellene lennem, már azelőtt is éreztem ilyet, hogy Leana beharapott volna. Nem mondom, egy csibészes vigyor azért ott ül az ajkaimon, amíg háttal vagyok neki. Nekem is van hiúságom, kövezzenek meg érte, mert nem zavar, hogy megnéznek. Az pedig, hogy valószínűleg a menyem… nos ő a fiam tartozéka és ezt – nagyjából – tiszteletben is óhajtom tartani. Mire megfordulok, immáron a dákóval a kezemben, eltűnik a somolygás az orrom alól és rendezem a vonásaimat. Tét nélkül viszont nem vagyok hajlandó játszani, soha, semmit. Mert az a fajta vagyok, aki még veszíteni is szeret. - Hm-hm. – és amíg hümmögök, végig nézek rajta, úgy, ahogyan azt bármelyik férfitól elvárná. Viszont ennek most nem az a lényege, hogy megint megállapítsam, amit már első ránézésre is sikerült – továbbra is igen büszke vagyok a fiamra az ízlése miatt – hanem mondjuk úgy, hogy előrevetítem, amit hamarosan mondani is fogok. - Oké, ha én nyerek, velem töltesz pár órát ma a játék után. – olyan könnyedén közlöm vele, mintha csak az időjárásról csevegnék éppen. Nem részletezem, hogy milyen módon vagy minőségben, vagy mire is gondolok pontosan. Az már más kérdés, hogy így hajlandó lesz-e belemenni egyáltalán. - És te? Mit akarsz, ha te nyersz? – érdeklődve várom, hogy előálljon a saját ajánlatával. Aztán meglátjuk, hogy mire jutunk mert a kocsimat és a tárcámat nem dobom be, meszet azért nem ettem, de remélem, hogy ennél azért kreatívabb lesz, főleg, hogy valószínűleg neki is feltűnt, ugyanannak a hímnek az illata leng körbe engem is, mint őt, és annak értelmében kezdhetjük is felőlem a játékot. - Nyolcas játék egy menet? Vagy mást szeretnél? – felőlem lehet más is, ez a legegyszerűbb, hát ez jutott eszembe. - Teli vagy csíkos? – ha már úgy tűnik nekem adta a kezdés lehetőségét, akkor válasszon ő a golyók közül, hogy melyiket is akarja a lyukakba lökdösni.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
- Nyilván - mosolyogtam, mint akinek az ajkaiba pengéket ültettek. Tuti, hogy Aiden beszélt neki rólam, erre most már a nyakamat tenném, de legyen. Nem fogok tőle se elzárkózni, se elfutni csak ezért, inkább meglátjuk, meddig mer elmenni. Az mindig sokkal érdekesebb, mint az azonnali megfutamodás, és egyébként sem szerettem valamiből úgy kikecmeregni, hogy nem értem el a legalját. Egyelőre csak stírölöm és kár, hogy nem látom az arckifejezését, sokkal nagyobb lendülettel roboghatnánk előre a külön nekünk készített pokol felé. Így viszont marad a kimért araszolás, amiben mondjuk ugyanúgy van izgalom. Mikor megfordul, enyhén felvonom a szemöldököm a kölcsön-mustrára, de nem számonkérőn, inkább amolyan "remélem, tetszik, amit látsz" módon. Azért azt nem kérdezem meg, hogy jó bőr vagyok, mi? Túl alpári lenne és bármilyen hihetetlen is legyen olykor, azért ez nem az én stílusom. A fogadási ajánlatát hallva elvigyorodtam. Jaj de óvatosan fogalmazunk, és hogy ez nekem mennyire nem kedvemre való, az valami hihetetlen. Aiden feles megoldásait juttatja eszembe. - Én szexelni akarok veled egy jót. Ha a virágnyelvű "pár óra eltöltése" nálad pontosan ezt jelentette, akkor mást mondok, ha nem, akkor marad ez. - Nem vagyok szívbajos, meglátjuk, hogy ő mennyire az vénségére. Bár ez egyáltalán nem hátrány, a férfiaknak jól áll az öregedés, fene egye őket ezért. Minden esetre kíváncsi voltam, hogy egyezett-e az álláspont vagy ő egy ennél szűziesebb együttlétre gondolt-e, amennyiben igen, úgy az elmondott pár dolgot, ha nem, úgy akadt más is a tarsolyomban még, ennél jóval prózaibb és gyakorlatiasabb dolog. - Mehet a menet és kérem a telit - feleltem a másik két kérdésre, majd elléptem az asztaltól, egyfelől nagyobb teret adva neki, másfelől a már említett kukkolás, ugyebár. Fogalmam sincs egyébként, hogy mit akar tőlem, vagy mire fog végső soron ez az egész kimenni, főleg akkor, ha ő nyer. A saját verziómat már értelemszerűen ismertem, a gondolatra pedig enyhén megnedvesítettem ajkaimat nyelvemmel. Meg sem fordult a fejemben, hogy ez talán egy olyan játék lenne - mind a biliárd, mind pedig, ami mögötte van -, amibe nem kéne belemennem. Akkor sem, ha ilyesmi miatt már megütöttem a bokámat és a legutóbb pont Neki kellett kihúzni a slamasztikából. De ebből nem fog, nagyon jól tudom. Zavar, hogy ennyiszer eszembe jut egyébként, de nem lep meg. Egy városban vagyunk, nemrég találkoztunk, a legutóbb se tudtam csak úgy kiverni fejemből, az ilyesmihez mindig kell némi idő.