Mosollyal nyugtázom, ahogy Rose is idéz a műből. Ezek szerint valóban emlékszik. Abban a két hétben majdnem minden Shakespeare műt meglátogattunk, és a Rómeó és Júlia egyik kedvencünkké vált. Én személy szerint talán nem is pont az előadások miatt vártam az estéket, hanem azért, ha vége, átbeszélgethessem az éjszakát a lánnyal. Mert az előadások sosem voltak teljesen ugyanolyanok akkoriban, a színészeknek nem volt megkötve a kezük, és mindig újat hoztak magukkal. Akár mozdulatban, akár hangszínben, vagy akármi másban... És figyelhettük az akkori színészgenerációk fejlődését. És mi mindig megvitattuk, mi volt új, mi volt nem oda való, miért ezt választotta, mi, hogy játszottuk volna el. Emlékszem, a Temze folyó partján, mikor sétáltunk, el is játszottuk kedvenc jeleneteinket, hiszen kívülről fújtuk a műveket. Rose, mint szerelmes ifjú leány, megállta a helyét, de mint vad, elveiért kiálló családfő is. Remekül bele tudta élni magát a szerepekbe, akkoriban meg is kérdeztem, nem akar-e színésznő lenni? Csak kinevetett, és legyintett, pedig igyekeztem meggyőzni. Nem tudom, talán azóta kipróbálta már a szakmát. Mikor megköszönte, csak egy enyhe fejbólintással adtam tudtára, hogy semmiség, sőt számomra megtiszteltetés. Örültem, hogy ő tudott rákontrázni. Jesse kérdésére nem válaszoltam, Rose megtette helyettem. Nem akartam részt venni esetleges vitában, ezt majd ők lerendezik maguk között. Én csupán örültem a lánynak, ahogy ő is nekem, de némiképp a férfit is megtudtam érteni. De úgy voltam vele, nem kell tartania semmitől. Legalábbis én nem fogom megkörnyékezni Rose-t, csak egészségesen udvarolok, de azt hiszem, ez még belefért. De kellemetlenségbe sem akartam hozni egyikőjüket sem. Miután rágyújtottam, s a krétát átadtam Jessenek, az asztal másik feléhez álltam, így ők maradtak a másik oldalon, ketten. Mikor válaszolnak, bólintok. Akkor, ők is "újoncok" errefelé. Legalább hasonló cipőben járunk. Rose kérdésére biccentek, közben kifújom a cigarettám füstjét. - Igen, egy ideje itt élt. Volt idő, mikor sokáig tartottuk a kapcsolatot, de már több, mint 90 éve nem hallottam felőle semmit. Úgy gondoltam, itt talán megtalálhatom. Utolsó levelét is innen kaptam, Fairbanksből. - nem titkoltam semmit, elvégre, a lány mögött se éreztem olyasmit, ami miatt terelnem kéne a témát. Rose nem ilyen volt, legalábbis nem hittem róla, hogy ilyen lenne. A párja más tészta, de ugyan mit hoznának ki egy magányos farkas elveszett apjából? Semmit... Az meg, hogy csatlakoztak egy Falkához, hát... ez van. Én még hadilábon állok azzal is, akikhez szeretnék bekerülni. Szeretnék? Ugyan már... De tény, hiányzott, még most is, hogy farkasok közt legyek. Baromira hiányzott. Mikor végeztek, a fehér golyó felé intek. - Hölgyeké az elsőbbség. - mondom mosolyogva. Ha Rose indítja a játékot, figyelem, ahogy a fehér golyó szétüti a háromszöget, és nézem, melyik golyó kerül a lyukba, teli, vagy csíkos. - És milyen a Betolakodók közt? - kérdezem úgy spontán, puszta kíváncsiságból.
Hallgatom ahogy egymásnak idéznek a műből amit közösen olyan sokszor megtekinthettek. Egy darabig oda figyelek, de egy idő után érdektelenné válik számomra a dolog, így inkább csak az asztalon sorakozó golyókat veszem szemügyre és elfogadom Raventől a cigit, majd előveszem a gyújtómat és fellobbantom annak a lángját, majd beleszívok a cigibe. A gyújtót elteszem, a cigit kiveszem a számból és kifújom a füstöt a következő slukk előtt pedig beleiszok az ital keverékembe, és neki támasztom a csípőm az asztalnak, így nézek újra végig a két másik farkason. Már azt is tudom, hogy régről ismerik egymást és Rose a kérdésem, amit nem mondtam ki se szóban se mentálisan megválaszolta. Nem volt a férfinek hozzá köze, amúgy nem csináltam volna balhét miatta, még akkor sem ha Rose ex-szeretője lenne. Nem a múlt a lényeges, hanem a jelen, és ameddig tiszteletben van tartva, hogy a nő hozzám tartozik, addig senkit sem akarok kibelezni. Bár Rose-t akkor sem tudnám bántani ha megcsalna. Volt már erre precedens, túléltük, nem bántottam, csak pár napra magára hagytam, hogy átgondolhassam a kettőnk dolgát. Az teljesen más tészta, hogy akkor Raven a saját zsigereivel lenne felakasztva az első fára, ha megpróbálná megfektetni a nőmet. De ezzel nem hencegek el, nem az a veszélyes kutya, amelyik ugat és feni a fogát, hanem az ami hallgat és egyszer csak támad. Újra a cigibe szívok és figyelem a beszélgetést, majd megszólalok én is újra, mikor Raven a falkáról kérdez. - Beleszokunk lassan, elfogadtak és befogadtak. Nincs mit ragozni rajta igazából. Van fedél a fejünk felett, van kihez fordulni, ha baj van…- Megvonom a vállam, és a cigarettámba szívok bele. Nekem a falka elsősorban Rose miatt jó, ha én elmegyek egy időre a munkám miatt ő akkor is biztonságban lesz, és nem marad egyedül. Kisebb az esélye annak, hogy valaki bántani akarja, ha egy falka tagja, bár, hogy Felderítő lett, így azért más a helyzet, de nekik általában nem a harc a dolguk, hanem a kémkedés és az információszerzés, majd a gyors kereket oldás, mintha ott sem lettek volna. Rose-nak adok egy dákót, majd helyet hagyok neki, hogy had indítsa elsőnek ő a játékot. ét dolog miatt is, egy legalább megnézhetem a formás fenekét, ahogy az asztalra hajol, nem mintha nem látnám eleget, de így azért akkor is más a helyzet. A másik meg, valóban, hölgyeké az elsőbbség.
Imádtam akkoriban Ravennel tölteni az estéimet. Vagyis pontosabban az éjszakákat egészen hajnalig. Sajnos az estéimet továbbra is a munkával kellett eltöltenem, de ahogy elszabadulhattam a Pipacsból már bele is vetettük magunkat a város akkori pezsgő életébe. Szerettem, hogy annyit beszélgettünk, hogy kíváncsi volt a gondolataimra és a véleményemre. Szóval jól eső érzés visszagondolni azokra az időkre és örülök, hogy most elöntenek a kellemes emlékek. Jópofa dolog volt, hogy végigpróbáltunk pár jelentet egy-egy műből. Jókat nevettünk, hol magunkon, hol pedig egymáson. Emlékszem Raven felvetette, hogy próbáljam ki magam színészként. Én meg persze csak legyintettem és jót derültem a dolgon. Nem nekem való az a szakma. Ezt akkor is így gondoltam és ma sem vélekedek másként. Bőven elég volt nekem akkoriban a minden estés "előadás" a Pipacsban, mikor el kellett hitetnem a vendégeimmel, hogy ők az egyetlenek és a legtökéletesebbek az egész világon. Pedig korántsem voltak azok. De az is "játék" volt. Csak egyszemélyes közönségnek... - Sikerült már rá lelned? Vagyis, tudod, hogy hol keresd? - érdeklődöm kedvesen az apja kapcsán. - És eddig milyenek a tapasztalataid? Hogy tetszik a város, az itteniek? - utalok vissza arra, hogy letelepedési szándékkal jött és, hogy egyelőre még ismerkedik a várossal és a lakóival. Világéletemben beszédes teremtés voltam, és az érdeklődésem is ezért van. Egyszerűen nem szeretem a hosszú csendeket és a nagy hallgatásokat. Én a magam részéről szeretek beszélgetni, cseverészni, tulajdonképpen bármiről. És bárkivel. Noha ezzel Jesse tudom, hogy nem teljesen ért egyet, mármint, hogy olyan könnyen akárkivel szóba állok. Szerinte jobb lenne, ha óvatosabb lennék, de szerintem meg némi ismeretségkötésbe még senki nem halt bele... Megfordul a fejemben, hogy klassz lenne, ha Raven ahhoz a falkához tartozna, amelyikhez mi is. Az az igazság, hogy nem érzem rajta, hogy a hegyiekhez tartozna, az meg nyilván feltűnt volna, ha a mieinkhez csatlakozott volna, ezért joggal feltételezem, hogy jelenleg egyik falkához sem tartozik. Főleg, hogy ő maga mondta, csak nem rég költözött Fairbanksbe. - Köszönöm! - a hangom vidám és lelkes, mint ahogyan én magam is, szóval elhelyezkedem, az asztalra hajolok, és a bal kézfejemen támasztom meg a dákó végét. Becélzok, majd a jobbommal lökök egyet a dákón és voilá a fehér golyó útjára indul a lökésnek köszönhetően, majd szétkergeti a csíkos és teli golyókat. Csíkos az, amelyik végül az egyik lyukban landol. Aztán a fiúk felé fordulok. Mivel Jessevel egy csapat vagyunk, úgy nézem övé a következő lökés, ha szeretné. - Én nagyon élvezem. - válaszolom meg én is Raven kérdését. Oké, még vannak dolgok, amiket most tanulok a falkáról, arról, hogy milyen is a részese lenni egynek, de mindent összevetve - nehézségeket és előnyöket egyaránt - azt hiszem tényleg nagyon tetszik eddig a dolog. - És tényleg van kihez fordulni mindig... - nevetek fel. - ... sosincs egyedül az ember farkas. De nekem ez nagyon tetszik. - társasági lény vagyok, ez eddig sem volt titok, szóval ezt a részét egyre jobban kedvelem. Oké a közös fürdővel kapcsolatban nekem is vannak ellenérzéseim és fenntartásaim, de ezt leszámítva jó, hogy mindig van kibe belebotlani. - És te? Gondolkoztál már valamelyik falkán? Vagy jobb egyedül? - a "falka" szónál lehalkítottam a hangomat - nem mintha egyébként olyan hangos lettem volna, mert nem voltam az - és kíváncsiskodtam kicsit. Tényleg örülnék, ha hozzánk kerülne...
- Nagyjából, bár eddig folyton zsákutcába futottam. De majd csak sikerül. - mondtam vállat vonva a lány kérdésére. Az eredeti célról, hogy megtalálom vér szerinti apám, aki egyben Teremtőm, és Mentorom volt egykoron, még mindig nem mondtam le, de amilyen vonalakon eddig elindultam, az vak vágányra vezetett. Közben persze más események is történtek, de erre számítani lehetett, hogy a kutatás nem lesz könnyű. Bár arra nem számítottam, hogy az öreg úgy tűnt el, nyom nélkül, mint szürke szamár a ködben. De előbb vagy utóbb, úgy is rá találok. Újabb kérdésére mosoly szökik az arcomra. - A város egész jó, nem olyan nyüzsgő, mint egy nagyváros, de hozzá lehet szokni. Az emberek meg... változó. De még azért botlok meglepetésekbe. - újabb slukkot szívtam a cigarettámból. Nem akartam fárasztani őket a negatív dolgokkal. Bőven elég volt átélni őket. Meg Rose tudhatta, hogy bár szeretek beszélgetni, de nem eresztem nagy lére a szavakat, és inkább voltam jó hallgatóság. A dákóra támaszkodtam, ahogy figyeltem Rose indítását. Mindig is csinos teremtés volt, jó volt nézni, ahogy az asztalra hajolva kezdte meg mozdulatát. De nem vagyok bunkó, és tekintetemet a golyókra emeltem, amelyek egy hangos koppanással gurultak szerteszét. A csíkos legurult. Ügyes kislány! - Na, jó hallani. - mondtam válaszaikra. Legalább nekik sikerült. Ez mindig, egyéni döntés. Hallottam negatív dolgokat is persze a Betolakodókról, de az Ősök Falkájától sem voltam elragadtatva. Nem tiszteltem egyiket se kellőképpen, és a magányos helyzet számomra pont megfelelt. És a küzdelmem, amely arról "szólt", hogy bekerüljek az Ősök közé, már rég nem erről szólt. Sose szólt erről. Én tudtam ezt, és szóltam is, hogy ne várjanak tőlem 100 %-os engedelmességet, amíg nem érzem, hogy érdemesek erre. Az más kérdés, hogy mindenki úgy értelmezi ezt, ahogy akarja. Alfa voltam hajdanán, céllal jöttem ide. És messze állt tőlem, hogy ezt csak úgy érhetem ezt el, ha csatlakozom bárkihez. Persze a bizalmatlanság, és a bizalomra való érdem, visszafelé is igaz volt. És most lógunk a levegőben. De talán jobb is így. De örültem, hogy ők legalább elhelyezkedtek. Rose mindig is szerette a társaságot. Jesse-ről ezt nem tudtam, hogy így érez-e, de talán ő inkább a hasznot látta a Falkában, nem a társasági élet forrását. Bár ki tudja, lehet hogy csak miattam ilyen most. Ha bulizni kezd, talán elengedi magát, és olyan mutatványokra képes, hogy csak na. - Már próbálkoztam a "hegyieknél", de jelenleg csak lógok a levegőben. Talán jobb így. Egyenlőre. - válaszoltam egyszerűen. Néztem, ahogy Jesse neki készül a a lökésnek.