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Ó az a bizonyos mosoly. És, amit mögötte sejtet… Egyelőre azonban így megyünk, nem is lenne jó ajtóstól rontani a házba, főleg azért, mert akkor lemaradnék sok mindenről, ami most még egyelőre nagyon is érdekel. Azt mondják, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik, szerencse, hogy már alapból is vén vagyok, így aztán sok félnivalóm nincs. Nem mintha egyébként lett volna. Én vázolom mit akarok, ha én nyerek, amit pedig ő akar… Nem adom jelét annak, hogy meglepne, egészen egyszerűen azért, mert nem. Arthur elmondta, hogy miért hagyta el és bár lehetősége gondolom volt, hogy megváltozzon, úgy tűnik élni nem élt vele. A miért pedig nem rám tartozik, nem is akarok belefolyni. Az viszont, hogy a fiammal akar… akármit is, de közben pedig szabad is lenni – vagy valami ahhoz hasonló – hát most egyértelmű lett az, amit egyébként is sejtettem az Arthurral való beszélgetésünk alatt. Ebben a pillanatban borzasztóan sajnálom a fiamat a választása miatt, mert azt tudom, hogy hozzá ez a fajta mentalitás csak éppen annyira áll közel, mint hozzám is. Mi több, hozzá még annyira sem, mert hát valljuk meg, ha mindig hűséges és jó férj lettem volna, akkor most ő sem létezne, mivel Leana értelemszerűen nem lehetett az anyja. - És ehhez fogadást kell kötnünk? – csípőmmel az asztal szélének támaszkodok, míg a dákót letámasztom magam mellett, de továbbra is tartom. - Ha ennyit akarsz, kár az időt fecsérelni. Kint áll a kocsim, elviszlek valahová innen. – a legnagyobb természetességgel vázolom a lehetőséget neki, az ezzel kapcsolatos gondolataimat pedig megtartom magamnak. Felveszem az egyik golyót – színét tekintve az egyik „telit” – és odadobom neki. Nem durván, vagy támadón, hanem inkább játékosan, hogy könnyedén el is tudja kapni, már, ha akarja. Az ő döntése, megyünk vagy maradunk, tulajdonképpen a dolgokon nem változtat egy cseppet sem.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Örülök, hogy nem látok a fejébe, mert akkor biztosan nevetnék - ha nem is jóízűet vagy vidámat. Helyette azt raktárazom el, amit mond. Fogalmam sincs, kije lehet a férjemnek, ha egyáltalán egy látogatáson vagy futó ismeretségen túl fűzi hozzá valami, mert aki így bele tud menni abba, hogy megfektessen egy nőstényt, akiről szintén érződik a szaga... Szívből remélem, hogy csak egy kósza ismerős, akinél rájön, hogy rossz lóra tett, engem pedig... nos, azt hiszem könnyebbé tudom tenni ezt az elengedés dolgot. Eltüntetem a kétségeit, ha nem is úgy, abba az irányba, ahogy és amerre jobb lett volna. De nem baj, nem lesz új a nap alatt, csak végérvényesebb. Mert ha egy barátoddal is megteszem, akkor már végképp nem engedsz vissza, még egy kicsit sem, és a reggeli dolgok, a motelbeli találkozás soha többé nem fog megismétlődni. - Nem, de azt hittem, mindenképp akarsz - vontam vállat. - A mosdó nem elég jó? - intek fejemmel az említett irányba, majd elkapom a golyót és határozott koppanással teszem az asztalra, majd mellé helyezem a dákót is. Elé lépek, enyhén oldalra biccentem a fejem, szám pedig sejtelmes mosolyra húzódik, ahogy tekintetét, majd arca vonásait figyelem. Elviszel, mi? Még ha szőkére lenne festve a hajam, azt mondom megértem, de tényleg ennyire nem figyeltél, amikor meséltek? Ejnye. - Vagy a kocsid - leheltem szinte ajkaira. - Minek húzni az időt még kocsikázással is? - Évődő a mosolyom, elbűvölt a pillantásom, mert tényleg kedvemre való ez a fickó, mit szépítsünk, ha jól néz ki. Incselkedve harapok alsó ajkára, ha hagyja, de nem hosszan és végképp nem csókká mélyítve a dolgot. Csak húzom kicsit.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Ahogy a mosdót emlegeti, somolyogni kezdek az orrom alatt. Tudom, hogy az miért lehet érdekesebb, mint az autó, de könyörgöm, azt már gondolom ő is felmérte, ha nagyon olyat akarnék tenni vele – gondoljon akármire is, ami megeshet a kocsikázás alatt vagy után – jóval erősebb és idősebb vagyok nála, simán megfoghatnám és kihúzhatnám magammal, még csak meg sem kellene erőltetnem magam nagyon, tehetnék, amit akarnék. Az esetleges jelenet rendezéstől meg nem tartok, ahogy attól sem, hogy mondjuk váltani akarjon. Mivel nem ismerem, gőzöm sincs, hogy mi jár(hat) a fejében, meg sem kísérlem kitalálni - Hogy is mondtad? Régi vagyok? Vedd úgy, hogy a kamasz-kamaty a wcben már nem nekem való. – és ezt értse, ahogyan szeretné. Ha valóban ugyanazon a szándékon lennénk, akkor sem a kocsma mellékhelyiségében esnék neki, abból az időszakból már azelőtt kinőttem, hogy beleérhettem volna. A széna, vagy a malom mögött a fű, de még az istálló is tágasabb és kellemesebb hely volt, anno, süldő