Még ők beszélgetnek, addig én a poharamba iszom bele, és lenyelek pár kortyot, közben a cigimbe is beleszívok, és rövidesen kerítek egy hamutálat is magamnak, hogy még se az asztalra hamuzzam le a cigarettámat. Hallgatom a beszélgetésüket, de nem szólok bele, egyelőre. Nincs mit mondanom, hiszen ők a közös múltjukról beszélgetnek, amit én nem ismerek, így nem is tudok mit mondani nekik erre. Az meg nem az én műfajom, hogy feleslegesen jártassam a számat, mikor nincs mondandóm. Sosem voltam beszédes alkat, mindig inkább hallgatag voltam, és csak akkor szólaltam meg, ha mondandóm volt. Hallgatom még őket, közben neki támasztom a csípőm az asztalnak és megforgatom az italomat a poharamban, majd lassan kortyolok belőle egy újabbat, majd arrébb megyek, és lerakom azt, hogy a cigimbe szívhassak bele, és tovább hallgassam a beszélgetésüket. Mostanra én már egészen jól kiismerem magamat a városban, tudom, mi merre van, de még vannak felfedezetlen területek, amiket rövid úton szeretnék megszüntetni, hogy tökéletesen ki ismerhessem magam itt. Ha már letelepedtünk és itt maradtunk. Mikor tovább beszélgetnek a városról a mobilom után nyúlok, és a számot elnézve, kimegyek a biliárdszobából, odakint halkan folytatok le egy rövid beszélgetést, majd visszatérek rövidesen, a telefont visszasüllyesztve a farmerom zsebébe, a jobb oldalon. Munka ügyeimről általában Rose-t sosem tájékoztatom. csak akkor mondok el neki pár dolgot, ha őt is belevonom csalinak, és akkor is csak minimális információval látom el, hogy ne essen semmi baja sem.
Miután visszajöttem hallgatom tovább a beszélgetésüket, és mikor Raven a hegyieket emlegeti, akkor felpillantok, hiszen addigra már én hasalok rá az asztalra. Arcomon nincs érzelem se semmi, nem is vonom fel a szemöldökömet, csak felpillantottam rá, aztán már foglalkozom is a golyókkal. Lökök egyet, és le is megy a következő is, ami hozzám tartozik, ekkor elhúzódom az asztaltól, visszamegyek a cigimért, amibe beleszívok.
- Jobb, egyelőre…- Jegyzem meg, miközben lehamuzom a szálat és a poharam után nyúlok. Raven és Rose gondban lesznek ha Rav a hegyiekhez fog csatlakozni, hiszen akkor, ha az ő fejéért küld, Castor nem fogok tétovázni, és szólni az alfámnak, bocsi, a fickó Rose barátja. Végig mérem a másik farkast és szakasztott úgy nézek, mint aki a másikról méretet vesz a koporsójához, de utána kapcsolok, és inkább elnyomom a csikket, hiszen már elszívtam a cigimet. Nem akarom fenyegetni, mert nincs miért, de az benne van a pakliban, hogy ha a másik oldalhoz csatlakozik, akkor ellenségek leszünk.
- Remélem, hogy végül sikerül rálelned. - és ez igaz is volt. Nem volt okom, hogy rosszat kívánjak Ravennek, és ha az a vágya, hogy megtalálja az apját, akkor tényleg remélem, hogy sikerülni fog neki. Látom közben, hogy Jessenek nincs hozzáfűznivalója a beszélgetéshez, pedig már nem a múltat a emlegetjük, de tudom, hogy csendes típus. Én azonban nem vagyok az, szóval könnyedén beszélgetek tovább. - Meglepetésekbe bárhol bele lehet futni... - fűzöm hozzá a mondatához a kissé klisés megjegyzést, de mindenesetre ez igaz. Tényleg bármikor szembetalálkozhat az ember meglepetésekkel. Az már persze más kérdés, hogy a meglepi jó, vagy rossz... - Nekem párszor sikerült már eltévednem itt.- nevetek fel. Hát a városi tájékozódásban nem vagyok a legjobb, hiába a farkasérzékek, itt túl sok a szag és a zaj, ami zavarjon a tájékozódásban. Közben Jesse felveszi a telefonját és amíg kimegy, utána nézek. Ha meló miatt hívják tudom, hogy nem fog a részletekbe beavatni, így egyeztünk meg. Minél kevesebbet tudok, annál nagyobb biztonságban vagyok, és tudom, hogy neki ez nagyon fontos. Megbízom benne teljes mértékig, ezért nem zavar, hogy nem mond el dolgokat a melójáról. Bár nem mondom, volt amikor ez nem volt jó "politika". Ha előre elmondja annak idején Vegasban azt a libát, akinek elvileg csak a munka miatt vizslatta a manduláját a nyelvével... akkor talán nem történik az később, ami történt. És nem kellett volna végignéznem a nagyjelenetet, de mivel nem szólt róla, nem tudhattam, hogy hol van és véletlenül beléjük botlottam. Közben elindítom a játékot. - De akkor ezek szerint a próbálkozás nem járt sikerrel... És mi a helyzet a másik, a mi falkánkkal? Vagy azon nem gondolkoztál még? - közben Jesse is visszatért és most rajta a sor, hogy elüsse a golyókat. Figyelem a két hímet. Ha Raven a hegyiekhez kerül, akkor tényleg nem számít többé, hogy valaha ismertük és kedveltük egymást. Jesse megszólalása is erre utal valahol. Tudom, ha kell akkor bárkivel kegyetlen tud lenni. Kicsit megmozgatom a nyakamat. Még fáj a tegnapi marás és ezüst égette sebem. Bárkivel... még velem is... Mivel megint kérdeztem, ezért nem figyeltem, hogy Jesse milyen eredménnyel ütötte el a golyókat, ezért továbbra is csak az asztal szélének támaszkodom a csípőmmel és Ravenre figyelek.
Jesse pillantása nem kerüli el a figyelmemet. Ahogy a koporsó-méretről vett végigmérése sem. Nem adom jelét annak, hogy zavarna, bár így tudom, hogy ha rám nyomják az "Ős" bélyeget, akkor ez a férfi nem lesz a puszipajtásom. Nem mintha sok farkas lett volna az. Álltam a tekintetét, de mikor elfordul, én Rose-ra pillantottam. - Nos, van ismerősöm a Betolakodók közül, de őszintén szólva nem érzek késztetést arra, hogy bárkihez csatlakozzak. Nem vagyok az a könnyen fejet hajtó típus. Ez pedig, hogy a két Falka nem jön ki egymással, hidegen hagy. Én nem bélyegekhez, személyekhez ragaszkodom. Bárkihez csatlakoznék, az nem gátol meg abban, hogy egy nem ugyanolyan Falkabelivel beszéljek, találkozzak. Szavaim szilárdan, egyenesen hangzottak, de nem volt ebben indulat, csupán érezhették, hogy komolyan gondolom. Mikor leér a golyó, mosolyogva bökök az asztal felé: - Te jössz Rose. Figyelem, ha a golyó felé fordul. Farkasom nyugodtan ölelt körbe. Cigarettámba szívtam, majd lassan kifújtam a füstöt.
Kivonultam telefonálni, ahogyan csörgött a készülékem. Odakint megbeszéltem, amit kellett távolabb húzódva mindenkitől, aki meghallhatta volna esetleg, mondjuk gyors és pattogós beszélgetést folytattam le amiből nem sokat érthetett külső hallgatóság, de akkor is, nem szeretem ha munkával kapcsolatos ügyeknél idegenek is hallhatják, hogy miről is beszélek éppen. Amint ezzel megvoltam, vissza bementem a biliárdszobába, és a poharamhoz ballagtam, azt odabent hagytam. a beszélgetés fonalát elvesztettem, hogy kimentem, de nem is próbálom felvenni. A téma nem igen érint engem. Persze megpróbálhatnék nagyban beszédbe elegyedni a másik hímmel, de nem vagyok az üres fecsegéseknek a híve, és nem nagyon hiszem, hogy lenne közös témánk, Rose-t leszámítva, de nem hiszem, hogy éppen vele akarok beszélgetni a kedvesemről, még akkor, sem ha Rose állítása szerint nem volt közöttük semmi. Nem, nem vagyok féltékeny semmi ilyenről nincsen szó.
A poharamban forgatom meg a maradék italomat, és úgy figyelem a beszélgetést és a játékukat is, most nem én jövök, hanem Rose, így van alkalmam újra megnézni magamnak a kedvesem formás fenekét, miközben az asztalra hasal és becélozza a golyót. Majd visszafordulok Raven felé, nem húzta fel magát azon, amit mondtam neki, ami jó, mert higgadt természetre utal. Bár amit mondtam nem üres szavaknak szántam, hanem komolyan is gondoltam. Nem azért vadászom a hegyiekre, mert gyűlölném őket, hanem mert végrehajtóként és bérgyilkosként ez az egyik feladatom, a magasabb beosztásúak feje szép összeget ér, és nem mellesleg ezzel bizonyíthatom a hűségemet az alfának.
- Valóban, nem gátol meg benne… - ebben igazat adok neki, mivel valóban nem szab gátat, csak akkor lesz vacak helyzetben ha kitör a háború ténylegesen és nem csak kisebb – nagyobb odaszurkálásokban nyilvánul meg az ellentét.
Figyelem, ahogy Rose a nyakát mozgatja meg a beszélgetésünket hallgatva. A nyakán az egyik sebet én okoztam amit most takar a haja.
Némán figyelem őket, Jesset, aki úgy néz Ravenre, mintha épp méretet venne a koporsójához, és Ravent, aki állja a tekintetét és látszólag nem hatja meg különösképpen a dolog. Nem szólok bele, nincs is mibe. Ha Raven a másik falkához kerül, akkor aligha elegyedhetünk újra csevejbe. Pedig az nem lenne rossz. Régen, nagyon élveztem a társaságát és elszomorít a tudat, hogy megvan az esély, többé erre nem kerülhet sor. Hallgatom a szavait és valahol azért örülök, hogy azt mondja, amit. Nos, tulajdonképpen, mint a falka egyik felderítője, tarthatom vele a kapcsolatot, és ha valóban igaz az, amit mond, vagyis tényleg ezt gondolja, akkor talán nincs minden veszve. Bár mélyenszántó, vagy őszinte beszélgetés, aligha történhetne meg, még a szavai ellenére is. - Akkor gondolom, majd eldöntöd egyszer, hogy mit is szeretnél, mármint falka kérdésben. - és ehhez tulajdonképpen nem volt mit hozzáfűznöm még. - Ohh, tényleg. Bocsi, nem figyeltem. - kaptam észbe egy kisebb zavart mosoly mellett, majd megint az asztalra hasaltam, hogy a következő lökést is elindítsam. Most azonban nem sikerül a következő golyót is lyukba kergetni. - Hmm... kijöttem a gyakorlatból... - jegyeztem meg fecserészve és mosolyogva fordultam Raven felé. - Most viszont akkor te jössz. - nem akartam, hogy a játék és a hangulat komorba forduljon át. Tudom, hogy nekik nem sok a közös témájuk és, hogy ez a találkozás ettől még kissé kellemetlen is lehet. Jessehez lépek és nyomok egy csókot az arcára, ahogy a kezembe fogom a sörömet és nagyot kortyolok belőle. Ha Raven a következő lökéssel volt elfoglalva, akkor a kedvesem szemeibe nézek, amiben ott volt minden rajongásom és szerelmem iránta, közben pedig gondolatban küldöm felé, hogy milyen kellemes dolgokat tervezek még az este hátralevő részében vele, a szobánkban. Az egész nem tartott tovább néhány röpke pillanatnál, majd újra a poharamba kortyoltam és letettem azt, hogy ismét rég nem látott ismerősöm felé forduljak. - És egyedül érkeztél a városba? Úgy értem, hogy kedvesed, vagy kölyköd van? - érdeklődtem iránta kedvesen, csak, hogy ne üljön el a beszélgetés és ne legyünk mindannyian kukák.
Jesse megjegyzésére nem feleltem azonnal, farkasom azonban felemelte a fejét. - Nem az a bölcs vezető, aki sikerre visz egy háborút, hanem az, aki sikeresen elkerüli azt. Gyűlöltem a háborúkat, megéltem már néhányat, és bőven elég volt belőle. Nincsen győzelem ilyenkor, csak személyes tragédiák. Az, ahogy az embereket felhasználják, hogy kioltsanak életeket. Nem vagyok, és nem is leszek híve ennek soha. Persze, ami az enyém, és ha szükséges, megvédem azt. De egy háború teljesen más dolog. Egy idő után elfelejted, miért harcolsz, a csatában nincsenek eszmék. Csak az hajt, hogy túlélj. A farkasok háborúi máshogy zajlanak az emberekénél. Nagyobb a vérszomj, több az áldozat, és a cél, a másik teljes kiirtása, vagy elűzése. Én igyekeztem régen, hogy soha ne kelljen Falka ellen vinnem a magam családját. Persze, volt rá példa. De sose gyűlöltük az ellenfelet, tiszteltük, akik ellen harcoltunk. És mindig új esélyt adtunk a legyőzötteknek. Itt Fairbanks-ben nem láttam túl nagy reményt erre. A két Falka közti ellentét, már túl régóta elhúzódott, legalábbis a hozzáállásaikból erre következtettem. - Egyszer biztosan dűlőre jutok. Ha meg nem, akkor levadásznak, megpróbálnak elkergetni, megfenyegetnek, stb. stb. ahogy ez lenni szokott. - vállat vontam. Hozzá voltam szokva az ilyesmihez, egy Infamiát nem szívesen látnak, bármilyen Falkáról is legyen szó. Rose mosolygó arcára csak egy kedves kacsintással felelek, s az asztal fölé görnyedve célba veszem a fehéret. Ügyesen játszottak eddig. A fehéret meglököm, ami szép komótosan besegíti a lyukba a kék telit. Mosolyra húzódik a szám, majd a krétát elvéve az asztal sarkáról, kicsit javítok a dákó végén. Rose szavai ekkor csendülnek fel. - Nem, senki nem tart velem. Egy ideje már nincs, kihez kötődjek. Kicsit talán ezért is irigylésre méltó, hogy ti ilyen hosszú idő után is együtt... - szavaimat a következő mozdulat szakítja meg: Miközben beszélek, a krétát szórakozottan elkezdtem pöccintgetni az ujjammal, mint mikor az érmeket szokás dobálni a tenyérbe. Csakhogy az egyik pöccintés erősebbre sikerül a kelleténél, és szép ívben repülve, Rose dekoltázsában landol, és a két csinos mell ölelésében eltűnik. Na nem mintha direkt csináltam volna, mégis, zavartan vakarom meg a tarkómat. Hát, ez kicsit kellemetlen, de hát mégsem nyúlhatok a kréta után. Egyrészt, itt van a kedvese, másrészt meg... tényleg, mi lenne a másrészt? - Khm... Rose, elnézést, visszakaphatnám a krétát? - igyekszem nyugodt maradni, de egy zavart mosoly mégiscsak kiül a képemre. Remélhetőleg, nem kér meg rá, hogy megkeressem, vagy ha igen, azt úgyis Jessere bízza. Oh, a szerencsés bolhazsákja!