emberkezdemény koromban, amikor még a mindegy kit, csak lány legyen és legyen meg korszakomat éltem. Ahogy elém lép, nem mozdulok el, maradok, ahol vagyok. Tekintetem az övén marad – nem kerüli el a figyelmemet a sejtelmes mosolya sem – és azt is érdeklődve figyelem, ahogy végül ajkaimra leheli a szavakat. Azonban mielőtt még megharaphatna ujjaim az álla alá szaladnak, mintha csak szeretném őt jobban megnézni magamnak, arcának vonásait, szemeinek színét. - Legyen a kocsim. – egyezem bele ugyanolyan kellemesen borzongató módon lehelve vissza a szavakat ajkaira, ahogyan azt az imént kaptam tőle. Elveszem a kezem az álla alól és még hátrébb is lépek, hogy én is letegyem a dákót az asztalra, majd ugyanezen kezemmel intsek a kijárat felé, hogyha benne van, akkor én is benne vagyok, menjünk. Mögötte vagy mellette haladok végig a kocsmán, hacsak közben meg nem gondolta magát, majd a parkolóba érve a saját járgányom felé indulok, bízva abban, hogy jön ő is. Ahogy kinyitom a zárat és az ajtót, én a magam részéről beülök, várva arra, hogy jöjjön ő is, mert ha kint marad, hát úgy nem fogunk egyről a kettőre haladni.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Felnevettem szavaira, és ez már tényleg őszinte volt. - Jól van, papa, értettem - mondtam a nevetés elhaltával könnyedén. Most mondjam, hogy nekem már mindegy volt? Elég sok értelemben, ami azt illeti, de már ezen is csak mosolyogni tudtam, ahogy a hárító mozdulaton is, amivel állam alá nyúlt. Hárított. Még adtam egy esélyt annak, hogy ilyesmit annak tartogat, akit nem pár perce ismer, de ugyanekkora esélye volt annak is, hogy más állhat a hátterében. Nem készültem nyomozónak, így nem faggattam a miértekről. Úgy általában az ellenkező nem 99%-át nem szoktam ilyesmiről faggatni, csak azt a fenn maradó egyet - Őt. - Legyen - mondom és azzal egyidőben, hogy enged, elfordítottam a fejem, hogy a golyókra pillantsak, az előbb letettet pedig szórakozottan gurítsam az egyik lyukba. Azért kár érte. Szeretek játszani. Minden ellenkezés nélkül veszem kifelé az irányt, magabiztos léptekkel, a megkopasztott ipsének még oda is intek a magam pofátlanságával. Sajnálnám, hogy nem tudom magam miatta rosszul érezni, de hazudnék, így inkább meg sem próbálkozok ilyesmi érzelem mímelésével. Kint csak annyira állok meg, hogy felé fordulva várjam, melyik kocsihoz vezet, s amint megvan az irány, már megyek is vele habozás nélkül. Nincs bennem félsz, féljen a préda, rajta a rettegés még nem segített és a prédán sem szokott. Nyílik a zár én pedig szinte letükrözve őt nyitom ki a magam oldalán az ajtót és teszem be magam a kocsiba, kényelmesen elhelyezkedve az ülésben. Baszki, tényleg rohadt kényelmes volt! - Klassz kocsi! - dicsértem, majd felé fordítva a fejem, megint mosolyra húztam a szám. - Bár meglepődtem volna, ha valami csotrogánnyal beérnéd éltességed mellett - cukkoltam kicsit. - És most mi lesz? Szex nem, azt szinte biztosra vettem, de semmi nyoma nem volt annak, hogy ez meglepne vagy kiéhezettségemben a nem-létező kardomba dőlnék. Egyszerűen nem olyannak tűnt az eddigiek után, régebben lehet olyan volt, de... nem tudom, egyszerűen csak érzem. Én pedig nem vagyok olyan kétségbeesett, hogy ennek ellenére is rávessem magam, az elég szánalmas lenne. Persze, ha ő tenné, az egészen más lenne.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Ahogy lepapáz úgy én is elnevetem magam. Azt hiszem jobb, ha lassan megszokom ezt, elvégre tényleg nem vagyok már mai farkas és fiatalabb sem leszek. Vénebb meg egyre inkább, de az most nem lényeg. A kocsiig szótlanul megyek, nem igazán érzem szükségét a fecsegésnek, főleg azért, mert gőzöm sincs még, hogy mit is mondjak neki. Arthur dolgába nem akarok belemászni – vagy igyekszem nem nagyon – de ez a nőstény, ha tetszik, ha nem, családtag és így… passz. Nem jutottam előrébb a gondolatban, ahogy elértük a négykerekűt és még akkor sem, amikor két oldalról mindketten beültünk. - Kösz. – ennél többet aligha mondhatnék az autóm klasszságát illetően, mert azt igencsak kétlem, hogy úgy egyébként bármi is érdekelné azon túl, hogy mennyire érzi magát kényelmesen benne. - Oh, hát ezek szerint meglepetést ezzel nem sikerült elérnem. Nem baj, azért van olyan, amivel fogok. – fordulok felé és nem csak a fejemet fordítom, hogy félig meddig át is helyezkedek úgy, hogy viszonylag kényelmesen láthassam, azonban nem szólalok meg azonnal, hogy válaszoljak a kérdésére. Méregetem, nézegetem, de nem nyújtom hosszúra a csendet, mert a végén még fogja magát és megpattan itt nekem nem ő lenne