- Nekem teljesen mind egy a dolog Raven. Én ebből élek…. – A falkán belül végrehajtó vagyok, azon kívül pedig bérgyilkos, szóval nekem ez az életem ez a munkám, mások életének a kioltása, parancsara vagy pénzért. Szóval, nekem valahol egy háború egészen kifizetődő, és nem egyéb mint egy munka. Persze, ha kitörne a háború a két falka között akkor Rose-t azonnal repülőre raknám, és messze zavarnám innen, mondjuk vissza Párizsba, ott úgy is szeretett lenni, ott pedig messze lenne mindenkitől, így nem is kellene aggódnom miatta, hogy bajba kerülne, és valaki felhasználná ellenem. Hidegvérrel húzom meg a ravaszt, vagy alkalmazok más módszert az életek kioltására, szóval, nekem ez nem jelent semmit sem, így Raven szavai nem is hatnak meg és nem is botránkoztatnak meg. Erre lettem kinevelve. Valahol várom már, hogy Castor végre rászabadítson minket a másik falkára és elkezdhessük leszedni őket, végre valami komolyabb is történne, és nem csak az unalom lenne velünk minden nap. Erre egy magamfajta nem sok pénzt tud keresni, a hely nem elég nagy ahhoz, hogy komoly munkával legyek ellátva egyik pozícióban sem. - A megszokott műsor, elüldöznek vagy kényszerítenek.. – Biccentek, mivel ezt mi is ismerjük Rose-al, sokáig kóboroltunk mi is, pont annyi ideig amennyi ideje együtt vagyunk. Miatta kellett menekülnöm Angol honból, mert engedély nélkül haraptam őt be, és emiatt Richard megölte volna. Engem életben hagyott volna, de nem tettem volna zsebre a kínzást, amit érte kaptam volna, de Rose? Tudom jól, hogy előbb elkapta volna, kedvét leli benne, még nem meg nem töri Roset, és utána különös élvezettel öli meg a szemem előtt. ismertem már annyira a teremtőmet akkor, hogy tudjam, ennek nézünk elébe, ha nem megyünk el onnan azonnal. Rose erről mit sem sejt, sosem mondtam el neki. Távolabb állok Rose-tól és épp a poharam ittam ki, mikor az a kis vacak a dekoltázsában landolt, nem túl barátságos pillantást vetek a másik hímre, és oda ballagok a nőstényemhez, magamhoz vonom, szorosan, és én veszem ki onnan a kis kockát, közben birtoklóan csókolom meg, hogy a másikban egyértelmű legyen a nőstény az enyém, és jobb, ha nem vág le még egy ilyen műsort még véletlenül sem. Egy hím farkas igen csak féltékeny tud lenni. a kockát az asztal szélén csúsztatom vissza Ravennek, és közben rászegezem a tekintetemet, mert már elszakadtam a nőstényem ajkaitól, de még nem engedtem el a derekát. Szemeim figyelmeztetően villannak.
Hallgatom Jesset és Ravent és közben hol az egyikükre, hol pedig a másikukra téved a tekintetem. - Lehet, és talán igaz is, de ettől még esélyes, hogy a két falka előbb utóbb egymásnak esik. - csak halkan jegyeztem meg, hogy én is bekapcsolódjak a beszélgetésbe. Lehet, hogy Ravennek igaza van, de ebben a helyzetben, ami most van a hegyiek és a mi falkánk között, nem érdekes, hogy ki a bölcs, vagy sem. Ha összefut egy ős egy chicagoival, akkor nem bölcselkedni fognak, az is egészen biztos. És emiatt is volt szükségem arra, hogy Jessevel gyakoroljunk és eddzünk, ezért volt most is sérült a tarkóm, az oldalam és a combom, habár ezeket mind jól takarták a ruháim. Arra pedig, hogy elüldözik előbb vagy utóbb, csak bólogatok. Mi Jessevel nagyon is tudjuk, hogy nem tűrik meg a falka nélkülieket sokáig egy helyen. Az egész eddigi életünk arról szólt, hogy egyik várost hagytuk el a másik után, nem tartoztunk sehová, csak egymásnak voltunk és kész. Közben Raven jön most a játékban és bele is talál az egyik golyó a lyukba, szóval megint ő következik. Felemelem a sörömet és újra belekortyolok, amíg a krétával foglalatoskodik. Szavai hallatán mosolyra húzódnak az ajkaim és Jessere pillantok. Hát tény, hogy nagyon hosszú ideje vagyunk együtt, de én még mindig olyan rajongással vagyok iránta, mintha a kettőnk kapcsolata még csak a legelején tartana. Már alig vártam, hogy a felesége legyek... Büszkén és boldogan fogom viselni a nevét. Szerelmes merengésemből az ránt ki, hogy valami a dekoltázsomban landol. Landol? Mégis mi a halál történt? Szemeim elkerekednek és lenézek, hogy tudjam, most meg mi is van. Nem tudtam, hogy egy célba találós játék egyik kelléke lettem az imént. A dekoltázsomról Ravenre pillantok kissé zavartan. - Hát... ööö... - persze, mondanám zavartan, de ekkor Jesse lép hozzám és magához von, olyan mozdulattal, amivel azt mutatja meg, az övé vagyok, ő birtokol engem. A kedvesemre emelem a tekintetem a másik hímről , majd a következő pillanatban megcsókol, ugyanúgy, ahogyan magához ölelt. Határozottan, jelezve, hogy hozzá tartozom. A csókját viszonozom és közben érzem az ujjait a melleim között, ahogy kiveszi onnan a krétát. Még akkor is szorosan tart a karjában, amikor már elszakad az ajkaimtól. - Azt hiszem... megint te jössz. - szólaltam meg, megtörve a csendet és Ravenre pillantottam. - Hozok valamit inni. - nézek most Jessere, és ha elenged, akkor elindulok a pult felé, hogy kérjek valami töményet a sör után. Whiskyt rendelek, majd azzal a kezemben térek vissza a fiúkhoz. Volt némi sor a pultnál, ezért beletelt jó pár percbe, amíg újra felbukkantam a biliárdasztal mellett. - Miről maradtam le? - kérdeztem meg immáron csicsergő hangon és a két hímet figyeltem közben.
- Életek kioltása.- mondom Jesse válaszára, nem kérdezem, kijelentem, bár nem azért mondom, mert el lennék ragadtatva ettől. Innentől vagy katona, zsoldos, bérgyilkos, hóhér... Tök mindegy, a háború neki kedvező dolog lehet. Sose kedveltem azokat, akik pénzt csináltak emberek halálából, persze akkor ebből eredendően utálhatnám a sírásókat, és a temetkezési vállalkozókat, koporsó készítőket, meg a sírkő kereskedőket is. Nem vagyok lenéző, az ő dolga miből él, csupán megvan a magam véleménye is. Ez van, ezt dobta a gép. - Őszintén szólva fogalmam sincs, mihez kezdek, ha kitör a háború.- Egyet tudtam, megvédem, aki közel áll hozzám. Egyik oldalt sem akartam ilyen téren erősíteni, elvégre mindkét oldalon volt valaki fontos nekem. S az ő védelmük érdekében bármit megteszek. A kis baleset után illendően elfordítottam a tekintetem, ahogy Jesse megcsókolta Rose-t, de amint a kréta felém csúszott az asztalon, elkaptam a kis tárgyat, feléjük pillantottam, s Jesse villanó tekintete sem kerülte el a figyelmemet. Nyugodt voltam, lehet, egy kissé ciki volt az előbbi helyzet, de mivel nem direkt volt, nem éreztem bűnbánatot. Rose zavart pillantására halvány mosoly került az arcomra, majd szavaira ismét a golyók felé léptem, hogy célba vegyem őket. Nem történt semmi, én legalábbis nem fogom magamra venni Jesse viselkedését, és mentegetőzni sem fogok. Minek? Ellöktem a fehér golyót, szépen ellökte a következő színt, de sajnos lyukba, nem került be. Amíg Rose kiment, Jessenek címezve kérdeztem: - Megkérted már a kezét? - néztem fel rá, miközben kiegyenesedtem, és tudhatta, hogy nincs bennem hátsó szándék semmilyen téren, és nem azért kérdezem, mert esetleg rámásznék Rosera. Nem az a típus vagyok, aki kapcsolatokba szövi magát, mint harmadik. Persze, ha 2 nő közé kellene kerülnöm, az más kérdés. De Roset ismerve, romantikus típus, és ebből következtetek a házasság lehetőségére. Az asztal felé intettem, hogy most ő jön.
- Ha kitör a háború bajban lesz minden magányos, nem lesz mögöttük védelem, csak magukra számíthatnak, és könnyen két tűz közé kerülhetnek. – Válaszolom vissza Ravennek. Komoly bajba kerülhet, ha nem dönti el, melyik táborba akar kerülni, különösen akkor nem ha valóban ő is két tűz közé fog beszorulni, mert mind a két helyen vannak barátai, amúgy meg egyik alfa sem nézi majd jó szemmel ha ez kiderül, hogy ide és oda is húz, nem pedig semleges. Jobb ha minél hamarabb lelép a fenébe innen, ha így gondolja a dolgokat és nem kötelezi el magát egyik oldal mellett sem. Amúgy egészen szimpatikus a fazon, de nem kötöm az orrára egyelőre. A kis véletlen malőr, felrázza a dolgokat, különösen, hogy az a kis vacak a nőstényem formás, pont tenyérbe illő mellei közé pattan be. Amit valljuk be, öröm kiszedni onnan. Most melyik hím nem vállalná a dolgot szívesen? Bár van bennem annyi jó érzés, hogy nem matatok sokáig, de azért kiélvezem, hogy hol az a bizonyos kocka, viszont a másik hímre nem éppen barátságos pillantást vetek, de hát, na, csak nem vigyoroghatok rá teli szájjal?! Mikor Rose elindul kifelé, késztetésem van, hogy a fenekére csapjak egyet, de nem teszem meg, nem ez a típus vagyok, aki nyilvánosan ilyet tenne, így csak az asztal és a másik hím felé fordulok, majd figyelem, amit csinál és elkezdek helyezkedni az asztal mentén, hogy meglegyen a számomra megfelelő szög. Raven közben kérdez tőlem, én pedig, lépek még párat, és felhasalok az asztalra a megfelelő szögnél, majd válaszolok. - Meg. Bár nem értem, miért olyan fontos ez… - Bár az igaz, hogy Rose sokkal romantikusabb jellem, mint én, és ő még hisz a tündérmesékben vagy valami ilyesmi. Ami nem baj, mert többek között ez is vonzó benne, csak ez az esküvő érthetetlen nekem, viszont, azt is tudom, hogy a kéz kérés mennyire boldoggá tette, és ha másért nem is, de azért a pillanatért megérte megtenni. - A kezén a vörös köves gyűrű, azt kapta tőlem… - Jegyzem meg miután meglöktem a fehér golyót és lassan felegyenesedek az asztaltól, finomabban kellett volna indítanom, mivel a lendület nagy volt és emiatt nem úgy kapta el a kiszemelt golyót a fehér, ahogy szerettem volna, így megint Raven jön.
Ha kitör a háború a két falka között, akkor Raven bizony valóban bajban lesz. Nem szeretném, ha baja esne, de ha nem akar sehová sem csatlakozni, akkor sajnos ez fog történni. Nehéz, ha mindkét helyen vannak olyanok, akiket kedvelsz. Van olyan, a hegyiek között, akiket én is kedvelek, de ma már a falka áll nálam az első helyen. Egyszerre nem szakadhatok két felé és nem is akarok. Aztán repül a kréta és landol, majd Jesse nyúl és kiveszi. Meglepett a dolog, nem számítottam rá, de tulajdonképpen nem akadok fenn rajta, megeshet az ilyesmi bárkivel. Gyorsan túllendülünk a dolgon, aztán én elmegyek, hogy hozzak valamit a pulttól, és addig magukra hagyom őket. Némi sorban állást követően térek vissza pohárral a kezemben, amiben aranyló alkohol van. A hímekre nézek és még éppen elkapom Jesse utolsó mondatát, ami a tőle kapott eljegyzési gyűrűmre utal. A kezemre nézek, az ékszer láttán mosolyogni kezdek. - Az esküvő lett a téma? - nem voltam itt, ezért nem tudom, hogy tényleg ez került-e szóba, vagy sem. Bár máskülönben nem nagyon tudom, hogy Jesse miért is hozta volna szóba a gyűrűmet. Nem az a típus, aki csakúgy ékszerekről diskuráljon más hímekkel. Igazából azt se nagyon tudom elképzelni, hogy nőstényekkel tenné ezt. - Végül férjhez megyek. - nézek Ravenre szélesen mosolyogva és közben odabújok Jessehez, bár valószínűleg már tudja, hogy menya vagyok. Belekortyolok a whiskybe és nézem, ahogy a fiúk tovább játszanak. - Ne haragudj Raven, de holnap melózom, szóval én lassan elpárolgom. - szólaltam meg, mikor már alig pár golyó tarkította az asztalt. Meg őszintén szólva megfájdult a combomon lévő seb, amit előző éjjel Jesse ejtett rajtam egy ezüst tartalmú pengével. Szóval vágyom a pihenésre. Megvártam még befejezik a játékot, aztán, ha Jesse velem tartott akkor vele, ha pedig maradni akart, akkor nélküle indulok vissza a Hotelbe, miután elköszöntem Raventől.
Jesse válaszán akaratlanul is elmosolyodtam. - Rose mindig is ilyen alkat volt. - figyeltem, ahogy tovább lökte a golyót - Londonban néha említette a beszélgetéseink során. Örülök, hogy végül jobb sorsot kapott. - mondtam, ahogy figyeltem a golyó koccanását. Rose betoppanására épp újabb löketet adtam a golyónak, és mosolyogva fordítottam felé az arcom. Jesse ekkor jegyzi meg a gyűrűt, és a lány kezére téved a tekintetem. Elismerően füttyentek, hisz valóban szép darab. - Egyik álmod kipipálva. - feleltem a lánynak. - Sok boldogságot nektek. - mondtam elnézve a párost. A játék folyt tovább, végül az eredmény az ő javukra dőlt el, Jesse győzelmes lyukba találásával. Mikor búcsú szóra terelődött a szó, bólintottam, nekem is ideje visszamásznom a pult mögé, a munkatársam biztos nem örül, hogy ennyi ideig egyedül hagyom a melóban. - Rendben, persze, semmi gond. Nekem is jobb, ha visszacammogok sört csapolni, Caren kitekeri a nyakam, amiért folyton a biliárdban lógok. Feléjük léptem, Rosenak futó csókot nyomtam az arcára, Jessenek pedig kezemet nyújtottam. - Örülök, hogy találkoztunk. Jó volt látni téged Rose, és örülök, hogy megismertelek Jesse! Remélem, látjuk még egymást, és remélhetőleg, nem frontvonalban... - az utolsó mondat keserűen hangzott, de sajnos adott volt ennek is a lehetősége. Megvártam, míg elmentek, rendbe tettem az asztalt, a dákókat is a helyükre tettem, majd a biliárdszobát elhagyva beálltam Caren mellé a pultba. Már volt némi élet, a kezdeti pangásnak vége volt, így kezdődhetett a meló.