az első nő az életemben. - Ha az vagy, akinek gondollak, akkor egyébként az apósod vagyok. – ennyit rólam és a finomkodásomról. Azt hiszem az már egyértelmű, hogy nem áll szándékomban megdugni. Csinosnak csinos, azt én is látom, de egyfelől, ha tényleg az, akinek hiszem, akkor a fiam felesége és előbb rágom le a kezem, minthogy olyan értelemben nyúljak hozzá, másfelől pedig épp, hogy rendbe tettük a dolgainkat Aiméevel, nem most és nem így és nem ezért fogok megint belerondítani a kettőnk kapcsolatába. Pontosabban semmilyen módon nem áll szándékomban elszúrni, így sem sikerült még mindent maradéktalanul helyre rántanom. - Aiden… most ez a neve, nem tudom te miként ismerted meg, a fiam. – mintha az apósból eddig nem lett volna ez tök egyértelmű, de mindegy. Mondjuk azt nem tudom, hogy milyen néven ismeri és ha a most használatost nem tudja, hát… mindegy, gondolom nem ezen a név mizérián fog fenn akadni…
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Meglepetést fog okozni? Nocsak! Felvontam a szemöldököm, mintegy készségesen várva, hogy megtegye, ám vele ellentétben én továbbra is csak a fejemet fordítottam felé, miközben az ülésbe süppedtem. Nem sürgettem, minden meglepetés előjoga, hogy megkapja a tisztességes hatáskeltő némaságot, bár ha még sokáig szemezünk és hallgatunk, lehet, hogy elunom a dolgot. Kicsit durva lenne azt mondani, hogy most már sejtem, milyen lehetett a hiroshimai atombomba támadás. Főleg azért, mert nem produkáltam pánikszerű reakciót, elsőre egyelőre csak elkerekedett a szemem és szerettem volna némi hazugságot kiszagolni felőle, vagy szimplán flúgosnak nézni. Após mi? Ne szórakozzunk, soha nem volt apósom, most se kértem, ezt az "ajándékot", meglepetést vissza akarom dobni a feladónak, nem kell, nem tetszik! Pislogtam párat, de meg se nyikkantam, mert nem ment. Ritka, amikor úgy áll el a szavaim, hogy ötletem sincs hirtelen, mit mondhatnék egyébként és nem a béke megőrzéséért hallgatok. Te jó ég, ezek után pláne helytálló megállapítás volt a "papa"... Jesszus! A nyomatékosításra viszont már akadt reakcióm, ha nem is ésszerű vagy értelmes, ennél jobbra viszont egyszerűen nem futotta még. Képen röhögtem. Finomíthatnám, de nincsen mit, ahogy ő sem szépítette a mondandóját. A nevetésem olyan gyorsan vágom el, mint ahogy felszakadt belőlem, hogy egyetlen szót lökjek oda neki: - Nem. Azzal is ki is szálltam a kocsiból, ha nem állított meg. Én biztos nem fogok most önszántamból ilyen kis helyre összezáródni vele! De most már legalább tudom, honnan volt ismerős a szeme. A hajamba túrtam és ha nem akadályozott meg a kipattanásban, akkor fel-alá járkáltam. Eszemben se volt elszaladni, hát pikk-pakk beérne, basszus. Nem kötöm az orrára amúgy, milyen néven ismertem meg, mivel nem is kérdezte, bennem meg feltámadt némi gyerekes dac és titkolózási vágy. Plusz amúgy se lennék képes szárazon kiejteni azt a nevet, és előtte nem fogok a bugyimba olvadni. Lett volna rá esély, már nincs. - Após. Az apja vagy - ismételtem, majd újabb kényszeredett nevetés szakadt fel belőlem, hogy aztán megállva szembe forduljak vele, mert ha kiszállhattam, gondolom ő sem maradt a kocsiban. - És most mi lesz? Megdorgálsz? Megfenyegetsz vagy rögtönzött előadást tartasz arról, mennyire nem érdemlem meg a fiad? - soroltam az élből beugró opciókat indulat nélkül, mert még mindig a meglepettség munkált bennem a leginkább. - Ó, basszus, csak azt ne mondd, hogy ő küldött utánam, kérlek! - A legmesszebb menőkig szánalmas lenne és nagyon reméltem, hogy Aiden ilyesmire véletlenül se vetemedne. Ez a kettőnk dolga. Bár lehet, hogy csak én látom így, ami miatt pedig egyedül azért lennék csalódott, mert épp eléggé különbözünk, legalább ebben legyen némi egyetértés a férjemmel. Sokat kérek? Remélem, nem. Különben akkor nem hogy különbözünk, de istenesen félreismertem.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Azért van arról némi sejtésem – nem csak az arckifejezése az energiái változása okán –, hogy amit az imént mondtam, meghatározandó, milyen családi kötelékben állunk egymással, azért nem lehet épp könnyen emészthető. Főleg, hogy pár perce még szexelni akart velem. Kivárom, ami idő kell neki, emésztgesse csak a dolgot, addig én is elkönyvelem magamban, hogy mennyire igazam volt abban a tekintetben, hogy kicsoda is, noha pontosan nem tudhattam, amikor beléptem a kocsmába és megéreztem rajta a saját fiam illatát. A nevetése kapcsán nem adom jelét bármilyen reakciómnak. Mindenki másképpen dolgozza fel, ami hatással van rá, úgy tűnik nála