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Ma lődörögtem a városban, de semmi újat nem fedeztem fel, így úgy gondoltam, keresek némi jobb dolgot, amivel elfoglalhatom magam. Franc tudja miért, egész nap a hátizsákomban magammal vittem a tetoválótűt, néhány mintával együtt, de mutogatni mondjuk senkinek nem mutogattam. Végül, mit adnak az istenek, egy kocsmában kötöttem ki. Itt ismertem meg anno azt a bögyös kis vérfarkas hölgyet is, Ems-t, akit táncra kértem, így hát naná, hogy a kellemes emlékre, még inkább maradtam. Egy kis sör, egy kis bor, egy kis whiskey, egy kis ez, egy kis az... A biliárdszobában kötöttem végül ki, egy fekete ujjatlan póló, farmer, s bakancs volt rajtam. Az egyik dákót kézbe véve egy ügyes mozdulattal hülyéskedve kezdtem a lyukakba lökögetni a golyókat. Rég játszottam, ennek ellenére egy vagy két golyó maradt csak a végére. Persze egyedül, nem olyan jó muri. Pajzsom félig lehúzva hagytam, Bestiám így figyelhetett, s a környezet minden egyes mozzanatát magába szívhatta. Épp a sörömbe kortyoltam, mikor lépések zaja kúszott a fülembe.
Csak állok a kocsmaajtó előtt, és gondolkodom. Be kéne menni. Tulajdonképpen miért is ne? Nincs semmi sürgős dolgom, hazamenni még nem akarok, és a jó ég tudja mikor ittam utoljára egy jóízű hideg sört. Ezen a hideg napon... mindegy, ízlések és ficamok... ahogy drága nagyapám mondotta volt mindig! Szóval hamar elhatározom magam, és bemegyek. Bent kellemes meleg és vidám hangulat fogad. Mindenki beszélget valakivel, mindenki jól elvan. Felakasztom a kabátomat egy fogasra, és egyből a pult felé veszem az irányt. Egy farmer csőnadrág van rajtam, meg egy vastagabb pulcsi és sál. Kivételesen. A pulcsi alatt azért ott figyel egy rövid ujjú póló is. Rendelek magamnak egy pohár sört. Majd az első korty után eldöntöm, hogy vajon az utolsó pohár lesz-e, vagy esetleg a következő már korsó lesz? Leülök a kis söröcskémmel az egyik asztalhoz, és mint jó újságíróhoz illik, szemügyre veszem az embereket, és próbálok róluk következtetéseket levonni. Az egyik ember magába roskadva fekszik az asztalon az egyik sarokban. Na, nem kell Sherlock Holmesnak lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy ez a fazon totál részeg. Ennél részegebb már nem lehet. A pultnál három pasi beszélget nagy vidáman. Le merem fogadni, hogy mindegyik nős... egyrészt, mert családi témák mennek náluk, másrészt meg hát hova menekülne az ember a sikító felesége elől, mint a kocsmába? Hamarosan megunom a bámészkodást, és sörömmel a kezemben elindulok kicsit a kocsma belseje felé. Nini, itt egy biliárdterem! Nocsak, de régen biliárdoztam már. Akkor még ugyan nagy voltam benne, szinte minden haveromat elvertem. De az idő elszállt, és azóta kicsit kopott a tudás. Bár, ki tudja! Egy próbát lehetne tenni. Ki is figyelek magamban egy srácot. Eléggé érdekesen játszik. Nem rossz a gyerek. Talán egy versenyben benne lenne. Egyedül gondolom úgysem élvezi annyira. Én sem élvezném. Hát akkor! Mire várunk? Odamegyek hozzá, sörrel a kezemben. - Haver, beszállhatok? Kihívlak egy körre. Mit szólsz hozzá?
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A belépő srácot nézve kis híján visszaköpöm a sört. Ja, hát persze, halandó, nem tudja, kivel van dolga. De szeretem az ilyen bevállalós kölyköket. Vigyorogva nézek rá. - Biztos vagy benne, hogy velem akarsz játszani? Tőlem mehet, de ha már kihívsz, mi legyen a tét? - szeretek veszélyesen játszani, az egyszerű emberek meg néha azért meg tudnak lepni - Elég jól bírom a piát, szóval az, hogy állod utána az esti piámat, a gatyát is leinnám rólad, kicseszni meg nem akarok veled. - nevetek. Közben az asztal egyik végéhez sétálok, s felteszem a golyókat. Elveszek még egy dákót a tartóból, majd oda viszem neki. Nem cécózok, s közben várom a válaszát. A radírral lesimítom a magam dákóját, majd újra a sörömért nyúlok. - Amúgy hogy szólíthatlak? Engem hívj Natannek. - s barátságosan nyújtom neki a jobbomat. Mondjuk az effajta közvetlenség se vall rám túl gyakran, de tény, hogy imádok bulizni. Másrészről mit tartsak egy embertől? Ha úgy érezném, veszélyes, fölfalom. Bulizok, jól érzem magam. Sőt, talán a későbbiekre szerzek egy alkohol havert, ha netalán megint elpicsáznának a Falkában.