azonnal életbe lép a tagadás fázisa, amit azzal az egyetlen szóval is megerősít, amit kiejt a száján. Kiszállok én is a kocsiból, amikor ő is. Valamiért nem tartok attól, hogy menten világgá szaladna, főleg azért, mert nagyjából két szempillantás alatt érném utol. A másik pedig… mégis hová futna? Ez a város az én otthonom és nem az övé. Nincs hová szaladni előlem, ez a szomorú valóság. Amíg ő fel-alá járkál, addig én kisterpeszben állok meg, kezeimet zsebre vágom és őt figyelem csendesen. Kivárom a kérdés áradat végét, még azt is, amit Arthurral kapcsolatban mond. Most rajtam a sor, hogy örömgörbébe húzódjanak az ajkaim, bár öröm az szemernyi sincs ebben. Nem röhögök fel, ahogyan ő korábban, valahogy inkább csak csalódást érzek, ami irreleváns, mivel nem is ismerem, miként is csalódhatnék akkor benne??! Főleg úgy, hogy a fiam nem éppen hízelgően festette le eddig a menyemet előttem. - Nem. – rázom meg lassan a fejem. A mosoly eltűnik a képemről, előveszem a cigimet, ráharapok egy nikotinszálra, mielőtt azonban meg is gyújtanám, a menyemet is megkínálom, felé nyújtva a dobozt. Ha elfogadja, akkor tüzet is kap, ha nem, akkor csak a sajátom előtt kattan a láng, izzásra bírva ezzel a dohányt. - Ha ezt gondolod róla, akkor a legkevésbé sem ismered, de a megnyugtatás kedvéért, nem küldött sehová. Mi több, megkért, hogy maradjak ki a dolgotokból. Szóval egyáltalán nincs szándékomban sem megdorgálni, sem megfenyegetni, de még csak kis előadást sem tartok arról, hogy mennyire érdemli meg ki a másikat. Őszintén szólva én lennék az utolsó személy a Földön, aki házassági ügyekben bárkinek is tanácsokat osztogathatna. Nincs miért aggódnod, ez nem erről szól. – mutatok előbb magamra, aztán rá, demonstrálva a kettőnk dolgát, amihez a fiamnak sok köze nincs, de annyi mégiscsak, hogy ő általa lettünk egy család a nőstény és én. - Persze, nem mondom, hogy nincs véleményem, de az meg rám tartozik és aligha érdekelne gondolom, szóval attól is megkíméllek. – szívok bele a cigimbe, aztán a kocsim motorháztetejének támaszkodok, szabad kezem visszarakom a zsebembe. - Attól viszont nem tudok eltekintetni, hogy falkaterületen vagy. És sajnos attól sem, hogyha fontos vagy a fiamnak, és nyilván az vagy, akkor nem feltétlen szeretném, hogy a falkám számára széttéphető szabad préda legyél. – ha tetszik, ha nem, akkor is ez a helyzet. Ha nem érdekli, az tulajdonképpen vica versa dolog, mert másokat sem fog érdekelni az ő érdektelensége, maximum csak Arthurt, aki meg számomra fontos, tehát nem ártana valami közös konszenzusra jutnunk és bízom abban, hogy van annyi sütnivalója, erre ő is rájöjjön. - Az egészben pedig a trükkös, hogy nem szeretném, ha azt hinnéd, védve van a hátsód alapból a családi kötelék miatt, mert nincs. A legtöbb kóbor fizet azért, hogy a területen legyen, pénzzel, szolgáltatással vagy csatlakozik. Utóbbi a kevésbé problémás, ha nem akarsz vagy nem tudsz fizetni a megtűrtségért… – szerintem már számára is világos, hogy miről is beszélek most, nem hiszem, hogy nagyon tovább kellene ragoznom a dolgot. - Úgyhogy tudni akarom, mi szándékod van Aidennel. Maradni és… élni az életeteket együtt vagy külön vagy átbaszni és meglépni… a többi verziót hadd ne kelljen felsorolnom. Ugyanis nem mindegy, hogy miként viszonyulok hozzád a jövőben és igazából ez most kizárólag csak rajtad áll. Abba nem szólok bele, hogy egymással mit csináltok, nem rám tartozik. Viszont a mi kettőnk dolga már igen. – Arthur kedvéért hajlandó vagyok a Holdat is lehozni az égről, tehát bennem van a szándék, hogy segítsek, de nem mindegy, hogy miként. Segítség nem csak az lehet, hogy a menyem megtűrt legyen, hanem az is, hogy a fiam özveggyé váljon. A döntés pedig nem rajtam áll és nem is Arthuron.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Értékelem, hogy enged nekem némi mozgásteret, de tényleg! Igaz, hogy ezzel sem megyek sokra, de legalább több a semminél. nem Aiden küldte, köszönöm! Ahogy a cigit is. Mert én bizony most vissza nem utasítom, az tuti és amint felizzik a vége, nagyot szívok a szálból, hogy ismét ellépve tőle nyerjek némi távolságot és mászkáljak kicsit céltalanul, hallgatva, amit mond. - Ez megnyugtató - ingattam a fejem két slukk között. - Ebben az esetben csupa fül vagyok - álltam meg és fordultam vele szembe, cseppet sem véve félvállról sem a helyzetet, sem őt. Ha a mi bizniszünk, legyen, bár igazából annyira sikerült leragadnom a család témakörnél, hogy hirtelen nem is látok ki belőle. Sajnos túl felkavaróra sikerült a bejelentése, főleg azok után, hogy én vele ki akartam kezdeni. Pontosabban ha nem ágál, meg is teszem, nem csak akarom. És hogy utána rosszul éreztem volna magam? Igazából csak szívességet tettem volna Aidennek azzal, hogy megmutatom, milyen az apja, de azt hiszem mindenki - sokkal többek, mint azt én egyáltalán sejthetem! - szerencséje, hogy ez nem történt meg. - Eltaláltad - "énekeltem" arra, hogy nem érdekelne a véleménye. Jó, hogy ha többet nem is, ennyit mindenesetre tud rólam. A falkaterületre elhúztam a számat, nyilvánvaló jelét adva, hogy mennyire repesek ettől is. - Erre egy percig sem apelláltam - jelentettem ki szárazon a családi köteléket hallva. A mozdulat, amivel a cigit a számhoz akartam emelni egy újabb slukkért, megakadt, ahogy közölte a maradási feltételeket. Fizetés? Komolyan úgy nézek ki, mint akit felvet a pénz? És mit szolgáltassak? Leszek a falka ribanca, más hirtelen nem ugrott be, a csatlakozás meg... A legutolsó falka, amivel dolgom volt, főbe lőtte a lányomat, most itt volt a férjem, bár - még? - nem tagként, a legkevésbé egy ismétlés hiányzott. Engem nem érdekelt a falka, nekem nem velük volt dolgom, elszámolással sem nekik tartoztam, Aidennek is csak azzal az eggyel. Meg se kérdeztem, hogy az kizárt-e, hogy csak úgy tengek-lengek itt minden nélkül, mert a szavaiból lejött, hogy ha nem fizetek, nem csatlakozok, az a szétkapás, amit Tőle provokáltam ki, semmi lesz ahhoz képest, amit tőlük fogok kapni. Szívem szerint a fogamat csikorgatnám, mint kislánykoromban önkéntelenül, amikor olyan helyzetben éreztem magam, amiből szerettem volna mielőbb eltűnni. Ezen vágyamról ma már viszont legfeljebb a barna szempár - na meg energiáim - árulkodhattak. - Se pénzem, se csatakozási szándékom - mondtam a hervasztó tényeket. - Bőven elég a szállást fizetnem, nemhogy még felétek is adózzak - dohogtam némileg. - Szolgáltatás alatt a legtöbben mit értenek, vagy mit nyújtanak? - Ez volt az utolsó mentsváram. - És mennyi a türelmi idő, amíg eldönthetem, hogy mégis melyik legyen ebből a fantasztikus szentháromságból? - kérdeztem még a pénz-szolgáltatás-csatlakozás édes hármasára értve. Aidennel meg ha tényleg úgy intézzük a dolgunkat, ahogy akarjuk, akkor nem is ejtek szót innentől róla. Maradjunk a mi dolgunknál, ami kezdem úgy érezni, hogy semmivel sem egyszerűbb vagy rizikó mentesebb, mint ami a fiához köt. Nincs ínyemre ez az egész, a legkevésbé sem, de tényleg nem vagyok hülye, hogy a látszólagos kompromisszumkészségét telibe szarjam. Messze nem vagyok abban a helyzetben, annyi életösztön pedig bőven szorult belém, hogy ne adjam esztelen pattogásra itt és most a fejem, főleg, hogy falkás ügyletről van szó.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Amint túl vagyunk azon a kérdéskörön, hogy mennyire is Arthurtól származik a találkozásunk ötlete – inkább a vakszerencsén vagy szerencsétlenségen múlott, hogy a kettőből melyik az már persze más kérdés – rá is térhetünk egy egészen más témára, ami mellett viszont nem fogunk tudni elmenni. Ilyen ez a pop-szakma, mondanám, ha abban tevékenykednéd, de az nem igaz, ugyebár. Érzem és látom is rajta, hogy nem tetszik neki egyik felvázolt megoldási lehetőség sem. De ez nem a szeret-nem szeret kérdéskört feszegeti, így aztán tulajdonképpen mindegy, hogy mit is szeretne, avagy nem szeretne. - Oké. – bólintok, amikor kiböki, hogy mit nem akar. Ezt legalább már tudjuk, mehetünk tovább. Beleszívok a cigimbe és kék íriszeim őt figyelik miközben beszél és ide-oda sétálgat. - Ez attól függ, hogy mihez értesz. Aki orvos, az például szükség esetén orvosi segítséggel. Bármilyen olyan tudás, ami a falka hasznára lehet. Nagyjából. – ingatom meg a fejem, ahogy zanzásítva vázolom, mit is értünk szolgáltatás alatt. - Attól tartok, hogy azaz, ami nincs sok. Amint belefutsz a következő falkatagba, a te helyzeted úgy romlik. – nem akarom hosszúra nyújtani ezt az egészet, részben azért, mert egyébként sem lehet, részben pedig azért, mert zavar, hogy a fiam körül is addig nagy a zűr, amíg ez az egész meg nem határozott valami fennáll. Ha időközben a kedves neje végre kitalálná, hogy mit akar, legyen az Arthur számára kecsegtető vagy sem, annál előbb tehetne pontot a dolgai végére. Kövezzenek meg, mert jót akarok a fiamnak és nem pedig szenvedni látni. Családtag a menyem vagy sem, a falka is család és jelen helyzetben a menyemnél fontosabb is, szóval sok idő gondolkozni nincs. Nem hagyom, hogy legyen. - És még mindig nem válaszoltál a korábban feltett kérdésemre. Mi a szándékod? – a fiammal? tudom, hogy pontosan tudja melyik