Látom, hogy kissé meglepődött. Kissé? Nagyon. Azért a sör ne vesszen kárba! - Megleptelek? – kérdezek széles mosollyal az arcomon, és kortyolok még egy kicsit a sörömből. – Szeretek játszani, és nem találtam eddig partnert. Ha nem zavarok, játszok veled. Az mondjuk tetszik, hogy ő is vigyorog. Hurrá, legalább barátságos, és nem küld el a jó pi…. pipacsos rétre. Hogy finoman fogalmazzak. Hm… mi legyen a tét? Igen, ez egy jó kérdés. De tetszik a helyzet! Tétre megy a játék. Rég játszottam már fogadásból, de szeretem a kihívásokat! És a srác annak tűnik. Méltó ellenfélnek. - Akkor nem az lesz a tét. – elgondolkodom. – Mi a foglalkozásod? Vagy a hobbid? – kérdezek vissza. Onnan könnyedén kiindulok valami tét felé. Pénzben nem mindig merek játszani. Ha veszítek, akkor sokat veszítek. Ha nyerek, akkor meg ő, de ennyire meg nem akarom lehúzni. Nem, a pénzt elvetem. Akkor mi legyen? - Matthew vagyok, de szólíts nyugodtan Matt-nek. – mosolyogok és kezet fogok vele. Nem erős a kézfogásom, de határozott. Átveszem a dákót, és amit befejezte a radírozást, én is leradírozom az enyémet. De rég játszottam, remélem olyannyira nem estem ki a gyakorlatból még! - Kezdesz, vagy kezdjek? – nézek rá kissé kihívóan, de még mindig baráti mosollyal.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A kérdésre bólintok. Általában én vagyok az a típusú idegen személy, aki odaül a társaságokhoz, és belerángat mindenkit hülyeségekbe, fogadásokba. Persze ennek a vége általában sex, vagy zabálás, bár elnézve ezt a gyereket előbbi semmiképp, utóbbi meg... Nem vagyok éhes. Múltkor bezabáltam egy könyvelőt, akit senki sem keres, most jól belaktam. - Ugyan, nem zavarsz. Szeretem megismerni az új arcokat. - enyhe burkolt gúny érződik a hangomból, bár ez inkább csak a Bestiára ad utalást, mások ezt úgy hívnák, gőg. Pedig szó sincs róla, nem akarom én megbántani a srácot (nem mintha számítana), elvagyok az emberekkel. De ami tény, az tény. A legtöbbjük kajaként végzi. - Tetoválok. - mondom reflexből, s a vigyor kiszélesedik körszakállas ábrázatomon. - Mit szólnál, ha nyernék, kipingállak? Jó, persze ebbe az is benne van, ha rohadtul geci leszek, akár egy gumikacsás, szívecskés "I'm BabyDoll"-al a seggén fog távozni a kocsmából, de mivel jó arcnak tűnik, inkább amolyan "nesze neked, legyen egy jó napod" érzés van bennem. Miután kezet fogtunk, a táskámhoz lépek, majd átnyújtok neki egy közepesen vastag, kelta mintákkal telefirkált dossziét, amiben fotók, vázlatok találhatók az elkészült, vagy tervezett munkáimról. A fegyver kovácsolást most inkább nem említem, nem nézem ki amúgy se a srácból, hogy foglalkozna ilyesmivel. - Na, vagy elég tökös, hogy álld a fogadást... Matt? - kérdezem vigyorogva. Igen, ezt veheti kihívásnak. Rágyújtok, miközben átlapozza a lapokat, s várom a benne megszületett döntést. - Kezdj, hogy lásd, úriember vagyok. - a vigyort nem lehetne letörölni a képemről, s kifújom cigarettám füstjét.
- Ezzel nem vagy egyedül! - vigyorgok teljes mosollyal. Én is szeretek ismerkedni, bár néha olyannyira antiszociális vagyok, hogy ezt a lépést kihagyom az életemből. De nem ma! Az ajánlatán elgondolkodom. Sohasem volt tetoválásom, és nem is akartam. De végül is mi bajom lehet tőle? Ha jókat csinál, talán még tetszene is. De azért ez elég nagy tét. - Oké, állom a fogadást! - kezet rázok vele, mosolyogva. Bár ezzel a mosollyal inkább csak magamat bátorítom. Amint előveszi a táskáját, és belekukkantok, majdnem leesik az állam. Nem kezdő a srác. Jó alaposan átnézek minden oldalt, lapozgatok, szemezgetek. Érdekes alakzatok. És nem is olyan rosszak. Közben persze azon is gondolkodom, hogy hova kellene kérnem a tetoválást. Hamarosan találok egy olyat, ami kissé kelta mintás, de nagyon tetszik. Na igen, egy ilyet el tudok képzelni magamon. Csak kérdés, hogy hol. Mellkas? Váll? Kar? Hm... olyan hely kellene, ahol én is látom. Mellkas.Szerintem az lesz a jó. - Ezt az alakzatot kérem majd. - mosolygok, és megmutatom neki. - Ide, mellkasra. - mutatom magamon a helyet is. - És állom a fogadást! - Oké, kezdek. - mosolygok, és ellököm a golyót, ami szépen szétrobbantja a háromszögbe felhelyezett többi golyót. Nem vagyok kezdő, játszottam ilyet már sokszor. - Én újságíró vagyok. Ha nyerek, adsz egy interjút magadról nekem, és beleírom valamelyik cikkembe. Mit szólsz? - ez nem olyan nagy kaliberű ajánlat, mint az övé, de legalább valami.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Vigyorgok a kézfogásra. Hogyne vigyorognék! Bírom a bevállalós halandókat, velük izgalmasabbnak ígérkezik a játék. Megnézem, amit választott. Egy frissen tervezett mintám, nem is oly rég pattant ki a fejemből. Még senki se viseli a világban, szóval... hát legyen, rád áldozom kölyök. Na persze előbb meg kéne nyerni a billiárdot. Bólintok, mikor mutatja, hova szeretné a mintát. Már a szemem előtt is van, hogy állna rajta. Na de lássuk, hogy játszik. Az ő ajánlatára kissé elcsodálkozom. Még életem folyamán nem igazán volt ilyesmire példa. Talán nem is most kéne elkezdeni. No de ezt majd az este alakulása eldönteni. Persze, majd pont most fogok megfutamodni, az sokkal feltűnőbb lenne. Másrészt úgy tudok hazudni, mint a vízfolyás. Azt is beadhatom akár neki, hogy Jézus fekete, és elhiszi. Hehehe... - Rendben van, én benne vagyok. - vigyorgok, majd belekortyolok a sörömbe. Látom a mozdulataiból, hogy nem most kezdte a gyerek. No de várj csak, én se most jöttem le a falvédőről! Ügyesen megpörgetem a kezemben a dákót, majd egy könnyed mozdulattal, mégis fürgén veszem célba a golyót, s már gurul is le egy teli a lyukba. Mosolygok, majd egy hozzám közelebb lévő telit célzok be, de némi rásegítéssel ügyesen elvétem. Persze már vagyok annyira rutinos, hogy ezt a másik ne vegye észre. Játék az egész. - Ha már újságíró vagy. Mi jó történik a nagyvilágban? - kérdezem, ahogy kiegyenesedek, s kisébb odébb lépek, hiszen ő jön.
Vigyorgok én is, és látom rajta, hogy neki is jó kedve van. Jó lesz ez a mérkőzés, már most látom! Választok egy mintát. A mellkasomra kérem majd. Ha ő nyer. Mert ugyebár nem biztos, hogy ő nyer. Viszont ha én nyerek, ő ad egy interjút. Elég érdekes fazonnak tűnik, szerintem a tetoválásokról is tudna sok mindent mesélni. Majd meglátom! Kezdek, és az első lökés után félre állok, utat adva neki. Ő sem kezdő, bár ezt már akkor láttam, mikor beléptem és a kikért söröm után kicsit nekiláttam felmérni a terepet. A második lökést elvéti. Az első bemegy. Egy teli. Tehát én akkor a csíkossal vagyok. Amint teret ad nekem, felmérem az asztalon a golyók állását. Van egy pár lehetőségem. A legkönnyebbet választhatnám, de jobb szeretem a kihívásokat. Így egy kissé nehezebb pozíciót választok. Becélzok, nagy alapossággal és lövök. És találat. A kis csíkos golyó eltűnik az egyik lukban. Megkerülöm az asztalt, közben az utolsó kortyot a sörömből legurítom. -A nagyvilágban? Hát… nem sok. – közben leguggolok bemérni a következő golyóm útját. – Nemrég készítettem pár interjút diákokkal, akiknek mostanában volt az államvizsgájuk. Megkérdeztem őket, vajon mennyire látják fényesnek a jövőjüket. – felkelek, és előre hajolva becélzom a másik kis csíkos golyót. Lövök, de vétek, a golyó a luk mellett pár milliméterrel halad csak el és találkozik a fallal, majd visszagurul. - Te jössz. – mosolyogva felegyenesedem, és odébb állok.
Kezdőlap
//
//