kérdésemre nem felelt és sejtem is, hogy egész egyszerűen azért, mert nem akar. Most azonban az a kevésbé fontos, hogy mit akar ő, ha nem hagyja el a várost. Ez már csak így megy. Arról pedig eszemben sincs szót ejteni, ha a fiamat választja – és nem csak tessék-lássék módon –, akkor segíthetek a megtűrt státusz megkapásával kapcsolatban. Ez azonban egy olyan kártya, ami nem jár mindenkinek és nincs szándékomban meglobogtatni előtte, egyelőre. - Nézd, ha fizetni nem fogsz, és csatlakozni sem akarsz, illetve ha a falka nem elégedett azzal, amit szolgáltatnál – és minket nem olyan könnyű lenyűgözni –, akkor ne maradj. Egyik sem kötelező, csak akkor, ha nem hagyod el a várost. – a képlet egyszerű, és tényleg csakis és kizárólag rajta múlik, hogy elfogadja-e vagy sem. Ahogy leég a cigim, elnyomom a csikket és újra zsebre vágom mindkét kezemet, a tekintetemet pedig eszemben sincs levenni róla.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Mihez értek? Majdnem megint elnevettem magam, ehelyett viszont csak megráztam a fejem és somolyogtam egy sort. Hát ez kész, így kell rájönnöm, hogy nem csak esszenciának vagyok gyenge - mintha ez lenne amúgy az életcélom -, de emberi léptékkel mérve se vittem sokra. Mondjuk bizonyos szempontból szerintem már az állati teljesítmény, hogy eddig húztam egyáltalán az életben. Mindegy viszont nem mutatható fel fényes eredményként jelenleg. Ilyen lehet egy állásinterjú is - kinézed a melód, tetszik, elmész, beszélgettek, majd rájössz, hogy marhára nincsenek meg a feladathoz nem csak a kellő papírjaid, de a tudásod se. Baszki, még a kóboroknak is pedigréseknek kell itt lenni, hogy egyáltalán megmaradhassanak, micsoda sznob környék! - Pompás - sóhajtottam, majd újabb slukk, aztán jöhetett az időhiány is, hát ezt komolyan nem hiszem el! - Remek... - Aligha lephettem meg a reakcióimmal. Szóval tulajdonképp itt helyben és az apósomnak kellett választ adnom. Ha valaha el is képzeltem ezt a találkozást, egészen biztosan nem így. Előbb a külseje izzaszt meg, majd az ultimátumok, oltári nagyot fogok ezek után zuhanyozni, már ha van meleg víz a motelben. Bár én csak ne finnyáskodjak mindenféle meleg vízzel. Kétségbeesett sebességgel forgó agykerekeim örvénylő merengéséből a választ követelő szavak rántanak ki egy szempillantás alatt. - Ha megkért, hogy maradj ki a dolgainkból és te ehhez tartod is magad, akkor ehhez semmi közöd. Ugyanúgy, ahogy a kettőnk dolgának sincs köze hozzá, nem? - kérdeztem és reményeim szerint sikerült kijelölni a határokat. Nem kívántam egybemosni a két helyzetet, sem belevonni ebbe az egészbe a kettejük kapcsolatát. - Hogy mit akarok tőle, az csak rá tartozik, egyébként elmondtam neki, ahhoz pedig, hogy miért rontom még mindig itt a levegőt, szintén senki másnak nincs köze, mert az is hozzá köthető. Ami az itt maradást illeti, az meg rád és a falkádra, nem kell a kettőt egybe tenni, teljesen felesleges. Őket nem olyan könnyű lenyűgözni, ez egyre jobb! Mit kéne villantani, orvosi diplomát? Ha ilyesmi a maradás és falkamentesség kitétele, akkor azt hiszem, tényleg ez lehet az alap mérce, amit meg kell ütni én pedig nem fogok azért bevágódni az iskolapadba, hogy ki tudja, hány hét vagy hónap kedvéért sebésszé avanzsáljak. Megnyugtató, amikor kiadja az ukázt, pontosabban finoman közli, hogy nem kötelező ám maradni. Eldobom az elszívott csikket és rátaposok, akkor gonddal figyelve, mintha az életem függne tőle, pedig üres időnyerés az egész. Hajamba túrva igazgatom meg barna tincseimet, ahogy újfent rá nézek. - Oké. Akkor ez lesz - jelentettem ki. - Kétlem, hogy bármim lenne, amivel lenyűgözhetném a falkád, amivel meg esetleg igen, azt mesterségként mégse űzném - mosolyodtam el tüneményesen. - Nem maradok a városban - mondtam teljesen nyíltan. - És megköszönném, ha a mielőbb távozás érdekében elvinnél a motelhez. Felőlem meg is várhatja, amíg tényleg elhúzok onnan, de mivel számomra egyik opció sem járható út, így ez maradt. Annak mondjuk örültem, hogy elmondta a lehetőségeimet és nem élből azzal kezdte mondjuk, hogy beépített az asztalba. Ha azt mondta, hogy felőle is mehetünk, nem akartam húzni az időt, ugyanolyan könnyed természetességgel szálltam be a kocsiba, mint korábban. A különbség annyi, hogy most már tudtam, hogy az apósom mellé, és egészen más célból, mint eredetileg - ki naivan - reméltem. Így jártam, volt már rosszabb is. - Dakota. Egyébként... - mutatkoztam be némi megkéséssel. Fogalmam sincs, minek, de azt akartam, hogy legalább a nevem tudja, akkor is, ha ez nem az eredeti.
Horatio Haskell
Amarok
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Azt hallgatva, hogy szerinte mennyire külön lehet választani a falka, ő és én, illetve a család, Arthur, ő és én háromszögeit, csak egy halvány mosoly ül ki az arcomra. Ma már éppen eléggé intenzíven éreztem, hogy milyen nagyon „régi” is vagyok, ahogy azt a menyem közölte velem nem sokkal korábban, most azonban még inkább érzem azt a sok évszázadot, amit a nőstény és közém feszül. - Bár ilyen egyszerű volna. Igaz? – kissé talán elkalandozóvá válik az arckifejezésem, holott nagyon is itt vagyok fejben. Nem izgat különösebben, ha nem érti vagy nem tudja hová tenni. Idővel majd megtanulja ő is, hogy csak fekete és fehér nincs, a körte lévő szürke ötven megannyi árnyalatáról nem is beszélve. - Rendben. Szállj be. – lököm el magam az autó elejétől és visszaülök a kormány felöli ülésre. Amikor már ő is bent van, beindítom a motort és hamarosan kikanyarodok az útra a motel felé irányítva az autót. Nem csak, hogy megvárom, amíg ténylegesen is elmegy, hanem még ki is kísérem a városból, nehogy probléma legyen abból, hogy akkor melyik is az a pont, amin jobb, ha kívül tartózkodik. - Mivel amellett döntöttél, hogy nem fizetsz és nem csatlakozol, a falka szemében üldözött leszel. Nem ismerlek, így számomra nem sokat jelent, hogy tényleg kívül maradsz-e a városon vagy sem, viszont Aiden fontos nekem és ő nagy valószínűséggel nem szeretne a széttépésedről hírt kapni. – magyarán ne jöjjön vissza. Illetve, ha visszajön, akkor tudja, hogy mi várhat rá. Azt hiszem ezzel fair voltam én is, amennyire az lehettem. - Horatio. – mutatkozom be én is. Lám a család úgy tűnik csak megismeri egymást. Akkor is, ha így…
//na hát, tényleg kiviszlek a területről akkor is, ha lezuhanyzol, amiért megizzasztottalak , ha nincs más, amire reagálnom kellene, akkor ez lenne a záróm, nagyon köszöntem, egy élmény volt <333 és üdv a családban //
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 113
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
- Nekem az - feleltem csendesen, ám határozottan. Számomra ezek könnyen elkülöníthetőek, hogy ők miképp kutyulják maguknak ezt az egészet, az már megint nem az én problémám, hanem az övék. Biccentettem, amikor belement, hogy elfuvarozzon, így azért mégis egyszerűbb volt mindkettőnknek. Nekem gyorsabb út, neki megbizonyosodás, hogy tényleg nem maradok a területükön. A motelben hamar végeztem, nem volt sok holmim, amim akadt, az még mindig belefért egy hátizsákba. Gyorsan lezuhanyoztam - ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyesmire lehetőségem -, majd összekészülvén lementem és fizettem abból a pénzből, amit nem sokkal korábban nyertem. Két dollárom magad. Gigászi vagyon. Egyáltalán nem éreztem rosszul magam amiatt, hogy el kell mennem. Annyi motel volt már a hátam mögött, mint égen a csillag, még egyből lelépni igazán semmiség. Az egyetlen, bosszankodásra okot adó tényező legfeljebb az, hogy nem akkor távozok, amikor én akarok, hanem amikor más azt mondja. Az út alatt nem szólalok meg, békés kitoloncolt vagyok a magam apokaliptikus módján. Nem igazán tudok jópofizni, változtatni se most terveztem rajta vagy tréningezni és mivel úgy tűnt, ő sem ilyen fajta, így jól elvoltunk kussban. Az elváláskor kapott útbaigazítástól mosolyra húztam a szám. - Felesleges Aidennel jönni, nélküle is épp eléggé szeretem az életem ahhoz, hogy ne akarjam egy határátlépéssel a végét megsürgetni. - A nevét mindenesetre megjegyeztem, majd kiszálltam. - Kösz a fuvart, após - csuktam be könnyedén az ajtót, majd fél vállamra vettem a hátizsákot és elindultam az út mentén. Valahol majdcsak kilyukadok előbb-utóbb, nem Fairbanks az egyetlen település Alaszkában sem, bár az is igaz, hogy amikor jöttem, nem épp azt láttam, hogy egymást érik errefelé a városok...
//Én is nagyon köszönöm, imádtam! és lol az üdvözés, egyből kiteszel, ezt nevezem meleg fogadtatásnak XD //
Kezdőlap
<333 és üdv a családban 
//
//
